A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2023. március 30.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A villamos energia belső piaca – 2009/72/EK irányelv – 37. cikk – I. melléklet – A nemzeti szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei – Fogyasztóvédelem – Adminisztratív kezelési költségek – A nemzeti szabályozó hatóság azon hatásköre, hogy elrendelje azon összegek visszatérítését, amelyeket a végső fogyasztók az e hatóság által szankcionált szerződési feltételek alkalmazásával fizettek ki”
A C‑5/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2022. január 3‑án érkezett, 2021. december 31‑i határozatával terjesztett elő
a Green Network SpA
és
SF,
YB,
az Autorità di Regolazione per Energia Reti e Ambiente (ARERA)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: E. Regan tanácselnök, D. Gratsias, M. Ilešič, I. Jarukaitis (előadó) és Csehi Z. bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Green Network SpA képviseletében V. Cerulli Irelli és A. Fratini avvocati,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Aiello és F. Fedeli avvocati dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet, G. Gattinara és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) 37. cikke (1) és (4) bekezdésének, valamint I. mellékletének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Green Network SpA és az Autorità di Regolazione per Energia Reti e Ambiente (energia‑, hálózat‑ és környezetvédelmi szabályozó hatóság, Olaszország) (ARERA) között ez utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely a Green Networkre 655 000 euró összegű közigazgatási bírságot szabott ki, és arra kötelezte, hogy fizessen vissza a végső fogyasztóinak 13 987 495,22 euró összeget, amely megfelel bizonyos, általa nekik kiszámlázott adminisztratív kezelési költségeknek.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2009/72 irányelv (37), (42), (51) és (54) preambulumbekezdésének szövege az alábbi volt:
„(37) Az energiaszabályozóknak hatáskörrel kell rendelkezniük a villamosenergia‑ipari vállalkozásokra vonatkozó kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő villamosenergia‑ipari vállalkozásokkal szembeni eredményes, arányos és visszatartó szankciók kiszabására, vagy arra, hogy az illetékes bíróságoknak ilyen szankciók kiszabását javasolják. Az energiaszabályozókat hatáskörrel kell felruházni a tekintetben is, hogy a versenyszabályok alkalmazásától függetlenül a villamos energia belső piacának megfelelő működése szempontjából szükséges tényleges verseny ösztönzése révén a fogyasztók javát szolgáló célszerű intézkedéseket hozhassanak. […]
[…]
(42) [Az Európai Unióban] az ipar és kereskedelem egésze, ideértve a kis‑ és középvállalkozásokat is, valamint minden uniós állampolgár, akik a belső piac gazdasági előnyeit élvezik, magas szintű fogyasztóvédelemben is kell, hogy részesüljenek és különösen a háztartási fogyasztók, és ahol a tagállamok azt helyénvalónak tartják, a kisvállalkozásoknak is közszolgáltatási garanciákat kell kapniuk, különös tekintettel az ellátás biztonságára és a tisztességes tarifákra, a tisztességesség, a versenyképesség és közvetetten a munkahelyteremtés céljából. A fogyasztó számára biztosítani kell a választás, a tisztességesség, a képviselet és a vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáférés lehetőségét.
[…]
(51) Az irányelv középpontjában a fogyasztók érdekeinek kell állniuk, a szolgáltatás minőségének pedig a villamosenergia‑vállalatok feladatainak központi elemét kell képeznie. A fogyasztók már meglévő jogait erősíteni és garantálni kell, és e jogoknak a jobb átláthatóságra is ki kell terjedniük. A fogyasztóvédelemnek biztosítania kell, hogy a szélesebb értelemben vett [uniós] fogyasztó részesüljön a versenyen alapuló piac előnyeiből. A fogyasztók jogait a tagállamoknak vagy – amennyiben a tagállam így rendelkezett – a szabályozó hatóságoknak kell betartatniuk.
[…]
(54) Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítják. A tagállamoknak a panaszok gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokat kell bevezetniük.”
4 Ezen irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikke kimondta:
„Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia‑ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy az [Európai Unión] belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia‑piacokat. […] Meghatározza továbbá az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket.”
5 A szóban forgó irányelvnek a „Fogalom‑meghatározások” című 2. cikke értelmében:
„Ezen irányelv alkalmazásában következő fogalommeghatározások alkalmazandók:
[…]
7. »fogyasztók«: a villamos energia nagykereskedelmi és végső fogyasztói;
8. »nagykereskedelmi fogyasztók«: az a természetes vagy jogi személy, aki/amely villamos energiát vásárol a letelepedésük helye szerinti rendszeren belül vagy azon kívül történő viszonteladás céljából;
9. »végső fogyasztó«: az a fogyasztó, aki saját felhasználásra vásárol villamos energiát;
[…]”
6 Az említett irányelv „Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem” című 3. cikke a következőképpen rendelkezett:
„[…]
(7) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a végső fogyasztók védelmére és különösen megfelelő biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére. […] Magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különösen a szerződési feltételek átláthatósága, az általános információk és a vitarendezési eljárások vonatkozásában. […]
[…]
(9) […]
A szabályozó hatóság vagy más hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kereskedők által fogyasztóik számára, az e cikk értelmében nyújtott információk megbízhatóak legyenek, és azokat nemzeti szinten, egyértelműen összehasonlítható módon adják meg.
[…]”
7 A 2009/72 irányelvnek „A szabályozó hatóság általános célkitűzései” címet viselő 36. cikke a következőképpen rendelkezett:
„Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtása során a szabályozó hatóság a 37. cikkben megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítása érdekében, intenzív konzultációt folytatva [helyesen: adott esetben intenzív konzultációt folytatva] a megfelelő, érintett nemzeti hatóságokkal, ideértve a versenyhivatalokat is, azok hatáskörének elvonása nélkül:
[…]
g) fogyasztói hasznok biztosítása a saját nemzeti piac hatékony működése révén, a tényleges verseny elősegítése és a fogyasztóvédelem biztosításának elősegítése;
[…]”
8 Ezen irányelv 37. cikke, melynek címe „A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei”, (1) és (4) bekezdésében a következőket írta elő:
„(1) A szabályozó hatóság feladatai a következők:
[…]
i) az átláthatóság – ideértve a nagykereskedelmi árak átláthatóságát is – szintjének figyelemmel kísérése, és annak biztosítása, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozások megfeleljenek az átláthatósági kötelezettségeknek;
j) nagy‑ és kiskereskedelmi szinten a piacnyitás szintjének és hatékonyságának, illetve a verseny figyelemmel kísérése – beleértve a villamosenergia‑tőzsdét, a háztartási fogyasztókra vonatkozó árakat és előrefizetési rendszereket, a kereskedőváltás díjait, a kikapcsolási díjakat, a karbantartási szolgáltatások díjait és a háztartási fogyasztók panaszait –, […]
[…]
n) más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt hozzájárulás a fogyasztóvédelmi intézkedések, köztük az I. mellékletben szereplő intézkedések tényleges életbe léptetéséhez és betartatásához;
[…]
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az (1), (3) és (6) bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a szabályozó hatóság hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki:
[…]
d) hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása azokra a villamosenergia‑ipari vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv szerinti kötelezettségeiket vagy a szabályozó hatóság vagy az Ügynökség vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatát, illetve javaslattétel ilyen szankciók kiszabására az illetékes bíróságok felé. Ez magában foglalja az ezen irányelv szerinti megfelelő kötelezettségeik be nem tartása esetére az átvitelirendszer‑üzemeltető vonatkozásában az átvitelirendszer‑üzemeltető éves forgalmának legfeljebb 10%‑áig terjedő, vagy adott esetben a vertikálisan integrált vállalkozás vonatkozásában a vertikálisan integrált vállalkozás éves forgalmának legfeljebb 10%‑áig terjedő szankciók kiszabására vonatkozó hatáskört, illetve az ilyen szankció kiszabására irányuló javaslattételt; […]
[…]”
9 Ezen irányelvnek a „Fogyasztóvédelmi intézkedések” című I. melléklete 1. pontjában a következőképpen rendelkezett:
„1. A fogyasztóvédelemre vonatkozó [uniós] jogszabályok […] sérelme nélkül a 3. cikkben említett intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók(nak):
a) jogában álljon olyan szerződést kötni a villamosenergia‑kereskedőjükkel, amely tartalmazza a következőket:
[…]
– kártérítési vagy visszatérítési előírások, ha a szerződésben vállalt szolgáltatásminőségi színvonala nem megfelelő, ideértve a pontatlan és késedelmes számlázást is,
[…]
[…]
c) áttekinthető információt kapjanak az érvényes árakról és tarifákról, valamint a villamosenergia‑ellátáshoz való hozzáférés és használat általános szerződési feltételeiről;
[…]
f) panaszait átlátható, egyszerű és olcsó eljárások során intézzék. Nevezetesen, valamennyi fogyasztónak joga van a magas színvonalú szolgáltatáshoz és ahhoz, hogy a saját elektromosáram‑szolgáltatója ellen panaszt tegyen. Ezek a bíróságon kívül vitarendezési eljárásoknak lehetővé kell tenni a jogviták tisztességes és gyors – lehetőleg három hónapon belüli – rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását. […]
[…]”
Az olasz jog
10 Az 1995. november 14‑i legge n. 481 – Norme per la concorrenza e la regolazione dei servizi di pubblica utilità. Istituzione delle Autorità di regolazione dei servizi di pubblica utilità (a versenyszabályokról és a közüzemi szolgáltatások szabályozásáról, valamint a közüzemi szolgáltatásokat szabályozó hatóságok létrehozásáról szóló 481. sz. törvény; a GURI 1995. november 18‑i 270. számának 136. sz. rendes melléklete) 2. cikke (12) bekezdésének g) pontja az ARERA‑ra bízza azt a feladatot, hogy „[ellenőrizze] a szolgáltatások teljesítését a felügyeletet, a hozzáférést, a dokumentációk és hasznos információk megszerzését lehetővé tévő hatásköre alapján, meghatározva a szolgáltató által a fogyasztó részére nyújtott automatikus kártérítés eseteit is, amennyiben ugyanezen jogalany nem tartja tiszteletben a szerződéses kikötéseket, vagy a szolgáltatást a […] szolgáltatási szabályzatban […] meghatározottnál alacsonyabb minőségi színvonalon nyújtja”.
11 E törvény 2. cikke (20) bekezdésének d) pontja értelmében az ARERA hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a szolgáltatás üzemeltetőjét kötelezze minden, a fogyasztók jogait sértő magatartás abbahagyására, és az említett törvény 2. cikke (12) bekezdésének g) pontja alapján kártalanítás fizetésére kötelezze.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 A Sportello per il consumatore Energia e Ambiente (az energiával és a környezettel foglalkozó fogyasztói információs hivatal, Olaszország) jelentésének kézhezvételét követően, amely feltárta, hogy a Green Network, egy villamosenergia‑ és földgázelosztó társaság, az ügyfeleinek kiállított számlákon olyan hozzájárulást tüntetett fel, amelyet ez utóbbiak azon az alapon vitattak, hogy az nem egyértelmű, az ARERA eljárást indított e társasággal szemben.
13 E jelentést követően az ARERA más ellenőrzéseket is elvégzett, amelyekben megállapította, hogy e hozzájárulást a Green Network energiaszolgáltatási szerződési ajánlatára vonatkozó általános szerződési feltételek egyik záradéka írja elő, mind a villamos energia, mind a földgáz tekintetében. E záradék szerint az adminisztratív kezelési költségeket nem foglalták bele az energiaellátásra előírt díjakba, így a szolgáltató e címen legfeljebb 5 eurót, bizonyos ügyfelek esetében pedig havonta 10 eurót meg nem haladó hozzájárulást számlázhatott ki az ügyfélnek.
14 Az ARERA, miután megállapította, hogy e hozzájárulásnak a Green Network által az említett általános feltételekben történő rögzítése jogellenes volt, mivel az említett hozzájárulást nem tüntette fel az összehasonlíthatósági adatlap, amely lehetővé teszi a piacon megjelenő különböző kereskedelmi ajánlatok összevetését, valamint az nem jelent meg az ajánlatok keresésének rendszerében sem, 2019. június 20‑i határozatával 655 000 euró összegű közigazgatási bírságot szabott ki a Green Networkkel szemben amiatt, hogy az ARERA által megállapított szabályozási rendelkezéseket sértő szerződéses információkat közölt a végső fogyasztóival. E határozatban arra kötelezte a Green Networköt, hogy térítse vissza az említett ügyfeleknek a tőlük adminisztratív kezelési költség címén beszedett 13 987 495,22 eurót.
15 A Green Network az említett határozattal szemben keresetet nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardiához (lombardiai tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország), amelyet elutasítottak.
16 A Green Network fellebbezést nyújtott be az elutasító ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország), többek között arra hivatkozva, hogy az ARERA‑nak a hozzájárulás ügyfelek részére történő visszatérítésének előírására vonatkozó hatásköre ellentétes a 2009/72 irányelvvel, mivel e hozzájárulást magánjogi szerződéses jogviszonyok keretében határozták meg.
17 A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita arra vonatkozik, hogy az ARERA‑nak az ügyfeleknek kiszámlázott összegek visszatérítésének elrendelésére vonatkozó hatásköre levezethető‑e a 2009/72 irányelvből. Úgy tűnik, hogy ezen irányelvnek a Green Network által hivatkozott releváns rendelkezései, amelyek helyes értelmezése nem tűnik egyértelműnek, még nem képezték a Bíróság értelmezésének tárgyát.
18 E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„1) Értelmezhető‑e úgy a [2009/72] irányelvben foglalt európai szabályozás – különösen annak a szabályozó hatóságok hatásköreit szabályozó 37. cikke (1) és (4) bekezdése, valamint I. melléklete –, hogy az magában foglalja az [ARERA] által a villamosenergia‑ágazatban tevékenységet végző társaságokkal szemben gyakorolt, kötelező erejű aktusok kibocsátására vonatkozó hatáskört, amelynek alapján az említett társaságokat arra kötelezte, hogy az ügyfeleik által az igazgatási költségek fedezeteként egy olyan szerződéses kikötés teljesítéseképpen fizetett gazdasági ellenszolgáltatásnak megfelelő összeget, amely [az ARERA] szankciójának tárgyát képezte, fizessen vissza az (akár korábbi és késedelmesen fizető) ügyfelei részére?
2) Értelmezhető‑e úgy a [2009/72] irányelvben foglalt európai szabályozás – különösen annak a szabályozó hatóságok hatásköreit szabályozó 37. cikke (1) és (4) bekezdése, valamint I. melléklete –, hogy a villamosenergia‑piaci fogyasztókra az abban az esetben alkalmazandó kártérítési vagy visszatérítési szabályok körébe tartozhat az e fogyasztók által megfizetett, az aláírt és elfogadott szerződés egyik kikötésében kifejezetten szabályozott, a szolgáltatás minőségétől teljesen független és a gazdasági szereplő igazgatási költségeinek fedezetéül szolgáló gazdasági ellenszolgáltatás visszatérítése is, ha a piaci szereplő nem éri el a szolgáltatás szerződés szerinti minőségi szintjét?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
19 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének i) és n) pontját, valamint (4) bekezdésének d) pontját, valamint ezen irányelv I. mellékletét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam a nemzeti szabályozó hatóságra ruházza azt a hatáskört, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozásokat arra kötelezze, hogy a végső fogyasztóik részére az utóbbiak által „adminisztratív kezelési költségként” az e hatóság által jogellenesnek minősített szerződéses kikötés alapján fizetett ellenszolgáltatásnak megfelelő összeget térítsék vissza, és ez abban az esetben is így van, ha e visszatérítésre való kötelezés nem az e vállalkozások által nyújtott, érintett szolgáltatás minőségével kapcsolatos indokokon, hanem az árképzési átláthatósági kötelezettségek megsértésén alapul.
20 E tekintetben, amint arra a Bíróság már rámutatott, a 2009/72 irányelv 1. cikkéből, valamint ezen irányelv (37), (42), (51) és (54) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv célja, hogy az energiaszabályozókat felruházza az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy biztosítsák a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes érvényesülését, hogy valamennyi ipari és kereskedelmi ágazat, valamint az Unió valamennyi polgára számára magas szintű fogyasztóvédelmet és vitarendezési mechanizmusokat biztosítson, hogy az említett irányelv középpontjába a fogyasztók érdekeit helyezze, hogy a nemzeti szabályozó hatóság, amennyiben a tagállam ráruházza e hatáskört, biztosítsa a villamosenergia‑fogyasztók jogainak tiszteletben tartását, valamint hogy valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusokat vezessen be (2020. október 8‑i Crown Van Gelder ítélet, C‑360/19, EU:C:2020:805, 26. pont).
21 A 2009/72 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése értelmében a tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a végső fogyasztók védelmére, és többek között magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különös tekintettel a szerződési feltételek átláthatóságára, az általános tájékoztatásra és a vitarendezési mechanizmusokra. E rendelkezés szerint az említett intézkedéseknek magukban kell foglalniuk legalább a háztartási fogyasztókat illetően az ezen irányelv I. mellékletében szereplő intézkedéseket, amelyek részét képezik az annak biztosítására irányulók, hogy a fogyasztók átlátható tájékoztatást kapjanak az árakról és a tarifákról, valamint az alkalmazandó általános feltételekről.
22 A Bíróság ezenkívül már megállapította, hogy a fent hivatkozott célok elérése érdekében a 2009/72 irányelv megköveteli a tagállamoktól, hogy a villamosenergia‑piac szabályozása és felügyelete terén széles jogköröket biztosítsanak a nemzeti szabályozó hatóságuknak (2020. június 11‑i Prezident Slovenskej republiky ítélet, C‑378/19, EU:C:2020:462, 23. pont). Amint az ezen irányelv 36. cikkének g) pontjából kitűnik, a fogyasztóvédelem biztosítása szerepel azon általános célok között, amelyek megvalósítását a nemzeti szabályozó hatóságukra kell bízniuk a tagállamoknak feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során (lásd ebben az értelemben: 2020. január 23‑i Energiavirasto ítélet, C‑578/18, EU:C:2020:35, 35. pont; 2020. október 8‑i Crown Van Gelder ítélet, C‑360/19, EU:C:2020:805, 27. pont).
23 Közelebbről, a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének i) és n) pontja előírja, hogy a nemzeti szabályozó hatóság feladata annak biztosítása, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozások tiszteletben tartsák az átláthatósági kötelezettségeket, valamint hogy a többi illetékes hatósággal együttműködve hozzájáruljon a fogyasztóvédelmi intézkedések – köztük az ezen irányelv I. mellékletében meghatározott intézkedések – hatékonyságának és végrehajtásának biztosításához. E tekintetben az említett irányelv 37. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az ugyanezen irányelv 37. cikkének (1), (3) és (6) bekezdésében említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek, és e célból legalább az e rendelkezésben felsorolt hatáskörökkel felruházzák őket. Márpedig, noha e hatáskörök között szerepel a 2009/72 irányelv 37. cikke (4) bekezdésének d) pontjában előírt azon hatáskör, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki azon villamosenergia‑ipari vállalkozásokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben az ezen irányelvből eredő kötelezettségeiket vagy a nemzeti szabályozó hatóság alkalmazandó, jogilag kötelező erejű határozatait, e rendelkezés nem említi azt a hatáskört, hogy e vállalkozásoktól megköveteljék a jogellenesnek tekintett szerződéses kikötés alapján ellenszolgáltatásként kapott valamennyi összeg visszatérítését.
24 Mindazonáltal a 2009/72 irányelv 37. cikkének (4) bekezdésében szereplő „a szabályozó hatóság hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki” fordulat használata azt jelzi, hogy az e 37. cikk (4) bekezdésében kifejezetten említettektől eltérő hatáskörök is ruházhatók az ilyen hatóságra annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számára az ezen irányelv 37. cikkének (1), (3) és (6) bekezdésében említett feladatok teljesítését (lásd ebben az értelemben: 2020. január 23‑i Energiavirasto ítélet, C‑578/18, EU:C:2020:35, 37., 38. és 40. pont).
25 Tekintettel arra, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozásokat terhelő átláthatósági kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása, valamint a fogyasztók védelme az említett irányelv 37. cikkének (1), (3) és (6) bekezdésében említett feladatok közé tartozik, meg kell állapítani, hogy a tagállam megadhatja az ilyen hatóságnak azt a hatáskört, hogy ezen üzemeltetőket az általuk a fogyasztóvédelemre vonatkozó, különösen az átláthatósági kötelezettségre és a számlázás pontosságára vonatkozó követelmények megsértésével beszedett összegek visszatérítésére kötelezze.
26 Ezt az értelmezést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a 2009/72 irányelv 36. cikke lényegében azt írja elő, hogy a nemzeti szabályozó hatóság úgy hozza meg a szükséges intézkedéseket, hogy „[adott esetben] intenzív konzultációt [folytat] az egyéb érintett, megfelelő nemzeti hatóságokkal, ideértve a versenyhivatalokat is, azok hatáskörének elvonása nélkül”, vagy hogy ezen irányelv 37. cikke (1) bekezdésének n) pontja tartalmazza a „más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt” fordulatot. E rendelkezésekből ugyanis nem következik, hogy olyan esetben, mint amelyről az alapügyben szó van, ezen egyéb nemzeti hatóságok egyike rendelheti el a villamosenergia‑ipari vállalkozások által a végső fogyasztóktól jogosulatlanul beszedett összegek visszatérítését. Éppen ellenkezőleg, az „adott esetben” fordulat használata azt jelenti, hogy az ilyen konzultáció kizárólag akkor szükséges, ha az elfogadni tervezett intézkedés más hatáskörrel rendelkező hatóságokra is hatással lehet.
27 Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének i) és n) pontját, valamint (4) bekezdésének d) pontját, valamint I. mellékletét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok – egy olyan nemzeti rendelkezés alapján, amely a villamosenergia‑ipari vállalkozás által kapott összegeknek az ügyfelek részére történő automatikus megtérítését írja elő, amennyiben a szolgáltatások előírt minőségét nem érik el – lehetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóság számára, hogy kötelezze e villamosenergia‑ipari vállalkozást arra, hogy térítse vissza a végső fogyasztóinak a velük szemben kiszámlázott összegeket, amennyiben e visszatérítési rendelkezés indokát nem az érintett szolgáltatás minősége, hanem az „adminisztratív költségek” megfizetését előíró szerződéses kikötés jogellenessége képezi.
28 E tekintetben, amint az lényegében a jelen ítélet 25. pontjából kitűnik, noha a 2009/72 irányelv nem követeli meg a tagállamoktól, hogy előírják, hogy a nemzeti szabályozó hatóság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy elrendelje a villamosenergia‑ipari vállalkozás által az ügyfeleitől jogosulatlanul beszedett összegek visszatérítését, ezen irányelvvel nem ellentétes, ha valamely tagállam ilyen jogkört biztosít e hatóságnak. Mivel a fogyasztóvédelem és az átláthatósági kötelezettségek tiszteletben tartása az ezen irányelv 37. cikke (1) bekezdésének i) és n) pontja alapján a szabályozó hatóságokra háruló feladatok körébe tartozik, nem releváns az a pontos indok, amely miatt, e feladatok egyikének teljesítése érdekében az ilyen vállalkozások valamelyikét az ügyfeleik kártalanítására kötelezik.
29 Mindemellett a nemzeti bíróság feladata azon kérdés értékelése, hogy a nemzeti jog ténylegesen felhatalmazza‑e a nemzeti szabályozó hatóságot arra, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló esetekben elrendelje a jogosulatlanul beszedett összegek visszatérítését, vagy hogy e hatóság helyesen alkalmazta‑e ezen nemzeti jogot.
30 A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének i) és n) pontját, valamint (4) bekezdésének d) pontját, valamint ezen irányelv I. mellékletét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, ha valamely tagállam a nemzeti szabályozó hatóságra ruházza azt a hatáskört, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozásokat arra kötelezze, hogy a végső fogyasztóik részére az utóbbiak által „adminisztratív kezelési költségként” az e hatóság által jogellenesnek minősített szerződéses kikötés alapján fizetett ellenszolgáltatásnak megfelelő összeget térítsék vissza, és ez abban az esetben is így van, ha e visszatérítésre való kötelezés nem az e vállalkozások által nyújtott, érintett szolgáltatás minőségével kapcsolatos indokokon, hanem az árképzési átláthatósági kötelezettségek megsértésén alapul.
A költségekről
31 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 37. cikke (1) bekezdésének i) és n) pontját, valamint (4) bekezdésének d) pontját, valamint a 2009/72 irányelv I. mellékletét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az, ha valamely tagállam a nemzeti szabályozó hatóságra ruházza azt a hatáskört, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozásokat arra kötelezze, hogy a végső fogyasztóik részére az utóbbiak által „adminisztratív kezelési költségként” az e hatóság által jogellenesnek minősített szerződéses kikötés alapján fizetett ellenszolgáltatásnak megfelelő összeget térítsék vissza, és ez abban az esetben is így van, ha e visszatérítésre való kötelezés nem az e vállalkozások által nyújtott, érintett szolgáltatás minőségével kapcsolatos indokokon, hanem az árképzési átláthatósági kötelezettségek megsértésén alapul.
Aláírások