JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2009. szeptember 8.1(1)
C‑139/07. P. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Technische Glaswerke Ilmenau,
támogatja:
Dán Királyság
A többi fél az eljárásban:
Finn Köztársaság,
Svéd Királyság
„Fellebbezés – Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A vizsgálathoz fűződő érdek védelme – Állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás – A hozzáférés megtagadása”
I – Bevezetés
1. Jelen eljárás tárgya az, hogy bizalmasnak minősülnek‑e a Bizottságnak a támogatásokra vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálati eljárására vonatkozó iratai.
2. A múltban az ilyen iratokhoz való hozzáférés vizsgálatára csak az eljárásjogi iratbetekintés szempontjából került sor. Az iratbetekintés joga csak az eljárás résztvevőit illeti meg. A támogatások vizsgálatára vonatkozó, az EK 88. cikk és a 659/1999/EK rendelet(2) szerinti eljárásban ez a jogállás csak az érintett tagállamot illeti meg.
3. Más érdekelt felek jogosultak lehetnek ugyan keresetet indítani az állami támogatásra vonatkozó határozattal szemben, ha ők közvetlenül és személyükben érintettek. A támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban ezáltal azonban még nem válnak az eljárásban részt vevő féllé, és ezért megtagadhatja az ő vonatkozásukban a Bizottság az iratokhoz való hozzáférést.
4. Az 1049/2001/EK rendelet(3) ezzel szemben mindenki számára hozzáférési jogot biztosít minden, a Bizottság birtokában levő dokumentumhoz. Erre a jogra hivatkozik a Technische Glaswerke Ilmenau GmbH (a továbbiakban: TGI). Hozzáférést kér a Bizottság rendelkezésére álló, az őt érintő támogatásokra vonatkozó iratokba.
5. A Bizottság ezzel szemben azt hozza fel, hogy mivel a TGI nem rendelkezik iratbetekintési joggal, létezik egy kivétel a dokumentumokhoz való hozzáférési jog alól. E tekintetben a vizsgálat céljának az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti védelmére hivatkozik.
6. A Bizottság álláspontja – legalábbis részben – olyan jelentős gyakorlati nehézségeken alapul, amelyek az eljárás dokumentumaihoz való hozzáféréssel együtt járnak. Ezek az iratok gyakran nagyon terjedelmesek, és sok olyan információt tartalmaznak, amelyeket a vizsgálat céljának védelmén kívül más okokból is bizalmasan kell kezelni (például üzleti titok vagy belső iratok.). Az egyes dokumentumok egyedi vizsgálata ezért nagyon költséges lenne, annál is inkább, mivel a hatáskörrel rendelkező szerveket már a támogatások vizsgálata is jelentősen leterheli. Hasonló problémák merülnek fel más versenyjogi vizsgálati eljárásokban.
II – A jogi háttér
7. Az ügy jogi hátterét az EU 1. cikk (2) bekezdése és az EK 255. cikk, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet képezi.
8. Az EU 1. cikk (2) bekezdése kimondja :
„E szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.”
9. Az EK 255. cikk (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz hozzáférni a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.
(2) Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz‑ vagy magánérdeken alapuló korlátozásait az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül a Tanács határozza meg a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.”
10. A 2000. december 7‑én Nizzában elfogadott Európai Unió alapjogi chartájának(4) (a továbbiakban: alapjogi charta) 42. cikke is elismeri ezt a jogot:
„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától.”
11. Az EK 255. cikk (2) bekezdése alapján fogadta el a Tanács az 1049/2001 rendeletet. A rendelet (2), (4), (10) és (11) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(2) A nyitottság lehetővé teszi a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben. A nyitottság hozzájárul a demokrácia elvei és az alapvető jogok tiszteletben tartásának erősítéséhez, ahogyan azt az EU‑Szerződés 6. cikke és az Európai Unió alapjogi chartája megállapítja.
[...]
(4) E rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának, és ezzel a hozzáféréssel kapcsolatban általános elveket és korlátokat állapítson meg az EK‑Szerződés 255. cikke (2) bekezdésének megfelelően.
[...]
(10) Az intézmények munkájának nagyobb nyitottsága érdekében az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak nemcsak az intézmények által összeállított dokumentumokhoz kell hozzáférést biztosítania, hanem a hozzájuk érkezett dokumentumokhoz is. Ebben az összefüggésben szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az Amszterdami Szerződés záróokmányához mellékelt 35. sz. nyilatkozat értelmében egy tagállam kérheti a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az e tagállamból származó dokumentumot a tagállam előzetes hozzájárulása nélkül harmadik felekkel ne közölje.
(11) Elvben az intézmények valamennyi dokumentumát hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. Ugyanakkor, bizonyos köz- és magánérdekeknek kivételek útján védelmet kell biztosítani. Az intézményeket fel kell jogosítani belső konzultációik és tanácskozásaik védelmére, ha az feladataik ellátása érdekében szükséges. [...].”
12. Az 1049/2001 rendelet 1. cikkének a) pontja szerint a rendelet célja, hogy „a köz- vagy magánérdek alapján olyan módon határozza meg az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság [...] dokumentumaihoz való, az EK‑Szerződés 255. cikkében előírt hozzáférési jogra irányadó elveket, feltételeket és korlátozásokat, hogy a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa”.
13. A rendelet 2. cikkének (1) bekezdése minden uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy részére biztosítja az intézmények dokumentumaihoz történő hozzáférést „az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint”.
14. A 2. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, „amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy azok hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak”.
15. A 3. cikk a) pontja úgy határozza meg a „dokumentum” fogalmát, hogy az „az adathordozótól (papír, elektronikus forma vagy hang-, kép- vagy audiovizuális felvétel) függetlenül, az intézmény feladatkörébe tartozó politikára, tevékenységre és döntéshozatalra vonatkozó üggyel kapcsolatos adattartalom”.
16. A rendelet 4. cikkének (2) bekezdése („Kivételek”) előírja:
„(2) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:
– természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei, beleértve a szellemi tulajdont is,
– bírósági eljárások és jogi tanácsadás [helyesen: jogi vélemények],
– ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja,
kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.”
17. A rendelet 6. cikke szabályozza a kérelmeknek az uniós polgárok által történő benyújtását:
„(1) A dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmeket írásban kell előterjeszteni, beleértve az elektronikus formát is, az EK‑Szerződés 314. cikkében említett nyelvek valamelyikén, és megfelelő pontossággal ahhoz, hogy az intézmény a dokumentumot azonosítani tudja. A kérelmező nem köteles megindokolni a kérelmet.
(2) Ha a kérelem nem elég pontos, az intézmény felkéri a kérelmezőt, hogy pontosítsa a kérelmet, és ennek során a kérelmező számára segítséget nyújt, például azzal, hogy tájékoztatja a nyilvános dokumentum‑nyilvántartások használatáról.
(3) Ha a kérelem jelentős terjedelmű vagy nagyszámú [helyesen: igen nagy számú] dokumentumra vonatkozik, az érintett intézmény nem hivatalos úton tárgyalhat a kérelmezővel a méltányos megoldás érdekében.
(4) Az intézmények a polgároknak tájékoztatást és segítséget nyújtanak azzal kapcsolatosan, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket hogyan és hol lehet benyújtani.”
18. A 659/1999 rendelet szabályozza a támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokat. Annak 20. cikke szabályozza az érdekelt felek jogait.
„(1) Bármely érdekelt fél nyújthat be észrevételt a 6. cikk szerint, miután a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről határozatot hozott. Valamennyi érdekelt fél, aki észrevételt nyújtott be, és az egyedi támogatás bármely kedvezményezettje, kézhez kapja a Bizottság 7. cikk szerint hozott határozatának egy példányát.
(2) Minden érdekelt fél tájékoztathatja a Bizottságot a feltételezett jogellenes támogatásról és a támogatással való feltételezett visszaélésről. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a birtokában lévő információ alapján nincs megfelelő alap az eset vizsgálatára, erről tájékoztatja az érdekelt felet. Amennyiben a Bizottság határozatot hoz a benyújtott információ tárgyára vonatkozólag, a határozat egy példányát megküldi az érdekelt félnek.
(3) Bármely érdekelt fél kérelemre megkapja a 4. és 7. cikk, a 10. cikk (3) bekezdése és a 11. cikk szerinti határozat egy példányát.”
III – A tényállás és az eljárás
A – A háttér
1. C 19/2000. sz. állami támogatási eljárás
19. A TGI Ilmenauban, a Thüringiai Szabadállamban székhellyel rendelkező német társaság. Speciális üveg gyártásával foglalkozik. 1997. évben a Bundesanstalt für vereinigungsbedingte Sonderaufgaben, a Thüringiai Szabadállam és egy magánbefektető egy, a TGI pénzügyi támogatását szolgáló összehangolt fellépést határozott el.
20. Németország az 1998. december 1‑i levelében tájékoztatta a Bizottságot az összehangolt fellépés intézkedéseiről. A Bizottság 2000. április 4‑i levelével C 19/2000. ügyiratszámon megindította az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást(5).
21. Az állami támogatási eljárásban írásbeli észrevétel útján részt vett többek között a Schott Glas, a TGI egyik konkurense.
22. A Bizottság 2001. június 12‑én elfogadta ebben az eljárásban a 2002/185/EK határozatot(6). A befektető részére adott négymillió német márka összegű árengedményt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette. Az összehangolt fellépés három további intézkedését elkülönítette, és azokra fenntartotta egy második hivatalos vizsgálati eljárás lehetőségét. A TGI ezen határozat ellen benyújtott keresetét az Elsőfokú Bíróság 2004. július 8‑i ítéletével elutasította. (7) Az ez ellen a TGI által benyújtott fellebbezés sikertelen volt. (8)
2. C 44/2001. sz. állami támogatási eljárás
23. A Bizottság 2001. július 3‑i levelével C 44/2001. ügyszámon megindított egy második hivatalos vizsgálati eljárást az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján a C 19/2000. állami támogatási eljárásból elkülönített intézkedések tekintetében(9).
24. Ezt az eljárást a Bizottság 2002. október 2‑i 2003/383/EK határozatával fejezte be, amelyben az összehangolt fellépés intézkedései közül kettőt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített(10). A TGI ezt a határozatot is megtámadta, de ezt az eljárást az első határozat kapcsán indult eljárásban benyújtott fellebbezés elutasítását követően megszüntették(11).
B – Az iratokhoz történő hozzáférés tekintetében folyamatban lévő jelen eljárás
1. Az igazgatási eljárás
25. A TGI a C 44/2001. sz. második hivatalos vizsgálati eljárásban benyújtott észrevételében 2001. október 24‑én betekintést kért az ügyiratok nem bizalmas változatába. Ezt a kérelmet a Bizottság 2001. november 23‑án elutasította.
26. 2002. március 1‑jei levelében a TGI kérelmet terjesztett elő a Bizottsághoz „minden rá vonatkozó támogatási ügy[re] és különösen a C 44/2001. sz. támogatási ügy[re]” vonatkozó dokumentumokhoz történő hozzáférés iránt(12). Kérelmét az 1049/2001 rendeletre alapította. A Bizottság ezt a kérelmet 2002. március 27‑én az 1049/2001 rendelet 4. cikk (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésére hivatkozással elutasította. Arra hivatkozott, hogy a TGI által kért dokumentumok „a folyamatban levő C 44/2001. sz. hivatalos vizsgálati eljárás részét képezik”.
27. 2002. április 15‑én a TGI megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottság főtitkárához a rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján. Ez utóbbi a megerősítő kérelmet a megtámadott határozattal 2002. május 28‑án elutasította. Az elutasítást szintén a rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésére alapította, ahogy azt a hivatkozott ítélet is tartalmazza 12. pontjában:
„[…] Valamely állami támogatásnak az egységes piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan folyamatban levő vizsgálatok keretében ugyanis a Bizottság, a tagállam és az érintett vállalkozások közötti jóhiszemű együttműködés és kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a különböző felek szabadon kifejezhessék magukat. Ezért e dokumentum hozzáférhetővé tétele, mivel veszélyeztetné e párbeszédet, hátrányosan befolyásolhatná a panasz megvizsgálásának a lefolytatását.
[...]
Egyebekben megvizsgáltuk azon lehetőséget, hogy hozzáférhetővé tegyük a feleknek a kért, a kivételek alá nem tartozó dokumentumokat. Kiderült azonban, hogy e dokumentumok nem választhatók szét bizalmas és nem bizalmas részekre.
Másfelől, nincs olyan nyomós közérdek, amely a jelen esetben indokolná a szóban forgó dokumentumok […] hozzáférhetővé tételét. [...]”
2. Az Elsőfokú Bíróság eljárása
28. A TGI ezen határozattal szemben 2002. augusztus 8‑án keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. Ennek kapcsán támogatta őt a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság. A Bizottság a maga részéről kérte a kereset elutasítását. A Bizottságot a Schott Glas társaság támogatta.
29. Az Elsőfokú Bíróság 2006. december 14‑i ítéletével megsemmisítette a Bizottság 2002. május 28‑i határozatát a TGI‑nek nyújtott támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó részében. (13)
3. A fellebbezési eljárás
30. A Bíróság Hivatalához 2007. február 28‑án e‑mailben benyújtott fellebbezésében, amelynek eredeti példánya postai úton 2007. március 8‑án érkezett, az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet a Bizottság TGI‑nek nyújtott támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó 2002. május 28‑i határozatát megsemmisítő részében, és
– a TGI‑t kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.
31. A TGI és a Finn Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság
– a fellebbezést utasítsa el, és
– a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek – beleértve a fellebbezési eljárásban ellenérdekű fél költségeinek – a viselésére.
32. A Svéd Királyság szintén a kereset elutasítását kéri, azonban nem kéri költségeinek megtérítését.
33. A Bíróság elnöke a 2008. március 4‑i végzésével engedélyezte a Dán Királyság beavatkozóként történő részvételét a TGI kérelmeinek támogatójaként.
34. Az írásbeli szakaszt követően a Bíróság 2009. június 16-án tárgyalást tartott.
IV – A jogi értékelés
35. Az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint bármely személy jogosult az ehhez fűződő érdek igazolása nélkül a Bizottságtól, a Tanácstól vagy a Parlamenttől az azok birtokában lévő dokumentumokhoz történő hozzáférést kérni. A hozzáférést csak abban az esetben szabad megtagadni, ha a 4. cikk (1)–(3) bekezdései szerinti kivételek egyike fennáll.
36. Jelen ügyben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti kivételről van szó. A Bizottság nem adta ki a kért dokumentumokat, mert azok hozzáférhetővé tétele sértené az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálat céljának védelmét. Az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette ezt a határozatot, mivel a Bizottság nem vizsgálta meg minden egyes dokumentum tekintetében azt, hogy a kivétel ténylegesen fennáll‑e.
37. A Bizottság összesen öt jogalapra hivatkozással támadja a kifogásolt ítéletet, amelyeket a következőképpen lehet összefoglalni.
– Jogilag téves a kivétel alkalmazásának a megtámadott ítélet 77. pontjában rögzített feltétele, tehát a védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolása (negyedik fellebbezési jogalap).
– Téves a megtámadott ítélet 78. és 85. pontjában található jogszabály‑értelmezés, amely szerint a 4. cikk (1)–(3) bekezdésében említett minden kivétel valamely dokumentumra, és nem a dokumentumok egy kategóriájára alkalmazandóként van megfogalmazva (harmadik fellebbezési jogalap).
– Téves a megtámadott ítélet 85–89. és 93. pontjában található jogszabály‑értelmezés, mivel köztudomású, hogy az állami támogatásokra vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálati eljárás minden dokumentuma teljes terjedelmében az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének hatálya alá esik (első és második fellebbezési jogalap, valamint az ötödik fellebbezési jogalap első része)
– A Bíróság elismerte a belső dokumentumoknak a rendelet 4. cikke (3) bekezdése szerinti védelmét (az ötödik fellebbezési jogalap második része).
A – A fellebbezés elfogadhatósága
38. A TGI teljes egészében vitatja a fellebbezés elfogadhatóságát. Álláspontja szerint a Bizottság a fellebbezését olyan előadásra alapította, amelyet az Elsőfokú Bíróság már elfogadhatatlanként elutasított.
39. A Bíróság alapokmánya 113. cikkének (2) bekezdése értelmében az Elsőfokú Bíróság előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A fellebbezés keretében így a Bíróság hatásköre annak vizsgálatára korlátozódik, hogy az Elsőfokú Bíróság az eléterjesztett kereseti jogalapokat hogyan értékelte(14). Ezért a fellebbező fél nem hivatkozhat olyan jogalapokra, amelyeket az Elsőfokú Bíróság elfogadhatatlanként elutasított, ha az elfogadhatatlanság megállapítását magát nem támadja meg(15). Más szavakkal: ha az Elsőfokú Bíróság valamely kereseti jogalapot elfogadhatatlanként elutasított, úgy a fellebbezés kifogásolhatja ugyan ezt az elutasítást, de annak egyelőre nincsen jelentősége, hogy az elutasított kereseti jogalap érdemben megalapozott‑e.
40. A TGI álláspontja szerint a Bizottság által felvetett jogkérdés nem az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének az Elsőfokú Bíróság általi állítólagos téves alkalmazására vonatkozik. A Bizottság fellebbezésének jogalapjai sokkal inkább arra a jogkérdésre irányulnak, hogy a 659/1999 rendelet „lex specialis”‑nak minősül‑e az 1049/2001 rendelethez képest. A Schott Glas beavatkozó hasonló előadását az Elsőfokú Bíróság azonban a megtámadott ítélet 41. pontjában elfogadhatatlanként elutasította, anélkül hogy a Bizottság ezt az elutasítást támadná.
41. A TGI‑nek ez az elfogadhatósági kifogása engem nem győz meg, mivel a kereseti jogalapokat és az érveket meg nem engedhető módon összekeveri. Az igaz, hogy a Bizottság lényegében az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárások különleges jellegére hivatkozik. Nem állítja ugyanakkor azt, hogy a 659/1999 rendelet „lex specialis”‑nak minősül az 1049/2001 rendelethez képest. Ahogy azt az Elsőfokú Bíróság helyesen megállapította, azzal a saját eljárásjogi helyzetét rendítené meg, mivel ebben az esetben a megtámadott határozatot téves jogalapra alapította volna, és így az jogszabálysértő lenne. A Bizottság álláspontja sokkal inkább az, hogy a 659/1999 rendeletben megfogalmazott értékelést az 1049/2001 rendelet 4. cikk (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének értelmezése során figyelembe kell venni. Álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság ezt nem tette meg kellőképpen. A Bizottság ezzel ugyanakkor nem veti fel közvetlenül a két másodlagos jogi aktus egymás közötti viszonyára vonatkozó jogkérdést.
42. Mindenesetre az ötödik fellebbezési jogalap második része túlmegy az eljárás tárgyán. Ezzel az érvvel a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a belső dokumentumok 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti védelmét rosszul értelmezi. A Bizottság azonban a megtámadott határozatot nem ezzel a rendelkezéssel indokolta. Sokkal inkább csak arról volt szó, hogy a Bizottság a dokumentumokhoz való hozzáférést a 4. cikk (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján megtagadhatja‑e. Ezért ez az érv nem képezte eddig az eljárás tárgyát, és így az elfogadhatatlan.
B – A fellebbezés megalapozottsága
43. Az elfogadható fellebbezési jogalapok lényegében két területet érintenek. Egyrészről a Bizottság kifogásolja az Elsőfokú Bíróság alapul vett módszertani feltevéseit. A Bizottság vitatja, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel csak akkor alkalmazható, ha a védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolásának a veszélye megfelelően előre látható, és nem csak hipotetikus jellegű (a negyedik fellebbezési jogalap, lásd az 1. pontot), valamint hogy minden kérelmezett dokumentumot meg kell vizsgálni a tekintetben, hogy a hozzáférési jog alóli kivétel alá esik‑e (a harmadik fellebbezési jogalap, lásd a 2. pontot).
44. Másrészről az az álláspontja, hogy a vizsgálati tevékenység céljának védelme, tehát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti kivétel minden esetben vonatkozik valamennyi érintett dokumentumra, mivel azok az állami támogatásokra vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálati eljárás iratainak a részét képezik (az első és második fellebbezési jogalap, valamint az ötödik fellebbezési jogalap első része, lásd a 3. pontot).
1. A védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolásáról (negyedik fellebbezési jogalap)
45. A negyedik fellebbezési jogalappal a Bizottság a kivétel által védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolásának az Elsőfokú Bíróság által alkalmazott zsinórmértékét vitatja. Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban a megtámadott ítélet 77. pontjában a saját ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban megállapította:
„Márpedig önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum egy kivétellel védett érdeket érint, nem lehet elégséges indoka e kivétel alkalmazásának [...]. Kivétel alkalmazása főszabály szerint csupán abban az esetben lehet igazolható, ha az intézmény előzetesen értékelte egyfelől, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sérti‑e a védett érdeket, másfelől az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben azt, hogy fűződik‑e az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek. Másrészt, a védett érdek sérelme kockázatának ésszerűen előreláthatónak és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie [...]. Így a vizsgálatot, amit az intézménynek elvileg a kivételek alkalmazása céljából el kell végeznie, konkrétan kell végrehajtani, és annak a határozat indokolásából ki kell tűnnie [...].”
a) A dokumentumokhoz történő hozzáférés alapelve és kivétele közötti viszonyról
46. A Bizottság kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság helytelenül támaszkodott arra a feltevésre, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés az alapelv, míg a hozzáférés elutasítása kivételnek minősül, és ezért szűkebben kell azt értelmezni.
47. Teljesen eltekintve attól, hogy ez a feltevés a megtámadott ítélet alapjául legfeljebb implicite szolgál, az megfelel nemcsak az Elsőfokú Bíróság(16), hanem a Bíróság(17) állandó ítélkezési gyakorlatának is. Svédországhoz, Finnországhoz és a TGI‑hez hasonlóan nem látok okot arra, hogy azt megkérdőjelezzük. Az EU 1. cikk (2) bekezdése szerint a döntéseket a lehető legnyilvánosabban kell meghozni. Ilyen értelemben az EK 255. cikk biztosítja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, amit az alapjogi charta 42. cikke is elismer(18). Ennek megfelelően az 1049/2001 rendelet, az 1. cikkének a) pontja és (4) preambulumbekezdése értelmében, a dokumentumokhoz való lehető legnagyobb hozzáférést célozza, és (11) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy elvben az intézmények valamennyi dokumentumát hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. Következésképpen a hozzáférés alóli kivételeket a lehető legszűkebben kell értelmezni.
48. Ennek fényében azt kell megvizsgálni, hogy az Elsőfokú Bíróság vizsgálata során az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti kivétel alkalmazásához megfelelő zsinórmértéket vett‑e alapul.
b) A védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolásának szükségszerű valószínűségéről
49. Mivel a Bizottság az Elsőfokú Bíróság érvelésének az 1049/2001 rendelet szövegéhez való kapcsolódásának hiányát kifogásolja, elsőként a 4. cikk (1)–(3) bekezdéseinek szóhasználatára kell utalni: A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételnek mindig feltétele, hogy egy bizonyos érdek kedvezőtlen befolyásolására kerüljön sor. Következésképpen szükségszerű egy prognózis felállítása. Tisztázni kell, hogy milyen magasnak kell lenni a védett jogi érdeknek a dokumentum hozzáférhetővé tétele által történő kedvezőtlen befolyásolása valószínűségének.
50. Már a „kedvezőtlen befolyásolás” fogalma is mutatja, hogy a kivétel nem alkalmazható már akkor, ha csupán érintett a védett jogi tárgy. Ezt megerősítik az 1049/2001 rendelet 4. cikkének és a rendelet elfogadása előtt hatályos szabályoknak a megfogalmazása közötti különbségek. Utóbbiaknál a hozzáférés megtagadásához elegendő volt a védett jogi érdek sérülésének a lehetősége(19). Ebből arra kell következtetni, hogy a jogalkotó célja a kivételeknek a korábbi szabályozáshoz képest szűkebb körű alkalmazása volt.
51. Eszerint elképzelhető lenne, hogy a kivétel alkalmazásához azt kívánjuk meg, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele a védett érdeket biztosan vagy legalábbis ésszerű kétség nélkül kedvezőtlenül befolyásolni fogja.
52. A Bíróság az Elsőfokú Bíróságnak a Bizottság által kifogásolt felfogásával összhangban a kivétel alkalmazásához szükséges mértéket alacsonyabban határozta meg. A jogi vélemény, mint az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti védett érdek tekintetében elegendő, ha a kedvezőtlen befolyásolás veszélye megfelelően előre látható, és nem tisztán hipotetikus jellegű(20).
53. Ez egy kiegyensúlyozott középút, amit az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti vizsgálatok védelmére is alkalmazni kellene. A védett érdek kedvezőtlen befolyásolása tekintetében a bizonyosság vagy az ésszerű kétely hiánya ex ante csak ritkán lehetne igazolható. Ezért sok esetben bekövetkezik a védett érdek sérülése. Amennyiben ezzel szemben már a védett jogi tárgyat fenyegető hipotetikus veszélyek elegendőek lennének, akkor nemcsak a kivételekre vonatkozó szabályok szó szerinti jelentésén lépnénk túl, hanem a lehető legnagyobb mértékű hozzáférés célja is értelmét veszítené. Ehelyett a hozzáférési jog kivételeit maximalizálnánk. Sérülésre vonatkozó hipotéziseket ugyanis majdnem mindig ki lehet alakítani.
54. Az Elsőfokú Bíróság ezért a kivétel alkalmazhatóságának vizsgálatánál a helyes zsinórmértéket vette alapul.
c) A nyomós közérdeken alapuló kivétel alóli kivételről
55. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti kivételeknél figyelembe kell továbbá venni, hogy azok nem alkalmazhatók, ha a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik. Ezért meg kell vizsgálni azt is, hogy nem áll‑e fenn olyan érdek, ami ezt a hozzáférhetővé tételt a védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolása ellenére igazolja.
56. Az az irányadó, hogy a szóban forgó dokumentum hozzáférhetővé tételének elmaradása révén védeni hivatott különleges érdek, és többek között ezen dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek között kell mérlegelni. Ennek során figyelembe kell venni azokat az előnyöket, amelyek az 1049/2001 irányelv (2) preambulumbekezdésében kifejtettekhez hasonlóan a nagyobb nyitottságból erednek, nevezetesen, hogy a polgárok még inkább részt vesznek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában az igazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben.(21)
d) A hozzáférési jognak az igazgatási eljárásokban történő alkalmazásáról
57. A Bizottság álláspontja ugyanakkor az, hogy az 1049/2001 rendelet a (6) preambulumbekezdése és 12. cikkének (2) bekezdése szerint különösen a törvényhozási dokumentumokra, tehát a jogalkotást érintő dokumentumokra vonatkozik. Ennek megfelelően az 1049/2001 rendelet 13. cikke nem írja elő az állami támogatások jogával kapcsolatos vizsgálatok dokumentumainak a Hivatalos Lapban történő közzétételét.
58. Igazat kell adni a Bizottságnak abban, hogy az 1049/2001 rendelet bizonyos fajta dokumentumokhoz való hozzáférést különösen elő akarja segíteni. Ezek különösen a jogalkotással, valamint a politikák és stratégiák kialakításával kapcsolatos dokumentumok. Ezek a dokumentumok a nyilvánosság szempontjából különleges jelentőségűek, amit az EK 207. cikk (2) bekezdésének második albekezdése is megerősít a Tanács jogalkotási tevékenysége tekintetében.
59. A Bizottság összekeveri ezzel az érveléssel azt, hogy az 1049/2001 rendelet ugyan ezeken a területeken még nagyobb nyitottságot hivatott megteremteni(22), de a 2. cikk (3) bekezdése kifejezetten az Unió minden tevékenységi területére vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést célozza. Az állami támogatások vizsgálatára vonatkozó ügyiratok sem képeznek kivételt ez alól. A kivételeket csak a 4. cikkre lehet alapítani. És eszerint a felsorolt védett jogi tárgyak kedvezőtlen befolyásolása szükséges.
60. Ezenkívül az állami támogatások vizsgálatához fűződő közérdek nem szükségszerűen kisebb a jogalkotási eljárásokhoz fűződő közérdeknél. Létezik ugyan sok olyan igazgatási eljárás, amelyhez korlátozott közérdek fűződik, de az állami támogatások vizsgálatát gyakran és joggal nagy érdeklődés kíséri. Az a tagállamoknak a gazdaság részére nyújtott támogatására és különösen a munkahelyek teremtésére vagy megtartására vonatkozik.
e) A hozzáférési jog alkalmazásának gyakorlati nehézségeiről
61. A Bizottság ezenkívül azt hozza fel, hogy az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelemről való döntésre rendelkezésre álló viszonylag rövid határidőn belül aligha lehetséges az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás terjedelmes ügyiratait ilyen vizsgálatnak alávetni. Ezt tovább nehezíti az, hogy az észrevételek gyakran különböző nyelveken érkeznek be.
62. A Bizottság attól tart, hogy az állami támogatások vizsgálatának a rovására megy, ha a hatáskörrel rendelkező szervek túl sok időt fordítanak a hozzáférési kérelmek feldolgozására. Az 1049/2001 rendeletnek azonban nem lehet célja a Bizottság akadályozása az eredeti feladatainak ellátása tekintetében. A jogalkotó sokkal inkább lényegesen kisebb terjedelmű kérelmekből indult ki, amelyek egyedi dokumentumokra vonatkoznak.
63. Az Elsőfokú Bíróság az első fokon beavatkozó Schott Glasnak a Bizottság munkaterhével kapcsolatos hasonló előadását a megtámadott ítélet 95. pontjában elfogadhatatlanként elutasította. A Bizottság megfelelő kifogásának hiányában nem kell tovább vizsgálni, hogy ennek során jelentős jogi hibát követett‑e el. Mindenesetre a Bizottság nincs korlátozva abban, hogy a munkaterhét az 1049/2001 rendelet értelmezése során érvként előadja.
64. Az ügy érdemében azonban ez az előadás nem döntő jelentőségű. A hatáskörrel rendelkező szerv szokásos fő feladatai teljesítésére gyakorolt esetleges hátrányos hatások nem igazolhatják a hozzáférési jog általános korlátozását. Az EU 1. cikk (2) bekezdése, az EK 255. cikk, az Alapjogi Charta 42. cikke és az 1049/2001 rendelet sokkal inkább egy további feladatot utalt a szervekhez: képesnek kell lenniük a polgároknak a kért dokumentumokat kiadni, amennyiben az nem sért védendő érdekeket. Ezzel szemben nincs előírás arra vonatkozóan, hogy a Bizottság bizonyos szervei ezen feladat alól fel lennének mentve.
65. Az ezekből az új feladatokból eredő terheket megfelelő intézkedésekkel minimalizálni kell. Az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése ebben az összefüggésben előírja, hogy olyan kérelmek esetében, amelyek nagyszámú dokumentumra vonatkoznak, az érintett intézmény nem hivatalos úton tárgyalhat a kérelmezővel a méltányos megoldás érdekében. (23)
66. A hatáskörrel rendelkező szerveknek elsősorban azt a kérdést kell kritikusan feltenni maguknak, hogy a titoktartásra vonatkozó igényeik az 1049/2001 rendelet fényében mennyiben tarthatók fenn. A dokumentumok kiadása gyakran kevesebb ráfordítást igényel, mint az elutasítás megindokolása a kivételek határterületén vagy azokon túl. A kérelmeket azonban kevesebb ráfordítással is el lehet utasítani, ha a hatáskörrel rendelkező szervek a dokumentumok bizalmasan történő kezelésének az okait precízen meghatározták. Ezen az alapon lehet képezni az eljáró tisztviselőket és a dokumentumok kezelését már kezdettől fogva optimalizálni lehet az esetleges hozzáférési kérelmekre tekintettel. A dokumentumkeresést és sokszorosítást megkönnyítő elektronikus rögzítés mellett gondolni kell például az érzékeny dokumentumok vagy szakaszok jelölésére és a dokumentumoknak az ügyiratokon belül bizalmas és nem bizalmas részekre történő felosztására.
67. Mivel az 1049/2001 rendeletet az arányosság elvének figyelembevételével kell alkalmazni(24), nem tűnik kizártnak egyebekben, hogy kivételes esetekben más sürgősebb igazgatási feladatok érdekében el lehessen tekinteni a hozzáférési kérelemre vonatkozó határozat határidőn belül történő meghozatalától(25). Ennek kapcsán különösen az állami támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtti szakaszra kell gondolni. Az eljárás megindításáról szóló határozatot a 659/1999 rendelet 4. cikke szerint a teljes bejelentés kézhezvételének időpontjától számított két hónapon belül kell meghozni, mivel ennek elmaradása esetén úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság a támogatást engedélyezte. A kivételes helyzet elfogadása azonban a kérelmezővel történő békés megegyezés meghiúsulása mellett feltételezi, hogy a Bizottság rendelkezésre tartja a szükséges kapacitásokat, amely lehetővé teszi a hozzáférési kérelmeknek az állami támogatások vizsgálata területén normális körülmények között – nem különösen bonyolult ügyekben akár a pert megelőző eljárás alatt – határidőben történő elintézését.
68. Ahogy azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 95. pontjában megállapította, a Bizottság a hozzáférési kérelem elutasítása kapcsán nem hivatkozott rendkívüli munkateherre. Ezért nem szükséges a más sürgős feladatok miatti megtagadás gondolatmenetét itt tovább folytatni.
69. Így a megtámadott ítélet 77. pontjában meghatározott, a védett jogi tárgy kedvezőtlen befolyásolására vonatkozó vizsgálati zsinórmérték kapcsán nem állapítható meg téves jogszabály‑alkalmazás és ennek megfelelően a negyedik fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
2. A dokumentumok egyedi vizsgálatáról (harmadik fellebbezési jogalap)
70. A harmadik fellebbezési jogalappal a Bizottság az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 78. és 85. pontjában tett megállapítását kifogásolja. Eszerint a 4. cikk (1)–(3) bekezdésében található kivételek valamely dokumentumra vonatkoznak, és nem a dokumentumok egy kategóriájára.
71. A Bizottság álláspontja ezzel szemben az, hogy ő jogosult ez egyes dokumentumok egyedi vizsgálata nélkül megtagadni egy állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás irataihoz történő hozzáférést.
72. A Bíróság azonban már kimondta, hogy az a közösségi intézmény, amelytől valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét kérik, minden egyes esetben köteles megvizsgálni, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt, a nyilvánosságnak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési joga alóli kivételek alá tartozik‑e(26).
73. Az egyes dokumentumok vizsgálata megfelel a hozzáférési jog alóli kivételekre vonatkozó 1049/2001 rendelet 4. cikke szerinti szabályozásnak. Az (1), (2) és (3) bekezdés szerint a kivételek fennállása esetén az intézmények megtagadják valamely dokumentumhoz való hozzáférést. A harmadik személyek érdekeinek a (4) és (5) bekezdés szerinti figyelembevétele, a (6) bekezdés szerinti részleges hozzáférésre vonatkozó vizsgálat és a kivételeknek az időmúlásra tekintettel történő megszűnésére vonatkozó (7) bekezdés szerinti szabályozás valamely dokumentumra vonatkoznak.
74. Ez a szabályozási technika szükségszerű következménye azoknak a kivételeknek, amelyek közvetlenül bizonyos érdekeknek a dokumentumok hozzáférhetővé tétele révén történő kedvezőtlen befolyásolásán alapulnak. Az ilyen befolyásolást csak a kérdéses dokumentumban található információk egyedi mérlegelése alapján lehet megállapítani.
75. Ezzel szemben a Bizottság nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy egy dokumentum az 1049/2001 rendelet 3. cikkének a) pontja szerinti meghatározás szerint több adattartalommal rendelkezhet. Ezt úgy értelmezi, hogy ezeket a különböző információkat együttesen kell vizsgálni, és ebből nyilvánvalóan azt vezeti le, hogy a több adattartalmat akkor is együttesen lehet megítélni, ha azok több dokumentumban találhatóak.
76. Finnország előadásával egyezően azonban ennek az ellenkezője a helyes: ha egy kért dokumentumnak csak bizonyos adattartalmai, azaz részei esnek kivétel alá, akkor a dokumentum fennmaradó részei hozzáférhetővé tehetők az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése szerint. Elvben ezért egy dokumentum minden egyes adattartalmát, tehát minden benne foglalt információt meg kell vizsgálni a tekintetben, hogy a hozzáférhetővé tétel befolyásol‑e védett jogi tárgyat.
77. A Bizottság álláspontja továbbá az, hogy mivel egy ügy irataihoz kértek hozzáférést, az ügy iratainak összességére kell korlátozni a vizsgálatot az egyes dokumentumok értékelése nélkül. Ezt az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésére alapítja, amely „a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmek” formáját és tartalmát szabályozza. Mivel ott – jelen ügy eljárásának nyelvén (német) – egy dokumentumról van szó, a 6. cikknek ezt a fogalmát a 4. cikkel egyezően kell értelmezni. Ha egy kérelemmel több dokumentumot kérnek, akkor a Bizottság is jogosult ezt a kérelmet összességében értékelni, mindenesetre akkor, ha a kért dokumentumok azonos természetűek.
78. Az igaz, hogy az 1049/2001 rendelet 6. cikke több nyelvi változatban – köztük a német és az angol változatban – a „dokumentum” kifejezést egyes számban használja. Más nyelvi változatok – különösen a francia és a finn – ezzel szemben azt többes számban alkalmazzák.
79. Valamely közösségi jogi rendelkezés eltérő nyelvi változatait azonban egységesen kell értelmezni. Amennyiben a változatok eltérnek egymástól, a rendelkezést azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell meghatározni, amelynek e rendelkezés részét képezi(27), illetve adott esetben alkotójának tényleges szándéka figyelembevételével kell azt meghatározni(28).
80. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének és 6. cikkének azonban teljesen más céljai vannak. A 6. cikk a kérelmek tartalmára vonatkozik. E rendelkezés elsősorban azt hivatott biztosítani, hogy a kívánt dokumentumok azonosíthatóak legyenek, és tisztázni hivatott, hogy a kérelmet nem szükséges megindokolni. Ahogy azt a 6. cikk (3) bekezdése mutatja, egy kérelem több dokumentumra, sőt „nagyszámú [helyesen: igen nagy számú] dokumentumra” is vonatkozhat. Ezzel szemben már kifejtésre került, hogy a kérelem vizsgálatának minden egyes dokumentum, sőt minden egyes adattartalom a tárgyát kell, hogy képezze. A rendszer és a cél így alátámasztják a dokumentum 1049/2001 rendelet 4. cikkében és 6. cikkében alkalmazott fogalmának értelmezésében fennálló eltéréseket.
81. A dokumentumok (és adattartalmak) egyedi vizsgálatának általános mellőzése a kivételeknek sokkal inkább más kialakítását feltételezné. Így a Bizottság javaslatot tett arra, hogy az 1049/2001 rendelet akként kerüljön módosításra, hogy a vizsgálatokra vagy egyedi hatályú igazgatási aktusra vonatkozó eljárások aktájához tartozó dokumentumokat ne lehessen nyilvánosan hozzáférhetővé tenni mindaddig, amíg a vizsgálat le nem zárul, vagy ezen aktusok véglegessé nem válnak. Ezen túlmenően az intézmények által a fenti vizsgálatok keretében összegyűjtött, illetve természetes vagy jogi személyektől szerzett információkat tartalmazó dokumentumokat ne lehessen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni.(29) Jelen ügyben azonban nem kell ilyen kivételről dönteni.
82. A Bizottság ugyanakkor a mindenkori kérelmezőhöz hasonlóan a mindenkori nyilatkozatait összefoglalva is megteheti. Mind a kérelem, mind a hozzáférés engedélyezése vonatkozhat több iratra, amennyiben azok egyértelmű azonosítása megtörténik. Elutasítás esetén a Bizottság alapíthatja az álláspontját a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók. A Bizottságnak ugyanakkor minden egyes esetben vizsgálnia kell, hogy a valamely meghatározott dokumentumtípusra főszabályként irányadó általános megfontolások ténylegesen alkalmazandók‑e arra az adott dokumentumra is, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérik(30).
83. Nem alkalmazta tévesen a jogot az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 78., 85. és 86. pontjában tett, ennek megfelelő megállapításaiban. Ezért a harmadik fellebbezési jogalapot el kell utasítani. Azt a továbbiakban kell vizsgálni, hogy a Bizottság a hozzáférési kérelem elutasításakor jogszerűen alakított‑e ki kategóriákat.
3. A vizsgálati tevékenység céljának védelméről
84. Az első és második fellebbezési jogalap, valamint az ötödik fellebbezési jogalap első része az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti – azaz a vizsgálati tevékenység céljának védelmén alapuló – kivétel terjedelmére vonatkozik.
85. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 88. pontjában a Bizottság határozatának indokolását az alábbiak szerint ismertette:
„Valamely állami támogatásnak az egységes piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan folyamatban levő vizsgálatok során a Bizottság, a tagállam és az érintett vállalkozások közötti jóhiszemű együttműködés és kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a különböző felek szabadon kifejezhessék magukat, valamint hogy az e vizsgálatokra vonatkozó különböző dokumentumok hozzáférhetővé tétele e párbeszéd veszélyeztetésével hátrányosan befolyásolhatná e panasz megvizsgálásának a lefolytatását.”
86. A megtámadott ítélet 89. pontja szerint ez az indokolás nem győzte meg az Elsőfokú Bíróságot arról, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás ügyirataihoz tartozó minden dokumentum nyilvánvalóan a vizsgálatokra vonatkozó kivétel alá esik. A Bizottság ezt a megállapítást jogszabálysértőnek tartja.
87. E tekintetben a Bizottság a bírósági eljárásban elsősorban arra támaszkodik, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokban az érintett tagállamokon kívüli más felek nem rendelkeznek az iratbetekintés jogával [lásd ehhez az a) pontot]. Célravezetőbb mindenesetre a bizottsági határozat indokolásában található gondolatmenetet folytatni a tekintetben, hogy az érintett tagállammal folytatott kommunikáció milyen mértékig érdemes a védelemre [lásd ehhez a b) pontot], és hogy ez a védett jogi tárgy lehetővé teszi‑e különösen a kért dokumentumok egyedi vizsgálatának a mellőzését [lásd ehhez a c) pontot]. Ugyanezt a vizsgálatot kell alkalmazni más felekkel történő kommunikáció vizsgálata során [lásd ehhez a d) pontot].
a) Az állami támogatás kedvezményezettjének az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban betöltött jogállásáról
88. A Bizottság a védelem szükségességének nyilvánvalóságát az első fellebbezési jogalap első részében és a második fellebbezési jogalapban azzal indokolja, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban az érintett tagállamon kívüli többi fél nem rendelkezik az iratbetekintés jogával.
89. Ezzel a Bíróság utal az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokban az iratbetekintésnek az 1049/2001 rendelethez képest való speciális jellegére. A TGI értelmezésétől eltérően a Bizottság az iratbetekintési jogot nem technikai jellegű lex specialis‑nak tekinti, amely kizárná az 1049/2001 rendelet alkalmazását(31), hanem segítségül hívja azt a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivétel értelmezéséhez.
90. Az iratbetekintési jog a védelemhez való jogból ered(32). Az tehát alapvetően a félnek az eljárásbeli pozíciójához kötődik. Az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás olyan eljárás, amely azon tagállammal szemben indul, amely felelős a támogatás engedélyezéséért(33).
91. Az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban azok a személyek, vállalkozások és vállalkozások társulásai, amelyeknek az érdekeit a támogatás engedélyezése befolyásolhatja, mint például a támogatás kedvezményezettje, félként nem vesznek részt. Azok lényegében egy információforrás szerepét töltik be(34). Ennek megfelelően a 659/1999 rendelet 20. cikke nem biztosít iratbetekintési jogot ezeknek az érdekelteknek.
92. Ezt a Bizottság nyilvánvalóan akként értelmezi, hogy az érintett tagállamon kívül mindenki más számára tilos is az ügyiratokhoz történő hozzáférés. Ahogy Svédország, Finnország és a TGI helyesen hangsúlyozza, tilalmat nem lehet kivenni sem a 659/1999 rendeletből, sem az ítélkezési gyakorlatból. Ellenkezőleg, az újabb ítéletek alapján egyenesen lehetségesnek tűnik, hogy kivételesen fennálljon az iratbetekintés joga: az érintett személyek nem érvényesíthetik ugyan a védelemhez való jogot ezen eljárás során, megilleti azonban őket az a jog, hogy az eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vegyenek. (35) Erről azonban jelen ügyben nem kell döntést hozni.
93. Mindenesetre az egyéb érdekelteknek az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban betöltött jogállásából nem lehet következtetést levonni a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának a terjedelmére vonatkozóan. Az semmilyen összefüggésben nem áll az 1049/2001 rendelet 4. cikke szerinti kivételek alkalmazásával, különösen a vizsgálatok céljának védelmét szolgáló, itt alkalmazott kivétellel. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az ügyiratokba történő betekintés megtagadásának az oka semmilyen kapcsolatban nem áll azzal, hogy az ügyiratban szereplő adattartalmak hozzáférhetővé tétele nem kívánatos. Egyedül az eljárásjogi megfontolás bír döntő jelentőséggel, amely szerint más érdekelteket nem illet meg a védelemhez való jog.
94. Az eljárásban érintett fél számára az iratokba való betekintés annak a lehetőségét hivatott biztosítani, hogy megvizsgálhassa a vizsgálati ügyiratokban lévő iratokat, amelyek a védekezés szempontjából jelentőséggel bírhatnak. Az iratbetekintés jogát a Bíróság nevezetesen az érintett vállalkozás javára a kartellekre vonatkozó eljárásban(36) ismerte el. Az olyan dokumentumokat, amelyeket a közvetlenül érintett felek részére nem tettek hozzáférhetővé, nem lehet az érintett felekkel szemben felhasználni sem. (37) Mivel az egyéb érdekeltek nem felek az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban, a Bizottság nem is használ fel velük szemben olyan dokumentumokat, amelyekhez hozzáférést kellene részükre biztosítani.
95. Mivel az iratokba történő betekintés keretében biztosított információ elsődlegesen az ezen eljárásban történő részvételhez szükséges eszköz, az iratokba történő betekintés megtagadását – ahogyan arra a TGI rámutat – nem lehet önállóan megtámadni(38). Az ugyanakkor eljárási hibaként megkérdőjelezheti a támogatásról hozott határozat érvényességét(39).
96. Az iratokba történő betekintéstől eltérően az 1049/2001 rendelet szerinti dokumentumokhoz való hozzáférés joga semmilyen jogi jelentőséggel nem bír az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás szempontjából. Ez a rendelet nem azt szabályozza, hogy a polgárok ilyen eljárásokban hogyan vehetnek részt. Különösen észrevételeknek az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban történő előterjesztésére alapvetően nem ad alapot a dokumentumokhoz való hozzáférés. Az állami támogatások ügyirataiban található dokumentumokhoz való hozzáférés körüli vita nem érinti a támogatásról hozott határozat érvényességét.
97. Az 1049/2001 rendeletnek az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárástól való függetlenségét a (2) preambulumbekezdése sem kérdőjelezi meg. Eszerint az átláthatóság lehetővé teszi „a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben”. Ezt lehetne a nyilvánosság eljárásban történő részvételére vonatkozó utalásnak tekinteni. A polgároknak a döntéshozatali eljárásban történő részvételét és az adminisztráció velük szembeni felelősségét azonban nem eljárásjogi, hanem politikai jellegűnek kell érteni. Az átláthatóság révén a polgárok olyan információkhoz hivatottak hozzájutni, amelyek lehetővé teszik, hogy az adminisztráció gyakorlatát szakszerűen megítéljék és adott esetben kritizálják. Nem cél azonban, hogy elsődlegesen befolyást gyakorolhassanak az egyes eljárások kimenetelére.
98. A dokumentumokhoz való hozzáférés joga így független az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárástól. Ezért az iratokhoz való hozzáférés és az ügyiratokba történő betekintés az információ szempontjából ténylegesen azonos helyzetet eredményez, de – a Bizottság előadásától eltérően – nem eredményez azonos jogállást. Ebből következik továbbá, hogy az egyéb érdekeltek kapcsán az iratbetekintési jog hiánya a Schott Glas által elsőfokon előadottak szerint lex specialis‑ként összességében nem zárja ki az 1049/2001 rendelet alkalmazását(40).
99. Nincs ellentmondás abban sem, hogy a Bizottság az ügyiratokba történő betekintést egy viszonylag rövid indokolással megtagadhatja, míg a hozzáférés megtagadásának indokolási követelménye viszonylag magas is lehet. Ezt a különbséget magyarázza az, hogy az ügyiratokba történő betekintés elutasítható a védelemhez való jog hiányára történő egyszerű utalással, míg a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása a kivételek kifejtését feltételezi. Majdnem mindig egyszerűbb azonban azt kifejteni, hogy valamely igény egyáltalán nem is áll fenn, mint alapvetően fennálló igény alóli kivételeket megindokolni.
100. A Bizottság álláspontjától eltérően a két igény egymástól való függetlenségét megerősíti a Sison‑ügyben hozott ítélet. Ott a Bíróság az 1049/2001 rendelet elfogadásának történeti hátteréből azt vezette le, hogy az az alapján fennálló hozzáférési jog terjedelme nem attól függ, hogy a kérelmezőnek az információkra jogai érvényesítéséhez van‑e szüksége(41).
101. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a jogilag védett érdekekkel rendelkező kérelmező az 1049/2001 rendelet alapján nem rendelkezik több joggal az iratokhoz való hozzáférésre, mint mások. Másrészről ezen kérelmező jogai nem is korlátozottak a tetszőleges harmadik személyeket megillető joghoz képest. Az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott kérelmét sem nem erősíti, sem nem gyengíti, ha valamely kérelmező a dokumentumot jogai érvényesítése érdekében kéri.(42)
102. Ezért a támogatási eljárásokban egyéb érdekeltek ügyiratokba történő betekintésének a kizárása nem alapoz meg kivételt a dokumentumokhoz való hozzáférés alól, így az első fellebbezési jogalap első része és a második fellebbezési jogalap alaptalan.
b) Az érintett tagállammal folytatott kommunikáció bizalmasságáról
103. Ahogy a Bizottság az első fellebbezési jogalap második részében kifejti, azért tagadta meg a hozzáférést, hogy az állami támogatásra vonatkozó vizsgálati eljárás lefolytatását ne veszélyeztesse. Ebben az eljárásban a Bizottság, a tagállam és az érintett vállalkozások közötti jóhiszemű együttműködés és kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezek az érdekeltek szabadon kifejezhessék magukat. Ezt a bizalmi viszonyt veszélyeztetné az eljárási dokumentumok hozzáférhetővé tétele.
104. Az Elsőfokú Bíróság ezt az indokolást a megtámadott ítélet 89. pontjában mint túl általánosat visszautasította. Különösen azt nem bizonyítja, hogy e dokumentumok nyilvánvalóan teljes egészükben a hozzáférési jog alóli kivétel hatálya alá tartoznak.
105. Ebből valóban nem következik közvetlenül az, hogy egy vizsgálat céljának az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdése szerinti védelme magában foglalja az érintett tagállammal fennálló bizalmi viszonyt is. Ahogy Svédország előadja, sokkal inkább arra lehetne gondolni, hogy a vizsgálati stratégiákat(43) és a forrásokat(44) védik.
106. Ugyanígy az Elsőfokú Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlatában abból indul ki, hogy a tagállamok elvárhatják a Bizottságtól, hogy bizalmasan kezelje az olyan vizsgálatokat, amelyek jogsértési eljáráshoz vezethetnek(45).
107. Ez az állítás első pillantásra szintén meglepőnek tűnik. Miért kellene a nyilvánosság elől elzárt területet biztosítani a Bizottság és a tagállamok részére a közösségi jog betartására vonatkozó „tárgyalásokhoz”? A jogsértési eljárás keretében a jog elvben nem tárgyalás tárgyát képezi, hanem természetéből adódóan kötelező jellegű.
108. Ugyanakkor a közösségi jog betartása sok esetben a tagállami intézkedések – például az irányelvek átültetését szolgáló törvények – kialakításától függ. A Bizottság és a tagállamok között az átültetési intézkedésekről vagy az alkalmazásról folytatott párbeszéd hasonlíthat egy tárgyalási folyamathoz. Ilyen értelemben különösen a pert megelőző eljárás kell, hogy lehetővé tegye a tagállamnak, hogy a Szerződésből eredő kötelezettségeit önként teljesítse vagy adott esetben az álláspontját igazolja(46). Ez kiegészül azzal, hogy a Bizottságnak a jogsértésekkel szembeni fellépés területén széles mérlegelési jogköre van(47).
109. Így értelmezve a vizsgálatok céljának a védelme kiterjed a közösségi jog megsértésére vonatkozó kifogásról folytatott zavartalan párbeszéd szabad területére. Egy ilyen szabad területnek annak érdekében van értelme, hogy az érintett tagállam, de a Bizottság is túlzott nyilvános nyomás nélkül közös megegyezésre tudjon törekedni. Amennyiben valamely vitatott jogsértési eljárás minden lépése nyilvános lenne, úgy a politikai döntéshozók a már elfoglalt pozícióikat csak nehezen tudnák feladni. Ez már a lehetőségét is kizárhatná a konfliktus ésszerű, jogot is tiszteletben tartó megoldásának. Az eljárás célja végső soron, hogy egy ilyen megoldást találjon, míg a jogsértés feltárása és megállapítása csak egy eszköz ezen cél elérése érdekében.
110. A Bizottság és az érintett tagállam közötti tárgyalások során a vizsgálati szakra vonatkozó dokumentumoknak a Bizottság és az érintett tagállam tárgyalásai idején történő hozzáférhetővé tétele ezért sértheti a kötelezettségszegési eljárás lefolytatását.(48)
111. Az Elsőfokú Bíróság által kiemeltektől eltérően ebből a szempontból nem csak a tagállam bizalma releváns. Ha erről lenne szó, a Bizottságnak alapvetően konzultálnia kellene a tagállammal egy hozzáférési kérelem elutasítása előtt, és ki kellene adnia a dokumentumokat, ha azzal a tagállam egyetért. A Bizottságnak azonban saját védendő érdeke van, a tagállammal folytatott kommunikáció bizalmasan történő kezelése. A Bizottság szintén nem a közvélemény befolyásától védve jár el: ha az álláspontjai a tagállammal folytatott párbeszéd során ismertté válnak, akkor az megnehezítheti a saját álláspontjának a kritikus újraértékelését vagy engedmény tételét.
112. Ezt a szabad területet azonban nem lehet korlátlanul biztosítani. A közösségi jog tagállamok által történő betartása és a Bizottság által történő érvényesítése a közérdek legitim elemei. A tagállamok nem várhatják el, hogy a közösségi jog megsértése vagy egy bizonyos értelmezés elfogadása hosszú távon titokban maradjon. Szintúgy nem várhatja el a Bizottság, hogy a jog érvényesítése érdekében folytatott gyakorlata és különösen a mérlegelési jogkörének a gyakorlása a nyilvánosság előtt rejtve maradjon. Legalább utólag átláthatónak kell lennie az eljárásnak, amikor a tárgyalópartnerek magatartását az elért eredmény fényében lehet értékelni.
113. Azoknak a vizsgálatoknak a védelmét, amelyek jogsértési eljáráshoz vezethetnek, jelen ügyben mindenesetre nem kell pontosan elhatárolni(49). Különösen azt nem kell tisztázni, hogy a jogsértési eljárásban a tárgyalási folyamatra irányuló veszély milyen körülmények között ésszerűen előre látható, és nem hipotetikus jellegű(50). Jogsértési eljárás ugyanis – amely a támogatások jogában is lehetséges – nincs kilátásban. Sokkal inkább a támogatások vizsgálata keretében folytatott vizsgálatok védelméről van szó.
114. A Bizottság helyesen adja elő, hogy a támogatások vizsgálata nagyon hasonlít a jogsértési eljáráshoz. Ez különösen igaz a jogsértési eljárás pert megelőző szakaszára és a támogatásra vonatkozó határozat előkészítésére. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság és a tagállam arról tárgyalnak, hogy a támogatást hogyan lehet úgy kialakítani, hogy az összeegyeztethető legyen a közösségi joggal. Ezen túlmenően a Bizottság nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a tekintetben, hogy a tiltott támogatásokkal szemben fellépjen(51), de széles mérlegelési jogköre van annak vizsgálata során, hogy a támogatás igazolt‑e(52). Így marad tér a párbeszédnek, amely érzékeny a nyilvánosság folyamatos betekintésére.
115. A vizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel mindenestre csak akkor alkalmazható, ha ezen tárgyalások befolyásolásának veszélye megfelelően előre látható, és nem csak hipotetikus jellegű(53).
116. Ezzel kapcsolatban jelen ügyben nem merül fel probléma: valamely támogatás hivatalos vizsgálata feltételez egy konfliktust a Bizottság és az érintett tagállam között. A tagállam szeretné kifizetni a támogatást, míg a Bizottság „úgy találja, hogy kétség merült fel” (a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése). Ezen túlmenően a TGI is tudomással bírt arról, hogy Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság tárgyalást folytatott a támogatásról. Így az ezen tárgyalások tekintetében megnyilvánuló veszély megfelelően előre látható volt, és nem csak hipotetikus jellegű.
c) A dokumentumok egyedi vizsgálatának mellőzéséről
117. Azt kell vizsgálni továbbá, hogy a Bizottság az egyedi vizsgálat nélkül kiindulhatott‑e abból, hogy minden kért dokumentum hozzáférhetővé tétele előidézné ezt a veszélyt. Alapvetően minden egyes dokumentumot meg kell vizsgálni a tekintetben, hogy a hozzáférés megtagadásának indoka fennáll‑e(54). De a Bizottság alapíthatja az álláspontját a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók(55).
118. Ami elsőként a tagállammal folytatott levelezést érinti, abból kell kiindulni, hogy az egy vitatott állami támogatási eljárásban alapvetően védelemre érdemes. Rendszeresen nehéz lenne különbséget tenni a tárgyalásra vonatkozó dokumentumok és egyéb dokumentumok között. Még általánosan ismert információk – mint például a piacokra, árakra és technológiákra vonatkozók – is lehetnek védelemre érdemesek, ha azokat tárgyalások keretében közlik. Az a körülmény ugyanis, hogy azokat közölték, a tárgyalásokra vonatkozó spekulációkat tesz lehetővé. Függetlenül attól, hogy azok helytállóak‑e, az ilyen spekulációk megnehezíthetik a tárgyalásokat.
119. Másodszor, ugyanezen okból a Bizottságnak a megtámadott ítélet 83. pontjában azonosított belső dokumentumai (levélváltás a Bizottság szervezeti egységei között, feljegyzések a felelős biztos részére és a Versenypolitikai Főigazgatóság belső feljegyzései) alapvetően a vizsgálat céljának védelme alá esnek. Azok ugyanis az érintett tagállammal folytatott tárgyalásra vonatkozó információkat tartalmaznak.
120. Jelen esetben nem kell alapvetően minden egyes dokumentum tekintetében elvégezni annak vizsgálatát, hogy a hozzáférhetővé tételhez fűződik‑e nyomós közérdek. Ehelyett sokkal inkább az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárást összességében és mindenekelőtt a támogatás tárgyára tekintettel kell figyelembe venni. Ilyen érdekről azonban jelen ügyben nincsen szó.
121. Következésképpen a Bizottság alapvetően abból indulhatott ki, hogy mind a tagállammal folytatott levelezés, mind a TGI érdekében tett intézkedésekre vonatkozó támogatási eljárással kapcsolatos belső dokumentumai a vizsgálatok céljának védelme alá esnek.
122. Kétségbe kell azonban vonni, hogy a vizsgálat bizalmas kezelése a hozzáférési kérelem elutasításának időpontjában még összességében igazolható volt.
123. Elvben igaz az a feltevés, amit a Bizottság az ötödik fellebbezési jogalap első részében juttat kifejezésre: az érintett tagállammal folytatott zavartalan tárgyalásokhoz fűződő védendő érdek alapvetően a tárgyalások lezárásáig áll fenn, tehát a támogatási vizsgálat teljes időtartama alatt.
124. Ezen az alapon fejti ki a Bizottság, hogy a támogatási eljárás addig az időpontig tart, amely után már az azt befejező határozat bíróság előtt nem támadható meg. Mert a határozat megsemmisítése esetén a támogatást ismét vizsgálni kellene. Ezzel kapcsolatban tévedett az Elsőfokú Bíróság, amikor a megtámadott ítélet 93. pontjában a C 19/2000. sz. eljárás befejezésére utalt.
125. Nem zárható ki, hogy az állami támogatások vizsgálata tekintetében lefolytatott megismételt eljárás lefolytatását az ügyiratoknak a határozathozatalt követően történő hozzáférhetővé tétele megnehezíti. A határozat ugyanakkor egyelőre lezárja a tagállammal folytatott esetleges tárgyalásokat. Azt közzéteszik, és bíróság előtt megtámadható. Ha a Bizottság ebben a helyzetben abból indulna ki, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati megismételt eljárás – tehát a védendő tárgyalások megismétlése – várható, úgy azzal azt ismerné el, hogy a határozata jogszabálysértő. Ez jelen ügyben nem feltételezhető a Bizottságról. Ezért itt az eljárás megismétlésének a veszélye hipotetikus jellegű. Következésképpen annak a veszélye, hogy a támogatásra vonatkozó tárgyalások hipotetikus jellegű megnehezülése következik be, csak ezért sem megfelelően előre látható, és nem igazolhatja a hozzáférés megtagadását.
126. Amennyiben a Bizottság a válaszbeadványában az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése szerinti bírósági eljárás védelmét szolgáló kivételre hivatkozik, meg kell állapítani, hogy ez a kivétel nem tárgya – ahogy a belső dokumentumok 4. cikke (3) bekezdése szerinti védelme sem(56) – a jelen eljárásnak. A Bizottság utólag nem alapíthatja a hozzáférés megtagadását valamely másik kivételre(57). Ezért nem kell eldönteni, hogy a bírósági eljárások védelmét – Svédország előadásának megfelelően – azokra a dokumentumokra kell‑e korlátozni, amelyeket kifejezetten ezen eljárás érdekében készítettek(58).
127. Utal továbbá a Bizottság a C 19/2000. sz. eljárás és a C 44/2001. sz. eljárás közötti tartalmi kapcsolatra, mivel az utóbbi olyan intézkedéseket érint, amelyeket az első eljárás keretében is vizsgált a Bizottság. Hozzáférést tehát csak akkor lehetne engedélyezni, ha mindkettő befejeződött.
128. Ezzel szemben mindesetre meg kell azt említeni, hogy a Bizottság a C 19/2000. sz. eljárásban hozott határozattal egy részt elkülönített és befejezett. Ezért az ezen részre vonatkozó tárgyalások lezárultak, és összességükben már nem szükségszerűen szorulnak védelemre. Csak akkor lett volna lehetőség a hozzáférés megtagadására, ha ezen tárgyalások során olyan információkat közöltek, amelyek a még folyamatban lévő C 44/2001. sz. eljárásra vonatkoznak. Következésképpen a Bizottság egyedi vizsgálat nélkül már nem indulhat ki abból, hogy a C 19/2000. sz. eljárásra vonatkozóan kért iratok összességükben a C 44/2001. sz. eljárásban folytatott vizsgálatok védelme alá esnek.
129. Az Elsőfokú Bíróság ennek megfelelően helyesen utasította el azt, hogy kiterjessze az állami támogatások vizsgálatának védelmét a C 19/2000. sz. eljárás kapcsán a tagállammal folytatott teljes levelezésre és a megfelelő belső dokumentumokra.
130. Kiegészítésképpen utalni kell arra, hogy összességében a C 44/2001. sz. eljárás iratainak védelme sem volt már indokolt az irányadó időpontban. A Bizottság ugyanis már megindította a hivatalos vizsgálati eljárást egy közzétett határozattal, amely tájékoztatást adott a támogatásról.
131. A Bizottság álláspontja e tekintetben az, hogy ez a közzététel és a határozat közzététele ez utóbbinak a jogerőre emelkedéséig biztosítják az állami támogatás vizsgálatának megfelelő átláthatóságát.
132. Amennyiben tárgyalásokra vonatkozó információk már jogszerűen(59) nyilvánosságra kerültek(60), mindenestre kiesik az ezen információk bizalmas kezelésére irányuló elvárás alapja(61). Ezen információk további közzététele már nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a vizsgálat céljának a védelmét, mivel azokat és az állami támogatások vizsgálatával fennálló kapcsolatukat a nyilvánosság már ismeri. Ezzel szemben ebben az összefüggésben(62) nincs annak jelentősége, hogy a Hivatalos Lapban történő közzététel elegendő átláthatóságot biztosít‑e, vagy sem.
133. A 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat a 6. cikk (1) bekezdésének első mondata szerint tartalmazza a lényeges ténybeli és jogi kérdések összefoglalását, a tervezett intézkedés támogatás jellegének Bizottság általi átmeneti értékelését és a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségeire vonatkozó megfontolásokat. A Bizottság azt a 26. cikk (2) bekezdése értelmében közzéteszi a Hivatalos Lapban.
134. Így a Bizottság az ügyiratok lényeges tartalmát nyilvánosan közzétette. Ezen adattartalmon túlmenően az ezen időpontig rendelkezésre álló dokumentumok elvben már csak jelentéktelen információkat tartalmazhatnak. Ezért alaptalan az az általános feltételezés, hogy ezen dokumentumok mindegyikének közzététele megfelelően előrelátható módon veszélyeztetné a tagállammal folytatott kommunikációt. Amennyiben a Bizottság a hozzáférés megtagadását még mindig a vizsgálat bizalmas jellegére kívánja alapítani, úgy azt csak a dokumentumok egyedi vizsgálata alapozhatja meg.
135. Ez a vizsgálat nem korlátozódhat arra, hogy a dokumentumok tartalmaznak‑e olyan információt, amelyek a közzétett határozatban nem szerepelnek. Annak bemutatására, hogy a fennmaradó – a 659/1999 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint jelentéktelen – információk közzététele ennek ellenére megfelelően előre láthatóan és nem csak hipotetikus jelleggel kedvezőtlenül befolyásolná az állami támogatások vizsgálata céljának védelmét, sokkal inkább egy különleges indokolásra van szükség.
d) A támogatási eljárás egyéb érdekelt feleivel történő kommunikációról
136. Azt sem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni, hogy a tárgyalások védelme főszabály szerint logikusan nem terjedhet ki a Bizottságnak más érdekeltekkel fennálló viszonyára. Függetlenül attól, hogy a támogatás kedvezményezettjéről, a konkurenseiről vagy egyéb érdekelt felekről van‑e szó, a tagállamoktól eltérően ezek a harmadik személyek csak információforrások. A 659/1999 rendelet 6. cikke és 20. cikke értelmében észrevételeket tehetnek. Szó sincs tehát köztük és a Bizottság között folyó zavartalan tárgyalások védelméről.
137. Mindazonáltal a Bizottság álláspontja az, hogy közte és ezen harmadik érdekelt felek között egy bizalmi viszony áll fenn. Ez annyiban igaz, hogy ők a 659/1999 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint kérhetik a Bizottságtól azt, hogy személyüket ne fedjék fel, mert egyébként az eljárásban történő részvételükből káruk származhat. Ezen terjedelemben a forrás védelmébe vetett bizalom igazolt(63). Túl a forrás személyén – és azon információkon, amelyek alapján a forrás leleplezhető(64) – ugyanakkor ezen az alapon semmi nem szorul védelemre.
138. Jelen ügyben a személyazonosság védelme soha nem képezte vita tárgyát, mivel a Bizottság az elutasításban kifejezetten megnevezte érdekelt félként a Schott Glas‑t.
139. De akkor is fennállhat a szolgáltatott információk bizalmas kezeléséhez fűződő érdek, ha a forrás személye ismert. Ezek az információk hátrányos következmények kiinduló pontjait jelenthetik. Az érintettek azokat alkalomnak tekinthetik arra, hogy közvetlenül a forrással szemben járjanak el, például azon az alapon, hogy valótlan információk továbbítására került sor. Ebben olyan elrettentő hatás (chilling effect) ismerhető fel, amely megnehezíti a Bizottság számára, hogy harmadik személyektől információkat szerezzen.
140. Ezt ugyanakkor elvben el kell fogadni. Nem létezik jog arra, hogy a Bizottság vizsgálatainak a kimenetelét anélkül lehessen befolyásolni, hogy számolni kelljen annak következményeivel. Sokkal inkább helyesen adja elő Svédország, hogy a harmadik érdekelt felek észrevételeihez történő hozzáférés javíthatja a Bizottság határozatainak alapját. Ha az észrevételek hozzáférhetőek, akkor az érdekelt felek kölcsönösen ellenőrizhetik egymást, és a nem helytálló adatokat időben korrigálni tudják(65). A kísértés is csökken, hogy a Bizottságot valótlan vagy félrevezető információval lássák el.
141. Előfordulhat, hogy másként kell megítélni az ismert források észrevételei védelemre érdemességét olyan esetekben, amikor a helytálló információk továbbadása is kiválthat hátrányos következményeket. El lehet például képzelni, hogy ezek az információk nem a Közösségen belül, hanem harmadik államokban üzleti titokként védelem alatt állnak(66). E tekintetben jelen ügyben ugyanakkor semmilyen előadásra nem került sor.
142. Ennek megfelelően az észrevételek tartalmát a 659/1999 rendelet kifejezetten nem védi. A szolgálati titok tekintetében is csupán az érintett tagállammal való konzultáció van előírva (25. cikk). A többi érdekelt fél is kérheti az EK 287. cikk és a 659/1999 rendelet 24. cikke alapján üzleti titkainak és hasonló titoktartáshoz fűződő érdekeinek a védelmét. De a támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban elfoglalt jogállásuk nem teszi lehetővé azt az általános feltevést, hogy a velük folytatott levelezés alapvetően védelemre érdemes. Sokkal inkább egyedileg kell vizsgálni, hogy a dokumentumokat milyen mértékben kell visszatartani személyazonosságuk védelme érdekében vagy más okból.
143. A harmadik érdekelt felekkel folytatott kommunikáció védelme közvetetten sem következik az érintett tagállammal folytatott tárgyalásokból. Egy másik érdekelt fél egyszerű észrevétele alapján nem vonható le következtetés a tárgyalásokra vonatkozóan. Csak akkor áll fenn megfelelően szoros kapcsolat a tárgyalási folyamattal, amennyiben a Bizottság különleges információkat kér a tárgyalások keretében történő felhasználás érdekében. A hozzáférés megtagadása ebben az esetben azonban csak egyedi vizsgálat alapján igazolható. Ez jelen ügyben nem történt meg.
e) Közbenső következtetés
144. Összességében így azt kell megállapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság helyesen döntött úgy, hogy a Bizottság nem utasíthatta volna el a TGI kérelmét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése alapján az egyes dokumentumok vizsgálata nélkül.
145. Feltehetnénk ugyan a kérdést, hogy a Bizottság határozatát nem kellett volna‑e hatályában fenntartani legalább a tagállammal a C 44/2001. sz. támogatási eljárás kapcsán folytatott levelezés tekintetében, amennyiben arra a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően került sor. A Bizottság mindazonáltal a megtámadott ítéletet e tekintetben nem kifogásolta. Ezen túlmenően kétséges, hogy a határozat ilyen értelemben megosztható, mivel azt a kérelemre vonatkozó egységes határozatként fogalmazták meg, és az az egyes dokumentumokat nem azonosította.
146. Így az első fellebbezési jogalap második részét és az ötödik fellebbezési jogalap első részét is el kell utasítani.
C – A jogi értékelésből levont következtetések
147. Mivel a Bizottság által előterjesztett fellebbezési jogalapok egyike sem vezetett eredményre, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
V – A költségekről
148. Az eljárási szabályzat 118. cikkével és 122. cikkének 1. §‑ával összefüggésben értelmezett 69. cikke 2. §‑ának első mondata szerint a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a TGI kérelmének megfelelően kötelezni kell az eljárás költségeinek viselésére.
149. Az eljárási szabályzat 118. cikkével és 122. cikkének 1. §‑ával összefüggésben értelmezett 69. cikke 4. §‑ának (1) bekezdése szerint az eljárásba első vagy másodfokon beavatkozó tagállamok alapvetően maguk viselik a költségeiket(67).
VI – Végkövetkeztetések
150. A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:
1) A fellebbezést utasítsa el.
2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.
3) Állapítsa meg, hogy a Dán Királyság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság maguk viselik a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket.