A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2011. december 14.
T‑361/10. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Dimitrios Pachtitis
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga‑kiírás – Nyílt versenyvizsga – Az írásbeli vizsgára bocsátás megtagadása az előválogató teszt eredménye alapján – Az EPSO és a versenyvizsga‑bizottság közötti hatáskörmegosztás”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F‑35/08. sz., Pachtitis kontra Bizottság ügyben 2010. június 15‑én hozott ítélete ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Dimitrios Pachtitis részéről a jelen eljárás keretében felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Versenyvizsga – Fogalom – Feleletválasztós kérdéseket tartalmazó előválogató tesztekből álló előválogató szakasz – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – A versenyvizsga lefolytatása – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO), a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztás
(Személyzeti szabályzat, 30. cikk, első bekezdés; III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, és 5. cikk; az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkárai, a Bíróság hivatalvezetője, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága főtitkárai, továbbá az Ombudsman képviselője által hozott 2002/621 határozat, 1. cikk, (1) bekezdés, és (2) bekezdés, c) pont)
1. A tisztviselők felvételére irányuló versenyvizsga első szakaszának keretében szereplő, feleletválasztós kérdésekből álló előválogató tesztek összehasonlító jelleggel bírnak, amely magának a versenyvizsgának a fogalmi sajátja, ugyanis a versenyvizsga második szakaszába jutáshoz nem elegendő a szóban forgó tesztek átlagát elérni, hanem az előre meghatározott számú, az előválogató teszteken legjobb osztályzatot elérő pályázók között kellett lenni. E szakasz tehát nem csupán a szóban forgó versenyvizsga‑eljárás formális része, hanem maga is versenyvizsga jelleggel rendelkezik.
(lásd a 34. pontot)
2. A személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének b) és e) pontja, amely szerint a kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsga‑kiírásban köteles meghatározni a versenyvizsga típusát (képesítéseken alapuló, vizsgákon alapuló vagy képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga) és vizsgákon alapuló versenyvizsga esetén a vizsgák jellegét és értékelésük módját, nem tesz említést a kinevezésre jogosult hatóságot megillető semmilyen olyan hatáskörről, amely a versenyvizsga keretében feltett kérdések tartalmának meghatározására vagy értékelésére vonatkozna. Ugyanis, mivel e III. melléklet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy határozza meg a versenyvizsgák módozatait, hogy azok képesítéseken alapuló, vizsgákon alapuló vagy képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsgák lehetnek, e rendelkezés nem szól a vizsgák tartalmának meghatározásáról. Ami az említett melléklet 1. cikke (1) bekezdésének e) pontját illeti, bár a vizsgák ponthatárainak meghatározása a „jellegük és értékelésük módja” fogalmának hatálya alá tartozik, nem ez a helyzet a versenyvizsga keretében feltett kérdések tartalmának meghatározása esetén. A személyzeti szabályzat III. melléklete nem írja elő egyértelműen, kinek a feladata az előválogató vizsgák tartalmának meghatározása, és ki felügyeli a versenyvizsga e szakaszát. Ilyen hatáskörrel sem a kinevezésre jogosult hatóság, sem a versenyvizsga‑bizottság nincs kifejezetten felruházva.
A személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének első bekezdése kimondják, hogy a vizsgabizottság feladata a pályázók alkalmassági listájának összeállítása és a versenyvizsga‑kiírásban előírt követelményeknek megfelelő pályázók kiválasztása. E hatáskörökre tekintettel a vizsgabizottság döntő szerepet játszik a versenyvizsga lebonyolításában.
Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) létrehozása előtt a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezett a versenyvizsgák feltételeinek és szervezésük módjának meghatározását tekintve, a vizsgabizottság pedig széles mérlegelési jogkörrel rendelkezett a versenyvizsgán teljesítendő vizsgák szabályainak és részletes tartalmának meghatározását illetően, és hatáskörébe tartozott a kinevezésre jogosult hatóság által szervezett, a pályázók előválogatására szolgáló esetleges első szakasz felügyelete is. Ezen, a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztást nem érintette az EPSO 2002‑ben való létrehozása, amelynek feladatai a tisztviselők felvételi versenyvizsgájának lefolytatását illetően lényegében szervezési jellegűek. Az EPSO feladata ugyanis a tisztviselők kiválasztási eljárásában egységes normák alkalmazásának biztosítása. E feladatkör általánosságban a tisztviselők kiválasztási eljárásának meghatározására vonatkozik, nem pedig meghatározott versenyvizsgák vizsgái tartalmának megállapítására.
Így, noha az EPSO a versenyvizsga tárgyában a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott kiválasztási hatáskört gyakorolja, a versenyvizsga keretében feltett kérdések témájának mind a kiválasztása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén. Ugyanis az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló 2002/621 határozat 1. cikke (1) bekezdésének első mondatának összefüggésében, amely kimondja, hogy az EPSO nyílt versenyvizsgákat szervez annak biztosítása céljából, hogy a lehető legjobb szakmai és pénzügyi feltételek mellett lássa el tisztviselőkkel az intézményeket, ezen 1. cikk (2) bekezdésének c) pontja inkább azt a szerepet írja elő az EPSO számára, hogy támogassa a vizsgabizottságot a versenyvizsga lebonyolításában, azzal, hogy az EPSO feladata a kiválasztási módszerek és technikák kidolgozása.
(lásd a 41–44., 46–48., 50., 52., 54. és 55. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑79. o. és II‑423. o.) 51. pontja; a Törvényszék T‑233/02. sz., Alexandratos és Panagiotou kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑201. o. és II‑989. o.) 26. pontja; a Törvényszék T‑207/02. sz., Falcone kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑305. o. és II‑1393. o.) 31., 38 és 39. pontja; a Törvényszék T‑371/03. sz., Voci kontra Tanács ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑209. o. és II‑957. o.) 41. pontja.