A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2019. május 8.(*)
„Dömping – Kínából és Oroszországból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek behozatala – Végleges dömpingellenes vám – A behozatal nyilvántartásba vétele – A végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú alkalmazása – (EU) 2016/1329 végrehajtási rendelet – Az importőrnek a dömpingről és a kárról történő tudomásszerzése– A behozatal jelentős mértékű további növekedése, amely várhatóan komolyan rontaná az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását – Az (EU) 2016/1036 rendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) és d) pontja”
A T‑749/16. sz. ügyben,
a Stemcor London Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság]),
a Samac Steel Supplies Ltd (székhelye: London)
(képviselik őket: F. Di Gianni és C. Van Hemelrijck ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: J.‑F. Brakeland, N. Kuplewatzky, T. Maxian Rusche és E. Schmidt, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Eurofer, Association européenne de l’acier, ASBL (székhelye: Luxembourg [Luxemburg], képviselik: O. Prost, A. Coelho Dias és S. Seeuws ügyvédek)
beavatkozó fél,
a Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek nyilvántartásba vett behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. július 29‑i (EU) 2016/1329 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 210., 27. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. Prek elnök, E. Buttigieg (előadó) és Berke B. bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. október 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperesek – a Stemcor London Ltd és a Samac Steel Supplies Ltd – két, angol jog szerint létrejött társaság, amelyek az Európai Unióba többek között a Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek nyilvántartásba vett behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. július 29‑i (EU) 2016/1329 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 210., 27. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet) 1. cikkének (1) bekezdésében említett, hidegen síkhengerelt acéltermékeket hoznak be, és azokat ott forgalmazzák.
2 Miután az Eurofer, Association européenne de l’acier, ASBL (a továbbiakban: Eurofer) 2015. április 1‑jén panaszt nyújtott be, az Európai Bizottság 2015. május 14‑én közzétette a Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítést (HL 2015. C 161., 9. o., a továbbiakban: vizsgálat megindításáról szóló értesítés) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelettel ([HL 2009. L 343., 51. o., helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.]) összhangban (e rendeletnek az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2016. L 176., 21. o., a továbbiakban: alaprendelet] lépett a helyébe).
3 A dömping és a kár vizsgálata a 2014. április 1‑jétől a 2015. március 31‑ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott, miközben a kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2011. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában.
4 Miután az Eurofer kérelmet nyújtott be, a Bizottság az 1225/2009 rendelet 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban elfogadta a Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó hidegen síkhengerelt acéltermékek behozatalára vonatkozó nyilvántartásba vételi kötelezettség bevezetéséről szóló, 2015. december 11‑i (EU) 2015/2325 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 328., 104. o.), amely 2015. december 13‑án lépett hatályba.
5 2016. január 11‑én a felperesek írásbeli észrevételeket nyújtottak be a 2015/2325 végrehajtási rendelettel kapcsolatban. Arra hivatkoztak, hogy nem állnak fenn az érintett termékekre vonatkozó dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetésére vonatkozó feltételek, valamint hogy a behozatal nyilvántartásba vétele és e vámok visszamenőleges hatályú kivetése jelentős káros következményekkel jár az érintett termékek importőrei és felhasználói számára az Unióban. 2016. január 14‑én a felperesek részt vettek a Bizottság által a kérésükre tartott meghallgatáson.
6 A Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek behozatalára vonatkozó átmeneti dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. február 10‑i (EU) 2016/181 végrehajtási rendeletével (HL 2016. L 37., 1. o.) a Bizottság átmeneti dömpingellenes vámot vetett ki az érintett termékekre 2016. február 13‑tól, a vámhatóságokat pedig felhívta arra, hogy szüntessék meg az érintett termékek behozatalának nyilvántartásba vételét.
7 2016. február 17‑én a Bizottság a felperesekhez, valamint az egyéb importőrökhöz felvilágosításkérést intézett a 2015. április 1. és 2016. január 31. között behozott, érintett termékekkel kapcsolatban. 2016. március 9‑i és 17‑i leveleikkel a felperesek benyújtották a Bizottság felvilágosításkérésére adott válaszaikat.
8 2016. február 26‑án a felperesek újból részt vettek egy, a Bizottság által a kérésükre tartott meghallgatáson, és megismételték, hogy a dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú kivetésének feltételei nem álltak fenn.
9 2016. június 8‑án a Bizottság közölte a felperesekkel a végleges megállapításait, amelyekben visszamenőleges hatállyal végleges dömpingellenes vámot tervezett kivetni a nyilvántartásba vett behozatalokra.
10 2016. június 15‑én a felperesek részt vettek a meghallgató tisztviselő előtti meghallgatáson, és vitatták a Bizottság végső nyilvánosságra hozatalában foglalt megállapításokat.
11 A Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2016. július 29‑i (EU) 2016/1328 végrehajtási rendeletével (HL 2016. L 210., 1. o.) a Bizottság végleges dömpingellenes vámot vetett ki az érintett termékekre, és úgy döntött, hogy véglegesen beszedi az e termékekre kivetett ideiglenes vámot. Ugyanezen a napon a Bizottság az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadta a megtámadott rendeletet, amely a 2015/2325 végrehajtási rendelettel összhangban nyilvántartásba vett behozatalokra kivetett végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú kivetését írja elő.
Az eljárás és a felek kérelmei
12 A Törvényszék Hivatalához 2016. október 28‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
13 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 1‑jén benyújtott beadványában az Eurofer azt kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében a jelen eljárásba beavatkozhasson.
14 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 30‑án benyújtott beadványukban a felperesek kérték a keresetlevélben és annak mellékleteiben foglalt bizonyos adatoknak az Eurofer tekintetében történő bizalmas kezelését, ha az az eljárásba beavatkozhat. A felperesek az említett kérelemhez csatolták e dokumentumok nyilvános változatát.
15 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 21‑én benyújtott beadványukban a felperesek kérték az ellenkérelemben és annak mellékleteiben foglalt bizonyos adatoknak az Eurofer tekintetében történő bizalmas kezelését, ha az az eljárásba beavatkozhat.
16 2017. május 3‑i végzésével a Törvényszék második tanácsának elnöke engedélyezte, hogy az Eurofer a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon, és elrendelte, hogy utóbbival közöljék a szóban forgó dokumentumok nyilvános változatát.
17 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 15‑én benyújtott beadványukban a felperesek kérték a válaszban és annak mellékleteiben foglalt bizonyos adatoknak az Eurofer tekintetében történő bizalmas kezelését. A felperesek csatolták a kérelemhez e dokumentumok nem bizalmas változatát. A felperesek az említett kérelemhez csatolták e dokumentumok nyilvános változatát.
18 A Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 16‑án benyújtott beadványukban a felperesek a Törvényszék eljárási szabályzatának 106. cikke alapján indokolással ellátott kérelmet nyújtottak be az eljárás szóbeli szakasza keretében történő meghallgatásuk iránt.
19 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet a felpereseket érintő részében;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
20 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
21 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
22 Keresetüknek alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontjában előírt, a dömping mértékéről az importőr által történő „tudomás[szerzéssel]” kapcsolatos feltétel téves értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos. A második jogalap azon alapul, hogy az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontjában előírt, „a behozatal jelentős mértékű további növekedésével” kapcsolatos feltétel értékelése tévesen alapult a vizsgálat megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő első teljes hónappal kezdődő és az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző utolsó teljes hónappal záruló időszakon. Végül, a harmadik jogalap az azt előíró feltétel téves értelmezésén alapul, hogy a behozatalok további növekedésének az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja értelmében „várhatóan komolyan [kell] rontan[ia] [a] […] javító hatás[t]”.
Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontjában előírt, a dömpingről, illetve az annak mértékéről az importőr által történő „tudomás[szerzéssel]” kapcsolatos feltétel téves értelmezésén és alkalmazásán alapuló első jogalapról
Az első jogalap első részéről
23 Az első jogalap első részével a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontját, amikor megállapította, hogy – az Eurofer panasza nyilvános változatának közlése, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzététele miatt – az említett rendelkezés értelmében az importőröknek tudomásuk volt vagy „tudni[uk] kellett volna a dömpingről, a dömping mértékét és a vélt vagy megállapított kárt illetően”.
24 Ugyanis először is a felperesek – a fent hivatkozott rendelkezés különböző nyelvi változatainak összehasonlító elemzése alapján – arra hivatkoznak, hogy a „vélt” kifejezés csak a „kár” kifejezéshez kapcsolódik, a „dömping” kifejezéshez azonban nem. Következésképpen a Bizottságnak a vitatott dömpinget illetően bizonyítania kellett volna, hogy az importőr e dömping „tényleges” fennállásáról, valamint annak mértékéről tudomást szerzett, amit nem tett meg.
25 Másodszor, annak megállapítása, hogy az importőr a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzététele, valamint a panasz nem nyilvános változatához való hozzáférés miatt tudomást szerzett a dömpingről, valamint annak mértékéről, azt jelentené, hogy minden egyes esetben „megdönthetetlenül” vélelmezhető lenne az importőr által a vizsgálat puszta megindítása miatt történő, hasonló tudomásszerzés, amennyiben ez az importőr az említett vizsgálatban érdekelt félnek minősül, és ez tehát megfosztaná az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontját a hatékony érvényesülésétől. Ehhez hozzáadódik az, hogy a végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú alkalmazása nyilvánvalóan kivételes intézkedés, ahogyan az többek között az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből következik, valamint hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kivételeket, valamint a magánszemélyekkel szemben hátrányos következményekkel járó rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni.
26 Harmadszor a panaszban foglalt, egymásnak nem ellentmondó egyszerű állítások, valamint a dömpingre vonatkozó, a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben foglalt meggyőző bizonyítékok nem vehetők egy tekintet alá azokkal az információkkal, amelyek alapján az importőr tudomást szerezhet a dömping mértékéről, ami szükségszerűen összetett gazdasági értékeléseket, és ennélfogva az utólagosan beszedhető dömpingellenes vám várt szintjére vonatkozó értékeléseket foglal magában. A panaszban, illetve a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben foglalt bizonyítékok nem reprezentatív és megbízható tényezők, hanem azok pusztán a vélt dömping nagyon homályos megjelenésének minősülnek, és ennélfogva nem szolgálnak objektív alapul a dömping méretékéről való tudomás bizonyításához, még annak feltételezése esetén sem, hogy elegendő ezen utóbbi pusztán vélt jellege. Ezek a reprezentatív és megbízható bizonyítékok az exportáló gyártók által a kérdőívekre adott nyilvános válaszok összefoglalásaként jelenhetnek meg, amelyek lehetővé teszik az importőr számára annak megértését, hogy dömping van, valamint azt, hogy annak mértékét felmérje.
27 A felperesek hozzáteszik, hogy az Eurofer panaszát illetően a bizonyítékok elégtelenek voltak azok nem reprezentatív, homályos és nagy részben bizalmas jellegükre tekintettel. A felperesek szerint a dömpingkülönbözet kiszámítása – az orosz behozatalokat illetően – hiányos bizonyítékokon alapult a rendes érték és az exportár meghatározása tekintetében. Ez a panasz az állítólagos dömping mértékéről sem tartalmazott információkat azon konkrét orosz exportáló gyártó tekintetében, amelytől ők az érintett termékeket a nyilvántartásba vételi időszakban megvásárolták. Ugyanakkor a dömpingről és az annak mértékéről történő, az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti tudomásszerzéssel kapcsolatos feltétel teljesítése érdekében az importőröknek megbízható információkkal kell rendelkezniük az egyes együttműködő exportáló gyártók általi dömping mértékéről. Bár a panaszban foglalt számítások – amelyek sosem részletes információkon alapulnak – elegendőek lehetnek a vizsgálat megindításához, azok nem elegendőek az importőr általi tudomásszerzés bizonyításához a végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú alkalmazására vonatkozó kivételes mechanizmus alkalmazása tekintetében. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a kérdőívekre az exportáló gyártók nevében benyújtott válaszok nyilvános változatai nem tartalmaztak olyan jelentős információkat, amelyeket a dömpingkülönbözetük meghatározása érdekében használhattak, valamint hogy az ügyirat sem tartalmazott ilyen információkat. Ellenkezőleg, a gyártók‑exportőrök mindig is hevesen vitatták a vizsgálat megindítását.
28 A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
29 Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja előírja, hogy végleges dömpingellenes vámot lehet kivetni azokra a termékekre, amelyek az ideiglenes intézkedések alkalmazásának időpontja előtt kevesebb mint 90 nappal, de nem a vizsgálat megindítása előtt kerültek fogyasztás céljából forgalomba, feltéve – többek között –, hogy a kérdéses termék dömpingje már huzamos ideje zajlik, illetve „az importőrnek tudomása volt vagy tudnia kellett volna a dömpingről, a dömping mértékét és a vélt vagy megállapított kárt illetően”.
30 Rá kell mutatni, hogy az alaprendelet német változatában ez utóbbi feltétel megfogalmazása a következő: „der Einführer nach dem Ausmaß des Dumpings und der angeblichen oder festgestellten Schädigung von dem Dumping Kenntnis hatte oder hätte haben müssen”. A portugál változatban az áll, hogy „o importador tivesse ou devesse ter tido conhecimento dessas práticas no que respeita à importância do dumping e do prejuízo alegados ou verificados”, az angol változat pedig megállapítja, hogy „the importer was aware of, or should have been aware of, the dumping as regards the extent of the dumping and the injury alleged or found”.
31 A fent említett rendelkezés különböző nyelvi változatainak vizsgálatából az következik, hogy azok között különbségek vannak. Ily módon többek között a német és a francia változat a „vélt” és a „megállapított” kifejezéseket egyes számban használja, ami azt sugallja, hogy ezek a kifejezések csak a kárhoz kapcsolódnak, a dömpinghez vagy annak mértékéhez azonban nem. A portugál változat azonban a „vélt” és a „megállapított” kifejezéseket többes számban használja, ami azt sugallja, hogy ezek a kifejezések a kár mértékéhez és a dömpinghez kapcsolódnak. Végül az angol változat egyaránt lehetővé tesz egy olyan értelmezést, amely szerint az „alleged” és a „found” kifejezések csak a kárhoz kapcsolódnak, valamint egy olyan értelmezést, amely szerint e kifejezések a kárra, a dömpingre, illetve ez utóbbiak mértékére is vonatkoznak.
32 Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós szöveg különböző nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd: 2014. szeptember 18‑i Vueling Airlines ítélet, C‑487/12, EU:C:2014:2232, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az alaprendeletnek és többek között a (17) preambulumbekezdésének, valamint a 10. cikke (4) bekezdése d) pontjának céljából és felépítéséből következik, hogy a végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú alkalmazásának célja a végleges intézkedések javító hatása komoly rontásának, valamint annak elkerülése, hogy ezen intézkedések ezáltal a lényegüktől legyenek megfosztva azáltal, hogy arra kényszerítik az importőröket, akik a vámkezelést követően árukészleteket halmoztak fel, hogy a nyilvántartásba vételi időszak alatt behozott árukat kárt nem okozó áron adják el (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2013. június 6‑i Paltrade ítélet, C‑667/11, EU:C:2013:368, 28. és 29. pont; 2015. december 17‑i APEX‑ítélet, C‑371/14, EU:C:2015:828, 50. pont). E célkitűzés alapján meg kell állapítani, hogy a felperes azon értelmezése, hogy az importőrök tudomásszerzését a „tényleges” dömping, és nem csak a „vélt” dömping esetében kell bizonyítani az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétel teljesülése érdekében, e rendelet 10. cikkének (4) bekezdését a hatékony érvényesüléstől fosztaná meg.
34 Ahogyan azt ugyanis a Bizottság helyénvalóan megjegyezte, a dömping „tényleges” fennállása csak a vizsgálat tekintetében van meghatározva, azaz a végleges intézkedések elfogadása során. Ily módon a felperesek által javasolt értelmezés az importőrök tudomásszerzését főszabály szerint csak a végleges intézkedések elfogadásától kezdődően állapítaná meg.
35 Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy az importőröknek az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti „tudomás[szerzésének]” értékelése a végleges intézkedések elfogadása előtt történik, mivel ez a tudomás szükséges azon kiindulópont meghatározásához, amely alapján értékelhető a behozatalok jelentős mértékű további növekedése vagy annak hiánya, amely növekedés komolyan rontaná a későbbiekben alkalmazandó végleges intézkedések javító hatását.
36 Úgy tűnik továbbá, hogy a behozatalok jelentős mértékű további növekedésének csak a végleges vámok kivetésétől kezdődően történő figyelembevétele megakadályozza a végleges vámok visszamenőleges hatályú alkalmazásának valamennyi lehetőségét, az ilyen értelmezésnek ennélfogva nincs értelme.
37 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek által a szóban forgó rendelkezés megszorító értelmezésének alátámasztása érdekében képviselt álláspontot – mivel az csak azon helyzet figyelembevételét eredményezi, amelyben az importőrnek egy „tényleges” dömpingről volt tudomása vagy ilyen dömpingről kellett tudnia – nem lehet elfogadni, és a „vélt” és a „megállapított” kifejezéseket úgy kell tekinteni, hogy azok egyaránt kapcsolódnak a dömping és a kár mértékéhez az említett rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében.
38 Ezt az értelmezést egyébként megerősíti a szóban forgó rendelkezés keletkezése is, amelyet az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1994. december 22‑i 3283/94/EK rendelet (HL 1994. L 349., 1. o.) vezetett be, amint az „az uruguayi forduló végrehajtására vonatkozó jogszabályok” című, 1994. október 5‑i COM(1994) 414 végleges bizottsági közleményből következik. E dokumentum 170. oldalán a Bizottság megjegyzi, hogy „javasolt (a javaslat 10. cikkének (4) bekezdése) annak megállapítása, hogy […] az importőrnek tudomása volt ezekről a [dömpingekről], amikor a »vélt vagy megállapított« különbözetek magasak”.
39 A felperesek azon kifogására válaszul, amely szerint annak megállapítása alapján, hogy az importőrnek a panasz nyilvános változata, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítés alapján tudomása volt a dömping mértékéről, szisztematikusan és „megdönthetetlenül” vélelmezhető hasonló tudomás, miközben az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdését szigorúan kell értelmezni a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályára vonatkozó tilalom elve alóli kivételként, emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy a vizsgálatot végző hatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az importőrnek tudomása volt vagy tudnia kellett volna a vélt vagy bizonyított dömping mértékéről és a vélt vagy bizonyított károkról, és ennélfogva az uniós bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a vizsgálatot végző hatóság bizonyította‑e ezen objektív elemek fennállását (lásd: ebben az értelemben analógia útján: 2013. május 16‑i Hardimpex ítélet, C‑444/12, nem tették közzé, EU:C:2013:318, 28. és 29. pont).
40 Ugyanakkor a jelen ügyben úgy tűnik, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés, amelyet a Hivatalos Lapban 2015. május 14‑én tettek közzé, valamint a panasz nyilvános változata, amelyet a felperesekkel 2015. május 18‑án közöltek, ahogyan azt a Bizottság a Törvényszék által a tárgyaláson feltett egyik kérdésre válaszul megerősítette, néhány olyan állítást és bizonyítékot tartalmaz, amely alátámasztja és megállapítja a vélt dömping mértékét, valamint a vélt kárt.
41 Mindenekelőtt a Kínából származó export tekintetében a panasz nyilvános változatának 58. és 59. pontjából következik, hogy a panaszos által végzett számítás eredménye 28%‑os súlyozott átlagú dömpingkülönbözetet mutat, következésképpen a dömping szintje jelentős, és jóval az alaprendeletben meghatározott de minimis küszöb felett található.
42 Ami az Oroszországból származó exportot illeti, a panasz nyilvános változatának 89. és 90. pontjából következik, hogy a panaszos által végzett számítás eredménye 10–15% és 20–25% közötti dömpingkülönbözetet mutat, következésképpen a dömping szintje jelentős, és jóval az alaprendeletben meghatározott de minimis küszöb felett található.
43 Végül, azon kárt illetően, amely a panasz 5. pontjának tárgyát képezi, többek között a panasz nyilvános változatának 82., 83., 128., 133., 134. és 147. pontjából következik, hogy olyan körülmények állnak fenn, amelyek első ránézésre igazolják a dömping fennállását az egyes hidegen síkhengerelt acélterméket előállító orosz és a kínai exportáló gyártók részéről, amely kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, ami ily módon igazolja azt, hogy a Bizottság dömpingellenes vizsgálatot indított, és hogy a lehető leghamarabb dömpingellenes vámokat vetett ki.
44 A vizsgálat megindításáról szóló értesítés 3. és 4. pontjából következik továbbá, hogy „a kiszámított dömpingkülönbözetek [az] érintett ország[ok] vonatkozásában jelentősek”, valamint hogy „[a] panaszos által benyújtott meggyőző bizonyítékok azt mutatják, hogy a vizsgált termék behozatali mennyisége és árai – egyéb következmények mellett – kedvezőtlenül hatottak az uniós gazdasági ágazat által értékesített mennyiségre, az általa felszámított értékesítési árakra, továbbá piaci részesedésére, és ezáltal jelentős mértékben rontják az uniós gazdasági ágazat összteljesítményét, valamint pénzügyi és foglalkoztatási helyzetét”.
45 Ennélfogva a Bizottság helyénvalóan vonta le azt a következtetést, hogy a felpereseknek – akik tapasztalt szakemberek – a panaszról és a vizsgálat megindításáról szóló értesítésről való tudomásszerzést követően tudomásuk volt vagy tudniuk kellett volna a vélt dömping mértékéről és a vélt kár mértékéről, anélkül hogy ez a vélelem „megdönthető” jellegű lenne, mivel a felperes tudomásszerzésére objektív körülmények alapján következtettek, valamint az alábbi 53–55. pontból az is következik, hogy ez nem lett volna megállapítható többek között akkor, ha az állítólagos dömpingkülönbözetek csekély mértékűek lettek volna, ha a dosszié csak a kárra vonatkozó kockázaton alapult volna, vagy ha a panasz nem felelt volna meg az alaprendeletben foglalt követelményeknek, ami lehetővé tette volna az importőr számára a vizsgálat megindításának vitatását, valamint azt, hogy azt állítsa, a tudomásszerzésre vonatkozó feltétel nem teljesült, ahogyan arra a Bizottság helyénvalóan hivatkozott.
46 Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése a végleges vámok visszamenőleges hatályú kivetését – amely a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályának tilalmára vonatkozó elv alóli kivételként tekintendő – számos együttes feltétel fennállásához köti. Először is ugyanis arra van szükség, hogy a behozatalokat előzetesen nyilvántartásba vegyék, ami már ebben a szakaszban megköveteli azt, hogy a nyilvántartásba vétel iránti kérelem kellően indokolt legyen, másodszor pedig, hogy a Bizottság az importőrök számára biztosítsa annak lehetőségét, hogy megtegyék az észrevételeiket, harmadszor pedig, hogy a kérdéses termékre vonatkozóan a múltban huzamos ideje dömping álljon fenn, vagy hogy az importőrnek tudomása legyen vagy tudnia kelljen a dömpingről, annak mértékéről, valamint a vélt vagy megállapított kár mértékéről, negyedszer pedig hogy a vizsgálati időszak alatt kárt okozó behozatalok szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedése legyen tapasztalható, ami – figyelembe véve az időzítést, a behozatal mennyiségét és az egyéb körülményeket – várhatóan komolyan rontaná az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását.
47 Következésképpen, ahogyan arra az alaprendelet (41) preambulumbekezdése rámutatott, téves lenne azt állítani, hogy annak elfogadásával, hogy a vélt dömping mértékéről és a vélt kárról való tudomásszerzés a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételéből, valamint a panaszhoz való hozzáférésből következhet, a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetése minden dömpingellenes vizsgálat során lehetséges lehet.
48 Ezenkívül olyan szigorú értelmezés alkalmazása esetén, mint amelyet a felperesek javasolnak, fennáll annak veszélye, hogy az túlzott mértékben nehézzé teszi a végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú alkalmazását, és ennélfogva nem teszi lehetővé a végleges intézkedések hatékony alkalmazásának biztosítását. Ez lenne a helyzet különösen akkor, ha el kellene fogadni a felperesek azon érvét, hogy a panaszban vagy a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben foglalt bizonyítékok egyáltalán „nem reprezentatívak és nem is megbízhatóak” a dömping mértékéről való tudomásszerzés bizonyítása tekintetében.
49 Először is sem az alaprendelet, sem pedig az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról kötött megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o., a továbbiakban: 1994. évi dömpingellenes megállapodás), amely a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény (HL 1994. L 336., 3. o.) 1A. mellékletében szerepel, nem ír elő „megbízható és reprezentatív bizonyítékokat” az importőrök tudomásszerzésének bizonyításához.
50 Végül, az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontjában előírt tudomásszerzéssel kapcsolatos feltétel teljesüléséhez szükséges bizonyítékok mennyisége és minősége szükségszerűen kevésbé jelentős azon bizonyítékokhoz képest, amelyek a dömping, a kár vagy az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggés fennállásának előzetes vagy végleges megállapítása tekintetében vannak előírva.
51 Egyebekben az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottságnak címzett valamennyi panasznak tartalmaznia kell a dömpingre, a kárra, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékot.
52 Végül az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerint a Bizottságnak, amennyire csak lehetséges, meg kell vizsgálnia a panaszban foglalt bizonyítékok pontosságát és helytállóságát, annak megállapítása céljából, hogy elegendő bizonyíték áll‑e rendelkezésre a vizsgálat megindításához. Ha azonban a Bizottság úgy véli, hogy a bemutatott bizonyítékok nem elegendőek a vizsgálat megindításának indokolásához, a panaszt ugyanezen rendelet 5. cikkének (7) bekezdésével összhangban el kell utasítani.
53 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a panasz nyilvános változata tartalmazza az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdésében előírt információkat, azaz az érintett termékekkel kapcsolatban a dömpingre, a kárra, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó információkat. Egyébként, ahogyan arra a Törvényszék a fenti 41. és 42. pontban rámutatott, a panasz nyilvános változata magas – a Kínából származó behozatal esetében 28%‑osra, az Oroszországból származó behozatal tekintetében pedig 20–25%‑osra becsült – dömpingkülönbözetekre utal.
54 Másodszor a vizsgálat megindításáról szóló értesítésből következik, hogy a Bizottság az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban megvizsgálta a panaszban foglalt bizonyítékok pontosságát és helytállóságát annak megállapítása céljából, hogy elegendő bizonyíték áll‑e rendelkezésre a vizsgálat megindításához. E vizsgálatot követően a Bizottság megállapította, hogy a bizonyítékok elegendőek.
55 Harmadszor, a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben az is szerepel, hogy „a kiszámított dömpingkülönbözetek [az] érintett ország[ok] vonatkozásában jelentősek”, valamit hogy „[a] panaszos által benyújtott meggyőző bizonyítékok azt mutatják, hogy a vizsgált termék behozatali mennyisége és árai – egyéb következmények mellett – kedvezőtlenül hatottak az uniós gazdasági ágazat által értékesített mennyiségre, az általa felszámított értékesítési árakra, továbbá piaci részesedésére, és ezáltal jelentős mértékben rontják az uniós gazdasági ágazat összteljesítményét, valamint pénzügyi és foglalkoztatási helyzetét”.
56 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek állításaival ellentétben a panasz nyilvános változatában, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben foglalt bizonyítékok a jelen ügyben elegendőek voltak ahhoz, hogy az importőrök – akik tapasztalt szakemberek – a vizsgálat megindításától kezdődően az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében tudomást szerezzenek a vélt dömping mértékéről, és a felperesek arra alapított érveit, hogy a kérdőívekre az exportáló gyártók nevében bemutatott válaszok nyilvános változatában foglalt bizonyítékok nem elegendőek – azon kívül, hogy azokra első alkalommal a válasz szakaszában történt hivatkozás –, el kell utasítani mint hatástalanokat.
57 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg a felperesek azon általános állítása, hogy az általuk a Törvényszékhez benyújtott és a közelmúltban dömpingellenes vizsgálatok megindítását eredményező panaszok alapját képező számszerű tényezők figyelembevételéből az következik, hogy az eredetileg a panaszokban vélt dömpingkülönbözetek jelentősen eltérhetnek az e vizsgálatok végén megállapított végleges különbözetektől, mivel a valamely panaszban vélt dömpingkülönbözetek egyáltalán nem jelenthetnek megbízható alapot ahhoz, hogy megalapozzák az importőröknek a dömping mértékéről való tudomásszerzését.
58 Anélkül ugyanis, hogy szükséges volna megvizsgálni a Bizottság arra irányuló kérelmét, hogy ezeket a számszerű tényezőket töröljék az ügyiratból, ha a felperesek részéről nincs kielégítő magyarázat az általuk végzett gyártás rendszerességére vonatkozóan, elegendő rámutatni egyrészt arra – amint azt a Bizottság helyénvalóan megjegyezte –, hogy érthető, hogy a valamely panaszban bemutatott számítások nem felelnek meg szükségszerűen azoknak a számításoknak, amelyeket ez az intézmény egy több hónapig tartó, részletes vizsgálat alapján végzett, másfelől pedig – amint arra a Törvényszék a fenti 50–52. pontban rámutatott – az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontjában előírt tudomásszerzéssel kapcsolatos feltétel teljesüléséhez szükséges bizonyítékok mennyisége és minősége szükségszerűen kevésbé jelentős, mint azon bizonyítékok, amelyek a dömping, a kár vagy az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggés fennállásának előzetes vagy végleges megállapítása tekintetében vannak előírva, noha minden panasznak tartalmaznia kell egyébként bizonyítékokat, amelyek pontosságát és helyénvalóságát a Bizottság, amennyire csak lehetséges, megvizsgálja annak megállapítása céljából, hogy elegendő bizonyíték áll‑e rendelkezésre a vizsgálat megindításához.
59 A fentiekre tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.
Az első jogalap második részéről
60 Az első jogalap második részével a felperesek arra hivatkoznak, hogy az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdése c) pontjának szó szerinti és rendszertani értelmezéséből, e rendelkezésnek az alaprendelet általános felépítésére és összefüggésére való hivatkozással, valamint a dömpingellenes megállapodás alapján történő értelmezéséből az következik, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy mindegyik importőrnek ténylegesen tudomása volt vagy ténylegesen tudnia kellett volna a behozatalokkal kapcsolatos dömping fennállásáról, valamint a dömping mértékéről, ahelyett hogy ebben a tekintetben a szóban forgó importőrök összességére vonatkozó „megdönthetetlen” vélelemre történő hivatkozásra szorítkozott.
61 A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a pusztán feltételezett állítások ismerete nyilvánvalóan nem elegendő annak megállapításához, hogy az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétel teljesül, figyelemmel arra a körülményre, hogy ez a kritérium a jogbiztonságra és a bizalomvédelemre vonatkozó elv tiszteletben tartásának biztosítására irányul. Ugyanakkor ezek az elvek nincsenek tiszteletben tartva, ha az importőrnek a dömping szintjével kapcsolatban nem volt tudomása megbízható információkról és adatokról, mivel ez az importőr, amikor nyilvántartásba vételi kötelezettség alá eső termékeket hoz be, nem láthatja előre a végleges vám összegét, amelyet adott esetben több hónappal később fizetnie kell, következésképpen nem tud kellően indokolt döntést hozni. Ezenkívül ha az importőrnek a későbbiekben alkalmazott vámoknak való „maximális kitettsége” nem lenne ismert az átmeneti következtetések megfogalmazása előtt, ez teljes egészében ellentétes lenne a jogbiztonság elvével.
62 Ami a felperesek és az érintett termékeknek a mintavétel során azonosított legnagyobb kínai exportáló gyártója közötti feltételezett kapcsolatokat illeti – amelyek a Bizottság szerint magukban foglalják azt, hogy a dömpingről és az annak mértékéről való tudomás kérdése a felperesek számára fel sem merül –, utóbbiak azt állítják, hogy ezek a kapcsolatok nem relevánsak, amennyiben egyrészt ők a nyilvántartásba vételi időszakban nem hozták be az érintett, Kínából származó termékeket, másrészt pedig a Bizottság nem támasztotta alá azt az állítását, amely szerint e kapcsolatok révén „első kézből származó információkkal” rendelkeznek.
63 A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
64 A felperesek azon érvét illetően, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy mindegyik importőrnek „ténylegesen” tudomása volt vagy „ténylegesen” tudnia kellett volna a behozatalokkal kapcsolatos dömping fennállásáról, valamint a dömping mértékéről, elegendő emlékeztetni arra, hogy az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének c) pontja kifejezetten úgy fogalmaz, hogy az importőrnek „tudnia kellett volna” a vélt dömping és a vélt kár mértékéről, ami ennélfogva nem teszi szükségessé a „tényleges” tudomás bizonyítását. Ugyanakkor a jelen esetben, amint azt a Törvényszék a fenti 40–58. pontban bemutatta, a Bizottság helyénvalóan állapíthatta meg azt, hogy a panasz nyilvános változatának közlése, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzététele miatt a felpereseknek tudomásuk volt vagy tudniuk kellett volna a vélt dömping mértékéről és a vélt kárról, anélkül hogy vizsgálni kellene a Bizottság azon érvét, amely szerint a jelen ügyben a felperesek mindenesetre minden szükséges információval rendelkeztek ahhoz, hogy a vélt dömpingről való tudomásuk megállapítható legyen pusztán a legnagyobb kínai exportáló gyártóval fennálló kapcsolatai miatt.
65 A felperesek azon érvére válaszul, amely szerint a panasz nyilvános változatát, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítést – amelyek csak „egymásnak nem ellentmondó egyszerű állításokat” tartalmaznak – nem lehet egy tekintet alá venni azokkal az információkkal, amelyek alapján az importőr tudomást szerezhet a dömping mértékéréről, és ennélfogva az utólagosan beszedhető dömpingellenes vám várt szintjéről, ami ellentmondana a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének, először is utalni kell a fenti 40–58. pontban foglalt azon értékelésre, amely a panasz nyilvános változatában, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben foglalt bizonyítékokra vonatkozik, és amelyből az következik, hogy ezek a körülmények elegendőek annak megállapításához, hogy a felpereseknek mint tapasztalt szakembereknek az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdése c) pontja értelmében tudomásuk volt vagy tudniuk kellett volna a vélt dömping mértékéről.
66 Ami pontosabban a jogbiztonságra és a bizalomvédelemre vonatkozó elvek tiszteletben tartásának elmulasztásával kapcsolatos érvet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az importőröket a nyilvántartásba vételt előíró rendelettel formálisan figyelmeztették arra az eshetőségre, hogy a nyilvántartásba vett behozatalokra vonatkozóan visszamenőlegesen végleges dömpingellenes vámot vethetnek ki, valamint hogy nem lehetséges meghatározni az ideiglenes intézkedések előtti szakaszban visszamenőlegesen alkalmazható dömpingellenes vámok maximális összegét, amint az az alaprendelet 10. cikkének (3) bekezdéséből következik. Ezenkívül, amint az a 2015/2325 végrehajtási rendelet (15) preambulumbekezdéséből következik, utóbbi már előír egy becsült összeget a lehetséges jövőbeni kötelezettségeket illetően. Ilyen körülmények között a felperesek nem hivatkozhatnak a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére pusztán amiatt, hogy nem rendelkeznek kellően megbízható információkkal és adatokkal a dömping szintjét illetően, amikor a nyilvántartásba vételi időszakban termékeket hoznak be, és ennélfogva nem mérhetik fel azon végleges vám összegét, amelynek visszamenőleges megfizetésére őket felhívhatják.
67 A fentiekre tekintettel az első jogalap második részét, és ebből adódóan az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani, mivel a Bizottság a megtámadott rendelet (40) preambulumbekezdésében téves jogalkalmazás nélkül megállapíthatta azt, hogy az importőröknek a panasz nyilvános változata közlésének, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítésnek a Hivatalos Lapban történő közzétételének pillanatában tudomásuk volt vagy tudniuk kellett volna a vélt dömpingről és a vélt kárról.
Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontjában előírt, „a behozatal jelentős mértékű további növekedésével” kapcsolatos feltétel téves értékelésén alapuló második jogalapról
68 A második jogalappal a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontját azáltal, hogy e rendelkezés alkalmazása tekintetében összehasonlította a vizsgálati időszakban, azaz 2014. április és 2015. március között megvalósított behozatalokat azokkal a behozatalokkal, amelyekre a vizsgálat megindításáról szóló értesítésnek a Hivatalos Lapban történő közzétételét követő első teljes hónappal kezdődő és az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző utolsó teljes hónappal záruló időszakban, azaz 2015. június és 2016. január között került sor, miközben a Bizottságnak a vizsgálati időszakban megvalósított behozatalokat azokkal a behozatalokkal kellett volna összehasonlítania, amelyekre kizárólag a nyilvántartásba vételi időszak alatt, azaz 2015. december és 2016. február között került sor, azon kétlépcsős eljárással összhangban, amely először a nyilvántartásba vételt, majd – kizárólag akkor, amikor a nyilvántartásba vétel nem tette lehetővé a behozatalok jelentős csökkentését és a végleges vámok javító hatásának fenntartását – a vámok visszamenőleges hatályú beszedését írja elő.
69 A felperesek szerint ugyanis az alaprendeletnek az annak céljával összefüggésben értelmezett 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja szigorú okozati összefüggést ír elő a nyilvántartásba vett behozatalok, valamint azon behozatalok között, amelyek komolyan ronthatják az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását. Ugyanakkor a nyilvántartásba vételi időszak előtt történt behozatalok alakulása alapján a vámok visszamenőleges hatályú beszedéséről való döntés megbontaná ezt a kapcsolatot. Ennélfogva a jelentős összehasonlítás a vizsgálati időszak során megvalósított behozatalok szintje és a nyilvántartásba vételi időszak során megvalósított behozatalok szintje közötti összehasonlítás lenne, amit egyébként a Bizottság korábbi gyakorlata is megerősített. A behozataloknak a nyilvántartásba vételi időszak alatt történő jelentős mértékű növekedésének hiányában a végleges vámok visszamenőleges hatályú kivetése nem teszi lehetővé annak a célnak az elérését, amely a végleges vámok javító hatása komoly rontásának megakadályozására irányul. A jelen ügyben ez az összehasonlítás egyébként rámutatott a behozatalok jelentős mértékű növekedésének hiányára, és ennélfogva arra, hogy az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontjában előírt feltétel nem teljesül.
70 A felperesek a beavatkozó fél azon állítását is cáfolják, hogy a szóban forgó importőrök látványosan növelték a behozatalokat a vizsgálat megindítását követő kilenc hónap alatt, amely hónapokra az uniós fogyasztás növekedése volt jellemző. A felperesek hozzáteszik, hogy a beavatkozó fél nem veszi figyelembe a termékek megrendelése, valamint az azoknak az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása érdekében sorra kerülő tényleges vámkezelése között eltelt időszakot, amely igazolja az érintett termékeknek uniós piacra a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételét követő első hónapokban történő megérkezését, miközben azokat jóval az említett közzététel előtt rendelték meg.
71 A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
72 Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja a végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú alkalmazása tekintetében előírja, hogy „a vizsgálati időszak alatt károkat okozó behozatal szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedése tapasztalható”, ami „– figyelembe véve az időzítést”, a behozatal mennyiségét és az egyéb körülményeket – várhatóan komolyan rontaná az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását.
73 Először is rá kell mutatni, hogy a fent említett rendelkezés nem határoz meg egy konkrét időszakot „a behozatal jelentős mértékű további növekedése” fennállásának meghatározása érdekében, hanem az „időzítésre” történő hivatkozásra szorítkozik. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az, hogy a jogalkotó a vizsgálati időszak során károkat okozott behozatalokkal kapcsolatban a „túlmenően” kifejezést, a behozatalok jelentős mértékű növekedésével kapcsolatban pedig a „további” melléknevet használja, arra utal, hogy a vizsgálati időszakban történt behozatalok szintjét az említett vizsgálati időszakot követő időszakban megvalósított behozatalok szintjével kell összehasonlítani anélkül, hogy ez a rendelkezés a figyelembe veendő időszakot bármilyen módon a behozatalok nyilvántartásba vételére vonatkozó időszakra korlátozná.
74 Ahogyan arra a Bizottság helyénvalóan rámutatott, a behozatalnak az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja szerinti „jelentős mértékű további növekedésének” értékelése szempontjából releváns időszaknak magában kell foglalnia a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől kezdődően eltelt időszakot, mivel az importőröknek ettől az időponttól kezdődően volt tudomásuk arról a lehetőségről, hogy a nyilvántartásba vett behozatalokra vonatkozóan utólagosan visszamenőleges hatállyal vámokat vethetnek ki, és ennélfogva ők ettől az időponttól érezhettek késztetést arra, hogy az érintett termékeket a vámok jövőbeni kivetése előtt tömegesen hozzák be. A Bizottság ennélfogva jogosult volt arra, hogy a jelen ügyben a vizsgálati időszak során megvalósított behozatalokat azon behozatalokkal hasonlítsa össze, amelyekre a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételét követő első teljes hónappal kezdődő és az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző teljes hónappal záruló időszakban került sor.
75 Ezenkívül a nyilvántartásba vételi időszak során megvalósított behozatalok hatásait nem lehet bizonyossággal elkülöníteni az ezen időszak előtt megvalósított behozatalok hatásaitól, mivel a nyilvántartásba vételi időszak alatt az Unióba alacsony áron történt behozatalok egy korábban olyan időszakban felhalmozott, megnövekedett készlethez adódhatnak hozzá, amely alatt az importőröknek már volt tudomásuk arról a lehetőségről, hogy a nyilvántartásba vett behozatalokra vonatkozóan utólagosan visszamenőleges hatállyal vámokat vethetnek ki, hozzájárulva ezáltal az alkalmazandó végleges dömpingellenes vámok javító hatásának komoly rontásához.
76 Egyébként a dömpingellenes megállapodás 10.6. cikke a „viszonylag rövid időszakon belül beszállított nagy mennyiségű behozatal” fennállásának értékelésére sem ír elő konkrét időszakot. Az „Egyesült Államok – Japánból származó, egyes melegen hengerelt acéltermékekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” vitában (WT/DS 184/R) készült, 2001. február 28‑i jelentésének 7.167 pontjában a WTO vizsgálóbizottsága az említett megállapodás 10.7. cikkével kapcsolatban – amely lehetővé teszi bizonyos intézkedések meghozatalát a vizsgálat megindítását követően bármikor – megjegyezte, hogy „annak értékelése céljából, hogy a 10.7. cikk alapján hozhattak‑e intézkedéseket, figyelembe lehet venni olyan tömeges behozatalokat, amelyekre nem in tempore suspecto került sor, hanem egy olyan időpontban, amikor ismertté vált a közelgő vizsgálat”, és kifejtette, hogy nem „arról a kérdésről volt szó, hogy ez alkalmas‑e a visszamenőleges vámok alkalmazását a 10.6. cikk alapján előíró végső döntés meghozatalára”. Ahogyan arra a Bizottság helyénvalóan rámutatott, ez a jelentés megerősíti azt az álláspontot, amely szerint az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdése c) pontjának alkalmazása tekintetében az importőrnek a vizsgálat megindításáról való tudomásszerzése a meghatározó, ami magában foglalja azt, hogy a nyilvántartásba vételi időszak előtt történt behozatalok relevánsak a behozatalnak az e rendelkezés szerinti „jelentős mértékű további növekedése” fennállásának értékelése szempontjából.
77 Ezenkívül a felperesek azon állítását illetően, amely szerint a Bizottságot nem lehet felhatalmazni arra, hogy a behozatal jelentős mértékű további növekedése fennállásának értékelése tekintetében csak azokat a behozatalokat vegye figyelembe, amelyek vonatkozásában utólagosan visszamenőleges hatállyal vámokat vethet ki, rá kell mutatni, hogy a visszamenőleges hatály azon behozatalokra történő korlátozása, amelyeket az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján nyilvántartásba vettek, az importőrök védelemhez való jogának megőrzésére irányul, és a Bizottságot felhatalmazza arra, hogy behozott termékekre csak azt követően vessen ki visszamenőleges hatállyal dömpingellenes vámot, hogy az importőröket figyelmeztették arra, hogy egy ilyen eshetőség fennállhat a nyilvántartásba vett termékeket illetően, valamint hogy az utóbbiaknak volt lehetőségük az észrevételeiket az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének b) pontjával összhangban előterjeszteni, azonban ez nem foglalja magában azt, hogy a nyilvántartásba vételi időszakot megelőzően megvalósított behozatalok, amelyek tekintetében nem vethető ki dömpingellenes vám, nem járnak káros hatásokkal, vagy hogy azok általános jelleggel nem relevánsak a behozatal jelentős mértékű további növekedése fennállásának értékelése tekintetében.
78 Végül a felperesek azon érvét illetően, amely szerint az érintett termékek megrendelése, valamint az azoknak az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása érdekében végrehajtott tényleges vámkezelése között eltelt időszak mindenesetre igazolja az érintett termékeknek az uniós piacra a vizsgálati eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követő első hónapokban történő megérkezését, elegendő rámutatni, hogy a felperesek ezt az állítást nem vitatják konkrét és pontos bizonyítékokkal, miközben – amint az többek között a megtámadott rendelet (33), (50) és (51) preambulumbekezdéséből következik – kétségtelen, hogy több mint egymillió tonna érintett terméket bocsátottak szabad forgalomba a vizsgálat megindításáról szóló értesítés, valamint a nyilvántartásba vételi időszak között, amelynek során ezek a behozatalok elérték a mintegy 165 000 tonnát. Ennélfogva ezt az érvet is el kell utasítani.
79 A fentiekre tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.
Az azon feltétel téves értelmezésén alapuló harmadik jogalapról, amely szerint a behozatal jelentős mértékű további növekedésének várhatóan „komolyan [kell] rontan[ia]” az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján alkalmazandó végleges dömpingellenes vám „javító hatását”
A harmadik jogalap első részéről
80 A harmadik jogalap első részének alátámasztása érdekében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen járt el, amikor átfogóan értékelte a több importőrrel kapcsolatos adatokat annak ellenőrzése céljából, hogy a behozatal jelentős mértékű további növekedése várhatóan „komolyan ront[hatta‑e]” az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján alkalmazandó végleges dömpingellenes vám „javító hatását”, miközben a Bizottságnak egyénileg kellett volna értékelnie minden egyes – együttműködő vagy nem együttműködő – importőr magatartását annak megállapítása érdekében, hogy az importőr részéről történt‑e készletfelhalmozás, és következésképpen a behozatalok hozzájárulhattak‑e a végleges dömpingellenes vámok javító hatásának feltételezett „komoly semlegesítéséhez”. A dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetésének visszatartó erejére figyelemmel meg kell állapítani minden egyes importőr személyes felelősségét, és ez a cél csak akkor érhető el, ha a készletek még a szóban forgó importőrök birtokában álltak. Ugyanakkor a felperesek szerint ha a Bizottság minden egyes importőr helyzetét személyesen értékelte volna, arra a következtetésre jutott volna, hogy a felperesek részéről nem történt készletfelhalmozás a nyilvántartásba vételi időszak előtt és az alatt, valamint még azt is megállapította volna, hogy a készleteik jelentős mértékben csökkentek. A felperesek a nyilvántartásba vételi kötelezettség alá eső termékek szinte teljes egészét továbbértékesítették a végleges dömpingellenes vámok elfogadása előtt.
81 A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
82 Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja a végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú alkalmazását ahhoz a feltételhez köti, hogy „a behozatal jelentős mértékű további növekedése [legyen] tapasztalható, ami – figyelembe véve az időzítést, a behozatal mennyiségét és az egyéb körülményeket – várhatóan komolyan rontaná az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását”.
83 Emlékeztetni kell arra, hogy a végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú alkalmazása annak biztosítására irányul, hogy e vám javító hatásának komoly rontására ne kerüljön sor, valamint hogy ennélfogva az uniós gazdasági ágazat ne szenvedjen további kárt. E célra tekintettel úgy tűnik, hogy az azon megállapítással kapcsolatos feltétel értékelése, hogy a behozatal további növekedése várhatóan „komolyan rontaná” a végleges dömpingellenes vám „javító hatását”, ugyanabba az elgondolásba illeszkedik, mint amely az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár értékelése szempontjából meghatározó.
84 Ugyanakkor a Bíróság megállapította, hogy a dömpingáron történt behozatalok által a valamely meglévő uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállását globálisan kell értékelni, anélkül hogy szükséges, vagy egyáltalán lehetséges lenne annak meghatározása, hogy a kár milyen mértéke róható fel az egyes felelős társaságoknak (1987. május 7‑i Nachi Fujikoshi kontra Tanács ítélet, 255/84, EU:C:1987:203, 46. pont).
85 A Bíróság azt is megállapította, hogy a különböző harmadik országokból származó behozatalok hatásait átfogóan kell értékelni, és hogy indokolt az uniós hatóságok számára lehetővé tenni, hogy megvizsgálják e behozataloknak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait, valamint – következésképpen – hogy meghozzák a valamennyi exportőr tekintetében megfelelő intézkedéseket, még akkor is, ha az egyes, egyénileg figyelembe vett behozatalok mértéke kevésbé jelentős (lásd ebben az értelemben: 1988. október 5‑i Technointorg kontra Bizottság ítélet, 294/86 és 77/87, EU:C:1988:470, 40. és 41. pont).
86 Következésképpen az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdése d) pontjának értelmében vett, „a behozatal jelentős mértékű további növekedését” átfogóan kell értékelni annak meghatározása céljából, hogy az együttesen figyelembe vett behozatalok – az érintett importőrök egyéni és szubjektív helyzetének figyelembevétele nélkül – várhatóan komolyan rontanák‑e a végleges dömpingellenes vám javító hatását, és ennélfogva további kárt okoznának‑e az uniós gazdasági ágazatnak.
87 Végül a felperesek állításával ellentétben a megtámadott rendelet célja nem „büntető” jellegű. Bár az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése ugyanis – ahogyan arra a felperesek hivatkoznak – tartalmazza a dömpingellenes intézkedések visszamenőleges hatályának tilalmára vonatkozó elvet, az alaprendelet számos rendelkezése eltér ettől az elvtől azáltal, hogy bizonyos körülmények között engedélyezik a dömpingellenes intézkedéseknek az azokat bevezető rendelet hatálybalépésének időpontját megelőzően szabad forgalomba bocsátott termékekre való alkalmazását, amelyeket az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vettek, és mindezt kizárólag a végleges intézkedések javító hatása komoly rontásának, valamint annak elkerülése érdekében, hogy ezen intézkedések ezáltal a lényegüktől legyenek megfosztva (lásd ebben az értelemben: 2013. június 6‑i Paltrade ítélet, C‑667/11, EU:C:2013:368, 28. és 29. pont; 2015. december 17‑i APEX‑ítélet, C‑371/14, EU:C:2015:828, 50. pont). Az ilyen visszamenőleges hatályú intézkedések kiegészítő jellegűek a 2016/1328 végrehajtási rendelethez képest, amelyet a dömpingellenes vizsgálatot követően fogadtak el, és amely ezen intézkedésekhez hasonlóan nem „büntető” vagy büntetőjogi jellegű (lásd ebben a tekintetben: 1999. október 12‑i Acme kontra Tanács ítélet, T‑48/96, EU:T:1999:251, 30. pont).
88 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.
A harmadik jogalap második részéről
89 A harmadik jogalapja második részének alátámasztása érdekében a felperesek először is arra hivatkoznak, hogy annak meghatározása érdekében, hogy sor kerül‑e az alkalmazandó dömpingellenes vámok javító hatásának komoly rontására az említett dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú beszedésének hiányában, a Bizottságnak a vizsgálati időszakban történt behozatalokat a nyilvántartásba vételi időszak alatt megvalósított behozatalokkal kellett volna összehasonlítania, nem pedig azokkal a behozatalokkal, amelyekre a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzététele és az ideiglenes intézkedések bevezetése közötti időszakban került sor, mivel – amint arra a felperesek a második jogalap keretében hivatkoztak – a nyilvántartásba vételi időszak alatt történt behozatalok azok, amelyek vonatkozásában végül visszamenőleges hatállyal vámot kell beszedni. A felperesek ebben az összefüggésben azt állítják, hogy ha a Bizottság ilyen összehasonlítást végzett volna el, megállapította volna, hogy a nyilvántartásba vételi időszak alatt történt behozatalok nem ronthatják „komolyan” az alkalmazandó végleges vámok javító hatását, mivel – többek között – a behozatalok csökkentek a vizsgálati időszakban megvalósított behozatalokhoz képest, nem állnak fenn azt bizonyító körülmények, hogy az érintett termékkészleteket a nyilvántartásba vételi időszak alatt halmozták fel, valamint a felperesek bizonyították, hogy részükről valójában nem történt készletfelhalmozás, a behozatalok az érintett termékek uniós fogyasztásának kevesebb mint 0,5%‑át jelentik, ami növekedett a vizsgálati időszakban, és hogy a 165 000 tonnás mértékük elhanyagolható a több mint 37 000 000 tonnás piachoz képest.
90 Másodszor a felperesek mindenesetre egyrészt rámutatnak arra, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől az ideiglenes intézkedések bevezetésééig tartó időszak alatt a behozatalok havi átlagos volumene csak 31 761 tonnával volt több, mint a vizsgálati időszakban megfigyelt havi átlagos volumen, másrészt pedig arra, hogy a vizsgálati időszakot követő tizenegy hónap alatt az érintett országok behozatala havi átlagárának csökkenését a nyersanyagárak csökkenése igazolta. Ezenkívül a felperesek kifejtik, hogy az érintett termékek nem a készletbe kerülnek, ami magában foglalja azt, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételét követően és a nyilvántartásba vételi időszak alatt behozott termékeket lényegében újraértékesítették még a végleges dömpingellenes vámok kivetése előtt. Végül a felperesek szerint annak megállapítása érdekében, hogy a végleges dömpingellenes vámok javító hatásának komoly rontására került sor, azt kellett volna bizonyítani, hogy nem volt elegendő ezeket a vámokat az előírt ötéves időszakra kivetni az e végleges dömpingellenes vámok által követett cél – azaz az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása – elérése érdekében.
91 Végül, harmadszor, a felperesek egyrészt azt róják fel a Bizottságnak, hogy azt a feltételt, miszerint a behozatal jelentős mértékű további növekedésének várhatóan „komolyan [kell] rontan[ia] az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását”, egy erre a hatásra vonatkozó „késleltetési kritériummal” váltotta fel, amelyre vonatkozóan a vonatkozó küszöbérték lényegesen alacsonyabb, mivel az csak az arra vonatkozó kérdést foglalja magában, hogy a vámok visszamenőleges hatályú beszedésének hiányában a dömpingellenes vám javító hatása pusztán késve jelentkezik‑e, másrészt pedig, hogy nem határozta meg pontosan a javító hatás állítólagos késlekedésének mértékét, időtartamát és a következményeit.
92 A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja a felperesek érveit.
93 Először is a felperesek azon érvére válaszul, amely szerint a Bizottságnak csak a nyilvántartásba vételi időszak alatt történt behozatalokat kellett volna figyelembe vennie annak meghatározása céljából, hogy azok komolyan ronthatják‑e az alkalmazandó végleges vámok javító hatását, először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint arra a Törvényszék a fenti 77. pontban rámutatott – az, hogy a vámokat csak a nyilvántartásba vett behozatalok tekintetében kell visszamenőleges hatállyal beszedni a védelemhez való jog tiszteletben tartása érdekében, nem jelenti azt, hogy a vizsgálatot végző hatóságoknak figyelmen kívül kell hagyniuk a nyilvántartásba vételi időszak előtt megvalósított behozatalokat annak meghatározása tekintetében, hogy sor kerülhet‑e a végleges vámok javító hatásának komoly rontására.
94 Amint arra a Törvényszék a fenti 72–78. pontban emlékeztetett, az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdése d) pontjának értelmében vett „a behozatal jelentős mértékű további növekedését” az alapján kell értékelni, hogy az importőrök tudomást szereztek‑e arról a lehetőségről, hogy a nyilvántartásba vett behozatalokra vonatkozóan utólagosan visszamenőleges hatállyal vámokat vethetnek ki, valamint hogy ennélfogva ők ettől az időponttól érezhettek‑e késztetést arra, hogy az érintett termékeket a vámok jövőbeni kivetése előtt tömegesen hozzák be, ami magában foglalja azt, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől kezdődően megvalósított behozatalokat is ide kell érteni annak meghatározása céljából, hogy azok a nyilvántartásba vételi időszak alatt történt behozatalokkal együtt ronthatták‑e az alkalmazandó végleges vámok javító hatását. Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.
95 Másodszor, a felperesek azon érvét illetően, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől az ideiglenes intézkedések bevezetésééig tartó időszak alatt a behozatalok havi átlagos volumene csak 31 761 tonnával volt több, mint a vizsgálati időszakban megfigyelt havi átlagos volumen, meg kell jegyezni – amint arra a megtámadott rendelet (27) preambulumbekezdése is emlékeztetett –, hogy a növekedés „jelentős mértékű” jellegét esetről esetre kell meghatározni, nemcsak a nyilvántartásba vételi időszak alatt, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől az ideiglenes intézkedések bevezetésééig tartó időszak alatt történt behozatalok havi súlyozott átlagainak összehasonlításával, hanem az összes egyéb releváns szempont figyelembevétele mellett, amelyek konkrétan az érintett termék unióbeli összfelhasználásának alakulását, a készletek változását, valamint a piaci részesedések alakulását foglalják magukban. A fent említett kéthavi átlag összehasonlítása kétségtelenül fontos elem, azonban nem meghatározó annak eldöntése szempontjából, hogy a behozatalok további növekedése „jelentős mértékű”‑e. Következésképpen a felperesek tévednek, amikor az ezen értékelés tekintetében releváns és szükséges más tényezők figyelembevétele nélkül azt állítják, hogy a behozatalok növekedése semmilyen esetben sem minősülhet jelentős mértékű növekedésnek amiatt, hogy az csak 31 761 tonnával volt több a vizsgálati időszak alatt megvalósított behozatalokhoz képest.
96 Harmadszor, a felperesek azon állításait illetően, hogy egyrészt a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől az ideiglenes intézkedések bevezetésééig tartó időszak alatt az érintett országok behozatala havi átlagárának csökkenését a nyersanyagárak csökkenése igazolta, másrészt pedig hogy az érintett termékek nem a készletbe kerülnek, emlékeztetni kell először is arra, hogy a Tanács és a Bizottság a kereskedelempolitikai védintézkedések területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán, így az uniós bíróság csak korlátozott bírósági felülvizsgálatot gyakorolhat (lásd: 2015. március 17‑i RFA International kontra Bizottság ítélet, T‑466/12, EU:T:2015:151, 37. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
97 Ami egyfelől a nyersanyagárak csökkenését illeti, a megtámadott rendelet (80) preambulumbekezdésében megállapítást nyert, hogy a nyersanyagárak zuhanása nem igazolhatja az eladási árak több mint 4%‑os esését. A vizsgálati időszakban és a vizsgálati időszakot követő időszakban az érintett országok átlagos importárainak az uniós gazdasági ágazat eladási átlagáraival való általános összehasonlítása a vizsgálati időszakban 7%‑os alákínálást eredményez, míg ezen időszakot követően az alákínálás mértéke eléri a 14%‑ot. Ennélfogva a felperesek nem állíthatják azt, hogy az érintett országok havi átlagos importárainak csökkenése kizárólag a nyersanyagárak csökkenésének volt köszönhető, és hogy a szóban forgó behozatalok így nem ronthatták komolyan az alkalmazandó dömpingellenes vámok javító hatását.
98 Ami másfelől azt az állítólagos körülményt illeti, hogy az érintett termékek nem a készletbe kerülnek, először is rá kell mutatni, hogy ez az állítás önmagában nem mond ellent annak a következtetésnek, hogy ténylegesen készletfelhalmozásra került sor az eljárás megindítását követően. Amint az ugyanis a megtámadott rendelet (68) preambulumbekezdésében megállapítást nyert, a készletfelhalmozás jobbára nem szokványos gyakorlat, amelyre akkor kerül sor, ha a piacon sajátos körülmények és/vagy kilátások jelentkeznek, például a szóban forgó termék jövőbeni árát illetően. Az a tény, hogy egy adott terméket jellemzően nem készleteznek, még nem jelenti azt, hogy ilyen körülmények és kilátások jelentkezése esetén ne kerülhetne sor készletfelhalmozásra. Ezenkívül az érintett termékek importőrei és/vagy felhasználói által bemutatott számadatok alapján a megtámadott rendelet (52) preambulumbekezdésében az említett termékek tekintetében átfogóan megállapítást nyert, hogy a 2015 végi készletek 22%‑kal meghaladták a 2014 végieket. Következésképpen az azon megállapításnak ellentmondó bizonyítékok hiányában, hogy a behozatalok jelentős mértékű további növekedése a behozott termékek tekintetében történt jelentős készletfelhalmozásra utaló jel lehet – amit a fent említett készletnövekedés is sugallt –, a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság értékelése nyilvánvaló hibában szenved.
99 Negyedszer, a felperesek azon érvét, amely szerint a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy nem volt elegendő a végleges dömpingellenes vámokat az előírt ötéves időszakra kivetni az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása érdekében, szintén el kell utasítani. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az az ötéves időszak, amely alatt a végleges intézkedéseket lényegében bevezették, nem végleges, mivel a végleges vámokat az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően időközi felülvizsgálat alá kell vetni az említett végleges intézkedések bevezetését követő legalább egy év után, ami tehát e vámok eltörléséhez vezethet, amennyiben ez utóbbiak csak addig és olyan mértékben maradnak hatályban, amíg és amennyire az a kárt okozó dömping kivédéséhez szükséges. Ennélfogva a végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú alkalmazása nem tehető ilyen követelménytől függővé.
100 Ötödször, a megtámadott rendelet jogszerűségét nem érinti sem a Bizottság által a vizsgálat megindítása és a nyilvántartásba vételi időszak kezdete között, valamint az utóbbi időszak alatt megvalósított behozatalok együttes hatásának szemléltetése érdekében használt „késleltetési kritérium”, sem pedig az az állítólagos körülmény, hogy a megtámadott rendelet nem fejti ki, hogy mi lenne a javító hatás abból eredő állítólagos késlekedésének jelentősége, hossza és hátrányos következménye, hogy a nyilvántartásba vételhez kötött behozatalok vonatkozásában nem vetnek ki visszamenőleges hatállyal végleges dömpingellenes vámokat. Az alaprendelet 1 0. cikke (4) bekezdésének d) pontja ugyanis csak azt írja elő, hogy a Bizottságnak meg kell határoznia, hogy a behozatalok jelentős mértékű további növekedése – figyelembe véve az időzítést, a behozatal mennyiségét és az egyéb körülményeket – várhatóan komolyan rontaná‑e az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám javító hatását. A behozatalok ezen jelentős mértékű további növekedése tehát a fent említett körülményekbe illeszkedik, amelyek komolyan ronthatják ezt a javító hatást.
101 Ugyanakkor, amint az többek között a megtámadott rendelet (31), (50)–(53), (75), (76), (79)–(81) és (84) preambulumbekezdéséből következik, a Bizottságnak az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontjában említett tényezőkön kívül vizsgálnia kell különösen az importtermékek árát, valamint az importtermékek nyilvántartásba vétel előtti készleteit.
102 Először is a megtámadott rendelet (50) preambulumbekezdéséből következik, hogy a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételét követő első teljes hónappal kezdődő és az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző utolsó teljes hónappal záruló időszakban az érintett országokból érkező behozatal havi átlagvolumene 37%‑kal meghaladta a vizsgálati időszakbeli értéket. Ezenkívül a megtámadott rendelet (51) preambulumbekezdéséből következik, hogy a vizsgálat megindítását követő első teljes hónappal kezdődő és az ideiglenes intézkedések bevezetésének havát még magában foglaló időszak alatt az érintett országokból érkező behozatal havi átlagvolumene 27%‑kal magasabb volt a vizsgálati időszakbeli értéknél. A Bizottság ebből a megtámadott rendelet (53) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonta le, hogy a behozatali volumen jelentős mértékben nőtt a vizsgálat megindítását követően.
103 M ásodszor, e behozatalokat azt követően valósították meg, hogy az importőrök tudomást szereztek annak lehetőségéről, hogy utólagosan visszamenőleges hatállyal dömpingellenes vámokat vethetnek ki, amely tudomásszerzésre a vizsgálati eljárás megindításáról szóló értesítés közzététele és a panasz nyilvános változatának közlése időpontjában került sor, és ezek a behozatalok az ideiglenes intézkedések bevezetéséig folytatódtak. Egy olyan időszakról van tehát szó, amelynek során behozatalokat valósítottak meg, miközben az importőrök teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy dömpingellenes vizsgálat van folyamatban, valamint annak, hogy hamarosan dömpingellenes vámok kivetésére kerülhet sor.
104 Harmadszor, a megtámadott rendelet (79) preambulumbekezdéséből következik, hogy a vizsgálati időszakot követő 11 hónap során a Kínából és Oroszországból származó behozatal átlagos havi importárai 13%‑kal és 12%‑kal csökkentek a vizsgálati időszak alatti átlagos havi importárakhoz képest. Amint az a fenti 97. pontból következik, és amint arra a megtámadott rendelet (80) preambulumbekezdése is emlékeztet, bár a nyersanyagárak is csökkentek ebben az időszakban, ez a körülmény csak az értékesítési árak legfeljebb 4%‑os csökkenéséért tehető felelőssé, mivel ez az összehasonlítás 7%‑os alákínálást mutat a vizsgálati időszak alatt, míg azt követően az alákínálás 14%‑ra emelkedett. Egyébként többek között a megtámadott rendelet (81) preambulumbekezdéséből következik, hogy a nyilvántartási időszakban felszámolt átlagos importárak Kína esetében 19%‑kal, Oroszország esetében pedig 24%‑kal csökkentek a vizsgálati időszakban mért átlagos importárakhoz képest. A Bizottság ebből ugyanebben a preambulumbekezdésben azt a következtetést vonta le, hogy a két országot együtt nézve a nyilvántartásba vételi időszak alatti alákínálás átlagosan mintegy 20%‑kal tovább növekedett. Ennélfogva az érintett országokból származó behozatalok átlagárai tovább csökkentek.
105 Negyedszer, a megtámadott rendelet (52) preambulumbekezdéséből következik, hogy a vizsgálat megindítását követő időszakon belüli behozatallal kapcsolatban információkat szolgáltató 22 importőr és/vagy felhasználó behozatala az érintett országokból érkező összbehozatal 46%‑át képviselte. Az így kapott adatok azt mutatták, hogy 2015 végére az érintett termék készletei ezen együttműködő importőrök és/vagy felhasználók esetében összesen 22%‑kal haladták meg a 2014 végi szintet. A megtámadott rendelet (84) preambulumbekezdése arra utal, hogy szükségszerűen történt készletfelhalmozás nemcsak az említett rendelet (52) preambulumbekezdésében megállapítottak miatt, hanem amiatt is, hogy a vizsgálati időszakot követő behozatalok jelentős mértékben növekedtek a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzététele előtt megvalósított behozatalok szintjéhez képest.
106 A megtámadott rendelet (75) és (76) preambulumbekezdéséből következik, hogy a vizsgálati időszak alatti árakhoz képest még alacsonyabb árakon megvalósított behozataloknak ezen jelentős mértékű további növekedése egybeesik az uniós fogyasztásnak a szabad piacon a 2015. áprilistól 2016. januárig tartó időszakban történő, 14%‑os növekedésével, miközben az uniós gyártók által megvalósított eladások mértéke stabil maradt, és csak 3%‑os enyhe növekedést mutatott. Ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének további 7%‑os csökkenését eredményezte, amely 71%‑ról 64%‑ra esett.
107 Ennélfogva a Bizottság helyénvalóan állapíthatta meg többek között a megtámadott rendelet 86. és 94. pontjában azt, hogy a behozatalok ezen jelentős mértékű további növekedése – figyelembe véve azok mértékét, a megvalósításuk időpontját, valamint az egyéb körülményeket, azaz a jelentős árcsökkenéseket és a fontos készletek jelentős növekedését – további negatív hatást gyakorolt az árakra, valamint az uniós gazdasági ágazatnak az Unión belüli piaci részesedésére, tehát komolyan ronthatta a végleges dömpingellenes vám javító hatását.
108 A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik jogalap második részét, és így a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
109 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeiken felül a Bizottság és a beavatkozó fél részéről felmerült költségek viselésére is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Stemcor London Ltd és a Samac Steel Supplies Ltd a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság és az Eurofer, Association européenne de l’acier, ASBL részéről felmerült költségeket is.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. május 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások