Ideiglenes változat

MICHAL BOBEK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. szeptember 23.(1)

C‑83/19., C‑127/19. és C‑195/19. sz. egyesített ügyek

Asociaţia „Forumul Judecătorilor Din România”

kontra

Inspecţia Judiciară

(a Tribunalul Mehedinţi [Mehedinţi megyei törvényszék, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

és

Asociaţia „Forumul Judecătorilor Din România”,

Asociaţia „Mişcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor”

kontra

Consiliul Superior al Magistraturii

(a Curtea de Apel Alba Iulia [gyulafehérvári ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem),

valamint

PJ

kontra

QK

(a Curtea de Apel București [bukaresti ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

C‑291/19. sz. ügy

SO

kontra

TP és társai

(a Curtea de Apel Braşov [brassói ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

C‑355/19. sz. ügy

Asociaţia „Forumul Judecătorilor Din România”,

Asociaţia „Mişcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor”,

OL

kontra

Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie – Procurorul General al României

(a Curtea de Apel Piteşti [piteşti ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés – Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (MCV) létrehozásáról szóló 2006/928/EK bizottsági határozat – Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus és az annak alapján a Bizottság által készített jelentések jellege és joghatásai – Az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezése – Az ügyészség keretében az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztály létrehozására és szervezetére vonatkozó nemzeti szabályok – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Jogállamiság – Bírói függetlenség”

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés

II. Jogi háttér

A. Az uniós jog

1. Az elsődleges jog

2. Az MCVhatározat

B. A román jog

1. A román alkotmány

2. Az igazságügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezések

a) A 317/2004. sz. törvény

b) A 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet

3. Az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztályra vonatkozó rendelkezések

a) A 207/2018. sz. törvény

b) A 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet

c) A 92/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet

d) A 7/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet

e) A 12/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet

III. A tényállás, a nemzeti eljárások és a feltett kérdések

A. A C83/19. sz. ügy

B. A C127/19. sz. ügy

C. A C195/19. sz. ügy

D. A C291/19. sz. ügy

E. A C355/19. sz. ügy

F. A Bíróság előtti eljárás

IV. Elemzés

A. Az előterjesztett kérdések elfogadhatósága

1. A C83/19. sz. ügy

2. C127/19. és C355/19. sz. ügy

3. C195/19. és C291/19. sz. ügy

4. Az elfogadhatóságra vonatkozó közbenső következtetés

B. A vonatkozó uniós jog és mércék

1. Az MCV

a) Az MCVhatározat és az MCVjelentések az Európai Unió jogi aktusai?

b) Megfelelő jogalape a csatlakozási szerződés?

1) Formális jogalap

2) Tartalom és célkitűzések

3) Az MCV időtartama

4) Közbenső következtetés

c) Az MCV joghatásai

1) Az MCVhatározat joghatásai

2) Az MCVjelentések joghatásai

d) Az MCV hatálya alá tartoznake a szóban forgó nemzeti intézkedések?

2. A bírói függetlenség elve: a Charta 47. cikke és/vagy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése

a) A Charta 47. cikke

b) Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése

c) Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és a túlságosan nyitott kapuk veszélye

3. A mércék és az értékelés jellege

a) A mércék: a bírói függetlenség külső vonatkozásai és a látszat elmélete

b) Az értékelés jellege: mit kell megállapítani

C. A szóban forgó nemzeti rendelkezések értékelése

1. Általános háttér

2. Az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezése

a) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés és a felek álláspontja

b) Elemzés

c) Közbenső következtetés

3. Az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztály

a) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések és a felek álláspontja

b) Elemzés

i) Indokolás

– Egyértelmű és hozzáférhető indokolás?

– Valós indokolás?

ii) Garanciák

iii) Összefüggések és gyakorlati működés

iv) Észszerű határidő

c) Közbenső következtetés

V. Végkövetkeztetés

I.      Bevezetés

1.        A jelen ügyek a román igazságszolgáltatási rendszer két intézményi aspektusára vonatkoznak, amelyeket az úgynevezett „igazságügyi törvények”(2) reformja keretében e tagállamban nemrég módosítottak. A jelen indítványban együtt tárgyalt öt előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében egyrészről az Inspecția Judiciară (igazságügyi felügyelet, Románia) vezetőjének ideiglenes kinevezésére, másrészről pedig az ügyészségen belül egy, az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásáért felelős különleges ügyosztály létrehozására vonatkozik.(3)

2.        Van azonban két előzetes kérdés, amelyek mindezen ügyekben közösek, és amelyekkel legelőször foglalkozni kell. Először is, milyen jogi jelleggel és hatásokkal rendelkezik a 2006/928/EK bizottsági határozattal(4) létrehozott „együttműködési és ellenőrzési mechanizmus” (a továbbiakban: MCV)(5)?

3.        Az MCV alapján az Európai Bizottság rendszeres jelentéseket ad ki. 2018‑ban közzétett jelentésében(6) a Bizottság a román igazságszolgáltatási rendszer közelmúltbeli reformjának számos problematikus vonatkozását azonosította, ezek képezik a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyát. E háttérre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságok az MCV és a Bizottság jelentéseinek jogállásával kapcsolatban kértek felvilágosítást, különösen annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság jelentéseiben szereplő ajánlások kötelezőek‑e a román hatóságokra nézve.

4.        Az előterjesztett kérdések ezenkívül a nemzeti jogszabályi módosításoknak a jogállamiság, a hatékony bírói jogvédelem és a bírói függetlenség alapelveivel való összeegyeztethetőségét tudakolva több elsődleges jogi rendelkezésre hivatkoznak, különösen az EUSZ 2. cikkre, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésére, és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének második bekezdésére. A második tisztázandó előzetes kérdés tehát arra vonatkozik, hogy e rendelkezések közül melyek alkalmazandóak a jelen ügyekben Románia csatlakozás utáni sajátos kontextusában, amelyben az MCV továbbra is alkalmazandó.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      Az elsődleges jog

5.        A Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: csatlakozási szerződés)(7) 4. cikkének (3) bekezdése szerint az Unió intézményei a csatlakozás előtt elfogadhatják a többek között a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről szóló okmány(8) (a továbbiakban: csatlakozási okmány) 37. és 38. cikkében említett intézkedéseket.

6.        A csatlakozási okmány 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok Románia számára kötelezőek, és a Szerződésekben, illetve a csatlakozási okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók Romániában.

7.        A csatlakozási okmány 37. cikke kimondja, hogy „[h]a Bulgária vagy Románia nem teljesíti a csatlakozási tárgyalások keretében vállalt kötelezettségeit, beleértve valamennyi, határokon átnyúló hatással rendelkező gazdasági tevékenységre vonatkozó ágazati politikával kapcsolatban tett kötelezettségvállalást, és ez a belső piac működését súlyosan sérti vagy ilyen sérelem közvetlen veszélye áll fenn, a csatlakozást követő harmadik év végéig a Bizottság, valamely tagállam indokolt kérelmére vagy saját kezdeményezésére, megteheti a megfelelő intézkedéseket.

Ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és közülük a belső piac működésében a legkisebb zavart okozó intézkedések, illetve adott esetben a fennálló ágazati védintézkedési rendszerek alkalmazásának kell elsőbbséget biztosítani. Az ilyen védintézkedéseket nem lehet önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközeként alkalmazni. Az ellenőrzés megállapításai alapján a védzáradék a csatlakozást megelőzően is érvényesíthető, és az így elfogadott intézkedések, későbbi időpontot előíró rendelkezés hiányában, a csatlakozás első napjától lépnek hatályba. Az intézkedéseket legfeljebb addig lehet fenntartani, amíg ez feltétlenül szükséges, és mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, amint az adott kötelezettségvállalást teljesítették. Ezek az intézkedések azonban az első bekezdésben megjelölt időszakon túl is alkalmazhatók mindaddig, amíg az adott kötelezettségvállalást nem teljesítették. Az érintett új tagállam által a kötelezettségvállalás teljesítése terén elért előrehaladástól függően a Bizottság az intézkedéseket szükség szerint kiigazíthatja. A Bizottság a védintézkedések visszavonása előtt megfelelő időben tájékoztatja a Tanácsot, és a Tanács e vonatkozásban tett észrevételeit kellően figyelembe veszi.”

8.        A csatlakozási okmány 38. cikke értelmében: „Ha az EU‑Szerződés VI. címében meghatározott, a büntetőjog területén való kölcsönös elismeréssel kapcsolatos kerethatározatok vagy bármely egyéb kötelezettségvállalás, együttműködési okmány vagy határozat, illetve az EK‑Szerződés IV. címében meghatározott polgári ügyekben való kölcsönös elismeréssel kapcsolatos irányelvek vagy rendeletek tekintetében az átültetés, illetve a végrehajtás állapota vagy az alkalmazás során komoly hiányosságok lépnek fel, vagy ilyen hiányosságok közvetlen veszélye áll fenn Bulgáriában vagy Romániában, a csatlakozást követő harmadik év végéig a Bizottság, valamely tagállam indokolással ellátott kérelmére vagy saját kezdeményezésére, a tagállamokkal folytatott konzultációt követően megteheti a megfelelő intézkedéseket és meghatározhatja ezen intézkedések végrehajtásának feltételeit és szabályait.

A tagállamok közötti szoros igazságügyi együttműködés folytatásának sérelme nélkül ezek az intézkedések olyan formában is megvalósulhatnak, hogy a vonatkozó rendelkezések és határozatok alkalmazását ideiglenesen felfüggesztik Bulgária vagy Románia és bármely más tagállam, vagy tagállamok közötti kapcsolatokban. Az ellenőrzés megállapításai alapján a védzáradék a csatlakozást megelőzően is érvényesíthető, és az így elfogadott intézkedések, későbbi időpontot előíró rendelkezés hiányában, a csatlakozás első napjától lépnek hatályba. Az intézkedéseket legfeljebb addig lehet fenntartani, amíg ez feltétlenül szükséges, és mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, amint az adott hiányosságokat orvosolták. Ezek az intézkedések azonban az első bekezdésben megjelölt időszakon túl is alkalmazhatók mindaddig, amíg az adott hiányosságok fennállnak. Az új tagállam által a hiányosságok orvoslása terén elért előrehaladástól függően a Bizottság, a tagállamokkal folytatott konzultációt követően, az intézkedéseket szükség szerint kiigazíthatja. A Bizottság a védintézkedések visszavonása előtt megfelelő időben tájékoztatja a Tanácsot, és a Tanács e vonatkozásban tett észrevételeit kellően figyelembe veszi.”

2.      Az MCV‑határozat

9.        Az MCV‑határozatot az (5) preambulumbekezdése szerint a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke alapján fogadták el.

10.      Az MCV‑határozat (6) preambulumbekezdése szerint „[a]z igazságszolgáltatási rendszer és a bűnüldöző szervek elszámoltathatósága és hatékonysága kapcsán fennmaradó kérdések indokolják a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozását”.

11.      Az MCV‑határozat 1. cikke rögzíti, hogy Románia minden évben jelentést tesz a Bizottságnak a határozat mellékletében meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról. A 2. cikk szerint a Bizottság első alkalommal 2007 júniusában, ezután pedig szükség esetén, de legalább félévente jelenti az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a romániai jelentéssel kapcsolatos megjegyzéseit és megállapításait. A 3. cikk úgy rendelkezik, hogy az MCV‑határozat „kizárólag a csatlakozási szerződéssel együtt, annak hatálybalépése napján lép hatályba”. A 4. cikk szerint az MCV‑határozatnak a tagállamok a címzettjei.

12.      Az MCV‑határozat melléklete tartalmazza „[a] Románia által teljesítendő, az 1. cikkben említett értékelési kritériumok[at]”. Az ott megállapított első, harmadik és negyedik kritérium a következő: a „Legfelsőbb Bírói Tanács kapacitásának és elszámoltathatóságának erősítésével átláthatóbb és hatékonyabb igazságszolgáltatási folyamat biztosítása […]”; a „már elért fejlődésre építve magas szintű korrupció gyanúját felvető ügyekben komoly, pártatlan nyomozások indítása”, és a „korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítása, különösen a helyi önkormányzatokban”.

B.      A román jog

1.      A román alkotmány

13.      A Constituția României (román alkotmány) 115. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a kormány sürgősségi rendeletet csak kivételes esetekben fogadhat el, amelyek szabályozása nem tűr halasztást, és köteles a rendeletben megjelölni a sürgősség indokát”.

14.      A román alkotmány 133. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra legfelsőbb tanácsa) az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítója”.

15.      A román alkotmány 132. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy „[a]z ügyészek tevékenységüket a jogszerűség, a pártatlanság és a hierarchikus ellenőrzés elveinek megfelelően folytatják, az igazságügyi minisztérium felügyelete alatt”.

2.      Az igazságügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezések

a)      A 317/2004. sz. törvény

16.      A Legea nr. 317/2004 privind Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény) 65. cikke szerint:

„(1)      A magisztratúra legfelsőbb tanácsán belül az igazságügyi felügyelőség átszervezése útján létrejön az igazságügyi felügyelet mint önálló jogi személyiséggel rendelkező, bukaresti székhelyű szerv.

(2)      Az igazságügyi felügyelet élén a vezető felügyelő áll, akit vezetőfelügyelő‑helyettes segít; a vezető felügyelőt és a vezetőfelügyelő‑helyettest egyaránt a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által szervezett pályázat alapján nevezik ki.

(3)      Az igazságügyi felügyelet a működési függetlenség elvének megfelelően jár el, és a törvényben meghatározott feltételek alapján kinevezett igazságügyi felügyelők útján ellátja a tevékenységi körébe tartozó elemzési és ellenőrzési feladatokat.”

17.      A 317/2004. sz. törvény 67. cikke szerint:

„(1)      A vezető felügyelőt és a vezetőfelügyelő‑helyettest a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése nevezi ki a hivatalban lévő igazságügyi felügyelők közül egy olyan pályázatot követően, amely a szóban forgó vezető tisztséghez kapcsolódó sajátos feladatok ellátásra vonatkozó terv bemutatásából, a pályázó vezetési, kommunikációs, emberi erőforrásokra vonatkozó ismereteit, döntéshozatali, felelősségvállalási és stressztűrő képességét felmérő írásbeli vizsgából, valamint pszichológiai vizsgálatból áll.

(2)      A pályázatot a magisztratúra legfelsőbb tanácsa bonyolítja le a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése által hozott és a Monitorul Oficial al României I részében közzétett határozatnak megfelelően jóváhagyott szabályzat alapján.

(3)      A vezető felügyelői és vezetőfelügyelő‑helyettesi tisztségekre vonatkozó pályázatok lebonyolítását legalább három hónappal azok határideje előtt ki kell hirdetni.

(4)      A vezető felügyelői és a vezetőfelügyelő‑helyettesi megbízatások három évre szólnak, és csak egy alkalommal hosszabbíthatók a 67. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett.

(5)      A vezető felügyelőt és vezetőfelügyelő‑helyettest a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése visszahívhatja a funkciójából abban az esetben, ha nem vagy nem megfelelően teljesítik vezetői feladataikat. A visszahívásról a 68. cikkben foglalt éves belső ellenőrzési jelentés alapján kell határozni.

(6)      A magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése által a visszahívásról hozott határozat ellen a határozat közlését követő tizenöt napon belül az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) közigazgatási és adóügyi tanácsánál fellebbezést lehet benyújtani. A fellebbezés felfüggeszti a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által hozott határozat végrehajtását. A fellebbezést elbíráló határozat végleges.”

b)      A 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet

18.      Az Ordonanța de Urgență a Guvernului nr. 77/2018, din 5 septembrie 2018, pentru completarea art. 67 din Legea nr. 317/2004 privind Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény 67. cikkének kiegészítéséről szóló, 2018. szeptember 5‑i 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet, a továbbiakban: 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet)(9) I cikke két új bekezdést iktatott be a 317/2004. sz. törvénybe a 67. cikk (6) bekezdése után:

„(7)      Ha az igazságügyi felügyelet vezető felügyelői vagy esettől függően a vezetőfelügyelő‑helyettesi tisztsége a megbízatás lejártával megüresedik, e tisztség helyettesítését azon vezető felügyelő vagy esettől függően azon vezetőfelügyelő‑helyettes látja el, akinek a megbízatása lejárt, azon időpontig, amely e tisztség esetében a törvény feltételei szerint elő van írva.

(8)      Ha a vezető felügyelő megbízatása a megbízatás lejártán kívüli más okból szűnik meg, e tisztség helyettesítését a vezetőfelügyelő‑helyettes látja azon időpontig, amely e tisztség esetében a törvény feltételei szerint elő van írva. Ha a vezetőfelügyelő‑helyettes megbízatása a megbízatás lejártán kívüli más okból szűnik meg, e tisztség helyettesítését a vezető felügyelő által kinevezett igazságügyi felügyelő látja azon időpontig, amely e tisztség esetében a törvény feltételei szerint elő van írva.”

19.      A 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet II cikke szerint a 317/2004. sz. törvény 67. cikkének (7) bekezdését „alkalmazni kell azon helyzetekre, amelyekben az igazságügyi felügyelet vezető felügyelői vagy esettől függően a vezetőfelügyelő‑helyettesi tisztsége a jelen sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésekor nincs betöltve”.

3.      Az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztályra vonatkozó rendelkezések

a)      A 207/2018. sz. törvény

20.      A Legea nr. 207/2018 pentru modificarea și completarea Legii nr. 304/2004 privind organizarea judiciară (az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 207/2018. sz. törvény; a továbbiakban: 207/2018. sz. törvény)(10) I cikkének (45) bekezdése a 304/2004. sz. törvény 88. cikkét követően a 88¹–88⁹ cikket magában foglaló, a Secția pentru investigarea infracțiunilor din justițiéről (az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztály, a továbbiakban: SIIJ) szóló új szakaszt iktatott be a 304/2004. sz. törvénybe.

21.      A módosított 304/2004. sz. törvény 88¹ cikke a következőképpen szól:

„(1)      A Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] keretében létrejön az [SIIJ], amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a bírák vagy ügyészek által elkövetett bűncselekmények nyomozására, beleértve a katonai bírákat és ügyészeket, valamint a magisztratúra legfelsőbb tanácsának tagi jogállásával rendelkező bírákat és ügyészeket is.

(2)      Az [SIIJ] hatáskörrel rendelkezik a büntetőeljárások lefolytatására azokban az esetekben is, ha az (1) bekezdésben foglalt személyeken kívül más személyek ellen is folyamatban van a büntetőeljárás.

[…]

(4)      Az [SIIJ‑t] az ügyosztály vezető ügyésze irányítja, akit munkájában a vezetőügyész‑helyettes segíti, és amely személyeket a tisztségükbe a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése nevezi ki a jelen törvényben előírt feltételek mellett.

(5)      A Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] főügyésze dönt az [SIIJ] és az ügyészség más szervei vagy szervezeti egységei közötti hatásköri vagy illetékességi összeütközések rendezéséről.

[…]”

22.      A módosított 304/2004. sz. törvény 88² cikke szerint:

„(1)      Az [SIIJ] tevékenységeit a jogszerűség, a pártatlanság és a hierarchikus ellenőrzés elve alapján végzi.

(2)      Tilos az [SIIJ‑ra] kinevezett ügyészeket megbízással vagy kirendeléssel áthelyezni.

(3)      Az [SIIJ] tevékenységeit legfeljebb tizenöt ügyészi tisztséggel látja el.

(4)      Az [SIIJ‑n] meglévő tisztségek számát a tevékenység volumene függvényében az ügyosztály vezető ügyészének kérelmére a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] főügyésze a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése hozzájárulása alapján végzéssel módosíthatja.”

23.      A módosított 304/2004. sz. törvény 88³ és 88⁴ cikke az SIIJ vezető ügyészének és vezetőügyész‑helyettesének kinevezési eljárását szabályozza, ideértve a vezető ügyész kiválasztási bizottságának összetételét és a pályázaton való részvételre vonatkozó követelményeket. A 88³ cikk első bekezdése rögzíti különösen, hogy „az [SIIJ] vezető ügyészét tisztségébe a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése nevezi ki egy olyan pályázatot követően, amely a szóban forgó vezető tisztséghez kapcsolódó sajátos feladatok ellátására vonatkozó terv bemutatásából áll, amely a pályázó vezetési, a hatékony erőforrás‑gazdálkodási, döntéshozatali, felelősségvállalási, kommunikációs és stressztűrő képességének, feddhetetlenségének, valamint ügyészként végzett tevékenységének és az e hivatásra jellemző értékekhez, úgy mint az igazságszolgáltatás függetlenségéhez vagy a jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásához fűződő viszonyulásának értékelésére irányul”. Ezenkívül a 88³ cikk (7) bekezdése szerint „az [SIIJ] vezető ügyészének a tisztségéből való visszahívásáról a (2) bekezdésben foglalt bizottság javaslatára a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése dönt abban az esetben, ha e vezető ügyész a tisztséghez kapcsolódó sajátos feladatok ellátása során mulasztást követ el, vagy ha vele szemben a megelőző három évben fegyelmi büntetést szabtak ki”. A 88³ cikk (8) bekezdése szerint „az [SIIJ] vezető ügyészét a tisztségébe három év időtartamra nevezik ki, amely egyetlen alkalommal meghosszabbítható”.

24.      A módosított 304/2004. sz. törvény 88⁵ cikke az SIIJ ügyészeinek kiválasztási eljárását szabályozza, valamint a – magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése előtti interjút és a pályázók tevékenységének értékelését magában foglaló – pályázatra vonatkozó szabályokat határozza meg. Az (1) bekezdés szerint az ügyészeket a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése pályázati úton nevezi ki három év időtartamra, legfeljebb kilenc év teljes időtartamra szóló meghosszabbítás lehetőségével. A (3) bekezdés szerint a pályázaton való részvételhez az ügyésznek a következő együttes feltételeknek kell megfelelnie: „a) vele szemben a megelőző három évben fegyelmi büntetést nem szabtak ki; b) legalább az ítélőtáblák mellett működő ügyészségen való tevékenykedéshez megkövetelt fokozattal rendelkezik; c) legalább tizennyolc év ügyészi tisztségben eltöltött tényleges szolgálati idővel rendelkezik; d) megfelelő szakmai képzettséggel rendelkezik; e) erkölcsi magatartása kifogástalan”.

25.      A 88⁸ cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az SIIJ feladatai közé a következők tartoznak: a) büntetőeljárás lefolytatása a hatáskörébe tartozó bűncselekmények tekintetében; b) a bíróságokhoz fordulás az a) pontban megjelölt bűncselekmények esetén; c) a hatáskörébe tartozó bűncselekményekről adatbázis létrehozása és aktualizálása, és d) a törvényben előírt más feladatok ellátása. A 88⁸ cikk (2) bekezdése szerint „az ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyekben a tárgyalásokon való részvételt a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] bírósági ügyosztályának ügyészei vagy az ügyben eljáró bíróság mellett működő ügyészség ügyészei biztosítják”.

26.      A 207/2018. sz. törvény III cikke ekként rendelkezik:

„(1)      Az [SIIJ] tevékenységét a jelen törvény hatálybalépésétől számított három hónapos határidőn belül megkezdi.

(2)      Azokat az ügyeket, amelyek az [SIIJ] hatáskörébe tartoznak, és amelyek az ügyészség bármely részlegénél folyamatban vannak, és amelyek lezárására még nem került sor az ügyosztály működésének megkezdéséig, ezen ügyosztályra kell áttenni, amint az a működését megkezdi.”

b)      A 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet

27.      Az Ordonanța de urgență a guvernului nr. 90/2018 privind unele măsuri pentru operaționalizarea Secției pentru investigarea infracțiunilor din justițiet (az SIIJ tényleges tevékenységének megindítására irányuló intézkedésekről szóló 90/2018. sürgősségi kormányrendelet; a továbbiakban: 90/2018. sürgősségi kormányrendelet)(11) az SIIJ‑nek a 207/2018. sz. törvény III cikkének (1) bekezdése alapján megállapított határidőn belüli működőképessé tétele érdekében fogadták el. E rendelet preambuluma szerint, mivel a rendelet elfogadásának időpontjában a magisztratúra legfelsőbb tanácsa még nem fejezte be az SIIJ működőképessé tételéhez szükséges eljárást, a kormány szükségesnek ítélte sürgős jogalkotási intézkedések elfogadását, amelyek a 304/2004. sz. törvény új 88³–88⁵ cikkétől eltérve egyszerű eljárást határoznak meg a vezető ügyész, a vezetőügyész‑helyettes és az ügyosztályhoz tartozó ügyészek legalább egyharmadának ideiglenes kinevezésére vonatkozóan.

28.      A 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet I cikke a következőképpen módosítja a 304/2004. sz. törvény 88² cikkének (3) bekezdését: „Az [SIIJ] tevékenységeit tizenöt ügyészi tisztséggel látja el.”

29.      A 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet II cikke a 304/2004. sz. törvény 88³–88⁵ cikkétől eltérő eljárást határoz meg az SIIJ vezető ügyésze és ügyészei legalább egyharmadának ideiglenes kinevezése céljára. Közelebbről, e rendelkezés (1) bekezdése szerint az SIIJ vezető ügyészi tisztségébe és az ezen ügyosztály beosztott ügyészi tisztségeibe történő kinevezés érdekében szervezett pályázatok befejeződését megelőzően a vezető ügyészi tisztséget és a beosztott ügyészi tisztségek legalább egyharmadát ideiglenes jelleggel olyan ügyészek töltik be, akik megfelelnek az e tisztségek betöltéséhez szükséges, törvényben meghatározott feltételeknek, és akiket a pályázat megszervezéséért felelős, a 304/2004. sz. törvény 88³ cikke (2) bekezdésének megfelelő összetételű bizottság választ ki. A (2) bekezdés szerint a pályázókat az e pályázat megszervezéséért felelős bizottság választja ki; e bizottság legalább három tag jelenlétével jár el, a magisztratúra legfelsőbb tanácsának elnöke általi megindítását követő öt naptári napon belül lefolytatandó eljárásnak megfelelően. A (11) bekezdés szerint „azon időponttól kezdődően, hogy az [SIIJ] megkezdi működését, ezen ügyosztály átveszi a hatáskörébe tartozó azon ügyeket, amelyek a Direcţia Naţională Anticorupţie‑nél [(nemzeti korrupcióellenes igazgatóság, Románia, a továbbiakban: DNA)] és az ügyészség más részlegeinél vannak folyamatban, valamint átveszi azon ügyek ügyiratait, amelyek a későbbi módosítást és kiegészítést követően egységes szerkezetben közzétett 304/2004. sz. törvény 88¹ cikkének (1) bekezdésében szereplő bűncselekményekre vonatkoznak, és amelyeket ezen ügyosztály működőképessé válása előtt lezártak”.

c)      A 92/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet

30.      Az Ordonanța de urgență nr. 92 din 15 octombrie pentru modificarea și completarea unor acte normative în domeniul justiției (az igazságszolgáltatás területére vonatkozó egyes normatív aktusok módosításáról és kiegészítéséről szóló 92/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet; a továbbiakban: 92/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet)(12) többek között oly módon módosította a 304/2004. sz. törvényt, hogy a 88² cikkbe új (5) bekezdést iktatott be, amely rögzíti, hogy az SIIJ ügyészei az ezen ügyosztályon történő feladatellátás ideje alatt kirendelt ügyészi jogállással rendelkeznek. A 88⁵ cikk (5) bekezdése akként módosul, hogy rögzítik, hogy az SIIJ ügyészeinek kiválasztási eljárása keretében lefolytatandó interjúra a kiválasztási bizottság előtt kerül sor, nem a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése előtt.

d)      A 7/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet

31.      Az Ordonanța de urgență nr. 7/2019 din 20 februarie 2019 privind unele măsuri temporare referitoare la concursul de admitere la Institutul Național al Magistraturii, formarea profesională inițială a judecătorilor și procurorilor, examenul de absolvire a Institutului Național al Magistraturii, stagiul și examenul de capacitate al judecătorilor și procurorilor stagiari, precum și pentru modificarea și completarea Legii nr. 303/2004 privind statutul judecătorilor și procurorilor, Legii nr. 304/2004 privind organizarea judiciară și Legii nr. 317/2004 privind Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra országos intézetébe való felvételre vonatkozó pályázattal, a bírák és az ügyészek igazságügyi alapképzésével, a magisztratúra országos intézetének záróvizsgájával, a bírósági és ügyészségi fogalmazók gyakorlati idejével és alkalmassági vizsgájával kapcsolatos egyes ideiglenes intézkedésekről, valamint a 303/2004., 304/2004. és 317/2004. sz. törvény módosításáról szóló 2019. február 20‑i 7/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet)(13) többek között módosítja és kiegészíti a 304/2004. sz. törvényt. E rendelet a 88¹ cikket új (6) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint, amennyiben a Codul de procedură penală (büntetőeljárási törvénykönyv) vagy bármely más különös törvény az SIIJ hatáskörébe tartozó bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárások tekintetében a „hierarchiában magasabb szinten álló ügyészre” hivatkozik, e kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az SIIJ vezető ügyészére vonatkozik, az ezen ügyosztály működőképessé válását megelőzően hozott határozatok tekintetében is.

32.      E rendelet ezenkívül a 88⁵ cikkének (11) bekezdését követően új (11¹) és (11²) bekezdést iktatott be, amelyek módosítják az előbbi rendelkezésben rögzített eljárást. A (11¹) bekezdés szerint a 88⁵ cikkben említett kiválasztási bizottság tagjai a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülésén is megtartják szavazatukat. A (11²) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a 88³ és a 88⁵ cikk szerinti kiválasztási bizottságok akkor gyakorolják jogszerűen a tevékenységüket, ha legalább három tagjuk jelen van.

33.      E rendelet módosítja továbbá a 88⁸ cikket, (1) bekezdésének d) pontjában rendelkezve az SIIJ új hatásköréről, amely magában foglalja az ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyekben jogorvoslat kezdeményezését vagy visszavonását, beleértve a bíróságok előtt még folyamatban lévő vagy a működését megelőzően már jogerősen lezárt ügyeket is.

e)      A 12/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet

34.      Az Ordonanța de urgență nr.12 din 5 martie 2019 pentru modificarea şi completarea unor acte normative în domeniul justiţiei (az igazságszolgáltatás területére vonatkozó egyes normatív aktusok módosításáról és kiegészítéséről szóló, 2019. március 5‑i 12/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet; a továbbiakban: 12/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet)(14) módosította a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvényt, és a 304/2004. sz. törvénybe beiktatta a 88¹⁰ és 88¹¹ cikket. A 88¹⁰ cikk úgy rendelkezik, hogy az SIIJ vezető ügyészének kérelmére az igazságügyi miniszter határozatával igazságügyi rendészeti tisztviselők rendelhetők ki az SIIJ‑hez. Az ilyen kirendelések időtartama három évig terjedhet, és egyszer ugyanilyen időtartamra meghosszabbítható.

III. A tényállás, a nemzeti eljárások és a feltett kérdések

A.      A C‑83/19. sz. ügy

35.      2018. augusztus 27‑én az Asociația „Forumul Judecătorilor din România” („romániai bírák fóruma” egyesület, a továbbiakban: bírák fóruma egyesület vagy felperes) közérdekű információk közlésére irányuló kérelmet nyújtott be az igazságügyi felügyelethez (a továbbiakban: alperes). A kért információk az igazságügyi felügyelet 2014 és 2018 között időszakban folytatott tevékenységére vonatkoztak. Az információk konkrétabban az olyan ügyekre vonatkozó statisztikai adatokra vonatkoztak, amely ügyekben e szerv eljárt, a fegyelmi intézkedések eredetére és eredményére, valamint az igazságügyi felügyelet és a Serviciul Român de Informații (román hírszerző szolgálat) által elfogadott jegyzőkönyvre, továbbá az e szolgálatnak a vizsgálatokban történő részvételére.

36.      Mivel az alperes válaszában csak részben válaszolta meg e kérelmet, a felperes 2018. szeptember 24‑én keresetet indított az alperes ellen a Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék, Románia) előtt. A felperes arra kérte az alperest kötelezni, hogy közöljön bizonyos olyan információkat, amelyek korábban a 2018. augusztus 27‑i kérelem tárgyát képezték.

37.      2018. október 26‑án benyújtott ellenkérelmében az alperes azt állította, hogy nem sértették meg a felperes alanyi jogait, és a keresetet el kell utasítani mint megalapozatlant. Ezt az ellenkérelmet Lucian Netejoru bíró írta alá.

38.      L. Netejorut a magisztratúra legfelsőbb tanácsa teljes ülésének 2015. június 30‑i 702/2015. sz. határozatával három évre (2015. szeptember 1‑jétől 2018. szeptember 1‑jéig) szóló megbízatással nevezték ki az igazságügyi felügyelet vezető felügyelőjévé. Az alapeljárásbeli ellenkérelem benyújtásának időpontjában L. Netejoru a 2018. szeptember 5‑én elfogadott 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet alapján ideiglenes vezető felügyelőként járt el.

39.      Válaszában a felperes kifogást terjesztett elő, amely szerint két okból sem bizonyított, hogy az ellenkérelem aláírója, L. Netejoru az alperes vonatkozásában képviselői minőséggel rendelkezik. Először is, nincs az igazságügyi felügyelet vezető felügyelőjének kinevezésére hatáskörrel rendelkező hatóság (a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése) által kibocsátott, olyan közigazgatási aktus, amely tanúsítja, hogy a kinevezett személy az e funkció ideiglenes gyakorlására vonatkozó jogi feltételeknek megfelel.

40.      Másodszor, a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet rendelkezései alkotmányellenesek. A felperes azt állította, hogy a kormány azzal, hogy a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelettel meghosszabbította az igazságügyi felügyelet vezetőinek megbízatását, elvonta a magisztratúra legfelsőbb tanácsának alkotmányos jogkörét. A felperes kifogását a Bizottság 2018. évi MCV‑jelentésének megállapításaira alapította, amelyek szerint „az a körülmény, hogy az igazságügyi miniszter a beavatkozás mellett döntött és meghosszabbította a pozíciót betöltő személy megbízatását, a magisztratúra legfelsőbb tanácsa jogkörei megsértésének lehet tekinthető”, és azt állítja, hogy a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet sérti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt függetlenség garanciáját. A felperes azt állította, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy az MCV és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kötelező jellegű kötelezettségeket állapít meg Románia számára, és Románia nem tett eleget e kötelezettségeknek, ez L. Netejoru törvényes képviseleti jogának hiányát fogja jelenteni, ami azzal a következménnyel járna, hogy törölni kellene az ügyiratokhoz csatolt ellenkérelmet (beleértve az ellenkérelmet mint eljárási iratot, amelyben bizonyítékokat szolgáltattak és kifogást emeltek).

41.      Az alperes előadja, hogy a magisztratúra legfelsőbb tanácsának 702/2015. sz. határozata, amellyel L. Netejorut vezető felügyelőként kinevezik, megtalálható az igazságügyi felügyelet honlapján. Az alperes ezenkívül a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendeletre hivatkozott. Ennek alapján az alperes azt állította, hogy a felperes kifogását el kell utasítani mint megalapozatlant.

42.      E körülmények között a Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A[z MCV] határozattal létrehozott [MCV‑t] valamely európai uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának kell‑e tekinteni, amely a[ Bíróság] által értelmezhető?

2)      A [csatlakozási] szerződés hatálya alá tartozik‑e a[z MCV] határozattal létrehozott [MCV] tartalma, jellege és időtartama? Az említett mechanizmus keretében készült jelentésekben megfogalmazott követelmények kötelező jellegűek‑e Romániára nézve?

3)      Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 19. [cikk] (1) bekezdésének második albekezdését, hogy az arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek, nevezetesen a román bírókkal szembeni független fegyelmi eljárás garanciáit, megszüntetve minden olyan kockázatot, amely az ilyen eljárások lefolytatása feletti politikai befolyásolással kapcsolatos, mint például az Inspecția Judiciară (igazságügyi felügyelet, Románia) igazgatóságának kormány általi közvetlen kinevezése, még ideiglenes jelleggel is?

4)      Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 2. cikk[e]t, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a jogállamiság kritériumait, amelyeket a[z MCV] határozattal létrehozott [MCV] keretében készült jelentések is megkövetelnek, az Inspecția Judiciară (igazságügyi felügyelet, Románia) igazgatóságának kormány általi, akár ideiglenes jellegű közvetlen kinevezésére vonatkozó eljárások esetében is?”

B.      A C‑127/19. sz. ügy

43.      Ebben az ügyben a felperesek a bírák fóruma egyesület és az Asociația „Mișcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor” („mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület). „A felperesek 2018. december 13‑án keresetet indítottak a Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla, Románia) előtt, amelyben kérték a magisztratúra legfelsőbb tanácsa teljes ülése következő két határozatának megsemmisítését: az SIIJ vezető ügyészeinek kinevezésére és visszahívására vonatkozó szabályzat jóváhagyásáról szóló 910/19.09.2018. sz. határozat,(15) és az SIIJ beosztott ügyészeinek kinevezésére és visszahívására, valamint az ügyészi tisztség folytatására vonatkozó szabályzat jóváhagyásáról szóló 911/19.09.2018. sz. határozat.(16)

44.      E határozatokat a 207/2018. sz. törvény alapján fogadták el. E törvény 1. cikkének (45) bekezdése iktatta be a 304/2004. sz. törvénybe a 88. cikk után az SIIJ‑t létrehozó és működését szabályozó 88^1–88⁹ cikket. Az új 88⁵ cikk (12) bekezdése szerint „az ügyosztály vezető és beosztott ügyészi tisztségei tekintetében a kinevezési és visszahívási eljárások, valamint e tisztségek folytatására irányuló eljárás részletes szabályait a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése által jóváhagyott szabályzat tartalmazza”. A jelen ügyben megsemmisíteni kért két határozatot e rendelkezés alapján hagyták jóvá.

45.      A felperesek a román alkotmány azon rendelkezéseire hivatkozással, amelyek szerint e tagállam köteles eleget tenni az azon Szerződésekből eredő kötelezettségeinek, amelyekben részes fél (a román alkotmány 11. cikke és 148. cikkének (2) bekezdése), azt állították, hogy e két közigazgatási aktus alkotmányellenes. A felperesek azt állították továbbá, hogy a vitatott normatív aktusok bizonyos rendelkezései ellentétesek egyes magasabb szintű aktusokkal, így a törvénnyel, az alkotmánnyal és az EUMSZ‑szel. A felperesek ezenkívül az MCV‑re is hivatkoznak. Azt az álláspontot képviselik, hogy az SIIJ létrehozása közvetlenül érinti a Direcția Națională Anticorupție (nemzeti korrupcióellenes igazgatóság, a továbbiakban: DNA) hatáskörét, amely szerv a Bizottság jelentései szerint jelentős eredményeket ért el az MCV keretében. Az SIIJ létrehozása lehetővé teszi számos, magas szinten elkövetett korrupciót érintő olyan ügy áttételét, amely a DNA előtt van folyamatban, a bírói kar valamely tagja elleni fiktív panasz puszta benyújtásával, egész egyszerűen megszüntetve a DNA tevékenységének jelentős részét.

46.      A Curtea Constituțională a României (Románia alkotmánybírósága) 2018. január 23‑i 33. sz. ítéletében előzetes alkotmányossági normakontroll keretében megvizsgálta a 207/2018. sz. törvény rendelkezéseit. Az alkotmánybírósága úgy határozott, hogy az SIIJ létrehozásának a DNA hatáskörére gyakorolt hatásaival kapcsolatos kifogások megalapozatlanok, valamint hogy nincsenek olyan kötelező erejű uniós jogi aktusok, amelyek alátámaszthatnák az alkotmány 148. cikkének (2) és (4) bekezdésén alapuló alkotmányellenességre vonatkozó kifogásokat.

47.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az SIIJ létrehozását kritizálta a Korrupció Elleni Államok Csoportja (a továbbiakban: GRECO) és a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (a továbbiakban: Velencei Bizottság) is. A Bizottság MCV‑jelentéseivel kapcsolatban hivatkozott e jelentésekre. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy mivel az MCV és az annak keretében készült jelentések megfelelési kötelezettséget rónak az államra, egy ilyen kötelezettség nem csak az állam jogalkotó hatóságára hárul, hanem köti a közigazgatási hatóságokat (a jelen esetben a magisztratúra legfelsőbb tanácsát, amely a végrehajtó másodlagos jogszabályokat elfogadja) és a bíróságokat is.

48.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 2018. március 6‑i 104. sz. ítéletében megállapította, hogy a Bíróság még nem tárta fel az MCV‑határozat értelmét „annak tartalma, jellege és időtartama, valamint azon kérdés tekintetben, hogy ez utóbbiak a csatlakozási szerződés hatálya alá esnek‑e”. A kérdést előterjesztő bíróság ezért azt az álláspontot képviseli, hogy a jogvita rendezéséhez e jogi aktusok jellegének és kötelező erejének tisztázása szükséges.

49.      E körülmények között a Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A[z MCV] határozattal létrehozott [MCV‑t] valamely európai uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának kell‑e tekinteni, amely a[ Bíróság] által értelmezhető?

2)      A [csatlakozási] szerződés hatálya alá tartozik‑e a[z MCV]‑határozattal létrehozott [MCV] tartalma, jellege és időtartama? Az említett mechanizmus keretében készült jelentésekben megfogalmazott követelmények kötelező jellegűek‑e Romániára nézve?

3)      Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket, hogy Románia azon kötelezettsége, hogy tiszteletben kell tartania a[z MCV]‑határozattal létrehozott [MCV] keretében készült jelentésekben előírt követelményeket, a jogállamiság elveinek tiszteletben tartására vonatkozó tagállami kötelezettség körébe tartozik‑e?

4)      Az EUSZ 2. cikkel, különösen pedig a jogállamiság értékeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséggel ellentétes‑e az olyan jogszabály, amellyel a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] keretében [a SIIJ‑t] hozt[á]k létre és szervezt[é]k meg, azon lehetőség miatt, hogy közvetett nyomás gyakorolható a magisztrátusokra?

5)      Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a[ Charta] 47. cikke által biztosított, a[ Bíróság] ítélkezési gyakorlatának (2018. február 27‑i Associação Sindies dos Juíes ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117) megfelelő értelmezés szerinti bírói függetlenség elvével ellentétes‑e a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] keretében [a SIIJ] létrehozása, tekintettel az említett ügyosztály keretében részt vevő ügyészek kinevezésének/visszahívásának részletszabályaira, az ezen ügyosztály keretében a tisztségek folytatásának részletszabályaira, valamint a hatáskör meghatározásának módjára az ezen ügyosztály keretében meglévő tisztségek alacsony számával összefüggésben?”

C.      A C‑195/19. sz. ügy

50.      A felperes, PJ egy adójogi jogvitával összefüggésben indított eljárást, amelyben a bíróként eljáró alperes a kérelmet mint megalapozatlant elutasította. A felperes úgy ítélte meg, hogy az alperes nem tett eleget azon jogi kötelezettségének, hogy határozatát a jogszabályban megállapított 30 napos határidőn belül megindokolja, ami megakadályozta a károsult felet abban, hogy jogorvoslattal éljen. A felperes ezért feljelentést tett a Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Bucureștinél (a bukaresti ítélőtábla mellett működő ügyészség, Románia), amelyben kérte, hogy hivatali visszaélés bűncselekménye miatt állapítsák meg az alperes büntetőjogi felelősségét.

51.      A Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Bucureștinél (a bukaresti ítélőtábla mellett működő ügyészség) az ügyben való eljárásra kijelölt ügyész úgy határozott, hogy büntetőeljárást indít, amelyet később megszüntettek azon az alapon, hogy nem állt fenn a visszaélés, amelyre a bíróval szemben hivatkoztak. A felperes az eljárás megszüntetéséről szóló határozat ellen panaszt nyújtott be a felettes ügyészhez.

52.      A 207/2018. sz. törvény hatálybalépését követően a Parchetul de pe lângă Curtea de Apel București (a bukaresti ítélőtábla mellett működő ügyészség) e törvény III. cikke alapján és a 304/2004. sz. törvény új 88¹ cikkének megfelelően a panaszt áttette az SIIJ‑hez, mivel az a bírói kar egy tagjára vonatkozott. A panaszt az SIIJ vezetőügyész‑helyettese is elutasította mint megalapozatlant. A felperes keresetet indított a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla, a kérdést előterjesztő bíróság) előtt a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla) mellett működő ügyészségnek az SIIJ vezetőügyész‑helyettese által helyben hagyott eredeti végzésével szemben.

53.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a keresetet elutasíthatja, vagy helyt adhat annak. Ez utóbbi esetben határozata azzal a hatással fog járni, hogy hatályon kívül helyezi az ügyészek által hozott végzéseket, és az ügyet visszautalja az ügyészhez. A 304/2004. sz. törvény 2¹. szakaszának megfelelően az ügyben kijelölt ügyész végzésének jogszerűségét és érdemét megvizsgáló felettes ügyész az SIIJ tagja volt. Így, ha a keresetnek helyt adnak, mind az ügyben való eljárásra kijelölt ügyész és a nála magasabb rangú ügyész ugyanannak a különleges SIIJ‑nek a tagja lesz.

54.      E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az uniós joggal ellentétesek‑e az SIIJ‑t létrehozó nemzeti jogszabályok. A nemzeti bíróság emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2018. évi MCV‑jelentése azt ajánlotta, hogy „[h]aladéktalanul függesszék fel az igazságügyi törvények és az azokat követő sürgősségi kormányrendeletek végrehajtását”, valamint hogy „[v]izsgálják felül az igazságügyi törvényeket, figyelembe véve az [MCV] keretében született, valamint a Velencei Bizottság és a GRECO által kiadott ajánlásokat”.

55.      A nemzeti bíróság megjegyzi, hogy amennyiben megállapítást nyerne, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályok ellentétesek az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdésével, az EUSZ 2. cikk első mondatával és az EUSZ 9. cikk első mondatával, ennek alapján semmisnek kellene nyilvánítania az SIIJ által az alapeljárásban készített valamennyi eljárási iratot. A kérdést előterjesztő bíróságnak a Bíróság válaszát ezenkívül a hatáskörrel rendelkező ügyészség kijelölése során is figyelembe kell vennie, amennyiben a keresetnek helyt ad.

56.      E körülmények között a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      [Az MCV]‑határozattal létrehozott [MCV] és az említett mechanizmus keretében készült jelentésekben megfogalmazott követelmények kötelező jellegűek‑e Romániára nézve?

2)      Az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdésével, valamint az EUSZ 2. cikk első mondatával és az EUSZ 9. cikk első mondatával ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely olyan ügyészségi ügyosztályt hoz létre, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a bírák vagy ügyészek által elkövetett bármilyen bűncselekmény nyomozására?

3)      Az európai uniós jog elsőbbségének elvével – amint azt az 1964. július 15‑i Costa ítélet, 6/64, EU:C:1964:66, és a Bíróság későbbi állandó ítélkezési gyakorlata megfogalmazta – ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely megengedi egy olyan igazságügy‑politikai intézménynek, mint amilyen a Curtea Constituțională a României (Románia alkotmánybírósága), hogy a fent említett elvet megsértse olyan határozatokkal, amelyek ellen nem lehet jogorvoslattal élni?”

D.      A C‑291/19. sz. ügy

57.      A felperes, SO négy, 2015 decemberében és 2016 februárjában benyújtott feljelentésében négy ügyésszel szemben a hivatali visszaélés bűncselekménye miatt, és egy, a brassói ügyvédi kamara tagságával rendelkező ügyvéddel szemben pedig a befolyással üzérkedés bűncselekménye miatt tett feljelentést. Ezt követően a felperes feljelentést tett a Judecătoria Brașov (brassói elsőfokú bíróság, Románia) és a Tribunalul Brașov (brassói törvényszék, Románia) két bírójával szemben, mivel úgy vélte, hogy ők bűnszervezet részét képezik, és különböző eljárásokban rá nézve kedvezőtlen kimenetelű döntéseket hoztak.

58.      A DNA keretében működő Secția de combatere a infracțiunilor asimilate infracțiunilor de corupție (a korrupciós bűncselekményekhez hasonló bűncselekményekkel szembeni küzdelem ügyosztálya) 2017. szeptember 8‑i végzésével megszüntette az eljárást.

59.      A felperes a 2017. szeptember 8‑i végzéssel szemben panasszal élt a hierarchiában magasabb szinten álló ügyésznél, a DNA keretében működő, a korrupciós bűncselekményekhez hasonló bűncselekményekkel szembeni küzdelem ügyosztályának vezetőjénél. Ez utóbbi 2017. október 20‑i végzésében a panaszt megalapozatlanként elutasította.

60.      A felperes 2018. szeptember 11‑én panasszal élt az eredeti, a 2017. október 20‑i végzéssel helybenhagyott végzéssel szemben a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla, Románia), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

61.      A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy mivel az előtte folyamatban levő eljárásban kötelező az ügyész részvétele, a tárgyalásokon eredetileg a DNA egy ügyésze vett részt. A 304/2004. sz. törvény módosításainak hatálybalépését és az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 2019. február 26‑i 3. sz. ítéletét követően a tárgyaláson a DNA ügyészét a Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Brașov (a brassói ítélőtábla mellett működő ügyészség, Románia) egy ügyésze váltotta fel.

62.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alapeljárás lefolytatása az SIIJ ügyészeinek részvételével jár. Előadja azt is, hogy ha megállapításra kerülne, hogy a felperes panasza megalapozott, a kérdést előterjesztő bíróságnak át kellene tennie az ügyet az SIIJ részére a büntetőeljárás lefolytatása céljából. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság szerint meg kell határozni, hogy a Bizottság 2018. évi MCV‑jelentésére tekintettel ellentétesek‑e az uniós joggal az SIIJ‑t létrehozó nemzeti jogszabályok. Közelebbről, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az MCV‑jelentések kötelező jellegűek, a nemzeti bíróság meg kívánja tudni e kötelezettség terjedelmét és azt, hogy az csak az ilyen jelentések következtetéseire terjed‑e ki vagy a nemzeti bíróságnak a jelentés megállapításait is figyelembe kell‑e vennie, a Velencei Bizottság és a GRECO dokumentumaiból származó megállapításokat is beleértve.

63.      Ezen okokból a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A[z MCV]‑határozattal létrehozott [MCV‑t] valamely európai uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának kell‑e tekinteni, amely a[ Bíróság] által értelmezhető?

2)      Az ezen mechanizmus keretében készült jelentésekben előírt követelmények kötelezőek‑e Romániára nézve, különösen (de nem kizárólag) a[z MCV] következtetéseivel összhangban álló jogszabályi módosítások szükségessége a Velencei Bizottság és a [GRECO] ajánlásai alapján?

3)      Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket, hogy Románia azon kötelezettsége, hogy tiszteletben kell tartania a[z MCV]‑határozattal létrehozott [MCV] keretében készült jelentésekben előírt követelményeket, a jogállamiság elveinek tiszteletben tartására vonatkozó tagállami kötelezettség körébe tartozik‑e?

4)      Ellentétes‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a[ Charta] 47. cikke által biztosított, a[ Bíróság] ítélkezési gyakorlatának (nagytanács, 2018. február 27‑i Associação Sindies dos Juíes ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117) megfelelő értelmezés szerinti bírói függetlenség elvével a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] keretében az [SIIJ] létrehozása, tekintettel az említett ügyosztály keretében részt vevő ügyészek kinevezésének/visszahívásának részletszabályaira, az ezen ügyosztály keretében a tisztségek ellátásának részletszabályaira, valamint a hatáskör meghatározásának módjára az ezen ügyosztály keretében meglévő tisztségek alacsony számával összefüggésben?

5)      Ellentétes‑e a[ Chartának] az ügy észszerű határidőn belül való tárgyalása útján biztosított tisztességes eljárásra vonatkozó 47. cikkének [második bekezdésével] a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție [(a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség)] keretében az [SIIJ] létrehozása, tekintettel az említett ügyosztály keretében részt vevő ügyészek kinevezésének/visszahívásának részletszabályaira, az ezen ügyosztály keretében a tisztségek ellátásának részletszabályaira, valamint a hatáskör meghatározásának módjára az ezen ügyosztály keretében meglévő tisztségek alacsony számával összefüggésben?”

E.      A C‑355/19. sz. ügy

64.      Ebben az ügyben a felperesek a bírák fóruma egyesület, a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület és OL, egy természetes személy (a továbbiakban: felperesek).

65.      A felperesek 2019. január 23‑án keresetet indítottak a Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla) előtt a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie – Procurorul General al României az Înalta Curte de Casație și Justiție (a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség főügyésze; a továbbiakban: alperes) által hozott 2018. október 23‑i 252. sz. rendelet(17) megsemmisítése iránt. Ez a rendelet az SIIJ szervezetére és működésére vonatkozik. Azt az SIIJ‑t létrehozó 207/2018. sz. törvény alapján bocsátották ki, a 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet II. cikke (10) és (11) bekezdésének megfelelően.

66.      A felperesek először is a román alkotmány azon rendelkezéseire hivatkozással, amelyek szerint e tagállam köteles eleget tenni az azon Szerződésekből eredő kötelezettségeinek, amelyekben részes fél (a román alkotmány 11. cikke és 148. cikkének (2) bekezdése), azt állították, hogy ez a rendelet alkotmányellenes. Másrészt a felperesek a rendelet szövegét kifogásolják, mivel egyes rendelkezései ellentétesek a magasabb szintű jogszabályokkal (a törvénnyel, az alkotmánnyal, az Európai Unióról szóló szerződéssel). Közelebbről, a felperesek azt állították, hogy a rendelet nem veszi figyelembe a Bizottság által az MCV keretében készített jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat.

67.      E körülmények között a Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla) a C‑127/19. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság érveléséhez hasonló érvelést követve úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A[z MCV] határozattal létrehozott [MCV‑t] valamely európai uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának kell‑e tekinteni, amely a[ Bíróság] által értelmezhető?

2)      A [csatlakozási] szerződés hatálya alá tartozik‑e a[z MCV]‑határozattal létrehozott [MCV] tartalma, jellege és időtartama? Az említett mechanizmus keretében készült jelentésekben megfogalmazott követelmények kötelező jellegűek‑e Romániára nézve?

3)      Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 2. cikk[e]t, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a jogállamiságnak a[z MCV]‑határozattal létrehozott [MCV] keretében kidolgozott jelentésekben is előírt szempontjait abban az esetben, ha sürgőséggel felállítanak egy olyan, a bírák által elkövetett bűncselekmények kivizsgálását végző különleges ügyészségi szervezeti egységet, amely konkrét aggodalmat vált ki a korrupció elleni küzdelem tekintetében, és amelyet a bírák megfélemlítésére és a velük szembeni nyomásgyakorlásra szolgáló további eszközként lehet felhasználni?

4)      Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 19. [cikk] (1) bekezdésének második albekezdését, hogy a tagállamok kötelesek az ahhoz szükséges intézkedések meghozatalára, hogy az uniós jog által szabályozott ágazatokban a hatékony jogvédelmet biztosítsák, eltörölve a bírák által lefolytatandó büntetőeljárásokra gyakorolt politikai befolyás minden kockázatát abban az esetben, ha sürgőséggel felállítanak egy olyan, a bírák által elkövetett bűncselekmények kivizsgálását végző különleges ügyészségi szervezeti egységet, amely konkrét aggodalmat vált ki a korrupció elleni küzdelem tekintetében, és amelyet a bírák megfélemlítésére és a velük szembeni nyomásgyakorlásra szolgáló további eszközként lehet felhasználni?”

F.      A Bíróság előtti eljárás

68.      A Bíróság elnöke 2019. március 21‑i határozatával egyesítette a C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑195/19. sz. ügyeket. E határozattal elutasította az ezen ügyekben kérdést előterjesztő bíróságok arra irányuló kérelmét, hogy ezeket az ügyeket a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése szerinti gyorsított eljárásban bírálják el, azonban elrendelte, hogy az eljárási szabályzat 53. cikke (3) bekezdésének megfelelően mindhárom ügyet soron kívül bírálják el.

69.      2019. február 11‑i, illetve február 20‑i kérelmükkel a C‑83/19. sz. ügy, illetve a C‑127/19. sz. ügy felperesei kérték az EUMSZ 279. cikk és az eljárási szabályzat 160. cikkének (2) és (7) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedések elfogadását. A Bíróság azt válaszolta, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban nem rendelkezik hatáskörrel ilyen intézkedések elfogadására.

70.      A Curtea de Apel Craiova (craiovai ítélőtábla, Románia) 2019. február 8‑i határozatát követően a Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék) a C‑83/19. sz. ügyben folyamatban levő alapeljárást 2019. február 12‑i végzésével áttette a Tribunalul Mehedinţihez (Mehedinţi megyei törvényszék). A Tribunalul Olt (Olt megyei törvényszék) ugyanakkor tájékoztatta a Bíróságot, hogy valamennyi eljárási cselekményt hatályában fenntart, az előzetes döntéshozatalra utalást is beleértve. Az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 2020. június 10‑i határozatát követően a Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla) a C‑127/19. sz. ügyben folyamatban levő alapeljárást áttette a Curtea de Apel Alba Iuliához (gyulafehérvári ítélőtábla). A Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla) tájékoztatta a Bíróságot, hogy valamennyi eljárási cselekményt hatályában fenntart.

71.      A kérdést előterjesztő bíróság a C‑355/19. sz. ügyben is kérte gyorsított eljárás alkalmazását. E kérelmet a Bíróság elnöke 2019. június 27‑i határozatával utasította el. A Bíróság elnöke 2019. szeptember 18‑i határozatával elrendelte, hogy ezt az ügyet, valamint a C-291/19. sz. ügyet soron kívül bírálják el.

72.      A C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑195/19. sz. ügyben írásbeli észrevételeket az igazságügyi felügyelet, a belga, a holland, a lengyel és a román kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő. A svéd kormány a C‑83/19. és a C‑127/19. sz. ügyben terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A magisztratúra legfelsőbb tanácsa és a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület a C‑127/19. sz. ügyben terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

73.      A C‑291/19. sz. ügyben a holland, a lengyel, a román és a svéd kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

74.      A C‑355/19. sz. ügyben a bírák fóruma egyesület, a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség főügyésze (a továbbiakban: főügyész), a holland, a lengyel, a román és a svéd kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

75.      2020. január 20‑án és 21‑én közös tárgyalásra került sor, amelyen a következő érdekelt felek adtak elő szóbeli észrevételeket: a bírák fóruma egyesület, a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület, a magisztratúra legfelsőbb tanácsa, OL, a főügyész, a belga, a dán, a holland, a román és a svéd kormány, valamint a Bizottság.

IV.    Elemzés

76.      A jelen indítvány az alábbi struktúrát követi. A Bíróság előtti különböző ügyekben felhozott, az elfogadhatósággal kapcsolatos kifogások vizsgálatával kezdem (A.). Ezt követően bemutatom az alkalmazandó uniós jogi keretet és azon mércéket, amelyekre tekintettel a jelen ügyekben lefolytatandó elemzést el kell végezni (B.). Végül elvégzem a szóban forgó nemzeti rendelkezések értékelését (C.).

A.      Az előterjesztett kérdések elfogadhatósága

77.      A különböző ügyekben észrevételeket előterjesztő különböző érdekelt felek amellett érveltek, hogy a Bíróság ne válaszoljon a jelen ügyekben előzetes döntéshozatalra előterjesztett bizonyos kérdésekre, vagy akár egyikre sem. A különböző ügyeket illetően felvetett főbb „témák” lényegében átcsoportosíthatók az Uniónak az előzetes döntéshozatal tárgyát képező területeken fennálló hatáskörének hiányához kapcsolódó kifogásokká, amelyek így különösen a következőkre vonatkoznak: i. az igazságszolgáltatási rendszerek belső szervezete; ii. a Bíróság MCV‑határozat értelmezésére vonatkozó hatáskörének hiánya; iii. a Bíróság által adandó válaszok relevanciájának hiánya a kérdést előterjesztő bíróságok előtt folyamatban levő ügyek elbírálása szempontjából; és iv. egyes előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések okafogyottá válása.

78.      Mindezeket a kifogásokat az előterjesztett kérdések elfogadhatóságával szembeni kifogásként terjesztették elő. Számomra azonban úgy tűnik, hogy az i. Unió tagállamok igazságügyi szervezete területén fennálló hatáskörének hiányával és ii. az MCV jogi jellegével kapcsolatos érvek valójában már a Bíróság hatáskörének értékelésére vonatkoznak.

79.      A hatáskör ezen elemei továbbá jelentős átfedést mutatnak e rendelkezések érdemi elemzésével. Az a kérdés, hogy a jelen ügyekben szóban forgó, az igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozó nemzeti rendelkezések az uniós jog hatálya alá tartoznak‑e, elválaszthatatlanul kapcsolódik az előterjesztett kérdésekre adandó válaszokhoz, amely kérdések éppen az EUSZ 2. cikk, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és a Charta 47. cikkének hatályára, követelményeire és joghatásaira irányulnak.(18) Amint azt a Bíróság az A. K. és társai ítéletben hasonló érvek tekintetében megjegyezte, e kérdések a szóban forgó rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, és ennélfogva az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság hatáskörébe tartoznak.(19)

80.      Ezért a Bíróság hatáskörével szemben felhozott e két kifogással a jelen indítvány B. szakaszában fogok foglalkozni, amikor kifejtem, hogy az említett rendelkezések közül melyek azok, amelyek a jelen ügyekben ténylegesen alkalmazandóak, és azokat milyen módon kell vizsgálni. E szakaszban, a jelen indítvány A. szakaszában csak az egyes ügyekben feltett egyes kérdéseket illetően a különböző felek által felhozott, ténylegesen elfogadhatatlansági kifogásnak tűnő kifogásokat tárgyalom.

81.      Megjegyzem, hogy a román kormány írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy az előterjesztett kérdések többsége a Bíróság előtt folyamatban levő valamennyi eljárásban elfogadhatatlan.(20) E kormány azonban a tárgyaláson általában véve jelentősen módosította álláspontját, értelmezésem szerint annak következtében, hogy időközben nemzeti szinten kormányváltásra került sor, és az új kormány politikája is megváltozott.(21)

82.      A román kormány ugyanakkor a tárgyaláson kifejezetten nem vonta vissza írásbeli észrevételeit és az abban kifejtett, az elfogadhatóságra vonatkozó érveit. Ezért úgy vélem, hogy a Bíróság továbbra is köteles válaszolni a román kormány által írásbeli észrevételeiben felhozott, az elfogadhatósággal kapcsolatos érvekre.

83.      Az e szakaszban tárgyalt egyes ügyekhez kapcsolódó közös bevezetőként hasznos felidézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül az alapeljárásban meghozandó bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy megítélje mind a Bíróság elé terjesztett kérdések szükségességét, mind pedig azok relevanciáját. Amennyiben a kérdések az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. Így a Bíróság csak korlátozott körülmények között tagadja meg a határozathozatalt, így például akkor, ha az eljárási szabályzat 94. cikkének követelményeit nem tartják tiszteletben, vagy ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése semmilyen módon nem függ össze a tényállással, vagy ha a kérdések elméleti jellegűek.(22) Ezen elvekre tekintettel fogom értékelni a jelen ügyekben felhozott, az elfogadhatósággal kapcsolatos kifogásokat.

1.      A C‑83/19. sz. ügy

84.      Ezen ügy elfogadhatóságával kapcsolatban a kifogások két csoportját hozzák fel. Az első a kérdések alapeljárás szempontjából fennálló szükségességére vagy relevanciájára vonatkozik. A második ahhoz az állításhoz kapcsolódik, amely szerint az ügy okafogyottá vált.

85.      Először is, az igazságügyi felügyelet azzal érvelt, hogy a C‑83/19. sz. ügyben feltett kérdések nem relevánsak az alapügy elbírálása szempontjából. Ezt az érvet az első és a második kérdés tekintetében írásbeli észrevételeiben a román kormány is előadta, amellett, hogy rámutatott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki, hogy mely okokból ítélte szükségesnek az előzetes döntéshozatalra való előterjesztést.

86.      Másodszor, a Bizottság azt állította, hogy az alapeljárás okafogyottá vált, ezért a kérdések már nem relevánsak. A Bizottság előadja, hogy 2019. május 15‑én L. Netejorut a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése a 317/2004. sz. törvény rendelkezései alapján új hároméves megbízatással az igazságügyi felügyelet vezető felügyelőjévé nevezte ki. A Bizottság véleménye szerint ezért az előterjesztett kérdések már nem relevánsak. Amennyiben ugyanazt a személyt egy jogszerűen megszervezett pályázatot követően utólag kinevezik, ez véget vet az igazságszolgáltatás függetlenségébe történő, a végrehajtó hatalom általi beavatkozásnak.

87.      Ami azt illeti, hogy L. Netejoru 2019. május 15‑ét megelőzően – az általa az igazságügyi felügyelet nevében benyújtott beadványok időpontját is beleértve – nem volt jogosult az igazságügyi felügyelet képviseletére, a Bizottság szerint a helyzet a Codul de procedură civilă al României (a román polgári perrendtartás) 82. cikkének (1) bekezdése alapján orvosolható lehet. E rendelkezés kimondja, hogy „ha a bíróság megállapítja, hogy a fél nevében eljáró személy képviselői minőségét nem bizonyították, rövid hiánypótlási határidőt tűz ki […]”. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek, és azokat el kell utasítani mint elfogadhatatlanokat.

88.      Véleményem szerint egyik elfogadhatatlansági kifogás sem meggyőző.

89.      Először is, a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy az előterjesztett kérdések miért relevánsak az alapeljárás szempontjából. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a nemzeti bíróságnak a nemzeti eljárási rendelkezések szerint előzetes kérdésként azon eljárási kifogásokat kell elbírálnia, amelyek szükségtelenné tehetik a bizonyításfelvételt vagy az ügy érdemi vizsgálatát.(23) E szakaszban az alapeljárást éppen ezen eljárási kifogás miatt függesztették el, amely L. Netejoru, az ellenkérelmet a 77/2018. sz. sürgősségi rendeleten alapuló vezető felügyelői minőségében az igazságügyi felügyelet képviselőjeként aláíró személy képviselői minőségének hiányán alapul.

90.      Elég egyértelmű, hogy milyen „dominóhatással” járhatna a Bíróság által esetlegesen adott válasz a nemzeti eljárásra nézve. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság helyt adna az előzetes kifogásnak, ez ahhoz vezetne, hogy törölné az ellenkérelmet, és ebből eredően az abban előterjesztett bizonyítékokat és kifogásokat. Ez a döntés egyértelműen következményekkel járna a nemzeti eljárásban előterjesztett alapkereset elbírálására nézve, amellyel a bírák fóruma egyesület az alperest az igazságügyi felügyeletre vonatkozó információk közlésére kérte kötelezni.

91.      Elismerem, hogy az előterjesztett kérdések tartalma ebben az ügyben valóban viszonylag távol áll az alapeljárás tárgyától, amelyet továbbra is az információközlésre irányuló kereset jelent. Ezenkívül valamelyest erőltetettnek tűnhet, hogy egy ilyen alapkereset keretében érdemben felvessék az igazságügyi vezető felügyelő potenciálisan problematikus kinevezésének egész kérdését.

92.      Ugyanakkor a vita, amelyhez a Bíróságtól iránymutatást kérnek, az L. Netejoru képviselői minőségére vonatkozó, az alapjogvitában járulékos jelleggel felvetett előzetes kérdés. Az a körülmény, hogy ez az eljárás egy előzetes kérdésre vonatkozik, nem jelenti a relevancia hiányát, és így az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságát. A Bíróság ugyanis annak értékelése során, hogy valamely előterjesztett kérdés a kérdést előterjesztő bíróság számára az EUMSZ 267. cikk második bekezdése értelmében „ítélete meghozatalához” szükséges‑e, e fogalom tág értelmezését fogadta el. Ez magában foglalja különösen „a kérdést előterjesztő bíróság ítéletéhez vezető eljárás egészét, azért hogy a Bíróság valamennyi azon uniós jogi eljárási rendelkezés értelmezését megvizsgálhassa, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság köteles ítéletének meghozatalához alkalmazni”.(24) Ez az értelmezés lehetővé tette, hogy elfogadhatónak tekintsenek az ítélet meghozatalához vezető folyamat egészével kapcsolatos eljárási kérdéseket, ideértve az eljárás költségeinek viselésére vonatkozó valamennyi kérdést is.(25) Ezenkívül a Bíróság a múltban hagyományosan meglehetősen nagylelkűnek mutatkozott a tekintetben, hogy nem vizsgálta túlzottan behatóan a felvetett kérdések alapeljáráshoz való érdemi közelségét.(26)

93.      Másodszor, a Bizottság által emelt kifogást is el kell utasítani. Kétségtelen, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita.(27) Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jogvita tárgya megszűnt, és a feltett kérdések ennek következtében hipotetikussá vagy tényleges jogvitához nem kapcsolódóvá válnak, a Bíróságnak meg kell állapítania, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről nem szükséges határozni.(28)

94.      A jelen ügyben azonban a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagban semmi nem utal arra, hogy az alapeljárásban előterjesztett előzetes kifogás vagy maga az alapeljárás okafogyottá vált volna. Nem erősítették meg, hogy L. Netejorunak a vezető felügyelői tisztségbe történő későbbi jogszerű kinevezése befolyásolná az e kinevezés előtti képviseleti cselekmények érvényességét.

95.      Noha értékelem a Bizottság által az esetlegesen alkalmazandó nemzeti jog azonosítása terén nyújtott segítséget, az ilyen rendelkezések értelmezése nem e Bíróság feladata. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló végzés alapján úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy köteles határozni a felperes által előterjesztett eljárási kérdésekről, és értékelnie kell az igazságügyi felügyelet képviseletének az ellenkérelem benyújtása időpontjában fennálló jogszerűségét.(29) Ebből a szempontból – amelynek helyességét kizárólag a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia – lehetséges, hogy az a tény, hogy egy adott személyt ezen időpontot követően ugyanabba a tisztségbe kineveznek, nem jár azzal a hatással, hogy orvosolja a korábbi képviseleti minőség hiányát.

96.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt az álláspontot képviselem, hogy a C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett kérdések elfogadhatóak.

2.      C‑127/19. és C‑355/19. sz. ügy

97.      A C‑127/19. sz. ügyben a román kormány írásbeli észrevételeiben előadta, hogy az MCV‑határozat jogi jellegére és hatásaira vonatkozó első, második és harmadik kérdés nem kapcsolódik az alapeljárás tárgyához. A magisztratúra legfelsőbb tanácsa hasonlóképpen, azonban a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett valamennyi kérdés elfogadhatóságával szembeni általános kifogást felhozva azt állította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések nem az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, hanem arra kérik a Bíróságot, hogy az uniós jogot a szóban forgó ügyre alkalmazza, és a nemzeti rendelkezésekre vonatkozó tanácsadói véleményt kérnek. A tárgyaláson a magisztratúra legfelsőbb tanácsa hozzátette, hogy a kérdések az alapeljárás tárgya szempontjából nem relevánsak, mivel az a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által hozott két közigazgatási jogi aktus, és nem az SIIJ‑t létrehozó törvény jogszerűségére vonatkozik. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a nemzeti törvény elemzésére, amely a Curtea Constituțională a României (Románia alkotmánybírósága) előtt folyamatban levő ügy tárgyát képezi, álláspontja szerint a kérdéseket elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

98.      A C‑355/19. sz. ügyben a román kormány írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem támasztotta alá az első, második és negyedik kérdésnek az alapeljárás szempontjából fennálló relevanciáját.

99.      A C‑127/19. sz. ügy a magisztratúra legfelsőbb tanácsa teljes ülése által hozott, 2018. szeptember 19‑i 910. és 911. sz. határozat megsemmisítésére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ezeket a jogi aktusokat a 207/2018. sz. törvénnyel beiktatott módosítások végrehajtása érdekében fogadták el, azok célja tehát, hogy lehetővé tegyék az SIIJ működését. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek ítéli az MCV, az EUSZ 2. cikk, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint a Charta 47. cikke értelmezésének tisztázását azzal a céllal, hogy az SIIJ 207/2018. sz. törvénnyel történő létrehozásának az e rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről határozzon. E törvény képezi az alapeljárásban megsemmisíteni kért jogi aktusok jogalapját.

100. E magyarázatok azt mutatják, hogy egyértelmű funkcionális kapcsolat áll fenn az alapeljárásban szóban forgó jogi aktusok és az SIIJ‑t létrehozó 207/2018. sz. törvény között. Annak megállapítása, hogy az SIIJ létrehozása összeegyeztethetetlen az uniós joggal, elkerülhetetlen hatással lenne az alapeljárás tárgyát képező közigazgatási aktusok értékelésére. Egyszerűen fogalmazva, amennyiben megállapítást nyer, hogy a jogi alapvetés összeegyeztethetetlen, úgy az e jogi alapvetést végrehajtó további jogi aktusok is összeegyeztethetetlenek lesznek.

101. Ez véleményem szerint világosan mutatja, hogy a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett kérdések milyen módon relevánsak a kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapeljárásban előterjesztett megsemmisítés iránti kereset szempontjából. Az ebben az ügyben felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat ezért el kell utasítani.

102. Hasonlóképpen, a C‑355/19. sz. ügy egy, a 207/2018. sz. törvénnyel beiktatott módosítások végrehajtása és az SIIJ működésének lehetővé tétele céljából elfogadott közigazgatási aktus megsemmisítésére vonatkozik. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek ítéli az MCV, az EUSZ 2. cikk, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése, valamint a Charta 47. cikke értelmezésének tisztázását azzal a céllal, hogy az SIIJ 207/2018. sz. törvénnyel történő létrehozásának az e rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről határozzon, mivel e törvény szolgál az alapeljárásban megsemmisíteni kért jogi aktusok elfogadásának alapjául.

103. Ezek a kérdések ugyanazon okokból elfogadhatóak, mint a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztettek: a végrehajtási logika miatt. Ha ugyanis a jogi alapvetést, vagyis az SIIJ 207/2018. sz. törvénnyel történő létrehozását összeegyeztethetetlennek minősítenék, ugyanez a sors várna az alapeljárásban szóban forgó, az előbbi végrehajtása céljából elfogadott közigazgatási aktusra.

104. Ennek következtében a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett első, második és negyedik kérdés szintén elfogadható.

3.      C‑195/19. és C‑291/19. sz. ügy

105. Írásbeli észrevételeiben a román kormány vitatta a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett első kérdés és a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett első, második és harmadik kérdés elfogadhatóságát. E kormány álláspontja szerint az MCV‑határozat és a bizottsági jelentések jogi jellegére vonatkozó e kérdések ezekben az ügyekben nem relevánsak az alapeljárás szempontjából.

106. A C‑195/19. sz. ügy egy folyamatban levő eljárásra vonatkozik, amelyben egy bíró büntetőjogi felelősségéről van szó. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ha a keresetnek helyt adnak, mind az ügyben való eljárásra kijelölt ügyész és az őt felügyelő magasabb rangú ügyész ugyanannak a különleges SIIJ‑nek a tagja lesz. A kérdést előterjesztő bíróságnak ebben az összefüggésben kell megvizsgálnia, hogy az uniós joggal ellentétesek‑e az SIIJ‑t létrehozó nemzeti jogszabályok. Ennek érdekében kérdez rá e nemzeti jogszabályoknak az MCV‑vel, és – a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdésben –az EUSZ 2. cikkel való összeegyeztethetőségére. A nemzeti bíróság megjegyzi, hogy amennyiben megállapítást nyerne, hogy az SIIJ‑t létrehozó nemzeti jogszabály ellentétes az uniós joggal, e megállapítás alapján semmisnek nyilvánítaná az SIIJ által az alapeljárásban készített valamennyi eljárási iratot. A kérdést előterjesztő bíróságnak a Bíróság válaszát ezenkívül a hatáskörrel rendelkező ügyészség kijelölése során is figyelembe kell vennie, amennyiben a keresetnek helyt ad.

107. Ezek az okok egyértelműen mutatják a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdés alapeljárás szempontjából fennálló relevanciáját, amennyiben a második kérdés az EUSZ 2. cikkre vonatkozik.

108. A C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett első, második és harmadik kérdés elfogadhatóságát illetően a kérdést előterjesztő bíróság a kérdések relevanciáját azzal indokolta, hogy az alapeljárás lefolytatása az SIIJ ügyészeinek részvételével jár. Ezért meg kell határozni, hogy az uniós joggal ellentétes‑e az SIIJ‑t létrehozó nemzeti jogszabály. Ha a kérdést előterjesztő bíróság megállapítaná, hogy a felperes panasza megalapozott, a kérdést előterjesztő bíróságnak át kellene tennie az ügyet az SIIJ részére a büntetőeljárás lefolytatása céljából.

109. E magyarázatokra tekintettel a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett első és részben második kérdéssel összefüggésben az imént kifejtettekkel azonos okokból úgy vélem, hogy a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett első, második és harmadik kérdés is elfogadható.

110. Ugyanakkor egyetértek a román kormánnyal a tekintetben, hogy a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdést, amennyiben az az EUSZ 9. cikkre és az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdésére hivatkozik, valamint az ebben az ügyben előterjesztett harmadik kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdést illetően a román kormány előadta, hogy egy olyan kérdés, amely arra vonatkozik, hogy az elsőbbség elvével ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely megengedi a Curtea Constituționalănak (alkotmánybíróság), hogy ezt az elvet figyelmen kívül hagyja olyan határozatokkal, amelyek ellen nem lehet jogorvoslattal élni, „elméleti és általános” jellegű, és így nem kapcsolódik az alapeljárás tárgyához.

111. A C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdést illetően az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem tartalmaz semmilyen magyarázatot a tekintetben, hogy kifejezetten az EUSZ 9. cikk (amely az uniós polgárok egyenlőségének elvét rögzíti) és az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdése (amely kimondja, hogy az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot) hogyan lehet releváns az adott ügy szempontjából. Ez a kérdés tehát, amennyiben e rendelkezésekre hivatkozik, nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkében rögzített követelményeknek. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az elé terjesztett ügyben alkalmazandó nemzeti jogszabály közötti kapcsolatra.(30)

112. A C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdés véleményem szerint ugyanebben a hibában szenved, azonban egy további hiba is jellemzi. Először is, e kérdés, amint arra a román kormány helytállóan rámutatott, ugyanígy távolról sem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikke követelményeinek. E kérdés lényegében arra kérdez rá, hogy az elsőbbség elvével ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely megengedi a Curtea Constituționalănak (alkotmánybíróság), hogy ezt az elvet figyelmen kívül hagyja olyan határozatokkal, amelyek ellen nem lehet jogorvoslattal élni. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés azonban sehol nem jelöli meg, hogy mely rendelkezésekről van szó, és hogy ezek miért problematikusak. A kérdést előterjesztő bíróság csupán idéz a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) néhány ítéletéből, amelyekben e bíróság különböző ügyekben állást foglal az MCV‑vel kapcsolatban, anélkül hogy a kérdést előterjesztő bíróság kifejtené a hátteret vagy bármilyen magyarázatot adna a tekintetben, hogy ezek az ítéletek az alapeljárással összefüggő nemzeti rendelkezésekre vonatkoznak‑e.

113. Másodszor, megfogalmazására tekintettel e kérdés a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlatának (nem kifejezetten kedvező) hallgatólagos értékelését is magában foglalja, és arra kéri a Bíróságot, hogy erősítse meg ezen – az alapeljáráshoz nem kapcsolódó, csupán kevés információ (szelektív) rendelkezésre bocsátásával bemutatott eljárásokban született – ítélkezési gyakorlat egy bizonyos értelmezését, és ennek során kérdőjelezze meg egy nemzeti felsőbíróság intézményi tekintélyét. Ez azonban az előzetes döntéshozatali eljárás során egyértelműen nem feladata a Bíróságnak.(31)

114. Következésképpen véleményem szerint a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdés, amennyiben az az EUSZ 9. cikkre és az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdésére hivatkozik, valamint az ugyanebben az ügyben előterjesztett harmadik kérdés elfogadhatatlan.

4.      Az elfogadhatóságra vonatkozó közbenső következtetés

115. Véleményem szerint a C‑195/19. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, amennyiben az az EUSZ 9. cikkre és az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdésére hivatkozik, valamint az ugyanebben az ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Az ezen öt ügyben előterjesztett többi kérdés véleményem szerint elfogadható.

116. Az egyértelműség kedvéért azonban a jelen ügyek által felvetett összes kérdést átcsoportosítanám az alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdésekké, amelyek megválaszolásukat követően a jelen ügyek tárgyát képező két érdemi tényező keretéül fognak szolgálni.

117. Először is, a jelen ügyekben a kérdést előterjesztő bíróságok kérdéseiket több uniós jogi aktusra tekintettel fogalmazták meg. Egyrészről vannak az MCV jellegére, jogi kötőerejére és hatásaira,(32) valamint arra vonatkozó kérdések, hogy a szóban forgó nemzeti szabályok e mechanizmus hatálya alá tartoznak‑e.(33) Másrészről a kérdések a Charta 47. cikkének, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, az EUSZ 2. cikknek és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének az értelmezésére is rákérdeznek.(34)

118. Másodszor, az elemzés megfelelő jogi keretére vonatkozó e kérdéseket azzal a céllal teszik fel, hogy az uniós jog olyan értelmezését kérjék, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára a szóban forgó, az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezésére(35) és az SIIJ létrehozására(36) vonatkozó nemzeti rendelkezések ezen uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelését.

119. A jelen indítvány további részében ezért először megvizsgálom a vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket (az MCV‑határozatot, a Charta 47. cikkét, valamint az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) és (2) bekezdését) és a mércéket, amelyeket ezek a jelen ügyek céljára felállítanak (B.). Ezt követően az e rendelkezésekből eredő követelményeket alkalmazni fogom a szóban forgó nemzeti rendelkezések összefüggésében annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságok számára az előttük folyamatban levő érdemi kérdésekben segítséget nyújtsak (C.).

B.      A vonatkozó uniós jog és mércék

1.      Az MCV

120. A jelen indítvány tárgyát képező valamennyi ügyben hozott, előzetes döntéshozatalra utaló végzések az MCV‑határozat és az annak alapján elfogadott jelentések jellegét, jogi kötőerejét és hatásait érintő több kérdést vetettek fel.

121. Először is, valamely uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának minősül‑e az MCV‑határozat, illetve ilyen jogi aktusoknak minősülnek‑e a Bizottság annak alapján elfogadott jelentései, a Bíróság által pedig értelmezhetők‑e?(37) Másodszor, a csatlakozási szerződés hatálya alá tartozik‑e az MCV tartalma, jellege és időtartama?(38) Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróságok azt kívánják megtudni, hogy az MCV(39) és a MCV keretében elfogadott bizottsági jelentések által rögzített követelmények kötelezőek‑e.(40) Negyedszer, azt is kérdezik, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy Románia azon kötelezettsége, hogy tiszteletben kell tartania az MCV‑jelentésekben előírt követelményeket, a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség körébe tartozik‑e,(41) valamint hogy e kötelezettség az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezésére(42) és az SIIJ létrehozására is kiterjed‑e.(43)

122. Mindezekkel a kérdésekkel az alábbiakban a következőként fogok foglalkozni. Először is, annak megerősítésével kezdem, hogy az MCV‑határozat és az annak alapján elfogadott bizottsági jelentések valóban az Európi Unió aktusai (a) rész). Másodszor meg fogom vizsgálni, hogy a csatlakozási szerződés jelenti‑e az MCV‑határozat megfelelő jogalapját (b) rész). Harmadszor rátérek az MCV és az annak keretében elfogadott bizottsági jelentések jogi kötőerejének és hatásainak kérdésére (c) rész). Negyedszer, e szakaszt annak vizsgálatával zárom, hogy a jelen ügyekben szóban forgó nemzeti intézkedések az MCV hatálya alá tartoznak‑e (d) rész).

a)      Az MCV‑határozat és az MCV‑jelentések az Európai Unió jogi aktusai?

123. Az erre vonatkozóan észrevételeket előterjesztő valamennyi érdekelt fél(44) – a magisztratúra legfelsőbb tanácsa kivételével – egyetért abban, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni. A magisztratúra legfelsőbb tanácsa írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy az MCV‑határozat a Bizottság egy együttműködési eszköze és nem jogalkotási aktus, amely az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság hatáskörébe tartozhatna. A tárgyaláson e szerv azonban kijelentette, hogy az MCV‑határozat kötelező erejű jogi aktus, még ha a benne szereplő ajánlások nem is kötelezőek.

124. Véleményem szerint nem kétséges, hogy – az MCV‑határozat és az annak alapján elfogadott jelentések esetleges kötelező jellegére vonatkozó kérdéstől függetlenül – mindkettő uniós jogi aktus, és a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy azokat az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás keretében értelmezze.

125. Először is, az MCV‑határozat az EUSZ 288.cikk negyedik bekezdése értelmében vett határozat. Azt a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke alapján a Bizottság fogadta el. Ezért nem látom be, hogy az hogyan ne lehetne „az intézmények jogi aktusa” az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában.

126. Másodszor, ugyanez a helyzet a Bizottság által az MCV‑határozat alapján elfogadott jelentések esetében is. Ismét csak ezek (nem) kötelező jellegének kérdéséről függetlenül, az EUMSZ 267. cikk hatáskört biztosít a Bíróság számára, hogy előzetes döntéshozatal keretében kivétel nélkül döntsön az uniós intézmények által hozott aktusok érvényességéről és értelmezéséről.(45) A Bíróság hatásköre tehát nem korlátozódik a kötelező erejű jogi aktusokra,(46) amint azt a Bíróság több alkalommal megerősítette, amikor előzetes döntéshozatal keretében ajánlások vagy más atipikus „puha jogi” (soft law) aktusok értelmezéséről határozott.(47)

127. Ennek következtében a C‑83/19., a C‑127/19., a C‑291/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre az a válasz adandó, hogy az MCV‑határozat, valamint az annak alapján készült bizottsági jelentések valamely uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának minősülnek, és így a Bíróság által értelmezhetőek.

b)      Megfelelő jogalap‑e a csatlakozási szerződés?

128. Az előterjesztett kérdések közül több arra kérdez rá, hogy „a csatlakozási szerződés hatálya alá tartozik‑e” az MCV „tartalma, jellege és időtartama”.(48) Nézetem szerint ezek a kérdések lényegében annak tisztázására irányulnak, hogy az MCV‑határozat – jelenlegi jellegét, hatályát és formáját tekintve – érvényesen alapítható volt‑e a csatlakozási szerződésre. Így fogalmazva az értelmezési kérdés meglehetősen közel áll egy uniós jogi aktus érvényességének – el nem ismert – vitatásához.(49)

129. A jelen eljárások során előadott érvek alapján nem látom okát, hogy a jelenlegi MCV‑határozatot miért ne fogadhatták volna el a csatlakozási szerződés, valamint Bulgária és Románia csatlakozási okmánya alapján. Ez megállapítható a formális jogalapját (1), tartalmát és célkitűzéseit (2) és időtartamát (3) illetően is.

1)      Formális jogalap

130. Formális jogalapját illetően az MCV‑határozatot a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke alapján, védintézkedésként fogadták el. A csatlakozási szerződés 4. cikkének (3) bekezdése feljogosítja az uniós intézményeket arra, hogy az érintett tagállamok csatlakozása előtt elfogadják a többek között a csatlakozási okmány 37. és 38. cikkében megjelölt intézkedéseket. Ezen – úgynevezett „védzáradékként” ismert – rendelkezések szerint ezek az intézkedések kizárólag a csatlakozási szerződéssel együtt, annak hatálybalépése napján lépnek hatályba. A csatlakozási szerződés 2. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy ezen okmány rendelkezései e szerződés szerves részét képezik.

2)      Tartalom és célkitűzések

131. A csatlakozási okmány 37. és 38. cikke alapján hozható intézkedések tartalma szempontjából ezek a rendelkezések két helyzetben jogosítják fel a Bizottságot, hogy valamely tagállam indokolt kérelmére vagy saját kezdeményezésére megtegye a „megfelelő intézkedéseket”.

132. Először is, a 37. cikket, a „belső piaci védzáradékot” akkor lehet igénybe venni, ha Románia nem teljesíti a csatlakozási tárgyalások keretében vállalt kötelezettségeit, és ez a belső piac működését súlyosan sérti vagy ilyen sérelem közvetlen veszélye áll fenn. Másodszor, a 38. cikket akkor lehet igénybe venni, ha a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében a kölcsönös elismeréssel kapcsolatos bármely együttműködési okmány vagy határozat tekintetében az átültetés, illetve a végrehajtás állapota vagy az alkalmazás során komoly hiányosságok lépnek fel, vagy ilyen hiányosságok közvetlen veszélye áll fenn.(50)

133. Az MCV‑határozat célkitűzéseinek és tartalmának vizsgálata azt mutatja, hogy az könnyen besorolható a csatlakozási okmány 37. és 38. cikkében előirányzott intézkedéstípus alá.

134. Ami az MCV‑határozat célkitűzéseit illeti, a határozat (4) preambulumbekezdése a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke szerinti védintézkedések igénybevételét igazoló hiányosságokra hivatkozik. A Bizottság, miközben elismerte a Románia által az uniós tagságra való felkészülés befejezése érdekében tett erőfeszítéseket, 2006. szeptember 26‑i jelentésében(51) megállapította, hogy különösen az igazságszolgáltatási rendszer és a bűnüldöző szervek elszámoltathatósága és hatékonysága terén vannak még „nyitott kérdések”. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy további haladás szükséges „az elfogadott intézkedések végrehajtása és alkalmazása terén szükséges kapacitás biztosítására, hogy létrehozzák a belső piacot, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget”. Miután az (5) preambulumbekezdésben emlékeztetett arra, hogy a csatlakozási okmány 37. és 38. cikkében említett intézkedéseket „közvetlen veszély” esetén lehet meghozni, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ilyen veszély áll fenn. A (6) preambulumbekezdés így kifejti, hogy az igazságszolgáltatási rendszer és a bűnüldöző szervek elszámoltathatósága és hatékonysága kapcsán „fennmaradó kérdések” indokolják a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozását.

135. Az MCV indokolása tehát a belső piac működését és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget érintő, a román igazságszolgáltatási rendszerben és a korrupció elleni küzdelem terén megállapított hiányosságokból eredő közvetlen veszély fennállásán alapul. Úgy tűnik, hogy e célkitűzés teljes mértékben összhangban áll a csatlakozási okmány 37. és 38. cikkével.

136. Másodszor, az e rendelkezések alapján hozható intézkedések tartalma szempontjából a 37. és a 38. cikk szövege alapján egyaránt úgy tűnik, hogy az „intézkedések” kifejezés elég tág ahhoz, hogy magában foglaljon egy olyan jogi aktust, mint az MCV‑határozat. Egyik rendelkezés sem tartalmazza az annak alapján hozható intézkedéstípusok kimerítő felsorolását. Az egyetlen kifejezetten említett intézkedés a kölcsönös elismerés felfüggesztése a csatlakozási okmány 38. cikke alapján. A csatlakozási okmány 37. és 38. cikke tehát inkább negatív korlátokat határoz meg, amelyeket az intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk – az intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és nem lehetnek hátrányosan megkülönböztető jellegűek.

137. Amennyiben a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke egyaránt jogszerűen felhasználható a kölcsönös elismerés vagy a belső piac bizonyos elemeinek (végső soron történő) felfüggesztésére, és egyik sem tartalmazza az annak alapján elfogadható intézkedéstípusok kimerítő felsorolását, akkor nem csak egy intézkedés lehetséges, hanem inkább intézkedések köre. Másként fogalmazva, ha lehetőség van a felfüggesztésre, akkor az e rendelkezésben kifejezetten rögzített arányosság nevében még inkább lehetőség kell legyen egy együttműködési és ellenőrzési mechanizmus jóval enyhébb és ebben az értelemben jóval arányosabb intézkedésének elfogadására. Az a körülmény, hogy a 37. és a 38. cikket végrehajtó további, korlátozóbb intézkedések hozhatók, nem von le abból, hogy e rendelkezések alapján az arányosság elvének megfelelően az MCV‑hez hasonló kevésbé szigorú intézkedések is hozhatók.

3)      Az MCV időtartama

138. A csatlakozási okmány 37. és 38. cikke ugyanazokat az időbeli korlátozásokat tartalmazza. Először is mindkét rendelkezés kimondja, hogy az intézkedéseket főszabály szerint a csatlakozást követő harmadik év végéig lehet meghozni. Ugyanakkor mindkét rendelkezés rögzíti azt is, hogy i. az ellenőrzés megállapításai alapján a védzáradék a csatlakozást megelőzően is érvényesíthető, és az így elfogadott intézkedések, későbbi időpontot előíró rendelkezés hiányában, a csatlakozás első napjától lépnek hatályba, valamint, hogy ii. az intézkedések a három éves időszakon túl is alkalmazhatók mindaddig, amíg e hiányosságok fennállnak. Azon lehetőség ellenére, hogy az adott intézkedéseket határozatlan ideig fenntartsák, a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke egyaránt kifejezetten jelzi, hogy iii. az intézkedéseket legfeljebb addig lehet fenntartani, amíg ez feltétlenül szükséges, és mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, amint az adott kötelezettségvállalást teljesítették.

139. Megismétlem, hogy a jelen eljárások során semmi olyan érvet nem adtak elő, ami arra utalna, hogy az MCV‑határozat ne felelne meg e követelményeknek. Először is, azt több nappal a csatlakozás előtt, 2006. december 13‑án fogadták el a 2006. szeptember 26‑i jelentés megállapításai alapján, amint azt az MCV‑határozat (4) preambulumbekezdése jelzi is (i.). Másodszor, az intézkedéseket azon megállapítás alapján tartották fenn a csatlakozást követő három éves időszaknál hosszabb ideig, hogy az MCV‑határozat elfogadását indokoló hiányosságok továbbra is fennálltak (ii.). Harmadszor, a (9) preambulumbekezdés megjegyzi, hogy a határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha az összes értékelési kritériumot kielégítő módon teljesítették. E tekintetben figyelemreméltó, hogy a 2017. évi jelentés előirányozta az MCV megszüntetését, és ezt csak a 2018. november 13‑i jelentés kedvezőtlen megállapításait követően állították le, amely megállapításokhoz a jelen ügyek kapcsolódnak.

140. Álláspontom szerint az e cím alatti elemzésnek itt meg kell állnia. Természetesen fennáll az arányosság mélyebb, mögöttes kérdése, amely időnként felmerül az azzal kapcsolatos vitákban, hogy mennyiben megfelelő és/vagy szükséges egy, a csatlakozást követő, átmenetinek szánt rendszert tizenhárom évvel később és még tovább is fenntartani. Ezt a problematikus kérdést azonban a jelen eljárások keretében biztonsággal figyelmen kívül lehet hagyni, mivel a felek egyike sem állította, hogy az MCV‑határozat folyamatos alkalmazásának fenti két pontban bemutatott érdemi feltételei már ne állnának fenn.

4)      Közbenső következtetés

141. A C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑355/19. sz. ügyben feltett második kérdés első részének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely kétségessé tehetné, hogy az MCV‑határozatot jelenlegi formájában a csatlakozási szerződés alapján érvényesen fogadták el és az annak alapján érvényesen tartható fenn.

c)      Az MCV joghatásai

142. A jelen ügyekben a kérdést előterjesztő bíróságok által feltett egyik további kérdés arra vonatkozik, hogy az MCV‑határozat (1) és az annak alapján elfogadott bizottsági jelentések (2) kötelezőek‑e Romániára nézve.

1)      Az MCV‑határozat joghatásai

143. A belga és a holland kormány amellett érvelt, hogy az MCV‑határozat minden elemében kötelező. Hasonlóképpen, írásbeli észrevételeiben a svéd kormány, valamint a tárgyaláson a bírák fóruma egyesület és a főügyész azt állította, hogy az MCV‑határozat és a mellékletében szereplő értékelési kritériumok jogilag kötelezőek Romániára nézve.

144. A román kormány írásbeli észrevételeiben előadta, hogy az MCV‑határozat által Románia számára előírt egyetlen kötelezettség az volt, hogy rendszeresen jelentést tegyen a Bizottságnak az e határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok tekintetében elért haladásról. E kormány a tárgyaláson módosította álláspontját, és azt állította, hogy az MCV‑határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok a csatlakozási szerződés feltételeinek konkrét kifejeződései, az EUSZ 2. cikk és az EUSZ 19. cikk értékeivel és elveivel összhangban.

145. Az MCV‑határozat az EUSZ 288. cikk negyedik bekezdése értelmében vett határozat. Amint azt e rendelkezés rögzíti, a határozat a címzettjeire nézve teljes egészében kötelező. Az MCV‑határozat 4. cikke szerint annak a tagállamok a címzettjei. A határozat elfogadásakor Románia valóban nem volt még tag, azonban e különös összefüggésben az csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelező jellege a csatlakozási okmány 2. cikkéből (is) következik: „[a] csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok Bulgária és Románia számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban”.

146. Az MCV‑határozat tehát egyértelműen kötelező. A valódi kérdés inkább az, hogy pontosak milyen kötelezettségeket ró Romániára az MCV‑határozat.

147. A Románia számára előírt, egyértelműen megfogalmazott jogi kötelezettséget az MCV‑határozat 1. cikke tartalmazza: „Románia minden év március 31‑ig […] jelentést tesz a Bizottságnak a mellékletben meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról”. Jelentéstételi kötelezettség áll tehát fenn.

148. Az MCV‑határozat 1. cikke alapján Romániára rótt kötelezettségek azonban nyilvánvalóan nem merülnek ki abban, hogy meghatározott határidőn belül éves jelentéseket küldjenek be. Az 1. cikkel előírt kötelezettség ugyanis nem csupán arra vonatkozik, hogy jelentést tegyenek, hanem arra, hogy az MCV‑határozat mellékletében felsorolt értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról tegyenek jelentést. Az MCV‑határozat 1. cikke tehát az e határozat mellékletében rögzített értékelési kritériumokban foglalt célkitűzések elérésére vonatkozó kötelezettséget is megállapít. Ezen túlmenően az 1. cikk második bekezdése, amely feljogosítja a Bizottságot arra, hogy bármikor technikai segítséget nyújtson különböző intézkedéseken keresztül, vagy információt gyűjtsön és cseréljen az értékelési kritériumok teljesítéséről, valamint szakértőket küldjön Romániába, azt is kimondja, hogy a román hatóságok kötelesek megadni az ehhez szükséges támogatást.

149. Az elért haladásról való jelentéstétel tehát azt jelenti, hogy egy bizonyos irányban való haladás érdekében bizonyos erőfeszítéseket fejtenek ki. E rendelkezés logikájának aligha felelne meg, ha évente mechanikusan azt jelentenék, hogy a helyzet lényegében nem változott. Ilyen összefüggésben nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget az MCV‑határozat mellékletére alapított szövegszerű érvelésnek. Egyes nyelvi változatokban a melléklet ugyan – valamelyest homályos módon – a „Románia által vizsgálandó értékelési kritériumokra” utal.(52) Másrészről viszont számos nyelvi változat egyértelműen a teljesítésre vonatkozó kötelezettségre utaló megfogalmazást tartalmaz.(53)

150. Ezenkívül az MCV‑határozat mellékletében felsorolt értékelési kritériumoknak való fokozatos megfelelésre vonatkozó kötelezettség kötelező jellegét egyértelműen hangsúlyozza az MCV‑határozatnak a csatlakozási szerződésből eredő kötelezettségek összefüggésében elfoglalt helye. Az MCV‑határozat tette lehetővé a csatlakozást a romániai igazságügyi reformmal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos alapvető hiányosságok miatti jelentős aggályok ellenére. Ezért nem lehet meglepő, hogy az MCV‑határozat Romániát terhelő konkrét kötelezettséggel jár arra nézve, hogy teljesítse a mellékletben szereplő értékelési kritériumokban foglalt célkitűzéseket. Az MCV‑határozatot messze nem puszta ajánlásnak szánták, hanem azt a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke alapján, védintézkedésként fogadták el, amely létfontosságú volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a 2007. január 1‑jéig történő csatlakozást.

151. Az MCV értékelési kritériumai általában véve az EUSZ 2. cikk szerinti, az EUSZ 49. cikk által a csatlakozás előfeltételeként hivatkozott jogállamiság szükségességéhez kapcsolódnak és azt részletezik. Az EUSZ 49. cikk szerint csak olyan állam kérheti felvételét az Európai Unióba, amely tiszteletben tartja az EUSZ 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. Az MCV‑határozat preambuluma hangsúlyozza a jogállamiság Unió szempontjából, és különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség szempontjából betöltött központi szerepét, valamint annak az ebből következő szükségességét, hogy minden tagállam pártatlan és független, a korrupció leküzdéséhez megfelelően felszerelt igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszerrel rendelkezzen.(54)

152. Ebben az összefüggésben az MCV kulcsfontosságú szerepet játszott a csatlakozási folyamatban. Az igazságszolgáltatási rendszerrel és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos aggályok a csatlakozást megelőző tárgyalások során végig fennmaradtak, és a csatlakozási okmány IX. mellékletében, a Románia által 2004. december 14‑én, a csatlakozási tárgyalások lezárásakor vállalt és elfogadott egyedi kötelezettségek és követelmények felsorolásában kifejezetten említésre is kerültek.(55) A csatlakozási okmány 39. cikkének (2) bekezdése szerint az e kötelezettségvállalások nem teljesítése ahhoz vezethetett volna, hogy a Tanács egy évvel elhalasztja a csatlakozás időpontját. Amint azt a belga kormány megjegyezte, az értékelési kritériumok a Románia által a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségeket tükrözik, amint azt a csatlakozási okmány IX. melléklete is mutatja. Ezért úgy tekinthető, hogy – amint azt a tárgyaláson a dán kormány előadta – az MCV lényeges feltételt jelentett a csatlakozási szerződés valamennyi tagállam általi aláírása keretében, figyelemmel arra, hogy még jelentős hiányosságok álltak fenn. A Bizottság Romániáról szóló, a csatlakozás előtti utolsó jelentésében azonosított e hiányosságok képezték az MCV‑határozat elfogadásának alapját.

153. Ilyen történelmi és jogalkotási összefüggésben az MCV‑határozat olyan értelmezése, amely szerint a mellékletében szereplő értékelési kritériumok ne lennének kötelezőek Romániára nézve, azt jelentené, hogy az MCV egésze a csatlakozás központi feltételeinek teljesítéséről való lemondáshoz vezet.

154. Az MCV értékelési kritériumaiban foglalt célkitűzések elérésére vonatkozó kötelezettség kötelező jellegét hangsúlyozó további elemet jelentenek a meg nem feleléshez kapcsolódó jelentős jogkövetkezmények, amint arra a svéd kormány rámutatott. Az MCV‑határozat (7) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően, amennyiben az értékelési kritériumokat nem teljesítik, a Bizottság jelzi, hogy a csatlakozási okmány 37. és 38. cikke alapján további, szigorúbb védintézkedéseket alkalmazhat, a kölcsönös elismerés felfüggesztését is beleértve. Ezenkívül valamely, a sajátos MCV rendszer keretében esetlegesen felmerülő feltételezett kötelezettségszegés különös jogkövetkezményei önmagukban nem akadályozzák az általános érvényesítési eszközök kötelezettségszegési eljárás útján történő igénybevételét, amennyiben Románia nem tenne eleget az őt az MCV‑határozat alapján terhelő kötelezettségeknek.(56)

155. Összefoglalva, véleményem szerint az MCV‑határozat, noha a nyelvezetében értékelési követelményekre és viszonyítási pontként szolgáló célkitűzésekre utal, érdemét és tartalmát tekintve kötelező erejű uniós jogszabály. Egy csatlakozás előtti összefüggésben az értékelési követelmények alkalmazása a csatlakozáshoz vezető előrehaladás mérésére szolgáló politikai feltételrendszer részét képezheti. Ez a csatlakozást követő összefüggésben kötelező jogi eszköz – határozat – útján elfogadott jogi szabállyá válik, amely konkrét kötelezettségeket ír elő, amelyek megszegése jogkövetkezményekkel járhat. A meg nem felelés következményei – az esetleges kötelezettségszegés uniós jog általános eszközei révén történő megállapítására és szankcionálására vonatkozó lehetőségeken kívül – a Romániának a belső piacban és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben való részvételére gyakorolt jelentős hatásokhoz is vezethet.

156. Ami e kötelezettségek tartalmát illeti, a jelentéstételi kötelezettségen túlmenően egyértelműen arra vonatkozó kötelezettség is fennáll, hogy mindent megtegyenek az MCV‑határozat mellékletében meghatározott értékelési kritériumok teljesítése érdekében.

2)      Az MCV‑jelentések joghatásai

157. A kérdést előterjesztő bíróságok a Bizottság által az MCV‑határozat alapján kiadott jelentések, valamint a Velencei Bizottság és a GRECO ajánlásai jogi kötőerejével kapcsolatos kérdéseket is feltettek.

158. A bírák fóruma egyesület és OL a tárgyaláson azt állította, hogy a Bizottság jelentéseiben szereplő valamennyi ajánlás – az MCV‑határozattal együtt tekintve – kötelező joghatásokkal jár. Hasonlóképpen, a román kormány a tárgyaláson előadta, hogy a jelentésekben szereplő ajánlásokat – annak ellenére, hogy sui generis jellegük van, kötelező erővel pedig nem rendelkeznek – nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem azokat az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés kötelezettségét szem előtt tartva tiszteletben kell tartani, sőt, azok kötelező erejűvé válnak, amikor Románia az MCV‑határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok körébe tartozó területeken jogalkotási vagy közigazgatási intézkedéseket hoz.

159. Ezzel szemben a Bizottság és a főügyész azt állította, hogy a Bizottság MCV keretében elfogadott jelentéseinek jogi természete nem az EUMSZ 288. cikk ötödik bekezdése és az EUMSZ 292. cikk szerinti ajánlásénak felel meg, mivel ezek ehelyett az MCV‑határozat alapján elfogadott sui generis jogi aktusnak minősülnek.

160. Ezen álláspontok alapján úgy tűnik, hogy az MCV‑jelentésben szereplő ajánlások az MCV‑határozattal létrehozott rendszerben betöltött különös szerepük összefüggésében a „hagyományos” ajánlásoknál jóval többet jelentenek. Az MCV‑jelentések – amint azt a holland és a svéd kormány megjegyezte – az értékelés eszközei. A jelentéseket az MCV‑határozat 2. cikke alapján fogadják el, és – amint arra a Bizottság rámutat – címzettjük a Parlament és a Tanács. E rendelkezés szerint a Bizottság „jelenti az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a romániai jelentéssel kapcsolatos megjegyzéseit és megállapításait”. A jelentések tehát az ezen előrehaladás értékelésére szolgáló módszertani keretet biztosítják. A jelentésekben található ajánlásokban szereplő intézkedések az értékelési kritériumok olyan konkrét kifejeződését jelentik, amely lehetővé teszi Románia előrehaladásának értékelését, amely végső soron az MCV teljes megszüntetéséhez fog vezetni.

161. Ezért a jelentések Romániával szemben kifejtett joghatásai az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített lojális együttműködés elvéből eredő kötelezettségekből származnak. A jelentések képezik ugyanis annak alapját, hogy értékeljék, teljesíti‑e Románia az MCV szerinti értékelési kritériumok tekintetében fennálló kötelezettségeit. E jelentések a Románia erőfeszítései számára irányt mutató konkrét ajánlásokat tartalmaznak. Amint arra a Bizottság rámutat, az ajánlások célja, hogy támogassák Romániát az MCV‑határozat célkitűzéseinek elérésében. Mivel az ajánlások a csatlakozási szerződés feltételeinek konkrét kifejeződései, és mivel az MCV‑határozatot ezen okmány alapján fogadták el, Romániát az MCV alapján fokozott együttműködési kötelezettség terheli. A lojális együttműködés tehát nem korlátozódik pusztán az előrehaladás jelentésére, hanem az arra vonatkozó kötelezettséget is magában foglalja, hogy az MCV‑határozat értékelési kritériumai körébe tartozó területeken hozott jogalkotási vagy közigazgatási intézkedések elfogadása során figyelembe vegyék az ajánlásokat.

162. Ennek eredményeként, amint azt a belga kormány előadja, az MCV‑határozat értékelési kritériumainak teljesítése érdekében Románia vagy meghozhatja az ajánlott intézkedéseket, vagy az e célkitűzések elérésére alkalmas más intézkedéseket hozhat. E tagállam az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére figyelemmel mindenesetre köteles a Bizottság jelentéseit figyelembe venni. A lojális együttműködési kötelezettség a Bizottsággal az MCV keretében történő együttműködésre, valamint az értékelési kritériumokban foglalt célkitűzések elérését potenciálisan veszélyeztető intézkedésektől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettséget is jelent.

163. Úgy vélem, hogy talán nem egészen hasznos az MCV‑jelentések joghatásait az EUMSZ 288. cikk szerinti ajánlások joghatásaihoz hasonlítani, majd arról vitatkozni, hogy a kettő közül melyik inkább sui generis jellegű.(57) Ezért az alábbiakban ehelyett röviden vázolom, hogy álláspontom szerint mi kellene, hogy legyen az MCV‑jelentések megfelelő szerepe.

164. Először is, egyetértek a belga, a dán és a svéd kormány általános megközelítésével. A Bizottság által kibocsátott jelentések konkrét tartalmukat tekintve véleményem szerint sem kötelezőek. E jelentéseket el kell olvasni és tanulmányozni kell, és ebben az értelemben ezeket Romániának figyelembe kell vennie az MCV értékelési kritériumokban foglalt célkitűzések elérésére való törekvés során. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az azokban szereplő valamennyi vagy bármely konkrét ajánlást követni kell. Arra vonatkozó kötelezettség áll fenn, hogy az ajánlásokkal foglalkozzanak, azonban azokat nem kötelező szó szerint lemásolni.

165. Másodszor, ez természetesen magában foglalja annak lehetőségét, hogy az ajánlást ne kövessék. Romániát – bármely más tagállamhoz hasonlóan – továbbra is megilleti a jog, hogy nemzeti intézményeit és eljárásait belátása szerint alakítsa ki. E más modellek és eljárások kialakítása során azonban Romániának képesnek kell lennie arra, hogy igazolja, vagy legalábbis a valószínű feltételezés szintjén kifejtse, hogy e más modellek hogyan járulnak hozzá az MCV‑határozat mellékletében található értékelési kritériumok teljesítéséhez.

166. Harmadszor, amint azt az MCV‑határozat tekintetében már megállapítottam,(58) a jelentésekben foglalt konkrét ajánlások önálló jogi kötelezettségként nem érvényesíthetők. Mivel az MCV‑jelentések nem tartalmaznak kötelező erejű jogi kötelezettségeket, logikusan maguk a jelentések sem érvényesíthetőek akár az uniós bíróságok, akár a nemzeti bíróságok előtt.

167. Ez azonban nem zárja ki, hogy e jelentéseket – bármely más típusú forrásokhoz hasonlóan – figyelembe vegyék és azokra hivatkozzanak, amikor úgy ítélik meg, hogy azok megmagyarázzák egyes uniós vagy nemzeti intézkedések értelmezését. Erre természetesen sor kerülhet ugyanúgy, mint más, tisztán meggyőző erejű (vagyis nem kötelező) források esetében, amelyek az Európai Tanács jegyzőkönyveiben keresett inspirációtól Immanuel Kant művein keresztül a diszkurzívabb, mondhatni beszédesebb jogi kultúrákban a Terry Pratchettől vagy az Aliz csodaországban‑ból származó emlékezetesebb idézetekig terjedhetnek.

168. A jelen előterjesztett kérdésekkel összefüggésben azonban azt érdemes egyértelműen hangsúlyozni, hogy az MCV‑jelentések jogi kötelező erejének hiánya miatt a nemzeti bíróságok az uniós jog alapján nem támaszkodhatnak az MCV‑jelentésekben szereplő ajánlásokra annak érdekében, hogy az ezekkel az ajánlásokkal ellentétesnek vélt nemzeti jogszabályok alkalmazását mellőzzék.

169. Végül, egy ezzel összefüggő témában, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdés Románia arra vonatkozó kötelezettségére kérdez rá, hogy a Velencei Bizottság és a GRECO ajánlásainak megfelelő jogszabályi módosításokat fogadjon el.

170. A Bizottság MCV‑jelentései gyakran említik a Velencei Bizottság és a GRECO jelentéseit. E jelentések ebben az összefüggésben uniós jogi szempontból hasznos információforrást alkotnak és meggyőző inspirációt kínálnak az MCV szerinti értékelési kritériumoknak való megfelelés értékelése céljára releváns követelményeket illetően. Mindkét nemzetközi szerv hitelt érdemlő jelentéseket készít az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságával és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos értékelési kritériumokkal szorosan összefüggő területeken.

171. Ugyanakkor a maguk az MCV‑jelentések kötelező joghatásainak hiányával kapcsolatban az előbbiekben kifejtettekre tekintettel az MCV‑jelentések az e más nemzetközi szervek által kibocsátott jelentésekre való hivatkozás révén nem tehetik kötelezővé e szervek jelentéseit. Ez utóbbi jelentések megállapításai, amennyiben azokra a Bizottság jelentései kifejezetten hivatkoznak, csak a lojális együttműködéshez kapcsolódó ugyanazon kötelezettségeket válthatják ki, mint a maguk az MCV‑jelentésekben szereplő ajánlások.(59)

172. Ugyanakkor mindaz, amit az imént kifejtettem, az uniós jog szempontjából adott válasz. Ez nem zárja ki és nem befolyásolja annak lehetőségét, hogy az ilyen jelentéseknek a tagállamok önállóan vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése keretében a nemzeti (alkotmány)jog alapján más jogállást tulajdonítsanak.

d)      Az MCV hatálya alá tartoznak‑e a szóban forgó nemzeti intézkedések?

173. Végezetül, amint azt a jelen indítvány 117. pontjában előrevetítettem, az MCV‑határozat jelen ügyekben játszott szerepével kapcsolatban tisztázni kell még egy utolsó kérdést: ezen uniós jogi eszköz hatálya alá tartoznak‑e a jelen ügyekben szóban forgó nemzeti intézkedések?

174. A tárgyaláson az erre vonatkozó kérdésre a Bizottság megerősítette, hogy véleménye szerint az igazságügyi törvények jelen ügyekben szóban forgó módosításai az MCV‑határozat hatálya alá tartoznak.

175. Egyetértek ezzel.

176. Annak értékelése szempontjából, hogy a jelen ügyekben szóban forgó nemzeti intézkedések az MCV hatálya alá tartoznak‑e, az MCV‑határozat mellékletében szereplő első, harmadik és negyedik értékelési kritérium releváns: 1. „[a] Legfelsőbb Bírói Tanács kapacitásának és elszámoltathatóságának erősítésével átláthatóbb és hatékonyabb igazságszolgáltatási folyamat biztosítása […]”; 3. „[a] már elért fejlődésre építve magas szintű korrupció gyanúját felvető ügyekben komoly, pártatlan nyomozások indítása”, és 4. „[a] korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítása, különösen a helyi önkormányzatokban”.

177. Az első értékelési kritérium megfogalmazása különösen tág. Gyakorlatilag az igazságszolgáltatás intézményi kialakításával összefüggő bármely kérdés besorolható az „átláthatóbb és hatékonyabb igazságszolgáltatási folyamat biztosítása” fordulat alá. Ezen értékelési kritérium rendkívüli hatóköre azonban egyáltalán nem meglepő, ha azt az MCV hatálya alá tartozó tagállamok különleges helyzetére tekintettel vizsgáljuk.(60)

178. Ebben az összefüggésben, és különösen az első értékelési kritériumra tekintettel aligha lehet kétséges, hogy a jelen ügyekben szóban forgó, az igazságügyi felügyeleten belüli vezető tisztségekbe történő kinevezésre, valamint az SIIJ létrehozására és működésére vonatkozó rendelkezések az MCV‑határozat hatálya alá tartoznak. E rendelkezéseket azon „igazságügyi törvények” egyes központi intézményi vonatkozásainak módosítása útján iktatták be, amelyek együtt a romániai igazságszolgáltatási rendszer szervezetének lényegi jogszabályi keretét alkotják.

179. Először is, az igazságügyi felügyelet a magisztratúra legfelsőbb tanácsán belül elhelyezkedő, jogi személyiséggel rendelkező szerv, és e tanács elszámoltathatóságát és átláthatóságát az első értékelési kritérium célkitűzésként kifejezetten megjelöli. Másodszor, az igazságügyi felügyelet kulcsfontosságú szerepet játszik a bírói kar fegyelmi eljárásaiban, amelyek közvetlenül összefüggnek az igazságszolgáltatási rendszer elszámoltathatóságának és így hatékonyságának növelésére irányuló célkitűzéssel. Harmadszor, az igazságügyi felügyelet jelenlegi intézményi szerkezete szorosan összefügg az MCV szerinti ajánlásokkal. Amint az a Bíróság előtti iratanyagból kitűnik, a 2010. és a 2011. évi MCV‑jelentések(61) megállapításaival összefüggésben került sor az igazságügyi felügyelet 2012‑es átszervezésére és a magisztratúra legfelsőbb tanácsán belül jogi személyiséggel és működési függetlenséggel rendelkező, külön szervként történő létrehozására, amelyet pályázati úton kiválasztott vezető felügyelő és vezetőfelügyelő‑helyettes irányít.(62)

180. Hasonló okokból úgy vélem, hogy az MCV‑határozat mellékletének első értékelési kritériuma az SIIJ létrehozására is kiterjed. Az SIIJ létrehozása érinti a bírák büntetőjogi felelősségének rendszerét, amely a bírákra vonatkozó fegyelmi eljárásokkal együtt nem csupán elválaszthatatlanul kapcsolódik a bírói kar tagjainak elszámoltathatóságához, de valószínűleg az igazságszolgáltatási folyamat hatékonyságával is összefügg.

181. Ezenkívül az SIIJ létrehozása az MCV‑határozat mellékletének harmadik és negyedik értékelési kritériumával is összefügg, amelyek szerint Románia vállalja, hogy a magas szintű korrupció gyanúját felvető ügyekben nyomozást indít, valamint a korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedéseket foganatosít. A C‑127/19., a C‑195/19., a C‑291/19. és a C‑355/09. sz. ügyekben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megfogalmazott egyik központi aggályt ugyanis éppen az jelenti, hogy az SIIJ létrehozása strukturális szempontból jelentős hatással van az ügyészség korrupcióellenes ügyosztályának, a DNA‑nak a hatáskörére. Ezzel összefüggésben, amint azt a román kormány a tárgyaláson megerősítette, a DNA megszilárdítása az MCV és annak harmadik kritériuma keretében támasztott egyik követelményt képezte.

182. Összefoglalva, aligha kétséges, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek által felvetett mindkét érdemi kérdés az MCV‑határozat hatálya alá tartozik. Ennek következtében az uniós jog alkalmazandóvá válik, és megnyílik a Bíróság hatásköre. A kérdést előterjesztő bíróságok azonban további uniós jogi rendelkezésekre is hivatkoztak, amelyek a jelen ügyekben esetlegesen alkalmazandóak lehetnek; most ezzel a kérdéssel fogok foglalkozni.

2.      A bírói függetlenség elve: a Charta 47. cikke és/vagy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése

183. A jelen indítvány tárgyát képező öt előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő különböző kérdések ugyanazt a szerkezetet követik: először az MCV‑határozat és az annak keretében elfogadott jelentések jellegének és joghatásainak tisztázását kérik, majd egyes nemzeti rendelkezéseknek az uniós jog különböző rendelkezésivel való összeegyeztethetőségére kérdeznek rá. Az előterjesztett kérdések többsége az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését azonosítja releváns uniós jogi rendelkezésekként,(63) és csupán néhány kérdés hivatkozik a Charta 47. cikkére.(64) E kérdések egyrészről az EUSZ 2. cikk és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, és másrészről a Charta 47. cikke eltérő alkalmazási körével és a köztük fennálló kölcsönhatással kapcsolatos bizonytalanságot tükrözik.

184. Az észrevételeket előterjesztő érdekelt felek eltérő álláspontoknak adtak hangot a tekintetben, hogy melyek az uniós jog viszonyítási pontként figyelembe veendő releváns rendelkezései. A véleménykülönbség főként a Charta 47. cikkének alkalmazhatóságára vonatkozik. Lengyelország kivételével valamennyi érdekelt fél egyetért abban, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazandó.

185. Az alábbiakban ki fogom fejteni, hogy miért vélem úgy, hogy az MCV‑határozat megalapozta a Charta alkalmazhatóságát, a 47. cikkét is beleértve, ami lehetőséget teremt arra, hogy a Charta 47. cikkének második bekezdését használjuk fő viszonyítási pontként (a). Ugyanakkor nem tagadható, hogy az a mód, ahogy a Bíróság az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését eddig értelmezte és alkalmazta, azt jelenti, hogy a jelen ügyekre e rendelkezést is alkalmazni lehetne (b). Végül azonban néhány óvatos megjegyzést fogalmazok meg a tekintetben, hogy miért nem feltétlenül a legjobb megközelítés a jelen ügyek teljes értékelését kizárólag az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésére alapítani (c).

a)      A Charta 47. cikke

186. Az érdekelt felek különböző álláspontokat adtak elő a Charta és annak 47. cikke esetleges alkalmazhatóságával kapcsolatban. A lengyel kormány és a magisztratúra legfelsőbb tanácsa lényegében azt állította, hogy a jelen ügyek az igazságszolgáltatás belső szervezetével kapcsolatos kérdésekre vonatkoznak, amelyek kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és ahol az Európai Uniónak nincs hatásköre.(65) Ezért a Charta 51. cikke (1) és (2) bekezdésének és az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének megfelelő figyelembevételével a Charta 47. cikke nem lenne alkalmazható.

187. A C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdést illetően a Bizottság – anélkül azonban, hogy a Bíróság hatáskörével szembeni kifejezett kifogást fogalmazott volna meg – megjegyezte, hogy a Charta 47. cikke csak akkor lenne alkalmazható, ha az alapeljárás az uniós jog végrehajtásához kapcsolódna. Ez lenne a helyzet például akkor, ha az EUMSZ 83. cikk (1) és (2) bekezdése alapján hozott intézkedések szerinti harmonizált bűncselekményekre vonatkozna, vagy ha a bűncselekmények az EUMSZ 325. cikk hatálya alá tartoznának.

188. A bírák fóruma egyesület, valamint a belga és a svéd kormány ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy az MCV‑határozat alkalmazhatóvá teszi a Chartát.

189. Ez utóbbi állásponttal értek egyet.

190. Véleményem szerint a Charta alkalmazhatóvá vált, amikor a Bíróság előtti ügyekben szóban forgó nemzeti intézkedések az MCV‑határozat és a csatlakozási okmány hatálya alá kerültek. Ennélfogva az ilyen nemzeti intézkedések elfogadása, amelyek – amint azt a jelen indítvány 178. pontjában megjegyeztem – a romániai igazságszolgáltatási rendszer szervezete lényegi jogszabályi keretének egyes központi intézményi vonatkozásait érintik, a Charta 51. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az uniós jog „végrehajtásának” minősül.

191. Amint arra a belga kormány a tárgyaláson rámutatott, noha Románia jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az MCV alapján fennálló kötelezettségeinek teljesítése terén, ez nem érinti a Charta alkalmazhatóságát. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében meghatározott alkalmazási köre azon helyzetekre is kiterjed, amelyekben az uniós jog olyan mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak, amely az uniós jogi aktussal létrehozott rendszer szerves részét alkotja.(66) Az MCV jellege – a kötelezően teljesítendő értékelési kritériumok figyelemmel kísérése alapján – az ilyen „körülhatárolt mérlegelési mozgástér” egy példája. Az újabb ítélkezési gyakorlat ugyanis a Charta alkalmazásához vezető relevánsabb elemek egyikeként hangsúlyozza az uniós jogból eredő valamely konkrét kötelezettség előírását.(67) Az ilyen kötelezettségek mindazonáltal gyakran tágan és meglehetősen homályosan kerülnek megfogalmazásra.(68)

192. A jelen ügyek és a Charta ezekben való alkalmazhatósága azonban más logikát követ. A Bíróság Florescu ítélete ezt viszonylag jól szemlélteti. Ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy egy, az Európai Unió által valamely tagállamnak nyújtott pénzügyi támogatásról szóló egyetértési megállapodásban nagy vonalakban meghatározott feltételek elérése érdekében elfogadott nemzeti szabályok a Charta alkalmazása szempontjából az uniós jog hatálya alá tartoznak.(69)

193. A kötelezettségvállalások (mint a közszféra bértömegének csökkentése vagy a nyugdíjrendszer reformja a hosszú távú fenntarthatóság javítása érdekében, amelyek a Florescu ügyben kulcsfontosságúak voltak a Charta alkalmazhatóságáról való határozathozatal szempontjából) részletességének szintjén(70) ugyanis nincs sok különbség a Florescu ügyben szereplő egyetértési megállapodás és az MCV‑határozatban szereplő értékelési kritériumok között.

194. Így az MCV‑határozat mellékletében foglalt értékelési kritériumok teljesítésével szorosan összefüggő intézkedések elfogadása során a tagállam a Charta 51. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az uniós jog „végrehajtása” keretében jár el. A MCV‑határozat által előírt kötelezettségek tág jellege maga a jogi eszköz természetének, célkitűzéseinek és tartalmának logikus következménye. Ha ugyanis a Charta az uniós jog „árnyéka”,(71) úgy ez az árnyék szükségképpen azon struktúra méretét és formáját mutatja, amely az árnyékot veti.

195. A holland kormány mindazonáltal előadta, hogy még ha a Charta az 51. cikke (1) bekezdésének kritériumai alapján általában véve alkalmazható is lehet, a Charta 47. cikke nem az, mivel e rendelkezés az alkalmazhatóságához bírósági eljárás tárgyát képező anyagi jog fennállását követeli meg. Ez a követelmény a jelen ügyekben nem teljesül.

196. Ez az érv értelmezésem szerint azon alapul, hogy a Charta 47. cikkének első bekezdése rögzíti, hogy „a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz [joga]” van „[m]indenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették”. Amint azt az El Hassani ügyre vonatkozó indítványomban kifejtettem ugyanis, ahhoz, hogy a Charta 47. cikkének első bekezdése egy adott kérelmező tekintetében alkalmazható legyen, két feltételnek együttesen kell teljesülnie. Először, a szóban forgó esetnek az uniós jog hatálya alá kell tartoznia ahhoz, hogy a Charta az 51. cikkének (1) bekezdése alapján teljes egészében alkalmazható legyen, és másodszor, a kérelmezőnek konkrét, az Unió joga által biztosított „joggal vagy szabadsággal” kell rendelkeznie, amely kiválthatja a 47. cikk első bekezdésében foglalt egyedi rendelkezés alkalmazását.(72)

197. Így tehát csak egyetérteni tudok a holland kormánnyal abban, hogy ha egy adott magánszemély a Charta 47. cikkére kíván hivatkozni az e rendelkezés által biztosított valamely eljárási jog érvényesítése érdekében, konkrét, az Unió joga által biztosított „joggal vagy szabadsággal” kell rendelkeznie, amelyet bíróság előtt érvényesíteni kíván. Nehezen belátható, hogyan lehetne a Charta 47. cikkére hivatkozni egy nem létező egyéni jog érvényesítése érdekében.

198. A jelen ügyek azonban szerkezeti szempontból ettől meglehetősen eltérőek. A Chartára nem egyes peres felek egyéni jogainak forrásaként hivatkoznak. A valamely tagállam által az MCV‑határozatból és a csatlakozási okmányból eredő uniós jogi kötelezettségeinek végrehajtása céljából alkalmazott normatív megoldások megengedett körére vonatkozó alkotmányossági felülvizsgálat objektív mércéjeként hivatkoznak rá.

199. A szóban forgó nemzeti rendelkezések az uniós jog hatálya alá tartoznak abból eredően, hogy azok az MCV‑határozat és másodlagosan a csatlakozási okmány nemzeti végrehajtását alkotják.(73) A Charta tehát alkalmazható, és árnyékként leképezi és ellenőrzi a nemzeti közhatalomnak többek között az adott tagállam uniós kötelezettségeinek teljesítése céljából történő gyakorlását. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár az MCV‑határozat, akár a csatlakozási okmány – még ha a Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján ki is váltotta a Charta alkalmazhatóságát – magánfelek számára konkrét „jog vagy szabadság” alapjául szolgálna.

200. Az MCV‑határozat és a csatlakozási okmány által nyitott e térben azonban a Charta, 47. cikkét is beleértve, kétségkívül használható az uniós szintű alkotmányosság objektív, általános mércéjeként. Az alapvető jogok objektív ellenőrzési paraméterekként betöltött szerepe, amelyeket az alkotmányosság számos jogrendszerben végzett absztrakt felülvizsgálata keretében vesznek igénybe, az uniós jogban is megtalálható. Nem csupán arról van szó, hogy az uniós jogra a nemzeti jogi rendelkezések absztrakt felülvizsgálatára irányuló nemzeti eljárásokban mérceként lehet hivatkozni,(74) hanem az – EUSZ 6. cikk (1) bekezdése szerint a Szerződésekkel azonos kötőerővel bíró – Chartában rögzített jogokat az uniós jogi aktusok és rendelkezések ellenőrzésére szolgáló paraméterekként használják(75) akkor is, amikor a tagállamoknak az uniós jog hatálya alá tartozó területeken tanúsított magatartásának értékeléséről van szó.(76)

201. Összefoglalva, legalább két olyan esettípus van, amelyben a Charta rendelkezéseire hivatkozni lehet. Először is, létezik az adott egyén számára biztosított valamely konkrét alapvető jog érvényesítésére vonatkozó klasszikus, alulról felfelé irányuló eset, amely bizonyos fokig a – hagyományos megjelöléssel élve – konkrét alkotmányossági felülvizsgálatot tükrözi. Megsértették‑e X személy jogait valamely konkrét ügy körülményei között? Másodszor, létezik a felülről lefelé irányuló, absztrakt értékelés, amelynek keretében – valamely egyedi esettől nagyrészben elkülönülően – bizonyos jogalkotási megoldások összeegyeztethetőségét elemzik. Összeegyeztethető‑e egy bizonyos jogalkotási megoldás valamely adott alapvető joggal? Ez az alkotmányosság absztrakt felülvizsgálatának felel meg.

202. A jelen ügyekben ténylegesen két nemzeti jogalkotási megoldás absztrakt uniós alkotmányossági felülvizsgálatát kérik a – főként a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogból eredő – bírói függetlenség elvére tekintettel. Mivel mindezek a nemzeti megoldások egyértelműen az MCV‑határozat és a csatlakozási okmány hatálya alá tartoznak, ez utóbbi eszközök pedig az uniós joghoz kapcsolódnak, és a Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján kiváltják a Charta alkalmazhatóságát, így a Charta ezen értékeléshez mérceként igénybe vehető. Ez nem feltétlenül abból következik, hogy egyes személyeknek bármilyen egyéni jogai állnának fenn, hanem inkább abból, hogy a Charta árnyékként leképezi az uniós jog végrehajtása körében elfogadott nemzeti jogalkotási megoldásokat.

203. Mindenesetre, még ha a Bíróság nem is követné a megközelítésemet, és úgy határozna, hogy a Charta 47. cikke a jelen ügyekre nem alkalmazható, az újabb ítélkezési gyakorlatra tekintettel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazható, amivel most fogok foglalkozni.

b)      Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése

204. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését illetően a lengyel kormány hangsúlyozta, hogy a Bíróság Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletétől(77) eltérően, amely ügyben a nemzeti bíróság egy magánszemélyek által indított, a bírói függetlenség elvének bizonyos nemzeti rendelkezések általi megsértésére hivatkozó megsemmisítési keresetről határozott, az itt szóban forgó ügyek tisztán nemzeti jellegűek. Hasonló érvet fogalmaz meg az EUSZ 2. cikk tekintetében, megjegyezve, hogy az e rendelkezésből eredő általános elveket csak akkor lehet alkalmazni, ha uniós jogot alkalmaznak.

205. A lengyel kormány érveinek nem lehet helyt adni.

206. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kötelezi a tagállamokat arra, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. A Bíróság egyértelművé tette, hogy e rendelkezés attól a helyzettől függetlenül alkalmazandó, amelyben e jogot a tagállamok a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtják.(78) Következésképpen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazandó azokban az esetekben, amikor valamely nemzeti szerv esetében felmerülhet, hogy bíróságként az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó, és így e jog által szabályozott területeket érintő kérdésekről kell határoznia.(79)

207. Mivel meglehetősen nehéz lenne olyan nemzeti bíróságot találni, amelynek fogalmilag soha nem kell uniós jogi kérdésről határoznia,(80) úgy tűnik, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése mind intézményi (az uniós jogot potenciálisan alkalmazó minden bíróság vagy akár szerv tekintetében), mind tartalmi szempontból korlátlan.

208. Ami az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének tartalmi hatókörét illeti, e rendelkezés alkalmazási köre – legalábbis az ítélkezési gyakorlat jelenlegi állása szerint – minden olyan nemzeti szabályra és gyakorlatra kiterjed, amely kedvezőtlenül érintheti a tagállamok hatékony jogorvoslatok létrehozására vonatkozó kötelezettségét, az ezen igazságszolgáltatási rendszerek függetlenségét és pártatlanságát is beleértve. Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése hatályának nincsenek belső, mennyiségi korlátai. Nincs de minimis szabály. Nincs tehát sem a területen, sem a súlyosságon alapuló kizárás.  Potenciálisan minden kérdés az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, ha mégoly jelentéktelen is, legyen az a nemzeti bírósági szervezettel, eljárással vagy gyakorlattal összefüggő.(81)

209. Jelenleg az egyetlen korlátozó feltétel az elfogadhatósághoz kapcsolódik: funkcionális kapcsolatnak kell fennállnia. A kért előzetes döntésnek szükségesnek kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó ítélete meghozatalához.(82) A „jogvitának és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezéseknek [tehát] kapcsolódniuk kell egymáshoz, hogy az értelmezés a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat szempontjából objektíve szükséges legyen”(83).

210. Amint azt a jelen indítványban az elfogadhatóság tekintetében már megjegyeztem,(84) a jelen ügyekben az alapeljárások elbírálása tartalmilag kapcsolódik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséhez, amelyre az előterjesztett kérdések vonatkoznak.(85)

211. Ezért, ami az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének hatályát illeti, nézetem szerint a jelen ügyek mindkét feltételnek megfelelnek: az elfogadhatóságnak és a Bíróság hatáskörére vonatkozó, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti (nemlétező) tesztnek is. Ezek az ügyek mind a romániai igazságszolgáltatási rendszer olyan különböző elemeire vonatkoznak, amelyek általánosan alkalmazandóak, és amelyek kétségtelenül a bírói kar egészének függetlenségét érintő kockázatokkal járnak, tehát olyan bíróságokat érintenek, amelyek az uniós jog hatálya alá tartozó területeken határozatot hozhatnak. A kérelmeket olyan eljárásokban terjesztették elő, amelyek esetében a Bíróság által az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése alapján adandó válasz a nemzeti bíróság általi határozathozatalhoz valóban objektíve szükséges.

c)      Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és a túlságosan nyitott kapuk veszélye

212. A fentiek ellenére a jelen ügy körülményei között azt tanácsolnám a Bíróságnak, hogy ne kizárólag az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésére támaszkodjon. Véleményem szerint szilárd érvek szólnának amellett, hogy ezeket az ügyeket ehelyett a Chartával összefüggésben vizsgált MCV‑határozat és csatlakozási okmány alapján bírálja el, azzal, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése csak úgymond a láthatáron marad, ha egyáltalán szükséges.

213. Az alkalmazandó követelmények tekintetében ez a vita a bíróságok függetlenségét érintő „strukturális” elemekre vonatkozó ügyekben meglehetősen elméletinek tűnhet. Az ilyen strukturális jellegű ügyek, amennyiben megfelelnek az elfogadhatóság és a kapcsoló tényező jelentette feltételnek, mindenképp az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének hatálya alá tartoznak, amint azt az imént megjegyeztem.  A bíróságok függetlenségére és a bírák pártatlanságára vonatkozó követelmény ugyanis az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a Charta 47. cikkében egyaránt rögzített hatékony bírói jogvédelem elvének lényegi eleme. Ezenkívül az újabb ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének tartalma egybeesik a Charta 47. cikkének második bekezdése által megkövetelt biztosítékokkal, legalábbis kifejezetten a bíróságok függetlensége és pártatlansága elemeit illetően.(86) Ez az elv pedig kulcsfontosságú az uniós jog által biztosított minden jog védelme, valamint az EUSZ 2. cikk szerinti értékek, különösen a jogállamiság megőrzése szempontjából.(87)

214. Érdemes azonban kiemelni a jelen ügyek összefüggéseinek bizonyos elemeit, valamint azt, hogy milyen gyakorlati következményekkel jár az, ha kizárólag az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésére támaszkodunk.

215. Először is és mindenekelőtt az MCV hatálya alá tartozó tagállamok különleges helyzetben vannak, amelyet az jellemez, hogy a bíróságok hatékony szervezetével és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat illetően egy meglehetősen kiterjedt és részletes jogi keretrendszer vonatkozik rájuk. Ez a különleges helyzet azt jelenti, hogy e tagállamok bírósági szervezetének bármely aspektusa számos elsődleges és másodlagos jogi alapon vizsgálható, feltéve, hogy elmondható, hogy az adott aspektus közvetlenül kapcsolódik az MCV‑határozatban és a csatlakozási okmányban foglalt mércékhez és feltételekhez.

216. Másodszor, a Charta hasonlóképpen sokkal kidolgozottabb és részletesebb eszköz, mint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése. A Charta 47. cikkének második bekezdése robusztus tartalommal rendelkezik, amely kifejezetten hivatkozik a bíróságok függetlenségére. E jogi tartalmat emellett erősíti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) (a továbbiakban: EJEE) által kínált védelemmel való kötelező összefüggés, mivel a Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint a Charta 47. cikkének olyan védelmi szintet kell biztosítania, amely nem sérti az EJEE 6. és 13. cikkében rögzített védelmi szintet.(88) Ráadásul a Charta 47. cikke által a bíróságok függetlenségének követelményét illetően betöltött kulcsfontosságú szerepet megerősíti az újabb ítélkezési gyakorlat is, amely szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének normatív tartalmát az e rendelkezésre való hivatkozással határozzák meg. Ezenkívül a Charta 47. cikkének joghatásait illetően az ítélkezési gyakorlat megerősítette, hogy e rendelkezés közvetlen hatállyal bír.(89)

217. Következésképpen számomra szükségtelen kitérőnek tűnik, hogy – egy olyan esetben, amikor a Charta 47. cikkének második bekezdése mindenképp önmagában is alkalmazható – ragaszkodjunk az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdéséhez mint egy olyan elemzés fő, vagy akár egyetlen kritériumához, amely végül a Charta 47. cikke második bekezdése követelményeinek alkalmazásához fog visszavezetni.

218. Igaz, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Bíróság általi alapulvétele a közelmúltban ahhoz vezetett, hogy a Charta 47. cikkének vizsgálata pergazdaságossági megfontolásokból szükségtelennek bizonyult.(90) Ez véleményem szerint meglehetősen érthető, amikor az uniós jog hatálya alá tartozó és meghatározásuknál fogva a nemzeti bíróságok minden egyes eljárását érintő transzverzális, horizontális intézkedéseket érintő ügyekről van szó.(91)

219. Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses ügyben fennálló helyzettől eltérően azonban a jelen ügyekben elkerülhetetlennek tűnik a Charta 47. cikke alkalmazhatóságának vizsgálata. Egyrészről a jelen ügyek magukban foglalnak egy olyan kérdést, amely a Charta 47. cikkének egy konkrét vetületére, így az ügy észszerű határidőn belül való tárgyalása útján biztosított tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozik.(92) Ez mindenképp megkerülhetetlenné teszi annak értékelését, hogy a Charta 47. cikke alkalmazható‑e a jelen ügyekre. Másrészről az elemzés, amelyet az MCV jellegére, hatályára és joghatásaira vonatkozó előterjesztett kérdések a szóban forgó nemzeti rendelkezések tekintetében szükségessé tesznek, már szilárd alapot teremt annak megerősítéséhez, hogy a Charta a jelen ügyekben alkalmazandó.(93)

220. Ezek okokból a jelen ügyek összefüggésében a pergazdaságosság inkább amellett szól, hogy az elemzést a konkrétabb és szilárdabb, vagyis az MCV‑határozat és a Charta 47. cikke jelentette jogi keretre alapítsuk. Amint azt az újabb ítélkezési gyakorlat mutatja ugyanis, amennyiben a Charta alkalmazhatóságának megállapítása elkerülhetetlen, a Charta 47. cikke lesz a releváns mérce, ami így szükségtelenné teszi az EUSZ 2. cikk és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján elvégzett külön elemzést.(94)

221. Végül harmadszor, a kettős lex specialis érv mellett, amely szükségtelenné teszi, hogy (kizárólag) valami sokkal általánosabbra és alapvetőbbre hagyatkozzunk, felmerül a kérdés, hogy a legkönnyebbnek tűnő út valóban a legbiztonságosabb‑e, különösen, ha az az út, amely a legkönnyebbnek tűnik, nincs igazán jól feltérképezve.

222. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének jelenleg látszólag korlátlan hatóköre nem csupán erőssége e rendelkezésnek, hanem gyenge pontot is jelent. Hajlandó lesz‑e a Bíróság a jövőben bármely kérdést vagy elemet vizsgálni, amelyet a nemzeti bíróságok elé terjesztenek azt állítva, hogy a nemzeti bírósági szervezet vagy eljárás valamely eleme – természetesen az ő szubjektív véleményük szerint – az általuk megfelelőnek ítélt mértékű bírói függetlenséggel kapcsolatos problémákhoz vezethet? A kérdések köre végtelen: a bírói kar által kívánt mértékű önkormányzástól vagy önigazgatástól a nemzeti rendszeren belüli ügyelosztási renden keresztül a bizonyos bírák tanácselnökké történő előléptetésének elmaradásáig; vagy a bírói illetmények, illetménykiegészítések, ellátások és karácsonyi jutalmak mindig népszerű kérdései. Szükséges‑e, hogy mindezeket az elemeket kizárólag „strukturális” szempontból fogalmazzák meg ahhoz, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének hatálya alá tartozzanak?(95) Ezt kétségtelenül meg lehet tenni. Csupán a megfelelő kérdés megszövegezésén múlik. Vagy a valamely konkrét intézkedéssel vagy akár egy problematikus bírósági elnökkel szembeni egyéni „bírói önvédelem”(96) is megengedett? Ha nem, akkor pontosan hogyan kell megállapítani az ilyen strukturális hiányosságot, tekintettel arra, hogy a Bíróság korábban megállapította, hogy az EUSZ 7. cikk szerinti eljáráshoz hasonló formalizált mechanizmusok(97) nem jelentik a (rendszerszintű) hiányosság egyedi ügyben történő megállapításának szükséges feltételét?

223. Igen valószínű, hogy a Bíróságnak ismét foglalkoznia kell majd az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének korlátlan hatókörével, ezúttal talán szigorúbb megközelítést követve. Ez azonban csak rávilágít az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének valódi természetére, amely szerint megfelelőbb, ha e rendelkezés megmarad rendkívüli esetekben igénybevehető rendkívüli eszköznek. Ezzel szemben az MCV kifejezetten megnyitotta az olyan – talán nem minden esetben annyira rendkívüli ‐ kérdések széles körét, amelyek az igazságszolgáltatási folyamat hatékonyságával és a bírói függetlenséggel, valamint kétségkívül a korrupció elleni küzdelemmel összefüggő bármely kérdést magukban foglalhatnak.

224. Egy ilyen összefüggésben az elsődlegesen az MCV‑határozatra és a Chartára való támaszkodás szilárd alapot nyújt mindezen kérdések részletes vizsgálatához, ugyanakkor tiszteletben tartva a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét. Kétségtelen, hogy minden tagállamnak tiszteletben kell tartania az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. E tagállamok közül azonban néhányat az MCV sokkal részletesebb és szigorúbb szabályainak hatálya alá vonnak, a csatlakozásuk különös feltételei folytán. Igazságtalanság nem csupán a hasonló helyzetek eltérő kezeléséből fakadhat, hanem abból is, ha objektíve különböző helyzeteket hasonlóképpen kezelnek.(98) Egy, az MCV hatálya alatt álló tagállam egyszerűen objektíve nincs ugyanabban a helyzetben, mint a többi tagállam.

225. Végül a teljesség érdekében hozzátenném, hogy az imént az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta közötti kölcsönhatást illetően előadottakhoz hasonló okokból nem tűnik szükségesnek az EUSZ 2. cikk külön elemzésének lefolytatása. A jogállamiság mint az Unió alapját képező egyik érték megőrzésére a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog biztosítása révén kerül sor, amely utóbbiaknak pedig az egyik lényegi, inherens összetevője a bíróságok függetlensége.(99) A Charta 47. cikke és az EUSZ 19. cikk tehát pontosabban fogalmazza meg az EUSZ 2. cikkben kimondott jogállamiság értékét.(100)

3.      A mércék és az értékelés jellege

226. Miután a jelen ügyekben releváns jogi keretként az MCV‑határozatot és a Charta 47. cikkének második bekezdését azonosítottam, potenciálisan az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével együttesen, tisztázni kell még az e rendelkezésekből eredő tartalmi elemeket, amelyeket a szóban forgó nemzeti rendelkezések értékeléséhez mérceként kell használni, valamint ezen értékelés jellegét.

a)      A mércék: a bírói függetlenség külső vonatkozásai és a látszat elmélete

227. Az igazságszolgáltatás belső szervezete – a bírák fegyelmi testületeinek létrehozására vonatkozó intézményi szabályokkal és e testületek eljárásaival együtt – az intézményi autonómia alapértelmezett elvének megfelelően a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ez vonatkozik azokra a tagállamokra is, amelyek az MCV hatálya alá tartoznak.

228. Romániának ugyanakkor eleget kell tennie az MCV‑határozat alapján fennálló kötelezettségeinek különösen az e határozat mellékletében szereplő első, harmadik és negyedik értékelési kritérium teljesítését illetően, vagyis átláthatóbb és hatékonyabb igazságszolgáltatási folyamatot kell biztosítania, a magas szintű, korrupció gyanúját felvető ügyekben nyomozásokat kell indítania, és a korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló intézkedéseket kell foganatosítania.

229. E tagállamnak akkor, amikor igazságszolgáltatási intézményeit és eljárásait oly módon alakítja ki, hogy e célokat elérje, a Charta 47. cikkéből eredő uniós jogi kötelezettségeinek is eleget kell tennie, e cikk hatályát és tartalmát pedig az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére tekintettel kell értelmezni.(101)

230. A bírói függetlenség elve nem ír elő a tagállamok számára egy adott alkotmányos modellt, amely a különböző állami hatalmak közötti kapcsolatokat és kölcsönhatásokat szabályozza,(102) feltéve természetesen, hogy a hatalmi ágak jogállamiságra jellemző valamely alapvető szétválasztását fenntartják.(103) Nincs előre meghatározott vagy egyedül érvényes modell vagy rendszer. Különféle rendszerek és struktúrák lehetségesek. Az ítélkezési gyakorlat inkább a nemzeti rendszerek által teljesítendő minimumkövetelmények azonosítására törekszik. E követelmények a bírói függetlenség belső és külső vetületeire vonatkoznak, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatából származó pártatlanság követelményére.

231. Különösen a bírói függetlenség külső – a pártatlansághoz szorosan kapcsolódó – eleme követeli meg azt, „hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja”.(104) Ez nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyást foglalja magában, hanem „az olyan közvetettebb befolyás[t] […] is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira”.(105)

232. Amint arra a Bíróság az EJEB‑nek az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát felidézve rámutatott, a „függetlenség” elemének megállapításához figyelembe veendő releváns tényezők többek között a bírák kijelölésének módja és hivatali ideje, a külső nyomással szembeni védelem megléte és az a kérdés, hogy az érintett szerv a „függetlenség látszatát” kelti‑e, mivel maga a bizalom forog kockán, ugyanis egy demokratikus társadalomban minden bíróságnak bizalmat kell keltenie a jogalanyokban.(106) A látszat fontos eleme a pártatlanság értékelése objektív megközelítésének is, amely azon kérdés felvetését jelenti, hogy a bíró személyes magatartásától függetlenül bizonyos ellenőrizhető tények alapján megkérdőjelezhető‑e a pártatlansága.(107)

233. Így tehát a bírói függetlenség külső vetülete a látszat elméletével együtt jelenti azon – tulajdonképpen absztrakt felülvizsgálat keretében végzett – értékelés alapját, hogy a választott nemzeti igazságszolgáltatási modellek összeegyeztethetőek‑e ezekkel a követelményekkel. Az ilyen típusú vizsgálat gyakran ahhoz a kérdéshez vezet el, hogy vannak‑e a rendszerbe beépített megfelelő biztosítékok, amelyek aztán – legalábbis bizonyos mértékig – megakadályozzák a külső nyomás és politikai befolyás gyakorlását.

234. Az ilyen mércék valójában meglehetősen homályos jellege, az elvégzendő összeegyeztethetőségi felülvizsgálat elvont jellegével együtt ugyanakkor szükségessé teszi, hogy egyértelmű legyen az, hogy pontosan mit kell vizsgálni, milyen részletességgel, és mely érvek alapján; most erre a kérdésre térek rá.

b)      Az értékelés jellege: mit kell megállapítani

235. Először is, egyértelmű kell legyen, hogy milyen típusú ügyet terjesztettek a Bíróság elé. Az első tisztázandó pont ezért az azon két lehetséges ügytípus közötti különbségtételt érinti, amelynek keretében a bírói függetlenséghez kapcsolódó kérdések felmerülhetnek.

236. Egyrészről a bírói függetlenséggel összefüggő kérdést felvethet valamely egyén, tipikusan az uniós jog által védett jogok egyedi ügyben történő megsértésére vonatkozó helyzetben feltárt járulékos kérdésként. Egy ilyen ügyben a bírói függetlenséget érintő hiányosságok a Charta 47. cikke szerinti jogok egyedi ügyben történő megsértéséhez vezethetnek. Egy ilyen helyzet utalhat a szabályok általában véve diszfunkcionális jellegére,(108) ez azonban nem szükségszerű: lehet szó egy egyébként működő rendszerben bekövetkező egyedi mulasztásról is.

237. Másrészről vannak olyan ügyek is, amelyek valamely igazságszolgáltatási rendszer különböző elemeinek strukturális értékelésére vonatkoznak. Az ilyen értékelés tulajdonképpen a tagállamokban alkalmazott bizonyos jogalkotási megoldásoknak az uniós jog követelményeivel való összeegyeztethetőségét vizsgálja. Ez a helyzet akkor merülhet fel, amint azt a jelen ügyekben is történt, ha az alapeljárás az igazságszolgáltatási rendszer állítólagos hiányosságaira vonatkozik, azonban nem szükségképpen (bizonyosan nem mindegyik) kapcsolódik a tisztességes eljáráshoz való egyéni jog adott ügyben történő megsértésének konkrét esetéhez. Egy ilyen helyzetben az elemzéshez az adott rendszer uniós jogi paraméterekkel való összeegyeztethetőségének absztrakt értékelése szükséges.(109)

238. E második helyzettel a Bíróság kötelezettségszegési eljárás formájában nemrég foglalkozott.(110) Ezenkívül olyan ügyekben is felmerült, amelyekben a kérdést előterjesztő bíróság által az alapeljárásban elbírálandó érdemi kérdéssel való összefüggés hiányában az ügyet végül elfogadhatatlannak nyilvánították.(111) Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy voltak olyan ügyek a múltban, amelyekben a strukturális elemek ilyen absztrakt felülvizsgálata képezte az alapeljárás lényegét, és amelyekhez a Bíróság által adandó választ szükségesnek ítélték.(112)

239. A bizonyos nemzeti intézményi vagy eljárási megoldások uniós jog követelményeivel való összeegyeztethetőségének absztrakt felülvizsgálatára irányuló ez utóbbi ügytípusra kétségkívül az MCV keretében is lehetőség van. Amint azt a fentiekben részletesen kifejtettem,(113) ez a mechanizmus lehetővé teszi a Románia által alkalmazott bizonyos modellek absztrakt felülvizsgálatát anélkül, hogy minden egyes konkrét ügyben szükségképpen valamely uniós jogon alapuló egyéni jog állítólagos megsértése állna fenn. A későbbiekben fog majd kiderülni, hogy a nagytanács által nemrégiben hozott Miasto Łowicz ítéletet követően e tekintetben pontosan mi a helyzet az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése alapján.(114)

240. A jelen ügyek, valamint a tagállamokban biztosítandó bírói függetlenség megfelelő mértékére vonatkozó más potenciális kérdések szempontjából transzverzális jelleggel talán hasznos lehet azt tisztázni, hogy egy ilyen absztrakt típusú – akár az MCV‑határozaton és a Chartán, akár potenciálisan az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésén alapuló – felülvizsgálat keretében milyen érvekre kell kitérni. E tekintetben három forgatókönyvet különböztetnék meg.

241. Először, az intézményi vagy eljárási keret már általános és elvont vizsgálat esetén is problematikus. Maga a „tervrajz” önmagában vizsgálva, még az alkalmazásának bármely konkrét példája nélkül is hibásnak tűnik. Alkalmas lenne a visszaélésre, mivel világosan látszik, hogy nem tudja a megfelelő mértékű külső függetlenséget biztosítani és nem felel meg a látszat elmélete követelményeinek, amelyet a Charta 47. cikkének második bekezdése és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése megkövetel. Ez az első lehetőség nevezhető „csak papír alapján történő értékelésnek”.

242. Másodszor, létezik olyan helyzet, amelyben az intézményi keret önmagában véve talán nem problematikus, de valamely bíróság vagy e Bíróság előtt előterjesztett egyértelmű érvek vagy akár bizonyítékok azt mutatják, hogy a gyakorlatban vannak ilyen problémák vagy visszaélésre való lehetőségek. Erre két esetben kerülhet sor: egyrészt, ha a tervrajzot más tervrajzok összefüggésében helyezik el. Ez lesz a helyzet akkor, amikor egy nemzeti szabály elszigetelten, papíron vizsgálva nem tűnik problematikusnak, azonban az adott rendszeren belüli más szabályokkal kombinálva mélységesen problematikussá válik. Másrészt egy adott modell hibái papíron nem feltétlenül látszanak, azonban a tényleges alkalmazása során kiderülnek. Így a második forgatókönyv közös témája a puszta tervrajzon való túlterjeszkedés azáltal, hogy a „papírokat együttesen” vagy a „papírok alkalmazását” vizsgálják.

243. Harmadszor, lehet olyan helyzet is, amelyben az intézményi keret „papíron” megfelelni látszik a Charta 47. cikke második bekezdése vagy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti jogi követelményeknek. Ugyanakkor arra utaló jelek vannak, hogy a valamely tagállam jelentette különös környezetben, az adott tagállam jogi és intézményi összefüggéseivel együtt vizsgálva valójában már visszaélésszerűen alkalmaznak egy egyébként szilárd modellt. Ez a forgatókönyv, amely a valamely nemzetközi bíróság vagy más nemzetközi intézmény általi értékelés szempontjából tulajdonképpen a legproblematikusabb, ténylegesen „csak a gyakorlatra”, vagy sajnálatos módon inkább arra az esetre vonatkozik, amikor a „papírnak nincs jelentősége”.

244. Hangsúlyozni kell, hogy a második és harmadik forgatókönyv esetén a nemzeti összefüggés és a tényleges alkalmazás két módon is különös jelentőséggel bír. Először is, a szóban forgó rendelkezéseket valamely tagállam intézményi környezetének összefüggésében kell vizsgálni. Ezért a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni az átfogó intézményi és strukturális összefüggéseket és azt, hogy a szóban forgó szabályok hogyan működnek együtt más, kapcsolódó szabályokkal. Ugyanis, még ha egy adott rendelkezés elszigetelten vizsgálva helytállónak tűnhet is, nagymértékben problematikus lehet, ha azt a rendszer más releváns elemeivel való összefüggésében vizsgáljuk.(115)

245. Másodszor, természetesen felmerül a tényleges alkalmazásra és a tényleges nemzeti gyakorlatra vonatkozó, az ügy iratanyagán és a Bíróság előtt előadott érveken alapuló állítások ellenőrzésének kényes kérdése. A nemzeti gyakorlat figyelembevétele kétségkívül lehetséges és szükséges. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában ugyanis többször megerősítette, hogy az uniós joggal való összeegyeztethetőség elemzéséhez általában véve nem csak önmagukban a nemzeti jogszabályok relevánsak, hanem az esetjog és a gyakorlat is.(116)

246. Amennyiben azonban a bíróságok, és különösen e Bíróság előtt ilyen, kontextuson és gyakorlaton alapuló körülményekre hivatkoznak, e körülményeket megfelelően ki kell fejteni, bizonyítani és tárgyalni kell, akár a nemzeti bíróságnak, akár e Bíróság előtt a feleknek és a beavatkozó feleknek. Másként fogalmazva, amennyiben azt állítják, hogy egy adott rendszer vagy intézményi struktúra a valóságban másként működik, mint amit „a jogszabály papíron” rögzít, ezeket az érveket – észszerű mértékben – megfelelően alá kell támasztani.

247. Hangsúlyozni kívánom, hogy „észszerű” mértékben. Egyrészről ugyanis teljességgel észszerűtlen lenne azt kérni egy nemzeti bíróságtól, amely előzetes döntéshozatalra utaló végzésében például azt állítja, hogy a fegyelmi eljárások nemzeti rendszerével visszaélnek annak érdekében, hogy politikai nyomást gyakoroljanak a bírákra, hogy az adott tagállamban folytatott fegyelmi eljárások összességére vonatkozó kimerítő statisztikákkal, valamint dokumentált bizonyítékokkal szolgáljon arra vonatkozóan, hogy pontosan hogyan történik a nyomásgyakorlás, és az pontosan hogyan befolyásolja a bírói döntéshozatalt egyedi ügyekben. Másrészről azonban az is problematikus, ha csak utalnak a nemzeti modellre, és elvont módon azt állítják, hogy azzal vissza lehet élni, amennyiben nem váltanak más modellre.

248. Mindennel vissza lehet élni. A visszaélés puszta lehetősége nem elegendő érv egy teljes struktúra vagy modell megszüntetéséhez. Ugyanígy nem tiltják be a kések vagy a gépkocsik használatát, noha kevésbé felelős emberek kezében ezek számos más célra használhatók, mint arra, hogy ezekkel kenyeret vágjanak vagy munkába menjenek. Így még a külső bírói függetlenség és a látszat világában is a Bíróság elé kell terjeszteni valamilyen meggyőző érvet arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos modell pontosan és konkrétan hogyan alkalmas a visszaélésre, vagy szemléltető példákat arról, hogy az alkalmazási gyakorlatban ezt hogyan teszik már meg, ami így strukturális problémát jelent.

C.      A szóban forgó nemzeti rendelkezések értékelése

249. E meglehetősen részletes útitervvel végül rátérek a két vitatott intézményi kérdés értékelésére. A nemzeti jogi háttér általános áttekintésével kezdem (1). Ezt követően megvizsgálom a C‑83/19. sz. ügyben feltett, az igazságügyi felügyelet vezetőinek kinevezésére vonatkozó kérdéseket (2), majd rátérek a C‑127/19., C‑195/19., C‑291/19. és C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett, az SIIJ létrehozásával kapcsolatos kérdésekre (3).

1.      Általános háttér

250. A jelen ügyek mind az úgynevezett igazságügyi törvények – a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény, az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény és a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény – különböző elemeire vonatkoznak. E törvényeket Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozására vonatkozó tárgyalások keretében fogadták el azzal a céllal, hogy javítsák a bíróságok függetlenségét és hatékonyságát.(117)

251. E törvényeket és későbbi módosításaikat a csatlakozást követően az MCV keretében szorosan figyelemmel kísérték. E törvények és későbbi módosításaik alapján a Bizottság rendszeresen beszámolt a Románia által a bíróságok függetlensége és hatékony működése, valamint a korrupció elleni küzdelem terén elért haladásról. E haladásra tekintettel a Bizottság a 2017. évi MCV‑jelentésében néhány végső ajánlást fogalmazott meg, amelyek az MCV lezárásához vezethettek volna.(118) E haladás azonban a 2017 és 2018 közötti időszakban visszájára fordult, amikor az igazságügyi törvényeket különböző, a parlament által – a parlament két kamarájában korlátozott vitával járó – gyorsított eljárásban elfogadott törvényekkel(119) módosították.(120) E törvények elfogadását jelentős politikai viták és nyilvános tiltakozások övezték.(121) Ezt követően a román kormány 2018 szeptembere és 2019 márciusa között öt sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, amelyek módosították és új rendelkezésekkel egészítették ki az igazságügyi törvényeket.(122)

252. E módosítások további elemeket is tartalmaznak, amelyek nem képezik a jelen eljárások tárgyát, így például egy új korengedményes nyugdíjrendszert, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását a bírák tekintetében, valamint a magisztratúra legfelsőbb tanácsa tagjainak visszahívását megalapozó további okokat.(123) E rendeletek iktatták be továbbá a Bíróság elé terjesztett ügyek alapjául szolgáló módosításokat, így az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezésére vonatkozó eljárást és az SIIJ létrehozását, valamint a bírák vagyoni felelősségére vonatkozó rendelkezések módosításait, amelyeket a C‑397/19. sz. ügyben külön indítványban elemzek.

253. E módosításokat a Bizottság 2018. és 2019. évi MCV‑jelentéseiben negatívan értékelte. Egyes módosítások több nemzetközi szerv, többek között a Velencei Bizottság(124) és a GRECO(125) jelentéseiben is szerepeltek, amikor e szervek figyelmeztettek az ezen elemek által potenciálisan jelentett kockázatokra, nevezetesen, hogy alááshatják a bíróságok függetlenségét, valamint hatékonyságát és minőségét. A Velencei Bizottság ezenkívül a sürgősségi kormányrendeletek kiterjedt használatát is aggályosnak találta.(126)

254. Az általános háttér körében kiemelendő fontos közös jellemző a román kormány által a különböző igazságügyi törvények fontos pontjainak módosítása érdekében elfogadott sürgősségi kormányrendeletek prominens szerepe. Annak vizsgálata, hogy az ilyen, legalábbis ránézésre rendkívüli eszköz ilyen használata a nemzeti alkotmányjog alapján megengedett‑e, nem e Bíróság, hanem a nemzeti (alkotmány)bíróság(ok) feladata.

255. Az a körülmény azonban, hogy – mint azt a román kormány a tárgyaláson is elismerte – a sürgősségi kormányrendeletek jogalkotási technikáját az igazságügyi reform körében gyakran alkalmazták anélkül, hogy e gyakorlat a sürgősséget illetően ténylegesen minden esetben egyértelműen indokolt lett volna, már önmagában az általános háttér fontos elemét alkotja. Az olyan törvényeket, amelyek az állam harmadik hatalmi ágát strukturális szempontból szabályozzák, egy, a hatalmi ágak valódi szétválasztását tiszteletben tartó rendszerben csak megfelelő gondolkodási folyamatot és vitát követően fogadhatják el, amelynek során meghallgatnak minden megfelelő jogalkotási és igazságszolgáltatási szervet, amelyek a jogszabályok kidolgozásában általában részt vesznek. Végtére is az ilyen jogszabályoknak ideális esetben nem tiszavirág‑életűeknek kell lenniük.

256. Összegezve, noha az „igazságszolgáltatás sürgősségi kormányrendeletek útján történő szabályozása” önmagában nem jelenti az uniós jog megsértését, a kontextusnak kétségkívül fontos elemét alkotja, amelyet a szóban forgó nemzeti rendelkezések értékelése során figyelembe kell venni.

2.      Az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezése

a)      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés és a felek álláspontja

257. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet elfogadásának jogi eljárásával és körülményeivel, valamint következményeivel kapcsolatban számos aggályt fogalmaz meg.

258. Először is megjegyzi, hogy a sürgősségi kormányrendelet végeredményben nem egy állítólagos „joghézagot” orvosol, amint azt a rendelet preambuluma kimondja, hanem elvonja a magisztratúra legfelsőbb tanácsának egyik hatáskörét, amely az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítójaként betöltött alkotmányos szerepéből ered. A sürgősségi kormányrendelet ezenkívül bevezeti azt a lehetőséget, hogy határozatlan időre vezetői funkciókat gyakoroljanak egy lejárt megbízatás törvényi differenciálás nélküli, automatikus meghosszabbítása által, anélkül hogy a magisztratúra legfelsőbb tanácsának bármely lehetősége lenne mérlegelési jogkörének gyakorlására, amely alkotmányos szerepének lényege.

259. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a román alkotmány 133. cikkének (1) bekezdése a bíróságok függetlenségének biztosításával bízza meg a magisztratúra legfelsőbb tanácsát. E bíróság jelzi továbbá, hogy a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelettel elfogadott megoldás indokolatlan kivételt jelent a főszabály alól, amely szerint az ideiglenes kinevezés valamely személynek a vezetői tisztség ellátásával történő megbízásában áll, és így sérti a magisztratúra legfelsőbb tanácsának hatáskörét.

260. E Bíróság előtt a „bírák fóruma” egyesület – a kérdést előterjesztő bíróság előtt már előadott és a kérdést előterjesztő bíróság által elfogadott érvekkel összhangban – azt állította, hogy a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet azzal a hatással jár, hogy elvonja a magisztratúra legfelsőbb tanácsának egyik hatáskörét, amely az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítójaként betöltött alkotmányos szerepéből ered. A tárgyaláson a felperes pontosította továbbá, hogy a múltban már alkalmazták a megbízási rendszert az igazságügyi felügyelet vezető felügyelői tisztsége tekintetében. Ezenkívül a bírák és ügyészek jogállására vonatkozó szabályok elfogadásához, az igazságügyi felügyelet szervezetét és működését is beleértve, a magisztratúra legfelsőbb tanácsának véleményére van szükség. A szóban forgó sürgősségi kormányrendeletre vonatkozóan ilyen véleményt nem kértek.

261. A holland és a svéd kormány egyetért abban, hogy a bírákra vonatkozó fegyelmi eljárásnak – az igazságügyi felügyelet kinevezési eljárását is beleértve – tiszteletben kell tartania a bírói függetlenség elvét, összhangban a Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlatával. A holland kormány megjegyzi, hogy úgy tűnik, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben leírt 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet nem tartja tiszteletben ezt az elvet. A svéd kormány rámutat, hogy az erre vonatkozó értékelést a nemzeti bíróságnak kell lefolytatnia.

262. A Bizottság a tárgyaláson előadta, hogy a román kormány által az igazságügyi felügyelet vezetőinek kinevezésébe történő beavatkozás alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítékait illetően, figyelemmel különösen arra, hogy e kinevezésre a magisztratúra legfelsőbb tanácsa rendelkezik hatáskörrel. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megsértésére utaló jelek állnak tehát fenn.

263. A román kormány a tárgyaláson előadta, hogy az EUSZ 19. cikkel ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek szerint az igazságügyi felügyelet vezetőit akár csak ideiglenes jelleggel is sürgősségi kormányrendelettel nevezik ki, mivel ez politikai befolyás vagy politikai nyomásgyakorlás benyomását keltheti. E kormány nem vitatja a sürgősséget, azonban azt állítja, hogy a megbízás 303/2004. sz. törvény 57. cikkében biztosított lehetőségével nem lehetett volna élni, mivel az kizárólag a bíróságok és ügyészségek keretében történő megbízásra hivatkozik. A jelenlegi román kormány mindazonáltal azt állítja, hogy az előző kormány alkalmazhatott volna más mechanizmust az intézményi zavar megelőzése érdekében, például rövid távú kinevezés révén, bevonva az eljárásba a magisztratúra legfelsőbb tanácsát.

264. Ezzel szemben az igazságügyi felügyelet előadta, hogy – amint azt az említett jogforrás preambuluma jelzi – az intézkedést az annak következtében kialakult helyzet indokolta, hogy a korábbi vezetőség megbízatása 2018. szeptember 1‑jén lejárt, és a hatáskörrel rendelkező szerv nem írt ki új pályázatot. E jogi aktus továbbá úgy rendelkezik, hogy csak olyan személyek nevezhetők ki, akik korábban már sikerrel jártak a pályázaton és már ellátták a vezető felügyelői és vezetőfelügyelő‑helyettesi feladatokat. Végül, miután a magisztratúra legfelsőbb tanácsa ténylegesen megszervezte a pályázatot, ugyanaz a vezető felügyelő nyerte el a tisztséget, nagyon jó pontszámmal.

b)      Elemzés

265. A bírói kar tagjaira vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszerek szervezetét illetően sem a Charta 47. cikkének második bekezdése, sem az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése nem ír elő valamely meghatározott modellt. A függetlenség követelménye azonban azt feltételezi, hogy a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer „tartalmazza az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák”(127). Ezért a Bíróság az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzéséhez elengedhetetlen garanciaként azonosította egy független fórum részvételét, valamint olyan eljárás létrehozását, amely maradéktalanul biztosítja a Charta 47. és 48. cikkében rögzített jogokat, különösen a védelemhez való jogot.(128) Ez a megállapítás egyértelműen azt jelenti, hogy a Charta 47. és 48. cikkének követelményei vonatkoznak a bírói kar tagjaival szembeni fegyelmi eljárásokra.(129)

266. Megjegyzendő, hogy ezek a követelmények magukra a fegyelmi testületekre (tipikusan a fegyelmi vétséget elbíráló fegyelmi tanácsra) vonatkoznak, nem pedig az előttük eljárást indító jogalanyra (vagyis a fegyelmi ügyben eljáró ügyészre). Az igazságügyi felügyelet nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a fegyelmi vétség fennállása tárgyában határozatot hozzon. Erre a magisztratúra legfelsőbb tanácsának hatáskörrel rendelkező szekciója jogosult, amely fegyelmi testületként eljár.

267. Ugyanakkor, amint azt a román kormány a tárgyaláson pontosította és a felperes is megjegyezte, az igazságügyi felügyelet kulcsfontosságú szerepet játszik a fegyelmi eljárás keretében. Lefolytatja az előzetes vizsgálatot és dönt a fegyelmi vizsgálat megindításáról. Lefolytatja a fegyelmi vizsgálatot, majd végül dönt arról, hogy kezdeményezi‑e fegyelmi felelősség megállapítását a magisztratúra legfelsőbb tanácsának illetékes szekciója előtt.(130) Emellett fontos szerepet játszik a bírói hiba megállapítására irányuló eljárás kezdeményezésében is.(131) Ezenkívül, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, a vezető felügyelő a közelmúltbeli módosítások által megerősített fontos jogkörökkel rendelkezik:(132) kinevezi a vezetői feladatokat ellátó felügyelőket, irányítja a felügyelet tevékenységét és fegyelmi eljárásait, megszervezi az ügyek elosztását, meghatározza azon konkrét tevékenységi területeket, ahol ellenőrzési tevékenységet folytatnak, továbbá ő az engedélyezésre jogosult vezető tisztviselő, és ő maga jogosult fegyelmi eljárás indítására.

268. Ilyen összefüggésben meglehetősen egyértelmű, hogy az ilyen vizsgálati és a fegyelmi eljárások kezdeményezésére vonatkozó jogkörök – a fegyelmi eljárásban a végleges határozatot hozó testület által kínált biztosítékoktól függetlenül – már alkalmasak arra, hogy nyomást gyakoroljanak a valamely jogvita elbírálásának feladatával megbízott személyekre.(133) Még inkább ez a helyzet akkor, ha úgy tűnik, hogy a vizsgálat indítására és fegyelmi felelősség megállapításának kezdeményezésére vonatkozó jogkörrel egy olyan intézmény rendelkezik, amely ténylegesen a bírák vizsgálatára szakosodott.

269. Ezért a fegyelmi eljárások kezdeményezéséért felelős olyan szervnek, mint az igazságügyi felügyelet, legalább bizonyos fokú működési és vizsgálati függetlenséggel kell rendelkeznie. Megismétlem, hogy a függetlenség elvárt szintje nyilvánvalóan nem lehet azonos azzal, mint amit maguktól a fegyelmi szervektől megkövetelnek. Ugyanakkor, szem előtt tartva az igazságügyi felügyeletnek a magisztratúra legfelsőbb tanácsán belüli szerepét és a vezető felügyelő jogköreit, az e tisztségbe történő kinevezési eljárás nem vezethet azzal kapcsolatos aggályokhoz, hogy e szerv jogköreit és feladatait az igazságszolgáltatási tevékenység fölötti politikai ellenőrzés és nyomásgyakorlás eszközeként használják.

270. Hogyan illeszkedik ebbe a képbe egy, a tisztséget betöltő személy megbízatásának meghosszabbításában álló ideiglenes kinevezési rendszert előíró szabály? Absztrakt módon, minden összefüggéstől függetlenül vizsgálva egy ilyen szabályról aligha lehet elmondani, hogy önmagában véve sérti a bírói függetlenség uniós jog által előírt követelményeit.

271. Először is, a végrehajtó hatalomnak az igazságszolgáltatásban fennálló tisztségekbe történő kinevezésben való részvétele nem minden esetben vezet automatikusan a függetlenség elvét sértő alárendeltségi viszonyhoz, amennyiben vannak biztosítékok, amelyek a kinevezést követő feladatellátás során védik az érintetteket a befolyástól vagy nyomásgyakorlástól.(134) Sőt, épp ellenkezőleg: a hatalmi ágak szétválasztása mindkét irányban érvényesül.

272. Ez a következtetés véleményem szerint egy, az igazságügyi felügyelethez hasonló szerv vezető tisztségeibe történő kinevezésre is vonatkozik. Ebben az összefüggésben, amint azt az igazságügyi felügyelet előadja, a román kormány nem közvetlenül, egyedi határozattal nevezte ki az igazságügyi felügyelet vezető felügyelőjét. A 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet az igazságügyi felügyelet vezetésének ideiglenes biztosítására szolgáló eljárást szabályoz.

273. Másodszor, a Charta 47. cikkének második bekezdése főszabály szerint nem zár ki egy olyan rendszert, amely szerint egy, az igazságügyi felügyelethez hasonló szerv ideiglenes vezetését a tisztséget betöltő vezető felügyelő és vezetőfelügyelő‑helyettes látja el mindaddig, amig a rendes eljárás útján új vezetést nem neveznek ki. Amint azt az igazságügyi felügyelet szintén előadta, ez valóban biztosíthatja, hogy a tisztséget ideiglenesen betöltő személyek már korábban sikerrel jártak a törvényben előírt pályázaton és tapasztalattal rendelkeznek e pozícióban. Egy ilyen rendszer valóban szükséges lehet, és egyes kulcsfontosságú pozíciók vonatkozásában, a bírósági kinevezéseket is beleértve, számos országban megtalálható.(135)

274. Itt azonban az ördög nem a részletekben, hanem az összefüggésben rejlik. Az imént említett két, látszólag nem problematikus elem gyorsan elveszíti ellentmondásmentes jellegét, ha az igazságügyi felügyelet vezetőinek ideiglenes kinevezésére vonatkozó, a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendeletben foglalt konkrét rendszert és a konkrét eredményt nézzük, amelyhez az az egyedi ügyben vezetett.

275. E rendelet II cikke szerint az ideiglenes kinevezésre vonatkozó rendszer akkor is alkalmazandó, ha az igazságügyi felügyelet vezetői tisztségei e sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésekor nincsenek betöltve, és a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet elfogadásakor pontosan ez a helyzet állt fenn.(136) Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a sürgősségi kormányrendelettel – az ilyen kinevezés esetén általában meghallgatandó szervvel való konzultáció nélkül – bevezetett szabály célja nem csupán az, hogy a tisztség betöltésének folytonosságát biztosítsa. E szabály azzal a gyakorlati hatással jár, hogy a törvénnyel kialakított eljárástól eltérő eljárással, az előbbi eljárásban általában részt vevő szereplők megkerülésével utólag visszahelyez tisztségébe egy olyan személyt, akinek a megbízatása már lejárt.

276. Egy látszólag semleges szabály összefüggésének és gyakorlati működésének ezen eleme önmagában elegendő azon következtetés levonásához, hogy az igazságügyi felügyelet vezetői ideiglenes kinevezésének a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendelettel kialakított rendszere alkalmas arra, hogy kétségeket keltsen a román kormány ahhoz fűződő érdekét illetően, hogy a bírói kar tagjaival szembeni fegyelmi vizsgálatokért felelős szerv vezető tisztségébe egy adott személyt nevezzen ki. Következésképpen úgy tűnik, hogy egy ilyen rendszer nem tartalmaz olyan garanciákat, amelyek alkalmasak arra, hogy a jogalanyok számára biztosítsák minden, az igazságszolgáltatási szervek külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását.

277. Véleményem szerint az elemzést itt be lehet és valójában be is kell fejezni. A kérdést előterjesztő bíróság, és mindenekelőtt a jelen eljárásokban részt vevő (nemzeti) felek az összefüggésekre vonatkozó más érveket is előadtak, amelyek nem csupán a (nemzeti) hatáskörmegosztással kapcsolatos kérdésekre, hanem az egyes érintett egyénekre és szervekre és azok állítólagos különös érdekeire is vonatkoztak. Nem gondolom, hogy szükséges vagy helyénvaló lenne, ha e Bíróság az összefüggés e további elemeinek bármelyikével foglalkozna, tekintettel arra, hogy az előbbiekben kifejtett érv maga egyértelmű és meggyőző.

278. Összefoglalva, egy személytől elvonatkoztatott, semleges, előzetesen kialakított szabály, amely az intézményi folytonosság jegyében kimondja, hogy egy adott személy mindaddig hivatalban marad, amíg utódát megfelelően ki nem nevezik, rendben van és észszerű. Egy ilyen, látszólag semleges szabály eszközként történő felhasználása, amelynek az az egyetlen hatása, hogy egy adott személyt a megbízatásának lejártát követően a rendes kinevezési eljárások megkerülésével visszahelyez egy tisztségbe, nincs rendben és nem észszerű.

c)      Közbenső következtetés

279. Ezért a C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre a következő válasz adását javaslom: a Charta 47. cikkének második bekezdését, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek alapján a kormány az általában alkalmazandó jogi szabályoktól eltérve az igazságszolgáltatási rendszeren belüli fegyelmi vizsgálatok lefolytatásáért felelős szerv vezető tisztségeibe történő ideiglenes kinevezésre vonatkozó olyan rendszert fogad el, amelynek gyakorlati hatása egy olyan személy tisztségébe történő visszahelyezése, akinek a megbízatása már lejárt.

3.      Az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztály

a)      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések és a felek álláspontja

280. A jelen indítványban vizsgált öt ügy közül négy az SIIJ‑t létrehozó és szabályozó jogi rendelkezésekre vonatkozik. Az ugyanazon nemzeti bíróság által előterjesztett C‑127/19. és C‑355/19. sz. ügyben az SIIJ‑t létrehozó jogszabályi rendelkezéseket végrehajtó különböző közigazgatási aktusok jogszerűsége a tét. A C‑195/19. és a C‑291/19. sz. ügyet bírák és ügyészek ellen folyamatban levő, az SIIJ részvételét igénylő büntetőeljárások keretében terjesztették elő.

281. Ebben az összefüggésben a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik és ötödik kérdés, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdés és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdés lényegében arra kérdez rá, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében és a Charta 47. cikkében rögzített bírói függetlenség elvével, valamint az EUSZ 2. cikk szerinti jogállamiság értékeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséggel ellentétes‑e az SIIJ létrehozása. A C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdéssel azt kérdezik, hogy a Charta 47. cikkének – az ügy észszerű határidőn belül való tárgyalása útján biztosított tisztességes eljáráshoz való jogról szóló – második bekezdésével ellentétes‑e az SIIJ létrehozása, figyelemmel az ezen ügyosztály keretében meglévő tisztségek alacsony számára.

282. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések tehát, nagy részben elfogadva az alapeljárások felei által előadott érveket, az SIIJ létrehozásával és működésével kapcsolatos különböző kérdéseket vetnek fel. Ezeket az érveket a Bíróság előtt észrevételeket előadó egyes érdekelt felek, különösen a bírák fóruma egyesület, a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület, a főügyész és OL tovább részletezte.

283. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésekben előadott elemekre tekintettel a holland és a svéd kormány, valamint a Bizottság megítélése szerint jelentős körülmények támasztják alá azt, hogy az SIIJ létrehozására és működésére vonatkozó szabályok nem felelnek meg a bírói függetlenség és pártatlanság követelményeinek.

284.  A román kormány, amely írásbeli észrevételeiben az SIIJ e követelményekkel való összeegyeztethetősége mellett érvelt, a tárgyaláson megváltoztatta álláspontját. Tájékoztatta a Bíróságot, hogy a jelenlegi kormány az általa 2019. december 27‑én jóváhagyott feljegyzésben kifejtett okokból – az MCV‑jelentések ajánlásaival, valamint a Velencei Bizottság és a GRECO jelentéseivel összhangban – támogatja az SIIJ megszüntetését.

285. E kormány kifejtett néhány olyan tényezőt, amelyeken új álláspontja alapul. Ezek közül csak hármat emelnék ki; ezekre e kormány felhívta a figyelmet és azokat az érdekelt felek e Bíróság előtt megvitatták. Először is, úgy tűnik, hogy a kiválasztási bizottságok összetételére vonatkozó, utóbb módosított rendelkezések ellentétesek a bírák és az ügyészek pályafutása elkülönítésének a román jogban rögzített elvével, amely szerint az ügyészek jelölése a magisztratúra legfelsőbb tanácsa ügyészi szekcióinak hatáskörébe tartozik. Másodszor, úgy tűnik, hogy az SIIJ létrehozása ahhoz a kockázathoz vezetett, hogy az ezen ügyosztályhoz tartozó ügyészek de facto mentesülnek a büntetőeljárások alól. Harmadszor, a „hierarchiában magasabb szinten álló ügyész” fogalmához kapcsolódó szabály a hierarchikus ellenőrzés elvére figyelemmel ellentmondásos.

286. Így végső soron úgy tűnik, hogy csak a magisztratúra legfelsőbb tanácsa védi az SIIJ létrehozását és működését. E tanács kifejtette, hogy az SIIJ létrehozását a bírói kar tagjai védelmének szükségessége indokolja.(137) Az SIIJ célja, hogy a társadalomban betöltött fontos szerepükre tekintettel további garanciákat nyújtson egy adott személyi körnek és biztosítsa az ügyeiket kezelők magas szintű professzionalizmusát. Az SIIJ így fokozná az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét azáltal, hogy védelmet biztosítana a bírói kar tagjaival szembeni önkényes panaszokból és keresetekből eredő nyomással és visszaélésekkel szemben.

287. A tárgyaláson a magisztratúra legfelsőbb tanácsa hangsúlyozta, hogy a rendszert a DNA által a bírói kar tagjaival szemben elkövetett túlkapások is indokolják, mivel a DNA az SIIJ létrehozását megelőzően a romániai bírák több mint felével szemben folytatott nyomozást, amint azt az igazságügyi felügyelet által készített és a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által 2019 októberében jóváhagyott jelentés feltárta.(138) E „védelmi” célt ezenkívül a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 33/2018. sz. ítélete is elfogadta.(139)

288. A magisztratúra legfelsőbb tanácsa előadta továbbá, hogy az SIIJ létrehozásához garanciák rendszere kapcsolódott, amely alkalmas arra, hogy eloszlassa a politikai nyomásgyakorlással szembeni függetlenségével kapcsolatos kétségeket. További biztosítékok támasztják alá az SIIJ vezető ügyészének kinevezésére és az ezen ügyosztály ügyészeinek kiválasztására vonatkozó eljárásokat.(140) A más ügyészségi ügyosztályok vezetőitől eltérően, amelyeket az igazságügyi miniszter által szervezett pályázat útján neveznek ki, a magisztratúra legfelsőbb tanácsa pedig csak tanácsadói véleményt ad, az SIIJ vezető ügyészét a magisztratúra legfelsőbb tanácsának teljes ülése nevezi ki. Az SIIJ ügyészeit illetően ezenkívül megjegyzendő, hogy a függetlenség további biztosítékait jelenti a legalább 18 éves ügyészi tapasztalat követelménye, az, hogy a kiválasztásra átlátható eljárásban, politikai befolyástól mentesen kerül sor, valamint az, hogy az ügyészek szakmai tevékenységének legutóbbi öt évét alaposan megvizsgálják, és nincs lehetőség az ezen ügyosztályra megbízással történő áthelyezésre.

b)      Elemzés

289. A kérdést előterjesztő bíróságok által előadott érvek, valamint az e Bíróság előtt észrevételeket előadó felek által megfogalmazott aggályok kiterjedtek és összetettek. Az SIIJ létrehozására, összetételére és jogköreire irányadó nemzeti szabályok különböző elemeire, vezetőinek kiválasztására, a más ügyészségi ügyosztályok hatáskörére gyakorolt hatásában megnyilvánuló tágabb intézményi hatásaira, valamint a feladatai gyakorlatban történő ellátásának módjára vonatkoznak.

290. A Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatával(141) összhangban azt az álláspontot képviselem, hogy még ha ezek az elemek önmagukban vizsgálva nem is kifogásolhatók, ezeket átfogó értékelés útján vizsgálni kell az SIIJ létrehozása és működése által a bírói függetlenség követelményeire gyakorolt hatás meghatározása érdekében.

291. Kiindulópontként, kellő figyelemmel arra, hogy a „bírákkal foglalkozó” külön ügyészségi ügyosztály létrehozása milyen hatást gyakorolhat a bírói kar nyilvános megítélésére, az szükséges, hogy egy ilyen ügyosztály létrehozását különösen nyomós, átlátható és valós indok igazolja (i). Ha ez a feltétel fennáll, elengedhetetlen továbbá, hogy ezen ügyosztály összetétele, szervezete és működése olyan garanciáknak tegyen eleget, amelyek alkalmasak a bírói karra történő külső nyomásgyakorlás kockázatának elkerülésére (ii). Végül, a releváns összefüggés meghatározása során szintén jelentőséggel bírnak az SIIJ létrehozását övező konkrét körülmények, valamint az arra vonatkozó információk, hogy e szerv hogyan látta el feladatait (iii).

i)      Indokolás

292. A fentiekben vázoltakhoz(142) hasonlóan a Charta 47. cikkének második bekezdésében, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében rögzített bírói függetlenség és pártatlanság uniós követelményei az ügyészség intézményi kialakítását illetően nem írnak elő a tagállamok számára valamely meghatározott struktúra vagy modell elfogadására vonatkozó kötelezettséget. Az európai államokban valójában rendkívül változatos az ügyészségek szervezete.(143)

293. Egy, a bírói kar tagjai által elkövetett bűncselekmények tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkező külön ügyészségi ügyosztály létrehozása azonban egyértelmű potenciális hatással van a bírói függetlenség és pártatlanság nyilvános megítélésére. Kiemeli a bírói kart mint olyan szakmai csoportot, amelynek tekintetében az ügyészségen belül külön igazgatási szervezeti egységre van szükség. Amint azt a Bizottság megjegyezte, ez azt a benyomást keltheti, hogy az igazságszolgáltatási rendszerben jelentős mértékű bűnözés vagy akár korrupció van jelen. Ez azzal a hatással jár, hogy a bírák által elkövetett bűncselekményeket (amelyek bármilyen jellegűek lehetnek) azonos súlyossági szintre helyezi a korrupció, a szervezett bűnözés vagy a terrorizmus súlyosságával, mivel a romániai ügyészségen belül ezenkívül csak ezek tekintetében léteznek külön ügyosztályok.(144) Ez a „bűnözés benyomása” a valamely adott intézkedés által a bírói függetlenségre gyakorolt hatás értékelésének egyik fő elemét, nevezetesen a demokratikus társadalomban a bíróságokba vetett közbizalmat érinti.(145)

294. Ismét hangsúlyozom, hogy nehezen állítható, hogy a különleges ügyészségi ügyosztályok vagy akár külön ügyészségek létrehozása önmagában véve kizárt lenne. A tagállamokban léteznek ugyanis különös ügyészségi struktúrák, amelyek bizonyos embercsoportok (például a kiskorúak) különleges védelmi igényén vagy bizonyos személyek különleges jogállásán (például a katonai ügyészségek) alapulnak, vagy akár valamely, különleges szakértelmet vagy ismereteket igénylő konkrét összetett tárgykörhöz (például összetett gazdasági bűncselekmények, kiberbiztonság stb.) kapcsolódnak.

295. Az ilyen intézményi intézkedés által a bírói kar megítélésére gyakorolt jelentős hatást illetően azonban kulcsfontosságú a valós és kellően nyomós indokokon alapuló igazolás fennállása, amely indokokat ezenkívül egyértelmű és hozzáférhető módon a nyilvánosság számára világossá kell tenni.

296. Az SIIJ létrehozását ilyen kellően nyomós indokok igazolták‑e? A magisztratúra legfelsőbb tanácsa kifejtette, hogy az SIIJ létrehozását a bírói kar tagjai védelmének szükségessége indokolja.

297. A bírói kar illetéktelen nyomásgyakorlással szembeni védelme általában véve valóban jogszerű és kellős nyomós indokot jelenthet egy, az e kockázat enyhítése érdekében kialakított ügyészségi szervezeti egység létrehozásához, figyelemmel egy adott tagállamra jellemző konkrét körülményekre, és tiszteletben tartva a bíróságok függetlenségének és pártatlanságának követelményeit.

–       Egyértelmű és hozzáférhető indokolás?

298. Ugyanakkor, amennyiben az SIIJ létrehozása nem a bűnözés elleni küzdelemhez, hanem magának a bírói karnak a védelméhez kapcsolódó okokkal függ össze, ezt az indokolást feltétlenül egyértelmű és hozzáférhető módon nyilvánosságra kell hozni annak érdekében, hogy ez ne ássa alá a nyilvánosságnak a bíróságokba vetett bizalmát.

299. A román kormány a tárgyaláson rámutatott arra, hogy az SIIJ létrehozásának indokait a 207/2018. sz. törvény preambulumában nem fejtették ki. Az igazságügyi felügyeletnek a DNA túlkapásairól szóló jelentését, amelyre a magisztratúra legfelsőbb tanácsa az SIIJ létrehozásának igazolása érdekében hivatkozik, csak a 2018. július 23‑án hatályba lépett törvény kihirdetését követően fogadták el. Nehezen belátható tehát, hogy e jelentés hogyan szolgálhatott a törvény indokolásául. Végül, a román kormány a tárgyaláson rámutatott, hogy az az érv, amely szerint meghatározott személyeket a szerepük természete és fontossága miatt védeni kell, nem tartható, ha ugyanezt a rendszert nem alkalmazzák más fontos személyekre, például szenátorokra vagy képviselőkre.

300. Ezen elemekre tekintettel nehéz megbizonyosodni arról, hogy mindenesetre a bíróságok illetéktelen nyomásgyakorlástól való védelmére irányuló cél volt‑e az SIIJ létrehozását indokoló célkitűzés. Ezért véleményem szerint nem állapítható meg, hogy ezen ügyészségi ügyosztály létrehozásáról a nyilvánosságot egyértelmű és hozzáférhető indokolás révén tájékoztatták volna.

–       Valós indokolás?

301. A Bíróság előtt észrevételeket előterjesztő felek közötti vita legjelentősebb és leginkább vitatott pontja arra vonatkozik, hogy valós‑e az SIIJ létrehozásának „védelmi” indokolása. A bírák fóruma egyesület, a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület, a főügyész és OL igen részletes érvelést adtak elő azon állítás alátámasztására, hogy az SIIJ létrehozását valójában más okok indokolták. E felek ennek érdekében az SIIJ intézményi szerkezetének gyakorlati következményeire hivatkoztak. Amint azt a főügyész a tárgyaláson megjegyezte, ezek az elemek a nyilvánosságban azt a benyomást kelthetik, hogy az SIIJ létrehozásának célja inkább a korrupció elleni küzdelem gyengítése volt.

302. Először is, a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület és a főügyész vitatta a „védelmi” célkitűzés igazi természetét. Ennek oka először is az SIIJ létrehozását megelőzően a bírói kar tagjaival szemben indított büntetőeljárások alacsony száma.(146) Ezenkívül az SIIJ működőképessé válása óta a bírói kar tagjaival szembeni ügyek száma nőtt, nem pedig csökkent. Másodszor, az SIIJ létrehozását nem kísérte további garanciák kialakítása. Az SIIJ ugyanazokat az eljárási szabályokat alkalmazza, mint más ügyészségi ügyosztályok, és a jogszerűség elve alapján köteles minden olyan panaszt nyilvántartásba venni és kivizsgálni, amely a büntetőeljárási törvénykönyv formai követelményeinek megfelel. Épp ellenkezőleg, a megfelelő eszközök hiánya jellemző, ami kevesebb garanciához vezet, főként az ügyészek alacsony száma miatt, és figyelemmel arra, hogy más ügyészségi ügyosztályoktól eltérően országos szinten nincs megfelelő területi struktúra, mivel az SIIJ valamennyi ügyésze Bukarestben végzi munkáját.

303. A román kormány a tárgyaláson egyetértett ez utóbbi megfontolással. Megjegyezte, hogy az SIIJ‑nek a bírói kar tagjai által elkövetett bármilyen bűncselekmény tekintetében fennálló kizárólagos hatásköre nem biztosítja az ügyészek szükséges szakosodását, különösen a korrupciós bűncselekményeket illetően, ami még inkább aggasztó tekintettel arra, hogy az SIIJ semmilyen területi struktúrával nem rendelkezik.

304. Másodszor, több körülmény utal arra, hogy az SIIJ létrehozása valójában a magas szinten elkövetett korrupció elleni küzdelem gyengítéséhez vezet. A 304/2004. sz. törvény 88¹ cikkének (1) és (2) bekezdése szerint az SIIJ kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a bírói kar tagjait érintő ügyekben, és hatáskörrel rendelkezik akkor is, ha más személyek ellen is folyamatban van a büntetőeljárás. A „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület és a főügyész kifejtették, hogy a más ügyészségi ügyosztályok által vizsgált ügyek áttételre kerülnek majd az SIIJ‑hez pusztán amiatt, hogy a bírói kar valamely tagjával szemben fiktív panaszt nyújtottak be.  Azt állította továbbá, hogy ez leginkább a DNA hatáskörébe tartozó ügyeket fogja érinteni, mivel egyes korrupciós ügyek bírákat is érinthetnek. A „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület a tárgyaláson pontosította, hogy az SIIJ az általa vizsgált valamely üggyel összefüggő elemekre hivatkozva bármilyen ügy iratait bekérheti. Ezenkívül a 88⁸ cikk (1) bekezdése d) pontjának a 7/2009. sz. sürgősségi kormányrendelettel beiktatott módosítása szerint az SIIJ hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a más ügyészségi ügyosztályok által már előterjesztett fellebbezéseket visszavonja. OL a tárgyaláson előadta, hogy az SIIJ egyik első intézkedése az volt, hogy a fellebbezési szakban levő fontos korrupciós ügyeket visszavonta.

305. Megjegyzendő továbbá, hogy az MCV‑jelentések, a Velencei Bizottság és a GRECO is megfogalmazta, hogy fennáll annak veszélye, hogy az SIIJ‑t olyan szervként fogják fel, amelynek létrehozása és működése politikailag motivált.(147) Ezt a veszélyt a tárgyaláson a román kormány is kifejezetten elismerte.

306. E megfontolásokra figyelemmel, a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által előadott védelmi cél elméleti jogszerűsége és komolysága ellenére számomra úgy tűnik, hogy aligha állítható, hogy az SIIJ létrehozását világos, egyértelmű és hozzáférhető módon megindokolták oly módon, hogy az ne ássa alá a nyilvánosság bíróságokba vetett bizalmát. Ezenkívül, a nemzeti bíróság általi ellenőrzés fenntartásával, az imént vázolt, a más ügyészségi ügyosztályok hatáskörére gyakorolt rendszerszintű káros hatásokra vonatkozó elemek nem csupán komoly kételyeket támasztanak a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által előadott indokolás valós jellegét illetően, hanem arra is alkalmasak, hogy bizalmatlanságot keltsenek az igazságszolgáltatási rendszer pártatlanságával és külső nyomás általi befolyásolhatatlanságával szemben, azáltal, hogy azt a benyomást keltik, hogy az SIIJ létrehozása és működése politikailag motivált.

307. Egyszerűen fogalmazva, ha az összes fenyegetést együtt vizsgáljuk, a kialakuló kép nem feltétlenül a bírák fokozott védelmét mutatja. Ami ehelyett – nyugtalanító módon – előtérbe kerül, az egy nagy hatalommal rendelkező struktúra, amely természetesen védelmet is nyújthat, de amely egyértelműen ellenőrzést és ezáltal befolyást is gyakorolhat. Talán ebben rejlik az egész elgondolás paradox volta: mivel a bírákat állítólag elnyomják a számos benyújtott feljelentés révén, létre kell hozni egy központosított egységet, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az ilyen ügyekben. Ugyanakkor a visszaélésre való strukturális lehetőségeket tekintve egy központosított és szakosított egység így még veszélyesebbé válik. A szétterjedt, decentralizált rendszerek olykor talán összehangolatlanok, azonban általában véve sokkal ellenállóbbak. Ezzel szemben a központosított rendszerekben elég, ha a központot átveszik.

ii)    Garanciák

308. Az imént levont következtetés ellenére a magisztratúra legfelsőbb tanácsa azt állította, hogy az SIIJ létrehozásához garanciák rendszere kapcsolódott, amely alkalmas arra, hogy eloszlassa a politikai nyomásgyakorlással szembeni függetlenségével kapcsolatos kétségeket.(148)

309. Nem tartom szükségesnek, hogy belebocsátkozzak a nemzeti jog azon részletes elemeinek hosszadalmas tárgyalásába, amelyeket mindenképp a nemzeti bíróságnak kell értékelnie. E tekintetben csupán azt jegyezném meg, hogy a magisztratúra legfelsőbb tanácsának ellentmondott a román kormány, amely a tárgyaláson elismerte, hogy több olyan garanciát, amelyekre a magisztratúra legfelsőbb tanácsa hivatkozik, a kormány által rövid idő alatt, sürgősségi kormányrendeletekkel elfogadott későbbi reformok jelentősen meggyengítettek.

310. Amint azt a román kormány a tárgyaláson elismerte, az SIIJ‑re vonatkozó rendelkezéseket módosító sürgősségi kormányrendeletek elfogadásával kapcsolatos sürgősséget nem mindig támasztották alá. Noha a 90/2018. sz.(149) és a 12/2019. sz. sürgősségi kormányrendeletet(150) illetően előadtak bizonyos indokokat, a román kormány megjegyezte, hogy a 92/2018. és a 7/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet semmilyen indokolást nem tartalmazott az SIIJ‑re vonatkozó rendelkezések módosításának sürgősségét vagy szükségességét illetően.

311. A Bíróság elé terjesztett észrevételek alapján úgy tűnik, hogy a sürgősségi kormányrendeletek többször módosították a kiválasztási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, enyhítve a kiválasztási bizottság összetételére vonatkozó követelményeket.(151) A román kormány a tárgyaláson rámutatott, hogy annak ellenére, hogy írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy az SIIJ ügyészeinek kinevezési eljárása további garanciát jelent, nem tett említést a 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelettel beiktatott későbbi módosításokról. Ezenkívül a 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet II cikke eltért a kinevezési eljárásra vonatkozó rendelkezésektől annak érdekében, hogy biztosítsa az SIIJ vezető ügyészének és ügyészei legalább egyharmadának ideiglenes kinevezését.

312. E kiválasztási eljárás fent említett módosításán kívül e sürgősségi kormányrendeletek az ügyosztály hatáskörére és intézményi struktúrájára vonatkozó kulcsfontosságú rendelkezéseket iktattak be, illetve módosítottak. Először is, a 7/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet új (6) bekezdéssel egészítette ki a 88¹ cikket. E módosítás szerint, amennyiben a büntetőeljárási törvénykönyv vagy bármely más különös törvény az SIIJ hatáskörébe tartozó bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárások tekintetében a „hierarchiában magasabb szinten álló ügyészre” hivatkozik, e kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az SIIJ vezető ügyészére vonatkozik, az ezen ügyosztály működőképessé válását megelőzően hozott határozatok tekintetében is.(152) Másodszor, e rendelet módosította a 88⁸ cikket is, (1) bekezdésének d) pontjában rendelkezve az SIIJ új hatásköréről, amely magában foglalja az ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyekben jogorvoslat kezdeményezését vagy annak visszavonását, beleértve a bíróságok előtt még folyamatban lévő vagy a működését megelőzően már jogerősen lezárt ügyeket is.

313. Ennélfogva úgy tűnik, hogy a román kormány rövid idő alatt egymást követően nem kevesebb mint négy sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, amelyek módosították az SIIJ‑vel kapcsolatos, a 207/2018. sz. törvénnyel beiktatott rendelkezések bizonyos vonatkozásait. Ez történt különösen az SIIJ vezető ügyésze és ügyészei kinevezési és kiválasztási eljárását, azonban az ügyosztály jogköreinek és az ügyészségen belüli jogállásának más fontos elemeit illetően is, anélkül, hogy minden esetben megindokolták volna a kormány beavatkozásának sürgősségét.

314. Ezek az elemek, amint azt a Bizottság előadja, megerősítik, hogy az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségébe való beavatkozás komoly kockázata áll fenn, amelyet tovább súlyosbít a kormány sürgősségi kormányrendeleteken keresztüli gyors és közvetlen beavatkozása, amely egyúttal rontja a bíróságokra gyakorolt politikai befolyásról a nyilvánosságban kialakult benyomást is.

315. Mindezen elemek alapján azt a következtetést vonom le, hogy a magisztratúra legfelsőbb tanácsának állításával ellentétben az SIIJ szabályozása nem nyúlt elegendő garanciát a működésére és összetételére gyakorolt politikai befolyás kockázatának kiküszöbölésére. Ami a magisztratúra legfelsőbb tanácsa által hivatkozott garanciák tartalmát illeti, ezeket – az ügyosztály intézményi struktúráját, az ügyészek kinevezésére vonatkozó szabályait és a más ügyészségi ügyosztályokhoz való viszonyát is több alkalommal módosító – sürgősségi kormányrendeletekkel utóbb gyengítették. Végül, minderre az – előző szakaszban vázolt okokból a függetlenségének külső megítélését tekintve kezdettől fogva nem igazán robusztus – SIIJ már eleve meglehetősen megkérdőjelezhető kialakítása jelentette összefüggésben került sor.

iii) Összefüggések és gyakorlati működés

316. Véleményem szerint a fenti megfontolások elegendőek ahhoz, hogy a Bíróság elé terjesztett kérdésekre adott hasznos választ lehessen adni. A nemzeti bíróságok azonban, amikor végül elbírálják a nemzeti jognak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét, a fentiekben megállapítottak szerint biztosítandó garanciák elegendő mértékének értékelése során indokoltan vehetik figyelembe azon ténybeli és az összefüggésre jellemző körülményeket, amelyek között az SIIJ a létrehozását követően a feladatait ellátta.

317. Először is, ami az SIIJ vezető ügyészének és ügyészeinek kiválasztására és kinevezésére vonatkozó (gyakran módosított) szabályok gyakorlati hatásait illeti, OL a tárgyaláson rámutatott arra, hogy a kinevezéssel és felmentéssel kapcsolatos hatáskör a gyakorlatban a magisztratúra legfelsőbb tanácsa tagjainak az akkori kormánnyal szimpatizáló kis csoportjára korlátozódott. A „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület rámutatott különösen, hogy mind az ideiglenes vezető ügyész, mind a később kinevezett vezető ügyész az akkori kormányhoz fűződő különleges kapcsolatokkal rendelkező személy volt.

318. Másodszor, ami az SIIJ által a létrehozása óta tett intézkedéseket illeti, a bírák fóruma egyesület és a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület részletesen beszámolt arról, hogy az SIIJ hogyan látta el feladatait. Ezek az érdekelt felek előadták, hogy az SIIJ vizsgálatokat indított, illetve lezárt ügyeket újból megnyitott a bírói kar olyan tagjaival, többek között magas rangú bírákkal és ügyészekkel szemben, akik nyilvánosan ellenezték a jogszabályi módosításokat.(153) Megjegyzik továbbá, hogy vizsgálatok indultak olyan ügyészekkel szemben, akik vizsgálatokat indítottak az SIIJ‑ről szóló szabályok elfogadásakori kormánypárt tagjaival szemben. Előadják azt is, hogy az SIIJ indokolás nélkül visszavonta a korábbi kormánypárt fontos tagjait érintő korrupciós és más ügyekben előterjesztett fellebbezéseket, és arra törekedett, hogy hatáskörébe vonja az e párt tagjait érintő, más ügyészségi ügyosztályok által vizsgált ügyeket. További körülményekre, így kiszivárogtatott információkra, közlemények megfelelő anonimizálás nélküli közzétételére vagy téves információk hivatalos nyilvánosságra hozatalára is hivatkoztak azon feltételezés alátámasztása érdekében, hogy az SIIJ‑t a pártatlan bűnüldözéstől eltérő célokra eszközként használták.

319. E Bíróságnak nem feladata a fentiekben ismertetett ténybeli elemek értékelése. Úgy vélem azonban, hogy a nemzeti bíróságoknak lehetőségük van arra, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések általános értékelésére vonatkozó kritériumok(154) részeként, a politikai befolyás veszélyét megerősítő vagy cáfoló tényezőként figyelembe vegyenek az SIIJ létrehozásának körülményeire, valamint gyakorlati működésére vonatkozó objektív elemeket. Az ilyen veszély megerősítése alkalmas arra, hogy jogos kétségeket keltsen a jogalanyokban a bírák befolyásolhatatlanságát illetően, mivel sérti a bírák által az ütköző érdekek tekintetében tanúsított semlegességre vonatkozó benyomást, különösen a korrupciós ügyeket illetően.

iv)    Észszerű határidő

320. Végül, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdés arra vonatkozik, hogy a Charta 47. cikkének második bekezdésével, amely kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét […] tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalj[ák]”, ellentétes‑e az SIIJ létrehozása, tekintettel az ezen ügyosztály keretében a tisztségek ellátásának részletszabályaira, valamint a hatáskör meghatározásának módjára, az ezen ügyosztály keretében meglévő tisztségek alacsony számával összefüggésben.

321. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy fennáll annak a kockázata, hogy az ügyeket az SIIJ ügyészi tevékenysége miatt nem fogják észszerű határidőn belül elbírálni, lényegében amiatt, mivel az ügyosztály az ügyei számához képest alacsony számú tisztséggel rendelkezik. Egyrészről a már eleve alacsony számú – 15 – ügyészi tisztségből 2019. március 5‑én csak hat volt betöltve. Másrészről az SIIJ működőképessé válásakor már 1422 ügy volt az ügyosztályon nyilvántartásba véve.

322. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy minden évben több ezer fiktív feljelentést tesznek a bírói kar tagjaival szemben, amelyeket legalább valamilyen mértékben ki kell vizsgálni. Ez az ügymennyiség, az egyéb, általános ügyek kezelésével együtt, valamint az ügyek más ügyészségi ügyosztályoktól történő átvételének (már bekövetkezett) lehetősége komoly kétségekhez vezet az SIIJ arra való képességét illetően, hogy észszerű határidőn belül hatékony vizsgálatot folytasson.

323. A bírák fóruma egyesület, a „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület, a főügyész és OL hasonlóképpen előadja, hogy az SIIJ ügyészeinek alacsony száma elkerülhetetlenül az SIIJ túlterheléséhez vezet. A főügyész hozzáteszi továbbá, hogy a tárgyalás időpontjában az SIIJ hét ügyésszel rendelkezett és körülbelül 4000 folyamatban levő ügye volt, noha 2019 folyamán az ügyosztály csak 400 üggyel tudott foglalkozni.

324. Mindjárt az elején meg kell jegyeznem, hogy a jelen kérdés annyiban tér el az e szakaszban vizsgált további kérdésektől, hogy kizárólag a bírói kar tagjainak az eljárási jogaira vonatkozik, a függetlenségükre vagy pártatlanságukra gyakorolt hatástól függetlenül. Ezen okból a Bizottság azt állítja, hogy a kérdést át kell fogalmazni oly módon, hogy arra irányuljon, hogy az alapeljárás konkrét körülményei között ellentétes‑e a Charta 47. cikkével az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság valamely ügyet visszautaljon az SIIJ‑hez, amennyiben a fellebbezésnek helyt adnak.(155) A Bizottság előadja, hogy amennyiben egy nemzeti bíróságnak vissza kell utalnia egy ügyet az ügyészhez, a Charta 47. cikkének második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az említett bíróság így járjon el, ha nagyon valószínű, hogy a büntetőeljárás nem fog észszerű határidőn belül lezárulni.

325. Én nem tartom szükségesnek az ilyen átfogalmazást. Véleményem szerint a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdés ismét a Charta felülvizsgálati funkciójának fentiekben már tárgyalt kettős aspektusát szemlélteti:(156) a Charta 47. cikkének második bekezdése mérceként szolgál az összeegyeztethetőség egyedi esetben történő ellenőrzéséhez, ami nem zárja ki, hogy a Charta az SIIJ‑re vonatkozó nemzeti szabályok absztrakt felülvizsgálata céljára is mérceként szolgáljon.

326. Ez a két aspektus továbbá a jelen ügy összefüggésében valójában egybeolvad. A Charta 47. cikkének második bekezdésével kapcsolatos konkrét (szubjektív) megközelítésnek ebben az esetben szintén az SIIJ‑re irányadó szabályok által az eljárások lehetséges időtartamára gyakorolt hatás absztrakt (objektív) vizsgálatán kell alapulnia. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis nem azt kérdezi, hogy az eljárás a felperes egyedi esetében már észszerűtlen időtartamot ért‑e el, hanem azt, hogy az körülmény, hogy az SIIJ intézményi struktúrája ilyen eredményhez vezet, a Charta 47. cikke második bekezdése szerinti garanciák megsértésének minősül‑e.

327. A Charta 47. cikkének második bekezdése az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének felel meg. Hatályát és tartalmát a Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint úgy kell értelmezni, hogy azok ne biztosítsanak kevesebbet az EJEE követelményeinél.

328. Az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében említett „észszerű idő” akkor kezdődik, amikor valakit bűncselekmény elkövetésével „megvádolnak”.(157) A „vád” fogalmát az EJEB rugalmasan és tartalmi szempontból értelmezi. Az időpont, amelyre ez vonatkozik, magában foglalja a bűncselekmény adott személy általi elkövetésére vonatkozó állításról a hatáskörrel rendelkező hatóság által történő hivatalos értesítés időpontját, de azt az időpontot is, amikor e személy helyzetét a hatóságok által valamely gyanú következtében hozott intézkedések jelentősen befolyásolják.(158) Amint azt a Bizottság megjegyezte, ez az értelmezés így kiterjedhet az előzetes vizsgálat időszakára.(159)

329. Igaz, hogy az EJEB az eljárás időtartamának észszerű voltát az egyes ügyek konkrét körülményeire tekintettel vizsgálja, az ügy összetettsége, a felperes és az érintett hatóságok magatartása, valamint az ügy felperes számára fennálló tétje alapján.(160) Ez azonban álláspontom szerint nem zárja ki azon intézményi struktúra vizsgálatát, amely szinte elkerülhetetlenül az „észszerű idő” követelményének folyamatban levő eljárásokban történő megsértéséhez vezethet.

330. A jelen ügy keretében, ahol egy, az ügyészségen belüli intézményi struktúra megfelelőségének értékeléséről van szó, az értékelés szempontjából releváns elemeket in abstracto kell figyelembe venni. Ezen összefüggés értékelése magában foglalja különösen az „érintett hatóságok magatartását”. Az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi az államokat, hogy igazságszolgáltatási rendszerüket oly módon alakítsák ki, hogy bíróságaik e rendelkezés minden követelményének eleget tudjanak tenni.(161) E követelmények természetesen kiterjednek az ügyészség működésére és intézkedéseire.(162) Az ügyhátralék okozta késedelmek tehát nem minősülnek igazolásnak, mivel az államok felelőssége nem csupán valamely konkrét ügyben bekövetkező késedelem miatt állapítható meg, „hanem amiatt is, hogy az ügyhátralékra válaszul nem növelik az erőforrásokat, vagy az igazságszolgáltatási rendszer késedelmeket okozó strukturális hiányosságai miatt is”(163).

331. Véleményem szerint ezekből az elemekből az következik, hogy a Charta 47. cikkének második bekezdése magában foglalja a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy igazságszolgáltatási rendszerüket úgy szervezzék meg, hogy az alkalmas legyen a többek között az eljárások észszerű időtartamára vonatkozó követelményeknek való megfelelésre. Következésképpen e rendelkezéssel ellentétes az, hogy a tagállamok olyan ügyészségi ügyosztályt hozzanak létre, amely a hatásköréből eredő ügyteherre tekintettel nem rendelkezik elegendő ügyésszel, így az operatív működése bizonyosan a büntetőeljárások, így többek között a bírákkal szembeni büntetőeljárások észszerűtlen időtartamához fog vezetni.

c)      Közbenső következtetés

332. Az előző megfontolásokra tekintettel a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik és ötödik kérdésre, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik és ötödik kérdésre és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésre a következő válasz adását javasolom: a Charta 47. cikkének második bekezdését, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bírói kar tagjai által elkövetett bűncselekmények tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkező külön ügyészségi ügyosztály létrehozása, amennyiben az ilyen ügyosztály létrehozását nem indokolják valós és kellően nyomós, a nyilvánosság számára egyértelmű és hozzáférhető módon világossá tett indokok, és amennyiben azt nem kísérik az ezen ügyosztály működésére és összetételére gyakorolt politikai befolyás kockázatának kiküszöböléséhez elegendő biztosítékok. Az arra vonatkozó értékelés elvégzése során, hogy ez valóban megállapítható‑e, a nemzeti bíróságok figyelembe vehetnek az ilyen ügyészségi ügyosztály létrehozását, valamint azt követő gyakorlati működését övező körülményekkel kapcsolatos objektív elemeket.

333. A C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkének – az ügy észszerű határidőn belül való tárgyalása útján biztosított tisztességes eljáráshoz való jogról szóló – második bekezdésével ellentétes az, hogy a tagállamok olyan ügyészségi ügyosztályt hozzanak létre, amely a hatásköréből eredő ügyteherre tekintettel nem rendelkezik elegendő ügyésszel, így a működése a büntetőeljárások észszerűtlen időtartamához fog vezetni. A kérdést előterjesztő bíróságok feladata, hogy az eléjük terjesztett releváns tényezők összességére tekintettel értékeljék, hogy az SIIJ létrehozása, összetétele és működése megfelel‑e ezeknek a követelményeknek.

V.      Végkövetkeztetés

334. Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:

–        A C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdés, amennyiben az az EUSZ 9. cikkre és az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdésére hivatkozik, valamint az ebben az ügyben előterjesztett harmadik kérdés elfogadhatatlan.

–        A C‑83/19., a C‑127/19., a C‑291/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett első kérdésekre a következő válasz adandó:

A Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13‑i 2006/928/EK bizottsági határozat, valamint az e határozat alapján az Európai Bizottság által készített jelentések valamely uniós intézmény EUSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusai, amelyek a Bíróság által értelmezhetők.

–        A C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑355/19. sz. ügyben feltett második kérdés első részének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely kétségessé tehetné, hogy a 2006/928 határozatot jelenlegi formájában a csatlakozási szerződés alapján érvényesen fogadták el.

–        A C‑83/19., a C‑127/19. és a és C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdés második részére, a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre és a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre a következő válasz adandó:

A 2006/928 határozat jogilag kötelező. A Bizottság által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elfogadott jelentések jogilag nem kötelezőek Romániára nézve. E jelentéseket azonban e tagállamnak – az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés követelményének tiszteletben tartásával – megfelelően figyelembe kell vennie a 2006/928 határozat mellékletében felsorolt értékelési kritériumok teljesítésére vonatkozó kötelezettségeinek való megfelelésre irányuló törekvései során.

–        A C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre a következő válasz adandó:

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdését, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek alapján a kormány az általában alkalmazandó jogi szabályoktól eltérve az igazságszolgáltatási rendszeren belüli fegyelmi vizsgálatok lefolytatásáért felelős szerv vezető tisztségeibe történő ideiglenes kinevezésre vonatkozó olyan rendszert fogad el, amelynek gyakorlati hatása egy olyan személy tisztségébe történő visszahelyezése, akinek a megbízatása már lejárt.

–        A C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik és ötödik kérdésre, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik és ötödik kérdésre és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésre a következő válasz adandó:

A Charta 47. cikkének második bekezdését, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bírói kar tagjai által elkövetett bűncselekmények tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkező külön ügyészségi ügyosztály létrehozása, amennyiben az ilyen ügyosztály létrehozását nem indokolják valós és kellően nyomós, a nyilvánosság számára egyértelmű és hozzáférhető módon világossá tett indokok, és amennyiben azt nem kísérik az ezen ügyosztály működésére és összetételére gyakorolt politikai befolyás kockázatának kiküszöböléséhez elegendő biztosítékok. Az arra vonatkozó értékelés elvégzése során, hogy ez valóban megállapítható‑e, a nemzeti bíróságok figyelembe vehetnek az ilyen ügyészségi ügyosztály létrehozását, valamint azt követő gyakorlati működését övező körülményekkel kapcsolatos objektív elemeket.

–        A C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkének – az ügy észszerű határidőn belül való tárgyalása útján biztosított tisztességes eljáráshoz való jogról szóló – második bekezdésével ellentétes az, hogy a tagállamok olyan ügyészségi ügyosztályt hozzanak létre, amely a hatásköréből eredő ügyteherre tekintettel nem rendelkezik elegendő ügyésszel, így a működése a büntetőeljárások észszerűtlen időtartamához fog vezetni. A kérdést előterjesztő bíróságok feladata, hogy az eléjük terjesztett releváns tényezők összességére tekintettel értékeljék, hogy az Secția pentru investigarea infracțiunilor din justiție (az igazságszolgáltatási rendszer keretében elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozással foglalkozó ügyosztály) létrehozása, összetétele és működése valóban ilyen eredményhez vezethet‑e.

1      Eredeti nyelv: angol.

2      Legea nr. 303/2004 privind statutul judecătorilor și procurorilor (a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény), újra kihirdetve a Monitorul Oficial 2005. szeptember 13‑i 826. számában (a továbbiakban: 303/2004. sz. törvény); Legea nr. 304/2004 privind organizarea judiciară (az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény), Monitorul Oficial 2005. szeptember 13‑i 827. szám (a továbbiakban: 304/2004. sz. törvény) és Legea nr. 317/2004 privind Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra [bírói és ügyészi kar] legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény), Monitorul Oficial 2012. szeptember 1‑jei 628. szám (a továbbiakban: 317/2004. sz. törvény).

3      A C‑397/19. sz. ügyben további, ezekkel párhuzamos előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztettek elő. Ez a bírák polgári jogi felelősségének nemzeti rendszerére vonatkozik. Ebben az ügyben – a jelen ügyekre vonatkozó indítványom ismertetésének napjával azonos napon – külön indítványt ismertetek.

4      A Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló 2006. december 13‑i bizottsági határozat (HL 2006. L 354., 56. o.; a továbbiakban: MCV-határozat).

5      Mivel a jelen indítványban az MCV‑n kívül több más rövidítést is használok, a hivatkozás megkönnyítése érdekében hasznosnak vélem itt felsorolni a leggyakrabban használtakat: Direcția Națională Anticorupție (nemzeti korrupcióellenes igazgatóság, Románia, a továbbiakban: DNA); Secția pentru investigarea infracțiunilor din justiție (az igazságszolgáltatási rendszer keretében elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozással foglalkozó ügyosztály, Románia, a továbbiakban: SIIJ).

6      A Bizottság 2018. november 13‑i jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról (COM(2018) 851 final, a továbbiakban: 2018. évi MCV-jelentés), amelyet a Romániára vonatkozó technikai jelentésről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2018) 551 final, a továbbiakban: 2018. évi MCV technikai jelentés) kísér.

7      HL 2005. L 157., 11. o.

8      HL 2005. L 157., 203. o.

9      Monitorul Oficial, 2018. szeptember 5‑i 767. szám. A 317/2004. sz. törvény számos rendelkezését – köztük a 65. és 67. cikket – tovább módosította a Legea nr. 234/2018 pentru modificarea și completarea Legii nr. 317/2004 privind CSM (a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 234/2018. sz. törvény, Monitorul Oficial, 2018. október 8‑i 850. szám).

10      Monitorul Oficial, a 2018. július 20‑i 636. szám I. része.

11      Monitorul Oficial, 2018. október 10‑i 862. szám.

12      Monitorul Oficial, 2018. október 16‑i 874. szám.

13      Monitorul Oficial, 2019. február 20‑i 137. szám.

14      Monitorul Oficial, 2019. március 7‑i 185. szám.

15      Consiliului Superior al Magistraturii, CSM nr. 910/2018 din 19 septembrie 2018 pentru aprobarea Regulamentului privind numirea şi revocarea procurorilor cu funcţii de conducere din cadrul Secţiei pentru investigarea infracţiunilor din justiţie (Monitorul Oficial, 2018. szeptember 21‑i 812. szám).

16      Consiliului Superior al Magistraturii, CSM nr. 911/2018 din 19 septembrie 2018 pentru aprobarea Regulamentului privind numirea, continuarea activităţii şi revocarea procurorilor cu funcţii de execuţie din cadrul Secţiei pentru investigarea infracţiunilor din justiţie (Monitorul Oficial, 2018. szeptember 21‑i 812. szám).

17      Ordinul procurorului general al Parchetului de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție nr. 252 din 23 octombrie 2018 privind organizarea și funcționarea în cadrul Parchetului de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție a Secției pentru investigarea infracțiunilor din justiție.

18      Lásd ebben az értelemben: 2017. március 7‑i X és X ítélet (C‑638/16 PPU, EU:C:2017:173, 37. pont); 2018. szeptember 26‑i Belastingdienst kontra Toeslagen (A fellebbezés felfüggesztő hatálya) ítélet (C‑175/17, EU:C:2018:776, 24. pont).

19      2019. november 19‑i A. K. és társai ítélet (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 74. pont).

20      Konkrétan a C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 1. és 2. kérdés, a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett 1–3. kérdés, a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdés, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 1–3. kérdés, és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 1., 2. és 4. kérdés.

21      Lásd még a jelen indítvány alábbi 144., 263., 284. és 285. pontját.

22      Lásd például: 2018. július 25‑i Confédération paysanne és társai ítélet (C‑528/16, EU:C:2018:583, 72. és 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 35. pont).

23      A Monitorul Oficial 2015. április 10‑i 247. számában egységes szerkezetben közzétett Lege nr. 134/2010 privind Codul de procedură civilă (a polgári perrendtartásról szóló 134/2010. sz. törvény) 248. cikke.

24      2011. február 17‑i Weryński ítélet (C‑283/09, EU:C:2011:85, 42. pont).

25      Ugyanott, 35–45. pont. A különböző esetkörökhöz, amelyekben a költségviseléshez hasonló tárgyú kérdések elfogadhatóak lehetnek, lásd még: a Pegaso és Sistemi di Sicurezza ügyre vonatkozó indítványom (C‑521/18, EU:C:2020:306, 58. és azt követő pontok).

26      Egy újabb keletű példáért: a már idézett 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítéletben (C‑616/17, EU:C:2019:800, 31–39. pont) a szóban forgó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekhez vezető nemzeti eljárás esetében érdemét tekintve szándékos rongálás miatti büntetőeljárásról volt szó. Ebben az összefüggésben a Bíróság a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet érvényességével és a glifozát engedélyezésével kapcsolatos több, meglehetősen összetett kérdést vizsgált meg, amelyek a nemzeti bíróság előtti tényleges kérdésektől érdemben ugyanígy viszonylag távolinak tekinthetők.

27      Lásd például: 2018. június 19‑i Gnandi ítélet (C‑181/16, EU:C:2018:465, 31. pont).

28      Lásd például: 2019. január 10‑i Mahmood és társai végzés (C‑169/18, EU:C:2019:5, 25. és 26. pont); 2019. május 2‑i Faggiano végzés (C‑524/16, nem tették közzé, EU:C:2019:399, 23. és 24. pont); 2019. október 1‑jei YX (Ítélet továbbítása az elítélt személy állampolgárság szerinti tagállamnak) végzés (C‑495/18, EU:C:2019:808, 23–26. pont).

29      A nemzeti bíróság kifejti, hogy a román polgári perrendtartás 208. cikkének (2) bekezdése szerint, „[h]a az alperes a törvény által előírt határidőben nem nyújt be ellenkérelmet, elesik attól a jogtól, hogy bizonyítékokat és – az eljárásgátló kifogások kivételével – kifogásokat hozzon fel, kivéve ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik”.

30      Lásd például: 2016. március 10‑i Safe Interenvíos ítélet (C‑235/14, EU:C:2016:154, 115. pont); 2016. május 12‑i Security Service és társai ítélet (C‑692/15–C‑694/15, EU:C:2016:344, 20. pont).

31      Lásd hasonlóképpen, a nemzeti bíróság hasonlóan megfogalmazott kérdéseit illetően: a Hochtief Solutions Magyarországi Fióktelepe ügyre vonatkozó indítványom (C‑620/17, EU:C:2019:340, 36. és 50. pont).

32      A C‑83/19., a C‑127/19., a C‑291/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 1. és 2. kérdés, valamint a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdés.

33      Véleményem szerint erre kíván rákérdezni a kérdést előterjesztő bíróság a C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdéssel, valamint a C‑127/19., a C‑291/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdéssel. A kérdést előterjesztő bíróságok lényegében azt kérdezik, hogy a tagállamok kötelesek‑e tiszteletben tartani az EUSZ 2. cikk szerinti jogállamiság kritériumait, valamint, hogy úgy kell‑e értelmezni e követelményeket, amelyeket az MCV‑határozat és az MCV‑jelentések is előírnak, hogy azokkal ellentétesek a szóban forgó nemzeti intézkedések. Lásd a jelen indítvány alábbi 121. és 173. pontját.

34      A C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdés, a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett 4 és 5. kérdés; a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés, amennyiben az az EUSZ 2. cikkre vonatkozik, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 4 és 5. kérdés, és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdés.

35      A C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdés.

36      A C‑127/19. és a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdés, a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdés.

37      A C‑83/19., a C‑127/19., a C‑291/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdés.

38      A C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés első része.

39      A C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdés.

40      A C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés második része, valamint a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdés és a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés.

41      A C‑127/19. és a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdés.

42      A C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdés.

43      A C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdés.

44      A „mozgalom az ügyészek jogállásának védelmére” egyesület, a bírák fóruma egyesület, a főügyész, a Bizottság, valamint a belga, a holland, a román és a svéd kormány.

45      Lásd például: 1989. december 13‑i Grimaldi ítélet (C‑322/88, EU:C:1989:646, 8. pont); 2017. június 13‑i Florescu és társai ítélet (C‑258/14, EU:C:2017:448, 30. pont).

46      2016. október 27‑i James Elliott Construction ítélet (C‑613/14, EU:C:2016:821, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47      Például: 1989. december 13‑i Grimaldi ítélet (C‑322/88, EU:C:1989:646, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amelyet a Bíróság nemrég megerősített a 2018. február 20‑i Belgium kontra Bizottság ítéletben (C‑16/16 P, EU:C:2018:79, 44. pont).

48      A C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés első része.

49      Amennyiben a Bíróság nem kívánná a C‑83/19., a C‑127/19. és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés első mondatának ezen értelmezését megerősíteni, a másik lehetőség e kérdés oly módon történő átfogalmazása lenne, hogy az csupán arra irányuljon, hogy az MCV‑ben és az annak alapján elfogadott jelentésekben foglalt követelmények kötelezőek‑e Romániára nézve. Tekintettel arra, hogy e kérdéseket milyen céllal tették fel, úgy tűnik, hogy valóban ez a kérdést előterjesztő bíróságokat foglalkoztató elsődleges kérdés.

50      A jelen indítvány 7. és 8. pontjában mindkét rendelkezést idézem.

51      A Bizottság közleménye: Monitoring jelentés Bulgária és Románia EU‑csatlakozási felkészültségének állapotáról, COM(2006) 549 final. E jelentés már foglalkozott az MCV létrehozásával.

52      Ez a helyzet például az angol, valamint a cseh, a lett, a litván, a máltai, a holland vagy a szlovák nyelvi változat esetében.

53      Például a bolgár, a spanyol, a dán, a német, az észt, a francia, a spanyol, az olasz, a bolgár, a dán, az észt, a finn, a magyar, a lengyel, a portugál, a román, a szlovén, a finn vagy a svéd.

54      Az MCV‑határozat (1), (2) és (3) preambulumbekezdése.

55      Lásd különösen a csatlakozási okmány IX. mellékletének 3. és 4. pontját. A 3. pont az igazságszolgáltatás reformjáról szóló cselekvési terv és stratégia elfogadására és végrehajtására vonatkozik, az igazságügyi törvények végrehajtásához szükséges főbb intézkedéseket is beleértve. A 4. pont a korrupció elleni küzdelemre vonatkozik, többek között „a korrupcióellenes jogszabályok szigorú érvényesítésének és a nemzeti korrupcióellenes ügyészség […] tényleges függetlenségének biztosítása” révén.

56      Ha valami érvényesíthető, annak egyértelműen kötelező jellegűnek kell lennie – lásd bővebben: a Belgium kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑16/16 P, EU:C:2017:959, 120–122. pont).

57      Különösen, mivel a nemzeti hatóságokat, különösen a nemzeti bíróságokat az ajánlásoknak az eléjük terjesztett jogviták megoldása során történő figyelembevétele tekintetében terhelő kötelezettség pontos terjedelme (1989. december 13‑i Grimaldi ítélet [C‑322/88, EU:C:1989:646, 18. pont]) maga sem teljesen egyértelmű (lásd: a Belgium kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom [C‑16/16 P, EU:C:2017:959, 97–101. pont]).

58      A jelen indítvány fenti 155. pontja.

59      Az említett jelentésekben szereplő érvek ugyanilyen meggyőző erővel rendelkeznek az EUSZ 19. cikk és a Charta 47. cikke követelményeinek való megfelelés értékelése során. Lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 82. pont).

60      A jelen indítvány 134., 135. és 152. pontjában kifejtetteknek megfelelően.

61      A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról, COM(2010) 401 final, és a Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról (COM(2011) 460 final).

62      A 317/2004. sz. törvény 2012. január 26‑i szövegének 65. cikke.

63      A C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 3. és 4. kérdés, a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett 3., 4. és 5. kérdés, a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 3. és 4. kérdés, és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 3. és 4. kérdés.

64      A C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdés és a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdés.

65      A lengyel kormány írásbeli észrevételeiben csak a C‑83/19. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdésre, a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdésre, a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdésre, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdésre, és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdésre tért ki. A román kormány írásbeli észrevételeiben lényegében osztotta ezeket az érveket a C‑127/19. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdés, a C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdés, a C‑195/19. sz. ügyben előterjesztett 2. kérdés, és a C‑355/19. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdés tekintetében. A román kormány azonban a tárgyaláson e tekintetben is módosította álláspontját, és az ügyek érdemére vonatkozó észrevételeket adott elő, láthatóan anélkül, hogy fenntartotta volna a Bíróság hatáskörének hiányával kapcsolatos indokokat.

66      Lásd például: 2011. december 21‑i N. S. és társai ítélet (C‑411/10 és C‑493/10, EU:C:2011:865, 65–68. pont); 2017. március 9‑i Milkova ítélet (C‑406/15, EU:C:2017:198, 51. és 52. pont); 2017. június 13‑i Florescu és társai ítélet (C‑258/14, EU:C:2017:448, 48. pont).

67      Lásd például: 2019. november 19‑i TSN és AKT ítélet (C‑609/17 és C‑610/17, EU:C:2019:981, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. szeptember 24‑i QR (Az ártatlanság vélelme) végzés (C‑467/19 PPU, EU:C:2019:776, 34–37. pont).

68      Lásd például: 2013. február 26‑i Åkerberg Fransson ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105, 25. és 26. pont); 2017. november 9‑i Ispas ítélet (C‑298/16, EU:C:2017:843, 27. pont).

69      2017. június 13‑i Florescu és társai ítélet (C‑258/14, EU:C:2017:448, 44–49. pont).

70      Lásd még: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Associação Sindical dos Juízes Portugueses ügyre vonatkozó indítványa (C‑64/16, EU:C:2017:395, 52. és 53. pont).

71      Lenaerts, K., és Gutiérrez‑Fons, J. A., „The Place of the Charter in the EU Constitutional Edifice”, in: Peers, S., Hervey, T., Kenner, J., és Ward, A., The EU Charter of Fundamental Rights: A Commentary, C. H. Beck, Hart, Nomos, Oxford, 2014, 1560–1593. o., és 1568. o. Lásd még: az Ispas ügyre vonatkozó indítványom (C‑298/16, EU:C:2017:650, 58–65. pont).

72      Ennek tárgyalásához lásd az indítványomat (C‑403/16, EU:C:2017:659, 74–83. pont). Ettől eltérő álláspontot illetően lásd: Prechal, S., „The Court of Justice and Effective Judicial Protection: What Has the Charter Changed?”, in: Paulussen, C., és társai (szerk.), Fundamental Rights in International and European Law, TMC Asser Press, Hága, 2016, 143–157. o., vagy Peers, S., és társai The EU Charter of Fundamental Rights A Commentary, C. H. Beck, Hart, Nomos, Oxford, 2014, 1199. o. Lásd továbbá: 2017. május 16‑i Berlioz Investment Fund ítélet (C‑682/15, EU:C:2017:373, 51. pont), amely az uniós jog által biztosított mögöttes „jogot” a „közhatalomnak egy természetes vagy jogi személy magántevékenységébe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem” elvében azonosítja.

73      A jelen indítvány fenti 173–182. pontja.

74      Például: 2015. december 23‑i Scotch Whisky Association és társai ítélet (C‑333/14, EU:C:2015:845, 50. pont); 2019. november 13‑i Lietuvos Respublikos Seimo narių grupė ítélet (C‑2/18, EU:C:2019:962, 70. és 82. pont).

75      Csak hogy néhány példát adjak, lásd: 2006. június 27‑i Parlament kontra Tanács ítélet (C‑540/03, EU:C:2006:429, 76., 90. és 108. pont); 2010. november 9‑i Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet (C‑92/09 és C‑93/09, EU:C:2010:662, 86–89. pont); 2011. március 1‑jei Association belge des Consommateurs Test‑Achats és társai ítélet (C‑236/09, EU:C:2011:100, 30–33. pont); 2014. április 8‑i Digital Rights Ireland és társai ítélet (C‑293/12 és C‑594/12, EU:C:2014:238, 37. és 48–71. pont).

76      Kötelezettségszegési eljárás keretében lásd különösen: 2019. május 21‑i Bizottság kontra Magyarország (Mezőgazdasági földterületekre létesített haszonélvezeti jogok) ítélet (C‑235/17, EU:C:2019:432, 89. és 129. pont).

77      2018. február 27‑i ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117).

78      2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 29. pont); 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 50. pont); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 82. pont); 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokurature Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 33. pont).

79      2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 51. pont); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 83. pont); 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokurature Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 34. pont). Kiemelés tőlem.

80      Mivel az uniós jog nemzeti alkalmazása természetesen nem korlátozódik az uniós jogforrások, például a rendeletek közvetlen alkalmazására, hanem az uniós jogot, tipikusan irányelvet átültető, nemzeti eredetű jogszabályok alkalmazása, vagyis az uniós jogi eredetű szabályok közvetett alkalmazása is ide tartozik, és e szabályokat az összhangban álló értelmezés során figyelembe kell venni.

81      Talán a logikáját, de nem feltétlenül megfogalmazását illetően lásd azonban a nemrég hozott 2020. július 2‑i S. A. D. Maler und Anstreicher OG végzést (C‑256/19, EU:C:2020:523).

82      2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 45. pont); 2020. július 2‑i S. A. D. Maler und Anstreicher OG végzés (C‑256/19, EU:C:2020:523, 43. pont).

83      2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 48. pont); 2020. július 2‑i S. A. D. Maler und Anstreicher OG végzés (C‑256/19, EU:C:2020:523, 45. pont).

84      A 89–92., 99–104. és 106–109. pont.

85      A contrario: 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 49. pont).

86      Lásd az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése tekintetében fennálló, a 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítéletben (C‑619/18, EU:C:2019:531, 58., 72–74. és 112. pont) bemutatott követelményszintnek a 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélettel (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 120–125. pont) való átfedését.

87      2020. március 26‑i Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság (felülvizsgálat) ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 71. pont).

88      Lásd ebben az értelemben: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 116–118. pont).

89      Lásd: 2018. április 17‑i Egenberger ítélet (C‑414/16, EU:C:2018:257, 78. pont); 2019. július 29‑i Torubarov ítélet (C‑556/17, EU:C:2019:626, 56. pont); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 162. pont).

90      2018. február 27‑i ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 52. pont. A Chartán alapuló eltérő megközelítésért azonban lásd: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványa (EU:C:2017:395).

91      Amint arra a Torubarov ügyre vonatkozó indítványomban (C‑556/17, EU:C:2019:339, 53–55. pont) rámutattam.

92      A C‑291/19. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdés, amely a tisztességes, nyilvános és észszerű időn belül tartott tárgyaláshoz való jogra vonatkozik.

93      A jelen indítvány 128–182. pontjában kifejtetteknek megfelelően.

94      Lásd: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 169. pont).

95      Eddig úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. Az ilyen megközelítés javasolásához lásd azonban: Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Lengyelország (A rendes bíróságok függetlensége) ügyre vonatkozó indítványa (C‑192/18, EU:C:2019:529, 115. pont).

96      Az újabb trend azonban kétségtelenül szigorúbb, mint korábban. A már tárgyalt 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 43–49. pont) mellett (a fenti 209. és 210. pont) lásd még: 2020. július 2‑i S. A. D. Maler und Anstreicher OG végzés (C‑256/19, EU:C:2020:523, 45–48. pont). Egy ilyen trendet nem lehet elsőre összeegyeztetni azzal a valóban meglehetősen nagylelkű megközelítéssel, amely a nemzeti eljárásoknak vagy intézményeknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét érintő azon kérdésekre irányul, amelyeket a nemzeti bíróságok általában jogosultak feltenni (lásd különösen: ez utóbbi végzés 47. pontja, az ott hivatkozott 2011. február 17‑i Weryński ítélettel [C‑283/09, EU:C:2011:85, 41. és 42. pont], sőt, e Bíróság számos más határozatával összevetve).

97      2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 68–79. pont).

98      Aristotle’s Nicomachean Ethics. A New Translation [Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Új fordítás], Bartlett, R. C. és Collins, S. D., University of Chicago Press, 2011, 3. könyv.

99      Lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 120. pont).

100      Lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 98. pont).

101      Lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 52. pont); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 115. pont).

102      A Charta 47. cikkének második bekezdését illetően lásd: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103      Ugyanott, 124–126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

104      Ugyanott, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Kiemelés tőlem.

105      Ugyanott, 125. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

106      2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 127. pont), amely ebben az értelemben a következőkre hivatkozik: EJEB, 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ítélet (CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 144. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és EJEB, 2011. június 21., Fruni kontra Szlovákia ítélet (CE:ECHR:2011:0621JUD000801407, 141. §).

107      2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 128. pont), amely a következőkre hivatkozik: EJEB, 2003. május 6., Kleyn és társai kontra Hollandia ítélet (CE:ECHR:2003:0506JUD003934398, 191. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és EJEB, 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ítélet (CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 145., 147. és 149. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

108      Ez volt a helyzet a 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982) esetében.

109      Az e két típusú helyzethez lásd: a Torubarov ügyre vonatkozó indítványom (C‑556/17, EU:C:2019:339, 53. pont).

110      2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531); 2019. november 5‑i Bizottság kontra Lengyelország (A rendes bíróságok függetlensége) ítélet (C‑192/18, EU:C:2019:924).

111      2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny zastępowany przez Prokuraturę Krajową (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234).

112      2019. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117); 2019. február 7‑i Escribano Vindel ítélet (C‑49/18, EU:C:2018:106).

113      A jelen indítvány 198–202. pontja.

114      Lásd még: a már hivatkozott 2020. július 2‑i S. A. D. Maler und Anstreicher OG végzés (C‑256/19, EU:C:2020:523).

115      E megközelítéshez lásd: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 152. és 153. pont). Lásd még: a PG ügyre vonatkozó indítványom (C‑406/18, EU:C:2019:1055) (a bíróság határozathozatalára vonatkozó 60 napos határidőről, amennyiben azt valamely tagállamnak a nemzetközi védelem tárgyában hozott határozatok hatékony bírósági felülvizsgálatának elvégzésére vonatkozó más eljárási szabályainak és intézményi korlátainak összefüggésében vizsgáljuk).

116      Az ítélkezési gyakorlatot illetően lásd például: 2020. március 19‑i Sánchez Ruiz és társai ítélet (C‑103/18 és C‑429/18, EU:C:2020:219, 80. pont); vagy a közigazgatási gyakorlatot illetően lásd például: 2015. június 11‑i Zh. és O. ítélet (C‑554/13, EU:C:2015:377, 75. pont); 2015. december 17‑i Viamar ítélet (C‑402/14, EU:C:2015:830, 31. és 46. pont); 2018. június 20‑i Enteco Baltic ítélet (C‑108/17, EU:C:2018:473, 100. pont).

117      A Románia által a csatlakozás irányába tett előrehaladásról szóló rendszeres jelentés (SEC(2004)1200), 19. o.

118      Lásd: 2018. évi MCV‑jelentés, 3. o.

119      A 207/2018. sz. törvény (lásd a jelen indítvány 20. pontját), valamint a Legea nr. 234/2018 pentru modificarea și completarea Legii nr. 317/2004 privind CSM (a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 234/2018. sz. törvény, Monitorul Oficial, 2018. október 8‑i 850. szám), és a Legea nr. 242/2018 pentru modificarea și completarea Legii nr. 303/2004 privind statutul judecătorilor și procurorilor (a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 242/2018. sz. törvény, Monitorul Oficial, 2018. október 15‑i 868. szám).

120      2018. évi MCV‑jelentés, 9. o.

121      Lásd: GRECO, Romániáról szóló ad hoc jelentés (34. szabály). Elfogadva a 2018. március 23‑i 79. plenáris ülésen (2018/2).

122      A 77/2018. sz., a 90/2018. sz., a 92/2018. sz., a 7/2019. sz. és a 12/2019. sürgősségi rendelet. Lásd a jelen indítvány 18. és 27–34. pontját.

123      Lásd még: 2018. évi MCV‑jelentés, 3. o.

124      A Velencei Bizottság 924/2018. sz. véleménye a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény, az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény és a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény módosításáról (Románia), CDL‑AD(2018)017.

125      Lásd: GRECO, Romániáról szóló ad hoc jelentés (34. szabály), elfogadva a 2018. március 23‑i 79. plenáris ülésen (2018/2).

126      A Velencei Bizottság 950/2019. sz. véleménye az igazságügyi törvényeket módosító 7. sz. sürgősségi kormányrendeletről és 12. sz. sürgősségi kormányrendeletről (Románia), CDL‑AD(2019)014.

127      2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 77. pont).

128      Lásd: 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 77. pont).

129      E tekintetben úgy tűnik, hogy a Charta valóban a védelem magasabb szintjét biztosítja, mint az EJEB, ez utóbbinak a például a következő ítéletekben megfigyelhető közelmúltbeli alakulása ellenére: 2013. január 9. Volkov kontra Ukrajna ítélet (CE:ECHR:2013:0109JUD002172211, 87–91. §); EJEB, 2016. június 23., Baka kontra Magyarország ítélet (CE:ECHR:2016:0623JUD002026112 [Nagykamara], 107. és azt követő §‑ok); EJEB, 2017. május 23., Paluda kontra Szlovákia ítélet (CE:ECHR:2017:0523JUD003339212 [harmadik szekció], 33–35. §); EJEB, 2018. szeptember 25., Denisov kontra Ukrajna ítélet (CE:ECHR:2018:0925JUD007663911 [Nagykamara], 44. és azt követő §‑ok).

130      A román kormány által a tárgyaláson szolgáltatott információk szerint az igazságügyi felügyelők jogköreit a 317/2004. sz. törvény 74. cikkének (1) bekezdése sorolja fel. A 317/2004. sz. törvény 45. cikkének (1) bekezdése szerint az igazságügyi felügyelet hivatalból vagy – a magisztratúra legfelsőbb tanácsát is ideértve – bármely érdekelt személy kérelmére indíthat vizsgálatot. E törvény 44. cikke (3¹) bekezdése szerint az igazságügyi miniszter felkérheti az igazságügyi felügyeletet annak megállapítására, hogy vannak‑e az ügyészek által elkövetett fegyelmi vétségekre utaló jelek.

131      A 317/2004. sz. törvény 74. cikke és a 303/2004. sz. törvény 94. cikke szerint. Lásd a C‑397/19. sz. ügyre vonatkozó indítványomat.

132      Az ügy Bíróság rendelkezésére álló irataiból úgy tűnik, hogy e jogköröket a 2018. október 4‑i 234. sz. törvény (Monitorul Oficial, 2018. október 8‑i 850. szám) erősítette meg, amely a vezető felügyelő jogkörei tekintetében módosította a 317/2004. sz. törvény 69. cikkét.

133      A fegyelmi eljárás megindításának puszta lehetősége által a bírói függetlenségre gyakorolt hatásokhoz lásd: EJEB, 2012. február 9., Kinský kontra Cseh Köztársaság ítélet (CE:ECHR:2012:0209JUD004285606, 97–99. §).

134      Lásd például: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 133. pont), amely ebben az értelemben a következőkre hivatkozik: 2013. január 31‑i D. és A. ítélet (C‑175/11, EU:C:2013:45, 99. pont); valamint EJEB, 1984. június 28., Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság ítélet (CE:ECHR:1984:0628JUD000781977, 79. §); 2005. június 2., Zolotas kontra Görögország ítélet (CE:ECHR:2005:0602JUD003824002, 24. és 25. §); 2006. november 9., Sacilor Lormines kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2006:1109JUD006541101, 67. §); 2018. október 18., Thiam kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2018:1018JUD008001812, 80. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

135      Csak hogy a legkézenfekvőbb példát idézzem, lásd az Európai Unió Bírósága alapokmányának 5. cikkét.

136      L. Netejoru eredeti megbízatása 2018. szeptember 1‑jén lejárt, a 77/2018. sz. sürgősségi kormányrendeletet pedig 2018. szeptember 5‑én fogadták el.

137      Ezt az álláspontot képviselte írásbeli észrevételeiben a román kormány is.

138      A román kormány az igazságügyi felügyelet 5488/IJ/1365/DIP/2018. és 5488/IJ/2510/DIJ/2018. sz. jelentésére hivatkozott.

139      Ezen ítélet 141. pontja.

140      Ezt az álláspontot képviselte írásbeli észrevételeiben a román kormány is.

141      2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 141–144. pont). Lásd még a jelen indítvány fenti 242–244. pontját.

142      A fenti 227–230. pont (általános), valamint a 265. pont.

143      E változatosságról lásd például: a Velencei Bizottság jelentése az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségére vonatkozó európai követelményekről: II. rész – Az ügyészség, elfogadva a 85. plenáris ülésen (Velence, 2010. december 17–18.) (CDL‑AD(2010)040).

144      Lásd még ebben az összefüggésben: a Velencei Bizottság 924/2018. sz. véleménye a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény, az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény és a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény módosításáról (Románia) (CDL‑AD(2018)017).

145      2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 128. pont, valamint az EJEB ott hivatkozott ítélkezési gyakorlata).

146      Lásd még: a Velencei Bizottság 924/2018. sz. véleménye a bírák és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. törvény, az igazságszolgáltatási rendszer szervezetéről szóló 304/2004. sz. törvény és a magisztratúra legfelsőbb tanácsáról szóló 317/2004. sz. törvény módosításáról (Románia) (CDL‑AD(2018)017, 88. pont).

147      Lásd például: 2018. évi MCV technikai jelentés, 24. o.; a Velencei Bizottság 950/2019. sz. véleménye az igazságügyi törvényeket módosító 7. sz. sürgősségi kormányrendeletről és 12. sz. sürgősségi kormányrendeletről (Románia), CDL‑AD(2019)014, 40. pont; és GRECO, Romániáról szóló ad hoc jelentés (34. szabály), elfogadva a 2018. március 23‑i 79. plenáris ülésen (2018/2), 34. pont.

148      Lásd a fenti 288. pontot.

149      A 90/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet (lásd a fenti 27. pontot), amely a kiválasztási eljáráshoz kapcsolódó garanciákat módosította az SIIJ vezetői és ügyészei egyharmada ideiglenes kinevezésének biztosítása érdekében, három hónapos, 2018. október 23‑ig tartó határidőt állapított meg az SIIJ működőképessé válására vonatkozóan. A román kormány a tárgyaláson kifejtette, hogy e rendelet preambulumának alapján ettől az időponttól kezdve más ügyészségi ügyosztályok nem rendelkeztek hatáskörrel az SIIJ hatáskörébe tartozó bűncselekmények tekintetében. Ezért szükségesnek ítélték, hogy sürgősségi kormányrendelettel eltérő eljárást hozzanak létre az ügyosztály vezetői és ügyészei egyharmada kinevezésének biztosítása céljából.

150      A 12/2019. sz. sürgősségi kormányrendeletet (lásd a fenti 34. pontot) az SIIJ‑nél eljáró rendőrségi tisztviselők és alkalmazottak jogállására és feladataira vonatkozó szabályok meghatározásának szükségességével indokolták.

151      A 88⁵ cikk (5) bekezdését a 92/2018. sz. sürgősségi kormányrendelet módosította (szövegét a fenti 30. pont tartalmazza), a 7/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet pedig két új bekezdést iktatott be a 88⁵ cikkbe (a fenti 32. pont).

152      A román kormány a tárgyaláson megjegyezte, hogy a 88¹ cikk (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hatásköri összeütközések rendezéséről a főügyész dönt. A Velencei Bizottság megállapította, hogy bizonytalan, hogy hatékony lesz‑e ez a garancia, figyelemmel a hatásköri összeütközések lehetséges számára és a főügyésznek az összes ügy elemzéséhez rendelkezésre álló erőforrásaira. A Velencei Bizottság 950/2019. sz. véleménye az igazságügyi törvényeket módosító 7. sz. sürgősségi kormányrendeletről és 12. sz. sürgősségi kormányrendeletről (Románia) (CDL‑AD(2019)014, 40. pont).

153      Többek között a volt főügyész, a DNA volt vezető ügyésze, az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) elnöke, a magisztratúra legfelsőbb tanácsának tagjai és előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé kérdéseket terjesztő bírák.

154      A jelen indítvány fenti 241–247. pontja.

155      Emlékeztetek arra, hogy amint azt a jelen indítvány 187. pontjában megjegyeztem, a Bizottság szerint a 47. cikk csak akkor alkalmazható, ha az alapeljárás „az uniós jog végrehajtását” tartalmazó helyzetre vonatkozik.

156      Lásd a fenti 198–202. pontot.

157      Lásd például: EJEB, 2017. október 5., Kalēja kontra Lettország ítélet (CE:ECHR:2017:1005JUD002205908, 36. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

158      Lásd például: EJEB, 2015. június 11., Tychko kontra Oroszország ítélet (56097/07. sz., CE:ECHR:2015:0611JUD005609707, 63. §). A büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22‑i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 294., 1. o.) összefüggésben lásd még: 2020. március 12‑i VW (Ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog a meg nem jelenés esetén) ítélet (C‑659/18, EU:C:2020:201, 24–27. pont).

159      EJEB, 1998. május 22., Hozee kontra Hollandia ítélet (CE:ECHR:1998:0522JUD002196193, 43. §); 2007. augusztus 18., Šubinski kontra Szlovénia ítélet (CE:ECHR:2007:0118JUD001961104, 65–68. §); 2017. október 5., Kalēja kontra Lettország ítélet (CE:ECHR:2017:1005JUD002205908, 37–40. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160      Többek között: EJEB, 2010. szeptember 10., McFarlane kontra Írország ítélet (CE:ECHR:2010:0910JUD003133306, 140. §).

161      EJEB, 1992. november 25., Abdoella kontra Hollandia ítélet (CE:ECHR:1992:1125JUD001272887, 24. §).

162      A számos olyan ügy közül, amelyekben az ügyész magatartása vezetett az eljárás észszerűtlen időtartamához: EJEB, 1992. november 26., Francesco Lombardo kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:1992:1126JUD001151985, 22. §).

163      EJEB, 2011. május 10., Dimitrov és Hamanov kontra Bulgária ítélet (CE:ECHR:2011:0510JUD004805906, 72. §). Lásd még: EJEB, 1983. július 13., Zimmermann és Steiner kontra Svájc ítélet (CE:ECHR:1983:0713JUD000873779, 29–32. §).