A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)
2024. február 21.(*)
„Közbeszerzési szerződések – Hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás – Fertőtlenítő robotok európai kórházak számára történő szállítása – Rendkívüli sürgősség – Covid19 – A felperesek közbeszerzési eljárásban való részvételének hiánya – Megsemmisítés iránti kereset – A személyében való érintettség hiánya – A jogvita szerződéses jellege – Elfogadhatatlanság – Felelősség”
A T‑38/21. sz. ügyben,
az Inivos Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság]),
az Inivos BV (székhelye: Rotterdam [Hollandia], képviselik őket: R. Martens, L. Hoet és A. Van Laer ügyvédek)
felperesek
az Európai Bizottság (képviselik: L. André és M. Ilkova, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),
a tanácskozások során tagjai: D. Spielmann elnök, V. Valančius, R. Mastroianni, M. Brkan (előadó) és Tóth T. bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel a 2021. május 21‑i Inivos és Inivos kontra Bizottság végzésre (T‑38/21 R, nem tették közzé, EU:T:2021:287),
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. február 28‑i tárgyalásra,
tekintettel V. Valančius bíró megbízatásának 2023. szeptember 26‑i megszűnését követően a Törvényszék eljárási szabályzatának 22. cikkére és 24. cikkének (1) bekezdésére,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetükkel a felperesek, az Inivos Ltd és az Inivos BV, egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján az Európai Bizottság fertőtlenítő robotok beszerzésére vonatkozó, hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló, 2020. szeptember 18‑i határozatának (a továbbiakban: hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat), másrészt az e szerződés odaítéléséről szóló, 2020. november 3‑i határozatnak (a továbbiakban: a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat), valamint a keretszerződések két gazdasági szereplővel történő megkötéséről és e keretszerződések semmisségének megállapításáról szóló, 2020. november 19‑i határozat megsemmisítését, másrészt pedig az EUMSZ 268. cikk alapján az őket emiatt ért kár megtérítését kérik.
A jogvita előzményei
2 Az Egyesült Királyságban és Hollandiában székhellyel rendelkező felperesek az orvosi és a fertőzések megelőzésére és ellenőrzésére szakosodott technológiák területén tevékenykednek.
3 A Covid19‑válsággal összefüggésben a Bizottság úgy határozott, hogy a szükséghelyzeti támogatási eszköz keretében segíti a tagállamokat a belső terek fertőtlenítésére szolgáló robotok kórházaikban való telepítésének támogatásával. A rendelkezésre álló technológiák elemzését követően a választása az autonóm robotok által, ultraibolya (UV) révén történő fertőtlenítésre irányult.
4 A Covid19‑válságból eredő sürgősség alapján a Bizottság 2020. szeptember 18‑án úgy határozott, hogy az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) I. melléklete 11.1. pontja második bekezdésének c) pontjával összhangban hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárást alkalmaz.
5 A közbeszerzési eljárás előkészítése, valamint az érintett piacra és a potenciális beszállítókra vonatkozó információk összegyűjtése érdekében a Bizottság a költségvetési rendelet 166. cikke alapján előzetes piaci konzultációt folytatott, és vizsgálati űrlapot küldött többek között a robotgyártókat tömörítő egyesületeknek és más szervezeteknek.
6 E piaci konzultáció alapján a Bizottság a szállítók széles körű adatbázisát hozta létre, amelyeket ezt követően előre meghatározott szempontok, nevezetesen a CE‑jelölés (szükséges feltétel), a termelési kapacitás (legalább havi 20 egység) és a robotok kórházakban történő telepítésével kapcsolatos tapasztalatok (legalább 10 robot) alapján értékeltek.
7 Hat, e szempontoknak megfelelő szolgáltatót hívtak fel arra, hogy a CNECT/LUX/2020/NP0084 hivatkozási számú, hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében nyújtsanak be ajánlatot, ténylegesen azonban csak hárman nyújtottak be ajánlatot.
8 2020. október 30‑án a költségvetési rendelet 168. cikkének (4) bekezdésével összhangban értékelő jelentés készült a szerződés odaítélése céljából. Két ajánlatot rangsoroltak, a harmadikat pedig elutasították, mivel az nem felelt meg a kiválasztási szempontoknak.
9 2020. november 3‑án az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő az értékelő jelentésben szereplő ajánlásnak megfelelően elfogadta a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozatot.
10 2020. november 19‑én megkötötték az európai kórházak fertőtlenítő robotjaira vonatkozó keretszerződéseket (COVID‑19) a két nyertes ajánlattevővel (a továbbiakban: vitatott keretszerződések), és e szerződések aláírását 2020. december 9‑én, a szerződés odaítéléséről szóló 2020/S 240–592299. sz. hirdetményben bejelentették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
11 2020. november 23‑án a felperesek tudomást szereztek a Bizottság sajtóközleményéről, amelyben a Bizottság bejelentette, hogy a sürgősségi támogatási eszközből származó külön költségvetés keretében 200 fertőtlenítő robotot kíván vásárolni.
12 Sajtóközleményében a Bizottság jelezte, hogy a tagállamok többségének kórházai szükségesnek tartották, és érdeklődésüket fejezték ki e robotok fogadása iránt, amelyek az UV‑fénnyel csupán tizenöt percen belül fertőtleníteni tudtak szabványos méretű betegszobákat, és ily módon hozzájárulhatnak a vírus terjedésének megelőzéséhez és csökkentéséhez. Az eljárást a fertőtlenítendő területen kívül található üzemeltető ellenőrzi az UV‑fénynek való kitettség elkerülése érdekében. E fertőtlenítő robotok vásárlására célzott, legfeljebb 12 millió euró összegű, a szükséghelyzeti támogatási eszközből származó költségvetést bocsátottak rendelkezésre.
13 2020. december 3‑án, mivel a szóban forgó odaítélésre vonatkozóan semmilyen hirdetményt nem tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapja Kiegészítésének az európai közbeszerzési szerződésekről szóló online változatában, és mivel semmilyen információt nem tettek közzé a szóban forgó szerződés odaítéléséről szóló bizottsági határozatról, a felperesek levelet küldtek a Bizottságnak, amelyben kifejezték azon aggodalmukat, hogy nem alkalmazták a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó, a költségvetési rendeleten alapuló szabályokat. Azt is kérték a Bizottságtól, hogy függessze fel vagy szüntesse meg a vitatott keretszerződéseket, és vonja vissza az odaítélésről szóló valamennyi határozatot, és felhívták a Bizottságot arra, hogy hirdetmény előzetes közzétételével újból szervezze meg a közbeszerzési eljárást.
14 2020. december 9‑én a felperesek a szerződés odaítéléséről szóló hirdetményben (HL 2020/S 240‑592299) tudomást szereztek arról, hogy a vitatott keretszerződéseket 2020. november 19‑én már megkötötték.
15 Ezen odaítélésről szóló hirdetményben a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását a következőképpen indokolták:
„Az ajánlatkérő által előre nem látható események által előidézett rendkívüli sürgősség, amelyek körülményei szigorúan megfelelnek az irányelvben megállapított feltételeknek.
Magyarázat:
A Covid19‑világjárvány világszerte és Európában hatalmas nyomást gyakorol az egészségügyi rendszerekre. Ezzel összefüggésben egyes európai kórházakban és hasonló egészségügyi létesítményekben a személyzet és a betegek fokozott biztonságának sürgős biztosítására irányuló erőfeszítésekhez való hozzájárulás érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy a szükséghelyzeti támogatási eszköz keretében támogatja a belső terek fertőtlenítésére szolgáló autonóm robotok alkalmazását (C[2020] 5162 final). Fertőtlenítő robotokat már használnak kórházak fertőtlenítésére, és a Bizottság a Covid19‑válság során számos jelentést szerzett be az e technológiát alkalmazó kórházaktól. Az alkalmazott robotok száma azonban nem elegendő, és távolról sem terjed ki minden olyan kórházra, amelynek közvetlenül kell kezelnie a betegséget. A Bizottság lépéseket tesz e probléma részleges enyhítésére.
Következésképpen hirdetmény előzetes közzététele nélküli kivételes tárgyalásos eljárás alkalmazása szükséges, mivel az intézkedés rendkívül sürgős; e dokumentum elkészítésekor – amint azt fentebb kifejtettük – gyorsan terjed ugyanis a Covid19 második hulláma. Egyes tagállamokban a megbetegedések száma jelenleg magasabb, mint az első hullám csúcsán, és az egészségügyi erőforrások Unió‑szerte egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve. Szükséges tehát, hogy mihamarabb fertőtlenítő robotokat alkalmazzanak annak érdekében, hogy segítsék az egészségügyi szakembereket a világjárvány elleni küzdelemben.”
16 2020. december 24‑én a Bizottság a szerződés odaítéléséről szóló, 2020. december 9‑i hirdetményt (HL 2020/S 251‑626998) követően új hirdetményt tett közzé, amely a legfeljebb 200 fertőtlenítő robot beszerzésének jogalapjaként a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítések: HL 2015. L 275., 68. o.; HL L 202. L 211., 22. o.) helyett a költségvetési rendeletet jelölte meg.
A felek kérelmei
17 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozatot;
– semmisítse meg a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozatot;
– semmisítse meg a vitatott keretszerződések két másik gazdasági szereplővel történő megkötéséről szóló, 2020. november 19‑i bizottsági határozatot;
– nyilvánítsa semmisnek a vitatott keretszerződéseket;
– kötelezze a Bizottságot azon közbeszerzési feltételek közlésére, amelyek alapján a vitatott keretszerződéseket odaítélték;
– közbenső jelleggel határozzon a Bizottság azon felelősségéről, hogy a Bizottság jogellenesen alkalmazott hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárást;
– másodlagosan kötelezze a Bizottságot, hogy az esély elvesztése okán fizessen meg számukra 3 000 000 euró kártérítést;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a felperes részéről felmerült költségeket is.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– másodlagosan utasítsa el a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A megsemmisítés iránti kérelmekről
A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat megsemmisítésére irányuló első kereseti kérelem elfogadhatóságáról
19 Ellenkérelmében a Bizottság az első kereseti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel a felpereseknek egyáltalán nem fűződik érdekük ahhoz, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat megsemmisítését kérjék. A Bizottság szerint ugyanis, mivel a felperesek nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban, nem fűződik érdekük az eljáráshoz. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatásáról szóló határozat megsemmisítése esetén távolról sem biztos, hogy új ajánlati felhívást tesz közzé, és semmi sem garantálja, hogy a felpereseket választják ki.
20 A felperesek úgy vélik, hogy az első kereseti kérelem elfogadható. Előadják, hogy e kereseti kérelem elfogadhatóságának vitatása érdekében nem hozható fel velük szemben az a tény, hogy nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban, mivel távollétük abból ered, hogy a Bizottság nem tett közzé hirdetményt. Úgy vélik, hogy ha a Törvényszék ezen okból az első kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítja, az lehetetlenné teszi a versenytársak számára, hogy vitassák a közbeszerzési szerződések közvetlen odaítélését. A felperesek szerint az eljárásban való részvételük hiánya egyrészt abból ered, hogy a Bizottság nem tett közzé hirdetményt, másrészt pedig nem zárja ki azt, hogy érdekük fűződik az eljáráshoz.
21 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak kizárólag az olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek, amelyek azzal, hogy lényegesen módosítják harmadik személyek jogi helyzetét, érintik az érdekeiket (lásd ebben az értelemben: 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EU:C:1971:32, 42. pont; 1994. március 2‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑316/91, EU:C:1994:76, 8. pont; 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 36. pont).
22 Annak meghatározásához, hogy valamely aktus, melynek megsemmisítését kérik, kivált‑e ilyen joghatásokat, annak tartalmát (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont) és készítésének körülményeit (lásd ebben az értelemben: 2000. február 17‑i Stork Amsterdam kontra Bizottság ítélet, T‑241/97, EU:T:2000:41, 62. pont), valamint a kibocsátójának szándékát kell figyelembe venni (2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 52. pont; lásd még ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 42., 46. és 52. pont). Ezzel szemben a jogi aktus formája a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága szempontjából főszabály szerint lényegtelen (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2005. július 7‑i Le Pen kontra Parlament ítélet, C‑208/03 P, EU:C:2005:429, 46. pont).
23 Így csak azon aktus minősül megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozatnak, amelynek révén a kibocsátó egyértelműen és véglegesen határozza meg álláspontját, olyan formában, amely lehetővé teszi ezen aktus jellegének megállapítását (2016. december 13‑i IPSO kontra EKB ítélet, T‑713/14, EU:T:2016:727, 20. pont; lásd még ebben az értelemben: 1982. május 26‑i Németország és Bundesanstalt für Arbeit kontra Bizottság ítélet, 44/81, EU:C:1982:197, 12. pont).
24 Közelebbről, ha olyan jogi aktusokról vagy határozatokról van szó, amelyek kidolgozása több szakaszban, többek között valamely belső eljárás végén történik, fő szabályként csak azok az intézkedések minősülnek megtámadható aktusnak, amelyek ezen eljárás végén véglegesen meghatározzák a Bizottság álláspontját, kizárva az olyan közbenső intézkedéseket, amelyeknek célja csupán a végleges határozat előkészítése (2002. március 7‑i Satellimages TV5 kontra Bizottság ítélet, T‑95/99, EU:T:2002:62, 32. pont; 2020. december 16‑i Balti Gaas kontra Bizottság és INEA ítélet, T‑236/17 és T‑596/17, nem tették közzé, EU:T:2020:612, 88. pont).
25 A fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat olyan aktusnak minősül‑e, amely véglegesen meghatározza álláspontját, sérelmet okoz‑e a felpereseknek, és megtámadható‑e megsemmisítés iránti keresettel.
26 E tekintetben meg kell vizsgálni e határozat tartalmát. Ez a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás első szakasza, és e határozat egy 2020. szeptember 18‑i feljegyzés formáját öltötte, amelyet a „Mesterséges ismeretek és digitális ipar” igazgatóság igazgatója írt alá. E dokumentum célja annak igazolása, hogy ilyen eljárást alkalmaztak a „Fertőtlenítő robotok a Covid19‑válság elleni küzdelem elősegítése érdekében” című szerződés odaítélésére.
27 A Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában a Bizottság azt állította, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat olyan belső aktus, amely az e döntést meghozó intézmény körén kívül semmilyen joghatást nem vált ki. Csak attól kezdve, hogy a Bizottság egyedi ajánlattételi felhívásokat küldött ki, képzelhető el, hogy ez a határozat joghatásokat vált ki. A hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat ugyanis nem határozza meg azokat a gazdasági szereplőket, amelyek ajánlatot tehetnek. A Bizottság hozzátette, hogy csak a közbeszerzési eljárás egymást követő aktusai válthatnak ki joghatásokat. A közbeszerzési eljárás lefolytatására vonatkozó határozat önmagában nem válthat ki joghatásokat, csak olyan jogi aktusokon keresztül, amelyek azt éppen az olyan eljárás tényleges végrehajtása révén hajtják végre, mint az odaítélésről szóló határozat.
28 A Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszukban a felperesek hangsúlyozták, hogy a Bizottság jogellenes magatartása több döntés eredménye, köztük a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazása, amely döntések azonban elkerülhetetlenül összefüggnek egymással, mivel az ezen eljárás alkalmazására vonatkozó döntés a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozathoz vezetett, és végül lehetővé tette a vitatott keretszerződések megkötését. A felperesek szerint a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat nem tekinthető a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozatot előkészítő aktusnak, hiszen észlelhető joghatásokat vált ki, mivel azokat a feleket, akiket nem hívtak fel ajánlattételre, ipso facto kizárták a közbeszerzési eljárásban való részvételből, és nem volt esélyük arra, hogy a szerződést nekik ítéljék oda. Ezenkívül azokat a gazdasági szereplőket, akiket nem hívtak meg az ezen eljárásban való részvételre, hivatalosan – az első szerződés odaítéléséről szóló hirdetményben – csak 2020. december 9‑én tájékoztatták a keretszerződés odaítéléséről. Következésképpen a felperesek azt állítják, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozatot nem szabad kizárni a Törvényszék bírósági felülvizsgálatából.
29 Meg kell állapítani, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt szükséges ezen eljárás alkalmazása. E dokumentum tehát meghatározza a szóban forgó szerződés odaítélésére alkalmazandó eljárás kiválasztását. Mindazonáltal, amint azt a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában hangsúlyozta, e dokumentumnak nincs címzettje, és nem határozza meg előre azokat a gazdasági szereplőket, akiket e szerződés vonatkozásában ajánlattételre hívnak fel. Ennélfogva az eljárás e szakaszában egyetlen gazdasági szereplőt sem hívtak fel ajánlattételre, következésképpen egyetlen gazdasági szereplőt sem lehetett kizárni abból.
30 Így a jelen ügyben a felperesek ajánlattételre történő fel nem hívásáról szóló döntés testesül meg a szerződés odaítéléséről szóló, nekik sérelmet okozó megtámadott határozatban. A felperesek tehát – feltéve, hogy arról tudomásuk volt – keresetet indíthatnak a keresetük benyújtásakor rendelkezésre álló utolsó aktussal szemben, amely kizárja őket az eljárásból. Márpedig a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat nem minősül a felperesek érdekeit érintő határozatnak, mivel e határozat nem zárta ki őket a szóban forgó közbeszerzési eljárásból. A kereset benyújtásakor a Bizottság már elfogadta 2020. november 3‑án a szerződés odaítéléséről szóló határozatot, amely véglegesen odaítélte a szerződést, és amely azzal a következménnyel járt, hogy véglegesen kizárta a felpereseket a szóban forgó közbeszerzési eljárásból.
31 Következésképpen a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat előkészítő jellegű.
32 Ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint annak érdekében, hogy vitassák a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozattal szembeni keresetüket, nem hozható fel velük szemben az a tény, hogy hogy nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban, emlékeztetni kell arra, hogy a tisztán előkészítő jellegű intézkedéseket érintő esetleges jogszerűtlenségekre hivatkozni lehet azon végleges aktus elleni kereset alátámasztására, amelynek előkészítő szakaszát képezi (lásd: 2020. december 16‑i Balti Gaas kontra Bizottság és INEA ítélet, T‑236/17 és T‑596/17, nem tették közzé, EU:T:2020:612, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügyben a felperesek második kereseti kérelmükben a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítését kérik, ami főszabály szerint lehetőséget biztosít számukra arra, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás választását érintő bármely szabálytalanságra hivatkozzanak, amennyiben az odaítélésről szóló megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelem elfogadható.
33 Következésképpen a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásáról szóló határozat megsemmisítésére irányuló első kereseti kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló második kereseti kérelem elfogadhatóságáról
34 Ellenkérelmében a Bizottság a második kereseti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel a felpereseknek nem fűződik érdekük a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítésének kérelmezéséhez. A Bizottság szerint ugyanis, mivel a felperesek nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban, nem fűződik érdekük az eljáráshoz. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítése nem jelenti azt, hogy a felpereseket választják ki, mivel nem szerepeltek az ajánlattevők között.
35 A felperesek úgy vélik, hogy az első kereseti kérelem elfogadható. Először is előadják, hogy e kereseti kérelem elfogadhatóságának vitatása érdekében nem hozható fel velük szemben az a tény, hogy nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban, mivel távollétük abból ered, hogy a Bizottság nem tett közzé hirdetményt. Úgy vélik, hogy ha a Törvényszék ezen okból az első kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítja, az lehetetlenné teszi a versenytársak számára, hogy vitassák a közbeszerzési szerződések közvetlen odaítélését. A felperesek szerint az a tény, hogy nem vettek részt az eljárásban, nem zárja ki, hogy érdekük fűződik az eljáráshoz. Úgy vélik ugyanis, hogy többek között a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítése azzal a következménnyel jár, hogy versenytársaik tekintetében visszaállnak az egyenlő versenyfeltételek.
36 Másodszor a felperesek azt állítják, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat őket közvetlenül és személyükben érinti. A felperesek ugyanis egyrészt arra hivatkoznak, hogy ugyanazon a piacon működnek, mint azok az ajánlattevők, amelyeknek a szóban forgó szerződést odaítélték, másrészt pedig, hogy tudtak olyan robotokat értékesíteni, amelyek megfeleltek a minőségi szempontok odaítélésről szóló hirdetményben szereplő leírásának. Ennélfogva azt állítják, hogy a Bizottság által a keretszerződés odaítélése céljából szervezett közbeszerzési eljárásban való részvételre alkalmas jelentkezők voltak.
37 Amint arra a Törvényszék a fenti 21. pontban emlékeztetett, csak azok az intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek harmadik személyek érdekeit jogi helyzetük lényeges módosításával érintik, és csak azok minősülnek megtámadható jogi aktusnak.
38 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az eljáráshoz fűződő érdek és a kereshetőségi jog egymástól elkülönülő elfogadhatósági feltételeknek minősülnek, amelyeket valamely természetes vagy jogi személynek együttesen kell teljesítenie ahhoz, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján benyújtott megsemmisítés iránti keresete elfogadható legyen (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
– A megtámadható jogi aktus jellegéről
39 Amint az a fenti 23. pontból kitűnik, csak az a jogi aktus minősül megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozatnak, amellyel a kibocsátó egyértelmű és végleges módon határozza meg álláspontját olyan formában, amely lehetővé teszi ezen aktus jellegének azonosítását.
40 A jelen ügyben, amint az a fenti 30. pontban megállapításra került, a felpereseket nem zárták ki a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásból az ezen eljárás alkalmazásáról szóló, 2020. szeptember 18‑i határozattal, amely még nem határozta meg az ezen eljárásban való részvételre meghívott gazdasági szereplőket, és következésképpen az abból kizárt gazdasági szereplőket. A Bizottság által a hat gazdasági szereplőnek címzett ajánlati felhívás az, amely meghatározta, hogy mely gazdasági szereplőket hívták meg, és mely gazdasági szereplőket nem hívták meg az eljárásban való részvételre. Ezen eljárás keretében azonban a szerződés két ajánlattevőnek történő odaítéléséről szóló hirdetmény volt az az aktus, amely a közzétételével lehetővé tette a felperesek számára, hogy tudomást szerezzenek arról, hogy ezen eljárást e szerződés odaítélése céljából igénybe vették. Következésképpen a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat azzal az automatikus hatással járt, hogy véglegesen megfosztotta a felpereseket attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek ebben az eljárásban, és ezáltal kizárta őket abból. Így a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat hatást gyakorolt a felperesek jogi helyzetére, mivel véglegesen meghatározta a szóban forgó hirdetmény előzetes közzététele nélkül a tárgyalásos eljárásból kizárt gazdasági szereplő jogi helyzetét.
41 Következésképpen a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat keresettel megtámadható jogi aktusnak minősül.
– A felperesek eljáráshoz fűződő érdekéről
42 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat. Ezen érdek bizonyítékát, amelyet a keresetindítás időpontjára vonatkozóan kell elbírálni, és amely minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételének minősül, a felperesnek kell szolgáltatnia (2018. október 18‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, C‑100/17 P, EU:C:2018:842, 37. pont; 2019. március 27‑i Canadian Solar Emea és társai kontra Tanács ítélet, C‑236/17 P, EU:C:2019:258, 91. pont).
43 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat esetleges megsemmisítése alkalmas‑e arra, hogy a felperesek számára előnnyel járjon.
44 A Bizottság azt állítja, hogy nem ez a helyzet, mivel az ilyen megsemmisítés nem jelenti azt, hogy a felpereseket kiválasztják, mivel nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban.
45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közbeszerzési eljárásban való részvétel főszabály szerint érvényesen minősülhet olyan feltételnek, amelynek teljesítése szükséges annak megállapításához, hogy az érintett személy igazolta a szóban forgó szerződés elnyeréséhez fűződő érdekét, vagy az említett szerződést odaítélő határozat állítólagos jogellenessége folytán valamely kár elszenvedésének veszélyét. Mindazonáltal abban az esetben, ha valamely vállalkozás a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében azért nem nyújtott be ajánlatot, mert nem hívták fel ajánlattételre, túlzás, sőt kontradiktórius lenne megkövetelni, hogy részt vegyen az említett eljárásban, jóllehet az ilyen eljárásban való részvételhez szükséges, hogy az ajánlatkérő ajánlattételre hívja fel (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2022. január 26‑i Leonardo kontra Frontex ítélet, T‑849/19, EU:T:2022:28, 25–28. pont).
46 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felpereseknek nem lehetett tudomásuk a szóban forgó hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárásról, és hogy ezen eljárás keretében nem hívták fel őket ajánlattételre. Ennélfogva nem róható fel nekik, hogy nem vettek részt ebben az eljárásban.
47 Ezenkívül meg kell vizsgálni, hogy a felperesek a szóban forgó, hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás tárgyát képező piacon tevékenykedő gazdasági szereplők‑e.
48 E tekintetben az odaítélésről szóló, 2020. december 24‑i hirdetményből kitűnik, hogy a szóban forgó közbeszerzés tárgya 200, UV‑sugárzást használó, fertőtlenítésére szolgáló autonóm robot Bizottság általi beszerzése volt annak érdekében, hogy azokat az európai kórházakban alkalmazni lehessen. A felperesek keresetlevelükben jelezték, hogy „»Ultra‑V« hordozható fertőtlenítő robot[ot gyártanak], amely az állandó szennyeződésmentesítési hatékonyság érdekében UVC fénysűrítő technológiát alkalmazó, fertőtlenítő okos robot”. A felperesek keresetlevelük mellékleteként előterjesztették az „Ultra‑V” robotra vonatkozó bizonyítékokat, valamint e robotra vonatkozóan az Egyesült Királyság nemzeti egészségügyi szolgálata számára készített tudományos értékeléseket. E körülményekből kitűnik, hogy a felperesek UV‑sugárzást használó fertőtlenítő robotot gyártanak.
49 Mindazonáltal a Bizottság a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a felpereseket nem lehetett volna meghívni a szóban forgó közbeszerzési eljárásban való részvételre, mivel ezen eljárás tárgya olyan autonóm robotok beszerzése volt, amelyek egyedül mozognak, ami az általuk gyártott „Ultra‑V” robot esetében nem áll fenn.
50 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez a követelmény nem szerepel sem a Bizottság által azon kiválasztás során alkalmazott szempontok között, hogy mely vállalkozásoknak küldjék meg az ajánlati felhívást, sem pedig a szerződés odaítéléséről szóló, 2020. december 24‑i hirdetményben közzétett odaítélési szempontok között. A Bizottság szerint azonban e követelmény magának a szóban forgó közbeszerzési eljárásnak a tárgyát képezi, mivel az ezen odaítélésről szóló hirdetmény a „Rövid leírás” című II.1.4 címében jelzi, hogy a Bizottság legfeljebb 200 autonóm és könnyen használható, UV‑sugárzással fertőtlenítő robotot vásárol.
51 A felperesek által benyújtott bizonyítékokból kitűnik, hogy az általuk gyártott „Ultra‑V” robot csak a fertőtlenítési folyamatot megelőző előkészítési szakaszban teszi szükségessé üzemeltető beavatkozását. E robot ugyanis hat, „Spectromesnek” nevezett érzékelő segítségével működik, amelyeket az üzemeltető a fertőtlenítés előtt helyez el a helyiségben. A tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperesek pontosították, hogy az üzemeltetőnek a fertőtlenítés előtt csak el kell helyeznie a helyiségben az érzékelőket, ezt követően pedig a robot egyedül mozog ezen érzékelők irányába, ami lehetővé teszi az egyes helyiségekhez való alkalmazkodást, és hatékonyabbá teszi ezt az UV‑sugárzáson alapuló fertőtlenítési megoldást. Ezenkívül az érzékelőket egyetlen alkalommal helyezik el, és nincs szükség arra, hogy ugyanazon helyiség egyéb fertőtlenítése előtt elmozdítsák azokat. Ebből kitűnik, hogy az „Ultra‑V” robot maga a fertőtlenítési folyamat során nem igényel emberi beavatkozást.
52 A fentiekre tekintettel, és mivel a szerződés odaítéléséről szóló, 2020. december 24‑i hirdetmény nem határozza meg a robotok szükséges önállóságának mértékét, meg kell állapítani, hogy a felperesek által gyártott „Ultra‑V” robot az odaítélésről szóló hirdetményben előírtaknak megfelelően autonóm és könnyen használható robotnak minősül.
53 Ebből következik, hogy a felperesek elegendő bizonyítékot terjesztettek elő annak bizonyítására, hogy a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás tárgyát képező, UV‑sugárzást használó autonóm fertőtlenítő robotok piacán tevékenykedtek.
54 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek érdeke fűződik a jogi aktus megsemmisítése iránti kérelem azon célból történő benyújtásához, hogy az uniós bíróság állapítsa meg a vele szemben elkövetett jogsértést, mivel ez a megállapítás alapjául szolgálhat egy esetleges kártérítési keresetnek, amelynek célja a megtámadott jogi aktus által okozott kár megfelelő módon történő megtérítése (lásd: 2014. szeptember 5‑i Éditions Odile Jacob kontra Bizottság ítélet, T‑471/11, EU:T:2014:739, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Márpedig első jogalapjukkal a felperesek éppen azt a döntést vitatják, hogy e kivételes eljárást alkalmazták, és arra hivatkoznak, hogy ezen eljárás alkalmazásának a költségvetési rendelet I. melléklete 11.1. pontja második bekezdésének c) pontjában előírt feltételei nem teljesültek.
56 Ebből következik, hogy a felperesek által benyújtott megsemmisítés iránti kérelmek célja a Bizottság által a szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében velük szemben elkövetett jogellenesség megállapítása oly módon, hogy ez a megállapítás a felperesek kártérítési kérelmének alapjául szolgálhasson. A felperesek ezt a tárgyaláson megerősítették, pontosítva, hogy a Bizottságtól kapott kártérítés lehetővé tenné a piaci egyensúly helyreállítását.
57 A fenti körülmények összességéből következik, hogy a felperesek részéről igazolt a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekük.
– A felperesek kereshetőségi jogáról
58 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.
59 Mivel meg kell állapítani, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat címzettjei a szóban forgó szerződés nyertes ajánlattevői, nem pedig a felperesek, és hogy az ilyen odaítélésről szóló határozat nem minősül általános hatályú rendeleti jellegű jogi aktusnak, meg kell vizsgálni, hogy e határozat közvetlenül és személyükben érinti‑e a felpereseket.
60 Először is azon kérdést illetően, hogy a felpereseket közvetlenül érinti‑e a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt azon követelmény, miszerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie egy természetes vagy jogi személyt, két feltétel együttes teljesülését írja elő, nevezetesen egyrészt azt, hogy az intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, másrészt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (lásd: 2022. július 14‑i Olaszország és Comune di Milano kontra Tanács és Parlament [Az Európai Gyógyszerügynökség székhelye] ítélet, C‑106/19 és C‑232/19, EU:C:2022:568, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Egymás után meg kell vizsgálni, hogy a felperesek megfelelnek‑e ezen két követelmény mindegyikének.
62 Először is meg kell vizsgálni, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorol‑e a felperesek jogi helyzetére.
63 E tekintetben a fenti 40. pontból kitűnik, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat azzal a hatással járt, hogy véglegesen megfosztotta a felpereseket attól a lehetőségtől, hogy a szóban forgó hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban részt vegyenek, és ezáltal kizárta őket abból. Így a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorolt a felperesek jogi helyzetére, mivel véglegesen a szóban forgó hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárásból kizárt gazdasági szereplőként határozta meg jogi helyzetüket.
64 A felperesek jogi helyzetét azonban csak akkor érintheti közvetlenül a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat, ha bizonyítani tudják, hogy az érintett piacon tevékenykedő gazdasági szereplők.
65 A jelen ügyben, amint az a fenti 47–53. pontból kitűnik, a felperesek elegendő bizonyítékot terjesztettek elő annak bizonyításához, hogy az UV‑sugárzást használó autonóm fertőtlenítő robotok piacán tevékenykedtek.
66 Másodszor, a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat azonnali és kötelező hatállyal véglegesen két gazdasági szereplőt jelölt ki a szóban forgó szerződés nyertes ajánlattevőjeként. Mivel ezen odaítélő határozat e tekintetben anélkül fejt ki joghatásokat, hogy további intézkedésre lenne szükség, teljesül a fenti 60. pontban említett második követelmény.
67 Ebből következik, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat közvetlenül érintette a felpereseket.
68 Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat személyükben érinti‑e a felpereseket, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, ezáltal pedig a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.; lásd még ebben az értelemben: 2022. január 20‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet, C‑594/19 P, EU:C:2022:40, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
69 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat vagy sajátos jellemzőik, vagy pedig olyan ténybeli helyzet folytán érinti‑e a felpereseket, amely minden más személytől megkülönbözteti őket.
70 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ha a határozat annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak (2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet, C‑125/06 P, EU:C:2008:159, 71. és 72. pont); lásd még ebben az értelemben: 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 158. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
71 Azon sajátos körülmények között, amikor az ajánlatkérő hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárást alkalmaz, azt a gazdasági szereplőt, akit annak ellenére nem hívtak fel az említett eljárásban való részvételre, hogy teljesíteni tudta az ajánlatkérő által azon vállalkozások kiválasztására alkalmazott szempontokat, amelyeknek az ajánlati felhívást kell kiküldeni, úgy kell tekinteni, hogy a versenytársak olyan szűk köréhez tartozik, amely ajánlatot tudott volna benyújtani, ha meghívták volna az eljárásban való részvételre.
72 A jelen ügyben a Bizottság az ellenkérelemben kifejtette, hogy a szóban forgó eljárásban való részvételre meghívott gazdasági szereplők meghatározásához alkalmazott szempontok a CE‑jelölés, a legalább havi 20 egység termelési kapacitás, valamint a robotok kórházakban való alkalmazása terén szerzett, legalább 10 robotra kiterjedő tapasztalat. A tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság megerősítette, hogy e szempontok egyben a szóban forgó eljárás keretében alkalmazott kiválasztási szempontok is.
73 Így a bírósági eljárás keretében a felperesek rendelkezésére bocsátották azokat a szempontokat, amelyeket a Bizottság annak értékeléséhez használt, hogy mely gazdasági szereplőket hívják fel a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban való részvételre. Ezenkívül a felperesek, amikor a tárgyaláson azt kérdezték, hogy megfelelnek‑e ezeknek a feltételeknek, és hogy e tekintetben bizonyítékokat szolgáltattak‑e, a keresetlevelük A.8. mellékletére hivatkoztak.
74 Először is, ami a CE‑jelölésre vonatkozó szempontot illeti, a felperesek a tárgyaláson azt állították, hogy az „Ultra‑V” robotjuk CE‑jelöléssel rendelkezik, mivel az egyikük olyan holland társaság, amely robotjait az Unióban értékesíti. Ezenkívül, amint arra a felperesek a keresetlevélben hivatkoztak, az „Ultra‑V” robot használati útmutatója feltünteti a CE‑jelölés logóját. Következésképpen meg kell állapítani, hogy e robot megfelelt ennek a szempontnak.
75 Másodszor a termelési kapacitásra vonatkozó szempontot illetően a felperesek a tárgyaláson azt állították, hogy megfelelnek e szempontnak, sőt növelni is tudják a termelési kapacitásukat. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperesek sem a keresetlevélben, annak A.8. mellékletében, sem pedig a válaszban nem terjesztettek elő semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy termelési kapacitásuk elérheti a havi 20 robotot.
76 Harmadszor, ami a robotok kórházakban történő alkalmazása terén szerzett tapasztalatukra vonatkozó szempontot illeti, meg kell állapítani, hogy a felperesek benyújtották az Egyesült Királyság egyetemi kórházai által készített tanulmányokat, valamint a North West Anglia NHS Foundation Trust két higiéniai szakértője által készített jelentést, amelyből többek között kitűnik, hogy legalább 2015 áprilisa óta robotokat értékesítettek az Egyesült Királyság egészségügyi szolgálatának kórházai számára. Ezek a bizonyítékok azonban nem teszik lehetővé az értékesített robotok pontos számának meghatározását.
77 Így, még ha feltételezzük is, hogy a felperesek legalább tíz robotot értékesítettek kórházak számára, ez nem változtat azon, hogy nem bizonyították, hogy az „Ultra‑V” robotra vonatkozó gyártási kapacitásuk havi mennyisége eléri a Bizottság által az ajánlattételre felhívott gazdasági szereplők kiválasztása érdekében meghatározott értéket.
78 Ebből következik, hogy a felperesek nem terjesztettek elő elegendő bizonyítékot annak alátámasztására, hogy eleget tudnak tenni a Bizottság által a hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében azon gazdasági szereplők kiválasztása során alkalmazott szempontoknak, amelyeknek ajánlattételi felhívást küldtek. Következésképpen nem bizonyították, hogy az olyan gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak, amelyeket ajánlattételre és ajánlat benyújtására felhívtak. Ebből következik, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat nem érinti személyükben a felpereseket.
79 Következésképpen a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló második kereseti kérelem elfogadhatatlan.
A vitatott keretszerződések megkötéséről szóló bizottsági határozat megsemmisítésére és azok semmisségének megállapítására irányuló harmadik és negyedik kereseti kérelem elfogadhatóságáról
80 A Bizottság előadja, hogy a harmadik és a negyedik kereseti kérelem elfogadhatatlan annyiban, amennyiben azok a vitatott keretszerződések megkötéséről szóló bizottsági határozat megsemmisítésére, valamint arra irányulnak, hogy a Törvényszék nyilvánítsa e keretszerződéseket semmisnek. A Bizottság azt állítja, hogy a szerződés odaítéléséről szóló megtámadott határozat megsemmisítése nem teszi semmissé a már aláírt szerződéseket, mivel e szerződéseket csak a szerződés tárgyában eljáró bíróság elé terjesztik, és azokat az uniós bíróság az EUMSZ 263. cikk alapján indított megsemmisítés iránti kereset keretében nem semmisítheti meg.
81 Azon kérdést illetően, hogy a keretszerződések megkötéséről szóló határozat megtámadható jogi aktusnak minősül‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében az uniós bíróság csak az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok által elfogadott, harmadik személyekre kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktusok jogszerűségét vizsgálja.
82 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az intézmények által tisztán szerződéses jogviszony keretében elfogadott jogi aktusoknak az EUMSZ 263. cikk keretében történő megsemmisítése iránti kérelmek, amelyektől elválaszthatatlanok, elfogadhatatlanok (lásd: 2018. október 3‑i Pracsis és Conceptexpo Project kontra Bizottság és EACEA végzés, T‑33/18, nem tették közzé, EU:T:2018:656, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2010. június 17‑i CEVA kontra Bizottság ítélet, T‑428/07 és T‑455/07, EU:T:2010:240, 52. pont; 2013. január 29‑i Cosepuri kontra EFSA ítélet, T‑339/10 és T‑532/10, EU:T:2013:38, 26. pont).
83 A jelen ügyben a felperesek a vitatott keretszerződések megkötéséről szóló, 2020. november 19‑i bizottsági határozat megsemmisítését, valamint a Bizottság és a nyertes ajánlattevők között létrejött keretszerződések semmisségének megállapítását kérik. E tekintetben elegendő megállapítani egyrészt azt, hogy a keretszerződések aláírása per definitionem a szerződéses folyamat velejárója, anélkül hogy e tekintetben a jelen ügyben azonosítani lehetne az említett eljárástól elválasztható határozatot, másrészt pedig, hogy az említett keretszerződések valamennyi joghatásukat a szóban forgó szerződő feleket a szerződésekkel összekötő szerződéses jogviszony keretében fejtik ki, amelyek tekintetében a felperesek harmadik személyek.
84 A fenti megfontolásokból következik, hogy a harmadik és a negyedik kereseti kérelem elfogadhatatlan annyiban, amennyiben azok a keretszerződések megkötéséről szóló határozat, valamint a Bizottság és a nyertes ajánlattevők által kötött, említett keretszerződések megsemmisítésére irányulnak.
85 A fentiekre tekintettel a megsemmisítés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A kártérítési kérelemről
86 A felperesek kártérítést kérnek a közbeszerzési eljárásban történő ajánlattételi lehetőség elvesztése miatt, mivel a Bizottság jogellenesen alkalmazta a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárást. A felperesek szerint e kárt ténylegesnek és biztosnak kell tekinteni, mivel véglegesen elvesztették annak esélyét, hogy a szerződést nekik ítéljék oda. Azt állítják, hogy mivel a Bizottság megtagadta azon műszaki és odaítélési szempontok feltárását, amelyek alapján a szerződést odaítélték, nem tudják alátámasztani azt a tényt, hogy ténylegesen elnyerték volna a szerződést. Így a felperesek elsődlegesen azt kérik, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy közölje azokat a közbeszerzési feltételeket, amelyek alapján a vitatott keretszerződéseket odaítélték, és hozzon közbenső határozatot a Bizottság azon felelősségéről, amely szerint a Bizottság jogellenesen, hirdetmény előzetes közzététele nélkül folytatta le a tárgyalásos eljárást, majd egy későbbi szakaszban határozza meg a kártérítés összegét. Másodlagosan 3 000 000 euró kártérítés megfizetését kérik.
87 A Bizottság vitatja ezeket az érveket.
88 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében a szerződésen kívüli felelősség esetén a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően az Unió köteles megtéríteni az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott károkat.
89 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Uniónak az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében a szerveinek a jogellenes magatartása miatti szerződésen kívüli felelősségének a beállásához több kumulatív jellegű feltétel együttes fennállása szükséges, nevezetesen az intézményeknek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges felmerülése, és az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés Ha e feltételek egyike nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy az említett felelősség többi feltételét vizsgálni kellene (lásd: 2013. október 15‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑474/10, nem tették közzé, EU:T:2013:528, 215. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2008. szeptember 9‑i FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 106. és 164–166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
90 A jelen ügyben célszerű előzetesen megvizsgálni az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának a fenti 89. pontban kifejtett második feltételét, vagyis azt, amely annak meghatározására irányul, hogy a felperesek bizonyították‑e az általuk hivatkozott károk ténylegességét.
91 A kár ténylegességére vonatkozó feltételt illetően az Unió felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperest „tényleges és biztos” kár érte. Az ilyen kár bekövetkezését és nagyságát a felperesnek kell bizonyítania az uniós bíróság előtt (lásd: 2011. november 8‑i Idromacchine és társai kontra Bizottság ítélet, T‑88/09, EU:T:2011:641, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
92 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek által hivatkozott kár a közbeszerzési szerződésre vonatkozó ajánlattétel esélyének elvesztése. Márpedig, amint arra a Bizottság hivatkozik, az ajánlat benyújtása nem juttatja előnyhöz az ajánlattevőt, mivel nem garantálja számára, hogy biztos a szerződés elnyerése. Ennélfogva az ajánlattétel esélyének elvesztése nem olyan tényleges és biztos kárnak minősül, amely kártérítés tárgya lehet, hanem hipotetikus kár.
93 Amennyiben a felperesek lényegében a szerződés nekik történő odaítélésére vonatkozó esély elvesztésén alapuló kárra hivatkoznak, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egy szerződés elnyerésére való esély elvesztése csak abban az esetben tekinthető tényleges és biztos kárnak, ha az intézmény vétkes magatartása hiányában kétségtelenül a felperesnek ítélték volna oda az említett szerződést (lásd ebben az értelemben: 2011. június 22‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság végzés, T‑409/09, EU:T:2011:299, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
94 A felperesek a káruk kiszámításakor maguk is elismerik, hogy figyelembe kell venni annak valószínűségét, hogy elnyerhették volna a szerződést. E tekintetben a felperesek által másodlagosan kért kártérítés összege megfelel annak a nettó nyereségnek, amelyet akkor értek volna el, ha a szerződést nekik ítélték volna oda.
95 Meg kell vizsgálni, hogy a felperesek szolgáltattak‑e bizonyítékokat annak alátámasztására, hogy a szerződést elnyerték volna abban az esetben, ha felhívták volna őket a szóban forgó hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban való részvételre.
96 E tekintetben a felperesek arra hivatkoznak, hogy nem rendelkeztek azokkal a műszaki és odaítélési szempontokkal, amelyek alapján a szerződést odaítélték, és egyébiránt ötödik kereseti kérelmükben azt kérték a Törvényszéktől, hogy kötelezze a Bizottságot azon közbeszerzési feltételek közlésére, amelyek alapján a vitatott keretszerződéseket odaítélték. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperesek rendelkeztek a szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében alkalmazott és az odaítélésről szóló, 2020. december 24‑i hirdetményben közzétett odaítélési szempontokkal.
97 A jelen ügyben a szerződés odaítéléséről szóló, 2020. december 24‑i hirdetmény a „Rövid leírás” című II.1.4. címében jelezte, hogy a szerződés tárgya a Bizottság számára legfeljebb 200 autonóm és könnyen használható, UV‑sugárzással működő fertőtlenítő robot vásárlása volt. Az „Odaítélési szempontok” című II.2.5. cím alatt ugyanezen szerződés odaítéléséről szóló hirdetmény tartalmazta a szóban forgó szerződés odaítélési szempontjainak rövid leírását. Pontosabban három minőségi szempontról volt szó, nevezetesen először is a fertőtlenítő robot műszaki kiválósága és érettsége (többek között a fertőtlenítési folyamat minősége, a fertőtlenítési folyamat hatékonysága és gyorsasága, a robot önállósága, mérete, az egyszerű használata vonatkozásában), másodszor a megrendelést követő négy héten belül kiválasztott kórház ellátása és a kórházi személyzet ezt követő képzésének biztosítása érdekében alkalmazott megközelítés minősége, a harmadik pedig a műszaki és karbantartási segítségnyújtásra adott válaszhoz szükséges idő.
98 A felperesek azt állítják, hogy ők az orvosi technológia, a fertőzések megelőzése és ellenőrzése területén tevékenykedő nemzetközi szintű társaság, és az „Ultra‑V” elnevezésű, UVC fénysugárzási technológiát alkalmazó hordozható fertőtlenítő robotot gyártják. Ezenkívül azzal érvelnek, hogy megfelelő választ adhattak volna a fenti 97. pontban ismertetett valamennyi odaítélési szempontra.
99 Mindazonáltal, ami az egyrészt a kiválasztott kórház ellátásának minőségére és gyorsaságára, valamint a kórházi személyzet későbbi képzésére, másrészt a műszaki és karbantartási segítségnyújtásra adott válaszidőre vonatkozó odaítélési szempontokat illeti, a felperesek nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztja a keresetlevelük 20. pontjában szereplő azon állításukat, miszerint képesek lettek volna eleget tenni e szempontoknak.
100 A fenti körülmények összességéből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy nem fér kétség ahhoz, hogy az említett szerződést nekik ítélték volna oda, ha a szóban forgó hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében felhívták volna őket ajánlattételre.
101 Következésképpen nem szükséges arra kötelezni a Bizottságot, hogy közölje azokat a közbeszerzési feltételeket, amelyek alapján a vitatott keretszerződéseket odaítélték.
102 Ebből következik, hogy a kár ténylegességére vonatkozó feltétel nem teljesül, így nem állapítható meg az Unió szerződésen kívüli felelőssége az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében.
103 Egyébiránt az Unió EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében vett szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges feltételek kumulatív jellegére tekintettel nem kell megvizsgálni az ítélkezési gyakorlat által e tekintetben megkövetelt egyéb feltételeket.
104 E körülmények között a kártérítési kérelmet és a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
105 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségeket is beleértve.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Inivos Ltd‑t és az Inivos BV‑t kötelezi a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos költségeket is.
Brkan
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. február 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások