A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2021. április 15.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – 2011/83/EU irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződések – 21. cikk –»Telefonos kapcsolat« – Telefonvonal használata az eladó vagy szolgáltató által annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fogyasztók számára a megkötött szerződés céljaira történő kapcsolattartást – Két telefonvonal, nevezetesen egy emelt díjas vezetékes vonal és egy ingyenes mobilvonal létesítése valamely társaság által a megkötött szerződésekre vonatkozó vevőszolgálata keretében – Az ügyfeleknek szánt adathordozók tartalma – Olyan ügyfélszolgálati telefonvonal megengedhetősége, amely az ügyfeleket az alapdíjnál magasabb díjnak teszi ki – Az »alapdíj« fogalma”
A C‑594/20. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) a Bírósághoz 2020. november 12‑én érkezett, 2020. november 11‑i határozatával terjesztett elő
a Kuluttaja‑asiamies
és
a MiGame Oy
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, C. Toader (előadó) és N. Jääskinen bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.) 21. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Kuluttaja‑asiamies (fogyasztóvédelmi ombudsman, Finnország; a továbbiakban: ombudsman) és a finnországi székhelyű MiGame Oy társaság között az e társaság ügyfeleinek szánt adathordozók tartalma tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyek a társasággal már szerződött fogyasztók számára az alapdíjnál magasabb díjú ügyfélszolgálati telefonszámot tüntetnek fel.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2011/83 irányelv 1. cikke a következőképpen határozza meg ezen irányelv tárgyát:
„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy közelíti a fogyasztók és kereskedők [helyesen: eladók vagy szolgáltatók] között kötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait.”
4 Ezen irányelv „A harmonizáció szintje” című 4. cikke ekként rendelkezik:
„Ha ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő – ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú – rendelkezéseket.”
5 Az említett irányelv „Telefonos kapcsolat” című 21. cikke szerint:
„A tagállamok biztosítják, hogy ha a kereskedő [helyesen: eladó vagy szolgáltató] telefonvonalat használ a megkötött szerződés céljaira történő kapcsolattartásra, akkor a fogyasztót – amennyiben ő lép kapcsolatba a kereskedővel [helyesen: eladóval vagy szolgáltatóval] – az alapdíjnál magasabb összeg ne terhelje.
Az első albekezdés nem érinti a távközlési szolgáltatók azon jogát, hogy az ilyen hívásokért díjat számítsanak fel.”
A finn jog
6 A 2011/83 irányelv 21. cikkét a finn jogba a 2013. december 30‑i laki kuluttajansuojalain muuttamisestával (1211/2013) (a fogyasztóvédelemről szóló törvény módosításáról szóló [1211/2013] törvény) módosított, 1978. január 20‑i kuluttajansuojalaki (38/1978) (a fogyasztóvédelemről szóló törvény [38/1978]) (a továbbiakban: 38/1978. sz. törvény) 2. fejezetének 14. §‑a ültette át.
7 A 38/1978. sz. törvény 2. fejezetének 14. §‑a az alábbiakat írja elő:
„Az eladó vagy szolgáltató az általa fogyasztási cikkek adásvétele tárgyában kötött szerződésekkel összefüggő telefonos kapcsolattartásra nem használhat olyan szolgáltatást, amelynek használatáért olyan költségeket számláznak ki a fogyasztónak, amelyek meghaladják a fogyasztóra vonatkozó szerződés szerinti díjat vagy a szerződés szerinti díjnak megfelelő, számított rendes díjat.
A számított rendes díj a távközlési vállalkozások legalacsonyabb díjtételén és a piaci részesedéseken alapuló díj 20%–kal növelt értéke. A Viestintävirasto (távközlési szabályozó hatóság, Finnország) évente kiszámítja és közzéteszi a számított rendes díjat. A rendes díj számítási módjára és annak közzétételére vonatkozó részletesebb rendelkezéseket az igazságügyi minisztérium rendelete útján teszik közzé.
Amennyiben az eladó vagy szolgáltató megsérti e szakasz rendelkezéseit, akkor a fogyasztó jogosult az eladó vagy szolgáltató részéről azon telefonköltségeinek megtérítésére, amelyek meghaladták az első bekezdés szerinti lehető legmagasabb díjat.
[…]”
8 A 38/1978. sz. törvény említett 2. fejezete „Tilalom” című 16. §‑ának első bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben ez a fogyasztók védelme érdekében szükséges, az eladó vagy szolgáltató számára megtiltható, hogy az e fejezet rendelkezéseivel vagy az azok alapján elfogadott rendelkezésekkel ellentétes gyakorlatot folytasson, vagy hasonló gyakorlatot újból megkezdjen. A tilalom pénzbírságot vonhat maga után, kivéve, ha ez különleges okokból nem szükséges.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 A MiGame fő tevékenysége a videojátékok értékesítése.
10 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy e társaság – legalábbis bizonyos ideig – a latauskoodit.fi, migame.fi és viihdemaa.fi internetes honlapjain, a Facebook oldalán, valamint a megkötött szerződések tárgyában a fogyasztóknak küldött e‑mailekben egy első országos ügyfélszolgálati telefonszámot, nevezetesen a 0600‑[…] ‑ot tüntette fel, amellyel kapcsolatban az esetek többségében pontosításra került, hogy az e számon keresztül történő hívások költsége percenként 1,98 euró volt.
11 Ezt követően a 2019‑es és 2020‑as év során ezen első számon kívül egy második ügyfélszolgálati hívószámot is feltüntettek bizonyos esetekben, többek között a következő megjegyzéssel: „Ügyfélszolgálatunk elsősorban telefonos szolgálatunkon keresztül áll az Ön rendelkezésére, amely a 0600–[…]‑as számon a nap 24 órájában elérhető (1,98 euró/perc). Amennyiben a megkeresése valamely, már leadott megrendelésre vonatkozik, igénybe veheti a díjmentes 045–[…] ügyfélszolgálati hívószámunkat is (munkanapokon 11 órától 17 óráig).” Az említett bíróság szintén példaként utal arra, hogy ez utóbbi ingyenes mobiltelefonszámot a latauskoodit.fi internetes honlapon szereplő szállítási feltételekben is megjelölték, miközben ezen internetes honlap kezdőoldalán a kapcsolattartási információk között csupán az első, díjköteles ügyfélszolgálati telefonszámot tüntették fel.
12 2019. augusztus 20‑án benyújtott keresetével az ombudsman a Markkinaoikeushoz (versenybíróság, Finnország) fordult annak érdekében, hogy a 38/1978. sz. törvény 2. fejezetének 16. cikke alapján pénzbírság terhe mellett tiltsa meg a MiGame számára az olyan gyakorlat folytatását vagy újbóli megkezdését, amelynek során a MiGame fogyasztási cikkek adásvétele tárgyában a fogyasztóval kötött szerződéssel kapcsolatban emelt díjas telefonszámot közöl az ügyfeleivel.
13 Keresetének alátámasztására az ombudsman arra hivatkozik, hogy a 2011/83 irányelvvel ellentétes, ha az eladó vagy szolgáltató az alapdíjnál magasabb díjú telefonszámot bocsát az ügyfelei rendelkezésére, még akkor is, ha ezzel párhuzamosan egy másik számot is a fogyasztók rendelkezésére bocsát, amelynek díja nem haladja meg ezt az alapdíjat. Ezenkívül az ombudsman szerint a 38/1978. sz. törvény 2. fejezetének 14. §‑ában meghatározott rendes díj a gyakorlatban meghaladja azokat a költségeket, amelyek a fogyasztót földrajzi helyhez kötött vagy standard mobil hívószám felhívása esetén ténylegesen terhelik. Az irányelv 21. cikkében említett „alapdíj” fogalmával ellentétes, hogy egy megkötött szerződésre vonatkozó és az eladó vagy szolgáltató által működtetett ügyfélszolgálati telefonvonalra irányuló hívás költsége meghaladhassa egy földrajzi vezetékes telefonvonalon vagy standard mobilvonalon zajló hívás költségeit.
14 A MiGame azt kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy utasítsa el a keresetet, arra hivatkozva, hogy már végrehajtotta az ombudsman által kért változtatásokat, és már nem folytatja az ombudsman által benyújtott keresetben leírt gyakorlatot.
15 A kérdést előterjesztő bíróság az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntése érdekében arra keres választ, hogy valamely eladó vagy szolgáltató azáltal, hogy a fogyasztási cikkek adásvétele tárgyában kötött szerződésekkel összefüggő telefonhívásokra díjköteles országos hívószámot adott meg, megsérti‑e a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, és hogy következésképpen meg kell‑e tiltani az ilyen gyakorlat folytatását vagy újbóli megkezdését.
16 E körülmények között a Markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
1. Úgy kell‑e értelmezni a [2011/83] irányelv 21. cikkének első bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha az eladó vagy szolgáltató azon telefonszámon felül, amelynek esetében legfeljebb az alapdíjat számítják fel, olyan telefonszámot is megadhat, amelyet a fogyasztó esetlegesen megkötött szerződéssel összefüggő ügyek esetében használ, és amelynek használatáért az alapdíjat meghaladó díjat számítanak fel; továbbá – amennyiben az alapdíjat meghaladó díj ellenében hívható telefonszám megadása bizonyos körülmények között összeegyeztethető a 21. cikkel – jelentőséggel bír‑e az értékelés során például az alapdíjas telefonszám egyszerű megtalálhatósága, a telefonszámok felhasználási céljának kellően egyértelmű megjelölése, valamint az ügyfélszolgálat elérhetősége vagy színvonala tekintetében fennálló lényeges különbségek?
2. Úgy kell‑e értelmezni a 2011/83 irányelv 21. cikkében szereplő «alapdíj» fogalmat, hogy az eladó vagy szolgáltató a megkötött szerződésekkel összefüggő ügyek tekintetében ügyfélszolgálati telefonszámként csak szabvány földrajzi helyhez kötött vagy mobil hívószámot, illetve a fogyasztó számára díjmentes telefonszámot jelölhet meg; továbbá – amennyiben az eladó vagy szolgáltató megadhat más telefonszámot – legfeljebb milyen díjat lehet felszámítani e telefonszám használatáért annak a fogyasztónak, aki csomagajánlat formájában kötött távközlési szerződést?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
17 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
18 A jelen ügyben alkalmazni kell e rendelkezést.
19 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/83 irányelv 21. cikkének első bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha az eladó vagy szolgáltató olyan telefonszámon kívül, amelynek díja nem haladja meg az alapdíjat, az utóbbi díjnál magasabb díjú telefonszámot bocsát az ügyfelei rendelkezésére, és amelyet az ezen eladóval vagy szolgáltatóval szerződést kötő fogyasztók esetlegesen használhatnak.
20 Először is emlékeztetni kell arra, hogy amint az e rendelkezés szövegéből kitűnik, ha az eladó vagy szolgáltató telefonvonalat használ a megkötött szerződés céljaira történő kapcsolattartásra, akkor a fogyasztót – amennyiben ő lép kapcsolatba az eladóval vagy szolgáltatóval – az alapdíjnál magasabb összeg nem terhelheti.
21 Ami az „alapdíjnak” a 2011/83 irányelv 21. cikkének első bekezdése értelmében vett fogalmát illeti, hangsúlyozni kell, hogy az egy telefonos kommunikáció szokásos díjára vonatkozik, anélkül hogy a fogyasztó számára többletköltséget jelentene. Az a körülmény, hogy ezen irányelv 21. cikkének második bekezdése értelmében a telefonszolgáltatók díjat számíthatnak fel a fogyasztóknak a hívások után, nem érinti e tekintetben a fenti megfontolásokat, feltéve hogy a számlázott összegek nem haladják meg a szokásos költségeket, amelyeket a fogyasztók viseltek volna egy standard hívás esetén (lásd ebben az értelemben: 2017. március 2‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main, C‑568/15, EU:C:2017:154, 27. és 30. pont).
22 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2018. szeptember 13‑i Starman ítélet (C‑332/17, EU:C:2018:721) 33. pontjában kimondta, hogy a 2011/83 irányelv 21. cikkének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az eladó vagy szolgáltató által valamennyi ügyfele számára rendelkezésre bocsátott egy vagy több emelt díjas rövid hívószám esetén az eladóval vagy szolgáltatóval már szerződött fogyasztók az alapdíjnál magasabb díjat fizetnek abban az esetben, ha e szerződéssel kapcsolatban telefonon kapcsolatba lépnek az említett eladóval vagy szolgáltatóval.
23 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy bár az alapdíjon rendelkezésre álló telefonszámot néha bizonyos, a MiGame ügyfeleinek szánt adathordozók is megemlítik, nem vitatott, hogy nem mindig ez volt a helyzet, és legalábbis ezek az adathordozók a legtöbb esetben előnyben részesítették az emelt díjas ügyfélszolgálati vonal számának megjelenítését.
24 Márpedig a 2011/83 irányelv 21. cikkének első bekezdése értelmében abban az esetben, ha egyrészt az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között szerződés jött létre, másrészt a fogyasztó hívása e szerződésre vonatkozik, az említett fogyasztónak nem kell az alapdíjnál többet fizetnie az említett szerződés teljesítésével kapcsolatos kérdések tisztázása vagy az ezen irányelv által biztosított jogok érvényesítése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑i Starman ítélet, C‑332/17, EU:C:2018:721, 29. és 30. pont).
25 Abból a szövegkörnyezetből ugyanis, amelybe a 2011/83 irányelv 21. cikke illeszkedik, az következik, hogy az eladó vagy szolgáltató csak azokat a díjakat terhelheti az ezen irányelvben biztosított jogait telefonhívás útján gyakorló fogyasztóra, amelyek nem haladják meg az alapdíjhoz kapcsolódó költséget (2018. szeptember 13‑i Starman ítélet, C‑332/17, EU:C:2018:721, 25. pont).
26 Kétségtelen, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az, ha az eladó vagy szolgáltató a hívások kibocsátóitól és tárgyuktól függően különböző telefonvonalakat bocsát a nyilvánosság rendelkezésére, figyelembe véve többek között azt a tényt, hogy a hívó fél ezen eladóval vagy szolgáltatóval már kötött szerződést, vagy azt még nem tette meg. Mindazonáltal a kifejezetten az eladóval vagy szolgáltatóval szerződést kötő fogyasztókkal fennálló kapcsolatok számára létrehozott telefonvonal számát – az alapdíjat meg nem haladó díjjal – fel kell tüntetni az eladó vagy szolgáltató ügyfeleinek szánt adathordozókon, és annak könnyen azonosíthatóaknak kell lenniük a fogyasztók részéről ezeken az adathordozókon.
27 E tekintetben a nyilvánosság tudatában fennálló összetévesztés elkerülése érdekében, ha az eladó vagy szolgáltató által az ügyfelei rendelkezésére bocsátott különböző telefonvonalak számát egyidejűleg fel lehet tüntetni az adathordozókon, az emelt díjas vonalszámot nem kell kiemelt módon megjeleníteni, és az e különböző telefonvonalak használatának célját kellően egyértelműen és érthetően kell feltüntetni. Ezenkívül az alapdíjat meg nem haladó és az emelt díjjal terhelt telefonvonal között az ezen eladóval vagy szolgáltatóval szerződést kötő fogyasztóknak nyújtott ügyfélszolgálati szolgáltatás rovására nem lehetnek jelentős különbségek a hozzáférhetőséget és a szolgáltatás színvonalát illetően.
28 E megfontolások megfelelnek a 2011/83 irányelv által követett célnak, amely – amint az az 1. cikkéből kitűnik – a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása az eladókkal vagy szolgáltatókkal kötött ügyletekkel kapcsolatos tájékoztatásuk és biztonságuk garantálása révén.
29 Márpedig a fogyasztó számára a 2011/83 irányelv 21. cikkének első bekezdésében biztosított azon lehetőség, hogy a szerződés megkötését követően hatékonyan kommunikálhasson az eladóval vagy szolgáltatóval oly módon, hogy többletköltség viselése nélkül lép kapcsolatba vele, alapvető jelentőséggel bír a fogyasztó jogainak védelme és hatékony érvényesítése szempontjából.
30 Azt is pontosítani szükséges, hogy a 2011/83 irányelv 4. cikkéből kitűnik, hogy ha ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok által előírt nemzeti jogi rendelkezésekben biztosított fogyasztóvédelem szintje nem térhet el az ezen irányelvben megállapított szinttől. E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az említett irányelv 21. cikke nem minősül kivételnek a tagállamok számára ily módon előírt kötelezettség alól, miszerint a fogyasztóvédelem ugyanezen irányelvben megállapított szintjétől nem térhetnek el (2018. szeptember 13‑i Starman ítélet, C‑332/17, EU:C:2018:721, 28. pont).
31 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2011/83 irányelv 21. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az eladó vagy szolgáltató olyan telefonszámon kívül, amelynek díja nem haladja meg az alapdíjat, az utóbbi díjnál magasabb díjú telefonszámot bocsát az ügyfelei rendelkezésére, és amelyet az ezen eladóval vagy szolgáltatóval szerződést kötő fogyasztók esetlegesen használhatnak.
A költségekről
32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 21. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az eladó vagy szolgáltató olyan telefonszámon kívül, amelynek díja nem haladja meg az alapdíjat, az utóbbi díjnál magasabb díjú telefonszámot bocsát az ügyfelei rendelkezésére, és amelyet az ezen eladóval vagy szolgáltatóval szerződést kötő fogyasztók esetlegesen használhatnak.
Aláírások