C‑207/16. sz. ügy
A Ministerio Fiscal által kezdeményezett eljárás
(az Audiencia Provincial de Tarragona [Spanyolország]
által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Elektronikus hírközlés – A személyes adatok kezelése – 2002/58/EK irányelv – 1. és 3. cikk – Hatály – Az elektronikus hírközlés titkossága – Védelem – 5. cikk és a 15. cikk (1) bekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 7. és 8. cikk – Az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása keretében kezelt adatok – A nemzeti hatóságoknak az adatokhoz nyomozási célból való hozzáférése – A bűncselekmény súlyosságának azon mértéke, amely az adatokhoz való hozzáférést igazolja”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. október 2.
1. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése és a magánélet tiszteletben tartása – 2002/58 irányelv – Hatály – Valamely hatóságnak az elektronikus hírközlési szolgáltatók által megőrzött adatokhoz büntetőeljárásbeli nyomozás keretében való hozzáférés iránti kérelme – Bennfoglaltság
(95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, b) pont, a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (15) preambulumbekezdés és 1 cikk, (1)–(3) bekezdés, valamint 2. cikk, első és második bekezdés, b) pont)
2. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése és a magánélet tiszteletben tartása – 2002/58 irányelv – A tagállamok bizonyos jogok és kötelezettségek terjedelmének korlátozására vonatkozó lehetősége – Szigorú értelmezés – Korlátozás elfogadásának igazolására alkalmas célok – Kimerítő jelleg
(A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15 cikk, (1) bekezdés)
3. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése és a magánélet tiszteletben tartása – 2002/58 irányelv – A tagállamok bizonyos jogok és kötelezettségek terjedelmének korlátozására vonatkozó lehetősége – A hatóságoknak az ellopott mobiltelefonnal aktivált SIM‑kártyák tulajdonosainak azonosítására szolgáló adatokhoz való hozzáférése – A magánélet tiszteletben tartásához való jogba és a személyes adatok védelméhez való jogba történő beavatkozás – A súlyosság hiánya – A bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására, felderítésére és üldözésére irányuló cél által való igazolás
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk; a 2009/136 rendelettel módosított 2002/58 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 32., 38–42. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 52. pont)
3. A 2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a hatóságoknak az ellopott mobiltelefonnal aktivált SIM‑kártyák tulajdonosainak azonosítására szolgáló adatokhoz – úgymint e tulajdonosok családneve, utóneve és adott esetben lakcíme – való hozzáférése e tulajdonosoknak a Charta említett cikkeiben foglalt alapvető jogaiba való olyan beavatkozást foglal magában, amely nem annyira súlyos, hogy e hozzáférést a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözésével kapcsolatos súlyos bűncselekmények elleni küzdelem területére kellene korlátozni.
E tekintetben az alapeljárás tárgyát képező azon kérelemnek, amellyel a rendőrség bűnügyi nyomozás céljából bírósági engedélyt kér az elektronikus hírközlési szolgáltatók által megőrzött személyes adatokhoz való hozzáféréshez, egyetlen célja az ellopott mobiltelefon IMEI‑számával egy tizenkét napos időszak alatt aktivált SIM‑kártyák tulajdonosainak azonosítása. Ahogy azt a jelen ítélet 40. pontja megjegyezte, e kérelem kizárólag az e SIM‑kártyákhoz tartozó telefonszámokhoz, valamint az e kártyák tulajdonosainak személyazonosságára vonatkozó olyan adatokhoz való hozzáférésre irányul, mint a családnevük, utónevük és adott esetben a lakcímük. Ezen adatok ellenben nem vonatkoznak – ahogy azt a spanyol kormány és az ügyészség is megerősítette a tárgyaláson – az ellopott telefonnal végzett közlésekre, sem annak helymeghatározására.Az említett SIM‑kártyákkal végzett közlésekhez tartozó adatokkal és a helymeghatározó adatokkal való összevetés nélkül ezen adatok nem teszik lehetővé sem a szóban forgó SIM‑kártyákkal végzett közlések napjának, időpontjának, tartamának és címzettjeinek, sem azon helyszínek megismerését, ahol e közlések lezajlottak, vagy a közlések bizonyos személyekkel való, adott időszak alatti gyakoriságát. Az említett adatok tehát nem teszik lehetővé azon személyek magánéletével kapcsolatos pontos következtetések levonását, akiknek az adatairól szó van. Ilyen körülmények között kizárólag az alapeljárás tárgyát képező kérelemben érintett adatokhoz való hozzáférés nem minősíthető azon személyek alapvető jogaiba való „súlyos” beavatkozásnak, akiknek az adatairól szó van.
Ahogy az a jelen ítélet 53–57. pontjából következik, az ilyen adatokhoz való hozzáféréssel járó beavatkozás igazolható általában a „bűncselekmények” megelőzésére, kivizsgálására, felderítésére és üldözésére irányuló azon céllal, amelyre a 2002/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első mondata utal, és nem szükséges, hogy e bűncselekmények „súlyosnak” minősüljenek.
(lásd: 59–63. pont és a rendelkező rész)