T‑318/01. sz. ügy

Omar Mohammed Othman

kontra

az Európai Unió Tanácsa és

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közös kül- és biztonságpolitika – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida-hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – A kereseti kérelmek módosítása – Alapvető jogok – A tulajdon tiszteletben tartásához való jog, a meghallgatáshoz való jog és a tényleges bírósági felülvizsgálathoz való jog”

Az ítélet összefoglalása

1.      Eljárás – A megtámadott határozat helyébe az eljárás folyamán lépő határozat – Új elem – Az eredeti kérelmek és jogalapok kiterjesztése

2.      Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

3.      Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

1.      Amikor az eljárás során valamely határozatot más, azonos tárgyú határozat vált fel, ez utóbbit olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a gondos igazságszolgáltatással és az eljárás-gazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény a felperes által valamely határozat ellen a közösségi bíróság elé terjesztett keresetben található bírálatokkal való szembenézés jegyében a megtámadott határozatot megfelelően módosíthatná vagy helyébe másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi határozatra való kiterjesztésének vagy az e határozat elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől.

Ezt az megoldást megfelelően alkalmazni kell arra az esetre, amikor valamely magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő rendelet helyébe az eljárás folyamán azonos tárgyú rendelet lép.

(vö. 53–54. pont)

2.      Mivel a Tanács egyáltalán nem közölte az érintett személlyel a vele szemben az Oszáma bin Ládennel, az [al‑Kaida]‑hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet alapján előírt korlátozó intézkedések megalapozásához a terhére rótt körülményeket, és nem is biztosított számára jogot arra, hogy az ezen intézkedések megállapítását követő ésszerű határidőn belül tudomást szerezzen az említett körülményekről, e személy nem tudta hatékonyan ismertetni az ezzel kapcsolatos álláspontját. Következésképpen nem tartották tiszteletben e személy védelemhez való jogát, különösen a meghallgatáshoz való jogot.

Továbbá a terhére rótt körülményekről történő tájékoztatás hiányában és tekintettel azon összefüggésekre, amelyek a védelemhez való jog és a tényleges bírósági jogorvoslathoz való jog között állnak fenn, e személy nem tudta megfelelő feltételek mellett az említett körülmények tekintetében megvédeni jogait a közösségi bíróság előtt, ezért az említett tényleges bírósági jogorvoslathoz való jog megsértését szintén meg kell állapítani.

(vö. 85–86. pont)

3.      Az Oszáma bin Ládennel, az [al‑Kaida]‑hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről 881/2002 rendelettel előírt korlátozó intézkedések – mint például a pénzeszközök befagyasztása – valamely személlyel szembeni meghozatala a hivatkozott rendelet I. mellékletében szereplő listára való felvétele miatt a tulajdonhoz való jogának nem igazolható korlátozását jelenti, ha ezt a rendeletet anélkül alkották meg, hogy a hivatkozott személynek bármilyen, azt lehetővé tévő garanciát nyújtottak volna, hogy ügyével az illetékes hatóságokhoz fordulhasson, mindezt olyan helyzetben, amikor a tulajdonhoz való jogának korlátozását jelentősnek kell minősíteni azon korlátozó intézkedések általános hatályára és tényleges időtartamára tekintettel, amelynek tárgyát képezte.

(vö. 91–92. pont)