A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2015. július 2.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Az EPSO/AD/230–231/12 versenyvizsgára vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés hallgatólagos megtagadása – A hozzáférés megtagadása – A kereseti kérelmek módosítása iránt a válaszban benyújtott kérelem – Határidő – A hallgatólagos határozat visszavonása – Okafogyottság – A dokumentum fogalma – Az elektronikus adatbázisokban található információk lekérdezése és rendezése”
A T‑214/13. sz. ügyben,
Rainer Typke (lakóhelye: Hasbergen [Németország], képviselik: B. Cortese és A. Salerno ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Eggers és F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egyrészt a Bizottság főtitkárságának a felperes EPSO/AD/230–231/12 (AD5–AD7) nyílt versenyvizsga előválogató tesztjeire vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti első kérelmét (GESTDEM 2012/3258 eljárás) elutasító, 2013. február 5‑i határozatának, másrészt pedig a Bizottság főtitkárságának a felperes ugyanezen tesztekre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti második kérelmét (GESTDEM 2013/0068 eljárás) elutasító, feltehetően 2013. március 13‑án hozott, hallgatólagos határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, N. J. Forwood (előadó) és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. február 4‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, Rainer Typke, az Európai Bizottság alkalmazottja, és részt vett az AD5‑ös besorolási fokozatú tisztviselők felvételére irányuló, EPSO/AD/230/12 nyílt versenyvizsga, és az AD7‑es besorolási fokozatú tisztviselők felvételére irányuló EPSO/AD/231/12 nyílt versenyvizsga előválogató tesztjein.
2 A felperes, miután 2012. június 28‑án közölték vele az eredményeit, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalhoz (EPSO) benyújtotta az első kérelmét, amely lényegében arra irányult, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) értelmében hozzáférést kapjon a szóban forgó, megközelítőleg 45 000 jelölt által megírt tesztekre vonatkozó, anonimizált adatokat tartalmazó „táblázathoz” (GESTDEM 2012/3258 eljárás).
3 A felperes kifejti, hogy ezt azon gyanúinak alátámasztása érdekében kezdeményezte, amelyek szerint az említett teszteket nem a jelöltek közötti egyenlő bánásmód elvének megfelelően szervezték meg, különös tekintettel arra, hogy bizonyos nyelvi csoportok esetében a tesztekben előforduló fordítási hibák negatív hatást eredményeztek.
4 Ezen első kérelem szerint a táblázatnak a következő információkat kell tartalmaznia:
– minden egyes jelölt azonosítóját, amely nem teszi lehetővé a név szerinti azonosítást, de kapcsolatba állítja a jelöltet azokkal a kérdésekkel, amelyeket meg kellett válaszolnia;
– minden egyes feltett kérdés azonosítóját, azonban a kérdés tartalmának felfedése nélkül;
– a kérdéskategóriát, amelybe az egyes feltett kérdések tartoznak, vagyis a szövegértési készséget, az absztrakciós készséget, a matematikai‑logikai készséget vagy a helyzetmegítélési készséget felmérő kérdések;
– azt a nyelvet, amelyen az egyes kérdéseket az egyes jelölteknek feltették;
– az adott kérdések esetleges figyelmen kívül hagyásának megjelölését;
– a várt válasz azonosítóját, a kérdés tartalmának felfedése nélkül, amely a kérdés‑felelet kombinációkban azonos kell, hogy legyen; a felperes e tekintetben kifejtette, hogy amennyiben a várt válaszokat nem ugyanabban a sorrendben közölték minden egyes jelölttel, biztosítani kell, hogy az egyes várt válaszokra ugyanazt az azonosítót alkalmazzák; ezenkívül kifejtette, hogy a helyzetmegítélési készséget felmérő kérdések esetében meg kell jelölni a várt válasz egészét, vagyis a legjobb és a legrosszabb választási lehetőséget;
– minden egyes jelölt által minden egyes kérdésre adott választ, figyelembe véve azonban, hogy a felperest nem a válaszok tartalma érdekli, hanem csupán a jelöltek által adott helyes vagy helytelen válaszok beazonosítása; a felperes e tekintetben kifejtette egyrészt, hogy külön azonosítót kell alkalmazni arra az esetre, ha valamely jelölt nem válaszolt egy kérdésre, másrészt pedig, hogy a helyzetmegítélési készséget felmérő kérdések esetében a válasz egészét közölni kell;
– végül az egyes jelöltek által az egyes kérdések megválaszolására szentelt időt.
5 Az EPSO a 2012. augusztus 9‑i határozatával elutasította ezen első kérelmet. Az EPSO, kifejtve hogy valóban birtokában vannak az említett kérelemben felsorolt, különböző adatbázisokban rögzített információk, lényegében azt mondta, hogy a felperes által kért táblázat nem létezik.
6 2012. augusztus 21‑én a felperes a Bizottság főtitkárságához (a továbbiakban: főtitkárság) hozzáférés iránti megerősítő kérelmet nyújtott be az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján. A felperes ekkor a kért információk listáját kiegészítette az egyes jelölteknek feltett egyes kérdések nehézségi fokával. Azt is előadta, hogy a kérelme nem arra irányul, hogy az EPSO a már létező dokumentumokból eredő információk egyesítésével egy új dokumentumot hozzon létre, hanem arra, hogy hozzáférhessen egyes, az EPSO birtokában lévő, elektronikus formátumú dokumentumokhoz. A kérelem szerint elegendő lenne a felperessel e dokumentumok olyan változatát közölni, amely nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek az 1049/2001 rendelet 4. cikkében meghatározott, a hozzáféréshez való jog alóli kivételek hatálya alá tartoznak.
7 2012. augusztus 30‑án a főtitkárság megadta első válaszát a felperes megerősítő kérelmére. Miután a megerősítő kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította amiatt, hogy az egyes jelölteknek feltett egyes kérdések nehézségi fokával kiterjeszti az eredeti kérelmet, a főtitkárság lényegében megerősítette az EPSO azon álláspontját, amely szerint egyrészt a felperes által kért táblázat nem létezik, másrészt pedig az 1049/2001 rendeletnek nem célja, hogy a Bizottságot a különböző adatbázisokban rögzített információk lekérdezése érdekében informatikai műveletek elvégzésére kötelezze. Ez a levél egyáltalán nem jelölte meg az 1049/2001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének végén meghatározott jogorvoslati lehetőségeket.
8 2012. szeptember 17‑én a felperes azt kérte a főtitkárságtól, hogy vizsgálja felül a megerősítő kérelmét, és hogy tájékoztassa a hozzáférés megtagadásával szembeni jogorvoslatokról.
9 2012. október 23‑án a főtitkárság arról tájékoztatta a felperest, hogy a megerősítő kérelmét nem utasította el a 2012. augusztus 30‑i levelében, hanem csupán azt jegyezte meg, hogy az EPSO vele szemben nem tagadta meg a birtokában lévő, létező dokumentumokhoz való hozzáférést. Egyébiránt megjegyezte, hogy a megerősítő kérelmet a felperes által előadott új észrevételek fényében felülvizsgálják.
10 A felperes, mivel a GESTDEM 2012/3258 eljárásban nem kapott határozott választ a megerősítő kérelmére, 2012. december 28‑án újabb hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be az EPSO‑hoz (GESTDEM 2013/0068 eljárás). E második kérelem eltért az elsőtől annyiban, hogy a felperes nem a kért információk egészét összefoglaló, egyetlen táblázatot kívánt megszerezni, hanem inkább az elektronikus formában létező dokumentumok egyes részeit. E második kérelemmel a felperes lényegében ugyanazon információkat kívánta megszerezni, mint amelyeket az eredeti kérelmében meghatározott, valamint az egyes jelölteknek feltett egyes kérdések nehézségi fokára vonatkozó információt.
11 Mivel az EPSO a hozzáférés iránti ezen második kérelemről a kérelem iktatásától számított 15 munkanapos határidő leteltével nem hozott határozatot, a felperes az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében meghatározott lehetőségnek megfelelően 2013. január 30‑án megerősítő kérelmet nyújtott be a főtitkársághoz.
12 2013. február 5‑én az EPSO kifejezett módon elutasította a GESTDEM 2013/0068 eljárásban benyújtott, hozzáférés iránti kérelmet. Másnap a felperes tájékoztatta a főtitkárságot arról, hogy változatlan formában fenntartja az ezen eljárásban 2013. január 30‑án benyújtott megerősítő kérelmét.
13 A főtitkárság a 2013. február 5‑i határozatában (a továbbiakban: első megtámadott határozat) elutasította a GESTDEM 2012/3258 eljárásban benyújtott megerősítő kérelmet. A főtitkárság először is megállapította a megerősítő kérelem elfogadhatatlanságát az egyes jelölteknek feltett egyes kérdések nehézségi fokára vonatkozó információt illetően, mivel ez a szempont nem szerepelt az eredeti kérelemben. A főtitkárság ezt követően lényegében megerősítette az EPSO azon álláspontját, amely szerint a kérelem valójában egy nem létező dokumentumhoz való hozzáférésre irányul, hiszen a kért táblázat kidolgozása nem csupán az érintett tesztek tízezreire vonatkozó információk különböző adatbázisokból való lekérdezését jelenti, hanem ezen információk más olyan adatbázisokkal való összekapcsolását, mint az általános kérdésbázis. Feltételezve azt, hogy a hozzáférés iránti kérelem úgy értelmezhető, mint amely az egyes jelölteknek kiküldött, az eredményeket tartalmazó – anonimizált – egyéni fájlok megszerzésére irányul, egy ilyen kérelem a vele járó adminisztratív munkateherre tekintettel aránytalan lenne.
14 2013. február 20‑án a főtitkárság tájékoztatta a felperest egyrészt arról, hogy a GESTDEM 2013/0068 eljárásban egyelőre nem tudja elbírálni a megerősítő kérelmet, másrészt pedig, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében meghosszabbítja a válaszadásra nyitva álló 15 napos határidőt.
15 A főtitkárság a 2013. március 13‑i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy a GESTDEM 2013/0068 eljárásban továbbra sem tudja elbírálni a megerősítő kérelmet. E levélben kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kérelem tárgyát az 1049/2001 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, meglévő változatban és formában lévő dokumentumok képezik.
16 Az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében foglalt szabály alapján a felperes a határozat hiányát a GESTDEM 2013/0068 eljárásban benyújtott megerősítő kérelemre adott elutasító válaszként értelmezte (a továbbiakban: második megtámadott határozat).
Az eljárás és a felek kérelmei
17 A Törvényszék Hivatalához 2013. április 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
18 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele az új ítélkezési évtől kezdve megváltozott, és az előadó bírót a harmadik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.
19 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (harmadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében felhívta a Bizottságot bizonyos iratok benyújtására, illetve a felpereshez és a Bizottsághoz írásban kérdéseket intézett, felhívva őket arra, hogy e kérdésekre a tárgyaláson válaszoljanak.
20 A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2015. február 4‑i tárgyaláson hallgatta meg.
21 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az első megtámadott határozatot;
– semmisítse meg a második megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
22 Miután a főtitkárság a GESTDEM 2013/0068 eljárásban 2013. május 27‑én kifejezett elutasító határozatot hozott, a felperes a válaszában ezen utóbbi határozat megsemmisítése érdekében a kereseti kérelmei módosításának lehetőségét kérte.
23 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy nem szükséges határozni a keresetről a második megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló részében, tekintettel arra, hogy a GESTDEM 2013/0068 eljárásban 2013. május 27‑én kifejezett elutasító határozatot hoztak;
– utasítsa el a keresetet az első megtámadott határozatot érintő részében;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
24 A kereset érdemi vizsgálatát megelőzően meg kell vizsgálni a Bizottság annak vitatására irányuló érveit, hogy a felperesnek a válaszában benyújtott, a kereseti kérelmeinek módosítására irányuló kérelme, valamint a második megtámadott határozat megsemmisítse iránti kereseti kérelme elfogadható.
Az elfogadhatóságról
A GESTDEM 2013/0068 eljárásban hozott kifejezett határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságáról
25 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. október 15‑én benyújtott válaszában azt kérte, hogy a GESTDEM 2013/0068 eljárásban hozott, a hozzáférés iránti kérelmét kifejezett módon elutasító, 2013. május 27‑i bizottsági határozat megsemmisítése érdekében módosíthassa kereseti kérelmeit.
26 A Bizottság vitatja e módosítási kérelem elfogadhatóságát, amelyet az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti keresetindítási határidőre tekintettel késedelmesnek tekint.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha egy magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő határozat vagy rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény, valamely jogi aktus ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében, a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi jogi aktusra való kiterjesztésének, vagy az e jogi aktus elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (lásd: 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EBHT, EU:T:2006:384, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 6‑i Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ítélet, T‑110/12, EBHT [Kivonatok], EU:T:2013:411, 16. pont).
28 Mindazonáltal ahhoz, hogy a kereseti kérelmek módosítása iránti kérelem elfogadható legyen, azt az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében foglalt keresetindítási határidőn belül kell benyújtani. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis e keresetindítási határidő hivatalból alkalmazandó, és azt az uniós bíróságnak érvényre kell juttatnia, hogy ezáltal biztosítsa a jogbiztonságot és a jogalanyok törvény előtti egyenlőségét (lásd ebben az értelemben: 2007. január 18‑i PKK és KNK kontra Tanács ítélet, C‑229/05 P, EBHT, EU:C:2007:32, 101. pont; Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ítélet, fenti 27. pont, EU:T:2013:411, 17. pont).
29 A keresetindítási határidő számítását illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerint a megsemmisítés iránti eljárást esettől függően a megtámadott jogi aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történt közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 102. cikke szerint ezt a határidőt adott esetben a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meg kell hosszabbítani.
30 A jelen ügyben a GESTDEM 2013/0068 eljárásban 2013. május 27‑én hozott, a hozzáférést elutasító kifejezett határozatot a felperessel elektronikus levélben aznap közölték. Következésképpen az e határozat megsemmisítése iránti kereset benyújtására a felperes számára nyitva álló határidő 2013. augusztus 6‑án lejárt.
31 Mivel a felperes a kereseti kérelmek módosítására irányuló kérelmet tartalmazó választ 2013. október 15‑én nyújtotta be, meg kell tehát állapítani, hogy e módosítási kérelem késedelmes, ennélfogva a GESTDEM 2013/0068 eljárásban hozott, a hozzáférést elutasító kifejezett határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A második megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságról
32 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy fennmarad‑e a felperesnek a – GESTDEM 2013/0068 eljárásban benyújtott megerősítő kérelem elbírálására eredetileg nyitva álló határidő meghosszabbítását követő – 15 munkanapos határidő lejártával keletkezett, második megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeke. A Bizottság azt állítja, hogy ez az érdek megszűnt, mivel a 2013. május 27‑i határozat elfogadásával visszavonta ezt a hallgatólagos határozatot.
33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez (lásd: 2010. január 19‑i Co‑Frutta kontra Bizottság ítélet, T‑355/04 és T‑446/04, EBHT, EU:T:2010:15, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A felperes eljáráshoz fűződő érdekének – a kereset tárgyára tekintettel – nem csupán a kereset benyújtásakor kell fennállnia, hanem egészen a bírósági határozat kihirdetéséig, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik, ami azt feltételezi, hogy a kereset a kimenetelére tekintettel előnyt származtat azon fél számára, amely azt előterjesztette (lásd: Co‑Frutta kontra Bizottság ítélet, fenti 33. pont, EU:T:2010:15, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Amennyiben a felperes eljáráshoz fűződő érdeke az eljárás során megszűnik, a Törvényszék által az ügy érdemében hozott határozat nem járhat előnnyel számára (lásd: Co‑Frutta kontra Bizottság ítélet, fenti 33. pont, EU:T:2010:15, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Egyébiránt, mivel a Bizottság által később hozott határozat hatásaként a hozzáférést hallgatólagosan megtagadó határozatot visszavonták, a keresetről az e hallgatólagos határozatra irányuló részében már nem szükséges határozni (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EBHT, EU:C:2014:2250, 89. pont).
37 A jelen ügyben a második megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet illetően meg kell állapítani, hogy a 2013. május 27‑i kifejezett határozat ugyanezen eljárásban történő elfogadásával a Bizottság de facto e hallgatólagos határozatot visszavonta.
38 Következésképpen a keresetről a második megtámadott határozatra irányuló részében már nem szükséges határozni.
Az ügy érdeméről
39 Tekintettel a fenti 38. pontban kifejtett közbenső következtetésre, kizárólag az első megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelemről kell határozni, amelyben a főtitkárság elutasította a felperes által a GESTDEM 2012/3258 eljárásban benyújtott megerősítő kérelmet. A felperes e tekintetben egyetlen, az 1049/2001 rendelet megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap az első megtámadott határozatra irányulóan három részből áll. A második és a harmadik rész természeténél fogva másodlagos jellegű az első részhez képest, amely arra vonatkozik, hogy a szóban forgó hozzáférés iránti kérelem tárgya az 1049/2001 rendelet hatálya alá tartozik‑e.
40 A kereset egy negyedik részt is tartalmaz, amelyben a felperes azt állítja, hogy a bizonyos kérdések figyelmen kívül hagyását és a szóban forgó tesztek keretében feltett kérdések összességének nehézségi fokát illető információkhoz való hozzáférés nem veszélyeztetheti a vizsgabizottság munkájának titkosságát, valamint a vizsgabizottság döntéshozatali eljárását. A felperes mindazonáltal kifejtette a válaszának 34. pontjában, hogy e negyedik rész „a hozzáférés iránti második eljárásban hozott elutasító határozatra” irányul. Mivel az e határozat megsemmisítésére irányuló kérelemről nem szükséges határozni, e negyedik rész vizsgálata eleve feleslegesnek tűnik.
41 A felperes az egyetlen jogalapjának első részében lényegében azt állítja, hogy a főtitkárság tévesen állapította meg azt, hogy a hozzáférés iránti kérelmeinek tárgya nem egy, az 1049/2001 rendelet értelmében vett „létező dokumentum”, hanem egy új dokumentum létrehozását, vagy akár új adatok létrehozását jelenti.
42 A felperes e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EPSO elismerte, hogy birtokában vannak a kért adatok, hiszen maga a főtitkárság úgy nyilatkozott, hogy az említett adatokat rögzítették a létező adatbázisokban. Márpedig ez a felperes szerint szükségszerűen azt jelenti, hogy az EPSO birtokában van egy vagy több olyan dokumentum, amely a kérdéses adatokat tartalmazza.
43 Ezt meghaladóan a felperes azzal érvel, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az 1049/2001 rendelet központi elemét képező „dokumentum” fogalma minden további nélkül alkalmazható az adatbázisokban tárolt adatokra, mivel az említett rendelet 3. cikkének a) pontja meghatározza, hogy ez a fogalom az adathordozótól függetlenül valamennyi adattartalmat jelöli. E tekintetben irreleváns az a körülmény, hogy a hozzáférés iránti kérelem az érintett intézmény számára jelentős munkaterhet jelenthet.
44 A főtitkárság azon álláspontja, amely szerint a kért adatok anonimizálása egy új dokumentum létrehozásához vezetne, sértené egyébiránt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében meghatározott szabályt, amely értelmében részleges hozzáférést kell biztosítani, ha az említett cikkben felsorolt kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak egy részét érinti. A felperes ugyanis azt állítja, hogy a hozzáférés iránti kérelmének eleget lehetne tenni, ha kiválogatják az EPSO adatbázisában tárolt egyes adatokat, gondosan kizárva a szóban forgó előválogató teszteket megíró többi jelölt személyes adatait.
45 A felperes továbbá vitatja a főtitkárság azon érvét, amely szerint a kért adatok nem válogathatók ki egyetlen adatbázisból, mivel több külön fájlban rögzítették azokat. Így a megírt tesztek eredményeiről való tájékoztatásuk érdekében a jelölteknek címzett egyéni fájlok, ugyanúgy mint az EPSO azon gyakorlata, hogy bizonyos adatfeldolgozóinak a tesztek eredményeire vonatkozó, statisztikai adatokat szolgáltat, arról tanúskodnak, hogy a jelen ügyben kért információkhoz való hozzáféréshez szükséges műveletek az EPSO számára nem öltenek szokatlan vagy a rendkívüli jelleget.
46 E tekintetben figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a szóban forgó valamennyi információ kapcsolódik egymáshoz egy „relációs” adatbázis (Oracle) útján, amely alapján a kért információk kiválogatása könnyedén megvalósítható. Annál is inkább így van, mivel a letett egyéni vizsgákkal kapcsolatos adatokat rögzítő fájlok „merev jelölőnyelvet” tartalmaznak, úgyhogy az egyes jelöltek eredményei egységes módon kezelhetők.
47 A Bizottság vitatja ezt az érvelést azon az alapon, hogy a felperes által kért adatokat nem egy konkrét adatbázisban tárolják, ahonnan szokásos vagy rutinkeresés útján könnyen lekérdezhetők. A Bizottság nyilatkozata szerint birtokában van a Talent adatbázis, amely tartalmazza a jelöltek valamennyi adatát és teszteredményeit, tehát az ahhoz szükséges minden adatot, hogy a felperes hozzáférés iránti kérelmének eleget lehessen tenni, kivéve a kérdések nehézségére vonatkozó adatokat, amelyeket egy külső szerződéses megbízott által kezelt „kérdésbázisban” tárolnak. A Talent adatbázis strukturált lekérdezési nyelven történő keresések útján (a továbbiakban: SQL‑keresés), vagy az elemzés, statisztika, számítások és lekérdezés érdekében való gyors adatkezelésre tekintettel előre meghatározott modellek szerint, beállított utasítások útján érhető el. Mindazonáltal a Bizottság a beállított SQL‑keresések között nem rendelkezik olyanokkal, amelyek lehetővé teszik számára a felperes által kért adatkombinációknak a hozzáférés iránti kérelmében meghatározott séma szerinti lekérdezését.
48 Így a Bizottság szerint egy olyan lekérdezés, mint amelyet a felperes kért, olyan új SQL‑keresések és keresési, illetve adatkezelési utasítások kidolgozását tenné szükségessé, amelyekkel a Bizottság nem rendelkezik. Ahhoz, hogy a felperes kérelmének eleget lehessen tenni, az ilyen keresési formuláknak lehetővé kellene tenni elsősorban az egyes jelölteknek feltett egyes kérdések kódjának beazonosítását, hiszen ezek a kérdések nem egyeztek meg minden egyes jelölt esetében, másodsorban az egyes kérdéseknek a külön adatbázisban (a továbbiakban: kérdésbázis) megjelenített nehézségi fokával való összekapcsolását, harmadsorban a különböző fájlok csoportosítását, negyedsorban pedig a jelöltek azonosítójának anonimizálását egy olyan új azonosító segítségével, amely lehetővé teszi a jelölt és a neki feltett kérdések összekapcsolását. A kapott információkat továbbá ellenőrizni kellene. Egy ilyen folyamat a Bizottság szerint szükségszerűen egy új dokumentum kidolgozását jelentené.
49 A hozzáférés iránti kérelem esetleges „manuális” kezelése, ami azt jelentené, hogy az egyes jelöltek eredményeire vonatkozó minden egyes egyéni fájl megfelel a kérelemben kifejtett feltételeknek, az EPSO számára gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne a munkájának megbénítása nélkül.
50 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a vitatott hozzáférés iránti kérelemmel esetlegesen járó túlzott adminisztrációs munkateher, ami a jogalap második részének tárgyát képezi, de amelyre a Bizottság a jogalap első részére adott válaszában is hivatkozott, önmagában irreleváns annak megítélése szempontjából, hogy az említett kérelem valóban az 1049/2001 rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében vett egy vagy több dokumentumhoz való hozzáférésre vonatkozik‑e.
51 Ugyanis a 2005. április 13‑i Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ítéletből (T‑2/03, EBHT, EU:T:2005:125, 101. és 102. pont) az következik, hogy az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott, hozzáférés iránti kérelem keretében a dokumentum minősítése nem függ az ilyen kérelem által az érintett intézmény számára esetlegesen okozott jelentős munkatehertől. Így, még abban az esetben is, ha egy ilyen kérelem azzal a veszéllyel járhat, hogy megbénítja az intézmény megfelelő működését, ez nem eredményezi az említett kérelem elfogadhatatlanságát. A Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy ilyen kivételes esetben az intézmény azon joga, hogy az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (3) bekezdését alkalmazva a maga és a kérelmező számára is „méltányos megoldást” keressen, még ha igen korlátozott módon is, az annak figyelembevételére vonatkozó lehetőséget tükrözi, hogy a kérelmező érdekeit össze kell egyeztetni a gondos ügyintézéshez fűződő érdekkel (2008. szeptember 10‑i Williams kontra Bizottság ítélet, T‑42/05, EU:T:2008:325, 85. pont).
52 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében az említett rendelet alkalmazásában a dokumentum „az adathordozótól (papír, elektronikus forma vagy hang‑, kép‑ vagy audiovizuális felvétel) függetlenül [a hozzáférés iránti kérelemben címzett] intézmény feladatkörébe tartozó politikára, tevékenységre és döntéshozatalra vonatkozó üggyel kapcsolatos adattartalom”.
53 A szóban forgó adattartalom adathordozója tekintetében semmiféle különös korlátozást nem tartalmazó, ezen tág fogalom ellenére az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1049/2001 rendelet alkalmazásában szükségesnek tűnik egymástól elhatárolni a dokumentum fogalmát és az információ fogalmát.
54 Ugyanis az információ különbözik a dokumentumtól, különösen mivel olyan adatként definiálható, amely többek között egy vagy több dokumentumban szerepelhet. E tekintetben, mivel az 1049/2001 rendelet egyetlen rendelkezése sem foglalkozik a szó szerinti értelemben vett információhoz való hozzáférés jogával, ebből nem lehet arra következtetni, hogy az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő, a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga azt jelenti, hogy a Bizottság a jogalanyok valamennyi tájékoztatási kérelmének köteles eleget tenni (lásd analógia útján: 1999. október 27‑i Meyer kontra Bizottság végzés, T‑106/99, EBHT, EU:T:1999:272, 35. és 36. pont; 2007. április 25‑i WWF European Policy Programme kontra Tanács ítélet, T‑264/04, EBHT, EU:T:2007:114, 76. pont).
55 Ennélfogva, jóllehet az adatbázis a jellegénél fogva komoly lehetőséget kínál a célzottan azon adatokra irányuló részleges hozzáférésre, amelyek a kérelmezőt érdekelhetik, figyelembe kell venni azt, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében általános jelleggel az intézmények 1049/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti dokumentumaihoz való hozzáférés joga csak létező és az érintett intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik (2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, fenti 36. pont, EU:C:2014:2250, 38. pont). Az a hozzáférés iránti kérelem, amely alapján a Bizottságnak új dokumentumot kellene létrehoznia – még akkor is, ha ezt létező és a birtokában lévő dokumentumokban már szereplő adatok alapján kellene megtennie –, ennélfogva nem minősül részleges hozzáférés iránti kérelemnek, és kívül esik a 1049/2001 rendelet keretein (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. október 26‑i Dufour kontra EKB ítélet, T‑436/09, EBHT, EU:T:2011:634, 149. pont). Ezt a megállapítást hallgatólagosan megerősíti az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében foglalt szabály, amelynek értelmében a hozzáférhetővé tett dokumentumokat „a meglévő változatban és formában kell közzétenni [helyesen: hozzáférhetővé tenni] (beleértve az elektronikus vagy az olyan alternatív formákat is, mint például a Braille‑írás, nagybetűvel való szedés vagy hangszalag), a kérelmező igényeinek teljes mértékű figyelembevételével”.
56 Az utóbbi megállapítás az adatbázisok esetére alkalmazva azt jelenti, hogy az arra irányuló hozzáférés iránti kérelem esetén, hogy a Bizottság valamely adatbázisában vagy több adatbázisában a kérelmező által megadott paraméterek alapján keresést végezzen, a Bizottság – az 1049/2001 rendelet 4. cikkének esetleges alkalmazását fenntartva – ennek a kérelemnek köteles eleget tenni, ha a kért keresés elvégezhető az ezen adatbázis vonatkozásában rendelkezésre bocsátott keresőeszközökkel (lásd analógia útján: Dufour kontra EKB ítélet, fenti 55. pont, EU:T:2011:634, 150. pont).
57 Ugyanis feltehető, hogy azon összetett kapcsolatok miatt, amelyek az adatbázison belül egyes adatokat a többi adathoz kötnek, az ilyen adatbázisban található adatok összességét többféleképpen is meg lehet jeleníteni. Ugyanígy arra is lehetőség van, hogy az ebben a megjelenítésben foglalt adatoknak csak egy részét válasszák ki, és a többit elfedjék (lásd ebben az értelemben és analógia útján: Dufour kontra EKB ítélet, fenti 55. pont, EU:T:2011:634, 151. pont).
58 Ezzel szemben az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemben nem lehet megkövetelni a Bizottságtól azt, hogy az egyik adatbázisában, vagy akár több adatbázisában található adatok egy részét vagy egészét olyan séma szerinti elrendezésben közölje a kérelmezővel, amely nem szerepel az említett adatbázisban. Az ilyen kérelem új dokumentum létrehozására irányul, következésképpen nem tartozik az 1049/2001 rendelet hatálya alá. Az ilyen kérelem ugyanis nem egy létező – azaz az érintett adatbázis vagy adatbázisok tekintetében jelenleg a Bizottság rendelkezésére álló eszközökkel lekérdezhető – rendezési séma szerint rendezett adatokat tartalmazó dokumentumhoz való részleges hozzáférésre irányul, hanem egy új, az említett eszközök segítségével nem lekérdezhető rendezési séma alapján kezelt és egymással összekapcsolt adatokat tartalmazó új dokumentum létrehozására, vagyis az említett rendeletnek az ítélkezési gyakorlat által értelmezett 3. cikkének a) pontja értelmében vett új dokumentumra (lásd analógia útján: Dufour kontra EKB ítélet, fenti 55. pont, EU:T:2011:634, 152. pont).
59 Ebből következik, hogy az adatbázisokat illetően az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott, hozzáférés iránti kérelem tárgyát képezheti mindaz, ami az ilyen adatbázisokból szokásos vagy rutinkeresés útján lekérdezhető (lásd analógia útján: Dufour kontra EKB ítélet, fenti 55. pont, EU:T:2011:634, 153. pont).
60 A jelen ügyben, bár a Törvényszék megjegyzi, hogy a szóban forgó, különböző adatbázisok pontos számát, megnevezését és tartalmát illetően bizonyos zűrzavar uralkodik, mégis megállapítható, hogy a jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes hozzáférés iránti kérelmében érintett előválogató tesztekre vonatkozó nyers adatok a Bizottság birtokában vannak. A Bizottság e tekintetben megjegyezte, anélkül hogy az iratokban az ezen megállapítás megkérdőjelezésére alkalmas bizonyíték megjelenne, hogy az említett adatokat a fenti 47. pontban hivatkozott Talent adatbázisban tárolják.
61 Mindazonáltal a felperes nem az ezen adatbázis egészéhez vagy a benne található nyers adatok egy részéhez való hozzáférés biztosítását kérte. A kérelmének tárgya más, hiszen ezzel lényegében a szóban forgó előválogató tesztekre vonatkozó számos információt kíván megszerezni, de a hozzáférés iránti kérelmében általa meghatározott paraméterek szerint válogatva és az általa meghatározott formában.
62 Az információnak a felperes által kért kiválogatása így több külön műveletet ölel fel, köztük a szóban forgó adatok kezelésére vonatkozó bizonyos műveleteket.
63 Először is az egyes jelölteknek feltett egyes kérdéseket saját azonosítóval kellene ellátni, mivel – amint a Bizottság kifejtette – az egyes jelölteknek nem ugyanazokat a kérdéseket tették fel. A felperes e tekintetben előadta, hogy nem az egyes jelölteknek feltett kérdések tartalmára vonatkozó információkat kívánja megszerezni. Minden egyes kérdés esetében meg kellene jelölni a kérdésfeltevés nyelvét, az azonos kérdések esetében a nyelvtől függetlenül megtartva ugyanazt az azonosítót, illetve meg kellene jelölni a kérdéskategóriát, valamint meg kell jelölni azt, hogy a kérdést figyelmen kívül hagyták‑e, továbbá az egyes jelöltek által a válaszadásra fordított időt, és végül azonosítóval kellene ellátni a várt választ, illetve a kapott választ. A hozzáférés iránti kérelem szerint a várt válaszok és a kapott válaszok azonosítói viszont nem kell, hogy utaljanak az említett válaszok tartalmára, hanem az egyes kérdések esetében csupán a várt válasz és a kapott válasz összehasonlítását kell, hogy lehetővé tegyék. E tekintetben a felperes lényegében pontosította a kérelmében, hogy abban az esetben, ha egy bizonyos kérdés tekintetében a lehetséges válaszokat nem ugyanabban a sorrendben adták meg valamennyi jelölt számára, akiknek az említett kérdést feltették, akkor a megszerzett információk összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében meg kellene bizonyosodni afelől, hogy az egyes válaszlehetőségekre ugyanazt az azonosítót alkalmazzák. A helyzetmegítélési készséget felmérő kérdéseket illetően a felperes szerint meg kell jelölni a várt válasz és a kapott válasz teljes egészét, vagyis a legjobb és legrosszabb alternatívát. Végül a szóban forgó előválogató teszteket megíró valamennyi jelöltet anonimizálni kellene, valamennyiüket külön azonosítóval ellátva.
64 E különböző műveletek lehetővé kellene, hogy tegyék a felperes számára, hogy a szóban forgó teszteket megíró valamennyi jelölt esetében összehasonlítható adatokkal rendelkezzen, oly módon, hogy e tesztekre vonatkozóan táblázatot és statisztikákat készíthessen.
65 A Bizottság lényegében megjegyzi, hogy nem rendelkezik olyan keresőeszközzel, amely számára az adatbázisaiban végzett szokásos vagy rutinkeresés útján lehetővé tenné egy ilyen adatkombináció lekérdezését. Ellenkezőleg, mivel egy ilyen kombináció nem felel meg a birtokában lévő adatbázisokban meghatározott egyetlen sémának sem, ahhoz hogy a felperes kérelmének eleget tegyen, SQL‑keresés formájában egy új keresési formulát kellene kialakítania, és nem lenne elég, ha a létező SQL‑keresések segítségével, a létező paraméterek alapján végezne keresést az említett adatbázisban.
66 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az intézményeknek a kért dokumentumok nemlétére vonatkozó bármely nyilatkozatához a jogszerűség vélelme fűződik (lásd: 2005. április 26‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑110/03, T‑150/03 és T‑405/03, EBHT, EU:T:2005:143, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. január 30‑i Terezakis kontra Bizottság ítélet, T‑380/04, EU:T:2008:19, 155. pont). E vélelem arra az esetre is vonatkozik, ha valamely intézmény úgy nyilatkozik, hogy az elé terjesztett, hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező adatkombináció nem létezik az említett adatokat rögzítő adatbázisban vagy adatbázisokban, és ennélfogva egy ilyen kombináció nem kérdezhető le szokásos vagy rutinkeresés végzésével.
67 A jelen ügyben a felperes nem szándékozott vitatni a Bizottság azon nyilatkozatát, amely szerint az EPSO nem rendelkezik az általa megszerezni kívánt adatkombinációt megjelenítő táblázattal. Ellenkezőleg, a felperes lényegében elismeri, hogy az általa kért adatkombinációhoz való hozzáférés előfeltétele egy informatikai programozás, vagyis új SQL‑keresések kidolgozása, ennélfogva pedig az adatbázisban egy új keresési eredmény (azaz az adatbázisok nomenklatúrájában egy „kapcsolat”) létrehozása, amely a szóban forgó adatbázisok esetében jelenleg rendelkezésre álló eszközök alkalmazásával megvalósíthatatlan. Egyébiránt nem vitatott, hogy a felperes nem azt kérte, hogy a szóban forgó adatbázisban található nyers adatokhoz hozzáférhessen.
68 Márpedig a felperes állításával ellentétben a fenti 63. pontban összefoglalt programozással járó műveletek nem hasonlíthatók az érintett adatbázisban, a Bizottság számára ezen adatbázis tekintetében rendelkezésre álló keresőeszközök segítségével végzett szokásos vagy rutinkereséshez. Az ilyen műveletek elvégzése sokkal inkább azt jelentené, hogy az említett adatbázisokban nem létező séma szerint kellene rendezni az adatokat, olyan keresőeszközöket – SQL‑kereséseket – alkalmazva, amelyeket annak érdekében kell kidolgozni, hogy a hozzáférés iránti kérelemnek hasznos módon eleget lehessen tenni.
69 A jelen ügyben ugyanis – a felperes állításával ellentétben – a szóban forgó adatbázishoz a fenti 55. pontban hivatkozott Dufour kontra EKB ítélet (EU:T:2011:634) 150. pontja értelmében társított keresőeszköz nem tartalmazza valamennyi elképzelhető, és a szóban forgó adatbázis adatainak keresésére, kiegészítésére, módosítására vagy törlésére szolgáló SQL‑keresést.
70 Ez a keresőeszköz inkább a meglévő, a jelen ügyben szóban forgó adatbázis esetében többé‑kevésbé szokásos módon már alkalmazott SQL‑keresésekből áll. Így a fenti 55. pontban hivatkozott Dufour kontra EKB ítélet (EU:T:2011:634) 153. pontja értelmében vett szokásos vagy rutinkeresések az előre beállított SQL‑keresések segítségével végzett keresések. Csakis e keresések alapján állíthatók elő létező dokumentumok. Ha ebből másra következtetnénk, az elferdítené a létező dokumentum fogalmát, kiterjesztve azt minden olyan dokumentumra, amely a szóban forgó adatbázisban található adatok alapján egy vagy több SQL‑keresés segítségével hipotetikusan létrehozható. Az ilyen dokumentumok, még ha a Bizottság elvileg elő is tudná azokat állítani, az 1049/2001 rendeletnek az ítélkezési gyakorlat által értelmezett 3. cikkének a) pontja értelmében vett új dokumentumoknak minősülnek. Egyébiránt e tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az, hogy e keresőeszközök kidolgozása többé‑kevésbé egyszerű vagy könnyű, nem releváns annak megítélése szempontjából, hogy a kért dokumentum létező‑e vagy új.
71 Ezt a megállapítást nem teszi kétségessé az – a felperes által előadott – körülmény, hogy az EPSO a teszteket megíró minden egyes jelöltnek megküldi az eredményekre vonatkozó egyéni fájlokat.
72 Kétségkívül az ilyen fájlok kidolgozása az EPSO szokásos tevékenységébe tartozik, és ezek az egyéni fájlok tartalmaznak a felperes által megszerezni kívánt adatok közül néhányat. Így például a felperesnek 2012. június 28‑án megküldött, a szóban forgó előválogató teszten elért eredményeire vonatkozó egyéni fájl többek között tartalmazza a várt válaszok és kapott válaszok felsorolását az említett válaszok tartalmának megjelölése nélkül, az egyes kérdések megválaszolására fordított időt, és valamely kérdés esetleges figyelmen kívül hagyásának megjelölését.
73 Mindazonáltal nem vitatott, hogy még ha közölnék is a felperessel a szóban forgó előválogató teszteket megíró jelölteknek címzett ilyen fajta egyéni fájlok összességét, amelyekben elfednék a jelöltek magánéletére vonatkozó információkat, ez nem tenné lehetővé számára, hogy kidolgozza azt a statisztikai táblázatot, amelyet az említett tesztekkel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó gyanújának alátámasztása érdekében kíván alkalmazni. Amint ugyanis a fenti 63. pontból kitűnik, ez legalábbis azt jelentené, hogy ezeket a teszteket megíró minden egyes jelöltet, valamint az említett jelölteknek feltett minden egyes kérdést külön azonosítóval kell ellátni, és hogy minden egyes fájlt ki kell egészíteni a kérdésfeltevés nyelvének megjelölésével minden egyes feltett kérdésre vonatkozóan.
74 Ráadásul a felperesnek az előválogató teszten elért eredményeire vonatkozó egyéni fájlja, amelyet a kérelemhez csatoltan közölt, a négy letett vizsga közül csupán három esetében tartalmazza az eredmények részletes táblázatát, mégpedig a szövegértési készséget, a matematikai‑logikai készséget és az absztrakciós készséget felmérő tesztekre vonatkozóan. Nem tartalmazza viszont a helyzetmegítélési készséget felmérő teszt eredményeinek egyéni táblázatát. Márpedig a felperes által benyújtott, hozzáférés iránti kérelem e tesztek keretében feltett valamennyi kérdésre vonatkozik, beleértve a helyzetmegítélési készséget felmérő vizsga kérdéseit.
75 Végül, bár a szóban forgó egyéni fájlokat közölni kell a felperessel, amennyiben azt kéri, az 1049/2001 rendeletben meghatározott kivételek és különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezések figyelembevételével, a Bizottság által ezen egyéni fájlok kidolgozására alkalmazott keresőeszközök és rendezési sémák nem teszik lehetővé számára, hogy az adatokat a felperes által a hozzáférés iránti kérelmében kifejtettek szerint lekérdezze, anélkül hogy új SQL‑keresést kellene kialakítania.
76 Ami az EPSO azon gyakorlatát illeti, hogy az adatfeldolgozóinak a tesztek eredményeire vonatkozó, statisztikai adatokat szolgáltat, amelyre a felperes a keresetében hivatkozott, ez nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az általa megszerezni kívánt adatkombinációk megfelelnek az EPSO adatbázisaiban meghatározott rendezési sémának, ami miatt egy új keresési formula kialakítására nem lenne szükség.
77 A felperes e tekintetben konkrétabban az EPSO valamely adatbázis létrehozására irányuló keretszerződésre kiírt ajánlati felhívására hivatkozik. Az említett ajánlati felhívás értelmében az ajánlattevők által elkészített kérdőívek nemre, életkorra és/vagy állampolgárságra tekintettel semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem tartalmazhatnak. Amennyiben valamely kérdőív EPSO‑nak történő átadását követő két éven belül jelentős statisztikai eltérés észlelhető az eredményekben a nem, korcsoport és az állampolgárság szerint, az EPSO fenntartja annak jogát, hogy az ajánlattevőt a kérdőív ellenszolgáltatás nélküli kicserélésére kötelezze, emellett az EPSO ebben az esetben a probléma elemzése érdekében a szerződő fél rendelkezésére bocsátja a válaszmátrixot, valamint a teszt vagy tesztek alapján képzett, vonatkozó nyers statisztikai adatokat.
78 Mindazonáltal meg kell jegyezni egyrészt, hogy a jelöltek neméhez, korához és állampolgárságához kötött kritériumok, amelyekre a szóban forgó ajánlati felhívásban hivatkozott statisztikák vonatkoznak, nem felelnek meg a jelen ügyben a felperes által megszerezni kívánt, a fenti 6. pontban összefoglalt információkategóriák egyikének sem. Másrészt az említett ajánlati felhívás a szövegértési vagy matematikai készséget felmérő kérdéseket kizárva, kizárólag az absztrakciós/logikai készséget felmérő kérdéseket tartalmazó kérdőívek adatbázisának kialakítására vonatkozik. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a felperes kérelme nem csupán az absztrakciós készséget felmérő kérdésekre vonatkozik, hanem a szóban forgó előválogató teszteket megíró jelölteknek feltett, a szövegértési készséget és a matematikai‑logikai készséget, valamint a helyzetmegítélési készséget felmérő kérdésekre is. Végül a Bizottság nyilatkozata szerint ez utóbbi még soha nem eredményezett olyan válaszmátrixot és az annak megfelelő nyers statisztikai adatokat, mint ahogyan azt az ajánlati felhívásban meghatározták.
79 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a vitatott hozzáférés iránti kérelem tárgya jelentősen eltér a felperes által felhozott ajánlati felhívásban hivatkozott statisztikai adatoktól, úgyhogy az említett ajánlati felhívás irreleváns annak bizonyítása szempontjából, hogy az említett kérelem tárgya valóban az 1049/2001 rendelet értelmében vett, az ítélkezési gyakorlat által értelmezett egy vagy több létező dokumentum. Egyébiránt pusztán annak lehetősége, hogy e dokumentumok létrehozhatók, nem használható fel tehát annak bizonyítására, hogy a létrehozásuk a fenti 55. pontban hivatkozott Dufour kontra EKB ítélet (EU:T:2011:634) 153. pontja értelmében vett szokásos vagy rutinkeresés hatálya alá tartozik.
80 A fenti megfontolások összességéből kitűnik, amint azt a főtitkárság az első megtámadott határozatban megállapította, hogy a felperes által a GESTDEM 2012/3258 eljárásban benyújtott kérelem nem az EPSO birtokában lévő egy vagy több dokumentumhoz való – akár részleges – hozzáférésre irányul, hanem éppen ellenkezőleg, olyan új dokumentumok létrehozására, amelyek nem kérdezhetők le valamely adatbázisból meglévő keresőeszköz segítségével végzett szokásos vagy rutinszerű keresés útján.
81 Következésképpen a keresetet az első megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló részében el kell utasítani.
A költségekről
82 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A GESTDEM 2013/0068 eljárásban a hozzáférést megtagadó hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmekről már nem szükséges határozni.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék Rainer Typkét kötelezi a költségek viselésére.
Papasavvas | Forwood | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 2‑i nyilvános ülésen.
Aláírások