AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)

2012. október 23.(*)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Hatályon kívül helyezést követően visszautalás a Közszolgálati Törvényszék elé – Valamely intézmény alkalmazottai mentességének megvonása a bírósági eljárásban tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozataik miatt – Egységvezetői állásra való kinevezés – Pályázat elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – A mellőzött pályázó eljáráshoz fűződő érdeke – Ítélt dolog – Eljárási hiba – A fennálló érdekek mérlegelése – Kártérítési kereset – Szabálytalanságból eredő nem vagyoni kár”

Az F‑44/05. RENV. sz. ügyben,

Guido Strack az Európai Bizottság korábbi tisztviselője (lakóhelye: Köln [Németország], képviselik: N. A. Lödler és H. Tettenborn ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: H. Krämer és B. Eggers, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

eredetileg az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset tárgyában,

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE
(második tanács),

tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök, I. Boruta (előadó) és K. Bradley bírák,

hivatalvezető: W. Hakenberg,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 19‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A jelen keresetet az Európai Unió Törvényszékének T‑526/08. P. sz., Bizottság kontra Strack ügyben 2010. december 9‑én hozott azon ítéletével (a továbbiakban: visszautaló ítélet) utalták vissza a Közszolgálati Törvényszék elé, amely részben hatályon kívül helyezte a Közszolgálati Törvényszék F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 25‑én hozott ítéletet (a továbbiakban: Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet), amely határozott G. Stracknak az Európai Közösségek Kiadóhivatala ellen indított, a felperes által ezen Hivatal „Ajánlati felhívások és szerződések” egységének (A 5/A 4) egységvezetői állására (a továbbiakban: vitatott állás) benyújtott pályázatát elutasító, és a vitatott állásra A‑t kinevező határozat megsemmisítésére, valamint az Európai Bizottságnak a felperesnek állítólagosan okozott nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kérelem tárgyában.

 Jogi háttér

 A Kiadóhivatalra vonatkozó rendelkezések

2        Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottságának az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának szervezéséről és működéséről szóló 2000. július 20‑i 2000/459/EK határozatának (HL L 183., 12. o., magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 3. kötet, 181. o.) 1. cikke kimondja, hogy a Kiadóhivatal „feladata az Európai Közösségek intézményei és az intézmények felelősségének keretében működő szervezeti egységek kiadványainak a lehető legkedvezőbb technikai és pénzügyi feltételekkel történő közzététele.”

3        A 2000/459 határozat 6. cikke szerint:

„(1) A kinevezéssel megbízott hatóságra ruházott hatáskört a tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak tekintetében az A 1, A 2, A 3 és LA 3 kategóriákban a Bizottság gyakorolja az alábbiakban leírtak szerint.

[…]

(2) A kinevezéssel megbízott [helyesen: kinevezésre jogosult] hatóságra ruházott hatásköröket az (1) bekezdésben említettektől eltérő tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak tekintetében a Bizottság gyakorolja. A Bizottság ezeket a hatásköröket átruházhatja a Hivatal igazgatójára.

[…]

(3) Az (1) és (2) bekezdésekben említett hivatali tevékenységekkel kapcsolatos igazgatási eljárásokat és a mindennapos személyzeti ügyviteli feladatokat, különösen a nyugdíjba vonulás, a betegbiztosítás, a munkahelyi balesetek, fizetések és szabadságok tekintetében ugyanúgy kell végrehajtani, mint a Bizottság Luxembourgban [(Luxemburg)] szolgáló alkalmazottai esetében.

[…]”

 Az üres állások betöltésére irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezések

4        A Bizottság főtitkára „a Bizottság felsővezetőinek értékelése, kiválasztása és kinevezése” című 2000. december 22‑i közleményben (SEC(2000) 2305/5) módosító javaslatokat fogalmazott meg a konzultációs bizottságok összetételére, megbízására és azok eljárására vonatkozóan.

5        A középvezetői beosztású személyi állományról szóló, 2004. április 28‑án meghozott és a Közigazgatási Tájékoztató 2004. június 23‑i, 73/2004. számában közétett C(2004) 1597 bizottsági határozat (a továbbiakban: 2004. április 28‑i határozat) 2. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „valamely állásnak a[z] [Európai Unió tisztviselői] személyzeti szabályzat[ának] 29. cikke alapján történő betöltése érdekében, és a 16. cikk (2) bekezdésében szereplő alkalmazási rendelkezésekben pontosított sajátos esetektől eltekintve, az érintett főigazgató előválogatási bizottságot nevez ki, melynek tagjai a betöltendő állás besorolási fokozatával azonos vagy annál magasabb besorolási fokozatú személyek, és egyikük valamely más főigazgatóságon dolgozik.”

6        A 2004. április 28‑i határozat 16. cikke kimondja, hogy az említett határozat hatályon kívül helyezi többek között a középvezetőkre vonatkozó rendelkezések vonatkozásában a 2000. december 22‑i közleményt, és annak helyébe lép. A 2004. április 28‑i határozat 17. cikke szerint e határozat 2004. május 1‑jén lép hatályba.

7        A Kiadóhivatal rendelkezik egy kézikönyvvel, amely az egységvezetők (A 5/A 4) felvételi eljárásáról szól. E kézikönyvnek a tényállás időpontjában hatályos változata a következőképpen részletezi az eljárást:

„1. Az álláshirdetés elkészítése.

2. A Kiadóhivatal [i]gazgatója minden intézmény számára közzéteszi az álláshirdetést. Az álláshirdetésnek tartalmaznia kell a betöltendő álláshely profilját és az ellátandó feladatokat. A pályázatokat közvetlenül a Kiadóhivatalnak kell továbbítani.

3. A Bizottság Személyzeti és [i]gazgatási [f]őigazgatósága előadót nevez ki.

4. A [Kiadó]hivatal igazgatója [három] egységvezetőt nevez ki az előválogatási bizottság tagjának.

5. Az előválogatási [bizottság]:

a)      megvizsgálja a pályázatokat (személyzeti szabályzat szerinti elfogadhatóság);

b)      meghallgatja a pályázókat, és előre meghatározott értékelési szempontok alapján értékeli őket; és

c)      részletes jelentést készít (minden egyes pályázó képességeiről, gyenge oldaláról és hiányosságairól) és [szűkített], betűrend szerinti listát állít össze, melyet megküld a [Kiadó]hivatal igazgatójának és az előadónak.

6. Az előadó az előválogatási bizottság jelentésének kézhezvételét követő [öt] munkanapon belül megküldi a jelentésre vonatkozó véleményét a [Kiadó]hivatal igazgatójának.

(Adott esetben, az előadó véleménye alapján, a [Kiadó]hivatal igazgatója az 5. lépéstől újraindíthatja az eljárást.)

7. A [Kiadó]hivatal igazgatója meghallgatja a [szűkített] listán szereplő pályázókat, valamint minden más pályázót, akit meg kíván hallgatni. Ehhez általa kijelölt egységvezetők vagy igazgatók segítségét veheti igénybe. E meghallgatásokon részt vesz az előadó.

8. E meghallgatások [során] jegyzőkönyvet vesznek fel, amelyet megküldenek a Személyzeti és igazgatási főigazgatóságnak és az előadónak.

9. A [Személyzeti és igazgatási főigazgatóság] írásbeli eljárás útján a kinevezési tanácsadó testülethez fordul, és a kinevezési tanácsadó testület véleményét közli a [Kiadó]hivatal igazgatójával.

10. A [Kiadó]hivatal igazgatója az előválogatási bizottság jelentése, az előadó véleménye, a [Kiadó]hivatal igazgatója által a meghallgatások során készített jegyzőkönyv és a kinevezési tanácsadó testület véleménye alapján hozza meg döntését.

11. A [Személyzeti és igazgatási főigazgatóság] elkészíti a kinevezési okiratot.

12. A [Kiadó]hivatal igazgatója kinevezésre jogosult hatósági minőségében aláírja a kinevezési okiratot.”

 A nyugdíjazásra és rokkantság miatti ellátás biztosítására vonatozó rendelkezések

8        Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának a 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel módosított változata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat vagy új személyzeti szabályzat) 2004. május 1‑jén lépett hatályba. E rendelkezések a 2004. április 30‑ig hatályban lévő rendelkezések (a továbbiakban: korábbi személyzeti szabályzat) helyébe léptek. A személyzeti szabályzat 53. cikke szerint „azon tisztviselőt, akivel kapcsolatban a rokkantsági bizottság úgy találja, hogy alkalmazni kell a 78. cikk rendelkezéseit, azon hónap utolsó napján, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság megállapítja a feladatainak ellátására való tartós alkalmatlanságot, hivatalból nyugdíjazni kell”.

9        A személyzeti szabályzat 78. cikke kimondja:

„Az a tisztviselő, aki a csoportjába tartozó beosztáshoz kapcsolódó feladatok ellátásában akadályozó teljes végleges [helyesen: tartós] rokkantságban szenved, […] rokkantsági támogatásra jogosult.

Az 52. cikket a rokkantsági támogatás kedvezményezettjeire analógia útján kell alkalmazni. Ha a rokkantsági támogatás kedvezményezettje 65 éves kora előtt nyugdíjba vonul anélkül, hogy elérte volna a maximális nyugdíjjogosultságot, az öregségi nyugdíjra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Az öregségi nyugdíj összegét azon besorolási és fizetési fokozat alapján számítják ki, amelybe a tisztviselő a rokkantság beálltakor tartozott.

A rokkantsági támogatás a tisztviselő utolsó alapilletményének 70%‑a. […]

Amennyiben a rokkantság […] foglalkozási megbetegedés miatt […] következett be, a rokkantsági nyugdíj nem lehet kevesebb, mint a létminimum 120%‑a. Ilyen esetben ezen túlmenően a nyugdíjrendszer járulékait teljes egészében az (1b) bekezdésben említett intézmény vagy testület költségvetéséből fizetik.”

10      A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 13. cikke értelmében:

„(1) Az 1. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel az a 65 évesnél fiatalabb tisztviselő, akire vonatkozóan a rokkantsági bizottság a nyugdíjjogosultság megszerzésének ideje alatt olyan tartós teljes rokkantságot állapít meg, amely megakadályozza egy, az előmeneteli csoportja szerinti beosztással járó feladatok ellátásában, és akinek erre való tekintettel meg kell szüntetnie a Közösségeknél fennálló szolgálati jogviszonyát, a munkaképtelenség időtartamára a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíjra [helyesen: támogatásra] jogosult.

(2) […]

A támogatás kedvezményezettje kérésre köteles bármilyen igényelt írásos bizonyítékot benyújtani, és értesíteni intézményét a támogatásra való jogosultságot érintő bármely tényezőről.”

11      A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 14. cikkének első és második bekezdése szerint:

„A rokkantsági támogatás folyósítása iránti jog a tisztviselő – a személyzeti szabályzat 53. cikke szerinti – nyugdíjazását követő naptári hónap első napján nyílik meg.

Amennyiben a volt tisztviselő a támogatásfolyósítás követelményeinek már nem felel meg, vissza kell helyezni az előmeneteli csoportjának megfelelő első beosztásba, amely a besorolási osztályán vagy szolgálatán belül megüresedik, feltéve hogy megfelel az adott beosztásra vonatkozó követelményeknek. Amennyiben visszautasítja a felajánlott beosztást, ugyanazon feltételek mellett megtartja a visszahelyezésre vonatkozó jogát, amennyiben az előmeneteli csoportjának megfelelő, besorolási osztályán vagy szolgálatán belüli következő hely megüresedik; amennyiben másodszor is visszautasítja a beosztást, lemondásra szólítható fel.”

12      A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 15. cikke kimondja, hogy „[a] rokkantsági támogatásra jogosult 63 évesnél fiatalabb volt tisztviselőt az intézmény időközönként orvosi vizsgálatra kötelezheti, hogy meggyőződjön arról, hogy a tisztviselő változatlanul megfelel a nyugdíjfolyósítás követelményeinek”.

 Egyéb releváns rendelkezések

13      A személyzeti szabályzat 3. cikke kimondja:

„A tisztviselő kinevezési okiratának tartalmaznia kell a kinevezés hatálybalépésének időpontját; ez az időpont nem előzheti meg azt az időpontot, amikor a tisztviselő megkezdi tevékenységét.”

14      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 30. cikke szerint:

„1. § A felek képviselői, akik a Törvényszék vagy a Törvényszék által jogsegély nyújtása iránt megkeresett igazságügyi hatóság előtt jelennek meg, az általuk az üggyel vagy a felekkel kapcsolatban, szóban vagy írásban tett nyilatkozatok miatt nem vonhatók felelősségre (mentesség).

2. § A felek képviselői ezenkívül a következő kiváltságokban és kedvezményekben részesülnek:

a)      az eljárással kapcsolatos valamennyi irat és dokumentum mentes mind az átvizsgálás, mind a lefoglalás alól; vita esetén azokat a vámhatóság vagy a rendőrség pecséttel láthatja el, majd késedelem nélkül megküldi a Törvényszékhez annak érdekében, hogy azokat a hivatalvezető és az érdekelt jelenlétében megvizsgálhassák;

b)      a felek képviselői jogosultak arra, hogy a feladataik ellátásához szükséges külföldi fizetőeszközöket számukra kiutalják;

c)      a felek képviselői a feladatuk ellátásához szükséges mértékben szabadon utazhatnak.

3. § Az 1. és 2. § meghatározott kiváltságokat, mentességeket és kedvezményeket kizárólag az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében biztosítják.

4. § A Törvényszék megvonhatja a mentességet, ha úgy ítéli meg, hogy ez nem akadályozza az eljárás megfelelő lefolytatását.”

 A tényállás és az eljárás

 A jogvita előzményei

15      A felperes 1995. szeptember 1‑jén lépett a Bizottság szolgálatába, és ugyanezen a napon kinevezték az Európai Közösségek Kiadóhivatalához. A felperest 2001. január 1‑jén előléptették az A 6 besorolási fokozatba (2004. május 1‑jétől, az új személyzeti szabályzat hatálybalépésétől A*10, majd 2006. május 1‑jétől AD 10 besorolási fokozat). 2002. április 1‑jén a Kiadóhivataltól a Bizottság Vállalkozási főigazgatóságának C 4 egységéhez távozott. 2003. február 16‑tól az Eurostathoz osztották be.

16      2004. március 25‑én a Kiadóhivatal a vitatott állás betöltése céljából közzétette a COM/A/057/04. sz. álláshirdetést (a továbbiakban: álláshirdetés).

17      Az álláshirdetés „Pályázatok” című III. címe kimondja:

„[…]

Ezen állásra az Európai Közösségek intézményeinek A 4, A 5 vagy előléptethető A 6 besorolási fokozatú tisztviselői pályázhatnak, akik úgy vélik, megfelelnek a követelményeknek.

[…]”

18      Az álláshirdetés „Kiválasztási eljárás” című IV. címében az állt, hogy „a pályázatokat kiválasztási bizottság fogja megvizsgálni, amely […] elkészíti a meghallgatásra behívott pályázók [szűkített listáját].”

19      2004. március 31‑én B‑t kinevezték előadónak a vitatott állás kiválasztási eljárásában.

20      2004. április 15‑i levelével a felperes benyújtotta pályázatát a vitatott állásra.

21      A 2004. június 7‑i feljegyzésben a felperest behívták meghallgatásra, amelyre június 21‑én került sor az előválogatási bizottság tagjaival. E bizottság tagja volt C, a Kiadóhivatal igazgatója, valamint D és E, mindketten a Kiadóhivatal egységvezetői, az adminisztratív lebonyolításért pedig E felelt.

22      Az előválogatási bizottság 2004. június 25‑i feljegyzése többek között pontosítja, hogy noha a személyzeti szabályzat szerint az összes pályázó meghallgatható volt, csupán heten vettek részt meghallgatáson az előválogatási bizottság előtt. Ugyanezen feljegyzés betűrend szerint felsorolja a meghallgatások alapján elkészített szűkített listán szereplő neveket: A, F, G és H. Ezen pályázók közül hárman akkor A 5, egy pályázó pedig A 4 besorolási fokozatban volt.

23      2004. július 5‑i levelében a felperes E‑nél a kiválasztási eljárás állása felől érdeklődött. E jelezte, hogy semmiféle felvilágosítást nem adhat, mivel a kiválasztási eljárás még nem ért véget.

24      2004. július 13‑án a szűkített listán szereplő pályázókat a Kiadóhivatal igazgatója kinevezésre jogosult hatósági minőségében meghallgatta, őt magát pedig B segítette. A meghallgatásokat követően a Kiadóhivatal igazgatója ugyanezen a napon, 2004. július 13‑án kiválasztotta A‑t.

25      A „K[inevezésre jogosult hatóságnak az előválogatási bizottság által kiválasztott pályázók meghallgatását követően készült jelentés]” című, 2004. július 15‑i jelentésben, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság és B írt alá, az szerepel, hogy A „az a pályázó, aki a legtöbb garanciát jelenti az egység megfelelő működése számára”.

26      2004. szeptember 7‑én a felperes ismét érdeklődött E‑nél a kiválasztási eljárás állásáról. E levélre nem érkezett válasz. A felperes azt állítja, hogy 2004. november 18‑i levelében utoljára megismételte kérdését. E kérdésre sem érkezett válasz az adminisztráció részéről.

27      2004. november 22‑én a felperes telefonon lépett kapcsolatba E‑vel. Ez utóbbi tájékoztatta, hogy a kiválasztási eljárás egy ideje már lezárult, de az adminisztráció erről elmulasztotta tájékoztatni a sikertelen pályázókat.

28      2004. november 24‑én a felperes 2004. november 19‑i dátummal ellátott feljegyzést kapott a Kiadóhivataltól, melyben tájékoztatták, hogy a pályázatát nem fogadták el.

29      A felperes 2004. november 26‑án a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be, amelyben egyrészt a kinevezésre jogosult hatóságnak az állásra A‑t kinevező határozat és az említett posztra általa benyújtott pályázatot elutasító határozat megsemmisítését, másrészt az A jogellenes kinevezésével és a pályázatát elutasító határozat késedelmes közlésével neki okozott kár megtérítését kérte.

30      2005. március 18‑i határozatával a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a felperes panaszát. E határozatot 2005. március 22‑én adták postára, és annak tartalmáról a felperes 2005. április 23‑án szerzett tudomást.

31      Időközben, 2005. március 14‑én a rokkantsági bizottság – melynek közreműködését a személyzeti szabályzat 53. cikke írja elő – megállapította, hogy a felperes teljes állandó rokkantságban szenved, amely megakadályozza az előmeneteli csoportja szerinti beosztással járó feladatai ellátását, és ezért a felperest felmentették a Bizottságnál betöltött állásából. A rokkantsági bizottság pontosította, hogy a rokkantság és a korábbi szakmai tevékenység közötti összefüggést később fogja megvitatni, amint a releváns információk rendelkezésre állnak.

32      A kinevezésre jogosult hatóság 2005. március 31‑i határozatában, amely ugyanazon a napon lépett hatályba, nyugdíjazta a felperest, és a személyzeti szabályzat 78. cikkének harmadik bekezdésének megfelelően kiszámított rokkantsági támogatást biztosította számára.

33      2005. október 6‑án a felperest a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján orvosi vizsgálatra hívták be, amelynek időpontját 2005. december 14‑re tűzték ki.

34      2006. november 8‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a felperesen elvégzett orvosi vizsgálat alapján elismeri a felperes korábbi állapotának súlyosbodását, és ebből következően az állapotának súlyosbodásával közvetlenül összefüggő orvosi kezelések költségeit a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján a felperes állapotának stabilizálódásáig megtérítik számára. A Bizottság azt is pontosította, hogy a tisztviselők baleset vagy foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat 19. cikke értelmében a felperes köteles tájékoztatni az adminisztrációt egészségi állapota változásáról. Ez alapján arra kérték a felperest, hogy töltessen ki egy orvosi igazoló formanyomtatványt a kezelőorvosával. E tekintetben pontosították, hogy amennyiben az adminisztráció legkésőbb 2007. május 8‑ig nem kapja meg e kitöltött formanyomtatványt, a felperest gyógyultnak fogja tekinteni.

35      2007. március 28‑án a Bizottság emlékeztette a felperest, hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 15. cikke szerint az intézmény időszakonként megvizsgáltathatja a rokkantsági nyugdíjban részesülő, és 63. életévüket még be nem töltött korábbi tisztviselőket. Ezért a Bizottság arra kérte a felperest, hogy szíveskedjen megküldeni a jelenlegi egészségi állapotáról szóló, és a rokkantsági állapot fenntartásának szükségességéről vagy szükségtelenségéről „rendelkező” orvosi igazolást.

 Az elsőfokú eljárás

36      2005. június 17‑én az akkor 40 éves felperes keresetet indított az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt, melyben a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, az ő pályázatát elutasító határozat, valamint az ugyanezen állásra A‑t kinevező határozat megsemmisítését kérte; e keresetet a T‑225/05. számon vették nyilvántartásba.

37      2005. október 3‑án a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emelt a T‑225/05. sz. ügyben a megsemmisítés iránti kérelemmel és a kártérítési kérelemmel szemben is. 2005. november 15‑én a felperes benyújtotta az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit. 2005. december 8‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság úgy döntött, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

38      2005. december 15‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 333., 7. o.) 3. cikkének (3) bekezdése alapján az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé utalta. A keresetet a Közszolgálati Törvényszék hivatala F‑44/05. számon vette nyilvántartásba.

39      2007. szeptember 10‑én a felperes többek között azt kérte a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy továbbítsa a bűnüldöző hatóságoknak az eljárási iratok másolatát, és tegyen panaszt a Bizottság ellen az azokban szereplő, az előválogatási bizottság munkájának kezdetére vonatkozó pontatlan állítások miatt. Emellett a felperes azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a kártérítés iránti kérelem elbírálásakor vegye figyelembe a Bizottság nyilatkozatainak pontatlanságát. E tekintetben a felperes azt kérte a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörével élve kötelezze a Bizottságot azon nem vagyoni kár megfelelő megtérítésére, amelyet a felperesnek pontatlan nyilatkozataival okozott.

40      A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2008. szeptember 25‑én hozta meg ítéletét a Strack kontra Bizottság ügyben, amely ítélet rendelkező részének 1. pontjában az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítése iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította, 2. pontjában megsemmisítette a felperesnek a vitatott állásra benyújtott pályázatát elutasító határozatot, 3. pontjában a Bizottságot 2000 euró kártérítés megfizetésére kötelezte, 4. pontjában a keresetet ezt meghaladó részében elutasította, 5. pontjában kimondta, hogy a felperes maga viseli saját költségeinek felét, 6. pontjában pedig arra kötelezte a Bizottságot, hogy saját költségein felül viselje a felperesnél felmerült költségek felét.

41      Ezen ítéletben a Közszolgálati Törvényszék a felperes azon kérelmére vonatkozóan, amely az ügy iratairól készült másolat bűnüldöző hatóságok részére történő továbbítására és annak alapján panasz előterjesztésére vonatkozott, kimondta, hogy e kérelemnek hatáskör hiánya miatt nem tehet eleget (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 49. pontja).

42      Ami a kereset tárgyát illeti, a Közszolgálati Törvényszék pontosította, hogy a felperes megsemmisítés iránti kérelmeit úgy kell értelmezni, mint amelyek célja egyrészt az A‑t a vitatott állásra kinevező határozat megsemmisítése, másrészt a felperes pályázatot elutasító határozat megsemmisítése (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontja).

43      A megsemmisítés iránti kérelmek vizsgálatának végeztével a Közszolgálati Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a vitatott állásra A‑t kinevező határozat megsemmisítésére irányuló kérelmet (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 80. pontja), és részben helyt adott a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemnek (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 202. pontja).

44      A vitatott állásra A‑t kinevező határozat megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlanságára vonatkozó indokolásban a Közszolgálati Törvényszék rámutatott, hogy a felperest 2005. március 31‑én nyugdíjazták, és számára rokkantsági támogatást biztosítottak, így a kereset benyújtásakor, 2005. június 17‑én a felperes már nem dolgozott a Bizottságnál, tehát nem állhatott szándékában a vitatott állás betöltése. Igaz, a felperesnek a Bizottság szolgálatába történő visszahelyezésére volt lehetőség, azonban a Közszolgálati Törvényszék emlékeztetett arra, hogy amikor a felperes által hivatkozott eljáráshoz fűződő érdek jövőbeni jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek kell bizonyítania, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Márpedig a felperes Bizottsághoz való visszahelyezése csupán lehetséges esemény lehetett, melynek bekövetkezése bizonytalan volt. Ilyen körülmények között a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy a felperes feladata olyan rendkívüli körülmény bizonyítása, amely igazolja az eljáráshoz fűződő személyes és fennálló érdek fennmaradását az A‑t kinevező határozat megsemmisítése vonatkozásában, és mivel a felperesnek ilyen körülmény fennállását nem sikerült bizonyítania, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az A‑t kinevező határozat megsemmisítését kérje. Ezzel szemben a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy noha a felperest nyugdíjazták, fennmaradt a vitatott állásra benyújtott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeke, továbbá adott esetben az e határozattal esetleg neki okozott kár megtérítéséhez fűződő érdeke.

45      Az ügy érdemét tekintve a Közszolgálati Törvényszék helyt adott a felperesnek a vitatott állásra benyújtott pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemnek azzal az indokkal, hogy az előválogatási bizottság összetétele nem felelt meg a 2004. április 28‑i határozat 2. cikke (3) bekezdésének. E határozat ugyanis előírja, hogy az előválogatási bizottság legalább egy tagjának más főigazgatóságon kell dolgoznia, mint ahol a betöltendő álláshely található. Márpedig az előválogatási bizottság tagjai mind a Kiadóhivatalnál dolgoztak (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 116. pontja), és a felek nem vitatták, hogy a 2004. április 28‑i határozat alkalmazandó volt az említett hivatalra (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 106. pontja). Ezt követően a Közszolgálati Törvényszék részben helyt adott a felperes kártérítési kérelmeinek azon az alapon, hogy megfosztották az ahhoz fűződő jogától, hogy pályázatát jogszerű feltételek mellett bírálják el, és arra kötelezte a Bizottságot, hogy fizessen a felperesnek 2000 eurót az őt ért nem vagyoni kár megtérítéseként (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 220. pontja).

 A fellebbezési eljárás

46      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. december 8‑án benyújtott beadványában a Bizottság fellebbezett a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet ellen, amely fellebbezést T‑526/08. P. számon vettek nyilvántartásba. A Bizottság szerint elsősorban a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elismerte a felperes ahhoz fűződő érdekét, hogy a pályázatát megsemmisítő határozat megsemmisítését kérje, másodsorban tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felperes nem vagyoni kárának bekövetkezését állapította meg, csupán azon megállapítás alapján, hogy a felperest megfosztották azon jogától, hogy pályázatát jogszerű feltételek között bírálják el, harmadsorban hiányos a Közszolgálati Törvényszék ítéletének indokolása, mivel abban nem szerepelnek azon indokok, amelyek alátámasztanák a felperes nem vagyoni érdekeinek sérelmét.

47      2009. február 10‑én a felperes benyújtotta válaszbeadványát, amelyben csatlakozó fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélettel szemben. A felperes szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítéséhez fűződő semmiféle érdekét nem ismerte el, továbbá hiányos a Közszolgálati Törvényszék indokolása, mivel nem indokolta meg azon megállapítását, amely szerint nincs hatásköre az ügy iratairól készült másolatnak a bűnüldöző hatóság részére történő továbbítására, valamint a Bizottság pontatlan állításai miatt panasz emelése iránti kérelemről való határozathozatalra, valamint a Közszolgálati Törvényszék ennek kimondásával tévesen alkalmazta a jogot. A felperes azt is felrója a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe azt a nem vagyoni kárt, amelyet a kiválasztási eljárás bizonyos szabálytalanságaival okoztak neki, és amelyre a Strack kontra Bizottság ügy alapjául szolgáló eredeti keresetben hivatkozott. Beadványában a felperes emellett kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az Elsőfokú Bíróság továbbítsa az ügy iratainak másolatát a bűnüldöző hatóságoknak és emeljen panaszt a Bizottság ellen az azokban szereplő pontatlan állítások miatt.

48      A visszautaló ítéletben az Európai Unió Törvényszéke egyrészt helyt adott a Bizottság fellebbezésének, azon az alapon, hogy a Közszolgálati Törvényszék három alkalommal tévesen alkalmazta a jogot: egyrészt amikor a felperesnek a pályázatát elutasító határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét sajátosan, és az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítéséhez fűződő érdektől elkülönülten értékelte (a visszautaló ítélet 46. pontja), másrészt amikor a pályázatot elutasító határozat iránti kérelem elfogadhatóságát tévesen a felperes eljáráshoz fűződő érdekére alapította (a visszautaló ítélet 51. pontja), harmadrészt az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására vonatkozó szabályok értelmezése és alkalmazása során, mivel a Közszolgálati Törvényszék anélkül adott helyt a felperes kártérítési kérelmeinek, hogy kötelességének megfelelően konkrétan megállapította volna, hogy a hivatkozott nem vagyoni kár elválasztható‑e a pályázatot elutasító határozat megsemmisítését megalapozó jogellenességtől, amely ebben az esetben nem orvosolható teljes mértékben az említett megsemmisítéssel (a visszautaló ítélet 59. pontja).

49      Az Európai Unió Törvényszéke másrészt részben helyt adott a felperes csatlakozó fellebbezésének. Ugyanis megállapította, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor mint elfogadhatatlant elutasította a keresetlevélben szereplő, az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítése iránti kérelmet olyan indokkal, amely nem volt alkalmas annak alátámasztására, hogy a felperesnek nem fűződött érdeke e megsemmisítéshez (a visszautaló ítélet 75. és azt követő pontjai).

50      Az Európai Unió Törvényszéke azonban ezt meghaladó részében elutasította a csatlakozó fellebbezést. Kimondta többek között, hogy a Közszolgálati Törvényszék helyesen állapította meg hatáskörének hiányát az elbírálandó jogvitában részes valamely fél azon kérelmének elbírálására, amely lényegében elsősorban annak megállapítására irányult, hogy az ugyanezen jogvitában részes valamely másik fél által tanúsított magatartás büntetőjogi minősítést kaphat, másodsorban annak megállapítására, hogy az említett magatartást az illetékes bűnüldöző hatóságok tudomására kell hozni, harmadrészt pedig ez utóbbiak előtt panasz emelésére. Az Európai Unió Törvényszéke ugyanakkor pontosította, hogy e megállapítás nem akadályozza meg a felperest abban, hogy a Közszolgálati Törvényszéktől kérje – annak eljárási szabályzata 30. cikkének 4. §‑a értelmében – az előtte eljáró jogi képviselők mentességének megvonását az általuk az üggyel kapcsolatban vagy a felekre vonatkozóan tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatok miatt annak érdekében, hogy az említett magatartást az illetékes bűnüldöző hatóságok elé tárják (a visszautaló ítélet 82. pontja).

51      Ami a felperes arra vonatkozó kérelmét illeti, hogy az Európai Unió Törvényszéke továbbítsa a bűnüldöző hatóságoknak az eljárási iratok másolatát, és emeljen panaszt a Bizottság ellen, az Európai Unió Törvényszéke mint elfogadhatatlant elutasította e kérelmet, azon az alapon, hogy a Közszolgálati Törvényszék valamely határozata elleni fellebbezésre irányadó szabályok nem írnak elő olyan jogorvoslati lehetőséget, amely lehetővé teszi az elsőfokú eljárásban részt vevő valamely fél számára, hogy olyan kérelemmel forduljon hozzá, amely lényegében annak megállapítására irányul, hogy az elsőfokú eljárásban részt vevő másik fél magatartása büntetőjogi minősítést kaphat, és határozzon az említett magatartásnak az illetékes bűnüldöző hatóságok tudomására hozataláról (a visszautaló ítélet 124. pontja).

52      Végeredményül az Európai Unió Törvényszéke elsősorban hatályon kívül helyezte a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet rendelkező részének 1., 2., 3., 5. és 6. pontját (a visszautaló ítélet 127. pontja), és a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasította. Másodsorban az Európai Unió Törvényszéke úgy ítélte meg, hogy sem az A kinevezéséről szóló határozat, sem a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről nem áll módjában határozni, mivel nem került megvitatásra az a kérdés, hogy A érdeke megakadályozza‑e az ilyen megsemmisítés kimondását, sem a 2000 euró kártérítés megfizetése iránti kérelemről, mivel a Közszolgálati Törvényszék nem vizsgálta, hogy a felperest ért nem vagyoni kár elválasztható‑e a megállapított jogsértéstől. Ezt követően az Európai Unió Törvényszéke visszautalta az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé abból a célból, hogy döntsön az A kinevezéséről szóló határozat és a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről, valamint a 2000 euró kártérítés megfizetése iránti kérelemről (a visszautaló ítélet 128. pontja). Végezetül az Európai Unió Törvényszéke kimondta, hogy nem határoz a fellebbezési eljárás költségeiről.

53      2010. december 15‑i levelében a Közszolgálati Törvényszék hivatalvezetője az eljárási szabályzat 114. cikke 1. §‑ának megfelelően tájékoztatta a felperest és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Törvényszéke ítéletének kézhezvételétől számított, a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított két hónap áll rendelkezésükre írásbeli észrevételeik benyújtására.

54      A jelen ügyet a második tanácsnak osztották ki, melynek tagjai akkor H. Tagaras elnök, I. Boruta és S. Van Raepenbusch bírák voltak. A tanácselnök mandátumának lejártát és a tanácsok 2011. október 10‑i átszervezését követően e tanács összetétele megváltozott.

55      A felperes és a Bizottság sorrendben 2011. február 21‑én és 2011. április 12‑én nyújtották be írásbeli észrevételeiket.

56      A visszautaló határozatra vonatkozó írásbeli észrevételeiben a felperes – az említett észrevételeken túl – több kérelmet terjesztett elő, amelyek elsősorban arra irányultak, hogy a Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 113. cikke 2. §‑a újabb rendelkezéseinek elfogadásáig függessze fel az eljárást, másodsorban vonja meg a Bizottság képviselőinek mentességét az általuk a Strack kontra Bizottság ügyben tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatok miatt, harmadsorban a Közszolgálati Törvényszék elnöke zárja ki S. Van Raepenbusch bírót, negyedsorban a Közszolgálati Törvényszék ítéljen meg kártérítést az eljárás aránytalan elhúzódása miatt, és amennyiben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy e kártérítési kérelem nem bírálható el közvetlenül a jelen eljárásban, hanem annak önálló kereset tárgyát kell képeznie, azt utalják a hatáskörrel rendelkező bíróság elé.

57      E kérelmek közül azt, amely arra irányult, hogy a Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 113. cikke 2. §‑a újabb rendelkezéseinek elfogadásáig függessze fel az eljárást, valamint azt, amely S. Van Raepenbusch bírónak a Közszolgálati Törvényszék elnöke általi kizárására irányult, a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke 2011. december 8‑i végzésével és 2011. szeptember 29‑i határozatával elutasította.

 A jogkérdésről

58      Mindenekelőtt meg kell határozni a jelen ügy tárgyát.

59      Először is ki kell emelni, hogy a felperes által előterjesztett kérelmek közül még nem született döntés arra vonatkozóan, amely arra irányul, hogy a Közszolgálati Törvényszék vonja meg a Bizottság képviselőinek mentességét az általuk a Strack kontra Bizottság ügyben tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatok miatt, és amely arra irányul, hogy a Közszolgálati Törvényszék ítéljen meg kártérítést a felperes javára az eljárás aránytalan elhúzódása miatt.

60      Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy mivel az Európai Unió Törvényszéke részben hatályon kívül helyezte a Strack kontra Bizottság ügy rendelkező részét, és az ügyet visszautalta a Közszolgálati Törvényszék elé, ez utóbbi az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében a felperes által az F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben előterjesztett kérelmei és jogalapjai tekintetében a visszautaló ítélet alapján jár el, leszámítva a rendelkező résznek az Európai Unió Törvényszéke által hatályon kívül nem helyezett részeit, valamint az említett részek alapját képező megállapításokat, mivel ezek jogerőre emelkedtek.

61      Annak meghatározása érdekében, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek pontosan mely kérelmekről és jogalapokról kell határoznia, emlékeztetni kell arra, hogy a Strack kontra Bizottság ügyben a felperes azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        vegyen tudomást a felperes által a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott keresetről;

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

–        semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes panaszát elutasító 2005. március 22‑i határozatát;

–        semmisítse meg a Bizottság 2004. november 19‑i, a felperes pályázatát elutasító határozatát;

–        semmisítse meg a COM/A/057/04. sz. kiválasztási eljárást;

–        kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizessen meg a felperesnek 5 000 eurót a neki a kiválasztási eljárás jogellenességével és a pályázatát elutasító határozat elkésettségével okozott nem vagyoni kár megtérítéseként;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

62      Ugyanakkor a fent hivatkozott Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből hallgatólagosan azt a következtetést kell levonni, hogy azon kérelmeket, amelyek arra irányulnak, hogy a Közszolgálati Törvényszék vegyen tudomást a felperes által a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott keresetről, és a Közszolgálati Törvényszék nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, a Közszolgálati Törvényszék csupán formai nyilatkozatoknak tekintette, amelyekről nem volt szükséges határozni, ugyanis az említett ítélet e kérelmekről nem rendelkezett. A visszautaló ítélet nem kérdőjelezte meg e megállapítást.

63      Emellett a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy a keresetlevélben szereplő minden megsemmisítésre irányuló kérelem tárgya egyrészt az A‑t kinevező határozat, másrészt a felperes pályázatát elutasító határozat (a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontja). A kereset tárgyának e meghatározását az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítéletben nem vetette el. Mindazonáltal mivel az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítéletben hatályon kívül helyezte a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet rendelkező részének 1., 2., 3., 5. és 6. pontját, a Közszolgálati Törvényszéknek újból határoznia kell a megsemmisítés iránti kérelmekről és a kártérítési kérelmekről.

64      Közelebbről a visszautaló ítélet 46. pontjából az következik, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek újra meg kell vizsgálnia ezek elfogadhatóságát, átfogóan és egységesen figyelembe véve a felperesnek az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét, valamint a felperesnek a pályázatát elutasító határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét.

65      E tekintetben az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítélet 47–51. pontjában pontosította, hogy a felperes megsemmisítéshez fűződő érdeke nem vezethető le abból, hogy érdeke fűződik valamely határozat jogellenességének megállapításához annak érdekében, hogy később az ezzel neki okozott kár megtérítését kérje. Emellett az Európai Unió Törvényszéke többek között a visszautaló ítélet 73–75. pontjában kimondta, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem tagadható meg tőle csupán azért, mert a rokkantsági bizottság által megállapított tartós teljes rokkantság miatt a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikkei alapján hivatalból nyugdíjazták, ugyanis ezen állapot visszafordítható.

66      Ami a megsemmisítési jogalapok megalapozottságát illeti, a visszautaló ítéletből nem tűnik ki, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta volna a jogot az első jogalap elfogadásával és a többi elutasításával. Ezzel szemben a visszautaló ítélet pontosítja, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek meg kell vizsgálnia azt a kérdést, hogy a vitatott állásra kinevezett A érdeke akadályát képezi‑e a kinevezésről szóló határozat és a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítésének (a visszautaló ítélet 128. pontja).

67      Ami az előválogatási bizottság összetételének szabálytalanságára vonatkozó kártérítési kérelmektől eltérő kártérítési követeléseket illeti, rá kell mutatni, hogy a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 211. és azt követő pontjaiban a Közszolgálati Törvényszék e kártérítési kérelmek mindegyikét elutasította. A visszautaló ítéletben az Európai Unió Törvényszéke megerősítette, hogy e kártérítési követelések nem voltak megalapozottak. A Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben alkalmazott megoldás tehát jogerőre emelkedett, így azt visszautalást követően nem lehet a jelen eljárásban megkérdőjelezni.

68      Ami az előválogatási bizottság összetételének szabálytalanságából eredően a felperesnek okozott kár megtérítése iránti kártérítési kérelmeket illeti, az Európai Unió Törvényszéke e kérelmeket visszautalta a Közszolgálati Törvényszék elé, hogy az vizsgálja meg, elválasztható‑e a hivatkozott nem vagyoni kár a megsemmisítéseket megalapozó jogellenességtől, és e kár nem orvosolható‑e teljes egészében az említett megsemmisítésekkel (a visszautaló ítélet 59. és azt követő pontjai).

69      Következésképpen a jelen ügyben az alábbiakról kell határozni:

–        a felperes arra irányuló kérelme, hogy a Közszolgálati Törvényszék vonja meg a Bizottság képviselőinek mentességét a Strack kontra Bizottság ügyben általuk tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatok miatt;

–        arra irányuló kérelem, hogy a Közszolgálati Törvényszék az eljárás aránytalan elhúzódása miatt ítéljen meg kártérítést a felperesnek;

–        az A kinevezéséről szóló határozat és a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelmek annyiban, amennyiben azt kell megvizsgálni, hogy e kérelmek elfogadhatók‑e, és ha igen, A érdeke nem képezi‑e akadályát e megsemmisítéseknek;

–        azon károk megtérítése iránti kérelmek, amelyek a felperest az előválogatási bizottság összetételének szabálytalanságából eredően érhették.

 A Bizottság képviselőit megillető mentességnek az eljárás során tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatok miatti megvonására irányuló kérelemről

70      A Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet meghozatalához vezető eljárásban a felperes felhívta a figyelmet, hogy a Bizottság képviselői által az eljárás során bemutatott két irat ellentmond az ugyanezen képviselők által az ellenkérelemben előadottakkal, amely szerint az előválogatási bizottság 2004. május 1‑je előtt kezdte meg munkáját, aminek az volt a következménye, hogy a kiválasztási bizottságokra vonatkozó új szabályozás rá nem vonatkozott. A felperes kétségeinek adott hangot arra vonatkozóan, hogy a Bizottság képviselői nem kísérelnek‑e meg megtévesztéshez folyamodni az eljárásban, és írásbeli észrevételeiben azt kérte a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy az eljárási szabályzat 30. cikkének 4. §‑e alapján vonja meg a Bizottság érintett képviselőinek mentességét. A felperes szerint a Bizottság érintett képviselőit megillető mentesség megvonása nem ellentétes az eljárás érdekeivel, mivel a részleges hatályon kívül helyezést követő visszautalás eredményeként a jelen ügyben folyó eljárás olyan szakaszába érkezett, amelyben a felek befejezték érveik előadását.

71      A Közszolgálati Törvényszék kérdésére 2012. március 6‑án a Bizottság minden érintett képviselője benyújtotta észrevételeit a mentesség felperes által kért megvonására vonatkozóan. Ezután a felperes és a Bizottság is állást foglalt az említett észrevételekre vonatkozóan, 2012. április 16‑i és 2012. március 26‑i levelükben.

72      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 30. cikkének 1. §‑a szerint „[a] felek képviselői, akik a Törvényszék vagy a Törvényszék által jogsegély nyújtása iránt megkeresett igazságügyi hatóság előtt jelennek meg, az általuk az üggyel vagy a felekkel kapcsolatban, szóban vagy írásban tett nyilatkozatok miatt nem vonhatók felelősségre (mentesség)”. Ugyanezen cikk 3. §‑a és 4. §‑a kimondja, hogy e mentességet „kizárólag az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében biztosítják” és a Törvényszék megvonhatja a mentességet, ha ez „nem akadályozza az eljárás megfelelő lefolytatását”.

73      Hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezéseket a Bíróság alapokmánya 19. cikkének ötödik bekezdése fényében kell értelmezni, amely e rendelkezések jogi alapjául szolgál, és amely kimondja, hogy „[e] meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a Bíróság előtti eljárás folyamán az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően rendelkeznek azokkal a jogokkal és biztosítékokkal, amelyek feladataik független ellátásához szükségesek”.

74      E rendelkezések értelmezése során azt is figyelembe kell venni, hogy a felek képviselőinek mentessége az Európai Unió alapjogi Chartájának 11. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 10. cikkében szereplő véleménynyilvánítás szabadságát tükrözi. E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bírósága az ügyvédnek a büntetőeljárásban való véleménynyilvánításával kapcsolatban többek között kimondta, hogy „az ügyvédet sajátos jogállása az igazságszolgáltatás középpontjába helyezi, a jogalanyok és a bíróságok közötti közvetítővé teszi, amely magyarázatot ad az ügyvédi kamarák tagjai számára általában előírt magatartási szabályokra. [A]z általuk kifejtett gondolatok és közölt információk tartalma mellett az [EJEE] 10. cikke védi a kifejezésmódjukat is. [A]z ügyvédet a bírósági tárgyalóteremben megillető véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, és bizonyos érdekek, mint amilyen a bíróságok tekintélye, kellően fontosak ahhoz, hogy e jog korlátozását igazolják. Mindazonáltal a […] védőügyvéd véleménynyilvánítási szabadságának korlátozására valamely demokratikus társadalomban csak kivételesen kerülhet sor” (EJEB, 2005. december 15‑i Kyprianou kontra Ciprus ítélet 173. és 174. §).

75      Igaz ugyan, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás nem büntetőeljárás, ez azonban nem változtat azon, hogy az EJEE 10. cikke, ahogyan azt az Emberi Jogok Európai Bírósága értelmezte, általánosságban védi az ügyvédek véleménynyilvánítási szabadságát, és hozzájárul a méltányos eljáráshoz való jog gyakorlati megvalósításához. Így a fent hivatkozott Kyprianou kontra Ciprus ítélet 175. pontjában az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy „az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megőrzése érdekében a nyilvánosságnak bíznia kell az ügyvédek azon képességében, hogy hatékonyan tudják képviselni a jogalanyokat[. e]bből következik, hogy [az ügyvédre kiszabott büntetés esetleges] visszatartó hatása olyan fontos tényező, amelyet figyelembe kell venni a gondos igazságszolgáltatás keretében a bíróságok és az ügyvédek közötti megfelelő egyensúly kialakításakor”.

76      Végül az eljárási szabályzat 30. cikkének értelmezéséhez figyelembe kell venni az alapjogi charta 47. cikkének első és második bekezdését, amely a bíróság előtti hatékony jogorvoslat alapvető jogának biztosítására irányul, ideértve a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez (a költségmentességhez való joggal kapcsolatban lásd a C‑279/09. sz. DEB Deutsche Energiehandels‑ und Beratungsgesellschaft mbH ügyben 2010. december 22‑én hozott ítélet 45. és 46. pontját).

77      A fentiek fényében kell megvizsgálni a Bizottság képviselőit megillető mentességnek a Strack kontra Bizottság ügyre vonatkozó eljárásban történő megvonására irányuló kérelmet.

78      Mindazonáltal a felperes által előterjesztett kérelem megalapozottságának megvizsgálása előtt meg kell vizsgálni annak elfogadhatóságát. Igaz, az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítélet 82. pontjában megállapította, hogy az összes félnek lehetősége volt a mentesség megvonása iránti kérelemmel fordulni a Közszolgálati Törvényszékhez annak érdekében, hogy később az illetékes bűnüldöző hatóságokhoz tudjon fordulni, azonban rá kell mutatni, hogy az eredeti eljárásban a felperes nem kérte a Bizottság képviselőit megillető mentesség megvonását, így az Európai Unió Törvényszékének nem volt lehetősége nyilatkozni a visszautaló ítéletben a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 30. cikkének terjedelméről. Ugyanígy a Közszolgálati Törvényszék semmilyen erre vonatkozó döntését sem vizsgálta felül a fellebbviteli bíróság. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a visszautaló ítéletet csupán obiter dictumnak kell tekinteni, amelyet a felperes azon állítására adott válaszként fogalmaztak meg, amely szerint az igazságszolgáltatás megtagadásának minősül, ha a Közszolgálati Törvényszék a hatáskörének hiányát állapítja meg azon kérdésre vonatkozóan, hogy valamely fél magatartása büntetőjogi minősítést kaphat‑e.

79      Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 30. cikke nem mondja ki kifejezetten, hogy a felek jogosultak a mentesség megvonása iránti kérelem előterjesztésére. Márpedig, tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzat 30. cikkében előírt mentesség célja a felek képviselőinek az esetleges üldözéstől való védelme, és tekintettel e rendelkezésnek a fentiekben kifejtett ratio legisére, a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy csupán akkor szükséges határoznia a mentesség megvonása iránti kérelemről, ha azt valamely bíróság vagy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság nyújtotta be. Mivel nem ez a helyzet, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, nem adhat helyt a felek valamelyike által előterjesztett, mentesség megvonása iránti kérelemnek, mivel ez nem tartozik a Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe.

80      Ebből következik, hogy a jelen ügyben a felperes által előterjesztett, mentesség megvonása iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 Az eljárás aránytalan elhúzódása miatti kártérítés iránti kérelemről

81      Az írásbeli észrevételekben szereplő, a felperes által a jelen, visszautalást követő eljárásban előterjesztett, az eljárás aránytalan elhúzódása miatti kártérítés iránti kérelem elbírálására külön végzésben került sor (a Közszolgálati Törvényszék F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. december 7‑én hozott végzése). E végzésben a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy kérelmének alátámasztására a felperes három különböző eljárás időtartamára hivatkozott, vagyis a vitatott állás betöltésére irányuló igazgatási eljárás, a pert megelőző eljárás, valamint a bírósági eljárás időtartamára.

82      A Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányát állapította meg a bírósági eljárás időtartamán alapuló kártérítési kérelem elbírálására, mivel a hivatkozott kár nem a felperes és a Bizottság közötti munkaviszonyból ered, hanem a határozathozatal állítólagosan az uniós bíróságoknak betudható késedelméből, ezért a Közszolgálati Törvényszék az F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. december 7‑én hozott végzéssel az Európai Unió Törvényszéke elé utalta a felperes által előterjesztett kérelmet annyiban, amennyiben az a bírósági eljárás aránytalan elhúzódására vonatkozott. E kártérítési kérelmet az Európai Unió Törvényszékének Hivatala T‑670/11. sz. alatt vette nyilvántartásba.

83      Az Európai Unió Törvényszékének Hivatalához 2012. január 12‑én benyújtott levelében a felperes azt kérte, hogy a bírósági eljárás aránytalan elhúzódása miatti kártérítési kérelmét tekintsék okafogyottnak és a T‑670/11. sz. ügyet töröljék az Európai Unió Törvényszékének nyilvántartásából.

84      2012. február 16‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. december 7‑én hozott, a bírósági eljárás aránytalan elhúzódása miatti kártérítési kérelmet az Európai Unió Törvényszéke elé utaló végzéssel szemben. E fellebbezést az Európai Unió Törvényszékének Hivatala T‑65/12. P. sz. alatt vette nyilvántartásba.

85      A T‑670/11. sz. ügyben 2012. január 26‑án hozott végzésével az Európai Unió Törvényszékének elnöke elrendelte az ügy törlését az Európai Unió Törvényszékének nyilvántartásából.

86      A T‑65/12. P.sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2012. június 12‑én hozott végzéssel az Európai Unió Törvényszéke elutasította a felperes által az F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. december 7‑én hozott, a bírósági eljárás aránytalan elhúzódása miatti kártérítési kérelmet az Európai Unió Törvényszéke elé utaló végzéssel szemben benyújtott fellebbezést, azon az alapon, hogy a megtámadott végzés ellen nem volt helye fellebbezésnek.

87      Ami a kártérítési kérelemnek a vitatott állás betöltésére irányuló igazgatási eljárás és a pert megelőző eljárás aránytalan elhúzódására vonatkozó részét érinti, rá kell mutatni, hogy ennek alátámasztására a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy szándékosan elhúzta ezen eljárásokat, azáltal hogy nyilvánvalóan helytelen eljárást alkalmazott az állás betöltésére, a felperest ezen eljárás eredményéről közvetlenül nem tájékoztatta, és a pert megelőző eljárás során nem fogadta el a szükséges kiigazító intézkedéseket, gyakorlatilag kimerítve a pert megelőző eljárás határidejét.

88      E tekintetben szigorúan az igazgatási eljárást tekintve, emlékeztetni kell arra, hogy a gondos ügyintézés elve alapján a kinevezésre jogosult hatóság minden igazgatási eljárás lefolytatása során köteles ésszerű határidőt betartani (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítéletének 163. pontját).

89      A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a vitatott állás betöltésére irányuló igazgatási eljárás 2004. március 24‑én kezdődött, az álláshirdetés közzétételével, és a felperesre vonatkozóan 2004. november 19‑én fejeződött be, amikor tájékoztatták arról, hogy a pályázatát nem fogadták el. Ezután meg kell állapítani, hogy az igazgatási eljárás időtartama körülbelül nyolc hónap volt, amely nem tekinthető ésszerűtlennek, tudva többek között, hogy a vitatott állásra 2004. április 15‑ig lehetett pályázatot benyújtani, és az előválogatási eljárás négy szakaszból állt: egyrészt a pályázatoknak a szűkített lista elkészítése céljából az előválogatási bizottság általi megvizsgálásából, másrészt a kinevezésre jogosult hatóságnak a szűkített listán szereplő vagy bármely más, általa meghallgatni kívánt pályázóval folytatott meghallgatásából, harmadszor a kinevezési tanácsadó bizottság véleményezéséből, negyedszer a kinevezésről szóló határozatnak a kinevezésre jogosult hatóság általi elfogadásából.

90      Ami a pert megelőző eljárást illeti, az három hónapig és harminc napig tartott, amely nem minősül aránytalan elhúzódásnak. Mindenesetre a pert megelőző eljárás időtartama elvileg nem húzódhat el, a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt különböző határidők miatt, így amikor kérelemre indul, annak időtartama nem haladhat meg tizennégy hónapot és tíz napot, amikor pedig panasz alapján indul, ahogyan a jelen ügyben is, tíz hónapot és tíz napot.

91      Következésképpen a vitatott állás betöltésére irányuló igazgatási eljárás és a pert megelőző eljárás aránytalan elhúzódására alapított kártérítési kérelmet el kell utasítani.

 Az A kinevezéséről szóló határozat és a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről

 A megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatóságáról

–       A felek érvei

92      A Bizottság az F‑44/05. sz. ügyben benyújtott, és a külön beadványban előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásban kifejtett megfontolásokra hivatkozó ellenkérelmében azt állítja, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke az eljáráshoz, mivel semmilyen előnye nem származna a megtámadott határozatok megsemmisítéséből. A felperesnek ugyanis nem állhat szándékában betölteni a vitatott állást, mivel tartós teljes rokkantság miatt a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke értelmében nyugdíjazták.

93      A jelen, visszautalást követő eljárásban előterjesztett írásbeli észrevételeiben a Bizottság azt állítja, hogy a visszautaló ítélet megerősíti, hogy az A kinevezéséről szóló határozat és a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a felperes nem juthat előnyhöz az említett határozatok megsemmisítése révén.

94      Egyrészt a Bizottság rámutat, hogy az Európai Unió Törvényszéke a Bíróságnak a C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletére támaszkodott annak megítéléséhez, hogy a rokkantsági bizottság által elismerten tartós teljes rokkantságban szenvedő, és a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjazott tisztviselő megőrzi‑e eljáráshoz fűződő érdekét. Márpedig ezen ítéletben a Bíróság pontosította, hogy a rokkanttá nyilvánított tisztviselő akkor nem őrzi meg ezen érdekét, ha a szolgálatba való visszahelyezésének lehetősége nem valós, hanem hipotetikus. Mivel a Bizottság úgy véli, hogy semmi sem mutat arra, hogy a felperes a közeljövőben újra alkalmas lesz arra, hogy a Bizottság szolgálatába lépjen, ebből arra következtet, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke az eljáráshoz.

95      Másrészt a Bizottság azt állítja, hogy a visszautaló ítéletben az Európai Unió Törvényszéke megállapította, hogy valamely felperesnek nem fűződhetett érdeke a valamely tisztviselőt valamely állásra kinevező határozat megsemmisítéséhez, ha a hiba súlyát figyelembe véve és a fennálló érdekek mérlegelését követően az állapítható meg, hogy a jogsértő határozat megsemmisítése az e határozatot érintő hibához képest aránytalan szankció volna. Márpedig a jelen ügyben az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítése aránytalan szankció volna. Először is az említett határozatot érintő szabálytalanság nem jogi hiba vagy nyilvánvaló mérlegelési hiba, hanem egyszerű eljárási hiba, ráadásul elhanyagolható, mivel az előválogatási bizottság határozatát érinti, nem pedig a kinevezésre jogosult hatóságét. Továbbá az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítése a jogbiztonság elvébe ütközne, mivel annak elfogadása óta hét év telt el. Végül a szolgálati érdekkel ellentétes volna újrakezdeni valamely olyan állás betöltésére irányuló eljárást, amelyre vonatkozóan a felperes semmilyen módon nem támasztotta alá, hogy a közeljövőben pályázni tudna.

96      A maga részéről a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése járhat számára előnnyel. A pályázatát elutasító határozatot illetően a felperes hangsúlyozza, hogy mivel tartós teljes rokkantság miatti hivatalból történő nyugdíjazása nem végleges, nem zárható ki, hogy egyszer be tudja tölteni a vitatott állást. Ami az A kinevezéséről szóló határozat megsemmisítését illeti, mivel az e határozat megsemmisítése iránti kérelmet határidőn belül terjesztették elő, A‑nak semmiféle joga nincs ahhoz, hogy a vitatott állásban maradjon. Mindenesetre a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem hivatkozhat A helyett annak érdekeire elfogadhatatlansági kifogás emelése céljából, és az ilyen kifogás elkésett, mivel a Bizottság a Közszolgálati Törvényszékhez az eredeti eljárásban benyújtott ellenkérelmében nem emelt ilyen kifogást.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

97      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy valamely a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személynek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján benyújtott, a személyzeti szabályzat 90. cikke értelmében neki sérelmet okozó aktus megsemmisítésére irányuló keresete elfogadható legyen, e személynek a keresetindítás időpontjában létrejött és fennálló, ezen aktus megsemmisítéséhez fűződő érdekkel kell rendelkeznie, amely érdek feltételezi, hogy a kérelem – eredményénél fogva – előnnyel járhat számára (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑61/05., T‑108/05. és T‑139/05. sz., Agne‑Dapper és társai kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben 2006. november 29‑én hozott ítéletének 35. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a visszautaló ítélet 43. pontját). A felperes eljáráshoz fűződő érdekét, amely az elfogadhatóság feltétele, a keresetindítás időpontjában kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑147/04. sz., Ross kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott végzésének 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a visszautaló ítélet 44. pontját).

98      Ami a rokkantsági bizottság által elismerten tartós teljes rokkantságban szenvedő és a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjazott tisztviselőt illeti, az ilyen tisztviselő helyzete különbözik a nyugdíjkorhatárt betöltő, lemondó vagy elbocsátott tisztviselő helyzetétől, mert állapota visszafordítható. Az ilyen rokkantságban szenvedő tisztviselő ugyanis még visszahelyezhető az Unió valamely intézményéhez. E tekintetben a személyzeti szabályzat 53. cikkét mint általános szabályt a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 13–15. cikkében írt különös szabályokkal együttesen kell értelmezni. A rokkanttá nyilvánított tisztviselő munkavégzése csupán szünetel, mivel az intézményen belüli helyzetének alakulása a rokkanttá nyilvánítás feltételeinek rendszeresen ellenőrizhető fennállásától függ (lásd a fent hivatkozott Gordon kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. és 47. pontját, valamint a visszautaló ítélet 69. pontját).

99      Emellett a teljesnek tekintett tartós rokkantságban szenvedő tisztviselő, aki visszahelyezhető az intézmények szolgálatába, a jelen ítélet 94. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően megőrzi ahhoz fűződő érdekét, hogy valamely megüresedett állás betöltésére irányuló eljárásban – amelyben részvételét engedélyezték – a pályázatát elutasító határozat és a valamely más pályázót kinevező határozat megsemmisítését kérje annak érdekében, hogy visszahelyezése esetén jelentkezhessen a szóban forgó állásra, vagy csupán annak elkerülése érdekében, hogy a kiválasztási eljárást érintő, hivatkozott szabálytalanságok a jövőben, hasonló eljárás keretében – amelyben ő is részt vehet – ne ismétlődjenek meg. Ez az eljáráshoz fűződő érdek az EK 233. cikk első bekezdéséből (jelenleg EUMSZ 266. cikk, első bekezdés) következik, amelynek értelmében azok az intézmények, amelyek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, kötelesek megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd e tekintetben a C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítélet 50. és 51. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a visszautaló ítélet 70. pontját).

100    Beadványaiban a Bizottság azt állítja, hogy a fent említett ítélkezési gyakorlat, különösen a fent hivatkozott Gordon kontra Bizottság ügyben hozott ítélet szerint ahhoz, hogy a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjazott tisztviselő megőrizze eljáráshoz fűződő érdekét, az szükséges, hogy e tisztviselő visszahelyezésének lehetősége valós legyen, ne csupán hipotetikus.

101    Ugyanakkor, noha a Bíróság a fent hivatkozott Gordon kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontjában valóban rámutatott, hogy „a fellebbező szolgálatba való visszahelyezésének lehetősége nem hipotetikus, hanem valós”, mielőtt kimondta, hogy a tisztviselő nyugdíjazása ellenére megőrizte eljáráshoz fűződő érdekét, e megállapítás nem jelenti azt, hogy az ilyen helyzetben lévő tisztviselőnek csupán akkor fűződik érdeke az eljáráshoz, ha már elfogadott, hogy hamarosan ismét szolgálatra alkalmas lesz; e megállapítás csupán annyit jelent, hogy amíg nincs kizárva, hogy e tisztviselő ismét szolgálatra alkalmas lesz, addig megőrzi eljáráshoz fűződő érdekét. A fent hivatkozott Gordon kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontjából ugyanis kitűnik, hogy ahhoz, hogy a tartós teljes rokkantság miatt nyugdíjazott tisztviselő megőrizze eljáráshoz fűződő érdekét, elegendő a szolgálatba való visszahelyezés lehetőségének fennállása, amely mindaddig fennáll, amíg a tartós teljes rokkantság véglegessé nem válik. A tisztviselő visszahelyezésének bizonyossága tehát egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy e tisztviselő javára elismerjék az eljáráshoz fűződő érdek fennállását. Ugyanis ahogyan az a jelen ítélet 97. pontjában szerepel, a felperes valamely aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke azt feltételezi, hogy e megsemmisítés előnnyel járhat számára, nem pedig azt, hogy e megsemmisítés biztosan előnnyel fog járni.

102    A Bizottság érvének teljes körű megválaszolása érdekében az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítéletben pontosította, hogy a teljes tartós rokkantság miatt a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjazott tisztviselő csupán bizonyos speciális esetekben veszíti el eljáráshoz fűződő érdekét, amikor az említett tisztviselő konkrét helyzetének vizsgálata rámutat, hogy a tisztviselő nem állhat újra munkába az intézményeknél, tekintettel például a rokkantság megvizsgálásával megbízott rokkantsági bizottság következtetéseire, amelyekből kitűnik, hogy a rokkantságot előidéző betegség állandó, és további orvosi felülvizsgálatra nincs szükség, vagy az érdekelt tisztviselő nyilatkozataira, amelyekből kitűnik, hogy semmi esetre sem áll újra munkába valamely intézménynél (a visszautaló ítélet 71. pontja).

103    A jelen ügyben az orvosi bizottság megállapította, hogy a felperes tartós teljes rokkantságban szenved, és a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjazta. Ugyanakkor, mivel állapota visszafordítható, az adminisztráció 2007. március 28‑án emlékeztette a felperest arra, hogy időszakonként megvizsgáltathatja a rokkantsági nyugdíjban részesülő és 63. életévüket még be nem töltött korábbi tisztviselőket (lásd a jelen ítélet 35. pontját). Emellett egyetlen benyújtott irat sem teszi lehetővé annak alátámasztását, hogy a felperes hivatalból történő nyugdíjazása óta végérvényessé vált volna, hogy soha nem fog újra szolgálatba lépni. Mindenesetre az orvosi bizottság feladata volna, hogy adott időpontban nyilatkozzon a felperes újbóli szolgálatba lépéséről, az ilyen értékelés ugyanis orvosi jellegű, így az adminisztráció nem ítélheti meg előre az orvosi bizottság jövőbeli döntésének tartalmát. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes továbbra is igényt tarthat a vitatott állásra, és megőrzi mind az A kinevezéséről, mind a pályázatának elutasításáról szóló határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét, amely határozatok a jelen esetben egymástól elválaszthatatlanok (a továbbiakban: a megtámadott határozatok).

104    A jelen, visszautalást követő eljárásban előterjesztett írásbeli észrevételeiben a Bizottság azt is állítja, hogy a felperesnek azért sem fűződik érdeke a megtámadott határozatok vitatásához, mert az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem érheti el valamely tisztviselő kinevezéséről szóló határozat megsemmisítését.

105    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatban már több alkalommal megállapítást nyert a harmadik személynek a tisztviselő vagy alkalmazott kinevezéséről szóló határozat megsemmisítése iránti kérelmének elfogadhatósága (lásd például az Elsőfokú Bíróság T‑494/04. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2006. november 14‑én hozott ítéletének 66. és 67. pontját), és az uniós bíróság harmadik fél keresete alapján már több alkalommal semmisített meg tisztviselők vagy alkalmazottak kinevezéséről szóló határozatokat (lásd például a Bíróság 29/74. sz., De Dapper kontra Parlament ügyben 1975. január 23‑án hozott ítéletének 16. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑351/99. sz., Brumter kontra Bizottság ügyben 2001. július 20‑án hozott ítéletének 97. pontját).

106    Igaz, amikor a megsemmisítendő aktusból valamely tisztviselőnek vagy alkalmazottnak előnye származik – ami a kinevező határozat esetén igaz –, a bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a megsemmisítés nem minősül‑e az elkövetett szabálytalanság túlzott szankciójának (a Bíróság 24/79. sz., Oberthür kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének 13. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑68/91. sz., Barbi kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének 36. pontja), azonban a bíróság e kötelezettsége nincs hatással a határozat megsemmisítését kérő harmadik fél eljáráshoz fűződő érdekére (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑46/07. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2008. október 22‑én hozott ítéletének 38. pontját).

107    Egyrészt azon kérdés bíróság általi vizsgálata, hogy a megsemmisítés az elkövetett szabálytalanságnak nem aránytalan szankciója‑e, csupán a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata után következhet, mivel az említett vizsgálat figyelembe veszi többek között a megállapított hiba súlyát (a fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 38. pontja).

108    Másrészt még ha a határozat megsemmisítése a megállapított hibának aránytalan szankciója is, a felperesnek előnye származhat az e határozat elleni megsemmisítés iránti kérelemből, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy a szabálytalansággal érintett határozat megsemmisítése aránytalan szankciónak minősül, nem zárja ki, hogy a bíróság helyt adjon e kérelmeknek, de az adminisztrációra bízza a jogvita méltányos megoldásának megkeresését (a Bíróság C‑242/09. sz. Albron Catering ügyben 2010. október 21‑én hozott ítéletének 13. pontja, a Közszolgálati Törvényszék F‑5/08. sz., Brune kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29‑én hozott ítéletének 18. pontja), vagy akár hivatalból kártalanítsa a felperest az elkövetett szabálytalanságért (a fent hivatkozott Oberthür kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 13. és 14. pontja, a Közszolgálati Törvényszék F‑53/08. sz., Bouillez és társai kontra Tanács ügyben 2010. május 5‑én hozott ítéletének 90. pontja).

109    A fentiekből következik, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatok megsemmisítésére irányuló kérelmekkel szemben emelt elfogadhatatlansági kifogás alátámasztására előadott érvek egyike sem megalapozott. Következésképpen ezen elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

 A megsemmisítés iránti kérelmek megalapozottságáról

110    A felperes a következő öt jogalapot hozza fel: elsősorban a 2004. április 28‑i határozat megsértése annyiban, amennyiben az meghatároz bizonyos szabályokat az előválogatási bizottság összetételére vonatkozóan. Másodsorban az új személyzeti szabályzat 11a. cikkének és 22a. cikke (3) bekezdésének megsértése, harmadsorban nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése, negyedsorban az új személyzeti szabályzat 25. cikkének megsértése, és ötödsorban a gondos ügyintézés és a segítségnyújtási kötelezettség megsértése.

111    A Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a 2004. április 28‑i határozat megsértésére vonatkozó jogalapot el kell fogadni, mivel a jelen ügyben alkalmazandó ezen határozat a 2. cikkének (3) bekezdésében kimondja, hogy az előválogatási bizottság tagjai közül legalább háromnak a betöltendő állás besorolási fokozatával és vezetői beosztásával azonos vagy annál magasabb besorolási fokozattal és vezetői beosztással kell rendelkeznie, és egyiküknek más főigazgatóságon kell dolgoznia, mint ahol a betöltendő álláshely található, és a jelen ügyben az előválogatási bizottság összes tagja a Kiadóhivatalnál dolgozott. Az Elsőfokú Bíróság a többi jogalapot azonban mint megalapozatlant elutasította.

112    Az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítéletben nem kifogásolta a Közszolgálati Törvényszék által a felperes jogalapjainak megalapozottságára vonatkozóan alkalmazott megoldást. Ebből következően a Közszolgálati Törvényszék által a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a megsemmisítési jogalapokra vonatkozóan alkalmazott megoldás jogerőre emelkedett (az Elsőfokú Bíróság T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének 46. pontja). Ez a megoldás tehát a jelen ügyben nem kérdőjelezhető meg. Ebből következik, hogy a 2004. április 28‑i határozat megsértésére vonatkozó jogalapot el kell fogadni, a többi jogalapot pedig el kell utasítani.

113    Mielőtt a visszautaló ítéletben foglaltaknak megfelelően megvizsgálnánk, hogy A érdeke akadályát képezi‑e a megtámadott határozatok megsemmisítésének, meg kell jegyezni, hogy észrevételeiben a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a 2004. április 28‑i határozat megsértése nem vonja maga után a megtámadott határozatok megsemmisítését, mivel e hiba nem járt jelentős hatással a megtámadott határozatok megalapozottságára nézve, mégpedig több okból. Először is, mivel az előválogatási bizottság csupán egy tanácsadó szerv, az annak összetételét érintő hibának nincs jelentős hatása a megtámadott határozatokra nézve. Továbbá az előválogatási bizottság tagjait az akkor hatályos szabályok szerint jelölték ki, az a körülmény, hogy a 2004. április 28‑i, a bizottság összetételére vonatkozó szabályokat módosító határozatot visszamenőleg nem alkalmazták, nem teszi lehetővé annak vélelmezését, hogy a bizottság összetételének ebből következően szabálytalan volta befolyásolhatta az A kinevezéséről szóló határozatot. Végül az A kinevezéséről szóló határozat helyes, mivel a Közszolgálati Törvényszék – anélkül, hogy az Európai Unió Törvényszéke ezt kifogásolta volna – kimondta, hogy az A kinevezéséről szóló határozat nem szenved nyilvánvaló mérlegelési hibában.

114    Erre vonatkozóan meg kell állapítani, hogy az előválogatási bizottság véleményét érintő hiba eljárási jellegűnek tűnik, mivel az előválogatási bizottság nem a kinevezésre jogosult hatóság által átruházott hatáskört gyakorol, hanem csupán tanácsadó szerepe van. Márpedig ahogyan arra a Bizottság fent említett, az eljárási hibára vonatkozó érvei emlékeztetnek, ahhoz, hogy az eljárási hiba a megtámadott határozatok megsemmisítését vonja maga után, az szükséges, hogy e hiba hiányában az eljárás más eredményre vezethetett volna (lásd többek között a C‑142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21‑én hozott ítélet 48. pontját). A felperes azonban nem annak bizonyítására köteles, hogy az aktus szükségszerűen más lett volna, ha azt nem érinti a szóban forgó eljárási hiba; ugyanis ahhoz, hogy a külső jogsértés fennállása maga után vonja az érintett aktus megsemmisítést, elegendő, hogy ne legyen teljesen kizárt, hogy az adminisztráció más határozatot hozhatott volna (lásd az értékelővel való előzetes megbeszélés nélkül elfogadott értékelő jelentésre vonatkozóan az F‑4/10. sz., Nastvogel kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítélet 94. pontját).

115    Következésképpen, és anélkül, hogy szükség volna annak eldöntésére, hogy érveivel a Bizottság nem vonja‑e kétségbe az ítélt dolog erejét, mivel a Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy az előválogatási bizottság összetételének szabálytalansága igazolta a felperes pályázatát elutasító határozat megsemmisítését, és az Európai Unió Törvényszéke a visszautaló ítéletben nem kifogásolta e következtetést, az említett érv elutasításához elegendő arra rámutatni, hogy nem zárható ki, hogy ha az előválogatási bizottságot szabályosan alakítják meg, vagyis annak legalább egy tagja nem a Kiadóhivatalnál dolgozott volna, az említett bizottság véleménye eltérő lett volna, és ebből következően a kinevezésre jogosult hatóság más pályázót választott volna a vitatott állás betöltésére.

116    A fentiekből következik, hogy a 2004. április 28‑i határozat megsértésére vonatkozó jogalapnak főszabály szerint a megtámadott határozatok megsemmisítését kell maga után vonnia. Mindazonáltal ahogyan az a jelen ítélet 106. pontjában szerepel, amikor – mint a jelen ügyben is – a megsemmisítendő határozatokból valamely tisztviselőnek előnye származik, a bíróság feladata előzetesen megvizsgálni, hogy a megsemmisítés nem minősül‑e az elkövetett szabálytalanság aránytalan szankciójának (lásd a fent hivatkozott Bouillez és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 82. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

117    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság nem ugyanolyan következményeket rendel a felvételi eljárás befejezésekor hozott határozatok szabálytalanságához abban az esetben, ha tartaléklista létrehozása céljából lefolytatott versenyvizsga befejezésekor hozott határozatokról van szó, mint ha valamely meghatározott állás kinevezés útján történő betöltése céljából szervezett versenyvizsgát befejező határozatokról van szó. Tartaléklista létrehozására irányuló versenyvizsga esetén ugyanis a pályázók nevét az említett listára felvevő összes egyedi határozat megsemmisítése aránytalan szankciónak minősül (a fent hivatkozott Bouillez és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 83. pontja). Ezzel szemben a meghatározott állás betöltésére irányuló belső versenyvizsgát befejező határozatok esetében az uniós bíróság esetről esetre végez vizsgálatot, amelynek során figyelembe veszi az elkövetett szabálytalanság jellegét, valamint mérlegeli az érdekeket.

118    Amikor – ahogy a jelen ügyben is – meghatározott állás betöltésre irányuló belső versenyvizsgát érintő eljárási hibáról van szó, a bíróság megvizsgálja, hogy az említett hiba kizárólag a felperes pályázatának vizsgálatát érintette‑e, vagy az összes pályázatot. Az első esetben az eljárási hibát úgy kell tekinteni, mint amely nem igazolja a sikeres pályázó kinevezéséről szóló határozat megsemmisítését. A második esetben a bíróság mérlegeli a fennálló érdekeket, amelyeket a kereset benyújtásának időpontját figyelembe véve kell értékelni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bouillez és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 85. pontját).

119    Ennek során a bíróság először azt veszi figyelembe, hogy milyen előnye származik a felperesnek a hiba nélküli kiválasztási eljárásból, majd a hibával érintett kiválasztási eljárás befejezésekor kinevezett tisztviselő érdekét, és azt, hogy e tisztviselő jóhiszeműen bízhatott‑e az őt kinevező határozat jogszerűségében. Végül az uniós bíróság a szolgálati érdeket vizsgálja, vagyis többek között a jogszerűség tiszteletben tartását, a jogellenes határozatok megsemmisítése elmaradásának költségvetési következményeit, a jogerős ítélet végrehajtásának esetleges nehézségeit, a szolgálat folytonosságának esetleges sérelmét és a munkahelyi légkör intézményen belüli romlásának veszélyét (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bouillez és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 87–89. pontját).

120    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előválogatási bizottság összetételére vonatkozó szabályok Bizottság általi megsértése a vitatott állásra benyújtott összes pályázatot érintette. El kell tehát végezni a fennálló érdekek mérlegelését.

121    E tekintetben a Közszolgálati Törvényszék rámutat, hogy a felperesnek a megtámadott határozatok megsemmisítéséből származó előnye távolról sem elhanyagolható. Ugyanis a megtámadott határozatok megsemmisítése esetén a Bizottságnak az előválogatási bizottság véleményétől kezdődően újra le kellene folytatnia a pályázatok vizsgálatát az előválogatási bizottság összehívásakor rendelkezésére álló adatok alapján, így nem volna kizárható, hogy ellentétben azzal, ami az előválogatási bizottság 2004. június 25‑i feljegyzésében áll, a felperes szerepelne az említett bizottság által elfogadott pályázók között, vagy akár kiválasztanák a vitatott állásra, és ezután az álláshirdetésnek megfelelően A 4 vagy A 5 besorolási fokozatba léptetnék elő. Igaz, ha a felperest kellett volna kiválasztani a vitatott állásra, az adminisztráció nem tudná visszamenőleg kinevezni az említett állásra, mivel a személyzeti szabályzat 3. cikke kifejezetten kimondja, hogy a kinevezési okirat hatálybalépése nem előzheti meg azt az időpontot, amikor az érintett személy megkezdi tevékenységét, ez azonban nem változtat azon, hogy ilyen esetben a felperesnek előnye származna a keresetéből, mivel az adminisztrációnak meg kellene térítenie azon kárát, amely abból származik, hogy a megállapított hiba miatt nem nevezték ki akkor, amikor kellett volna.

122    Ugyanígy, noha a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles lefolytatni a kiválasztási eljárást, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kinevezésre jogosult hatóság csupán objektív, elegendő és az eljárás megkezdésekor ismeretlen okokból dönthet így (lásd ebben az értelemben a Közszolgálati Törvényszék F‑113/07. sz., Šimonis kontra Bizottság ügyben 2011. április 14‑én hozott ítéletének 90. pontját). A jelen ügyben, még ha megállapítható is ilyen okok fennállása, a felperesnek a megtámadott határozatok megsemmisítéséből eredő előnyhöz fűződő érdeke nem tagadható meg, mivel ebben az esetben az adminisztrációnak meg kellene térítenie a pályázatának az előválogatási bizottság által 2004‑ben történő megfelelő megvizsgálására való esély elvesztéséből eredő kárát.

123    Ami a hibával érintett kiválasztási eljárás befejezésekor kinevezett A tisztviselő érdekeit illeti, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy ez utóbbi nem hivatkozhat a kinevezésére vonatkozó jogos bizalomra, még a megtámadott határozatok elfogadása után nyolc évvel sem, mivel e határozatokat a keresetindítási határidő letelte előtt vitatták (a fent hivatkozott Bouillez és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 88. pontja). A‑nak ugyanis e körülmények között tisztában kellett lennie azzal, hogy kinevezése csak akkor válik véglegessé, ha a felperes keresetét elutasítják.

124    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az A kinevezéséről szóló határozat már teljesedésbe ment, mivel a felek által többek között a tárgyaláson szolgáltatott adatok szerint A már nem tölti be a vitatott állást, és a személyzeti szabályzat 3. cikke miatt az adminisztráció még e határozat megsemmisítése esetén sem tudna visszamenőlegesen más pályázót kinevezni ezen állásra.

125    Végezetül a szolgálati érdeket illetően a Közszolgálati Törvényszék rámutat arra, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése lehetővé tenné a jogszerűség elvének teljes érvényesülését, és arra, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése rendkívüli nehézségekbe ütközne.

126    A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozatokat meg kell semmisíteni, mivel az előválogatási bizottság összetétele szabálytalan volt, és nem zárható ki, hogy az előválogatási bizottság más véleményt adott volna, ha az összetétele szabályos lett volna, továbbá A érdeke nem képezi akadályát e megsemmisítésnek.

 A kártérítési kérelmekről annyiban, amennyiben azok az előválogatási bizottság összetételének szabálytalansága miatt a felperest ért nem vagyoni kárra vonatkoznak

127     A felperes azt állítja, hogy őt az előválogatási bizottság összetételének szabálytalansága miatt kár érte.

128    Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a tisztviselő által megtámadott igazgatási aktus megsemmisítése önmagában megfelelő, és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelenti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet a tisztviselő a megtámadott aktus folytán elszenvedhetett, kivéve ha a tisztviselő olyan nem vagyoni kár bekövetkeztét bizonyítja, amely elválasztható a megsemmisítést megalapozó szabálytalanságtól, és amelynek teljes jóvátételére a megsemmisítés nem alkalmas. Ez az eset áll fenn elsősorban akkor, ha az említett aktusban szereplő, a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, a felperesre nézve sértő bármiféle vélemény szerepel, másodsorban akkor, ha az elkövetett szabálytalanság rendkívül súlyos, harmadsorban pedig amikor a megsemmisítés meg van fosztva a hatékony érvényesüléstől, ezért önmagában nem jelentheti a megtámadott határozattal okozott nem vagyoni kár megfelelő és elégséges jóvátételét (a Közszolgálati Törvényszék F‑66/10. sz., AQ kontra Bizottság ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének 105., 107. és 109. pontja).

129    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a felperest ért nem vagyoni kárt a Bizottság határozati jellegű magatartása okozta. Márpedig meg kell állapítani, hogy a fenti pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szempontjai szerint a megtámadott határozatok megsemmisítése megfelelő jóvátétele minden olyan nem vagyoni kárnak, amely a felperest érhette, mivel elsősorban az említett határozatok nem tartalmaznak semmiféle a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, a felperesre nézve sértő véleményt, másodsorban, még ha az elkövetett szabálytalanság a felperesben frusztráció és igazságtalanság érzését kelthette is, e szabálytalanság nem olyan súlyú, hogy önálló kártérítés megállapítását igazolná, harmadsorban a megtámadott határozatok megsemmisítése nincs megfosztva a hatékony érvényesüléstől, mivel nincs teljesen kizárva, hogy a felperest kinevezzék a vitatott állásra.

130    A fentiek alapján a kártérítési kérelem azon részét, amely a felperesnek az előválogatási bizottság összetételének szabálytalanságával esetlegesen okozott nem vagyoni kárt érinti, mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A költségekről

131    A Strack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet rendelkező részének 5. és 6. pontját, amelynek értelmében a felperesnek kellett viselnie saját költségei felét, a Bizottságnak pedig saját költségeit, valamint a felperesnél felmerült költségek másik felét, az Európai Unió Törvényszéke hatályon kívül helyezte (lásd a visszautaló ítélet 127. pontját). A visszautaló ítéletben az Európai Unió Törvényszéke a költségekről nem határozott. A Közszolgálati Törvényszék feladata tehát, hogy az eljárás különböző szakaszaiban felmerült költségek viseléséről a jelen ítéletben határozzon.

132    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján – valamint ugyanezen szabályzat II. címe 8. fejezetének rendelkezéseire tekintettel – a pervesztes felek kötelesek a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében, ha az méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.

133    A fent kifejtett indokokból az következik, hogy a Bizottság a felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett. A felperes továbbá kifejezetten kérte, hogy a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑a rendelkezéseinek alkalmazását, a Bizottság maga viseli saját költségeit az F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben, a T‑526/08. P. sz., Bizottság kontra Strack ügyben és az F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben, valamint köteles viselni az ezen ügyekben G. Stracknál felmerült költségeket.

A fenti indokok alapján

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE
(második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságának alkalmazottait megillető mentességnek az F‑44/05. sz. ügyben való megvonása iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)      A Közszolgálati Törvényszék az állás betöltésére irányuló igazgatási eljárás aránytalan elhúzódása és a pert megelőző eljárás aránytalan elhúzódása miatti kártérítés iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasítja.

3)      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az A kinevezéséről szóló határozatot, valamint az Európai Közösségek Bizottságának 2004. november 19‑i azon határozatát, amelyben elutasították a G. Strack által az Európai Közösségek Kiadóhivatalának „Ajánlati felhívások és szerződések” egységvezetői álláshelyére benyújtott pályázatot.

4)      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

5)      Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit az F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben, a T‑526/08. P. sz., Bizottság kontra Strack ügyben és az F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben, valamint köteles viselni az ezen ügyekben G. Stracknál felmerült költségeket.

Rofes i Pujol Boruta Bradley

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. október 23‑i nyilvános ülésen.

W. Hakenberg        M. I. Rofes i Pujol

hivatalvezető        elnök

* Az eljárás nyelve: német.