Language of document : ECLI:EU:C:2018:378

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. május 31.(1)

C105/17. sz. ügy

Komisia za zashtita na potrebitelite

kontra

Evelina Kamenova,

az Okrazhna prokuratura – Varna

részvételével

(az Administrativen sad – Varna [várnai közigazgatási bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – Az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai – Távértékesítés – A »kereskedő« fogalma”






I.      Bevezetés

1.        Áruk és szolgáltatások interneten való keresése része a mindennapi életünknek és immár kétségtelenül a kultúránknak is. Az online értékesítési platformok száma továbbra is növekszik, és 2016‑ban az Európai Unióban 55%‑ot ért el azon tizenhat évesnél idősebb és hetvennégy évesnél fiatalabb állampolgárok aránya, akik interneten keresztül rendeltek meg személyes használatra árukat vagy szolgáltatásokat.(2) E platformok funkciója abban áll, hogy online közvetítőként vagy ügynökként működnek. Így vagy egy kereskedő és egy fogyasztó vagy két kereskedő, vagy két olyan magánszemély között teremtenek közvetlen kapcsolatot, akik új vagy használt termékek magáncélú adásvételében érdekeltek.(3)

2.        Márpedig számos esetben az online platformokon közzétett reklámok nem tüntetik fel egyértelműen, hogy az eladó kereskedő vagy magánszemély‑e.

3.        Az Administrativen sad – Varna (várnai közigazgatási bíróság, Bulgária) által a Bírósághoz intézett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2005/29/EK irányelv(4) 2. cikke b) és d) pontjának értelmezésére vonatkozik.

4.        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtására az E. Kamenova és a Komisia za zashtita na potrebitelite (bolgár fogyasztóvédelmi bizottság, a továbbiakban: CPC) közötti, a CPC szabálysértés elkövetését megállapító határozatával kapcsolatos jogvita keretében került sor. Az E. Kamenovának felrótt szabálysértés a Zakon za zashtita na potrebitelite ZZP (a fogyasztóvédelemről szóló törvény, a továbbiakban: ZZP) megsértésén alapul, amiatt, hogy egy online platformon közzétett, áruk értékesítésére vonatkozó hirdetések során elmulasztotta tájékoztatni a fogyasztókat bizonyos információkról.

5.        A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja lényegében megtudni, hogy egy olyan természetes személy, aki egy online értékesítési platformon egyidejűleg nyolc hirdetést tett közzé különböző áruk eladására, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti „kereskedőnek” minősül‑e, illetve tevékenysége „kereskedelmi gyakorlatot” jelent‑e.

6.        Ez az ügy lehetővé teszi tehát a Bíróság számára, hogy pontosítsa a „kereskedő” ezen irányelv szerinti fogalmát, valamint azokat a szempontokat, amelyeket a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük e fogalomnak az online értékesítés sajátos kontextusában való értékelése során.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv

7.        A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek a (14) és (15) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikke értelmében ezen irányelv célja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szabályozások teljes harmonizációja révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.

8.        Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

b)      »kereskedő«: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;

[…]

d)      »az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai« […]: a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával];

[…]”.

9.        Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni”.

2.      A 2011/83/EU irányelv

10.      Ahogyan az a 2011/83/EU irányelv(5) 1. cikkéből is következik, ezen irányelvnek az a célja, hogy „a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy közelíti a fogyasztók és kereskedők között kötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait”.

11.      Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

2)      »kereskedő«: bármely természetes vagy – akár magán‑, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el;

[…]”.

12.      A fogyasztók jogairól szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „ez az irányelv – az irányelv rendelkezései által meghatározott feltételek szerint és mértékben – kereskedők és fogyasztók között kötött szerződésekre alkalmazandó”.

B.      A bolgár jog

13.      A DV 2005. december 9‑i 99. száma által kihirdetett ZZP‑nek a 2014. évi DV 61. száma által közzétett, 2014. július 25‑én hatályba lépett változata szerinti 47. cikke, valamint a ZZP 50. cikke ülteti át a fogyasztók jogairól szóló irányelv 6. és 9. cikkét, amelyek egyrészről a távollevők között kötött szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményekre, másrészről az elállási jogra vonatkoznak.

III. Az alapjogvita alapjául szolgáló tényállás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

14.      Az alapeljárás irataiból következik, hogy K. K. (a jelen ügyben a fogyasztó) – távollevők között kötött szerződés címén – egy „Longines” márkájú használt órát vásárolt a http://olx.bg weboldalon keresztül.

15.      Az „eveto‑ZZ” profilnevű felhasználó által eladásra kínált órát 2014. október 20‑án kézbesítette a fogyasztónak egy futárcég. A feladóra vonatkozó adatok tartalmazták a feladó nevét, címét és telefonszámát. Miután megállapította, hogy az óra nem rendelkezik a weboldalon közzétett hirdetésben megadott tulajdonságokkal, a fogyasztó telefonon kinyilvánította az eladó felé azon szándékát, hogy eláll a szerződéstől. Az eladó azonban elutasította a dolog visszafizetés ellenében történő visszavételét.

16.      Következésképpen a fogyasztó panaszt nyújtott be a CPC‑hez. A CPC által végzett vizsgálat folyamán kiderült, hogy az óra „eveto‑ZZ” profilnevű feladója E. Kamenova volt. Az oldal kezelője szerint 2014. december 10‑én az „eveto‑ZZ” felhasználó nyolc – különböző termékekre vonatkozó – hirdetést tett közzé azok eladása céljából.(6)

17.      2015. február 27‑én hozott határozatában a CPC megállapította a szabálysértés elkövetését. 2015. március 17‑én E. Kamenova ellentmondást terjesztett elő e határozattal szemben azon az alapon, hogy nem rendelkezik „kereskedő” minőséggel, aminek következtében a ZZP rendelkezései rá nem alkalmazhatók. A CPC a ZZP 207. cikke alapján pénzbírságot kiszabó határozatot fogadott el E. Kamenovával szemben a ZZP 47. cikke (1) bekezdésének 2., 3., 5., 7., 8. és 12. pontja, valamint 50. cikke megsértése miatt. A CPC arra a tényre hivatkozott, hogy E. Kamenova valamennyi hirdetésben elmulasztotta megjelölni a kereskedő nevét, címét és az e‑mail‑címét, az áru végső árát, az adókat és illetékeket is beleértve, a fizetés, szállítás és teljesítés feltételeit, a fogyasztó azon jogát, hogy a távollévők között kötött szerződéstől elállhat, e jog gyakorlásának feltételeit, határidejét és módját, valamint az arra vonatkozó szavatosság fennállásáról szóló figyelmeztetést, hogy az áru megfelel az adásvételi szerződésben foglaltaknak.

18.      E. Kamenova keresetet indította Varnenski rayonen sad (várnai körzeti bíróság, Bulgária) előtt a pénzbírságot kiszabó határozattal szemben. A 2016. március 22‑i ítéletével ez a bíróság hatályon kívül helyezte a CPC pénzbírságot kiszabó határozatát, azzal az indokkal, hogy E. Kamenova nem rendelkezik „kereskedő” minőséggel a ZZP kiegészítő rendelkezései 13. §‑ának 2. pontja értelmében, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet is idézte, kiemelve, hogy a „kereskedő” leírt fogalma nem egy egyszeri és elszigetelt tevékenységhez kapcsolódik, hanem valamely tevékenység kereskedelmi, üzleti vagy szakmai keretek között történő rendszeres gyakorlásához.

19.      A CPC felülvizsgálati kérelemmel támadta meg ezen ítéletet a kérdést előterjesztő bíróságnál.

20.      Az Administrativen sad – Varna (várnai közigazgatási bíróság) úgy vélte, hogy az alapjogvita eldöntése az uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésétől függ, ezért a Bíróság Hivatalához 2017. február 28‑án érkezett 2017. február 16‑i végzésével felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének b) és d) pontját, hogy az olyan természetes személy tevékenysége, aki áruk eladására szolgáló internetes oldalon regisztrált, és egyidejűleg összesen nyolc hirdetést tett közzé különböző áruk eladására a weboldalon keresztül, a 2. cikk b) pontja szerinti jogszabályi meghatározás értelmében kereskedői tevékenységnek minősül, és üzleti vállalkozásnak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatát jelenti a 2. cikk d) pontja értelmében, így az irányelv hatálya alá tartozik a 3. cikk (1) bekezdése szerint?”

21.      A német kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

IV.    Elemzés

A.      Előzetes megjegyzések

1.      A Bíróság elé terjesztett kérdés tartalmáról

22.      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy egyrészt, úgy kell‑e értelmezni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontját, hogy egy olyan természetes személy, aki áruk eladására szolgáló internetes oldalon regisztrál, „kereskedőnek” minősülhet‑e, amikor ezen az oldalon egyidejűleg nyolc hirdetést tesz közzé különböző áruk eladására, illetve másrészt, tevékenysége az ugyanezen irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti „kereskedelmi gyakorlatot” jelenti‑e.

23.      A kérdés tehát az, hogy „kereskedőnek” minősíthető‑e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv keretében az alapeljárás alpereséhez hasonló természetes személy, aki nyolc hirdetést tett közzé különböző áruk eladására egy online értékesítési platformon, vagy az ilyen személyre nem vonatkozik ezen irányelv hatálya, mivel – figyelembe véve a tevékenysége korlátozott jellegét – nem vonatkozik rá a „kereskedő” fogalma.

24.      E kérdés megvizsgálása előtt meg jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében csak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmezését kéri.(7) Mindazonáltal az alapeljárás tényállásának az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő leírása a fogyasztók jogairól szóló irányelv által biztosított jogok megsértésére utal. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik ugyanis, hogy az alapeljárás alperesét a ZZP 47. cikke (1) bekezdése 2., 3., 5., 7., 8. és 12. pontjának, valamint 50. cikkének megsértése miatt szankcionálták. Márpedig, ahogyan azt a Bizottság is megjegyezte, ezek a rendelkezések a fogyasztók jogairól szóló irányelvnek a – távollevők között kötött szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményekre vonatkozó – 6. cikkét, valamint – az elállási jogra vonatkozó – 9. cikkét ültetik át.

25.      Ennélfogva – figyelembe véve az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban leírt tevékenységet is – az a kérdés, hogy egy természetes személy „kereskedőnek” minősíthető‑e a fogyasztók jogairól szóló irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében, relevanciával bír az alapeljárás tekintetében.

26.      Emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság kötelessége, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely annak lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. Továbbá a Bíróság figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott.(8)

27.      E körülmények között úgy kell érteni a feltett kérdést, mint amely lényegében arra irányul, hogy egyrészt úgy kell‑e értelmezni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontját, valamint a fogyasztók jogairól szóló irányelv 2. cikkének 2. pontját, hogy az a természetes személy, aki áruk eladására szolgáló internetes oldalon regisztrált, és aki ezen az oldalon keresztül egyidejűleg nyolc hirdetést tesz közzé különböző áruk eladására, „kereskedőnek” minősíthető, illetve másrészt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti „kereskedelmi gyakorlatot” valósít‑e meg e személy tevékenysége.

28.      E kérdés megválaszolása érdekében szükségesnek tartom előzetesen meghatározni azt, hogy a jelen esetben hasznos volna‑e egységesen értelmezni a „kereskedő” fogalmának meghatározását, amennyiben ez a fogalom gyakorlatilag megegyezik az érintett irányelvekben.(9) Egy ilyen megközelítés hasznossága véleményem szerint magában foglalja az említett irányelvek által létrehozott harmonizáció mértékének előzetes meghatározását is.

2.      A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a fogyasztók jogairól szóló irányelv által létrehozott harmonizáció mértékéről

29.      Először is, az érintett irányelvek által előidézett harmonizáció mértéke kérdésének megközelítését megelőzően ki kell emelni egy alapvető pontot: a „kereskedő” fogalmának meghatározása gyakorlatilag azonos(10) a két irányelv tekintetében, és ez a két meghatározás szorosan kapcsolódik valamely gazdasági tevékenység végzéséhez.

30.      Ezt követően hozzá kell tenni másodsorban, hogy ahhoz, hogy javaslatot lehessen tenni egy egységes értelmezésre a „kereskedő” fogalmának az érintett irányelvek szerinti meghatározását illetően, meg kell vizsgálni, hogy az e két irányelv által létrehozott harmonizáció mértéke – amelynek keretében a szabályaik érvényesülnek – megegyezik‑e. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy egy irányelvben rögzített harmonizáció mértékének értékelése az irányelv megfogalmazásán, valamint annak jelentésén és célján kell, hogy alapuljon.(11)

31.      Mindenekelőtt kiemelem, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet a 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni”(12), míg a fogyasztók jogairól szóló irányelv a 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „– az irányelv rendelkezései által meghatározott feltételek szerint és mértékben – kereskedők és fogyasztók között kötött szerződésekre alkalmazandó”.

32.      Így, annak ellenére, hogy a hatályuk eltér, ezek az irányelvek az EUMSZ 114. cikken(13) alapulnak, és ezért egyező azon céljuk, hogy hozzájáruljanak a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy az általuk érintett törvényi, rendeleti és közigazgatási kereteken belül magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítsanak.(14)

33.      Ezenkívül megállapítom, hogy e célok eléréséhez az uniós jogalkotó az érintett irányelvek(15) szabályainak teljes(16) harmonizációját valósította meg.

34.      Ami a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet illeti, annak (14) preambulumbekezdéséből világosan következik, hogy az irányelv „teljes harmonizációt” [harmonisation complète] valósít meg.(17) Ez a harmonizáció a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályokat érinti, ideértve a kereskedők által a fogyasztók számára közzétett tisztességtelen reklámokat is, amelyek uniós szinten sértik a fogyasztók gazdasági érdekeit.(18) Pontosabban egy ilyen teljes vagy átfogó harmonizáció az irányelv által érintett teljes területet lefedi.(19)

35.      Ezenkívül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (15) preambulumbekezdéséből következik, hogy ez az irányelv – bizonyos kivételek mellett(20) – a nemzeti szabályok „teljes harmonizációját” [harmonisation totale] valósítja meg. Következésképpen – amint azt az említett irányelv „Belső piac” című 4. cikke kifejezetten előírja – a tagállamok nem fogadhatnak el az ezen irányelvben foglaltaknál megszorítóbb intézkedéseket, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem.(21)

36.      Ami a fogyasztók jogairól szóló irányelvet illeti, az általa elérni kívánt cél a nemzeti szabályok harmonizációja azon ügyekben, amelyekre a hatálya kiterjed.(22) Pontosabban az következik ezen irányelv (4), (5) és (7) preambulumbekezdésének együttes értelmezéséből, hogy annak célja a távollevők között, illetve üzlethelyiségen kívül kötött fogyasztói szerződések bizonyos aspektusainak „teljes” [complète] harmonizációja, ideértve a fogyasztók tájékoztatását és az elállási jogot e szerződéstípusok esetében.(23)

37.      Ezenkívül ezen irányelvnek „A harmonizáció szintje” című 4. cikke értelmében „[h]a ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő – ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú – rendelkezéseket”(24). Ez az irányelv tehát „teljes” [totale] vagy maximális harmonizációt valósít meg.

38.      Végül is minden arra utal, hogy az uniós jogalkotó a vizsgált irányelvek szabályainak azonos mértékű harmonizációját hozta létre. A jelen elemzés céljából ugyanis kizárólag a teljes [totale] vagy maximális harmonizációt tartom érdekesnek, mivel az érintett irányelvek ilyen típusú harmonizációjának esetleges hiánya okozhat problémát a „kereskedő” fogalmának egységes meghatározását illetően.

39.      A fentiek alapján úgy vélem, hogy hasznos a „kereskedő” fogalmának egységes meghatározása e két irányelv keretében, tekintettel a „kereskedő” fogalmának az uniós jogalkotó által megállapított gyakorlatilag egyező meghatározásaira is, mivel azok szorosan kapcsolódnak valamely gazdasági tevékenység gyakorlásához, valamint az azon nemzeti szabályok uniós jogalkotó által előírt teljes [totale] harmonizációja mértékéhez, amelyekre a vizsgált irányelvek vonatkoznak.

B.      A „kereskedő” fogalmának jelentéséről és hatályáról a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja, valamint a fogyasztók jogairól szóló irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében

40.      Ezen irányelv 2. cikkének d) pontja „az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatait” úgy határozza meg, hogy ide tartozik „a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával]”. A „fogyasztó” és a „kereskedő” fogalmai tehát e fogalom meghatározásának központi részét képezik, így az a kérdés, hogy valamely helyzetre vonatkozik‑e ezen irányelv hatálya, nagyban függ azok értelmezésétől. Csak abban az esetben lehetséges ugyanis megállapítani az említett irányelv szerinti kereskedelmi tevékenység fennállását, ha az egyrészről egy kereskedőt, másrészről pedig egy fogyasztót érint.

41.      A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv személyi hatályának elemzése azért alapvető, mert csak abban az esetben kellene vizsgálni azt a kérdést, hogy az alapeljárás alperesének tevékenysége az irányelv szerinti kereskedelmi tevékenységet jelenti‑e, ha „kereskedőnek” minősülne.

42.      A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja a „kereskedő” fogalmát úgy határozza meg, hogy e fogalomba tartozik „az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el”.

43.      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság már úgy ítélte meg, hogy ezen irányelv 2. cikkének b) pontjából kitűnik, hogy „az uniós jogalkotó a »kereskedő« fogalmának rendkívül széles értelmet adott, amely valamennyi »természetes vagy jogi személy[t]« magába foglal, amennyiben díjazással járó tevékenységet végeznek, és nem zárja ki a hatálya alól sem a közérdekű feladattal megbízott jogalanyokat, sem pedig a közjogi jogállással rendelkezőket”(25). E tekintetben pontosítom, hogy egy ilyen természetes vagy jogi személy véleményem szerint olyan célok érdekében jár, amelyek a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységének határain belül végrehajtott cselekményével függenek össze.

44.      A jelen ügyben az alapeljárás alperesének természetes személy minősége nem zárja ki a „kereskedő” minősítést. Annak megállapításához azonban, hogy vonatkozik rá a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja szerinti fogalom, még azt is meg kell vizsgálni, hogy ez a személy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében, vagy egy kereskedő nevében vagy javára jár‑e el.

45.      A Bíróság azt is pontosította, hogy – tekintettel az ezen irányelv 2. cikkének a) és b) pontjában foglalt meghatározások szövegére – a „kereskedő” irányelv által meghatározott fogalmának értelmét és hatályát a „fogyasztó” ezzel kapcsolatos, azonban ellentétes fogalmára tekintettel kell meghatározni, amely utóbbi a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységében nem érintett valamennyi magánszemélyt jelöli.(26) A Bíróság e tekintetben azt is kiemelte, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv által követett e cél – nevezetesen a fogyasztók számára teljes mértékű védelem biztosítása az ilyen jellegű gyakorlatokkal szemben – azon a körülményen alapszik, hogy a fogyasztó a kereskedőhöz képest hátrányos helyzetben van, mivel szerződéses partnerével szemben gazdaságilag gyengébb és jogilag kevésbé jártas.(27) A fogyasztó fogalma ezért alapvető jelentőséggel bír, és ezen irányelv rendelkezéseit lényegében az átlagfogyasztó – mint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok címzettje és áldozata – szemszögéből kell vizsgálni.(28)

46.      Tekintettel a jelen indítvány 29–39. pontjában kifejtett megállapításokra, amelyek szerint először is, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a fogyasztók jogairól szóló irányelv gyakorlatilag azonos módon határozza meg a „kereskedő” fogalmát, másodszor arra, hogy ez a fogalom szorosan kapcsolódik valamely gazdasági tevékenység végzéséhez, és harmadszor arra, hogy az ezen irányelvek által létrehozott harmonizáció mértéke megegyezik, úgy vélem, hogy a Bíróság által a „kereskedő” fogalma meghatározásának a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv keretében adott értelmezése egyaránt érvényes a „kereskedő” fogalmának a fogyasztók jogairól szóló irányelv keretében történő meghatározása céljából.

47.      Ahogyan azt Bot főtanácsnok is kiemeli a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ügyre vonatkozó indítványában,(29) a kereskedő fogalmának ilyen értelmezése összhangban áll az uniós jogalkotó által a fogyasztóvédelemre vonatkozó irányelvek, és különösen a fogyasztók jogaira vonatkozó irányelv szélesebb körében javasolt értelmezéssel, amelynek 2. cikkének 2. pontjában az uniós jogalkotó úgy határozza meg a kereskedőt, mint „bármely természetes vagy – akár magán‑, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely […] kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el”. Bot főtanácsnok véleménye szerint a fogyasztóvédelemre vonatkozó irányelvekben az a közös, hogy „a kereskedő lehet természetes személy vagy jogi személy – utóbbi közjogi vagy magánjogi jellegű –, aki, illetve amely – a fogyasztóval fennálló kapcsolatában – kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége keretében jár el, ez pedig feltételezi, hogy rendszeres és nyereségszerzésre irányuló tevékenységet végez”(30).

C.      A „kereskedő” fogalmának minősítéséről a jelen ügy tekintetében

48.      Vonatkozik‑e a fentiek alapján az alapeljárás alpereséhez hasonló természetes személyre a „kereskedőnek” a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja és a fogyasztók jogairól szóló irányelv 2. cikkének 2. pontja által előírt fogalma?

49.      Úgy gondolom, hogy nem. Egy online platformon összesen nyolc – különböző új vagy használt áruk eladására irányuló – hirdetés egyidejű közzététele nem tűnik számomra elégségesnek az említett irányelvek szerinti „kereskedőnek” történő minősítéshez.

50.      Ki kell azonban emelni, hogy a „kereskedőnek” minősítés „esetről esetre történő értékelés[t]” igényel.(31) Célszerű volna tehát a jelen esetben, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a rendelkezésére álló tények alapján in concreto elemzést végezzen el annak vizsgálata érdekében, hogy az alapeljárás alpereséhez hasonló személyre vonatkozik‑e a „kereskedő” fogalma.

51.      Ez az elemzés különösen kiterjedne – ahogyan azt a német kormány és a Bizottság jogosan kiemelte – annak vizsgálatára, hogy az online platformon történő értékesítésre szervezett módon, illetve jövedelemszerzés céljából került‑e sor;(32) hogy ez az értékesítés meghatározott időtartamon belül és gyakorisággal valósult‑e meg;(33) hogy az eladó rendelkezik‑e olyan jogállással, amely lehetővé teszi számára kereskedelmi gyakorlatok megvalósítását, illetve az online értékesítés mennyiben kapcsolódik az eladó kereskedelmi tevékenységéhez;(34) hogy az eladó héaalany‑e;(35) hogy egy meghatározott kereskedő nevében vagy javára eljáró, illetve az ő nevében vagy javára eljáró más személy útján eljáró eladó részesült‑e díjazásban vagy más vagyoni előnyben;(36) hogy az eladó vásárol‑e új vagy használt termékeket azok továbbértékesítése céljából, amely így e tevékenység rendszeres jellegét, gyakoriságát és/vagy a kereskedelmi tevékenységéhez mért egyidejűségét eredményezi;(37) hogy az eladásokból származó nyereség összege igazolja‑e, hogy a megvalósított ügylet kereskedelmi tevékenységet jelent;(38) és/vagy hogy az értékesített termékek ugyanolyan típusúak‑e vagy ugyanolyan értékűek‑e, különösen, ha az ajánlat korlátozott számú termékre vonatkozik.(39)

52.      Meg kell jegyezni, hogy ezek a szempontok nem kimerítő jellegűek és nem is kizárólagosak, így egy vagy több szempont megvalósulása önmagában nem határozza meg az online eladónak a „kereskedő” fogalmára tekintettel történő minősítését. Az alkalmazandó minősítés elbírálásához tehát valamennyi releváns szempont együttes értékelése szükséges. Ezek a szempontok lehetővé teszik a nemzeti bíróságok számára annak megállapítását, hogy az alapeljárás alpereséhez hasonló személy kereskedelmi tevékenységet végez‑e, amely őt ennélfogva a fogyasztóval szemben fölérendelt helyzetbe emeli, és következésképpen, hogy egyenlőtlen helyzet áll‑e fenn a kereskedő és a fogyasztó között.

53.      A fenti megfontolásokra tekintettel azonban a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik annak megítélése a rendelkezésére álló tények és különösen a fenti pontokban felsorolt szempontok alapján, hogy ez a személy az említett irányelvek szerinti „kereskedőnek” minősíthető‑e.

54.      Ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az érintett személy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja szerinti „kereskedő”, akkor azt is meg kell határozni, hogy az általa végzett tevékenység a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti „kereskedelmi gyakorlatot” valósít‑e meg.

D.      „Az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai” fogalmáról a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében

55.      Ami azt a kérdést illeti, hogy az alapeljárás alpereséhez hasonló természetes személy tevékenységére kiterjed‑e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya, rögtön emlékeztetek arra, hogy a Bíróság már úgy ítélte meg, hogy ezen irányelv 2. cikkének d) pontja különösen tág megfogalmazást alkalmazva a kereskedelmi gyakorlat fogalmát úgy határozta meg, hogy e fogalomba tartozik „a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával]”(40).

56.      Így, annak megállapításához, hogy a szóban forgó tevékenység az említett irányelv szerinti kereskedelmi tevékenységet jelent, meg kell vizsgálni, hogy ez a tevékenység egyrészt „kereskedelmi jellegű[‑e], vagyis kereskedőtől kell eredni[e]”, másrészt pedig olyan tevékenység vagy kereskedelmi kommunikáció, amely „közvetlen kapcsolatban […] áll[…] valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával]”(41).

57.      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a kereskedelmi tevékenység kritériuma, amelynek fennállása ellenőrizendő, megfelel annak a gondolatnak, amelyen az uniós irányelvek által a fogyasztóvédelem keretében megvalósított védelem is alapul, azaz hogy a fogyasztó – az alkupozíciót és a tájékoztatás szintjét tekintve egyaránt – alárendelt helyzetben van a kereskedővel szemben, és fennáll az a nem elhanyagolható veszély, hogy a fogyasztó tudatlansága következtében nem hivatkozik a védelmét célzó jogszabályra.(42)

58.      Tekintettel a jelen indítvány 40–52. pontjában kifejtett elemzésre, semmi sem utal arra, hogy egyidejűleg nyolc – különböző termékek eladására irányuló – hirdetés közzétételét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti „kereskedelmi” tevékenységnek lehetne tekinteni, és ennek következtében, hogy egy ilyen tevékenységből adódóan egyenlőtlen helyzet állna fenn az alapeljárás alperese és a vásárló között.

59.      A kérdést előterjesztő bíróságra tartozik azonban, hogy az alapeljárás alpereséhez hasonló természetes személy „kereskedői” minőségének értékelése során ítélkezzen erről a kérdésről, a jelen indítvány 51. és 52. pontjában leírt szempontok figyelembevétele mellett.

V.      Végkövetkeztetés

60.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Administrativen sad – Varna (várnai közigazgatási bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) 2. cikkének b) pontját, valamint a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy online termékértékesítési platformon regisztrált, az alapeljárás alpereséhez hasonló természetes személy nem minősül „kereskedőnek”, ha egyidejűleg nyolc – különböző termékek eladására irányuló – hirdetést tesz közzé ezen az oldalon.

A kérdést előterjesztő bíróságra tartozik azonban annak megítélése, hogy az ügy összes körülményére tekintettel ez a személy az említett irányelvek szerinti „kereskedőnek” minősíthető‑e, és következésképpen az általa végzett tevékenység a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti „kereskedelmi gyakorlatot” valósít‑e meg.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      Lásd: „A digitális gazdaságra és társadalomra vonatkozó statisztikák – háztartások és magánszemélyek – 2017. februárban kivonatolt adatok”, amely elérhető a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/eurostat Lásd még: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=isoc_ec_ibuy&lang=fr


3      Egy online platform szerepe arra korlátozódik, hogy rendelkezésre bocsássa az internetes oldalát harmadik fél (kereskedő vagy magánszemély) eladók számára, hogy azon keresztül (új vagy használt) termékeiket vagy szolgáltatásaikat kínálják.


4      A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) (HL 2005. L 149., 22. o.).


5      A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: a fogyasztók jogairól szóló irányelv, HL 2011. L 304., 64. o.).


6      A következő termékekről volt szó: egy új állapotú, megvilágított érintőképernyős e‑book‑olvasó eszköz, három – használt vagy új állapotú – legújabb technológiájú telefon, egy vezeték nélküli telefontöltő, egy autó és török csempék.


7      Meg kell jegyezni, hogy a kérdést elterjesztő bíróság nem jelölte meg a határozatában ezen irányelvnek azon rendelkezéseit, amelyeket alkalmazandónak tart.


8      Lásd a legutóbbi ítéleteket: 2017. szeptember 7‑i Neto de Sousa ítélet (C‑506/16, EU:C:2017:642, 23. pont); 2017. október 26‑i Aqua Pro ítélet (C‑407/16, EU:C:2017:817, 26. pont).


9      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a szóban forgó rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját. Lásd többek között: 2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 25. pont).


10      Ami különösen a kereskedő megbízottjait illeti, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének b) pontja arra hivatkozik, „aki a kereskedő nevében vagy javára jár el”, míg a fogyasztók jogairól szóló irányelv 2. cikkének 2. pontja szerint „ideértve bármely olyan személyt, aki vagy amely a kereskedő nevében vagy javára jár el”. E tekintetben meg kell figyelni, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv keretében e kérdés nem merül fel, amennyiben az irányelv főszabály szerint a kereskedő és a fogyasztó között már megkötött szerződésekre vonatkozik (adásvételi szerződés, szolgáltatási szerződés, távollevők között kötött szerződés vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés). Ebből következik, hogy a kereskedő nevében vagy javára eljáró megbízott minősítésének problémája nem merül fel.


11      Lásd: 2002. április 25‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑52/00, EU:C:2002:252, 16. pont); 2005. július 14‑i Lagardère Active Broadcast ítélet (C‑192/04, EU:C:2005:475, 46. pont).


12      A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének c) pontja úgy határozza meg a „terméket”, mint „az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is”.


13      A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az EGK[‑Szerződés] 95. cikkén, később EUMSZ 114. cikken alapul.


14      E két irányelv 1. cikkének tartalma csaknem azonos. A hatályuk által előírt témákat érintő különbségeken kívül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv úgy rendelkezik, hogy az a célja, hogy „hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy […] magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg”, míg a fogyasztók jogairól szóló irányelv azt írja elő, hogy az a célja, hogy „a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez […] (kiemelés tőlem)”.


15      Egyes szerzők szerint minden teljes [complète] vagy átfogó harmonizációs irányelv szükségképpen teljes [totale] vagy maximális harmonizációt jelent, de nem minden teljes [totale] harmonizáció jelent de facto teljes [complète] vagy átfogó harmonizációt. Lásd különösen: a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.). E tekintetben lásd: 2009. június 4‑i Moteurs Leroy Somer ítélet (C‑285/08, EU:C:2009:351, 25. pont): „Ugyanis, még ha a 85/374 irányelv […] az általa szabályozott kérdésekben a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek teljes körű harmonizálására is irányul, tizennyolcadik preambulumbekezdéséből következően nem feladata, hogy a hibás termékekért való felelősség területét a fentieken túlmenően kimerítő jelleggel harmonizálja.” (kiemelés tőlem) Lásd szintén: Rochfeld, J., „Les ambiguïtés des directives d’harmonisation totale. La nouvelle répartition des compétences communautaire et interne. À propos de l’arrêt de la CJCE du 4 juin 2009”, Dalloz, 2009, 30. szám, 2047. o., 11. pont és Verdure, C., „L’harmonisation des pratiques commerciales déloyales dans le cadre de la directive 2005/29/CE sur les pratiques commerciales déloyales: premier bilan jurisprudentiel”, Cahiers de droit européen, 3–4, 2010, 326. o.


16      Meg kell jegyezni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv francia nyelvű változata két különböző kifejezést használ, amikor az általa elérni kívánt harmonizációra hivatkozik, amelyek a „harmonisation complète” és a „harmonisation totale” (az említett irányelv (14) és (15) preambulumbekezdése). Ez a helyzet áll fenn az olasz nyelvű változatban is, amelyben ezen irányelv az „armonizzazione completa” és „piena armonizzazione” kifejezéseket használja. Ezen irányelv más nyelvi változatai ugyanakkor egyetlen kifejezést használnak, különösen a német („vollständige Angleichung”), az angol („full harmonisation”), lengyel („pełna harmonizacja”) és spanyol („plena armonización”) változatok. Egyes szerzők ezt a kétféle harmonizációt (teljes [complète] és teljes [totale]) szinonimáknak tekintik, mások pedig úgy ítélik meg, hogy azokat meg kell különböztetni egymástól. A nemzeti szabályok teljes [complète] harmonizációja az irányelvek tárgyi hatályát érintené, míg a teljes [totale] vagy maximális harmonizáció a tagállamok diszkrecionális jogának mértékére utalna az irányelveknek a belső szabályozásukba való átültetése során. E megkülönböztetés mellett lásd különösen: González Vaqué, L., „La directive 2005/29/CE relative aux pratiques commerciales déloyales: entre l’objectif d'une harmonisation totale et l’approche d’une harmonisation complète”, Revue de droit de l’Union européenne, 4/2005, 785–802. o.; Rochfeld, J., i.m., 2047. o. és Verdure, C., i.m., 311–336. o. Ezzel szemben lásd: Stuyck, J., Terryn E. és Van Dyck, T., „Confidence through fairness? The new directive on unfair business‑to‑consumer commercial practices in the internal market”, Common Market Law Review, 2006, 43. szám, 107–152. o., különösen 115. o. Úgy vélem, hogy a jelen ügyben ez a megkülönböztetés nem bír relevanciával.


17      Az elmélet sikerként tekint ezen irányelv teljes harmonizációs megközelítésére, „[…] mivel azok a rendelkezések, amelyek a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nem harmonizált nemzeti szabályozások fenntartását írják elő, kivételes és (átmeneti) jellegűek, illetve ráadásul az alkalmazásuk is szigorú feltételeknek van alávetve”, lásd: González Vaqué, L., i. m., 802. o.


18      Lásd: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 1. cikke és (11), (12) és (23) preambulumbekezdése. Lásd szintén: 2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 34. pont); 2010. november 9‑i Mediaprint Zeitungs‑ und Zeitschriftenverlag ítélet (C‑540/08, EU:C:2010:660, 27. pont). Lásd szintén: az Abcur egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑544/13 és C‑545/13, EU:C:2015:136, 59. pont).


19      Lásd: Trstenjak főtanácsnoknak a VTB‑VAB és Galatea együttes ügyekre vonatkozó indítványa (C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2008:581, 48. pont): „[…] Ezt a célt az (5) preambulumbekezdés szerint a Közösség tagállamaiban a tisztességes joggyakorlás harmonizálásával lehet elérni a belső piacon fellépő akadályok leküzdése érdekében. Szabályozási célja tehát ezen életviszonyok teljes harmonizációja közösségi szinten.” Lásd szintén: Henning‑Bodewig, F., „Die Richtlinie 2005/29/EG über unlautere Geschäftspraktiken”, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil, 2005, 8/9. kötet, 629. o.


20      Ezen irányelv 3. cikkének (5) bekezdése előírja különösen, hogy bizonyos körülmények között „[a] 2007. június 12‑t követő hat év folyamán az ezen irányelv által közelített területen a tagállamok továbbra is alkalmazhatják azon nemzeti jogszabályaikat, amelyek megszorítóbbak és szigorúbbak ezen irányelvnél, és amelyek minimális harmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelveket hajtanak végre”. Ugyanezen cikk (6) bekezdése egy kiegészítő követelményt határoz meg, amely szerint „[a] tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az (5) bekezdés alapján alkalmazott nemzeti jogszabályaikról”.


21      Lásd: 2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet (C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2009:244, 52. pont). Lásd szintén: 2010. november 9‑i Mediaprint Zeitungs‑ und Zeitschriftenverlag ítélet (C‑540/08, EU:C:2010:660). Lásd: Trstenjak főtanácsnoknak a VTB‑VAB és Galatea együttes ügyekre vonatkozó indítványát (C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2008:581, 74. pont): „[…] a 2005/29 irányelv célja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó tagállami jogszabályi előírások teljes harmonizációja. Ezenfelül nemcsak minimumharmonizációra törekszik, […] hanem a nemzeti jogszabályi előírások maximális közelítésére, ami – bizonyos kivételektől eltekintve – megengedi [helyesen: nem engedi meg] a tagállamoknak szigorúbb szabályok fenntartását vagy bevezetését. Ezek mind a preambulum, mind az irányelv rendelkezéseinek értelmezéséből következnek.”


22      Lásd a fogyasztók jogairól szóló irányelv 1. cikkét.


23      A fogyasztók jogairól szóló irányelv (5) és (7) preambulumbekezdése szerint ez a „teljes” [complète] harmonizáció hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelemhez és a fogyasztói piac jobb működéséhez és jelentősen növelnie kell a fogyasztók és a kereskedők jogbiztonságát.


24      Lásd különösen a fogyasztók jogairól szóló irányelv 3. cikkének (4) bekezdését.


25      2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 32. pont). Lásd szintén: Bot főtanácsnoknak a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ügyre vonatkozó indítványa (C‑59/12, EU:C:2013:450, 39. pont).


26      2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 33. pont).


27      2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 35. pont). A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok teljes [complète] harmonizációja által az egységesen magas szintű fogyasztóvédelem megvalósítására irányuló cél kapcsán lásd szintén ezen ítélet 34. pontját. Lásd továbbá a jelen indítvány 34. pontját.


28      2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 36. pont).


29      C‑59/12, EU:C:2013:450, 37. pont: „[k]ereskedőn […] olyan természetes vagy jogi személyt kell érteni, aki, illetve amely – a szóban forgó összefüggésben és köz vagy magán jellegétől függetlenül – valamely kereskedelmi tevékenységet végez.”


30      Bot főtanácsnoknak a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ügyre vonatkozó indítványa (C‑59/12, EU:C:2013:450, 41. és 42. pont).


31      E tekintetben lásd: Bot főtanácsnoknak a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ügyre vonatkozó indítványa (C‑59/12, EU:C:2013:450, 40. pont).


32      Az a tény, hogy az eladás célja a jövedelemszerzés, lényeges elem ugyan, de önmagában nem vonható le belőle az a következtetés, hogy egy természetes személy kereskedő. Egyes termékek értéke ugyanis nőhet az idő múlásával, mint ahogyan ez a helyzet az ékszerek vagy műtárgyak esetében is.


33      Évente nyolc termék eladása főszabály szerint nem elegendő önmagában annak megállapításához, hogy kereskedelmi értékesítésről van szó, míg hetente nyolc termék eladása több hónapon keresztül azt jelezheti, hogy ez az értékesítés „kereskedelmi”. Ugyanolyan értékű vagy típusú termékek jelentős számban történő, gyakori eladásra kínálása ugyanis már „kereskedelminek” tekinthető. Az online értékesítések gyakoriságának értékeléséhez figyelembe vehető – amennyiben az online értékesítési platform előír egy ilyen rendszert – a vevők értékeléseinek száma.


34      Meg kell határozni különösen azt, hogy az eladó tulajdonosa‑e egy olyan vállalkozásnak, amely az érintett weboldalon az egyéneknek történő értékesítés tárgyát képező termékekhez vagy szolgáltatásokhoz hasonló termékek vagy szolgáltatások értékesítésével foglalkozik. Különösen ez a helyzet egy órásmester esetében, aki a termékeit egyszerre értékesíti egy online értékesítési platformon és az óraipari vállalkozásában.


35      Többek között Franciaországban az adóhatóság iránymutatásokat bocsátott ki az online értékesítési platformokból származó jövedelmek megadóztatásával kapcsolatban, amelyek bizonyos számszerű szempontokat határoznak meg az egyedi és a rendszeres ügyletek megkülönböztetése érdekében, amelyekre eltérő adórendszer vonatkozik. Lásd különösen: https://www.economie.gouv.fr/particuliers/vente-biens-declarer-revenus


36      Lásd a jelen indítvány 43. és 44. pontját. Bizonyos esetekben a kereskedő egy „véleményvezért” javadalmaz a kereskedő termékeinek az „influencer” internetes oldalának közvetítésével történt vásárlásaiért. A „véleményvezér” kifejezés jelentése „[o]lyan személy, akinek nagy hatása van a döntéshozókra vagy a véleményre”. Lásd: Robert illustré, 2018. évi kiadás. Bővebb meghatározásként idézhetjük a francia Wikipédiát, amely abszolút mérvadó forrás internettel kapcsolatos témában: „Véleményvezér minden olyan – a közösségi oldalakon aktív – személy, aki státusza, pozíciója vagy médiajelenléte folytán képes befolyásolni a fogyasztói szokásokat. A véleményvezéreket márkák, vállalatok kérik fel kommunikációjuk javítása érdekében, valamint hirdetési tevékenységeik keretében. Az véleményvezérek elsősorban a közösségi oldalakon dolgoznak, ezáltal számos »követőre« vannak hatással Instagram fiókjukon vagy YouTube csatornájukon keresztül. Közvetítő szerepet töltenek be a vállalatok és azok potenciális ügyfelei között.”


37      Különösen ez a helyzet egy olyan természetes személy esetében, aki olyan áron értékesít különböző termékeket otthonról egy online értékesítési platformon, amely számára jövedelemszerzést biztosít.


38      Lásd: a Bizottságnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó útmutatója, amely elérhető a következő weboldalon: https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.guidance.show


39      A német kormány úgy véli különösen, hogy szolgáltatások ellenérték fejében történő kínálása a kereskedelemben olyan központi elem, amely – nem csak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet átültető szabályozás keretében, hanem általában a Handelsgesetzbuch (kereskedelmi törvénykönyv) keretében is – lehetővé teszi egy tevékenység kereskedelminek történő minősítését.


40      2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet (C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2009:244, 49. pont); 2010. január 14‑i Plus Warenhandelsgesellschaft ítélet (C‑304/08, EU:C:2010:12, 36. pont); 2010. november 9‑i Mediaprint Zeitungs‑ und Zeitschriftenverlag ítélet (C‑540/08, EU:C:2010:660, 17. pont); 2013. szeptember 19‑i CHS Tour Services ítélet (C‑435/11, EU:C:2013:574, 27. pont).


41      E tekintetben lásd: 2013. október 17‑i RLvS ítélet (C‑391/12, EU:C:2013:669, 37. pont).


42      Lásd a jelen indítvány 46. pontját. E tekintetben lásd: a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) kapcsán a 2006. október 26‑i Mostaza Claro ítélet (C‑168/05, EU:C:2006:675, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), valamint a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22‑i 87/102/EGK tanácsi irányelv (HL 1987. L 42., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 326. o.) kapcsán a 2007. október 4‑i Rampion és Godard ítélet (C‑429/05, EU:C:2007:575, 65. pont) és a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1999. L 171., 12. o; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 223. o.) kapcsán a 2015. június 4‑i Faber ítélet (C‑497/13, EU:C:2015:357, 42. pont).