AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(első tanács)
2014. február 25.
F‑155/12. sz. ügy
Luis García Domínguez
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Versenyvizsga – Az EPSO/AD/215/11 versenyvizsga‑kiírás – A tartaléklistára történő felvétel mellőzése – A pályázatot elutasító határozat indokolása – Az egyenlő bánásmód elve – Érdek‑összeütközés”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. García Domínguez azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az EPSO/AD/215/11 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának azon határozatát, amellyel nem vette fel felperest az említett versenyvizsga tartaléklistájára, valamint kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Bizottságot kártérítés fizetésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. L. García Domínguez maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
2. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A függetlenség és a tisztesség követelménye – A versenyvizsga‑bizottság tagja és a pályázó közötti szakmai kapcsolatok esetén fennálló érdek‑összeütközési kockázat – Hiány
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – A pályázók képességeinek értékelése – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
1. Az egyenlő bánásmód elve az uniós jog alapvető elvének minősül, ezért a versenyvizsga vizsgabizottságának feladata, hogy szigorúan ügyeljen arra, hogy ezt az elvet a pályázókkal szemben a versenyvizsga lefolyása során tiszteletben tartsák. A versenyvizsga vizsgabizottsága ugyan széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgák módját és részletes tartalmát illetően, mindazonáltal az uniós bíróság feladata, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon az ahhoz szükséges mértékben, hogy biztosítsa a pályázók közötti egyenlő bánásmódot és garantálja azt, hogy a vizsgabizottság a pályázók közül objektív módon válasszon.
Az egyenlőtlen bánásmód kockázatát általában minden vizsga természetszerűleg magában hordozza, tekintettel arra, hogy valamely meghatározott témáról a vizsga során ésszerűen feltehető kérdések száma szükségszerűen korlátozott. Ennélfogva elfogadott tény, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértését csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a vizsgabizottság a vizsgák kiválasztása során az esélyegyenlőtlenség kockázatát nem korlátozta arra a mértékre, amelyet általában minden vizsga magában hordoz.
Mindazonáltal a vizsga esetében az olyan téma választása, amely bizonyos vizsgázókat előnyös helyzetbe hozhat olyan körülménynek minősül, amely az általában minden vizsgához hozzátartozó kockázat részét képezi, és az az említett vizsgázóknak nem ad olyan előnyt, amely sértené az egyenlő bánásmód elvét. Erről van szó abban az esetben, ha a témát a vizsgabizottság – a nyelvi hovatartozásuktól függetlenül – a nyílt versenyvizsgának a vizsgára bocsátott valamennyi pályázója számára választja ki azon időpont előtt, amikor az előválogató tesztek eredményei, következésképpen az említett versenyvizsga vizsgáira bocsátott pályázók nevei ismertté válnának.
(lásd a 24., 25., 28. és 29. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének 132. és 133. pontja.
2. Az érdek‑összeütközés értékelése során a tisztviselő és egy kívülálló közötti szakmai kapcsolatok léte főszabály szerint nem jelenti azt, hogy a tisztviselő függetlensége sérül, vagy ilyennek látszik, ha e tisztviselőnek olyan ügyben kell állást foglalnia, amelyben e kívülálló részt vesz. Egyébiránt a versenyvizsga vizsgabizottsága pártatlanságának elve megköveteli, hogy a vizsgabizottság tagja ne vegyen részt a pályázó értékelésében, ha a vizsgabizottság tagja és a pályázó között közvetlen kapcsolat áll fenn.
Ebben a tekintetben abból a körülményből, hogy a vizsgabizottság egyik tagja egy európai intézmény szervezeti egységénél azon munkacsoport vezetője volt, ahol a versenyvizsga pályázója alkalmazásban állt, nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a vizsgabizottság e tagja közvetlen kapcsolatban állt ezzel a pályázóval.
Egyébiránt az a tény, hogy a versenyvizsga pályázója ismerősként szerepel a vizsgabizottság egyik tagjának Facebook oldalán, úgyszintén nem utalhat a kettejük közötti közvetlen kapcsolatok fennállására. Az a tény, hogy ezen a hálózaton két személy ismerőse egymásnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szó hagyományos értelmében baráti viszonyban vannak, hanem az pusztán abból a szándékból is eredhet, hogy megosszák egymással az általános vagy szakmai jellegű kérdésekkel kapcsolatos információkat. Ezenkívül annak a személynek, aki valamely másik személynek ismerőse, nincs feltétlenül hozzáférése az utóbbi személy által közzétett összes információhoz, mivel a Facebook minden egyes felhasználója meghatározhatja, hogy milyen mértékű hozzáférést engedélyez a személyes adataihoz.
(lásd a 34., 36. és 37. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑137/03. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének 33. pontja; T‑157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének 35. pontja; a fent hivatkozott Giannini kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 224. pontja.
3. A versenyvizsga‑bizottság által a jelölt ismereteiről és képességeiről megfogalmazott értékelés, illetve az említett versenyvizsga‑bizottságnak a jelölt sikertelenségét megállapító határozata értékítéletet fejez ki. Ezen értékelésekben és határozatokban a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogköre nyilvánul meg, így ezeket az uniós bíróság csak a versenyvizsga‑bizottság működésére vonatkozó szabályok nyilvánvaló megsértése esetén vizsgálhatja felül.
Ebben a tekintetben, ha valamely elutasított pályázó azt állítja, hogy a versenyvizsga valamely vizsgáján kapott pontszám nem áll összhangban az általa ugyanezen versenyvizsga valamely másik vizsgáján kapott magasabb pontszámmal, ebből a körülményből nem lehet arra következtetni, hogy a versenyvizsga‑bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel a pályázók által az egymást követő vizsgákon nyújtott teljesítmény egyik vizsgáról a másikra változhat. Egyébiránt a vizsgabizottság a pályázók szakmai ismereteinek, valamint képességeinek és kompetenciáinak értékelése során kizárólagos és önálló jelleggel – a szóban forgó versenyvizsga‑kiírásban foglaltakkal összhangban – egyedül a pályázók teljesítményét veheti alapul. Az említett pályázó éppen ezért nem hivatkozhat sikeresen a korábbi jelentős szakmai tapasztalatára annak érdekében, hogy vitassa a részére valamely vizsgán adott pontszámot. Végül, a pályázó személyes meggyőződése úgyszintén nem minősülhet valamely nyilvánvaló mérlegelési hiba bizonyítékának.
(lásd az 58. és 59. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑146/99. sz., Teixeira Neves kontra Bíróság ügyben 2000. július 14‑én hozott ítéletének 41. pontja; T‑336/02. sz., Christensen kontra Bizottság 2005. április 5‑én hozott ítéletének 25. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑101/11. sz., Mileva kontra Bizottság ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletének 45. pontja.