A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2013. szeptember 11.

T‑317/10. P. sz. ügy

L

kontra

Európai Parlament

„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan idejű szerződés – Elbocsátásról szóló határozat – Indokolási kötelezettség – Bizalomvesztés”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének a [bizalmas] ügyben hozott ítélete ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés

Határozat:      A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének a [bizalmas] ügyben hozott ítéletét hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék nem határozott a pártatlanság elvének megsértésére alapított jogalapról; amennyiben elutasította a tárgyi pontatlanságra és a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapot, valamint amennyiben úgy ítélte meg, hogy a felperes nem kérte a Parlament költségek viselésére kötelezését. A Törvényszék a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja. A Törvényszék az L által a [bizalmas] ügyben a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Jogalapok – A keresetlevél elfogadhatatlansága első fokon – Imperatív jogalap – Hivatalból történő vizsgálat

2.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok világos és pontos ismertetése

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az Európai Parlament valamely politikai csoportja melletti feladatok ellátására felvett alkalmazottak – A kölcsönös bizalmi viszonnyal összefüggő okból történő elbocsátás – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk második bekezdés; Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)

4.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az Európai Parlament valamely politikai csoportja melletti feladatok ellátására felvett alkalmazottak – A kölcsönös bizalmi viszonnyal összefüggő okból történő elbocsátás – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)

5.      Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – Az indokolási kötelezettség terjedelme

(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk)

6.      Bírósági eljárás – A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelem – A fellebbezési szakaszban a tényállásra vonatkozó új iratok előterjesztése iránti kérelem – Elutasítás

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 62. cikk)

1.      A fellebbviteli bíróságnak hivatalból kell rendelkeznie első fokon a keresetlevél elfogadhatóságával kapcsolatos imperatív jogalapról annak érdekében, hogy az említett keresetlevél megfelel‑e a szükséges világosság és pontosság követelményeinek.

(lásd a 22. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 18. pontja;

a Törvényszék T‑156/08. P. sz., R kontra Bizottság ügyben 2009. március 16‑án hozott ítéletének végzésének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1–11. o. és II‑B‑1–51. o.) 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 35. cikke értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell különösen a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennélfogva a keresetlevélben világosan ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg a Bíróság alapokmányában és a Törvényszék eljárási szabályzatában támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá. Továbbá, ezen – bár rövid – ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Közszolgálati Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozni tudjon a keresetről. Ahhoz, hogy valamely kereset, pontosabban valamely jogalap elfogadható legyen, a jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás elve megköveteli, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.

(lásd a 34. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑5291. o.) 34. pontja; C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P.–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑5425. o.) 426. pontja;

a Törvényszék T‑385/00. sz., Seiller kontra EBB ügyben 2003. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑161. és II‑801. o.) 40. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑338/07. P. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2010. március 19‑én hozott ítéletének 59. pontja.

3.      A tisztviselők személyzeti szabályzata 25. cikkének második bekezdése alapján fennálló indokolási kötelezettség, amelynek célja, hogy az aktusok címzettjeinek lehetőséget adjon annak értékelésére, hogy helytálló‑e a határozat és hogy jogalapot nyújtson a bírósági felülvizsgálathoz, a határozatlan időtartamra szerződtetett ideiglenes alkalmazottnak az Európai Közösségek egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek hatálya alá tartozó szerződésének megszüntetéséről rendelkező határozatokra is alkalmazandó.

Kivételesen, bizonyos feltételekkel elfogadott mindenesetre, hogy az aktus indokolását a közigazgatási szakasz során vagy a kereset benyújtását követen kiegészíthetik. A közigazgatási szakasz során elfogadott, hogy az aktus indokolását a felperes által ismert körülménnyel, szóbeli tájékoztatással és a panasszal egészítsék ki.

Különösen a Parlament valamely politikai csoportja, és a hozzá beosztott ideiglenes alkalmazott közötti kölcsönös bizalom elvesztésével igazolt elbocsátás esetén jóllehet a független képviselő mellé beosztott ideiglenes alkalmazottnak érdeke fűződik ahhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy a megszakadt bizalmi kapcsolat az őt a közvetlen hivatali felelőséhez fűződő kapcsolat‑e, amennyiben azonban az alkalmazott a függetlenekétől eltérő klasszikus képviselői csoporthoz van beosztva, amelyet közösnek feltételezett politikai meggyőződés jellemez, akkor, ha a bizalmi kapcsolat megszakad, az a csoport összessége viszonyában sem áll már fent, és lényegtelen az a kérdés, hogy mely személyek vesztették el bizalmukat.

(lásd a 60., 61. és 64. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 50–52. pontja;

a Törvényszék T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑385 o. és II‑1731. o.) 96. pontja; T‑406/04. sz., Bonnet kontra Bíróság ügyben 2006. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2–213. o. és II‑A‑2–1097. o.) 52. pontja; T‑404/06. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 143–171. és 179. pontja; T‑283/08. P. sz., Longinidis kontra Cedefop ügyben 2011. július 7‑én hozott ítéletének 68. pontja; T‑213/10. P. sz., P kontra Parlament ügyben 2011. október 24‑én hozott végzésének 35. pontja.

4.      A kölcsönös bizalmi viszony fennállása nem objektív tényeken alapul, és arra jellegénél fogva nem terjed ki a bírósági felülvizsgálat, mivel az uniós bíró nem válthatja fel értékelésével a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság értékelését. E tekintetben ki kell emelni, hogy a politika terén a bizalomvesztés széles körű fogalom.

Mindenesetre ha az ideiglenes alkalmazott szerződésének megszűntetéséről határozó intézmény különösen a bizalomvesztés miatti elbocsátásról szóló határozat alapjául szolgáló konkrét tényekre hivatkozik, a bíróságnak meg kell vizsgálnia e tények valódiságát. Amennyiben az intézmény a bizalomvesztés indokát konkrét tényekre való hivatkozással támasztja alá, a bíróságnak ellenőriznie kell, hogy ezen indokok ténylegesen valós tényeken alapulnak‑e. Így eljárva a bíróság nem váltja fel saját értékelésével a hatáskörrel rendelkező hatóság értékelését, amely szerint a bizalomvesztés indokolt, hanem csak annak vizsgálatára szorítkozik, hogy a határozatot megalapozó, az intézmény által ismertetetett tények ténylegesen valósak‑e.

(lásd a 68–70. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑123/95. sz., B kontra Parlament ügyben 1997. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑245. o. és II‑697. o.) 73. pontja.

5.      A Közszolgálati Törvényszék egy első fokon hivatkozott jogalapra adandó válaszának hiányára alapozott jogalap lényegében egyenértékű a Bíróság alapokmánynak az ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszékre alkalmazandó 36. cikkéből fakadó indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozással.

(lásd a 94. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑583/08. P. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2010. május 20‑án hozott ítélete (EBHT 2010., I‑4469. o.) és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

6.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd a 110. és 111. pontot)