Language of document : ECLI:EU:C:2020:1052

Ideiglenes változat

GERARD HOGAN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. december 17.(1)

C130/19. sz. ügy

Európai Számvevőszék

kontra

Karel Pinxten

„Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése – Az Európai Unió Számvevőszéke korábbi tagjaként betöltött tisztségből eredő kötelezettségek megszegése – Nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jog megvonása”






I.      Bevezetés

1.        Melyek az Európai Számvevőszék tagjainak magatartására irányadó etikai szabályok, és melyek az e szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciók? Ezek azok az alapvető kérdések, amelyeket az Európai Számvevőszék felvetett a jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett jelen keresetben.

2.        Keresetlevelében ugyanis az Európai Számvevőszék annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Karel Pinxten nem teljesítette az Európai Számvevőszék tagjaként betöltött hivatalából eredő kötelezettségeit. Az Európai Számvevőszék azt állítja, hogy K. Pinxten az eljárásával megsértette az EUMSZ 285. és EUMSZ 286. cikken alapuló kötelezettségeit. Azt kéri tehát, hogy a Bíróság az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerint megfelelő szankciót szabjon ki.

3.        A jelen ügy az Európai Számvevőszék egy (korábbi) tagját érintő első olyan ügy, amelyet az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján terjesztettek elő. Ez utóbbi rendelkezés szerint „[a] Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek”. Általánosabban megjegyzendő, hogy a Bíróság ez idáig csak egyetlen ítéletet hozott a Szerződés egy hasonló, a biztosokra vonatkozó rendelkezése alapján; jelesül a 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítéletről (C‑432/04, EU:C:2006:455) van szó.

4.        A jelen ügy tehát újból alkalmat kínál a Bíróság számára egyrészt az ilyen típusú eljárások egyes eljárási sajátosságainak tisztázására, másrészt pedig az uniós intézményekben magas beosztást betöltő személyekre vonatkozó magatartási szabályok megjelölésére. Akkor, amikor az Unió, intézményei és az azoknál szolgálatot ellátó személyek legitimitása is megkérdőjeleződik, a Bíróság e kérdésre vonatkozó határozata kétségtelenül jelentősnek tekintendő.

II.    Jogi háttér

A.      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

5.        Az Európai Számvevőszék az Európai Unió hét intézményének egyike. E minőségében az Európai Unió működéséről szóló szerződés két cikke, jelesül a 285. és a 286. cikk foglalkozik vele.

6.        Egyrészről az EUMSZ 285. cikk második bekezdése akként rendelkezik, hogy az Európai Számvevőszék tagjai „feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el”. Másrészről az EUMSZ 286. cikk (3) bekezdése úgy szól, hogy „[a] Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől[, és hogy] [t]artózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől”. Az EUMSZ 286. cikk (4) bekezdése ezt azzal egészíti ki, hogy „[a] Számvevőszék tagjai hivatali idejük alatt semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban”.

B.      A Számvevőszék tagjainak járandóságairól szóló 2290/77 rendelet

7.        A 2004. április 30‑i 1293/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel(2) módosított, a Számvevőszék tagjainak járandóságairól szóló, 1977. október 18‑i 2290/77/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet(3) 7. cikke a következőképpen szólt:

„A Számvevőszék tagja, akinek feladatai teljesítése során a Számvevőszék ideiglenes székhelyét el kell hagynia, az alábbi juttatásokra jogosult:

a)      utazási költségtérítés;

b)      szállodai költségek (csupán a szobára, a szolgáltatásokra és az adókra vonatkozó költségek) térítése;

c)      a távollét minden teljes napja után az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatában a kiküldetésben lévő tisztviselők számára megállapított napidíj 105%‑a.”

C.      Az Európai Csalás Elleni Hivatal által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013 rendelet

8.        Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11‑i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az 1. cikkben említett területeken a Hivatal az intézményeken, szerveken, hivatalokon és ügynökségeken belül igazgatási vizsgálatokat (a továbbiakban: belső vizsgálatok) folytat le.

A Hivatal ezeket a belső vizsgálatokat az e rendeletben és az egyes intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek által elfogadott határozatokban előírt feltételeknek megfelelően folytatja le.

(2)      Feltéve, hogy az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket betartják:

a)      a Hivatal közvetlenül és előzetes bejelentés nélkül hozzáférhet az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában levő minden releváns információhoz, ideértve az adatbázisokban tárolt információkat is, és beléphet az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek épületeinek minden helyiségébe. A Hivatal felhatalmazást kap arra, hogy megvizsgálja az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek számláit. A Hivatal jogosult minden dokumentumról és az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában lévő minden adathordozó tartalmáról másolatot vagy kivonatot készíteni, és szükség esetén az ilyen dokumentumokat vagy adatokat megőrizni annak biztosítása céljából, hogy azok ne tűnhessenek el;

[…]”

D.      Az Európai Számvevőszék etikai iránymutatása

9.        Az Európai Unió Számvevőszéknek az Európai Számvevőszék részére etikai iránymutatásokat megállapító, 2011. október 26‑i 66. sz. határozatában az Európai Számvevőszék úgy határozott, hogy az Európai Számvevőszéknél alkalmazni kell a határozathoz mellékelt etikai iránymutatást.

10.      Ez az etikai iránymutatás többek között a következőképpen rendelkezik:

„[…]

2.2.      A Számvevőszék forrásainak felhasználásakor jogszerűen, szabályszerűen, a hatékony és eredményes gazdálkodás jegyében járjunk el. A Számvevőszék a pénzgazdálkodást tekintve járjon elől jó példával: forrásait kezelje a költségvetési rendelettel és minden más alkalmazandó szabállyal teljes összhangban; céljainak elérése során tartsa szem előtt a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség elveit.

[…]

3.2.      Feladataink végrehajtása során vonjuk ki magunkat mindenfajta politikai, nemzeti vagy egyéb külső hatás alól.

3.3.      Kerüljünk el mindennemű összeférhetetlenséget, illetve annak a látszatát is. Ilyen helyzet állhat elő például politikai szervezetek tagságával, politikai tisztségekkel, igazgatósági tagsággal vagy valamely ellenőrzött szervezethez fűződő személyes pénzügyi érdekekkel kapcsolatban. Figyeljünk tehát különösen oda az ilyen kérdésekre, és arra, hogy milyen benyomást kelthetnek külső szemlélőkben.

[…]”

III. A jogvita alapját képező tényállás

11.      K. Pinxten az Európai Számvevőszék tagja volt 2006. március 1‑jétől a megbízatásának 2018. április 30‑i lejártáig. Ezen intézménynek az Európai Unió külkapcsolatokkal, bővítéssel és humanitárius támogatással kapcsolatos kiadásainak ellenőrzésével megbízott III. kamarájához osztották be. 2011. április 4. és 2018. április 30. között K. Pinxten a III. kamara elnökének tisztségét töltötte be.

12.      K. Pinxten a hivatali ideje alatt szolgálati gépjárművel és üzemanyagkártyával rendelkezett, amely lehetővé tette a szolgálati gépjárművéhez használt üzemanyag Számvevőszék részére történő kiszámlázását. Két további üzemanyagkártyát is kapott, hogy hozzáadottérték‑adó (héa) és a jövedéki adó alól mentesen vásárolhasson üzemanyagot.

13.      2006 és 2014 között az Európai Számvevőszék gépkocsivezetőt bocsátott K. Pinxten rendelkezésére. 2014 áprilisától K. Pinxten kérhette az Európai Számvevőszék pénzügyi igazgatója alá tartozó „gépkocsivezetői állományba” beosztott gépkocsivezető igénybevételét. 2016. október 6‑ig K. Pinxtennek kellett aláírnia az őt szállító gépkocsivezető kiküldetési megbízását, hogy biztosítsa a kiküldetési költségek és a napidíjak gépkocsivezetője részére történő megtérítését. Ezt a hatáskört később az Európai Számvevőszék főtitkára gyakorolta.

14.      K. Pinxten részére a hivatali ideje alatt kérelmére az Európai Számvevőszék elnöke megtérítette a reprezentációs és szórakoztatásra fordított költségeket, az engedélyezett kiküldetések során felmerülő különböző költségeket, valamint az e kiküldetések vonatkozásában járó napidíjat is megfizették részére.

IV.    Vizsgálatok és eljárások

A.      Az Európai Számvevőszék által elfogadott előzetes intézkedések

15.      2016‑ban az Európai Számvevőszéket arról tájékoztatták, hogy K. Pinxten különböző kiküldetéseivel kapcsolatban több súlyos szabálytalanság is történt.

16.      2016. július 18‑án az Európai Számvevőszék főtitkára szóban tájékoztatta K. Pinxtent az ellene felhozott vádakról. Az Európai Számvevőszék szolgálatai is megvizsgálták K. Pinxten és sofőrje kiküldetéseit, hogy feltárják az esetleges szabálytalanságokat. Az e szolgálatok és K. Pinxten között lefolytatott több egyeztetést követően K. Pinxten 2016. szeptember 30‑án kelt feljegyzésében vitatta, hogy köteles lenne a saját és gépkocsivezetőinek kiküldetéseivel kapcsolatos kiadásokat visszatéríteni. Ezt követően folytatódott az egyeztetés az Európai Számvevőszék vezetősége és K. Pinxten között.

17.      Ezenkívül 2016. július 26‑án arról tájékoztatták az Európai Számvevőszéket, hogy K. Pinxten a szolgálati gépjárműve és a saját magángépjárműve között 2011‑ben bekövetkezett balesetet követően biztosítási csalást követhetett el.

18.      2016. szeptember 1‑jén az Európai Számvevőszék elnöke szóban ismertette ezeket a vádakat K. Pinxtennel. K. Pinxten az ugyanezen a napon kelt feljegyzésében azt állította, hogy a szóban forgó baleset a gépkocsivezetője által vezetett szolgálati gépjárművének és a fia által vezetett saját magángépjárművének ütközéséből eredt.

B.      Az Európai Csalás Elleni Hivatal által folytatott vizsgálat

19.      2016. október 14‑én az Európai Számvevőszék főtitkára ezen intézmény elnökének utasítására K. Pinxtennek az uniós költségvetésből esetlegesen jogosulatlanul teljesített kiadást eredményező tevékenységére vonatkozó aktát továbbított az OLAF részére.

20.      A 2017. január 31‑i első egyeztetést követően az OLAF főigazgatója 2017. március 31‑én hivatalosan értesítette az Európai Számvevőszék elnökét, hogy vizsgálatot indít az Európai Számvevőszék eszközeinek K. Pinxten általi használata, valamint az általa végzett vagy engedélyezett kiküldetések során bekövetkező, a hatályos szabályokkal ellentétes és az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokkal kapcsolatban.

21.      2017. szeptember 22‑én az OLAF tájékoztatta K. Pinxtent e vizsgálat megindításáról, és hogy e vizsgálat keretében „érintett személynek” minősül.

22.      2017. november 20‑án az OLAF vizsgálatot folytatott K. Pinxten irodájában, ahol különböző dokumentumokat gyűjtött be. Az OLAF ezek előzetes elemzését követően 2017. december 15‑én arról tájékoztatta K. Pinxtent, hogy a vizsgálatot kiterjesztette többek között az Európai Számvevőszék tagjaként betöltött tisztségével összefüggő jogokkal és előjogokkal kapcsolatos esetleges visszaélésekre, az EUMSZ 285. cikk és EUMSZ 286. cikk szerinti esetleges összeférhetetlenségre vagy egyéb jogsértésekre, valamint az Európai Számvevőszék tagjaira vonatkozó magatartási kódexének (a továbbiakban: az Európai Számvevőszék tagjainak magatartási kódexe) megsértésére.

23.      Az OLAF‑vizsgálók 2017. december 22‑én szóban meghallgatták K. Pinxtent. 2018. május 15‑én K. Pinxten írásbeli észrevételeket nyújtott be az OLAF‑hoz, miután e hivatal 2018. április 6‑án előterjesztette a vizsgálat eredményeként megállapított tényállás összefoglalását.

24.      2018. július 2‑án az Európai Számvevőszék megkapta az OLAF‑nak a vizsgálatát lezáró végleges jelentését. E jelentés megállapította, hogy K. Pinxten a feladatainak ellátásához nem kapcsolódó tevékenységek keretében visszaélésszerűen használta fel az Európai Számvevőszék erőforrásait, visszaélt az üzemanyagkártyákkal és a szolgálati gépjárművére vonatkozó gépjárműbiztosítással. E jelentésben az is megállapítást nyert, hogy K. Pinxten indokolatlanul maradt távol a hivatalától, bizonyos külső tevékenységeket nem jelentett be, engedély nélkül továbbított bizalmas információkat, és megállapították az összeférhetetlenség fennállást.

25.      E jelentés különösen azt emeli ki, hogy a K. Pinxten által engedélyezett vagy jóváhagyott 332 kiküldetés nem kapcsolódott a feladatainak ellátásához, és hogy az Európai Számvevőszék pénzügyi forrásait az intézmény érdekét nem szolgáló magánjellegű eseményekhez kapcsolódó reprezentációs költségek fedezésére használta fel.

26.      Az OLAF az e jelentésben megállapított körülményekre tekintettel azt ajánlotta az Európai Számvevőszéknek, hogy indítson fegyelmi eljárást K. Pinxten ellen. Ezenkívül azt ajánlotta az Európai Számvevőszéknek, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket az Európai Számvevőszék által indokolatlanul viselt költségeknek megfelelő 472 869,09 euró összeg visszatéríttetésére, és hogy fontolja meg K. Pinxten igazolatlan távolléteinek időszakára kifizetett munkabérének megfelelő 97 954,52 euró összeg visszatéríttetését.

27.      Ezenkívül az OLAF – mivel úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat során feltárt egyes tények bűncselekménynek minősülhetnek – továbbította ezt a tájékoztatást és ajánlásait a luxemburgi bíróságoknak.

C.      A luxemburgi büntetőeljárás

28.      A tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) ügyésze az OLAF által megküldött tájékoztatásra tekintettel 2018. október 1‑jei levelében arra kérte az Európai Számvevőszéket, hogy függessze fel K. Pinxten bírósági eljárás alóli mentességét. 2018. november 15‑én ezen intézmény helyt adott a szóban forgó kérelemnek.

D.      Az Európai Számvevőszék szervezetén belüli eljárás

29.      2018. július 12‑én az Európai Számvevőszék megbízta az elnökét azzal, hogy előzetes jelentést készítsen az OLAF jelentésében K. Pinxtennel szemben felhozott állítólagos jogsértésekről.

30.      2018. október 5‑én az Európai Számvevőszék elnöke előzetes jelentést küldött ezen intézmény tagjainak. A jelentésben azt ajánlotta, hogy az Európai Számvevőszék kezdeményezze a Bíróságnál „a megállapított tényállás vizsgálatát, és annak megállapítását, hogy K. Pinxten megszegte‑e a tisztségéből eredő kötelezettségeit”. E jelentést és az OLAF jelentését ugyanezen a napon K. Pinxtennel is közölték.

31.      2018. november 19‑én K. Pinxten írásbeli észrevételeket nyújtott be az Európai Számvevőszékhez. 2018. november 26‑án ezen intézmény tagjai zárt ülésen hallgatták meg őt.

32.      2018. november 29‑én az Európai Számvevőszék – az OLAF jelentésére, az Európai Számvevőszék elnökének előzetes jelentésére, a K. Pinxten bírósági eljárás alóli mentességének felfüggesztéséről szóló határozatra, valamint K. Pinxten írásbeli és szóbeli észrevételeire tekintettel zárt ülésen úgy határozott, hogy K. Pinxten ügyét az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján a Bíróság elé utalja.

E.      A Törvényszék előtti eljárás

33.      2019. június 24‑én K. Pinxten az Európai Számvevőszék főtitkára 2019. április 11‑i, a 153 407,58 euró összeget jogalap nélküli kifizetésnek minősítő és ezen összeg megtérítését elrendelő határozatának megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez.(5)

34.      Ez az eljárás a jelen keresettel közös jellemzőket mutat, mivel a vitatott összeg a jelen ügyben felhozott első jogalap keretében említett tényálláshoz kapcsolódik. A Törvényszék az előbbi eljárást a Bíróságnak a jelen ügyben történő határozathozataláig felfüggesztette.

V.      A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

35.      Az Európai Számvevőszék 2019. február 15‑én nyújtotta be kérelmét. E kérelmet és az ellenkérelmet válasszal és viszonválasszal egészítették ki. A 2020. szeptember 29‑i tárgyaláson mindkét fél szóbeli észrevételt terjesztett a Bíróság elé.

36.      Az Európai Számvevőszék azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el K. Pinxten arra irányuló kérelmét, hogy függessze fel az eljárást a luxemburgi büntetőeljárás befejezéséig;

–        állapítsa meg, hogy K. Pinxten immár nem tesz eleget a hivatalából az EUMSZ 285. cikk és EUMSZ 286. cikk, valamint az e cikkek alkalmazásával hozott szabályok alapján eredő kötelezettségeknek;

–        ebből kifolyólag állapítsa meg az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében említett szankciót, és az Európai Számvevőszék a Bíróság mérlegelésére bízza a szankció mértékének meghatározását;

–        nyilvánítsa elfogadhatatlannak K. Pinxten kártérítés iránti kérelmét;

–        K. Pinxtent kötelezze a költségek viselésére.

37.      K. Pinxten azt kéri, hogy a Bíróság:

–        függessze fel az eljárást a büntetőeljárás befejezéséig;

–        kötelezze az Európai Számvevőszéket arra, hogy nyújtsa be az Európai Számvevőszék tagjainak kiküldetésével kapcsolatos kiadásokkal és a szolgálati gépjárművek e tagok általi használatával kapcsolatban a 2012 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan végzett belső vizsgálatról szóló jelentést, és jelölje meg az e jelentés eredményeként hozott intézkedéseket, valamint nyújtson be minden, a belső ellenőrre gyakorolt nyomásra vonatkozó feljegyzést;

–        utasítsa el az Európai Számvevőszék által benyújtott keresetet;

–        kötelezze az Európai Számvevőszéket az őt ért nem vagyoni kár jogcímén 50 000 euró összeg megfizetésére;

–        az Európai Számvevőszéket kötelezze az összes költség viselésére.

VI.    A felek érvei

38.      Előzetesen megjegyzendő, hogy a felek terjedelmes írásbeli észrevételeket nyújtottak be, és nagyrészt több mint 25 000 oldalnyi mellékletre hivatkozva érveltek. Meglehetősen hiábavaló próbálkozás lenne röviden összefoglalni valamennyi érvüket. A jelen indítvány keretében ezért az Európai Számvevőszék által a keresetének alátámasztására felhozott jogalapok és a K. Pinxten által felhozott eljárásjogi érvek felsorolására szorítkozom. Egyebekben jelenleg elegendő kiemelni, hogy K. Pinxten állítása szerint minden jogalap megalapozatlan, és hogy a tényállás igen jelentős részben nem bizonyított.

A.      Az Európai Számvevőszék kérelmét alátámasztó jogalapok

39.      Az Európai Számvevőszék kérelmének alátámasztása érdekében öt jogalapra hivatkozik.

Az Európai Számvevőszék forrásainak az Európai Számvevőszék tagi minőségével kapcsolatban nem álló vagy azzal összeegyeztethetetlen tevékenységek finanszírozása érdekében történő visszaélésszerű használatára vonatkozó első jogalapról

40.      Az Európai Számvevőszék az első jogalapjával azt rója K. Pinxten terhére, hogy visszaélt az Európai Számvevőszék forrásaival a tagi minőségében ellátandó feladataihoz nem kapcsolódó vagy azokkal összeegyeztethetetlen tevékenységek, például rekreációs tevékenységek – jelesül a Crans Montana Forum nyári ülésszakán való részvétel céljából 2013. augusztus 21. és 26. között a Crans Montana‑i (Svájc) helyi üdülőhelyre tett utazás –, szabadidős tevékenységek – például több vadászat, köztük három chambord‑i (Franciaország) vadászat –, városnéző utak (különösen a 2015. március 30. és április 14. közötti kubai tartózkodás) és barátok fogadásain vagy esküvőjén való részvétel finanszírozása céljából.

41.      Ezenfelül K. Pinxten állítólag a személyes érdekeit szolgáló tevékenységei után, közelebbről egy szőlőültetvény megvásárlásával összefüggésben is igényelt megtérítést és kifizetéseket. Az Európai Számvevőszék szerint K. Pinxten a feladatainak ellátásával összeegyeztethetetlen tevékenység, például az Open VLD párt keretében végzett politikai tevékenység céljából is teljesített kiküldetéseket. Végül K. Pinxten állítólagosan egyrészt a feladataihoz nem kapcsolódó tevékenységek tekintetében „költségtérítés és napidíj nélküli kiküldetéseket” jelentett be annak biztosítása érdekében, hogy ne kelljen térítést fizetnie a kiküldetései során használt szolgálati gépjárművel megtett kilométerek után, másrészt a szolgálati gépjárművét használta, és az Európai Számvevőszék gépkocsivezetőinek szolgáltatásait vette igénybe a feladataihoz nem kapcsolódó vagy azokkal összeegyeztethetetlen tevékenységek céljára, beleértve azokat az eseteket is, amikor ő maga nem volt kiküldetésben.

42.      Az Európai Számvevőszék arra hivatkozik, hogy K. Pinxten ezen eljárásával megszegte az önzetlenségre, a függetlenségre, a pártatlanságra, kötelezettségvállalásra, a feddhetetlenségre, a felelősségre, a példamutató magatartásra és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségét. Az Európai Számvevőszék álláspontja szerint e magatartás sérti az EUMSZ 285. cikket és EUMSZ 286. cikket, valamint számos más másodlagos jogi szabályt.(6)

Az adókedvezmények visszaélésszerű és jogellenes igénybevételére vonatkozó második jogalapról

43.      Az Európai Számvevőszék a második jogalap keretében azt rója K. Pinxten terhére, hogy visszaélésszerűen és jogellenesen vett igénybe adókedvezményeket. Az Európai Számvevőszék e második jogalappal azt állítja, hogy K. Pinxten – azzal, hogy a rendelkezésére bocsátott üzemanyagkártyákat visszaélésszerűen és jogellenesen használta fel – megszegte a feddhetetlenségre, a példamutató magatartásra és az önzetlenségre vonatkozó kötelezettségét. Ezzel állítólagosan az EUMSZ 285. cikket és EUMSZ286. cikket, valamint számos másodlagos jogi szabályt is megsértett.(7)

A biztosítónak tett hamis kárbejelentésekre vonatkozó harmadik jogalapról

44.      Az Európai Számvevőszék a harmadik jogalappal azt rója K. Pinxten terhére, hogy a rendelkezésére bocsátott szolgálati gépjármű állítólagos baleseteit érintően hamis kárbejelentéseket tett a biztosító felé, amelyek tekintetében állítólagosan két alkalommal jogosulatlanul kártérítésben részesült. Az egyik ilyen kifizetés a fia által vezetett személygépkocsija és a sofőrje által vezetett szolgálati gépjárműve között bekövetkezett balesethez kapcsolódott. A másik egy olyan balesettel volt összefüggésben, amelyben a sofőrje egy palack bort és több ruhaneműt tartalmazó táskán hajtott keresztül. Márpedig a sofőr által a vizsgálat során tett vallomásából kitűnik, hogy nem volt érintett az első balesetben, és hogy a második baleset nem járt a biztosítótársaságnak bejelentett következményekkel.

45.      Ha ez az állítás helytálló lenne, aligha lehetne vitatni, hogy K. Pinxten megszegte a feddhetetlenségre, a példamutató magatartásra és az önzetlenségre vonatkozó kötelezettségét, megsértve ezzel az EUMSZ 285. cikket és EUMSZ 286. cikket, valamint egy sor másodlagos jogi szabályt.(8)

Gazdasági társaság ügyvezetőjeként és intenzív politikai tevékenység vezetőjeként ellátott tisztség bejelentés nélküli és jogellenes betöltésére vonatkozó negyedik jogalapról

46.      Az Európai Számvevőszék a negyedik jogalapot illetően azt rója K. Pinxten terhére, hogy az tisztségének az Európai Számvevőszéknél való betöltése idején gazdasági társaság ügyvezetőjeként járt el, és politikai pártban intenzív politikai tevékenységet folytatott. Az Európai Számvevőszék ismételten arra hivatkozik, hogy K. Pinxten ezzel megszegte az önzetlenségre, a függetlenségre, a pártatlanságra, a kötelezettségvállalásra, a feddhetetlenségre, a felelősségre, a példamutató magatartásra és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségét. E körülmények között az EUMSZ 285. cikket és EUMSZ 286. cikket, valamint egy sor másodlagos jogi szabályt is megsértett.(9)

Magánlakás egy ellenőrzött szervezet vezetőjének való bérbeadásra kínálásával előidézett összeférhetetlenségre vonatkozó ötödik jogalapról

47.      Az Európai Számvevőszék az ötödik jogalapjával azt rója K. Pinxten terhére, hogy összeférhetetlenséget idézett elő szolgáltatásnak egy ellenőrzött szervezet vezetője részére való kínálásával. Pontosabban azzal vádolja K. Pinxtent, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének magánlakást kínált bérbeadásra, amikor e szervezetet az általa vezetett III. kamara hatáskörébe vonták. Ez kihatott volna a függetlenségére és pártatlanságára, vagy legalábbis ilyen látszatot kelthetett volna.

48.      Az Európai Számvevőszék arra hivatkozott, hogy K. Pinxten ilyen módon összeférhetetlenségi helyzetet teremtett, és nem teljesítette az önzetlenségre, a függetlenségre, a pártatlanságra, a feddhetetlenségre és a példamutató magatartásra vonatkozó kötelezettségét. Álláspontja szerint ilyen körülmények között a szóban forgó magatartás az EUMSZ 285. cikket és EUMSZ 286. cikket, valamint egy sor másodlagos jogszabályt is sért.(10)

B.      K. Pinxten

49.      A fentiek alapján K. Pinxten arra hivatkozik, hogy minden jogalap megalapozatlan, és hogy a tényállás igen jelentős részben nem bizonyított. Ezenkívül több, a jelen kereset eljárásjogi vonatkozásaival és a védelemhez való jogával kapcsolatos érvet hoz fel.

A jelen kereset és a Luxemburgban folyamatban lévő büntetőeljárás közötti kapcsolatról

50.      K. Pinxten elöljáróban arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben alkalmazandó az az elv, amely szerint a fegyelmi eljárással meg kell várni a büntetőeljárás kimenetelét. Ilyen körülmények között azzal érvel, hogy a Bíróság nem hozhat határozatot a büntetőeljárás befejezését megelőzően.

A hatékony bírói jogvédelem elve

51.      K. Pinxten először is azzal érvel, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján előterjesztett keresettel összefüggésben a bírósághoz fordulás jogát („droit au juge”) és a kétfokú bírósági eljáráshoz való jogot sem gyakorolhatja, ami sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét, és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) Strasbourgban, 1984. november 22‑én aláírt hetedik jegyzőkönyvének 2. cikkét.

52.      K. Pinxten álláspontja szerint a Bíróság az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján fegyelmi hatóságként, nem pedig „bíróságként” jár el. K. Pinxten tehát azt állítja, hogy semmilyen bírói jogvédelemben nem részesül. Ebből az következik, hogy az EUMSZ 286. cikk szerinti eljárás nem szolgálhat az Európai Számvevőszék által benyújtott kereset alapjául.

Az Európai Számvevőszék által a Bírósághoz fordulás céljából elfogadott jogi aktusok szabálytalanságáról

53.      Másodszor, K. Pinxten az Európai Számvevőszék által a Bírósághoz fordulás céljából elfogadott határozattal kapcsolatban két eljárásjogi kifogást hoz fel.

54.      Egyrészről úgy véli, hogy az Európai Számvevőszék tagjai nem szavaztak megfelelő létszámban az ügy Bíróság elé utalása mellett. Habár az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének (4) bekezdése a számvevőszéki tagok négyötödös, jelesül 23 tagú többségét írja elő, valójában csak 22 tag szavazott e határozat mellett.

55.      Másrészről, noha az Európai Számvevőszék eljárási szabályzatának 8. cikke és 49. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a panasszal érintett tagot tolmácsok és az Európai Számvevőszék alkalmazottainak jelenléte nélkül kell meghallgatni, K. Pinxten meghallgatására ezen intézmény főtitkárának és jogi szolgálata vezetőjének jelenlétében került sor.

Az észszerű határidő követelményének megsértéséről

56.      Harmadszor, K. Pinxten úgy véli, hogy az Európai Számvevőszék megsértette az észszerű határidőn belüli meghallgatáshoz való jogát, azáltal hogy kétségbe vonta az általa 2006 óta benyújtott kérelmek jogszerűségét, noha a megbízatásának kezdetétől fogva az Európai Számvevőszék rendelkezésére állt minden olyan releváns információ, amelynek alapján megbizonyosodhatott arról, hogy e kérelmek jogszerűek voltak‑e, mindenesetre pedig szükség szerint felvilágosítást kérhetett.

57.      K. Pinxten az uniós költségvetésre vonatkozó pénzügyi előírások alapján azt kéri, hogy az Európai Számvevőszék ne terjeszthessen elő keresetet az Európai Számvevőszék előzetes jelentésének 2018. október 5‑i dátumát több mint három vagy legfeljebb öt évvel megelőző, bizonyított tényállásokra vonatkozóan.

Az OLAF jogellenes vizsgálata és jelentése

58.      K. Pinxten az OLAF vizsgálatát illetően három olyan szabálytalanságra hivatkozik, amely hatással lehet az Európai Számvevőszék keresetének alapját képező jelentésre.

59.      Először is, K. Pinxten lényegében azzal érvel, hogy az OLAF szabálytalanul terjesztette ki vizsgálatának körét az irodájában végzett ellenőrzés során talált adatok vizsgálata alapján. Másodszor, az OLAF megsértette a magánélethez való jogát azzal, hogy olyan magánaktákat vitt el, amelyek közül egyesek az ügyvédjével való kommunikációt tartalmaztak. Harmadszor, az OLAF négy szempontból is megsértette a védelemhez való jogát. Egyrészt, a tényállás összefoglalása rendkívül rövid volt, a tényállás ezen összefoglalásához mellékelt táblázatok nem voltak érthetők, és nem nyújtottak be minden igazoló iratot. Másrészt, K. Pinxtent nem hallgatták meg az említett jelentést eredményező tényállás egésze és egyéb releváns kérdések tekintetében. Harmadrészt, az érveit nem vitatták meg, csupán bemásolták azokat a jelentés végére. Negyedrészt, korábbi asszisztense nem kapta meg a meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet.

VII. Elemzés

60.      Az Európai Számvevőszék által benyújtott kereset több eljárásjogi és érdemi kérdést vet fel. Ugyanakkor úgy vélem, hogy több kérdés megválaszolása ezen eljárás jellegétől, valamint az Európai Számvevőszék küldetésének és tagjai feladatkörének terjedelmétől függ. Az elemzésemet ezért négy részre tagolom. Először is, kísérletet teszek az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt kérelem jellegének és az Európai Számvevőszék tagjai kötelezettségeinek ezen intézmény szerepére tekintettel történő meghatározására. Ezt követően megvizsgálom az eljárásjogi kérdéseket. Végezetül érdemben megvizsgálom az ügyet és az esetlegesen alkalmazandó szankciókat.

A.      Az Európai Számvevőszék szerepe

1.      Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárás jellege

61.      Az EUMSZ 286. cikk (5) bekezdése szerint az Európai Számvevőszék tagjainak megbízatása – a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve – lemondással vagy a Bíróság EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján hozott ítéletében kimondott felmentéssel szűnik meg.

62.      Ez utóbbi rendelkezés szerint az Európai Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság az Európai Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek. A Szerződés hasonló szabályt ír elő a Bizottság tagjaira nézve az EUMSZ 245. cikk második bekezdésében. A Bíróság az e rendelkezéssel létrehozott eljárást illetően megállapította, hogy az olyan „önálló eljárás”, amely nem hasonlítható az Unió tisztviselőjével vagy alkalmazottjával szembeni fegyelmi eljáráshoz.(11) Konkrétabban a főtanácsnok az egyetlen hasonló ügyben, a Bizottság kontra Cresson ügyben(12) úgy vélte, hogy „[a] biztos magatartása, a közvéleményben kialakult kép és az általa betöltött hivatal szerinti intézmény működése közötti közvetlen kapcsolat miatt az [EUMSZ 245. cikk második bekezdésében] foglalt eljárás alkotmányos jellegű”(13). Ez a személyes álláspontom is, mivel egyértelmű, hogy e rendelkezések hozzájárulnak az Unió mint az EUSZ 2. cikk szerint jogállamiságon alapuló jogrendszer demokratikus jellegének biztosításához.

63.      Egyrészt ugyanis a Maastrichti Szerződés értelmében intézményi jogállásban részesülő Európai Számvevőszék feladatát az EUMSZ 285. cikk először is nagyon általánosan fejti ki. E cikk akként rendelkezik, hogy az Unió pénzügyi ellenőrzését az Európai Számvevőszék végzi. Közelebbről, a szóban forgó feladatot részletező és az Európai Számvevőszék általi ellátásának módját kifejtő EUMSZ 287. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Európai Számvevőszék megvizsgálja az Unió által létrehozott valamennyi szerv, illetve hivatal minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását, és hogy az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló olyan nyilatkozatot terjeszt a Parlament és a Tanács elé, amely az Unió tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékelésekkel egészíthető ki.

64.      Ennek megfelelően az Európai Számvevőszék küldetése, hogy elősegítse az Unió pénzgazdálkodásának javítását, az elszámoltathatóság és átláthatóság erősítését, és hogy az uniós polgárok pénzügyi érdekeinek független őreként tevékenykedjen.(14) Másképpen megfogalmazva, az Európai Számvevőszék az 1977. októberi felavatási ünnepségén a Számvevőszék elnöke által használt kifejezéssel élve az Európai Unió „pénzügyi lelkiismerete”(15).

65.      Másrészt arra is emlékeztetni kell, hogy a Szerződések az Unió különböző intézményei közötti hatáskörmegosztás olyan rendszerét hozták létre, amely az Unió intézményi szerkezetén belül és az Unióra bízott feladatok megvalósítása terén minden egyes intézményre saját feladatkört ruház.(16) E tekintetben az Európai Számvevőszék létrehozását az intézményi szerkezet egyensúlyának és pártatlanságának garanciájaként mutatták be.(17)

66.      Egyébiránt a költségvetés külső ellenőrzésének szükségességében a felek nagyrészt egyetértenek, és az a demokrácia egyik pillérének tekintendő.(18) Helyénvaló, hogy az uniós polgárok és az adóalanyok biztosak legyenek az uniós bevételek elkülönítésének és felhasználásának módjában. Az Európai Számvevőszék nem többségi felügyeleti intézményként jelentős szerepet játszik a demokratikus irányításban, még akkor is, ha az ilyen típusú intézmény az uniós bírósághoz hasonlóan közvetlenül nem áll politikai felügyelet alatt, illetve azt nem a polgárok választják.(19) Az Európai Számvevőszék legitimitásának kulcsa tehát a függetlenségében és abban a szerepében rejlik, amelyet a jó kormányzás ösztönzésében, valamint a közbizalom annak érdekében történő előmozdításában játszik, hogy az Unió adókból származó és az egyéb jövedelmeit költséghatékony módon használják fel.(20)

67.      Ahogyan azonban azt Montesquieu már 1748‑ban megállapította, egyértelmű, hogy minden tisztviselő hajlamos visszaélni hatáskörével, és mindaddig vissza is él vele, amíg korlátokba nem ütközik. Ezért „a hatalommal való visszaélés elkerülése érdekében a viszonyokat oly módon kell kialakítani, hogy a hatalom ellenőrizze a hatalmat”(21). A hatalmi ágak szétválasztásának elvét így fokozatosan finomították annak érdekében, hogy valamennyi, választott és nem választott intézmény ellenőrzés és felügyelet alá kerüljön. Mára elfogadott, hogy egy demokráciában minden hatalomhoz az annak mérséklését szolgáló ellentétes irányú hatalom kapcsolódik.(22)

68.      Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében előírt eljárás így hozzájárul az Unió mint az EUSZ 2. cikk szerint jogállamiságon alapuló jogrendszer demokratikus jellegének biztosításához. Lényegében arról rendelkezik, hogy mi esik egy tekintet alá valamely fontos uniós intézmény tagja (vagy a jelen ügyben foglaltakhoz hasonlóan volt tagja) Bíróság előtti felelősségre vonásával abban az esetben, ha e személy magatartása nem felel meg a demokratikus előírásoknak. Az alkotmányos tisztségeket betöltő személyek vonatkozásában a nemzeti alkotmányok és számos tagállam alaptörvénye is ehhez hasonló rendelkezéseket tartalmaz.(23) A szóban forgó eljárás – mint olyan – tehát alkotmányos jellegű.

69.      Végül az, hogy – az európai ombudsmant érintő ügyek esetében az EUMSZ 228. cikk (2) bekezdése, valamint a Bizottság tagjait érintő ügyekben az EUMSZ 245. cikk és EUMSZ 247. cikk mellett – az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárás az egyetlen, amelyben a Bíróság alapokmánya megköveteli, hogy az ügyet a Bíróság teljes ülése bírálja el, szükség esetén alátámasztja ezen eljárás jelentőségét és rendkívüli jellegét.(24) E követelmény önmagában elegendő annak szemléltetésére, hogy ez az eljárás nem fegyelmi jellegű, mivel a „fegyelmi igazságszolgáltatás” fogalmát éppen az jellemzi, hogy általában véve inkább magánjogi szerződésen alapuló szankció alkalmazásának minősül, mintsem a bírói hivatalt betöltő személyek által végzett állami igazságszolgáltatásnak.(25) Ellenkezőleg, a fegyelmi eljárás keretében a szankciót kiszabó intézmény nem a Charta 47. cikke értelmében vett bíróságnak, hanem inkább közigazgatási hatóságnak minősül.(26)

2.      Az Európai Számvevőszék tagjainak feladatai

70.      Ahogyan azt a Bíróság a Bizottság kontra Cresson ítéletben (C‑432/04, EU:C:2006:455) megállapította, még ha bizonyos súlyú kötelezettségszegésre is van szükség az EUMSZ 245. cikk ezen rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásához, „a Bizottság tagjainak […] ügyelniük kell arra, hogy kifogástalan magatartást tanúsítsanak”(27). Ez a követelmény az Európai Számvevőszék tagjaira is vonatkozik.

71.      Ahogyan ugyanis azt Geelhoed főtanácsnok ebben az ügyben kifejtette, „[az] [uniós] intézmények megfelelő működéséhez szükséges, hogy a magas beosztású személyek ne csak szakmailag hozzáértők legyenek, hanem feddhetetlen magatartást tanúsítsanak[, mivel e] személyek személyes képességei közvetlenül befolyásolják a[z] [uniós] intézmények iránt kialakult közbizalmat és azok hitelességét, valamint ebből kifolyólag hatékonyságukat”(28).

72.      E célkitűzésre tekintettel kell értelmezni az EUMSZ 285. cikket és EUMSZ 286. cikket, amelyek felsorolnak egyes, az Európai Számvevőszék tagjai által a megbízatásuk kezdetén tett ünnepélyes kötelezettségvállalás részét képező kötelezettségeket.

73.      Ezek közül az első az, hogy az Európai Számvevőszék tagjai teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el. Az Európai Számvevőszék tagjai nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Ezenkívül hivatali idejük alatt és után is tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket. Az EUMSZ 286. cikk (4) bekezdése szerint ez magában foglalja „különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban”(29).

74.      Megjegyzendő, hogy e kötelezettségek megfogalmazása megegyezik a Bíróság által a Bizottság tagjainak kötelezettségeire tekintettel a Bizottság kontra Cresson ügyben (C‑432/04, EU:C:2006:455) értelmezettekkel. E körülmények között, mivel az EUMSZ 286. cikk (4) bekezdésében semmi nem szűkíti az „[Európai Számvevőszék tagjainak] hivatal[á]ból eredő kötelezettségeik” fogalmát, azt a Bizottság tagjainak esetéhez hasonlóan tágan kell értelmezni.(30)

75.      Fontos tehát, hogy az Európai Számvevőszék tagjai „[f]igyelemmel […] a rájuk ruházott, nagy fokú felelősségre, […] betartsák a legszigorúbb magatartási előírásokat. Az említett fogalmat tehát úgy kell érteni, mint amely az [EUMSZ 286. cikkben] kifejezetten említett, feddhetetlenségi és tartózkodási kötelezettségen kívül magában foglalja a[z] [Európai Számvevőszék] tagjaként betöltött hivatalukból eredő valamennyi kötelezettséget […]. A[z] [Európai Számvevőszék] tagjainak kötelessége tehát, hogy nemcsak a nemzeti, hanem a személyes érdekekkel szemben is mindenkor a[z] [Unió] általános érdekét helyezzék előtérbe”(31).

76.      Ez konkrétan azt jelenti, hogy az Európai Számvevőszék tagjainak tiszteletben kell tartaniuk azt az EUMSZ 285. cikkben és EUMSZ 286. cikkben rögzített kötelezettséget, hogy függetlenül, feddhetetlen és tartózkodó módon járnak el, valamint a legszigorúbb pártatlansági(32) és önzetlenségi előírásokat is. Az Európai Számvevőszéknek, vagyis a fentiek szerint az Unió „pénzügyi lelkiismeretének” a tagjai számára ez szükségképpen teljes kőrű felelősséget, ebből következően pedig bizonyos mértékű átláthatóságot jelent az uniós pénzeszközök elköltésének módját illetően.

B.      A K. Pinxten által hivatkozott eljárásjogi szabályok és különféle jogok tiszteletbentartása

1.      A jelen kereset és a Luxemburgban folyamatban lévő büntetőeljárás közötti összefüggésről

77.      K. Pinxten elöljáróban úgy véli, hogy a jelen ügyben alkalmazandó az az elv, amely szerint a fegyelmi eljárással meg kell várni a büntetőeljárás kimenetelét.

78.      A magam részéről ugyanakkor úgy vélem, hogy itt EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti, és amint fent már jeleztem, alkotmányos jellegű eljárás jellegének téves minősítéséről van szó. Annak elfogadása, hogy a Bíróság nem hozhatja meg határozatát a büntetőeljárás befejezése előtt, sértené az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése által követett sajátos célt, amely a hatalmi ágak Szerződés által előírt szétválasztásának kulcseleme. Ahogyan azt Geelhoed főtanácsnok a Cresson ügyben kifejtette, a nemzeti büntetőeljárás és az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése különböző célokat szolgál a nemzeti, illetve a uniós jogrendben: „[m]íg az előbbi olyan szabályok kikényszerítését szolgálja, amelyek nemzeti szinten a társadalom működéséhez szükségesek, az utóbbit a[z] [uniós] intézmények megfelelő működésének biztosítása céljából dolgozták ki arra tekintettel, hogy a Szerződések céljait megvalósítsák”(33), és hozzáteszem, hogy biztosítsák az Unió demokratikus működésének tiszteletben tartását.

79.      Ezenkívül, bár a két eljárás alapjául szolgáló magatartás azonos lehet, nem azonosak azok a szabályok és kötelezettségek, amelyekre tekintettel a tényállás valóságtartalmát bizonyítani kell ahhoz, hogy az érintett személyt elítéljék. A Bíróságot ezért nem köti a tényállás büntetőeljárás keretében végzett jogi minősítése és a Bíróság feladata, hogy – mérlegelési mozgásterének teljes körű gyakorlása révén – megvizsgálja, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésén alapuló eljárás keretében felrótt magatartás az Európai Számvevőszék tagjaként betöltött tisztségből eredő kötelezettségek megszegésének minősül‑e.(34) Következésképpen az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárás kimenetele független a más eljárásokban hozott határozatoktól, bármi is legyen a nemzeti büntetőeljárás kimenetele.(35) Ennek az ellenkezője is igaz, amennyiben a jelen eljárás kimenetele nem befolyásolja a Luxemburgban folyamatban lévő büntetőeljárást.

80.      A fenti megfontolások tükrében úgy vélem, hogy nem szükséges megvárni a luxemburgi nemzeti bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő nemzeti büntetőeljárás kimenetelét.

2.      A hatékony bírói jogvédelem elvéről

81.      K. Pinxten azzal érvel, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján indított eljárásban a bírósághoz fordulás jogát és a kétfokú bírósági eljáráshoz való jogot sem gyakorolhatja, ami sérti a Charta 47. cikkét és az EJEE hetedik jegyzőkönyvének 2. cikkét.

82.      A Bíróság megállapította, hogy még annak elfogadása esetén is, hogy ez utóbbi rendelkezést alkalmazni kell az EUMSZ 245. cikken alapuló eljárásokra, „elegendő emlékeztetni arra, hogy az említett jegyzőkönyv 2. cikkének (2) bekezdése szerint e jogot korlátozni lehet, amikor a szóban forgó személy ügyét első fokon a legfelső bírói fórum tárgyalta”(36). A két eljárás közötti hasonlóságok tükrében ugyanez vonatkozik az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárásra is.

83.      K. Pinxten válaszában azt állítja, hogy a Bíróság az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése fegyelmi hatóságként, nem pedig „bíróságként” jár el. Következésképpen úgy véli, hogy egyáltalán nem részesül hatékony bírói jogvédelemben. Ebből következik, hogy az e rendelkezésben említett eljárás nem szolgálhat az Európai Számvevőszék által benyújtott kereset alapjául.

84.      Ezzel az érvvel lényegében a Szerződés valamely rendelkezésének érvényességét vitatja, az elsődleges jog érvényességének vizsgálata azonban nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.(37) Ahogyan azt már jeleztem, a szóban forgó eljárás mindenesetre nem fegyelmi, hanem inkább alkotmányos jellegű.

85.      Ezenfelül megjegyzendő, hogy a Bíróság előtt az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján folytatott eljárás egésze megfelel a Bíróság eljárási szabályzatában a közvetlen keresetekre vonatkozóan előírt szabályoknak. Az is szembetűnő, hogy a Bíróság alapokmánya 16. cikkének megfelelően az ügyet a Bíróság teljes ülése tárgyalja. Ilyen körülmények között az eljárás címzettjét a Szerződések értelmezésére és alkalmazására hivatott uniós intézményhez tartozó független bírák teljes testülete hallgatja meg. Nyilvánvaló, hogy ebben az összefüggésben a Bíróság – Geelhoed főtanácsnok Cresson ügyben tett megfogalmazásával élve – „az [Unió] pártatlan bíróságaként” jár el.(38)

3.      Az Európai Számvevőszék által a Bírósághoz fordulás céljából elfogadott jogi aktusok szabálytalanságáról

86.      K. Pinxten két eljárásjogi érvet hoz fel az Európai Számvevőszék által a Bírósághoz fordulás céljából elfogadott határozattal kapcsolatban.

87.      Egyrészről úgy véli, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének (4) bekezdése tükrében az Európai Számvevőszék tagjai nem szavaztak megfelelő létszámban az ügy Bíróság elé utalása mellett. Másodszor azzal érvel, hogy meghallgatására az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 49. cikkének (3) bekezdésében szereplő előírásokkal ellentétben ezen intézmény főtitkárának és jogi szolgálatának vezetője jelenlétében került sor.(39) Ezeket az érveket egymás után tárgyalom meg.

a)      Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének (4) bekezdéséről

88.      Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 25. cikkének (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Európai Számvevőszék döntéseit az adott ülésen jelen lévő számvevőszéki tagok többségi szavazatával kell meghozni. Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének (4) bekezdése e szabálytól eltérve úgy szól, hogy „a[z] [Európai Számvevőszék tagjai] titkos szavazással, négyötödös többséggel” hoznak döntést arról, hogy az Európai Számvevőszék az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján keresetet terjesszen‑e a Bíróság elé.

89.      A szóban forgó szavazás időpontjában az Európai Számvevőszéknek 28 tagja volt. A 28 tagból 2 a szavazásból való kizárását kérte: az egyik a K. Pinxtennel való barátsága, a másik pedig amiatt, mert ő volt az a belga tag, aki K. Pinxten helyébe lépett. Az Európai Számvevőszék négy másik tagja nem volt jelen, és igazolta távollétét.

90.      Így tehát tanulságos az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének (4) bekezdésében szereplő kivétel szövegének az e szabályzat 25. cikkének (3) bekezdésében rögzített elvvel való összehasonlítása. Az előző rendelkezés értelmében a tagok négyötödös többségére van szükség, míg a 25. cikk (3) bekezdése az adott ülésen jelen lévő tagok többségéről rendelkezik. E két rendelkezés egymásnak ellentmondó megfogalmazására tekintettel tehát úgy tűnik, hogy a négyötödös többséget az Európai Számvevőszék tagjainak létszáma alapján, nem pedig egyszerűen a szavazás időpontjában ténylegesen jelen lévő tagok létszáma alapján kell megállapítani.

91.      Mivel a szóban forgó határozat meghozatalának időpontjában az Európai Számvevőszék 28 tagja rendelkezett szavazati joggal, főszabály szerint 23 tag kellett a többséghez. A kizárt tagokat nem számítva azonban e szám 26 tagra csökken, így 21 tag kellett a szavazati többséghez.

92.      Igaz, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely a kizárás kérdésével foglalkozna. Amint azonban Wahl főtanácsnok a Számvevőszékkel kapcsolatban megjegyezte, ezen elvre nem amiatt nem lehet hivatkozni, hogy az eljárási szabályzat nem tartalmaz semmilyen konkrét szabályt a Számvevőszék tagjainak kizárásával kapcsolatban.(40) A kizárás ugyanis nem kevesebb, mint a pártatlanság követelményének része, amelynek a Charta 47. cikke értelmében vett valamennyi „bíróságnak” meg kell felelnie.(41)

93.      Ugyanakkor a pártatlanság e követelménye természetesen az uniós intézményekre is vonatkozik a Charta 41. cikkében előírt, megfelelő ügyintézéshez való jog révén.(42) Ebből az következik, hogy a kizárás lehetősége szükségszerűen vonatkozik az Európai Számvevőszék által hozott határozatokra, különösen pedig a személyekkel szemben indított és őket valószínűleg hátrányosan érintő határozatok meghozatalát eredményező közigazgatási eljárás keretében hozott határozatokra.

94.      Mivel a kizárás célja az összeférhetetlenség elkerülése, ilyen körülmények között az is nyilvánvaló, hogy a saját kizárását kérő vagy kizárt személy semmilyen módon nem avatkozhat be az eljárásba. A saját kizárását kérő személy a szóban forgó kérdést illetően bizonyos szempontból – legalábbis átmenetileg – nem minősül a szóban forgó intézmény tagjának. A kizárás joghatása tehát nem tekinthető a tartózkodás joghatásával egyenértékűnek. Ellenkező esetben a kizárt személyt figyelembe kellene venni a határozatképesség megállapításánál. A kizárt személy figyelembevétele ugyanakkor nem befolyásolhatja az elfogadott határozatot, tehát nem keltheti az elfogultság látszatát.

95.      Erre tekintettel ezért úgy vélem, hogy az Európai Számvevőszék saját magát kizáró két tagja nem vehető figyelembe az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének (4) bekezdése alapján. Ilyen körülmények között tehát az e rendelkezés által előírt négyötödös többség teljesítettnek bizonyul.

b)      Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdéséről

96.      Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 8. cikke akként rendelkezik, hogy az Európai Számvevőszéknek az eljárási szabályzatának 4. cikke szerinti eljárás keretében tartott ülései az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdése szerinti „zárt ülések”. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a panasszal érintett tag meghallgatása tolmácsok és az Európai Számvevőszék alkalmazottjainak jelenléte nélkül zajlik.

97.      Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 39. cikkének (1) bekezdése úgy szól, hogy a főtitkár feladata, hogy jegyzőkönyvet készítsen az Európai Számvevőszék üléseiről. Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 50. cikkének (1) bekezdése megerősíti, hogy az Európai Számvevőszék jegyzőkönyvének tervezetét a főtitkár vagy bármely más erre kijelölt személy állítja össze. Ugyanakkor, bár e cikk (5) bekezdése emlékeztet arra, hogy a zárt ülések jegyzőkönyvei korlátozott terjesztésűek, nem részletezi, hogy kinek kell az adott körülmények között összeállítania a jegyzőkönyvet; az Európai Számvevőszék eljárási szabályzatának 22. cikke előírja, hogy az Európai Számvevőszék minden üléséről jegyzőkönyv készül.

98.      Mivel nyilvánvaló, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikkének alkalmazásában meghallgatott számvevőszéki tag meghallgatásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, ilyen körülmények között feltételezhető, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 8. cikke, 49. cikkének (3) bekezdése vagy akár 50. cikke sem tér el az e szabályzat 39. cikkében előírt szabálytól. Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdését tehát úgy kell értelmezni, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 50. cikkének (1) bekezdése alapján nem vonatkozik a főtitkárra vagy bármely más erre kijelölt személyre.

99.      E tekintetben megjegyezhető, hogy az Európai Számvevőszék 2015. február 12‑i határozatában(43) akként rendelkezett, hogy a jogi szolgálat vezetőjét az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 50. cikkének (1) bekezdése alapján jelölték ki abból a célból, hogy segítse a főtitkárt az ülések utánkövetésének feladatában, különös tekintettel a jegyzőkönyvekre. Ebből tehát az következik, hogy az ő és a főtitkár K. Pinxten meghallgatásán való jelenléte megfelel az Európai Számvevőszék alkalmazandó szabályzatának.

100. Mindenesetre érintőlegesen hozzáteszem, hogy a jogi szolgálat vezetőjének jelenléte főszabály szerint az érintett tag javára biztosítja a szabályok tiszteletben tartását. Ebben az összefüggésben tehát az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezései 49. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem vonatkozik a jogi szolgálat vezetőjére.

4.      Az észszerű határidő követelményének megsértéséről

101. Harmadszor, K. Pinxten úgy véli, hogy az Európai Számvevőszék megsértette az észszerű határidőn belüli meghallgatáshoz való jogát, azáltal hogy kétségbe vonta az általa 2006 óta benyújtott kérelmek jogszerűségét, noha a megbízatásának kezdetétől fogva az Európai Számvevőszék rendelkezésére állt minden olyan releváns információ, amelynek alapján megbizonyosodhatott arról, hogy e kérelmek jogszerűek voltak‑e, mindenesetre pedig szükség szerint felvilágosítást kérhetett.

102. K. Pinxten az uniós költségvetésre vonatkozó pénzügyi előírások alapján azt állítja, hogy az Európai Számvevőszék nem terjeszthet elő keresetet az Európai Számvevőszék előzetes jelentésének 2018. október 5‑i dátumát több mint három vagy legfeljebb öt évvel megelőző, bizonyított tényállásokra vonatkozóan.

103. Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, „[a]mikor az eljárás időtartamát az uniós jog nem határozza meg, az intézmény által a szóban forgó jogi aktus elfogadására fordított idő »észszerű« jellegét az egyes ügyek összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára[, az uniós intézmény által lehetővé tett különböző eljárási szakaszok] és az érintett felek magatartására”(44). A konkrét megállapítás e követelményéből tehát az következik, hogy valamely határidő észszerű jellegét nem lehet valamely elvont módon, pontosan meghatározott leghosszabb időtartamra utalva rögzíteni, hanem azt minden egyes esetben az ügy körülményeit figyelembe véve kell értékelni.(45)

104. Ilyen körülmények között a K. Pinxten által említett ötéves határidő – amint azt a Bíróság kifejezetten megállapította – kizárólag az Unió követelések behajtásának konkrét kontextusára, különösen pedig az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozik.(46) Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság maga is egyértelművé tette, hogy az ötéves határidő még e sajátos körülmények között is csak megdönthető vélelemnek minősül.(47)

105. A jelen ügyben először is a megtett eljárási lépéseket illetően meg kell állapítani, hogy a jelen kereset alapjául szolgáló belső eljárás 2016. július 18‑án és 2016. szeptember 1‑jén indult, amikor K. Pinxtent tájékoztatták a vele szemben az esetleges súlyos szabálytalanságokkal kapcsolatban felhozott több vádról. Az iratanyagot 2016. október 14‑én továbbították az OLAF részére, és az OLAF 2016. november 15‑én vizsgálatot indított. Az Európai Számvevőszék ezt követően 2018. július 2‑án megkapta az OLAF végleges jelentését. 2018. július 12‑én az Európai Számvevőszék úgy határozott, hogy azzal bízza meg az elnökét, hogy az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően készítsen előzetes jelentést az OLAF által a végleges jelentésében szolgáltatott információk alapján. Ezt az előzetes jelentést az OLAF végleges jelentésével együtt 2018. október 5‑én közölték az Európai Számvevőszék tagjaival és K. Pinxtennel. 2018. november 19‑én K. Pinxten írásbeli észrevételeket terjesztett elő, meghallgatására pedig 2018. november 26‑án került sor. A fentiek alapján az Európai Számvevőszék három nappal később úgy határozott, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján az ügyet a Bíróság elé utalja. A szóban forgó időszak mindenesetre csak alig több mint két évig tartott attól kezdve, hogy első alkalommal felhozták a K. Pinxtenre vonatkozó vádakat és az ügyet a Bíróság elé utalták.

106. Álláspontom szerint az ezen időszak során megtett eljárási cselekmények – a vádak megfogalmazását követően K. Pinxtent érintően megtett első szervezeten belüli lépések, az OLAF megkeresése és az OLAF ezt követő vizsgálata, a tényállás összefoglalása és a végleges jelentés OLAF általi, valamint az előzetes jelentésnek az Európai Számvevőszék általi elkészítése, amelyhez hozzá kell adni a K. Pinxten számára a védekezésére biztosított időtartamot (írásbeli észrevételeknek az OLAF és az Európai Számvevőszék elé terjesztése, az OLAF és az Európai Számvevőszék általi meghallgatások) – száma alapján nem lehet arra hivatkozni, hogy az ügynek az Európai Számvevőszék általi kezelésének módja és az e célra fordított idő sérti az észszerű határidő elvét.

107. Másodszor, ami a tényállást illeti, igaz, hogy egyes tények a 2006‑os évre nyúlnak vissza, amikor is K. Pinxten megkezdte első megbízatását az Európai Számvevőszéknél. Ugyanakkor megjegyezhető, hogy a kifogások nagy része 2013 októberét,(48) azaz a K. Pinxten által elfogadott időszakot követő eseményekhez, vagy olyan korábbi eseményekhez kapcsolódik, amelyek megismétlődtek ezen állítólagosan „sarkalatos időpontot” követően.(49) Egyébiránt az észszerű határidőnek jelenleg a Charta 41. és 47. cikkében kifejezetten előírt követelménye nem hasonlítható a büntetőügyekben az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) által meghatározott elévülési időhöz, vagyis az elkövető arra vonatkozó törvényes jogához, hogy a bűncselekmény elkövetésétől számítva bizonyos idő eltelte után ne lehessen vele szemben büntetőeljárást indítani vagy elítélni őt.(50) Az előbbi jog azt biztosítja, hogy ügyeit „észszerű határidőn belül kezeljék”, vagyis a Charta 47. cikkében szereplő pontosabb meghatározás szerint azt a jogot biztosítja, hogy ügyét a bíróság észszerű időn belül tárgyalja. Másképpen megfogalmazva, fegyelmi vagy büntetőjogi ügyekben az észszerű határidő követelménye arra a határidőre vonatkozik, amelyen belül a jogsértés elkövetője bíróság elé állítható, és amely nem a tényállás megvalósulásának időpontjával, hanem azzal a nappal kezdődik, amikor az érintett személyt „megvádolták”.(51)

108. Mindenesetre, ha az észszerű határidő követelményét az EUMSZ 286. cikk szerinti különleges eljárással összefüggésben úgy kell érteni, hogy elévülési szabályt is magában foglal, figyelembe kellene venni a valószínűsíthetően az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján elbírálandó jogsértések súlyát. Nem vitatott ugyanis, hogy a tagállamok büntetőjogi elévülési időt tartalmazó jogrendszereiben a késedelem időtartama közvetlenül arányos a jogsértés súlyával.(52) Ebben az összefüggésben az állítólagos első cselekmények és az intézmény által ezekkel kapcsolatban elfogadott első jogi aktus között eltelt 10 éves – vagy a jelen ügyben akár 12 éves – időszak nem bizonyul túlzottnak, ha K. Pinxten javaslatának megfelelően figyelembe vesszük az Európai Számvevőszék elnökének előzetes jelentését.

5.      A jogellenes OLAFvizsgálatról és az OLAFjelentésről

109. K. Pinxten az OLAF‑vizsgálatot illetően három olyan szabálytalanságra hivatkozik, amelyek álláspontja szerint az OLAF Európai Számvevőszéknek tett jelentését érintik.

a)      A vizsgálat tárgyának kiterjesztése

110. Először is, K. Pinxten lényegében azzal érvel, hogy az irodájában végzett ellenőrzés során talált adatok elemzése alapján az OLAF szabálytalanul terjesztette ki vizsgálatának körét.

111. Igaz, hogy az OLAF első levele – amelyben arról tájékoztatta K. Pinxtent, hogy az OLAF vizsgálatot indított vele szemben – csak arra utalt, hogy „az [Európai Számvevőszék] tagjaként esetlegesen az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságot követett el az Európai Számvevőszék eszközeinek felhasználása során és az [általa] végzett és/vagy engedélyezett kiküldetéseket [illetően]”(53). Az OLAF csak a második szakaszban (azaz a K. Pinxten jogi képviselőjének címzett 2017. december 15‑i levelében) tájékoztatta K. Pinxten jogi képiselőjét arról, hogy az OLAF főigazgatója a vizsgálat keretében gyűjtött adatok előzetes elemzését követően úgy határozott, hogy a vizsgálatot kiterjeszti az esetleges összeférhetetlenségekre, továbbá az EUMSZ 285. cikk és EUMSZ 286. cikk, valamint az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexe rendelkezéseinek egyéb megsértésére is.(54)

112. K. Pinxten álláspontja szerint a vizsgálatnak nem lehet célja vagy hatása olyan esetleges jogsértések feltárása, amelyek e vizsgálatot megelőzően nem lehettek ismertek, mivel a vizsgálat tárgyát és körét a vizsgálók megbízatása határozza meg.(55)

113. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az OLAF‑vizsgálat lefolytatása lehetséges módszerének ezen értelmezése túlságosan megszorító jellegű.

114. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2013 rendelet (6) bekezdésének megfelelően az OLAF felelősségi köre „a pénzügyi érdekek védelmén túl kiterjed az uniós érdekeknek a közigazgatási vagy büntetőeljárásokat eredményező szabálytalan magatartásokkal szemben való védelmével kapcsolatos valamennyi tevékenységre”. E rendelet 4. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy feladatának ellátása érdekében az OLAF „közvetlenül és előzetes bejelentés nélkül hozzáférhet az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában levő minden releváns információhoz, ideértve az adatbázisokban tárolt információkat is, és beléphet az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek épületeinek minden helyiségébe. […] A Hivatal jogosult minden dokumentumról és az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában lévő minden adathordozó tartalmáról másolatot vagy kivonatot készíteni, és szükség esetén az ilyen dokumentumokat vagy adatokat megőrizni annak biztosítása céljából, hogy azok ne tűnhessenek el”. Végül azt is szem előtt kell tartani, hogy az uniós intézmények tagjait az OLAF‑fal való különleges együttműködési kötelezettség terheli a 883/2013 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján, amelynek értelmében az intézmények „gondoskodnak arról, hogy […] tagjai[k] megadják a szükséges segítséget ahhoz, hogy a[z] [OLAF] alkalmazottai hatékonyan teljesíthessék feladatukat”. Ez a kötelezettség az Európai Számvevőszék tagjaira is vonatkozik az Európai Számvevőszék csalás elleni küzdelemmel, korrupcióval vagy bármilyen egyéb, a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységgel kapcsolatos belső vizsgálatban az Európai Számvevőszék tagjainak együttműködésének formáiról szóló 99‑2004. határozata 3. cikkének második bekezdése alapján, amelynek értelmében „[az] [OLAF‑]vizsgálat keretén belül a[z] [Európai Számvevőszék] tagjainak teljes mértékben együtt kell működniük a[z] [OLAF‑fal]”(56).

115. Az OLAF küldetésének körére, e küldetés teljesítése céljából az OLAF‑ra ruházott jogkörökre és az Európai Számvevőszék tagjai különleges együttműködési kötelezettségére tekintettel úgy vélem, hogy az OLAF által végzett vizsgálat esetlegesen olyan jogsértések feltárását eredményezheti, amelyek eredetileg nem tartoztak a vizsgálat körébe. Az ilyen jogsértések OLAF általi feltárásának megtiltása – az OLAF szerepével teljes mértékben ellentétesen – azt jelentené, hogy esetleges súlyos szabálytalanságok felett hunynának szemet, noha az OLAF vizsgálatának hatékonysága olyan közérdek, amelynek forrása az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez fűződő általánosabb közérdek.(57)

116. Bármely más következtetés veszélyeztetné az OLAF függetlenségét, amennyiben a vizsgálatok OLAF főigazgatója általi megindításának korlátozásához vezetne, ideértve azt az esetet is, amikor a vizsgálat tárgyának kiterjesztéséről van szó. Ugyanis, amint azt a Törvényszék az OLAF belső vizsgálata tárgyának külső vizsgálatra való kiterjesztésének lehetősége kapcsán megállapította, „ez lenne a helyzet akkor, ha a belső vizsgálat során feltárt, a tényállással kapcsolatos kellően komoly gyanú esetén […] az OLAF főigazgatója akadályoztatva volt abban, hogy […] kiterjessze az előbbi vizsgálat körét”(58).

117. A fenti megfontolásokból tehát az következik, hogy mivel az OLAF az ellenőrzést a hatályos szabályozásnak megfelelően folytatta le, tájékoztatta K. Pinxtent a vizsgálat kiterjesztéséről és lehetőséget biztosított számára, hogy a végül felrótt valamennyi cselekmény tekintetében meghallgassák,(59) az OLAF vizsgálatának kiterjesztését követően megállapított szabálytalanságokat is figyelembe lehet venni a jelen eljárás során.

b)      K. Pinxten magánélethez való jogáról

118. K. Pinxten arra hivatkozik, hogy az OLAF megsértette a magánélethez való jogát, azáltal hogy magánjellegű aktákat vitt el, és másolatot készített az ügyvédjével kapcsolatos esetleges kommunkációkról.

119. A Charta 7. cikke értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák. Ez a jog azonban nem abszolút jellegű. A Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően erre a jogra korlátozások vonatkozhatnak, feltéve hogy azok megfelelnek az Unió által követett közérdekű célkitűzéseknek, és nem jelentenek a kitűzött célhoz képest aránytalan beavatkozást.(60)

120. E tekintetben megjegyezhető, hogy az OLAF‑nak a releváns dokumentumokról történő másolatkészítéshez való jogát jogszabály, jelesül a 883/2013 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja biztosítja. E jog szükséges az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, amely kétségtelenül a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „az Unió által elismert általános érdekű célkitűzésnek” minősül.(61) Ahogyan ugyanis azt a Bíróság már hangsúlyozta, a tagállamok azon kötelezettsége, hogy elrettentő hatású és hatékony intézkedésekkel küzdjenek az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek ellen, többek között az elsődleges uniós jog, vagyis az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésében előírt kötelezettség.(62)

121. Ebben az összefüggésben nem bír jelentőséggel az, hogy egyes dokumentumokat a vizsgálat alá vont személy „magánjellegűnek” minősített. Először is, megjegyezhető, hogy az OLAF személyzete számára kiadott, vizsgálati eljárásokra vonatkozó iránymutatások 13.5. cikke kifejezetten rögzíti, hogy „a hivatali helyiségek vizsgálata során a vizsgálati csoport tagjai hozzáférhetnek az érintett uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség birtokában lévő, a vizsgálat szempontjából lényeges valamennyi információhoz, ideértve többek között az elektronikus adatok és a magándokumentumok (ezen belül az egészségügyi dokumentáció) másolatát”(63). Számomra úgy tűnik, az OLAF jogköreinek ilyen értelmezése összhangban van a 883/2013 rendelettel, mivel az felhatalmazza az OLAF‑ot arra, hogy minden dokumentumról és az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában lévő vagy adathordozó tartalmáról másolatot készítsen, amennyiben releváns információra vonatkozik.

122. Azt is el kell ismerni, hogy a K. Pinxten tisztségével való esetleges visszaélésére irányuló vizsgálat keretében a magánélete tiszteletben tartásához való joga nem tekinthető különösebben erősnek a foglalkoztatása során keletkezett anyagokkal kapcsolatban, a tisztán magánjellegű és személyes levelezést, valamint e‑maileket leszámítva. Minden más következtetés összeegyeztethetetlen lenne az uniós intézmények arra vonatkozó kötelezettségével, hogy elrettentő hatású intézkedésekkel küzdjenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen.

123. Egyébiránt az OLAF jogköreit úgy alakították ki, hogy biztosítsák azok arányos mértékű gyakorlását. Az OLAF személyzete számára kiadott, vizsgálati eljárásokra vonatkozó iránymutatások 13.4. cikke szerint amennyiben szükséges, az ellenőrzést az uniós intézmény tagjának távollétében is elvégezhetik. Mindazonáltal „ilyen esetekben az érintett uniós intézmény […] egy másik alkalmazottjának vagy biztonsági munkatársának jelen kell lennie”.

124. A jelen ügyben nem képezi vita tárgyát, hogy a vizsgálat az Európai Számvevőszék biztonsági tisztviselőjének, valamint az Európai Számvevőszék információbiztonsági tisztviselőjének és adatvédelmi tisztviselőjének (DPO) jelenlétében zajlott. Ami K. Pinxten magánjellegű kommunikációját illeti, a „Digital Forensic Operation Report 22/Nov/2017” címet viselő dokumentum(64) kifejezetten rögzíti, hogy „az OLAF vizsgálói a [DPO] kérésének megfelelően az adatvédelmi követelményekkel összhangban jelenítették meg az összes ilyen adat előnézetét. A magánjellegű e‑maileket és a vizsgálat tárgyához egyértelműen nem kapcsolódó e‑maileket törölték az összes exportált bejövő mappából. […] Az előzetes megtekintést és törlést [a DPO] végezte […] emellett [a DPO] az előzetesen megtekintett, valamint az U\: és az S\: meghajtóról kiválasztott és kimásolt elektronikus dokumentumokat is rendelkezésre bocsátotta”.

125. Különösen, ami a K. Pinxten ügyvédjét állítólagosan érintő levelezés kérdését illeti, egyértelmű, hogy az ügyvéd és ügyfele közötti írásbeli kommunikáció bizalmas jellegét az uniós jog alapján védelemben kell részesíteni, feltéve azonban, hogy ennek az kommunikációnak a célja az ügyfél védelemhez való jogának biztosítása, és hogy az független ügyvédtől származik.(65) A jelen ügyben azonban elegendő megjegyezni, hogy – amint arra az Európai Számvevőszék rámutatott – K. Pinxten nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy az OLAF az ügyvéd és ügyfele közötti kommunikáció bizalmas jellegével érintett dokumentumra támaszkodott volna. Ezenkívül K. Pinxten egyetlen ilyen dokumentumot sem talált az OLAF végleges jelentésében vagy annak mellékleteiben. Épp ellenkezőleg, a „Digital Forensic Operation Report 22/Nov/2017” címet viselő dokumentum 6. mellékletéből kitűnik, hogy „[a]mi az e‑mailek szűrését illeti, […] az összes 2010 előtti Outlook e‑mailt törölték”. E dokumentum azt is egyértelművé teszi, hogy más anyagokat, például a K. Pinxten jogi képviselőjére való hivatkozásokat és vele történt levélváltásokat is töröltek.(66)

126. Ilyen körülmények között tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy az OLAF a vizsgálata keretében nem sértette meg K. Pinxten magánélethez való jogát.

c)      K. Pinxten védelemhez való jogáról

127. K. Pinxten a harmadik jogalapjával arra hivatkozik, hogy az OLAF megsértette a védelemhez való jogát. Először is, a tényállásról közölt összefoglalás rendkívül rövid volt, a tényállás ezen összefoglalásához csatolt táblázatok érthetetlenek voltak, és nem bocsátották rendelkezésre az összes igazoló iratot. Másodszor, K. Pinxten azt állítja, hogy nem hallgatták meg az összes ténnyel és a jelentést eredményező tanúmeghallgatással kapcsolatban. Harmadrészt, az érveit nem vitatták meg, csupán bemásolták azokat a jelentés végére. Negyedszer, korábbi asszisztense nem kapta meg a szóbeli meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet.

128. Egyértelmű, hogy a Charta 41. cikkének megfelelően a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja egyrészt mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, másrészt mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba betekintsen.

129. Amint arra a Bíróság a 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítéletében (C‑432/04, EU:C:2006:455) emlékeztetett, a „védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amelyet valamely személy ellen indítottak, és amely esetleg e személyt elmarasztaló jogi aktus meghozatalához vezethet, a[z] [uniós] jog egyik alapelvét képezi, amely jogot még az adott eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiányában is biztosítani kell. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az a személy, aki ellen a[z] [intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség] közigazgatási eljárást indított, lehetőséget kapjon arra, hogy az említett eljárás során eredményesen kifejtse álláspontját a hivatkozott tények és körülmények valóságtartalma és érvényessége, valamint azon dokumentumok tekintetében, amelyekkel a[z] [intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség] alátámasztja a[z] [uniós] jog megsértésére vonatkozó állítását”(67). Az OLAF‑vizsgálatokkal összefüggésben ez kiegészíthető azzal, hogy a 883/2013 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése is akként rendelkezik, hogy „a vizsgálat befejezésekor meg kell adni a lehetőséget az érintett személy számára, hogy észrevételeket tegyen a rá vonatkozó tényállással kapcsolatban, mégpedig azt megelőzően, hogy a Hivatal rögzítené az érintett személyt név szerint megnevező következtetéseit”.

130. A jelen ügyben először is azt kell megvizsgálni, hogy K. Pinxtent megfelelő időben tájékoztatták‑e a vele szemben felhozott kifogásokról, és hogy meghallgatták‑e.(68)

131. Ami engem illet, nem tudom elfogadni K. Pinxten azon érvét, hogy nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát. Az ügy irataiból ugyanis kitűnik, hogy K. Pinxtent egy 2017. december 7‑i levélben 2017. december 22‑i meghallgatásra idézték, amelynek tárgyát olyan esetleges szabálytalanságok képezték, amelyekről K. Pinxtent 2017. szeptember 22‑én tájékoztatták.(69) Az is egyértelmű, hogy K. Pinxtent az ügyvédjének küldött levélben 2017. december 15‑én tájékoztatták a vizsgálat és a meghallgatás tárgyának kiterjesztéséről.(70) Igaz, hogy K. Pinxten ügyvédje az e levélre küldött válaszban úgy nyilatkozott, hogy ügyfele a 2017. december 27‑i meghallgatás keretében kizárólag az érintett személyként történő értesítésben hivatkozott tényállást illetően fog az OLAF rendelkezésére állni.(71) A K. Pinxten meghallgatásáról készült jegyzőkönyvből azonban kitűnik, hogy az OLAF‑vizsgálat által feltárt és a végleges jelentésben bemutatott tényállást nagyrészt szabadon és korlátozás nélkül megvitatták vagy legalábbis megemlítették a meghallgatás során.(72) Egyébiránt a meghallgatáson közvetlenül fel nem hozott kérdéseket (például a Crans Montana‑i tartózkodást vagy valamely politikai párt vezetőségében való részvételt, illetve az [állítólagosan] hamis biztosítási kárbejelentéseket) is tartalmazta a tényállás későbbiekben továbbított összefoglalása. Habár K. Pinxten azzal érvel, hogy a tényállás közölt összefoglalása rendkívül rövid volt, és hogy az ezen összefoglaláshoz csatolt táblázatok nem érthetőek, egyértelmű, hogy a szóban forgó összefoglalás mind a hatályos szabályozás, mind pedig a felrótt szabálytalanságok bemutatása tekintetében kellően átfogó jellegű. K. Pinxten aligha vitathatja a tényállás összefoglalásának egyértelműségét és teljességét, amikor is ő maga nem kevesebb mint 36 oldalnyi észrevételt tett – amelyek tekintetében a szóban forgó ügy nagyságára tekintettel 10 munkanappal meghosszabbították a határidőt – a tényállás összefoglalásában említett tények összességére kiterjedően.(73)

132. Egyébiránt arra is rá kell mutatni, hogy az OLAF végleges jelentése csak a főigazgató ajánlásait tartalmazza. A 883/2013 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint a címzett intézmény a belső vizsgálat eredményének megfelelően fegyelmi vagy jogi jellegű intézkedéseket hoz. Ez azonban nem változtat azon, hogy az érintett személyt esetlegesen hátrányosan érintő határozatot esetlegesen azon intézmény hozza meg, amely az OLAF végleges jelentésének címzettje.

133. Ez utóbbi megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartásának vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül, hogy K. Pinxten – az OLAF által első alkalommal történt meghallgatását és a tényállás összefoglalásának észrevételezését követően – megkapta az OLAF végleges jelentésének és mellékleteinek másolatát, tekintettel az Európai Számvevőszék előtti, a K. Pinxtennel szemben az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján indított keresetet megelőző közigazgatási eljárásra.

134. E tekintetben megjegyzendő, hogy K. Pinxtennek nem pusztán arra volt lehetősége, hogy írásbeli észrevételeket terjesszen elő az OLAF végleges jelentésével, valamint az Európai Számvevőszék elnöke által készített előzetes jelentéssel kapcsolatban, amit ténylegesen meg is tett,(74) hanem arra is, hogy az e dokumentumokban foglalt tényállást illetően meghallgassák.(75)

135. Ilyen körülmények között meg kell jegyeznem, hogy a közigazgatási eljárás során nem merült fel arra utaló körülmény, hogy sérült volna K. Pinxten védelemhez való joga.

6.      A K. Pinxten által hivatkozott eljárásjogi szabályokkal és különféle jogokkal kapcsolatos következtetés

136. A fentiekből az következik, hogy a K. Pinxten által az ellenkérelmében felhozott, eljárásjogi jellegű kérdésekre és a különféle jogok, különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó valamennyi jogalapot el kell utasítani.

137. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy bár az Európai Számvevőszék az állításai megalapozottságának bizonyítása céljából nagymértékben támaszkodik az OLAF végleges jelentésére, ez nem változtat azon, hogy kérelme e jelentéstől és annak mellékleteitől függetlenül is érthető. Egyébiránt a keresetlevél a tényállásnak az OLAF megállapításaitól bizonyos tekintetben elhatárolódó Európai Számvevőszék általi személyes értékelését is mutatja.

C.      Az EUMSZ 286. cikkben említett kötelezettségek esetleges megsértése

1.      Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésének alkalmazási feltételei

138. Annak vizsgálatát megelőzően, hogy K. Pinxten megszegte‑e az Európai Számvevőszék tagjaként őt terhelő egy vagy több kötelezettségét, hasznos lehet felidézni a jelen indítványban korábban tett három észrevételt.

139. Először is, az EUMSZ 286. cikk szövegéből arra lehet következtetni, hogy az Európai Számvevőszék tagjainak kötelessége, hogy nemcsak a nemzeti, hanem a személyes érdekekkel szemben is mindenkor az Unió általános érdekét helyezzék előtérbe.(76) Másodszor, az Európai Számvevőszék tagjainak nem csak a függetlenség, a feddhetetlenség és a tartózkodás EUMSZ 285. cikkben és EUMSZ 286. cikkben rögzített kötelezettségét, hanem a legszigorúbb, pártatlanságra és önzetlenségre vonatkozó előírásokat is tiszteletben kell tartaniuk. Ebből szükségszerűen az következik, hogy teljes felelősséget kell vállalniuk az uniós pénzek elköltésének módjáért.(77) Harmadszor, a Szerződés nem említi az olyan jogsértések típusát vagy gyakoriságát, amelyek az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésének alkalmazását vonhatják maguk után. Az egyetlen feltétel az, hogy az Európai Számvevőszék érintett tagja felhagyjon az előírt követelmények vagy az hivatalából eredő kötelezettségek teljesítésével.

140. Mivel a Szerződés a Bizottság tagjai és az Európai Számvevőszék tagjai esetében hasonlóképpen rendelkezik, egyértelmű, hogy ez utóbbiak is kötelesek kifogástalan magatartást tanúsítani. A kötelezettségszegésnek mindazonáltal el kell érnie bizonyos súlyossági fokot ahhoz, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti kérelem indokolható legyen.(78) E súlyossági követelményt könnyen igazolja annak a szankciónak a szigorúsága, amelyet Bíróság a tisztség betöltőjével (vagy a jelen ügyhöz hasonlóan a tisztséget korábban betöltő személlyel) szemben kiszabhat, ha az állítólagos szabálytalanság megerősítést nyer. Az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésének általános megfogalmazásából – valamint e rendelkezésnek az Unió intézményi felépítésében betöltött szerepéből – arra lehet következtetni, hogy a szóban forgó szabálytalanság egyetlen, de súlyos cselekményből vagy akár egyenként kevésbé súlyos cselekményeknek a hatályos jogszabályok egyértelmű semmibe vételét tükröző megismétléséből is következhet.

141. E megfontolásokból az következik, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésével összefüggésben – ahhoz, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti keresetet megalapozottnak lehessen nyilvánítani – elegendő, ugyanakkor szükséges is, hogy egy bizonyos súlyú jogsértés megállapítást nyerjen. E súlyos jogsértésnek vagy egyetlen súlyos cselekményből vagy ugyanazoknak az egyenként nem kellően súlyosnak minősülő, kevésbé súlyos cselekményeknek a megismétléséből kell erednie. A cselekmény súlyossága vagy ismétlődése, sőt több cselekmény halmozódása is befolyásolhatja a nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb ellátások megvonásának mértékét.(79)

2.      A K. Pinxten esetében felhozott jogalapok vizsgálata

142. Az Európai Számvevőszék a keresetének alátámasztása céljából öt jogalapot hoz fel, és már az első jogalap is legalább 332 tényre vonatkozik. Ahogyan azonban azt már kifejtettem, az e jogalapok alátámasztása céljából felhozott nem minden mulasztás elengedhetetlen az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésében említett kötelezettségszegés megállapításához. Elemzésemet tehát – a többi tény valóságának sérelme nélkül – az egyes jogalapok tekintetében azokra a tényekre korlátozom, amelyek álláspontom szerint a legvalószínűbben utalnak az Európai Számvevőszék valamely tagját terhelő kötelezettségek teljesítésének vitathatatlan elmulasztására.

a)      Az első, az Európai Számvevőszék forrásainak az Európai Számvevőszék tagi minőségével kapcsolatban nem álló vagy azzal összeegyeztethetetlen tevékenységek finanszírozása érdekében történő visszaélésszerű használatára alapított jogalapról

143. A 2290/77 rendelet 7. cikkének megfelelően az Európai Számvevőszék tagja, akinek „feladatai teljesítése során a[z] [Európai Számvevőszék székhelyét] el kell hagynia, […] utazási költségtérítés[re] [és a] szállodai költségek […] térítés[ére], [valamint] […] [díjra jogosult]”. A szóban forgó rendelkezés szövegéből következik, hogy e térítésekre és díjakra való jogosultsághoz a kiadást megalapozó tevékenységnek az Európai Számvevőszék tagjaként történő feladatellátáshoz kell kapcsolódnia.

144. Az alapjában véve nem vitatott bizonyítékok felülvizsgálatából következően e tekintetben nehéznek tűnik nem arra következtetni, hogy K. Pinxten visszaélt a rendszerrel, azáltal hogy bizonyos tevékenységeket nem megfelelő módon mutatott be annak érdekében, hogy a 2290/77 rendeletben által lehetővé tett megtérítésben részesüljön. Sajnálattal jelzem, hogy a Crans Montana‑i (Svájc) és kubai tartózkodásai, valamint az egyes chambord‑i (Franciaország) és ciergnoni (Belgium) vadászati eseményeken való részvétele is bőséges bizonyítékot szolgáltat erre nézve.

1)      A Crans Montanai tartózkodásról

145. K. Pinxten az Európai Számvevőszék elnökének címzett 2013. július 11‑i feljegyzésében kifejtette, hogy „a Számvevőszék III. kamarájának elnökeként meghívták a Crans Montana Forum 2013. augusztus 22. és 25. közötti nyári ülésszakára”(80). E feljegyzés szerint „[a] világ minden részéről a kormányok, a diplomácia, a nemzetközi szervezetek, a politikai pártok és parlamentek magas rangú képviselői érkeznek Crans Montanába, hogy megvitassák az aktuális nemzetközi politikai kérdéseket”. Ilyen körülmények között, mivel „az [Európai Számvevőszék] tagjaként meghívták [erre az eseményre], a Számvevőszéktől a szálláshely és a pénzügyi hozzájárulás ([3570,00 EUR]) kifizetését szeretné kérni”.

146. Jóllehet, az Európai Számvevőszék e kiküldetést jóváhagyta és a kért összeget kifizette, az iratokból kitűnik, hogy a K. Pinxten által a feljegyzésében megadott három információ – a meghívás ténye, az esemény célja és költsége – nem felelt meg teljesen a valóságnak.

147. Először is úgy tűnik, hogy K. Pinxtent sem az Európai Számvevőszék III. kamarájának elnökeként, sem pedig az intézmény tagjaként nem hívták meg erre az eseményre. Éppen ellenkezőleg, bár asszisztense 2013. május 29‑én e‑mailt küldött az „info@cmf.ch” e‑mail‑címre, amelyben jelezte, hogy K. Pinxten érdeklődik az eseményben való részvétel iránt, ugyanezen a napon azt a választ kapta, hogy „a Crans Montana Forum nyári ülésszaka olyan zárt körű esemény, amelynek keretében az exkluzív hegyi üdülőhelyen igen korlátozott számú személy (40 fő) ül össze”. K. Pinxten csak egy korábbi belga miniszter beavatkozását követően és ajánlása alapján kapott a szervezőktől körülbelül két héttel később egy második e‑mailt, amelyben jelezték, hogy részt vehet az eseményen, azonban a szerepkörének vagy tisztségének feltüntetése nélkül.(81)

148. Másodszor, a Crans Montana Forum vezetőségének irodája a 2013. május 29‑i első e‑mailjében jelezte, hogy az ún. „különleges nyári ülésszaknak” nincs konkrét programja. Ezt az évente megrendezett esemény leírása és a későbbiekben közölt program is alátámasztja. E dokumentum szerint „a nyári ülésszakon a Forum legfeljebb 60 tagja vesz részt, [akik] ezen a rendkívüli üdülőhelyen igen kiváltságos keretek között pihenhetnek és építhetnek kapcsolatokat”(82). A tartózkodás teljes programjából az is kitűnt, hogy munkaülésekre és formális megbeszélésre sem különítettek el időt. Minden délelőtt és délután sétára, kirándulásra és vásárlásra szolgált. A program ugyanis meglehetősen lebilincselő módon rögzítette, hogy „Ez egy hegyi hétvége! Nem követelünk meg eleganciát vagy speciális öltözetet”. A résztvevőket arra kérték, hogy „képzeljék el, hogy nyaralni mennek, és úgy öltözködnek, ahogyan csak akarnak”(83).

149. Harmadszor, bár K. Pinxten 3570,00 euró összegű szálláshely és pénzügyi hozzájárulás kifizetését kérte, a regisztrációs űrlapból és a számlából kitűnik, hogy a Forum csak 2950,00 euró összegű pénzügyi hozzájárulást kért K. Pinxtentől.(84) A 620 euró összegű különbözet a K. Pinxten és házastársa által az eseményt megelőzően és azt követően eltöltött további két éjszaka többletköltségének felelt meg, habár az első programot 2013. augusztus 22‑én 19 órára ütemezték, és augusztus 25‑én a 9 óra 30‑perckor kezdődő reggeli utánra nem terveztek programot. E két éjszaka nem volt szükséges az eseményen való részvételhez, még akkor sem, ha az utat Luxemburgból gépkocsival tették meg.(85)

150. Tekintettel arra, hogy az esemény programja nem volt túl megerőltető, kétséges, hogy K. Pinxten részvétele bármilyen előnnyel járt volna az Európai Számvevőszék számára. Inkább úgy tűnik, hogy egy kellemes helyen található divatos szállodában eltöltött puszta rekreációs és szabadidős lehetőségről van szó. Ilyen körülmények között a szóban forgó tevékenységet valójában magánjellegű utazásnak kellett volna tekinteni.

151. Ezen álláspont kifejtésével nem tévesztem szem elől, hogy az Európai Számvevőszék nagyobb figyelmet fordíthatott volna a program tartalmára, és további kérdéseket tehetett volna fel a Forum jellegével kapcsolatban, mielőtt jóváhagyta K. Pinxten részvételét. Ugyanakkor nem hiszem, hogy méltányos lenne ezt az Európai Számvevőszék terhére róni. Az Európai Számvevőszék számíthatott a tagjai magas szintű normakövetésére; konkrétan, ha a tag olyan eseményen vett részt, amely valójában csak pihenési és rekreációs lehetőség volt, az ilyen részvételt saját forrásaiból kellett volna fedeznie, és az nem terhelte volna végső soron az európai adófizetőket.

2)      A kubai tartózkodásról

152. 2015. március 30. és 2015. április 14. között K. Pinxten és felesége Kubába utazott. K. Pinxten ezt az utazást az Európai Számvevőszék részére hivatalos kiküldetésként jelentette be, és ezen az alapon összesen 10 042,71 euró összegű kiküldetési költségtérítést és napidíjat kapott.

153. A 2015. március 24‑én az Európai Számvevőszék elnökének címzett feljegyzésében a következőképpen mutatta be a kubai kiküldetést: „[A]z ország esetleges gyors fejlődésére tekintettel fokozottabb betekintést kell, hogy biztosítson az az Unió Kubával való viszonyába. Ez azt eredményezheti, hogy Kuba bekerül az Unió külső fellépéseinek ellenőrzéséért felelős III. kamara egyik jövőbeli munkaprogramjába. A küldetés középpontjában a civil társadalom (nem kormányzati szervek, tudományos szakemberek, újságírók stb.) képviselőivel való kapcsolatfeltétel és az EU/UNDP projektek helyszíni szemléje áll. A kiküldetés valamennyi, Luxemburgból és Brüsszelből végzett előkészülete ellenére az »autoriter« államfelépítés okán a kapcsolatfelvételek és helyszíni szemlék nagy részét a Havannába való megérkezést követően kell megtervezni.”(86)

154. E bemutatás ellenére az Európai Számvevőszék által a Bírósághoz benyújtott iratokból egyértelműen kitűnik, hogy az utazást kezdettől fogva magánutazásnak tervezték. K. Pinxten asszisztense az Unió kubai nagykövetének küldött első e‑mailben ugyanis kifejtette, hogy K. Pinxten és felesége azért tervezett magánutazást Kubába, mert még nem fedezték fel ezt az országot.(87) K. Pinxten ezen e‑mail révén szállodákra, meglátogatandó városokra és szigetekre vonatkozó javaslatokat és más hasznos információt kért. Az ezt követő napon küldött második e‑mailben az asszisztens felsorolta, hogy K. Pinxten mely városokra gondolt, és azok végső soron megfeleltek K. Pinxten és a felesége által meglátogatott városoknak.(88)

155. Igaz, hogy K. Pinxten az indulás előtt körülbelül 10 nappal kifejezte azon szándékát, hogy újságírókkal, nem kormányzati szervezetek képviselőivel, uniós támogatások kedvezményezettjeinek képviselőivel és/vagy uniós támogatásban részesülő felekkel találkozzon, valamint meglátogasson egyes projekteket.(89) Így K. Pinxten csapata a legfontosabb szerződő félként az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programját (UNDP) jelölte meg, és e‑mailt küldött az UNDP‑nek, hogy kiderítse, hogy K. Pinxten és felesége az érintett régióban történő tartózkodása alatt megtekintheti‑e az ez utóbbi által megvalósított projekteket.(90)

156. Az e megkeresésre kapott válaszok azonban egyöntetűek és egyértelműek voltak. Az Unió kubai nagykövete így azt válaszolta, hogy „ez több problémát vethet fel Kubában […]. Főszabály szerint Kubában nehezen ötvözhető a turizmus a hivatalos tevékenységekkel”(91). Az UNDP kubai helyi képviselője megerősítette, hogy „a kubai UNDP teljes mértékben egyetért [ezzel]”(92). Ezenfelül a kubai belga nagykövet azt írta, hogy teljes mértékben osztja az Unió nagykövetének álláspontját, és hozzátette, hogy „igen valószínűtlen, hogy hivatalos találkozót lehessen szervezni, [és hogy] ugyanez vonatkozik az informális találkozóra is, [mivel] a kubai tisztviselők általában nem fogadják el az ilyen jellegű találkozóra szóló meghívásokat, [és] bizonyosan ez a helyzet az országukban vagy szervezetükben magas pozíciót betöltő külföldi tisztviselőkkel való találkozók esetében is”(93).

157. Bár asszisztense 2015. március 18‑án továbbította K. Pinxten részére az első két e‑mailt(94) – így tudnia kellett arról, hogy a kubai hatóságok helytelenítették az elsősorban idegenforgalmi célból tervezett utazás hivatalos látogatásokkal való ötvözésére vonatkozó ötletet –, az Európai Számvevőszék elnökéhez címzett 2015. március 24‑i emlékeztetőjében kifejezetten azt írta, hogy „a kiküldetés középpontjában a civil társadalom (nem kormányzati szervek, tudományos szakemberek, újságírók […]) képviselőivel való kapcsolatfeltétel és az EU/UNDP projektek helyszíni szemléje áll”. Hozzátette, hogy „a kapcsolatok és helyszíni látogatások többségét Havannába érkezését követően kell megszervezni”.

158. Nehezen elképzelhető, hogy K. Pinxten úgy gondolhatta, lehetőség van ilyen találkozókra és helyszíni látogatásokra, miután többször figyelmeztették arra, hogy minden helyszíni látogatás vagy a helyi önkormányzatokkal történő találkozó munkavállalási vízumot igényel, és ennek ellenére úgy döntött, hogy turistavízummal utazik Kubába.(95) K. Pinxten programjából mindenesetre kitűnik, hogy a kubai találkozók kizárólag az Unió nagykövetével 2015. március 31‑én, vagyis a Kubába érkezését követő első napon tartott informális találkozóra és az Unió kubai küldöttségének egy tagjával másnap tartott, előre nem tervezett pár órás találkozóra korlátozódtak.(96)

159. Egyebekben K. Pinxtent és feleségét az Unió nagykövete egyszerűen a rezidenciáján tartott 2015. április 2‑i informális köszöntő ebédre hívta meg, amelyen a belga nagykövet és felesége, az UNDP állandó képviselője, valamint a kubai írók és művészek szövetségének képviselője vett részt. Ezen ebéd informális jellegét az OLAF vizsgálata során maga az Unió nagykövete(97) és az Unió kubai küldöttségének K. Pinxtennel az előző napon találkozó tagja is megerősítette.(98) Ez utóbbi a szóban forgó ebéd tisztán informális jellegére már a K. Pinxten által tett látogatásról még akkor írt rövid összefoglalóban is rámutatott, amikor az nem képezte jogvita tárgyát.(99) Ez az összefoglaló is alátámasztja, hogy a 2015. április 1‑jei találkozó „inkább politikai és perspektívákat érintő, mintsem technikai jellegű, […] könnyed baráti eszmecsere volt”. Végül az is megjegyezhető, hogy bár az országban tett utazás többi része nem képezte egyeztetés tárgyát, semmilyen egyéb hivatalos vagy félhivatalos látogatásra, illetve találkozóra nem került sor.

160. E körülmények között eléggé nyilvánvaló, hogy az utazás nagymértékben magánjellegű volt. Mindenesetre egyértelmű, hogy a Havannában töltött három nap alatt megszervezett két találkozó és egy ebéd nem indokolt 14 napos, az országot átszelő utazást. K. Pinxten azonban ahelyett, hogy elismerte volna, hogy az Európai Számvevőszéknek címzett 2015. március 24‑i feljegyzésében bemutatott célokat nem sikerült elérni, a küldetésről szóló jelentésében arról számolt be, hogy „több igen érdekes és jól tájékozott személlyel sikerült találkoznia”(100). A legtöbb, amit mondani lehetne, az az, hogy – amint azt az Európai Számvevőszék képviselője a meghallgatás során megerősítette – két napot úgy lehetett volna tekinteni, mint amelyet hivatalos tevékenységekre fordítottak.

3)      A chambordi (Franciaország) és a ciergnoni (Belgium) vadászatokról

161. Az Európai Számvevőszék aktájából és az OLAF vizsgálatából egyértelmű, hogy K. Pinxten rendszeresen vadászik. Az OLAF végleges jelentésében említett 40 körüli számú vadászatból egyeseken úgy vett részt, mintha hivatalos kiküldetés részét képeznék, és ennek alapján kiküldetési költségtérítésben és napidíjban részesült. Ez vonatkozik legalább három chambord‑i (Franciaország) és két ciergnoni (Belgium) vadászatra.

162. Ami a 2013. január 25‑i, 2015. február 13‑i és 2016. február 12‑i chambord‑i vadászatot illeti, K. Pinxten azzal indokolta ezeket a kiküldetéseket, hogy más vezető európai és francia személyiségekkel együtt úgynevezett „európai napokra” hívták meg az Európai Számvevőszék tagjaként. Mindazonáltal – annak ellenére, hogy a chambord‑i nemzeti park főigazgatója K. Pinxten kérésére ilyen értelemben nyilatkozott az OLAF vizsgálata keretében(101) – az „európai vadászatra” („une battue européenne”) kizárólag a chambord‑i vadászat és erdészet igazgatójának 2015. február 13‑i, K. Pinxtent a vadászatra meghívó e‑mailjében szerepelt további utalás. Ezt az e‑mailt 2014. december 7‑én Pinxten miniszter (és nem mint az Európai Számvevőszék tagja) részére címezték.(102)

163. Ezenkívül úgy tűnik, hogy K. Pinxtent személyes kezdeményezést és egy személyes barát közreműködését követően hívták meg e vadászatokra.(103) Mindenekelőtt semmi nem utal „európai napra” vagy „európai vadászatra” a Chambord‑ról váltott többi e‑mailben, illetve a kapott három hivatalos meghívás egyikében sem. Éppen ellenkezőleg, a meghívók vagy a válaszkártyák csak „vaddisznóállomány‑szabályozó vadászatot”(104) vagy „szarvas és vaddisznó kilövését”(105), illetve egyszerűen „állományszabályozó vadászatot”(106) említenek.

164. Habár igaz, hogy hivatalos kiküldetések közösségi tevékenységeket vagy az informális találkozókat is magukban foglalhatnak, megjegyzendő, hogy a chambord‑i vadászati programokból – amelyeken K. Pinxten 2013‑ban, 2015‑ben és 2016‑ban is részt vett – kitűnik, hogy minden nap a vadászattal telt, reggeltől egészen a vacsoráig.(107) Ilyen körülmények között nehezen fedezhető fel összefüggés ezen események és K. Pinxten Európai Számvevőszéknél betöltött tisztsége között.

165. Még ennél is nehezebben fogadható el, hogy a ciergnoni vadászatok összefüggenek K. Pinxten Európai Számvevőszéknél végzett munkájával és ott betöltött tisztségével. Ellentétben ugyanis a 2020. szeptember 29‑i tárgyaláson elhangzottakkal, a belga királyi ház protokollfőnöke a meghívókat K. Pinxten belgiumi magánlakcímére címezte. E meghívók nem utaltak az Európai Számvevőszékre vagy „európai napra”(108). Ezenkívül az OLAF jelentéséhez mellékelt táblázat szerint K. Pinxten e vadászatokkal kapcsolatban 2014‑ben és 2015‑ben napidíjban és/vagy szállodai költségtérítésben részesült.(109)

b)      A második, az adókedvezmények visszaélésszerű és jogellenes felhasználására alapított jogalapról

166. Az Európai Számvevőszék második jogalapjával arra hivatkozik, hogy K. Pinxten megsértette a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv(110) 12. cikkét, valamint a diplomáciai képviseletek számára biztosított juttatásokról és mentességekről szóló, 2013. február 7‑i luxemburgi rendelet rendelkezéseit. Közelebbről, K. Pinxten visszaélésszerűen és jogellenesen használta fel a rendelkezésére bocsátott üzemanyagkártyákat, lehetővé téve egyes személyek számára, hogy jogosulatlanul részesüljenek luxemburgi diplomaták részére biztosított héa‑ és jövedékiadó‑mentességben.

167. Az Európai Számvevőszék többi tagjához hasonlóan K. Pinxten is két üzemanyagkártyával rendelkezett legfeljebb két, Luxemburgban nyilvántartásba vett személygépkocsi vonatkozásában. Az egyiket a felesége által vezetett személygépkocsival, a másikat a fia által vezetett második személygépkocsival összefüggésben használta. A K. Pinxten által az ellenkérelmében említett 2009. március 18‑i e‑mail kifejezetten rögzítette, hogy az üzemanyagkártyák használata árengedmény és héamentesség igénybevételét vonja maga után.(111) Ezenkívül egy, az Európai Számvevőszék elnökének és tagjainak, valamint a főtitkárnak címzett 2010. november 3‑i feljegyzés azt is egyértelművé tette, hogy a kártyák részben az Európai Számvevőszékhez, részben magához a felhasználóhoz kapcsolódó titkos kóddal rendelkeztek, amely lehetővé tette az egyes tranzakciók forrásának azonosítását. Hozzátette, hogy „minden egyes kártya egy adott gépjárműhöz kapcsolódik, ezért a gépjárműben kell maradnia”(112).

168. E tekintetben nem szükséges kitérni arra, hogy K. Pinxten egyik fiát a szülei már nem tartják el (így már nem volt jogosult az üzemanyagkártyák egyikét sem használni). Ettől függetlenül azonban egyértelmű, hogy az üzemanyagkártyák használata nem felelt meg a fent említett szabályoknak.

169. A további üzemanyagkártyákhoz kapcsolódó két gépjármű ugyanis dízelmeghajtású volt. A kártyák használatának vizsgálata során ugyanakkor több szabálytalanságra is fény derült. Az üzemanyagszállító számláiból először is kitűnik, hogy az üzemanyagkártyák egyikét rendszeresen (17 hónap alatt legalább 11 alkalommal) benzin vásárlására használták.(113) Ezenkívül a szóban forgó számlákból az is kitűnik, hogy az egyik üzemanyagkártyát dízel vásárlásához használták fel, míg a másik üzemanyagkártyával ugyanazon a napon benzint vásároltak elméletileg ugyanahhoz a gépjárműhöz.(114) Egyes napokon a kártyát pusztán kettő‑négy perces eltéréssel ugyanazon töltőállomáson használták, egyszer benzin és egyszer pedig dízel vásárlására,(115) ami nyilvánvalóan lehetetlen. Ilyen körülmények között nem elfogadható a cseregépjárműre történő hivatkozás. Épp ellenkezőleg, az említett számlák azt mutatják, hogy a K. Pinxtennek címzett több dokumentumban is egyértelműen említett szabályok megsértésével nyilvánvalóan visszaéltek a további üzemanyagkártyák felhasználásával. Ugyanis a két különböző üzemanyag egyidejű használata – amelyek közül az egyik nem kompatibilis azzal a járművel, amelyhez a kártya kapcsolódott – már önmagában is azt bizonyítja, hogy K. Pinxten az üzemanyagkártyákat és az azokhoz kapcsolódó adókedvezményeket illetéktelen harmadik személyekre ruházta át.

c)      A harmadik, a hamis biztosítási kárbejelentésekre alapított jogalapról

170. Az Európai Számvevőszék a harmadik jogalapjával azt rója K. Pinxten terhére, hogy hamis kárbejelentést tett két olyan balesetben, amelyek a rendelkezésére bocsátott szolgálati gépjárműhöz kapcsolódnak, és amelyekre vonatkozóan két jogalap nélküli kártérítésben részesült. Az első kárbejelentés egy 2010. január 14‑én bekövetkezett balesethez kapcsolódik, amelyben K. Pinxten sofőrje egy boros palackot és több ruhaneműt tartalmazó táskán hajtott keresztül. A másik egy 2011. január 17‑i balesethez kapcsolódik, amely a fia által vezetett magángépjármű és a sofőrje által vezetett szolgálati gépjármű között következett be. A sofőr által az OLAF‑vizsgálat során tett tanúvallomásából azonban az következik, hogy az első baleset nem járt a bejelentett következményekkel, és hogy a sofőr nem volt érintett a második balesetben.

171. Ami az első esetet illeti, úgy tűnik, hogy K. Pinxten több ruhanemű, köztük két öltöny tekintetében kapott kártérítést, a sofőrje által aláírt baleseti bejelentés(116) és a saját maga által aláírt hivatalos nyilatkozat alapján.(117) A K. Pinxten sofőrje által az OLAF‑vizsgálat során tett tanúvallomásra tekintettel azonban nem túl világosak a baleset körülményei. Ezenkívül K. Pinxten biztosítótársaságnak tett bejelentésével ellentétben ugyanezen tanúvallomás szerint az a táska, amelyben eltört a borosüveg, túl kicsi volt ahhoz, hogy két öltönyt is tartalmazzon.(118) Ugyanakkor úgy tűnik, a biztosítótársaság vita nélkül kártérítést fizetett.

172. A második balesetet illetően K. Pinxten szerepe nem egyértelmű. A balesetet először maga K. Pinxten jelentette be. A biztosítótársaság azzal az indokkal tagadta meg a kifizetést, hogy a baleset ugyanazon család két tagja között következett be. Ezt nemcsak a biztosítótársaság egyik alkalmazottja által az Európai Számvevőszék gépjárműveiért felelős gépjármű‑lízingtársaság főigazgatójának címzett, 2011. január 28‑i, vagyis a baleset napját követő kevesebb mint két héttel írt e‑mail,(119) hanem maga K. Pinxten is megerősíti a biztosítótársaság igazgatójának címzett 2012. január 11‑i levélben.(120) K. Pinxten ebben a levélben kifejezetten utal arra, hogy a tényállás a korábbi nyilatkozatának megfelelően valósult meg, és hogy álláspontja szerint a biztosítótársaság határozata méltánytalan, mivel a beavatkozás megtagadásának egyetlen indoka, hogy ugyanazon család két tagja nem lehet érintett, és nem szerepelhet a baleseti bejelentésben. Nem meggyőző a K. Pinxten által egy 2016. szeptember 1‑jei feljegyzésben az Európai Számvevőszék főtitkárának adott magyarázat, amely szerint „ez a levél eltérő benyomást kelthet abban, aki nem látta a tényállásra vonatkozó nyilatkozatot, és nem tudja, hogy S. G. volt a szolgálati sofőrje, [de] semmi esetre sem tett úgy, mintha [saját] maga vezetné a szolgálati gépjárművet”(121). Egyrészt e dokumentum az első vádak Európai Számvevőszék általi megfogalmazásának idején készült. Másrészt, nehezen hihető, hogy K. Pinxten az „én” vagy „mi” személyes névmást használta volna (saját magára és fiára utalva), amennyiben az érintett harmadik személy.

173. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a biztosítótársasághoz benyújtott balesetbejelentő formanyomtatványt K. Pinxten fia és sofőrje írta alá. Kétségtelen, hogy az ügy iratai alapján nem zárható ki, hogy az, hogy a baleseti bejelentőt végül K. Pinxten gépjárművezetője aláírta, az Európai Számvevőszék gépjárművezetőiért felelős személy(122) vagy maga K. Pinxten által arra válaszul tett kezdeményezésének eredménye volt, hogy a biztosító megtagadta az intézkedést.(123) Ilyen körülmények között megjegyzendő, hogy nincs semmilyen egyértelmű bizonyíték K. Pinxten részvételére és a kártérítés alapjául szolgáló állítólagos csalás tényleges ismeretére vonatkozóan.

174. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy a harmadik jogalap megalapozott lenne.

d)      A negyedik, gazdasági társaság ügyvezetőjeként és intenzív politikai tevékenység vezetőjeként ellátott tisztség bejelentés nélküli és jogellenes betöltésére alapított jogalapról

175. Ami a negyedik jogalapot illeti, K. Pinxtent lényegében két dologgal vádolják. Először is, K. Pinxten állítólagosan egy gazdasági társaság ügyvezetőjeként járt el 2016 óta, amikor házból és szőlőültetvényből álló ingatlant vásárolt Burgundiában. Másodszor, K. Pinxten állítólagosan intenzív politikai tevékenységet folytatott egy politikai pártban, miközben az Európai Számvevőszéknél tisztséget töltött be.

176. A gazdasági társaságban folytatott tevékenységgel kapcsolatban K. Pinxten arra hivatkozik, hogy nem gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytatott. K. Pinxten elmondása szerint – feleségével és gyermekeivel együtt – egy „société civile immobilière” részvényese volt. Az ügyvezetői tevékenység nem minősült szakmai tevékenységnek. A társaság pusztán bérleti díjban részesül az ingatlan bérbeadásáért.

177. E pénzügyi vonatkozástól függetlenül az iratokból úgy tűnik, hogy K. Pinxten ezt a helyzetet nem jelentette be kellő időben, ráadásul azt nem hagyták jóvá. Ez csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor K. Pinxten 2018 szeptemberében, megbízatásának 2018. áprilisi lejártát követően arról tájékoztatta az Európai Számvevőszéket, hogy két hónappal korábban kinevezték a Chambolle Musigny‑i (Franciaország) szőlőültetvény „gérant” (ügyvezető) tisztségére, miután annak jogi formája „Groupement foncier agricole”‑ra változott.(124) Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 6. cikke szerint azonban az Európai Számvevőszék tagjainak minden külső tevékenységüket be kell jelenteniük, és az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexe 2. cikkének (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy „[a] nyilatkozatnak ki kell terjednie valamennyi olyan tulajdonra, amely fölött a számvevőszéki tag közvetlen vagy ingatlanforgalmazó cégen keresztül gyakorolt tulajdonjoggal rendelkezik,” kivéve azokat a lakóingatlanokat, amelyek a tulajdonos, illetve családja kizárólagos használatára szolgálnak. K. Pinxten tehát a megbízatása alatt nem tett eleget ennek a kötelezettségnek.

178. Az Európai Számvevőszék politikai tevékenységre vonatkozó szabályai kifejezetten egyértelműek. Először is, az ECA tagjainak magatartási kódexe 4. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy a Számvevőszék tagjai megbízatásuk teljesítésének szentelik magukat és „semmilyen politikai hivatalt nem tölthetnek be”. Másodszor, az Európai Számvevőszék etikai iránymutatásának 3.2. pontja akként rendelkezik, hogy az Európai Számvevőszék tagjai feladataik végrehajtása során kivonják magunkat mindenfajta politikai, nemzeti vagy egyéb külső hatás alól. Harmadszor, a félreértések elkerülése végett ezen etikai iránymutatás 3.3. pontja kiemeli, hogy az Európai Számvevőszék tagjainak „kerül[niük] [kell] mindennemű összeférhetetlenséget, illetve annak a látszatát is[, amely] [előállhat] például politikai szervezetek tagságával, politikai tisztségekkel […] kapcsolatban”(125).

179. Nem kétséges, hogy K. Pinxten ismerte e szabályozást. K. Pinxten ugyanis már 2006 májusában azt kérte, hogy megtarthassa Overpelt város (Belgium) polgármesteri tisztségének betöltésére vonatkozó megbízatását. Ezt a kérelmet azonban az EUMSZ 286. cikk és az Európai Számvevőszék tagjainak fent említett magatartási kódexe alapján elutasították, habár K. Pinxten valójában minden polgármesteri feladatát átruházta, és csak az e politikai tisztséghez kapcsolódó címet kívánta megőrizni.(126)

180. A bizonyítékok azonban azt támasztják alá, hogy 2006 és 2017 között K. Pinxten – bármennyire is feltűnő volt – továbbra is tagja maradt egy belgiumi politikai párt vezetőségének. K. Pinxten ellenkérelmében azzal érvel, hogy 2008 novembere óta csak a „kibővített” vezetőség tagja volt, vagyis nem rendelkezett szavazati joggal. Ez az érv kevéssé jelentős, és az, hogy azt egyáltalán felhozták, sokat elárul arról, általában hogyan viszonyul K. Pinxten az Európai Számvevőszék tagjaitól elvárt teljes körű tárgyilagosság és a politikai tevékenységtől való elhatárolódásra vonatkozó kötelezettségekhez.

181. Aligha kell hozzátenni, hogy a szavazati jog hiánya nem akadályozza meg a szóban forgó személyt abban, hogy kifejtse álláspontját a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban, ezáltal pedig befolyásolja a szavazás eredményét, vagy épp ellenkezőleg, őt befolyásolja a vita. Mindenesetre önmagában kifogásolható az, hogy K. Pinxten egy nemzeti politikai párt aktív tagja maradt.

182. Egyértelmű, hogy K. Pinxtennek határozottan a politikai pártja befolyásos tagja szándékozott maradni, és ezáltal a politikai vezetőségen belül szándékozott tevékenységet folytatni. Így például K. Pinxten személyesen adott tanácsot a pártja elnökének egy gazdasági kérdésben a párt által követhető legjobb kommunikációs stratégiáját illetően.(127) Ragaszkodott ahhoz is, hogy találkozzon a párt elnökével, amikor nem tudott részt venni a párt vezetőségi ülésén, mivel az elnököt és a pártot érintő kérdésről akart beszélni.(128) Arra vonatkozóan is rendelkezésre áll bizonyíték, hogy K. Pinxten rendszeresen részt vett a politikai vezetőségben. Így a 2009 februárja és 2010 áprilisa között tartott 57 találkozóból 30 találkozón vett részt, néha kétszer is ugyanazon a héten. Az ülésekről készült jegyzőkönyvek a találkozókon való részvételénél jobban is mutatják, hogy a tárgyalt témák nyilvánvalóan befolyásolhatják K. Pinxten munkáját vagy az Európai Számvevőszék tagjaként megkövetelt függetlenségét. E témák között szerepeltek például a regionális és uniós választási kampányok és a részvényesek által két belgiumi nagybank egyesülésével kapcsolatban meghozandó döntés,(129) a nemzeti választásoknak Belgium jövőbeli intézményi rendszerére gyakorolt következménye,(130) sőt a Bizottság elé terjesztendő többéves terv,(131) a Bizottság belga költségvetésre vonatkozó észrevételei,(132) annak lehetősége, hogy az Európai Tanács első elnöke belga legyen és a miniszterelnök jogutódlása,(133) az új miniszterelnök kinevezése,(134) a párt belga uniós elnökséggel kapcsolatos prioritása,(135) amelyeket az Európai Számvevőszék tagi tisztségét betöltő K. Pinxten jelenlétében vitattak meg, akinek pártja a belga kormány tagja.

183. A Szerződés mindenesetre kifejezetten világosan fogalmaz ebben a kérdésben: az Európai Számvevőszék tagjainak függetlenségéhez nem férhet kétség (az EUMSZ 286. cikk (1) bekezdése), és feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől (az EUMSZ 286. cikk (3) bekezdése). Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú aktív politikai tevékenység teljes mértékben összeegyeztethetetlen az Európai Számvevőszék tagságával. Mindennek az Európai Számvevőszék minden tagja számára alapvetőnek kell lennie, és nem hagyhatom szó nélkül, hogy K. Pinxten magatartása e tekintetben egyszerűen nem menthető ki.

e)      Az ötödik, a magánlakásnak egy ellenőrzött szervezet vezetője részére történő  bérbeadásra való felkínálásával előidézett összeférhetetlenségre alapított jogalapról

184. Az Európai Számvevőszék az ötödik jogalapjával arra hivatkozik, hogy K. Pinxten összeférhetetlenséget idézett elő azzal, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (Federica Mogherininek) magánlakást kínált bérbeadásra, amikor az Európai Számvevőszék azon kamarájának hatáskörét kiterjesztették e szervezetre, amelynek ő volt az elnöke.

185. Az iratokból kitűnik, hogy K. Pinxten2014. november 20‑án ténylegesen ajánlatot küldött F. Mogherininek, anélkül azonban, hogy bármilyen módon utalt volna az Európai Számvevőszéknél betöltött tisztségére, azt leszámítva, hogy az aláírása alatt feltüntette az e‑mail‑címét.(136) A K. Pinxten által betöltött tisztségre tekintettel ez igen meggondolatlannak bizonyult és egyértelmű összeférhetetlenséget eredményezett.

3.      Az EUMSZ 285. és EUMSZ 286. cikkben említett kötelezettségek megszegésének fennállása

186. A felek érveinek és iratainak vizsgálatát követően arra a következtetésre jutok, hogy többségében bizonyítást nyertek az azzal kapcsolatos főbb tényállási elemek, hogy az Európai Számvevőszék mivel is vádolja K. Pinxtent az első, a második és a negyedik jogalap keretében. E tényállási elemek a hatályos szabályozás, jelesül – legalábbis – a 2290/77 rendelet 7. cikkének, a 2008/118 irányelv 12. cikkének, a diplomáciai küldöttségeknek biztosított juttatásokról és mentességekről szóló, 2013. február 7‑i luxemburgi rendelet, az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexe 4. cikke (1) bekezdésének, valamint Európai Számvevőszék etikai iránymutatása 2.2., 3.2. és 3.3. pontjának megkerülését valósítják meg. Az ötödik jogalap keretében hivatkozott magatartás, jelesül magánlakás bérbeadásra történő felkínálása is meglehetősen meggondolatlan, és ennyiben helytelen volt.

187. Bár egyes megállapított tényállási elemek önmagukban is meghatározott súlyú jogsértést valósítanak meg, egyértelmű, hogy összességükben a hatályos szabályozás teljes figyelmen kívül hagyásáról tanúskodnak. E különböző tények alátámasztják azt az alapvető hozzáállást, hogy K. Pinxten az Európai Számvevőszék tagjaként betöltött hivatala idején e hivatalt arra kívánta használni, hogy előnyben részesüljön az uniós költségvetés kárára.(137)

188. Az ügy irataiból kitűnik, hogy K. Pinxtennek nemcsak a tisztségére vonatkozó követelmények megértésével voltak nehézségei, hanem annak meghatározásával is, hogy mely kiadások fedezhetők állami pénzeszközökből és melyeket kell saját magának viselnie. Az iratokból így kitűnik, hogy egyrészt ismételten – ha nem állandóan – visszaélt az Európai Számvevőszéknél betöltött tisztségéhez kapcsolódó előnyökkel és előjogokkal különösen azért, hogy ne kelljen az Európai Számvevőszéknél betöltött tisztségéhez nem kapcsolódó magánjellegű kiadásokat vagy szabadidős tevékenységeket kifizetnie, másrészt pedig képtelen volt feladni a korábbi politikai pályafutását és a belga politikára korábban gyakorolt befolyását.

189. Kétségtelen, hogy e magatartás súlyosan sérti azokat az alapvető elveket, amelyek meghatározzák az Európai Számvevőszék tagjainak kötelezettségeit, és amelyek abban az ünnepélyes kötelezettségvállalásban szerepelnek, amelynek tiszteletben tartására K. Pinxten a megbízatásának kezdetekor esküt tett: a feddhetetlenség, tartózkodás és függetlenség kötelezettségét.

190. A jelen jogalapok alapját képező egyes tények – például a Crans Montana‑i vagy kubai tartózkodás, a chambord‑i és ciergnoni vadászat vagy az üzemanyagkártyák általa történő, látszólagosan véletlenszerű használata – még inkább elfogadhatatlanok arra a tisztségre tekintettel, amelyet az Európai Számvevőszéknél tölt be, amely az Európai Unió „pénzügyi lelkiismerete” kell, hogy legyen. Ugyanis kérdésként vetődhet fel, hogy mekkora hitelt is lehetne adni az Európai Számvevőszék által végzett ellenőrzésének, ha annak forrása maga nem tartja tiszteletben a közpénzek felhasználására vonatkozó szabályokat? A felrótt tények annál is súlyosabbak, mivel K. Pinxten volt az, aki de facto arra törekedett, hogy kikényszerítse a kiadásainak alátámasztása érdekében említett meghívásokat, miközben az Európai Számvevőszék tagjainak kötelessége, hogy a személyes érdekekkel szemben mindenkor az Unió általános érdekét helyezzék előtérbe.(138)

191. K. Pinxten igazolásként arra hivatkozik, hogy a szabályozás nem volt egyértelmű, illetve hogy mindenesetre tiszteletben tartotta az Európai Számvevőszéknek a tényállás megvalósulásának idején hatályos belső szabályait, mindig is megkapta az Európai Számvevőszék elnökének jóváhagyását és az Európai Számvevőszék többi tagja is ugyanígy járt el. Még ha ez igaz is – és őszintén szólva az elnök általi jóváhagyások kivételével ezek egyike sem nyert bizonyítást –, e körülmények egyike sem igazolhatja a magatartását.

192. Először is, ami az hatályos szabályozás egyértelműségét illeti, szemléltettem, hogy a K. Pinxten által megsértett főbb szabályok – a hivatalos kiküldetésekre, az üzemanyagkártyák használatára vagy a politikai tevékenység tilalmára vonatkozó szabályok – nemcsak világosak, hanem tökéletesen ismertek is voltak a számára. Az is nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy a feddhetetlenség, a tartózkodás és a függetlenség elvét – amelyek K. Pinxten kötelezettségszegéseinek is alapját képezik – nem kell kidolgozni a másodlagos szabályozásban annak érdekében, hogy azok lényege megérthető legyen. Hasonlóképpen, osztom Geelhoed főtanácsnoknak a Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó azon álláspontját, amely szerint „[e]gyáltalán nem lehetséges, és nem is célszerű a közhivatalban követendő magatartás kimerítő szabályozására törekedni. Mindig lesz olyan tényező, amellyel összefüggésben nem lehet beazonosítani, hogy melyik szabályt szegték meg, mégis megállapítható, hogy a magatartás az általános érdekbe ütközött”(139). E tekintetben megjegyezhető, hogy az EUMSZ 286. cikk értelmében vett kötelezettségszegések kategóriáit soha sem lehet lezártnak tekinteni.

193. Másodszor, azzal kapcsolatban, hogy K. Pinxten kérelmeit az Európai Számvevőszék elnöke jóváhagyta, emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan azt egyébiránt a Bizottság kontra Cresson ítéletben a Bíróság is megállapította – K. Pinxten nem mentesülhet a felelősségre vonás alól azzal, hogy mástól kapott engedély mögé bújik.(140) Ezenkívül megjegyzendő, hogy a kapott engedélyek gyakran hiányos, sőt pontatlan információn alapultak. E tekintetben nem róható az Európai Számvevőszék elnökének terhére, hogy kétség esetén nem kért kiegészítő tájékoztatást. A Számvevőszék elnöke és tagjai közötti viszony ugyanis nem alárendeltségi, hanem inkább egyenlő feleknek a jóhiszeműségen és a bizalmon alapuló viszonya. Ilyen körülmények között bizonyosan nem az volt a kérdés, hogy az Európai Számvevőszék elnöke gyanúsította‑e K. Pinxtent azzal, hogy hazudik, hanem az, hogy K. Pinxten becsületes‑e.

194. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített elvének megfelelően „[a]z Unió és a tagállamok […] kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában”. Az Unió azonban nem elméleti fogalom. Ugyanis az azt alkotó jogalanyok – köztük a legmagasabb szintű intézmények tagjai – által konkrét formába öntött valóságról van szó. Még ha az Európai Számvevőszéknek a kiküldetés engedélyezése iránti kérelem alátámasztása céljából nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó belső szabályzata talán nem is volt túl szigorú a tényállás megvalósulásának idején, és úgy kell tekinteni, hogy azt a jelen ügyben tiszteletben tartották, akkor is igaz, hogy az e kérelmekben szereplő magatartások nyilvánvalóan ellentétesek voltak a K. Pinxten által tett eskü alapját képező alapvető elvekkel.

195. Harmadszor, ami az Európai Számvevőszék többi tagjának magatartását illeti, még ha bizonyítást is nyerne, hogy közülük egyesek hasonló magatartást tanúsítottak – és megismétlem, hogy erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem bocsátottak rendelkezésre –, emlékeztetni kell arra, hogy a jogszerűség elve értelmében a saját követelésének alátámasztása céljából senki sem hivatkozhat egy másik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra.(141)

196. Ilyen körülmények között azt a következtetést kell levonnom, hogy K. Pinxten magatartása bizonyos mértékben nem felelt meg az Európai Számvevőszék tagjaival szemben előírt etikai és szabályozási kötelezettségeknek. Ezáltal felelőssé vált az etikai kötelezettségeinek bizonyos fokú súlyos megsértéséért.

D.      Szankció

197. Ahogyan azt a Bíróság a 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítéletében (C‑432/04, EU:C:2006:455) a Bizottság tagjait illetően megjegyezte, az EUMSZ 245. cikk második bekezdése alapján az Európai Számvevőszék tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettség megszegése főszabály szerint az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésének rendelkezései szerinti szankció kiszabását vonja maga után.(142) Jóllehet az Európai Számvevőszék a Bíróság mérlegelésére bízza az ilyen szankció természetének és mértékének meghatározását, azt állítja, hogy a kiszabandó szankciónak minden esetben figyelembe kell vennie az arányosság elvét.

1.      Az alkalmazandó ítélkezési gyakorlat és elvek

198. Nyilvánvaló, hogy a szankciók arányosságának elvét alkotmányos szinten a Charta 49. cikkének (3) bekezdése garantálja. E rendelkezés értelmében a büntetések súlyossága nem lehet aránytalan az elkövetett bűncselekményhez mérten.(143) Bár a jelen eljárás természetesen nem annak megítélésére vonatkozik, hogy K. Pinxten bűncselekményt követett‑e el, egyértelmű, hogy az arányosság elve az uniós jog olyan általános elve, amely az érintett uniós jogi területtől függetlenül alkalmazandó a szankciók kiszabására.(144)

199. Egyébiránt a szankciók arányosságának követelménye az EJEB ítélkezési gyakorlatában is megjelenik. Közelebbről, az Emberi Jogok Európai Egyezménye első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke előírja, hogy „[m]inden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához”.

200. Az EJEB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy annak meghatározásához, hogy sérül‑e ez a jog, azt vizsgálja meg, hogy az a pénzügyi jellegű szankciók – köztük az öregségi nyugdíj csökkentése vagy megvonása – arányos‑e. Ez magában foglalja annak értékelését, hogy a közösség általános érdekének követelménye és az egyén alapvető jogai védelmének követelményei megfelelő egyensúlyban vannak‑e egymással.(145) Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a megkövetelt egyensúly nem valósul meg, ha az érintettnek önálló és túlzott terhet kell viselnie.(146)

201. Az öregségi nyugdíj csökkentésének vagy megvonásának sajátos vonatkozásában az is megjegyzendő, hogy az EJEB kiemelte, hogy alkalmasint nem tekinti észszerűtlennek a nyugdíj csökkentésének, sőt akár teljes megvonásának előírását.(147) Ezzel szemben a megfelelő egyensúly megteremtése nagymértékben függ az adott ügy körülményeitől és sajátos tényezőitől, amelyek a mérleget az egyik vagy a másik irányba billenthetik.(148)

202. A Charta 52. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE‑ben szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy mivel a Charta 17. cikkének (1) bekezdése azt is rögzíti, hogy „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja”, az EJEE fent felvázolt előírásait szükségszerűen figyelembe kell venni a védelem minimális szintjének a Charta 17. cikke alkalmazásában történő értelmezése során.(149)

203. Az ítélkezési gyakorlat alapján annak értékelése céljából, hogy a szankció megfelel‑e az arányosság elvének, figyelembe kell venni többek között az érintett magatartását,(150) a büntetéssel szankcionálni kívánt jogsértés jellegét és súlyát,(151) a szóban forgó szabályok megsértésének időtartamát,(152) valamint az Európai Számvevőszéknek mint intézménynek okozott kárt is.(153) Végül az, hogy az öregségi nyugdíj megvonása következtében az érintett nem marad megélhetési forrás nélkül, vagy – általánosabban megfogalmazva – az nem gyakorol meghatározó befolyást az érintett átfogó pénzügyi helyzetére, szintén releváns lehet a szankció arányosságának értékelése szempontjából.(154)

204. Ezen elveket az Európai Számvevőszékre alkalmazva megállapítható, hogy a K. Pinxtenhez hasonló tisztséget betöltő személyektől elvárható, hogy megfeleljenek a tisztesség és feddhetetlenség legmagasabb szintű követelményének. Fontos ennek tisztázása. Az emberek ugyanis természetükből adódóan gyenge és esendő teremtmények, és még a legtudatosabb és legbecsületesebb emberek is hajlamosak a tévedésre és téves megítélésre. Az arányossági elemzés esetleges értékelése során ezért figyelembe kell venni az emberi mivoltot, és ha a magas beosztásra jelentkezőktől a tökéletességet követelik meg, senki sem tudná megfelelően ellátni a szolgálatot.

205. Azonban a jelen ügyben az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése alapján előterjesztett kérelemmel kapcsolatban annak jellegéből adódó arányossági tényezővel kell számolni, mivel – amint arra már rámutattam – kizárólag az érintett tag súlyos mulasztása igazolhatja az ilyen kérelem benyújtását. Márpedig, amint azt az imént szintén hangsúlyoztam, az arányosság értékelése során figyelembe kell venni azt a kárt is, amelyet a tag magatartása okozott vagy okoz az érintett intézménynek. Azok, akik magas tisztséget fogadnak el, különösen kötelesek olyan magatartást tanúsítani, amely nem ássa alá az általuk szolgált intézmény célkitűzéseit. Az Európai Számvevőszéket alapvetően annak biztosítása céljából hozták létre, hogy az Unió bevételeit jogszerű és hatékony módon fordítsák kiadásokra, e célkitűzések pedig nem valósulnak meg kellőképpen akkor, ha az Európai Számvevőszék valamely tagja e célokkal nyilvánvalóan ellentétesen, és olyan módon jár el, amely aláássa az Európai Számvevőszék megbízatása teljesítésére való képességébe, vagy akár hajlandóságába vetett közbizalmat.

206. Ezen elveken felül emlékeztetni kell arra, hogy ami magát a tényleges szankciót illeti, az egyetlen tényleges precedenst a Bizottság kontra Cresson ítélet jelenti. A Cresson ügyben a volt biztost azért marasztalták el, mert jogtalan előnyben részesített egy személyes barátját, azáltal hogy egy olyan felelős tisztségre nevezte ki őt, amelyhez kapcsolódóan nem rendelkezett képesítéssel. Habár Geelhoed főtanácsnok indítványában arra a következtetésre jutott, hogy a magatartás kellően jelentős ahhoz, hogy Édith Cresson nyugdíjjogosultságának teljes megvonását vonja maga után, van néhány olyan kellően enyhítő körülmény, amely a levonás mértékének 50%‑os csökkentését támasztja alá.(155) A Bíróság viszont nem ment ennyire messze, és megelégedett annak megállapításával, hogy a megállapítás ténye önmagában elégséges szankció. Nem rendelte el É. Cresson nyugdíjának csökkentését.

207. A fenti precedens és az arányosság elve alapján a szankció értékelésére irányadó elvek tükrében tehát milyen szankciót kell alkalmazni a jelen ügyben?

2.      Az ítélkezési gyakorlatnak és az elveknek a jelen ügy tényállására való alkalmazása

208. Először is emlékeztetni kell arra, hogy maga a Bizottság kontra Cresson ítélet is úttörő jellegű volt. Mindazonáltal a főtanácsnok indítványa, valamint a Bíróság ítélete is rögzítette azokat az előírásokat, amelyekről feltételezhető, hogy azokról az olyan magas rangú tisztségviselők, mint K. Pinxten, tudomással bírtak. E tekintetben el kell ismerni, hogy a szóban forgó mulasztás nem pusztán több egyedi és súlyos cselekmény eredménye, hanem olyan cselekményekből is ered, amelyek megismétlése sajnálatos módon tükrözi az említett előírások nyilvánvaló semmibevételét.

209. Másképpen fogalmazva, a jelen ügyben megállapított magatartás a rendes magatartási szabályok olyan folyamatos és visszaélésszerű figyelmen kívül hagyását jelzi, amely a valamennyi uniós intézmény tagja által tett kötelezettségvállalás alapját képező alapvető elvek – az Európai Számvevőszék vonatkozásában az EUMSZ 285. cikkben és EUMSZ 286. cikkben rögzített feddhetetlenség, tartózkodás és függetlenség – súlyos megsértését valósítja meg.

210. Továbbá, míg a Bizottság kontra Cresson ügyben egyetlen – bár kétségtelenül – súlyos, jogtalan előnyben részesítésről volt szó, K. Pinxten magatartása azt mutatta, hogy ismétlődő jelleggel és több éven keresztül kész volt visszaélni a hivatalával a személyes gazdagodása vagy személyes érdekeinek érvényesítése céljából. E tekintetben K. Pinxtennek a belga pártpolitikában való folyamatos részvétele nem menthető ki, és ugyanennyire rosszallható a teljes kubai utazáshoz, a Crans Montana‑i látogatáshoz és a különféle vadászkirándulásokhoz hasonló, különféle kiadások visszatéríttetését célzó magatartása. Egyértelmű, hogy K. Pinxten saját szükségleteinek kielégítése céljából visszaélt az üzemanyagkártyák rendszerével, és a nyilvánvaló összeférhetetlenség ellenére a magánlakása bérbeadásának F. Mogherini részére történő felkínálását illetően még az a legelfogadottabb magyarázata, hogy rendkívül rosszul mérte fel a helyzetet.

211. Ezenkívül, bár e cselekmények közül egyesek hatást gyakoroltak az uniós költségvetésre, mindegyikük kihatott az Unió, különösen pedig az Európai Számvevőszék hitelességére és arculatára. Ez még inkább súlyos az Európai Számvevőszékhez hasonló olyan intézmény esetében, amelynek legitimitása a függetlenségében és a jó kormányzásnak, valamint a bizalomnak az Unió bevételei elköltésének terén történő előmozdításában játszott szerepének jelentőségében rejlik. Ha ugyanis az Európai Számvevőszék valamely tagja nem megbízható a magas szintű pénzügyi előírások betartása terén, ez aláássa az egész Unión belüli teljes pénzügyi felügyeleti rendszert, és azt az intézményt is hátrányosan érinti, amelynek a tagja.

212. Végül, túl azon, hogy K. Pinxten 12 évig teljesített szolgálatot, enyhítő körülményként nem sok mindent lehet elmondani, és kész vagyok elfogadni, hogy ezen időszak alatt jó munkát is végzett. Márpedig először is, amint arra már rámutattam, a megsértett főbb szabályok egyértelműek, tökéletesen ismertek és érthetőek voltak az olyan tisztséget betöltő személyek számára, mint K. Pinxtené. Másodszor, noha K. Pinxten bizonyos küldetésekre vagy kiadásokra engedélyt kapott, ez utóbbiak gyakran hiányos, sőt pontatlan információn alapultak. Harmadszor, még ha be is bizonyosodna, hogy az Európai Számvevőszék egyes más tagjai K. Pinxten magatartásához hasonló magatartást tanúsítottak, amire nem került sor, az ilyen magatartás nem csökkenti annak természetéből eredő súlyát. Negyedszer, hozzáteszem továbbá, hogy még ha a nyugdíjjogosultságtól való megfosztása valószínűleg tényleges pénzügyi hatást gyakorol K. Pinxtenre – de nem éppen ez az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdésének célja? –, szem előtt kell tartani, hogy a szóban forgó megfosztás K. Pinxten szakmai tevékenységének csak egy olyan részéhez kapcsolódik, amely két hivatali ciklus ellenére is elég rövid a teljes pályafutásához viszonyítva. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy az Európai Számvevőszék tagjakénti nyugdíjjogosultságtól való – akár teljes körű – megfosztás következtében K. Pinxten elvesztené minden megélhetési forrását.

213. Mindebből következően K. Pinxten magatartását szigorúan kell szankcionálni. Emiatt arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fent bemutatott és megállapított kötelezettségszegések kellően súlyosak ahhoz, hogy igazolják a nyugdíja jelentős részéhez és az ahhoz kapcsolódó egyéb juttatásokhoz fűződő jogától való megfosztást. Habár – amint azt már említettem – kész vagyok elfogadni, hogy K. Pinxten végzett jó munkát is a hivatalban töltött ideje során – és ezt a körülményt önmagában is figyelembe kell venni az arányosság elemzésénél –, nem hagyható figyelmen kívül, hogy az intézményi kár jelentős.

214. Minden amellett szól, hogy K. Pinxtennel szemben a magatartására tekintettel szigorú szankciót kell alkalmazni. Azt javaslom tehát a Bíróságnak, hogy az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti hatásköre alapján fossza meg K. Pinxtent a nyugdíjjogosultságának kétharmadától.

VIII. K. Pinxten kérelmei és a költségek

215. Először is, K. Pinxten az Európai Számvevőszék tagjainak kiküldetésével kapcsolatos kiadásokkal és a szolgálati járművek e tagok általi használatával kapcsolatban a 2012 és 2018 közötti időszakban végzett belső ellenőrzésről szóló jelentés benyújtását kéri. Úgy tűnik számomra, hogy ezt a kérelmet el kell utasítani, mivel az egyáltalán nem hasznos K. Pinxten magatartásának megítélése szempontjából.

216. Másodszor, úgy vélem, hogy a kártérítés iránti kérelem az EUMSZ 286. cikk (6) bekezdése szerinti eljárás keretében elfogadhatatlan. Ha a Bíróság egyetért az elemzésemmel, e kérelem mindenesetre nem megalapozott.

217. Ami a költségek viselését illeti, a Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Európai Számvevőszék kérte, hogy a Bíróság K. Pinxtent kötelezze a költségek viselésére, és ez utóbbi pervesztes lett, őt kötelezni kell a költségek viselésére.

IX.    Végkövetkeztetés

218. A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy:

–        nyilvánítsa elfogadhatónak az Európai Számvevőszék által benyújtott keresetet;

–        állapítsa meg, hogy K. Pinxten megszegte az Európai Számvevőszék tagjaként betöltött tisztségéből az EUMSZ 285. cikk és EUMSZ 286. cikk alapján eredő kötelezettségeket;

–        a jelen ügyben történő ítélethozatal napjától kezdődően fossza meg K. Pinxtent nyugdíjjogosultságainak és ahhoz kapcsolódó juttatásainak kétharmadától;

–        nyilvánítsa K. Pinxten kártérítés iránti kérelmét elfogadhatatlannak vagy mindenesetre megalapozatlannak;

–        K. Pinxtent kötelezze a költségek viselésére.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      HL 2004. L 243., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 5. kötet, 119. o.


3      HL 1977. L 268., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 1. kötet, 87. o.


4      HL 2013. L 248., 1. o.


5      T‑386/19. sz. ügy.


6      A 2290/77 rendelet 2. és 7. cikke; az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.) 33. és 74. cikke; az Európai Számvevőszék a Számvevőszék eljárási szabályzatának végrehajtási rendelkezéseiről szóló 38/2016. sz. határozatának 5. cikke; az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexének 1., 2., 4. és 7. cikke; az Európai Számvevőszék etikai iránymutatásának 1.2., 2.2., 3.2., 3.3. és 3.7. pontja; az INTOSAI Etikai Kódexének 20., 21. és 25. cikke; az Európai Számvevőszék a tagjai reprezentációs és vendéglátáshoz kapcsolódó kiadásairól szóló 7‑2004. sz. határozatának 2. cikke; az Európai Számvevőszék a gépjárműflotta Európai Számvevőszéknél történő kezeléséről és használatáról szóló 33‑2004. sz. határozatának 4–6. cikke.


7      A 2018/1046 rendelet 33. cikke; a Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikke; az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexének 7. cikke; az etikai iránymutatás 1.2. és 2.2. pontja; a 7‑2004. sz. határozat 5. cikke.


8      Az Európai Számvevőszék eljárási szabályzatának (HL 2010. L 103., 1. o.) 3. cikke; az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexének 7. cikke; az etikai iránymutatás 1.2. és 2.2. pontja.


9      A Számvevőszék eljárási szabályzatának 3. cikke; a Számvevőszék a Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 5. és 6. cikke; az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexének 1–4. és 7. cikke; az etikai iránymutatás 1.2., 2.2., 3.3. és 3.7. pontja.


10      A 2018/1046 rendelet 61. cikke; a Számvevőszék eljárási szabályzatának 3. cikke; a Számvevőszék a Számvevőszék eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikke; az Európai Számvevőszék tagjai magatartási kódexének 1., 2. és 7. cikke; az Európai Számvevőszék etikai iránymutatásának 1.2., 2.2., 3.1., 3.3., 3.4. és 3.7. pontja; az INTOSAI Etikai Kódex 25. cikke.


11      Lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 118. pont).


12      2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455).


13      Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 93. pont azeredeti [angol] változatában, de 94. pont a többi nyelvi változatban). Kiemelés tőlem.


14      Lásd: https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/MissionAndRole.aspx.


15      Lásd: Számvevőszék (1995), Auditing the Finances of the European Union, Luxembourg, Court of Auditors booklet, különösen a 7. és 13. o.


16      Lásd e tekintetben: 2011. november 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑539/09, EU:C:2011:733, 56. pont); 2016. július 28‑i Tanács kontra Bizottság ítélet (C‑660/13, EU:C:2016:616, 31. pont).


17      Lásd e tekintetben: Vardabasso, V., „La cendrillon de l’histoire: la cour des comptes européenne et la démocratisation des institutions européennes”, Journal of European Integration History, 17(2). kötet, 2011, 285–302. o., különösen a 286. o.


18      Lásd e tekintetben: Vardabasso, V., i. m., különösen a 300. o.


19      Lásd e tekintetben: Laffan, B., „Auditing and accountability in the European Union”, Journal of European Public Policy, 10. kötet, Taylor and Francis, 2003, 762–777. o., különösen a 762. o.


20      Lásd e tekintetben: Laffan, B., i. m., különösen a 762. és 763. o.


21      Montesquieu, A törvények szelleméről, XI. könyv, 4. fejezet (fordította: Stewart, P., Société Montesquieu, Unité Mixte de Recherche 5037, CNRS, 2018, elérhető a következő linken: http://montesquieu.ens‑lyon.fr/spip.php?article2728). Az eredeti francia nyelvi változatában: „Pour qu’on ne puisse abuser du pouvoir, il faut que, par la disposition des choses, le pouvoir arrête le pouvoir” (De l’Esprit des lois, Garnier Frères, Párizs, 1961, 162–163. o.).


22      Lásd e tekintetben: Hourquebie, F., „De la séparation des pouvoirs aux contre‑pouvoirs: »l’esprit« de la théorie de Montesquieu”, in Vrabie, G. (szerk.), L’évolution des concepts de la doctrine classique de droit constitutionnel, Institutul European, 2008, Iasi, Romania, 59–67. o., különösen a 60. o.


23      Lásd többek között a német alaptörvény 61. cikkét (amely arról rendelkezik, hogy a szövetségi elnököt a német alkotmánybíróság előtti eljárásban felelősségre kell vonni „az alaptörvény vagy más szövetségi törvény szándékos megsértéséért”) és az ír alkotmány 12.3.1. cikkét (Írország elnökének tartós akadályoztatás miatt történő visszahívása azzal, hogy „a tartós akadályoztatásról a legalább öt bírából álló Supreme Courtnak [legfelsőbb bíróság, Írország] kell meggyőződnie”).


24      Lásd a Bíróság alapokmánya 16. cikkének negyedik bekezdését.


25      Lásd e tekintetben: De Bernardinis, C., „Vers un modèle européen de régime disciplinaire des fonctionnaires”, in Potvin‑Solis, L. (szerk.), Vers un modèle européen de la fonction publique, Bruylant, Brüsszel, 2011, 349–372. o., különösen a 352. o.


26      Lásd e tekintetben: Pilorge‑Vrancken, J., Le droit de la fonction publique de l’Union européenne, Bruylant, Brüsszel, 2017, 364. o.


27      2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 72. pont).


28      Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 67. pont az eredeti [angol] változatban, de 68. pont a többi nyelvi változatban).


29      Kiemelés tőlem.


30      Lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 70. pont).


31      2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 70. és 71. pont). Kiemelés tőlem.


32      Lásd e tekintetben: Vogiatzis, N., „The independence of the European Court of Auditors”, Common Market Law Review, 56. kötet, 2019, 667–772. o., különösen a 669. o.


33      Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 97. pont az eredeti [angol] változatban, de 98. pont a többi nyelvi változatban).


34      Lásd e tekintetben az EUMSZ 245. cikk szerinti eljárással kapcsolatban: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 121. pont).


35      Még ha felmentéssel zárul is. Ezt a helyzetet a Bíróság kifejezetten elemezte a Nikolaou kontra Számvevőszék ügyben (C‑220/13 P). Lásd különösen: Bot főtanácsnok indítványa (EU:C:2014:176, 71. és 73. pont); 2014. július 10‑i ítélet (C‑220/13 P, EU:C:2014:2057, 40. pont).


36      2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 112. pont).


37      Lásd e tekintetben az EUMSZ 267. cikkel kapcsolatban: 2012. november 27‑i Pringle ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756, 33. pont).


38      Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 93. pont az eredeti [angol] változatban, de 94. pont a többi nyelvi változatban).


39      Emlékeztetőül, a jelen ügyben hivatkozott rendelkezések, amelyek a vitatott határozatok meghozatalának időpontjában hatályos rendelkezések, vagyis az Európai Számvevőszék 2010. március 11‑én elfogadott eljárási szabályzatának rendelkezései és az Európai Számvevőszéknek az Európai Számvevőszék eljárási szabályzatának végrehajtási rendelkezéseiről szóló 38/2016. sz. határozatának rendelkezései.


40      Lásd e tekintetben: Wahl főtanácsnok Európai Unió kontra Kendrion ügyre vonatkozó indítványa (C‑150/17 P, EU:C:2018:612, 29. pont).


41      Lásd e tekintetben: 2006. szeptember 19‑i Wilson ítélet (C‑506/04, EU:C:2006:587, 53. pont); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


42      Lásd e tekintetben: 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet (C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 154. és 155. pont); 2016. június 14‑i Marchiani kontra Parlament ítélet (C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 70. pont). A valamely tagállammal szemben indított eljárással összefüggésben lásd még: 2017. december 20‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet (C‑521/15, EU:C:2017:982, 88., 90. és 91. pont).


43      DEC 16/15 FINAL (K. Pinxten aktájának B.26. melléklete).


44      2013. február 28‑i Review of Arango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet (C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. pont). Lásd még: 2016. június 14‑i Marchiani kontra Parlament ítélet (C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 99. pont).


45      Lásd e tekintetben: 2013. február 28‑i Review of Arango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet (C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 29. és 30. pont); 2016. június 14‑i Marchiani kontra Parlament ítélet (C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 100. pont).


46      HL 2012. L 298., 1. o.


47      Lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑i Marchiani kontra Parlament ítélet (C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 104. és 105. pont).


48      Mint a három chambord‑i (Franciaország) vadászatból (első jogalap) kettő, a Kubában való tartózkodás (első jogalap), magánjogi társaság létrehozása és K. Pinxten e társaság ügyvezetőjeként betöltött szerepe (negyedik jogalap), valamint magánlakásnak az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője részére bérbeadásra történő felkínálása (ötödik jogalap).


49      Mint a rendelkezésére bocsátott üzemanyagkártyák visszaélésszerű és jogellenes felhasználása (második jogalap), vagy valamely politikai párt vezető testületében való részvétel (első és negyedik jogalap).


50      Lásd e tekintetben: EJEB, 2000. június 22., Coëme és társai kontra Belgium ítélet, CE:ECHR:2000:0622JUD003249296, 146. §.


51      Lásd ebben az értelemben Franchimont, M., Jacobs, A., Masset, A., Manuel de procédure pénale, Larcier, Coll. de la faculté de l’Université de Liège, 2012, Brüsszel, 123. o. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a „büntetőjogi vád” attól a pillanattól kezdve áll fenn, hogy az illetékes hatóság hivatalosan tájékoztat valamely személyt arról, hogy állítólagosan bűncselekményt követett el, illetve attól az időponttól kezdve, hogy helyzetét lényegesen érintették a hatóságok által a vele szemben felmerülő gyanú miatt végzett cselekmények” (EJEB, 2017. október 5., Kalēja kontra Lettország ítélet, CE:ECHR:2017:1005JUD002205908, 36. §).


52      A belga joggal kapcsolatban lásd e tekintetben: Beernaert, M.‑A., Bosly, H. D., Vandermeersch, D., Droit de la procédure pénale, La Charte, Brugge, 2014, 189. o.


53      Az OLAF K. Pinxtennek címzett 2017. szeptember 22‑i levele (az Európai Számvevőszék aktája, A.32. melléklet, 252. o.).


54      Az OLAF 2017. december 15‑i levele M. Levinek (az Európai Számvevőszék aktája, A.34. melléklet, 255. o.).


55      K. Pinxten ellenkérelmének 108. pontja.


56      Kiemelés tőlem.


57      Lásd e tekintetben: Inghelram, J. F. H., Legal and Institutional Aspects of the European AntiFraud Office (OLAF), Europa Law Publishing, Amszterdam, 2011, különösen 137. o.


58      2019. június 6‑i Dalli kontra Bizottság ítélet (T‑399/17, nem tették közzé, EU:T:2019:384, 86. pont).


59      Az OLAF 2017. december 15‑i levele M. Levinek (az Európai Számvevőszék aktája, A.34. melléklet, 255. o.).


60      Lásd e tekintetben: 2019. április 4‑i OZ kontra EBB ítélet (C‑558/17 P, EU:C:2019:289, 65. pont).


61      Lásd e tekintetben: Inghelram, J. F. H., Legal and Institutional Aspects of the European AntiFraud Office (OLAF), Europa Law Publishing, Amszterdam, 2011, különösen a 91. o.


62      Lásd e tekintetben: 2015. szeptember 8‑i Taricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555, 50. pont).


63      Kiemelés tőlem.


64      K. Pinxten aktája, B 25. melléklet.


65      Lásd e tekintetben: 1982. május 18‑i AM & S Europe kontra Bizottság ítélet (155/79, EU:C:1982:157, 21. és 27. pont); 2010. szeptember 14‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet (C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 70. pont).


66      K. Pinxten aktája, B 25. melléklet.


67      104. pont.


68      Lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 105. pont).


69      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.72. melléklet.


70      Az Európai Számvevőszék aktája, A.34. melléklet.


71      K. Pinxten aktája, B.20. melléklet, 136. pont.


72      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.73. melléklet.


73      Az Európai Számvevőszék aktája, B.37.41. és B.37.88. melléklet.


74      Az Európai Számvevőszék aktája, A.40. melléklet.


75      Az Európai Számvevőszék aktája, A.41. melléklet.


76      Lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 70. és 71. pont).


77      Lásd a jelen indítvány 70–76. pontját.


78      Lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 72. pont).


79      Lásd e tekintetben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 73. pont).


80      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.27. melléklet, 3859. o.


81      Ez a K. Pinxten asszisztense által 2013. május 29‑én küldött e‑mailen (az Európai Számvevőszék aktája A.37.27. melléklet, 3858. o.) és a Crans Montana Forum vezetőségének irodája által 2013. május 29‑én és 2013. június 12‑én küldött e‑maileken (az Európai Számvevőszék aktája A.37.27. melléklet, 3857. és 3875. o.) alapul.


82      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.27. melléklet, 3881. o.


83      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.27. melléklet, 3862–3865. o.


84      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.27. melléklet, 3860. (számla) és 3861. o. (regisztrációs űrlap).


85      A Luxemburg (ECA székhelye) és Crans Montana (Svájc) közötti utazás hossza a választott útvonaltól függően 600 és 650 km, azaz 6 és 6,5 óra között van.


86      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3553. o.


87      A 2015. január 28‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3509. o.).


88      A 2015. január 29‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3516. o.).


89      Az UNDP részére 2015. március 18‑án küldött e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3737. o.), valamint az Európai Unió kubai küldöttségének 2015. március 19‑én küldött e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3504. o.).


90      A 2015. március 18‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3737. o.).


91      A 2015. március 18‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3736. és 3737. o.).


92      A 2015. március 20‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3737. o.).


93      A 2015. március 18‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3765. o.).


94      A 2015. március 20‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3736. o.).


95      Az Unió kubai küldöttsége Együttműködés részlegének vezetője által K. Pinxten asszisztensének 2015. március 18‑án küldött e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3768. o.), valamint az Európai Unió kubai nagykövetének 2015. március 18‑i e‑mailje (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3764. o.).


96      Az Európai Számvevőszék aktája, B.37.26. melléklet, 3500. és 3501. o., valamint 3522–3528. o.


97      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3751. o. (holland nyelven).


98      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3752–3756. o.


99      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3761. o. (2015. április 21‑i spanyol nyelvű összefoglaló), valamint 3758. és 3759. o. (2015. május 5‑i és 6‑i angol nyelvű összefoglaló).


100      K. Pinxten Európai Számvevőszék elnökének címzett 2015. április 16‑i feljegyzése (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.26. melléklet, 3555. és 3556. o.).


101      A chambord‑i állami birtok főigazgatójának 2018. december 4‑i e‑mailje (K. Pinxten aktája, B.29. melléklet).


102      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1635. o.


103      A K. Pinxten által egy chambord‑i alkalmazottnak küldött 2012. február 1‑jei e‑mailben ez utóbbi egyértelműen említést tesz olyan személyes kapcsolatfelvételről, amelynek köszönhetően a chambord‑i állami birtok főigazgatója volt olyan kedves és a „dans le cadre d’une battue de régulation” (állományszabályozó vadászat keretében) meghívta őt a 2011/2012‑es idényben. Pusztán az időbeosztása miatt nem tudott azon részt venni, és K. Pinxten kifejezetten kijelentette, hogy ha az igazgató lenne olyan kedves őt egy másik alkalommal is meghívni a chambord‑i állami birtokon történő vadászatra, örömmel elfogadná a meghívást (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1056. és 1686. o.).


104      „Une battue de régulation de sangliers”. Lásd a 2013. évre szóló meghívást (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1647. o.); a 2015. évre szóló meghívó és válaszkártya (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1619. o.).


105      A 2016. február 12‑i vadászatra vonatkozó e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1595. o.).


106      „Une battue de régulation”. Lásd a 2016. évre szóló meghívást (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1603. o.).


107      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1647. o. (2013), 1621. (2015) és 1603. o. (2016).


108      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1508. és 1509. o.


109      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.9. melléklet, 1886. és 1887. o.


110      HL 2009. L 9., 12. o.


111      A „Service Gestion administrative” 2009. március 18‑i e‑mailje (K. Pinxten aktája, B.34. melléklet).


112      Az Európai Számvevőszk aktája, B.37.30. melléklet, 4093. o.


113      A CD‑7572 rendszámú gépjárműhöz társított 0027 3***. sorszámú kártyával kapcsolatban lásd: az Európai Számvevőszék aktája, 37.30. melléklet, 4133., 4140., 4147., 4159., 4163., 4165., 4170., 4172., 4184. és 4188. o.


114      Például 2017. április 11‑én a 0027 3***. sorszámú kártyát dízel vásárlására, míg a 0029 5***. sorszámú kártyát benzin vásárlására használták a CD‑7572 rendszámú gépjármű vonatkozásában (az Európai Számvevőszék aktája, 37.30. melléklet, 4163. o.); 2017. július 28‑án a 0027 3***. sorszámú kártyát dízel, míg a 0029 5***. sorszámú kártyát benzin és dízel vásárlására használták a CD‑7572 rendszámú gépjármű vonatkozásában (az Európai Számvevőszék aktája, 37.30. melléklet, 4172. o.).


115      Például 2017. május 4‑én a 0029 5***. sorszámú kártyát 17 óra 56 perckor dízel, 18 órakor pedig benzin vásárlására használták a CD‑7572 rendszámú gépjármű vonatkozásában (az Európai Számvevőszék aktája, 37.30. melléklet, 4165. o.); 2017. július 28‑án a 0029 5***. sorszámú kártyát 15 óra 3 perckor benzin, míg 15 óra 5 perckor dízel vásárlására használták a CD‑7572 rendszámú gépjármű vonatkozásában (az Európai Számvevőszék aktája, 37.30. melléklet, 4172. o.).


116      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4324. o.


117      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4325. o.


118      K. Pinxten sofőrjének 2017. december 7‑i tanúkénti meghallgatása (1., 2., 3. és 6. kérdés) (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4331. és 4332. o.).


119      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4198. o.


120      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4246. o.


121      Az ECA aktája, A.37.31. melléklet, 4244. o.


122      Lásd e tekintetben a biztosítótársaság alkalmazottjának az OLAF kérdőívére adott válaszait (az Európai Számvevőszék aktája, B.37.31. melléklet, 4218. és 4219. o.); az OLAF személyzete sofőrökért felelős tagjának 2017. december 7‑i tanúkénti meghallgatását (a 13. kérdésre adott válasz) (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4302. o.).


123      Lásd e tekintetben bizonyosság nélkül K. Pinxten sofőrjének 2017. október 16‑i tanúkénti meghallgatását (válasz a 2. kérdésre) (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.31. melléklet, 4280. o.).


124      K. Pinxten által az Európai Számvevőszék elnökéhez intézett 2018. szeptember 18‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.16. melléklet, 149. o.).


125      Kiemelés tőlem.


126      2006. május 29‑i DEC‑C 25/06 (az Európai Számvevőszék aktája, A.14. melléklet).


127      Pinxten által az Open Vld elnökéhez intézett 2010. február 23‑i e‑mail (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.8. melléklet, 694. o.).


128      K. Pinxten 2016. január 4‑i e‑mailje (az Európai Számvevőszék aktája, A.37.8. melléklet, 971. o.).


129      Az Open Vld vezetőségének 2009. április 27‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 777. o.).


130      Az Open Vld vezetőségének 2009. június 8‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 784. o.).


131      Az Open Vld vezetőségének 2009. szeptember 14‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 809. o.).


132      Az Open Vld vezetőségének 2009. november 16‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 848. o.).


133      Az Open Vld vezetőségének 2009. november 16‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 847. o.).


134      Az Open Vld vezetőségének 2009. november 23‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 875. o.).


135      Az Open Vld vezetőségének 2010. március 22‑i jegyzőkönyve (az Európai Számvevőszék aktája, 37.8. melléklet, 942. o.).


136      Az Európai Számvevőszék aktája, A.37.37. melléklet, 4722. o.


137      Lásd e tekintetben: Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 118. pont az eredeti [angol] változatban, de 119. pont a többi nyelvi változatban).


138      Lásd e tekintetben a jelen indítvány 75. pontját, valamint lásd: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 71. pont).


139      Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 77. pont az eredeti [angol] változatában, de 78. pont más nyelvi változatokban).


140      Lásd e tekintetben: 2006. július 11‑i Bizottság kontra Cresson ítélet (C‑432/04, EU:C:2006:455, 145. pont).


141      Lásd e tekintetben: 1985. július 4‑i Williams kontra Számvevőszék ítélet (134/84, EU:C:1985:297, 14. pont); 1993. március 13‑i Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet (C‑89/85, C‑104/85, C‑114/85, C‑116/85, C‑117/85 és C‑125/85–C‑129/85, EU:C:1993:120, 197. pont); 2016. június 16‑i Evonik Degussa és AlzChem kontra Bizottság ítélet (C‑155/14 P, EU:C:2016:446, 58. pont).


142      149. pont.


143      Az eljárások és szankciók büntető jellegének értékelését illetően megjegyzendő, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint – és az EJEB ítélkezési gyakorlatának is megfelelően – három kritérium releváns. Az első a jogsértés belső jog szerinti jogi minősítése, a második a jogsértés jellege, a harmadik pedig az érintett személlyel szemben kiszabható szankció súlya (lásd e tekintetben: 2018. március 20‑i Garlsson Real Estate és társai ítélet, C‑537/16, EU:C:2018:193, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


144      Ha közvetlenül a versenyjogi bírság összegének értékeléséről van szó (e tekintetben az arányosság fontosságát illetően lásd például: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 207. pont), az arányosság elvének szankciókkal összefügésben történő alkalmazása a vámhoz, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, a munkavállalók szabad mozgásához vagy a illegális bevándorláshoz hasonló több más területen is fellelhető. Lásd e példákkal kapcsolatban: Bobek főtanácsnok Link Logistik N & N ügyre vonatkozó indítványa (C‑384/17, EU:C:2018:494, 37. pont, valamint a lábjegyzetekben hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


145      Lásd e tekintetben: EJEB, 2005. október 18., Banfield kontra Egyesült Királyság, CE:ECHR:2005:1018DEC000622304; EJEB, 2006. június 14., Philippou kontra Ciprus ítélet, CE:ECHR:2016:0614JUD007114810, 65. és 66. §.


146      Lásd e tekintetben: EJEB, 2006. június 14., Philippou kontra Ciprus ítélet, CE:ECHR:2016:0614JUD007114810, 61. §.


147      Lásd e tekintetben: EJEB, 2005. október 18., Banfield kontra Egyesült Királyság, CE:ECHR:2005:1018DEC000622304; EJEB, 2006. június 14., Philippou kontra Ciprus ítélet, CE:ECHR:2016:0614JUD007114810, 68. §.


148      Lásd e tekintetben: EJEB, 2006. június 14., Philippou kontra Ciprus ítélet, CE:ECHR:2016:0614JUD007114810, 68. §.


149      Lásd e tekintetben: 2019. május 21‑i Bizottság kontra Magyarország (Mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog) ítélet (C‑235/17, EU:C:2019:432, 72. pont).


150      Lásd e tekintetben: EJEB, 2013. június 18., S.C. Complex Herta Import Export S.R.L. Lipova kontra Románia ítélet, CE:ECHR:2013:0618JUD001711804, 35. §.


151      Lásd e tekintetben: 2014. november 13‑i Reindl ítélet (C‑443/13, EU:C:2014:2370, 40. pont).


152      Lásd e tekintetben: 2003. november 6‑i Lindqvist ítélet (C‑101/01, EU:C:2003:596, 89. pont).


153      Lásd e tekintetben: Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 122. pont az eredeti [angol] változatban, de 123. pont a többi nyelvi változatban).


154      Lásd e tekintetben: EJEB, 2013. június 18., S.C. Complex Herta Import Export S.R.L. Lipova kontra Románia ítélet, CE:ECHR:2013:0618JUD001711804, 38. 0.; EJEB, 2006. június 14., Philippou kontra Ciprus ítélet, CE:ECHR:2016:0614JUD007114810, 72. §. Lásd még ebben az értelemben: 2002. május 30‑i Onidi kontra Bizottság ítélet (T‑197/00, EU:T:2002:135, 152. pont).


155      Lásd e tekintetben: Geelhoed főtanácsnok Bizottság kontra Cresson ügyre vonatkozó indítványa (C‑432/04, EU:C:2006:140, 123–125. pont az eredeti [angol] változatban, de 124–126. pont a többi nyelvi változatban).