T‑384/10. sz. ügy
Spanyol Királyság
kontra
Európai Bizottság
„Kohéziós Alap – 1164/94/EK rendelet – Az Andévalo kerületben a Guadiana folyó vízgyűjtő területén élő lakosság vízellátására, a Guadalquivir folyó medencéjének lecsapolására és tisztítására, valamint Granada és Malaga megye önkormányzati társulási rendszereinek vízellátására vonatkozó projektek – A támogatás részleges megvonása – Építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Az építészeti mű fogalma – A szerződések megosztása – A pénzügyi korrekciók meghatározása – Az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének (2) bekezdése – Arányosság”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2013. május 29.
1. Jogszabályok közelítése – Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 93/37 irányelv – Építészeti mű – Fogalom – Szempontok – Az építési munkák eredményének gazdasági vagy műszaki rendeltetése – Ugyanazon központi elosztóval összekapcsolt, egyetlen csatornahálózat megépítése, amely csatornák ugyanazon lakóövezet egyetlen ellátási pontról való ivóvízellátására szolgáló szakaszokat alkotnak – Egységes építészeti műnek történő minősítés
(93/37 tanácsi irányelv, 1. cikk, c) pont, és 6. cikk, (4) bekezdés)
2. Jogszabályok közelítése – Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 93/37 irányelv – Építészeti mű – Valamely egységes építészeti mű mesterséges megosztása – Az uniós szabályozás megkerülésére irányuló szándék bizonyításától nem függő megállapítás
(93/37 tanácsi irányelv, 6. cikk, (4) bekezdés)
3. Jogszabályok közelítése – Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – Az építési beruházásra vonatkozó irányelvek hatálya alá nem tartozó, de egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselő szerződések – A Szerződés alapvető rendelkezéseinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség
(EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 56. cikk, és EUMSZ 114. cikk)
4. Gazdasági, társadalmi és területi kohézió – Szerkezeti beavatkozások – Az Unió általi finanszírozás – Pénzügyi támogatás szabálytalanságok miatti felfüggesztése vagy csökkentése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása
(EUSZ 5. cikk, (4) bekezdés; 1164/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés; 1386/2002 bizottsági rendelet, 17. cikk, (1) bekezdés)
5. Intézmények jogi aktusai – A hivatali magatartásra vonatkozó általános hatályú szabályok – Külső joghatások kiváltására irányuló aktus – A jogi aktust kibocsátó intézmény mérlegelési jogkörének önkéntes korlátozása – Az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének, valamint az uniós jog magasabb rendű szabályainak tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség
1. Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések területén az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében vett építészeti mű fogalmát az érintett közbeszerzési szerződésekben szereplő építési munkák eredményének gazdasági és műszaki rendeltetése függvényében kell megítélni. Egyebekben ahhoz, hogy a különböző építési munkák eredményét az e rendelkezés értelmében vett építészeti műnek lehessen minősíteni, elegendő, hogy ugyanaz a gazdasági rendeltetésük, vagy ugyanaz a műszaki rendeltetésük. A gazdasági egység és a műszaki egység megállapítása tehát vagylagos, és nem együttes. A szerződések megkötésének egyidejűsége, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmények hasonlósága, azon földrajzi környezet egysége, ahol a szerződéseket megkötötték, és az egyetlen ajánlatkérő léte egyébként olyan kiegészítő bizonyítékoknak minősülnek, amelyek azon megállapítás mellett szólnak, miszerint az építési beruházásra irányuló különböző szerződések valójában egy egységes építészeti műhöz kapcsolódnak.
Következésképpen az olyan projekt, amely egyetlen csatornahálózat megépítését írja elő, amely csatornák ugyanazzal a központi elosztóval vannak összekapcsolva, így a projekt különböző szakaszai összességükben ugyanazon gazdasági és műszaki rendeltetés betöltésére irányulnak, nevezetesen ugyanazon lakóövezet egyetlen ellátási pontról való ivóvízellátására, ilyen egységes építészeti műnek minősül. Hasonlóképpen, az adott földrajzi területen közhasznú dolognak a fogyasztókhoz történő eljuttatásában álló építési munkákat illetően az a körülmény, hogy ezen elosztóhálózat célja több önkormányzati terület vízzel való ellátása, nem akadályozza meg azon következtetés levonását, miszerint összességében ugyanaz a gazdasági és műszaki rendeltetése. Végezetül az olyan körülmények, mint a két szerződés megkötésének nyilvánvaló időbeli közelsége, hogy e szerződések ugyanarra a kerületre hivatkoznak, és hogy mindkettőt ugyanaz az ajánlatkérő ítélte oda, noha önmagukban nem döntők az egységes építészeti mű fennállásához, kiegészítő bizonyítékoknak minősülnek, amelyek igazolják egyetlen építészeti mű fennállásának elismerését.
(vö. 67–69., 74., 76., 77., 80., 81. pont)
2. Valamely szerződésnek az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37 irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével ellentétes megosztásának megállapítása nem feltételezi az ebben foglalt rendelkezések alkalmazásának elkerülésére irányuló szubjektív szándék bizonyítását. Amennyiben sor került ennek megállapítására, nincs relevanciája annak, hogy a jogsértés azon tagállam szándékából ered, amelynek az betudható, vagy gondatlanságának, illetve azon technikai nehézségeknek a következménye, amelyekkel szembesült.
(vö. 95. pont)
3. Igaz, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelveknek a szabályai nem alkalmazandók az olyan közbeszerzésekre, amelyek értéke nem éri el az irányelvekben megállapított értékhatárt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a közbeszerzések ki lennének zárva az uniós jog hatálya alól. Ugyanis az olyan közbeszerzési szerződések odaítélése során, amelyek az értéküknél fogva nem tartoznak a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó uniós jogi rendelkezésekben előírt eljárások alá, az ajánlatkérők mégis kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapvető szabályait és általános elveit, különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
Ugyanakkor a Szerződésekben foglalt általános elveknek az irányelvek alkalmazása alapjául szolgáló értékhatárt el nem érő értékű közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira történő alkalmazása feltételezi, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselnek. Az ilyen érdek fennállására olyan objektív szempontok utalhatnak, mint például a szóban forgó közbeszerzés bizonyos nagyságrendű összege, tekintettel az építkezés helyére is, különösen amikor e hely határmenti területhez van közel, ami miatt magára vonhatja a más tagállamban letelepedett gazdasági szereplők érdeklődését. Lehetséges lenne az ilyen érdek fennállásának kizárása viszont például abban az esetben, ha a szóban forgó közbeszerzés gazdasági tétje rendkívül csekély.
Egyebekben az EUM‑Szerződésből és különösen az alapszabadságokból eredő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve nemcsak a más tagállamban letelepedett, építési munkát végző vagy szolgáltatást nyújtó személyekkel szemben az állampolgárság alapján alkalmazott minden megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem ugyanúgy valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatásnyújtókra, amennyiben azok akadályozzák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá teszik egy másik olyan tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtó szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat. Következésképpen a szóban forgó nemzeti hatóságok – azáltal, hogy valamely közbeszerzési szerződés odaítélésére a saját tagállamukban szerzett tapasztalatra vonatkozó szempontot alkalmazzák – megsértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
(vö. 109–111., 114., 115., 119., 121. pont)
4. Az arányosság elvére tekintettel azon kötelezettségek megsértése, amelyek teljesítése valamely uniós rendszer megfelelő működése tekintetében alapvető fontosságú, az uniós szabályozás által biztosított jog, például pénzügyi támogatás elvesztésével szankcionálható. Ezenkívül a finanszírozott projektek és a Szerződések rendelkezései, az azok alapján elfogadott aktusok és az uniós politikák közötti összhangra vonatkozó, a Kohéziós Alap létrehozásáról szóló 1164/94 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében kimondott elv alapján kizárólag az uniós szabályoknak és az azok alapján elfogadott aktusoknak megfelelően teljesített kiadások terhelik az Unió költségvetését. Következésképpen, amint a Bizottság a tagállam által teljesített fizetések tekintetében feltárja az uniós rendelkezések megsértésének fennállását, köteles a tagállam által benyújtott elszámolást helyesbíteni, és azon helyzet helyreállításához szükséges pénzügyi korrekciókat előírni, amelyben a Kohéziós Alappal való társfinanszírozás iránti kérelem tárgyát képező költségek összessége megfelel a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó uniós szabályozásnak, mégpedig az arányosság elvét figyelembe véve. Ami a pénzügyi korrekciók számítási módját illeti, ha bebizonyosodik, hogy az adott ügy körülményeire tekintettel a feltárt szabálytalanságok súlyához képest aránytalan lenne a szóban forgó projektek összes költségének törléséből álló korrekció alkalmazása, és nem lehetséges, illetve nem megvalósítható a szabálytalan kiadások összegének pontos meghatározása, átalány alapon szükséges a korrekciókat alkalmazni.
(vö. 134., 136., 137., 140., 141. pont)
5. Az érintett intézmény – azáltal, hogy külső joghatás kiváltására irányuló igazgatási magatartási szabályokat fogad el, és azok közzétételével kihirdeti, hogy a továbbiakban e szabályokat fogja alkalmazni az általuk érintett esetekre – korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól, ellenkező esetben ugyanis adott esetben az általános jogelveknek, mint az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének a megsértése címén felelősségre vonható. Következésképpen nem zárható ki, hogy az ilyen általános hatályú magatartási szabályok bizonyos feltételekkel és a tartalmuknak megfelelően joghatást válthatnak ki, és különösen az sem zárható ki, hogy az igazgatás egy konkrét esetben e szabályoktól az említett általános jogelvekkel összeegyeztethető indokokkal történő igazolás nélkül nem térhet el, feltéve hogy az általa alkalmazott megközelítés nem ellentétes az uniós jog más, a jogszabályi hierarchia szerint magasabb rendű szabályaival.
(vö. 144. pont)