A Törvényszék (kibővített ötödik tanács) T-451/20. sz. Meta Platforms Ireland kontra Bizottság ügyben 2023. május 24-én hozott ítélete ellen a Meta Platforms Ireland Ltd, korábban Facebook Ireland Ltd által 2023. augusztus 3-án benyújtott fellebbezés

(C-497/23. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Meta Platforms Ireland Ltd, korábban Facebook Ireland Ltd (képviselők: D. Jowell KC, D. Bailey barrister-at-law, J. Aitken, D. Das, S. Malhi és R. Haria solicitors, T. Oeyen avocat)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

semmisítse meg a 2020. december 11-i C(2020) 9231 final bizottsági határozattal módosított, az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40628 – „A Facebook adatkezelési gyakorlatai” ügy) 2020. május 4-én hozott C(2020) 3011 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat);

illetve másodlagosan:

a megsemmisítés iránti kérelem második és harmadik jogalapjára vonatkozóan utalja vissza ügyet a Törvényszék elé újbóli vizsgálat céljából; és

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás összes költségének viselésére, valamint a megtámadott ítéletben foglalt költségviselésre való kötelezést a fellebbezés eredményére figyelemmel igazítsa ki.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik.

Az első fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen utasította el a második jogalapot, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 132–155. pontban megállapította, hogy a megtámadott ítélet 132. és 149. pontjában szereplő keresőkifejezések megfelelnek az 1/2003 rendelet¹ 18. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglalt szükségesség elvének. Közelebbről:

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 134., 138., 140., 143. és 146. pontjában, amikor lényegében azt állapította meg, hogy a szükségesség elve már csak azért is teljesül, mert – teljes egészében absztrakt módon vizsgálva – a Bizottság észszerűen feltételezhette, hogy a keresőkifejezések segíthetik annak megállapításában, hogy a vitatott határozat (4) preambulumbekezdésében szereplő magatartás megvalósult-e. A Törvényszék nem tulajdonított semmilyen (illetve elegendő) jelentőséget annak a körülménynek, hogy a Bizottság által kiválasztott, indokolatlanul általános keresőkifejezések, amennyiben azokat a teljes időszak vonatkozásában a letétkezelő valamennyi dokumentumára alkalmazzák, szükségképpen a vizsgálattal semmilyen összefüggésben nem álló dokumentumok jelentős túlsúlyát eredményezik (amelyek közül számos dokumentum érzékeny személyes vagy üzleti szempontból bizalmas információkat tartalmaz) olyan körülmények között, amikor a Bizottság előzetesen tudatában volt annak, hogy ez fog történni.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 136. pontjában, valamint 140., 143. és 146. pontjában is – amelyek egyszerűen a 136. pontra való kereszthivatkozást tartalmaznak – az alternatív, arányosabb keresések tekintetében megsértette az indokolási kötelezettséget.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok a vizsgálat szempontjából „csak azt követően” tekinthetők irrelevánsnak, „hogy a keresőkifejezéseket a felperes adatbázisaiban lefuttatták”. A gyakorlatban az ilyen megközelítés azzal a valós kockázattal jár, hogy a szükségesség elve jogilag érvényesíthetetlenné válik. Korlátlan diszkrecionális jogkört biztosít ugyanis a Bizottságnak, és feleslegessé teszi a szükségesség elvét. A szükségesség (és az arányosság) jogi követelményének nem megfelelő értelmezésével lehetővé teszi azt, hogy a hatóság nyilvánvalóan túlságosan tág keresőkifejezéseket alkalmazzon jelentős számú dokumentumra, ami találatként hatalmas mennyiségű irreleváns és bizalmas dokumentumot eredményez. A 150. pont továbbá figyelmen kívül hagyta és elferdítette a fellebbező azon bizonyítékainak valódi értelmét, amelyek szerint a Bizottság előzetesen tudatában volt annak, hogy keresőkifejezései túlnyomó többségben irreleváns dokumentumokat fognak eredményezni (és így is történt).

A Törvényszék a 152–153. pontban is tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatokra alkalmazandó jogi keretet az információkérés szempontjából relevánsnak tekintse, és lehetővé tette a Bizottság számára, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke alapján végzett helyszíni vizsgálatok során nyújtottakkal egyenértékű biztosítékok vagy szűrők nélkül kérjen dokumentumokat.

A második fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 120. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, és nem adott megfelelő indokolást, amikor úgy ítélte meg, hogy „a szükségesség elve Bizottság általi tiszteletben tartásának átfogó értékelése nem megfelelő”.

A harmadik fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen utasította el a harmadik jogalapot, és tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 226–239. pontjában, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság kérhet személyes információkat tartalmazó és egyúttal a fellebbező üzleti tevékenységeihez is kapcsolódó dokumentumokat anélkül, hogy a személyes információk tekintetében bármilyen biztosítékot vagy szűrést biztosítana.

____________

¹ A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).