T‑258/09. sz. ügy

i-content Ltd Zweigniederlassung Deutschland

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – A BETWIN közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód – EK 49. cikk”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru jellemzőinek leírására szolgálhatnak

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A kizáró okoknak a lajstromozás iránti kérelemmel érintett egyes árukra vagy szolgáltatásokra tekintettel történő külön vizsgálata – A lajstromozás megtagadására vonatkozó indokolásának kötelezettség – Terjedelem

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 75. cikk)

3.      Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Jogszerűség – A közösségi bíróság által végzett vizsgálat – Szempontok – Ezek alkalmazása a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének az OHIM határozathozatali gyakorlata általi megsértésére alapított jogalap tekintetében

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk és 76. cikk, (1) bekezdés)

1.      A BETWIN szómegjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az angol nyelvű vásárlóközönség tekintetében leíró jellegű a Nizzai Megállapodás szerinti 41. osztályba tartozó „előadások, játékok, sorsolások, versenyek, bálok, sorshúzások, pályázatok tervezése és fejlesztése; szórakoztató események; show‑műsorok, játékok, sorsolások, vetélkedők, bálok, sorshúzások, különböző nyereményjátékok gyártása, szervezése és lebonyolítása; játékkaszinók üzemeltetése; sport‑, játék‑, fogadó‑, és sorsolási létesítmények szolgáltatásai (internet útján is); sport‑, játék‑, fogadó‑, és sorsolási felszerelések rendelkezésre bocsátása (az interneten és internet útján is); játéktermek üzemeltetése; interaktív számítógépes játékok rendelkezésre bocsátása, játékkaszinók, szerencsejátékok, kártyajátékok, fogadások, sportfogadások, ügyességi játékok és általában játékok üzemeltetése, lebonyolítása és szervezése; játékautomaták; játékkaszinók üzemeltetése; játéktermek üzemeltetése; különféle fogadási és sorsjátékközpontok üzemeltetése” szolgáltatások vonatkozásában, és az említett megállapodás 35. osztálya szerinti „bálok, sorshúzások, nyereményjátékok tervezése és fejlesztése üzleti, szervezési és hirdetési szempontból” szolgáltatások vonatkozásában.

Mivel a „bet” (fogadni, fogadás) és a „win” (nyerni, nyeremény) angol szavak kombinációja a „fogadás és nyerés” lehetőségét idézi fel, az közvetlenül érthető az érintett vásárlóközönség számára. Ráadásul szoros kapcsolat áll fenn a két szó jelentése között: azért fogadunk, hogy nyerjünk, illetve a nyeréshez előbb téteket kell tenni. Az „and” szó elhagyása semmit nem vesz el a „betwin” összetett szó egyértelmű jelentéséből. Ugyanis akár két egymást követő főnévként, főnévi igenévként vagy felszólító módú igealakként értjük, nem olyan szokatlan vagy önkényes összetételről van szó, amelynek az értelme távol esne az azt alkotó elemek egyszerű összességének értelmétől. A „bet” és a „win” szavak kölcsönhatásukban egyértelműen a szóban forgó szolgáltatások rendeltetéséről és használatuk körülményeiről tájékoztatnak, és ezért azok tekintetében leíró jellegűek.

(vö. 26., 32–35., 40. pont)

2.      A feltétlen kizáró okok vizsgálatának a védjegybejelentésben szereplő valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkoznia kell, és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) a védjegybejelentést elutasító határozatát főszabály szerint valamennyi említett áru vagy szolgáltatás vonatkozásában meg kell indokolnia. Ha valamely áru‑ vagy szolgáltatáscsoportra ugyanaz a kizáró ok vonatkozik, az OHIM‑nak elegendő valamennyi érintett árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan átfogó indokolást adnia. E lehetőség azonban nem veszélyeztetheti azt a lényeges követelményt, hogy az uniós jog által biztosított valamely jogban való részesítést elutasító valamennyi határozat bírói felülvizsgálat tárgya lehessen, amely felülvizsgálatnak biztosítania kell az adott jog hatékony védelmét, és ebből adódóan az elutasítás indokolásának jogszerűségére kell irányulnia.

A fellebbezési tanács azon lehetősége, hogy több árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan átfogó indokolást adjon, csak olyan árukra és szolgáltatásokra terjedhet ki, amelyek között kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn ahhoz, hogy olyan kellően homogén csoportot alkossanak, amelynek alapján a szóban forgó határozat indokolását alkotó ténybeli és jogi megfontolások összessége egyrészt minden egyes, e csoportba tartozó termék és szolgáltatás vonatkozásában megfelelően kifejezi a fellebbezési tanács által alkalmazott érvelést, másrészt minden egyes érintett árura és szolgáltatásra nézve önállóan lehet alkalmazni. Közelebbről, még abban az esetben is, ha a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás értelmében azonos osztályba tartoznak, önmagában ez a tény nem elegendő a kellő homogenitás megállapításához, mivel ezen osztályok gyakran a termékek vagy szolgáltatások olyan széles skáláját fogják át, amelyek között nem szükségszerűen áll fenn kellően közvetlen és konkrét kapcsolat.

(vö. 42–45. pont)

3.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet alapján meghozandó határozatai nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskör gyakorlása során hozott határozatok. Ezért a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett, említett rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján.

A közösségi bíróság előtt felhozott azon jogalap vonatkozásában tehát, miszerint az OHIM megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét az adott megjelölés lajstromozásának megtagadásával, jóllehet korábban elismerte egy ahhoz hasonló megjelölés lajstromozhatóságát, kétféle eset létezik.

Abban az esetben, ha egy korábbi ügyben a fellebbezési tanács egy megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozhatóságát elismerve helyesen alkalmazta a 207/2009 rendelet vonatkozó rendelkezéseit, és egy későbbi, a korábbihoz hasonló ügyben a fellebbezési tanács a korábbival ellentétes határozatot hozott, a közösségi bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie ezen utóbbi határozatot a 207/2009 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megsértése miatt. Ezen első esetben a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalap tehát hatástalan. Ezzel szemben, amennyiben egy korábbi ügyben a fellebbezési tanács egy megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozhatóságát elismerve jogi tévedést követett el, és egy későbbi, a korábbihoz hasonló ügyben a fellebbezési tanács a korábbival ellentétes határozatot hozott, az első határozatra nem lehet hasznosan hivatkozni az utóbbi határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelem alátámasztása céljából. Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását ugyanis össze kell egyeztetni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával, amely szerint a harmadik személy javára elkövetett jogellenes cselekményre előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Következésképpen ezen második esetben a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértéséből eredő jogalap ugyancsak hatástalan.

Egyébiránt a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének első mondatából következik, hogy az OHIM elbírálóinak, és fellebbezés esetén az OHIM fellebbezési tanácsainak hivatalból vizsgálniuk kell a tényeket annak megállapításához, hogy a bejelentett védjegyre vonatkoznak‑e a rendelet 7. cikkében foglalt lajstromozást kizáró okok. Márpedig a mérlegelést nem engedő hatáskörre és a jogszerűség elvére tekintettel e vizsgálatnak az említett rendelet 7. cikke alkalmazásának feltételeire kell összpontosulnia, és nem vonható le belőle az a következtetés, hogy az OHIM fórumait kötik a korábbi védjegyek lajstromozásának feltételei.

(vö. 77–79., 81. pont)