A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2024. január 18.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Az EUMSZ 63. cikke – A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Mezőgazdasági földterületek megszerzése valamely tagállamban – A megszerző azon kötelezettsége, hogy több mint öt éve belföldi lakóhellyel rendelkezzen”
A C‑562/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Rayonen sad Burgas (burgaszi kerületi bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2022. augusztus 25‑én érkezett, 2022. augusztus 15‑i határozatával terjesztett elő a
JD
és
OB
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: N. Piçarra tanácselnök, M. Safjan (előadó) és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: N. Emiliou,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Európai Bizottság képviseletében M. Mataija, G. von Rintelen és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 18., EUMSZ 49., EUMSZ 63. és EUMSZ 345. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 45. cikkének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a JD osztrák állampolgár és OB bolgár állampolgár közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya bulgáriai mezőgazdasági földterületek megszerzésére vonatkozó állítólagos színlelt szerződések semmisségének megállapítása iránti kérelem volt.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az [EUMSZ 63. cikk] végrehajtásáról szóló, 1988. június 24‑i 88/361/EGK tanácsi irányelv (HL 1988. L 178., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 1. kötet, 10. o.) 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A következő rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok eltörlik a tagállamokban honos személyek közötti tőkemozgásokra vonatkozó korlátozásokat. Az irányelv alkalmazásának megkönnyítése érdekében a tőkemozgások osztályozása az I. mellékletben foglalt nómenklatúrával összhangban történik.”
4 Amint az a II. A. pontjából kitűnik, a 88/361 irányelv I. mellékletében szereplő nómenklatúra előírja, hogy az ezen irányelvben említett tőkemozgások körébe tartoznak az „Ingatlanbefektetések nemzeti területen nem honos személyek által”.
5 E nómenklatúra „Magyarázó megjegyzések” című része a következőképpen szól:
„Kizárólag e nómenklatúra és ezen irányelv alkalmazásában a következő kifejezések:
[…]
Ingatlanbefektetések
Épületek vagy földterület vásárlása, valamint épületek megépítése természetes személyek által nyereségszerzés vagy személyes használat céljából. E kategória magában foglalja a haszonélvezeti, szolgalmi és építési jogokat is.[…]”
A bolgár jog
6 A zakon za sobstvenostta i polzvaneto na zemedelskite zemi (a mezőgazdasági földterületek tulajdonáról és hasznosításáról szóló törvény, a továbbiakban: ZSPZZ) alapeljárásra alkalmazandó változatának 3c. cikke a következőket írja elő:
„(1) Mezőgazdasági földterület tulajdonjogát azok a természetes és jogi személyek szerezhetik meg, akik öt évnél hosszabb ideje tartózkodnak Bulgáriában vagy ott öt évnél hosszabb ideje telepedtek le.
(2) A bolgár jog szerint kevesebb, mint öt éve nyilvántartásba vett jogi személyek tulajdonjogot szerezhetnek mezőgazdasági földterületen, amennyiben az (1) bekezdésben említett követelményeket teljesítik a társaság tagjai, az egyesület tagjai vagy a részvénytársaság alapítói.
[…]
(4) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának öröklés útján történő megszerzésére.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 2004 és 2005 folyamán EF bolgár állampolgár, az alapeljárás alperesének, OB‑nak az apja és örökhagyója azt javasolta JD osztrák állampolgárnak, hogy más személyekkel együtt szerezzenek osztatlan közös tulajdont három különálló, Bulgáriában található mezőgazdasági földterületen (a továbbiakban: szóban forgó mezőgazdasági földterületek).
8 JD elfogadta ezt a javaslatot, és a szóban forgó mezőgazdasági földterületekre vonatkozó osztatlan közös tulajdon megszerzéséért 51 000 eurót, valamint a tranzakciós költségekre 9000 eurót fizetett. Ezen ügylet keretében EF arról tájékoztatta JD‑t, hogy a Bulgáriában található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzésére vonatkozóan a bolgár jogban akkoriban a külföldiekre vonatkozó, a Bulgáriában található mezőgazdasági földterületekre vonatkozó tulajdonjogok megszerzésének tilalma miatt a szóban forgó mezőgazdasági földterületek megvásárlásáról szóló közjegyzői okiratban JD eszmei hányada tekintetében EF nevét kell feltüntetni vevőként, azzal a kikötéssel, hogy JD lesz a tényleges vevő. EF azt is jelezte, hogy ezeket az eszmei hányadokat közjegyzői okiratba foglalt formában hivatalosan átruházzák JD‑re, miután e tilalmat a bolgár jogban hatályon kívül helyezték.
9 A szóban forgó mezőgazdasági földterületeknek a különböző tulajdonostársak részére történő értékesítése 2004 és 2005 folyamán három olyan közjegyzői okiratba foglalt szerződés tárgyát képezte, amely szerződésben EF neve szerepelt a JD‑re visszaszálló eszmei hányadok megszerzőjeként.
10 2006 folyamán EF a szóban forgó mezőgazdasági földterületek mindegyikére vonatkozóan három eskü alatt tett nyilatkozatot tett a közjegyző előtt, amelyekben kijelentette, hogy JD ezen eszmei hányadok tényleges tulajdonosa.
11 2021. április 3‑án EF elhunyt, egyedüli örököse a fia, OB.
12 A JD által a Rayonen sad Burgas (burgaszi kerületi bíróság, Bulgária) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság, benyújtott kereset egyrészt annak megállapítására irányul, hogy ő, JD az említett eszmei hányadok tényleges tulajdonosa, másrészt pedig arra, hogy a szóban forgó három mezőgazdasági földterületre vonatkozó adásvételi szerződés semmis. Ez utóbbi tekintetében JD arra hivatkozik, hogy ezek színlelt szerződések, mivel őt kell valódi tulajdonosnak tekinteni az EF által eskü alatt tett nyilatkozatok értelmében, aki csak strómanként járt el.
13 OB arra hivatkozik, hogy a JD által bemutatott nyilatkozatok nem voltak alkalmasak arra, hogy apja stróman minőségét bizonyítsák, mivel azokat nem írta alá mindkét fél, azaz JD és EF.
14 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a jelenleg hatályos bolgár jogszabálynak, pontosabban a ZSPZZ 3c. cikkének megfelelően csak azok a természetes és jogi személyek szerezhetnek tulajdonjogot az e tagállam területén található mezőgazdasági földterületeken, akik öt évnél hosszabb ideje tartózkodnak Bulgáriában vagy ott öt évnél hosszabb ideje telepedtek le.
15 Kifejti, hogy a jelen ügyben arról kell határoznia, hogy az EF által kötött három adásvételi szerződés színlelt‑e, és ha igen, akkor az e három szerződés által leplezett megállapodásnak kell‑e joghatásokat kifejtenie. Ehhez a jelenleg hatályos nemzeti szabályozásnak megfelelően meg kell vizsgálnia, hogy a leplezett megállapodás érvényességi feltételei teljesülnek‑e, mivel e feltételek egyike az, hogy a vevő jogosult legyen mezőgazdasági földterületek megszerzésére Bulgáriában. Márpedig JD nem felel meg ennek a feltételnek, mivel nem felel meg a ZSPZZ 3c. cikkében előírt helybenlakási feltételnek.
16 Ugyanebben az összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a ZSPZZ 3c. cikke sérti‑e az uniós jogot, amennyiben korlátozza többek között az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkben rögzített letelepedés szabadságát és a tőke szabad mozgását. Az e kérdésre adandó válasz annál is inkább releváns, mivel az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a Bolgár Köztársasággal szemben, amely többek között a bolgár jog e rendelkezésére vonatkozik.
17 E körülmények között a Rayonen sad Burgas (burgaszi kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Az EUSZ 19. cikk (3) bekezdésének b) pontja, valamint az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja és harmadik bekezdése alapján: Az EUMSZ 18. cikket, az EUMSZ 49. cikket, az EUMSZ 63. cikket és az EUMSZ 345. cikket sértő korlátozásnak minősül‑e a Bolgár Köztársaságnak mint [európai uniós] tagállamnak az alapeljárásban szóban forgó jogszabályi rendelkezése, amely szerint a mezőgazdasági földterület tulajdonjogának Bulgáriában történő megszerzésének feltétele az e tagállam területén való ötéves tartózkodás?
2) Konkrétabban: a tulajdonszerzés említett feltétele olyan aránytalan intézkedésnek minősül‑e, amely alapvetően sérti az EUMSZ 18. cikk szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a tőke szabad mozgásának és az Unión belüli letelepedés szabadságának az EUMSZ 49. és az EUMSZ 63. cikkben, valamint az [Alapjogi Charta] 45. cikkében foglalt elvét?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
18 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 18., EUMSZ 49., EUMSZ 63. és EUMSZ 345. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a területén található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a szerző fél több mint öt éve belföldi lakóhellyel rendelkezzen.
A Bíróság hatásköréről
19 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bíróság attól az időponttól kezdve hatáskörrel rendelkezik az uniós jognak – az annak egy új tagállamban történő alkalmazására vonatkozó – értelmezésére, amikor ez utóbbi az Unióhoz csatlakozott (2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítélet, C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó mezőgazdasági földterületekre vonatkozó adásvételi szerződéseket 2004 és 2005 folyamán, vagyis a Bolgár Köztársaságnak az Unióhoz való 2007. január 1‑jei csatlakozását megelőzően kötötték. Az EF által 2006 folyamán eskü alatt tett nyilatkozatok szintén megelőzik e csatlakozást.
21 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből azonban kitűnik, hogy a bolgár szabályozás követelményei miatt a kérdést előterjesztő bíróságnak a leplezett megállapodás érvényességét a határozathozatal időpontjában hatályos nemzeti jogszabályokra tekintettel kell értékelnie. A jelen ügyben a bíróságnak a ZSPZZ 2014‑ben elfogadott 3c. cikkét kellene alkalmaznia. Ilyen helyzetben JD tulajdonhoz való jogát tehát elismerheti egy olyan jogszabály, amelyet a Bolgár Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően vezettek be.
22 Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy kizárólag a jelenleg hatályos nemzeti szabályozás alkalmazása alkalmas arra, hogy JD‑t tulajdonjoggal ruházza fel, mivel a 3c. cikk elfogadása előtti bolgár szabályozás minden külföldi természetes vagy jogi személy számára megtiltotta, hogy a bolgár mezőgazdasági földterületek felett tulajdonjogot szerezzen.
23 A fentiekből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés az olyan nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozik, amelyet valamely tagállam az Unióhoz való csatlakozásának időpontját követően fogadott el, és amely joghatással bírhat az ezen időpontot megelőzően megkötött adásvételi szerződésekre és megtett nyilatkozatokra.
24 E körülmények között a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen ügyben előterjesztett kérdések megválaszolására.
Az ügy érdeméről
A letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikknek és/vagy a tőke szabad mozgására vonatkozó EUMSZ 63. cikknek az alapeljárásra való alkalmazhatóságáról
25 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 18. cikk, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra irányuló kérdéseiben hivatkozik, csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre nézve az EUMSZ nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt. Márpedig ez a Szerződés a letelepedés szabadsága területén az EUMSZ 49. cikkben, a tőke szabad mozgása területén pedig az EUMSZ 63. cikkben rendelkezik ilyen különös szabályról, így nincs helye annak, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozást az EUMSZ 18. cikk fényében vizsgálják (lásd ebben az értelemben: 2014. február 5‑i Hervis Sport‑ és Divatkereskedelmi ítélet, C‑385/12, EU:C:2014:47, 25. és 26. pont; valamint 2020. április 30‑i Société Générale ítélet, C‑565/18, EU:C:2020:318, 16. pont).
26 Ezenkívül, ami az EUMSZ 345. cikket illeti, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság is hivatkozik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben, az a Szerződések tagállamok tulajdoni rendjével kapcsolatos semlegességének elvét fejezi ki. Mindazonáltal, e cikk nem vonja ki a tagállamok hatályos tulajdoni rendjét az EUM‑Szerződés alapvető szabályai alól. Így, bár az említett cikk nem kérdőjelezi meg a tagállamok azon lehetőségét, hogy a földszerzésre vonatkozó szabályozást vezessenek be a mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatos ügyletekre vonatkozó sajátos intézkedések előírásával, az ilyen szabályozás ettől még nem mentesül többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalma alól, sem a letelepedési szabadságra és a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályok alól (lásd ebben az értelemben: 2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítélet, C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 E pontosításokat követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések mind az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedés szabadságára, mind pedig az EUMSZ 63. cikkben biztosított tőke szabad mozgására vonatkoznak. Meg kell ezért határozni az alapeljárásban szóban forgó szabadságot, figyelembe véve az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítélet, C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157, 52. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 A jelen ügyben az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozásnak, azaz a ZSPZZ 3c. cikkének az a célja, hogy korlátozásokkal szabályozza a külföldi illetőségű természetes és jogi személyek azon jogát, hogy Bulgária területén fekvő mezőgazdasági földterületeket szerezzenek. Emlékeztetni kell arra, hogy a más tagállam területén található ingatlanok megszerzéséhez, hasznosításához és elidegenítéséhez fűződő, a letelepedés jogának szükséges kiegészítését képező jog a gyakorlása során tőkemozgást idéz elő (lásd ebben az értelemben: 2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítélet, C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Így, bár a jelen esetben a ZSPZZ 3c. cikke a priori vonatkozhat a kérdést előterjesztő bíróság által említett mindkét alapvető szabadságra, az alapügy körülményei között a letelepedés szabadságának e nemzeti szabályozásból következő esetleges korlátai a tőke szabad mozgása korlátozásának elkerülhetetlen következményei, ezért nem igazolják ezen ügy EUMSZ 49. cikkre tekintettel történő önálló vizsgálatát (lásd analógia útján: 2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítélet, C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A tőkemozgások körébe tartoznak ugyanis különösen azok a műveletek, amelyekkel valamely tagállam területén az ott lakóhellyel nem rendelkező személyek ingatlanbefektetést hajtanak végre, amint az a 88/361/EGK irányelv I. mellékletében szereplő tőkemozgások nómenklatúrájából következik, amely nómenklatúra a tőkemozgás fogalmának meghatározása kapcsán megtartotta irányadó szerepét (2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítélet, C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Márpedig e fogalom körébe tartoznak többek között a mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzésére irányuló ingatlanbefektetések, amint azt különösen az említett nómenklatúra magyarázó megjegyzéseiben szereplő azon pontosítás is tanúsítja, amely szerint az annak hatálya alá tartozó ingatlanbefektetések kategóriája magában foglalja „az épületek és földterület vásárlás[át]”.
32 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita a Bolgár Köztársaság területén található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának egy külföldi illetőségű személy, azaz egy osztrák állampolgár általi megszerzésére vonatkozik.
33 Mivel ez a helyzet az EUMSZ 63. cikk értelmében vett tőke szabad mozgása körébe tartozik, az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozást kizárólag e szabadságra tekintettel kell vizsgálni.
A tőke szabad mozgására vonatkozó korlátozás fennállásáról
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése általánosan tiltja a tagállamok közötti tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat. Az e rendelkezésben tiltott, tőkemozgást korlátozó intézkedések azon intézkedéseket foglalják magukban, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetőségűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat (2021. április 29‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [Az ÁÉKBV‑k által kifizetett jövedelmek] ítélet, C‑480/19, EU:C:2021:334, 26. pont).
35 Meg kell állapítani, hogy a ZSPZZ 3c. cikkében előírt helybenlakási feltétel a céljánál fogva akadályozza a tőke szabad mozgását (lásd analógia útján: 2007. január 25‑i Festersen ítélet, C‑370/05, EU:C:2007:59, 25. pont). Egyébiránt ez a szabályozás alkalmas arra, hogy visszatartsa a külföldi illetőségűeket attól, hogy Bulgáriában beruházásokat hajtsanak végre (lásd analógia útján: 2019. május 21‑i Bizottság kontra Magyarország [Mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog] ítélet, C‑235/17, EU:C:2019:432, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Így az említett nemzeti szabályozás korlátozza az EUMSZ 63. cikkben biztosított tőke szabad mozgását.
A tőke szabad mozgását érintő korlátozás igazolásáról
37 Ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az alapügyben szóban forgó szabályozáshoz hasonló, a tőke szabad mozgását korlátozó intézkedésnek csak akkor lehet helyt adni, ha azt közérdeken alapuló nyomós okok igazolják, és megfelel az arányosság elvének, amely megköveteli, hogy ezen intézkedés alkalmas legyen a jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, valamint ne lépje túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2019. május 21‑i Bizottság kontra Magyarország [Mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog] ítélet, C‑235/17, EU:C:2019:432, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy valamely nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas az említett cél megvalósítására, ha azt ténylegesen koherens és szisztematikus módon kívánja elérni (lásd ebben az értelemben: 2019. május 21‑i Bizottság kontra Magyarország [Mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog] ítélet, C‑235/17, EU:C:2019:432, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 A jelen ügyben a ZSPZZ 3c. cikke által kitűzött célokat illetően az előzetes döntéshozatal iránti kérelem e tekintetben nem tartalmaz pontos információkat. A Bíróság által a kérdést előterjesztő bírósághoz intézett tájékoztatáskérést követően e bíróság jelezte, hogy e nemzeti rendelkezés célja a bolgár mezőgazdasági földterületekre vonatkozó ingatlanbefektetési korlátozások bevezetésével annak biztosítása, hogy e mezőgazdasági földterületeket továbbra is rendeltetésüknek megfelelően használják. E bíróság pontosította, hogy az ilyen mezőgazdasági földterületekre vonatkozó spekulatív műveletek, valamint e földterületeknek külföldi befektetők részére, egyéb célból történő hasznosítás érdekében történő értékesítése a szántóterületek jelentős csökkenését, valamint a bolgár mezőgazdasági nagy‑ és a kistermelők eltűnését eredményezné.
40 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy jóllehet az ilyen célkitűzések önmagukban közérdekű jellegűek, és alkalmasak a tőke szabad mozgása korlátozásának igazolására (lásd ebben az értelemben: 2007. január 25‑i Festersen ítélet, C‑370/05, EU:C:2007:59, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), e korlátozásoknak mégis megfelelőnek és szükségesnek kell lenniük jelen ítélet előző pontjában említett célok eléréséhez.
41 Ami először is az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás megfelelő jellegét illeti, meg kell jegyezni, hogy az csak helybenlakási követelményt tartalmaz, és nem jár az ingatlan személyes hasznosítására vonatkozó kötelezettséggel. Úgy tűnik tehát, hogy az ilyen intézkedés önmagában nem alkalmas arra, hogy biztosítsa az állítólagos cél elérését, vagyis azt, hogy a bolgár területen található mezőgazdasági földterületeket továbbra is rendeltetésüknek megfelelően használják (lásd analógia útján: 2007. január 25‑i Festersen ítélet, C‑370/05, EU:C:2007:59, 30. pont).
42 Ami a mezőgazdasági földterületek tisztán spekulatív célú megszerzésének megelőzésére irányuló célt illeti, kétségtelenül igaz, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás azzal a hatással járhat, hogy csökkenti a mezőgazdasági földterületek potenciális megvásárlóinak számát, és így csökkentheti az e földterületekre nehezedő árnyomást. Mindazonáltal az e szabályozás által előírt, helybenlakási feltétel önmagában és egyedül nem garantálja, hogy a mezőgazdasági földterületeket mezőgazdasági vagy legalábbis nem spekulatív hasznosítás céljából fogják megszerezni.
43 Másodszor és mindenesetre azt is meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti szabályozásban előírt helybenlakási követelmény olyan intézkedésnek minősül‑e, amely nem lépi túl az e szabályozás által kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.
44 Ennek vizsgálatakor figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az említett kötelezettség nemcsak a tőke szabad mozgását korlátozza, hanem a lakóhely szabad megválasztásának jogát is, amelyet pedig az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt európai egyezmény negyedik kiegészítő jegyzőkönyve 2. cikkének (1) bekezdése biztosít a szerző fél számára (lásd analógia útján: 2007. január 25‑i Festersen ítélet, C‑370/05, EU:C:2007:59, 35. pont).
45 Az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt, helyben lakás követelménye így ellentétes az emberi jogok európai egyezményeben biztosított egyik alapvető joggal, és ennélfogva különösen erős korlátozásnak bizonyul (2007. január 25‑i Festersen ítélet, C‑370/05, EU:C:2007:59, 37. pont). Következésképpen felmerül a kérdés, hogy az említett szabályozás által követett célok elérése érdekében el lehetett volna‑e fogadni más, a tőke szabad mozgását az e szabályozásban előírtaknál kevésbé sértő intézkedéseket.
46 Márpedig, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az alapügy tárgyát képező szabályozás által követett célok, amelyek egyrészt arra irányulnak, hogy a mezőgazdasági földterületeket rendeltetésüknek megfelelően továbbra is műveljék, másrészt pedig e földterületek spekulatív célú megvásárlásának megelőzésére, elérhetők valószínűleg olyan intézkedésekkel, mint többek között a nem sokkal a szerzést követő telekeladás magasabb kulcsú adóztatása vagy a hosszabb minimális időtartam követelménye a mezőgazdasági földterületek bérleti szerződései esetében (lásd analógia útján: 2007. január 25‑i Festersen ítélet, C‑370/05, EU:C:2007:59, 39. pont). A tőke szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedésnek minősülhet a haszonbérleti szerződések bérlőit megillető olyan elővásárlási jog bevezetése is, amely abban az esetben, ha ez utóbbiak nem szereznek tulajdont, lehetővé tenné az ilyen földterületek azzal a megkötéssel való megszerzését olyan természetes vagy jogi személyek számára, akiknek vagy amelyeknek a tevékenysége nem tartozik a mezőgazdasági ágazathoz, hogy e személyeknek továbbra is fenn kell tartaniuk a szóban forgó ingatlan mezőgazdasági rendeltetését (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 23‑i Ospelt és Schlössle Weissenberg ítélet, C‑452/01, EU:C:2003:493, 52. pont).
47 E megfontolások összességéből a Bíróság rendelkezésére álló információkra tekintettel az következik, hogy a ZSPZZ 3c. cikkében előírt, helybenlakási követelmény meghaladja az e nemzeti szabályozás által követett célok eléréséhez szükséges mértéket.
48 A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a területén található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzését attól a feltételtől teszi függővé, hogy a szerző fél több mint öt éve belföldi lakóhellyel rendelkezzen.
A költségekről
49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a területén található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzését attól a feltételtől teszi függővé, hogy a szerző fél több mint öt éve belföldi lakóhellyel rendelkezzen.
Aláírások