ELEANOR SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2014. szeptember 11.(1)

C‑373/13. sz. ügy

H. T.

kontra

Land Baden‑Württemberg

(A Verwaltungsgerichtshof Baden‑Württemberg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Menedékjog és bevándorlás – A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként való elismerésének feltételeire és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló szabályok – A tartózkodási engedélynek a 2004/83/EK irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti visszavonása – Feltételek – A nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok fogalma – A menekültként elismert személy terrorista szervezet tevékenységében való részvétele”

1.        A Verwaltungsgerichtshof Baden‑Württemberg (közigazgatási bíróság, Baden‑Württemberg [Németország]) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme számos érzékeny és összetett kérdést vet fel. A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban vár iránymutatást, hogy hogyan kell értelmezni az elismerési irányelv(2) 21. cikkét és 24. cikkének (1) bekezdését. Azt kérdezi, hogy ezek a rendelkezések alkalmazandóak‑e, és ha igen, hogyan, abban az esetben, amikor valamely tagállam illetékes hatóságai kiutasítják az elismerési irányelv alapján menekült jogállásúként elismert személyt, és visszavonják tartózkodási engedélyét. Ha a szóban forgó menekültnek ugyanakkor engedélyezték az érintett tagállam területén való tartózkodást, akkor összeegyeztethető‑e az uniós joggal az a tény, hogy már nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, és következésképpen a nemzeti jog értelmében (kisebb‑nagyobb mértékben) nem illetik meg bizonyos jogosultságok, mint például a munkavállalás? Ha azért utasították ki a hivatkozott személyt, mert terrorista szervezet támogatásával megsértette a nemzeti jogot, akkor milyen tényezőket kell figyelembe venni annak bizonyításához, hogy nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok állnak fenn, amelyek igazolják a hivatkozott személy tartózkodási engedélyének visszavonását elrendelő határozatot?

 Nemzetközi jog

 A menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény

2.        A menekültek helyzetére vonatkozó Genfi Egyezmény(3) az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán alapul, amely elismeri az egyénnek a más országokban való üldözés miatti menedékjog kéréséhez való jogát. A Genfi Egyezmény 1. cikke A. pontja (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a „menekült” kifejezés alkalmazandó minden olyan személyre, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni”.

3.        Attól eltekintve, hogy rendelkezéseket tartalmaz a menekült jogállás megállapításához, a Genfi Egyezmény jogokat is biztosít és kötelezettségeket is keletkeztet. A 2. cikk így kimondja, hogy minden menekültnek kötelezettségei vannak azzal az országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy magát az ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása érdekében hozott intézkedéseknek alávesse.

4.        A Genfi Egyezmény számos olyan minimumjogot határoz meg, amely alkalmazandó a menekült jogállásúnak minősülő személyre. A Szerződő Államok a területükön jogszerűen tartózkodó menekülteknek biztosítják az olyan jogokat, mint: i. a keresettel járó munkavállalás;(4) ii. az állampolgárokkal azonos elbánás a fizetés (ideértve a családi pótlékot) és társadalombiztosítás tekintetében;(5) iii. a tartózkodási helyük megválasztása és szabad mozgás az ország területén azon szabályok figyelembevételével, amelyek általában az idegenekre azonos körülmények között vonatkoznak.(6)

5.        A („Kiutasítás” címet viselő) 32. cikk megtiltja, hogy a Szerződő Államok kiutasítsák a területükön jogszerűen tartózkodó menekülteket, kivéve állambiztonsági vagy közrendi okok alapján. Az ilyen kiutasításról szóló határozatot csak megfelelő jogi eljárással összhangban lehet meghozni. Hacsak nyomós állambiztonsági szempontok ezt ki nem zárják, a menekültnek meg kell engedni, hogy a kiutasításról szóló határozatot megtámadja azáltal, hogy bizonyítékot szolgáltat, és/vagy fellebbezést terjeszt elő az ilyen határozattal szemben. A kiutasításról szóló határozat végrehajtásának felfüggesztésével a Szerződő Államoknak méltányos határidőt kell engedélyezniük a menekültek számára, hogy bebocsátást kérhessenek más országba. A Szerződő Államok fenntartják maguknak a jogot, hogy a közbeeső idő alatt megtegyék az általuk szükségesnek tartott belső intézkedéseket.

6.        Az Egyezmény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a menekült jogállás visszavonásával kapcsolatban.(7)

7.        A visszaküldés tilalmának elve a Genfi Egyezmény tartópilléreit képező alapelvek között szerepel. Egyetlen Szerződő Állam sem utasítja ki vagy küldi vissza (refouler) a menekültet azon ország területének határára, ahol élete vagy szabadsága faji, vallási okokból, nemzeti hovatartozása miatt, vagy abból az okból van veszélyeztetve, hogy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, vagy bizonyos politikai véleményt vall.(8) A visszaküldés tilalmának elvéből folyó kedvezmény azonban nem illeti meg azt a menekültet, akiről alaposan feltehető, hogy veszélyezteti annak az országnak biztonságát, amelynek területén van, vagy aki, mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az illető ország lakosságára nézve.(9)

 Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény

8.        Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény(10) 3. cikke tiltja a kínzást, az embertelen és megalázó bánásmódot vagy büntetést. A 8. cikk biztosítja a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke bizonyos eljárási garanciákat tartalmaz a külföldiek kiutasítása tekintetében, beleértve a külföldi arra irányuló jogát, hogy kiutasításával szemben felhozott indokait előterjeszthesse, hogy ügyének felülvizsgálatát kérhesse, és azt a jogot, hogy e célból képviseltethesse magát.(11)

 Az uniós jog

 Az Európai Unió Alapjogi Chartája

9.        A kínzás, az embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés az Európai Unió Alapjogi Chartájának(12) 4. cikkében található tilalma megfelel az EJEE 3. cikkének. A Charta 7. cikke értelmében: „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák”. A Charta 18. cikke biztosítja a menedékjogot a Genfi Egyezmény rendelkezéseivel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban. A 19. cikk védelmet nyújt a kitoloncolással, kiutasítással és kiadatással szemben. Senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá.(13) Az 52. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által korlátozható és az arányosság elvére figyelemmel. Korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. Az 52. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Chartában foglalt jogokat az EJEE‑ben biztosított megfelelő jogokkal azonosan kell értelmezni.

 A schengeni vívmányok

10.      A schengeni térséget az 1985. évi Schengeni Megállapodás(14) hozta létre, amellyel az aláíró államok megállapodtak abban, hogy megszüntetik valamennyi belső határukat, és egyetlen külső határt hoznak létre. A schengeni térségen belül közös szabályokat és eljárásokat alkalmaznak a rövid tartózkodásokhoz szükséges vízumok, a menedékjog iránti kérelmek és a határellenőrzések tekintetében. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény(15) 1. cikke értelmében a „külföldi” olyan személy, aki az Európai Közösségek egyik tagállamának sem állampolgára. Az 5. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezhető a külföldi személynek a Szerződő Felek területére történő beutazás, három hónapot meg nem haladó tartózkodás esetén. A 21. cikk értelmében a valamely Szerződő Fél által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi személyek három hónapig szabadon mozoghatnak a többi Szerződő Fél területén belül, amennyiben megfelelnek az 5. cikk (1) bekezdésének a), c) és e) pontja szerinti feltételeknek.(16)

 A terrorcselekményekben részt vevő személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések

11.      Az Európai Unió először 2001 decemberében fogadott el korlátozó intézkedéseket a terrorcselekményekben részt vevő személyekkel és szervezetekkel szemben, az Amerikai Egyesült Államokban, különösen a New York‑i World Trade Centre ellen abban az évben szeptember 11‑én bekövetkezett terrortámadások hatására. Az EU listáját az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott 1373 (2001) számú ENSZ biztonsági tanácsi határozat végrehajtása érdekében hozták létre. Ennek érdekében a Tanács elfogadta a 2001/931/KKBP közös álláspontot(17) és a 2580/2001 rendeletet.(18) Az előbbi meghatározza a terrorcselekményekben részt vevő személyek, csoportok és szervezetek listára való felvételének feltételeit, és azonosítja azokat a cselekményeket, amelyek terrorcselekménynek minősülnek. Az utóbbi különös korlátozó intézkedéseket vezet be egyes személyekkel és szervezetekkel szemben a terrorizmus leküzdése érdekében.

 A Közös Európai Menekültügyi Rendszer és az elismerési irányelv

12.      A Közös Európai Menekültügyi Rendszer (a továbbiakban: KEMR) a Genfi Egyezmény végrehajtását célozza.(19) A KEMR céljából elfogadott intézkedések tiszteletben tartják az alapvető jogokat, és szem előtt tartják a Charta által elismert elveket.(20) Az ezen intézkedések hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat kötik az azokból a nemzetközi jogi okmányokból eredő kötelezettségek, amelyeknek részesei.(21) A KEMR célja a tagállamokban alkalmazott jogi keret közös minimumszabályokon alapuló harmonizálása. A minimumszabályokat előíró intézkedések sajátosságából adódóan a tagállamok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn.(22) A KEMR bevezetése számos ilyen intézkedés elfogadásához vezetett.(23) A KEMR felülvizsgálatát követően új szabályokat fogadtak el 2013‑ban.(24)

13.      Az elismerési irányelv célja valamennyi tagállamban minimumszabályok és azonos feltételek kialakítása a menekült jogállás és a nemzetközi védelemre valóban rászorulók elismerése, a menekült jogállás tartalma vagy kedvezményei, valamint a tisztességes és hatékony menekültügyi eljárás tekintetében.(25) Amennyiben ezeket a minimumszabályokat és feltételeket kialakították, a menekült jogállás elismerése deklaratív aktus.(26)

14.      A következő preambulumbekezdések bírnak jelentőséggel:

„(22) Az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel ellentétes cselekményeket az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambuluma, valamint 1. és 2. cikke sorolja fel, valamint azokat belefoglalták a terrorizmus leküzdésére irányuló intézkedésekről szóló ENSZ‑határozatokba is, amelyek szerint: »a terrorcselekmények, illetve a terrorista módszerek és gyakorlatok ellentétesek az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel«, továbbá: »a terrorcselekmények tudatos finanszírozása és megtervezése, illetve az arra való felbujtás szintén ellentétes az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel«.

[…]

(28)      A nemzetbiztonság és a közrend fogalma magában foglalja azon eseteket is, amikor a harmadik ország állampolgára a nemzetközi terrorizmust támogató szervezethez tartozik, vagy ilyen szervezetet támogat.

[…]

(30)      A nemzetközi kötelezettségeik keretein belül a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a munkavállaláshoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz, valamint a beilleszkedést elősegítő intézkedésekhez való hozzáféréssel kapcsolatos kedvezmények nyújtásához tartózkodási engedély előzetes kiállítása szükséges.

[…]”

15.      A Genfi Egyezmény 1. cikke A. pontjának (2) bekezdését tükrözve a menekült meghatározása „harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy olyan hontalan személy, aki korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva a fenti okoknál fogva nem tud, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem akar oda visszatérni, és rá a 12. cikk nem vonatkozik”.(27) A menekült jogállás a harmadik ország állampolgárának, illetve hontalan személynek valamely tagállam által menekültként történő elismertségét jelenti.(28) A tartózkodási engedély „a tagállam hatóságai által az említett állam jogszabályai alapján előírt formában kiállított, harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy számára a területén történő tartózkodást lehetővé tévő engedély”.(29)

16.      A nemzetközi védelem iránti kérelmek értékelésének az elismerési irányelv II. fejezetében található feltételeinek eleget tevő egyént akkor ismerhetik el menekültnek, ha képes bizonyítani azt, hogy a 9. cikk szerinti üldözésnek volt kitéve, vagy megalapozottan fél attól.

17.      Az ilyen cselekményeknek jellegüknél fogva elegendően súlyosnak kell lenniük ahhoz, hogy súlyosan megsértsék az alapvető emberi jogokat, különösen (az EJEE 15. cikkének (2) bekezdése szerinti) azon jogokat, amelyektől nem lehet eltérni, vagy különböző olyan intézkedések együttesét kell érinteniük, amelyek elegendően súlyosak ahhoz, hogy az alapvető emberi jogok ilyen megsértéséhez vezessenek.(30) A fizikai vagy pszichikai erőszak alkalmazása alkalmas arra, hogy az üldöztetés fogalma alá tartozzon.(31) A 10. cikkben említett okok és az elismerési irányelv 9. cikkében említett üldöztetés között összefüggésnek kell lennie.(32)

18.      A 10. cikkben felsorolt üldöztetési okok magukban foglalják a faj, vallás, nemzetiség, valamely meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás és a politikai vélemény fogalmát.

19.      A 11. cikk meghatározza a menekült jogállás megszűnésének körülményeit. Ezek a körülmények magukban foglalják azt, amikor bármilyen módon a menekült visszanyeri az állampolgársága vagy korábbi tartózkodási helye szerinti ország védelmét, vagy az új állampolgársága szerinti ország védelmét élvezi. Így például, ha a menekült önként i. újra igénybe veszi az állampolgársága szerinti ország védelmét; vagy ii. újra megszerzi állampolgárságát; vagy iii. új állampolgárságot szerez, és az új állampolgársága szerinti ország védelmét élvezi; vagy iv. újra letelepszik abban az országban, amelyet elhagyott; vagy v. azon körülmények megszűnése miatt, amelyek kapcsán menekültként ismerték el, az állampolgársága szerinti ország védelmének igénybevételét a továbbiakban már nem utasíthatja el; vagy vi. azon körülmények megszűnése miatt, amelyek kapcsán menekültként ismerték el, állampolgársággal nem rendelkező hontalan személyként vissza tud térni a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba.

20.      A harmadik ország állampolgárának az elismerési irányelv hatálya alá tartozása kizárt, ha a 12. cikk hatálya alá esik. A jelen ügyben a 12. cikk (2) bekezdése szerinti kizárás releváns, mégpedig az, amennyiben nyomós okok vannak annak feltételezésére, hogy az érintett személy béke elleni, háborús vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el;(33) a menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását megelőzően – vagyis a menekült jogállás elismerésén alapuló tartózkodási engedély kiállításának időpontja előtt – súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el; ebben az összefüggésben a különösen kegyetlen cselekmények akkor is súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősíthetők, ha azokat állítólagos politikai célból követték el;(34) vagy az Egyesült Nemzetek – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambulumában, illetve 1. és 2. cikkében meghatározott – céljaiba és elveibe ütköző cselekményeket követett el.(35)

21.      A tagállamok visszavonhatják vagy megszüntethetik a menekült jogállást, vagy megtagadhatják annak megújítását akkor, ha teljesülnek a 14. cikk szerinti feltételek. A 14. cikk (4) bekezdése értelmében különösen akkor járhatnak így el, ha alaposan feltehető, hogy a menekült veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam biztonságára,(36) vagy mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára.(37)

22.      A nemzetközi védelem tartalmát az elismerési irányelv VII. fejezete tartalmazza. E fejezet rendelkezései nem sértik a Genfi Egyezményben biztosított jogokat.(38) Eltérő rendelkezések hiányában a rendelkezéseket mind a menekültek, mind pedig a kiegészítő védelemre jogosult személyek vonatkozásában alkalmazni kell.(39) A 20. cikk (6) bekezdése értelmében: „A Genfi Egyezmény által megállapított kereteken belül a tagállamok csökkenthetik a menekültet e fejezet szerint megillető jogosultságokat, amennyiben menekült jogállását olyan tevékenységek alapján ismerték el, amelyek kizárólagos vagy legfőbb célja a menekültként való elismeréshez szükséges feltételek megteremtése volt.”(40) Nincs egyéb általános szabály, amely feljogosítaná a tagállamokat arra, hogy csökkentsék a VII. fejezet szerinti jogosultságokat.

23.      A 21. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét. A 21. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben nemzetközi kötelezettségeik nem tiltják, „a tagállamok – a menekültként való hivatalos elismerés tényétől függetlenül – visszaküldhetik a menekültet, ha: a) alaposan feltehető, hogy veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam biztonságára; vagy b) mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára”. A 21. cikk (3) bekezdése értelmében „[a] tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a [21. cikk (2) bekezdésének] hatálya alá tartozó menekült tartózkodási engedélyét, illetve megtagadhatják annak megújítását vagy megadását”.

24.      A 24. cikk (1) bekezdése értelmében: „A tagállamok közvetlenül a jogállás magadását követően és a 21. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, a menekült jogállásúként elismert személyek részére legalább három éves érvényességű [helyesen: hároméves érvényességi] idejű és megújítható tartózkodási engedélyt állítanak ki, kivéve, ha ennek nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak. […]”

25.      A tagállamoknak a menekült jogállásúként elismert személyek tekintetében továbbá: i. úti okmányokat kell kiállítaniuk, kivéve, amennyiben ennek nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak;(41) ii. engedélyezniük kell önálló vagy nem önálló jövedelemszerző tevékenység folytatását;(42) iii. gondoskodniuk kell arról, hogy a saját állampolgárokra vonatkozó feltételek mellett olyan tevékenységeket kínáljanak fel, mint például a foglalkoztatáshoz kapcsolódó felnőttképzési lehetőségek;(43) iv. gondoskodniuk kell arról, hogy a saját állampolgárok számára meghatározott feltételek mellett részesüljenek a szükséges szociális ellátásokban;(44) v. gondoskodniuk kell arról, hogy az érintett tagállam állampolgáraira vonatkozó feltételek mellett juthassanak hozzá az egészségügyi ellátáshoz;(45) vi. gondoskodniuk kell arról, hogy a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó más állampolgáraira vonatkozó feltételekkel egyenértékű feltételek mellett szálláshelyhez jussanak;(46) vii. saját területükön a harmadik országok területükön jogszerűen tartózkodó más állampolgáraira vonatkozó feltételekkel és korlátozásokkal engedélyezniük kell a szabad mozgást;(47) viii. gondoskodniuk kell az integrációt elősegítő programokról, vagy meg kell teremteniük az ilyen programokhoz való hozzáférés előfeltételeit.(48)

 A 2003/109 tanácsi irányelv

26.      A 2003/109/EK tanácsi irányelv(49) alapja a közös bevándorlási politikára vonatkozó EK 63. cikk 3. és 4. pontja (jelenleg EUMSZ 79. cikk). Ez az irányelv meghatározza a tagállamok által a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállásnak a harmadik országok olyan állampolgárai számára történő megadásának és visszavonásának feltételeit, akik jogszerűen tartózkodnak a tagállam területén.(50) A tagállamok állandó vagy korlátozott érvényességű tartózkodási engedélyt bocsáthatnak ki olyan feltételekkel, amelyek kedvezőbbek a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelvben megállapítottaknál.(51) Harmadik ország állampolgára a meghatározás szerint mindazon személy, aki a jelenlegi EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése értelmében nem az Unió polgára;(52) és a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EK (jelenleg EU) tartózkodási engedélye az érintett tagállam által a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzésekor kibocsátott tartózkodási engedély.(53) A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv azokra a személyekre alkalmazandó, akik menekültek vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultak az elismerési irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében.(54) A tagállamoknak meg kell adniuk a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást harmadik országok olyan állampolgárainak, akik jogszerűen és folyamatosan öt éven át a tagállam területén tartózkodtak.(55) A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás állandó, figyelemmel a jogállás 9. cikk szerinti feltételek szerinti visszavonására vagy elvesztésére is.(56) A 2003/109 irányelv értelmében biztosított huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás legalább öt évig érvényes és lejártakor automatikusan meghosszabbítható.(57)

27.      A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás visszavonható vagy elveszthető a 9. cikkben meghatározott körülmények esetén, beleértve azokat az eseteket, amikor kiutasítási intézkedést fogadnak el,(58) vagy ha az érintett személy veszélyt jelent a közrendre az általa elkövetett bűncselekmények súlyosságára tekintettel, de az ilyen veszély nem jelent okot az irányelv 12. cikke értelmében történő kiutasításra.(59) A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás iránti kérelmet elutasító vagy a jogállást visszavonó bármely döntést meg kell indokolni; és elérhetővé kell tenni jogorvoslati eljárást.(60) A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek az állampolgárokkal egyenlő elbánást élveznek számos szociális kedvezmény tekintetében,(61) ilyen például a munkavállalás. A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy kiutasítására vonatkozó rendelkezéseket a 12. cikk tartalmazza. Lényegében a tagállamok kizárólag abban az esetben hozhatnak ilyen döntést, ha az érintett személy „tényleges és kellően súlyos veszélyt jelent a közrendre vagy a közbiztonságra”.(62)

 A polgárságról szóló irányelv

28.      A 2004/38/EK irányelv(63) megállapítja többek között a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jognak az uniós polgárok és családtagjaik által történő gyakorlására vonatkozó feltételeket.(64) A beutazás jogának és a tartózkodás jogának közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozását a VI. fejezetben foglalt „Kiutasítással szembeni védelem” című 28. cikk tartalmazza, amelynek értelmében:

„[…]

(2)      A fogadó tagállam nem hozhat kiutasítási határozatot uniós polgárokkal és családtagjaikkal szemben, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha azok huzamos tartózkodási joggal rendelkeznek a területén, kivéve súlyos közrendi vagy közbiztonsági okokból.

(3)      Uniós polgárral szemben nem hozható kiutasítási határozat, kivéve ha a közbiztonság tagállamok által meghatározott nyomós okán alapul [helyesen: Uniós polgárral szemben nem hozható kiutasítási határozat, kivéve ha az a tagállamok által meghatározott kényszerítő közbiztonsági okon alapul], ha:

a)      a fogadó tagállam területén tartózkodtak [helyesen: tartózkodott] az elmúlt tíz évben.

[…]”

 A nemzeti jog

29.      A Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland (a Németországi Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye) 16a. cikke biztosítja a menedékjogot. A menedékjogot kérelmezők elismerési eljárását az Asylverfahrensgesetz (a menekültügyi eljárásról szóló törvény) szabályozza. Amikor az illetékes hatóságok megadják a menedékjogot, a kérelmező ideiglenes tartózkodási engedélyt kap. Ekkor a szociális ellátások és családi kedvezmények tekintetében a német állampolgárokkal azonos jogosultságokra, valamint a bizonyos ellátásokat és a nyelvtanfolyamokon való részvételt is magában foglaló beilleszkedési támogatásra jogosult.

30.      A Gesetz zur Regelung des öffentlichen Vereinsrechts (az egyesülési jogról szóló törvény; a továbbiakban: Vereinsgesetz) értelmében a PKK(65) tevékenysége tilos. A Vereinsgesetz 20. §‑a értelmében az e tilalmat megsértő személy bűncselekményt követ el.

31.      A Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldiek szövetségi területen való tartózkodásáról, kereső tevékenységéről és integrációjáról szóló törvény; a továbbiakban: Aufenthaltsgesetz) értelmében a Németországba belépő és ott tartózkodó személyeknek rendelkezniük kell tartózkodási jogosultsággal, amely többek között tartózkodási engedély vagy letelepedési engedély formáját öltheti.(66) A tartózkodási engedélyeket ideiglenes időtartamra biztosítják.(67) A letelepedési engedély olyan huzamos tartózkodási engedély, amely birtokosának lehetővé teszi gazdasági tevékenység végzését.(68)

32.      Ha az illetékes hatóságok menedékjogot vagy menekült jogállást biztosítanak valamely harmadik ország állampolgárának, akkor biztosítaniuk kell tartózkodási engedélyt is.(69) Az ilyen körülmények között kiállított tartózkodási engedélyt legfeljebb hároméves időtartamra lehet kiállítani és meghosszabbítani.(70) Az ilyen tartózkodási engedéllyel rendelkező egyén az Aufenthaltsgesetz 26. §‑ának (3) bekezdése értelmében letelepedési engedélyre jogosult.(71)

33.      A tartózkodási engedéllyel és tartózkodási joggal nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárnak el kell hagynia Németországot.(72) A tartózkodási engedély többek között lejár akkor, ha véget ér az érvényességi időtartam, az engedélyt megvonják, illetve visszavonják, vagy a harmadik ország állampolgárát kiutasítják.(73)

34.      Az illetékes hatóságok kiutasíthatják a harmadik ország állampolgárát akkor, ha alaposan feltehető, hogy terrorizmust támogató szervezethez tartozik (vagy tartozott), vagy ilyen szervezetet támogatott: a múltbeli tagság vagy támogatás is igazolhatja a kiutasítást akkor, ha jelenlegi fenyegetésre ad okot.(74) Ha az Aufenthaltsgesetz 54. §‑ának (5) bekezdése alapján hozzák meg a kiutasítási határozatot, akkor az érintett egyénnek legalább hetente egyszer jelentkeznie kell a helyi rendőrségen; és a tartózkodási helye az ügyéért felelős illetékes hatóság közigazgatási területére korlátozódik.(75) A menekülteknek különös védelmet biztosítanak a kiutasítás ellen, kivéve, ha nyomós okok veszélyeztetik a közbiztonságot vagy a közrendet. Ezeket az okokat főszabály szerint akkor tekintik alkalmazandónak, ha a kiutasítási határozatot többek között az Aufenthaltsgesetz 54. §‑ának (5) bekezdése alapján hozzák meg.

35.      A kiutasítás automatikusan a tartózkodási engedély visszavonásához vezet. Akkor sem állítanak ki új tartózkodási engedélyt, ha egyébként teljesülnek annak feltételei.(76) A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy ez kihatással van a menekült munkavállaláshoz és a nemzeti jog által biztosított egyéb szociális jogokhoz való hozzáférésére.

36.      Bizonyos körülmények között azonban nem lehet kiutasítani a harmadik ország állampolgárát. E körülmények a következő eseteket foglalják magukban: i. amikor a Genfi Egyezményben foglaltak szerint élete vagy szabadsága veszélyben van faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatt; ii. amikor súlyos sérelemnek van kitéve; vagy iii. amikor kiutasítása összeegyeztethetetlen lenne az EJEE‑vel.(77) A kiutasítás felfüggeszthető többek között nemzetközi jogi vagy humanitárius okokból, mindaddig, amíg fizikai vagy jogi értelemben lehetetlen az érintett egyén kiutasítása (azaz a területről való eltávolítása); de ezen időszak alatt nem biztosítanak tartózkodási engedélyt.(78) A kiutasítás felfüggesztésének ténye nem érinti a harmadik ország állampolgárának Németország elhagyására vonatkozó kötelezettségét.(79) Az illetékes hatóságok igazolást állítanak ki a kiutasítás felfüggesztésének igazolására.(80)

 A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

37.      H. T. 1956‑ban született. Kurd származású török állampolgár. 1989 óta Németországban él ugyancsak török állampolgárságú feleségével. Nyolc gyermekükkel élnek együtt, akik közül öt német állampolgársággal rendelkezik.

38.      1993. június 24‑én az illetékes hatóságok elfogadták H. T. menedékjog iránti kérelmét. Ez a határozat figyelembe vette a PKK érdekében, illetve annak támogatása céljából külföldön végzett politikai tevékenységét, és annak az üldöztetésnek a veszélyét, amellyel politikai meggyőződése miatt szembe kellett volna néznie Törökországba való visszatérése esetén. 1993. október 7‑e óta H. T. Németországban való határozatlan idejű tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik. Elismerték a Genfi Egyezmény szerinti menekült jogállását. 2006. augusztus 21‑én az illetékes hatóságok arra hivatkozva vonták vissza H. T. menekült jogállását, hogy Törökországban megváltozott a politikai helyzet, és ennek megfelelően már nem tekinthető üldöztetés veszélyének kitett személynek. Ezt a határozatot megtámadták, és azt felülbírálta a Verwaltungsgericht Karlsruhe (karlsruhei közigazgatási bíróság) 2007. november 30‑i határozata. Következésképpen H. T. megtartotta menekült jogállását.

39.      Az illetékes hatóságok ezt követően a Vereinsgesetz 20. §‑a alapján vádat emeltek H. T. ellen a PKK támogatása miatt, mivel bizonyítékot szereztek ellene a nála lefolytatott házkutatás során. Az eljárás során megállapították, hogy adományokat gyűjtött a PKK nevében, és továbbította azokat a hivatkozott szervezetnek, valamint hogy alkalmanként terjesztette a PKK Serxwebûn című ideiglenes kiadványát. Mindezek alapján a Landgericht Karlsruhe (karlsruhei területi bíróság) 2008. december 3‑i ítéletében pénzbüntetést szabott ki vele szemben. A fellebbezés Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) általi elutasítását követően ez az ítélet 2009. április 8‑án jogerőre emelkedett.

40.      A Regierungspräsidium Karlsruhe (karlsruhei kormányzóság) 2012. március 27‑én határozatot hozott a Land Baden‑Württemberg nevében, és az Aufenthaltsgesetz 54. §‑ának (5) bekezdésére hivatkozva (a terrorizmust támogató szervezet támogatása) kiutasította H. T.‑t Németország területéről (a továbbiakban: 2012. március 27‑i határozat). E határozattal (az Aufenthaltsgesetz 54a. §‑ában foglaltak szerint) bizonyos feltételeket szabtak H. T.‑vel szemben, például azt, hogy rendszeresen jelentkezzen a helyi rendőri szervnél, és hogy tartózkodása Mannheim városára korlátozódik. Mindazonáltal az illetékes hatóságok úgy határoztak, hogy felfüggesztik a kiutasítási határozat végrehajtását(81) tekintettel H. T. huzamos tartózkodási joggal rendelkező menekült jogállására, családi kapcsolataira és az EJEE 8. cikkében szereplő családi élethez való jogára (a megfelelő garancia a Charta 7. cikkében található). A H. T. által a 2012. március 27‑i határozattal szemben előterjesztett keresetet a Verwaltungsgericht Karlsruhe 2012. augusztus 7‑i ítéletével elutasította.

41.      2012. november 28‑án a Verwaltungsgerichtshof Baden‑Württemberg az ezen ítélettel szemben előterjesztett fellebbezéssel kezdett foglalkozni. Ezen eljárás során H. T. azzal érvel, hogy i. a PKK nem terrorista szervezet; ii. bár igaz, hogy kurdként megünnepli az olyan alkalmakat, mint a Newroz (a kurd újév), és Németországban részt vett a PKK‑hoz kapcsolódó engedélyezett rendezvényeken, nem támogatta a hivatkozott szervezetet; iii. a 2012. március 27‑i határozatban nem vették figyelembe az elismerési irányelv 21. és 24. cikkében szereplő követelményeket; és iv. kiutasítása nem megengedhető az esetében nem létező, annak feltételezésére vonatkozó nyomós okok nélkül, hogy nemzetbiztonsági veszély áll fenn. Az alapeljárás alperese azzal érvel, hogy az elismerési irányelvnek sem a 21. cikke, sem a 24. cikke nem zárja ki H. T. Németországból való kiutasítását.

42.      A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban vár iránymutatást, hogy hogyan kel értelmezni az elismerési irányelv 21. és 24. cikkét; és azt kívánja megtudni, hogy e rendelkezések fényében hogyan kell értelmezni Aufenthaltsgesetz 56. §‑ában szereplő „nyomós okok” fogalmát. Ennek megfelelően a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„1)      a)     A már kiadott tartózkodási engedély visszavonása esetén is figyelembe kell‑e venni a tagállamoknak a[z elismerési] irányelv 24. cikke (1) bekezdése első mondatában szereplő szabály szerinti kötelezettségét, miszerint a menekült jogállásúként elismert személyeknek tartózkodási engedélyt kell kiállítani?

b)      Úgy kell‑e ezért ezt a szabályt értelmezni, hogy vele ellentétes a menekült jogállásúként elismert személy tartózkodási engedélyének (például a nemzeti jog szerinti kiutasítás keretében történő) visszavonása vagy megszüntetése akkor, ha nem állnak fenn a[z elismerési] irányelv 21. cikkének a (2) bekezdésével összhangban értelmezett (3) bekezdése szerinti feltételek, vagy a[z elismerési] irányelv 24. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti »nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok«?

2)      A 1. pontban szereplő kérdésekre adandó igenlő válasz esetén:

a)      Hogyan kell értelmezni a[z elismerési] irányelv 24. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti »nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okokra« alapított kizáró okot a terrorista szervezet támogatásából fakadó veszélyekre tekintettel?

b)      Fennállhatnak‑e a[z elismerési] irányelv 24. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti »nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok« akkor, ha a menekült jogállásúként elismert személy többek között adományok gyűjtésével és a PKK‑hoz közeli rendezvényeken való folyamatos részvétellel támogatta a PKK‑t, még abban az esetben is, ha nem teljesülnek a visszaküldés Genfi Egyezmény 33. cikke (2) bekezdése szerinti tilalma figyelmen kívül hagyásának feltételei, és ezzel a[z elismerési] irányelv 21. cikke (2) bekezdésének feltételei sem?

3)      Abban az esetben, ha az 1. a) kérdésre nemleges válasz adandó:

A menekült jogállásúként elismert személy tartózkodási engedélyének (például a nemzeti jog szerinti kiutasítás keretében történő) visszavonása vagy megszüntetése uniós jogi szempontból csak a[z elismerési] irányelv 21. cikkének a (2) bekezdésével összhangban értelmezett (3) bekezdése (illetve az annak helyébe lépett 2011/95/EU irányelv azonos szövegű szabályozása) szerinti feltételek fennállása esetén megengedhető?”

43.      Írásbeli észrevételt terjesztett elő H. T., Németország, Görögország, Olaszország és az Európai Bizottság. Olaszország kivételével valamennyi fél megjelent és szóbeli észrevételeket terjesztett elő a 2014. június 4–i tárgyaláson.

 Értékelés

 Előzetes észrevételek

44.      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Genfi Egyezmény a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi.(82) Azért fogadták el az elismerési irányelvet, hogy közös fogalmakra és feltételekre támaszkodva segítsék a tagállamok illetékes hatóságait ezen egyezmény alkalmazása során.(83) Az említett irányelvet tehát az irányelv általános rendszerének és célkitűzésének fényében kell értelmezni, tiszteletben tartva a Genfi Egyezményt és az EUMSZ 78. cikk (1) bekezdésében említett egyéb vonatkozó szerződéseket; továbbá oly módon kell értelmezni, amely tiszteletben tartja a Charta által elismert jogokat.(84)

45.      Mielőtt valamely egyénnek menekült jogállást biztosítanak az elismerési irányelv értelmében, helyzetét többek között a befogadási feltételekről szóló irányelv és az eljárási irányelv szabályozza. Az ilyen személy nem jogosult tartózkodási engedélyre mindaddig, amíg elbírálás alatt áll a menekült jogállás iránti kérelme.(85) H. T. mindazonáltal menekült jogállást kapott az elismerési irányelv alapján, és tartózkodási engedélyt állítottak ki részére. Amikor a tagállam illetékes hatóságai a kiutasítást mérlegelik, figyelemmel kell lenniük a Genfi Egyezmény szerinti kötelezettségükre, miszerint biztosítják azt, hogy senkit ne küldjenek vissza oda, ahol ismét üldöztetésnek lenne kitéve, vagyis arra, hogy tiszteletben tartsák a visszaküldés tilalmának elvét.(86) A kérdést előterjesztő bíróság arra utal, hogy az illetékes hatóságok valóban gondoltak erre; és hogy itt a kérdés H. T. Németországból való kiutasítására vonatkozik, és arra, hogy visszavonható‑e ezért a tartózkodási engedélye, nem pedig a visszaküldésre.

46.      Átfedés van a három előterjesztett kérdés között. A lényeges kérdéseket úgy értelmezem, hogy először, visszavonható‑e a már kiállított tartózkodási engedély i. akkor, ha vagy az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok állnak fenn, vagy a 21. cikk (2) bekezdése szerinti, a visszaküldés tilalma alóli kivétel alkalmazásának indokai, vagy ii. csak akkor, ha fennállnak a 21. cikk (2) bekezdése szerinti, a visszaküldés tilalma alóli kivétel alkalmazásának indokai (1. és 3. kérdés). Másodszor, ha az első kérdésre adandó válasz az i. pont, akkor hogyan kell értelmezni a 24. cikk (1) bekezdése szerinti „nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok” kifejezést (2. kérdés)?

 H. T. álláspontja

47.      Lefedi‑e H. T. ügyének körülményeit az elismerési irányelv 21. cikkének (2) és (3) bekezdése vagy 24. cikkének (1) bekezdése?(87) E kérdést nehéz elvontan megválaszolni, ezért azzal kezdem, hogy összefoglalom H. T. kérdést előterjesztő bíróság által vázolt álláspontját.

48.      H. T. az elismerési irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti menekültként elismert személy. Az illetékes hatóságok azt követően intézkedtek kiutasítása iránt, hogy a PKK támogatása miatt elítélték a Vereinsgesetz 20. §‑a alapján. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a PKK‑t a terrorizmust támogató szervezetnek tekinti, és hogy H. T. az Aufenthaltsgesetz 54. §‑ának (5) bekezdése értelmében különösen azáltal támogatta a PKK tevékenységét, hogy adományokat gyűjtött és továbbított a hivatkozott szervezet számára. E körülmények azonban nem tesznek eleget az elismerési irányelv 21. cikkének (2) bekezdésében szereplő feltételeknek. H. T. következésképpen továbbra is védelmet élvez a visszaküldés ellen.

49.      A H. T. Németországban való tartózkodását lehetővé tevő tartózkodási engedélyt (lásd az elismerési irányelv 2. cikkének j) pontját) azért vonták vissza, mert kiutasítási határozat hatálya alatt áll. E határozat végrehajtását felfüggesztették. Ezért H. T. helyzete jellemezhető úgy, hogy de jure kiutasították, ám de facto jogszerűen tartózkodik Németországban, mivel az illetékes nemzeti hatóságok biztosították számára ezt.(88)

50.      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kiutasítási határozat végrehajtása az illetékes nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörébe tartozik. A hivatkozott bíróság úgy véli, hogy H. T. kiutasítása végrehajtásának felfüggesztése humanitárius okok, különösen a családi élethez való joga(89) miatt arányos a nemzeti jog értelmében, mivel nyolc gyermeke közül öt vele és feleségével élő német állampolgár.(90)

51.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a kiutasítási határozat nem szükségszerűen vezet a menekült Németországból való kitoloncolásához. A nemzeti jog értelmében azonban az ilyen határozat azt jelenti, hogy a menekült tartózkodási engedélyét megvonják („visszavonják”).(91) H. T. továbbra is menekült az elismerési irányelv értelmében. A kiutasítási határozat azonban azt jelenti, hogy nem vállalhat munkát, nem vehet részt képzésben és/vagy nincsenek szociális jogosultságai. A német jog értelmében az e jogokhoz való hozzáférés feltétele az érvényes tartózkodási engedély birtoklása, nem pedig a személy menekült jogállása. Az alapügyben felmerült további kérdés az, hogy összeegyeztethető‑e az irányelvvel az, hogy H. T. németországi jelenléte csak „tolerált” („Duldungen”) most, hogy tartózkodási engedélyét visszavonták.

 Alkalmazandó‑e az elismerési irányelv 21. cikkének (2) és (3) bekezdése vagy 24. cikkének (1) bekezdése?

52.      Az első és a harmadik kérdés arra irányul, hogy a tagállamok visszavonhatják‑e a tartózkodási engedélyt vagy a 21. cikk (2) és (3) bekezdése vagy a 24. cikk (1) bekezdése alapján, vagy hogy a tartózkodási engedélyt csak a 21. cikk (3) bekezdése alapján lehet‑e visszavonni akkor, ha a menekült már nem részesül védelemben a visszaküldés ellen (mivel alkalmazandó a 21. cikk (2) bekezdésében szereplő kivétel).

 A felek észrevételei

53.      H. T. azzal érvel, hogy a 21. és 24. cikk világos és kimerítő szabályozást tartalmaz. Ha valamely tagállam tartózkodási engedélyt állít ki egy menekültnek, a 21. cikk (3) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetében a hivatkozott engedély később visszavonható, és a visszavonás feltétele a visszaküldés elleni védelem elvesztése (21. cikk (2) bekezdés). A 24. cikk (1) bekezdése ellenben azokat a kötelezettségeket és feltételeket határozza meg, amelyeket a tartózkodási engedély menekült jogállás biztosítását követő kiállítása (vagy kiállításának megtagadása) esetében kell alkalmazni. A tartózkodási engedély nem vonható vissza a 24. cikk (1) bekezdése alapján. Nincs oka annak, hogy a 24. cikk (1) bekezdését analógia útján vagy alternatívaként alkalmazzák a 21. cikk (3) bekezdése vonatkozásában. Ha ez így lenne, akkor a jogalkotó beillesztette volna a 21. cikk (3) bekezdésébe a 24. cikkre való kereszthivatkozást. Következésképpen az első kérdésre nemleges válasz adandó.

54.      A jelen eljárásban észrevételeket előterjesztő valamennyi tagállam a Bizottsággal együtt úgy véli, hogy a 24. cikk (1) bekezdése alapján visszavonható a menekültek tartózkodási engedélye.

55.      Lényegében azzal érvelnek, hogy először, a 24. cikk (1) bekezdésének szövege magában foglalja azt, hogy a tagállamok választhatnak, hogy megtagadják a tartózkodási engedély i. kiállítását vagy ii. megújítását nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok fennállása esetén. Következésképpen logikus és következetes az, hogy ezen okok fennállása esetén a tagállamok visszavonni is jogosultak a tartózkodási engedélyt. Másodszor, a jogalkotási rendszerrel összhangban áll az, hogy a tagállamok megújításának esedékessége előtt visszavonhatják a tartózkodási engedélyt. Mivel a 21. cikk (3) bekezdésében szerepel ilyen rendelkezés, nincs indoka annak, hogy miért ne létezne hasonló lehetőség a 24. cikk (1) bekezdése esetében. Harmadszor, a 24. cikk (1) bekezdésének megszorító értelmezése azt jelentené, hogy a tagállamoknak soha nem lenne lehetősége visszavonni a tartózkodási engedélyt, kivéve, ha jogosultak lennének a menekült visszaküldésére is. Negyedszer, önkényes eredményekre vezetne a 24. cikk (1) bekezdésének olyan értelmezése, hogy az nem jogosít visszavonásra. Az, hogy a tagállam valamely adott esetben visszavonhatja‑e a tartózkodási engedélyt, attól függne, hogy a kiállítás vagy a megújítás időpontjában (lehetséges megtagadás) vagy valamely más egyéb időpontban (nem lehetséges megtagadás) elérhetővé válnának‑e a nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okokra utaló információk. Végül, az érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik ország állampolgára szabadon mozoghat a schengeni térségen belül.(92) Következésképpen fontos, hogy a tagállamok olyan helyzetekben is visszavonhassák a tartózkodási engedélyeket, amikor nincs szó visszaküldésről: nem csak az érintett államra van ez hatással, hanem a schengeni térséget alkotó valamennyi államra, és a nemzetközi terrorizmus elleni közös küzdelemre.

56.      A Bizottság azzal érvel, hogy a tartózkodási engedély megszűnését eredményező valamennyi intézkedésnek tiszteletben kell tartania a Genfi Egyezmény 33. cikkében és az elismerési irányelv 21. cikkében szereplő visszaküldés tilalmának elvét.

 Az elismerési irányelv 21. cikkének (2) és (3) bekezdése

57.      A 21. cikk (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy a nemzetközi jogi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét. Maga az elismerési irányelv nem határozza meg ezt az elvet, bár a (2) preambulumbekezdés fenntartja a visszaküldés tilalmának Genfi Egyezményben szereplő elvét, és kifejti, hogy üldöztetés esetén senkit nem lehet visszaküldeni oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve. A Genfi Egyezmény 33. cikkének (1) bekezdése értelmében a visszaküldés tilalmának elve azt jelenti, hogy a menekülteket nem lehet kiutasítani vagy visszaküldeni (refouler) azon ország területének határára, ahol üldöztetésnek lenne kitéve,(93) és élete vagy szabadsága veszélyeztetve van. Így a visszaküldés csak azokat a körülményeket foglalja magában, amikor az érintett menekültet abból a tagállamból utasítják ki, ahol védelmet kért, és ez az állam visszaküldi arra a területre (vagy határra), ahonnan üldöztetés miatt elmenekült. Nem foglalja magában a valamely másik, biztonságos harmadik országba való kiutasítást.

58.      A 21. cikk (2) bekezdésének pontos szövege azt tartalmazza, hogy amennyiben nemzetközi kötelezettségeik nem tiltják, a tagállamok visszaküldhetik a menekültet, ha a) alaposan feltehető, hogy veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam biztonságára; vagy b) mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára (a továbbiakban: a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel). Ez a szöveg a Genfi Egyezmény 33. cikkének (2) bekezdését tükrözi. Az irányelv 21. cikke nem tartalmaz a menekültek visszaküldés kérdését nem érintő kiutasítására vonatkozó kifejezett szöveget.

59.      A tagállamok nemzetközi kötelezettségei tekintetében továbbá a Genfi Egyezmény 32. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Szerződő Államok fenntartják maguknak a menekültek állambiztonsági vagy közrendi okok alapján való kiutasításának jogát.(94) Ez a szöveg nem tükröződik az irányelv 21. cikkében (és eltér a 24. cikk (1) bekezdésének szövegétől).(95)

60.      Az EJEE nem biztosítja a menekült jogálláshoz való jogot.(96) Az Emberi Jogok Európai Bírósága következetesen elismerte, hogy a Szerződő Államok jogosultak ellenőrizni a külföldiek belépését, tartózkodását és kiutasítását.(97) Kimondta mindazonáltal, hogy a kiutasítási határozatok az EJEE 3. cikkével kapcsolatos problémát vethetnek fel, és ezért megalapozhatják az érintett állam felelősségét akkor, ha alapos okkal, bizonyítottan feltételezhető, hogy a menekült, ha kiutasítják, az ezen rendelkezéssel ellentétes bánásmód tényleges veszélyének lesz kitéve. Ilyen körülmények között az EJEE 3. cikke magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a menekültet nem lehet kiutasítani a hivatkozott országba.(98)

61.      Álláspontom szerint a menekült érintett tagállam területéről való kiutasítása tágabb fogalom a visszaküldésnél, amely nem csak a hivatkozott államból való elküldést foglalja magában, hanem az abba az országba való visszaküldést is, ahol a kérdéses személy veszélyben lehet. Megjegyzem azt is, hogy abban az esetben, ha a menekült helyzete megfelel a 21. cikk (2) bekezdése szerinti feltételeknek, a tagállamok nem kötelesek visszaküldeni. Sokkal inkább az alábbi három lehetőség áll rendelkezésükre: i. visszaküldés, ii. kiutasítás valamely biztonságos harmadik országba vagy iii. a menekült területükön történő tartózkodásának engedélyezése.

62.      A 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásának körülményei között a 21. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a menekült tartózkodási engedélyét, illetve megtagadhatják annak megújítását vagy megadását. Ha a menekült visszaküldés hatálya alatt áll, nincs szüksége [tartózkodási engedély] biztosítására (vagy adott esetben a tartózkodási engedély további birtoklására vagy annak megújíttatására). Következésképpen ha nem lehet hivatkozni a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivételre, akkor nem alkalmazható a 21. cikk (3) bekezdése. Következésképpen ha a H. T. ügyében felmerültekhez hasonló körülmények esetén valamely tagállam eljárást indít egy menekülttel szemben, de azért nem kéri visszaküldését, mert nem teljesül a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel, akkor a hivatkozott személy tartózkodási engedélyét nem lehet visszavonni a 21. cikk (3) bekezdésére hivatkozva.(99) A szóban forgó ügy központi kérdését az alkotja, hogy összeegyeztethető‑e az elismerési irányelvvel az, ha a tagállamok ilyen körülmények között mindezek ellenére visszavonják a menekült tartózkodási engedélyét.

 Az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése

63.      A 24. cikk (1) bekezdése szerinti főszabály az, hogy a tagállamoknak a lehető legkorábban ki kell állítaniuk a menekült jogállásúként elismert személyek részére egy legalább három éves érvényességi idejű (megújítható) tartózkodási engedélyt, kivéve, ha ennek nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak (a továbbiakban: a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel). A tartózkodási engedély kiállítása kifejezetten a menekült jogállás megelőző biztosításához vagy a tartózkodási engedély megújításához kötődik.

64.      A 24. cikk (1) bekezdésének célja (legalább) kettős. Először, rendszerint biztosítja azt, hogy az érintett egyén rendelkezzen a szükséges igazgatási iratokkal ahhoz, hogy például munkát vállaljon és szociális ellátáshoz és védelemhez juthasson, valamint hogy megkezdhesse a beilleszkedési folyamatot abban a tagállamban, ahol él. Másodszor, mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak annyiban, amennyiben korlátozott kivételt biztosít a tartózkodási engedély kiállításának vagy megújításának kötelezettségére vonatkozó főszabály alól.

65.      A 24. cikk (1) bekezdését „a 21. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül” kell alkalmazni. Egyértelmű a következtetés, hogy kapcsolat áll fenn e két rendelkezés között, és hogy a 24. cikk (1) bekezdésének alkalmazását nem érinti a tagállamok arra irányuló (külön) jogosultsága, hogy a 21. cikk (3) bekezdése értelmében visszavonhatják, illetve megszüntethetik a menekült tartózkodási engedélyét, illetve megtagadhatják annak megújítását vagy megadását.

66.      Kifejezett megfogalmazás hiányában a tagállamok vissza is vonhatják‑e a 24. cikk (1) bekezdése alapján a tartózkodási engedélyt annak kiállítását követően, de még megújításának esedékessége előtt?

67.      Úgy tűnik számomra, hogy az a jobb álláspont, hogy a tagállamok rendelkeznek ezzel a jogosultsággal.

68.      Először, a 24. cikk (1) bekezdésének szövege nem zárja ki kifejezetten a visszavonásra irányuló (további) lehetőséget. Másodszor a visszavonás összeegyeztethető a hivatkozott rendelkezés céljával, amely nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok fennállása esetén kifejezetten megengedi a tagállamoknak a tartózkodási engedély visszavonását vagy a kiállítás időpontjában, vagy a megújításkor. Harmadszor, összhangban áll az irányelv rendszerével annyiban, amennyiben a 21. cikk (3) bekezdése már kifejezetten biztosítja a tartózkodási engedély visszavonását a 21. cikk (2) bekezdése szerinti feltételek teljesülése esetén. Negyedszer, a jogalkotási történet(100) azt mutatja, hogy a Tanácsban részt vevő tagállamok Németország javaslatát követően illesztették be a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivételt. Ezeket a módosításokat az Amerikai Egyesült Államokban 2001. szeptember 11‑én elkövetett terrorcselekményekre tekintettel hajtották végre annak érdekében, hogy a harmadik országok állampolgárainak schengeni térségben való mozgásának korlátozásával küzdjenek a terrorizmus ellen, azzal a céllal, hogy megfékezzék a nemzetbiztonságra vagy a közrendre irányuló fenyegetéseket.(101) Teljes mértékben összhangban áll e céllal az a hallgatólagos jogosultság is, hogy ilyen körülmények között visszavonhatják a tartózkodási engedélyt. Végül, az ilyen értelmezésnek megvan az az előnye, hogy elkerüli az esetleges ellentmondásokat: i. ellenkező esetben az az időpont válik meghatározóvá, amikor hozzáférhetővé válik az információ arról, hogy fennállnak‑e nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok; ii annyiban megkönnyíti az elismerési irányelv huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelvvel összhangban álló értelmezését, amennyiben ez utóbbi a kiutasítási intézkedés meghozatalát követően lehetővé teszi a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás visszavonását.(102)

69.      Ezért arra a következésre jutottam, hogy amikor valamely tagállam a 24. cikk (1) bekezdése szerinti feltételek teljesülése miatt utasít ki egy menekültet, akkor vissza is vonhatja a tartózkodási engedélyét. Ez az álláspont összhangban áll az irányelv szabályozási rendszerével. Ha a menekültnek a kiutasítási határozat következtében el kell hagynia a területet, akkor nincs szüksége tartózkodási engedélyre.

70.      Igaz, hogy H. T. nem ebben a helyzetben van. Jogszerű határozat utasította ki, de valójában engedélyezték számára a Németországban való tartózkodást. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a 24. cikk (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok hatóságai számára a jogszerű kiutasítást és tartózkodási engedélyének visszavonását. Ezen álláspont következményeit a későbbiekben vizsgálom.(103)

71.      Itt futólag azt említem meg, hogy az elismerési irányelvet átdolgozta a 2011/95 irányelv.(104) Az átdolgozás célja rendszerint a felülvizsgálandó jogi aktus egyértelműsítése és egyszerűsítése, bár itt a későbbi irányelv bevezetett bizonyos alapvető változásokat is. Sajnálatos, hogy a jogalkotó nem élt azzal a lehetőséggel, hogy egyértelműsítse a 24. cikk (1) bekezdését (az átdolgozott szöveg majdnem megegyezik az eredetivel). Különösen fontos az, hogy az egyének alapvető jogait érintő jogi rendelkezések egyértelműek és hozzáférhetőek legyenek annak érdekében, hogy az egyének számára lehetővé tegyék jogaik megismerését, és hogy a tagállamok kormányai számára lehetővé tegyék feladataik ellátását.

72.      Ennyiben összefoglalásképpen: azon az állásponton vagyok, hogy a menekültnek már kiállított tartózkodási engedély visszavonható vagy akkor, amikor a 24. cikk (1) bekezdése szerinti nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok állnak fenn, vagy (a 21. cikk (3) bekezdése alapján) akkor, ha indokolt a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel alkalmazása.

 Mit jelent az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti kivétel?

73.      A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése két részből áll. Itt az első felmerült kérdéssel foglalkozom, amely két alkotóelemet tartalmaz. Mit jelent a 24. cikk (1) bekezdésében a „nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok” kifejezés? Valamint van‑e átfedés a hivatkozott rendelkezés és a 21. cikk (2) bekezdése között?

 Nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok

74.      H. T. azzal érvel, hogy a tartózkodási engedély kiállítása (vagy megújítása) megtagadásának 24. cikk (1) bekezdése szerinti okai szigorúbbak a 21. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplőknél. Azt javasolja, hogy analógia útján a polgárságról szóló irányelv 28. cikkét érdemes segítségül hívni, amelyben a „[…] kényszerítő közbiztonsági ok[…]” kifejezéssel jelzik azt az indokot, amely alapján a tagállam kiutasítási határozatot hozhat a területén tartózkodó uniós polgárral szemben. Ha az lett volna a jogalkotó célja, hogy eltérően értelmezzék ezt a kifejezést és az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyomós okok” kifejezést, akkor ezt egyértelművé tette volna a jogszabály szövegében.

75.      Az észrevételeket előterjesztő tagállamok egyetértenek abban, hogy bizonyos átfedés van az elismerési irányelv 21. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint a 24. cikk (1) bekezdése között. Németország úgy véli, hogy a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásának indokai szigorúbbak, mint a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivételéi, mivel a 21. cikk (2) bekezdése szerinti visszaküldés következményei súlyosabbak a menekültre nézve, mint annak a következményei, amikor pusztán visszavonják a tartózkodási engedélyét (ez utóbbi esetben a menekültnek nem kell szükségszerűen elhagyni a területet). Németország így egymást kiegészítőnek tekinti a két rendelkezést. Görögország azzal érvel, hogy úgy kell kialakítani a „nyomós okok” bizonyításának követelményét, hogy biztosítsa azt, hogy alkalmazása kivételes esetekre korlátozódik, ahogyan ezt a polgárságról szóló irányelvhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatban kialakított álláspont mutatja. Olaszország azzal érvel, hogy a 24. cikk (1) bekezdése szerinti „nyomós okok” kifejezést kevésbé megszorítóan kell értelmezni, mint az elismerési irányelv 21. cikkének (2) bekezdésében szereplő „alaposan feltehető” szavakat.

76.      A Bizottság kiemeli, hogy a Genfi Egyezmény 33. cikke (2) bekezdésének német szövege a „schwerwiegende Gründe” (súlyos okok) kifejezést használja, eltérően az angol és a francia szövegtől, amelyekben „reasonable grounds”, illetve „des raisons sérieuses” [nyomós okok] szerepel. Az elismerési irányelv 21. cikke (2) bekezdésének német szövege is eltér az angol és a francia szövegtől és a Genfi Egyezménytől, amikor abban „stichhaltige Gründe” (elfogadható okok) szerepel, miközben az angol és a francia szöveg a Genfi Egyezmény megfelelő nyelvi változatait tükrözi. A Bizottság szerint a német szöveg szó szerinti értelmezése alacsonyabb normát állítana az elismerési irányelv 21. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel okai elé, mint az angol és a francia szövegekben felállított norma. A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen álláspont nem tükrözi a jogalkotó szándékát; és hogy következésképpen az angol és a francia változat szerinti normát kell alkalmazni.

77.      Úgy tűnik számomra, hogy bár a 21. és 24. cikk eltérő szabályozást tartalmaz, valóban van átfedés annyiban, amennyiben mindkét rendelkezés a menekült tartózkodási engedélye kiállításának, visszavonásának vagy megújításának megtagadását érinti; és ez hatással van az abban a tagállamban fennálló jogállására, ahol védelmet kér.

78.      Míg a Bizottságnak igaza van abban, hogy eltérések találhatók mind a Genfi Egyezmény 33. cikke (2) bekezdésének, mind az elismerési irányelv 21. cikke (2) bekezdésének angol, francia és német nyelvi változataiban, lehetetlennek tartom azt, hogy ebből a tényből útmutatás legyen nyerhető azt illetően, hogy a hivatkozott irányelv 24. cikkének (1) bekezdése lefedi‑e a H. T. körülményeihez hasonló esetben a tartózkodási engedély visszavonását.

79.      A rend kedvéért hozzáteszem, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében abban az esetben, ha eltérés található valamely szöveg nyelvi változatai között, a szóban forgó rendelkezést az Európai Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével kell értelmezni és alkalmazni;(105) és a rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.(106) Az elismerési irányelv 21. cikkének alapja a Genfi Egyezmény 33. cikke. Az Egyezmény hivatalos szövege az angol és a francia szöveg. A Genfi Egyezmény e két szövegében alkalmazott „reasonable grounds” és „des raisons sérieuses” kifejezés szerepel az elismerési irányelv e két nyelvi változatában is. Következésképpen úgy tűnik számomra, hogy azok közelebbről tükrözik a jogalkotó szándékát.

80.      Az elismerési irányelven belül mind a 21, mind a 24. cikk a VII. fejezet („A nemzetközi védelem tartalma”) részét képezi, és a 20. cikk (2) bekezdése azt közli az olvasóval, hogy „[e]ltérő rendelkezés hiányában e fejezetet mind a menekültek, mind pedig a kiegészítő védelemre jogosult személyek vonatkozásában alkalmazni kell”. Sorrendjét tekintve ez a fejezet az „Általános rendelkezések”, „A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése”, „A menekültkénti elismerés feltételei”, „A menekült jogállás” és „A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei” után következik. Következésképpen a VII. fejezet azon jogosultságok meghatározásával foglalkozik, amelyeket a menekült jogállást vagy a kiegészítő védelmet eredményesen kérelmező személyek igényelhetnek.

81.      Kiindulópontom az (a 21. cikk (1) bekezdésében található) elv, hogy a menekülteket rendszerint védelemben részesítik a visszaküldés ellen. A 21. cikk (2) bekezdésének két része alkotja az ezen elv alóli kivételt. E két rész megengedi a menekült visszaküldését „a menekültként való hivatalos elismerés tényétől függetlenül” akkor, ha „alaposan feltehető, hogy veszélyt jelent a tartózkodási helye szerinti tagállam biztonságára” (21. cikk (2) bekezdés a) pont), vagy ha „mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára” (21. cikk (2) bekezdés b) pont). Az érintett személy számára esetlegesen igen drasztikusak lehetnek a 21. cikk (2) bekezdése alkalmazásának következményei. Olyan országba kerülhet vissza, ahol veszélyben lehet. (Értelmezésem szerint ez megmagyarázza azt is, hogy miért csupán megengedő a 21. cikk (2) bekezdése: „a tagállamok visszaküldhetik”, egyéb lehetőségeknek teret adva.)(107) Ezért a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel két részének szövege különösebb, mint a 24. cikk (1) bekezdésének inkább elvont szövege („kivéve, ha ennek nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak”). Ez logikus. A menekült számára bizonyára nem kívánatosak annak lehetséges következményei, hogy (a 24. cikk (1) bekezdésének alkalmazását követően) tartózkodási engedély nélkül marad; de mégis sokkal kevésbé súlyosak, mint annak a következményei, ha (a 21. cikk (2) bekezdésének alkalmazását követően) elveszti a visszaküldés elleni védelmet. Csupán további keserűségre ad okot az a puszta tény, hogy ilyen esetben el is veszítheti a tartózkodási engedélyét (21. cikk (3) bekezdés).

82.      Fény derül‑e a kérdésre (további zavar és homály helyett) az elismerési irányelv egyéb rendelkezéseinek figyelembevételével: például („A menekült jogállás” című) IV. fejezet részét képező („A menekült jogállás visszavonása, megszüntetése, illetve megújításának megtagadása” című) 14. cikk bevonásával?

83.      A 14. cikk (4) bekezdése tartalmazza azt a két lehetséges feltételt, amely mellett „a tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a menekült valamely kormányzati, közigazgatási, bírósági vagy kvázi‑bírósági szerv által elismert jogállását, illetve megtagadhatják annak megújítását”. E feltételek, amelyek a (vélhetően figyelmetlenségből kimaradt) „vagy” kötőszó nélkül jelennek meg, pontosan tükrözik a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel két részét. Eddig rendben volna; de ez a párhuzam nem segít annak eldöntésében, hogy hogyan kell értelmezni a 24. cikk (1) bekezdését, amely olyan személyek tartózkodási engedélyéről szól, akik megtartják menekült jogállásukat (nem pedig olyanokéról, akiket megfosztottak attól). (Nem tudok nem emlékeztetni arra – kissé szomorúan –, hogy a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22‑i Intézményközi megállapodás(108) 6. pontja kimondja, hogy a valamely jogszabályban használt terminológiának az adott jogszabályon belül és a már hatályban lévő jogszabályokkal is összhangban kell lennie, különösen azonos területre vonatkozó jogszabályok esetében.)

84.      Mindezek alapján nem gondolom különösen gyümölcsözőnek a (14. cikk (4) bekezdésében és a 21. cikk (2) bekezdésében szereplő) „alaposan feltehető” szavakra való összpontosítást a (24. cikk (1) bekezdésében szereplő) „nyomós okokkal” szemben. Mindkét kifejezést azon rendelkezéssel összefüggésben kell értelmezni, amelynek részét képezik. Mindegyik kivétel szövegét a maga teljességében kell megnézni, és ezt követően, az uniós jog által biztosított jogok alóli kivételekként, mindegyiket megszorítóan kell értelmezni.

85.      A szöveg legjobb tudásom szerinti kezelése alapján számomra úgy tűnik, hogy a 24. cikk (1) bekezdése tágabb, mint a 21. cikk (2) bekezdése, és hogy olyan körülmények kiválthatják a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivételt (meghagyva a menekültnek a menekült jogállást, de tartózkodási engedély nélkül), amelyek nem tesznek eleget a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivételnek, és nem nyitnak utat a visszaküldés elleni védelem elvesztésének.

86.      Ahogyan értelmezem a szöveget, a „nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okoknak” minden esetben tartalmazniuk kell objektív elemet. Elfogadható bizonyítéknak kell fennállnia annak igazolására, hogy a hivatkozott okot jogosan tekintik „nyomósnak”. Ugyanakkor a „nyomós” kifejezés használata bizonyos mértékű szubjektivitásra utal, amennyiben ezen okokat az érintett tagállam az intézkedése időpontjában tekinti nyomósnak. Következésképpen az adott ok nem szükségszerűen lesz „nyomós” valamennyi esetben.(109)

87.      Végül nem tartom sem szükségesnek, sem segítségnek az ilyen fajta, analógia útján való értelmezést sem a polgárságról szóló irányelvvel, sem a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelvvel összefüggésben.

88.      Előbbi tekintetében igaz, hogy az elismerési irányelvet és a polgárságról szóló irányelvet ugyanazon a napon fogadták el. Az is igaz, hogy míg adott esetben a Bíróság által jogszerűen használható értelmezési módszer lehet az, ha az egyes irányelveket – hatékony érvényesülésük biztosítása érdekében – saját céljuk szerint, önállóan értelmezi, az alapvető jogok és elvek csak az alapvető jellegük elvesztésével alkalmazhatók az előfordulási területüktől függően eltérően.(110) Ennek ismeretében fontos különbségek állnak fenn a két irányelv között. Az elismerési irányelvet az EK 63. cikk (jelenleg EUMSZ 78. és 79. cikk) alapján fogadták el; része a KEMR‑nek, amely az EUMSZ V. Címéhez („A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség”) tartozik; és (ami talán a legfontosabb) a Genfi Egyezményre tekintettel kell értelmezni. A polgárságról szóló irányelvet a ma az EUMSZ második részét képező tartalom alapján fogadták el, amely az uniós polgárságról és a megkülönböztetés tilalmáról szól. A két intézkedés következésképpen nagyon eltérő hatállyal és tárggyal rendelkezik.

89.      Az utóbbi tekintetében, míg a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv nem része a KEMR‑nek, gyökere azonos az elismerési irányelvvel annyiban, amennyiben ez is az Európai Tanács 1999. október 15–16‑i tamperei ülésétől származtatja eredetét. A 2003/109 irányelv („A jogállás visszavonása vagy elvesztése” és „Kiutasítás elleni védelem” című) 9. és 12. cikke azonban olyan fogalmakkal került megfogalmazásra, amelyek (ismét csak) eltérnek az elismerési irányelvben használtaktól. A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv alapos vizsgálata nem segít megállapítani a tervezet összhangban álló vagy rendszerszerű megközelítését. Következésképpen nem támogatja az értelmezésre irányuló célt.(111)

 A terrorista szervezet támogatása kiváltja a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazását?

90.      A második kérdés második részével a kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban vár iránymutatást, hogy a terrorista szervezet támogatása megvalósítja‑e (és ha igen, milyen körülmények között) az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okokat”.

91.      A tagállamok és a Bizottság észrevételeikben egyetértenek abban, hogy a terrorista szervezet támogatása megfelelhet a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazása feltételeinek, és ezért igazolhatja a menekült tartózkodási engedélyének visszavonását (vagy kiállításának vagy megújításának megtagadását). H. T. ellenkező álláspontot képvisel, és azzal érvel, hogy még ha megállapítanák is, hogy megsértette a nemzeti jogot (különösen a Vereinsgesetz 20. §‑át), akkor sem teljesülnek a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásának feltételei.

92.      A 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (3) bekezdése meghatározza, hogy mi minősül terrorcselekménynek.(112) A PKK szerepel a hivatkozott intézkedéshez és a 2580/2001 rendelethez mellékelt listában. Az elismerési irányelv (28) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] nemzetbiztonság és a közrend fogalma magában foglalja azon eseteket is, amikor a harmadik ország állampolgára a nemzetközi terrorizmust támogató szervezethez tartozik vagy ilyen szervezetet támogat”.(113)

93.      Következésképpen a 2001/931 közös álláspont és/vagy a 2580/2001 rendelet hatálya alá tartozó cselekményeket elkövető, listára felvett szervezet támogatása megfelelhet a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazási feltételeinek, de ez nem szükségszerűen van így minden esetben. Minden azon múlik, hogy pontosan mit kell érteni „támogatás” alatt.

94.      Az adott szóban forgó egyedi ügy tényállásának értékelését (amelynek lefolytatása az illetékes nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik) azzal kell kezdeni, hogy megkérdezzük, hogy a kérdéses szervezet cselekményei alapján felmerülnek‑e nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében véve. Először, egyértelmű, hogy a polgári lakossággal szembeni erőszakkal jellemzett, terrorista jellegű cselekményeket – még akkor is, ha azokat állítólagos politikai célból követték el – súlyos, nem politikai bűncselekményeknek kell tekinteni, és következésképpen olyannak tekintendőek, hogy nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okokat idéznek elő.(114) Másodszor, a nemzetközi terrorcselekmények – általánosságban és valamely állam részvételétől függetlenül – ellentétesek az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel.(115)

95.      A Bíróságnak nem áll rendelkezésére arra utaló információ, hogy a PKK cselekményei beletartoznak‑e az általam most vázolt kategóriák valamelyikébe. A valamely szervezet 2001/931 közös állásponthoz mellékelt listába való felvétele erős prima facie utalás arra, hogy az vagy terrorista szervezet, vagy (jogszerűen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján) feltételezhető, hogy olyan szervezet.(116) A listára való ilyen felvétel tehát olyan tényezőt képez, amelyet az illetékes nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venniük akkor, amikor első alkalommal ellenőrzik, hogy e csoport terrorcselekményeket követett‑e el.(117)

96.      Így emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/931 közös álláspont és az elismerési irányelv által megfelelően követett célkitűzések nagyon eltérnek egymástól. Következésképpen álláspontom szerint nem igazolt az, hogy az illetékes hatóság – amennyiben azt tervezi, hogy valamely személyt kizárjon az elismerési irányelv VII. fejezetével a menekült jogállásból fakadóan biztosított kedvezmények köréből – kizárólag arra támaszkodjon, hogy az érintett személy bizonyos támogatásban részesített egy olyan szervezetet, amelyet felvettek az elismerési irányelv és a Genfi Egyezmény által létesített kereten kívül elfogadott valamely listára.(118)

97.      Mi a szerepe az érintett személynek a hivatkozott listán szereplő szervezet „támogatásában”? Mi elegendő a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel érvényesüléséhez?

98.      Számomra úgy tűnik, először, hogy amikor az egyén támogatása olyan tevékenységeket foglal magában, amelyek meggyőzően érvényesítik a 21. cikk (2) bekezdése szerinti kivétel bármelyik részét, akkor szükségszerűen teljesülnek a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásának feltételei. Nem olyan könnyű egyértelmű szabályt felállítani az egyéb tevékenységek osztályozása tekintetében. Mivel a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel a „nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okokon” alapul, érthetően nem szükséges az illetékes hatóságok számára bizonyítani (például) azt, hogy alaposan feltehető az, hogy a kérdéses egyén veszélyt jelent az érintett tagállam biztonságára. Úgy gondolom, arra van szükség, hogy tisztességesen és kiegyensúlyozottan értékeljék azt a mértéket, amelyben az érintett egyén tevékenységei jelentős támogatást biztosítanak a kérdéses szervezet számára. Így a tagállam illetékes hatóságainak arról kell például meggyőződniük, hogy a kérdéses személy: i. maga elkövetett‑e terrorcselekményeket; ii. bevonódott‑e az ilyen tevékenységek tervezésébe, eldöntésébe vagy mások ilyen cselekmények elkövetésére való felhívásába; vagy iii. finanszírozott‑e vagy létrehozott‑e eszközöket annak érdekében, hogy lehetővé tegye másoknak terrorcselekmények elkövetését. (Egyértelműsíteni szeretném azt, hogy míg valamely listára felvett szervezetnek juttatott valamennyi adomány, legyen bármilyen csekély mértékű is, gyakorlatilag e szervezet „finanszírozásának” minősül – sok csepp az óceánban –, addig magam aránytalannak tartom a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazását a menekült tartózkodási engedélytől való megfosztása érdekében az alkalmi csekély mértékű adományok alapján. Az adott egyedi esetekben a pontos tények értékelése a tagállam illetékes hatóságainak feladata a nemzeti bíróságok bírósági felülvizsgálata mellett.)

99.      Mi van akkor, ha ezek az elemek nincsenek jelen? Akkor meg kell győződni arról, hogy fennállnak‑e egyéb nyomós okok annak feltételezése tekintetében, hogy megvalósul a nemzetbiztonság vagy a közrend fenyegetettsége. Itt a „nyomós okokat” úgy kezelem, hogy azok körülbelül szinonimái a „súlyos okoknak” – bizonyosan kevesebbek a „kényszerítő okoknál”, de hasonlóképpen biztosan többek a „lehetséges okoknál”. A tényeket gondosan kell megvizsgálni és értékelni, mivel egy hátrányos határozat a kérdéses egyén kiutasításához vezethet, és talán összeütközhet alapvető jogaival.

100. Megjegyzem eközben, hogy az elismerési irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti menekült „jogszerűen és folyamatosan öt éven át a tagállam területén tartózkodhatott” (a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése), és ezért kérelmezheti a hivatkozott irányelv szerinti huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást.(119) A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamnak „közrendi vagy a közbiztonsági okokra hivatkozva […]a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megadásá[nak megtagadását]”, egyértelművé téve azt, hogy „[a]z ezzel kapcsolatos döntés meghozatalakor a tagállam figyelembe veszi a közrendet vagy közbiztonságot sértő cselekmény súlyosságát vagy típusát, továbbá az érintett személy jelentette veszélyt, megfelelőképpen tekintetbe véve egyúttal a tartózkodás időtartamát és a tartózkodási hely szerinti országgal való kapcsolatok meglétét”. Ha már megadták az ilyen jogállást, akkor a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv 12. cikkének (1) bekezdése kivételt biztosít a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyt egyébként a kiutasítás ellen megillető védelem alól, ha ez a személy „tényleges és kellően súlyos veszélyt jelent a közrendre vagy a közbiztonságra”.

101. Megkockáztatva, hogy nyilvánvaló a megállapítás, (a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelvben meghatározott) e két teszt egyike sem felel meg az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti kivétel szövege pontossági szintjének.

102. Visszatérve a 24. cikk (1) bekezdéshez: arra a következtetésre jutottam, hogy minden adott esetben az alábbi elemek jelentősek a tények értékelésekor: i. a menekült saját pontos tevékenysége; ii. az általa állítólag támogatott szervezet tevékenységei és iii. az, hogy fennállnak‑e olyan további elemek vagy körülmények, amelyek növelik a nemzetbiztonság vagy a közrend fenyegetettségének valószínűségét. Az adott egyedi esetekben a pontos tények értékelése a tagállam illetékes hatóságainak feladata a nemzeti bíróságok bírósági felülvizsgálata mellett.

103. A Bíróság előtti anyag arra utal, hogy H. T. PKK‑t támogató megnyilvánulásai magukban foglalták a jogszerű találkozókon való részvételt, és a kurd kulturális azonosságát megerősítő (a Newroz megünnepléséhez hasonló) tevékenységekben való részvételt.(120) Az ilyen tevékenységekből nem következik automatikusan az, hogy ő maga terrorcselekményeket támogatott; és az ilyen jellegű tevékenységek nem valósítanak meg automatikusan terrorcselekményeket. Úgy gondolom, többre lenne szükség, mielőtt jogszerűen arra a következtetésre jutnánk, hogy az ilyen helyzetben lévő személy terrorista volt, és/vagy hogy aktívan közreműködött egy tiltott szervezetben, és hogy ennek megfelelően teljesültek a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel feltételei. Ezek azonban olyan kérdések, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell igazolnia és értékelnie.

 Mik a következményei annak, ha alkalmazandó a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel?

104. Ha alkalmazandó a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel, és a fogadó tagállam erre hivatkozik, akkor a menekült számára ennek formális és anyagi következményei is vannak. A formális következmény természetesen az, hogy a menekült nem rendelkezik többé az azt igazoló tartózkodási engedéllyel, hogy a hivatkozott tagállamtól engedéllyel vagy felhatalmazással rendelkezik az annak területén történő tartózkodásra(121) (bár – ahogyan a jelen ügyben H. T. esetében – valamely más alapon engedélyezhetik számára a területen történő jogszerű tartózkodást). Mindazonáltal a menekült megtartja menekült jogállását,(122) kivéve és amíg az le nem jár.(123) A jelen ügyben egyértelmű, hogy H. T. továbbra is menekült marad. Ilyenként továbbra is jogosult az elismerési irányelv VII. fejezete által valamennyi menekültnek biztosított tényleges előnyökre. Ide tartoznak a következők: a visszaküldés elleni védelem;(124) a család egységének fenntartása;(125) az úti okmányokhoz való jog;(126) a munkavállaláshoz, oktatáshoz, szociális és egészségügyi ellátáshoz és szálláshoz való hozzáférés;(127) a kérdéses tagállamon belüli mozgásszabadság(128) és az integrációt elősegítő intézkedésekhez való hozzáférés.(129)

105. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a tartózkodási engedély visszavonása érinti a menekült nemzeti jog szerinti jogait, és hatással van a munkavállaláshoz, szakmai képzéshez és egyéb szociális jogokhoz való hozzáférésére, amelyek tekintetében szükség van tartózkodási engedélyre.(130) Így egyértelműen érintett az elismerési irányelv VII. fejezete szerinti tényleges jogainak H. T. általi gyakorlása.

106. Úgy vélem, hogy míg visszavonható a menekült tartózkodási engedélye a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásakor, az nem megengedhető, hogy egyben visszavonják vagy csökkentsék az elismerési irányelv VII. fejezete által biztosított garanciák minimumszintjét, kivéve, ha teljesülnek az e kedvezmények visszavonásának különös kifejezett feltételei is.(131) A kérdést előterjesztő bíróság nem utalt arra, hogy e körülmények felmerültek ebben az ügyben. Következésképpen az érintett tagállam nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel azt illetően, hogy továbbra is biztosítsa‑e ezeket a tényleges jogosultságokat.

107. Igaz, hogy az elismerési irányelv (30) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] nemzetközi kötelezettségeik keretein belül a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a munkavállaláshoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz, valamint a beilleszkedést elősegítő intézkedésekhez való hozzáféréssel kapcsolatos kedvezmények nyújtásához tartózkodási engedély előzetes kiállítása szükséges”. Mindazonáltal ez a puszta preambulumbekezdés nem nyújt jogalapot a tagállamnak a VII. fejezetben biztosított jogosultságok csökkentésére akkor, amikor visszavonják a menekült tartózkodási engedélyét. Az ezzel ellentétes megállapítás ellentmondana a jogi aktusban található preambulumbekezdés céljának.(132) A preambulumbekezdés az anyagi rendelkezés vagy rendelkezések indokolása. Önmagában nem határozhatja meg az anyagi jogot: megfelelő anyagi rendelkezés hiányában (ahogyan itt is történt) nem járhat joghatással.

108. A kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz a jelen ügy tényállásának felülvizsgálata és ellenőrzése, annak értékelése, hogy tartózkodási engedélye elvesztésének H. T.‑re vonatkozó következményei összeegyeztethetőek‑e az elismerési irányelv szerinti menekült jogálláshoz kapcsolódó jogainak fennmaradásával, és az e jogok biztosításához szükséges cselekmények végrehajtása. A következő észrevételeket csupán segítségképpen kínálom.

109. Úgy tűnik számomra, hogy a Vereinsgesetz 20. §‑ának megsértéséért való elítélése eredményeképpen németországi mozgására vonatkozóan a H. T.‑vel szemben kiszabott korlátozások(133) nem szükségszerűen összeegyeztethetetlenek a Genfi Egyezmény fényében értelmezett elismerési irányelvvel: az előbbi jogszabály kimondja, hogy a menekültek kötelesek alávetni magukat azon ország törvényeinek és szabályainak, ahol védelmet kérnek.(134) H. T. tartózkodási engedélye visszavonásának közvetlen következménye az, hogy a schengeni térségen belül nem élvezi tovább a szabad mozgáshoz való jogot.(135) Lehet, hogy a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivételt kiváltó körülmények azt is jelentik, hogy nem rendelkezik továbbá úti okmányokkal, mivel a 25. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel alá tartozik (a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben nem foglalt állást). Nincs azonban kifejezett kivétel a munkavállaláshoz, oktatáshoz, szociális és egészségügyi ellátáshoz, valamint a szálláshoz való hozzáférés VII. fejezetben biztosított joga tekintetében.(136)

110. Ha – ahogyan tűnik – H. T. továbbra is jogosult e tényleges jogosultságokhoz való hozzáférésre azért, mert továbbra is megtartja menekült jogállását, akkor ebből annak kell következnie, hogy a tagállamnak meg kell hoznia a szükséges rendelkezést annak érdekében, hogy az ő helyzetében lévő személy számára lehetővé váljon e kedvezmények igénybevétele. Az, hogy ezt hogyan hajtja végre, a tagállam feladata.

111. Úgy tűnik számomra, hogy bármely adott különös esetben a tagállam (például) a következők valamelyikét teheti. Először, dönthet úgy, hogy bár alkalmazandó a 24. cikk (1) bekezdése szerinti kivétel, azt választja, hogy nem vonja vissza a menekült tartózkodási engedélyét (az elismerési irányelv értelmében a tagállamok mindig bevezethetnek vagy fenntarthatnak kedvezőbb szabályokat).(137)

112. Vagy a tagállam – ahogyan itt történt – választhatja azt, hogy visszavonja a tartózkodási engedélyt, de egyéb okokból engedélyezi a menekültnek a területén történő jogszerű tartózkodást. Míg arról nem rendelkezem részletes információval, hogy (több) más tagállam rendelkezik‑e a németországi „Duldungen” által képviselt „tolerált jogálláshoz” hasonló jogintézményekkel, nem tűnik valószínűtlennek annak feltételezése, hogy rendelkezhetnek ilyennel.(138) Ha a tagállam ezt választja, akkor ki kell alakítania a megfelelő módszert annak biztosítására, hogy fenntartja a VII. fejezet szerinti azon jogosultságokhoz való hozzáférést, amelyek továbbra is megilletik a menekültet. Amit álláspontom szerint nem tehet meg, az az, hogy a menekültet egyfajta olyan jogi hintába helyezi, amely tolerálja a területen való jelenlétét, de megfosztja a menekült jogállásából fakadó tényleges jogosultságoktól (vagy legalábbis azok némelyikétől). Ez összeegyeztethetetlen lenne az elismerési irányelv szövegével, célkitűzéseivel és rendszerével. Az ilyen tevékenység arányossága is megkérdőjeleződik számomra; és a tagállam által a 24. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során hozott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük.

113. Az arányosság elve (az uniós jog egyik alapelve) jelentőséggel bír az uniós jog értelmezésének folyamata során.(139) Az uniós jog területén belül eljárva ez az elv előírja, hogy a tagállamok által alkalmazott intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük a kitűzött cél elérésére.(140) Itt a menekült tartózkodási engedélyének visszavonása megkérdőjelezhetetlenül az uniós jog hatálya alá tartozik (az elismerési irányelv formájában), ahogyan az ilyen visszavonás következményei is annyiban, amennyiben veszélyeztethetik a hivatkozott irányelv által a menekült jogállással rendelkező személyeknek biztosított tényleges jogosultságokhoz való hozzáférést. Míg az itt kitűzött cél jogszerű (valóban, kifejezetten támogatja az elismerési irányelv 24. cikkének (1) bekezdése), addig nem arányos vagy a cél megvalósításához nem szükséges az elismerési irányelvvel biztosított jogosultságok származékos elvesztése akkor, amikor a menekült továbbra is a tagállam területén tartózkodik.

114. Ha a nemzeti szabályok alkalmazásának az az eredménye, hogy a tartózkodási engedéllyel már nem rendelkező, de továbbra is menekült jogállású személytől megtagadják a jogállása alapján őt megillető tényleges jogosultságokat, akkor e nemzeti szabályok összeegyeztethetetlenek az irányelvvel. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a nemzeti jog összeegyeztethetetlen az irányelvvel, az uniós jogi rendelkezéseket – hatáskörének keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától.(141)

 Végkövetkeztetések

115. Mindezen megfontolások alapján úgy vélem, hogy a Bíróságnak a következőképpen kell megválaszolni az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet:

A menekültnek már kiadott tartózkodási engedély visszavonható vagy a (harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló,) 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv 24. cikkének (1) bekezdése szerinti nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok fennállása esetén, vagy akkor, ha indokolt a visszaküldés tilalmának elve alóli, a hivatkozott irányelv 21. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivétel alkalmazása.

A 2004/83 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nyomós nemzetbiztonsági vagy közrendi okok” kifejezés azt jelenti, hogy súlyos okból feltételezhető a nemzetbiztonság vagy a közrend fenyegetettsége. Ez a kifejezés tágabb hatályú mint a hivatkozott irányelv 21. cikkének (2) bekezdése szerinti feltétel, mégpedig az, hogy alaposan feltehető, hogy az érintett menekült veszélyt jelent a kérdéses tagállam biztonságára (a 21. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében), vagy hogy mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az érintett tagállam társadalmára (a 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében).

A menekültnek kiállított tartózkodási engedélynek a 2004/83 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése alapján, tiltott szervezet támogatására hivatkozással történő visszavonását megelőzően először önállóan értékelni kell a különös tényállást. Ezen értékelés során a következő elemek bírnak jelentőséggel: i. a menekült saját pontos tevékenysége; ii. az általa állítólag támogatott szervezet tevékenységei és iii. az, hogy fennállnak‑e olyan további elemek vagy körülmények, amelyek növelik a nemzetbiztonság vagy a közrend fenyegetettségének valószínűségét. Az adott egyedi esetekben a pontos tények értékelése a tagállam illetékes hatóságainak feladata a nemzeti bíróságok bírósági felülvizsgálata mellett.

Olyan körülmények között, amikor valamely tagállam kiutasít egy menekültet, de felfüggeszti e határozat végrehajtását, összeegyeztethetetlen a 2004/83 irányelvvel az, ha megtagadják ettől a személytől az említett irányelv VII. fejezetében biztosított jogosultságokhoz való hozzáférést, kivéve, ha kifejezett kivétel alkalmazandó; és a tagállam által a hivatkozott rendelkezés célkitűzéseinek megvalósítása érdekében hozott valamennyi intézkedésnek arányosnak kell lennie.

Valamely egyén menekült jogállását csak a 2004/83 irányelv kifejezett rendelkezései alapján lehet visszavonni. Így, amennyiben valamely menekült megtartja a hivatkozott irányelv szerinti jogállását, de a nemzeti szabályok hatásaként megtagadják tőle a hivatkozott intézkedés alapján őt menekültként megillető jogosultságokat, úgy az ilyen nemzeti szabályok összeegyeztethetetlenek a 2004/83 irányelvvel. Amennyiben a nemzeti jog összeegyeztethetetlen az irányelvvel, úgy az uniós jogi rendelkezéseket – hatáskörének keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától.

1 – Eredeti nyelv: angol.

2 – A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o.; a továbbiakban: elismerési irányelv). Ezt az irányelvet hatályon kívül helyezte és átdolgozott formában felváltotta a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.). Ez utóbbi aktus 2013. december 21‑én lépett hatályba, lásd: a lenti 104. lábjegyzet. Az elismerési irányelv 21. cikkének és 24. cikke (1) bekezdésének lényegét a lenti 23. és 24. pont tartalmazza.

3 – A menekültek helyzetére vonatkozó, Genfben, 1951. július 28‑án aláírt egyezmény (United Nations Treaty Series [1954.], 189. kötet, 150. o., 2545. sz.) 1954. április 22‑én lépett hatályba. Ezen egyezményt kiegészítette a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31‑i New York‑i jegyzőkönyv, amely 1967. október 4‑én lépett hatályba. Az egyezményre és a jegyzőkönyvre együtt mint Genfi Egyezményre (kihirdette: 1989. évi 15. törvényerejű rendelet) hivatkozom.

4 – 17. cikk.

5 – 24. cikk.

6 – 26. cikk.

7 – Gondolhatunk arra, hogy ez a lehetőség mindazonáltal benne foglaltatik (például) az 1. cikk A. pontja és az 1. cikk C. pontja szerinti egymás mellé rendelt meghatározásokban (az egyezmény alkalmazása mellőzésének feltételei), vagy az 1. cikk A. pontjában és az 1. cikk F. pontjában (háborús bűnösök kizárása stb.), ha a menekült jogállást azt megelőzően biztosították, hogy az 1. cikk F. pontja szerinti kivételt igazoló eseményekre fény derült.

8 – 33. cikk, (1) bekezdés.

9 – 33. cikk, (2) bekezdés.

10 – 1950. november 4‑én írták alá Rómában (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE).

11 – Az EJEE 15. cikkének (2) bekezdése szerinti azon jogok, amelyektől nem lehet eltérni, az élethez való jog (2. cikk), a kínzás, valamint a rabszolgaság és kényszermunka tilalma (3., illetve 4. cikk), valamint az egyének arra vonatkozó joga, hogy tisztességes tárgyalás nélkül senkit nem lehet elítélni (7. cikk); lásd: a lenti 17. pont.

12 – HL 2010. C 83., 389. o. (a továbbiakban: Charta).

13 – 19. cikk, (2) bekezdés.

14 – A schengeni vívmányok – A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló megállapodás (HL 2000. L 239., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 3. o.).

15 – A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14‑i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1985. június 15‑i egyezmény (HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.).

16 – Lásd továbbá a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ‑ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15‑i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 105., 1. o.) 5. cikkét, amelyet nemrég felülvizsgált a 2013. október 22‑i 1051/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 295., 1. o.).

17 – A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27‑i tanácsi közös álláspont (HL 2001. L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.; a továbbiakban: 2001/931 közös álláspont). A 2001/931 közös állásponthoz csatolt mellékletet nemrég felülvizsgálta a 2014/72/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 40., 56. o.), és a Partiya Karkerên Kurdistan (Kurd Munkáspárt; a továbbiakban: PKK) a felülvizsgált lista 16. pontjában szerepel.

18 – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27‑i 2580/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 344. 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.). A hivatkozott listát jogellenesnek minősítették a PKK‑t érintő eljárásban, főként azért, mert a Tanács elmulasztotta a teljes indokolást, lásd: PKK kontra Tanács ítélet, T‑229/02, EU:T:2008:87, lásd továbbá: E és F ítélet, C‑550/09, EU:C:2010:382, 38. pont. A Tanács azonban ezt követően új szabályozást bocsátott ki e hiányosság orvoslása érdekében, lásd: a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2009/62/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. június 15‑i 501/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 151., 14. o.), amely a PKK‑t felveszi a felülvizsgált listába (a 17. pontban).

19 – Lásd: (2) és (3) preambulumbekezdés.

20 – Lásd: (10) preambulumbekezdés.

21 – Lásd: (11) preambulumbekezdés.

22 – Lásd: (8) preambulumbekezdés.

23 – A KEMR eredeti intézkedései tartalmazzák a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27‑i 2003/9/EK tanácsi irányelvet (HL 2003. L 31., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 101. o.; a továbbiakban: a befogadási feltételekről szóló irányelv). Ezt az aktust minden olyan harmadik országbeli állampolgárra és minden olyan hontalan személyre alkalmazni kell, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújt be, és mindaddig, amíg menedékkérőként engedélyezik tartózkodását a területen. Lásd ezt követően: a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL 2005. L 326., 13. o.; a továbbiakban: eljárási irányelv), amelyet az Unió területén benyújtott valamennyi menedékjog iránti kérelem elbírálására alkalmazni kell.

24 – Nem soroltam fel a KEMR‑et alkotó valamennyi aktust, mivel azok nem relevánsak a jelen ügy szempontjából. Ugyanezen okból nem fogom felsorolni a megfelelő felülvizsgált aktusokat.

25 –      Lásd: (1)–(4), (6), (7), (8), (10), (11) és (17) preambulumbekezdés.

26 – (14) preambulumbekezdés; lásd: lenti 15. pont.

27 – 2. cikk, c) pont. A kizárás 12. cikk szerinti hatálya tekintetében lásd: lenti 19. pont.

28 – 2. cikk, d) pont.

29 – 2. cikk, j) pont.

30 – 9. cikk, (1) bekezdés.

31 – 9. cikk, (2) bekezdés.

32 – 9. cikk, (3) bekezdés.

33 – 12. cikk, (2) bekezdés, a) pont.

34 – 12. cikk, (2) bekezdés, b) pont.

35 – 12. cikk, (2) bekezdés, c) pont.

36 – 14. cikk, (4) bekezdés, a) pont.

37 – 14. cikk, (4) bekezdés, b) pont. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem ismerik el a menekült jogállást, ha még nem hozták meg a 14. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot (14. cikk, (5) bekezdés). Lásd továbbá: az eljárási irányelv IV. fejezete a menekült jogállás visszavonásáról.

38 – 20. cikk, (1) bekezdés.

39 – 20. cikk, (2) bekezdés.

40 – A kiegészítő védelemre jogosult személyeket magában foglaló hasonló rendelkezés szerepel a 20. cikk (7) bekezdésében.

41 – 25. cikk, (1) bekezdés.

42 – 26. cikk, (1) bekezdés.

43 – 26. cikk, (2) bekezdés.

44 – 28. cikk, (1) bekezdés.

45 – 29. cikk, (1) bekezdés.

46 – 31. cikk.

47 – 32. cikk.

48 – 33. cikk.

49 – A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i irányelv (HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.; a továbbiakban: a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv vagy 2003/109 irányelv). Ezt az irányelvet azóta 2011. május 20‑i hatállyal módosította a 2003/109/EK tanácsi irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése tekintetében a fenti irányelv módosításáról szóló, 2011. május 11‑i 2011/51/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 132., 1. o.; a továbbiakban: 2011/51 irányelv).

50 – Lásd: (2) és (11) preambulumbekezdés, és 1. cikk.

51 – 13. cikk.

52 – 2. cikk, a) pont (az eredeti szöveg a „Szerződés 17. cikke (1) bekezdésé[re]” hivatkozik).

53 – 2. cikk, g) pont.

54 – A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelvet módosította a 2011/51 irányelv. Lásd: a 2011/51 irányelv (1)–(4) preambulumbekezdése és 3. cikke.

55 – 4. cikk, (1) bekezdés.

56 – 8. cikk, (1) bekezdés.

57 – 8. cikk, (2) bekezdés.

58 – 9. cikk, (1) bekezdés, b) pont.

59 – 9. cikk, (3) bekezdés.

60 – 10. cikk.

61 – 11. cikk.

62 – 12. cikk, (1) bekezdés.

63 – Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; a továbbiakban: a polgárságról szóló irányelv).

64 – 1. cikk.

65 – Számos utódszervezet létezik, például az Eniya Rizgariya Neteweyî ya Kurdistanê (ENRK), a KADEK és a KONGRA‑GEL. A jelen indítvány tekintetében a PKK kifejezés e szervezeteket is magában foglalja.

66 – 4. §, (1) bekezdés. Lásd: az 1. § (2) bekezdése szerinti kivételek. A „tartózkodási engedély” kifejezést általános fogalomként használom a jelen indítványban.

67 – 7. §.

68 – 9. §, (1) bekezdés.

69 – A hivatkozott rendelkezés 25. §‑ának (1) bekezdése nem alkalmazandó akkor, ha a harmadik ország érintett állampolgárát nyomós közbiztonsági és közrendi okok miatt kiutasították.

70 – 26. §, (1) bekezdés.

71 – Lásd továbbá: 26. §, (4) bekezdés.

72 – 50. §.

73 – 51. §, (1) bekezdés.

74 – 54. §, (5) bekezdés.

75 – 54. §, a) pont.

76 – 11. §, valamint 25. §, (2) bekezdés.

77 – 60. §, (1) bekezdés.

78 – 60a. §, (1) és (2) bekezdés.

79 – 60a. §, (3) bekezdés.

80 – 60a. §, (4) bekezdés.

81 – Az Aufenthaltsgesetz 60a. §‑a alapján.

82 – Salahadin Abdulla és társai ítélet, C‑175/08, C‑176/08, C‑178/08 és C‑179/08, EU:C:2010:105, 52. pont; Y és Z ítélet, C‑71/11 és C‑99/11, EU:C:2012:518, 47. pont; X, Y és Z ítélet, C‑199/12, C‑200/12, C‑201/12, EU:C:2013:720, 39. pont.

83 – X, Y és Z ítélet, EU:C:2013:720, 40. pont.

84 – X, Y és Z ítélet, EU:C:2013:720, 40. pont. Lásd továbbá: a Charta 10. cikke.

85 – Lásd: a befogadási feltételekről szóló irányelv 6. cikke és az eljárási irányelv 7. cikke, hivatkozás a 23. lábjegyzetben.

86 – N. S. és társai ítélet, C‑411/10 és C‑493/10, EU:C:2011:865, 7. pont; lásd továbbá: a lenti 58. pont.

87 – Főszabály szerint a szöveg egyszerűsítése érdekében az „elismerési irányelv” szerepeltetése nélkül hivatkozom a 21. cikk (2) és (3) bekezdésére vagy a 24. cikk (1) bekezdésére (szükség szerint).

88 – Lásd: a fenti 33., 34., 35. és 40. pont.

89 – Lásd: a fenti 37. és 40. pont.

90 – A kérdést előterjesztő bíróság nem tesz fel kérdést valamely harmadik ország olyan állampolgárának esetleges jogai tekintetében, akinek néhány gyermeke uniós polgár. Ezért ezt a szempontot nem vizsgálom tovább.

91 – Lásd: a fenti 34. pont.

92 – Lásd: a fenti 10. pont.

93 – Lásd: a fenti 7. pont.

94 – Lásd: az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke a külföldiek kiutasítása tekintetében az eljárási garanciákról.

95 – Lásd: a lenti 74. és azt követő pont, ahol kifejtem, hogy mi jelent „nyomós okokat”.

96 – Lásd például: EJEB, 1991. október 30‑i Vilvarajah és társai kontra Egyesült Királyság ítélet, A. sorozat 215. szám, 102. §.

97 – EJEB, 2012. május 15‑i S. F. és társai kontra Svédország ítélet, 52077/10. sz. kereset, 62. § és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

98 – EJEB, 1996. november 15‑i Chahal kontra Egyesült Királyság ítélet, 74. §, Ítéletek és Határozatok Tára 1996‑V, és a 97. lábjegyzetben hivatkozott EJEB, S. F. és társai kontra Svédország ítélet 62. §; lásd továbbá: EJEB, Othman (Abu Qatada) kontra Egyesült Királyság ítélet, 8139/09. sz. kereset, 258–261. §, EJEB 2012 (kivonatok), az EJEE 6. cikkében biztosított tisztességes tárgyaláshoz való jog tekintetében.

99 – Lásd: a fenti 48. pont.

100 – A javaslatnak az elismerési irányelv 24. cikkét alkotó 22. cikke tekintetében lásd: 2003. május 12‑i 8919/03. sz. tanácsi dokumentum, 24. o.

101 – A Szerződő Állam területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak érvényes tartózkodási engedéllyel és utazási iratokkal kell rendelkezniük a Schengeni térségen belüli mozgáshoz, ahol legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak az adott Szerződő Államok területén; lásd: a fenti 10. pont.

102 – Lásd: a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

103 – Lásd: a lenti 105. és azt követő pont.

104 – A 2011/95 irányelv 2013. december 12‑i hatállyal helyezte hatályon kívül és váltotta fel az elismerési irányelvet, azaz azt követően, hogy az alapügyben meghozták a kiutasítási határozatot (lásd: a fenti 40. pont). Következésképpen a szóban forgó eljárásban nem alkalmazandó.

105 – Endendijk‑ítélet, C‑187/07, EU:C:2008:197, 22. pont.

106 – Endendijk‑ítélet, EU:C:2008:197, 24. pont.

107 – Lásd: a fenti 63. pont.

108 – HL 1999. C 73., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 39. o. (a továbbiakban: közös iránymutatás). Az ilyen intézményközi megállapodások jogalapja jelenleg a Szerződésekben található, lásd: EUMSZ 295. cikk.

109 – Jipa‑ítélet, C‑33/07, EU:C:2008:396, 23. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

110 – Lásd: Bot főtanácsnok Tsakouridis‑ügyre vonatkozó indítványa, C‑145/09, EU:C:2010:322, 47. pont.

111 – Lásd: a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv (2) preambulumbekezdése. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy az elismerési irányelv jogalkotási története, úgy tűnik, nem ad felvilágosítást a kérdésben, mivel az irányelvnek sem a jelenlegi 14. cikke, sem a jelenlegi 21. cikkének (2) és (3) bekezdése nem szerepelt a Bizottság fenti 100. lábjegyzetben hivatkozott eredeti javaslatában.

112 – Lásd: a fenti 11. pont.

113 – Lásd: a fenti 100. lábjegyzetben hivatkozott, 2003. május 12‑i 8919/03. sz. tanácsi dokumentum.

114 – Lásd: B‑ítélet, C‑57/09 és C‑101/09, EU:C:2010:661, 80. és 81. pont, az elismerési irányelv 12. cikke (2) bekezdésének értelmezése tekintetében, amelyet itt analógia útján alkalmazok.

115 – A 114. lábjegyzetben hivatkozott B‑ítélet, EU:C:2010:661, 82. és 83. pont.

116 – A Törvényszék és a Bíróság gyorsan bővülő, a listára vételről szóló határozatok megtámadásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata óvatossá kell, hogy tegye azt a feltételezést, hogy azért, mert valamely adott szervezet szerepel a listán, valóban terrorista szervezetnek kell lennie, lásd: a fenti 18. lábjegyzet.

117 – A 114. lábjegyzetben hivatkozott B‑ítélet, EU:C:2010:661, 90. pont.

118 – Lásd: a 114. lábjegyzetben hivatkozott B‑ítélet, EU:C:2010:661, 89. pont.

119 – Lásd: a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokról szóló irányelv 5. és 7. cikke.

120 – Lásd: a fenti 39., 41. és 48. pont.

121 – Lásd: az elismerési irányelv 2. cikkének j) pontja.

122 – Lásd: az elismerési irányelv 2. cikkének d) pontja.

123 – Az elismerési irányelv értelmében valamely személy megtartja a már biztosított menekült jogállást, kivéve ha alkalmazandó a 11. cikk (megszűnés) vagy a 14. cikk (a menekült jogállás visszavonása, megszüntetése, illetve megújításának megtagadása). Az is szükséges, hogy kövessék az eljárási irányelv IV. fejezete szerinti megfelelő eljárásokat. Nem vitatott, hogy a jelen ügyben ezek egyike sem alkalmazandó és/vagy nem is történt meg.

124 – 21. cikk.

125 – 23. cikk.

126 – 25. cikk.

127 – A 26., 27., 28., 29., illetve 31. cikk.

128 – 32. cikk.

129 – 33. cikk.

130 – Lásd: a fenti 35. és 48. pont.

131 – Lásd különösen: a 20. cikk (6) bekezdése (és a kiegészítő védelemre jogosult személyek tekintetében a 20. cikk (7) bekezdésének megfelelő rendelkezése).

132 – Lásd: a fenti 108. lábjegyzetben hivatkozott közös iránymutatás 10. pontja.

133 – Lásd: a fenti 40. pont.

134 – Lásd: a fenti 3. pont.

135 – Lásd: a fenti 10. pont.

136 – Vagy az integrációt elősegítő intézkedések tekintetében, amelyek vagy relevánsak lehetnek, vagy sem, mivel H. T. 1989 óta él Németországban.

137 – Lásd: az elismerési irányelv 3. cikke.

138 – Bár semmilyen értelemben nem pontos megfelelője, eszembe jut a nemzeti jogrendszerből az általam legismertebb „ideiglenes engedély” fogalma.

139 – Lásd: például az egyenlő díjazásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat, például: Cadman‑ítélet, C‑17/05, EU:C:2006:633, 31. és 32. pont.

140 – Zhu és Chen ítélet, C‑200/02, EU:C:2004:639, 32. és 33. pont.

141 – Filipiak‑ítélet, C‑314/08, EU:C:2009:719, 81. pont.