A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2015. július 15.(*)
„Verseny – Közigazgatási eljárás – A járműipari üveg európai piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat közzététele – Az állítólag az üzleti titok körébe tartozó adatok bizalmas kezelése iránti kérelem elutasítása – Indokolási kötelezettség – Bizalmas jelleg – Szakmai titok – Jogos bizalom”
A T‑462/12. sz. ügyben,
a Pilkington Group Ltd (székhelye: St Helens [Egyesült Királyság], képviselik: J. Scott, S. Wisking, K. Fountoukakos‑Kyriakakos solicitors és C. Puech Baron ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: M. Kellerbauer, P. Van Nuffel és G. Meessen, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU bizottsági elnöki határozat 8. cikke alapján a Pilkington Group Ltd által benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmet elutasító 2012. augusztus 6‑i C(2012) 5718 végleges bizottsági határozat (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, N. J. Forwood (előadó) és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2008. november 12‑én az Európai Közösségek Bizottsága több járműipariüveg‑gyártóval, köztük a felperes Pilkington Group Ltd‑vel szemben meghozta az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott C(2008) 6815 végleges határozatot (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) (a továbbiakban: „járműipari üvegˮ‑határozat).
2 A Bizottság többek között megállapította, hogy a „járműipari üvegˮ‑határozat címzettjei megsértették az EK 81. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy az 1998 márciusa és 2003 márciusa közötti különböző időszakokban a járműipari üveg ágazatát érintő versenyellenes megállapodások és összehangolt magatartások összességében vettek részt az Európai Gazdasági Térségben (EGT).
3 A „járműipari üvegˮ‑határozat szerint egységes és folyamatos jogsértésről van szó, amely az EGT‑n belüli legnagyobb járműgyártók részére a járműipari üveg, illetve általában szélvédőből, egy hátsó ablakból és oldalsó ablakokból álló üvegek együttesének beszállítására vonatkozó szerződések összehangolt elosztásában állt. Ez az összehangolás a Bizottság szerint az árpolitikák és az ügyfélkör ellátására vonatkozó stratégiák egyeztetésén keresztül valósult meg, a kartellben részt vevő felek érintett piacon elfoglalt helyzete globális stabilitásának fenntartása céljával. Ezt a stabilitást többek között korrekciós mechanizmusokkal akarták elérni, amelyeket akkor alkalmaztak, ha az összehangolás nem vezetett a kívánt eredményre.
4 2009. március 25‑i levelében a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (a továbbiakban: DG COMP) tájékoztatta a felperest többek között azon szándékáról, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 30. cikke alapján internetes honlapján közzéteszi a „járműipari üvegˮ‑határozat hiteles, azaz a jelen esetben angol, francia és holland nyelvű, nem bizalmas változatát. Ezenfelül a DG COMP felhívta a felperest, hogy azonosítsa a bizalmas jellegű vagy üzleti titoknak minősülő információkat, és ezen értékelését indokolja.
5 A felperessel történt levélváltást követően a DG COMP 2012. februárban elfogadta a „járműipari üvegˮ‑határozatnak a Bizottság internetes honlapján közzéteendő, nem bizalmas változatát. A szóban forgó levélváltásból kitűnik, hogy a DG COMP nem adott helyt a „járműipari üvegˮ‑határozat (202) preambulumbekezdésében és 53. lábjegyzetében szereplő információk kitakarására irányuló felperesi kérelemnek.
6 A DG COMP szerint ezen információk három csoportba sorolhatók. Az első csoportba az üzletfelek nevei és az érintett termékek leírása tartozik, valamint bármely olyan információ, amely alapján valamely üzletfél azonosítható (a továbbiakban: I. kategóriába tartozó információk). A második csoportba a szállított mennyiségek, a kvóták egyes autógyártók szerinti elosztása, az ármegállapodások, az árak kiszámítása és változásai, végül az üzletfeleknek a kartell tagjai közötti elosztásával kapcsolatos számok és arányok tartoznak (a továbbiakban: II. kategóriába tartozó információk). A harmadik csoportba a felperes személyzeti állományába tartozó természetes személyekkel kapcsolatos információk tartoznak (a továbbiakban: III. kategóriába tartozó információk).
7 A felperes az egyes versenyjogi eljárásokban a meghallgatási tisztviselők megbízásáról szóló, 2001. május 23‑i 2001/462/EK, ESZAK bizottsági határozat (HL L 162., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 151. o.) 9. cikke alapján tiltakozott valamennyi vitatott információ közzététele ellen, és 2011. június 30‑án a meghallgatási tisztviselő elé terjesztette az ügyet.
A megtámadott határozat
8 A meghallgatási tisztviselő a felperesi kérelemről a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU bizottsági elnöki határozat 8. cikke alapján a Pilkington Group által benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmet elutasító 2012. augusztus 6‑i C(2012) 5718 végleges bizottsági határozatban (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) döntött (a továbbiakban: megtámadott határozat).
9 A megtámadott határozat (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a határozat lényegében két felperesi érv vizsgálatán alapul. Az első érv, amelynek vizsgálatára a megtámadott határozat (19)–(42) preambulumbekezdésében került sor, az I. és II. kategóriába tartozó információkra vonatkozik, míg a második érv, amelyet a megtámadott határozat (43)–(48) preambulumbekezdése vizsgált, a III. kategóriába tartozó információkra vonatkozik.
10 Az első érvet illetően a meghallgatási tisztviselő először is úgy vélte, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk jellegüknél fogva, illetve a járműipari üveg piacának sajátosságaira tekintettel a felperesen kívüli személyek számára is ismertek, másodszor, hogy azok múltbeli információk, harmadszor pedig hogy azok magának a jogsértésnek a lényegére vonatkoznak, és azok nyilvánosságra hozatalát egyébként a károsultak érdekei teszik szükségessé (a megtámadott határozat (19)–(32) preambulumbekezdése). Ezenkívül, mivel a felperes konkrét érvekre hivatkozott annak érdekében, hogy megalapozza az információk bizalmas jellegét azok fentiek szerint összefoglalt általános jellemzői ellenére, a meghallgatási tisztviselő megállapította, hogy a „járműipari üvegˮ‑határozat (198), (208), (367), (383) és (393)–(397) preambulumbekezdése kivételesen bizalmasan kezelhető, mivel azok az I. és II. kategóriába tartozó információkat tartalmaznak (a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdésének utolsó mondatától a (42) preambulumbekezdésig, valamint az 1. és 2. cikk).
11 A második érvet illetően a meghallgatási tisztviselő a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) 5. cikkére támaszkodott, és elfogadta a „járműipari üvegˮ‑határozat (98), (132), (160) és (163) preambulumbekezdésében, valamint 282. és 410. lábjegyzetében található információk bizalmas kezelését (a megtámadott határozat (43)–(47) preambulumbekezdése és 3. cikke).
12 A meghallgatási tisztviselő a felperes kérelmét ezt meghaladó részében elutasította (a megtámadott határozat (4) cikke).
Az eljárás és a felek kérelmei
13 A Törvényszék Hivatalához 2012. október 19‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
14 A Törvényszék elnöke 2013. március 11‑i végzésével elrendelte a megtámadott határozat végrehajtásának részleges felfüggesztését. A 2013. szeptember 10‑i Bizottság kontra Pilkington Group végzésben (C‑278/13 P(R), EBHT, EU:C:2013:558) az Európai Unió Bíróságának elnökhelyettese elutasította a Bizottság által a Törvényszék elnökének végzése ellen benyújtott fellebbezést.
15 2013. november 27‑i végzésében a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke elutasította a tevékenységét a járműipari üveg ágazatában végző négy biztosító beavatkozási kérelmeit, amelyeket a Bizottság kérelmeinek támogatása végett terjesztettek elő.
16 A Törvényszék pervezető intézkedések keretében néhány írásbeli kérdést tett fel a Bizottságnak. A Bizottság e kérdésekre 2014. október 7‑i és december 18‑i levelében adott választ.
17 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot, különösen annak 4. cikkét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
19 Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következőkre alapított hat jogalapra hivatkozik:
– az indokolási kötelezettség megsértése és a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdését érintően elkövetett hiba;
– az EUMSZ 339. cikk megsértése, továbbá az 1/2003 rendelet 28. cikkének, valamint a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU európai bizottsági elnöki határozat (HL L 275., 29. o.) 8. cikkének megsértése;
– az egyenlő bánásmód elvének megsértése;
– a bizalomvédelem elvének megsértése;
– az egyének azonosíthatósággal szembeni védelmére vonatkozó elvek megsértése;
– az arányosság elvének és az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó elveknek a megsértése.
Az indokolási kötelezettség megsértésére és a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdését érintően elkövetett hibára alapított, első jogalapról
20 A felperes arra hivatkozik, hogy a meghallgatási tisztviselő irreleváns szempontokra alapított, rövidített és átfogó indokolással utasította el a kérelmét. Ezenkívül a kérdéses indokolás nem jelöli meg egyértelműen az alkalmazott jogszabályt, nem foglalkozik az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított több érvvel, és nem igazol egy konkrét, a DG COMP álláspontjával szemben fennálló ellentmondást. Márpedig először is a felperes kérelmét az egyes érintett preambulumbekezdésekre vonatkozó egyedi hivatkozással igazolta. Az átfogó indokolás továbbá jellegénél fogva nem elégséges, mivel a vitatott információk – akár egy kategórián belül is – nagyon különböző jellegűek, amint azt tanúsítja az a tény is, hogy némelyik információt bizalmasan kezelte a Bizottság, míg másokat nem. Végül a jogsértést megvalósító tényállás fogalmára mint önálló szempontra, illetve az engedékenység iránti kérelem keretei között a Bizottságnak átadott adatok nem bizalmas jellegére való általános hivatkozás, valamint a bizalmasság következetlen fogalommeghatározásai folytán a megtámadott határozat nem tesz eleget az indokolási kötelezettségnek. E körülmények között a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikket és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében biztosított megfelelő ügyintézés elvét.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásról
21 Valamely egyedi határozat megindokolása kötelezettségének célja – a bírósági felülvizsgálat lehetővé tételén felül – az érintett részére elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat adott esetben valamely, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibában szenved‑e. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, különösen a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján döntendő el az a kérdés, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek. Az indokolásnak továbbá logikusnak kell lennie, és különösen nem tartalmazhat olyan belső ellentmondást, amely megakadályozza a jogi aktus indokainak megfelelő megértését (2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EBHT, EU:C:2011:620, 148., 150. és 151. pont).
22 A 2011/695 határozat 8. cikkének (2) bekezdése szerint a meghallgatási tisztviselő megállapíthatja, hogy az információ nyilvánosságra hozható, mivel vagy nem minősül üzleti titoknak vagy egyéb bizalmas információnak, vagy mert megítélése szerint nyomós érdek fűződik a nyilvánosságra hozatalhoz. Következésképpen a meghallgatási tisztviselőnek indokolnia kell azt a megállapítását, hogy a vitatott információ nyilvánosságra hozható, hivatkozva azokra a megfontolásokra, amelyek alapján arra az álláspontra jutott, hogy az információ nem minősül üzleti titoknak vagy más bizalmas információnak, illetve még ha ez is a helyzet, a nyilvánosságra hozatalához nyomós érdek fűződik.
23 Ebben az összefüggésben az, hogy a meghallgatási tisztviselő a bizalmas jelleg elismerésének elutasítása során több, álláspontja szerint közös jellemzőkkel rendelkező információ kapcsán az elutasítást alátámasztó egy vagy több indokra hivatkozik‑e, nincs hatással az indokolás teljességére, amennyiben a megtámadott határozat lehetővé teszi annak megértését, hogy mi képezte a meghallgatási tisztviselő megállapításainak alapját. Ha a kérdéses indokok egy vagy több információ tekintetében nem érvényesek, az az indokolás megalapozottságát teszi kérdésessé, nem pedig az indokolás mint alapvető formai követelmény elégséges voltát (lásd ebben az értelemben: 2001. március 22‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet C‑17/99, EBHT, EU:C:2001:178, 35. pont).
24 A jelen ügyben a megtámadott határozat (19)–(32) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a meghallgatási tisztviselő mindenekelőtt kifejtette az I. és II. kategóriába tartozó információk néhány közös jellemzőjét, amelyekre tekintettel álláspontja szerint ezeket az információkat nem lehet bizalmas jellegűnek minősíteni. Először is arról van szó, hogy a kérdéses információk jellegüknél fogva harmadik személyek számára ismertek, másodszor azok múltbeliek, harmadszor pedig azok képezik a jogsértő magatartás lényegét.
25 Ezzel összefüggésben a meghallgatási tisztviselő ezt követően megvizsgálta, hogy e jellemzők ellenére a felperes hivatkozott‑e olyan konkrét érvekre, amelyek bizonyítják, hogy a kérdéses információk bizalmasak abban az értelemben, hogy azok csak korlátozott számú személy számára ismertek, nyilvánosságra hozataluk súlyos kárt okozhat, és objektíve védelemre méltók azok az érdekek, amelyek a nyilvánosságra hozatal folytán sérülhetnek. E tekintetben a meghallgatási tisztviselő megállapította, hogy csupán a „járműipari üvegˮ‑határozat (198), (208), (367), (383) és (393)–(397) preambulumbekezdése tartalmaz olyan információkat, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni (a megtámadott határozat (33)–(42) preambulumbekezdése).
26 Végül a III. kategóriába tartozó információk tekintetében a meghallgatási tisztviselő a megtámadott határozat (46) és (47) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy csupán a „járműipari üvegˮ‑határozat (98), (132), (160) és (163) preambulumbekezdése, valamint 282. és 410. lábjegyzete tartalmaz olyan információkat, amelyek alapján ésszerű valószínűséggel azonosítható valamely természetes személy. Ezzel szemben a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdése szerint a „járműipari üvegˮ‑határozat többi preambulumbekezdése, amely a felperes szerint a III. kategóriába tartozó információt tartalmaz, nem tartalmaz olyan információkat, amelyek ésszerű valószínűséggel lehetővé tennék valamely természetes személy azonosítását.
27 Ilyen indokok mellett a megtámadott határozat tartalmazza azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik mind a Törvényszék, mind a felperes számára, hogy azonosítsa azokat az okokat, amelyek miatt a meghallgatási tisztviselő azt állapította meg, hogy a vitatott információk nem bizalmas jellegűek, függetlenül attól, hogy ezek az okok egy adott információhoz kapcsolódnak, vagy több információ jellemzőire utalnak. Az a körülmény tehát, hogy a meghallgatási tisztviselő nem fogalmazott meg a „járműipari üvegˮ‑határozat minden egyes – felperesi kérelemmel érintett – preambulumbekezdésével kapcsolatban külön értékelést, nem vonja maga után azt, hogy a megtámadott határozatot az indokolási kötelezettség megsértésével hozták. A felperes tehát abba a helyzetbe került, hogy hasznosan vitathatta a meghallgatási tisztviselő elemzésének jogszerűségét, és a Törvényszék rendelkezésére állnak az ahhoz szükséges információk, hogy e tekintetben megfogalmazza saját értékelését.
28 Egyebekben az azzal kapcsolatos kifogások, hogy a megtámadott határozat nem jelölte meg az alkalmazott jogszabályokat, hogy az előadott indokok nem megfelelőek minden vitatott információ vonatkozásában, hogy a jogsértést megvalósító tényállás fogalma nem releváns, hogy a II. kategóriába tartozó információkat jellegüknél fogva a felperes személyén kívül más nem ismeri, valamint hogy a megtámadott határozatban szereplő, bizalmasságra vonatkozó fogalommeghatározások következetlenek, a megtámadott határozat érdemi jogszerűségére vonatkoznak, és azok megismétlésére és vizsgálatára a második és harmadik jogalap keretében kerül sor.
29 Ami az azzal kapcsolatos kifogást illeti, hogy a meghallgatási tisztviselő nem adott választ az egyenlő bánásmód elvének megsértésével kapcsolatos érvre, ez a kifogás nem megalapozott. Feltéve ugyanis, hogy ez a vizsgálat a meghallgatási tisztviselő kötelezettsége, utóbbi ennek a megtámadott határozat (14) és (15) preambulumbekezdésében eleget tett azzal, hogy kifejtette először is, hogy a Bizottság által a korábbi vizsgálatok során követett megközelítés megváltoztatható a jogsértést megállapító határozat teljesebb változatának újabb közzétételével, másodszor pedig, hogy nem lehet vélelmezni, hogy az ilyen határozat közzétett változatából kihagyott valamennyi tény szakmai titoknak minősül. Az, hogy ez az indokolás helyes‑e, az indokolás megalapozottságával összefüggő kérdés, és annak vizsgálatára a harmadik jogalap keretében kerül sor.
A „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdését érintően elkövetett hibára alapított kifogásról
30 Ezzel szemben kitűnik, hogy a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdését illetően a felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy a meghallgatási tisztviselő kifejezetten elutasította a bizalmas kezelés iránti kérelmét, jóllehet a DG COMP e kérelmet már elfogadta.
31 Különösen a 2011/695 határozat 8. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett vállalkozás a meghallgatási tisztviselőhöz fordulhat, ha „ellenzi az információk nyilvánosságra hozatalát”. Amennyiben ilyen nyilvánosságra hozatal várható, azt a Bizottság ugyanezen határozat 8. cikkének (1) bekezdése értelmében előbb közli a vállalkozással. E rendelkezésekből kitűnik, hogy a meghallgatási tisztviselő hatáskörét a hozzá benyújtott kérelem korlátai között gyakorolja, és nem bírálhatja felül a DG COMP által hozott határozatokat, amennyiben azok elfogadják a bizalmas kezelés iránti kérelmet.
32 Márpedig a jelen ügyben a Bizottság 2012. február 1‑jei levelének 4. pontjából kitűnik, hogy a DG COMP helyt adott annak a kérelemnek, hogy törölje a „járműipari üvegˮ‑határozat közzétett változatából a felperes e határozat (115) preambulumbekezdésében említett üzletfeleinek nevét a felperes bizonyos munkavállalói azonosíthatósággal szembeni védelme érdekében. E tekintetben el kell utasítani a Bizottság által előadottakat, miszerint a 2012. február 1‑jei levél csupán egy előzetes álláspontot fejezett ki, amely nem érintette a meghallgatási tisztviselő végleges határozatát. Amint arra ugyanis a fenti 31. pont rámutatott, a meghallgatási tisztviselőhöz csak akkor fordulnak, ha a vállalkozás ellenzi a várható nyilvánosságra hozatalt. Ezzel szemben, ha a Bizottság nem tervezi a nyilvánosságra hozatalt, a meghallgatási tisztviselő eljárása okafogyott. A Bizottság által előadottakkal ellentétben a 2012. február 1‑jei levél 9. pontja ezt a tényleges helyzetet tükrözi, mivel e pontban a Bizottság felhívta a felperest, hogy amennyiben nem ért egyet a tervezett közzététel terjedelmével („[s]hould you not agree with the scope of the disclosure as described in this letter […]”), a meghallgatási tisztviselőhöz fordulhat.
33 Igaz ugyan, hogy a felperes a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdését is feltüntette a meghallgatási tisztviselőnek küldött 2011. június 30‑i és november 7‑i levelében, ez azzal magyarázható, hogy a DG COMP az említett (115) preambulumbekezdés releváns része közzétételének mellőzését csupán 2012. február 1‑jei levelében, azaz a meghallgatási tisztviselőhöz fordulást követően fogadta el. Ennek ellenére utóbbi kifejezetten elutasította a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdésére vonatkozó bizalmas kezelés iránti kérelmet (a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdése), jóllehet azt kellett volna megállapítania, hogy az említett kérelemnek a DG COMP már eleget tett, és e tekintetben tartózkodnia kellett volna az értékeléstől.
34 A megtámadott határozatot tehát meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben elutasítja a felperes által a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdésére vonatkozóan benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmet. Az első jogalapot ezt meghaladó részében el kell utasítani.
Az EUMSZ 339. cikk megsértésére, továbbá az 1/2003 rendelet 28. cikkének és a 2011/695 határozat 8. cikkének megsértésére alapított, második jogalapról
35 A felperes szerint a bizalmas jellegű információk fogalmába beletartoznak az üzleti titkok, az egyéb olyan információk, amelyek nyilvánosságra hozatala súlyosan sértené a vállalkozás üzleti érdekeit, végül a személyes adatok. Valamely információ jellegénél fogva bizalmas, ha csak korlátozott számú személy számára ismert, és nyilvánosságra hozatala kárt okozhat. Az e konjunktív feltételeknek megfelelő információt csak nyomós érdek fennállása esetén lehet közzétenni, amelyet az érdekek szűk értelmezés szerinti mérlegelését követően lehet megállapítani. A meghallgatási tisztviselő ugyanakkor elmulasztotta annak – a kialakult szempontok alapján történő – konkrét értékelését, hogy a vitatott adatok jellegüknél fogva bizalmasak voltak‑e, mielőtt állást foglalt a nyilvánosságra hozatalukhoz fűződő nyomós érdek fennállásáról.
36 Különösen az I. kategóriába tartozó információkat illetően, a „járműipari üvegˮ‑határozatnak a megtámadott határozatból eredő változatának közzététele összevont formában fedné fel a felperes legfontosabb üzletfeleit, valamint az érintett autómodelleket és a konkrét időszakokban szállított termékeket. Ez a nyilvánosságra hozatal egyenértékű lenne az ügyféllista közzétételével, kiegészítve az ügyfélkapcsolatokra vonatkozó részletekkel, azaz jellegüknél fogva bizalmas információkkal. Ha önmagában az, hogy valamely információ a felperes üzletfeleinek birtokában van, elegendő lenne annak a bizalmasan kezelendő információk köréből való kizárásához, akkor semmilyen ügyfélkapcsolatokra vonatkozó információt nem lehetne bizalmasnak minősíteni, ami abszurd lenne. Ugyanez igaz a kartell tagjai közötti információcserére is. A II. kategóriába tartozó információkat illetően a felperes arra hivatkozik, hogy ezek azok közé a szó szoros értelmében vett üzleti titkok közé tartoznak, amelyek még a szakmai közeg számára sem hozzáférhetők. A meghallgatási tisztviselő azonban nem igazolta azt a megállapítását, amely szerint ezek a bizalmas tények, amelyek – amint azt a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése tanúsítja – a fennálló üzleti kapcsolatokra is vonatkoznak, a felperesen kívüli személyek számára is ismertek. Ez utóbbi preambulumbekezdés egyébként a felperes szerint ellentmondást tartalmaz, mivel abból nem lehet megérteni azt az indokot, amely alapján a meghallgatási tisztviselő elkülönítette a bizalmas jellegűként védelmet élvező információkat azoktól, amelyeket közzé lehet tenni.
37 A felperes vitatja azt is, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk múltbeliek lennének. A „járműipari üvegˮ‑határozatban említett autómodellek esetében ugyanis valamennyi érintett üzletfél mind a mai napig továbbra is az üzletfele. A megtámadott határozat (37) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokból kitűnik, hogy az I. kategóriába tartozó információk nyilvánosságra hozatala kárt okozna. Ezenkívül a beszállítási szerződések jellemzőire tekintettel, amelyeket több évre előre tárgyalnak meg, és a teljesítés is hosszú időszakot ölel fel, nem vélelmezhető, hogy az ötévesnél korábbi II. kategóriába tartozó információk múltbeliek, mivel azok nyilvánosságra hozatala alkalmas a jelenlegi üzletfelek kilétének felfedésére és a kétoldalú tárgyalások által meghatározott piac átláthatóvá tételére. A felperes egyébként álláspontja szerint kifejtette azokat a konkrét indokokat, amelyek bizonyítják, hogy ezek az információk még mindig relevánsak, és ennélfogva érzékenyek. Így az I. és II. kategóriába tartozó információk együttes nyilvánosságra hozatala rendkívül részletes rálátást biztosítana a nyilvánosság számára a felperes és üzletfelei közötti aktuális kapcsolatokra, amit a „járműipari üvegˮ‑határozat egyes preambulumbekezdései tekintetében a megtámadott határozat már elismert.
38 A felperes hozzáteszi, hogy a megtámadott határozat a hasonló jellegű információk bizalmas kezelését illetően a múltban kialakított állandó bizottsági gyakorlatba ütközik, és veszélyezteti az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezések hatékony érvényesülését.
39 A felperes egyébként vitatja a jogsértést megvalósító tényállás fogalmának a meghallgatási tisztviselő által a jelen ügyben történő alkalmazását is. Ez a fogalom a felperes szerint a kartell találkozóinak megtartását, az abban részt vevő vállalkozások kilétét és az információcsere típusait öleli fel, és a tényálláshoz szükségtelen az üzletfelekre név szerint utaló hivatkozás vagy az egyes találkozókon konkrétan érintett termékek leírása. Mindenesetre, még ha az I. és II. kategóriába tartozó információk úgy is minősülnének, hogy e fogalomba tartoznak, akkor sem veszítenék el bizalmas jellegüket, mivel megfelelnek a fenti 35. pontban kifejtett releváns szempontoknak. Egyfelől a „járműipari üvegˮ‑határozat (207) preambulumbekezdése, másfelől annak (394) preambulumbekezdése szerinti különböző kezelés megerősíti e megközelítés megalapozottságát, és rámutat arra is, hogy lehetetlen megállapítani, hogy e fogalom alkalmazása az I. és II. kategóriába tartozó információk összességét vagy azoknak csak egy részét érinti‑e. E tekintetben tehát meg kell állapítani az indokolási kötelezettség megsértését.
40 A meghallgatási tisztviselő tévesen alkalmazta a szakmai titokhoz kapcsolódó szempontokat is azon információk tekintetében, amelyek az egyik engedékenységi nyilatkozatban szerepeltek, és amelyek bizalmas jellegét nem érinti a Bizottság eljárására vonatkozó nyilvánosság elve, sem az állítólagos károsultak érdekei.
41 Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a bizalmas jellegű információkat csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha az a közérdekre vagy a jogsértés folytán károsult felek érdekeire tekintettel elengedhetetlen. A jelen ügyben azonban a vitatott bizalmas információk nyilvánosságra hozatala ilyen érdekekre tekintettel nem elengedhetetlen. Ezek az információk ugyanis nem a jogsértő magatartásra mint olyanra vonatkoznak, amint azt tanúsítja az is, hogy a meghallgatási tisztviselő bizonyos adatok tekintetében helyt adott a felperes kérelmének. Ezenkívül a már közzétett, nem bizalmas változat lehetővé teszi a nyilvánosság számára, hogy tájékozódjon a Bizottság eljárásának alapjául szolgáló indokokról, illetve az állítólagos károsult felek számára, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtt jogaikat érvényesítsék.
42 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság közzéteszi többek között a jogsértést megállapító és bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozatokat. Ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése szerint a közzététel során megadja a felek nevét és a határozat fő tartalmát, ideértve a kiszabott szankciókat. Tekintetbe veszi a vállalkozások ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy üzleti titkaikat megőrizzék.
43 Az 1/2003 rendelet 28. cikke úgy rendelkezik, hogy az ugyanezen rendelet 17–22. cikke értelmében gyűjtött információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amelyre beszerezték azokat, és a hatáskörrel rendelkező hatósághoz tartozó személyek nem tárhatják fel az olyan jellegű információkat, amelyek a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak.
44 A 2011/695 határozat 8. cikkének (2) bekezdéséből egyébiránt kitűnik, hogy a meghallgatási tisztviselő megállapíthatja, hogy valamely információ nyilvánosságra hozható, mivel nem minősül üzleti titoknak vagy egyéb bizalmas információnak, vagy mert megítélése szerint nyomós érdek fűződik annak nyilvánosságra hozatalához.
45 A szakmai titok körébe tartoznak az üzleti titkokon kívül azok az információk, amelyek csak korlátozott számú személy számára ismertek, és amelyek nyilvánosságra hozatala alkalmas arra, hogy súlyos kárt okozzon akár az információt nyújtónak, akár harmadik személynek. Végül az is szükséges, hogy azok az érdekek, amelyek a szóban forgó információ nyilvánosságra hozatala révén sérelmet szenvedhetnek, objektíve védelemre érdemesek legyenek. Így tehát valamely információ bizalmas jellegének megítélése a nyilvánosságra hozatallal szembenálló jogos érdekeknek a közérdekkel való egyensúlyba hozását igényli; a közérdek pedig megköveteli, hogy az uniós intézmények a nyilvánosság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával folytassák tevékenységüket (lásd ebben az értelemben: 2006. május 30‑i Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ítélet, T‑198/03, EBHT, EU:T:2006:136, 29. és 71. pont).
46 Kétségtelen, hogy a fenti 45. pontban hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ítélet (EU:T:2006:136) 75. pontja és a 2007. október 12‑i Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ítélet (T‑474/04, EBHT, EU:T:2007:306) 64. pontja szerint, amennyiben bizonyos információk bizalmas jellege a dokumentumokhoz történő hozzáféréshez való jog alóli, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 4. cikkében szabályozott kivétel révén védelemben részesül, e védelem releváns annak mérlegelése szempontjából, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e azt a tilalmat, amelyet az 1/2003 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése azon információk nyilvánosságra hozatalát illetően ír elő vele szemben, amelyek a jellegüknél fogva szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak.
47 Ugyanakkor a Bíróság ezen ítéletek kihirdetését követően az 1049/2001 rendelet 4. cikkét akként értelmezte, hogy e tekintetben az intézmények megtehetik, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítsák az álláspontjukat, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében hasonló általános megfontolások alkalmazhatók. Ez az értelmezés irányadó, amikor az eljárásra vonatkozó szabályozás is szigorú szabályokat ír elő az ilyen eljárás keretében megszerzett vagy keletkezett információk kezelésére vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EBHT, EU:C:2012:393, 108., 116. és 118. pont). Márpedig éppen ez a helyzet az 1/2003 rendelet 27. cikkének (2) bekezdését és 28. cikkét, valamint a Bizottság által az [EUMSZ 101. és 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 6., 8., 15. és 16. cikkét illetően, amelyek megszorítóan rendelkeznek az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás iratanyagában szereplő dokumentumok felhasználásáról (2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EBHT, EU:C:2014:112, 86. pont). Ebben az összefüggésben az 1/2003 rendelet 30. cikkét a lényegétől fosztaná meg az 1049/2001 rendelet 4. cikkének oly módon történő figyelembevétele, amely megtiltaná a Bizottságnak bármely olyan információ közzétételét, amelynek tekintetében ez utóbbi rendelkezés alapján, általános vélelemre hivatkozva ezen intézmény jogosult lenne megtagadni a hozzáférést azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek ezt az információt tartalmazzák. Az ilyen megközelítésnek egyrészt az lenne a hatása, hogy még a határozata fő tartalma közzétételének lehetőségétől is megfosztaná a Bizottságot, mivel e fő tartalomnak szükségképpen a vizsgálat iratanyagából kell következnie. Másrészt az ilyen megközelítés azzal a gyakorlati következménnyel is járna, hogy a bizalmas kezelést illetően az ilyen kezelést kérelmező vállalkozásra háruló bizonyítási terhet megfordítaná, mivel elegendő lenne, hogy e kérelmező arra az általános vélelemre hivatkozzék, amelyre az intézmények a fent ismertetett feltételek mellett hivatkozhatnak, továbbá ez az értelmezés ténylegesen annak bizonyítására kötelezné a Bizottságot, hogy a vitatott információ belefoglalható a határozatának közzétett változatába. Következésképpen semmilyen módon nem határozza meg előre a Bizottság által az 1/2003 rendelet 30. cikkének keretei között végezhető közzététel terjedelmét az a körülmény, hogy amennyiben ezen intézményhez a vizsgálat iratanyagában szereplő, átfogó módon megjelölt dokumentumok összességéhez való hozzáférés iránti kérelmet nyújtanak be, az hivatkozhat az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt érdekek egyikének védelmén alapuló általános vélelemre (lásd ebben az értelemben: a hivatkozott Bizottság kontra EnBW ítélet, EU:C:2014:112, 65–69. pont).
48 A jelen ügyben az I. kategóriába tartozó információkat illetően a meghallgatási tisztviselő emlékeztetett arra, hogy azok az üzletfelek neveire, a termékek neveire és leírására, valamint minden egyéb olyan információra vonatkoznak, amelyek lehetővé teszik az üzletfél azonosítását (a megtámadott határozat (21) preambulumbekezdése).
49 Márpedig először is ezek az információk jellegüknél fogva harmadik személyek számára ismertek. Azonkívül a „járműipari üvegˮ‑határozat nem tartalmaz listát az üzletfelekről vagy a forgalmazókról, hanem a jogsértés leírása keretében hivatkozik név szerint az üzletfelekre. Egyébként is elveszti bizalmas jellegét a járműipariüveg‑gyártó üzletfelének kiléte azon ténynél fogva, hogy a beépített üvegen megjelölik a gyártót (a megtámadott határozat (22)–(24) preambulumbekezdése).
50 Másodszor, mivel a kérdéses információk 2002. szeptember 3‑át megelőzően keletkezett tényekre vonatkoznak, azokat már nem lehet bizalmasnak minősíteni, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy múltbeli jellegük ellenére még mindig a felperes üzleti helyzetének lényeges elemeit képezik. Márpedig az időmúlás jelen ügyben előidézett hatásait nem olthatja ki sem az, hogy a járműipari üveg piacát általánosan hosszú távú szerződések jellemzik, sem az az állítás, hogy lehetséges a régebbi áradatok kivetítése (a megtámadott határozat (25)–(28) preambulumbekezdése).
51 Harmadszor a meghallgatási tisztviselő hangsúlyozta a károsultak ahhoz fűződő érdekét, hogy a jogsértés elkövetőivel szemben jogaikat érvényesíthessék, és ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy az I. kategóriába tartozó információk az említett jogsértést megvalósító tények kategóriájába tartoznak (a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésének utolsó mondatától a (31) preambulumbekezdésig).
52 A II. kategóriába tartozó információkat illetően a meghallgatási tisztviselő emlékeztetett arra, hogy azok a szállított mennyiségekre, az egyes autógyártókhoz kapcsolódó kvóták elosztására, az ármegállapodásokra, az árak kiszámítására és változásaira, végül az üzletfeleknek a kartell tagjai közötti elosztásával kapcsolatos számokra és arányokra vonatkoznak (a megtámadott határozat (21) preambulumbekezdése).
53 E tekintetben a megtámadott határozat (22)–(31) preambulumbekezdése szerint az I. kategóriába tartozó információkra jellemző, a fenti 49–51. pontban részletezett tényezők a II. kategóriába tartozó információkra is jellemzőek.
54 Ebből a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdése szerint az következik, hogy általános jellemzőikre figyelemmel az I. és II. kategóriába tartozó információkat nem lehet sem titkosnak, sem bizalmasnak minősíteni. E körülmények között csupán a fenti 45. pontban kimondott feltételek teljesülését bizonyító különös körülmények fennállása esetén lehet valamely információt bizalmasan kezelni. E körülmények fennállásának vizsgálatát követően a meghallgatási tisztviselő a fenti 25. és 26. pontban kifejtett következtetésekre jutott.
55 A felperes állításával szemben ezek a megállapítások nem tévesek.
56 Az I. kategóriába tartozó információkat illetően ugyanis nem fogadható el, hogy a felperes üzletfeleinek kiléte olyan információnak minősül, amely csak korlátozott számú személy számára ismert. E tekintetben mindenekelőtt, mivel a felperes az összejátszásra irányuló megállapodások keretében maga adta át versenytársai számára üzletfelei listáját, a kérdéses közzététel csupán ezen üzletfelek számára nyújt lehetőséget arra, hogy a felperes többi üzletfelének kilétéről tájékozódjanak. Márpedig, amint arra a meghallgatási tisztviselő rámutatott, a járműipari üveg piacán érvényesülő szokások értelmében az autóba épített üvegen olvashatóan fel van tüntetve az üveg kereskedelmi eredete, ily módon össze lehet kapcsolni egy bizonyos modellt és az üvegszállítót. E tekintetben nem releváns a felperes által a tárgyaláson előadott érv, miszerint a kérdéses adat feltüntetése nem ad információt egy autómodell valamennyi szállítójának kilétéről. Így különösen az az információ, amelynek nyilvánosságra hozatala ellen a felperes tiltakozik, arra vonatkozik, hogy bizonyos márkák vagy autómodellek számára a felperes szállította az üveget. Nem szól arról, hogy más járműipariüveg‑gyártók szintén szállítottak‑e ugyanezen márkák vagy modellek számára.
57 Kétséges egyébiránt, hogy a közlekedésben részt vevő autómodellek nagy számával összefüggésben jelentős gyakorlati akadályokba ütközik egy olyan lista létrehozása, amely az olyan modelleket tartalmazza, amelyekhez egy meghatározott ideig a felperes szállította az üveget. Ugyanis, még ha el is ismerjük ezen akadályok meglétét, azokat nem kell eltúlozni, mivel az autógyártók szakmai köreiben már rendelkezésre áll az a szakértelem, amely alapján pontos, általánosított következtetéseket lehet levonni a beépített üvegen szereplő feliratból. A „járműipari üvegˮ‑határozat (76)–(86) preambulumbekezdéséből, és főként annak (77), (78) és (85) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a járműipari üveg piacát az ilyen üveg szállítóinak kiléte tekintetében olyan fokú átláthatóság jellemzi, hogy ezt az információt nem lehet bizalmasnak minősíteni.
58 Ezenkívül a meghallgatási tisztviselő azon megállapítása, hogy a szóban forgó információk múltbeliek, szintén pontos. Különösen nem titkosak vagy bizalmasak azok az információk, amelyek azok voltak, de ötévesek vagy annál régebbiek, és ezért múltbelinek tekintendők, hacsak kivételesen az érintett nem bizonyítja, hogy koruk ellenére ezek az információk még mindig lényeges elemeit képezik saját vagy az érintett harmadik személy üzleti helyzetének (lásd ebben az értelemben: 2012. május 8‑i Spira kontra Bizottság végzés, T‑108/07, EU:T:2012:226, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mivel az I. kategóriába tartozó információk a megtámadott határozat közzétételét megelőzően több mint öt évvel keletkeztek, ténylegesen múltbeliek, amennyiben a felperes nem bizonyítja, hogy ezen információk bizalmas kezelése jelenlegi üzleti helyzete miatt szükséges, tekintettel a fenti 56. és 57. pontban szereplő megállapításokra.
59 Végül a meghallgatási tisztviselő értékeléséhez hasonlóan a Bizottságnak a szakmai titok tiszteletben tartása mellett joga van arra, hogy figyelembe vegye a jogsértés folytán károsult személyek érdekét a káruk megtérítésére irányuló eljárásaik megkönnyítésével, ami a versenypolitika egyik összetevője. A Bizottság ily módon közzétehet az 1/2003 rendelet 30. cikkében megkövetelt minimumnál teljesebb változatot is (lásd ebben az értelemben: Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ítélet, fenti 45. pont, EU:T:2006:136, 78. és 79. pont).
60 A II. kategóriába tartozó információkat illetően rá kell mutatni arra, hogy helyes a meghallgatási tisztviselő azon megállapítása, amely szerint utóbbi információk jellegüknél fogva ismertek harmadik személyek számára. Tény, hogy az egyes üzletfelekkel kialakított árra, a szállított mennyiségekre, valamint az értékesítési megállapodásokban megjelenő üzletpolitikával összefüggő részletekre vonatkozó információk főszabály szerint üzleti titoknak minősülnek. A jelen ügyben azonban a felperes döntött úgy, hogy ezeket az adatokat éppen azokkal a személyekkel és jogalanyokkal közli, akikkel vagy amelyekkel szemben azok titkossága feltételezhető. Ezek azok a személyek és jogalanyok ugyanis, akik, illetve amelyek a felperes versenytársaként alapvetően abban a helyzetben vannak, hogy – üzletpolitikájuk keretében figyelembe véve – ki tudják használni a kérdéses titkokat azzal a céllal, hogy a felperesnek kárt okozzanak. Márpedig, amint arra a Bizottság hivatkozik, a felperes lemondott ezen információk titkos jellegéről azáltal, hogy azokat versenytársaival közvetlenül közölte az azok jövőbeli magatartására irányuló jogellenes megállapodás fejében. E megállapodás célja, hogy eloszlassa a versenykörnyezettől elválaszthatatlan bizonytalanságot, ami éppen az ilyen típusú információk titkos jellegéből adódik, főként a versenytársak szempontjából. Következésképpen a felperes nem állítja megalapozottan, hogy a „járműipari üvegˮ‑határozatban szóban forgó tények közzététele azzal a hatással fog járni, hogy jogtalanul bővíti az információk birtokában lévő személyek körét, mivel a legfőbb versenytársaival ő maga osztotta meg közvetlenül azokat. Ezzel összefüggésben a kockázat, hogy a kérdéses információk a felperes versenytársainak tudomására jutnak, a felperes saját cselekményei folytán tárgytalanná vált. Mivel a széles nyilvánosságnak önmagában egyébként nincsenek eszközei arra, hogy a felperes üzleti érdekeiben kárt okozzanak, jogilag közömbös az a tény, hogy a szóban forgó információk nyilvánosan hozzáférhetők lesznek.
61 Ezenkívül, amint azt a meghallgatási tisztviselő a megtámadott határozat (30) és (31) preambulumbekezdésében megjegyezte, mivel a vitatott információk nem csupán a versenytársak közötti információcsere tárgyát képezték, hanem a köztük zajló információcsere eredményeként keletkeztek, például a megállapodás szerinti árként vagy elosztási kvótaként, ennyiben magát a jogsértés lényegét képezik. Különösen a szóban fogó információk olyan összefüggésből származnak, amely – amint azt az EUMSZ 101. cikk előírja – a versenytársak tekintetében kizárja a titok fennállását, ezen információk léte tehát e titok hiányának volt köszönhető. Következésképpen ezeknek az információknak az értéke a felperes számára éppen abban állt, hogy azok a Szerződés által létrehozott verseny szerves részét képező bizonytalanságot eloszlató megállapodáshoz kapcsolódtak. A meghallgatási tisztviselő tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor annak az állításnak a kizárása érdekében, miszerint ezen információkat csak korlátozott számú személy ismeri, az információk azon jellegét emelte ki, hogy azok magának a jogsértésnek a lényegét képezték.
62 A szakmai titoknak ez a lehatárolása tükröződik a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakesh‑ben megkötött – a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) jóváhagyott – egyezmény 1. C) mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény 39. cikkében is. E rendelkezés értelmében a WTO‑ban részes államok az előírt módon oltalmat biztosítanak a „nyilvánosságra nem hozott információnak” mindaddig, amíg az ilyen információ:
– titkos abban az értelemben, hogy mint egységes egész vagy elemei bármely megjelenése és összeállítása általánosan nem ismert, vagy könnyen nem ismerhető meg az olyan körökben mozgó személyek számára, akik rendes körülmények között az említett információval foglalkoznak;
– kereskedelmi értékkel rendelkezik, mivel titkos;
– titokban tartása érdekében az adatok felett ellenőrzés gyakorlására feljogosított személy a körülményekhez képest ésszerű lépést tett.
63 Igaz ugyan, hogy e rendelkezés a szellemi tulajdonra vonatkozik, ettől függetlenül azonban jól szemlélteti azt az elvet, hogy a bizalmasságot azon közegtől függően kell értékelni, amely általában a kérdéses típusú információval foglalkozik.
64 Márpedig a felperes azáltal, hogy közölte versenytársaival ezeket az információkat, éppen azon személyek előtt fedte fel azokat, akik saját vállalkozásukon belül felelősek az azonos típusú információk kezeléséért. Ráadásul a felperes fogalmilag nem tett semmilyen erőfeszítést ezen információk titokban tartása érdekében azon személyek és jogalanyok tekintetében, akikkel vagy amelyekkel szemben azok bizalmassága eredendően feltételezhető (lásd a fenti 60. és 61. pontot).
65 A fenti elemzésre tekintettel nem lehet elfogadni, hogy a kérdéses információk a fenti 45. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében korlátozott számú személy számára ismertek. A felperes azon érveit, amelyek szerint először is a kérdéses információk csupán korlátozott számú személy számára ismertek, másodszor pedig, hogy a meghallgatási tisztviselő által alkalmazott szempont, amely arra vonatkozik, hogy ezek az információk a jogsértést megvalósító tényekre vonatkoznak, nem releváns, el kell tehát utasítani.
66 El kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint a jelenlegi árszint meghatározása érdekében lehetőség van a nyilvánosságra hozott árak kivetítésére. Azon kívül ugyanis, hogy ez – az árak múltbeli jellegére tekintettel – kevéssé hihető állítás (lásd a fenti 58. pontot) nincs alátámasztva, emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a megtámadott határozat (28) preambulumbekezdése kifejti, az árakat a legnagyobb járműipari üveggyártók közötti, összejátszásra irányuló megállapodás keretében alakították ki. Következésképpen a felperes érvét nem lehet elfogadni, ha nem fejti ki konkrétan, hogy milyen érdek fűződik az ilyen típusú információkhoz az azokból a jelenlegi árak szintjére történő következtetés megkísérlése keretében.
67 Egyébiránt a meghallgatási tisztviselő által azon információk tekintetében követett megközelítés, amelyek bizalmas kezelését elutasította, összhangban áll az azon információkra vonatkozó okfejtésével, amelyeket védelemre érdemesnek tartott.
68 Így különösen a megtámadott határozat (37) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az I. kategóriába tartozó információkat illetően a meghallgatási tisztviselő elfogadta az egyik autógyártóra és egy konkrét márka két autómodelljére való utalás kitakarását azon információ megóvása érdekében, amely szerint e modellek egyike „[a felperes] számára nem volt nyereséges piac”, és a felperes „szemmel láthatóan örült, hogy leépítette azt”. Különösen, mivel ezt a megállapítást, amely a Bizottságtól származik, és úgy tűnik, hogy az a felperesen kívül más számára nem ismert, a „járműipari üvegˮ‑határozat ideiglenes változatában már közzétették, és kitakarása így már okafogyott, a meghallgatási tisztviselő elfogadta az e határozat (394) preambulumbekezdésében említett gyártóra, márkára és modellekre való utalások kitakarását. E kitakarás hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében a meghallgatási tisztviselő elfogadta a „járműipari üvegˮ‑határozat (383), (393), (396) és (397) preambulumbekezdésében szereplő ugyanezen adatok kihagyását is. Azonos indokok alapján a meghallgatási tisztviselő elfogadta az autógyártók és autómodellek nevének kitakarását is a „járműipari üvegˮ‑határozat (367) és (395) preambulumbekezdésében, amelyek a Bizottság bizonyos üvegek műszaki nehézségeivel kapcsolatos értékelését tartalmazták, amelyek azzal függtek össze, hogy ezek az üvegek nem voltak népszerűek a gyártók körében, és az alkalmazott árak némelyike veszteségekhez vezetett.
69 Ami egyébiránt a II. kategóriába tartozó információkat illeti, a meghallgatási tisztviselő a megtámadott határozat (35) és (36) preambulumbekezdésében elfogadta, hogy a „járműipari üvegˮ‑határozat (104), (134), (198), (208), (323) és (344) preambulumbekezdésében, valamint 294. lábjegyzetében említett egyes árengedmények mértékét kitakarja, mivel ugyanilyen jellegű engedményeket máig biztosítanak. E körülmények között a meghallgatási tisztviselő álláspontja összhangban áll az arra vonatkozó kivétellel, hogy főszabály szerint múltbeli információk akkor tekinthetők bizalmasnak, ha azok még mindig lényeges elemeit képezik a bizalmas kezelést kérelmező vagy az érintett harmadik személy üzleti helyzetének (lásd a fenti 58. pontot).
70 Következésképpen a felperes nem alapíthat hatékony érvelést ezekre a megállapításokra a meghallgatási tisztviselő által az I. és II. kategóriába tartozó információk bizalmas jellegével kapcsolatban tett következtetések érvénytelenítése érdekében.
71 A fenti elemzésre tekintettel a meghallgatási tisztviselő a II. kategóriába tartozó információk tekintetében alappal hivatkozott a Bizottságot a tekintetben megillető lehetőségre, hogy figyelembe veheti a jogsértés folytán károsult személyek érdekét a káruk megtérítésére irányuló eljárásaik megkönnyítése érdekében (lásd a fenti 59. pontot).
72 Ami a felperes azon érveit illeti, amelyek szerint a megtámadott határozat ellentétes a hasonló jellegű információk bizalmas kezelése tekintetében a Bizottság által a múltban kialakított állandó gyakorlattal, és veszélyezteti az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezések hatékony érvényesülését, azok vizsgálatára a harmadik, negyedik és hatodik jogalap értékelése körében kerül sor (lásd a lenti 77., 78. és 89. pontot).
73 Végül, mivel a jelen ügy nem érinti a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) keretében szolgáltatott információkat, hatástalan a felperes azon érve, amely szerint a meghallgatási tisztviselő rosszul alkalmazta a szakmai titokhoz kapcsolódó szempontokat az engedékenységi nyilatkozatban szereplő információk tekintetében, még ha a meghallgatási tisztviselő a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében általános jelleggel röviden utalt is az engedékenységi politikára.
74 E körülmények között az ilyen típusú információkra vonatkozó felperesi érveket, következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.
Az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított, harmadik és negyedik jogalapról
75 A felperes előadja, hogy a Bizottság azáltal, hogy a konkrét és hasonló ügyekben a múltban követett gyakorlatához képest megváltoztatta a bizalmas információk közzétételével kapcsolatos politikáját, megsértette az egyenlő bánásmód elvét. Egyébként a jogi vagy szabályozási hátteret érintően semmilyen olyan változás nem történt, amely indokolná ezt az új megközelítést.
76 Egyébiránt a Bizottság állandó gyakorlata, amely védelmet biztosít az I. és II. kategóriába tartozókhoz hasonló bizalmas információk számára, a felperes részéről jogos bizalmat alapozott meg. Így a felperes saját érdekében megalapozottan hivatkozik a bizalomvédelem elvére az 1/2003 rendeletnek megfelelően a szakmai titok körébe tartozó ezen információk nyilvánosságra hozatalának elkerülése kapcsán.
77 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint arra a fenti 59. pont rámutatott – a Bizottságnak az őt a versenyjog Unión belüli végrehajtása terén megillető hatáskörök keretében – a fenti 42–47. pontban említett, a szakmai titok védelmére vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett – joga van határozatainak az 1/2003 rendelet 30. cikkében megkövetelt minimumnál teljesebb változatának közzétételére. Így a bírságok általános szintjét illetően fennálló helyzethez hasonlóan (lásd e tekintetben: 1983. június 7‑i Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, 100/80–103/80, EBHT, EU:C:1983:158, 109. pont) a Bizottságnak jogában áll a határozatai közzététele terén követett megközelítését a versenypolitikájának igényeihez igazítani. Ugyanis a Bizottság felügyeleti feladata, amelyet az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 102. cikk ruház rá, nemcsak az egyedi jogsértések felderítésének és megtorlásának feladatát foglalja magában, hanem azt a kötelezettséget is, hogy a Bizottság a Szerződésben megállapított elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen (2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EBHT, EU:C:2005:408, 170. pont). Ebből következően, még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott határozatban a „járműipari üvegˮ‑határozat közzétett változata részletességének szintjét érintően a Bizottság megközelítésének változása jelenik meg a korábbi ügyekhez képest, önmagában ez a tény, tekintettel a második jogalaphoz fűzött elemzésre, nem lehet hatással a megtámadott határozat jogszerűségére.
78 Ezenkívül, amint az a második jogalap keretében megfogalmazott megállapításokból kitűnik, az I. és II. kategóriába tartozó információk nem minősülnek szakmai titoknak. Következésképpen annyiban, amennyiben a felperes a saját javára hivatkozik az ezen információk bizalmas jellegére alapított bizalomvédelem elvére, az érve téves előfeltevésen nyugszik. Egyébként, ha a felperes érvét úgy kell érteni, hogy az ezen információk bizalmas jellegétől függetlenül hivatkozik a bizalomvédelem elvére, meg kell állapítani, hogy tekintettel arra, hogy a Bizottságnak joga van megközelítését a versenypolitika igényeihez igazítania, amely politika Unión belüli végrehajtása az ő feladata, az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelynek következményeképpen az 1/2003 rendelet 30. cikke alapján közzéteendő határozat elfogadására is sor kerülhet, nem alapozhatnak jogos bizalmat a nyilvánosságra hozandó nem bizalmas adatokkal kapcsolatos részletesség szintjére (lásd analógia útján: Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 77. pont, EU:C:2005:408, 171–173. pont; 2006. május 18‑i Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ítélet, C‑397/03 P, EBHT, EU:C:2006:328, 22. pont).
79 Következésképpen a harmadik és negyedik jogalapot el kell utasítani.
Az egyének azonosíthatósággal szembeni védelmére vonatkozó elvek megsértésére alapított, ötödik jogalapról
80 A felperes arra hivatkozik, hogy tekintettel a meghallgatási tisztviselő által az I. kategóriába tartozó információkra vonatkozóan tett megállapításokra, a megtámadott határozat tárgya olyan adatok közzététele, amelyek lehetővé teszik egyes munkavállalói azonosítását, mivel említik az általuk betöltött munkaköröket, és az üzletfeleire történő név szerinti utalást tartalmaznak. Ezenkívül a „járműipari üvegˮ‑határozatnak a megtámadott határozat végrehajtásából következő változatának közzététele téves azonosításokra is alkalmat adhat, amelyek érintik azt a bizalmi viszonyt, amelyen a felperes munkavállalói és üzletfelei közötti kapcsolatoknak alapulnia kell. Márpedig a Bizottság nem bizonyítja, hogy – amennyiben nem tehetné közzé az üzletfelek nevét azért, mert ez a közzététel megkönnyíthetné a felperes jogsértésben érintett munkavállalóinak közvetett azonosítását – mennyiben kerülne veszélybe a jogsértés folytán állítólagosan károsult személyek számára a jogsértéssel szemben indított magánjogi eljárások kezdeményezésének lehetősége.
81 E tekintetben először is el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a felperes nem jogosult a munkavállalói érdekére alapított érvekre hivatkozni. A 2011/695 határozat 8. cikke ugyanis nem tartalmaz ilyen korlátozást a közigazgatási eljárást illetően, ily módon a felperesnek joga van e tekintetben vitatni a meghallgatási tisztviselő megállapításainak jogszerűségét.
82 Végül rá kell mutatni arra, hogy amikor a Bizottság közzétesz egy olyan vállalkozásnak címzett határozatot, amely a versenytársaival összejátszásra irányuló megállapodásban vett részt, a kérdéses vállalkozás üzletfelei ebből szükségszerűen következtetni fognak arra, hogy a vállalkozás bizonyos munkavállalói információcserét folytattak, vagy kifogásolt megállapodásokat kötöttek. Ugyanilyen elkerülhetetlen az is, hogy ugyanezen üzletfelek feltételezzék, hogy azokról a munkavállalókról van szó, akik a velük való üzleti kapcsolatokért voltak felelősek. Az üzletfelek akkor is képesek levonni ezeket a következtetéseket, ha a Bizottság a határozatáról szélsőségesen összefoglaló változatot tesz közzé, amely csupán a határozat címzettjeinek nevét, az érintett termékekre való utalást és a jogsértés általános leírását tartalmazza. Következésképpen a felperes nem kérheti, hogy az üzletfeleire való utalásokat kihagyják a „járműipari üvegˮ‑határozat közzétett változatából azzal az indokkal, hogy az említett üzletfelek abból következtethetnének a versenyellenes megállapodásokban részt vevő természetes személyek nevére.
83 Ezenkívül a felperes tévesen hivatkozik az üzletfelei részéről a felperes egyes munkavállalói irányában fennálló bizalom hiányára, amelyet a „járműipari üvegˮ‑határozatnak a megtámadott határozat végrehajtásából következő változatának közzététele eredményezhetne. Először is ugyanis annyiban, amennyiben a bizalom e hiánya előállna, az a felperes versenyellenes magatartásának eredménye lenne, amely céljánál fogva alkalmas üzletfelei pénzügyi érdekeinek csorbítására. Másodszor a felperes üzletfelei elkerülhetetlenül feltételeznék, hogy a velük való üzleti kapcsolatért felelős személyek részt vettek az összejátszásra irányuló megállapodásokban, akár közzéteszi a Bizottság a szóban forgó üzletfelek nevét, akár nem. Mivel – amint azt a felperes maga is hangsúlyozza – üzletfelei ismerik belső szervezete bizonyos részleteit, többek között a velük való üzleti kapcsolat nyomon követésével megbízott személyek nevét, ezek az üzletfelek gyanakodni fognak bizonyos felelősökre, a vitatott közzététel terjedelmétől függetlenül. Harmadszor, amennyiben a felperes aggodalmát fejezi ki a téves azonosítások miatt, elegendő rámutatni, hogy az üzletfelei nevének kihagyása nem csökkenti az ilyen hibák lehetőségét. Így különösen a versenytársak közötti kapcsolatfelvétel leírásának keretében történő, az üzletfelek nevére való utalás megvilágítja azt a tényt, hogy a szóban forgó kapcsolat érintett‑e egy vagy több meghatározott üzletfelet. Az érintett üzletfél vagy üzletfelek nevére, illetve az érintett modellre vagy modellekre való bármifajta utalás hiánya azzal a hatással járna, hogy a felperes valamennyi üzletfele gyanakodna arra, hogy a vele való üzleti kapcsolattal megbízott személy részt vett e kapcsolatfelvételben. Ezzel összefüggésben az érintett üzletfélre vagy üzletfelekre való név szerinti utalás jellegénél fogva akár még el is oszlathatja azt a bizonytalanságot és gyanút, amely abból következne, ha a „járműipari üvegˮ‑határozat közzétett változatából valamennyi nevet kihagynák.
84 Ezzel összefüggésben a meghallgatási tisztviselő megalapozottan állította a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdésében, hogy csupán azokat az információkat kell kitakarni, amelyek kellő pontossággal lehetővé teszik valamely magánszemély azonosítását. Egyébként a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a meghallgatási tisztviselő szerint ez a helyzet az adott személynek a – feladatkörébe tartozó üzletfelek nevével együtt megjelenő – nevére, munkakörére és adott esetben telefonszámára tett közvetlen utalások esetében. Ebben az esetben a meghallgatási tisztviselő elfogadta a név és a betöltött munkakör kitakarását, és azt, hogy ha a „járműipari üvegˮ‑határozat nem bizalmas változatában már közzétették a munkakört, akkor az érintett üzletfél nevét ki kell takarni.
85 Ezzel szemben, ahogy azt a meghallgatási tisztviselő megállapította, nem takarhatók ki az egyének azonosíthatósággal szembeni védelmével összefüggő okok miatt a „járműipari üvegˮ‑határozatból az annak a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdésében említett preambulumbekezdéseiben és lábjegyzeteiben szereplő információk. Ezek az információk ugyanis a versenytársak közötti, egyes üzletfelekről és modellekről folytatott megbeszélésekre utalnak, az érintett személyek nevének vagy munkakörének említése nélkül. Ebben az összefüggésben az érintett üzletfelek nevének kitakarása nem alkalmas arra, hogy csökkentse a felperes üzletfeleiben felmerülő gyanút az érintett személyek kiléte vonatkozásában.
86 Az ötödik jogalapot tehát el kell utasítani.
Az arányosság elvének, valamint az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó elveknek a megsértésére alapított, hatodik jogalapról
87 A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat olyan következményekkel jár, amelyek meghaladják a felperes felelősségét a nemzeti bíróságok előtt érvényesíteni kívánó személyek érdekeinek védelméhez szükséges mértéket. Mivel a vitatott információk hozzáférhetővé tétele súlyosan sértené a felperes üzleti érdekeit, valamint bizonyos természetes személyek érdekeit, az a vizsgálati aktához való nyilvános hozzáférést szabályozó rendelkezésekkel ellentétes lenne. Ezenfelül a nemzeti bíróságok megfelelő fórumot jelentenek a vitatott információk hozzáférhetővé tételével összefüggő kérdések kezelésére.
88 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a második jogalap keretében kifejtett indokok miatt a vitatott információk nem minősülnek szakmai titoknak. Ebből következően a Bizottság azokat belefoglalhatja a határozata nyilvános változatába, akkor is, ha nem bizonyította, hogy az információk feltüntetése feltétlenül szükséges a jogsértés folytán károsult személyek bírói jogvédelme érdekében. Ezenkívül nem lehet komolyan vitatni, hogy a szóban forgó információk közzététele hozzájárul a „járműipari üvegˮ‑határozat címzettjeinek magatartása folytán károsult személyek jobb bírói jogvédelméhez. Márpedig e határozat közzététele a Bizottság hatáskörébe tartozik az 1/2003 rendelet 30. cikke értelmében, és azt semmilyen mértékben nem érinti az, hogy a vitatott információkhoz való hozzáférést a nemzeti bíróságok előtt lefolytatott bírósági eljárások keretében biztosítani lehet.
89 Ami végül a vizsgálati aktához való nyilvános hozzáférésre vonatkozó rendelkezésekre alapított érvet illeti, elegendő rámutatni, hogy e szabályok a vizsgálati akta részét képező dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkoznak. A fenti 47. pontban kifejtett okok miatt tehát azok nem alkalmazandók a Bizottság azon határozatának közzétételére, amelyet e vizsgálat nyomán hozott. Ebből következően ezt az érvet, csakúgy, mint a hatodik jogalapot, el kell utasítani.
90 A fentiekre tekintettel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az a felperesnek a „járműipari üvegˮ‑határozat (115) preambulumbekezdését érintő kérelmére vonatkozik (lásd a fenti 30–34. pontot), és a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.
A költségekről
91 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
92 Mivel a felperes kérelmei többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU bizottsági elnöki határozat 8. cikke alapján a Pilkington Group Ltd által benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmet elutasító 2012. augusztus 6‑i C(2012) 5718 végleges bizottsági határozatot (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) megsemmisíti annyiban, amennyiben az a Pilkington Groupnak az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban 2008. november 12‑én hozott C(2008) 6815 végleges határozat (115) preambulumbekezdését érintő kérelmére vonatkozik.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék a Pilkington Groupot kötelezi a költségek viselésére.
Papasavvas | Forwood | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások