AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (teljes ülés)

2008. június 24.(*)

„Közszolgálat – Az EKB személyi állománya – Díjazás – Az EKB személyzeti bizottságával való konzultáció – A díjazások éves kiigazításának számítási módszere – A közösségi bíróság ítéletének végrehajtása – Visszaható hatály”

Az F‑15/05. sz. ügyben,

az EK‑Szerződéshez mellékelt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 36.2. cikke alapján

Carlos Andres, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország], és 8 további felperes, akiknek a neve a mellékletben szerepel, képviselik őket: G. Vandersanden és L. Levi ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: C. Zilioli és K. Sugar, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. Wägenbaur ügyvéd)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés),

tagjai: P. Mahoney elnök, H. Kreppel (előadó) és S. Van Raepenbusch tanácselnökök, I. Boruta, H. Kanninen, H. Tagaras és S. Gervasoni bírák,

hivatalvezető: W. Hakenberg,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. május 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának Hivatalához 2005. március 21‑én faxon benyújtott keresetlevelükben (az eredeti példány benyújtására március 23‑án került sor) a felperesek előterjesztették a jelen keresetet, amely egyrészt a felperesek 2004. júliusi illetménykimutatásai megsemmisítésére – amennyiben ezek a kimutatások az illetmény olyan emelését tartalmazzák, amelyet állításuk szerint az jogellenes éves díjazáskiigazítási módszerrel határoztak meg, és amennyiben ez az emelés visszamenőlegesen nem vonatkozik a 2001‑es, 2002‑es és 2003‑as évekre –, másrészt kártérítés megítélésére irányul.

 Jogi háttér

2        Az EK‑Szerződéshez mellékelt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 36. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„Személyzet

36.1. A Kormányzótanács az Igazgatóság javaslata alapján meghatározza az EKB személyzetének alkalmazási feltételeit.

36.2. A[z Európai Közösségek] Bíróság[a] hatáskörrel rendelkezik az EKB és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.”

3        A KBER alapokmányának 36.1. cikke alapján az EKB kormányzótanácsa 1998. június 9‑én elfogadta az EKB személyi állományának alkalmazási feltételeit (az EKB személyi állományának alkalmazási feltételeiről szóló, 1998. június 9‑i EKB határozat, amelyet 1999. március 31‑én [HL L 125., 32. o.] és 2001. július 5‑én [HL L 201., 25. o.] módosítottak; a továbbiakban: alkalmazási feltételek).

4        Az alkalmazási feltételek 42. cikke pontosabban meghatározza a KBER alapokmányának 36.2. cikkét:

„A rendelkezésre álló belső jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően a […] Bíróság hatáskörrel rendelkezik az EKB és annak személyi állománya valamely tagja vagy volt tagja közötti jogvitára, akikre alkalmazandók a jelen alkalmazási feltételek.

Ez a hatáskör az intézkedés vagy határozat jogszerűségének vizsgálatára korlátozódik, a pénzügyi természetű jogviták kivételével, amelyek vonatkozásában a Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik.”

5        A munkaviszonyra vonatkozóan az alkalmazási feltételek 9. cikke többek között előírja:

„a) Az EKB és alkalmazottai közötti munkaviszonyt a jelen alkalmazási feltételeknek megfelelően megkötött munkaszerződés szabályozza. Az [EKB] személyi állományára alkalmazandó, az igazgatóság által elfogadott szabályok fejtik ki a jelen alkalmazási feltételek részletes szabályait.

[…]

c) Az alkalmazási feltételeket egyetlen meghatározott nemzeti jog sem szabályozza. Az EKB i. a tagállamok közös általános jogelveit, ii. a közösségi jog (EK) általános elveit és iii. a tagállamokhoz intézett, a szociálpolitikára vonatkozó (EK) rendeletekben és irányelvekben található szabályokat alkalmazza. Ezeket a jogi aktusokat az EKB hajtja végre minden egyes alkalommal, amikor az szükségessé válik. A szociálpolitikai tárgyú (EK) ajánlásokat ebben a vonatkozásban megfelelően figyelembe veszik. A jelen alkalmazási feltételekben előírt jogok és kötelezettségek értelmezése céljából az EKB megfelelően figyelembe veszi a közösségi intézmények személyi állományára alkalmazandó rendeletekben, szabályokban és ítélkezési gyakorlatban foglalt elveket.”

6        Az illetmények kiigazítását illetően az alkalmazási feltételek 13. cikke előírja:

„Az igazgatóság javaslatára a kormányzótanács minden évben július 1‑jei hatállyal elfogadja az általános illetménykiigazításokat.”

7        Az alkalmazási feltételeknek „A személyi állomány képviselete” című kilencedik részében szereplő 45. és 46. cikke értelmében vett személyi állomány képviseletét illetően:

„45. A személyzeti bizottság – amelynek tagjait titkos szavazással választják – feladata, hogy a munkaszerződések, a személyi állományra alkalmazandó szabályozás, az illetmények, az alkalmazási feltételek, a munkavégzés, az egészség és a biztonság tárgyában a személyi állomány valamennyi tagjának általános érdekeit képviselje.

46. A személyzeti bizottsággal konzultálni kell a jelen alkalmazási feltételeket, a személyi állományra alkalmazandó szabályokat vagy az azokhoz kapcsolódó, a fenti 45. cikkben meghatározottakhoz hasonló minden kérdést érintő valamennyi módosításról.”

8        Az alkalmazási feltételek 46. cikkének rendelkezéseit részletesebben kifejtik az EKB személyi állományára vonatkozó szabályok (European Central Bank Staff Rules), amelyek többek között meghatározzák az EKB és a személyzeti bizottság közötti konzultációs eljárás részletes szabályait (9.2. cikk).

9        2003. június 17‑én aláírták az EKB igazgatósága és a személyzeti bizottság közötti kapcsolatról szóló egyetértési jegyzőkönyvet („Memorandum of Understanding on Relations between Executive Board and the Staff Committee of the ECB”, a továbbiakban: egyetértési jegyzőkönyv), amely különösen az általános összefüggéseket és a követendő eljárást határozta meg.

10      E jegyzőkönyv preambuluma előírja, hogy „erőfeszítéseket kell tenni az összes releváns információ közlése és a párbeszéd lehető legkorábbi megkezdése érdekében, amennyiben más, ennél lényegesebb megfontolások nem indokolnak ettől eltérő eljárást” („efforts shall be made to provide all relevant information and to initiate a dialogue at the earliest possible time in so far as there are no overriding reasons for not doing so”).

11      Az egyetértési jegyzőkönyv 6. cikke írja elő a konzultációs kérelem feltételeit:

„Az elnök vagy annak képviselője a konzultációs eljárás kezdeményezésekor a konzultáció iránti írásbeli kérelmet nyújt be személyzeti bizottsághoz, amelyhez a teljes információt mellékeli, azaz azt az információt, amely alapján a személyzeti bizottság tudomást szerezhet a konzultáció tárgyát képező kérdésről, és azt megvizsgálhatja, amennyiben más, ennél lényegesebb megfontolások nem indokolnak ettől eltérő eljárást. […]”

12      Az egyetértési jegyzőkönyv 15. cikke egyszerűsített konzultációs eljárásról rendelkezik:

„A párbeszédben részt vevő felek – olyan okok miatt, amelyeket a felek egyikének kell megindokolnia – egy sajátos kérdés vonatkozásában megállapodhatnak a megbeszélések számának csökkentésére irányuló eljárásról. Ebben az esetben a felek közös megegyezéssel ad hoc ütemezést határoznak meg.”

13      Az alkalmazási feltételek 13. cikke alapján az EKB igazgatósága kidolgozott egy módszert az általános illetménykiigazítások végrehajtására („General Salary Adjustment – GSA”, a továbbiakban: számítási módszer). Főszabály szerint ez a módszer az EKB személyzete felvételének fő forrásait jelentő szervezetek (a továbbiakban: referenciaszervezetek) – mint például a nemzeti központi bankok – illetménykiigazításainak sajátos kiértékelésén alapul annak érdekében, hogy az EKB személyi állományának illetményei összhangban maradjanak a referenciaszervezetek illetményszintjével. Az 1999–2001‑es éveket illetően a számítási módszert az EKB kormányzótanácsa 1999. június 20‑án fogadta el (a továbbiakban: 1999/2001‑es GSA). Ezt követően a 2002–2004‑es évek vonatkozásában ezt a változatot a kormányzótanács módosította (a továbbiakban: 2002/2004‑es GSA).

14      Az 1999/2001‑es GSA szerint az egyes referenciaszervezetek alkalmazottainak illetménykiigazítását (százalékértékben) a következő elvek szerint kell összefüggésbe hozni e szervezetek alkalmazottainak számával:

„–      az általános éves illetménykiigazítást a tizenöt [központi nemzeti bank és a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS)] az általános nominálbér‑növelésére kell alapozni a központi bankok „központi bankjaként”;

–        figyelembe kell venni a folyamatban lévő naptári évben a referenciaszervezetekben történt éves kiigazításokat;

–        a nominálbér‑növekedéseket súlyozni kell[;] a súlyozás az egyes referenciaintézményekben alkalmazott személyek számától függ;

–        […]”

15      Ebből következően az 1999/2001‑es GSA egyáltalán nem tett különbséget a különböző referenciaszervezetek között és semmilyen helyesbítési lehetőséget nem írt elő.

16      A 2002/2004‑es GSA azonban ugyanezen elvek alapján a referenciaszervezetek két csoportját veszi figyelembe, és az egyes csoportokat 50%‑os mértékben súlyozzák az éves kiigazítás kiszámítása során:

„–      [A]z éves általános illetménykiigazítást a következő intézmények átlagos nominálbér-növekedésére kell alapozni:

–        1. a tizenöt [központi nemzeti bank] és a BIS;

–        2. az Európai Közösségek intézményei és szervei (azaz az Európai [Közösségek] Bizottság[a] és annak ügynökségei, az Európai Unió Tanácsa, az [Európai] Parlament, a Bíróság, az [Európai Közösségek] Számvevőszéke, az [Európai] Gazdasági és Szociális Bizottsága, az [Európai Unió] Régiók Bizottsága;

a „mellérendelt szervezetek” (azaz [az Észak‑atlanti Szerződés Szervezete (NATO)], a [Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (OECD)], az Európai Űrügynökség, az Európai Középtávú Időjárás Előrejelző Központ, az Európa Tanács, a Nyugat‑Európai Unió);

[a]z Európai Beruházási Bank.

–        a nominálbér‑növekedést az egyes referenciaintézményekben alkalmazott személyek számának függvényében kell súlyozni;

–        az egyes referenciacsoportokat (a fenti 1. és 2. pont) 50%‑os mértékben kell számításba venni;

17      Ezenkívül a 2002/2004‑es GSA előírja a kiigazítások helyesbítési rendszerét az utólag hozzáférhetővé váló adatokra tekintettel:

„(Amennyiben rendelkezésre állnak) figyelembe kell venni a referenciaszervezetekben a folyamatban lévő naptári évre vonatkozó éves kiigazításokat. Amennyiben nem állnak rendelkezésre a folyamatban lévő évre vonatkozó kiigazítások, az előző évre vonatkozó adatokat kell használni, és amikor ezek az adatok hozzáférhetővé válnak, a következő időszak során helyesbítik a hozzáférhető és a tényleges adatok közötti különbséget.”

18      Az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2004. március 4‑i EKB/2004/3 európai központi banki határozat (HL L 80., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 51. o.), amely a 2. cikkének (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy bármely uniós polgár, „jogosult az EKB dokumentumaihoz hozzáférni az e határozatban meghatározott feltételek és korlátozások szerint” a 4. cikkének (1) bekezdésében előírja, hogy az EKB megtagadja a dokumentumhoz való hozzáférést, ha annak nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné – a közérdek tekintetében – az egyén magánszférájának és becsületének védelmét és a közösségi jog alapján védett információ titkosságát. Az ilyen kivétel alkalmazását illetően az említett határozat 4. cikkének (4) bekezdése kimondja:

„A harmadik személyek dokumentumait illetően az EKB köteles az érintett harmadik személlyel konzultálni annak megállapítása érdekében, hogy az e cikkben felsorolt valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum nyilvánosságra hozható.”

 A jogvita alapjául szolgáló tényállás

19      A felperesek olyan munkaszerződéseket kötöttek az EKB‑val, amelyek többek között előírják, hogy az alkalmazási feltételek és azok módosításai e szerződések szerves részét képezik.

20      A T‑63/02. sz., Cerafogli és Poloni kontra EKB ügyben 2003. november 20‑án hozott ítéletében (EBHT 2003., II‑4929. o.) az Elsőfokú Bíróság 2001. július hónap vonatkozásában megsemmisítette az EKB személyi állományához tartozó két felperesnek 2001. július 13‑án elküldött illetménykimutatásban közölt határozatot, mivel az EKB nem konzultált a személyzeti bizottsággal az illetménykiigazításról a 2001‑es év vonatkozásában.

21      2003. december 16‑án az EKB a személyzete valamennyi tagjához egy átiratot intézett, amelyben bejelentette, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletét követően konzultációt kezdeményez a személyzeti bizottsággal a 2001., 2002. és 2003. évre vonatkozó számítási módszer végrehajtásáról. Ebben az átiratban szerepelt többek között az alábbi:

„Az adminisztráció most konzultációt kezdeményez a személyzeti bizottsággal a 2001., 2002. és 2003. évre vonatkozó módszerek végrehajtásáról. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozzuk azonban, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletében semmi nem mutat abba az irányba, miszerint a konzultáció keretében az ezen évek egyikére vonatkozó számításokat módosítani kellene.”

22      A 2004. január 9‑i feljegyzéssel az EKB megindította a konzultációs eljárást azzal, hogy továbbította a személyzeti bizottság részére a referenciaszervezetek által a 2001‑es, a 2002‑es és a 2003‑as évekre vonatkozóan szolgáltatott adatok jegyzékét.

23      A személyzeti bizottság 2004. március 25‑én válaszolt különféle kérdéseket feltéve az EKB által továbbított adatokra vonatkozóan, és kérte az EKB alkalmazottainak illetménykiigazítására vonatkozó végső számítás eredményének visszamenőleges alkalmazását a 2001‑es, a 2002‑es és a 2003‑as év vonatkozásában többek között a személyzeti bizottság által hangsúlyozott eltérések alapján, amelyek az EKB által 2004. január 9‑én szolgáltatott adatok és a személyzeti bizottság által a referenciaszervezetek személyzeti bizottságaitól megszerzett hasonló jellegű adatok között álltak fenn. A személyzeti bizottság ezen tények összességének figyelembevételével emelni kívánta az illetményeket.

24      Ezt követően számos „technikai” és „ad hoc” találkozóra került sor a személyzeti bizottság és az EKB képviselői között. Közelebbről 2004. március 30‑án technikai találkozóra került sor, amely során a személyzeti bizottság képviselői (köztük C. Cerafogli felperes) a referenciaszervezetek személyzeti bizottságaitól megszerzett, az előző évekre vonatkozó valamennyi iratot átadták. Az illetmények kiigazítása a 2001–2003. évek vonatkozásában a 2004. május 11‑i technikai találkozónak is tárgyát képezte. Kelly úr, az EKB egyik képviselője megadott néhány központi nemzeti bankra vonatkozó számadatot, és elmagyarázta, hogy meg kell vitatni a 2001., 2002. és 2003. évre vonatkozó megoszlást, kifejtve, hogy amennyiben ezek a számok eltérést mutatnának, valószínűsíthető a kiigazítás. A személyzeti bizottság képviselőinek (köztük O. Seigneur felperesnek) a visszamenőleges kiigazításra vonatkozó kérdésére az EKB képviselője kifejtette, hogy előnyösebb volna, ha a kiigazítás 2004‑ben lépne hatályba. Az illetmények kiigazítására vonatkozó további ad hoc találkozóra került sor egyrészt 2004. június 1‑jén Kelly úr, az EKB képviselője és van de Velde úr, a személyzeti bizottság szóvivője, valamint van der Ark úr, az említett bizottság helyettes szóvivőjének részvételével, másrészt 2004. június 9‑én van Baak és Kelly úr, az EKB két képviselője és a személyzeti bizottságnak a 2004. június 1‑jei találkozón részt vevő két tagja részvételével. A 2004. június 1‑jei és 9‑i, valamint a további találkozók jellege, az azokon való részvétel, és azok tartalma több szempontból továbbra is vitatott.

25      A 2004. június 3‑i feljegyzésben a személyzeti bizottság kifejezte azt a kívánságát, hogy a 2001–2003. évekre vonatkozó konzultációs eljárás alapján az illetménykiegészítés valószínű eredménye a 2004‑es év alapján elvégzendő kiigazítással azonos időpontban lépjen hatályba (azaz 2004. július 1‑jétől, az alkalmazási feltételek 13. cikkében előírtak szerint).

26      Ami a 2004. június 14‑én lezajlott találkozót illeti, annak előkészítését és lezajlását szintén eltérően írják le a felek. A felperesek azt állítják, hogy a személyzeti bizottság egyes fontos statisztikai adatokat csak a találkozón kapott meg, míg a személyzeti bizottság tagjai a 2004. január 9‑i feljegyzéssel kezdődött konzultációs eljárás egyetlen szakaszában sem fértek hozzá azon iratok összességéhez, amelyekben a referenciaszervezetek közölték az illetménynövelés százalékait és az alkalmazottak számát (a továbbiakban: forrásadatok). Az EKB azonban azt állítja, hogy a kérdéses statisztikai adatokat már 2004. június 11‑én pénteken továbbította, és a forrásadatokat megmutatta a személyzeti bizottság szóvivőjének, van de Velde úrnak, és az egyik helyettesének, van der Ark úrnak egy olyan időpontban, amelyet nem tudott közelebbről megjelölni. A helyettes szóvivő, van der Ark úr 2004. június 1‑jei elektronikus levele megerősíti azt az állítást, amely szerint a személyzeti bizottság javasolta az EKB‑nak, hogy a szóvivőjének, valamint a helyettes szóvivőjének ilyen hozzáférése legyen a forrásadatokhoz. Ezenkívül az ilyen hozzáférés ténylegességét megerősíti egy 2005. június 13‑án kelt írásbeli nyilatkozat, amelyet többek között aláírt a személyzeti bizottság két érintett képviselője.

27      A szóvivője és az egyik helyettes szóvivő által képviselt személyzeti bizottság 2004. június 14‑én kelt levelet intézett az Igazgatási főigazgatóság főigazgatójához, amelyben a következőket írta:

„A személyzeti bizottság nemrég megkapta a humánerőforrás főigazgatóságtól a 2001[/]2003‑as általános illetménykiigazítási időszakra vonatkozó felülvizsgált számadatokat.

Azt reméltük, hogy a 2001[/]2003‑as általános illetménykiigazítási időszakról szóló konzultációt idejében befejezzük a 2004‑es általános illetménykiigazítás kiszámításához. Annak ellenére, hogy az eredményeinket mi magunk közöltük március 25‑én, csak nemrégen kaptuk meg a humánerőforrás igazgatóságtól a felülvizsgált számadatokat tartalmazó táblázatot. Találkoztunk a humánerőforrás igazgatóság érintett tagjaival e számadatok értelmezése és tisztázása céljából. Továbbra is fennmaradtak nézeteltérések néhány eltérésről – amelyeket most még nem lehet megmagyarázni – Belgiummal (2001.), a [Deutsche] Bundesbankkal (2001. és 2002.) és a Bizottsággal […] (2002.) kapcsolatban. A 2004. március 25‑i levelünk óta új adatok váltak hozzáférhetővé Írországra és az EBB‑re vonatkozóan. A Banca d’Italiánál dolgozó kollégáink által szolgáltatott kiegészítő információk olyan adatokat tartalmaznak, amelyeknek semmi közük sincs az általános illetménykiigazításhoz.

Ezeket az eltéréseket nem lehet feloldani a 2004‑re vonatkozó kiigazítás igazgatóság általi jóváhagyása javasolt ütemezésének előrehozatalával. A humánerőforrás igazgatóság azonban már megerősítette, hogy a vele közölt felülvizsgált adatokból a 2001[/]2003‑as időszak vonatkozásában 0,9%‑os halmozott hatás tűnik ki, amelyet a 2004‑es időszakra vonatkozó számításban 0,6% erejéig már elkönyveltek.

Tekintettel arra, hogy a fennmaradó eltérés, amennyiben azt megerősítik, a végeredmény csekély növekedését eredményezi, azt javasoljuk, hogy a 0,3%‑os (0,9%–0,6%) eltérést, amelyet már mindkét oldalon jóváhagytak, adják hozzá a 2004‑re vonatkozó általános illetménykiigazítási eljárás eredményéhez, és valamennyi fennmaradó eltérést egyenlítsenek ki 2005‑ben, amikor a végleges számadatok közös megállapodással megerősítésre kerülnek.”

28      2004. június 15‑én, azaz másnap, az EKB igazgatótanácsa jóváhagyta az EKB elnökének a 3,5%‑os emelésre vonatkozó javaslatát, amely a 2004‑es évet illetően 3,2%‑ból, és a 2001–2003‑as időszakot illetően 0,3%‑os kiegészítő és egyedi kiigazításból tevődik össze, és úgy döntött, hogy ezt a javaslatot elfogadás céljából a kormányzótanács elé terjeszti. A 3,2%‑os arány 0,6%‑ot tartalmaz a 2003‑ban hiányzó, de 2004‑ben hozzáférhetővé váló adatok címén.

29      Az EKB személyi állománya ugyanezen a 2004. június 15‑i napon új személyzeti bizottságot választott.

30      Az EKB alelnökéhez intézett 2004. június 25‑i levélben az új személyzeti bizottság úgy vélte, hogy a 2001–2003‑as évekre vonatkozó konzultációs eljárást nem zárta le a 2004. június 14‑i levél. Az új személyzeti bizottság ebből következően választ kért a régi személyzeti bizottság 2004. március 25‑i levelére az egyetértési jegyzőkönyvnek megfelelő konzultációs eljárás lefolytatása céljából, amely magában foglalja a konzultáció második szakaszát.

31      A 2004. július 1‑jei találkozó során a kormányzótanács elfogadta az igazgatótanács 2004. június 15‑i javaslatát.

32      Az Igazgatási főigazgatóság humánerőforrás igazgatóságának igazgatója a 2004. július 1‑jei feljegyzésében a személyzet valamennyi tagját tájékoztatta, hogy a kormányzótanács határozatot hozott az illetmények 3,5%‑os emeléséről 2004. július 1‑jei hatállyal.

33      Az Igazgatási főigazgatóság humánerőforrás igazgatóságának igazgatója a 2004. július 7‑i levelében a 2001–2003‑as évek vonatkozásában az illetmények kiigazítása tárgyában a következőképpen válaszolt az új személyzeti bizottságnak:

–        hivatkozott a 2004. január 9‑i levelekre (amelyek megindították a konzultációs eljárást) és a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i és 25‑i leveleire;

–        hangsúlyozta, hogy „[a] szolgáltatott […] információt […] ellenőrizték, és az megerősítette a 0,3%‑os különbözet fennállását a szóban forgó időszak során az egyes referenciaszervezetek által közölt téves adatok miatt[; e]bből következően a kormányzótanács elfogadta, hogy a 2004. évi általános illetménykiigazítási százalékhoz 0,3% rendkívüli kiegészítést alkalmazzanak, ami 3,5%‑os teljes növekedést eredményez[ett] 2004. július 1‑jei hatállyal”;

–        megerősítette, hogy a konzultációs eljárás folytatódik („ez a párbeszéd nem zárult le”), de annak hatálya a következő kiigazítási időszakra vonatkozik („[j]óllehet elérték, hogy valamennyi fennmaradó eltérést kiegyenlítsenek a következő illetménykiigazítási időszak során, azt javaslom önöknek, hogy a gondosság érdekében a jelen levél kézhezvételétől számított 20 munkanapos határidő lejárta előtt ismertessék észrevételeiket.”).

34      Az illetménykimutatásokat – amelyek a 2001–2003‑as éveke vonatkozóan 0,3%‑os, valamint a 2004‑es évre vonatkozóan 3,2%‑os emelést tartalmaznak – 2004. július közepén elküldték a felpereseknek.

35      A személyzeti bizottság 2004. augusztus 4‑én válaszolt az EKB 2004. július 7‑i levelére. Az új személyzeti bizottság – részben a régi személyzeti bizottság által közölt adatoktól eltérő adatok alapján – megerősítette, hogy nem érti, hogy hogyan számították ki a 0,3%‑os számadatot. Az új személyzeti bizottság által így megállapított eltérések e bizottság álláspontja szerint valószínűleg annak tulajdoníthatók, hogy „[a régi személyzeti bizottság] és az adminisztráció tévesen értelmezte az adatokat”.

36      Az Igazgatási főigazgatóság humánerőforrás igazgatóságának igazgatója a személyzeti bizottság 2004. augusztus 4‑i feljegyzésére válaszolva a 2004. szeptember 23‑i feljegyzésében információkat és pontosításokat szolgáltatott három olyan elemről, amelyeket a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i levele szerint még tisztázni kellett a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazításokkal kapcsolatban a Banque nationale de Belgique, a Deutsche Bundesbank és a Bizottság adatai vonatkozásában. Az Igazgatási főigazgatóság humánerőforrás igazgatósága igazgatójának álláspontja szerint a konzultációs eljárás befejeződött.

37      Az Igazgatási főigazgatóság humánerőforrás igazgatóságának igazgatójához 2004. október 6‑án intézett feljegyzéssel a személyzeti bizottság azt kérte az előbbitől, hogy vonja vissza a 2004. szeptember 23‑i feljegyzését, és juttasson el hozzá egy új levelet, amelyben megválaszolja a 2004. március 25‑i, június 25‑i és augusztus 4‑i levelekben feltett azon kérdéseket, amelyeket kielégítően nem válaszoltak meg. Ettől eltérő esetben a személyzeti bizottság úgy tekinti, hogy a 2001–2003‑as általános illetménykiigazítási időszakról szóló konzultációt nem folytatták le.

38      Az EKB 2005. február 23‑án válaszolt a személyzeti bizottság 2004. október 6‑i feljegyzésére. A személyzeti bizottság a 2005. február 28‑i feljegyzéssel reagált az EKB 2005. február 23‑i levelére. Az EKB és a személyzeti bizottság elsősorban ezzel a két levéllel és az azokban található kölcsönös javaslatokkal próbáltak meg egyezség útján véget vetni a nézeteltérésüknek. A tervezett egyezség alapjául szolgáló elv az volt, hogy a személyzeti bizottság által hivatkozott eltéréseknek a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítás kiszámításakor való figyelmen kívül hagyását kiegészítő szabadnapokkal kompenzálják. Mivel nem sikerült megállapodnia a személyzeti bizottsággal, az EKB a 2005. március 7‑i feljegyzésében megismételte azt a véleményét, amely szerint a konzultáció befejeződött.

39      Az EKB személyzetének tagjai, köztük a felperes, 2004. szeptember 10. és szeptember 14. között felülvizsgálat iránti kérelmeket („administrative reviews”) nyújtottak be a 2004. július havi illetménykimutatásuk vonatkozásában. Ezekben a közös mintán alapuló levelekben a felperesek többek között a következőket kérték:

–        a 2004. július havi illetménykimutatásokat úgy vizsgálja felül, hogy ez utóbbiak a 2004. július hónapban kifizetett összegben visszamenőlegesen magukban foglalják a 2001–2003. évekre vonatkozó illetménykiigazítás felülvizsgálatának eredményét;

–        a 2004. július havi illetménykimutatásokat úgy vizsgálja felül, hogy ez utóbbiak magukban foglalják a 2001., 2002. és 2003. évekre vonatkozó illetménykiigazítási időszak végrehajtásának felülvizsgálatából eredő, a személyzeti bizottság által kiszámított teljes egyenleget (azaz 2,67%‑ot), mivel a kifizetéseket visszamenőlegesen kell teljesíteni;

–        abban az esetben, ha az EKB elutasítaná a személyzeti bizottság által ebben a vonatkozásban előterjesztett kérelmet, közölje a referenciaszervezetek által az EKB‑vel a közölt forrásadatokat, annak bizonyítása érdekében, hogy az EKB által elvégzett számítások megfelelnek a szolgáltatott forrásadatoknak.

40      Az EKB 2004. december 9‑én válaszolt a felülvizsgálat iránti kérelmekre. Az EKB válaszai szintén közös mintán alapultak a P. Poloninak adott válasz kivételével, amely válasz a felülvizsgálat iránti kérelem P. Poloni általi állítólagosan késedelmes benyújtása miatt eltérő.

41      A felperesek a 2004. december 9‑i, 10‑i és 13‑i keltezésű levelekben belső panaszokat nyújtottak be („grievance procedures”).

42      A belső panaszokat a 2005. január 6‑i, a felperesekkel január 10‑én közölt levelekben elutasították.

 Eljárás és a felek kérelmei

43      A jelen keresetet az Elsőfokú Bíróság Hivatala a T‑131/05. szám alatt vette nyilvántartásba.

44      A 2005. december 15‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 333., 7. o.) 3. cikkének (3) bekezdése alapján a jelen ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé utalta. A keresetet a Közszolgálati Törvényszék hivatala F‑105/05. szám alatt vette nyilvántartásba.

45      A felek meghallgatását követően az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy az ügyet a teljes ülés elé utalja.

46      A felperesek azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadható és megalapozott; és ebből következően

–        semmisítse meg a felperesek 2004. július havi illetményelszámolásait;

–        szükség esetén semmisítse meg az általuk a 2004. december 9‑i, illetőleg 2005. január 6‑i levelekben benyújtott felülvizsgálat iránti kérelmeket és belső panaszokat elutasító határozatokat;

–        kötelezze az EKB‑t a „közigazgatási aktájának” bemutatására;

–        kötelezze az EKB‑t a káruk megtérítésére, amely kártérítés egyrészt felperesenként 5000 eurós összeg megfizetéséből áll, a 2001. július 1‑je óta bekövetkezett vásárlóerő‑csökkenés miatt, másrészt az illetményeik emelésének megfelelő illetményhátralékból, amely 1,86% a 2001. július 1‑je és 2002. június 30. közötti időszak, 0,92% a 2002. július 1‑je és 2003. június 30. közötti időszak és 2,09% a 2003. július 1‑je és 2004. június 30. közötti időszak vonatkozásában, az esedékességeiktől a tényleges kifizetés napjáig számított kamattal növelten, amely kamatot az EKB által megállapított, a főbb refinanszírozási műveletekre az érintett időszak során alkalmazandó kamatláb két százalékponttal növelt összege alapján kell kiszámítani;

–        az EKB‑t kötelezze valamennyi költség viselésére.

47      Az EKB azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan a P. Polonira vonatkozó részében;

–        a keresetet – mint megalapozatlant – utasítsa el;

–        a jogszabályoknak megfelelően határozzon a költségekről.

48      Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága eljárási szabályzata – amely a Törvényszék eljárási szabályzatának hatálybalépéséig az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752 3. cikkének (4) bekezdése értelmében mutatis mutandis alkalmazandó a Törvényszékre – 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Közszolgálati Törvényszék írásbeli kérdést intézett a Bizottsághoz, és felhívta bizonyos iratok, beleértve a forrásadatok továbbítására. A felek a megszabott határidőn belül eleget tettek ezeknek az intézkedéseknek.

49      Ami a felperesek azon kérelmét illeti, hogy az EKB mutassa be a „közigazgatási aktát”, meg kell állapítani, hogy a felpereseknek hozzáférésük volt a forrásadatok aktájához. A kérelmükről tehát már nem szükséges határozni, mivel a felperesek nem jelölték meg, hogy mely további iratok vizsgálatának volna jelentősége.

50      A Törvényszék által kezdeményezett egyezség megkötésére vonatkozó kísérlet nem járt eredménnyel.

 A jogkérdésről

1.     A megsemmisítés iránti kérelmekről

51      Annak ellenére, hogy a megsemmisítés iránti kérelmeket formálisan a felülvizsgálat iránti kérelmeket elutasító határozat és a felperesek által 2004. december 9‑én, 10‑én és 13‑án benyújtott belső panaszokat elutasító, 2005. január 6‑án hozott határozatokkal szemben nyújtották be, azokat a mutatis mutandis az EKB‑ra is alkalmazandó állandó ítélkezési gyakorlat értelmében úgy kell tekinteni, hogy azon határozatok ellen irányulnak, amelyekkel az EKB rögzítette a felperesek díjazását, azaz a 2004. július havi illetménykimutatásokban tükröződő határozatok (lásd többek között a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 23. o.] 8. pontját).

52      Keresetük alátámasztására a felperesek három jogalapot adnak elő, amelyek lényegében a személyi állományra alkalmazandó szabályok módosítása esetén – amennyiben azok a 2001–2003‑as évek illetményeire vonatkoznak – a személyzeti bizottsággal való konzultáció kötelezettségének megsértésére, a számítási módszer megsértésére és az általános illetménykiigazítások esetében elvégzendő helyesbítések visszamenőleges alkalmazásának hiányára vonatkoztak.

 A személyzeti bizottsággal való konzultáció kötelezettségének megsértésére alapított első jogalapról

 A felek érvei

53      Az első jogalappal a felperesek lényegében azt róják fel az EKB‑nak, hogy az a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítási eljárás során megsértette a személyzeti bizottsággal való konzultációs eljárást. Ez a jogalap négy részből áll, amelyek az alkalmazási feltételek 45. és 46. pontjának, az egyetértési jegyzőkönyv 9. cikkének, a gondos ügyintézés elvének és a jóhiszeműségi kötelezettségnek az állítólagos megsértését foglalják magukban.

54      A felperesek ebben a tekintetben azt állítják, hogy soha nem közölték a személyzeti bizottsággal azokat a forrásadatokat, amelyeket a referenciaszervezeteknek kellett közölniük az EKB‑val, és amelyek alapján az EKB elvégezte számításait a 2001., 2002. és 2003. évekre vonatkozó számítási módszerek végrehajtása keretében. Ezenkívül a felperesek úgy vélik, hogy az EKB nem tartotta be a személyzeti bizottsággal való konzultációra vonatkozó kötelezettségét, amely a foglalkoztatási feltételek 45. és 46. cikkéből és az egyetértési jegyzőkönyvből következik, mivel nem tájékoztatta megfelelő időben a személyzeti bizottságot, nem megfelelően tartotta meg a technikai találkozókat, és szabálytalanul szervezte meg az ad hoc találkozókat, nem válaszolt kielégítően a személyzeti bizottság kérdéseire, és a konzultációs eljárás nem fejeződött be a 2004. július hónapra vonatkozó illetménykimutatások megküldésével.

55      Egyebek között az Elsőfokú Bíróság T‑186/01. sz., Robert kontra Parlament ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑131. o. és II‑631. o.) 64. pontja alapján az EKB vitatja az első jogalap elfogadhatóságát. A felperesek ugyanis ezt a jogalapot nem hozták fel a pert megelőző eljárás során.

56      Ami az érdemi részt illeti, a vele közölt forrásadatok „legszigorúbb titkosságának” kijelentése mellett az EKB megjelöli, hogy az Igazgatási Főigazgatóság humánerőforrás igazgatósága mindazonáltal lehetőséget adott a személyzeti bizottság tagjainak, hogy „a szóvivőjük […] és a helyettes szóvivőjük közvetítésével” meggyőződjenek az EKB által szolgáltatott táblázatok releváns jellegéről, lehetővé téve számukra, hogy ezeket az iratokat saját helyiségeikben tanulmányozhassák, ezáltal biztosítva a konzultáció keretében megkövetelt átláthatóságot anélkül, hogy az iratokat írásban nyilvánosságra hozná. Ezt a tényt a régi személyzeti bizottság öt tagja nyilatkozatában megerősítette.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

57      Az első jogalap négy részét együttesen kell megvizsgálni, amennyiben e részek összefüggenek, és amennyiben a felperesek egységes érvelést fejtettek ki azok alátámasztására.

58      Az alkalmazási feltételek 46. cikke szerint a személyzeti bizottsággal előzetesen konzultálni kell „az [ezen] alkalmazási feltételeket, a személyi állományra alkalmazandó szabályokat vagy az azokhoz kapcsolódó, [az ugyanezen alkalmazási feltételek] 45. cikk[é]ben meghatározottakhoz hasonló minden kérdést érintő valamennyi módosításról”. Az említett kérdések között szerepelnek a díjazáshoz kapcsolódó kérdések.

59      Az egyetértési jegyzőkönyv különösen ezen rendelkezések alapján határozza meg közelebbről a személyzeti bizottságnak a vele való konzultációra vonatkozó jogát, és előírja különösen a követendő eljárást, amely az EKB azon kötelezettségével kezdődik, hogy valamennyi információt szolgáltassa (lásd a jelen ítélet 10. és 11. pontját).

60      Emlékeztetni kell arra, hogy a munkavállalók információhoz és konzultációhoz való joga „a munkajog általános elvének” minősül (az Elsőfokú Bíróság T‑192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑813. o.] 105. pontja), és ennek fényében kell értékelni az egyetértési jegyzőkönyv releváns rendelkezéseit.

61      Ebben a tekintetben a felperesek számos kifogást hoznak fel annak bizonyítása érdekében, hogy az alkalmazási feltételek és az egyetértési jegyzőkönyv releváns rendelkezéseiben előírt konzultációs eljárást az EKB nem megfelelően folytatta le.

–       Az EKB által közölt információk hiányos jellegére alapított kifogásról

62      A felperesek felróják az EKB‑nak, hogy nem szolgáltatott „teljes információt”, mivel a forrásadatokhoz való hozzáférés nem volt biztosított a személyzeti bizottság összes tagja számára ezen adatok állítólagos titkos jellege miatt.

63      Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az egyetértési jegyzőkönyv 6. cikke szerint a konzultáció iránti kérelemhez a „teljes információt mellékel[n]i” kell, amely alapján a személyzeti bizottság „tudomást szerezhet a konzultáció tárgyát képező kérdésről, és azt megvizsgálhatja, amennyiben más, ennél lényegesebb megfontolások nem indokolnak ettől eltérő eljárást”.

64      Ezen tájékoztatási kötelezettség terjedelmét a jelen esetben a forrásadatok jellege alapján kell értékelni, amely adatok ugyan az EKB birtokában vannak, nem attól származnak. Márpedig az iratokból az tűnik ki, hogy a tényállás idején a referenciaszervezetek általában csak azzal a biztosítékkal közölték a forrásadatokat, hogy azokat széleskörűen nem hozzák nyilvánosságra, hanem azokat csak az EKB személyzetének illetménykiigazításához szükséges mértékben használják.

65      E körülmények között nem lehet felróni az EKB‑nak, hogy nem követte az EKB/2004/3 határozat 4. cikkének (4) bekezdésében kimondott kibocsátói szabályt, amikor nem közölte a forrásadatokat a személyzeti bizottság valamennyi tagjával.

66      Nem cáfolhatja ezt a következtetést az az érv, amely szerint az EKB a 2006‑os év óta a személyzeti bizottság valamennyi tagjának rendelkezésére bocsátotta a forrásadatokat az illetménykiigazítások számadatainak kiszámításával egy időben. Ugyanis csak a jogvita tényállását követő években, az EKB ilyen értelmű kezdeményezését követően fogadták el a referenciaszervezetek az adataik szélesebb körű nyilvánosságra hozatalát.

67      Kitűnik azonban az iratokból, hogy a személyzeti bizottság szóvivője, valamint az említett bizottság egyik helyettes szóvivője igenis hozzáfért a forrásadatokhoz. Maga a személyzeti bizottság javasolta, hogy két szóvivője rendelkezzen ilyen hozzáféréssel. Ezt a tényt megerősíti van der Ark helyettes szóvivő úr 2004. június 1‑jei elektronikus levele.

68      Ezenkívül a szóvivőket maga a személyzeti bizottság választotta, és az adott számukra megfelelő meghatalmazást, azokat tehát nem az EKB adminisztrációja „választotta ki” mint általa legmegfelelőbbnek tartott párbeszédpartnereket. A személyzeti bizottságban a van de Velde szóvivő úr és két helyettese, Van Damme úr és van der Ark úr megválasztására vonatkozó eredményeket a 2003. február 17‑i feljegyzésben közölték az adminisztrációval. Így a szóvivőket a személyzeti bizottság megfelelően meghatalmazott képviselőinek kell tekinteni a 2001‑es, 2002‑es és 2003‑as évek vonatkozásában az illetmények kiigazításáról való konzultációra.

69      Úgy kell tehát tekintetni, hogy az EKB személyzeti bizottsága a képviselői közvetítésével szervként tudomást szerzett a forrásadatokról (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑27/00. sz., az EKB személyzeti bizottsága és társai kontra EKB ügyben 2000. október 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑217. o. és II‑987. o.) 25. pontját).

70      Egyebekben a személyzeti bizottsággal közölt információ lényegében elegendő volt, amennyiben a bizottságnak lehetősége volt az összes referenciaszervezet esetében valamennyi releváns adat ellenőrzésére, és az ezen adatoknak a birtokában lévő azon adatokkal való összehasonlítására, amelyeket a referenciaszervezetek személyzetének képviselői gyűjtöttek össze és továbbítottak.

71      Továbbá a személyzeti bizottság a konzultációs eljárás során a forrásadatok közlését illetően sem kritikával, sem fenntartással nem élt. Különösen a 2004. június 14‑i feljegyzés nem tartalmaz a forrásadatokhoz való hozzáférés hiányára vonatkozó feljegyzést.

72      Ebből következik, hogy az EKB által közölt információk nem teljes jellegére alapított kifogást el kell utasítani.

–       A megfelelő időben való tájékoztatás hiányára alapított kifogásról

73      A felperesek felróják az EKB‑nak, hogy nem szolgáltatta a szükséges információkat a megfelelő időben. Különösen a 2004. június 11. pénteki és június 14. hétfői információkat adta meg késedelmesen.

74      Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az egyetértési jegyzőkönyv preambuluma előírja, hogy minden releváns információt a lehető legkorábban közölni kell. Igaz, hogy az EKB egyik képviselője által a személyzeti bizottságnak 2004. június 11‑én pénteken és június 14‑én hétfőn bemutatott egységes szerkezetbe foglalt táblázatokat olyan körülmények között közölték, amelyek nem tették lehetővé valamennyi érintett statisztikai adat elmélyült elemzését. Ugyanis ahhoz, hogy a személyzeti bizottság 2004. június 14‑én határozatot hozzon, amely az utolsó munkanap volt (az EKB igazgatótanácsának 2004. június 15‑i ülése előtt), amely lehetővé teszi az illetmények esetleges „különleges” kiigazítását a 2001–2003. évek vonatkozásában 2004. július 1‑jén, a 2004‑es évre vonatkozó szokásos kiigazítással egy időben, nem maradt elegendő idő arra, hogy elvégezzék a szükséges ellenőrzést bizonyos olyan adatok vonatkozásában, amelyekkel kapcsolatban a különbségek továbbra is fennmaradtak, és ezt követően az EKB‑val tárgyalásokat folytassanak.

75      Meg kell azonban állapítani egyrészt, hogy 2004. június 3‑án maga a személyzeti bizottság írásban fejezte ki azt a kívánságát, hogy a 2001–2003. évekre vonatkozó esetleges „különleges” illetménykiigazításra a 2004‑es rendes kiigazítási időszak keretében kerüljön sor, a körülmények ismeretében tehát elfogadta ezt az időkényszert, mivel az EKB az alkalmazási feltételei 13. cikke alapján köteles volt július 1‑jei hatállyal elfogadni a 2004‑es illetménykiigazítást, másrészt az EKB és a személyzeti bizottság a releváns adatok nagy részét megvitatta – 2004. január és június között, ahogyan azok folyamatosan hozzáférhetővé váltak – a rendszeres technikai és ad hoc találkozók során. Az EKB által 2004. június 11‑én ismertetett összefoglaló táblázat nem az első ismertetés, hanem az EKB képviselői, különösen Kelly úr és a személyzeti bizottság kijelölt képviselői közös folyamatos munkájának eredménye volt. Ezen összefoglaló táblázat kézhezvételét követően a személyzeti bizottság, a 2004. június 14‑i feljegyzésének megfogalmazása szerint, találkozott a humán erőforrás igazgatóság képviselőivel a felülvizsgált számadatok értelmezése és tisztázása céljából, és megállapította, hogy csak kisszámú (három) eltérés vonatkozásában maradt fenn nézeteltérés, amelyeknek valószínűleg csekély befolyásuk lesz a végeredményre. Emiatt a személyzeti bizottság „javasolta” az EKB‑nek az említett feljegyzésben, hogy a „0,3%‑os eltérést […], amelyet már mindkét oldalon jóváhagytak, adják hozzá a 2004‑re vonatkozó általános illetménykiigazítási eljárás eredményéhez, és valamennyi fennmaradó eltérést egyenlítsenek ki 2005‑ben, amikor a végleges számadatok közös megegyezéssel megerősítésre kerül[t]ek”.

76      Ebből következik, hogy megfelelő időben való információszolgáltatás hiányára alapított kifogást el kell utasítani.

–       A találkozók szabálytalan megtartására alapított kifogásról

77      A felperesek kifogásolják azt a tényt, hogy az egyetértési jegyzőkönyv által előírt hivatalos eljárás keretén kívül a személyzeti bizottság szóvivőjével, és nem a teljes személyzeti bizottsággal – ez utóbbi tudtán kívül – „félhivatalos” konzultációs találkozókat szerveztek.

78      A szóvivőknek azonban maga a személyzeti bizottság adott megfelelő meghatalmazást a konzultációra (lásd a jelen ítélet 68. pontját).

79      A technikai találkozókról, valamint az egyszerűsített konzultációs eljárásokról egyebekben rendelkezik az egyetértési jegyzőkönyv. Az ad hoc találkozók megtartását egyáltalán nem zárja ki az egyetértési megállapodás, mivel annak 15. cikke kifejezetten előír egy egyszerűsített konzultációs eljárást. Ez a cikk ugyanis lehetővé teszi a felek számára a megbeszélések számának csökkentését, valamint az említett jegyzőkönyv által előírt határidőktől való eltérést és célszerűségi okokból rövidebb határidők meghatározását; a személyi állományra és az EKB‑ra alkalmazható szabályok csak az elnökökkel való találkozók esetén írják elő a jegyzőkönyv felvételét.

80      Ezenkívül kitűnik az iratokból, hogy a személyzeti bizottság, amelynek a megbízatása a 2002–2004‑es éveket fedte le, és az EKB közötti kapcsolatok a kölcsönös bizalom magas szintjén és a nyílt párbeszéden alapultak, ami igazolhatta egyes ülések viszonylag informális jellegét.

81      Végül ehhez hozzá kell tenni, hogy a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítások esetében lefolytatott „különleges” konzultációs eljárásról az EKB és a személyzeti bizottság állapodott meg többek között ez utóbbinak a 2004. június 3‑i feljegyzésben közölt kifejezett kívánságára. A személyzeti bizottságot tájékoztatták a szóvivői és az EKB képviselői közötti találkozók eredményeiről, amint azt tanúsítják a személyzeti bizottságnak a felek beadványaihoz mellékelt belső feljegyzései és elektronikus levelei is. Ezenkívül utalni kell a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i feljegyzésére, amelyet – mivel anélkül hivatkozik az eljárás tényeire, hogy ebben a vonatkozásban kifogást emelne, és mivel főszabály szerint megállapítja a konzultációs eljárás befejeződését (a három megoldandó kérdés kivételével, lásd a jelen ítélet 27. pontját) – úgy kell elemezni, hogy az tartalmazza a jelen esetben lefolytatott konzultációs eljárás szabályszerűségének jóváhagyását.

82      Ebből következően a találkozók szabálytalan megtartására vonatkozó kifogást el kell utasítani.

–       A személyzeti bizottság kérdéseire adott válaszok elégtelenségére alapított kifogásról

83      A felperesek felróják az EKB‑nek, hogy nem válaszolt írásban a személyzeti bizottság 2004. március 25‑i levelére.

84      Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a személyzeti bizottság 2004. március 25‑i levelében felmerült kérdéseket megvizsgálták a 2004 áprilisa és júniusa között tartott konzultációs találkozókon. Így a hivatkozott kifogás nem megalapozott.

–       A sürgősségre való szabálytan hivatkozásra alapított kifogásról

85      A felperesek a tárgyalás során felrótták az EKB‑nak, hogy a személyzeti bizottságot sürgősségi helyzetbe hozta, és a bizottságot kész tény elé állította.

86      Az elfogadhatóságának kérdésétől függetlenül ez a kifogás – amely nagymértékben egybemosódik a megfelelő időben való információszolgáltatás hiányára alapított kifogással (lásd a jelen ítélet 73–76. pontját) – nem igazolt, mivel maga a személyzeti bizottság kérte az EKB‑től 2004. június 3‑án, kevesebb mint két héttel az EKB igazgatótanácsának ülése előtt – amelyet azért hívtak össze, hogy határozzon a 2004‑re vonatkozó kötelező éves kiigazításról –, hogy ebbe a kiigazításba foglalja bele a 2001–2003‑as évekre vonatkozó „különleges” konzultáció eredményeit is. Márpedig a 2004. június 14‑i feljegyzésében a személyzeti bizottság megjelöli, hogy valóban ismerte az EKB igazgatótanácsa által a 2004‑re vonatkozó illetménykiigazítás megerősítésére előírt ütemezést.

87      E kifogásokkal szemben egyebekben a jelen ítélet 74–76. pontjában kifejtett megfontolásokra kell utalni.

88      Ebből következően a sürgősségre való szabálytalan hivatkozásra alapított kifogást el kell utasítani.

–       Az arra alapított kifogásról, hogy a 2004. július havi illetménykimutatások megküldésével nem fejeződött be a konzultációs eljárás

89      A felperesek felróják az EKB‑nek, hogy az nem fejezte be a 2001–2003‑as évekre vonatkozó konzultációs eljárást az ezen időszakra vonatkozó illetménykiigazításokról szóló határozat meghozatala előtt.

90      Ebben a vonatkozásban hangsúlyozni kell, hogy a 2004. június 14‑i a feljegyzéseivel maga a személyzeti bizottság javasolta közvetve az EKB igazgatósága számára a konzultációs eljárás befejezését kivéve három, még meg nem oldott sajátos kérdés vizsgálatát, amelyek a Banque nationale de Belgique-től, a Deutsche Bundesbanktól és a Bizottságtól származó adatokra vonatkoztak, tekintettel arra, hogy az említett vizsgálatot el kellett halasztani, annak érdekében, hogy e vizsgálat eredményét a következő év (2005) konzultációs eljárásának eredményébe belefoglalják.

91      Ugyanis a személyzeti bizottság ugyanebben a feljegyzésben „javasolta”, hogy a 2004‑es rendes illetménykiigazítási időszak eredményeihez adják hozzá „a 0,3%‑os […] eltérést, amelyet már mindkét oldalon jóváhagytak” a 2001–2003‑as évekre vonatkozó „különleges” konzultáció keretében, és e három – kifejezetten megemlített – kérdés vizsgálatát a 2005. évi illetménykiigazítási időszakra halasztotta. Ezeket a kérdéseket ugyan még nem oldották meg a konzultáció befejezésekor, a Törvényszék azonban megállapítja, hogy azokat kizárták a 2001–2003‑as évekre vonatkozó konzultációból, és mindenesetre a személyzeti bizottság szerint azok valószínűleg csak csekély hatással lettek volna a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítás végeredményére.

92      Ezenfelül azon értékelést, amely szerint a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i feljegyzése hivatkozott az említett bizottság és az EKB közötti arra vonatkozó egyetértésre, hogy képesek a „különleges” konzultáció eredményeinek véglegesítésére („a 0,3%‑os […] eltérés, amelyet már mindkét oldalon jóváhagytak”) három meg nem oldott kérdés kivételével, amelyeknek azonban valószínűleg csekély hatásuk lesz erre az eredményre, kifejezetten megerősítik a korábbi személyzeti bizottság egyes tagjai, amint az kitűnik öt ilyen tag 2005. június 13‑i nyilatkozatából. Ezenkívül ezt az egyetértést megerősítik a személyzeti bizottság belső dokumentumai, amelyeket maguk a felperesek terjesztettek elő.

93      Az egyetértési jegyzőkönyv 15. cikkének megfelelően a személyzeti bizottságnak joga volt jelezni, hogy az egyszerűsített konzultáció vonatkozásában egyetért az intézménnyel, a konzultáció befejező időpontját is beleértve (lásd a jelen ítélet 81. pontját).

94      Van de Velde úrnak, a személyzeti bizottság szóvivőjének, és van der Ark úrnak, az említett bizottság helyettes szóvivőjének – mindketten a 2004. június 14‑i feljegyzés aláírói – szerepét illetően hangsúlyozni kell, hogy a személyzeti bizottságot jogszerűen képviselték a szóvivői, hogy a személyzeti bizottság nevében az említett feljegyzést átadják az EKB‑nak (lásd a jelen ítélet 68. pontját). Ezenkívül a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i ülésének jegyzőkönyve, amelyet maguk a felperesek nyújtottak be, megerősíti, hogy ez a feljegyzés a bizottság tagjainak többsége által elfogadott álláspontot tükrözi.

95      2004. június 15‑én az EKB igazgatótanácsa jóváhagyta az EKB elnökének javaslatát, amely a 2001–2003‑as évekre vonatkozó különleges illetménykiigazítás címén 0,3%‑os emelésre irányult a konzultációs eljárás eredményeképpen.

96      Ebből következően a személyzeti bizottság jóváhagyta a konzultációs eljárás befejezését és a 2001–2003‑as évek vonatkozásában a 0,3%‑os illetménynövelés elvét, amelyet 2004. július hónaptól kellett kifizetni.

97      Ezt a megállapítást nem cáfolja a felpereseknek az új személyzeti bizottság 2004. június 25‑i levelére alapított érve. Ez a levél ugyanis az említett bizottságnak a befejezett konzultáció újbóli megnyitására irányuló egyoldalú kísérleteként elemezhető. Az EKB azonban nem fogadta el az új személyzeti bizottság arra irányuló kérelmét, hogy ez utóbbi felülvizsgálja a korábbi személyzeti bizottság által a konzultáció befejezésére vonatkozóan kifejtett álláspontot. Így 2004. július 1‑jén a kormányzótanács elfogadta az EKB elnökének javaslatát, amelyet az igazgatótanács 2004. június 15‑én hagyott jóvá, és amely a konzultáció eredményén alapul, amint az kitűnik a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i feljegyzéséből.

98      Ebben a vonatkozásban az EKB‑nak a személyzeti bizottság részére adott 2004. július 7‑i írásbeli válasza, amely megemlíti, hogy „az adminisztrációnak továbbra is az az álláspontja, hogy ez az eszmecsere nem zárult le”, és hogy „valamennyi fennmaradó eltérést kiegyenlít[enek] a következő illetménykiigazítási időszak során”, nem minősül azon tény megerősítésének, hogy a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítás céljából folyatott konzultáció az EKB részéről továbbra is nyitott, annak ellenére, hogy a kormányzótanács jóváhagyta a 0,3%‑os illetménynövelést, amely tekintetében a két fél egyetértett. A 2001–2003‑as évekre vonatkozó „különleges” kiigazítás tárgyában a személyzeti bizottság és az EKB közötti levélváltás kontextusában ezt a választ úgy kell értelmezni, mint azon három – kisebb – kérdésre való utalást, amely kérdéseket a korábbi személyzeti bizottság a 2004. június 14‑i levelében kifejezetten fenntartott, annak érdekében, hogy azokat a következő, azaz a 2005. évi kiigazítási időszak keretében vizsgálják meg.

99      A fentiek egészére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által a kifogásaik alátámasztására előterjesztett tények még összességükben sem teszik lehetővé azt a következtetést, hogy megsértették a személyzeti bizottsággal való konzultációs eljárásra vonatkozó követelményeket a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítást elrendelő határozat meghozatalát megelőzően. Következésképpen, és anélkül, hogy az elfogadhatóságáról határozni kellene, az első jogalapot az egyes részei tekintetében el kell utasítani.

 A számítási módszerek megsértésére, nyilvánvaló értékelési hibára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról

 A felek érvei

100    Ezzel a jogalappal a felperesek lényegében azt a tényt kifogásolják, hogy az EKB nyilvánvalóan téves adatokra támaszkodott, ezáltal megsértette a 2001–2003‑as évek időszakára vonatkozó illetménykiigazítás tekintetében a számítási módszereket és az indokolási kötelezettséget.

101    A felperesek szerint ugyanis a konzultációs eljárás kezdetén, azaz 2004. január 9‑én, az EKB által készített táblázatokban nyilvánvaló hibák vannak, és azok a számítási módszer helytelen alkalmazását mutatják. Különösen az a tény minősül nyilvánvaló hibának, hogy csak a 2002‑es évtől vették figyelembe a Banque de France személyzetének engedélyezett munkaidő‑csökkentés kedvezményét, mivel a Banque de France személyzete már 2001 februárjától élvezte a munkaidő tárgyalás útján elért csökkentéséről szóló, 2000. január 19‑i 2000‑37. sz. törvény (loi n° 2000‑37 du 19 janvier 2000, relative à la réduction négociée du temps de travail; a továbbiakban: a munkaidő csökkentéséről szóló törvény) pozitív következményeit. Szintén nyilvánvaló hibának minősül az a tény, hogy az EKB nem vette figyelembe a Deutsche Bundesbank által a korábbi Kelet‑Németországban dolgozó alkalmazottaknak adott különleges illetményemelésre vonatkozó adatokat.

102    Az EKB hangsúlyozza, hogy teljes egészében a referenciaszervezetektől függ a figyelembe veendő forrásadatok relevanciáját és pontosságát, valamint ezen adatok összegyűjtésének és továbbításának sebességét illetően. Figyelembe kell venni, hogy a forrásadatok nem egyetlen körülményre korlátozódnak, hanem azok számos olyan tényezőt lefednek, mint az alkalmazottak száma, a heti munkaidő, az ünnepnapok száma, az alkalmazottak jogállása (közszolgálati vagy magánszektor) stb. E körülmények között az EKB csak azt teheti, hogy megbízik a részére így továbbított adatok pontosságában és relevanciájában. Az EKB‑nek csak nyilvánvaló hiba esetén lett volna kötelessége, hogy kapcsolatba lépjen azzal a referenciaszervezettel, amely a hibás adatok forrása, hogy az adatok pontosságát ellenőrizze. Márpedig a jelen esetben a referenciaszervezetek által közölt forrásadatokban semmilyen nyilvánvaló hiba nem állt fenn.

103    Az EKB elismeri, hogy a Banque de France személyzetének adott munkaidő-csökkentés figyelembevételének kérdését felvetették a személyzeti bizottság 2004. március 25‑i levelében, azt állítja azonban, hogy ezt a kérdést a konzultáció során a személyzeti bizottság számára kielégítő módon rendezték, és azt a „2004. június 14‑i megállapodás” már nem is említi. A Deutsche Bundesbankot illetően az EKB kétli ezen állítólagosan nyilvánvaló hibára vonatkozó kifogás elfogadhatóságát – az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt szabályokra tekintettel – valamint e kifogás megalapozottságát, hivatkozva az ezen adatokról való utólagos megbeszélést előíró „2004. június 14‑i megállapodásra”. Végül az EKB úgy véli, hogy ennek a ténynek nem volt hatása a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazításra.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

104    Annak ellenére, hogy a második jogalapjuk alátámasztásaként az „indokolási kötelezettség megsértésére” hivatkoznak, a felperesek érvelése kizárólag a megtámadott határozatok belső – és nem alaki – jogszerűségéhez kapcsolódik.

105    A felperesek a keresetlevelükben ugyanis csak azon „nyilvánvaló hiba” fennállását róják fel, amely két szempontból sértette a számítási módszert:

–        egyrészt az EKB nem helyesen vette figyelembe a számítási módszerekben a Banque de France alkalmazottai munkaidő‑csökkentésének az illetményekre gyakorolt következményeit,

–        másrészt az EKB elmulasztotta a személyzetének tagjai illetményében megjeleníteni a Deutsche Bundesbank által a korábbi Kelet‑Németországban dolgozó alkalmazottaknak adott különleges illetményemelés hatását.

106    A felperesek által kizárólag felhozott ezen két kifogás megválaszolásához meg kell vizsgálni, hogy az EKB nyilvánvaló értékelési hibákat követett‑e el azáltal, hogy a számítási módszer által előírtaknak megfelelően az átlagos nominálbér‑növekedés meghatározásához megkövetelt táblázatok elkészítése érdekében a Banque de France‑tól és a Deutsche Bundesbanktól származó, fent említett forrásadatokra támaszkodott.

107    A Banque de France‑ot illetően a felperesek nem szolgáltatnak olyan tényeket, amelyek azt bizonyíthatnák, hogy a munkaidő‑csökkentésről szóló törvény alkalmazásából az EKB‑nak a 2001‑es évtől e bank teljes személyi állományára vonatkozóan le kellett volna vonnia a következtetéseket. A felperesek azonban az említett banktól származó, „alkalmazási feljegyzések” elnevezésű, a „vezetők munkaidejének tartamára, szervezésére és beosztására vonatkozó üzemi megállapodásról” szóló három – 2001. február 13‑i, április 6‑i és június 6‑i – dokumentumot nyújtottak be, amelyek a személyzetnek csak erre a kategóriájára vonatkoznak. Az e feljegyzésekben található információk megegyeznek a Banque de France által közöltekkel, amennyiben ez utóbbi arról tájékoztatta az EKB‑t, hogy a személyzetnek ez a kategóriája csak 1000–1100 személyt jelent, míg a vállalkozás teljes személyi állományára (hozzávetőleg 15 000 személy) alkalmazandó üzemi megállapodás csak 2002. január 1‑jén lépett hatályba. Márpedig az EKB által a személyzeti bizottság képviselőinek jelenlétében elvégzett szimuláció szerint, amelyet a felperesek komolyan nem vitattak, a Banque de France vezetői illetményének a munkaidő csökkentéséből fakadó növekedése nem járt jelentős pozitív hatással az EKB személyzete illetménykiigazításának végeredményére a 2001‑es év esetében.

108    A Deutsche Bundesbank helyzetét illetően két elemet kell megkülönböztetni. Először is a korábbi Kelet‑Németországban dolgozó alkalmazottainak adott különleges illetményemelést illetően az említett bank tájékoztatta az EKB‑t, hogy a személyzeti bizottság által ezen különleges illetményemelés hatásairól eredetileg kifejtett álláspont téves. Márpedig a személyzeti bizottság ezt követően elfogadta ezt a magyarázatot, ebből következően a 2004. június 14‑i levelébe nem foglalta a még megoldandó kérdések közé a Deutsche Bundesbank korábbi Kelet‑Németországban dolgozó alkalmazottai illetményének kérdését. Ebből következően ezt a problémát a konzultációs eljárás során, ezen eljárás 2004. június 14‑i befejezése előtt megoldották. Másodszor a Deutsche Bundesbankra vonatkozó fenntartás – amelyet a személyzeti bizottság 2004. június 14‑i feljegyzése a még megoldandó három kérdés egyikeként említ – egy másik kérdésre utal, nevezetesen a 2001‑es és 2002‑es évekre vonatkozó általános illetményemelés százalékos mértékének kérdésére. Ezt a fenntartást 2004 szeptemberében elemezték, és a 2005‑ös évre vonatkozó illetménykiigazítási időszak keretében megszüntették a személyzeti bizottság és az EKB közötti megállapodásnak megfelelően.

109    Ezenfelül ha 2004. június 14‑én a két tárgyaló fél a Banque de France‑tól és a Deutsche Bundesbanktól származó adatok ellenőrzése után egyetértett abban, hogy a tervezett illetménykiigazítás ezeket a kérdéseket helyesen vette figyelembe, akkor nehezen azonosítható az EKB által e tekintetben állítólag elkövetett nyilvánvaló hiba, tekintettel a felperesek által ebben a tekintetben hivatkozott kifogások pontatlanságára és az ezen kifogások alátámasztására előterjesztett bizonyítékok elégtelenségére.

110    Ebből következően a felperesek nem bizonyították, hogy az EKB a Banque de France‑tól és a Deutsche Bundesbanktól származó forrásadatok vizsgálata során megsértette a számítási módszert, és nyilvánvaló hibát követett el.

111    A fentiek összességére tekintettel a második jogalapot is el kell utasítani.

 Az általános illetménykiigazítások vonatkozásában elvégzendő helyesbítések visszamenőleges alkalmazásának hiányára alapított harmadik jogalapról

 A felek érvei

112    A harmadik jogalap három részből áll, amelyek a jogszerűség elvének megsértésén, a számítási módszerek elveinek figyelmen kívül hagyásán és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapulnak. A jogalap e három részében a felperesek lényegében azt a tényt kifogásolják, hogy az EKB nem alkalmazta visszamenőlegesen a számítási módszert, jóllehet azt visszamenőlegesen kellett alkalmazni.

113    A felperesek annak magyarázataként, hogy az illetményemelés visszamenőlegessége min alapul, elsősorban a jogszerűség elvére hivatkoznak, amely szerintük megköveteli a közigazgatási hatóságtól, hogy az eljárását és a határozatait a rá alkalmazandó jog alapján határozza meg, és helyreállítsa az okozott jogsértést. A téves adatokat illetően a hatóság feladata, hogy a jogi helyzetet ab initio, azaz visszamenőleges hatállyal állítsa helyre.

114    A felperesek ebben a tekintetben arra utalnak, hogy a visszamenőleges helyesbítéseket a referenciaszervezetek végzik el, amennyiben azokra szükség van. A felperesek így hivatkoznak a közösségi jogalkotó példájára, amely elfogadta az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának 2002. július 1‑jétől kezdődő hatállyal történő helyesbítéséről szóló, 2003. december 5‑i 2148/2003/EK, Euratom tanácsi rendeletet, valamint a Banca d’Italia alkalmazottainak példájára, akik kiegészítő illetményemelésben részesültek a 2002–2003‑as időszak vonatkozásában egy 2004 októberében hozott határozat alapján. Az EKB‑nek ugyanazt az elvet kell alkalmaznia, és el kell ismernie a helyesbítő határozatai visszamenőleges hatályát.

115    Egyebekben a felperesek felróják az EKB‑nek, hogy nem tartotta be azt a kötelezettségét, amelyet a személyzetének egészéhez intézett 2003. december 16‑i átiratában vállalt. Ezt a kötelezettségvállalást az EKB egyéb nyilatkozataira, így különösen az „1999. július 7‑i” feljegyzésben (a felperesek valójában egy 1999. május 7‑i feljegyzésre hivatkoznak) található nyilatkozataira tekintettel kell értékelni, amelyek megemlítik, hogy a számítási módszer célja, hogy az EKB számára lehetővé tegye, hogy összhangban maradjon a személyzeti utánpótlása fő forrásai – azaz a referenciaszervezetek – illetményszintjével.

116    Az EKB hangsúlyozza, hogy a vitatott illetményemelések a részéről egyszerű „önkéntes kötelezettségvállalás” következményei, amely minősítést maguk a felperesek is elfogadták. Egy ilyen kötelezettségvállalás végrehajtása ennélfogva nem eredményezhet jogi kötelezettségeket. Az EKB hivatkozik a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amely a C‑315/97. P. sz., Echauz Brigaldi és társai kontra Bizottság ügyben 1999. március 3‑án hozott végzésének (EBHT 1999., I‑1287. o.) 11. pontjában helybenhagyta az Elsőfokú Bíróság T‑156/95. sz., Echauz Brigaldi és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletét (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑171. o. és II‑509. o.), amelyben az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy valamely intézmény által a tisztviselőinek – önkéntesen, és nem a személyzeti szabályzatból eredő jogi kötelezettség alapján – adott előny a másik intézményt nem kötelezi arra, hogy a saját tisztviselőit azonos bánásmódban részesítse. Az Elsőfokú Bíróság ebből következően megállapította, hogy nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét.

117    Ezenfelül az EKB tagadja, hogy a felperesek oldalán bármilyen „jogos bizalom” állna fenn, mivel a személyzeti bizottsággal való konzultáció nem foglalja magában azt, hogy az utóbbi véleménye kötelező jellegű. Az EKB ezenkívül hangsúlyozza, hogy a 2004 júliusában elhatározott illetményemelés önkéntes aktus volt, amely ennélfogva nem hozhat létre arra irányuló kötelezettséget, hogy visszamenőleges hatállyal ruházzák fel a konzultációból eredő illetménykiigazítást.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

118    A felperesek ezzel a jogalappal annak megállapítását kívánják elérni, hogy az EKB alaptalanul nem emelte az illetményüket a 2001–2003‑as években, pedig ezekre az évekre a 2003. december 16‑i átirat nyomán megnyitott konzultáció visszamenőlegesen kiterjedt.

119    Ebben a tekintetben együttesen kell megvizsgálni a harmadik jogalap három részét, amennyiben azok összekapcsolódnak, és a felperesek egységes érvelést adtak elő azok alátámasztására.

120    Ebből következően meg kell határozni, hogy a személyzeti bizottság által a 2003. december 16‑i átirat nyomán indított konzultációnak – amelyet a 2001–2003‑as évek során hatályban lévő számítási módszereknek e konzultáció eredményeire való alkalmazása követett – a felperesek állításának megfelelően azzal a következménnyel kellett volna‑e járnia, hogy minden egyes érintett év vonatkozásában visszamenőlegesen kellett volna kifizetni azt az illetményemelést, amely a konzultáció eredménye volt.

121    Először is hangsúlyozni kell, hogy a fent hivatkozott Cerafogli és Poloni kontra EKB ügyben hozott ítélet végrehajtása érdekében – amely megállapította, hogy jogellenes az EKB személyzete 2001‑es illetménykiigazítási eljárása – az Elsőfokú Bíróság által kifogásolt hiba orvoslása érdekében az EKB köteles volt az ugyanezen évre vonatkozó illetménykiigazítás tekintetében rendszeresen és megfelelően konzultálni a személyzeti bizottsággal. Egy ilyen intézkedés – amelyet nem lehet egyedül M. C. Cerafogli és P. Poloni helyzetére vonatkozóan értelmezni – a természeténél fogva szükségszerűen általános jellegű volt.

122    Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az EKB „Az Elsőfokú Bíróságnak a 2001‑es illetménykiigazításra vonatkozó ítélete” című 2003. december 16‑i átiratában vállalt kötelezettség alapján kiterjesztette a konzultációt a 2002‑as és 2003‑es évekre is. Amint azt az EKB a tárgyaláson elismerte, és ellentétben azzal, amit a beadványaiban állított, ez a kötelezettségvállalás magában foglalta azt a kötelezettséget, hogy a hatályban lévő számítási módszert alkalmazza az így kiterjesztett konzultáció eredményére.

123    A felek azonban nem értenek egyet e konzultáció pénzügyi következményeit, és azt a kötelezettséget illetően, hogy e konzultáció eredményére a számítási módszert alkalmazzák. Ugyanis míg a felperesek azt terjesztik elő, hogy annak érdekében, hogy megfeleljen a fent hivatkozott Cerafogli és Poloni kontra EKB ügyben hozott ítéletnek, az EKB‑nek a konzultációból eredő esetleges illetményemelések kedvezményét ki kell terjesztenie a személyi állomány egészére, az EKB tagadja, hogy az említett ítéletnek ilyen hatása volna.

124    A jelen esetben nem szükséges határozni arról a kérdésről, hogy az EK 233. cikk értelmében az EKB‑nak ki kell‑e terjesztenie a konzultációból eredő illetményemelések kedvezményét – az ítélet kihirdetését megelőző időszakot is beleértve – az EKB személyi állományának egészére, figyelembe véve különösen a kifogásolt szabálytalanság jellegét. Elég azt megállapítani, hogy maga az EKB vélte úgy, hogy nemcsak M. C. Cerafoglira és P. Polonira, hanem a személyi állomány egészére alkalmazandó és a kérdéses három évre vonatkozó kényszerítő keretet kell létrehozni, amely úgy a konzultációra – amely az illetménykiigazítási eljárás előkészítő szakasza –, mint ezen eljárás következő szakaszaira – a személyi állomány minden egyes tagjának illetménykiigazítását is beleértve – irányadó.

125    E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy az illetménykiigazításokra hogyan alkalmazták a számítási módszert a 2001–2003‑as évek teljes időszaka során.

126    Először is emlékeztetni kell a számítási módszer fő elemeire, valamint az egyrészt az 1999/2001‑es GSA, másrészt a 2002/2004‑es GSA közötti különbségekre (lásd a jelen ítélet 13–17. pontját).

127    A számítási módszer lényegében a referenciaszervezetek által közölt forrásadatoknak a bizalmon alapuló felhasználásából állt, anélkül hogy az EKB‑nak módjában állt volna, hogy ezen adatokat alaposan ellenőrizze.

128    Ezenkívül az 1999/2001‑es GSA semmilyen lehetőséget nem írt elő a számítási módszer eredményének helyesbítésére, és a 2002/2004‑es GSA az ilyen helyesbítés lehetőségét előírta ugyan, ez a lehetőség azonban kétféleképpen is korlátozott volt. Egyrészt ezek a GSA‑k a helyesbítést csak az illetménykiigazítás rendes időpontjában hiányzó adatok miatt engedték meg, azaz a referenciaszervek által késedelmesen közölt adatok alkalmazásával végzett helyesbítéseket tették csak lehetővé, a közölt és a kiigazításhoz figyelembe vett forrásadatokban utólag felfedezett hibák miatti helyesbítéseket azonban nem. Másrészt az így elvégzett helyesbítések nem visszamenőlegesek. Ebből következően csak az eredetileg hiányzó, de az utolsó kiigazítás és a következő évre vonatkozó kiigazítás között hozzáférhetővé vált adatokból eredő helyesbítések váltak hatályossá az utóbbi lejártakor; e helyesbítési lehetőség első alkalmazására így csak 2003. július 1‑jén kerülhetett sor a 2002‑es évre vonatkozó adatok esetében, amelyeket a késedelmes közlésük miatt nem lehetett figyelembe venni a 2002. július 1‑jén elfogadott kiigazítás kiszámításához.

129    Ezenkívül el kell ismerni, hogy mesterkélt lett volna az eredeti konzultáció időpontjában hozzáférhető tények alapján a személyzeti bizottsággal újabb konzultációt lefolytatni az ezt követően hozzáférhetővé vált adatok – azaz a helyesbített adatok – figyelmen kívül hagyásával.

130    A 2002‑es év vonatkozásában úgyszintén figyelembe kell venni, hogy a konzultációs eljárás során az EKB által elkészített táblázatokban foglalt, helyesbített adatok alapján elvégzett számításból eredő 0,4%‑os illetménycsökkentés végrehajtása a 2002‑es évre vonatkozó és 2004‑ben megkapott adatok alapján nehézséget jelent.

131    Ezenfelül még annak feltételezése esetén is, hogy ezek a műveletek lehetségesek lettek volna, az EKB illetménykimutatás‑kiadási rendszere az EKB szerint nem volt képes visszamenőlegesen a 2001‑es évtől az illetmények újbóli kiszámítására, amit a személyzeti bizottság is elismert a 2004. augusztus 4‑i feljegyzésében.

132    Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben egy megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtása különleges nehézségekkel jár, az érintett intézmény bármely olyan határozatot meghozhat, amely méltányosan orvosolhatja a megsemmisített határozatból következően az érintettek által elszenvedett hátrányokat. Ebben az összefüggésben az adminisztráció párbeszédet kezdeményezhet velük, hogy megpróbáljon velük olyan megállapodásra jutni, amely alapján méltányosan orvosolják a jogellenesség miatt őket ért hátrányokat (az Elsőfokú Bíróság T‑91/95. sz., De Nil et Impens kontra Tanács ügyben 1996. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑327. o. és II‑959. o.] 34. pontja; a T‑81/96. sz., Apostolidis és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑207. o. és II‑607. o.] 42. pontja, valamint a T‑177/97. sz., Simon kontra Bizottság ügyben 2000. május 10‑én hozott ítélet [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑75. o. és II‑319. o.] 23. pontja).

133    A jelen esetben, figyelembe véve a jelen ítélet 126–131. pontjában említett tényeket, az EKB egyszerűsített megközelítést választott, azaz a 2001–2003‑as évekre vonatkozó illetménykiigazítás halmozott eredményének kifizetését, amely eredményt a konzultációs eljárás végén, a 2004‑es évre vonatkozó illetménykiigazítás hatálybalépésének napján, azaz 2004. július 1‑jén állapított meg. Ezt a megoldást hallgatólagosan elfogadta a személyzeti bizottság a 2004. június 14‑i feljegyzésével, amelyben nem ismételte meg a 2004. március 25‑i feljegyzésében megfogalmazott és számos technikai találkozón újra előadott visszamenőleges kifizetés iránti kérelmét.

134    A halmozott eredmény, amelyhez az EKB így eljutott, a közte és a személyzeti bizottság között létrejött kompromisszumos megoldás gyümölcse, amely a számítási módszer kiigazítását és kombinálását egyszerűsített módon tette lehetővé. Ez a kompromisszumos megoldás számos elemet foglal magában:

–        először is a 2001‑es évre vonatkozóan a helyesbített adatok figyelembevételének lehetőségét – amint azok hozzáférhetővé váltak –, amit csak a 2002/2004‑es GSA írt elő, az 1999/2001‑es GSA nem;

–        másodszor valamennyi releváns adat figyelembevételét azon év címén, amely vonatkozásában az illetményeket ki kellett igazítani, és nem csak azon év címén, amelynek során ezek az adatok hozzáférhetővé váltak, amint azt a 2002/2004‑es GSA előírja;

–        harmadszor, azt a lehetőséget, hogy ne korlátozzák a „helyesbített” adatok figyelembevételét – azaz azon adatokét, amelyek nem álltak rendelkezésre, vagy hiányosak voltak azon év címén, amely vonatkozásában az illetményeket ki kellett igazítani – a következő éves folyósításban;

–        negyedszer 2004. július 1‑jétől 0,3%‑os emelés folyósítását, amely a 2001–2003‑as évek vonatkozásában a személyzeti bizottság és az EKB megállapodása szerinti pontos adatok alapján kiszámított variációk halmozott eredményét jelenti (+0,3% 2001 esetében, –0,4% 2002 esetében, +0,4% 2003 esetében, azaz 0,3%).

135    Ebből következik, hogy az EKB a konzultációból eredő illetményemelés esetében ugyan nem biztosította a felperesek által igényelt visszamenőleges hatályt, azonban ellentételezésként egyrészt a 2001‑es év vonatkozásában (felfelé) helyesbített adatokat használt, ami az akkor hatályban lévő szabályok alapján nem lett volna lehetséges, másrészt kiterjesztette a konzultációt a 2002‑es és 2003‑as évekre, és e konzultáció eredményeit a személyi állomány egészére ellentétben azzal az állásponttal, amely szerint abból csak a fent hivatkozott Cerafogli és Poloni kontra EKB ügyben hozott ítélet felpereseinek kellett volna részesülniük. Az EKB tehát olyan megoldást választott, amely nemcsak kiegyensúlyozott volt, hanem annak szerkezeti hatása is volt az illetmény- és nyugdíjkategóriák táblázataira.

136    A fent hivatkozott Cerafogli és Poloni kontra EKB ügyben hozott ítélet végrehajtásának említett különleges nehézségeire tekintettel meg kell állapítani, hogy a 2001–2003‑as évek illetménykiigazítására vonatkozó konzultációs eljárás eredményei alapján hozott határozatot ésszerű és méltányos megoldásnak kell tekinteni a 132. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

137    Ezt a megállapítást nem cáfolják a felperesek által előterjesztett érvek.

138    Először is az egyes referenciaszervezetek által végzett visszamenőleges helyesbítésekre alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy az ilyen gyakorlat tökéletesen megfelel a 2002/2004‑es GSA által előírt mechanizmusnak, amely az illetmények kifizetésének évét követő évben a valós forrásadatok alapján az illetmények helyesbítése. Mindenesetre egyes referenciaszervezetek visszamenőleges helyesbítései az EKB számára egyáltalán nem járnak a visszamenőleges illetménykiigazítás biztosításának kötelezettségével, mivel ezek a gyakorlatok annak ellenére, hogy nemzeti vagy közösségi normatív jogszabályokon alapulnak, csak e szervezetekre kötelezőek, az EKB‑ra nem.

139    Másodszor, a felperesek állításával ellentétben az EKB azáltal, hogy a jelen esetben a teljes személyi állománya tekintetében méltányos megoldást alkalmazott, eleget tett a 2003. december 16‑i átiratában tett azon kötelezettségvállalásának, hogy levonja a következtetéseket az Elsőfokú Bíróság által kihirdetett ítéletből.

140    Ebből következően a harmadik jogalapot el kell utasítani. Ennélfogva a megsemmisítés iránti kérelmeket – mint megalapozatlanokat – el kell utasítani.

2.     A kártérítés iránti kérelmekről

 A felek érvei

141    A felperesek hangsúlyozzák, hogy az állítólagos hibák számukra kárt okoztak, amennyiben 2001. július 1‑jétől, 2002. július 1‑jétől és 2003. július 1‑jétől nem rendelkezhettek a nekik járó illetménnyel, azaz a számítási módszernek megfelelően, szabályszerűen lefolytatott konzultáció eredményeként meghatározott illetménnyel. A felperesek, anélkül hogy képesek volnának pontosan meghatározni a káruk összegét, az javasolják, hogy azt ideiglenesen ex aequo et bono felperesenként 5000 euróban határozzák meg.

142    Az EKB azt állítja, hogy kellően bizonyította, hogy nem követett el jogellenességet. Ebből következően a kártérítési kérelem jogilag téves. Pénzügyi szempontból a felperesek 0,3%‑os emelésben részesültek, amelyet az EKB nem jogi kötelezettség, hanem személyzetpolitikai határozat alapján biztosított.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

143    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti kérelmeket el kell utasítani, amennyiben azok szoros összefüggésben állnak olyan megsemmisítés iránti kérelmekkel, amelyeket mint megalapozatlanokat szintén elutasítottak (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑72/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑169. o. és II‑861. o.] 85. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

144    A jelen esetben, mivel a 2004. július havi illetménykimutatások megsemmisítése iránti kérelmek alátámasztására előterjesztett jogalapok vizsgálata az EKB által elkövetett semmilyen jogsértést nem tárt fel, tehát semmilyen hibát, amely megalapozná az EKB felelősségét, a felperesek által az állítólagos szabálytalanságok miatt állítólag elszenvedett károkra vonatkozó kártérítési kérelmeket – mint megalapozatlanokat – szintén el kell utasítani.

3.     Általános következtetések

145    Az előzőek összességéből következik, hogy a megsemmisítés iránti és a kártérítési kérelmek nem megalapozottak, és már nem szükséges határozni a közigazgatási akta bemutatására irányuló kérelemről. Ebből következően a keresetet el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene annak elfogadhatóságáról, mivel az EKB számos elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozott különösen a felülvizsgálat iránti kérelmek elkésettségére és P. Poloni panaszának elkésettségére vonatkozóan, amelyet az EKB 2004. december 14‑én kapott meg, a két hónapos határidőn túl, amely határidő az EKB szerint 2004. december 13‑án lejárt.

 A költségekről

146    Az eljárási szabályzat 122. cikke szerint az említett eljárási szabályzat II. címének a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését követően, vagyis 2007. november 1‑je után a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.

147    Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 88. cikke értelmében azonban a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik a saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés)

a következőképpen határozott:

1)      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Mahoney Kreppel Van Raepenbusch

Boruta Kanninen Tagara

      Gervasoni

Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. június 24‑i nyilvános ülésen.

W. Hakenberg       P. Mahoney

hivatalvezető       elnök

A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT‑ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetők el: www.curia.europa.eu

Melléklet

Maria Concetta Cerafogli, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]),

Marion Kotowski, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]),

Emmanuel Larue, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]),

Paolo Poloni, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]),

Olivier Seigneur, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]),

Ali Shikhane, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Hünfelden‑Nauheim [Németország]),

Luca Tagliaretti, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]),

Luisa Vegh, az Európai Központi Bank személyi állományának tagja (lakóhelye: Frankfurt am Main [Németország]).

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita alapjául szolgáló tényállás

Eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  A megsemmisítés iránti kérelmekről

A személyzeti bizottsággal való konzultáció kötelezettségének megsértésére alapított első jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

–  Az EKB által közölt információk hiányos jellegére alapított kifogásról

–  A megfelelő időben való tájékoztatás hiányára alapított kifogásról

–  A találkozók szabálytalan megtartására alapított kifogásról

–  A személyzeti bizottság kérdéseire adott válaszok elégtelenségére alapított kifogásról

–  A sürgősségre való szabálytan hivatkozásra alapított kifogásról

–  Az arra alapított kifogásról, hogy a 2004. július havi illetménykimutatások megküldésével nem fejeződött be a konzultációs eljárás

A számítási módszerek megsértésére, nyilvánvaló értékelési hibára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az általános illetménykiigazítások vonatkozásában elvégzendő helyesbítések visszamenőleges alkalmazásának hiányára alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

2.  A kártérítés iránti kérelmekről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

3.  Általános következtetések

A költségekről

* Az eljárás nyelve: francia.