MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. május 2.(1)
C‑683/17. sz. ügy
Cofemel – Sociedade de Vestuário SA
kontra
G‑Star Raw CV
(A Supremo Tribunal de Justiça [legfelsőbb bíróság, Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szerzői jog és szomszédos jogok – Formatervezési minták jogi oltalma – Többszörözési jog – Ruházati cikkek”
Bevezetés
1. Az iparművészeti alkotások jogi védelme gyakorlatilag egyidős a szellemi tulajdon általános védelmével.(2) Mindazonáltal továbbra is nehezen találja a helyét a szellemi tulajdonjog rendszerében. Ez utóbbi három fő területet fed le: a találmányok szabadalmi oltalmát, a szellemi alkotások szerzői jogi védelmét és a jóhírnév védelmét szolgáló védjegyoltalmat. Az iparművészeti alkotásokat, mint művészeti és ipari célt szolgáló „használati dísztárgyakat” e kettős jellegüknél és rendeltetésüknél fogva a védelem mindhárom formája megilletheti, anélkül azonban, hogy azok célkitűzéseinek vagy mechanizmusainak teljesen megfelelnének.(3) Bár kifejlődtek sui generis védelmi rendszerek, különösen Európában, ez a védelem soha nem vált kizárólagossá: továbbra is fennállhat más oltalmi formákkal együttesesen.(4)
2. A jelen ügy közelebbről az ipari formatervezési mintákat a sui generis rendszerben megillető oltalom és az e mintákat műként megillető szerzői jogi védelem halmozásával foglalkozik. Az e két védelmi rendszer közötti kapcsolat – mind a jogalkotói oldalon, mind az ítélkezési gyakorlatban – mindig is bizonytalanság és vita forrása volt.
3. Egyrészről, az iparművészeti alkotások azon jellemzői, hogy használati és gyakorlati feladatot töltenek be, valamint, hogy ipari tömeggyártásra szánják őket, kétségessé teszik ezen alkotások szerzői jogi védelemben való részesíthetőségét, megkérdőjelezik e védelem saját axiológiai alapjainak (a szerző és a műve között fennálló személyes kapcsolat), valamint célkitűzéseinek (az alkotó szellemi erőfeszítés javadalmazása) való megfelelésüket. A formatervezési minták szerzői jogi védelme különösen kétféle veszélyt rejt magában: a szerzői jogi védelem leértékelődését, és a szabad gazdasági verseny akadályozását.(5) Ezen oknál fogva számos jogrendszer dolgozott ki olyan megoldást, amelynek értelmében a formatervezési minták csak abban az esetben részesíthetők szerzői jogi védelemben, ha magas művészi értéket képviselnek. Példaként hivatkozhatunk az olasz jogirodalomban ismert scindibilitàra, a német jog Stufentheoriéjára vagy az Egyesült Királyság jogában az ipari méretekben előállított tárgyak oltalmi idejének korlátozására.(6)
4. Másrészről egyes iparművészeti alkotásokat tagadhatatlanul nagy fokú eredetiség jellemez. Elég, ha az art deco vagy a Bauhaus stílusban készült alkotásokra gondolunk. Ugyanez a jelen ügyben érintett tevékenységi ágazatban, azaz a ruhaiparban is jellemző: az haute couture ruhadarabok legalább annyira, ha nem inkább tekinthetők művészeti alkotásoknak, mint ruházati cikkeknek. Az iparművészeti alkotások tehát a priori nem zárhatók ki a szerzői jogvédelem köréből azon egyetlen tény alapján, hogy gyakorlati funkciót (is) betöltenek. Egyébiránt más típusú alkotásoknak, amelyek szerzői jogvédelmével kapcsolatban nem merül fel kétség, szintén lehet gyakorlati funkciójuk, amellett, hogy eredeti szellemi alkotásnak minősülnek. Ez a helyzet áll fenn egyes irodalmi, fotóművészeti, vagy akár zenei alkotások esetében.
5. Ily módon relevánsnak tűnik az uniós jogalkotó által választott megoldás, amely a francia jogtudományban kialakított művészeti egység elméletét(7) veszi alapul, és elismeri az iparművészeti alkotások sui generis oltalmának és szerzői jogi védelmének párhuzamosságát.(8) Ugyanakkor az egyes védelmi rendszerek autonómiáját és saját célkitűzéseinek érvényesülését is biztosítani szükséges.
6. A Bíróságnak ezen összefüggéseket figyelembe véve kell majd megvizsgálnia a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) által a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban előterjesztett jogkérdéseket.
Jogi háttér
A nemzetközi jog
7. Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑én Bernben aláírt egyezmény (1971. július 24‑i párizsi szerződés[sel felülvizsgált szöveg]) 1979. szeptember 28‑i módosított változata (kihirdette: az 1975. évi 4. tvr., a továbbiakban: Berni Egyezmény)(9) 2. cikkének (1) és (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az »irodalmi és művészeti művek« kifejezés felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára, tehát lehet […] az alkalmazott művészet terméke […].
[…]
(7) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak az alkalmazott művészet termékeire, a műszaki rajzokra és az ipari mintákra vonatkozó törvények alkalmazási területeinek szabályozására, továbbá, hogy – az ezen Egyezmény 7. Cikke (4) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével[(10)] – rendezzék e termékek, rajzok és minták védelmének előfeltételeit. Azon művek számára, amelyek a származási országban csupán mint rajzok és minták esnek védelem alá, az Unió másik országában is csak az ebben az országban a rajzok és minták számára fennálló különleges védelmet lehet igényelni; ha azonban ebben az országban ilyen különleges védelem nem létezik, ezeket a műveket mint művészeti műveket kell védeni.”
8. A TRIPS‑megállapodás 25. cikke értelmében:
„(1) A tagok oltalomban részesítik az önállóan alkotott, új vagy eredeti ipari mintákat. […]
(2) Mindegyik tag köteles biztosítani, hogy a textilminták oltalmi feltételei, különösen a költségek, vizsgálat vagy közzététel tekintetében, ne befolyásolják hátrányosan az oltalom megszerzésének lehetőségét. Ezen kötelezettségnek a tagok választásuk szerint az ipari minta jog vagy a szerzői jog útján tehetnek eleget.”
Az uniós jog
9. A formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) 17. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában az irányelvvel összhangban való lajstromozás útján oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. E védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg.”
10. Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) 2. cikkének a) pontja értelmében:
„A tagállamok biztosítják művek közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
[…]”
11. Ezen irányelv 9. cikke szerint:
„Ez az irányelv nem érinti a különösen a szabadalmi jogokra, a védjegyekre, a formatervezési és használati mintákra, a félvezető termékek topográfiájára, a tipográfiai jelekre, a feltételes hozzáférésre, a műsorközvetítő szolgáltatások kábelrendszereihez való hozzáférésre, a nemzeti kincsek védelmére, a törvényi letétbe helyezési követelményekre, a versenykorlátozó magatartással és a tisztességtelen versennyel kapcsolatos szabályokra, az üzleti titokra, a biztonságra, a titok‑ és az adatvédelemre és a magánélet védelmére, a közérdekű dokumentumokhoz való hozzáférésre, valamint a szerződési jogra vonatkozó rendelkezéseket.”
12. A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet(13) 96. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A közösségi oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. E védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg.”
A portugál jog
13. A 2001/29 irányelvet a Código do Direito de Autor e deos Direitos Conexos (a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló törvénykönyv) ültette át a portugál jogba, amely törvénykönyv 2. cikkének (1) bekezdésében az alábbiak szerint sorolja fel a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások egyes kategóriáit:
„1. Az irodalom, a tudomány és a művészetek területére tartozó szellemi alkotások, a fajtájuktól, kifejezési módjuktól, minőségüktől, közlési módjuktól és tárgyuktól függetlenül, különösen az alábbiakat foglalják magukba:
[…]
i) Olyan iparművészeti alkotások, ipari formatervezési minták és tervezőművészeti alkotások, amelyek az ipari tulajdonjogi oltalomtól függetlenül művészeti alkotásnak minősülnek;
[…]”
Az alapjogvita, a lefolytatott eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14. A G‑Star Raw CV (a továbbiakban: G‑Star), holland jog szerint alapított társaság ruházati cikkeket tervez, gyárt és forgalmaz. A G‑Star saját jogán, illetve kizárólagos felhasználási szerződés alapján a G‑Star, G‑Star Raw, G‑Star Denim Raw, GS‑Raw, G‑Raw és Raw védjegyeket használja. Az e védjegyek alatt forgalmazott ruházati cikkek körébe tartoznak többek között az Arc elnevezésű farmermodellek, valamint a Rowdy elnevezésű szabadidőfelső‑ és pólómodellek.
15. A Cofemel – Sociedade de Vestuário, SA (a továbbiakban: Cofemel), portugál jog szerint alapított társaság Tiffosi márkanév alatt farmer‑, szabadidőfelső‑ és pólómodelleket tervez, gyárt és forgalmaz.
16. 2013. augusztus 30‑án a G‑Star keresetet nyújtott be az elsőfokú portugál bírósághoz, amely elsősorban arra irányult, hogy a Cofemelt kötelezzék szerzői jogai megsértésének és a vele szemben tisztességtelen versenyhelyzetet teremtő minden cselekményének abbahagyására, valamint az ebből eredő kárának megtérítésére, továbbá újabb jogsértés esetén az annak megszüntetéséig járó napi bírság megfizetésére. E kérelme keretében a G‑Star többek között arra hivatkozott, hogy a Cofemel által forgalmazott egyes farmer‑, szabadidőfelső‑ és pólómodellek az Arc, illetve Rowdy elnevezésű modelljeivel azonos, vagy ahhoz hasonló dizájnelemekkel rendelkeznek. A G‑Star arra is hivatkozott, hogy saját modelljei egyben eredeti szellemi alkotásoknak is minősülnek, és e jogcímen szerzői jogi védelem alatt állnak.
17. Az eljáró bíróság által hozott ítélet részben helyt adott a G‑Star keresetének. A Cofemel fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Tribunal da Relação de Lisboa (lisszaboni fellebbviteli bíróság, Portugália) előtt, amely helybenhagyta azt.
18. A Cofemel további fellebbezése nyomán a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság) bizonyítottnak tekinti először is azt, hogy a G‑Star Cofemel által lemásolt ruhamodelljeit vagy a G‑Star alkalmazottai, vagy az ő nevében eljáró tervezők tervezték, akik szerzői jogaikat szerződéses úton a G‑Starra átruházták. Másodszor, e ruhamodellek a divat világában úttörőnek tekintett elképzelés és gyártási folyamat eredményeként jöttek létre. Harmadszor, az említett modelleket sajátos jegyek összessége jellemzi (háromdimenziós forma, egyes alkotóelemek elhelyezkedése, az összeillesztés és a színösszeállítás meghatározott módja stb.), amelyek egy része a Cofemel ruhamodelljein is megfigyelhető. E helyzetre tekintettel a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság) a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló törvénykönyv 2. cikke (1) bekezdése i) pontjának értelmezésével kapcsolatban kér iránymutatást. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy bár a szerzői jogvédelem alatt álló művek között művészeti alkotásokként világosan felsorolásra kerülnek az iparművészeti alkotások, az ipari formatervezési minták és a tervezőművészeti alkotások, e rendelkezés nem határozza meg, hogy milyen mértékben kell eredeti jellegűeknek lenniük ahhoz, hogy ebben a védelemben részesüljenek.
19. E körülmények között a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Ellentétes‑e a Bíróságnak a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjára vonatkozó értelmezésével az olyan nemzeti szabályozás – a jelen ügyben a szerzői és a szomszédos jogokról szóló törvénykönyv 2. cikke (1) bekezdésének i) pontja szerinti rendelkezés –, amely szerzői jogi védelemben részesíti az olyan iparművészeti alkotásokat, ipari formatervezési mintákat vagy tervezőművészeti alkotásokat, amelyek a kitűzött felhasználási célon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek, mivel a szerzői jog területén az oltalom biztosítására irányadó alapvető kritérium az eredeti jelleg?
2) Ellentétes‑e a Bíróságnak a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjára vonatkozó értelmezésével az olyan nemzeti szabályozás – a jelen ügyben a szerzői és a szomszédos jogokról szóló törvénykönyv 2. cikke (1) bekezdésének i) pontja szerinti rendelkezés –, amely szerzői jogi védelemben részesíti az iparművészeti alkotásokat, ipari formatervezési mintákat vagy tervezőművészeti alkotásokat, ha azok a művészeti jelleget illető különösen igényes értékelés alapján, a kulturális és intézményi körökben uralkodó elképzeléseket figyelembe véve érdemesek a »művészeti alkotás« vagy »műalkotás« minősítésre?”
20. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2017. december 6‑án érkezett a Bírósághoz. A portugál, a cseh és az olasz kormány, valamint az Egyesült Királyság kormánya, továbbá az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2018. december 12‑én tartott tárgyaláson az alapeljárás felei, a portugál és a cseh kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság képviselője vett részt.
Elemzés
21. A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdése, amelyeket véleményem szerint együttesen szükséges vizsgálni, lényegében arra irányul, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjával, annak a Bíróság által elfogadott értelmezése szerint, ellentétes‑e az, hogy az ipari formatervezési minták(14) csak abban az esetben állhatnak szerzői jogi védelem alatt, ha – a más kategóriába tartozó alkotások esetében elvárthoz képest – fokozott művészi jelleggel bírnak.
22. E kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni a Bíróságnak a mű uniós jog szerinti fogalmához kapcsolódó ítélkezési gyakorlatát, valamint elemezni szükséges többek között az olasz és a cseh kormány, valamint az Egyesült Királyság kormánya által felhozott érveket, amelyek azon a vélelmen alapulnak, hogy az uniós jog rendszerében a formatervezési mintákra külön szabályozás vonatkozik.
A Bíróságnak a „mű” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlata
23. A 2001/29 irányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott 2. cikkének a) pontja nem határozza meg, mi tekintendő műnek. E rendelkezés arra szorítkozik, hogy a szerzők számára kizárólagos jogot biztosít műveik többszörözésének engedélyezésére vagy megtiltására. Egyébiránt, ezen irányelv egyik rendelkezése sem definiálja a „mű” fogalmát. Valószínű, hogy – amint arra a cseh kormány is hivatkozik észrevételeiben – az egyes tagállamok szerzői jogában fellelhető jelentős különbségek nem tették lehetővé egy egyhangúan elfogadható definíció kialakítását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy még nemzeti szinten is rendkívül nehéz, vagy akár lehetetlen feladat olyan absztrakt definíciót alkotni, amely alkalmas a szerzői jogi védelemben részesíthető, igen különböző jellegű alkotások sokaságának lefedésére, és egyben az ilyen védelem alá nem tartozó teljesítmények kizárására. Legfeljebb az alkotás azon különböző területeit lehet – magától értetődően nem kimerítően – felsorolni, amelyeken a szerzői jogi védelem esetlegesen alkalmazható, ahogyan azt a Berni Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében tették.
24. Ugyanakkor ilyen joghézag nem állhat fenn tartósan, mivel a „mű” fogalma minden szerzői jog alapköve, hiszen tárgyi hatályát e fogalom határozza meg. E fogalom egységes értelmezése tehát elengedhetetlen a szerzői jogok uniós jog által megvalósított harmonizációjának folyamatában. Felesleges lenne ugyanis a szerzőket megillető különféle jogok harmonizációja, amennyiben a tagállamok szabadon vonhatnának be bizonyos alkotásokat e védelem körébe, vagy zárhatnának ki abból. Előbb vagy utóbb a Bíróságnak foglalkoznia kellett e joghézag kitöltésével az olyan bíróságok által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hatására, amelyekben kétségek ébredtek a szerzői jogra vonatkozó irányelvek egyes sajátos esetekre való alkalmazhatóságával kapcsolatban.
25. Mivel a 2001/29 irányelv nem határozza meg a „mű” fogalmát, és meghatározása érdekében nem utal vissza a tagállami jogra, az uniós jog önálló fogalmáról van szó.(15) Ily módon a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján ahhoz, hogy valamely teljesítmény szerzői jogi értelemben „műnek” minősüljön, az szükséges, hogy e teljesítmény „eredeti [legyen] abban az értelemben, hogy a szerző saját szellemi alkotása”.(16) Az uniós jogban különösen a 2001/29 irányelvvel harmonizált szerzői jog alkalmazandóságának e feltételét a Bíróság vezette le ezen irányelv, valamint a Berni Egyezmény rendszeréből. E feltétel ugyanakkor nem az uniós jog találmánya: valójában a nemzeti szerzői jogok többségében, legalábbis a kontinentális jogrendszerekben, megjelenik.(17) Valamilyen módon tehát a tagállamok jogi hagyományainak körébe tartozik.
26. A „szerző saját szellemi alkotásának” kategóriája a mű definíciójának fő eleme. E meghatározás ezt követően továbbfejlődött a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, amelyben megállapításra került, hogy egy szellemi alkotás akkor tekinthető a szerző sajátjának, ha tükrözi annak személyiségét. Ez pedig akkor áll fenn, ha a szerző műve létrehozásakor alkotó képességeit szabad és kreatív döntések révén fejtheti ki.(18) Olyankor viszont, amikor a szóban forgó tárgy alkotóelemeinek kifejezését a technikai funkciójuk határozza meg, az eredetiség kritériuma nem teljesül, mivel egy ötlet megvalósítását szolgáló különböző módok köre olyan korlátozott, hogy az ötlet és a kifejezés összekeverednek. Az ilyen eset nem teszi lehetővé a szerzőnek alkotó szelleme eredeti módon történő kifejezését, és olyan eredmény létrehozását, amely e szerző szellemi alkotásának tekinthető.(19) Egyedül a szerző fentiekben meghatározott saját szellemi alkotása minősül a szerzői jog által védendő műnek. Az olyan elemek, mint a szellemi munka és a szerző szakértelme önmagában nem igazolhatják a szóban forgó tárgy szerzői jogi védelmét, ha ez a munkaráfordítás vagy szakértelem semmilyen eredetiséget nem fejez ki.(20) Végezetül szükséges még, hogy a szerzői jogi védelem tárgyát kellő pontossággal és objektivitással azonosítani lehessen.(21)(22)
Ezen ítélkezési gyakorlatnak a formatervezési mintákra való alkalmazása
27. Szemben azzal, amit a cseh kormány írásbeli észrevételeiben állít, az a definíció, amely a művet a szerző saját szellemi alkotásaként határozza meg, nem korlátozódik az uniós jog különös szabályozása alá eső olyan teljesítmények – azaz az adatbázisok, a fényképek és a számítógépes programok – területére, amelyeknél e kritériumot kifejezetten előírják.(23)
28. A Bíróság ugyanis e kritériumot elsőként egy irodalmi műre vonatkozóan alkalmazta, amely a 2001/29 irányelv alapján részesült védelemben. Amint azt már említettem, a Bíróság ezen kritériumot a nemzetközi és az uniós szerzői jog általános rendszeréből vezette le. Noha a Bíróság a későbbiek folyamán alkalmazta az említett kritériumot az uniós jog különös szabályozása alá eső olyan teljesítményekre, mint például a fényképek, a kritérium alkalmazásának alapjául nem e különös szabályozás, hanem korábbi ítélkezési gyakorlata szolgált.(24)
29. Ebből véleményem szerint világosan következik, hogy a szerző saját szellemi alkotása mint kritérium, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított értelemben véve, a művek valamennyi kategóriájára vonatkozóan alkalmazandó. Ez következik a 2001/29 irányelvnek az Unió teljes területén való egységes alkalmazására vonatkozó követelményből is. Az egyes tagállamok nemzeti joga közötti bármely olyan eltérés ugyanis, amely a szerzői jogi védelem hatályával kapcsolatos, az irányelv egységes alkalmazását veszélyezteti.(25) Nem látom tehát akadályát annak, hogy e kritérium – legalább elvben – a formatervezési mintákra is alkalmazható legyen szerzői jogvédelmük tekintetében.
30. A cseh kormány által a tárgyalás során kifejtett azon érv sem győzött meg, amely szerint a szerző saját szellemi alkotásának kritériuma minden mű esetében szükségszerűen teljesül, és azzal nem ellentétes, ha a nemzeti jog egyes teljesítmények, mint például az iparművészeti alkotások vonatkozásában szigorúbb követelményeket állapít meg.
31. A szerző saját szellemi alkotásának kritériuma kétségtelenül alkalmas arra, hogy meg lehessen különböztetni a szerzői jogvédelemben részesíthető teljesítményeket az e jogvédelem alá nem tartozóaktól.(26) Ugyanakkor e kritérium, amelyet a Bíróság az eredetiség kritériumának is minősít,(27) egyben – függetlenül attól, hogy a szóban forgó teljesítmény milyen művészeti értéket képvisel – a tagállamok által a szerzői jogvédelemben való részesülés feltételeként előírható maximális követelményt is jelenti. A Bíróság Painer ítéletében ezt teljesen egyértelművé tette, amikor egy portréfotóval kapcsolatban kimondta, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában biztosított védelem nem lehet csekélyebb mértékű annál, mint amilyenben más művek – beleértve a más fényképészeti alkotásokat is – részesülnek.(28) Ugyanis a 2001/29 irányelvben vagy az adott területen alkalmazandó más irányelvben nem található arra vonatkozó utalás, hogy az ilyen védelem mértéke attól függ, hogy a különböző típusú művek létrehozása során a művészi alkotásnak esetlegesen milyen különböző lehetőségei vannak.(29) Márpedig, ha a védelem mértéke ezen az alapon nem korlátozható, a fortiori nem lehet kijelenteni, hogy e védelem fennállása ugyanezen az alapon teljesen kizárt.
32. Hasonlóképpen, véleményem szerint a 2001/29 irányelv nem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné, hogy az egyes iparművészeti alkotások között az általuk képviselt művészeti érték alapján tegyünk különbséget. Ugyanakkor a jelen ügyben írásbeli észrevételeket előterjesztő felek, az olasz és a cseh kormány, valamint az Egyesült Királyság kormánya úgy vélik, hogy az uniós jog egyéb jogszabályai, nevezetesen a 98/71 irányelv 17. cikke, valamint a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdése tartalmaznak ilyen rendelkezést. A következőkben tehát ezt a szempontot vizsgálom.
A 98/71 irányelv 17. cikkének és a 6/2002 rendelet 96. cikke (2) bekezdésének hozadéka
33. Emlékeztetőül, a 98/71 irányelv 17. cikke rögzíti a formatervezésiminta‑oltalom és a szerzői jogi védelem halmozódásának alapelvét. E cikk második mondata szerint a szerzői jogi védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg. A 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdése hasonlóan fogalmaz.
34. Az olasz és a cseh kormány, valamint az Egyesült Királyság kormánya szerint e rendelkezések a 2001/29 irányelv elfogadásától függetlenül szabad kezet engednek a tagállamok számára a formatervezési minták szerzői jogi védelemben való részesítésére vonatkozó feltételek meghatározását illetően. E kormányok így arra hivatkoznak, hogy a 98/71 irányelv 17. cikke különös szabálynak minősül a 2001/29 irányelvnek a Bíróság által értelmezett rendelkezéseihez képest. Ezt az álláspontot a jogirodalomban is támogatják.(30)
35. Nem osztom ezt az álláspontot, és az alábbiakban azokat a különböző – számomra kevéssé meggyőző – érveket vizsgálom, amelyeket az alátámasztására felhoztak.
36. Mindenekelőtt, amint az a 98/71 irányelv 17. cikkének első mondatából egyértelműen kitűnik, az irányelv kizárólag a lajstromozott formatervezési mintákra vonatkozik. A tagállamoknak esetlegesen biztosított szabadság tehát egyedül a formatervezési minták e kategóriájára vonatkozhatna. Márpedig az Európai Unióban a formatervezési minták többsége nem lajstromozott.(31) Ahogyan az a jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemben közölt információkból kitűnik, pontosan ez a helyzet az alapeljárásban szóban forgó formatervezési minták esetében. Ennélfogva számomra sokkal inkább helyénvalónak tűnik az érvelést a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdésére alapítani. E rendelet ugyanis az Európai Unióban minden új és eredeti formatervezési minta oltalmát biztosítja lajstromozás nélkül is, legfeljebb hároméves időtartamra.
37. Kétségtelen, hogy a 6/2002 rendelet 96. cikke (2) bekezdésének szövege alapján úgy tűnik, hogy e rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára a formatervezési minták szerzői jogi védelemben való részesítésének feltételei tekintetében. Mindazonáltal e mérlegelési jogkör biztosításának feltétele a szerzői jogok uniós szintű harmonizációja, amelyet e rendelet (32) preambulumbekezdése is megerősít, a következők szerint: „[a] szerzői jogi jogszabályok harmonizációjának hiányában fontos rögzíteni a közösségi formatervezésiminta‑oltalom, valamint a szerzői jogi jogszabályok által biztosított védelem halmozódásának alapelvét, miközben a tagállamok számára biztosítani kell annak szabadságát, hogy meghatározzák a szerzői jogi védelem mértékét és azokat a feltételeket, amelyek alapján az ilyen védelmet biztosítják”(32). A 6/2002 rendelet indokolásából(33) még világosabban kitűnik, hogy a 6/2002 rendelet jelenlegi 96. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezést ideiglenes megoldásnak szánták, amíg a szerzői jog harmonizációja le nem zárul.
38. Véleményem szerint tehát világos, hogy amint e harmonizáció megvalósul, többek között a 2001/29 irányelv útján – annak a Bíróság által elfogadott értelmezése szerint –, a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdésében a tagállamok számára biztosított mérlegelési jogkört korlátozni fogják az említett irányelv értelmében rájuk háruló kötelezettségek. Meglepő lenne ugyanis, ha úgy tekintenénk, hogy az uniós jogszabályokban szereplő tagállami jogra való visszautalás egyben felmenti e tagállamokat – a visszautalással érintett jogterületen – az Unió egyéb jogszabályaiból eredő kötelezettségeik alól, függetlenül attól, hogy azok korábban vagy később keletkeztek. Az ilyen visszautalás szükségszerűen az uniós jogból fakadó negatív és pozitív kötelezettségek által behatárolt belső jogot érinti.
39. E tekintetben nem győzött meg az Egyesült Királyság kormányának arra alapított érve, hogy a 6/2002 rendelet később keletkezett, mint a 2001/29 irányelv. Kétségtelen, hogy ezt a rendeletet csupán 2001. december 12‑én fogadták el, míg a 2001/29 irányelv elfogadására már ugyanezen év május 22‑én sor került. Mindazonáltal, először is a 6/2002 rendelet jelenlegi 96. cikke (2) bekezdésének megfelelő szöveg, igaz, más megfogalmazásban, már az 1993. december 3‑i keltezésű első bizottsági rendeletjavaslatban szerepelt, jóval azelőtt, hogy a 2001/29 irányelvre vonatkozó első javaslat elkészült volna.(34) Ezt követően a két jogszabályszöveggel kapcsolatos jogalkotási munka párhuzamosan haladt. Másodszor, a 2001/29 irányelv átültetésének határideje csupán 2002. december 22‑én járt le, míg a 6/2002 rendelet ugyanezen év március elején már hatályba lépett. E rendelet hatálybalépésének pillanatában tehát a szerzői jogoknak a 2001/29 irányelvvel bevezetett harmonizációja még nem ment végbe, mivel a tagállamoknak még nem kellett átültetniük ezen irányelv rendelkezéseit. Ennélfogva az a tény, hogy a 6/2002 rendelet formálisan később keletkezett, mint a 2001/29 irányelv, semmilyen befolyással nincs az e két aktus közötti kapcsolat vizsgálatára: az e rendelet 96. cikkének (2) bekezdésében biztosított tagállami mérlegelési jogkört korlátozzák a 2001/29 irányelvből fakadó kötelezettségek.
40. Azt az érvet sem találom meggyőzőnek, amelyet a 98/71 irányelv, illetve a 6/2002 rendelet előkészítő munkálataira alapítottak.(35) Jóllehet a Bizottság nagyratörőbb célokat tűzött ki, és noha végül az a döntés született, hogy az adott időszakban nem célszerű a tagállami szerzői jogokat a formatervezési mintákra vonatkozó jogalkotási aktusok útján harmonizálni, ez nem jelenti azt, hogy az említett formatervezési minták szerzői jogi védelme e harmonizáció megvalósulását követően is örök kivételt képez. Noha az uniós jogi aktusok előkészítő munkálatai kétségtelenül értékes iránymutatásként szolgálhatnak az uniós jogalkotó döntései mögött húzódó indokokkal kapcsolatban, az előkészítő munkálatokból levonható tanulságok nem élvezhetnek elsőbbséget a szóban forgó rendelkezések szövegéhez és rendszeréhez képest. Különösen kevéssé indokolt valamely jogszabály (a 98/71 irányelv vagy a 6/2002 rendelet) előkészítő munkálataiból egy másik jogszabály (a 2001/29 irányelv) értelmezésére, illetve hatályára vonatkozóan következtetéseket levonni.
41. Ezt követően az Egyesült Királyság kormánya álláspontja alátámasztásaként a 2001/29 irányelv 9. cikkére hivatkozik, amelynek értelmében ezen irányelv nem érinti a különösen a formatervezési mintákra vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket, ideértve a 98/71 irányelv 17. cikkét.(36) A magam részéről úgy vélem, hogy a 2001/29 irányelv ezen rendelkezése sem alkalmas az említett kormány álláspontjának megalapozására. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a szerzői jogra vonatkozó 2001/29 irányelv nem érinti az egyéb – például a formatervezési mintákat szabályozó – jogterületek körébe eső rendelkezéseket. Mindazonáltal a 98/71 irányelv 17. cikke, csakúgy mint a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdése nem a formatervezési mintákat szabályozó jogterület, hanem a szerzői jog körébe tartozik. Ettől eltérő értelmezés azt jelentené, hogy az iparművészeti alkotások szerzői jogi védelme a formatervezési mintákra vonatkozó jog függvénye, holott két autonóm jogterületről van szó. A 2001/29 irányelv 9. cikkét ennélfogva nem lehet úgy értelmezni, mint amely alapul szolgálhat a formatervezési mintáknak a 2001/29 irányelvvel végrehajtott harmonizáció alóli kizárásához.
42. Mindenesetre, amennyiben az uniós jogalkotó a harmonizált szerzői jog alól ilyen fontos kivételt kívánt volna megállapítani, azt nem több különböző uniós jogalkotási aktusba rejtette volna implicit módon, hanem arról világosan és kifejezetten rendelkezett volna például a 2001/29 irányelv 1. cikkében, amely annak hatályát határozza meg.
43. A cseh kormány hozzáfűzi, hogy amint azt a címe is jelzi, a 2001/29 irányelv kizárólag a „szerzői jog egyes vonatkozásait” hangolja össze az „információs társadalomban”. Nem látom ugyanakkor, hogy e megállapítása mennyiben támaszthatná alá az iparművészeti alkotások védelmével kapcsolatban kifejtett nézeteit.
44. Igaz, hogy a 2001/29 irányelv hatálya nem terjed ki a szerzői jog fontos aspektusaira: többek között a személyhez fűződő jogokra, a közös jogkezelésre, ezen jogok védelmére (kivéve a 8. cikkben foglalt kifejezetten általános rendelkezést). Ugyanakkor a G‑Star az alapeljárásban hivatkozott a szerző arra vonatkozó kizárólagos jogára, hogy engedélyezze vagy megtiltsa műve többszörözését. Márpedig ezt a jogot a 2001/29 irányelv kimerítő módon harmonizálja. Az is igaz, hogy többek között az angol nyelvű szakirodalomban a 2001/29 irányelvet gyakran „az információs társadalomról szóló irányelvként” (Information Society Directive) minősítik. Számomra úgy tűnik, hogy egyes szerzők ezen informális megnevezésből túlzó és hibás következtetéseket vonnak le. Ugyanis, bár a 2001/29 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése „különös [hangsúlyt fektet] az információs társadalomra”, ezen irányelv rendelkezései minden környezetben – függetlenül attól, hogy az információs társadalom körébe tartoznak‑e, vagy sem – egyformán alkalmazandók. Ily módon az a tény, hogy a formatervezési minták rendszerint a „valós” világhoz(37) tartozó, megfogható tárgyakban testesülnek meg, egyáltalán nem indokolja az ezen irányelvben biztosított védelem alóli kizárásukat.
45. E kormányok álláspontja a nemzetközi jog alapján sem nyer igazolást. Kétségtelen, hogy a Berni Egyezmény 2. cikkének (7) bekezdése az aláíró államok mérlegelési jogkörében hagyja a szerzői jognak a formatervezési mintákra való alkalmazását. Ezen egyezmény azonban az uniós jogból eredő tagállami kötelezettségekre való tekintet nélkül alkalmazandó. Ennélfogva, ha az uniós jog korlátozza a tagállamok szabad mérlegelési jogkörét, a Berni Egyezmény egy fakultatív rendelkezése nem írhatja felül e korlátozást. Minden ettől eltérő következtetés az EUMSZ 351. cikk második bekezdésébe ütközne. Ugyanezen megállapítások érvényesek a TRIPS‑egyezmény 25. cikkére vonatkozóan.
46. Egyébiránt, amennyiben a Berni Egyezmény 2. cikkének (7) bekezdését a 2001/29 irányelvből eredő tagállami kötelezettségektől való eltérést engedő rendelkezésként kellene értelmezni, úgy e bekezdés második mondatát is alkalmazni kellene, amely az aláíró államok közötti viszonosság elvéről rendelkezik a formatervezési mintaoltalmat illetően. E rendelkezés szerint azon művek számára, amelyek a származási országban csupán mint rajzok és minták esnek védelem alá, az Unió másik országában is csak az ebben az országban a rajzok és minták számára fennálló különleges védelmet lehet igényelni; ha azonban ebben az országban ilyen különleges védelem nem létezik, ezeket a műveket mint művészeti műveket kell védeni. Márpedig e viszonossági elvnek a tagállamok közötti eltörlése – tekintettel arra, hogy a belső piac szabályait sértő megkülönböztetés forrása volt – éppen a 6/2002 rendelet 96. cikke (2) bekezdésének egyik célkitűzését képezte.(38)
47. Végezetül azt az érvet, mely szerint a 98/71 irányelv 17. cikke lehetőséget ad a tagállamoknak az uniós szerzői jogi rendelkezésektől való eltérésre, a Bíróság ezen rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlata cáfolja. A formatervezési minták szerzői jogi védelmének időtartamára vonatkozó Flos ítéletben(39) a Bíróság kimondta, hogy a tagállamok azon lehetősége, hogy a szerzői jogi védelem terjedelmét és nyújtásának feltételeit meghatározzák, szükségszerűen kihatással van ugyanezen védelem hosszára, lévén a védelmi időt a 93/98/EGK irányelv(40) uniós szinten harmonizálta. Ugyanez az érvelés a 2001/29 irányelv vonatkozásában is követhető: ezen irányelv, a Bíróság által elfogadott értelmezése szerint harmonizálta a szerzők vagyoni jogait, és ennek keretében a „mű” fogalmát, amely e jogok egységes alkalmazása szempontjából alapvető jelentőségű, így ezek a kérdések kívül esnek a 98/71 irányelv 17. cikkében és – analógia útján – a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdésében a tagállamok számára biztosított lehetőségen. Ebben támogatom a Bizottságnak az észrevételeiben kifejtett álláspontját.
48. Ily módon a 98/71 irányelv 17. cikkét és a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, mint amelyek megerősítik a védelem halmozódásának elvét: az iparművészeti műalkotások nem zárhatók ki a szerzői jogvédelem alól pusztán annál a ténynél fogva, hogy formatervezési mintaként sui generis védelemben részesülnek. Ellenben e rendelkezések nem értelmezhetők úgy, mint amelyek eltérést engednek a 2001/29 irányelv vagy a szerzői jogokat szabályozó bármely más uniós jogszabály alól.
Közbenső következtetés
49. A vizsgálat e szakaszában úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a Bíróságnak a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjára vonatkozó értelmezésével ellentétes az, hogy az ipari formatervezési minták csak abban az esetben állhatnak szerzői jogi védelem alatt, ha – a más kategóriába tartozó alkotások esetében általában elvárthoz képest – fokozott művészi jelleggel bírnak.
Záró megjegyzések a formatervezési minták szerzői jogi védelméről
50. Ezzel együtt nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy figyelmen kívül hagyom vagy alábecsülöm a jelen ügyben észrevételeket előterjesztő kormányok, valamint a jogelmélet egyes képviselői által(41) a formatervezési minták túlzott mértékű szerzői jogvédelmével járó káros következményekkel kapcsolatban kifejezett aggályokat.
51. A formatervezési mintáknak a 6/2002 rendeletben előírt sui generis oltalma ugyanis jól igazodik ezen oltalom tárgyának sajátosságaihoz, amelyet az olyan tömegesen előállított, hétköznapi használati tárgyak képeznek, amelyek ugyanakkor rendelkezhetnek védelemre érdemes, eredeti esztétikai jellemzőkkel is. E védelem elegendő ideig áll fenn ahhoz, hogy az a befektetés, amelyet az adott formatervezési minta kidolgozása jelent, megtérüljön,(42) anélkül azonban, hogy a versenyt túlzott mértékben akadályozná. Ugyanígy, e védelem nyújtásának feltételei, amelyek az eredetiség és újszerűség követelményén alapulnak, valamint az összbenyomásra vonatkozó kritérium, amely a bitorlási cselekmény meghatározását szolgálja,(43) az e tárgyakra irányadó piaci helyzethez igazodnak.
52. Ha viszont ugyanazon teljesítményre vonatkozóan túl könnyen megszerezhető a szerzői jogvédelem, amely minden alaki kötöttségtől mentes, a teljesítmény létrehozásától kezdődően fennáll, és amelynek az újszerűség nem feltétele, továbbá – ahhoz képest, hogy egy formatervezési mintát meddig hasznosíthat tulajdonosa – gyakorlatilag végtelen ideig fennáll,(44) az azzal a veszéllyel jár, hogy a szerzői jogi rendszer kiszorítja a formatervezési minták sui generis rendszerét. Márpedig ennek több kedvezőtlen hatása is lenne: a szerzői jog elértéktelenedése, azáltal hogy teljesen hétköznapi tárgyakra is a védelem kiterjesztését kérik; a verseny akadályozása a védelmi idő túlzott mértékéből adódóan; és jogbizonytalanság, mivel a versenytársak nem tudnák felmérni, hogy valamely sui generis oltalomban már nem részesülő formatervezési minta szerzői jogi védelem alatt áll‑e, vagy sem.
53. Ezen aggályok magyarázatot adnak azokra a – jelen indítvány bevezető részében említett – korlátozásokra, amelyeket a nemzeti jogrendszerek az iparművészeti alkotások szerzői jogvédelemben való részesítésére vonatkozóan bevezettek. Ezzel szemben, amint azt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válasz keretében kifejtem, az uniós szerzői jogi rendszerben nem lelhető fel ilyen korlátozást lehetővé tevő jogalap; az iparművészeti alkotások mint szerzőik saját szellemi alkotásai ugyanolyan védelmet élveznek, mint az egyéb kategóriába tartozó művek.
54. Úgy vélem ugyanakkor, hogy amennyiben a nemzeti bíróságok szigorúan alkalmazzák a szerzői jogot, azzal nagymértékben kiküszöbölhetőek a szerzői jogvédelem és a formatervezési minták sui generis oltalmának halmozódásából eredő hátrányok. Nem arról van szó ugyanis, hogy a szerzői jog által a formatervezésiminta‑oltalmat a szerző halálát követő hetven évig ki kellene terjeszteni, hanem arról, hogy az iparművészeti alkotások tekintetében is érvényesíteni szükséges a szerzői jog sajátos célkitűzéseit, mégpedig annak eszközei segítségével.
55. Márpedig a szerzői jog és a formatervezési minták joga eltérő célkitűzéseket követ. Ez utóbbi a formatervezési minta létrehozásába eszközölt befektetést védi a versenytársak utánzásával szemben. Ezzel szemben a szerzői jognak nem célja a versenytársakkal szembeni védelem. Éppen ellenkezőleg, a párbeszéd, az inspiráció, az átfogalmazás mind a szellemi alkotások természetes velejárói, és a szerzői jog nem kíván ezek elé akadályt gördíteni.(45) A szerzői jog – legalábbis a vagyoni jogokon keresztül – annak védelmét szolgálja, hogy a mű korlátozása nélkül nyíljon lehetőség annak gazdasági célú felhasználására.
56. E különböző célokhoz különböző mechanizmusok és védelmi elvek társulnak.
57. Először is, bár a szerzői jogban alkalmazott eredetiségi küszöb rendszerint nem túl magas, létező jelenség. A szerzői jogvédelem feltétele, hogy az alkotói erőfeszítés szabad és kreatív legyen. A kizárólag valamely műszaki hatás elérését célzó megoldások nem részesíthetők védelemben,(46) ahogyan a kreativitást teljes mértékben nélkülöző teljesítmények sem.(47) Ennek értelmében a használati tárgyak esetében – az egyéb kategóriába tartozó művekhez képest – nem kell különlegesen magas művészi értéket megkövetelni, elegendő a szerző saját szellemi alkotásának kritériumát szigorúan alkalmazni. Minden használati tárgyra jellemző a vizuális megjelenése, amely tervezője munkájának gyümölcse. Ugyanakkor a szerzői jog a vizuális megjelenés nem minden aspektusa számára nyújt védelmet.
58. Másodszor, a szerzői jog az ötlet és annak kifejeződése közötti különbségtételen alapul, amelyek közül csak az utóbbi részesülhet védelemben. Az iparművészeti alkotások esetében ez a kettősség véleményem szerint enyhítheti az ezen alkotások szerzői jogi védelme okozta versenykorlátozó hatásokat. Hadd illusztráljam ezt az elgondolást az alapeljárás tárgyát képező termékek példáján keresztül.
59. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján az alapeljárás felperese az alábbiakra vonatkozóan kér védelmet:
„[a] [szabadidőfelső‑] és [pólómodellekre] […] [, amelyek] számos elemet tartalmaznak az összetételükben, különösen […] [az] elülső rész[ük]re nyomott képet, egy színkombinációt, a hasi részen a zseb elhelyezésének helyét és zsebbetéteket.”
[a] […] [farmermodellre,] [amelyet] az jellem[ez], amilyen módon a három különböző darabot kiszabják, és egyenként összeillesztik. [E] különböző hosszúságú és formájú darabok használatával létrejön [a] […] 3 dimenziós (3D) hatású nadrágszár, amelyet befelé és hátrafelé hajtanak össze, és ez körülfogja a felhasználó lábát (csavarhúzó hatás). A »csavarhúzó hatáshoz« hozzájáruló egyéb elemek között találhatók a mind a két lábon, a térd helyén beillesztett dárdák (»darts«).”
60. Annak megítélése, hogy a szóban forgó termékek szerzői jogi szempontból védendőnek minősülnek‑e, továbbá az esetleges jogsértés megállapítása – tekintettel arra, hogy ténykérdésekről van szó – természetesen teljes mértékben a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az olyan jellemzők, mint a „formákból, színekből, szavakból és számokból álló összetétel”, a „színösszetétel”, „a zseb elhelyezkedése a hasi részen” vagy „a három darabból összeállított [kialakítás]”, amelyek lemásolását a Cofemelnek felróják, vagy olyan ötletként értékelhetők, amelynek többféle kifejeződése lehetséges, vagy funkcionális megoldásként,(48) amelyre a szerzői jogvédelem nem terjed ki.
61. Ráadásul az alapján, hogy a G‑Star az 1996‑ban forgalomba hozott „G‑Star Elwood” modelljének (akkoriban) újító és egyedi jellegére hivatkozik, úgy tűnik, hogy valójában a jóhírnevét és termékei megkülönböztető képességét kívánja megvédeni a szerzői jog segítségével, holott ezek védelme alapvetően a védjegyjog területére tartozik.
62. Igaz, hogy a szerzői jog megsértése nem minden esetben a mű egészének többszörözése útján valósul meg. A mű egyes részei azzal a feltétellel részesülnek védelemben, ha tartalmaznak egyes olyan elemeket, amelyek e mű szerzője saját szellemi alkotásának kifejeződései.(49) Az is szükséges továbbá, hogy ezek ne egyszerűen a műben kifejezett ötletek által inspirált elemek, hanem konkrétan a műből származó részek legyenek. Ennek értékelését az alapügyben eljáró bíróságnak kell esetenként, külön‑külön elvégeznie. Ezen értékelés keretében a bíróságnak arról is meg kell győződnie, hogy a kért védelem tárgya kellően azonosítható‑e.(50)
63. Végül harmadszor, a szerzői jog eltér a formatervezési minták jogától az általuk biztosított kizárólagos jogok megsértésének értékelése tekintetében. A 6/2002 rendelet 10. cikkének (1) bekezdését felidézve, a formatervezési mintákra vonatkozó jog oltalma kiterjed „mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást”. Márpedig az „összbenyomás” fogalma tökéletesen idegen a szerzői jogtól.
64. A szerzői jog egy konkrét művet véd, nem pedig a művek keltette vizuális benyomást.(51) Ha két fotóművész ugyanazt a jelenetet ugyanabban a pillanatban lefényképezi, elképzelhető, hogy az így létrejövő képek nem keltenek eltérő összbenyomást. A formatervezési mintákra vonatkozó jog szerint a fényképet elsőként közlő személy tiltakozhat a másik fotó közzététele ellen. A szerzői jogban nem ez a helyzet, ott a párhuzamosan létrehozott alkotás – feltéve, hogy valóban eredeti műről van szó – nem csupán megengedett, hanem különálló műként teljes körű védelemben részesül. Ugyanez érvényes a korábbi művek által inspirált alkotásokra is. Amennyiben ezen alkotás létrejöttével nem más mű eredeti elemeinek jogosulatlan többszörözése valósul meg, a szerzői jogok megsértése fel sem merül, függetlenül attól, hogy az összbenyomás eltér‑e, vagy sem.
65. A szerzői jog tehát csak abban az esetben teszi lehetővé a formatervezési minta szerzője számára, hogy az övéhez hasonló vagy azzal azonos összbenyomást keltő formatervezési minta közzétételét vagy felhasználását megakadályozza, ha bizonyítani tudja, hogy a saját formatervezési mintájának eredeti elemeit többszörözték.
66. A valamely formatervezési minta szerzői jogi védelmére vonatkozó kérelem elbírálása során a bíróságnak figyelembe kell vennie mindezeket a tényezőket ahhoz, hogy adott esetben meg tudja különböztetni, mi tartozik a formatervezésiminta‑oltalom, és mi a szerzői jogvédelem körébe, elkerülve ezáltal e két védelmi rendszer összemosását.
Végkövetkeztetés
67. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) által feltett kérdésekre a következő választ adja:
1) A Bíróságnak az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontjára vonatkozó értelmezésével ellentétes az, hogy az ipari formatervezési minták csak abban az esetben állhatnak szerzői jogi védelem alatt, ha – a más kategóriába tartozó alkotások esetében általában elvárthoz képest – fokozott művészi jelleggel bírnak.
2) A valamely formatervezési minta szerzői jogi védelmére vonatkozó kérelem elbírálása során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a szerzői jog sajátos célkitűzéseit és mechanizmusait – például azt, hogy nem ötleteket, hanem azok kifejeződéseit védi –, valamint az általa biztosított kizárólagos jogok megsértésére vonatkozó értékelési kritériumokat. Ellenben a nemzeti bíróság a szerzői jogi védelemmel szemben nem alkalmazhatja a formatervezésiminta‑oltalom sajátos kritériumait.