A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2010. november 10.
T‑260/09. P. sz. ügy
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
kontra
Manuel Simões Dos Santos
„Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2003. évi előléptetési időszak – Az érdempontok összegének lenullázása és újbóli számítása – A Törvényszék ítéletének végrehajtása – Jogerő – Jogalap – A visszaható hatály tilalma – Jogos bizalom – Vagyoni kár – Az előléptetés lehetőségének elvesztése – Nem vagyoni kár”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F‑27/08. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2009. május 5‑én hozott ítélete (EHBT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑113. o. és II‑A‑1‑613. o.) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés. M. Simões Dos Santos csatlakozó fellebbezése.
Határozat: A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) által az F‑27/08. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2009. május 5‑én hozott ítélet (EHBT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑113. o. és II‑A‑1‑613. o.) rendelkező részének 2–5. pontját hatályon kívül helyezi. A Törvényszék a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés ezt meghaladó részét elutasítja. A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé. A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer kialakítása – A korábbi rendszerben megszerzett érdempontok visszavonása – A visszaható hatály tilalmának, a bizalomvédelem elvének és a jogbiztonság elvének megsértése
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer kialakítása – A korábbi rendszerben megszerzett érdempontok visszavonása – Kifejezett, pontos és egyértelmű jogalap szükségessége
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, 90. cikk és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer kialakítása – A korábbi rendszerben megszerzett érdempontok visszavonása – Jelentős szolgálati idejére tekintettel nagyszámú maradék érdemponttal rendelkező tisztviselő
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség
(EK 233. cikk, első bekezdés)
5. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az alperes intézmény hivatalból történő kötelezése a közszolgálati kötelességszegéssel okozott kár megtérítésére
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
6. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Terjedelem – Korlátok – A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
7. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Lehetőség elvesztésében megnyilvánuló vagyoni kár megtérítése – Értékelés – Szempontok
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
1. A visszaható hatály tilalma, a jogbiztonság elve és a bizalomvédelem elve nem terjedhet odáig, hogy általánosságban megakadályozza azt, hogy a korábbi szabályozás hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira valamely új jogszabály vonatkozzon. Az anyagi jogi szabályokat viszont úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett jogviszonyokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik. Ugyanígy főszabály szerint ezen elvek nem teszik lehetővé, hogy valamely uniós aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivéve olyan kivételes esetben, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják. Emellett, annak terhe mellett, hogy megfosztják a hatékony érvényesüléstől azon kereseteket, amelyek lehetővé teszik a visszaható hatály tilalmának, a jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozással a vitatott jogi aktus uniós bíróság előtti megtámadását, a valamely általános jellegű jogi aktus visszaható hatályát igazoló cél nem lehet maga az aktus visszaható hatálya, hanem az e célnak csupán következménye lehet, továbbá nem eredhet kizárólag a későbbi jogi aktus megalkotójának azon szándékából, hogy az eredeti jogi aktus valamely hiányosságát pótolja.
Noha a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) azon döntése, hogy teljes és egyforma módon figyelmen kívül hagyja a tisztviselők korábbi értékelési és előléptetési rendszerének hatálya alatt juttatott érdempontokkal, a Hivatal jogszerű, a tisztviselők értékelési és előléptetési rendszerének módosítását és alkalmazását illetően őt megillő diszkrecionális jogkörben hozott döntés, a Hivatal nem hivatkozhat az e rendszer reformja által követett célkitűzésekre – amelyek egyike abban áll, hogy az említett rendszernek az érintett tisztviselő jelenlegi érdemei helyett az igen jelentős szolgálati idő alapján túl nagy számú érdempont juttatásából eredő hiányosságait kívánja orvosolni –, amikor elmulasztja kifejteni, hogy miért nem volt lehetséges a régi rendszerből származó maradék érdempontok visszamenőleges eltörlése helyett azoknak az új értékelési és előmeneteli rendszer szerinti érdempontokká való, azonnali hatállyal történő átváltása, anélkül hogy ez sértené az említett célkitűzéseket. Ilyen esetben a korábbi értékelési és előmeneteli rendszer hiányosságai orvoslásának célkitűzése önmagában nem elegendő a megszerzett érdempontok visszavonását kimondó határozat visszaható hatályú alkalmazásának igazolására.
Ráadásul az ilyen határozat sérti az érintett tisztviselő jogos bizalmát, aki a pontok visszavonásáról szóló határozat jogalap hiánya miatt történő megsemmisítését kimondó ítélet alapján jogosan bízhatott abban, hogy a korábbi rendszerben megszerzett maradék érdempontjait nem vonják vissza visszaható hatállyal, nem érintve az említett maradék érdempontok azonnali hatályú és jövőre szóló esetleges módosításának lehetőségét.
(lásd a 48., 52., 54., 60., 62. és 63. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 99/78. sz. Weingut Decker ügyben 1979. január 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 101. o.) 8. pontja; a Bíróság C‑368/89. sz. Crispoltoni‑ügyben 1991. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑3695. o.) 17. pontja; a Bíróság C‑334/07. P. sz., Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑9465. o.) 43. és 44. pontja; a Bíróság C‑256/07. sz., Mitsui & Co. Deutschland ügyben 2009. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2009. I‑1951. o.) 2. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Törvényszék T‑435/04. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2007. február 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑61. o. és II‑A‑2‑427. o.)) 100. pontja; a Törvényszék T‑380/06. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2009. október 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑3911. o.) 82. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Az Európai Unió valamely intézménye vagy ügynöksége által elfogadott, a tisztviselők új értékelési és előmeneteli rendszerének alkalmazására vonatkozó, és a korábbi értékelési és előmeneteli rendszerben szerzett érdempontok visszavonását kimondó belső szabályzatnak tartalmaznia kell olyan speciális szabályt, amely az említett rendszer reformja által követett célkitűzés jogalapjául szolgál, vagyis olyan kifejezett, pontos és egyértelmű szabályt, amely kimondja az említett intézmény vagy ügynökség tisztviselője által a korábbi rendszerben összegyűjtött érdempontok eltörlését.
Az ilyen jogalap hiánya olyan jogsértésnek minősül, amely nem orvosolható valamely későbbi, visszaható hatályú jogi aktussal.
Az ilyen hiány ugyanis nem egyszerű formai hiba, amelyet valamely kötelező jogi aktussal visszamenőlegesen orvosolni lehetne, hanem a jogszerűség és a jogbiztonság elvébe ütköző súlyos és megváltoztathatatlan jogsértés. Emellett, ha másként volna, a jogi aktus jogalap hiánya miatti megsemmisítésére vagy jogellenességének megállapítására irányuló jogorvoslati eljárás hatékony érvényesülése nem volna biztosítva, mivel az érintett intézmény vagy ügynökség visszaható hatállyal elkerülhetné az ilyen megsemmisítésnek vagy jogellenesség megállapításának a hatásait, és úgy hozhatna létre valamely jogi helyzetet a múltban, mintha e súlyos és megváltoztathatatlan jogsértést soha nem követték volna el, ami azzal volna egyenértékű, mintha lehetővé válna számára a megsemmisítéshez vagy jogellenesség megállapításához vezető jogvita tárgyának a posteriori módosítását. Ez még inkább igaz, ha a megsemmisített aktus jogalapjául szánt általános szabályozás jogszerűségét nem kérdőjelezi meg az említett aktussal szembeni kereset, és így a Törvényszék határozata sem.
Ráadásul még ha feltételezzük is, hogy a jogalap hiánya csupán formai hiba, az ilyen hibán alapuló, megsemmisítést kimondó ítélet a jogellenességet a megsemmisített jogi aktus hatálybalépésének időpontjára nézve állapítja meg, a korábban elfogadott előkészítő aktusok esetleges érvényességének, és azon lehetőségnek a sérelme nélkül, hogy az ilyen aktusnak pontosan a jogellenesség bekövetkezése időpontjában történő helyettesítésére szolgáló eljárást kezdjenek. Mindazonáltal ezen elvekből nem következik, hogy a később elfogadott és a formai hiba miatt megsemmisített jogi aktust felváltó jogi aktus alkalmas e hiba visszaható hatályú orvoslására.
(lásd az 56., 57., 59., 71. és 72. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P–C‑252/99. P. és C‑254/99 P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑8375. o.) 72–75. pontja; a Bíróság C‑417/06. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 51–53. pontja;
a Törvényszék Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben hozott ítéletének 139–146. pontja.
3. Az Európai Unió valamely intézményének vagy ügynökségének a tisztviselők új értékelési és előmeneteli rendszerének alkalmazására vonatkozó belső szabályzatán alapuló, a korábbi rendszerben szerzett érdempontok visszavonását kimondó visszaható hatályú döntés nem igazolható az egyenlő bánásmód elve alapján, olyan tisztviselővel szemben, aki jelentős szolgálati ideje miatt egyedül rendelkezett rendkívül magas számú maradék érdemponttal, és aki egyedül folyamodott, több alkalommal, e maradék érdempontok megőrzéséért.
Ilyen körülmények között a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy e tisztviselő az említett Hivatal többi tisztviselőjével összehasonlítható vagy azonos helyzetben volt, ami ez utóbbiak hátrányára kedvezőtlen bánásmódhoz vezethetett volna.
(lásd a 61. pontot)
4. Ahhoz, hogy a megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény a megsemmisítő ítéletnek eleget tegyen, és azt teljes mértékben végrehajtsa, nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem az annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel ezek nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, amelyeket a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie.
Másfelől az EK 233. cikk előírja az érintett intézmény számára annak elkerülését, hogy a megsemmisített aktus helyettesítésére szánt bármely aktust ugyanolyan szabálytalanságok érintsék, mint amelyekre a megsemmisítést kimondó ítélet rámutatott. Ezen elveket még inkább alkalmazni kell, ha a megsemmisítést kimondó ítélet jogerőre emelkedett.
A megsemmisítés iránti kereset és az EK 233. cikk első bekezdésének célját komolyan veszélyeztetné vagy akár elferdítené, ha a megsemmisített aktust kibocsátó intézmény, ahelyett hogy meghozná a Törvényszék ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket és orvosolná az elkövetett jogsértést, lehetőséget kapna arra, hogy visszaható hatállyal módosítsa az említett jogi aktus jogalapját olyan eredmény elérése érdekében, mint amely az uniós bíróság ítéletéből következik.
(lásd a 70. és 72. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 97/86., 99/86., 193/86. és 215/86. sz., Asteris és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. április 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 2181. o.) 27. pontja; a Bíróság C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑5363. o.) 54. és 56. pontja; a Bíróság C‑8/99. P. sz., Gómez de Enterría y Sanchez kontra Parlament ügyben 2000. július 13‑án hozott végzésének (EBHT 2000., I‑6031. o.) 20. pontja; a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja.
5. Pénzügyi jellegű jogvitákban a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, amelynek keretében – amennyiben annak helye van – jogosult az alperes intézményt vagy ügynökséget hivatalból az általa a jogsértéssel okozott kár megtérítésére kötelezni, és ilyen esetben az ügy összes körülményét figyelembe véve méltányosan értékelni a keletkezett kárt. E jogkör ugyanis az uniós bíróság feladatává teszi, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban teljes körű megoldást adjon, és lehetővé teszi számára, hogy ne csak – akár ilyen irányú kérelem hiányában – megsemmisítse az aktust, hanem – amennyiben annak helye van – hivatalból kötelezze az alperes intézményt vagy ügynökséget a közszolgálati kötelezettségszegésével okozott nem vagyoni kár megtérítésére.
Ezen elvekre tekintettel nem állítható, hogy valamely tisztviselő által a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatával szemben indított megsemmisítés iránti kereset elbírálásakor a Közszolgálati Törvényszék ultra petita határozott, amikor a felperes számára – a felperestől származó, erre vonatkozó kifejezett kérelem hiányában – kártérítést ítélt meg a Hivatal által elkövetett közszolgálati kötelességszegésből eredő károk megtérítéseként.
(lásd a 83–85. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑197/09. RX‑II. sz., M kontra EMEA (felülvizsgálat) ügyben 2009. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑12033. o.) 56. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Bíróság C‑583/08. P. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2010. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2010., I‑4469. o.) 44. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Törvényszék T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 232. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. Az intézmények és alkalmazottaik közötti pénzügyi jellegű jogvitákban az uniós bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör nem tekinthető úgy, mint amely hatáskört biztosít e bíróság számára az ilyen jogvitáknak a kontradiktórius eljárás elvére vonatkozó szabályok alóli kivonására. Ezen elv – amelynek betartását az uniós bíróság ellenőrzi, és amelyet maga is köteles tiszteletben tartani – a védelemhez való jog része és minden olyan eljárásra vonatkozik, amely valamely intézmény vagy ügynökség olyan határozatához vezethet, amely érzékenyen érinti valamely személy érdekeit.
Ezen elv főszabályként magában foglalja az eljárásban részt vevő felek jogát arra, hogy véleményt nyilváníthassanak azon tényekről és iratokról, amelyeken a bírósági határozat alapulni fog, valamint hogy megvitathassák a bíróság elé tárt bizonyítékokat és észrevételeket, illetve a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokat, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik. A tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények tiszteletben tartása érdekében ugyanis fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemeket, mind pedig az olyan jogi kérdéseket megvitathassák, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározók. Következésképpen az uniós bíróság főszabály szerint nem alapíthatja a határozatát olyan, akár imperatív jellegű jogalapra, amelyet hivatalból hozott fel, anélkül hogy előtte felhívta a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére.
E tekintetben, amikor a Közszolgálati Törvényszék a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) valamely tisztviselőjét ért nem vagyoni kár fennállását, mértékét és megtéríthetőségét értékeli, anélkül hogy előzetesen lehetőséget biztosított volna a Hivatalnak arra, hogy álláspontját erre vonatkozóan kifejtse, megsérti a kontradiktórius eljárás elvét és a Hivatal védelemhez való jogát.
(lásd a 86., 87., 91. és 92. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑89/08. P. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑11245. o.) 50–57. pontja; a fent hivatkozott M kontra EMEA (felülvizsgálat) ügy 40–42. pontja és az e pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 58. pontja;
a Törvényszék T‑491/08. P. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletének 88. pontja.
7. A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az előléptetendő tisztviselők kiválasztása során. Ebből következően még ha bebizonyosodik is, hogy az előléptetési eljárás során a kinevezésre jogosult hatóság jogsértést követett el az érintett sérelmére, önmagában ez nem lehet elegendő – a kinevezésre jogosult hatóság előléptetésre vonatkozó széles mérlegelési jogkörének tagadása nélkül – annak a következtetésnek a levonásához, hogy e jogsértés nélkül az érintettet ténylegesen előléptették volna, és ennek következtében a hivatkozott vagyoni kár tényleges és biztos. A személyzeti szabályzat ugyanis egyáltalán nem biztosítja az előléptetéshez való jogot, még azon tisztviselők számára sem, akik az előléptetéshez szükséges valamennyi feltételnek megfelelnek. Ebből következően az uniós bíróság – annak megállapításához, hogy az érintettet emiatt vagyoni kár érte – csak úgy tudná pontosan meghatározni az érintett előmeneteli lehetőségét, ha a kinevezésre jogosult hatóság értékelését a saját értékelésével helyettesítené. Ebből következően, az előléptetéshez való alanyi jog hiányában, a felperes által hivatkozott vagyoni kár nem állhat azon többletjövedelem elvesztéséből, amelyet előléptetése esetén kapott volna.
Mindazonáltal, ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat elismeri, valamely tényleges és biztos, ennélfogva megtéríthető kár keletkezhet valamely esélynek – így az előléptetés esélyének – az elvesztésével. Márpedig, mivel több pontos és hihető bizonyíték – számításokkal alátámasztva – áll rendelkezésre annak bizonyításához, hogy a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörétől függetlenül a felperes tisztviselőnek konkrét és komoly esélye lett volna az előléptetésre, ha a korábbi értékelési és előléptetési rendszerből származó maradék érdempontjait az új rendszer szerinti érdempontokká alakítják, a Közszolgálati Törvényszék nem állapíthatja meg jogszerűen, hogy még az előléptetés komoly esélye sem támaszthatja alá a jövedelemveszteségből eredő vagyoni kárt. Éppen ellenkezőleg, az ilyen esetleges veszteség releváns tényező az esély elvesztéséből eredő kár megtérítéseként megítélendő kártérítés mértékének értékelésekor.
(lásd a 102–106. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑833. o.) 54. és azt követő pontjai, valamint 67. pontja;
a Törvényszék T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 97. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T‑166/04. sz., C kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑9. o. és II‑A‑2‑49. o.) 65. és 66. pontja.