Language of document : ECLI:EU:T:2021:119

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2021. március 10.(*)

„Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – Díjazás – Elfogadhatóság – Az egyeztetési eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának határideje – Sérelmet okozó aktus – Földrajzi mobilitást segítő támogatás – Külső irodába történő áthelyezés – A támogatás nyújtásának megtagadása – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”

A T‑134/19. sz. ügyben,

AM (képviselik: L. Levi és A. Champetier ügyvédek)

felperesnek

az Európai Beruházási Bank (EBB) (képviselik: G. Faedo és M. Loizou, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)

alperes ellen

az egyrészt az EBB 2017. június 30‑i és december 11‑i, a felperes földrajzi mobilitási támogatás nyújtása iránti kérelmét elutasító határozatainak, valamint – amennyiben ez szükséges – az EBB elnökének az e határozatokat helybenhagyó 2018. november 20‑i határozatának megsemmisítése, másrészt pedig az állítólagosan a felperest ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése iránt az EUMSZ 270. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 50a. cikke alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, N. Półtorak és M. Stancu (előadó) bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. október 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        AM felperest 2014. június 1‑jén alkalmazta az Európai Beruházási Bank (EBB) a „Joint Assistance to Support Projects in European Regions” (Jaspers) program keretében egy egyéves, határozott idejű szerződés alapján, amelyet később kétszer, 2015. június 1‑jétől 2017. május 31‑ig, majd 2017. június 1‑jétől 2020. május 31‑ig meghosszabbítottak.

2        A felperest az EBB‑vel kötött első szerződésének kezdete óta 2017. március 31‑ig az EBB bécsi (Ausztria) külső irodájába osztották be.

3        2017. március 23‑i elektronikus levelében (a továbbiakban: 2017. március 23‑i határozat) az EBB megerősítette, hogy 2017. április 1‑jétől a folyamatban lévő szerződése végéig, azaz 2020. május 31‑ig a felperest a bécsi külső irodából a brüsszeli (Belgium) külső irodába helyezte át.

4        A Törvényszékhez benyújtott iratokból kitűnik, hogy e határozatnak két változata létezik.

5        Az első változat, amelyet a felperesnek 2017. március 23‑án továbbítottak, megemlíti, hogy a külső irodákba történő beosztásokat az EBB személyi állományára vonatkozó igazgatási rendelkezések (a továbbiakban: igazgatási rendelkezések) VII. melléklete szabályozza.

6        Ugyanezen határozat második változata, amelyet a felperes 2017. március 24‑én kapott meg, és amelyet 2017. március 28‑án írt alá, ezzel szemben azt jelzi, hogy e beosztásokra e rendelkezések I. melléklete az irányadó.

7        2017. július 5‑én az EBB egy újabb, 2017. június 30‑i keltezésű határozatot (a továbbiakban: 2017. június 30–i határozat) közölt a felperessel, amely tartalmazta a Brüsszelbe történő áthelyezésére alkalmazandó szerződéses és igazgatási feltételeket, és a hozzájárulását kérte. Közelebbről e határozat pontosította, hogy a felperes áthelyezése nem tartozik sem a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikkének, sem az e rendelkezések VII. melléklete értelmében alkalmazandó különös szabályok hatálya alá, következésképpen a felperes nem jogosult arra, hogy részesüljön a földrajzi mobilitási támogatásban. A felperes soha sem látta el egyetértő aláírásával az említett határozatot.

8        2017. október 5–én a felperes egyeztetési eljárás megindítását kérte abból a célból, hogy vitassa az említett rendelkezések 1.4. cikkében előírt e támogatás részére történő folyósításának megtagadását.

9        2017. december 11‑i elektronikus levelében (a továbbiakban: 2017. december 11‑i határozat) az EBB egyrészt megismételte az említett támogatás felperes részére történő folyósításának megtagadását, másrészt azt kérdezte ez utóbbitól, hogy a békéltetési eljárás előreláthatólag nem kielégítő eredménye ellenére fenn kívánja‑e tartani az ezen eljárás megindítására irányuló kérelmét.

10      2017. december 20‑i elektronikus levelében a felperes megerősítette ezt a kérelmet, és 2018. január 8‑i elektronikus levelében az EBB annak helyt adva megindította az egyeztetési eljárást.

11      2018. június 12‑i jelentésében az EBB egyeztető bizottsága (a továbbiakban: egyeztető bizottság) megállapította, hogy a felperes helyzete az igazgatási rendelkezések 1.4. cikkének, valamint VII. mellékletének hatálya alá tartozik, és ennek következtében 2017. április 1‑jétől földrajzi mobilitási támogatásban kellett volna részesülnie.

12      2018. november 6‑án a felperes hivatali visszásságra vonatkozó panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz azzal az indokkal, hogy az egyeztető bizottság jelentését követően az EBB elnöke még nem hozott határozatot vele szemben.

13      2018. november 20‑án az EBB elnöke közölte a felperessel azon határozatát (a továbbiakban: 2018. november 20‑i határozat), hogy nem követi az említett bizottság következtetéseit, megerősítve ezáltal azt, hogy az EBB megtagadja tőle a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását.

 Az eljárás és a felek kérelmei

14      A Törvényszék Hivatalához 2019. február 28‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

15      2019. március 7‑i külön beadványában a felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 66. cikkének megfelelően névtelenséget kért, amelyet a Törvényszék 2019. április 17‑én engedélyezett számára.

16      Az EBB 2019. május 17‑én nyújtotta be ellenkérelmét.

17      A felperes 2019. július 10‑én nyújtotta be válaszát.

18      Az eljárás írásbeli szakasza a viszonválasz 2019. augusztus 22‑i benyújtását követően lezárult.

19      2019. szeptember 12‑én a felperes az eljárási szabályzat 106. cikke alapján tárgyalás tartását kérte.

20      Mivel a Törvényszék összetétele a 2019. október 16‑i határozattal módosult, a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 27. cikkének (3) bekezdése alapján az ügyet az első tanácsba beosztott új előadó bírónak osztotta ki.

21      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék helyt adott a felperes kérelmének, és megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.

22      2020. március 3‑án a Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikkének (3) bekezdésében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett az EBB‑hez, amelyekre az az előírt határidőn belül válaszolt.

23      2020. április 14‑én, a COVID19‑hez kapcsolódó egészségügyi válság fennmaradása miatt a Törvényszék megkérdezte a feleket, hogy e válság ellenére szeretnék‑e tárgyaláson előadni észrevételeiket. 2020. április 20‑án a felperes azt válaszolta, hogy fenntartja a meghallgatás iránti kérelmét. 2020. május 8‑án az EBB azt válaszolta, hogy nem kívánja a meghallgatását.

24      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2017. június 30‑i és december 11‑i határozatot (a továbbiakban együttesen: megtámadott határozatok);

–        amennyiben szükséges, semmisítse meg az e határozatokat megerősítő 2018. november 20‑i határozatot;

–        kötelezze az EBB‑t a földrajzi mobilitási támogatás 2017. április 1‑jétől történő megfizetésére;

–        kötelezze az EBB‑t az említett támogatás után 2017. április 1‑jétől a teljes összeg kifizetéséig járó, az Európai Központi Bank (EKB) által alkalmazott kamatlábat két százalékponttal meghaladó kamatlábbal számított késedelmi kamat megfizetésére.

–        kötelezze az EBB‑t az elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésére;

–        az EBB‑t kötelezze a költségek viselésére.

25      Az EBB azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A kereset tárgyáról

26      A felperes a két megtámadott határozat, valamint szükség esetén a 2018. november 20‑i határozat megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az elutasítja az egyeztető bizottság következtetéseit, és helybenhagyja a két megtámadott határozatot.

27      Először is a felperes azt állítja, hogy a 2017. június 30‑án, illetve december 11‑én elfogadott két megtámadott határozat sérelmet okoz neki, amennyiben megtagadja tőle a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását. Kifejti, hogy a 2017. december 11‑i határozat megismétli az EBB 2017. június 30‑i határozatában megfogalmazott elutasítást.

28      E tekintetben, még ha feltételezzük is, hogy a 2017. december 11‑i határozat pusztán megerősíti a 2017. június 30‑i határozatot, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperes, aki az előírt határidőn belül nyújtotta be a keresetét, jogosult vagy a megerősített határozat, vagy a megerősítő határozat, vagy mindkét határozat megtámadására (lásd ebben az értelemben: 2007. december 18‑i Weißenfels kontra Parlament ítélet, C‑135/06 P, EU:C:2007:812, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Másodszor, ami a 2018. november 20‑i határozatot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amely különösen az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatára és az EKB személyi állományára alkalmazandó szabályokra vonatkozik, a valamely sérelmet okozó jogi aktust vitató pert megelőző kérelem elutasításáról szóló határozat megsemmisítésére irányuló kérelem magában foglalja ezen aktusnak a Törvényszék előtti megtámadását, amennyiben e kérelmek önmagukban véve nem rendelkeznek önálló tartalommal (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑i Teeäär kontra EKB ítélet, T‑547/18, EU:T:2020:119, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. január 16‑i SE kontra Tanács ítélet, T‑231/17, nem tették közzé, EU:T:2018:3, 21. pont).

30      A Törvényszék rámutat arra, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot analógia útján a jelen ügyre is alkalmazni kell.

31      Az EBB és alkalmazottai közötti jogvitákra vonatkozó, pert megelőző eljárást illetően ugyanis meg kell állapítani, hogy az EBB személyzeti szabályzata 41. cikkének az EBB‑nél 2013. július 1‑jét követően szolgálatba lépett – a felpereshez hasonló – alkalmazottakra alkalmazandó változata (a továbbiakban: II. személyzeti szabályzat) előírja, hogy az e rendelkezés alapján a Bankkal szemben indított kereset benyújtását megelőzően kötelező jelleggel egyeztetési eljárást kell indítani (lásd ebben az értelemben: 2018. július 13‑i SQ kontra EBB ítélet, T‑377/17, EU:T:2018:478, 71. pont).

32      E cikk a következőképpen rendelkezik:

„[A] személyi állomány valamely tagja által az [EBB] neki sérelmet okozó aktusával szemben benyújtott bármely keresetet három hónapos határidőn belül kell benyújtani.

A vitákat […] a bírósági jogorvoslatot megelőzően az [EBB] egyeztető bizottsága előtti kötelező békéltető eljárás keretében kell lefolytatni, függetlenül attól, hogy az Európai Unió Bíróságához keresetet nyújtanak‑e be.

Az egyeztetés iránti kérelmet három hónapos határidőn belül kell benyújtani, amely a jogvita alapjául szolgáló tények felmerülésének vagy a vita alapjául szolgáló iratok kézbesítésének a napján kezdődik.”

33      Így az egyeztetési eljárás célja az EBB és alkalmazottai között felmerült viták egyezség útján történő rendezésének lehetővé tétele, és az EBB elnökének ezen eljárást lezáró határozata csupán előfeltételét képezi a bírósághoz fordulásnak. E körülmények között – a fenti 29. pontban felidézett, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatára vagy az EKB személyzetére alkalmazandó szabályozásra vonatkozó ítélkezési gyakorlathoz hasonlóan – meg kell állapítani, hogy az EBB elnökének az egyeztetési eljárás befejezéséről szóló határozata megsemmisítésére irányuló kérelem az ezen eljárás tárgyát képező aktus bíróság előtti megtámadásának tekintendő, kivéve abban az esetben, ha az említett határozat hatálya eltér azon aktus hatályától, amelyre nézve az egyeztetési eljárást lefolytatták. Amikor ugyanis e határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot, a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktusnak minősül, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint (lásd analógia útján: 2014. május 21‑i Mocová kontra Bizottság ítélet, T‑347/12 P, EU:T:2014:268, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      A jelen ügyben, mivel a 2018. november 20‑i határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemnek nincs önálló tartalma, tekintve, hogy az említett határozat az egyeztető bizottság 2018. június 12‑i jelentésében szereplő következtetéseknek lényegében a megtámadott határozatokban szereplőkkel megegyező indokok alapján történő elutasítására szorítkozik, e kereseti kérelemről nem szükséges külön határozni. A megtámadott határozatok jogszerűségének vizsgálata keretében azonban figyelembe kell venni a 2018. november 20‑i határozatban szereplő indokolást, amelynek elvileg egyeznie kell a megtámadott határozatok indokolásával (lásd analógia útján: 2020. március 26‑i Teeäär kontra EKB ítélet, T‑547/18, E:T:2020:119, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. január 16‑i SE kontra Tanács ítélet, T‑231/17, nem tették közzé, EU:T:2018:3, 22. pont).

 A kereset elfogadhatóságáról

35      Az EBB, anélkül, hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást emelt volna az eljárási szabályzat 130. cikke alapján, arra hivatkozik, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a felperes az egyeztetési eljárás megindítása iránti kérelmet a II. személyzeti szabályzat 41. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidőn túl nyújtotta be.

36      Az EBB e tekintetben elsődlegesen azt állítja, hogy a földrajzi mobilitási támogatás meg nem fizetésének megtámadására vonatkozó határidő 2017. április 12‑én nyílt meg, azon a napon, amikor a felperes a brüsszeli külső irodába történő áthelyezését követően megkapta az első illetményelszámolását.

37      Mivel ugyanis a felperes ezen elszámolásból már megtudta, hogy nem fizetik ki ezt a támogatást, a 2017. június 30‑i határozat csupán az EBB által vele szemben elfogadott igazgatási álláspont puszta megerősítése, következésképpen nem minősül sérelmet okozó aktusnak.

38      Másodlagosan az EBB úgy ítéli meg, hogy még a kérelmező számára legkedvezőbb esetben is, melyben e határozat dátumát kell a határidő kezdő időpontjaként figyelembe venni, úgy tűnik, hogy a felperes akkor sem tartotta tiszteletben a II. személyzeti szabályzat 41. cikkének (3) bekezdésében előírt, az egyeztető bizottság előtti eljárás megindítására nyitva álló három hónapos határidőt.

39      A felperes vitatja az EBB elfogadhatatlansági kifogásának megalapozottságát.

40      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a havi illetményelszámolás vagy nyugdíjelszámolás közlésével megkezdődik a panasz, illetve a kereset benyújtására nyitva álló határidő, amennyiben az említett határozat léte és tartalma világosan és első alkalommal az említett elszámolásból tűnik ki (lásd: 2020. február 12‑i ZF kontra Bizottság ítélet, T‑605/18, EU:T:2020:51, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot olyan helyzetekben alkalmazták, amelyekben a keresetek tárgyát képező illetményelszámolásokból kitűnik olyan pusztán pénzügyi tárgyú határozatok létezése és hatálya, amelyek jellegük miatt alkalmasak arra, hogy az ilyen illetményelszámolásban vagy nyugdíjelszámolásban tükröződjenek. Az illetményelszámolásokat ugyanis sérelmet okozó aktusnak tekintették, amikor azok többek között a tisztviselő illetményének folyósítására, az illetményfizetési kamatokra, a tisztviselő díjazására vonatkozó korrekciós együttható alkalmazására, az utazási költségtérítésre, a külföldi munkavégzési támogatásra, a családi támogatások összegére vagy a gyermekfelügyeleti szolgáltatás után fizetendő szülői hozzájárulás mértékének megállapítására vonatkoztak (lásd: 2007. január 9‑i Van Neyghem kontra Régiók Bizottsága ítélet, T‑288/04, EU:T:2007:1, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Márpedig a jelen ügyben, még ha igaz is, hogy a felperes 2017. április hónapra vonatkozó illetményelszámolása pénzügyi szempontból a felperesnek a brüsszeli külső irodába történő áthelyezéséről szóló határozat joghatásait juttatta kifejezésre, ez nem változtat azon, hogy sem e határozat, sem pedig az említett illetményelszámolás nem határozta meg egyértelműen az EBB álláspontját a földrajzi mobilitási támogatás nyújtása tárgyában.

43      E tekintetben ugyanis meg kell állapítani, hogy először is az a körülmény, hogy az érintett személy illetményelszámolásában nem szerepel támogatás, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az adminisztráció megtagadja tőle az ilyen támogatáshoz való jogot (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 22‑i Canters kontra Bizottság ítélet, 159/86, EU:C:1988:432, 7. pont). Másodszor, amint arra a fenti 5. és 6. pont emlékeztet, a felperes a 2017. március 23‑i határozatot két különböző változatban kapta meg, amelyek összehasonlítása – amint arra helyesen rámutat – ellentmondást mutat az áthelyezésére alkalmazandó rendelkezéseket illetően.

44      E körülmények között, és mivel a 2017. június 30‑i határozat az első, amely egyértelműen kimondja, hogy az EBB megtagadta a felperestől a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását, meg kell állapítani, hogy ez a határozat a felperesnek sérelmet okozó első aktus, amely a panasz és a kereset benyújtására nyitva álló határidő megnyílását eredményezte.

45      Ez utóbbi tekintetben pontosítani kell, hogy az alkalmazandó szabályozásban előírt határidőkre tekintettel a kereset elkésettségére hivatkozó félnek kell bizonyítania a megtámadott határozat közlésének időpontját, és mindenesetre azt az időpontot, amikor az érintett arról tudomást szerzett, ha egyedi intézkedésről van szó (lásd ebben az értelemben: 2018. november 29‑i WL kontra ERCEA ítélet, T‑493/17, nem tették közzé, EU:T:2018:852, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      Márpedig a jelen ügyben az EBB, amelyre e bizonyítási teher hárul, nem vitatja sem a felperes állítását, sem az általa szolgáltatott azon bizonyítékot, amely szerint a 2017. június 30‑i határozatot a 2017. július 5‑i elektronikus levélben közölték vele.

47      Ebből következik, hogy a jelen ügyben az egyeztetési kérelem benyújtásának határidejét 2017. július 5‑től, a 2017. június 30‑i határozat felperessel való közlésének időpontjától kell számítani. Következésképpen azzal, hogy 2017. október 5‑én benyújtotta az egyeztetési eljárás megindítása iránti kérelmét, a felperes tiszteletben tartotta a II. személyzeti szabályzat 41. cikkének harmadik bekezdésében előírt határidőt.

48      A fenti megfontolásokból következik, hogy az EBB által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

 A megsemmisítés iránti kérelemről

49      Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikkének és ugyanezen rendelkezések VII. melléklete 11. cikkének megsértésén, a második a bizalomvédelem és a jog kiszámíthatósága elveinek, valamint a gondoskodási kötelezettség megsértésén, a harmadik a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, az EBB személyi állománya magatartási kódexe 1.3. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének megsértésén, a negyedik pedig a megfelelő ügyintézés és az észszerű határidő elvének megsértésén alapul.

 A közigazgatási rendelkezések 1.4. cikkének és e rendelkezések VII. melléklete 11. cikkének megsértésére alapított első jogalapról

50      Először is a felperes lényegében azzal érvel, hogy a brüsszeli külső irodába történő áthelyezését nem állandó jelleggel döntötték el, mivel a 2017. március 23‑i határozat egyértelműen pontosítja, hogy a felperes beosztása ideiglenes.

51      Másodszor a felperes vitatja az igazgatási rendelkezések 1.4. cikkének, valamint e rendelkezések VII. melléklete 11. cikkének az EBB általi értelmezését, amennyiben az EBB a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez köti, hogy az alkalmazottnak a külső irodába való beosztását követően vissza kell térnie az EBB luxembourgi (Luxemburg) székhelyére.

52      A felperes e tekintetben pontosítja, hogy az említett rendelkezések 1.4. cikke e juttatás nyújtásának feltételeként kizárólag egyrészt az alkalmazottainak az Európai Unión belüli más alkalmazási helyre történő beosztását, másrészt egy korábbi, legalább tizenkét hónapos megbízatást ír elő. Így a felperes jogosult az említett támogatásra, mivel egyrészt áthelyezték az Unión belüli másik alkalmazási helyre, nevezetesen a brüsszeli külső irodába, másrészt a korábbi alkalmazási helyen legalább tizenkét hónapos szolgálatot teljesített, mivel három éven keresztül dolgozott a bécsi külső irodában.

53      Az EBB vitatja ezeket az érveket, és lényegében azt állítja, hogy a földrajzi mobilitási támogatásban csak a külső irodákba határozott ideig beosztott azon alkalmazottak részesülnek, akik az ilyen irodába való ideiglenes beosztást követően visszatérnének az EBB székhelyére, még abban az esetben is, ha „az EBB székhelye” alatt nemcsak a luxemburgi székhely értendő, hanem bármely más alkalmazási hely vagy külső iroda is. Közelebbről az EBB azt állítja, hogy a közigazgatási rendelkezések VII. melléklete 2. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy ha az állandó jelleggel külső irodába beosztott személy az EBB‑nél a szóban forgó külső irodában fejezi be a szolgálatát, akkor nem jogosult az említett támogatásra.

54      Márpedig ez a helyzet áll fenn a felperes esetében, akit szerződése megszűnéséig állandó jelleggel osztottak be a brüsszeli külső irodába, és nem volt kilátása arra, hogy e beosztást követően visszatérjen az EBB székhelyére.

55      A jelen jogalap megválaszolása érdekében arról a kérdésről kell határozni, hogy melyek a földrajzi mobilitási támogatás nyújtásának feltételei az EBB Unión belüli külső irodájába történő áthelyezés esetén, és különösen arról, hogy – mint azt az EBB állítja – e támogatás nyújtásának feltétele‑e az érintettnek a külső irodába való beosztását követően az EBB székhelyére való visszatérése is.

56      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a földrajzi mobilitási támogatás nyújtásának feltételeit az EBB Unión belüli külső irodájába történő áthelyezés esetén a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikke szabályozza.

57      E cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

„A személyi állománynak az Európai Unión belüli más alkalmazási helyre beosztott tagjai földrajzi mobilitási támogatásban részesülnek. A beosztás időtartamát egy év és három év közötti időszakra kell meghatározni, és egyéves időszakokkal meghosszabbítható, de összesen legfeljebb öt évre.

A támogatást az áthelyezés tényleges időpontjától kezdődően és a beosztás időszakára kell folyósítani. E támogatásra a személyi állomány azon tagja jogosult, aki az előző alkalmazási helyén legalább tizenkét hónapos szolgálati idővel rendelkezik.

Luxemburgba történő áthelyezés esetén a támogatást legfeljebb egyéves időszakra folyósítják.

[…]

Az [EBB] valamely, az Európai Unión kívüli irodájába történő beosztás esetén a földrajzi mobilitási támogatást a[z adminisztratív rendelkezések] VII. melléklet[é]ben foglalt feltételek szerint kell biztosítani.”

58      Az említett cikk szó szerinti értelmezéséből kitűnik, hogy – amint arra a felperes helyesen rámutat – ahhoz, hogy az EBB Unión belüli külső irodájába történő áthelyezés esetén földrajzi mobilitási támogatásban lehessen részesülni, két együttes feltételnek – vagyis egyrészt az Unión belüli más alkalmazási helyre történő, egytől három évre szóló áthelyezésnek, másrészt az előző alkalmazási helyen legalább tizenkét hónapos szolgálatnak kell teljesülnie. Az említett cikk szövegéből tehát az következik, hogy amennyiben e két feltétel teljesül, az érintett azon külső irodába való beosztása teljes időtartama alatt jogosult e támogatásra, ahová áthelyezték.

59      Ennélfogva először is meg kell állapítani, hogy e cikk semmilyen kifejezett utalást nem tartalmaz az EBB által hivatkozott, az Unión belüli külső irodába történő ideiglenes beosztásra vonatkozó azon feltételre, amely szerint az alkalmazottnak a beosztás időszakának végén vissza kell térnie az EBB székhelyére ahhoz, hogy a szóban forgó támogatásban részesülhessen.

60      Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésekor annak nemcsak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (lásd: 2018. április 24‑i Caisse régionale de crédit agricole mutuel Alpes Provence és társai kontra EKB ítélet, T‑133/16–T‑136/16, EU:T:2018:219, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      Különösen a szövegkörnyezetet illetően meg kell jegyezni, hogy míg a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikke szabályozza a földrajzi mobilitási támogatás nyújtásának feltételeit, e rendelkezések VII. melléklete tartalmazza a személyi állománynak az EBB külső irodáiba beosztott tagjaira alkalmazandó különös rendelkezéseket. E tekintetben pontosítani kell, hogy bár az említett 1.4. cikk utolsó bekezdése e mellékletre kifejezetten csak az Unió területén kívül található külső irodába való áthelyezés tekintetében hivatkozik, az említett melléklet 1. cikke kifejezetten előírja, hogy e mellékletet az EBB Unión belüli külső irodájába áthelyezett személyzetre is alkalmazandó, amely értelmezéssel egyébként egyetértenek a felek. Ebben az összefüggésben kell tehát értelmezni az említett rendelkezések 1.4. cikkét, és ennek következtében az EBB Unión belüli külső irodájába való áthelyezés esetén a szóban forgó juttatás nyújtásának feltételeit.

62      Közelebbről, a közigazgatási rendelkezések VII. mellékletének „A beosztás időtartama” című 2. cikke előírja, hogy:

„A külső irodába történő beosztás főszabály szerint legfeljebb három évig tarthat. Az [EBB] saját mérlegelése szerint és szolgálati érdekből legfeljebb hat évre meghosszabbíthatja azt.

A beosztás előző bekezdésben előírt időtartamának elteltével a személyi állomány érintett tagjának vissza kell térnie az [EBB] székhelyére. Ezen alkalmazottat ugyanolyan szintű beosztásba (ha a munkaszerződése az I. személyzeti szabályzat hatálya alá tartozik) vagy azonos besorolási fokozatba (ha a munkaszerződését a II. személyzeti szabályzat szabályozza) kell visszahelyezni, mint amelyet a külső irodába való beosztásának megszűnését megelőzően betöltött.”

63      Az említett melléklet 11. cikke úgy rendelkezik, hogy a személyi állomány külső irodába beosztott tagja a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikkében előírt földrajzi mobilitási támogatásra jogosult.

64      A közigazgatási rendelkezések VII. melléklete 2. és 11. cikkének együttes olvasatából tehát az következik, hogy a külső irodába történő beosztás időtartama nem haladhatja meg az alkalmazandó szabályozásban előírt időtartamot, és e beosztás időtartama alatt a vonatkozó közigazgatási rendelkezésekben előírt feltételeknek megfelelő alkalmazott jogosult a földrajzi mobilitási támogatásra. Egyébiránt e rendelkezések szerint e beosztás végén az érintett alkalmazottnak vissza kell térnie az EBB székhelyére.

65      Így meg kell állapítani, hogy az igazgatási rendelkezések VII. mellékletének 2. cikkében előírt, az EBB székhelyére való visszahelyezés nem a földrajzi mobilitási támogatás nyújtásának feltételét jelenti, hanem kizárólag annak a logikai következményét, hogy az ideiglenes beosztás véget ér azon alkalmazottak számára, akiknek a szerződése nem járt le, és akiknek ezen időszak végén vissza kell térniük az EBB székhelyére. Az említett cikk egyébként előír egy olyan biztosítékot, amely szerint ezen időszak végén az érintett alkalmazottakat ugyanolyan beosztásba vagy ugyanolyan besorolási fokozatba kell visszahelyezni, mint amelyet az ilyen külső irodába való beosztásuk megszűnésekor betöltenek.

66      Kétségkívül meg kell állapítani, hogy bár a közigazgatási rendelkezések VII. melléklete – amint azt annak 1. cikke pontosítja – „az [EBB] személyi állományának az Unión belüli vagy kívüli külső irodába beosztott tagjaira” alkalmazandó, e melléklet egyetlen rendelkezése, és általában véve a közigazgatási rendelkezések egyike sem vonatkozik a felpereshez hasonló olyan alkalmazott esetére, akinek határozott időre szóló szerződése a külső irodába való beosztása lejártával ér véget.

67      Ugyanakkor még az erre vonatkozó pontos rendelkezés hiányában sem lehet helyt adni az EBB azon érvének, amely szerint ilyen körülmények között az ilyen áthelyezés állandónak tekintendő, így a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikke nem alkalmazható.

68      Meg kell ugyanis állapítani, hogy téves az ezen érv alapját képező előfeltevés, nevezetesen az, hogy a felperes áthelyezése állandó jellegű volt.

69      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2017. március 23‑i határozatból egyértelműen kitűnik, hogy a felperes részére megküldött változatától függetlenül először is a felperesnek a brüsszeli külső irodába történő áthelyezése a szerződése megszűnéséig, azaz 2020. május 31‑ig volt hatályos; másodszor, amennyiben a szerződés meghosszabbodik, ezen beosztás feltételeit felül kell vizsgálni; harmadszor, az EBB külső irodáiba történő beosztás legfeljebb hat évre szól, és nem hosszabbítható meg a hatályos szerződés időtartamán túl.

70      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperesnek a brüsszeli külső irodába való tényleges beosztása – amint azt a 2017. március 23‑i határozat előírta – a 2017. április 1‑jétől 2020. május 31‑ig terjedő időszaknak felelt meg.

71      E körülmények között meg kell állapítani, hogy azon túl, hogy a vonatkozó közigazgatási rendelkezések alapján megvalósított külső irodába történő áthelyezés jellegénél fogva nem tekinthető „állandónak”, mivel kezdettől fogva az említett rendelkezések által előírt maximális időtartamra korlátozódik, az EBB személyi állományának tagja – amennyiben megfelel a közigazgatási rendelkezések 1.4. pontjában szabályozott, és a fenti 58. pontban említett kumulatív feltételeknek – még akkor is jogosult e támogatásra, ha – mint a jelen ügyben is – az ilyen irodába történő beosztásának lejárata egybeesik a határozott időre szóló szerződésének megszűnésével.

72      A fentiek összességéből következik, hogy az EBB azáltal, hogy megtagadta a felperestől a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását, megsértette az igazgatási rendelkezések 1.4. cikkét.

73      Az első jogalapnak tehát helyt kell adni.

74      Következésképpen, anélkül hogy határozni kellene a felperes által a megsemmisítés iránti kérelmei alátámasztására felhozott többi jogalapról, helyt kell adni e kérelmeknek, és meg kell semmisíteni a megtámadott határozatokat annyiban, amennyiben azok megtagadják a felperestől a földrajzi mobilitási támogatásból való részesülést.

 A kártérítési kérelmekről

75      A felperes lényegében egyrészt a földrajzi mobilitási támogatás kifizetésének 2017. április 1‑jétől kezdődő elmaradásából eredő állítólagos vagyoni kár megtérítését, másrészt az EBB–nek az egyeztetési eljárás lefolytatásával kapcsolatos tétlenségéből eredő állítólagos nem vagyoni kár megtérítését kéri.

 Az állítólagos vagyoni kár megtérítése iránti kérelemről és a késedelmi kamatok megfizetéséről

76      Kártérítési kérelmének első részében a felperes lényegében 36 045,60 euró összegű kár megtérítését kéri, amely a 2017. április 1‑jétől a jelen kereset benyújtásának időpontjáig járó földrajzi mobilitási támogatás összegének felel meg. Ezt az összeget minden további hónap után 1567,20 euróval kell növelni.

77      Kártérítési kérelmének második részében a felperes az 76. pontban említett összegek után az EKB által alkalmazott kamatlábat két százalékponttal meghaladó kamatlábban meghatározott késedelmi kamatok megfizetését kéri.

78      E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 266. cikk első bekezdése értelmében az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait az Európai Unió Bírósága semmisnek nyilvánította, köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Márpedig e kérelmekkel a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék olyan összeg megfizetésére kötelezze az EBB‑t, amely őt a jelen megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásaként ez utóbbi által meghozandó határozat alapján illeti meg.

79      Mivel következésképpen az említett kérelmek idő előttiek, azoknak nem lehet helyt adni (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i ZS kontra EBB ítélet, T‑659/18, nem tették közzé, EU:T:2020:281, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az állítólagos nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelemről

80      Kártérítési kérelmének harmadik részében a felperes arra hivatkozik, hogy az EBB elnöke az egyeztető bizottság jelentésének benyújtását követően nem fogadta el észszerű határidőn belül a határozatát, ami megalapozhatja az EBB felelősségét.

81      E tekintetben a felperes azt állítja, hogy már azon nehéz pénzügyi helyzeten felül, amelybe azért került, mert nem kapta meg a földrajzi mobilitási támogatást, az e jelentésből következő határozat meghozatalának az EBB elnöke általi elmulasztásából eredő bizonytalanság – ami egyébként arra kényszerítette, hogy az európai ombudsmanhoz forduljon – nem vagyoni kárt okozott neki, amelyet 2000 euróra becsül.

82      Az EBB vitatja ezeket az érveket.

83      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelenti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott. Nem ez a helyzet azonban akkor, ha a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár érte (lásd: 2020. január 30‑i BZ kontra Bizottság ítélet, T‑336/19, nem tették közzé, EU:T:2020:210, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2017. szeptember 14‑i Bodson és társai kontra EBB ítélet, T‑504/16 és T‑505/16, EU:T:2017:603, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a tisztviselő vagy alkalmazott által benyújtott, kártérítés iránti kérelem keretében az Unió felelősségének megállapításához több feltételnek – nevezetesen az intézménynek felrótt magatartás jogellenességének, az állítólagos kár tényleges bekövetkezésének, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállásának – a teljesülése szükséges. A felelősség megállapításának három feltétele kumulatív, ami azt jelenti, hogy amennyiben az egyik feltétel nem teljesül, az intézmény felelőssége nem állapítható meg. Egyébiránt az uniós bíróság nem köteles e feltételeket egy adott sorrendben vizsgálni (lásd: 2020. június 11‑i Vanhoudt és társai kontra EBB végzés, T‑294/19, nem tették közzé, EU:T:2020:264, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85      A jelen ügyben a felperes által hivatkozott nem vagyoni kár lényegében abból a bizonytalanságérzéséből ered, amely amiatt következett be, hogy az EBB elnöke túlzott késedelemmel fogadta el a békéltető eljárást lezáró határozatot.

86      Márpedig, noha az ilyen nem vagyoni kár elválasztható a megtámadott határozatok megsemmisítését megalapozó jogellenességétől, vagyis a közigazgatási rendelkezések 1.4. cikkének megsértésétől, meg kell állapítani, hogy a keresetlevél a legcsekélyebb bizonyítékot sem tartalmazza a felperes által állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kár mértékére vonatkozóan.

87      E körülmények között a kártérítési kérelem harmadik részét el kell utasítani.

88      A fentiek összességére tekintettel meg kell semmisíteni a megtámadott határozatokat annyiban, amennyiben azok megtagadják a felperestől a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását, és a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A költségekről

89      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EBB pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Európai Beruházási Bank (EBB) 2017. június 30i és december 11i határozatait meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben azok megtagadják AMtől a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Bíróság az EBBt kötelezi a saját költségein felül az AM részéről felmerült költségek viselésére.

Kanninen

Półtorak

Stancu

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. március 10‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.