AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2009. április 2.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Az eljárás megválasztása – Képviseletvezető – Üresedés – Szolgálati érdekből történő kirendelés – Hatáskör hiánya – A kirendelési eljárás alkalmazási köre”
Az F‑128/07. sz. ügyben,
az EK 236. és az EA 152. cikk alapján
Andreas Menidiatis, az Európai Közösségek Bizottságának tisztviselője (lakóhelye: Rhode‑Saint‑Genèse [Belgium], képviseli: S. A. Pappas ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Berscheid és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE
(második tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, H. Kreppel és S. Van Raepenbusch (előadó) bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. október 9‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. október 31‑én faxon érkezett keresetlevelével (az eredeti példány benyújtására 2007. november 7‑én került sor) A. Menidiatis az Európai Közösségek Bizottsága athéni (Görögország) képviseletének betöltetlen képviseletvezetői állására benyújtott pályázatát elutasító és e posztra az M. P.‑t kinevező 2001. december 21‑i határozat megsemmisítését kéri.
Jogi háttér
A szolgálati érdekből történő kirendelés
2 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 35. cikke értelmében:
„A tisztviselőket az alábbi hivatali státuszok egyikébe kell kinevezni:
a) aktív foglalkoztatás;
b) kirendelés;
c) személyes okokkal indokolt szabadság;
d) nem aktív státusz;
e) szabadság katonai szolgálat miatt;
f) szülői szabadság vagy családi okokkal indokolt szabadság.”
3 A személyzeti szabályzat 36. cikke kimondja:
„Az aktív foglalkoztatásban álló tisztviselő olyan személy, aki a IV. címben foglalt feltételeknek megfelelően ellátja az azon beosztással kapcsolatos feladatokat, amelybe kinevezték, vagy amellyel ideiglenesen megbízták.”
4 A személyzeti szabályzat 37. cikkének első bekezdése kimondja:
„A kirendelt tisztviselő olyan beiktatott tisztviselő, aki(t) a kinevezésre jogosult hatóság döntése alapján:
a) a szolgálat érdekében olyan utasítást kapott:
– hogy ideiglenesen az intézményén kívüli beosztást lásson el;
vagy
– hogy egy olyan személyt, aki a Szerződésekben előírt hivatalt lát el, vagy a Közösségek egyik intézményének vagy szervének választott elnökét, az Európai Parlament vagy a Régiók Bizottsága egyik politikai csoportjának, illetve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egyik csoportjának választott elnökét ideiglenesen segítse,
– hogy ideiglenesen olyan beosztásban dolgozzon, amely szerepel a kutatási és beruházási előirányzatokból finanszírozott beosztások listáján, és amelyet a költségvetési hatóságok ideiglenesnek minősítettek.
[…]”
5 A személyzeti szabályzat 38. cikke szerint:
„A szolgálat érdekében történő kirendelésre az alábbi szabályok vonatkoznak:
a) a kirendelésről a kinevezésre jogosult hatóság az érintett tisztviselő meghallgatása után határoz;
b) a kirendelés időtartamát a kinevezésre jogosult hatóság határozza meg;
c) az érintett tisztviselő minden hatodik hónap végén kérheti a kirendelés megszüntetését;
d) a 37. cikk [első bekezdése a) pontjának] első francia bekezdése alapján kirendelt tisztviselő különbözet fizetésére jogosult, amennyiben azon beosztás teljes díjazása, ahová kirendelték, kevesebb, mint amely az anyaintézménybeli besorolási fokozata és fizetési fokozata alapján megilleti; hasonlóképpen jogosult minden olyan járulékos költség megtérítésére, amely a kirendelésével kapcsolatban merül fel;
e) a 37. cikk [első bekezdése a) pontjának] első francia bekezdése alapján kirendelt tisztviselő továbbra is olyan nyugdíjjárulékot fizet, amely az anyaintézménybeli besorolási fokozata és fizetési fokozata szerinti aktív foglalkoztatása során megállapított illetményén alapul;
f) a kirendelt tisztviselő megtartja beosztását, magasabb fizetési fokozatba lépésre való jogát és az előléptetésre való alkalmasságát;
g) kirendelésének végével a tisztviselőt haladéktalanul vissza kell helyezni az általa korábban betöltött beosztásba.”
6 Végül az utoljára a 2006. június 13‑i, C (2006) 2318. sz. bizottsági határozattal módosított, a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott jogkörök gyakorlásáról szóló, 2005. június 16‑i bizottsági határozat (közzétéve a Közigazgatási Tájékoztató 2005. június 24‑i, 47/2004. számában) I. mellékletében szereplő táblázat „Előmenetel” elnevezésű III. részének 5. pontja a szolgálati érdekből történő kirendelésre vonatkozóan többek között előírja:
„A [k]abinetfőnök, a [k]abinetfőnök‑helyettes és a [k]épviseletvezető esetében: ha a Bizottság valamely tagjához történő kirendelésről van szó, e [kinevezési] jogkört a Bizottságnak a személyzeti és igazgatási ügyekért felelős tagja gyakorolja, az [e]lnökkel egyetértésben. Azt a főigazgatóságot, ahonnan a kirendelés történik, tájékoztatják.”
A középvezetői beosztású személyi állományról szóló határozat
7 A Bizottság 2004. április 28‑án meghozta a középvezetői beosztású személyi állományról szóló C (2004) 1597 határozatot, amelyet a Közigazgatási Tájékoztató 2004. június 23‑i, 73/2004. számában tettek közzé (a továbbiakban: PEI‑határozat).
8 A PEI‑határozat 2. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„A középvezetői szinthez tartozó tisztségek és személyi állomány
A középvezetői szinthez tartozó tisztséget két együttes feltétel fennállása jellemzi:
– valamely igazgatási egység állandó és folyamatos vezetésével jár;
– szerepel a Bizottság hivatalos szervezeti ábráján.
Az a személy tartozik a középvezetői szinthez, aki egyidejűleg minkét feltételnek megfelel.
Következésképpen az AD 13/AD 14 […] besorolási fokozatba tartozó egységvezetői, képviseletvezetői […], irodavezetői vagy képviseletvezetői tisztség valamely tagállamban, valamint a delegációvezető‑helyettesi tisztség középvezetői tisztségek […] és a jelen határozat hatálya alá tartoznak.
E tisztségekhez AD 9/AD 12 vagy AD 13/AD 14 besorolási fokozat tartozik.”
9 A PEI‑határozat 14. cikkének (2) bekezdése kimondja:
„Irodavezetők vagy képviseletvezetők valamely tagállamban
2.1 Kiválasztás
A 8. cikk [(1) bekezdésének] 3. pontjában és a 10. cikk (1) [bekezdésében] előírt záró beszélgetésre a sajtó- és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatójával, a személyzeti főigazgatóság főigazgatójával és a főtitkárral, vagy annak kérésére kijelölt előadóval kerül sor (lásd a 8. cikk [(1) bekezdésének] 3. pontját).
2.2 Kinevezés
Az AD 9/AD 12 szintű munkakörök esetén a kinevezésre jogosult hatóság jogkörét a sajtó- és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatója gyakorolja.
Az AD 13/AD 14 szintű munkakörök esetén a kinevezésre jogosult hatóság jogkörét a Bizottság elnökének és a Bizottság tagjainak egyetértésével a sajtó- és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatója gyakorolja.
[…]”
10 A Bizottság középvezetőinek szerepéről, feladatairól, kiválasztásáról és kinevezéséről szóló, 2004. december 10‑i közigazgatási útmutató (A*9/A*12 és A*13/A*14; a továbbiakban: közigazgatási útmutató) a következőket írja elő:
„Kiválasztás: a valamely tagállam irodavezetőivel vagy képviseletvezetőivel folytatott záró beszélgetésre a sajtó- és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatójával, a személyzeti főigazgatóság főigazgatójával és a főtitkárral, vagy annak kérésére kijelölt előadóval kerül sor […].
Kinevezés: az AD 9/AD 12 szintű munkakörök esetén [a kinevezésre jogosult hatóság jogkörét] a sajtó- és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatója gyakorolja.
Az AD 13/AD 14 szintű munkakörök esetén [a kinevezésre jogosult hatóság jogkörét] a Bizottság elnökének és a Bizottság tagjainak egyetértésével a sajtó- és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatója gyakorolja.”
A képviseletvezetői tisztség betöltésének módjáról szóló határozat
11 A Bizottság 2004. július 7‑én meghozta a képviseletvezetői tisztség betöltésének módjáról szóló C (2004) 2662 határozatot (a továbbiakban: PCR‑határozat), amelynek 1. cikke kimondja:
„A Bizottság képviseleteinek képviseletvezetői tisztsége betölthető akár (a [s]zemélyzeti szabályzat 37. cikke [első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése] és 38. cikke alapján) tisztviselő kirendelésével akár ideiglenes alkalmazott felvételével (az egyéb alkalmazottakról szóló alkalmazási feltételek [2. cikkének c) pontja] alá tartozó szerződéssel, A*/AD 12 besorolási fokozatba).”
12 A tisztviselőnek a képviseletvezetői állás betöltésére történő kirendelésére vonatkozó eljárást a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója által 2005. április 20‑án és május 26‑án kiadott feljegyzések szabályozzák. Ezen eljárás a következő szakaszokból áll:
„– A Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság előadót jelöl ki;
– a pályázatok továbbítása a [Kommunikációs] Főigazgatóságnak;
– előválogatás, szűkített lista elfogadása;
– beszélgetés a [Kommunikációs] Főigazgatóság főigazgatójával és az előadóval;
– a válogatásról készített jelentés továbbítása a [Személyzeti és Igazgatási] Főigazgatóságnak; e jelentésnek szólnia kell az előválogatásról és a szűkített lista elkészítéséről is;
– a [kinevezési tanácsadó bizottság (CCN)] írásbeli eljárása;
– a [Kommunikációs] Főigazgatóság főigazgatójának végső döntése;
– egyszerűsített eljárás (az [e]lnök, valamint Wallström és Kallas [a]lelnökök kabinetjeinek egyetértése);
– Kallas [a]lelnök döntése.”
A jogvita előzményei
13 2006. március 9‑én a Bizottság közzétette a COM/2006/961 álláshirdetést, amelynek célja az volt, hogy tisztviselő kirendelése vagy ideiglenes alkalmazott felvétele útján betöltse a Bizottság görögországi képviseletének képviseletvezetői állását.
14 Az álláshirdetésből többek között a következők derülnek ki:
„Az állásra olyan tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak jelentkezhetnek, akik a pályázati határidő zárónapján a Bizottság szolgálatában állnak, A* besorolási fokozatban. A pályázóknak a következő felvételi követelményeknek kell eleget tenniük:
1. [az egyetemi oklevél megszerzését követően szerzett] legalább tíz év szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük, lehetőleg az informatika, a kommunikáció, a média és/vagy politikai és gazdasági ügyek területén, amelyből legalább öt év vezetői beosztásban szerzett tapasztalat;
2. alapos görög nyelvismerettel kell rendelkeznie, szóban és írásban, továbbá az Európai Unió egy másik hivatalos nyelvének megfelelő ismerete szükséges. A jó francia és/vagy angol nyelvtudás előnyt jelent.
A Bizottság képviseletvezetői tisztségének betöltésére (a [s]zemélyzeti szabályzat 37. cikke [első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése] és 38. cikke alapján) tisztviselő kirendelésével vagy ideiglenes alkalmazottnak az egyéb alkalmazottakról szóló alkalmazási feltételek [2. cikkének c) pontja] alá tartozó szerződéssel, A*12 besorolási fokozatba történő felvételével kerül sor. A megbízatás időtartama […] kezdetben három év lesz, amely egy alkalommal, legfeljebb két évvel meghosszabbítható.
Amennyiben a sikeres pályázó A*12 besorolási fokozatnál magasabb besorolási fokozattal rendelkezik, kirendelése a jelenlegi besorolási fokozat és fizetési osztály megtartásával történik.”
15 A felperes mellett további tizenegy pályázó jelentkezett a Bizottság athéni képviseletének képviseletvezetői állására. A kiválasztási eljárás első szakaszában, a pályázatok áttekintése után az előválogató bizottság hét pályázót talált alkalmasnak az előválogató beszélgetésen való részvételre. A felperes neve nem szerepelt ezen elfogadott pályázók között.
16 Az előválogató bizottsággal történő előzetes beszélgetésekre 2006. május 15‑e és május 18‑a között került sor. A meghallgatott hét pályázó közül a bizottság négy pályázót javasolt a [Kommunikációs] Főigazgatóság főigazgatójának záró beszélgetésre.
17 Az előzetesen kiválasztott négy jelöltet a válogatóbizottsággal való beszélgetésre hívták, amely bizottság tagjai a [Kommunikációs] Főigazgatóság főigazgatója, C. Sørensen, előadói minőségben M. K., titkári minőségben pedig T. R. voltak. A meghallgatásokra 2006. július 7‑én került sor.
18 A záró beszélgetések során M. P. 82/100‑as pontszámot ért el, a másik három pályázó pedig 65/100, 69/100, illetve 74/100 pontot kapott.
19 A kinevezési tanácsadó bizottság (CCN) 2006. április 6‑i véleményében arra a következtetésre jutott, hogy „figyelembe véve az egyes jelöltek pályázatait, és a személyzeti szabályzat 37. cikke [első bekezdésének a) pontja és 38. cikke] alapján azok személyi aktáját, […] E. Y., K. K. és M. P. pályázata érdemes megfontolásra”.
20 A Bizottság alelnöke, S. Kallas 2006. december 20‑i határozata értelmében M. P.‑t a szolgálat érdekében 2007. január 1‑jei hatállyal három évre kirendelték a Bizottság athéni képviseletéhez, képviseletvezetői minőségben. Ugyanezen határozat rendelkezett arról, hogy M. P.‑t a kirendelés időtartamára AD 12 besorolási fokozatba sorolják be.
21 A 2006. december 21‑i feljegyzésben tájékoztatták a felperest pályázata elutasításáról és arról, hogy M. P.‑t nevezték ki a Bizottság athéni képviseletének képviseletvezetőjévé (a továbbiakban: megtámadott határozat).
22 2007. február 28‑án a felperes az említett határozattal szemben panaszt tett a [Kommunikációs] Főigazgatóság főigazgatójánál a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. E panaszt továbbították a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság illetékes szolgálatához, ahol 2007. április 17‑én vették nyilvántartásba.
23 2007. szeptember 25‑i határozatában, melyet a felperessel 2007. október 1‑jén közöltek, a Bizottság elutasította a fent említett panaszt.
A felek kérelmei és az eljárás
24 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a jogszabályok alapján határozzon a költségekről.
26 A tárgyalás végeztével a Közszolgálati Törvényszék felhívta a Bizottságot arra, hogy közölje vele azokat a tényeket, amelyek a Bizottság véleménye szerint jellemzik azon személyes viszonyt, amely a képviseletvezetők és a Bizottság kommunikációért felelős tagja között fennáll, és amely a személyzeti szabályzat 37. cikke alkalmazását igazolja , ahogyan azt a PCR‑határozat előírja. A Bizottság 2008. október 31‑i feljegyzésében, amely ugyanazon a napon telefax útján megérkezett a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához (az irat eredeti példányának benyújtására 2008. november 3‑án került sor), eleget tett e felszólításnak, a feljegyzést pedig 2008. november 4‑én továbbították a felperesnek, hogy megtegye észrevételeit. 2008. november 14‑i feljegyzésében, amely ugyanazon a napon telefax útján megérkezett a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához (az irat eredeti példányának benyújtására 2008. november 19‑én került sor), a felperes írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Ezen a napon sor került az eljárás szóbeli szakaszának lezárására, és a jelen ügy alkalmassá vált a határozathozatalra.
27 2008. december 1‑jei végzésével a Közszolgálati Törvényszék újból megnyitotta a szóbeli szakaszt, és felhívta a Bizottságot, hogy ha kíván, tegyen rövid észrevételt a felperes fent említett, 2008. november 14‑i feljegyzésére. A Bizottság élve a lehetőséggel 2008. december 15‑én írásbeli észrevételeket terjesztett elő.
A jogkérdésről
28 A felperes által keresetének alátámasztására felhozott jogalapok először is a kiválasztási eljárás jogellenességére és be nem tartására, másodszor az álláshirdetés jogellenességére, harmadszor az álláshirdetés be nem tartására, negyedszer a személyzeti szabályzat 11a. cikkének megsértésére, ötödször az athéni képviselet képviseletvezetői állása szintjének csökkentésére és a PCR‑határozat jogellenességére, hatodszor az álláshirdetés közzétételének késedelmes voltára, hetedszer az érzékenynek mondott területeken működő tisztviselők rotációjára vonatkozó szabályok megsértésére, nyolcadszor az iratokhoz való hozzáférést megtagadó határozat indokolásának hiányára, kilencedszer hatáskörrel való visszaélésre vonatkoznak.
29 Különösképpen az első, a képviseletvezető kiválasztására irányuló eljárás jogellenességére és be nem tartására vonatkozó jogalapot kell megvizsgálni.
A felek érvei
30 A felperes első jogalapját két részre osztja.
31 A jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy jogellenes a Bizottság tagjainak részvétele a képviseletvezető kinevezésére irányuló eljárásban. A felperes megállapítja, hogy a jelen esetben a Bizottság athéni képviseletének vezetőjét Kallas alelnök határozatával azután nevezte ki, hogy megkapta a Bizottság elnöke kabinetjének, Wallström alelnök kabinetjének és Kallas alelnök kabinetjének hozzájárulását.
32 Márpedig objektíve nem indokolt a Bizottság tagjainak e beavatkozása a szóban forgó kiválasztási eljárásba, mivel ez utóbbiak nem rendelkeznek hatáskörrel vagy ügyvezetői felelősséggel, és nem kell közvetlen kapcsolatban állniuk a képviseletvezetőkkel, akik a biztosok megbízatásának lejártától függetlenül is hivatalban maradnak. A képviseletek a Kommunikációs Főigazgatóság politikai jogállással nem rendelkező decentralizált egységei. A képviseletvezetőknek a biztosi kabinetek vezetői kiválasztásához hasonló eljárás során történő, intuitu personae kiválasztása mindennemű jogi alapot nélkülöz.
33 2008. november 14‑i feljegyzésében a felperes azzal érvel, hogy a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése szerinti kirendelés, amelynek célja, hogy a kirendelt tisztviselő „olyan személyt, aki hivatalt lát el, ideiglenesen segítse”, feltételezi e tisztviselő fizikai jelenlétét e személy mellett. Mindenesetre a Bizottság nem bizonyította gyakori, rendszeres és szervezett kapcsolat fennállását, amely tükrözné a képviseletvezető és a kommunikációs stratégiáért felelős biztos közötti bizalmi viszonyt. A felperes e tekintetben aláhúzza a képviseletvezető szervezeti és hierarchikus kapcsolatát a Kommunikációs Főigazgatósággal.
34 A Bizottság ellenérve az, hogy a jelen esetben nem felvételről, hanem a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése szerinti kirendelésről van szó, amelyet a tisztség természete igazol.
35 Mindenekelőtt a képviselet feladata egyrészt a tájékoztatás, a helyi és tagállami médiumokkal, valamint a nagyközönséggel való kapcsolattartás a Bizottság politikáját illetően, másrészt az érintett tagállamra vonatkozó helyzetelemzés készítése a Bizottság számára. Így a képviselet teremt kapcsolatot a Bizottság, valamint az érintett tagállam nemzeti, regionális és helyi hatóságai között, a képviseletvezető pedig a Bizottság szóvivőjeként lép fel az érintett tagállamban, mégpedig a kommunikációért felelős biztossal szoros együttműködésben.
36 Az ilyen feladatok vitathatatlanul politikailag érzékeny jellegűek, ami magyarázatot ad a képviseletvezetői tisztség időtartamának három évre való korlátozására.
37 Ilyen körülmények között a képviseletvezető kiválasztása nem történhet ugyanúgy, mint a feladatait Brüsszelben ellátó AD 12 besorolási fokozatú egységvezető esetében. A Bizottság ezért döntött úgy, hogy a szolgálat érdekében történő kirendelés útján látja el „a Bizottság kommunikációs stratégiáért felelős tagja melletti képviseletvezetői feladatokat”. A képviseletvezetők esetében adott feladatra történő kirendelésről van szó, még akkor is, ha maguk a képviseletek szervezeti szempontból a Kommunikációs Főigazgatóság részét képezik.
38 A Bizottság hozzáteszi, hogy a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése nem követeli meg sajátos, a biztosi kabinet részét képező és szervezeti szempontból a Bizottság szolgálataitól elkülönült szervezethez tartozó poszt létét. E rendelkezés kifejezetten az ellátandó feladatokra helyezi a hangsúlyt, amelyek a jelen esetben a kirendelt tisztviselő és a Bizottság valamely tagja közötti különleges kapcsolatot igényelnek (lásd ebben az értelemben a T‑162/96. sz., Forcheri kontra Bizottság ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑421. és II‑1203. o.] 65. pontját).
39 A három biztosi kabinet részvételét a képviseletvezetői feladatok ellátására szánt tisztviselő kirendelésére irányuló eljárásban pontosan a képviseletvezetői tisztséggel járó különleges felelősség indokolja.
40 Az a tény, hogy az athéni képviselet vezetője kirendelésének időtartama nem esik egybe a biztos megbízatásával, irreleváns, mivel a szolgálati érdekből történő kirendelés időtartamát egyedül a kinevezésre jogosult hatóság állapítja meg (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2002. január 23‑án hozott ítélet [EBHT 2002., II‑163. o.] 51–53. pontját és a T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑385. és II‑1735. o.] 64–66. pontját).
41 Végezetül a jelen ítélet 26. pontjában említett, a Közszolgálati Törvényszék által feltett kérdésre válaszul 2008. október 31‑én előterjesztett, észrevételeiben a Bizottság a személyzeti szabályzat 37. cikke alkalmazásának igazolására azzal érvel, hogy a kommunikációs stratégiáért felelős biztos és a képviseletvezetők közötti kapcsolat szorossága a politikai eseményektől és a biztosok munkatársainak időbeosztásától függően változik. A Bizottság székhelye és a 27 képviselet közötti földrajzi távolságból adódóan lehetetlen heti vagy akár havi rendszerességgel közvetlen találkozásokat lebonyolítani az érintett biztos és a 27 képviseletvezető között. Mindazonáltal a közvetlen kapcsolattartás rendszeressége a kirendelt személy és azon személy között, aki mellé kirendelték, önmagában nem feltétele a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdése alkalmazásának, a kölcsönös bizalom fennállásának megítélése ugyanis nem szükségszerűen számszerűsíthető körülményen alapszik, mint amilyen a találkozók vagy telefonbeszélgetések száma. Ami fontos, az ezeknek az érintkezéseknek a tartalma, amely a legtöbb esetben bizalmas jellegű.
42 A képviseletvezetők és a kommunikációs stratégiáért felelős biztos közötti közvetlen kapcsolattartás különféle formákban jelenhet meg. Általában a következőkről van szó:
– telefonbeszélgetés vagy levélváltás egyrészt a biztos és kabinetjének tagjai, másrészt a képviseletvezetők között; a kapcsolattartás e formája a tagállamban zajló és a közösségi eseményektől függően változik, gyakorisága a biztos által az érintett tagállamban tett látogatást megelőzően növekszik;
– a biztos látogatása az érintett tagállamban, melynek során a képviseletvezető kíséri;
– a képviseletvezető kiküldetése Brüsszelbe, melynek során kötelezően találkozik a biztossal;
– évente legalább két alkalommal a biztos részt vesz a képviseletvezetők brüsszeli ülésén;
– a képviseletvezető által készített jelentés közvetlen továbbítása a biztosnak.
43 Első jogalapjának második részében a felperes vitatja a Bizottság alelnökének, S. Kallasnak azon jogkörét, hogy kinevezésre jogosult hatóságként eljárva valamely tisztviselőt képviseletvezetői állásra rendeljen ki. A felperes e tekintetben a PEI‑határozat 14. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik, amelyből számára az derül ki, hogy a Kommunikációs Főigazgatóság főigazgatója gyakorolhatja a kinevezésre jogosult hatóság jogkörét az AD 12 besorolási fokozatú képviseletvezetői tisztségre való kinevezés során. Márpedig a jelen esetben az említett főigazgató csupán javasolta M. P. kinevezését, a kinevezésről szóló döntést végül Kallas alelnök hozta meg.
44 A felperes szerint a PEI‑határozat hatálya nem korlátozható a személyzeti szabályzat 7. és 29. cikke alapján történő intézményen belüli áthelyezés és a kinevezés eseteire. Ugyanis e határozat, amely az egész középvezetői beosztású személyi állományra vonatkozik, és ahogyan az a határozat 1. cikkéből kiderül, a Bizottság összes szolgálatára és az azokhoz hivatalosan kapcsolódó szolgálatokra alkalmazandó, általános és kiterjedt hatállyal bír: e határozat szabályozza az iroda- és képviseletvezetők kiválasztásának és kinevezésének eljárását, függetlenül attól, hogy a szóban forgó eljárás kinevezésre, intézményen belüli vagy intézmények közötti áthelyezésre, előléptetésre vagy külső kiválasztásra „vonatkozik”. A PEI‑határozat 2. cikkének (1) bekezdése azt is pontosítja, hogy a határozat vonatkozik a képviseletvezetőkre, anélkül hogy a kijelölés módjáról szólna.
45 A PCR‑határozat nem akadálya a PEI‑határozat alkalmazásának. E két szöveg között semmiféle ellentmondás nincs. Irreleváns tehát az a körülmény, hogy a PCR‑határozatot a PEI‑határozat után hozták.
46 A felperes egyébként hangsúlyozza, hogy a PCR‑határozat meghozatala után elfogadott közigazgatási útmutató szerint a képviseletvezetők kiválasztásának és kinevezésének szabályai általában megegyeznek a többi középvezetői állásra alkalmazandó szabályokkal, noha vannak bizonyos különbségek a kinevezésre jogosult hatóságot és a PEI‑határozat 14. cikkének (2) bekezdése alapján eljáró kinevezési tanácsadó bizottságon kívül más bizottságok résvételét illetően.
47 Másfelől a kinevezésre jogosult hatóságokról szóló határozat I. mellékletében szereplő, a működési költségvetésből fizetett személyi állomány kinevezésére jogosult hatóságokra vonatkozó táblázat III. részének 5. pontja nem támasztja alá a Bizottság álláspontját, mivel e pontból az derül ki, hogy a személyzeti és igazgatási ügyekért felelős biztos csak akkor járhat el kinevezésre jogosult hatóságként, ha a szóban forgó kirendelés a Bizottság valamely tagja mellé történik, ami a jelen esetben nem áll fenn.
48 Végezetül a felperes rámutat, hogy a panaszát elutasító határozatot a biztosok testülete fogadta el, amely nem az e döntés meghozatalára jogosult kinevezésre jogosult hatóság. E szabálytalanság mutatja, hogyan politizálódik át valamely tisztviselő AD 12 besorolási fokozatba történő felvételi eljárásának egésze. A kinevezésre jogosult hatóságot megillető jogkörök elosztása szabályainak e megsértése sérti az eljárás elfogulatlan lefolytatásának elvét, és kétséget ébreszt az állásra pályázók érdemeinek valódi összehasonlító vizsgálatán alapuló versennyel kapcsolatban, amely vizsgálat a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód és a szakmai előmenetelhez való jog tiszteletben tartásának biztosítéka.
49 A Bizottság először is megjegyzi, hogy a PEI‑határozat a második preambulumbekezdése szerint a személyzeti szabályzat 2., 4., 5., 7. és 29. cikkén alapszik, és ebből következően a hatálya kiterjed a középvezetői állásoknak a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján, a szolgálat érdekében, intézményen belüli áthelyezéssel vagy a személyzeti szabályzat 29. cikke alapján, tisztviselő felvételével történő betöltésére. A személyzeti szabályzat 37. és 38. cikkére nem történik utalás.
50 Másodszor a Bizottság hangsúlyozza, hogy a vitatott eljárás nem tartozhat a PEI‑határozat hatálya alá, mivel a kinevezésre jogosult hatóságokról szóló határozathoz csatolt, a működési költségvetésből fizetett személyi állomány kinevezésére jogosult hatóságokra vonatkozó táblázat szerint a tisztviselőnek a szolgálat érdekében, képviseletvezetői tisztség betöltése céljából történő kirendelése esetén a kinevezésre jogosult hatóság a Bizottságnak a személyzeti és igazgatási ügyekért felelős tagja. Önálló kiválasztási eljárást kellett tehát előírni, amelyre a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója által 2005. április 20‑án és május 26‑án elfogadott határozatokkal került sor.
51 E körülmények között a felperesnek a közigazgatási tájékoztatóra és a PEI‑határozatra vonatkozó érve hatástalan, mivel a Bizottság tagja nem ügyelhet olyan határozat meghozatalával végződő eljárás szabályainak tiszteletben tartására, amelyre nézve nem e tag a kinevezésre jogosult hatóság.
52 Harmadszor, a három biztosi kabinetnek az athéni képviselet vezetője kinevezésében való állítólag alaptalan közreműködésére vonatkozó felperesi érvet illetően, a Bizottság válasza az, hogy az érintett biztosok közreműködése a kiválasztási eljárás utolsó előtti szakaszában a képviseletvezetői tisztség természetéből és Kallas alelnök kinevezésre jogosult hatósági minőségéből adódik.
53 Végezetül a biztosok testületének a panaszt elutasító határozat elutasítására való hatáskörének állítólagos hiányára vonatkozóan a Bizottság rámutat, hogy a 2. oldalon található, a kinevezésre jogosult hatóságokról szóló határozathoz csatolt, a működési költségvetésből fizetett személyi állomány kinevezésére jogosult hatóságokra vonatkozó táblázat V. részének 12. pontjára vonatkozó lábjegyzet kimondja:
„[…] amennyiben a vitatott határozatot a személyzeti és igazgatási ügyekért felelős biztos vagy a Bizottság hozta: a kinevezésre jogosult hatóság a Bizottság […]”.
54 Mivel a jelen esetben a megtámadott határozatot a Bizottság alelnöke, S. Kallas hozta, az e határozattal szemben emelt panaszra adott választ a biztosok testületének kellett elfogadnia.
55 Mindenesetre a Bizottság úgy véli, hogy az első jogalapot a jogszerűség érdekében hozták fel, és az elfogadhatatlan.
56 Ugyanis, mivel a felperest a pályázatok előválogató bizottság általi vizsgálatának szakaszában kizárták az eljárásból, az ő személyes helyzetét nem érinti az a kérdés, hogy az M. P. kirendelésével végződő eljárást a PEI‑határozat vagy más határozatok szerint kellett‑e lefolytatni, ugyanis még a PEI‑határozat alkalmazása esetén is azonos lett volna a felperesre vonatkozó határozat, lévén, hogy az előválogató bizottság összetétele a követett eljárástól függetlenül azonos.
57 A tárgyalás során a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdésének alkalmazhatatlanságára vonatkozó jogalappal szemben, azzal az indokkal, hogy arra sem a panaszban, sem a keresetlevélben nem hivatkoztak, hanem csupán a tárgyalás során, a Közszolgálati Törvényszék kérdésére adott válaszban.
58 A Bizottság ugyancsak a tárgyalás során kiemelte annak lehetőségét, hogy a képviseletvezető a személyzeti szabályzat 38. cikke g) pontjának megfelelően kirendelésének lejártakor haladéktalanul visszatérjen az általa korábban betöltött állásba. E lehetőség tökéletesen megfelel ezen állás követelményeinek, mivel az érintett és a Bizottságnak a kommunikációs stratégiáért felelős tagja közötti személyes kapcsolatra tekintettel ez utóbbi megbízatásának lejártakor a kirendelés is megszűnhet. Végül a Bizottság rámutatott arra, milyen nehéz a Bizottság tagállami képviseletei közötti átjárhatóságot lehetővé tevő, ahhoz hasonló eljárást szervezni, mint amely a delegációk között létezik, tekintettel a képviseletvezetői tisztséget terhelő nyelvi kötöttségekre, amely miatt egyébként a képviseletvezetők leggyakrabban az adott állam állampolgárai.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
59 Mindenekelőtt meg kell vizsgálni a személyzeti szabályzat 37. cikkének alkalmazhatatlanságára vonatkozó kifogás elfogadhatóságát, majd azt a kérdést, hogy a Bizottság jogszerűen alkalmazta‑e a jelen esetben az athéni képviselet vezetőjének felvételére nézve a személyzeti szabályzatnak a Szerződésekben előírt hivatalt ellátó személy mellé, a szolgálat érdekében történő kirendelésre vonatkozó rendelkezéseit.
A személyzeti szabályzat 37. cikkének alkalmazhatatlanságára vonatkozó kifogás elfogadhatóságáról
60 A tárgyaláson a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt a szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdésének alkalmazhatatlanságára vonatkozó kifogással szemben, arra hivatkozva, hogy a kifogás keresetlevélben nem szerepelt.
61 A Bizottság kifogása nem fogadható el. A Bizottság ugyanis pontosan a felperes által felhozott, a képviseletvezető kiválasztására irányuló eljárásnak a személyzeti szabályzat 7. és 29. cikkére, valamint a PEI‑határozat 14. cikkének (2) bekezdésére tekintettel való jogellenességére vonatkozó kifogást követően folyamodott ahhoz az érveléshez, mely szerint neki az említett kiválasztási eljárás során a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdését kellett alkalmaznia, és ezért kellene a Bizottság szerint e rendelkezésre tekintettel, nem pedig a személyzeti szabályzat 7. és 29. cikke alapján a vitatott kiválasztási eljárás jogszerűségét megítélni.
62 Ilyen körülmények között az első jogalap megalapozottságának vizsgálata szükségszerűen azt feltételezi, hogy a Közszolgálati Törvényszék először a személyzeti szabályzat 37. cikkének a jelen esetben való alkalmazhatóságát vizsgálja meg.
63 Mindenesetre a felperesi érvelés megkérdőjelezi személyzeti és igazgatási ügyekért felelős biztos hatáskörét arra, hogy kijelölje az athéni képviselet vezetőjét, valamint a személyzeti szabályzat – a Bizottság által alkalmazott – 37. cikkének hatályát, ezzel pedig olyan imperatív jogalapra hivatkozik, amelyet a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás bármely szakaszában fel lehet hozni.
64 Ebből következően el kell utasítani a személyzeti szabályzat 37. cikkének alkalmazhatatlanságára vonatkozó elfogadhatatlansági kifogást.
A személyzeti szabályzat 37. cikkének alkalmazhatatlanságára vonatkozó kifogás megalapozottságáról
65 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 35. cikke értelmében a tisztviselőket az alábbi hivatali státuszok egyikébe kell kinevezni: aktív foglalkoztatás, kirendelés, személyes okokkal indokolt szabadság, nem aktív státusz, szabadság katonai szolgálat miatt, szülői szabadság vagy családi okokkal indokolt szabadság. Nyilvánvaló, hogy az aktív foglalkoztatás, amelyben a személyzeti szabályzat 36. cikke értelmében olyan tisztviselő áll, aki a [munkafeltételekről szóló] IV. címben foglalt feltételeknek megfelelően ellátja az azon beosztással kapcsolatos feladatokat, amelybe kinevezték, vagy amellyel ideiglenesen megbízták, a tisztviselő rendes státuszát jelenti, a többi státusz pedig rendkívüli. Egyébként a tisztviselőnek ahhoz, hogy más státuszba helyezhessék, meg kell felelnie a személyzeti szabályzatban előírt különleges feltételeknek.
66 Ennek megfelelően a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése értelmében a tisztviselőt a szolgálat érdekében ki lehet rendelni, abból a célból, hogy „olyan személyt, aki a Szerződésekben előírt hivatalt lát el, ideiglenesen segítse”; amely személy lehet a Bizottság valamely tagja.
67 Ahogyan arra a Bíróság a C‑432/04. sz., Bizottság kontra Cresson ügyben 2006. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑6387. o.) 137. pontjában rámutatott, hogy a biztosok mellé történő kirendelés célja általában az, hogy a korábban érdemeik alapján – gyakran versenyvizsga útján – felvett személyek, akik tanúbizonyságot tettek képességeikről, ezeket a kabinetek szolgálatában kamatoztassák. A Bíróság azt is megállapította, hogy e munkatársak felvételére intuitu personae – azaz nagyban diszkrecionális jelleggel – kerül sor, mivel az érintetteket szakmai képességeik és erkölcsi értékrendjük, valamint az érintett biztos és kabinetje egészének sajátos munkamódszereihez való alkalmazkodási képességük alapján választják ki (a fent hivatkozott Bizottság kontra Cresson ügyben hozott ítélet 130. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben az Európai Közösségek Bírósága bíráinak kabinetjébe jogi referensként történő felvételre vonatkozóan a Közszolgálati Törvényszék F‑103/07. sz., Duta kontra Bíróság ügyben 2008. szeptember 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé], 26. pontját, amely ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához; T‑475/08. P. sz. ügy).
68 A Bíróság és az Elsőfokú Bíróság egy tisztviselőnek az Európai Parlament egyik politikai csoportja mellé történő kirendelése kapcsán kiemelte, hogy azon személy vagy szolgálat diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, aki mellé vagy ahová a kirendelés történik, valamint azt, hogy e személy vagy szolgálat és a kirendelt tisztviselő közötti viszonyt kölcsönös bizalomnak kell jellemeznie a kirendelés teljes időtartama alatt, mivel ezek teszik lehetővé a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy a kirendelésnek azonnal véget vethessenek, ha a kölcsönös bizalom megszűnik (a Bíróság C‑111/02. P. sz., Parlament kontra Reynolds ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑5475. o.] 54–56. pontja és az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének 66. pontja). Ugyanígy a személyzeti szabályzat 38. cikke a kirendelés minden hatodik hónapja végén lehetővé teszi a kirendelt tisztviselő számára, hogy kérje a kirendelés megszüntetését, ami azon munkaviszony bizonytalanságáról tanúskodik, amely az érdekelt és azon személy között áll fenn, aki mellé kirendelték.
69 A jelen esetben a Bizottság először is azzal érvel, hogy maguknak a képviseletvezető által ellátott feladatoknak a természete – aki kapcsolatot teremt a Bizottság és a fogadó tagállam nemzeti, regionális vagy helyi hatóságai között – igazolja a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése alapján, a szolgálat érdekében történő kirendelést.
70 Ez az indokolás nem fogadható el. Ugyanis a képviseletvezetők által ellátott feladatoknak a Bizottság állítása szerinti „politikailag érzékeny jellege”, noha valós, de mint ilyen nem elegendő a tisztviselő kirendelésének igazolására. A személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdésének ilyen értelmezése lehetővé tenné minden olyan, rendes körülmények között az intézmény felső vezetése körébe tartozó tisztviselőnek az adott biztos mellé történő kirendelését, aki „politikailag érzékeny” feladatot lát el, ezzel pedig magának a személyzeti szabályzat 35. cikkében kialakított európai közszolgálatnak a szerkezetét veszélyeztetné, megkérdőjelezve többek között a hierarchikus viszonyok átláthatóságát.
71 Mindazonáltal a PEI‑határozat a 2. cikkének (1) bekezdésében a képviseletvezetőket a középvezetői beosztású személyi állomány körébe sorolja.
72 Másodszor a Bizottság azzal érvel, hogy a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdése nem követeli meg, hogy valamely intézmény valamely tagja mellé kirendelt tisztviselő feladatait ténylegesen e személy kabinetjében végezze, vagy szerepeljen a szervezeti ábrán.
73 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahogyan az a jelen ítélet 68. és 69. pontjában szerepel, a szolgálat érdekében „a Szerződésekben előírt hivatalt ellátó személy mellé” történő kirendelés intuitu personae bizalmi viszony fennállását feltételezi ez utóbbi személy és a kirendelt tisztviselő között, amely kapcsolat magában foglalja, hogy az érdekeltek között folyamatosan szoros és közvetlen kapcsolat szövődjön az érintett személy és kabinetje sajátos munkamódszereinek függvényében.
74 Még ha azt feltételezzük is, hogy a fizikai távolság önmagában nem teszi lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közvetlen személyes kapcsolat létesítését a képviseletvezetők és a kommunikációs stratégiáért felelős biztos között, meg kell állapítani. hogy a Bizottság a jelen esetben nem bizonyította ilyen kapcsolat fennállását.
75 Éppen ellenkezőleg, az iratokból, és különösen a Kommunikációs Főigazgatóság szervezeti ábrájából az derül ki, hogy a képviseletvezető elsősorban az említett főigazgatóságnak a főigazgató alá rendelt, „Képviseletek” B. Igazgatóságával áll közvetlen kapcsolatban. A Bizottság beadványaiban maga hangsúlyozta, hogy a kommunikációs stratégiáért felelős biztossal vagy kabinetjének tagjaival való kapcsolat szorossága a változékony politikai eseményektől függ, mint amilyen a biztos látogatása az adott tagállamban. Az olyan körülmények, mint az, hogy a képviseletvezető jelentéseit közvetlenül az adott területért felelős biztosnak címzik, hogy a telefonbeszélgetések, a levélváltások vagy a találkozók a biztossal vagy annak kabinetje valamely tagjával történnek, vagy akár az, hogy ezen eszmecserék tartalma bizalmas, önmagukban nem bizonyítják a kommunikációért felelős biztos és az érintett képviseletvezető munkakapcsolat intuitu personae jellegét. E körülmények jellemezhetik a Bizottság valamely főigazgatója és az egyik biztos kapcsolatát is, anélkül hogy a főigazgató a szolgálat érdekében ki volna nevezve a biztos mellé. Ráadásul az iratokból kiderül, hogy a képviseletvezetők valójában az összes biztos segítségére hivatottak, különösen amikor a biztosok valamelyike a fogadó tagállamba látogat.
76 Végezetül, noha igaz, hogy a Bizottság athéni képviselete vezetőjének kinevezése három évre korlátozott, ahogyan az a vitatott álláshirdetésből kiderül, azonban ezen egy alkalommal legfeljebb két évvel meghosszabbítható időtartam nem szükségszerűen felel meg a kommunikációs stratégiáért felelős biztos megbízatásának, és nem bizonyított, hogy e mandátum lejártakor a képviseletvezetők kirendelése általában megszűnik.
77 Harmadszor a Bizottság azzal érvel, hogy a személyzeti szabályzat 38. cikkének g) pontjában szereplő szabály, amely szerint a kirendelés megszűnésekor a tisztviselőt haladéktalanul visszahelyezik az általa korábban betöltött beosztásba, segít megoldani az abból fakadó nehézségeket, hogy lehetetlenség a harmadik országokba beosztott tisztviselőkéhez hasonló átjárhatóságot lehetővé tevő eljárást szervezni. Anélkül, hogy bárki kétségbe vonná a képviseletvezetők mozgathatóságával összefüggő gyakorlati nehézségeket; a kirendelés rendszerének alkalmazhatósága nem tehető függővé attól, milyen működési érdekek kapcsolódnak e rendszernek a tisztviselők bizonyos csoportjára történő alkalmazásához. Másként fogalmazva, a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdésének alkalmazhatósága kizárólag az e rendelkezésben megfogalmazott feltételektől függ, és semmi esetre sem az annak alkalmazásából származó adminisztratív következményektől. Minden más értelmezés oda vezetne, hogy lehetővé válna a személyzeti szabályzat 37. cikkének az eredetitől eltérő célra történő alkalmazása, amely pedig az eljárás megsértésének elfogadását jelentené.
78 Negyedszer meg kell állapítani, hogy – ahogyan a Bizottság azt a tárgyaláson egyébként elismerte – a kommunikációs stratégiáért felelős biztos mellé kirendelt képviseletvezetők kiválasztási eljárása, abban a formában ahogyan azt a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója által 2005. április 20‑án és május 26‑án kiadott feljegyzések szabályozzák, nem sokkal nehézkesebb, mint a PEI‑határozat 8. cikkében és 14. cikkének (2) bekezdésében előírt, a középvezetői besorolású személyi állomány kiválasztásának eljárása; a két eljárás közötti alapvető különbséget a kinevezésre jogosult hatóság kijelölése jelenti. Az első esetben, amikor AD 12 besorolási fokozatú képviseletvezető kinevezéséről van szó, a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti és igazgatási ügyekért felelős biztos, aki a Bizottság elnökének és a kommunikációs stratégiáért felelős biztos kabinetjeivel egyetértésben jár el; a második esetben pedig a PEI‑határozat 14. cikkének (2) bekezdésével összhangban a sajtó‑ és tájékoztatási főigazgatóság főigazgatója jár el.
79 Márpedig valamely tisztviselőnek az egyik biztos mellé történő kirendelésére irányuló kiválasztási eljárás rendszeres megszervezése, hasonlóan a középvezetői besorolású személyi állomány kiválasztásához, nehezen egyeztethető össze azzal a diszkrecionális jogkörrel, amellyel a biztos munkatársai kiválasztásakor általában rendelkezik.
80 Ötödször és végső soron, a Bizottság azzal érvel, hogy mivel a felperest a pályázatok előválogató bizottság általi vizsgálatának szakaszában kizárták az eljárásból, neki nem fűződik érdeke a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, ugyanis az előválogató bizottság összetétele a PEI‑határozat alkalmazása esetén is azonos lett volna.
81 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság mind ellenkérelmében, mind a tárgyaláson kifejtette, hogy az előválogató bizottság és a válogató bizottság eljárása után az összes pályázatot a kinevezési tanácsadó bizottság és a három biztosi kabinet elé terjesztették, így az említett bizottságok értékelése nem befolyásolhatta a kinevezésre jogosult hatóság végső döntését. Ilyen körülmények között az, hogy a felperes pályázatát az előválogatás során elutasították, nem csökkenti a felperes érdekét arra vonatkozóan, hogy vitassa az eljárás szabályszerűségét, amely a három biztosi kabinet részvételével tovább folytatódott, mielőtt a kinevezésről szóló döntés megszületett. Ráadásul a felperesnek érdeke fűződik az eljáráshoz, hogy a szóban forgó jogellenesség ne ismétlődhessen meg hasonló kiválasztási eljárás során (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4333. o.] 50. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑370/03. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2005. július 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑189. és II‑853. o.] 20. pontját).
82 A fentiekből következik, anélkül hogy a felperes által az első és a többi jogalapra vonatkozóan felhozott kifogások vizsgálatára szükség volna, hogy a Bizottság a jelen esetben az athéni képviselet vezetőjének kiválasztásakor jogellenesen alkalmazta a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának második francia bekezdését a személyzeti szabályzat 7. és 29. cikke helyett, következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel azt jogellenes eljárásban hozták, nevezetesen hatáskörrel visszaélve.
A költségekről
83 Az eljárási szabályzat 122. cikke értelmében az e szabályzat II. címének a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését, vagyis 2007. november 1‑jét követően a Törvényszékhez benyújtott keresetekre irányadók. Ezen időpontig a Közszolgálati Törvényszék előtt mutatis mutandis továbbra is az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
84 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE
(második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottsága athéni (Görögország) képviseletének betöltetlen képviseletvezetői állására Andreas Menidiatis által benyújtott pályázatot elutasító és e posztra M. P.‑t kinevező 2001. december 21‑i határozatot megsemmisíti.
2) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Kreppel | Van Raepenbusch |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. április 2‑i nyilvános ülésen.
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT-ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu