T‑530/22–T‑533/22. sz. egyesített ügyek
Magistrats européens pour la démocratie et les libertés (Medel)
International Association of Judges
Association of European Administrative Judges
Stichting Rechters voor Rechters
kontra
az Európai Unió Tanácsa
A Törvényszék végzése (nagytanács), 2024. június 4.
„Megsemmisítés iránti kereset – Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete – Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló, 2022. június 17‑i tanácsi végrehajtási határozat – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Egyesülés által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Szempontok
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
(lásd: 40. pont)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A tagjait védő és képviselő szakmai szövetség keresete – Közvetlen érintettség – Szempontok – Az olyan tagjaik érdekeit képviselő szövetségek, akik maguk rendelkeznek kereshetőségi joggal – A megtámadott jogi aktus és a felperes szövetségek által képviselt jogalanyokra gyakorolt hatásai közötti közvetlen kapcsolat hiánya – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
(lásd: 62–89., 93., 109. pont)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – Azon lehetőség, hogy az elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra hivatkozással megkérdőjelezzék – Hiány – Az elfogadhatósági feltételek enyhítésének lehetősége a jogállamisági válsággal kapcsolatos tagállami kötelezettségszegések lehető leghamarabb történő orvoslása érdekében – Hiány
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 266. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
(lásd: 113–115., 117., 118. pont)
Összefoglalás
A nagytanácsban eljáró Törvényszék a négy bírói szövetség(1) által a Lengyel Köztársaság helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat(2) megsemmisítése iránt benyújtott kereseteket mint elfogadhatatlanokat elutasítja.
A felperesek nemzetközi szinten bírákat képviselő szövetségek, amelyek tagjai főszabály szerint nemzeti szakmai szövetségek, ideértve a lengyel bírói szövetségeket is.
2021. február 12‑én az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló 2021/241 rendeletet(3) (a továbbiakban: eszköz). Az eszköz keretében a tagállamoknak pénzügyi hozzájárulás formájában nyújthatók pénzeszközök, amely hozzájárulás vissza nem térítendő pénzügyi támogatás vagy hitel formájában valósul meg.
A megtámadott határozatban a Tanács jóváhagyta a Lengyel Köztársaság helyreállítási és rezilienciaépítési tervének értékelését, és a mellékletben megjelölte azokat a mérföldköveket és célokat, amelyeket e tagállamnak el kell érnie ahhoz, hogy a megtámadott határozatban rendelkezésére bocsátott pénzügyi hozzájárulás felszabadítható legyen. E melléklet első része tartalmazza többek között a lengyelországi igazságügyi reformmal kapcsolatos intézkedéseket, amelyeket közelebbről az F1G, F2G és F3G mérföldkövek határozzák meg.(4) A felperesek azzal az indokkal vitatták a megtámadott határozatot, hogy e mérföldkövek nem egyeztethetők össze az uniós joggal.
Végzésében a Törvényszék az eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogásnak helyt ad, következésképpen a felperesek kereseteit elutasítja.
A Törvényszék álláspontja
Előzetesen a Törvényszék megjegyzi, hogy mivel a megtámadott határozat címzettje a Lengyel Köztársaság, a keresetek elfogadhatóságát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második és harmadik fordulatára tekintettel kell megvizsgálni, amelyek esetében teljesülnie kell a közvetlen érintettség feltételének.(5)
A Törvényszék mindenekelőtt a saját nevükben eljáró felperesek kereseteinek elfogadhatóságát elemzi.
E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy az eszközre vonatkozó egyetlen jogszabályi rendelkezés sem biztosítja számukra ezen eljárási jogot. Ugyanígy az sem alapozza meg a kereshetőségi jogukat, hogy a bírói függetlenség kérdésében az uniós intézmények szokásos tárgyalópartnereiként járnak el.
Ezt követően a Törvényszék a felperesek kereseteinek elfogadhatóságát arra tekintettel vizsgálja, hogy a felperesek azon tagjaik nevében járnak el, akiknek az érdekeit védik.
E tekintetben a felperesek három bírói csoportot különböztetnek meg, nevezetesen a fegyelmi tanács azon határozataival érintett lengyel bírákat, akiket az F2G és az F3G mérföldkövekben előirányzott felülvizsgálati eljárás közvetlenül érint, az e felülvizsgálati eljárás és az F1G mérföldkő által közvetlenül érintett összes lengyel bírát, valamint az összes többi európai bírát, akiket e mérföldkövek szintén közvetlenül érintenek.
Ami az első csoportba tartozó bírákat illeti, a Törvényszék elsősorban a megtámadott határozat lényegét vizsgálja, a tartalmára és összefüggéseire tekintettel értékelve azt.
A Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozat a pénzügyi hozzájárulás folyósítását bizonyos feltételek teljesítésétől teszi függővé, nevezetesen az Európai Bizottság által értékelt és a Tanács által jóváhagyott helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásától, beleértve a mérföldkövek és célok megvalósítását is, amelyek a reform megvalósításának irányába tett előrehaladás mértékei. Az F1G, F2G és F3G mérföldkövek, amelyek költségvetési feltételrendszer jellegűek, mivel a megvalósításuktól függ az eszközből való finanszírozás, az egyrészt a jogállamiság értékének tiszteletben tartása, másrészt az uniós költségvetésnek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő hatékony végrehajtása, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelme közötti kapcsolatot tükrözik.
Mindazonáltal a Tanács az említett mérföldkövek meghatározásakor nem a jogállamiság értékére vagy a hatékony bírói jogvédelemre vonatkozó, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában pontosított szabályok felváltására törekedett. Ebből következik, hogy a Tanács e mérföldkövek felállításakor nem kívánta felhatalmazni a Lengyel Köztársaságot arra, hogy ne tegyen eleget a Bíróság által hozott, a jogállamiság értékének vagy a hatékony bírói jogvédelem elvének e tagállam általi tiszteletben nem tartását megállapító ítéleteknek.
Ezen értékelések fényében a Törvényszék másodsorban az első csoport bíráinak a megtámadott határozat általi közvetlen érintettségét az F2G mérföldkőre tekintettel vizsgálja. Rámutat arra, hogy ahhoz, hogy a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák közvetlenül érintettek legyenek, a megtámadott határozat és annak e bírákra gyakorolt hatásai között közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia.
E tekintetben az F2G mérföldkő egy, a Lengyel Köztársaság által a finanszírozásban való részesüléshez teljesítendő feltétel előírására szorítkozik. A megtámadott határozat nem járt azzal a hatással, hogy a fegyelmi tanács határozataival érintett bírákat az abban előírt feltételek alá vonta, és nem is tett velük szemben közvetlenül alkalmazandóvá valamely különös szabályt. Ennélfogva az F2G mérföldkő meghatározásával nem írt elő végleges jelleggel konkrét kötelezettségeket a Lengyel Köztársaságnak a fegyelmi tanács határozataival érintett bírákkal való kapcsolatát illetően, és hiányzik a közvetlen kapcsolat.
Következésképpen a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák helyzetét még a megtámadott határozat elfogadását követően is a lengyel jognak az említett helyzetre alkalmazandó releváns rendelkezései, valamint az uniós jog rendelkezései és a Bíróság ítéletei szabályozzák, anélkül hogy az e határozatban meghatározott F2G mérföldkő az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése által megkövetelt értelemben közvetlenül megváltoztatta volna e bírák jogi helyzetét.
A második csoportba tartozó bírákat illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy kellően szoros kapcsolat áll fenn az összes lengyel bíró helyzete és az F1G mérföldkő között. Ami a harmadik csoportba tartozó bírákat illeti, a Törvényszék elutasítja a felperesek azon érvét is, miszerint az F1G, F2G és F3G mérföldkövek közvetlenül érintik az összes többi európai bírát.
Így, mivel azok a bírák, akiknek az érdekeit a felperesek védik, maguk nem rendelkeznek kereshetőségi joggal, a felperesek sem teljesítik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy kereseteik elfogadhatók legyenek.
Végül a Törvényszék elutasítja a felpereseknek az elfogadhatósági feltételek enyhítésére irányuló érvét. Az ilyen enyhítés ugyanis ellentétes lenne mind az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésével, mind pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatával. A lengyelországi igazságszolgáltatási rendszernek a felperesek által hivatkozott rendszerszintű hiányosságai mindenesetre nem indokolhatják azt, hogy a Törvényszék eltérjen a közvetlen érintettség feltételétől, amely a természetes vagy jogi személyek által benyújtott keresetekre alkalmazandó.
A Törvényszék hangsúlyozza, hogy e megállapítás nem érinti a Lengyel Köztársaság EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és EUMSZ 266. cikk szerinti azon kötelezettségét, hogy a lehető leghamarabb orvosolja a Bíróság által a jogállamisági válsággal kapcsolatban megállapított kötelezettségszegéseket. Hasonlóképpen, e határozat nincs hatással a tagállamok és az uniós intézmények azon lehetőségére, hogy keresetet indítsanak az Unió intézményei, szervei és hivatalai által elfogadott bármely olyan rendelkezéssel szemben, amely kötelező joghatások kiváltására irányul, valamint a Bizottság annak érdekében való fellépéseire, hogy hozzájáruljon a jogállamiságra vonatkozó uniós szabályokból eredő követelmények tiszteletben tartásának biztosításához.