AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2006. október 19.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A BUD közösségi szóvédjegy bejelentése – Az American Bud és az Anheuser Busch Bud közösségi ábrás védjegyek bejelentése – A »bit« elemet tartalmazó korábbi nemzeti szó- és ábrás védjegyek – A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése”
A T‑350/04–T‑352/04. sz. egyesített ügyekben,
a Bitburger Brauerei Th. Simon GmbH (székhelye: Bitburg [Németország], képviseli: M. Huth‑Dierig ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt:
az Anheuser‑Busch, Inc. (székhelye: Saint Louis, Missouri [Amerikai Egyesült Államok], képviselik A. Renck, V. von Bomhard, A. Pohlmann, D. Ohlgart és B. Goebel ügyvédek),
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2004. június 22‑i, az R 447/2002‑2., R 451/2002‑2. és R 453/2002‑2. sz. ügyekben a Bitburger Brauerei Th. Simon GmbH és az Anheuser‑Busch közötti felszólalási eljárás ügyében hozott határozatai ellen benyújtott három keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök, F. Dehousse és D. Šváby bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. augusztus 24‑én benyújtott keresetlevelekre,
tekintettel az OHIM által az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. február 9‑én benyújtott válaszbeadványokra,
tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. február 17‑én benyújtott válaszbeadványaira,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsa elnökének 2005. október 26‑i végzésére, amellyel elrendelte az ügyek tárgyalás és ítélethozatal céljából történő egyesítését,
a 2006. január 17‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
I – Az Anheuser‑Busch által bejelentett közösségi védjegyek
1 Az Anheuser‑Busch, Inc. a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján a három alábbi közösségi védjegybejelentést nyújtotta be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM):
– az 1996. április 1‑jén bejelentett BUD szóvédjegy a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: a Nizzai Megállapodás) szerinti 32. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban, az alábbi leírással: „Sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italok”;
– az alábbi ábrás védjegy (a továbbiakban: 1. sz. bejelentett ábrás védjegy):
– az alábbi ábrás védjegy (a továbbiakban: 2. sz. bejelentett ábrás védjegy):
2 Ezen két utóbbi védjegyet 1996. október 16‑án jelentették be a Nizzai Megállapodás szerinti 16., 25. és 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 16. osztály: „Papír, karton és ezen anyagokból készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; nyomdaipari termékek; könyvkötészeti anyagok; papíripari cikkek; papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); csomagolásra szolgáló műanyagok (amelyek nem tartoznak más osztályokba); játékkártya”;
– 25. osztály: „Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk”.
– 32. osztály: „Sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italok”.
3 Az 1. sz. és 2. sz. ábrás védjegy bejelentése a Közösségi Védjegyértesítő 1998. március 23‑i, 20/98. és 21/98. számában került meghirdetésre.
4 A szóvédjegy bejelentése a Közösségi Védjegyértesítő 1998. december 7‑i, 93/98. számában került meghirdetésre.
II – A Bitburger Brauerei által a közösségi védjegybejelentések ellen benyújtott felszólalások
5 1998. június 10‑én a Bitburger Brauerei Th. Simon GmbH (a továbbiakban: a Bitburger Brauerei) a 40/94 rendelet 42. cikke alapján két felszólalást nyújtott be (a 48 274., illetve a 49 173. szám alatt) az 1. sz. és 2. sz. ábrás védjegy lajstromozása ellen, a bejelentett árujegyzékben szereplő valamennyi áru vonatkozásában.
6 1999. március 3‑án a Bitburger Brauerei a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalást nyújtott be (a 138 281. számon) a BUD bejelentett szóvédjegy lajstromozása ellen, a bejelentett árujegyzékben szereplő valamennyi áru vonatkozásában.
7 Ezen három felszólalás elsősorban az alábbi korábbi védjegyek meglétén alapult:
– A Németországban 1996. szeptember 17‑én, a 39 615 324. számon lajstromozott BIT szóvédjegy a 32. osztályba tartozó „sörök, ásványvizek és szénsavas vizek, egyéb alkoholmentes italok; gyümölcsitalok és gyümölcslevek; szörpök és más készítmények italokhoz” vonatkozásában;
– a Németországban 1938. december 12‑én, az 505 912. számon lajstromozott alábbi Bit szó- és ábrás védjegy a 32. osztályba tartozó „sörök” vonatkozásában:
– a Németországban 1957. július 5‑én, a 704 211. számon lajstromozott, alábbi Bitte ein Bit! szó- és ábrás védjegy, a 32. osztályba tartozó „sörök és alkoholmentes italok” vonatkozásában:
– a Németországban 1987. november 3‑án, az 1 113 784. számon lajstromozott, alábbi Bitte ein Bit! szó- és ábrás védjegy a 16., 18., 20., 21., 24., 25., 28., 32., 34. és 42. osztályba tartozó különböző áruk és szolgáltatások vonatkozásában:
8 A három felszólalás az 505 912. sz. és a 39 615 324. sz. (BIT), valamint a 704 211. sz. (Bitte ein Bit!) védjegyekkel ellátott valamennyi árun alapult.
9 A BUD bejelentett szóvédjegy ellen irányuló (138 281. sz.) felszólalás az 1 113 784. számú szó- és ábrás védjeggyel (Bitte ein Bit!) érintett alábbi, különböző osztályokba tartozó árukon is alapult: sörök és alkoholmentes italok; vendéglátás, különösen italok felszolgálása mindenféle vendéglátóhelyen; italforgalmazó berendezések, mozgó bárok, kerti és ünnepi bútorok bérbeadása. A két bejelentett ábrás védjegy ellen irányuló két felszólalás (48 274. sz. és 49 173. sz.) az 1 113 784. számon lajstromozott szó- és ábrás védjeggyel (Bitte ein Bit!) érintett alábbi, különböző osztályokba tartozó árukon is alapult: sörök és alkoholmentes italok; brosúrák, söralátétek, hirdetőtáblák, poszterek, golyóstollak, pincérkötény, pólók, nyakkendők, szalvéták, melegítőfelsők és dzsekik.
10 Másodsorban, és főként a bejelentett ábrás védjegyekkel kapcsolatban a Bitburger Brauerei a fenti 7. pontban foglalt védjegyeken túl a Németországban „közismert”, alábbi árukra vonatkozó BIT védjegyre hivatkozott: „sörök és alkoholmentes italok; brosúrák, söralátétek, hirdetőtáblák, poszterek, golyóstollak, pincérkötény, pólók, nyakkendők, szalvéták, melegítőfelsők és dzsekik”.
11 Harmadsorban, és főként a BUD bejelentett szóvédjeggyel kapcsolatban a Bitburger Brauerei a fenti 7. pontban foglalt védjegyeken túl az alábbi bejelentett közösségi védjegyekre is hivatkozott:
– az 1996. április 1‑jén a 121 608. számon bejelentett, alábbi közösségi ábrás védjegy a Nizzai Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó, következő áruk vonatkozásában: „sörök, sörhöz hasonlatos italok, ale típusú sörök, porter típusú sörök (valamint ezen termékek alkoholmentes, alkoholszegény vagy csökkentett alkoholtartalmú változata); alkoholmentes italok; gyümölcsszörpök és más készítmények alkoholmentes és alkoholos italokhoz; gyümölcslevek, ásványvizek”:
– az 1996. április 1‑jén a 139 634. számon bejelentett, alábbi közösségi ábrás védjegy a Nizzai Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó, következő áruk vonatkozásában: „sörök, sörhöz hasonlatos italok, ale típusú sörök, porter típusú sörök (valamint ezen termékek alkoholmentes, alkoholszegény vagy csökkentett alkoholtartalmú változata); alkoholmentes italok; gyümölcsszörpök és más készítmények alkoholmentes és alkoholos italokhoz; gyümölcslevek, ásványvizek”:
12 Felszólalásának alátámasztásaként a Bitburger Brauerei a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése és b) pontjában található viszonylagos kizáró okokra, valamint a rendelet 8. cikke (5) bekezdésére hivatkozott.
III – A felszólalási osztály határozatai
13 2002. március 27‑i három határozatával a felszólalási osztály elutasította a Bitburger Brauerei által benyújtott felszólalásokat.
14 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával kapcsolatban a felszólalási osztály mindenekelőtt úgy vélte, hogy a 121 608. sz. és 139 634. sz. közösségi ábrás védjegybejelentések, tekintettel arra, hogy azokat a BUD védjegy bejelentésével egyidőben (1996. április 1‑jén) nyújtották be, nem tekinthetők a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a védjegyen fennálló korábbi jogoknak.
15 Egyébiránt a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy az 505 912. sz. német szó- és ábrás védjegy lajstromozott formában történt használatát nem bizonyították, továbbá a 704 211. sz. és 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német szó- és ábrás védjegyek használata kizárólag a „sör” és az „alkoholmentes sör” tekintetében (e két védjegy vonatkozásában), illetve a „söralátétek, pólók, zakók, söröspoharak, üvegnyitók, golyóstollak és pincérkötények (a 1 113 784. sz. védjegy tekintetében) nyert bizonyítást.
16 Ezen tényezőkre tekintettel a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy egyrészt a bejelentett védjegyek, másrészt a 39 615 324. sz. (BIT) német szóvédjegy, illetve a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) szó- és ábrás védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
17 E tekintetben a felszólalási osztály lényegében úgy ítélte meg, hogy a 39 615 324. sz. (BIT) szóvédjegy német piacon megszerzett jelentős megkülönböztető képessége, valamint a szóban forgó áruk azonossága (a 32. osztályra vonatkozóan) ellenére, az ütköző megjelölések közti vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségek elegendőek az összetéveszthetőség kizárásához a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. A felszólalási osztály tehát úgy ítélte meg, hogy Németországban nem áll fenn az összetévesztés veszélye a 39 615 324. sz. (BIT) német szóvédjegy és a bejelentett védjegyek között. A felszólalási osztály álláspontja szerint ugyanezen következtetés lenne levonható, ha a Bitburger Brauerei által felszólalásai keretén belül a két bejelentett ábrás védjeggyel szemben hivatkozott, Németországban „közismert” egyik BIT védjegyet kellett volna tekintetbe venni.
18 A 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német szó- és ábrás védjegyekkel kapcsolatban a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy azok a 39 615 324. sz. (BIT) német szóvédjegyhez képest további elemeket tartalmaznak, következésképpen tehát minden tekintetben különböznek a bejelentett védjegyektől. A felszólalási osztály megállapította tehát, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye Németországban a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német szó- és ábrás védjegyek, valamint a bejelentett védjegyek között.
19 A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatban a Bitburger Brauerei úgy vélte a BUD bejelentett szóvédjegy vonatkozásában, hogy az 505 912. sz. (BIT), a 704 211. sz. és az 1 113 784 (Bitte ein Bit!). sz. szó- és ábrás védjegyek, a 39 615 324. sz. (BIT) szóvédjegy, valamint a 121 608. számon bejelentett közösségi ábrás védjegy mindegyike ismert, és mint ilyenek, a felszólalás alapját képezik. A felszólalási osztály a maga részéről úgy ítélte meg, hogy az 505 912. sz. (BIT) német szó- és ábrás védjegy használatát nem bizonyították, és a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére nem lehet hivatkozni. Egyébiránt, a 121 608. sz. közösségi védjegybejelentéssel kapcsolatban a felszólalási osztály úgy ítélte meg, tekintettel arra, hogy azokat a BUD védjegy bejelentésével egyidőben (1996. április 1‑jén) nyújtották be, nem tekinthetők a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése értelmében a védjegyen fennálló korábbi jogoknak, amint az ugyanezen rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjából következik. Végezetül, mivel a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése feltételezi, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlóak, a felszólalási osztály úgy vélte, hogy a 39 615 324. sz. (BIT) német szóvédjegy és a 704 211. sz., valamint az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német szó- és ábrás védjegyek ezen rendelkezés értelmében nem szolgálhatnak a felszólalás alapjául.
20 Egyébiránt a bejelentett ábrás védjegyekkel kapcsolatban a Bitburger Brauerei a Németországban közismert BIT védjegyre hivatkozott. Mivel a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése feltételezi, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlóak, a felszólalási osztály úgy vélte, hogy a BIT megjelölés ezen rendelkezés értelmében nem szolgálhat a felszólalás alapjául.
IV – A fellebbezési tanács határozatai
21 2002. május 24‑én a Bitburger Brauerei fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály mindhárom határozatával szemben.
22 A Bitburger Brauerei a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését kérte azon részükben, amelyben a felszólalás elutasításra került a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.
23 2004. június 22‑i három határozatával (R 453/2002‑2. sz. ügy a BUD szóvédjegy bejelentése tárgyában, R 447/2002‑2. sz. ügy az 1. sz. ábrás védjegy bejelentése tárgyában és R 451/2002‑2. sz. ügy a 2. sz. ábrás védjegy bejelentése tárgyában), amelyek a Bitburger Brauerei számára 2004. június 29‑én kerültek kézbesítésre, (a továbbiakban: a megtámadott határozatok) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a felszólalási osztály határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket.
24 Először is, a Bitburger Brauerei által a BUD bejelentett szóvédjeggyel szemben hivatkozott két közösségi védjegybejelentéssel kapcsolatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy ezeket nem lehet „korábbi védjegyeknek” tekinteni a 40/94 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében, következésképpen nem szolgálhatnak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt felszólalási okként. Egyébiránt a három megtámadott határozatban a fellebbezési tanács, a felszólalási osztálytól eltérően, úgy ítélte meg, hogy az 505 912. sz. (BIT) német szó- és ábrás védjegyet a rajta fennálló jogok fenntartására alkalmas módon használták.
25 Az összetéveszthetőséggel kapcsolatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az összetévesztés veszélye nem áll fenn Németországban a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek között, a német korábbi védjegyek bizonyos jelentős megkülönböztető képessége és a 32. osztályba tartozó szóban forgó áruk azonossága vagy hasonlósága ellenére sem. A fellebbezési osztály értékelése főként a megjelölések közötti vizuális és hangzásbeli különbségeken, valamint a fogalmi hasonlóság hiányán alapul.
26 A fellebbezési tanács szerint ugyanezen álláspont érvényes – még kiterjedtebb mértékben – a bejelentett védjegyek és a 704 211. sz., valamint az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német védjegyek összehasonlítására, amelyek több szóból állnak.
27 A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg a három megtámadott határozatban, hogy a megjelölések közötti különbségek olyanok, hogy nem merülhet fel a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének vagy értékének tisztességtelen kihasználása, illetve sérelme. A felperes ezen túl nem nyújtott magyarázatot arra, hogyan következhetne be ilyen felhasználás vagy sérelem.
Eljárás és a felek kérelmei
28 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és a pervezető intézkedések keretében felszólította a feleket bizonyos kérdések megválaszolására, illetve iratok benyújtására, aminek a felek az előírt határidőn belül eleget is tettek.
29 A felek szóbeli előterjesztését és az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszait az Elsőfokú Bíróság a 2006. január 17‑i tárgyaláson meghallgatta.
30 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
31 Az OHIM és az Anheuser-Busch azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a kereseteket;
– a Bitburger Brauereit kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
I – Egyes, az OHIM elé terjesztett eljárási iratokra történő hivatkozásról
32 Az Anheuser‑Busch válaszbeadványaiban általános jelleggel hivatkozik számos, az 1999. március 30‑i, 2000. február 2‑i, 2000. július 18‑i, 2002. november 18‑i és 2003. augusztus 19‑i írásbeli beadványaiban az OHIM elé terjesztett érvre, tényre és bizonyítékra.
33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a alapján, amely e szabályzat 130. cikkének 1. §‑ára és 132. cikkének 1. §‑ára való tekintettel alkalmazandó a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos jogvitákban, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra történő általános hivatkozás azonban nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑183/03. sz., Applied Molecular Evolution kontra OHIM [APPLIED MOLECULAR EVOLUTION] ügyben 2004. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3113. o.] 11. pontját).
34 Ez a gyakorlat – az eljárási szabályzat 46. cikke szerint, amely a 135. cikk 1. §‑a második albekezdésének megfelelően a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos jogvitákban is alkalmazandó – vonatkoztatható a fellebbezési tanács előtti felszólalási eljárásban részt vevő másik fél – az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban beavatkozó – válaszbeadványára (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑115/02. sz., AVEX kontra OHIM – Ahlers [a] ügyben 2004. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2907. o.] 11. pontját).
35 Következésképpen az Anheuser‑Busch által az OHIM elé terjesztett iratokra hivatkozó válaszbeadványok elfogadhatatlanok azon részükben, amelyben a bennük foglalt általános hivatkozás nem köthető össze a válaszbeadványban kifejtett jogalapokkal és érvekkel.
II – Az OHIM fellebbezési tanácsainak egyes határozataira történő hivatkozásról
36 A Bitburger Brauerei és az Anheuser‑Busch írásbeli beadványaikban többször az OHIM fellebbezési tanácsainak döntési gyakorlatára hivatkoznak.
37 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanácsnak a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 40/94 rendelet alapján meghozandó határozata nem mérlegelési jogkörben, hanem kötött hatáskörben hozott határozat. Ezért a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag ezen, a közösségi bíró által értelmezett rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi döntési gyakorlata alapján (lásd a Bíróság C‑37/03. P. sz., BioID kontra OHIM ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑7975. o.] 47. pontját és a C‑173/04. P. sz., Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 48. pontját).
38 A Bitburger Brauerei és az Anheuser‑Busch által előterjesztett hivatkozások tehát nem alkalmazhatók.
III – A megtámadott határozatok jogszerűségéről
39 A Bitburger Brauerei által a T‑350/04 – T‑352/04. sz. egyesített ügyekben benyújtott keresetek két jogalapon nyugszanak. Az első jogalap a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből ered. Második jogalapjával a felperes a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére hivatkozik.
A – A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből eredő első jogalapról
40 A Bitburger Brauerei által hivatkozott első jogalap két részre osztható.
41 A jogalap első részével a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor megállapította, hogy a bejelentett védjegyek és a 505 912. sz., illetve a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
42 A jogalap második részével a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor megállapította, hogy a bejelentett védjegyek és a 704 211. sz., valamint az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) korábbi német védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
1. Az első jogalap első, a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek közötti összetéveszthetőséggel kapcsolatos részéről
a) A Bitburger Brauerei érvei
Az érintett vásárlóközönségről
43 Az összetéveszthetőséggel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra emlékeztetve a Bitburger Brauerei kifejti, hogy a korábbi védjegyek Németországban kerültek lajstromozásra, és a szóban forgó áruk gyakori fogyasztási cikkek. Következésképpen a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy a célközönséget a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos német fogyasztók alkotják. A megtámadott határozatokban szereplő azon állítással kapcsolatban, miszerint az átlagos sörfogyasztó általában ismeri a neki tetsző sörmárkákat, és képes az egyes márkák megkülönböztetésére, a Bitburger Brauerei kijelenti, hogy amennyiben ezzel a fellebbezési tanács azt kívánta bemutatni, hogy a szóban forgó áruk vonatkozásában a fogyasztók nagyobb fokú figyelemmel fordulnak a szóban forgó áruk felé, ezen okfejtés téves. Különösen pedig ellentétes az Elsőfokú Bíróság T‑99/01. sz., Mystery Drinks kontra OHIM –Karlsberg Brauerei (MYSTERY) ügyben 2003. január 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑43. o.] 37. pontjával, amely a 32. osztályba tartozó „sörökkel” és „alkoholmentes italokkal” kapcsolatban megállapította, hogy azok német fogyasztói nem tanúsítanak különösebben nagyfokú figyelmet.
A BIT védjegy megkülönböztető képességéről
44 A Bitburger Brauerei kiemeli a BIT védjegy jelentős megkülönböztető képességét. E tekintetben, a Bíróság C‑39/97. sz., Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletére (EBHT 1998., I‑5507. o.) hivatkozva, a Bitburger Brauerei bemutatja, hogy valamely védjegy megkülönböztető képessége benne rejlő tulajdonságaiból vagy piaci ismertségéből ered. Jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy vélte mindenekelőtt, hogy a „bit” szó átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik. Tekintettel a védjegyek Bitburger Brauerei által bizonyított kiterjedt használatára, ezen megkülönböztető képességet még erősíti a német piacon megszerzett ismertség. A Bitburger Brauerei álláspontja szerint a fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg, hogy az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német védjegyek jelentős megkülönböztető képességgel rendelkeznek. Ugyanakkor a fellebbezési tanács által elvégzett értékelés, amely „egyfajta” jelentős megkülönböztető képességet állapított meg, hibás. A BIT védjegy évtizedek óta megszakítás nélkül tartó használata és a vonatkozó dokumentumok által bizonyított nagyfokú publicitás eredményeképpen a BIT 1996 júliusában nem orientált kutatás alapján a német sörívók 83,3%‑a által, orientált kutatás alapján pedig 94,8%‑a által ismert fogalom volt. Következésképpen a BIT különösen jól ismert védjegy, amely tehát jelentős megkülönböztető képességgel rendelkezik.
A megjelölések összehasonlításáról
45 A Bitburger Brauerei az ütköző megjelölések hangzásbeli összehasonlítására összpontosít, és vitatja a T‑351/04. sz. és T‑352/04. sz. ügyekben mindenekelőtt a fellebbezési tanács megállapítását, mely szerint a bejelentett ábrás védjegyeket hangzásban nem lehet csupán a „bud” szóra rövidíteni.
46 Ezzel kapcsolatban a Bitburger Brauerei úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor úgy vélte, hogy a releváns átlagos fogyasztó megnevezi az American Bud vagy Anheuser‑Busch Bud ábrás védjegyeket.
47 A Bitburger Brauerei először is bemutatja, hogy az összetévesztés veszélyének fennállása vizsgálatának keretén belül két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem vezethet oda, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóeleme kerüljön figyelembevételre és összehasonlításra a másik védjeggyel, hanem ezt az összehasonlítást a kérdéses védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne meghatározó a védjegy valamely alkotóeleme (lásd a Bíróság C‑3/03. P. sz., Matratzen Concord kontra OHIM ügyben 2004. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3657. o.] 32. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 33. és 34. pontját). Az összetett védjegyek meghatározott alkotóelemének vagy alkotóelemeinek domináns jellegének értékelését illetően figyelembe kell venni ezeknek az alkotóelemeknek az önmagában rejlő jellemzőit, és azokat összehasonlítani a többi összetevőelem jellemzőivel (a fent hivatkozott MATRATZEN‑ítélet 35. pontja).
48 Egyébiránt a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlata arra enged következtetni, hogy kéttagú szóösszetétel esetén fennáll az összetévesztés veszélye az egy szóból álló korábbi védjeggyel, amennyiben a szóösszetétel valamely eleme és a korábbi szóvédjegy azonos vagy hasonló. Ezen állítása alátámasztásául a Bitburger Brauerei az Elsőfokú Bíróság T‑286/02. sz., Oriental Kitchen kontra OHIM – Mou Dybfrost (KIAP MOU) ügyben 2003. november 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4953. o.] 39. pontjára hivatkozik.
49 Jelen ügyben a Bitburger Brauerei azt állítja, hogy a bejelentett ábrás védjegyek domináns eleme a „bud” szó. Különösen az 1. sz. ábrás védjeggyel kapcsolatban, amely az „american” és „bud” elemeket foglalja magában, a Bitburger Brauerei hangsúlyozza, hogy az „american” szó egyszerűen a földrajzi eredet jelölésére szolgál, és mint ilyen, leíró jellegű. A célközönség figyelmét tehát inkább a „bud” szó kelti fel. A 2. sz. bejelentett ábrás védjeggyel kapcsolatban, amely az „anheuser‑busch” és „bud” szavakból áll, a Bitburger Brauerei bemutatja, hogy a „bud” szó grafikai szinten előtérbe kerül központi elhelyezkedése, valamint azáltal, hogy két nyílvessző övezi (jobbról és balról). Továbbá a „bud” szó könnyen kiejthetőnek és megjegyezhetőnek tűnik a fogyasztó számára.
50 Azon megállapításból kiindulva, amely szerint a „bud” szóelem a bejelentett ábrás védjegyek domináns eleme (a T‑351/04. sz. és a T‑352/04. sz. ügy), és mivel egyébiránt a bejelentett BUD szóvédjegy (a T‑350/04. sz. ügy) kizárólag a „bud” szóból áll, a Bitburger Brauerei a három ügyben azonos érveket terjeszt elő, és vitatja a megtámadott határozatokban foglalt azon megállapítást, mely szerint jelen esetben nem áll fenn az összetévesztés veszélye a BIT korábbi védjegyekkel.
51 E tekintetben a fellebbezési tanács, úgy vélve, hogy hangzásbeli nézőpontból a „bud” és „bit” közötti különbségek elegendőek, tekintettel az „u” és az „i” magánhangzókra, tévesen folytatta gondolatmenetét az egyenként kiemelt betűk töredékes vizsgálatával, ahelyett, hogy az egészében vett szó kiejtését vizsgálta volna. A Bitburger Brauerei e tekintetben a fenti 43. pontban hivatkozott MYSTERY‑ítélet 46. pontjára utal. Jelen esetben mennyiségileg a két megjelölés közös elemei vannak túlsúlyban: valamennyi megjelölés hárombetűs, egyszótagú szóból áll; a hanglejtés és a hangzásbeli ritmus azonos; a két megjelölés „b” betűvel kezdődik, és végüket azonos módon ejtik. Ilyen körülmények között érthetetlen, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 51. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az összehasonlítandó megjelölések között „jelentős különbségek” vannak.
52 A Bitburger Brauerei hangsúlyozza, hogy a német nyelvben a d „hangot”, amennyiben szó végén helyezkedik el, a „t” hanggal azonos módon ejtik. Ennélfogva az egyetlen különbség a szóban forgó megjelölések „u” és „i” magánhangzóiból ered. A Bitburger Brauerei, emlékeztetve arra, hogy a megjelölések által keltett hangzásbeli összbenyomást kell tekintetbe venni, kiemeli, hogy a „bit” és a „bud” intonációja rövid, és mint „bitt”, illetve „butt” ejtik őket. Mivel az „i” és „u” magánhangzókat körülveszi a domináns „b” és „t” zárhang, a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy a megjelölések által keltett hangzásbeli összbenyomásban a mássalhangzók meghatározóak.
53 Ilyen körülmények között e két megjelölés közös elemei dominánsak, és a fogyasztó, aki az egyik védjegy nem tökéletes képét őrzi emlékezetében, összekeveri a szóban forgó védjegyeket, tekintettel arra, hogy valamennyien egyszótagúak, azonos számú betűből állnak, továbbá kezdetük és végük azonos. A Bitburger Brauerei hozzáteszi, hogy az egyszótagú védjegyek ritkák a sörágazatban. Következésképpen egy egyszótagú védjeggyel szembesülő fogyasztónak emlékeznie kell a szóban forgó korábbi védjegyekre, különösen ha az összehasonlítandó védjegyek szinte teljes egészében megegyeznek.
54 Végezetül, az ütköző védjegyek hangzásbeli hasonlóságára vonatkozó érvei kifejtetését követően a Bitburger Brauerei bemutatja, hogy vizuális szinten a másodlagos grafikai és szóelemeknek („american” és „anheuser‑busch” a bejelentett ábrás védjegyek vonatkozásában) egyáltalában nincs jelentőségük az összetéveszthetőség vizuális szinten történő értékelése szempontjából. Ilyen körülmények között a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy a bejelentett három védjegy vonatkozásában a vizuális összehasonlítást a „bit” és a „bud” megjelölések között kell elvégezni, amelyek legalábbis távoli tipográfiai hasonlóságot mutatnak. A két megjelölésnek azonos a „b” kezdőbetűjük, és három betűből állnak. Az „i” és az „u” betűkben a felfelé irányuló vonalak jellemzőek, míg a „t” és „d” betűk függőleges alapelemet és vízszintes vonást tartalmaznak. Következésképpen legalábbis távoli vizuális hasonlóság fennáll a szóban forgó megjelölések között, amely elégséges ahhoz, hogy a szóban forgó tényezők kölcsönös függőségére tekintettel összetéveszthetőséghez vezessen.
Az összetéveszthetőségről
55 A Bitburger Brauerei úgy véli a Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑3819. o.) 28. pontja alapján, hogy az ütköző megjelölések közti hangzásbeli hasonlóság elegendő ahhoz, hogy az összetéveszthetőséget okozzon. E hasonlóság jelen ügyben különösen nagy jelentőséggel bír, mivel a sört, főként a bárokban, szóban rendelik. A Bitburger Brauerei ezzel kapcsolatban a fenti 43. pontban hivatkozott MYSTERY‑ítélet 48. pontjára hivatkozik, amely a következőket fejti ki: „Elegendő, hogy az összetévesztés veszélye fennálljon, anélkül hogy maga az összetévesztés megállapítást nyerne. Mivel a szóban forgó árukat fogyasztásuk során szóban rendelik, pusztán az ütköző megjelölések hangzásbeli hasonlósága is elegendő ahhoz, hogy az összetéveszthetőséghez vezessen”. A Bitburger Brauerei kiemeli azt is, hogy a bárokban a zajjal is számolni kell, és ezen tényező befolyásolja a szóban forgó megjelölések hangzásbeli érzékelését. A fellebbezési tanács nem szentelt kellő figyelmet a szóban forgó áruk eladása különleges körülményeinek.
56 Ennek alapján a Bitburger Brauerei úgy véli, hogy az összetévesztés veszélye fennáll csupán azon egyetlen tényből kifolyólag is, hogy a szóban forgó megjelöléseknek hangzásban vannak közös elemei. Ha ezen túl, hasonlóan jelen ügyhöz, a korábbi védjegyek az átlagosnál jelentősebb megkülönböztető képességgel rendelkeznek, és a szóban forgó áruk azonosak, a Bitburger Brauerei, hivatkozva a fenti 55. pontban említett Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet 21. pontjára, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services (ELS) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑4301. o.) 77. pontjára és a T‑129/01. sz. Alejandro kontra OHIM – Anheuser‑Busch (BUDMEN) ügyben 2003. július 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑2251. o.) 59. pontjára, úgy véli, hogy a korábbi védjegyek kiterjedt oltalmat élveznek. A Bitburger Brauerei kiemeli különösen azt, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, a korábbi védjegy jelentős megkülönböztető képessége az összetéveszthetőséget növeli, nem pedig csökkenti.
57 A Bitburger Brauerei továbbá bemutatja, hogy a fellebbezési tanács megállapítása ellentétes a Bundesgerichtshof (német legfelsőbb bíróság) Bit kontra Bud ügyben 2001. április 26‑án hozott ítéletével (I ZR 212/98., 465–470. o., a továbbiakban: a Bundesgerichtshof ítélete). A Bitburger Brauerei különösen arra hivatkozik, hogy a Bundesgerichtshof úgy ítélte meg, hogy a „bit” és a „bud” szavak között fennáll hangzásban az összetévesztés veszélye, mivel kezdőhangjaik azonosak, záróhangjaik pedig a német nyelv általános kiejtésének megfelelően megegyeznek. A két szó magánhangzóiból eredő hangzásbeli különbséget egyébként kiegyenlíti a korábbi védjegy átlagosnál jelentősebb megkülönböztető képessége, továbbá az, hogy az érintett áruk azonosak.
58 A Bitburger Brauerei elismeri, hogy a nemzeti bíróságok határozatai jelen eljárás keretén belül nem bírnak kötelező erővel. Ugyanakkor a BIT és a BUD közötti összetéveszthetőség Bundesgerichtshof által végzett értékelése éppen a Bíróság által kialakított szabályokon nyugszik, különösen ami egy ügy valamennyi körülményének együttes tekintetbe vételét, illetve a szóban forgó különféle tényezők közötti kölcsönös függőséget illeti. A Bitburger Brauerei hozzáteszi, hogy az OHIM második fellebbezési tanácsa egy másik ügyben tekintetbe vett egy nemzeti bíróság által hozott ítéletet (az R 70/2002‑2. sz., Kabel 1 kontra ARD 1 ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott határozat).
b) Az OHIM és az Anheuser‑Busch érvei
59 Az OHIM és az Anheuser‑Busch vitatják a Bitburger Brauerei által előterjesztett érveket, és lényegében úgy vélik, hogy a vizuális és hangzásbeli különbség, valamint a szóban forgó megjelölések fogalmi hasonlóságának hiánya elegendő bármiféle összetéveszthetőség kizárásához, az ütköző áruk azonossága vagy hasonlósága ellenére is.
60 Az Anheuser‑Busch egyébként szembehelyezkedik a fellebbezési tanács azon megállapításával, mely szerint az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek jelentős megkülönböztető képességgel rendelkeznek. Az Anheuser‑Busch úgy véli különösen, hogy az OHIM fórumai előtt benyújtott dokumentumok a Bitburger védjegyre, nem pedig a BIT védjegyre vonatkoznak. Az Anheuser‑Busch ugyancsak vitatja egyrészt a Bitburger Brauerei egyik alkalmazottjának jogi nyilatkozata, másrészt a BIT védjegy németországi jó hírnevének bizonyítását célzó, 1996 júliusában végzett piackutatás relevanciáját.
61 Az Anheuser‑Busch kiemeli a német sörpiac sajátosságait is, különös tekintettel ezen termék jelentős mértékű fogyasztására. Az Anheuser‑Busch ebből azt a következtetést vonja le, hogy az átlag német sörfogyasztó „szakértőnek” tekinthető.
62 Végezetül az OHIM hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatok eltávolodnak a Bundesgerichtshof ítéletétől az összetéveszthetőség átfogó értékelése tekintetében. Az Anheuser‑Busch a maga részéről úgy véli, hogy a nemzeti bíróságok határozatai nem kötik az OHIM‑ot vagy az Elsőfokú Bíróságot a 40/94 rendelet alkalmazásának keretén belül.
c) Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
63 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
64 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
65 Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az áruk és szolgáltatások származásának tekintetében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., 2821. o.] 31–33. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
66 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (lásd az Elsőfokú bíróság T‑164/03. sz., Ampafrance kontra OHIM – Johnson & Johnson [monBebé] ügyben 2005. április 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1401. o.] 70. pontját, illetve ennek megfelelően a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 24. pontját). Az akár önmagukban, akár a piaci ismertségük okán jelentősebb megkülönböztető képességgel rendelkező védjegyek szélesebb körű oltalomban részesülnek, mint a csekély megkülönböztető képességgel rendelkező védjegyek (lásd ennek megfelelően a fenti 44. pontban hivatkozott Canon‑ítélet 18. pontját és a fenti 55. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet 20. pontját).
67 Mivel a korábbi védjegyek németországi hatállyal kerültek lajstromozásra, az összetéveszthetőség értékelése szempontjából tekintetbe veendő vásárlóközönség e tagállam vásárlóközönsége.
68 Ugyancsak ki kell emelni, hogy a szóban forgó áruk általában széles körű forgalmazás tárgyát képezik, kezdve egy nagy áruház élelmiszerrészlegétől a bárokig és kávézókig (e tekintetben lásd azon áruosztályok vonatkozásában, amelyek tartalmazzák a sört az Elsőfokú Bíróság T‑33/03. sz., Osotspa kontra OHIM- Distribution & Marketing (Hai) ügyben 2005. március 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑765. o.] 44. pontját. Ilyen körülmények között az érintett vásárlóközönséget a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók alkotják (ugyancsak sörre vonatkozó ügy kapcsán lásd a fenti 43. pontban hivatkozott MYSTERY‑ítélet 32. és 37. pontját, illetve az Elsőfokú Bíróság alkoholos italokra vonatkozó T‑296/02. sz., Lidl Stiftung kontra OHIM − REWE‑Zentral (LINDENHOF) ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑563. o.] 45. pontját).
69 Jelen esetben a fellebbezési tanács tehát helyesen vélhette úgy, hogy „a szóban forgó áruk releváns fogyasztóközönsége a német átlagfosztókból áll” (a T‑352/04. sz. ügyben hozott megtámadott határozat 40. pontja, és a T‑350/04. sz. és a T‑351/04. sz. ügyekben hozott megtámadott határozatok 41. pontja). Ugyanezen oknál fogva a fellebbezési tanács azon állítását, mely szerint a szóban forgó érintett vásárlóközönség nem „szakértőkből” áll, helyben kell hagyni (a megtámadott határozatok ugyanazon pontjai).
70 Ugyancsak emlékeztetni kell arra is, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelése során figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az átlagos fogyasztónak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (a fenti 55. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer‑ítélet 26. pontja).
71 A fenti megfontolások fényében meg kell vizsgálni, hogy, amint azt a Bitburger Brauerei állítja, a fellebbezési tanács hibát követett-e el jelen ügyben az összetéveszthetőség értékelése során.
i. A szóban forgó áruk közötti hasonlóságról
72 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bitburger Brauerei a fellebbezési tanács előtt a felszólalási osztály valamennyi határozata ellen, kizárólag azon részükben lépett fel, amely a felszólalást elutasította a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Ezek ugyanazon áruk, mint a jelen ügyben érintett áruk.
73 E vonatkozásban a megtámadott határozatok helyesen állapítják meg, hogy a „szóban forgó áruk azonosak vagy hasonlóak (a T‑350/04. sz. és a T‑351/04. sz. ügyekben hozott határozatok 40. pontja és a T‑352/04. sz. ügyben hozott határozat 39. pontja). A fellebbezési tanács ezen értékelését a felek nem vitatták.
ii. Az ütköző védjegyek közötti hasonlóságról
74 Az ütköző megjelölések összehasonlítása tekintetében, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével (a fenti 66. pontban hivatkozott SABEL‑ítélet 23. pontja és a fenti 55. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet 25. pontja).
Az ütköző védjegyek közötti vizuális hasonlóságról
– A BUD bejelentett szóvédjegy és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek közötti vizuális hasonlóságról
75 A fellebbezési tanács, a felszólalási osztály és az Anheuser‑Busch gondolatmenetét követve, az alábbiakat állapította meg:
„A két védjegy hossza azonos, de a köztük levő különbségek jelentősebbek a hasonlóságoknál. A két védjegy ténylegesen ugyanazon betűvel kezdődik, de további részükben eltérnek. A fogyasztó érzékeli e vizuális különbséget” (a T‑350/04. sz. ügyben hozott megtámadott határozat 42. pontja).
76 Először is hangsúlyozni kell, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapítja, hogy a „bud” és a „bit” szavak kezdőbetűje, a „b” azonos.
77 Másodsorban, amint azt a fellebbezési tanács ugyancsak helyesen megállapítja, az egyszótagú „bit” és „bud” szavak hossza azonos, lévén mindkettő három betűből áll. Egy pontosabb vizsgálat kétségkívül megállapíthatja, ahogy azt az Anheuser‑Busch bemutatja, hogy a BUD megjelölés valójában hosszabb, mint a BIT megjelölés. Ugyanakkor ez a különbség a német átlagfogyasztó számára nem érzékelhető.
78 Harmadsorban, helyes az a megállapítás, amint a fellebbezési tanács ezt lényegében bemutatja, hogy az ütköző megjelölések két utolsó betűjükben (az „ud” a BUD bejelentett szóvédjegy és az „it” a korábbi német védjegyek esetén) eltérnek, noha, a Bitburger Brauerei állítása szerint, a szóban forgó betűkben közös, hogy részben függőleges vonások alkotják azokat.
79 Tekintettel ezen tényezők összességére, meg kell állapítani, hogy az ütköző megjelölések jelentős különbségeket mutatnak, főként azon tényből kifolyólag, hogy az ezeket alkotó három betű eltérő. Amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította, ezen különbségek jelentősebbek a hasonlóságoknál. Az érintett fogyasztó e különbségeket érzékelni fogja. Vagyis azt a következtetést kell levonni, hogy a BUD bejelentett szóvédjegy és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek legfeljebb csekélynek minősíthető vizuális hasonlóságot mutatnak. Egyébiránt maga a Bitburger Brauerei is megállapítja keresetleveleiben, hogy az ütköző védjegyek vizuális hasonlósága „távoli”.
80 Az 505 912. sz. német szó- és ábrás védjeggyel kapcsolatban, amelynek írásmódja még inkább csökkenti vizuális hasonlósága mértékét a BUD szóvédjeggyel, még hozzá kell tenni, hogy amint azt a fellebbezési tanács megállapította, e védjegyet Bitburger Brauerei különféle formákban használta, melyek egyike nélkülözi a különleges írásmódot.
– A bejelentett ábrás védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek közötti vizuális hasonlóságról
81 A fellebbezési tanács az alábbiakat állapította meg:
„A bejelentett védjegyet olyan összetett címke alkotja, amely nem rövidíthető le csupán a „bud” szóra. Noha a „bud” szó a védjegy megkülönböztető eleme, vizuálisan nem domináns a védjegyben olyan mértékben, hogy az azt alkotó többi elem, vagyis a védjegy felső részének aprólékos grafikai ábrázolása vagy az érdekes színekből álló kompozíció teljességgel második helyre szoruljon. A fogyasztó a védjegyet egészében érzékeli, és ebből nyer általános benyomást. Még ha a védjegyet szóelemeire redukálnánk is (American Bud vagy Anheuser‑Busch Bud), ettől még továbbra is jelentős vizuális különbség állna fenn az ezen szóösszetétel és a felszólaló rövid BIT szóvédjegye között (a T‑351/04. sz. ügyben hozott megtámadott határozat 42. pontja és a T‑352/04. sz. ügyben hozott megtámadott határozat 41. pontja).
82 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy noha az átlagos fogyasztó egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit, az összetéveszthetőség átfogó értékelése során figyelembe kell venni különösen a szóban forgó védjegyek megkülönböztető és domináns elemeit (lásd a fenti 66. pontban hivatkozott SABEL‑ítélet 23. pontját), mivel általában egy megjelölés domináns és megkülönböztető jegyei jegyezhetők meg legkönnyebben (e tekintetben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM − Petit Liberto [Fifties] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359. o.] 47. és 48. pontját és a T‑117/03–T‑119/03. sz. és a T‑171/03. sz New Look kontra OHIM – Naulover [NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection] 2004. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3475. o.] 39. pontját).
83 Jelen esetben meg kell állapítani, hogy az „american” és a „bud” szóelemek (1. sz. bejelentett ábrás védjegy) vagy az „anheuser‑busch” és a „bud” szóelemek (2. sz. bejelentett ábrás védjegy) a bejelentett ábrás védjegyek közepén helyezkednek el. Ezen túl nagy betűmérettel, fehér alapon sötétkék színnel vannak szedve, miáltal vizuálisan kiemelkednek, annál is inkább, mert a bejelentett védjegy háttere vörös.
84 A többi, fehér alapon megjelenő szóelem, vagyis az Anheuser‑Busch neve és címe az „american” és a „bud” szóelemek alatt (1. sz. bejelentett ábrás védjegy) vagy az „anheuser‑busch” és a „bud” szóelemek alatt (2. sz. bejelentett ábrás védjegy) helyezkednek el, és sokkal kisebb betűmérettel vannak szedve. Ugyanez vonatkozik azon szóelemekre, amelyek az ábrás védjegy felső részén jelennek meg, különösen az „ab” betűk, amelyek ráadásul egy címer közepén helyezkedik el. A „genuine” szó kétszer szerepel, a fehér négyszög két oldalán, ahol az „american” és a „bud” szavak (1. sz. bejelentett ábrás védjegy) vagy az „anheuser‑busch” és a „bud” szavak (2. sz. bejelentett ábrás védjegy) találhatóak. Ez a szó ugyanakkor függőleges irányú, ily módon nem könnyen olvasható.
85 A bejelentett védjegy felső részében található ábrás elemek egy jelmondattal kiemelt címert ábrázolnak. Ezen elemek egy címke díszítésének felelnek meg, nem tekinthetők tehát annak fő alkotóelemének.
86 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a két ütköző védjegy domináns elemei az „american” és a „bud” szóelem (1. sz. bejelentett ábrás védjegy) vagy az „anheuser‑Busch” és a „bud” szóelem (2. sz. bejelentett ábrás védjegy).
87 Ennek megfelelően, feltételezve is akár, hogy megállapítható, hogy a „bud” szó az egyetlen megkülönböztető elem a domináns szóelemek között, ennélfogva ez kelti fel az érintett vásárlóközönség figyelmét, legfeljebb csekély vizuális hasonlóság fennállását lehetne megállapítani a bejelentett ábrás védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek között, hiszen a fenti 79. pontban már megállapítást nyert egy csekély vizuális hasonlóság a BUD szóvédjegy és a fent említett korábbi német védjegyek között.
88 Ugyanakkor a szóban forgó megjelölések átfogó vizuális értékelése során meg kell állapítani, hogy a bejelentett ábrás védjegyek meglehetősen összetettek, amelyek nem kizárólag a fent említett szóelemekből, de számos, igen változatos színű ábrás elemből is álló megjelölések (ilyen értelemben lásd a fenti 82. pontban hivatkozott Fifties‑ítélet 38. pontját).
89 Ezen elemek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a bejelentett ábrás elemek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek vizuálisan nem hasonlóak.
Az ütköző védjegyek hangzásbeli hasonlóságáról
– A BUD bejelentett szóvédjegy és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek hangzásbeli hasonlóságáról
90 A fellebbezési tanács a BUD bejelentett szóvédjegyre vonatkozó megtámadott határozatának 43. és 44. pontjában az alábbiakat állapította meg:
„43. A védjegyek hangzásbeli összehasonlításával kapcsolatban a fellebbezési tanács úgy véli, hogy a BUD bejelentett védjegy, illetve a felszólaló BIT védjegye között kellően nagy az eltérés. Hangzásbeli szinten az »i« és az »u« magánhangzók egyértelműen különböznek egymástól. A hárombetűs »bud« és »bit« szavak közötti, ezen betű által jelentett különbség elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a fogyasztó számára a különbségtételt.
44. A bíróság ítéletéből (a fent hivatkozott ELS ügy, 56. pont) egyáltalában nem következik más megállapítás. Jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az »e« és az »i« kiejtése hasonló, továbbá a megjelölések »l« és »s« fonémái teljesen megegyeznek (lásd a 71. pontot). Ugyanakkor az »i« és az »u« magánhangzók (vagy az »a« angol kiejtés esetén) kiejtése nem azonos. Ezen túl nincs teljes egyezés a mássalhangzók között. Az eltérések elegendőek, mivel a szóban forgó árukat a fogyasztók vendéglátóhelyeken rendelik”.
91 Először is meg kell állapítani, hogy az ütköző megjelölések kezdőbetűje azonos, és kiejtésük a német nyelvben nem tér el egymástól.
92 Másodsorban az „i” betű (a BIT megjelölésben) és az „u” betű (a BUD megjelölésben) kiejtése a német nyelvben eltérő. Ezen kiejtésbeli különbséget a Bitburger Brauerei nem vitatta.
93 Harmadsorban a „t” betű (a BIT megjelölésben) és a „d” betű (a BUD megjelölésben) kiejtése jelen esetben közelít egymáshoz, noha e kiejtés nem nevezhető szoros értelemben véve azonosnak. Az OHIM fórumai előtti eljárások folyamán erre vonatkozólag bizonyítékokat nyújtottak be.
94 Negyedsorban ki kell emelni, hogy a fellebbezési tanács gondolatmenete nem abból az egyszerű tényből indul ki, hogy az „i” és az „u” hangok kiejtése eltérő. A fellebbezési tanács ugyanis helyesen tekintetbe vette azt, hogy úgy a „bit”, mint a „bud” szó „három betűből áll” (a megtámadott határozatok 43. pontja). Ezzel kapcsolatban, ellentétben a Bitburger Brauerei állításával, nem vonható le olyan következtetés, miszerint az „i” és „u” betűk, egyedüli magánhangzói az ütköző védjegyeknek, elhanyagolható helyet foglalnának el a „bit” és a „bud” szavak általános kiejtésében.
95 Az általános kiejtés keretébe helyezve a fenti ténymegállapítások a BUD bejelentett szóvédjegy és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek közti korlátozott mértékű hangzásbeli hasonlóság kimondásához vezetnek. Ugyanakkor, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította, az „i” és „u” magánhangzók kiejtése közti különbség a három betűből álló két ütköző védjegyben elegendő ahhoz, hogy az érintett fogyasztó számára lehetővé tegye hangzásbeli szinten azok megkülönböztetését.
– A bejelentett ábrás védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek hangzásbeli hasonlóságáról
96 A fellebbezési tanács az 1. sz. bejelentett ábrás védjegyre vonatkozó határozatának 43. pontjában az alábbiakat állípította meg:
„[...] A fellebbezési tanács úgy véli, hogy az érintett fogyasztó a bejelentett védjegyet »american bud«-ként ejti, ami kellően nagy eltérést mutat a felszólaló egyszótagú »BIT« védjegyétől. Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy a bejelentett védjegy »bud« szóként rövidül, a két védjegy között továbbra is kellően nagy az eltérés. Hangzásbeli szinten ugyanis az »i« és az »u« magánhangzók egyértelműen eltérnek egymástól. A hárombetűs »bud« és »bit« szavakban található ezen betűből eredő különbség elegendő ahhoz, hogy a fogyasztó számára lehetővé tegye azok megkülönböztetését.”
97 A fellebbezési tanács a 2. sz. bejelentett ábrás védjegyre vonatkozó határozatának 42–43. pontjában az alábbiakat állapította meg:
„42. [...]A fellebbezési tanács úgy véli, hogy az érintett fogyasztó a bejelentett védjegyet »anheuser busch bud«-ként ejti, ami kellően nagy eltérést mutat a felszólaló rövid »BIT« védjegyétől. A fellebbezési tanács álláspontja szerint semmi sem indokolja, hogy a fogyasztó az »anheuser busch bud« szóbeli elnevezését annak utolsó szavára, a »bud«-ra rövidítse. Ugyancsak semmi sem indokolja továbbá, hogy a fogyasztó, még ha családnévnek is tekinti az »anheuser« és »bush« szavakat, elmulasztaná azokat szóban kiejteni. Hiszen a családnevek kétség kívül képesek egy védjegy alkotóelemének betöltésére.
43. Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy a bejelentett védjegy »bud« szóként rövidül, a két védjegy között továbbra is kellően nagy az eltérés. Hangzásbeli szinten ugyanis az »i« és az »u« magánhangzók egyértelműen eltérnek egymástól. A hárombetűs »bud« és »bit« szavakban található ezen betűből eredő különbség elegendő ahhoz, hogy a fogyasztó számára lehetővé tegye azok megkülönböztetését”.
98 Ezen túl, a bejelentett ábrás védjegyekre vonatkozó két megtámadott határozat 44. pontjában a fellebbezési tanács a fentieket kiegészítette a BUD bejelentett szóvédjegyre vonatkozó határozatban megállapítottakkal:
„A bíróság ítéletéből (a fent hivatkozott ELS ügy, 56. pont) egyáltalában nem következik más megállapítás. Jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az »e« és az »i« kiejtése hasonló, továbbá a megjelölések »l« és »s« fonémái teljesen megegyeznek (lásd a 71. pontot). Ugyanakkor az »i« és az »u« magánhangzók (vagy »a« angol kiejtés esetén) kiejtése nem azonos. Ezen túl nincs teljes egyezés a mássalhangzók között. Az eltétések elegendőek, mivel a szóban forgó árukat a fogyasztók vendéglátóhelyeken rendelik”.
99 Elöljáróban ki kell emelni, hogy egy ábrás védjegy – mivel egy vagy több szóelemet is tartalmaz – alkalmas hangzásbeli megjelenítésre (az Elsőfokú Bíróság T‑359/02. sz., Chum kontra OHIM – Star TV (STAR TV) ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 49. pontja.
100 Jelen ügyben, még ha feltételezzük is, hogy helytálló az a megállapítás, miszerint a „bud” szó a bejelentett ábrás védjegyek „american” és „bud” vagy „anheuser‑busch” és „bud” domináns szóelemei közül az egyedüli, amely megkülönböztető jellegű, amely mint ilyen felkelti a közönség figyelmét, legfeljebb, tekintettel a fenti 95. pontban megismételt, BUD bejelentett szóvédjegy és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek hangzásbeli hasonlóságával kapcsolatos okfejtésre, korlátozott mértékű hangzásbeli különbség állapítható meg a bejelentett ábrás védjegyek és a fent említett korábbi védjegyek között. Ugyanakkor, amint az ugyancsak megállítást nyert a fenti 95. pontban, az „i” és az „u” magánhangzók kiejtése közti különbség a két ütköző védjegyben elegendő ahhoz, hogy az érintett fogyasztó számára lehetővé tegye hangzásbeli szinten azok megkülönböztetését.
Az ütköző védjegyek fogalmi hasonlóságáról
101 A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 45. pontjában úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek között fogalmilag nincs hasonlóság.
102 Az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyeknek több fogalmi jelentésük is lehetséges. Az Anheuser‑Busch bemutatja e tekintetben, hogy a „bit” szót az érintett vásárlóközönség értelmezheti akár az informatikában használatos egységként, akár Bitburg városára történő utalásként. Ezen eltérő jelentéseket hozta felszínre a Bitburger Brauerei felkérésére készített és az OHIM fórumai előtt benyújtott piackutatás is.
103 A bejelentett védjegyekkel kapcsolatban ki kell emelni mindenekelőtt, hogy a „bud” szónak, úgy tűnik, nincs különösebb jelentése az érintett vásárlóközönség tudatában. A felek egyetlen bizonyítékot sem nyújtottak be, amely ezen megállapítást cáfolná.
104 Következésképpen, a BUD bejelentett szóvédjeggyel kapcsolatban meg kell állapítani, nincs különösebb jelentése az érintett vásárlóközönség tudatában.
105 A bejelentett ábrás védjegyek esetében, még ha az „american” szó (1. sz. ábrás védjegy) azt is sugallhatja, hogy az ütköző védjegyek származása, vagy legalábbis jellege, amerikai, és az „anheuser‑busch” szavakat (2. sz. ábrás védjegy) a vásárlóközönség egy része a szóban forgó árukat előállító vállalkozás nevére történő utalásként foghatja fel, ezen szavak „bud” szóval történő társítása nem eredményezi különösebb fogalmi jelentést. Mindenesetre egyetlen bizonyíték sincs arra nézve, hogy e szavak, együttesen véve, az 505 912. sz. és a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyeknek tulajdonítható fogalmi jelentésekhez hasonló fogalmi jelentéssel rendelkeznének.
106 Ezen tényezők fényében meg kell állípatani, hogy a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz., valamint 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek fogalmi szempontból nem hasonlóak.
Az ütköző védjegyek hasonlóságára vonatkozó végkövetkeztetés
107 A fenti tények fényében és az ütköző védjegyek átfogó értékelésével, továbbá tekintettel az ütköző védjegyek közötti jelentős különbségekre, illetve a fogalmi hasonlóság hiányára, meg kell állapítani az alábbiakat:
– a BUD bejelentett szóvédjegy és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek, noha vizuális és hangzásbeli téren mutatnak csekély fokú hasonlóságot, átfogó értelemben különbözőek;
– a bejelentett ábrás védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek, noha hangzásbeli téren mutatnak csekély fokú hasonlóságot, átfogó értelemben különbözőek;
108 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek nem hasonlóak.
iii. Az összetéveszthetőségről
109 Tekintettel a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek között feltárt különbségekre, meg kell állapítani, hogy a csekély mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóság ellenére jelen esetben nem áll fenn az összetévesztés veszélye az ütköző áruk azonossága vagy hasonlósága dacára sem, még a korábbi védjegyek esetleges jelentős megkülönböztető képességének fennállása esetén sem.
110 A Bitburger Brauerei által bemutatott érvek ezen megállapításokat nem kérdőjelezik meg.
111 Először is, a szóban forgó áruk eladásának körülményeivel, és különösen azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ezen árukat főként szóban rendelik‑e, és a zajtényező befolyásolhatja‑e a fogyasztók hangzásbeli észlelését, elegendő annyit megállapítani, hogy a Bitburger Brauerei által előterjesztett érvek egyszerű kijelentések, amelyeket egyetlen, az OHIM fórumai előtt a rendelkezésre álló határidőn belül benyújtott bizonyíték sem támaszt alá.
112 Ezenkívül a Bitburger Brauerei a legcsekélyebb bizonyítékát sem nyújtotta be annak, hogy ezen árukat általában olyan módon árulják, hogy a fogyasztóközönség vizuálisan nem érzékeli a védjegyet. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy noha az italbárok és éttermek nem elhanyagolható elárusítóhelyei a Bitburger Brauerei termékeinek, vitathatatlan, hogy a fogyasztó e helyeken érzékelheti vizuálisan a szóban forgó védjegyeket, főként ha tanulmányozza a számára kihozott palackot, vagy más reklámhordozó (pohár, hirdetőtáblák stb.) által. Továbbá és mindenekelőtt, köztudott, hogy a bárok és éttermek nem az egyetlen értékesítési csatornái az érintett áruknak. Valójában ezeket az árukat árulják szupermarketekben vagy más értékesítési pontokon is. Márpedig meg kell állapítani, hogy az itt történő vásárlások folyamán a fogyasztók észlelhetik vizuálisan a védjegyeket, mivel az italok a polcokon találhatók (e tekintetben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑3/04. sz., Simonds Farsons Cisk kontra OHIM– Spa Monopole (KINJY by SPA) ügyben 2005. november 24‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 57–59. pontját). Ebből következik, hogy a Bitburger Brauerei érintett áruk eladásának körülményeire vonatkozó érvét mindenképpen el kell utasítani.
113 Másodsorban, ami a korábbi védjegyek jelentős megkülönböztető képességét és a Bitburger Brauerei Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet fenti 55. pontban történő hivatkozást illeti, ki kell emelni, hogy a Bíróság ezen ítélet 28. pontjában a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének mértékével kapcsolatban kimondta, hogy „nem lehet kizárni, hogy pusztán a védjegyek hangzásbeli hasonlósága összetéveszthetőséghez vezessen”. Ezen ítéletből következik, először is, hogy a Bíróság által számításba vett eset csupán egy lehetőség, amely során tekintetbe kell venni az adott ügyre vonatkozó valamennyi releváns tényezőt, másodsorban a Bíróság olyan esetet vázolt fel, amelyben az ütköző védjegyek hangzásbeli szempontból hasonlóak. Jelen ügyben ugyanakkor, a korábbi védjegyek esetlegesen jelentős megkülönböztető képessége ellenére is, az ütköző védjegyek között korábban, az összetéveszthetőség átfogó elemzése során megállapított különbségek kizárják egy ilyen összetéveszthetőség meglétét Németországban.
114 Harmadsorban, azzal kapcsolatban, hogy a fellebbezési tanács megállapítása ellentétes lenne a Bundesgerichtshof ítéletével, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi védjegyszabályozás szabályok együtteséből álló, autonóm és sajátos célokat követő rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑32/00. sz., Messe München kontra OHIM (electronica) ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3829. o.] 47. pontját és a T‑312/03. sz., Wassen International kontra OHIM – Stroschein Gesundkost (SELENIUM‑ACE) ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 46. pontját).
115 Egyébiránt a fellebbezési tanács határozatainak jogszerűségét kizárólag a 40/94 rendelet alapján kell megítélni, ahogyan azt a közösségi bírák értelmezik, és nem a nemzeti esetjog alapján, még akkor is, ha ez utóbbi olyan nemzeti előírásokon alapszik, amelyek hasonlóak a rendelet előírásaihoz (az Elsőfokú Bíróság fenti 65. pontban hivatkozott GIORGIO BEVERLY HILLS ítéletének 53. pontja és a T‑85/02. sz., Díaz kontra OMMI – Granjas Castelló (CASTILLO) ügyben 2003. november 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4835. o.] 37. pontja és a fenti 34. pontban hivatkozott „a”-ítélet 30. pontja).
116 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bundesgerichtshof, a védjegyekben található „bud” és „bit” szavak közötti hangzásbeli hasonlóság alapján, csupán annyit állapított meg, hogy az 505 912. sz. német védjegy és az 1. sz. bejelentett ábrás védjeggyel azonos ábrás védjegy között fennáll az összetévesztés veszélye.
117 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a fellebbezési tanács átfogó módon értékelte az 505 912. sz. (BIT) korábbi német szó- és ábrás védjegy, valamint az 1. sz. bejelentett ábrás védjegy közti különbséget, és nem kizárólag hangzásbeli összehasonlításukra hagyatkozott. Hiszen ezen átfogó értékelésnek az eset összes releváns tényezőjét figyelembe kell vennie, és az OHIM esetében egyedül a 40/94 rendeleten kell alapulnia.
118 Negyedsorban, a Bitburger Brauereinek a tárgyalás folyamán az Elsőfokú Bíróság T‑396/04. sz., Soffass kontra OHIM – Sodipan [NICKY] ügyben 2005. november 23‑án hozott ítéletre [az EBHT‑ban nem tették közzé] történő hivatkozásával kapcsolatban elegendő annyit megállapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság ezen ügyben, ellentétben azzal, amit a Bitburger Brauerei bemutatni kíván, nem mondta, ki, hogy összetévesztés veszélye fenn áll a NICKY bejelentett védjegy és a NOKY korábbi védjegy között. Megerősítve az ügyet a felszólalási osztálynak visszautaló feszólalási osztály határozatát, az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy az említett megjelölések között fennáll bizonyos fokú hasonlóság, és a szóban forgó áruk hasonlóságának vizsgálatát el kell végezni (lásd főként az ítélet 38. és 39. pontját). Az Elsőfokú Bíróság egyébként kiemelte, hogy mindkét megjelölésben megtalálható az „n” kezdőbetű és a „ky” végződés. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint, mivel ez a végződés nem szokásos a francia nyelvben, olyan meghatározó elemnek tekinthető mindkét megjelölésben, amely felhívja a francia fogyasztó figyelmét (az ítélet 34. pontja). Ez a bemutatott eset eltér jelen ügyekétől.
119 A fenti tények fényében, és anélkül, hogy szükséges lenne az Anheuser‑Busch 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek megkülönböztető képességének jelentőségére vonatkozó érveinek vizsgálata, a Bitburger Brauerei első jogalapjának első részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
2. Az első jogalap második, a bejelentett védjegyek és a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) korábbi német védjegyek közti összetéveszthetőségről
a) A felek érvei
120 A Bitburger Brauerei úgy véli, hogy tekintettel az első jogalap első részére vonatkozó megállapításokra a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz. és a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek közti összetéveszthetőséggel kapcsolatban, a bejelentett védjegyek, valamint a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német védjegyek között ugyancsak fennáll a hasonlóság. A Bitburger Brauerei ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a „bitte ein bit!” szlogent a vásárlóközönség egy italrendelés tömör rövidítéseként értelmezi. A vásárlóközönséget a „bit” szó igazítja el, amely a korábbi védjegyek domináns eleme.
121 Az OHIM ezzel ellentétben úgy véli, hogy a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) német korábbi védjegyek nagyobb eltérést mutatnak a bejelentett védjegyhez képest, mint az 505 912. sz. és a 39 615 324. sz. (BIT) német korábbi védjegyek. Következésképpen ezen utóbbi védjegyek és a bejelentett védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, és nem állhat fenn a Bitte ein Bit! német korábbi védjegyek vonatkozásában sem.
b) Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
122 Tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz. és a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német védjegyek közti összetéveszthetőségére vonatkozó értékelésére, meg kell állapítani, hogy nem áll fenn a fortiori az összetévesztés veszélye a bejelentett védjegyek és a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) korábbi német védjegyek között.
123 Ugyanis a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) korábbi német védjegyek további szóelemeket („bitte”, „ein”) és ábrás elemeket („!”) tartalmaznak, továbbá különleges írásmóddal vannak ellátva az 505 912. sz., valamint a 39 615 324. sz. (BIT) korábbi német szóvédjegyekhez képest. Így, vizuális szinten az előbbiek még jobban eltérnek a bejelentett védjegyektől, mint az utóbbiak. Egyébiránt, hangzásbeli szinten, és akár feltéve, hogy a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) korábbi német védjegyek kiejtésükkel kizárólag a „bit” szóra utalhatnak, az Elsőfokú Bíróság álláspontja nem térhet el az első jogalap első részével kapcsolatban kifejtett álláspontjától. Fogalmi szempontból végül is a felek nem nyújtottak be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az ütköző védjegyek bármilyen fokú hasonlóságot mutatnának.
124 Ennélfogva, átfogóan értékelve, a bejelentett védjegyek és a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. (Bitte ein Bit!) korábbi német védjegyek nem hasonlóak. Tehát e védjegyek között nem állhat fenn az össztévesztés veszélye.
125 Ezen okoknál fogva a Bitburger Brauerei által előterjesztett első jogalap második részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
B – A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértéséből eredő második jogalapról
1. A felek érvei
126 A Bitburger Brauerei, emlékeztetve a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére, bemutatja, hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte meg a megtámadott határozatokban, hogy a megjelölések közti különbségek elegendőek annak kizárásához, hogy a korábbi védjegy sérti vagy tisztességtelenül kihasználja az ütköző megjelölés megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.
127 A Bitburger Brauerei álláspontja szerint a fellebbezési tanács nem vette tekintetbe a „bit” és a „bud” szavak közötti hangzásbéli hasonlóság jelentős mértékét. Bizonyos, hogy jelen ügyekben is azonosság vagy jelentős hasonlóság áll fenn az ütköző áruk között. Ugyanakkor, a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdéséből kiindulva a Bíróságnak ki kellett volna mondania, hogy ezen rendelkezés alkalmazandó az áruk azonossága vagy hasonlósága esetén is (a Bíróság C‑292/00. sz. Davidoff‑ügyben 2003. január 9‑én hozott ítélete [EBHT 2003., I‑389. o.]).
128 A BIT védjegy Németországban jó hírnévnek örvend a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében. Ezt a jó hírnevet a Bitburger Brauerei bizonyította az OHIM előtti eljárás folyamán.
129 A BUD védjegy bejelentése veszélyezteti a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét, attól az időponttól fogva, hogy egy hasonló megjelölést azonos áruk vonatkozásában bejelentenek, gyengítve ezáltal e korábbi védjegyek megkülönböztető képességét.
130 Az OHIM úgy véli, hogy noha megállapítható lett volna a korábbi védjegyek jó hírneve, a Bitburger Brauerei nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy az ütköző megjelölések azonosak vagy hasonlóak, és a bejelentett védjegyek tisztességtelenül kihasználják a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.
131 Egyébiránt a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének értelmében az OHIM kötve van a felek által előterjesztett tényekhez és bizonyítékokhoz. Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen utasította el a kérelmet a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmében, lévén a Bitburger Brauerei „nem nyújtott magyarázatot arra, miért állhatna fenn ilyen kihasználás vagy sértés”.
132 Az Anheuser‑Busch mindenekelőtt bemutatja, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése az ütköző megjelölések feltételéül azt írja elő, hogy azok azonosak vagy hasonlóak legyenek. Jelen ügyben, amint már bizonyítást nyert, az ütköző megjelölések nem hasonlóak.
133 Továbbá az Anheuser‑Busch kiemeli, hogy a korábbi védjegynek jó hírnévnek kell örvendenie ahhoz, hogy élvezhesse a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) cikke által biztosított védelmet. Jelen ügyben a Bitburger Brauerei nem tudta bizonyítani a BIT védjegy jó hírnevét.
134 Végezetül az Anheuser‑Busch úgy véli, hogy a Bitburger Brauerei által előterjesztett érvek nem elegendőek annak bizonyítására, hogy az érintett vásárlóközönség egy részéhez eljut a megjelölés képe.
2. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
135 A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében „a (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy – közösségi védjegy esetén – a korábbi közösségi védjegy a Közösségben, – korábbi nemzeti védjegy esetén – a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét” .
136 Ezen cikk többek között azon a tényen nyugszik, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy azonos vagy hasonló. Mivel megállapítást nyert, hogy a bejelentett védjegyek és az 505 912. sz. és a 39 615 324. sz. (BIT), valamint a 704 211. sz. és az 1 113 784. sz. („Bitte ein Bit!”) védjegyek nem azonosak vagy hasonlóak, a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére jelen ügyben a Bitburger Brauerei nem alapozhatja felszólalását.
137 Következésképpen a Bitburger Brauerei által előterjesztett második jogalapot, mint megalapozatlant, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
138 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikke 2. §‑a alapján a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bitburger Brauerei pervesztes lett, az OHIM és az Anheuser-Busch kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján,
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság a kereseteket elutasítja.
2) Az Elsőfokú Bíróság a Bitburger Brauerei Th. Simon GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2006. október 19‑i nyilvános ülésen.