A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2023. december 6.(*)

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Európai uniós térbeli védjegy – Csatlakozóelemes fejű játékfigura formája – Feltétlen törlési okok – Kizárólag olyan formából álló megjelölés, amely magának az árunak a jellegéből következik – Kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelölés – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontja)”

A T‑297/22. sz. ügyben,

a BB Services GmbH (székhelye: Flörsheim am Main [Németország], képviseli: M. Krogmann ügyvéd)

felperes

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: E. Nicolás Gómez és D. Hanf, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Lego Juris A/S (székhelye: Billund [Dánia], képviselik: V. von Bomhard és J. Fuhrmann ügyvédek),

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: M. J. Costeira elnök, M. Kancheva (előadó) és E. Tichy‑Fisslberger bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2023. március 16‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes BB Services GmbH az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsa által 2022. március 16‑án hozott határozat (R 1355/2021‑5. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését és megváltoztatását kéri.

 A jogvita előzményei

2        2020. június 25‑én a felperes kérelmet terjesztett elő az EUIPO‑nál egy 2000. április 18‑án 50450. számon – használat révén szerzett megkülönböztető képesség alapján – lajstromozott olyan európai uniós védjegy törlése iránt, amelyet a Kirkbi A/S, a beavatkozó Lego Juris A/S jogelődje jelentett be 1996. április 1‑jén az alábbi térbeli megjelölés tekintetében:

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 25. és 28. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:

–        9. osztály: „Mágnesek (dekoratív); számítógépes játékprogramok; letölthető számítógépes játékok; adathordozók”;

–        25. osztály: „Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk”;

–        28. osztály: „Játékok, játékszerek”.

4        A törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott okok az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 59. cikke (1) bekezdése a) pontjában foglalt okok voltak, ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. és ii. alpontjával együttesen értelmezve.

5        2021. június 25‑én a törlési osztály a törlési kérelmet teljes egészében elutasította.

6        2021. augusztus 3‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.

7        A megtámadott határozattal a fellebbezési tanács teljes egészében elutasította a fellebbezést. Érdemét tekintve úgy ítélte meg, hogy nem került bizonyításra, hogy a vitatott védjegy, amely egy csatlakozóelemes fejű játékfigura formájából áll, a 9., 25. és 28. osztályba tartozó áruk egésze tekintetében a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdése a) pontjában foglalt törlési okok hatálya alá tartozna, ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. és ii. alpontjával együttesen értelmezve.

 A felek kérelmei

8        A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        törölje a vitatott védjegyet;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

9        Az EUIPO és a beavatkozó lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

10      Figyelemmel a szóban forgó védjegybejelentési kérelem benyújtásának időpontjára, amely 1996. április 1. volt, ami az alkalmazandó anyagi jog beazonosítása szempontjából meghatározó, a tényállásra a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i, később módosított 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: fejezet, kötet, o.) [helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló 2009. február 26‑i, később módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78, 1. o.), amelyet végül felváltott a 2017/1001 rendelet] anyagi jogi rendelkezései irányadók (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑i Alcon kontra OHIM végzés, C‑192/03 P, EU:C:2004:587, 39. és 40. pont; 2020. április 23‑i Gugler France kontra Gugler és EUIPO ítélet, C‑736/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:308, 3. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

11      Következésképpen a jelen ügyben az érdemi szabályokat illetően a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban, illetve a felek által beadványaikban a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontjára, valamint 59. cikke (1) bekezdésének a) pontjára tett hivatkozásokat úgy kell érteni, mint amelyek a 40/94 rendeletnek a jelen jogvita szempontjából lényegében azonos tartalmú 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontjára, illetve 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjára vonatkoznak.

12      Egyébiránt, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (lásd: 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jelen jogvitára a 2017/1001 rendelet eljárási rendelkezései irányadók.

 A vitatott védjegy törlésére irányuló kérelemről

13      Második kereseti kérelmével a felperes a vitatott védjegy törlését kéri a Törvényszéktől.

14      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes azzal, hogy a Törvényszéktől a vitatott védjegy törlését kéri, valójában a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (3) bekezdése alapján arra irányuló megváltoztatás iránti kérelmet terjeszt elő, hogy a Törvényszék hozzon olyan határozatot, amelyet a fellebbezési tanácsnak kellett volna meghoznia (lásd ebben az értelemben: 2012. március 21‑i Feng Shen Technology kontra OHIM – Majtczak [FS] ítélet, T‑227/09, EU:T:2012:138, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az elfogadhatóságról

 A kereset elfogadhatóságáról a 9. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában

15      Az EUIPO és a beavatkozó fél a 9. és 25. osztályba tartozó árukat illetően a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik. Az EUIPO konkrétan arra hivatkozik, hogy a keresetlevélben megfogalmazott észrevételek a vitatott védjegynek a 28. osztályba tartozó játékok és játékszerek tekintetében fennálló oltalomképességének hiányára korlátozódnak, ezzel szemben a keresetlevél nem tartalmaz egyetlen olyan érvet sem, amely kétségbe vonná a megtámadott határozat jogszerűségét a 9. és 25. osztályba tartozó többi áru vonatkozásában.

16      A Törvényszék eljárási szabályzata 177. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket. A keresetlevélnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse a védekezését, illetve ahhoz, hogy a Törvényszék dönteni tudjon a keresetről, adott esetben minden további alátámasztó információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás elvének biztosítása érdekében valamely kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy az alapjául szolgáló lényeges ténybeli és jogi elemek – még ha csak vázlatosan is – koherens és érthető módon kitűnjenek magának a keresetlevélnek a szövegéből (lásd: 2022. december 7‑i Borussia VfL 1900 Mönchengladbach kontra EUIPO – Neng [Fohlenelf] ítélet, T‑747/21, nem tették közzé, EU:T:2022:773, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a keresetlevél nem tartalmaz egyetlen konkrét érvet sem a 9. és 25. osztályba tartozó áruk tekintetében, és különösen nem fejti ki azokat az indokokat, amelyek miatt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. vagy ii. alpontját ezekre az árukra alkalmazni kellene. Ennélfogva a keresetlevél az említett árukat illetően nem felel meg az eljárási szabályzat 177. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt minimumkövetelményeknek.

18      Ebből következik, hogy a keresetet a 9. és 25. osztályba tartozó árukra vonatkozó részében mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A felperesnek az EUIPO‑hoz benyújtott beadványaira való általános visszautalásáról

19      A keresetlevél 18., 54. és 68. pontjában a felperes az általa korábban a törlési osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárásokban előterjesztett elemek egészére utal vissza. Ezeket az elemeket fel kívánja venni a jelen kereset indokolásába.

20      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése, valamint az eljárási szabályzat 177. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra történő általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük. Nem a Törvényszék feladata, hogy a felek helyett megpróbálja megkeresni az általuk hivatkozott dokumentumokban a vonatkozó részeket (lásd: 2010. július 8‑i Engelhorn kontra OHIM – The Outdoor Group [peerstorm] ítélet, T‑30/09, EU:T:2010:298, 18. és 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 2‑i Distintiva Solutions kontra EUIPO – Makeblock [Makeblock] ítélet, T‑86/21, nem tették közzé, EU:T:2022:107, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Következésképpen a keresetnek az EUIPO‑hoz benyújtott iratokra visszautaló része elfogadhatatlan, mivel az ott szereplő általános hivatkozás nem kapcsolható a magában a keresetlevélben kifejtett jogalapokhoz és érvekhez.

 Az ügy érdeméről

22      Keresete alátámasztásaként a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 40/94 rendeletnek az e rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjának megsértésére, a másodikat pedig az említett rendeletnek az e rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértésére alapítja. Arra hivatkozik egyrészt, hogy a vitatott védjegy kizárólag olyan formából áll, amely magának az árunak a jellegéből következik, másrészt pedig, hogy e védjegy kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll.

23      Többek között a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem alapján törölni kell, ha azt az ugyanezen rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezések megsértésével lajstromozták.

24      A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.

25      A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett formák lajstromozása tilalmának közvetlen célja annak elkerülése, hogy a védjegy által biztosított kizárólagos és tartós jog olyan más jogok időbeli korlátozás nélküli fenntartására szolgálhasson, amelyeket az európai uniós jogalkotó lejárati határidőknek kívánt alávetni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 45. pont; 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 19. és 20. pont).

26      Az európai uniós védjegy érvényességét vélelmezni kell, így a törlést kérelmező félnek kell az EUIPO előtt olyan konkrét bizonyítékokra hivatkoznia, amelyek e védjegy érvényességét kétségessé teszik (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 13‑i Fürstlich Castell’sches Domänenamt kontra OHIM – Castel Frères [CASTEL] ítélet, T‑320/10, EU:T:2013:424, 27. és 28. pont).

27      A jelen ügyben annak bizonyítására, hogy a vitatott védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontja szerinti törlési okok hatálya alá tartozik, a felperes a következő, a megtámadott határozat 38. pontjában felsorolt bizonyítékokat nyújtotta be az EUIPO‑hoz:

–        BDR 1: a vitatott védjegy lajstromkivonata;

–        BDR 2: a „játékfigura” történetének és fejlődésének áttekintése 1975‑től kezdődően;

–        BDR 3: Lego Minifigure year by year – A visual History (francia kiadás: Les figurines Lego au fil du temps) (Dorling Kindersley, London, 2013), kivonat;

–        BDR 4: Das Lego Buch (francia kiadás: Lego, le livre) (Dorling Kindersley, München, 2020), kivonat;

–        BDR 5: Lego Minifiguren, eine Erfolgsgeschichte von 1978 bis heute (francia kiadás: Les figurines, 30 ans d’histoire) (Dorling Kindersley, München, 2010), kivonat;

–        BDR 6: a Lego építőkockára (Toy Building Brick) vonatkozó, 1961. október 24‑i 3 005 282. sz. amerikai szabadalom;

–        BDR 7: az építőjátékok dobozainak fejlesztését szolgáló, 1961. április 26‑i 866 557. sz. brit szabadalom leírása;

–        BDR 8: Lego Minifigure year by year – A visual History (Dorling Kindersley, London, 2013), kivonat;

–        BDR 9: a DE 28 36 971 C2. sz. német szabadalom leírása, amely a szóban forgó játékfigura lábának elforgatását lehetővé tevő összeszerelhető elemek megtervezésére vonatkozik.

28      Elöljáróban jelezni kell, hogy a vitatott védjegy korábban már tárgyát képezte a 2015. június 16‑i Best‑Lock (Europe) kontra OHIM – Lego Juris (Csatlakozóval ellátott játékfigura formája) ítéletnek (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379), amelyet megerősített a 2016. április 14‑i Best‑Lock (Europe) kontra EUIPO végzés (C‑452/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:270). Ebben az ítéletben a Törvényszék elutasította a jelen ügyben hivatkozott okokkal azonos okokra alapított, de a jelen ügy felperesétől eltérő felperes által benyújtott törlési kérelmet. A felek azonosságának hiányában az említett ítélet tehát a jelen ügy szempontjából nem rendelkezik a res iudicata (ítélt dolog) erejével.

 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjának megsértésére alapított, első jogalapról

29      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát vétett a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában foglalt kizáró ok alkalmazása során.

30      Először is, ami a szóban forgó áru jellegét illeti, a felperes azt állítja, hogy egy olyan „illeszthető építőjáték‑figuráról” van szó, amely a beavatkozó moduláris építőjáték‑rendszerével kompatibilis. Azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az az értékelését nem a konkrét termékre, hanem általánosabban a 28. osztályba tartozó játékok és játékszerek kategóriájába tartozó „játékfigurákra” alapította.

31      Másodszor, ami a vitatott védjegy alapvető jellemzőit illeti, a felperes azt állítja, hogy azokat e védjegy konkrét formájára tekintettel kell értékelni. Szerinte valamely jellemző az ítélkezési gyakorlat értelmében lényeges lehet, még akkor is, ha nem képezi részét a legfontosabbaknak. Arra hivatkozik, hogy e jellemzők nemcsak a fejet, a testet, a karokat és a lábakat foglalják magukban, hanem a játékfigura fején található csatlakozóelemet, a fogókampókkal ellátott kezeket, valamint a lábak hátulján és a lábak alatt lévő üreges részeket is, amelyek a beavatkozó más építőkockáival való összeszerelhetőség célját szolgálják.

32      Harmadszor, ami az áru általános funkcióját illeti, a felperes azt állítja, hogy bizonyította, hogy a vitatott védjegy és annak egyes elemei, különösen a fej, valamint a felsőtest, a karok és a lábak, szintén minden tekintetben úgy lettek megtervezve, hogy a szóban forgó, illeszthető építőjáték‑figura és annak az említett védjegyben megjelenő egyes elemei a beavatkozó más illeszthető építőjáték‑figuráival és építőkockáival kompatibilisek és összeszerelhetők legyenek. Az említett védjegy egyetlen jellemzője, illetve egyik lényeges jellemzője sem – akárcsak a maga egészében vett vitatott védjegy – mutat olyan díszítő‑ vagy fantáziaelemet, amely túlmutatna a leírt funkcionalitáson. A döntő tényező szerinte az, hogy e védjegy valamennyi látható jellemzője – vagyis a fejnek, a testnek, a karoknak és a lábaknak adott forma – kizárólag az említett játékfigurának a beavatkozó modulálható építőjáték‑rendszerébe illeszkedő szétszerelhető, egymáshoz csatlakoztatható vagy kompatibilis jellegét szolgálja, és ezáltal funkcionális formát kapott. Ennek megfelelően a fej formáját teljes egészében úgy alakították ki, hogy lehetővé tegye a beavatkozó más építőkockáival való közvetlen összeszerelését, és ugyanez vonatkozik az említett védjegy összes többi elemére, többek között a felsőtestre, a karokra és a lábakra is.

33      A felperes arra a következtetésre jut, hogy a vitatott védjegy minden egyes műszaki és funkcionális jellemzője e tekintetben a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja értelmében vett „általános” jellemzőt képez az illeszthető építőjáték‑figura vonatkozásában, és azt ezen áru jellege követeli meg. Hangsúlyozza, hogy e rendelkezés kapcsán nincs különösebb jelentősége annak a kérdésnek, hogy az áru más formát is ölthetne‑e.

34      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

35      A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik.

36      A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli, hogy az érintett megjelölés alapvető jellemzőit, azaz annak legfontosabb elemeit a megjelölés által keltett összbenyomás vagy az e megjelölést alkotó egyes elemek egymást követő vizsgálata alapján esetről esetre megfelelő módon határozzák meg (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      Következésképpen valamely térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában foglalt kizáró ok esetleges alkalmazása szempontjából történő meghatározása elvégezhető, esettől függően, és különösen az adott eset nehézségi fokára tekintettel, az említett megjelölés egyszerű vizuális elemzésével, vagy épp ellenkezőleg, az alapulhat részletekbe menő vizsgálaton is, amelynek keretében tekintetbe veszik az értékelés szempontjából hasznos elemeket, például a közvélemény‑kutatásokat és a szakértői véleményeket (lásd analógia útján: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 71. pont).

38      Így az illetékes hatóság végezhet részletes vizsgálatot is, amelynek keretében a grafikai ábrázoláson és a védjegybejelentéskor adott esetleges leírásokon kívül figyelembe veszi a megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő meghatározásához hasznos elemeket is (lásd analógia útján: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 54. pont).

39      Ebből következik, hogy bár a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását főszabály szerint e megjelölés grafikai ábrázolásának vizsgálatával kell kezdeni, az illetékes hatóság más olyan hasznos informatív elemekre is hivatkozhat, amelyek lehetővé teszik e jellemzők helyes meghatározását, mint például az érintett közönség észlelése (lásd analógia útján: 2020. április 23‑i Gömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 30., 31. és 37. pont).

40      Így a fenti 37–39. pontban hivatkozott, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára vonatkozó és analógia útján ugyanezen cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára is megfelelően alkalmazandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy magán a grafikai ábrázoláson kívüli egyéb informatív elemek, mint például az érintett közönség észlelése, szintén felhasználhatók a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása céljából.

41      A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja értelmében az áru jellegéből következő forma elemzése céljából a megjelölés alapvető jellemzőit lehetőség szerint az ábrázolt konkrét áru jellegére tekintettel kell értékelni. Az ilyen elemzést nem lehet adott esetben a konkrét termék jellegére vonatkozó további elemek figyelembevétele nélkül elvégezni, még akkor sem, ha azok a grafikai ábrázolásban nem láthatók (lásd analógia útján: 2016. november 10‑i Simba Toys kontra EUIPO ítélet, C‑30/15 P, EU:C:2016:849, 46. és 48. pont; 2020. április 23‑i Gömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 33. pont).

42      A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjában foglalt kizáró ok alkalmazása során figyelembe kell venni azt, hogy „az áru jellegéből következő forma” fogalmából az következik, hogy főszabály szerint az olyan formák esetében is meg kell tagadni a lajstromozást, amelyek alapvető jellemzői szorosan kapcsolódnak az áru fő funkciójához, illetve funkcióihoz (lásd analógia útján: 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 25. pont).

43      Ráadásul olyan alapvető jellemzőkről van szó, amelyeket a fogyasztó a versenytársak áruiban is kereshet, mivel ezek az áruk azonos vagy hasonló funkciót töltenek be (lásd analógia útján: 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 26. pont).

44      Mindazonáltal, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja nem alkalmazható, ha a védjegybejelentés az áru olyan formájára vonatkozik, amelyben egy másik elem, mint például egy díszítő vagy fantáziaelem, amely nem szorosan kapcsolódik az áru fő funkciójához, fontos vagy alapvető szerepet játszik (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában foglalt kizáró ok nem alkalmazható, ha a formának legalább egy olyan alapvető jellemzője van, amely nem következik magának az árunak a jellegéből, és így a vitatott védjegy nem „kizárólag” az áru jellegéből következő formából áll.

46      Az első jogalap megalapozottságát ezen elvek fényében kell megvizsgálni.

–       Az áru jellegének meghatározásáról

47      A szóban forgó áru jellegét illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41–44. pontjában rámutatott, hogy mind a felperes által benyújtott bizonyítékokból, mind pedig a gyakorlati tapasztalatból „kétségtelenül” az következik, hogy egy Lego játékfiguráról, és nem egy (akármilyen) illeszthető építőjáték‑figuráról van szó, amint azt a felperes állítja. A fellebbezési tanács szerint, bár vitathatatlan, hogy a Lego játékfigura kompatibilis volt a beavatkozó moduláris építőjáték‑rendszerével (amelynek – a Lego kockával ellentétben – nem képezte szükségszerűen „részét”), az mindenesetre szintén közismert volt, hogy főszabály szerint e játékfigurával pontosan úgy lehet játszani, mint bármely más játékfigurával (vagyis azt kézben tartva, áthelyezve, szétszerelve stb.), anélkül hogy azt feltétlenül az említett moduláris építőjáték‑rendszerhez kellene társítani. A fellebbezési tanács tehát azt állapította meg, hogy a jelen ügy egy, a 28. osztályba tartozó „játékok és játékszerek” kategóriájába sorolható játékfigurával kapcsolatos.

48      Az első jogalap keretében a felperes mindenekelőtt azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az az áru jellegét úgy határozta meg, mint egy „játékfiguráét”. A felperes szerint egyértelműen a beavatkozó moduláris építőjáték‑rendszerével kompatibilis „illeszthető építőjáték‑figuráról” van szó. Ily módon a vitatott védjegy alapvető jellemzőit azon konkrét áruhoz viszonyítva kell értékelni, amelyet egy ilyen illeszthető építőjáték‑figura képez. E jellemzők nem korlátozódhatnak elvont módon az említett játékfigura fejére, törzsére, karjaira és lábaira.

49      Először is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó figura többek között olyan „játékfigurának” minősül, amely úgy is felfogható, mint amelyet akadályoktól vagy kötöttségektől mentesen lehet használni játszásra, általában véve más áruktól vagy játékoktól függetlenül is, és különösen a beavatkozó moduláris építőjáték‑rendszerétől függetlenül. Bizonyíték címén a megtámadott határozat 74. pontjában a fellebbezési tanács helyesen hivatkozott a felperes által benyújtott BDR 3. mellékletre, amely szerint a szóban forgó játékfigurát arra találták ki, hogy „szerepjátékok (role‑play)” és „történetelbeszélés (storytelling)” céljára szolgáljon.

50      Az ügyiratok egyetlen eleme sem enged arra következtetni, hogy a szóban forgó játékfigurát kizárólag a beavatkozó fél építőkockáival együtt lehetne használni. E tekintetben szerinte nem lehet meghatározó az, hogy a játékfigurán egy csatlakozóelem, illetve lyukak találhatók. Következésképpen az említett játékfigura azon rendeltetése, hogy játszásra szolgál, szerinte nem szűkíthető le az „illeszthető építőjáték‑figurák” által betöltött rendeltetésre.

51      A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg a megtámadott határozat 44. pontjában, hogy a szóban forgó figura a 28. osztályba tartozó „játékok és játékszerek” kategóriájába sorolható játékfigura.

52      Mindemellett meg kell állapítani, hogy a szóban forgó figura egyben a beavatkozó fél építőkocka‑rendszerével kompatibilis „illeszthető építőjáték‑figurának” is minősíthető, amely a 28. osztályba tartozó „játékok és játékszerek” általános alkategóriájába tartozik.

53      A jelen ügyben ugyanis, ellentétben a 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítélet (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379) alapjául szolgáló korábbi törlési eljárással, a felperes által a jelen eljárásban ismertetett konkrét magyarázat alapján meg kell állapítani, hogy a szóban forgó figurának a moduláris építőjáték‑rendszerbe való illeszthetőségére a vitatott védjegyből lehet következtetni, tekintettel annak grafikai ábrázolására, de más hasznos elemekre is, különösen arra, hogy a közönség ismeri az olyan moduláris építőjáték‑rendszereket, mint amilyen a beavatkozó fél rendszere is, amint az a felperes által az ügy irataihoz csatolt iratokból kitűnik (lásd a fenti 27. pontot), már amennyiben azok a felperes által a Törvényszék előtt kifejtett jogalapokhoz és érvekhez kapcsolódnak (lásd a fenti 21. pontot).

54      Így például a BDR 3. mellékletből, amely a Lego Minifigure year by year – A visual History (francia kiadás: Les figurines Lego au fil du temps) című könyvből származó kivonatból áll, kiderül, hogy a Lego figurák „a testükön lévő – a Lego kockákkal és más elemekkel kompatibilis – csatlakozókkal rendelkeznek”, és „teljesen új figura létrehozása érdekében szétszedhetők és más figurák részeivel kombinálhatók”.

55      Ezenkívül az, hogy a közönség ismeri az olyan moduláris építőjáték‑rendszereket, mint a beavatkozó fél rendszere, az ítélkezési gyakorlat értelmében közismert ténynek minősül, vagyis olyan ténynek, amelyet bárki ismerhet, vagy amely általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhető, anélkül hogy e tekintetben szükség lenne bizonyítékok benyújtására (lásd ebben az értelemben: 2011. november 10‑i LG Electronics kontra OHIM ítélet, C‑88/11 P, nem tették közzé, EU:C:2011:727, 27–29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. október 24‑i Bayer kontra EUIPO– Uni‑Pharma [SALOSPIR] ítélet, T‑261/17, nem tették közzé, EU:T:2018:710, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges bizonyítani a közismert tények helytállóságát, és hogy ezenkívül a Törvényszék arra vonatkozó megállapítása, hogy az érintett tények közismertek‑e, vagy sem, ténybeli értékelést képez (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 17‑i EUIPO kontra Messi Cuccittini ítélet, C‑449/18 P és C‑474/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:722, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      A szóban forgó figura összeszerelhetőségéből, szétszerelhetőségéből és a beavatkozó fél építőkockáival való kompatibilitásából tehát az következik, hogy e figura egyúttal az „illeszthető építőjáték‑figurák” kategóriájába tartozónak is tekinthető. A beavatkozó fél állításaival ellentétben az említett kategória nem korlátozódik konkrétan a szóban forgó figurára, hanem sok más figurát magában foglalhat.

57      A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 43. pontjában tévesen sugallta azt, hogy azért nem lehetett a szóban forgó játékfigurát illeszthető építőjáték‑figurának minősíteni, mert azzal úgy is lehet játszani, hogy feltétlenül társítani kellene a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszeréhez. Ugyanis az a tény, hogy a szóban forgó figurát a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerétől függetlenül is lehet használni, nem minősül a vitatott védjegynek adott forma jellemzőjének, és nincs kihatással annak illeszthető építőjáték‑figura jellegére.

58      A fellebbezési tanács azt is tévesen állapította meg, a megtámadott határozat 48. pontjában, hogy nem egyértelmű és minden kétséget kizáró, hogy a vitatott védjegy, a grafikai ábrázolására tekintettel, egy „illeszthető építőjáték‑figurát” ábrázol. A felperes által kifejtettek és az általa benyújtott bizonyítékok ugyanis – a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerének közönség általi ismertségére tekintettel vizsgálva – arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó forma egy illeszthető építőjáték‑figura szokásos funkcióit mutatja. E forma ekként való felfogása nem követeli meg olyan további jellemzők figyelembevételét, amelyek nem képezik az említett védjegy részét.

59      Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41–44. pontjában értékelési hibát vétett, amikor annak megállapítására szorítkozott, hogy a vitatott védjegy alkotta áru jellege kizárólag „játékfigura” jelleget mutat, és elmulasztotta annak megállapítását, hogy az egyben „illeszthető építőjáték‑figura” jelleget is mutat.

60      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az érintett árunak kettős jellege van, egyszerre mutat emberi vonásokkal rendelkező „játékfigura” jelleget – amint azt a fellebbezési tanács a 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítéletet (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379) követően hozott határozatában megállapította – és „illeszthető építőjáték‑figura” jelleget, amely az illeszthető jelleg és beavatkozó fél építőjáték‑rendszerével való modulálhatóság műszaki eredményét mutatja, amint azt a felperes ismételten előadja. Következésképpen ez az áru egy olyan „illeszthető játékfigurából” áll, amely kettős rendeltetést mutat, azaz egyfelől játszásra szolgál, ami nem műszaki jelleget tükröz, másfelől lehetővé teszi az összeszerelést, illetve a beillesztést, ami műszaki jelleget tükröz.

61      Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy bár a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az érintett áru jellege szerint a játékfigurák kategóriájába tartozik, ugyanakkor értékelési hibát követett el, amikor elmulasztotta megállapítani, hogy az említett áru jellege szerint egyben az illeszthető építőjáték‑figurák kategóriájába is sorolható.

–       A megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásáról

62      A vitatott védjegy alapvető jellemzőit illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 45–47. pontjában megállapította, hogy az egy olyan térbeli megjelölésből áll, amely egy játékfigura vagy egy emberi alakú figura formájából áll, és így egy emberi alakra hasonlít. A 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítéletre (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379, 30. és 32. pont) támaszkodva úgy ítélte meg, hogy tekintettel a grafikai ábrázolására, és arra a tényre, hogy olyan, emberi megjelenésű figurának minősül, a fej, a test, a karok és a lábak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ilyen külső megjelenést lehessen neki tulajdonítani, az említett védjegy alapvető jellemzőinek minősülnek. Ezzel szemben a fellebbezési tanács szerint a szóban forgó játékfigura kezeinek grafikai ábrázolása, a fejen található csatlakozóelem és a lábak alján, valamint a combok hátsó felén található lyukak – sem a védjegy által keltett összbenyomásra tekintettel, sem pedig az azt alkotó elemek vizsgálatára tekintettel – nem tekinthetők olyanoknak, mint amelyek e védjegy legfontosabb jellemzői lennének, és így nem képezik a szóban forgó forma alapvető jellemzőjét.

63      A megtámadott határozat 48–50. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy nem állapítható meg egyértelműen és minden kétséget kizáróan, hogy a vitatott védjegy egy „illeszthető építőjáték‑figurát” ábrázol, ahogyan azt a felperes állítja, hanem a grafikai ábrázolásból, az e védjegy által keltett összbenyomásból és elemeinek vizsgálatából egyértelműen az derül ki, hogy egy emberi alakot ábrázoló játékfigura formájáról van szó. A fellebbezési tanács szerint sem az összbenyomásból, sem pedig a szóban forgó megjelölés elemeinek vizsgálatából nem következik minden kétséget kizáróan, hogy az említett megjelölés alapvető vagy legfontosabb jellemzői az említett figura szétszerelhetősége, csatlakoztatható jellege vagy kompatibilitása lenne, amint azt a felperes állította. Ez utóbbi érve a fellebbezési tanács szerint azt jelentené, hogy a vitatott megjelölés formáját olyan további elemekkel egészítik ki, amelyek valójában nem jellemzőek e formára, és az ilyen önkényes kiegészítés jogellenes lenne. A fellebbezési tanács hozzátette, hogy bár a Lego játékfigura valóban szétszerelhető, és kompatibilis a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerével, nem nyert bizonyítást, hogy a jelen ügyben ezek a jellemzők lennének a legfontosabbak, és így azokat a vitatott megjelölés alapvető jellemzőinek lehetne minősíteni. Álláspontja szerint a szétszerelhetőségnek, a csatlakoztathatóságnak vagy a kompatibilitásnak nincs alapvető jelentősége a Lego játékfigura mint olyan – azaz egy emberi alakú játékfigura – funkciója szempontjából, amellyel ez utóbbi jellemzőktől függetlenül is játszani lehet.

64      A megtámadott határozat 51. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott védjegy egy kis játékfigurát ábrázol, amely egy különleges felépítésű alakból áll, de e felépítés nem „kizárólag a játékok vagy játékszerek szokásos jellemzőiből” tevődik össze. Szerinte e védjegy inkább olyan áruk (játékfigurák) formájára vonatkozik, amely esetében más díszítő‑ és fantáziaelemek, amelyek nem rendelkeznek „ezen áru szokásos funkciójával”, fontosak vagy alapvetőek. A jelen ügyben ezek azok az elemek voltak, amelyeket maga a felperes is részletesen megjelölt, nevezetesen:

–        egy henger alakú fej, középen csatlakozóelemmel (szemekkel és szájjal; orr és fül nélkül);

–        egy rövid téglatest alakú nyak;

–        trapezoid törzs, amely oldalnézetből előre és hátra hajlik;

–        a könyöknél enyhén behajlított karok, amelyek kampófogós kézfejekben végződnek;

–        a talpak alatti mélyedésekkel rendelkező lábak, hátul két kerek lyukkal, és

–        az a tény, hogy mind a lábak, mind a törzs, arányaikat tekintve nagyjából azonos hosszúságúak.

65      A felperes arra hivatkozik, hogy a szóban forgó játékfigura alapvető jellemzői nemcsak a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat foglalják magukban, hanem a játékfigura fején található csatlakozóelemet, a fogókampókkal ellátott kezeket, valamint a lábak hátulján és a lábak alatt lévő üreges részeket is, amelyek a beavatkozó más építőkockáival való összeszerelhetőség célját szolgálják.

66      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben az „alapvető jellemzők” kifejezést úgy kell érteni, hogy az a megjelölés legfontosabb elemeire vonatkozik (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 69. pont; 2022. március 30‑i Établissement Amra kontra EUIPO – eXpresio, estudio creativo [Egy ugrálóbakancs formája] ítélet, T‑264/21, nem tették közzé, EU:T:2022:193, 33. pont).

67      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli, hogy az érintett megjelölés alapvető jellemzőit, azaz annak legfontosabb elemeit a megjelölés által keltett összbenyomás vagy az e megjelölést alkotó egyes elemek egymást követő vizsgálata alapján esetről esetre megfelelő módon határozzák meg (lásd a fenti 36. pontot).

68      Ezenfelül, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára vonatkozó és analógia útján ugyanezen cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára is megfelelően alkalmazandó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy magán a grafikai ábrázoláson kívüli egyéb informatív elemek, mint például az érintett közönség észlelése, szintén felhasználhatók a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása céljából (lásd a fenti 40. pontot).

69      A jelen ügyben kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 46. pontjában helyesen tekintette a szóban forgó játékfigura alapvető jellemzőinek azokat a jellemzőket, amelyek annak emberi jelleget kölcsönöznek, nevezetesen a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat.

70      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 51. pontjában szintén helyesen tekintette lényegesnek a szóban forgó figura díszítő‑ és fantáziaelemeit, nevezetesen a fej henger alakú formáját, a nyak rövid és téglatest alakú formáját, valamint a törzs trapezoid alakját. A téglatest alakú és kompakt dizájn, valamint az általános arányok szintén fontos grafikai elemeit képezik az említett figurának.

71      Ugyanakkor a fellebbezési tanács tévesen korlátozta a vitatott védjegy alapvető jellemzőit a fenti 69. és 70. pontban említett jellemzőkre az emberi vonásokkal rendelkező játékfigura formájának grafikai ábrázolása alapján, és lényegében tévesen állapította meg azt, hogy az e játékfigura fején lévő csatlakozóelem, a kezein található kampók, valamint a lábai alatt és azok hátulján lévő lyukak, amelyek funkciója nem következtethető ki az említett védjegyből, nem az emberi vonásokat mutató, szerepjátékra és történetmesélésre szolgáló játékfigurák szokásos funkcióit szolgálják, és így ezen elemek nem számíthatók az említett játékfigura alapvető jellemzői közé.

72      Ugyanis a szóban forgó figura fején lévő bütyökből, a kezek kampóiből és a lábak alatt és azok hátulján lévő lyukakból eredő alapvető jellemzőkre következtetni lehet a vitatott védjegyből, tekintettel annak grafikai ábrázolására, de más informatív elemekből is, különösen a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerének közönség általi ismertségéből, amint az a felperes által az ügy irataihoz csatolt iratokból kitűnik (lásd a fenti 27., 53. és 54. pontot), már amennyiben azok a felperes által a Törvényszék előtt kifejtett jogalapokhoz és érvekhez kapcsolódnak (lásd a fenti 21. pontot), amely szintén közismert ténynek minősül (lásd a fenti 55. pontot).

73      Ily módon meg kell állapítani, hogy a szóban forgó játékfigura fején lévő bütyök, a kezek kampói, illetve a lábak hátulján és azok alatt lévő lyukak a vitatott védjegy alapvető jellemzőit képezik, tekintettel annak „illeszthető építőjáték‑figura” jellegére. Ezek az elemek fontosnak bizonyulnak e figura más termékekkel való kompatibilitása és összeszerelhetősége szempontjából.

74      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 45–52. pontjában tehát értékelési hibát vétett, amikor csupán azokat a jellemzőket tekintette alapvetőknek, amelyek a szóban forgó figurának emberi külsőt adó „nem műszaki jellegű” jellemzők, vagyis a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat, és így nem tekintette alapvetőknek azokat a jellemzőket, amelyek a vitatott védjegy mint illeszthető építőjáték‑figura szempontjából véve „műszaki jellegűek”, vagyis a fejen lévő bütyköt, a kezek kampóit, valamint a lábak hátulján és alján található lyukakat.

75      A fellebbezési tanács ily módon tévesen tette, hogy a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek megállapítása céljából csak e védjegy grafikai ábrázolásának a figyelembevételére szorítkozott, és elmulasztotta figyelembe venni a konkrét áru jellegére vonatkozó egyéb hasznos elemeket, különösen a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerének közönség általi ismertségét.

76      A megtámadott határozat 49. pontjában a fellebbezési tanács azt is tévesen állapította meg, hogy a felperes érvelésének elfogadása azt eredményezné, hogy a vitatott megjelölés formáját olyan további elemekkel kellene kiegészíteni, amelyeket az valójában nem tartalmaz, és az ilyen önkényes kiegészítés jogellenes lenne. A szóban forgó játékfigura fején lévő bütyök, a kezek kampói, illetve a lábak hátulján és azok alatt lévő lyukak nyilvánvalóan e figura részét képező jellemzőknek minősülnek, nem csak annak grafikai ábrázolása alapján, hanem más olyan hasznos elemek alapján is, mint például a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerének közönség általi ismertsége. E jellemzők tehát semmiképpen sem képezik a konkrét áru olyan elemekkel történő „önkényes kiegészítését”, amelyek nem minősülnek az alkotóelemeinek.

77      Mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy bár a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a megtámadott határozat 51. pontjában felsorolt jellemzők a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek minősülnek, értékelési hibát vétett, amikor nem tekintette lényegesnek a felperes által hivatkozott további jellemzőket, nevezetesen a fejen lévő bütyköt, a kezeken lévő kampókat, illetve a lábak hátulján és azok alatt lévő lyukakat.

–       Arról a kérdésről, hogy az adott forma magának az árunak a jellegéből következik‑e

78      A megtámadott határozat 51–54. pontjában a fellebbezési tanács számbavette a fenti 64. pontban felsorolt díszítő‑ és fantáziaelemeket, és megállapította, hogy ezen elemek kombinációját úgy alakították ki, hogy a szóban forgó játékfigurának eredeti vagy fantáziadús megjelenést kölcsönözzenek az általa keltett összbenyomást illetően. A fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy egy játékfigura olyan árufajtának tekinthető, amelynek esetében főszabály szerint széles körű alkotói szabadság áll fenn. Álláspontja szerint a 28. osztályba tartozó játékfigura vagy figura konkrétan bármely – a vitatott megjelölés sajátos formájától eltérő – forma alapulvételével megtervezhető, és a lehető legnagyobb fokú alkotói szabadsággal módosítható és alakítható. Például a tervező kénye‑kedve szerint a lábakat a lajstromozott téglatest‑formától eltérő, lekerekített formával is ki lehetne alakítani, és a törzsnek is lehetne más a formája, akár téglatest vagy lekerekített forma, a konkrétan lajstromozott trapezoid forma helyett. Bár egy emberi formával rendelkező játékfigurának vagy figurának kétségkívül rendelkeznie kell fejjel, törzzsel, két kézzel és két lábbal, amelyek emberi külsőt kölcsönöznek neki, ezen alapvető jellemzők konkrétan bármilyen formát ölthetnének.

79      A megtámadott határozat 55. és 56. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az ilyen alkotói szabadság nemcsak a 28. osztályba tartozó szóban forgó árukra, hanem mutatis mutandis a 9. és 25. osztályba tartozó többi érintett árura is (amelyekre vonatkozóan hiányolta a felperes tényleges magyarázatait) ugyanúgy vonatkozik, akkor is, ha azokat játékfigura vagy emberi alakú figura formájában gyártják, és még inkább, ha azokat bármilyen más formában tervezték volna meg. A fellebbezési tanács szerint a felperes magyarázataiból az sem derült ki egyértelműen, hogy a vitatott megjelölés „kizárólag” az áru jellegéből következő formából áll, és azok az okok sem derülnek ki világosan, hogy a szóban forgó árukat miért kellett „szükségszerűen” a lajstromozott játékfigura formájában megtervezni. Ezenkívül a felperes nem bizonyította, hogy az említett áruk formája a jellegükből következő elemeket tartalmaz, és a vitatott megjelölés egészében véve nem mutat olyan formát, amely elkerülhetetlenül ugyanezen áruk kategóriájának felelne meg.

80      A megtámadott határozat 57–59. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy önmagában az a tény, hogy a konkrét figura egy emberi alakot ábrázol, nem elegendő a vitatott védjegy oltalomképességének megcáfolásához a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjának megfelelően, mivel máskülönben az e rendelkezés által biztosított oltalom hatálya „a végtelenségig kiterjedne” attól a pillanattól kezdve, hogy az említett védjegynek van egy természetes kiindulási formája, mint jelen esetben az emberi test. Szerinte nem igaz, hogy a vitatott megjelölés egyszerűen a 9., 25. vagy 28. osztályba tartozó szóban forgó áruk olyan formáját ábrázolja, amelynek alapvető jellemzői ezen áruk szokásos funkcióihoz kapcsolódnának. Arra a következtetésre jutott, hogy az említett cikkben foglalt feltételek nem teljesültek.

81      A felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó figura minden látható jellemzőjét (különösen a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat), legyenek azok akár alapvető, akár nem alapvető jellemzők, minden tekintetben úgy alakították ki, hogy az biztosítsa az áru szokásos funkcióját, azáltal, hogy az illeszkedik a beavatkozó fél építőkockáihoz és más figuráihoz.

82      Emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint meg kell tagadni az olyan formák lajstromozását, amelyek minden alapvető jellemzője elengedhetetlenül kapcsolódik az áru funkciójához vagy szokásos funkcióihoz (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 25. pont).

83      Azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenti 44. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja nem alkalmazható olyankor, ha a vitatott védjegy az áru olyan formájára vonatkozik, amelyben egy másik díszítő‑ vagy fantáziaelem, amely nem elengedhetetlen az áru szokásos funkciójához, fontos vagy alapvető szerepet játszik (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. szeptember 18‑i Hauck ítélet, C‑205/13, EU:C:2014:2233, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      Így a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja nem alkalmazható, ha a vitatott védjegy az áru olyan formáját ábrázolja, amely legalább egy olyan alapvető jellemzővel rendelkezik, amely nem tartozik szorosan ezen áru szokásos funkciójához, vagy másként fogalmazva, ha a formának legalább egy olyan alapvető jellemzője van, amely nem magának az árunak a jellegéből következik, és így a vitatott védjegy nem „kizárólag” magának az árunak a jellegéből következő formából áll (lásd a fenti 45. pontot).

85      A jelen ügyben a szóban forgó forma tehát akkor alkalmas az európai uniós védjegyoltalomra, ha annak legalább egy alapvető jellemzője nem elválaszthatatlan része a játékfigurák szokásos funkciójának vagy az illeszthető építőjáték‑figurák szokásos funkciójának.

86      Márpedig meg kell állapítani, hogy a szóban forgó figura fejének cilinderes vagy „hengeres” formája nem tűnik elengedhetetlennek sem a játékfigurák, sem az illeszthető építőjáték‑figurák szokásos funkciójához. Ugyanez vonatkozik a nyak rövid és négyszögletes formájára, a törzs trapezoid, lapos és szögletes formájára, valamint a karoknak a kézfejekkel, illetve a lábaknak a lábfejekkel együtt való sajátos megformálására.

87      A szóban forgó forma ezen alapvető jellemzőinek konkrét kialakítása tehát csupán a játékfigurák vagy illeszthető építőjáték‑figurák szokásos funkciója konkrét alkalmazásának egyik lehetséges kifejeződése.

88      Így a megtámadott határozat 51. pontjában említett és a fenti 86. pontban felsorolt díszítő jellegű és fantázia szülte jellemzők (lásd a fenti 64. és 78. pontot) a játékfigura és az illeszthető építőjáték‑figura tervezőjének alkotói szabadságából következnek. Míg az emberi vonások és az összeszerelést szolgáló eszközök megléte alapvetően az áru kettős jellegéből következik, ezen elemek kialakítását illetően nagyfokú szabadság áll fenn. E nagyfokú alkotói szabadságra tekintettel az illeszthető építőjáték‑figurákat illetően az említett jellemzők sok más – a vitatott védjegy formájától eltérő – formát ölthetnek.

89      A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg a megtámadott határozat 53. pontjában, hogy ezen alapvető jellemzők, tekintettel a díszítő és fantázia szülte jellegükre, főszabály szerint „nagyfokú alkotói szabadsággal” módosíthatók és alakíthatók ki.

90      E tekintetben nem megalapozott a felperes azon állítása, amely szerint „a vitatott védjegy semelyik jellemzője, sőt annak semelyik alapvető jellemzője, illetve egészében véve a vitatott védjegy sem tartalmaz semmilyen olyan díszítő jellegű vagy fantázia szülte elemet, amely túlmenne a leírt funkcionalitáson”, nem megalapozott, és azt el kell utasítani. A fenti 86. pontban felsorolt alapvető jellemzők ugyanis ilyen elemeket képeznek.

91      Ebből következik, hogy a felperes, akire a bizonyítási teher a jelen törlési eljárásban hárul (lásd a fenti 26. pontot), nem cáfolta azt a megállapítást, amely szerint a szóban forgó áru legalább egy alapvető jellemzője nem elengedhetetlen a játékfigura, illetve az illeszthető építőjáték‑figura szokásos funkciójához.

92      A fenti 83. és 84. pontban kifejtett elvekre tekintettel e megállapítás elegendő a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontja alkalmazhatóságának kizárásához.

93      Azt a következtetést kell levonni, hogy a fenti 59. és 74. pontban megállapított értékelési hibák ellenére, amelyek a fentiekre tekintettel nincsenek kihatással a megtámadott határozat jogszerűségére, a fellebbezési tanács helyesen erősítette meg a vitatott védjegy lajstromozhatóságát a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja alapján.

94      Az első jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértésére alapított, második jogalapról

95      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát vétett a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok alkalmazása során.

96      Először is, ami a szóban forgó áru funkcióját és alapvető jellemzőit illeti, a felperes arra hivatkozik, hogy e jellemzőket nem elvontan, hanem azon konkrét módra tekintettel kell értékelni, ahogyan azok a vitatott védjegy ábrázolásában kialakított módokon megjelennek. A felperes szerint az a tény, hogy az illeszthető építőjáték‑figurát elméletileg a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerétől függetlenül is lehet játékfiguraként használni, nem az említett védjegynek adott forma jellemzője, és különösen nem fosztja meg azt az illeszthető építőjáték‑figura jellegétől. Ezenfelül arra hivatkozik, hogy a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat szerint a műszaki funkció értékelése nem alapulhat kizárólag a szóban forgó védjegy grafikai ábrázolásán.

97      Másodszor, ami a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek funkcionalitását illeti, a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy a megtámadott határozat 78–80. pontjában „egyáltalán nem foglalkozott” az általa bemutatott elemekkel. A felperes azt állítja, hogy az említett védjegy által ábrázolt illeszthető építőjáték‑figurának és elemeinek műszaki hatása abban rejlik, hogy a beavatkozó fél építőjáték‑rendszeréhez társítható és modulálható. Ezt az illeszthető építőjáték‑figurát és különböző elemeit minden tekintetben úgy tervezték meg, hogy azok a beavatkozó fél más illeszthető építőjáték‑figuráival és építőkockáival kombinálhatók legyenek. Az összeszerelési lehetőségek nagy száma csak az említett védjegy által ábrázolt illeszthető építőjáték‑figura e konkrét formája révén lehetséges. A vitatott védjegy minden jellemzőjének kizárólag az a célja, hogy biztosítsa e védjegynek és elemeinek a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszeréhez való társíthatóságát és moduláris jellegét. Nem csak a fejen lévő bütyök, a kampókkal ellátott kezek, valamint a lábak alatt és azok hátulján lévő lyukak, hanem közelebbről a fej mérete és dimenziói, henger alakja, a törzs lapos és szögletes formája, annak enyhén karcsúsított oldalai, a karok enyhe behajlítottsága, a csuklók, a kampókkal ellátott kezek és az elfordítható lábak, amelyek hosszúsága lehetővé teszi, hogy a figura négy bütyökre ráillesztve ülni tudjon, szintén kizárólag arra szolgálnak, hogy lehetővé tegyék az e védjegy által ábrázolt figura szerelhetőségét. Ugyanez vonatkozik az említett figura egészére, amelynek aránya és magassága, mely utóbbi pontosan a beavatkozó négy építőkockája magasságának felel meg, kizárólag arra szolgál, hogy lehetővé tegye annak az ilyen kockákkal való összeszerelését. Az illeszthető építőjáték‑figurák kompatibilitása elveszik vagy korlátozott lesz, ha eltérő formában jelenik meg. A fellebbezési tanács nem tudta megjelölni, hogy az említett védjegy mely, állítólagosan alapvető jellemzői tekinthetők fantázia szülte jellemzőknek, és nem kizárólag azok műszaki rendeltetéséhez kapcsolódóknak. A felperes szerint ebből következik, hogy a vitatott védjegy és elemeinek formája a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében véve „kizárólag” a leírt műszaki hatás eléréséhez szükséges. Az ugyanezen műszaki hatás elérését lehetővé tévő más formák meglétének szerinte nincs jelentősége és nem zárhatja ki az említett cikk alkalmazhatóságát.

98      Végül a felperes úgy véli, hogy érthetetlen a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 79. pontjában szereplő azon elemzése, amely szerint a vitatott védjegy „nem tartalmaz olyan vonalakat vagy mintákat, amelyek egyértelműen és minden kétséget kizáróan azt mutatnák, hogy a beavatkozó fél [építőjáték‑rendszerével] összefüggésben egymásba kapcsolható, illetve modulárisak”. E tekintetben a fellebbezési tanács ismét eltávolodott attól a jelenlegi ítélkezési gyakorlattól, amely szerint valamely védjegy jellemzői műszaki hatásának meghatározásához már nem fogadható el az, hogy kizárólag e védjegy lajstromozott alakjára és külső megjelenésére szorítkozzanak. A felperes illusztrációk segítségével részletesen bizonyította, hogy a grafikai ábrázoláson túl a vitatott védjegy rendelkezik a törlési kérelemben leírt funkciókkal.

99      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

100    A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának értelmében „[a] megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban […], ha kizárólag olyan formából áll, amely […] ii. a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges”.

101    Ebben az összefüggésben a Bíróság kiemelte, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjának célja annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom valamely vállalkozás számára monopóliumot nyújtson műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire nézve (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 43. pont).

102    A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli a szóban forgó térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő meghatározását. Az „alapvető jellemzők” kifejezést úgy kell érteni, hogy az a megjelölés legfontosabb elemeire vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 68. és 69. pont).

103    A megjelölés alapvető jellemzőit esetről esetre kell beazonosítani, anélkül hogy rendszerbeli hierarchia állna fenn azon különböző típusú elemek között, amelyeket egy megjelölés tartalmazhat. E beazonosítás történhet akár közvetlenül a megjelölés által keltett összbenyomás alapján, akár első lépésben a megjelölést alkotó egyes elemek egymást követő vizsgálatával (lásd analógia útján: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 70. pont).

104    Következésképpen valamely térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása – az esettől függően, és különösen a nehézségi fokára tekintettel – elvégezhető az említett megjelölés egyszerű vizuális elemzésével, vagy éppen ellenkezőleg, részletes vizsgálaton is alapulhat, amelynek keretében figyelembe veszik az értékelés szempontjából hasznos elemeket, mint például a felméréseket és szakértői véleményeket vagy az érintett áruval kapcsolatban korábban biztosított szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos adatokat (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 71. pont; 2019. október 24‑i Rubik’s Brand kontra EUIPO ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 71. pont). – Simba Toys [Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája], T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 49. pont).

105    Így az illetékes hatóság részletes vizsgálatot is végezhet, amelynek keretében a grafikai ábrázoláson és a védjegybejelentés benyújtásakor adott esetleges leírásokon kívül figyelembe veszi a megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő meghatározásához hasznos elemeket (2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 54. pont).

106    Ebből következik, hogy bár a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását főszabály szerint e megjelölés grafikai ábrázolásának vizsgálatával kell kezdeni, az illetékes hatóság más olyan hasznos informatív elemekre is hivatkozhat, amelyek lehetővé teszik e jellemzők helyes meghatározását, mint például az érintett közönség észlelése (2020. április 23‑i Gömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 30., 31. és 37. pont).

107    A fenti 104–106. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból tehát az következik, hogy a grafikai ábrázoláson kívüli egyéb informatív elemek, mint például az érintett közönség észlelése, felhasználhatók a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek azonosítására.

108    Sem a megjelölés elemeinek megkülönböztető képessége, sem a megjelölés használat révén megszerzett megkülönböztető képessége nem releváns a megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása szempontjából a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében (2019. szeptember 24‑i Roxtec kontra EUIPO ítélet). – Wallmax [Hét koncentrikus kék kört tartalmazó fekete négyzet ábrázolása], T‑261/18, EU:T:2019:674, 64. pont).

109    A szóban forgó forma alapvető jellemzőinek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja keretében történő meghatározása pontosan abból a célból történik, hogy lehetővé váljon az említett forma funkcionalitásának vizsgálata (2022. március 30‑i Egy ugrálóbakancs formája ítélet, T‑264/21, nem tették közzé, EU:T:2022:193, 41. pont).

110    Amint a megjelölés alapvető jellemzői meghatározásra kerültek, az EUIPO‑nak meg kell vizsgálnia, hogy e jellemzők mindegyike a szóban forgó áru műszaki funkcióját szolgálja‑e (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 72. pont), vagy pontosabban ezen áru valamely műszaki funkcióját (lásd: 2020. április 23‑i Gömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111    Valamely megjelölés 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett funkcionalitásának elemzéséhez a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges forma alapvető jellemzőit lehetőség szerint az ábrázolt konkrét áru műszaki funkciójára tekintettel kell értékelni. Az ilyen elemzést nem lehet adott esetben a konkrét termék funkciójára vonatkozó kiegészítő elemek figyelembevétele nélkül elvégezni, még akkor sem, ha azok az ábrázolásban nem láthatók (2016. november 10‑i Simba Toys kontra EUIPO ítélet, C‑30/15 P, EU:C:2016:849, 46. és 48. pont).

112    Így valamely megjelölés 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett funkcionalitásának vizsgálata során az uniós bíróságot nem kizárólag a védjegy grafikai ábrázolása alapján látható funkciók kötik, hanem figyelembe kell vennie a konkrét áru egyéb elemeit is, mint például a Rubik kocka esetében alkalmazott rotációs mechanizmust (lásd ebben az értelemben: 2019. október 24‑i Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 85. és 86. pont), a Lego kocka esetében a kocka alsó felületét (2008. november 12‑i Lego Juris kontra OHIM – Mega Brands [Piros Lego kocka] ítélet, T‑270/06, EU:T:2008:483, 78. pont), illetve egy tapasz esetében annak hatásmechanizmusát (2018. január 31‑i Novartis kontra EUIPO – SK Chemicals [Transzdermális tapasz ábrázolása], T‑44/16, nem tették közzé, EU:T:2018:48, 37. pont). Mindenesetre, az uniós bíróság nem tehet hozzá a konkrét áru formájához olyan elemeket, amelyek annak nem képezik alkotórészét (2021. június 3‑i Yokohama Rubber és EUIPO kontra Pirelli Tyre, C‑818/18 P és C‑6/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:431, 62–66. pont).

113    Ezzel szemben, noha a megjelölés grafikai ábrázolásából nem következő információkat is figyelembe lehet venni annak megállapításához, hogy ezek a jellemzők a szóban forgó áru valamelyik műszaki funkciójának felelnek‑e meg, ezeknek az információknak objektív és megbízható forrásból kell származniuk, és nem terjedhetnek ki az érintett közönség általi észlelésre (2020. április 23-i Gömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 37. pont).

114    Azon feltétellel kapcsolatban, mely szerint valamely forma védjegyként történő lajstromozása kizárólag akkor tagadható meg a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján, ha e forma a célzott műszaki hatás eléréséhez „szükséges”, e feltétel nem jelenti azt, hogy a szóban forgó formának kell lennie az egyetlen olyan formának, amely e hatás elérését lehetővé teszi (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 53. pont).

115    Az ugyanazon műszaki hatás elérését lehetővé tévő más formák létezése a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazása szempontjából nem minősül olyan körülménynek, amely a lajstromozást kizáró ok alkalmazhatóságát kizárná (lásd: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 58. és 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

116    Másként fogalmazva, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjával ellentétes bármely olyan forma lajstromozása, amely alapvető jellemzőit tekintve kizárólag az árunak az adott műszaki hatás elérését műszakilag lehetővé tevő és ahhoz elégséges formájából áll, még akkor is, ha ez a hatás más, azonos vagy más műszaki megoldást alkalmazó formák révén is elérhető (2008. november 12‑i Piros Lego kocka ítélet, T‑270/06, EU:T:2008:483, 43. pont).

117    Az áru formájából álló megjelölés funkcionalitásának vizsgálata keretében mindössze azt szükséges vizsgálni, az említett megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását követően, hogy e jellemzők az érintett áru műszaki funkciójának felelnek‑e meg. E vizsgálatnak, egészen nyilvánvaló módon, a védjegyként bejelentett megjelölés, nem pedig a más formákból álló megjelölések elemzésére kell irányulnia. Valamely forma jellemzőinek műszaki funkcionalitása többek között a korábbi szabadalmakra vonatkozó, az érintett forma funkcionális elemeit leíró dokumentáció figyelembevételével értékelhető (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 84. és 85. pont).

118    Kizárólag az olyan formák nem részesülhetnek védjegyoltalomban, amelyek kizárólag valamely műszaki megoldást testesítenek meg, és amelyek védjegyként történő lajstromozása ténylegesen akadályozná e műszaki megoldás más vállalkozások általi használatát (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 48. pont; 2012. szeptember 19‑i Reddig kontra OHIM – Morleys [Késnyél] ítélet, T‑164/11, nem tették közzé, EU:T:2012:443, 24. pont; 2019. október 24‑i Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 45. pont). Valamely áru kizárólag funkcionális formájának védjegyként történő lajstromozása lehetővé tenné e védjegy jogosultja számára, hogy megtiltsa más vállalkozásoknak nemcsak az azonos forma, hanem a hasonló formák használatát is (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 56. pont; 2012. szeptember 19‑i Reddig kontra OHIM – Morleys [Késnyél] ítélet, T‑164/11, nem tették közzé, EU:T:2012:443, 22. pont; 2019. október 24‑i Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 46. pont).

119    Egy vagy több kisebb önkényes elem megléte egy olyan megjelölésben, amelynek minden alapvető elemét az a műszaki megoldás határozza meg, amelyet e megjelölés fejez ki, nem befolyásolja azt a következtetést, miszerint az említett megjelölés kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából áll. Az említett értelmezés továbbá, amennyiben feltételezi, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja csak akkor alkalmazandó, ha valamely megjelölés alapvető jellemzőinek mindegyike funkcióval bír, az említett értelmezés biztosítja, hogy e megjelölés védjegyként történő lajstromozása nem tagadható meg e rendelkezés alapján, ha a szóban forgó forma jelentősebb, funkcióval nem bíró elemet is magában foglal, mint amilyen egy, az említett formában jelentős szerepet játszó díszítő vagy fantázia szülte elem (lásd: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. május 11‑i Yoshida Metal Industry kontra EUIPO ítélet, C‑421/15 P, EU:C:2017:360, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

120    Így a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem alkalmazható, ha a bejelentett vagy vitatott védjegy az áru olyan formájára vonatkozik, amelyben egy nem funkcionális elem, mint például a díszítő vagy fantázia szülte elem, fontos szerepet játszik. Ilyen esetben a versenytárs vállalkozások könnyen hozzáférhetnek azonos értékű funkcionális jelleggel rendelkező alternatív formákhoz, miáltal nem áll fenn a kockázata annak, hogy sérül a műszaki megoldás elérhetősége. E műszaki megoldást a védjegyjogosult versenytársai könnyedén foglalhatják olyan áruformákba, amelyek nem ugyanazon, funkcióval nem rendelkező elemmel rendelkeznek, mint az említett védjegyjogosult áruformája, és amelyek e formával tehát nem azonosak, és nem is hasonlóak ahhoz (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 52. és 72. pont).

121    A fentiekből következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok csak akkor alkalmazható, ha a szóban forgó megjelölés valamennyi alapvető jellemzője szükséges azon műszaki hatás eléréséhez, amelyet az érintett áru megcéloz. Ez az ok azonban nem alkalmazható, ha olyan jelentős, nem funkcionális elem áll fenn, mint például a díszítő vagy fantázia szülte elem, amely az említett megjelölés alapvető jellemzőjét képezi, de amely nem szükséges az ilyen műszaki hatás eléréséhez.

122    Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában foglalt kizáró ok nem alkalmazható, ha a formának legalább egy olyan alapvető jellemzője van, amely nem következik magának az árunak a jellegéből, és így a vitatott védjegy nem „kizárólag” az áru jellegéből következő formából áll.

123    Az első jogalap megalapozottságát ezen elvek fényében kell megvizsgálni.

–       Az áru funkcionalitásának meghatározásáról

124    A szóban forgó áru jellegét illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 67. pontjában emlékeztetett arra, hogy a szóban forgó megjelölés egy kis játékfigurát ábrázol, amely egy speciális kialakítású emberi alakból áll (lásd a fenti 47. pontot). A fellebbezési tanács így ugyanezen határozat 77. pontjában azt állapította meg, hogy a jelen ügy egy, a 28. osztályba tartozó „játékok és játékszerek” kategóriájába sorolható játékfigurával kapcsolatos.

125    Az érintett termék műszaki funkcionalitását illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 71–74. pontjában úgy ítélte meg, hogy a figurák, illetve a játékok mint ilyenek olyan tárgyak, amelyekkel játszani szoktak, használatuk tehát szórakozásra és kikapcsolódásra irányul, illetve időtöltésre és szórakoztatásra szolgál. Elismerte, hogy kétségtelenül lehetséges, hogy mind az alapvető jellemzők (fej, törzs, karok és lábak) kialakítása, mind pedig az összes nem alapvető elem (például a kezek és a lyukak) kialakítása lehetővé teszi a szóban forgó játékfigurának Lego építőkockákkal és más Lego elemekkel való összeszerelését, és vitathatatlan, hogy a Lego figura kompatibilis a beavatkozó fél építőjáték‑rendszerével. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy az is köztudomású, hogy főszabály szerint a Lego figurával ugyanúgy lehet játszani, mint bármely játékfigurával (vagyis azt kézben tartva, mozgatva, szétszerelve stb.), anélkül hogy azt feltétlenül e moduláris építőjáték‑rendszerhez társítanák. Szerinte az a tény, hogy a szóban forgó játékfiguráknak főszabály szerint az a célja, hogy szerepjátékra és történetmesélésre ösztönözzenek, és hogy az említett moduláris rendszerrel való kompatibilitása indokként hozzájárult az említett játékfigura jobbá tételéhez és elképzelt felhasználásához, maga a felperes által – például a BDR 3. mellékletben – előterjesztett érvekből és bizonyítékokból derült ki.

126    A megtámadott határozat 78. és 79. pontjában a fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy a szóban forgó játékfigura formájának „hatása” egyszerűen az, hogy annak emberi vonásokat kölcsönöz, és hogy az a tény, hogy e játékfigura egy emberi alakot ábrázol, és arra alkalmas megfelelő játszóközegben használható, nem minősül „műszaki hatásnak”. A 2019. október 24‑i Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélettel (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 88. pont) ellentétben, amely konkrétan a 28. osztályba tartozó „háromdimenziós kirakójátékokra” vonatkozott, a jelen ügyben az ugyanezen osztályba tartozó „játékok és játékszerek” tekintetében nem kellett figyelembe venni további elemeket (mint például egyes elemek elforgathatóságát, valamint a nem látható elemeket).

127    Emlékeztetni kell arra, hogy azokat a funkciókat, amelyeknek a szóban forgó forma alapvető jellemzői megfelelnek, a lehető legnagyobb mértékben az ábrázolt konkrét árura tekintettel kell értékelni (lásd a fenti 111. pontot).

128    A jelen ügyben a fellebbezési tanács kétségkívül helyesen állapította meg azt, hogy a konkrét áru lényegében a 28. osztályba tartozó figura (lásd a fenti 49–51. pontot), és hogy ezen áru formájának nem a műszaki hatása volt az, ami e figurának emberi külsőt kölcsönzött annak érdekében, hogy ezen „emberke” szerepjátékokhoz és történetmeséléshez legyen használható.

129    Ebből a szempontból meg kell állapítani, hogy a vitatott védjegy bizonyos alapvető jellemzőinek, nevezetesen a fejnek, a törzsnek, a karoknak és a lábaknak az a funkciója, hogy a szóban forgó figurát emberi vonásokkal ruházza fel. Mivel a „játékfigurát” mint árut akadályoktól és kötöttségektől mentesen szánják játszásra, az említett figura emberi vonásainak egésze arra irányul, hogy a figurával önmagában is, azaz a moduláris építőjáték‑rendszer bármely más elemétől függetlenül is játszani lehessen. Az a tény, hogy e figura egy emberi alakot ábrázol, és bármilyen erre alkalmas játszóközegben felhasználható, nem minősül „műszaki hatásnak” (lásd ebben az értelemben: 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítélet, T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379, 31., 32. és 34. pont).

130    Mindezeken túl meg kell állapítani, hogy a konkrét áru illeszthető építőjáték‑figurának is minősíthető (lásd a fenti 52. pontot), amelynek műszaki funkcionalitása egyúttal annak illeszthető és moduláris jellegében, azaz a beavatkozó fél építőjáték‑rendszerének más játékelemeivel, például az építőkockákkal való összeszerelhetőségében rejlik.

131    A jelen ügyben ugyanis – ellentétben a 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítélet (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379) alapjául szolgáló korábbi törlési eljárással – a felperes által a jelen eljárásban ismertetett konkrét magyarázat alapján azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó figurának a moduláris építőjáték‑rendszerhez való illeszthetőségére a vitatott védjegyből lehet következtetni, tekintettel annak grafikai ábrázolására, de más hasznos elemekből is, különösen abból, hogy a közönség ismeri az olyan moduláris építőjáték‑rendszereket, mint amilyen a beavatkozó fél rendszere is, amint az a felperes által az ügy irataihoz csatolt iratokból kitűnik (lásd a fenti 27. pontot), már amennyiben azok a felperes által a Törvényszék előtt kifejtett jogalapokhoz és érvekhez kapcsolódnak (lásd a fenti 21. pontot).

132    Így például a BDR 3. mellékletéből, amely az a Lego Minifigure year by year – A visual History (francia kiadás: Les figurines Lego au fil du temps) egy kivonata, kiderül, hogy a Lego figurák „a Lego kockákkal és más elemekkel kompatibilis, testükre helyezett csatlakozókkal rendelkeznek”, illetve hogy „szétszedhetők és más figurák részeivel kombinálhatók, ezáltal pedig teljesen új figurák hozhatók létre”.

133    Ezenkívül az, hogy a közönség ismeri az olyan moduláris építőjáték‑rendszereket, mint a beavatkozó fél rendszere, az ítélkezési gyakorlat értelmében közismert ténynek minősül (lásd a fenti 55. pontot).

134    A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 73. pontjában tévesen sugallta, hogy az a körülmény, hogy a szóban forgó figurával anélkül is lehet játszani, hogy azt feltétlenül társítani kellene a beavatkozó fél építőjáték‑rendszeréhez, akadályát képezi az illeszthető és moduláris jelleg műszaki funkciója megállapításának. Ugyanis annak lehetősége, hogy a szóban forgó figurát játék céljára a beavatkozó fél moduláris rendszerétől függetlenül használják, nincs kihatással az illeszthető és moduláris jellegének műszaki funkciójára.

135    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 79. pontjában azt is tévesen állapította meg, hogy a vitatott védjegy, amelynek formája egy játékfigurából áll, „nem tartalmaz olyan vonalakat vagy mintákat, amelyek egyértelműen és világosan azt mutatnák, hogy a beavatkozó fél építőrendszeréhez illeszthetők, illetve azzal modulálhatók”.

136    Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 67–79. pontjában értékelési hibát vétett, amikor annak megállapítására szorítkozott, hogy a vitatott védjegy által ábrázolt áru funkcionalitása kizárólag azokból a nem műszaki hatásokból ered, hogy azzal játszani lehet és emberi vonásai miatt egy „emberkére” emlékeztet, és így elmulasztotta annak megállapítását, hogy e funkcionalitás magában foglalja az illeszthető vagy modulálható jelleg, vagy akár az összeszerelhetőség és illeszthetőség műszaki hatásait is.

137    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó árunak kettős rendeltetése van, egyszerre mutat emberi vonásokkal rendelkező „játékfigura” jelleget – amint azt a fellebbezési tanács a 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítéletet (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379) követően hozott határozatában megállapította –, illetve „illeszthető építőjáték‑figura” jelleget, amely az illeszthető jelleg és beavatkozó fél építőjáték‑rendszerével való modulálhatóság műszaki hatását mutatja.

138    Azt a következtetést kell levonni, hogy bár a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a termék nem műszaki hatása a játszásra való alkalmasságban és abban áll, hogy az az emberi vonásai miatt egy „emberkére” emlékeztet, értékelési hibát vétett azzal, hogy elmulasztotta megállapítani azt, hogy az említett termék műszaki hatása magában foglalja annak illeszthető és moduláris jellegét is.

–       A megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásáról

139    A megjelölés alapvető jellemzőit illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 69. és 70. pontjában a 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítéletre (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379, 30. és 32. pont) támaszkodott. Tekintettel a grafikai ábrázolására és arra a tényre, hogy az emberi megjelenésű figura formáját ölti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzői, amelyeknek köszönhetően annak emberi megjelenése van, a fej, a test (törzs), a kezek és a lábak. Ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó figura kezeinek pontos grafikai ábrázolása, fején lévő bütyök, valamint a lábai alatt és hátulján lévő lyukak – akár a vitatott megjelölés által keltett összbenyomást, akár annak különböző elemei vizsgálatának eredményét illetően – nem képezik a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőjét vagy jellemzőit.

140    A megtámadott határozat 75. és 76. pontjában a fellebbezési tanács ezenkívül emlékeztetett arra, hogy a Törvényszék a jelen ügyben vitatott védjeggyel azonos védjegy tekintetében korábban már kimondta, hogy a szóban forgó figura kezeinek, a fején lévő bütyöknek és a lábain lévő lyukaknak a grafikai ábrázolása önmagában véve, első ránézésre nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ezen elemeknek van‑e valamilyen műszaki funkciója, és adott esetben azt sem, hogy az milyen jellegű (2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítélet, T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379, 32. pont). Mindenesetre hozzátette, hogy még ha – a felperes állításához hasonlóan – el is fogadjuk, hogy a fent említett elemek formájának lehet olyan műszaki funkciója, amely abban áll, hogy lehetővé teszi azok más elemekkel, különösen egymásba építhető kockákkal való összeszerelését, ezek az elemek nem tekinthetők a védjegy legfontosabb elemeinek, sem az említett védjegy által keltett összbenyomásra tekintettel, sem az egyes elemeinek vizsgálatát követően. Szerinte ugyanis az említett elemek az ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősülnek a szóban forgó forma alapvető jellemzőjének, ráadásul semmi nem utal arra, hogy ezen elemek formájának alapvető funkcionális jellemzői az állítólagos műszaki hatásnak lettek volna betudhatók.

141    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli, hogy az érintett megjelölés alapvető jellemzőit, azaz annak legfontosabb elemeit a megjelölés által keltett összbenyomás vagy az e megjelölést alkotó egyes elemek egymást követő vizsgálata alapján, esetről esetre megfelelő módon határozzák meg (lásd a fenti 102. és 103. pontot).

142    Ezenkívül a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az önmagában vett grafikai ábrázoláson kívül egyéb informatív elemek, mint például az érintett közönség észlelése, szintén felhasználhatók a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek azonosítására (lásd a fenti 107. pontot).

143    A jelen ügyben kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 69. pontjában, a 2015. június 16‑i Csatlakozóval ellátott játékfigura formája ítéletet (T‑396/14, nem tették közzé, EU:T:2015:379) követően, helyesen tekintette a szóban forgó játékfigura alapvető jellemzőinek azokat a jellemzőket, amelyek annak emberi tulajdonságot kölcsönöznek, nevezetesen a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat.

144    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 51. pontjában szintén helyesen tekintette alapvetőknek a szóban forgó figura díszítő‑ és fantáziaelemeit, nevezetesen a fej henger alakú formáját, a nyak rövid és téglatest alakú formáját, valamint a törzs trapezoid alakját. A téglatest alakú és kompakt dizájn, valamint az általános arányok szintén az említett figura fontos grafikai elemei.

145    Mindazonáltal a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 70. pontjában tévesen korlátozta a vitatott védjegy alapvető jellemzőit a játékfigura formájának grafikai ábrázolása alapján a fenti 143. és 144. pontban említett jellemzőkre, és lényegében tévesen állapította meg, hogy e játékfigura fején a bütyök, a kezeken lévő kampók, valamint a lábai alatt és hátulján lévő lyukak, amelyek funkciója nem vezethető le az említett védjegyből, nem járultak hozzá egy olyan figurának a műszaki hatásához, amely csupán emberi vonásokat mutatott, és amelyet szerepjátékokhoz és történetmeséléshez szántak, ily módon ezek az elemek nem szerepelhettek az említett játékfigura alapvető jellemzői között.

146    Ugyanis az e játékfigura fején lévő bütyökből, kezein lévő kampókból és lábai alatt és hátulján lévő lyukakból álló alapvető jellemzőkre következtetni lehet a vitatott védjegyből, figyelemmel a grafikai ábrázolására, de más informatív elemekből is, különösen a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerének közönség általi ismertségéből, amint az a felperes által az ügy irataihoz csatolt iratokból kitűnik (lásd a fenti 27., 131. és 132. pontot), már amennyiben azok a felperes által a Törvényszék előtt kifejtett jogalapokhoz és érvekhez kapcsolódnak (lásd a fenti 21. pontot), amely szintén közismert ténynek minősül (lásd a fenti 133. pontot).

147    Ily módon meg kell állapítani, hogy a szóban forgó játékfigura fején lévő bütyök, a kezek kampói, illetve a lábak hátulján és azok alatt lévő lyukak a vitatott védjegy alapvető jellemzőit képezik, tekintettel annak „illeszthető építőjáték‑figura” jellegére. Ezek az elemek fontosnak bizonyulnak e figura más termékekkel való kompatibilitása és összeszerelhetősége szempontjából.

148    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 69–76. pontjában tehát értékelési hibát vétett, amikor csupán azokat a jellemzőket tekintette alapvetőknek, amelyek a szóban forgó figurának emberi külsőt adó „nem műszaki jellegű” jellemzők, vagyis a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat, és így nem tekintette alapvetőknek azokat a jellemzőket, amelyek a vitatott védjegy mint illeszthető építőjáték‑figura szempontjából véve „műszaki jellegűek”, vagyis a fejen lévő bütyköt, a kezek kampóit, valamint a lábak hátulján és alján található lyukakat.

149    A fellebbezési tanács ily módon tévesen tette, hogy a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek megállapítása céljából csak e védjegy grafikai ábrázolásának a figyelembevételére szorítkozott, és elmulasztotta figyelembe venni a konkrét áru jellegére vonatkozó egyéb hasznos elemeket, különösen a beavatkozó fél moduláris építőjáték‑rendszerének közönség általi ismertségét.

150    Mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy bár a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a megtámadott határozat 51. és 69. pontjában felsorolt jellemzők a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek minősülnek, értékelési hibát vétett, amikor nem tekintette alapvetőknek a felperes által hivatkozott további jellemzőket, nevezetesen a fejen lévő bütyköt, a kezeken lévő kampókat, illetve a lábak hátulján és azok alatt lévő lyukakat.

–       A formának a célzott műszaki hatás eléréséhez való szükségességének kérdéséről

151    A megjelölés alapvető jellemzőinek funkcionalitását illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 78–81. pontjában megállapította, hogy semmilyen bizonyíték nem enged arra következtetni, hogy a szóban forgó figura formája egészében a konkrét műszaki hatás eléréséhez lenne szükséges. Közelebbről úgy ítélte meg, hogy nem nyert bizonyítást, hogy ez a forma mint ilyen egészében véve szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye az illeszthető építőkockákkal való összeszerelést. Álláspontja szerint e forma „hatása” egyszerűen az volt, hogy a szóban forgó figura számára emberi vonásokat kölcsönöz, és az a tény, hogy a szóban forgó játékfigura egy emberi alakot ábrázol, és arra alkalmas játszókörnyezetben használható, nem minősül „műszaki hatásnak”. A 2019. október 24‑i Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélettel (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 88. pont) ellentétben, amely konkrétan a 28. osztályba tartozó „háromdimenziós kirakójátékokra” vonatkozott, a jelen ügyben az ugyanezen osztályba tartozó „játékok és játékszerek” tekintetében nem kellett figyelembe venni további elemeket (mint például egyes elemek elforgathatóságát és a nem látható elemeket). A fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott védjegy, amely egy játékfigura formáját ölti, nem rendelkezik olyan vonalakkal vagy mintával, amelyek világosan és egyértelműen a beavatkozó fél építőjáték‑rendszeréhez való társíthatóságára és moduláris jellegére utalnának. A felperes által e védjegy különböző használati jellemzőivel kapcsolatban felhozott példák a fellebbezési tanács szerint nem teszik lehetővé sem a „modularitás”, sem a műszaki hatás bizonyítását. Egyébiránt ez utóbbi szerint a jogvita tárgyát képező játékfigura lábainak elforgatását lehetővé tevő összeszerelhető elemek kialakítására vonatkozó DE 28 36 971 C2 német szabadalmi leírásból kifejezetten az következik, hogy annak nem minden eleme, hanem csak a lábai mutatták a célzott műszaki hatást.

152    A megtámadott határozat 82–86. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában szereplő „két korlátozás” („kizárólag” és „szükséges”) előírásával a jogalkotó megfelelően figyelembe vette azt a tényt, hogy az áru minden formája egy bizonyos pontig funkcionális, és ezért nem lenne helyénvaló valamely áru formája védjegyként történő lajstromozását kizárólag azon okból megtagadni, hogy az funkcionális jellemzőkkel rendelkezik (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 48. pont). A felperes azon érveinek elutasítását megelőzően, amelyek szerint a vitatott védjegy és elemeinek koncepciója „kizárólag” arra szolgál, hogy a beavatkozó fél építőkockáival kompatibilis legyen, a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy más vállalkozások is értékesíthetnek olyan játékfigurákat, amelyek más építőkockákhoz illeszthető csatlakozóelemeket és lyukakat tartalmaznak, de amelyeknek a védjegy és az általa ábrázolt figurák eltérő megjelenési formája – azaz a lábak, a karok, a törzs és a fej eltérő kialakítása – eltérő megjelenést kölcsönöz. A fellebbezési tanács szerint ugyanis az említett védjegy nem jogosítja fel a beavatkozó felet arra, hogy megtiltsa harmadik személyeknek vagy versenytársainak, hogy olyan játékszereket vagy illeszthető építőjáték‑figurákat forgalmazzanak, amelyek, bár műszakilag kompatibilisek az építőjáték‑rendszereivel, a lajstromozott formától eltérő formát öltenek (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 72. pont). A játékfigura bármilyen építőkocka‑rendszerrel való esetleges kompatibilitása semmiképpen sem volt monopolizálható a védjegyjog értelmében. Végül a fellebbezési tanács ismét hangsúlyozta, hogy amint azt a felperes a 28. osztályba tartozó játékokra és játékszerekre vonatkozó érveiben – amely érvek kifejtésére a 9. és 25. osztályba tartozó áruk tekintetében nem került sor – kifejtette, az alkotói szabadság nem csupán a 28. osztályba tartozó szóban forgó áruk tekintetében érvényes, hanem mutatis mutandis a 9. és 25. osztályba tartozó több áru vonatkozásában is. Következésképpen megállapította, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának feltételei nem teljesültek.

153    A felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó figura minden látható jellemzőjét (különösen a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat), legyenek azok akár alapvető, akár nem alapvető jellemzők, minden tekintetben úgy alakították ki, hogy az biztosítsa az áru műszaki hatását, azáltal, hogy az illeszkedik a beavatkozó fél építőkockáihoz és más figuráihoz.

154    Emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint meg kell tagadni az olyan formák lajstromozását, amelyek minden alapvető jellemzője az áru műszaki hatásának eléréséhez szükséges (lásd a fenti 119. pontot).

155    Azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenti 120. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem alkalmazható abban az esetben, ha a vitatott védjegy az áru olyan formájára vonatkozik, amelyben egy nem funkcionális elem, mint például egy díszítő vagy fantázia szülte elem, fontos szerepet játszik (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 72. pont).

156    Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok nem alkalmazható, ha a formának legalább egy olyan alapvető jellemzője van, amely nem az áru műszaki hatásának eléréséhez szükséges, és így a vitatott védjegy nem „kizárólag” valamely műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll (lásd a fenti 121.és 122. pontot).

157    A jelen ügyben a szóban forgó forma tehát akkor képezheti európai uniós védjegyoltalom tárgyát, ha annak legalább egy alapvető jellemzője nem közvetlenül az illeszthető építőjáték‑figurának szánt áru illeszthető vagy moduláris jellegét biztosító műszaki hatásból következik. Mellékesen meg kell jegyezni, hogy a játékfigurának szánt áru nem műszaki hatásai a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szempontjából nem relevánsak, és nem képezhetik akadályát a vitatott védjegy lajstromozásának.

158    Márpedig meg kell állapítani, hogy a szóban forgó figura fejének cilinderes vagy „hengeres” formája nem közvetlenül a beavatkozó fél moduláris rendszerébe illeszkedő építőjáték‑figurákkal való összeszerelhetőséget és összekapcsolhatóságot szolgáló műszaki hatásából ered. Ugyanez vonatkozik a nyak rövid és négyszögletes formájára, a törzs trapezoid, lapos és szögletes formájára, valamint a karoknak a kézfejekkel, illetve a lábaknak a lábfejekkel együtt vett sajátos megformálására.

159    Így a megtámadott határozat 51–54. pontjában említett és a fenti 158. pontban felsorolt díszítő és fantázia szülte jellemzők (lásd a fenti 64. és 78. pontot) a játékfigura, illetve az illeszthető építőjáték‑figura tervezőjének alkotói szabadságából erednek. Míg az emberi vonások és az összeszerelést szolgáló eszközök megléte alapvetően az áru kettős jellegéből következnek, ezen elemek kialakítását illetően nagy fokú szabadság áll fenn.

160    A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg a megtámadott határozat 53. és 84. pontjában, hogy ezen alapvető jellemzők, tekintettel a díszítő és fantázia szülte jellegükre, főszabály szerint nagyfokú alkotói szabadsággal módosíthatók és alakíthatók ki.

161    E tekintetben a felperes azon állítása, amely szerint „a vitatott védjegy egyetlen jellemzője, sőt annak egyetlen alapvető jellemzője – akárcsak egészében véve maga a vitatott védjegy – sem mutat olyan díszítő‑ vagy fantázia szülte elemet, amely túlmenne a leírt funkcionalitáson”, nem megalapozott, és azt el kell utasítani. A fenti 158. pontban felsorolt alapvető jellemzők ugyanis ilyen díszítő‑ és fantázia szülte elemnek minősülnek.

162    Ebből következik, hogy még ha az illeszthető és moduláris jelleghez kapcsolódó műszaki rendeltetést (a fenti 146. pontban felsorolt) alapvető jellemzők révén érik is el, léteznek más (a fenti 158. pontban felsorolt) alapvető jellemzők is, amelyek nem szükségesek a műszaki rendeltetés eléréséhez.

163    Amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 81. pontjában helyesen megállapította, a DE 28 36 971 C2 német szabadalom leírása, amelyet a felperes a BDR 9. sz. mellékletként nyújtott be, nem vezethet eltérő eredményre. Kétségtelen, hogy mivel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy e szabadalom leírásából az derül ki, hogy kizárólag a figura lábai rendelkeznek műszaki funkcióval, tekintettel arra, hogy az említett szabadalom nem vonatkozott a vitatott védjegy más jellemzőire, meg kell állapítani, hogy egy ilyen megállapítás önmagában nem extrapolálható abból a célból, hogy más jellemzőktől megtagadják a műszaki funkcionalitást. Szigorúan nézve, mivel a szóban forgó szabadalom csak a lábakra vonatkozik, a szóban forgó forma többi jellemzőjét illetően semmilyen értelemben nem vonható le belőle következtetés.

164    Mindenesetre tény, hogy a DE 28 36 971 C2 német szabadalom leírása csak a szóban forgó figura lábának elemeit illetően mutat műszaki hatást, a vitatott védjegy egyéb alapvető jellemzői tekintetében azonban nem. E szabadalom ugyanis a lábak hátsó oldalára és azokon lévő üreges részekre vonatkozik, és így csak az említett védjegy ezen alapvető jellemzőjére vonatkozik. Ami a figura fejének, törzsének, karjainak és lábainak adott külső megjelenés jellemzőit illeti, az említett szabadalom semmilyen utalást nem tartalmaz az esetleges műszaki hatásra vonatkozóan.

165    A fellebbezési tanács értékelése nem ellentétes a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja mögött meghúzódó érdekkel sem, amely annak elkerülésére irányul, hogy a védjegyoltalom valamely vállalkozás számára monopóliumot jelenthessen műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire (lásd a fenti 101. pontot). A fellebbezési tanács megfelelően figyelembe vette ezt az érdeket a megtámadott határozat 84. pontjában (lásd a fenti 160. pontot). A vitatott védjegy nem teszi lehetetlenné a versenytársak számára a játékok e kategóriájára jellemző adottságokkal rendelkező figurák forgalomba hozatalát. Nem teszi lehetővé a beavatkozó fél moduláris rendszerével kompatibilis, eltérő kialakítású figurák forgalmazásának megakadályozását sem. Amint arra lényegében a fellebbezési tanács ugyanezen határozat 53. pontjában rámutatott, az ilyen figurák esetében nagy fokú alkotói szabadság áll fenn.

166    Végül, ami a felperes azon kifogását illeti, amely szerint a fellebbezési tanács „egyáltalán nem foglalkozott” az általa kifejtett érveléssel és az általa benyújtott bizonyítékokkal, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a fellebbezési tanács nem követte a felperes álláspontját, nem jelenti azt, hogy nem vette figyelembe a felperes érvelését, sem azt, hogy nem vizsgálta meg a felperes bizonyítékait. A megtámadott határozat 80. és azt követő pontjaiban a fellebbezési tanács kifejezetten megvizsgálta a felperes által kifejtetteket, az előterjesztett példákat, valamint a DE 28 36 971 C2 német szabadalom leírását.

167    Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 7. pontjában összefoglalta a felperes jelen jogalapra vonatkozó érveit, és ugyanezen határozat 38. pontjában számbavette a felperes által előterjesztett bizonyítékokat. Ebből következik, hogy ezen érveket és bizonyítékokat a fellebbezési tanács figyelembe vette az értékelése során (lásd ebben az értelemben: 2022. június 29‑i bet‑at‑home.com Entertainment kontra EUIPO [bet‑at‑home] ítélet, T‑640/21, nem tették közzé, EU:T:2022:408, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

168    E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy az EUIPO szervezeti egységei nem kötelesek állást foglalni a felek által előterjesztett összes érvvel kapcsolatban. Elegendő azokat a tényeket és jogi megfontolásokat ismertetniük, amelyek a határozat főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentőséggel bírnak. Ebből következően az a tény, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe valamely fél összes érvét, vagy nem válaszolt ezen érvek mindegyikére, önmagában még nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy a fellebbezési tanács megtagadta volna ezek figyelembevételét. Másként fogalmazva, az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata meghozatalának indokait, és biztosítja, hogy az illetékes bíróság számára rendelkezésre álljanak a felülvizsgálat gyakorlásához elégséges információk (lásd: 2022. június 29‑i bet‑at‑home ítélet, T‑640/21, nem tették közzé, EU:T:2022:408, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen esetben ez a helyzet.

169    Ebből következik, hogy a felperes, akire a bizonyítási teher a jelen törlési eljárásban hárul (lásd a fenti 26. pontot), nem cáfolta azt a megállapítást, hogy a termék legalább egy alapvető jellemzője nem szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez.

170    A fenti 155. és 156. pontban kifejtett elvekre tekintettel e megállapítás elegendő a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontja alkalmazhatóságának kizárásához.

171    Azt a következtetést kell levonni, hogy a fenti 136. és 148. pontban megállapított értékelési hibák ellenére, amelyek a fentiekre tekintettel nincsenek kihatással a megtámadott határozat jogszerűségére, a fellebbezési tanács helyesen erősítette meg a vitatott védjegy lajstromozhatóságát a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján.

172    Ennélfogva a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

173    Ebből következik, hogy a megtámadott határozat nem szenved olyan hibában, amely indokolná a hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását.

174    A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

175    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

176    Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a BB Services GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.

Costeira Kancheva Tichy‑Fisslberger

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. december 6‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A felek kérelmei

A jogkérdésről

A vitatott védjegy törlésére irányuló kérelemről

Az elfogadhatóságról

A kereset elfogadhatóságáról a 9. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában

A felperesnek az EUIPO hoz benyújtott beadványaira való általános visszautalásáról

Az ügy érdeméről

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja i. alpontjának megsértésére alapított, első jogalapról

– Az áru jellegének meghatározásáról

– A megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásáról

– Arról a kérdésről, hogy az adott forma magának az árunak a jellegéből következike

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértésére alapított, második jogalapról

– Az áru funkcionalitásának meghatározásáról

– A megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásáról

– A formának a célzott műszaki hatás eléréséhez való szükségességének kérdéséről

A költségekről

*      Az eljárás nyelve: német.