C‑189/16. sz. ügy
Boguslawa Zaniewicz‑Dybeck
kontra
Pensionsmyndigheten
(a Högsta förvaltningsdomstolen [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 1408/71/EGK rendelet – A 46. cikk (2) bekezdése – A 47. cikk (1) bekezdésének d) pontja – 50. cikk – Garantált nyugdíj – Minimális ellátás – A nyugdíjjogosultság kiszámítása”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. december 7.
1. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Öregségi biztosítás és halál – Az öregségi nyugdíj kiszámítása – Minimális ellátás – Az 1408/71 rendelet 50. cikke és a nemzeti jogszabályok egymással összefüggő rendelkezéseinek megfelelő kiszámítás, eltekintve az időarányos számításra vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazásától – Az említett rendelet 46. cikke (2) bekezdése és 47. cikke (1) bekezdése d) pontja alkalmazásának mellőzése
(1408/71 tanácsi rendelet, 46. cikk,(2) bekezdés, 47. cikk, (1) bekezdés, d) pont és 50. cikk)
2. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Öregségi biztosítás és halál – Nyugdíj‑kiegészítés – Minimális jövedelem garantálása – Minimális ellátás – Azt előíró tagállami jogszabály, hogy az illetékes intézménynek az említett ellátás számítása során figyelembe kell vennie minden olyan öregségi nyugdíjat, amelyet az érintett egy vagy több másik tagállamtól kap – Megengedhetőség
(1408/71 tanácsi rendelet, 50. cikk)
1. Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint az 1998. június 29‑i 1606/98/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletet akként kell értelmezni, hogy az olyan minimális ellátásnak, mint az alapügy tárgyát képező garantált nyugdíj, a tagállami illetékes intézmény által történő számítása során nem kell alkalmazni sem e rendelet 46. cikkének (2) bekezdését, sem az említett rendelet 47. cikke (1) bekezdésének d) pontját. Az ilyen ellátást az említett 1408/71 rendelet 50. cikke és a nemzeti jogszabályok egymással összefüggő rendelkezéseinek megfelelően kell számítani, eltekintve ugyanakkor az – a jelen ügy tárgyát képezőkhöz hasonló – időarányos számításra vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazásától.
Amint azt a főtanácsnok megjegyezte indítványának 47. pontjában, mivel az 1408/71 rendelet nem teszi kötelezővé, hogy a tagállamok minimális ellátásokat vezessenek be, tehát szükségszerűen nem mindegyik tagállam joga írja elő ilyen típusú ellátások nyújtását, e rendelet 46. cikkének (2) bekezdése nem állapíthat meg ilyen ellátás számítására vonatkozó különleges és részletes szabályokat.
Következésképpen az olyan minimális ellátáshoz való jogot, mint az alapügy tárgyát képező garantált nyugdíj, nem az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése vagy 47. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján, hanem az e rendelet 50. cikkében foglalt különös szabályoknak és a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell értékelni.
(lásd: 47., 48., 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint az 1606/98 rendelettel módosított 1408/71 rendeletet és különösen annak 50. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétesek az olyan tagállami jogszabályok, amelyek azt írják elő, hogy az olyan minimális ellátás számítása során, mint amilyen az alapügy tárgyát képező garantált nyugdíj, az illetékes intézménynek figyelembe kell vennie minden olyan öregségi nyugdíjat, amelyet az érintett ténylegesen kap egy vagy több másik tagállamtól.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1408/71 rendelet 50. cikke azokra az esetekre vonatkozik, amikor a munkavállaló szolgálati idői viszonylag rövidek voltak azon tagállam jogszabályai értelmében, amelynek a joghatósága alá a munkavállaló tartozott, következésképpen az ezen államok által nyújtandó ellátások teljes összege nem éri el a megfelelő életszínvonalat (1977. november 30‑i Torri ítélet, 64/77, EU:C:1977:197, 5. pont; 1981. december 17‑i Browning ítélet, 22/81, EU:C:1981:316, 12. pont).
E helyzet orvoslása érdekében ezen 50. cikk úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tartózkodás helye szerinti állam jogszabályai minimális ellátást írnak elő, az ezen állam által nyújtandó ellátást olyan összegű kiegészítéssel kell növelni, amely megfelel az egyes államok – amelyek joghatósága alá a munkavállaló tartozott – jogszabályai alapján nyújtandó ellátás összege, valamint ezen minimális ellátás különbözetének (1977. november 30‑i Torri ítélet, 64/77, EU:C:1977:197, 6. pont).
Ebből az következik, hogy – amint arra a főtanácsnok rámutatott indítványának 59. pontjában – az olyan minimális ellátás számítása során, mint amilyen az alapügy tárgyát képező garantált nyugdíj, az 1408/71 rendelet 50. cikke kifejezetten előírja azon öregségi nyugdíjak tényleges összegének figyelembevételét, amelyeket az érintett valamely másik tagállamtól kap.
(lásd: 57–60. pont és a rendelkező rész 2. pontja)