2020. december 29-én benyújtott kereset – Stockdale kontra Tanács és társai

(T-776/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Robert Stockdale (Bristol, Egyesült Királyság) (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Unió bosznia-hercegovinai különleges képviselője

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék

elsődlegesen:

–    állapítsa meg az elbocsátásról szóló határozat jogellenességét;

–    a magánjogi szerződésből eredő jogokat illetően:

–    minősítse át a szerződéses jogviszonyt határozatlan idejű munkaszerződéssé;

–    állapítsa meg, hogy a felperessel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak az elbocsátás oka miatt, ezért kötelezze az alpereseket méltányosan 10 000 euróra értékelt kártérítés megfizetésére pszichológiai kár jogcímén;

–    állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették szerződéses kötelezettségeiket, különösen az arra irányuló kötelezettséget, hogy a határozatlan időre szóló szerződés felmondása esetén a felmondási időt meg kell tartani;

–    állapítsa meg, hogy a felperessel szemben egyenlőtlen és jogellenes bánásmódot alkalmaztak, következésképpen kötelezze az alpereseket, hogy állítsák vissza munkaviszonyát, illetve másodlagosan, hogy fizessenek neki a munkaszerződés teljesítéséhez való, a szerződés előrelátható lejártáig fennálló jogosultság elveszítése alapján értékelt kártérítést;

–    következésképpen kötelezze az alpereseket, hogy észszerűtlen elbocsátás (unfair dismissal) címén fizessenek a felperesnek később meghatározandó – és ideiglenesen méltányosan 393 850,08 euróban meghatározott – kártérítést;

–    kötelezze az alpereseket a fent említett összegekkel kapcsolatban kamat megfizetésére;

–    a többi jogot illetően,    a felperes és az Európai Unió egyéb alkalmazottai     közötti megkülönböztető bánásmód alapján:

–    állapítsa meg, hogy az első három alperes valamelyikének ideglenes alkalmazottjaként kellett volna felvenniük a felperest, állapítsa meg továbbá, hogy az első három alperes a felperes díjazását, nyugdíjjogosultságát, a kapcsolódó juttatásokat, valamint későbbi foglalkoztatásának garanciáját illetően megkülönböztető bánásmódot alkalmazott a felperessel szemben, anélkül hogy ez objektíve igazolt lett volna;

–    kötelezze az első három alperest a díjazás, a nyugdíj, a juttatások, valamint az előnyök elvesztése miatt, a közösségi jog e keresetlevélben említett megsértései révén a felperesnél keletkező kár megtérítésére;

–    kötelezze őket ezen összegekkel kapcsolatban kamat megfizetésére;

–    határozzon meg határidőt a feleknek az említett kártérítés meghatározására, figyelemmel arra a besorolási és fizetési fokozatra, amelyben a felperest alkalmazni kellett volna, a bértáblában való átlagos előmenetelre, karrierje alakulására, azokra a juttatásokra, amelyeket ezen ideiglenes alkalmazotti szerződések alapján kellett volna kapnia, továbbá vesse össze a kapott eredményeket a felperes által ténylegesen kapott díjazással;

–    az alpereseket kötelezze a költségek viselésére.

Másodlagosan:

–    kötelezze az intézményeket a felperes alapvető jogai tiszteletben tartásának elmulasztásából eredő, szerződésen kívül a felperesnek okozott kár megtérítésére, az ideiglenesen méltányosan meghatározott 400 000 euró összegig.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első, az alperesek szerződéses és szerződésen kívüli felelősségére alapított jogalap, az alábbi okok miatt:

–    a felperes szerződésére alkalmazandó anyagi jog megsértése;

–    az Európai Unióban dolgozó egyesült királysági állampolgárként az állampolgársága miatti elbocsátásáról szóló határozattal összefüggésben a megkülönböztetés, valamint az elbocsátására irányuló eljárás során az egyenlőtlen bánásmód, valamint a meghallgatáshoz való jogának megsértése;

–    joggal való visszaélés a határozott ideig tartó egymás utáni szerződések alkalmazásával összefüggésben, valamint az arányosság elvének megsértése, továbbá az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a megsértése;

–    a jogbiztonság hiánya, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése, a helyes hivatali magatartás európai kódexének megsértése, valamint a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának megsértése.

A második, a felperes elbocsátásáról szóló határozat jogellenességére alapított jogalap. Ez a jogalap két kifogásra oszlik:

–    az első, a felperes munkaszerződésére alkalmazandó jog megsértésére alapított kifogás (a szerződés minősítése, az elbocsátásra vonatkozó szabályok, az Uniónak dolgozó többiegyesült királysági alkalmazotthoz képest egyenlőtlen bánásmód stb.). A felperes másodlagosan előadja, hogy ugyanazokat az uniós jogi eszközökben kimondott elveket kell alkalmazni, hogy ugyanezekre az eredményekre lehessen jutni.

–    A második, az intézményeknél dolgozó munkavállalók körében a megkülönböztetés fennállására alapított jogalap, különös tekintettel az ideiglenes alkalmazottak számára biztosított jogokra (különféle juttatások, nyugdíjpénztári hozzájárulások, költségtérítések stb. kifizetésének hiánya).

A harmadik, az uniós intézmények szerződésen kívüli felelősségének fennállására alapított jogalap, amelyet a felperes arra az esetre hoz fel, ha az alperesek szerződéses felelősségével kapcsolatos jogalapokat elfogadhatatlannak vagy megalapozottnak kellene minősíteni.

____________