A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. szeptember 13.
F‑101/09. sz. ügy
AA
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Kinevezés – Tisztviselővé kinevezett ideiglenes alkalmazottak – Besorolási fokozatba történő besorolás – A jogerős ítélet végrehajtása – Esély elvesztése”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AA azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amellyel őt az AD6 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolta be, és másodlagosan kötelezze a Bizottságot a felperes amiatti kárának megtérítésére, hogy elvesztette az esélyt arra, hogy felvételére az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 2004. május 1‑je előtt hatályos változatát alkalmazzák, amelynek következtében elvesztette esélyét a magasabb illetményre.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy a jelen ítélet kihirdetését megelőzően bekövetkezett vagyoni kár megtérítéseként fizesse meg a felperes részére a következők közötti különbözetnek megfelelő összeget: egyrészt a társadalombiztosítási járulékok és adók levonása utáni azon nettó díjazás, amelyben a felperes akkor részesült volna, ha 2004. augusztus 1‑jén az A*6 átmeneti besorolási fokozatba tartozó tisztviselőként vették volna fel őt, ezt követően pedig a szakmai előmenetele a fizetési fokozatokban az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata által előírt előrehaladásnak, valamint a tisztviselők által az egyes besorolási fokozatokban eltöltött átlagos időtartamnak felelt volna meg, ahogyan az az I. melléklet B. pontjából következik, másrészt pedig a társadalombiztosítási járulékok és adók levonása utáni azon nettó díjazás, amelyben a felperes 2004. augusztus 1‑je és a jelen ítélet kihirdetésének időpontja között részesült, először nemzeti tisztviselői minőségében, majd 2009. március 15‑től az Európai Unió tisztviselőjeként; e különbözet vonatkozásában a 0,8 együtthatót kell alkalmazni. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy a jelen ítélet kihirdetését követően bekövetkezett vagyoni kár megtérítéseként fizessen meg a felperes részére 120 000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizesse meg a felperes részére a jelen ítélet végrehajtásaként járó, már esedékessé vált összegeket és azok késedelmi kamatait, amelyeket azon időpontoktól kell számítani, amelyekben az egyes összegek esedékessé váltak, ha pedig e dátumok 2009. március 15. előttiek, akkor ez utóbbi időponttól. E kamatokat a tényleges kifizetés időpontjáig az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre megállapított és az érintett időszakra irányadó kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelően kell számítani. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy nem vagyoni kár jogcímén fizessen meg a felperesnek 2000 euró kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes részéről felmerült költségek kétharmadát. A felperes maga viseli saját költségeinek egyharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A tartaléklistára való felvételt mellőző határozat megsemmisítése
(EK 233. cikk; EUMSZ 266. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – A személyzeti szabályzatnak megfelelő, pert megelőző eljárás hiányában benyújtott kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó és a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásának részleges elmaradásából származó kár megtérítésére irányuló kérelem – Elfogadhatóság
(EK 233. cikk; EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Különleges nehézségek – A megsemmisített aktussal a felperesnek okozott hátrány méltányos kiegyenlítése
(EK 233. cikk; EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtására vonatkozó kötelezettség megsértése – Önmagában nem vagyoni kárt okozó közszolgálati kötelességszegés
1. Az EK 233. cikk (módosítást követően EUMSZ 266. cikk) értelmében az az intézmény, amelynek aktusait az uniós bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni a megsemmisítést kimondó határozatban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy helyrehozza az általa elkövetett jogsértés következményeit. Ennek megfelelően főszabály szerint az adminisztrációnak a tisztviselőt olyan helyzetbe kell hoznia, mint amilyenben a megállapított jogsértés hiányában lenne. E célból, az említett jogsértés lehetséges következményeinek utólagos kijavítása érdekében és az érintettek jogos bizalmának megfelelő tiszteletben tartásával az adminisztráció visszamenőleges hatályú intézkedést is hozhat.
E tekintetben, mivel egy versenyvizsga tartaléklistájára való felvételt elutasító ítéletről van szó, a tartaléklistára való felvétel az érintett számára a tisztviselővé való kinevezés lehetőségét nyújtja, de nem biztosít jogot arra, különösen nem egy meghatározott időn belül, még akkor sem, ha az érintett személy képességei megfelelnek a szolgálat igényeinek. Következésképpen, még ha az érintett kezdettől fogva szerepelt is volna a tartaléklistán, nem feltétlenül került volna sor a felvételére a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatályba lépése előtt.
(lásd a 41. és 44. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 112. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2004. március 31‑én hozott ítéletének 49. pontja; T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 52. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑135/07. sz., Smadja kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének 48. pontja.
2. A jogerős ítélet végrehajtásával kapcsolatos, kártérítésre irányuló kereseti kérelmeket, melyek alapja nem az, hogy az adminisztráció által a megsemmisítést kimondó ítéletnek való megfelelés érdekében hozott határozatok ellentétesek lennének ezen ítélettel, hanem az, hogy a meghozott határozatok csak részlegesen teszik jóvá az elkövetett jogsértést, amely azonban szintén megvalósítja a jogerős ítélet végre nem hajtásának esetét, úgy kell tekinteni, hogy azok a kinevezésre jogosult hatóságnak azt róják fel, hogy elmulasztotta meghozni az EK 233. cikkben (módosítást követően EUMSZ 266. cikk) előírt intézkedéseket, vagyis – analógia útján – a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében az e szabályzatban előírt intézkedéseket. A személyzeti szabályzat által előírt intézkedés meghozatalának elmulasztása sérelmet okozó aktusnak minősül, amellyel szemben a tisztviselő három hónapon belül panasszal élhet, és ez nem függ attól, hogy a tisztviselő nyújtott‑e be kérelmet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján; ugyanez alkalmazandó a kártérítésre irányuló kereseti kérelmekre is, melyben a felperes azt rója fel az adminisztrációnak, hogy nem hozott meg minden, a EK 233. cikk (módosítást követően EUMSZ 266. cikk) által előírt intézkedést.
Ez annál is inkább így van, mivel mindenképpen ellentétes lenne az ésszerű határidő tiszteletben tartásának elvéből fakadó pergazdaságossági követelményekkel azt megkövetelni, hogy egyrészt a javára szóló megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtását kérő tisztviselő egyfelől nyújtson be panaszt a megsemmisítést kimondó ítélet hibás végrehajtását jelentő, a kinevezésre jogosult hatóság által meghozott határozattal szemben, másfelől a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtson be külön kártérítési kérelmet, amely kérelem adminisztráció általi elutasítás esetén panaszt is be kellene nyújtania.
(lásd a 75. és 76. pontot)
Hivatkozás:
A Közszolgálati Törvényszék F‑44/06. és F‑94/06. sz., C és F kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. április 17‑én hozott ítéletének 57. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 58. pontja.
3. Amikor egy megsemmisítést kimondó ítélet meghozatala különös nehézséget jelent például abból a szempontból, hogy lehetetlen meghatározni azt, hogy a felperes felvételére egy adott időpontot megelőzően került volna‑e sor, az érintett intézmény eleget tehet az EK 233. cikkből (módosítást követen EUMSZ 266. cikk) eredő kötelezettségeinek azzal, hogy olyan határozatot hoz, amely méltányos jóvátételt biztosít az érintettnek a megsemmisített határozat miatt őt ért hátrányokért. Ebből következik, hogy az adminisztrációnak, mivel lehetősége van rá, meg kellett volna térítenie a felperes kárát, hogy ellentételezze annak a felperest érintő pénzügyi következményeit, hogy elveszítette az esélyt arra, hogy a tényleges felvételénél korábban vegyék fel, továbbá ennek következtében elvesztette az esélyét a kedvezőbb illetményre, valamint hogy a jelenleginél jobb előmeneteli helyzetben legyen, jobb előmeneteli kilátásokkal rendelkezzen és magasabb összegű nyugdíjban részesüljön. Az esély elvesztése ugyanis, különösen a felvételt és a későbbi előléptetést illetően, valós és biztos anyagi kárnak minősül, ami ennél fogva megtérítendő.
A felperesnek azon a jogcímen fizetendő összeg meghatározása érdekében, hogy az adminisztráció csak részlegesen hajtotta végre a megsemmisítést kimondó ítéletet azáltal, hogy a felperest csupán a tartaléklistára vette fel, és így csak részlegesen orvosolta a vizsgabizottság által elkövetett jogsértést, meg kell határozni, hogy a felperest milyen esélytől fosztották meg, mely időponttól rendelkezhetett volna ezen eséllyel, továbbá ezen esélyt számszerűsíteni kell, majd meg kell határozni, hogy az esély elvesztése számára milyen pénzügyi következményekkel járt.
A felperest attól az esélytől fosztották meg, hogy a tényleges felvételénél korábban vegyék fel, ezáltal – a fizetési fokozatban való előrehaladásra és a tisztviselők által az egyes besorolási fokozatokban eltöltött átlagos időtartamra vonatkozó szabályokra tekintettel – a számára ténylegesen folyósítottnál kedvezőbb illetményben részesüljön, a jelenleginél jobb előmeneteli helyzetben legyen, jobb szakmai előmeneteli kilátásokkal rendelkezzen és magasabb összegű nyugdíjban részesüljön. Ebből következően ezen esély elvesztésének pénzügyi következményeit az azon illetmények és nyugdíjak közti különbség alapján kell megállapítani, amelyben a felperes részesülhetett volna, illetve amelyben ténylegesen részesült, illetve részesülni fog.
A felvétel lehetősége, amely minden, tartaléklistára került sikeres pályázó számára biztosított, csak attól az időponttól kezdve válik a felvétel esélyévé, hogy betölthetővé válik egy olyan álláshely, amellyel kapcsolatban okkal feltételezhető, hogy az említett pályázó betöltheti azt. Ha a felperes kezdettől fogva felkerült volna a tartaléklistára, több mint valószínű, hogy felvették volna abba a munkakörbe, amit korábban ideiglenes alkalmazottként töltött be, mivel feladatát teljes mértékben kielégítően látta el, és ezáltal e munkakörben szakmai tapasztalatot szerzett. Nem vitatott ugyanis, hogy a sikeres szakmai tapasztalat olyan fontos tény, amelyet a felvételre jelentkező pályázók kiválasztásánál figyelembe kell venni.
Az esélyt, amelytől az adott személyt megfosztották, objektív módon, együttható segítségével kell kiszámítani. A kedvezőbb illetményre vonatkozó esélyt illetően, amely attól függ, hogy az adott személynek volt‑e esélye egy kedvezőbb illetménnyel járó állás betöltésére, egy ilyen együttható különböző tényezők alapján számítható ki, amilyen többek között a pályázó által az adott intézményen belül korábban megszerzett szakmai tapasztalat, valamint a képesítései és a szóban forgó munkaköri leírás közötti megfelelés mértéke. Amennyiben azonban az esély, amelytől a felperest megfosztották, együttható segítségével nem számszerűsíthető, az elszenvedett kárt méltányossági alapon kell megállapítani. Ebből az vezethető le tehát, hogy a Közszolgálati Törvényszék a felperes által elszenvedett kár értékeléséhez alkalmazható, az elvesztett esélyt tükröző együtthatót méltányossági alapon meghatározhatja.
Az esély elvesztéséből eredő pénzügyi következmények értékelése érdekében először is projekciós módszerrel meg kell határozni a pénzbeli nyereség mértékét, amelyben az esélyt elvesztő személy részesült volna az esély megvalósulása esetén, majd ezt össze kell hasonlítani e személy jelenlegi pénzügyi helyzetével, végül az e két helyzetben elért pénzbeli nyereség között mutatkozó különbségre kell alkalmazni az említett személy által elvesztett esélyt tükröző együtthatót.
Ugyanakkor azon vagyoni kár értékelését illetően, amelyet a felperes az azt megállapító ítélet kihirdetését követően szenved el, hogy elvesztette az esélyét arra, hogy a tényleges felvételénél korábban vegyék fel őt, majd később korábban léptessék elő, a legmegfelelőbb módszer a kár átalányösszegének méltányossági alapon történő becslése, amely során nemcsak a felperes jelenlegi besorolási fokozatát kell figyelembe venni, de a fizetési fokozatban történő, a személyzeti szabályzat által előírt előmenetelét, valamint a tisztviselők által az egyes besorolási fokozatokban eltöltött átlagos időtartamot, ahogyan az az I. melléklet B. pontjából következik, az uniós polgárok várható élettartamát, az alkalmazott együtthatót, sőt azon körülményt is, hogy a jelen ítélet végrehajtásának eredményeképpen a felperes olyan összeghez jut hozzá, amely azonnal rendelkezésére fog állni.
(lásd a 81., 83–85., 91., 93., 94., 96. és 105. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Girardot kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 53., 58. pontja és azt követő oldalak, valamint 96. és 119. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑260/09. P. sz., OHIM kontra Simões Dos Santos ügyben 2010. november 10‑én hozott ítéletének 104. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑6/07. sz., Suvikas kontra Tanács ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének 141–144. pontja; F‑15/05. sz., Andres és társai kontra EKB ügyben 2008. június 24‑én hozott ítéletének 132. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. Az, hogy egy európai intézmény elutasítja az uniós bíróság által hozott határozat végrehajtását, sérti a jogalanyok uniós jogrendszerbe vetett bizalmát, amely többek között az uniós bíróság által hozott határozatok betartásán alapul. Ennélfogva, függetlenül a vagyoni kártól, ami az ítélet végrehajtásának elmulasztásából származhat, az ítélet részleges végrehajtása a felperesnek önmagában is nem vagyoni kárt okoz.
(lásd a 107. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑11/00. sz., Hautem kontra EBB ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének 51. pontja.