2012. június 8-án benyújtott kereset - Vakili kontra Tanács

(T-255/12. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Bahman Vakili (Teherán, Irán) (képviselő: J.-M. Thouvenin ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a Tanács azon határozatát, amely felvette a felperest a szankciókkal sújtott személyek listájára, ami a 2011. december 1-jei 2011/783/KKBP határozatból, a 2011. december 1-jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletből, és a 2012. március 23-i keltezésű tanácsi levélből következik;

semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 267/2012/EU rendeletet, amennyiben az felveszi a felperest a szankciókkal sújtott személyek listájára;

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap az indokolás elégtelenségén alapul, mivel a felperest sújtó szankció indokolása nem tartalmaz semmilyen különös és konkrét indokot, amely igazolná e szankciót.

A második jogalap a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul, mivel a felperest nem hallgatták meg abban az eljárásban, amely vele szemben szankció kiszabásához vezetett, amennyiben a Tanács nem közölte vele a terhére rótt bizonyítékokat és amennyiben nem tették lehetővé a felperes számára, hogy megfelelően kifejthesse az ezzel kapcsolatos álláspontját.

A harmadik jogalap téves jogalkalmazáson alapul, mivel a Tanács nem sújthatott volna szankcióval valamely személyt pusztán azon okból, hogy egy egyébként szankcióval sújtott szervezet ügyvezető igazgatója és igazgatótanácsának elnöke.

A negyedik jogalap ténybeli hibán alapul, amennyiben a felperes nem tehető felelőssé azért, amit az Export Development Bank of Irannak felróttak azelőtt, hogy a felperes átvette e társaság igazgatói feladatait. A felperes továbbá vitatja az általa irányított társaságnak felrótt tények valóságát..

Az ötödik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul, mivel a kiszabott szankció nem volt olyan jellegű, hogy lehetővé tett volna az általa követett célok elérését.

A hatodik jogalap a tulajdon tiszteletben tartásához való jog megsértésén alapul, mivel a felperesnek nem volt lehetősége megfelelően érvényesíteni a jogait, és mivel nem létező jogi alapok alapján sújtották szankcióval.

____________