T‑440/03., T‑121/04., T‑171/04., T‑208/04., T‑365/04. és T‑484/04. sz. egyesített ügyek

Jean Arizmendi és társai

kontra

az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság

„Szerződésen kívüli felelősség – Vámunió – Kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás – Indokolással ellátott vélemény – A tolmács- és hajóvezető-közvetítők testülete kizárólagos jogának megszüntetése a francia jogrendszerben – Kellően súlyos jogsértés – Okozati összefüggés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Az a tény, hogy a Bizottság nem indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást

(EK 226. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

2.      Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti keresethez képesti önállóság – Tárgy

(EK 226. cikk, első bekezdés és EK 288. cikk, második bekezdés)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése

(EK 226. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – Fogalom

(EK 226. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

5.      Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Pert megelőző eljárás – Tárgy

(EK 226. cikk)

1.      Elfogadhatatlan az azon alapuló kártérítési kereset, hogy a Bizottság elmulasztott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítani az EK 226. cikk alapján. Ugyanis, mivel a Bizottság nem köteles az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást kezdeményezni, így az a döntése, hogy nem kezdeményez ilyen eljárást, semmiképpen sem alapoz meg jogellenességet, mert nem olyan jellegű, amely alapján a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapítható lenne. Tehát, mivel a Bizottságra semmilyen kötelezettség nem hárul, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítson, az ettől való tartózkodása miatt nem állapítható meg a Közösség felelőssége.

(vö. 62. pont)

2.      A kártérítési kereset önálló kereseti forma, amely a keresetek között saját funkciót tölt be. A kártérítési kereset tárgya a valamely intézmény aktusából vagy jogellenes magatartásából eredő sérelem orvoslása iránti kérelem.

Ennélfogva, függetlenül attól a kérdéstől, hogy megtámadható határozatról van‑e szó, amelynek a megsemmisítése iránt keresetet lehet indítani, valamely intézmény minden aktusa – még ha diszkrecionális jogkörében hozta is – alapvetően lehet kártérítési kereset tárgya. Valamely intézmény mérlegelési jogköréből ugyanis nem következik, hogy függetlenítheti magát attól a kötelezettségétől, hogy mind a magasabb szintű jogszabályoknak, mint a Szerződések és a közösségi jog általános elvei, mind a vonatkozó másodlagos jognak megfelelően járjon el. Amennyiben ezen aktus jogszerűségének a kérdése merül fel egy kártérítési keresetben, akkor azt az említett intézményre vonatkozó kötelezettség szerint kell megítélni. Ettől eltérő megközelítés ellentétes lenne a jogközösséggel és megfosztaná a kártérítési keresetet a hatékony érvényesülésétől, mivel megakadályozná, hogy az ilyen kereset során a bíró mérlegelje valamely intézmény aktusának jogszerűségét.

Következésképpen, mivel az EK 226. cikkből eredő hatáskörében a Bizottság szabadon mérlegelheti, hogy indít‑e kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást valamely tagállam ellen, és nem kell igazolnia e döntését, és mivel a hatásköre gyakorlásának keretében ugyanilyen feltételekkel indokolással ellátott véleményt adhat ki a tagállammal szemben, nem zárható ki, hogy egészen kivételes körülmények között valamely magánszemély bizonyítsa, hogy az indokolással ellátott vélemény jogellenes, ezáltal valamely jogi rendelkezés kellően súlyos megsértését okozza oly módon, hogy neki kárt okoz.

Az a tény, hogy a Bizottságnak az EK 226. cikk első bekezdése alapján kibocsátott indokolással ellátott véleménye nem olyan jogi aktus, amely harmadik személyekre kötelező joghatással bír, és ennélfogva az említett vélemény nem olyan aktus, amelynek a megsemmisítése iránt keresetet lehet indítani, nem befolyásolja ezen megállapítást.

(vö. 64–69. pont)

3.      Amennyiben valamely jogi aktus jogellenességéről van szó, a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésének fennállásától függ. E feltételt illetően annak megállapításához, hogy valamely közösségi jogsértés kellően súlyos‑e, az a döntő tényező, hogy a közösségi intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e.

Az EK 226. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében kizárólag a Bíróság jogosult megállapítani, hogy valamely tagállam nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit. Következésképpen, jóllehet a Bizottság szabadon mérlegelheti, indít‑e kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást, a kötelezettségszegést nem állapíthatja meg kötelező erővel. Mivel indokolással ellátott véleményben a Bizottság csak abban foglal állást, hogy valamely tagállam nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit, a vélemény kibocsátása nem eredményezi a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértését. Ezért, még ha a Bizottság téves álláspontra is helyezkedik az indokolással ellátott véleményben a közösségi jog hatályát illetően, az nem eredményez a Közösség felelősségének megállapításához szükséges kellően súlyos jogsértést.

Ezzel ellentétben, ha az indokolással ellátott véleményben megfogalmazott megállapítások túlmutatnak a tagállami kötelezettségszegés meghatározásán, vagy ha a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során a Bizottság egyéb intézkedései meghaladják a hatáskörét – mint például, ha üzleti titkokat vagy valamely személy jó hírét sértő információkat vétkesen nyilvánosságra hoz –, úgy ezek a megállapítások vagy intézkedések eredményezhetnek olyan jogsértést, amely alapján a Közösség felelőssége megállapítható.

(vö. 74–78. pont)

4.      Egy kártérítési keresetben akkor állapítható meg az okozati összefüggés, ha az intézménynek felrótt magatartás és a hivatkozott kár között kellően közvetlen összefüggés áll fenn, amelyet a felperesnek kell bizonyítania. Az szükséges tehát, hogy a felrótt magatartás legyen a kár meghatározó oka.

A Bizottság által az EK 226. cikk alapján indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében az a tény, hogy az indokolással ellátott véleményben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal – még ha esetleg téved is e tekintetben –, valójában közömbös, mivel az említett indokolással ellátott vélemény nem kötelezte a tagállamot a jogszabálya módosítására. Valójában a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében kizárólag a Bíróság ítéletének lehet ilyen kötelező erejű hatása.

Ennélfogva kötelező erő hiányában a Bizottság indokolással ellátott véleménye – amelyben arra hivatkozott, hogy valamely tagállam nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit – nem tekinthető a szóban forgó nemzeti szabályozásnak az indokolással ellátott véleménynek megfelelő módosítása miatt elszenvedett kár meghatározó okának.

(vö. 85., 90., 92., 93. pont)

5.      Az EK 226. cikkben meghatározott pert megelőző eljárás célja, hogy az érintett tagállam eleget tehessen közösségi jogi kötelezettségeinek, illetve hogy a Bizottság által felhozott kifogásokkal szemben érdemben hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapjaira. A tagállam tehát nem köteles az indokolással ellátott véleményt követni, hanem, ha úgy ítéli meg, hogy a Bizottság tévesen ró fel neki kötelezettségszegést, akkor nem kell teljesítenie a véleményben foglaltakat.

(vö. 87. pont)