C‑316/05. sz. ügy

Nokia Corp.

kontra

Joacim Wärdell

(a Högsta domstolen [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közösségi védjegy – A 40/94/EK rendelet 98. cikkének (1) bekezdése – Védjegybitorlás és védjegybitorlás kísérlete – A közösségi védjegybíróságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy harmadik személyeket eltiltsanak az ilyen cselekmények folytatásától – A »nyomós ok« fogalma, amely alapján el lehet tekinteni az ilyen eltiltástól – A közösségi védjegybíróságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az ilyen eltiltás betartatása érdekében meghozzák a megfelelő intézkedéseket – A védjegybitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények általános tilalmát kimondó és büntetőjogilag szankcionáló nemzeti jogszabály”

Az ítélet összefoglalása

1.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegyek bitorlásával és érvényességével kapcsolatos jogviták – Védjegybitorlás vagy védjegybitorlás kísérletének szankciónálása – A közösségi védjegybíróságok kötelezettségei

(40/94 tanácsi rendelet, 98. cikk)

2.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegyek bitorlásával és érvényességével kapcsolatos jogviták – Védjegybitorlás vagy védjegybitorlás kísérletének szankciónálása – A közösségi védjegybíróságok kötelezettségei

(40/94 tanácsi rendelet, 98. cikk)

3.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegyek bitorlásával és érvényességével kapcsolatos jogviták – Védjegybitorlás vagy védjegybitorlás kísérletének szankciónálása – A közösségi védjegybíróságok kötelezettségei

(40/94 tanácsi rendelet, 98. cikk)

1.        A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 98. cikke (1) bekezdésének első mondatában szereplő „nyomós ok” fogalmát, amely mentesíti a közösségi védjegybíróságokat azon kötelezettség alól, hogy eltiltsák az alperest a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától, egységesen kell értelmezni a közösségi jogrendben.

Ugyanis ha a „nyomós ok” fogalmát eltérően kellene értelmezni az egyes tagállamokban, akkor ugyanazok a körülmények bizonyos tagállamokban okot adhatnának a védjegybitorlástól vagy annak kísérletétől történő eltiltásra, míg más tagállamokban nem, ennélfogva a közösségi védjegyek számára biztosított oltalom nem lenne egységes a Közösség területének egészén.

(vö. 27–28. pont)

2.        Mint az alperest a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltásra irányuló kötelezettség alóli eltérés, amely a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 98. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint a közösségi védjegybíróságra hárul, a „nyomós okból ettől el nem tekint” kifejezést megszorítóan kell értelmezni. Ezenfelül az említett fogalom az adott ügy tényállásához kapcsolódik.

A fentiekből következik, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 98. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy pusztán az, hogy a további bitorlásnak vagy kísérletének veszélye nem nyilvánvaló, vagy legalábbis meglehetősen korlátozott, nem jelent olyan nyomós okot, amely alapján a közösségi védjegybíróság eltekint az alperes védjegybitorlástól való eltiltásától, és ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a nemzeti jog kimondja a közösségi védjegy bitorlásának általános törvényi tilalmát, és lehetővé teszi a védjegybitorlással vagy annak kísérletével összefüggő, szándékos vagy súlyosan gondatlan cselekmények folytatásának büntetőjogi szankcionálását.

(vö. 30., 36., 38., 45. pont és a rendelkező rész 1–2. pontja)

3.        A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 98. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alperest közösségi védjegy bitorlásától vagy annak kísérletétől eltiltó közösségi védjegybíróságnak a nemzeti jogszabálynak megfelelően az eltiltás betartatása érdekében akkor is meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket, ha a nemzeti jogszabály a közösségi védjegy bitorlásának általános tilalmát írja elő, és lehetővé teszi a védjegybitorlással vagy annak kísérletével összefüggő, szándékos vagy súlyosan gondatlan cselekmények folytatásának büntetőjogi szankcionálását.

Ebben a tekintetben a közösségi védjegybíróságnak a nemzeti jogszabálynak megfelelően az eltiltás betartatása érdekében akkor is meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket, ha ezeket az intézkedéseket a nemzeti jogszabály alapján nem lehetne meghozni a nemzeti védjegyek hasonló bitorlása esetében. Ugyanis a közösségi jogalkotó azáltal, hogy általánosan kötelezi a közösségi védjegybíróságokat arra, hogy védjegybitorlás vagy annak kísérlete folytatásától való eltiltás esetén ilyen intézkedéseket hozzanak, kizárja annak lehetőségét, hogy a tagállamok nemzeti joga az említett intézkedések elrendelését további feltételektől tegye függővé.

(vö. 53., 58., 62. pont és a rendelkező rész 3–4. pontja)