C‑277/11. sz. ügy

M. M.

kontra

Minister for Justice, Equality and Law Reform és társai

(a High Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Közös európai menekültügyi rendszer – 2004/83/EK irányelv – A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok – A 4. cikk (1) bekezdésének második mondata – A tagállam együttműködése a kérelmezővel a kérelme releváns elemeinek értékelése céljából – Terjedelem – A menedékjog megadása iránti kérelem elutasítását követően benyújtott, kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálása vonatkozásában lefolytatott nemzeti eljárás szabályossága – Az alapvető jogok tiszteletben tartása – A meghallgatáshoz való jog”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2012. november 22.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A menedékjog iránti kérelem és a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára két külön, egymást követő eljárást bevezető nemzeti szabályozás – A meghallgatáshoz való jog ezen eljárások mindegyike során történő biztosításának kötelezettsége

(2004/83 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)

A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második mondatában előírt, valamely tagállamnak egy menedékkérővel való együttműködésére vonatkozó követelmény nem értelmezhető oly módon, hogy abban az esetben, ha egy külföldi személy kiegészítő védelmi jogállás megadását kérelmezi azt követően, hogy a menekült jogállást vele szemben megtagadták, és a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság e második kérelmet szintén el kívánja utasítani, e hatóság e minőségében köteles arra, hogy a határozatának a meghozatalát megelőzően az érintettet tájékoztassa arról, hogy a kérelmének a tervek szerint kedvezőtlen lesz a kimenetele, valamint arra, hogy az érintettel közölje azokat az érveket, amelyekre a kérelem elutasítását alapítani kívánja, ily módon lehetőséget biztosítva a kérelmezőnek arra, hogy e tekintetben kifejthesse álláspontját.

Az olyan nemzeti rendszer tekintetében azonban, amelyet az jellemez, hogy két külön és egymást követő eljárás létezik a menekült jogállás megszerzése iránti, illetve a kiegészítő védelem iránti kérelmek vizsgálatára, a kérdést előterjesztő bíróság feladata az, hogy gondoskodjon arról, hogy ezen eljárások közül mindkettőben tiszteletben tartsák a kérelmező alapvető jogait, és konkrétabban a meghallgatáshoz való jogát abban az értelemben, hogy a kérelmezőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kért védelmet megtagadó mindenfajta határozat elfogadása előtt megfelelően kifejthesse az észrevételeit. Az ilyen rendszerben az a körülmény, hogy az érdekeltet a menekült jogállás megadása iránti kérelmének az elbírálása keretében már megfelelő módon meghallgatták, nem jár azzal a következménnyel, hogy ettől a formalitástól a kiegészítő védelem iránti kérelemre vonatkozó eljárás keretében el lehet tekinteni.

A teljes eljárásra kiterjedő, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41., 47. és 48. cikke által megállapított meghallgatáshoz való jog alkalmazandó minden olyan eljárásra, amely sérelmet okozó jogi aktus elfogadásához vezethet, és akkor is kötelező, ha az alkalmazandó szabályozás nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget. Következésképpen e jogot a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által, a közös európai menekültügyi rendszer keretében elfogadott szabályok szerint lefolytatott, a nemzetközi védelem megadására vonatkozó kérelem vizsgálatára irányuló teljes eljárás során alkalmazni kell. Amennyiben a tagállam úgy határozott, hogy a menedékjog iránti kérelem és a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára két külön, egymást követő eljárást alkalmaz, az érdekeltnek a meghallgatáshoz való jogát annak alapvető jellegére tekintettel teljes mértékben biztosítani kell mindkét eljárásban.

(vö. 74., 82., 85., 86., 89., 91., 95. pont és a rendelkező rész)