T‑527/13. sz. ügy

Olasz Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – Tejilleték – Olaszország által a tejtermelőknek nyújtott támogatások – A tejilleték visszatérítéséhez kapcsolódó támogatási programok – Feltételt megállapító határozat – Valamely támogatás közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítását lehetővé tévő feltétel be nem tartása – De minimis támogatás – Létező támogatás – Új támogatás – Létező támogatás módosítása – Állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás – Indokolási kötelezettség – Bizonyítási teher”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2015. június 24.

1.      Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Az eltérést kérő tagállam együttműködési kötelezettsége

(EUMSZ 107. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés; 1535/2007 bizottsági rendelet, 3. cikk és 4. cikk, (6) bekezdés)

2.      Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Korábban felhozott jogalap kiterjesztése – Elfogadhatóság

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)

3.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EUMSZ 296. cikk)

4.      Államok által nyújtott támogatások – A Tanács azon hatásköre, hogy rendkívüli körülményekre tekintettel kivételesen engedélyezzen egy támogatást – A létező program összeegyeztetőnek nyilvánítását lehetővé tevő feltételek megsértése – A Bizottság hatáskörébe tartozó ellenőrzési jogkör – Terjedelem

(EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk)

5.      Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Támogatásnak korábban nem minősített intézkedés érdemét érintő módosítás – Új támogatásnak való minősítés – Értékelési szempontok

(EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk)

6.      Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – A létező támogatási program módosítására irányuló intézkedés – A program érdemét nem érintő módosítás – A program egészének új támogatáskénti minősítése – Megengedhetetlenség

(EUMSZ 108. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, c) pont)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 17., 18. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 43. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 45., 47. pont)

4.      Nem fogadható el, hogy a Bizottság ne legyen jogosult közvetlenül a Bírósághoz fordulni annak megállapítása érdekében, hogy valamely tagállam nem tett eleget az állami támogatások ellenőrzése címén hozott valamely határozatnak abban az esetben, ha a Tanács gyakorolja kivételesen azt a hatáskört, amely rendszerint a Bizottságot illeti meg. Így különösen, ha a Bizottság által megállapított kötelezettségszegés új támogatás nyújtásához kapcsolódik, a Bizottság jogosult az EUMSZ 108. cikkben a részére biztosított hatáskörök gyakorlására e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata érdekében. Ennek keretében a Bizottságnak figyelembe kell vennie minden releváns körülményt, beleértve adott esetben a valamely korábbi határozatban már vizsgált hátteret, és azon feltételeket, amelyeket e határozat az érintett tagállam részére előírhatott. Ezenkívül figyelembe vehet minden olyan új ténybeli elemet, amely a korábban végzett vizsgálatot módosíthatja. Ilyen elemek hiányában jogosult új határozatát a korábbi határozatban tett megállapításokra és az abban előírt feltételek be nem tartására alapítani.

(vö. 58., 61. pont)

5.      A Bizottság azon lehetőségének, hogy új és adott esetben jogellenes támogatásnak minősítse nem csupán a létező támogatás módosítását, hanem az e módosítással érintett, létező támogatás egészét is, anyagi jogi feltétele, hogy ezen intézmény bizonyítsa, hogy az említett módosítás kifejezetten a korábban létező intézkedés érdemét érinti. Ezenkívül abban az esetben, ha az érintett tagállam a közigazgatási eljárás során vagy azt állítja, hogy e módosítás világosan elválasztható a korábban létező intézkedéstől, vagy azt, hogy tisztán formai vagy adminisztratív jellegű, és nem befolyásolja az ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését, a Bizottságnak igazolnia kell azon indokokat, amelyek miatt ezen érvek nem tűnnek számára megalapozottnak.

(vö. 76. pont)

6.      Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam nem tesz eleget a valamely támogatást vagy támogatási programot bizonyos feltételekkel a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatnak, vagy közvetlenül kérheti a Bíróságtól e kötelezettségszegés megállapítását, vagy amennyiben az új támogatás nyújtásában áll, gyakorolhatja az utóbbi ellenőrzését számára lehetővé tevő hatásköröket azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartja az azokhoz kapcsolódó eljárásjogi és anyagi jogi követelményeket. Amennyiben a Bizottság az ellenőrzési hatásköreinek gyakorlása mellett dönt, főszabály szerint az új támogatás vizsgálatára kell szorítkoznia. A Bizottság csak azzal a feltétellel, hogy az utóbbi egy létező támogatást vagy létező támogatási programot érdemben módosított, jogosult kivételesen kimondani, hogy e korábban létező, ily módon módosított intézkedés egésze összeegyeztethetetlen a belső piaccal, megállapítani, hogy az jogellenes, ha az említett módosítást a végrehajtását megelőzően nem hozták a tudomására, és ennek következtében elrendelni az ily módon módosított támogatás vagy támogatási program megszüntetését vagy módosítását.

Ezzel szemben a Bizottság nem jogosult megállapítani, hogy a létező támogatási program jóváhagyása időpontjában előírt valamely feltétel be nem tartása ipso facto ezen intézkedés új támogatássá való átminősítését eredményezi, és még kevésbé az utóbit ab initio jogellenesnek nyilvánítani, és annak visszafizettetését elrendelni, mintha jogellenesen végrehajtott, nem pedig korábban engedélyezett támogatásról lenne szó.

Elsődlegesen ugyanis minden létező támogatásra az arra vonatkozó engedélyező határozat hatálya terjed ki, kivéve ha a Bizottság megállapította, hogy azzal visszaéltek, vagy ha annak érdemét egy új támogatás módosította. E két esettől eltekintve az ilyen támogatás tehát mindaddig jogszerűnek tekintendő, amíg a Bizottság meg nem állapítja a belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét.

Továbbá e feltételek céljára tekintettel azok későbbi be nem tartása csak ahhoz vezethet, hogy a Bizottság az EUM‑Szerződésben vagy az EK‑Szerződés 93. cikke alkalmazásának részletes szabályait megállapító 659/1999 rendeletben előírt különböző eljárási utak egyikének igénybevételével kétségbe vonja annak kedvezményét, hogy a szóban forgó intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították, de ahhoz nem, hogy megkérdőjelezze a létező támogatásnak való minősítését.

Ezenkívül, mivel a létező támogatások az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének megfelelően jogszerűen végrehajthatók, amíg a Bizottság nem állapítja meg a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségüket, az összeegyeztethetetlenség e kimondása csak a jövőre nézve járhat joghatásokkal.

Ennek hiányában az azt megelőzően jogszerűen végrehajtott támogatási program és az utóbbi alapján jogszerűen nyújtott egyedi támogatások, hogy az érintett tagállam megsértené kötelezettségeit, visszamenőlegesen jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásoknak minősülnek. Ezen eredmény azonos hatályú az említett intézkedések végrehajtását engedélyező határozat visszavonásával. Márpedig, ahogyan az a 659/1999 rendelet (10) preambulumbekezdéséből és 9. cikkéből következik, ilyen szankciót a jogalkotó csak abban a különös esetben ír elő, ha az állami támogatások ellenőrzése kapcsán hozott határozat helytelen információkon alapul.

Végül a 659/1999 rendeletet különösen abból a célból fogadták el, hogy biztosítsák az eljárásjogi jogbiztonságot, különösen a létező támogatások és a jogellenes támogatások vonatkozásában. E rendelet szabályok olyan összességéről rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára az állami támogatások ellenőrzése kapcsán elfogadott határozatok tiszteletben tartásának biztosítását, és különösen azt, hogy fellépjen abban az esetben, ha az érintett tagállam nem tartja be az összeegyeztethetőségről szóló nyilatkozat valamelyik feltételét, valamint hogy abból levonjon minden jogi következtetést.

(vö. 85–91. pont)