A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített ötödik tanács)

2024. február 28.(*)

„Állami támogatások – A Fehmarn‑szoroson áthaladó vasúti és közúti állandó összeköttetés állami finanszírozása – Dánia által a Femernnek nyújtott támogatás – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Elválasztható jelleg – Elfogadhatóság – A »vállalkozás« fogalma – A »gazdasági tevékenység« fogalma – Vasúti‑közúti állandó összeköttetés építésével és üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységek – Hatás a tagállamok közötti kereskedelemre és a verseny torzítása”

A T‑364/20. sz. ügyben,

a Dán Királyság (képviselik: C. Maertens és M. Søndahl Wolff, meghatalmazotti minőségben, segítőik: R. Holdgaard és J. Pinborg ügyvédek)

felperes,

támogatják:

a Belga Királyság (képviseli: L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Vanden Eynde ügyvéd),

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben),

valamint

a Luxemburgi Nagyhercegség (képviselik: A. Germeaux és T. Schell, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviseli: S. Noë, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács),

a tanácskozás során tagjai: D. Spielmann elnök, U. Öberg, R. Mastroianni, M. Brkan (előadó) és I. Gâlea bírák,

hivatalvezető: H. Eriksson tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. november 8‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a Dán Királyság a Dánia által a Femern A/S javára nyújtott SA.39078–2019/C (korábbi 2014/N) állami támogatásról szóló, 2020. március 20‑i C(2020) 1683 final bizottsági határozat (HL 2020. L 339., 1. o.) megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben e határozat 2. cikkének első mondatában az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősítette a Femern A/S javára tőkeinjekciókból, valamint állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációjából álló intézkedéseket (a továbbiakban: megtámadott határozat).

I.      A jogvita előzményei

A.      A Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt

2        A Dánia és Németország közötti Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projektet (a továbbiakban: projekt) a Dán Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésről szóló, 2008. szeptember 3‑án aláírt és 2009‑ben ratifikált szerződés (a továbbiakban: a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés) hagyta jóvá.

3        A projekt egyrészt egy vasúti és közúti alagútból (a továbbiakban: állandó összeköttetés), másrészt pedig a dán hátországi közúti összeköttetésekből (a továbbiakban: közúti összeköttetések) és a dán hátországi vasúti összeköttetésekből (a továbbiakban: vasúti összeköttetések) (a továbbiakban együtt: hátországi közúti és vasúti összeköttetések) áll.

4        Az állandó összeköttetés a Balti‑tenger alatt, a dániai Lolland szigetén található Rødby és a németországi Puttgarden között húzódó, körülbelül 19 km hosszú alagútból áll, amely villamosított sínszakaszt és autópályát foglal magában. A vasúti összeköttetések magukban foglalják a Ringsted (Dánia) és Rødby közötti, körülbelül 120 km hosszú, meglévő vasúti összeköttetés bővítését és javítását, amely a Banedanmarkhoz, a dán állam állami vasúti pályahálózat‑működtetőjéhez tartozik.

5        E projektet tervezési fázis előzte meg. E fázis finanszírozását az állandó összeköttetés, valamint a hátországi közúti és vasúti összeköttetések tekintetében bejelentették az Európai Bizottságnak. Az N 157/2009 – az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2009. augusztus 27‑i számában (HL 2009. C 202., 2. o.) említett, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés tervezési fázisának finanszírozásáról szóló, 2009. július 13‑i határozatában a Bizottság megállapította egyrészt, hogy a projekttervezés finanszírozásához kapcsolódó intézkedések nem minősülhetnek állami támogatásnak, mivel a Femern hatóságként járt el, másrészt pedig, hogy ezek az intézkedések mindenképpen összeegyeztethetők a belső piaccal. A Bizottság tehát úgy határozott, hogy nem emel kifogást az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 4. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében.

6        A dán hatóságok által benyújtott, 2015. évi rögzített árakon alapuló aktualizálást követően az állandó összeköttetés tervezésének és építésének teljes költségét 52,6 milliárd dán koronára (DKK) (hozzávetőleg 7,1 milliárd euró) becsülték, a hátországi közúti és vasúti összeköttetések tervezésével és építésével kapcsolatos költségeket pedig 9,5 milliárd DKK‑ra (hozzávetőleg 1,3 milliárd euró), ami 62,1 milliárd DKK‑ra (hozzávetőleg 8,4 milliárd euró) becsült teljes projektköltséget jelent.

7        A Fehmarn‑szorosról szóló egyezmény és a lov n^o 575 om anlæg og drift af en fast forbindelse over Femern Bælt med tilhørende landanlæg i Danmark (a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetés és a dán hátországi összeköttetések építéséről és üzemeltetéséről szóló, 2015. május 4‑i 575. sz. törvény; a továbbiakban: építési törvény) 6. §‑ának megfelelően két közvállalkozást bíztak meg a projekt végrehajtásával.

8        Az első, a 2005‑ben létrehozott Femern felelős az állandó összeköttetés finanszírozásáért, építéséért és üzemeltetéséért. A másodikat, a 2009‑ben létrehozott Femern Landanlæg A/S‑t a dán hátországi összeköttetések építésének és üzemeltetésének irányítására jelölték ki. A Femern Landanlæg a dán államhoz tartozó Sund & Bælt Holding A/S leányvállalata. A Femern a Femern Landanlæg leányvállalata lett ez utóbbi létrehozását követően.

9        Az állandó összeköttetés építéséhez kapcsolódó munkálatokat a Femern javára a közbeszerzési eljárások hatálya alá tartozó építési szerződések keretében végzik.

10      Az útösszeköttetések szükséges javításainak építését a dán állam nevében a dán útigazgatóság végzi, és azt a Femern Landanlæg finanszírozza. A közúti összeköttetések a dán közúti infrastruktúra általános hálózatának részét képezik, amelyet a dán közutak igazgatósága finanszíroz, üzemeltet és tart fenn. A vasúti összeköttetések építését és üzemeltetését a Banedanmark biztosítja a dán állam nevében, és azokat a Femern Landanlæg finanszírozza.

11      A Dán Királyság által az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján a Bizottsághoz intézett 2014. december 22‑i bejelentés szerint a projektet a Femern és a Femern Landanlæg finanszírozza tőkeinjekciók, az állami kezességvállalással nyújtott kölcsönök, valamint alternatív jelleggel a dán hatóságok által nyújtott kölcsönök révén. Az állandó összeköttetés használatbavételétől kezdve a Femern az adósságának megtérítése érdekében díjat fog szedni a felhasználóktól, és osztalékot fog fizetni a Femern Landanlæg részére, amelyet ez utóbbi saját adósságának visszafizetésére fog felhasználni. A Femern Landanlæg a vasúti összeköttetések használatáért a vasúttársaságok által fizetett és a Banedanmark által beszedett használati díjak 80%‑át is megkapja majd, mivel e vasúti összeköttetések tulajdonjogát megosztják közte és a Banedanmark között.

B.      A jogvitát megelőző események

12      2014‑ben és 2015‑ben a Bizottsághoz öt panasz érkezett, köztük a 2014. június 5‑én benyújtott első panasz, amely azt rótta fel a Dán Királyságnak, hogy a Femern és a Femern Landanlæg részére jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat nyújtott.

13      Ugyanebben az időszakban a Bizottság szolgálatai több információkérést intéztek a dán hatóságokhoz, amelyek több alkalommal válaszoltak és további információkat szolgáltattak.

14      2014. december 22‑i levelükben a dán hatóságok az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentették a Bizottságnak a projekt finanszírozási modelljét.

15      2015. július 23‑án a Bizottság elfogadta a 2015. október 2‑i Hivatalos Lapban említett, a Fehmarn‑szoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt finanszírozására vonatkozó SA.39078 (2014/N) (Dánia) állami támogatásról szóló C(2015) 5023 final határozatot (HL 2015. C 325., 5. o.; a továbbiakban: építésről szóló határozat). E határozat rendelkező része két részre oszlott.

16      Az első részben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern Landanlæg javára a hátországi közúti és vasúti összeköttetések tervezésére, építésére és üzemeltetésére hozott intézkedések nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

17      A második részben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern javára az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése céljából hozott intézkedések még abban az esetben is összeegyeztethetők a belső piaccal, ha azok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében.

18      Így az előzetes vizsgálati szakasz végén a Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást a dán hatóságok által bejelentett intézkedésekkel szemben.

19      A 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítéletben (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) és a 2018. december 13‑i Stena Line Scandinavia kontra Bizottság ítéletben (T‑631/15, nem tették közzé, EU:T:2018:944) a Törvényszék megsemmisítette az építésről szóló határozatot abban a részében, amelyben a Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást a Dán Királyság által az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése érdekében a Femern részére nyújtott intézkedésekkel szemben, a keresetet pedig ezt meghaladó részében elutasította.

20      Először is, ami a Femern Landanlæg részére a vasúti összeköttetések tervezésének, építésének és üzemeltetésének finanszírozásához nyújtott állami finanszírozást illeti, a Törvényszék mint megalapozatlant elutasította azokat a jogalapokat, amelyek szerint a Bizottság ténybeli és jogi hibákat követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy e finanszírozások nem minősülnek állami támogatásnak, mivel nem voltak alkalmasak arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítsák a versenyt vagy érintsék a tagállamok közötti kereskedelmet.

21      Ezt követően, ami a Femern részére az állandó összeköttetés építéséhez és üzemeltetéséhez nyújtott állami finanszírozást illeti, a Törvényszék helyt adott a kereseteknek, azzal az indokkal, hogy a Bizottság nem teljesítette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy komoly nehézségek fennállása miatt megindítsa a hivatalos vizsgálati eljárást.

C.      Közigazgatási eljárás

22      A 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélet (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) és a 2018. december 13‑i Stena Line Scandinavia kontra Bizottság ítélet (T‑631/15, nem tették közzé, EU:T:2018:944) kihirdetését követően, amelyeket a Bíróság a 2021. október 6‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítélettel (C‑174/19 P és C‑175/19 P, EU:C:2021:801) helybenhagyott, a Bizottság 2019. június 14‑i levelében tájékoztatta a dán hatóságokat azon határozatáról, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást indít a Femern javára a projektnek az állandó összeköttetés finanszírozására vonatkozó része tekintetében nyújtott intézkedésekkel kapcsolatban (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat).

23      Az eljárást megindító határozatot 2019. július 5‑én tették közzé a Hivatalos Lapban (HL 2019. C 226., 5. o.). Az említett határozatban a hivatalos vizsgálati eljárás megindításakor rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság többek között kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Femern gazdasági tevékenységet folytat‑e.

D.      A megtámadott határozat

24      A Bizottság 2018. június 13‑án fogadta el a megtámadott határozatot.

25      A megtámadott határozat a Femern részére az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése céljából odaítélt intézkedésekre terjed ki. Ezzel szemben az építésről szóló határozattól eltérően a megtámadott határozat nem vonatkozik a Femern Landanlæg javára a hátországi közúti és vasúti összeköttetések finanszírozására vonatkozóan hozott intézkedésekre.

26      A megtámadott határozat 1. cikke szerint az eszközök értékcsökkenését, az adóveszteségek elhalasztását, az általános adórendszert, a vasúti díjakat, az állami tulajdon ingyenes használatát, valamint a derivatívákra vonatkozó állami kezességvállalásokat magukban foglaló intézkedések nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, a Femern javára nyújtott állami támogatásnak.

27      Ezzel szemben a megtámadott határozat 2. cikke szerint azok az intézkedések, amelyek tőkeinjekciókat, valamint a Femern javára nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációját foglalják magukban, és amelyeket Dánia legalább részben jogellenesen hajtott végre, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek. Ezen intézkedések az eljárást megindító határozatot követő felülvizsgált bejelentésben foglalt módosításukat követően az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősülnek.

E.      A felek kérelmei

28      A Dán Királyság, amelyet a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben a tőkeinjekciókból, valamint a Femern javára nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációjából álló, részben jogellenesen végrehajtott intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak, vagy másodlagosan megalapozatlannak;

–        a Dán Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

II.    A jogkérdésről

A.      Az elfogadhatóságról

30      A Bizottság – anélkül, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emelt volna – azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan. A Bizottság szerint elfogadhatatlan a megtámadott határozat 2. cikkének első mondatára vonatkozó részleges megsemmisítés iránti kérelem, amely mondat szerint a tőkeinjekciókból, valamint a Femern javára nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációjából álló intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, mivel a megtámadott határozat 2. cikkének második mondata, vagyis az a megállapítás, amely szerint az említett intézkedések összeegyeztethetők a belső piaccal, nem választható el az említett cikk első mondatától.

31      A Dán Királyság, amelyet a Luxemburgi Nagyhercegség támogat, vitatja ezen elfogadhatatlanságot.

32      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk egyértelmű különbséget tesz egyrészt az európai uniós intézmények és a tagállamok, másrészt pedig a természetes és jogi személyek megsemmisítés iránti kereset indítására vonatkozó joga között, mivel e cikk második bekezdése többek között bármely tagállam számára jogot biztosít arra, hogy megsemmisítés iránti keresettel vitassa a Bizottság határozatainak jogszerűségét, anélkül hogy e jog gyakorlását az eljáráshoz fűződő érdek igazolásától tenné függővé. A természetes és jogi személyekkel szemben a tagállamnak tehát keresete elfogadhatóságához nem kell bizonyítania, hogy a Bizottság általa megtámadott aktusa rá nézve joghatással bír (lásd ebben az értelemben: 2001. november 27‑i Portugália kontra Bizottság végzés, C‑208/99, EU:C:2001:638, 22. és 23. pont; 2019. szeptember 20‑i Németország kontra ECHA ítélet, T‑755/17, EU:T:2019:647, 334. pont).

33      Mindazonáltal ahhoz, hogy a Bizottság valamely jogi aktusa megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhesse, az szükséges, hogy joghatás kiváltására irányuljon, még akkor is, ha – amennyiben tagállam kíván ilyen keresetet indítani – e joghatások nem az említett állammal szemben érvényesülnek (lásd ebben az értelemben: 2001. november 27‑i Portugália kontra Bizottság végzés, C‑208/99, EU:C:2001:638, 24. pont).

34      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság kizárólag annyiban kéri a megtámadott határozat 2. cikkének megsemmisítését, amennyiben a részben jogellenesen végrehajtott tőkeinjekciókból, valamint a Femern javára nyújtott állami kölcsönök és állami kezességvállalások kombinációjából álló intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek. Ebből következik, hogy – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a jelen kereset nem a megtámadott határozat 2. cikkének második mondatára vonatkozik, vagyis arra a megállapításra, amely szerint az említett intézkedések összeegyeztethetők a belső piaccal.

35      Márpedig meg kell állapítani, hogy a támogatási intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset keretében – függetlenül attól, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül‑e – az összeegyeztethetőségről szóló megállapítás előzetesen leválasztható marad, így a részleges megsemmisítés lehetséges és igazolt azon körülmény alapján, hogy az említett megállapítás kedvező a tagállam számára (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1974. október 23‑i Transocean Marine Paint Association kontra Bizottság ítélet, 17/74, EU:C:1974:106, 21. pont).

36      Olyan megsemmisítés esetén ugyanis, amely a szóban forgó intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét is magában foglalja, nem zárható ki, hogy a Bizottság új határozatban összeegyeztethetetlen állami támogatást állapít meg. Következésképpen nem követelhető meg a tagállamtól, hogy a valamely támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmei a határozat rendelkező részének azon elemére is vonatkozzanak, amellyel az intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították. Ezenkívül az intézkedések EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítése során elkövetett hibák nem feltétlenül jelentik azt, hogy az összeegyeztethetőség megállapítása mérlegelési hibában szenved, és nem vált ki joghatásokat. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az intézkedéseknek csak egy részét minősítették tévesen állami támogatásnak, de megállapítást nyer, hogy a Bizottság a többi intézkedést helyesen minősítette állami támogatásnak. Hasonló esetben a Bizottság új határozatának meghozataláig a megtámadott aktus részleges megsemmisítése lehetővé tenné a tagállam számára, hogy továbbra is folyósítsa az olyan intézkedések címén nyújtott finanszírozásokat, amelyek állami támogatásnak minősítése nem hibás, és amelyek tekintetében az összeegyeztethetővé nyilvánítás így továbbra is kifejti hatásait.

37      Ennélfogva a nemzeti intézkedéseknek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítése és a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata eltérő jellegű értékeléseknek minősülnek, amelyeket az érintett tagállam jelen keresetének elfogadhatóságára tekintettel önálló jogi értékelésnek kell tekinteni. Ebből következik, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel el kell utasítani a Bizottságnak a megtámadott határozat 2. cikke két mondatának azon okból való elválaszthatatlan jellegére vonatkozó érvelését, hogy az állami támogatásnak minősítés az összeegyeztethetőségének szükséges és logikus előfeltevése.

38      Egyébiránt el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a megsemmisítés iránti kereset nem érvényesülne hatékonyan, hacsak a Törvényszék nem semmisíti meg a megtámadott határozat 2. cikkének egészét, ami azonban túlmegy a Dán Királyság kereseti kérelmein. Az EUMSZ 266. cikk alapján ugyanis az az intézmény, amelynek aktusát a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni a megsemmisítést kimondó ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ennélfogva, ha a jelen keresetnek helyt adnának, és az a megtámadott jogi aktus részleges megsemmisítését vonná maga után, a Bizottság feladata annak végrehajtása.

39      A fenti megfontolásokból következően a jelen kereset elfogadható.

B.      Az ügy érdeméről

40      Keresetének alátámasztása érdekében a Dán Királyság két jogalapra hivatkozik, amelyek egyrészt arra vonatkoznak, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Femern finanszírozása az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, másrészt pedig azon, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a Femern az állandó összeköttetés üzembe helyezését megelőzően harmadik személyekkel versenyezve gazdasági tevékenységet folytat.

41      Az első jogalap négy részre oszlik, amelyekben a Dán Királyság úgy véli, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság tévesen állapította meg először is azt, hogy a Femern tevékenységei nem kapcsolódnak közhatalmi jogkörök gyakorlásához, másodszor, hogy a Femern más gazdasági szereplőkkel versenyezve szállítási szolgáltatásokat nyújt egy piacon, harmadszor, hogy a Femern üzleti logikát követő gazdasági szereplő, negyedszer pedig, hogy a Femern finanszírozása torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A második jogalap egy olyan érvelésre vonatkozik, amellyel a Dán Királyság lényegében azt vitatja, hogy a Femern tevékenységeit az állandó összeköttetés üzembe helyezését megelőzően gazdasági jellegűnek lehet tekinteni.

42      Mivel az első jogalap első három része és a második jogalap a Femern tevékenységeinek gazdasági jellegű tevékenységként való minősítésére vonatkozik, a Törvényszék célszerűnek tartja e részek vizsgálatát az első jogalap negyedik részének vizsgálata előtt, amely a verseny torzítására és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében előírt feltételekkel kapcsolatos.

1.      Az első jogalapnak a Femern tevékenységei és a közhatalmi jogkörök gyakorlása közötti kapcsolat hiányára vonatkozó első részéről

43      Az első jogalap első részében a Dán Királyság három kifogást hoz fel. Először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság megszorítóan értelmezte a „közhatalmi hatáskörbe tartozó vagy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos” tevékenység fogalmát. Másodszor, a Bizottság tévesen tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy egy magánjogi gazdasági szereplő olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek a Femern tevékenységei alternatívájának tekinthetők. Harmadszor, a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni azokat a rendelkezésre álló információkat, amelyek alátámasztják, hogy a Femern egyes tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

a)      Az első, a „közhatalmi hatáskörbe tartozó vagy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos” fogalmának állítólagosan túl megszorító értelmezésére alapított kifogásról

44      A Belga Királyság és a Luxemburgi Nagyhercegség által támogatott Dán Királyság lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság a „közhatalmi jogkörök” fogalmának túlságosan megszorító értelmezését fogadta el azzal, hogy azokat az alapvető állami funkciókkal összefüggő jogkörökre korlátozta. Konkrétabban a Luxemburgi Nagyhercegség által támogatott Dán Királyság úgy véli, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a közhatalmi jogkörök gyakorlása nem korlátozódik kizárólag az állam alapvető funkcióira, amely csak egy az e jogkörök keretébe tipikusan tartozó tevékenységek közül.

45      Ezenkívül a Dán Királyság úgy véli, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az [EUMSZ] 107. cikk (1) bekezdésében említett „állami támogatás” fogalmáról szóló közleményének (HL 2016. C 262., 1. o.; a továbbiakban: az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény) 13. pontját. A Dán Királyság szerint ebből az következik, hogy az állam szabadon határozhatja meg a közhatalmi jogkörök közé tartozó és az azok keretébe nem tartozó tevékenységeket. Így a Dán Királyság azt állítja, hogy az ilyen jogkörök fennállásának megállapítása szempontjából az a tény a meghatározó, hogy azok az érintett tagállamban konkrétan szervezett hatóságok hatáskörébe tartoznak. A jelen ügyben a Dán Királyság úgy véli, hogy közúti és vasúti infrastruktúra építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységeknek, amint azokat Dániában szervezik, a lényegéből fakad, hogy a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekről van szó, ideértve azt az esetet is, amikor e tevékenységet a Femernhez hasonló közjogi jogalany feladatát képező állandó összeköttetés megvalósítása keretében végzik.

46      Ehhez hasonlóan a Dán Királyság lényegében arra hivatkozik, hogy annak meghatározása érdekében, hogy a Femern tevékenységei közhatalmi jogkörökkel jártak‑e, figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy e jogalanyra olyan közszolgáltatási feladatokat bíznak, amelyeket magán gazdasági szereplők nem tudnak ellátni. E tekintetben a Belga Királyság szerint annak meghatározásához, hogy valamely tevékenység gyakorlása közhatalmi jogkörök gyakorlásával jár‑e, olyan közérdekű célt kell feltételezni, amely nem kizárólag a tevékenység jövedelmezőségére irányul.

47      Egyébiránt a Belga Királyság arra hivatkozik, hogy az „alapvető állami funkcióknak” a Bizottság által a megtámadott határozatban használt fogalma nincs egyértelműen meghatározva az uniós jogban, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében felsorolt funkciók felsorolása nem kimerítő, és hogy az ítélkezési gyakorlat nem sugallja a „közhatalmi jogkörök” fogalmának megszorító értelmezését.

48      A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

49      Elöljáróban pontosítani kell, hogy a jelen ítéletben a „közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenység” és a „közhatalmi jogkör gyakorlásához kapcsolódó tevékenység” fogalma átfedésben van. Ez a megközelítés megfelel a Bizottság által a megtámadott határozatban, valamint az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 17. és 18. pontjában követett megközelítésnek. E tekintetben a Bizottság a Törvényszék által feltett kérdésre adott írásbeli válaszában megerősítette, hogy nincs különbség e kifejezések között, amelyek ugyanazon jogi fogalom lexikális változatainak minősülnek.

50      Először is, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a közhatalom körébe tartozó vagy a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek azok, amelyek az állam alapvető funkcióihoz kapcsolódnak, emlékeztetni kell arra, hogy a közhatalom körébe tartozó tevékenységek nem rendelkeznek olyan gazdasági jelleggel, amely indokolná az EUM‑Szerződés versenyszabályainak alkalmazását (1988. május 4‑i Bodson ítélet, 30/87, EU:C:1988:225, 18. pont), vagy amelyek közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak (1994. január 19–i SAT Fluggesellschaft ítélet, C‑364/92, EU:C:1994:7, 30. pont; 2022. március 24–i GVN kontra Bizottság ítélet, C‑666/20 P, nem tették közzé, EU:C:2022:225, 70. pont).

51      A jelen ügyben az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 17. pontjában a megtámadott határozat (190) és (191) preambulumbekezdésében javasolt megközelítést követve a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy jogalany akkor tekinthető úgy, mint amely hatóságként jár el vagy közhatalmi jogköröket gyakorol, ha tevékenysége az állam alapvető funkcióihoz kapcsolódik, vagy jellegénél, céljánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva e funkciók velejárója.

52      Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával járó tevékenységek között szerepel többek között a légtér ellenőrzése és felügyelete (1994. január 19‑i SAT Fluggesellschaft ítélet, C‑364/92, EU:C:1994:7, 30. pont), a légi közlekedés biztonságának fenntartása, javítása és fejlesztése (2009. március 26‑i SELEX Sistemi Integrati kontra Bizottság ítélet, C‑113/07 P, EU:C:2009:191, 76. pont), olajkikötőben a szennyezés ellenőrzése (1997. március 18‑i Diego Calì & Figli ítélet, C‑343/95, EU:C:1997:160, 22. pont), valamint a tengeri közlekedés ellenőrzése és biztonsága (2019. szeptember 20‑i Port autonome du Centre et de l’Ouest és társai kontra Bizottság ítélet, T‑673/17, nem tették közzé, EU:T:2019:643, 91. pont). Ezenkívül megállapításra került, hogy a vállalkozásokra vonatkozó adatoknak a vállalkozások számára előírt törvényi bejelentési kötelezettség és a kapcsolódó kényszerítő jogkörök alapján történő gyűjtése a közhatalmi jogkörök gyakorlásának keretébe tartozik (2012. július 12‑i Compass‑Datenbank ítélet, C‑138/11, EU:C:2012:449, 40. pont). Ráadásul az olyan funkciók ingyenes rendelkezésre bocsátását, amelyek a közbeszerzési szerződéseknek az irányelvekkel és a közbeszerzési törvényekkel összhangban történő elektronikus odaítélését biztosítják valamely tagállam egész területén, és amelyet valamely minisztérium e célból hozott létre, a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódónak tekintették (2017. szeptember 28‑i Aanbestedingskalender és társai kontra Bizottság ítélet, T‑138/15, nem tették közzé, EU:T:2017:675, 71. pont). Hasonlóképpen, az önkormányzati hatóságok a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23‑i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 315., 1. o.) értelmében vett illetékes hatóságként eljárva hatóságként járnak el, amikor az e rendeletben meghatározott keretek között jogszabályi kötelezettség alapján meghatározzák a fuvarozási vállalkozásoknak nyújtott pénzügyi ellentételezés részletes szabályait (2022. március 24‑i GVN kontra Bizottság ítélet, C‑666/20 P, nem tették közzé, EU:C:2022:225, 73. pont).

53      Így az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a „közhatalmi jogkör gyakorlásával kapcsolatos tevékenység” fogalma többek között az olyan tevékenységekre vonatkozik, amelyek az általános jogon túlmenő jogkörök – mint például szabályozási vagy kényszerítési hatáskörök –, vagy a polgárokkal és a vállalkozásokkal szemben gyakorolt közhatalmi jogkörök, vagy olyan tevékenységek, amelyek célja a hatályos szabályozás betartásának biztosítása.

54      Másrészt meg kell állapítani, hogy az alapvető állami funkciókat a Szerződések nem határozzák meg. E tekintetben az EUSZ 4. cikk (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az alapvető állami funkciók közé tartozik többek között a területi integritás biztosítása, a közrend fenntartása és a nemzetbiztonság védelme. Mivel az e rendelkezésben szereplő felsorolás nem kimerítő jellegű, az alapvető állami funkciók nem korlátozódhatnak sem a területi integritás és a közrend megőrzésére, sem pedig a nemzetbiztonság védelmére.

55      Így az állami támogatások területén megállapításra került, hogy a szennyezés ellenőrzése egy olajkikötőben olyan közérdekű feladatnak minősül, amely a tengerparti területek környezetvédelmével kapcsolatos alapvető állami funkciók közé tartozik, és hogy az ilyen felügyeleti tevékenység jellegénél, tárgyánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva a környezetvédelemhez kapcsolódó olyan jogkörök gyakorlásához fűződik, amelyek jellemzően közhatalmi jogkörök (1997. március 18‑i Diego Cal & Figli ítélet, C‑343/95, EU:C:1997:160, 22. és 23. pont). Ebből következik, hogy bizonyos körülmények között valamely jogalany tevékenységei a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódónak tekinthetők, amennyiben azok az állam alapvető funkciói közé tartoznak.

56      Ezenkívül, ami a Dán Királyság azon érvét illeti, amely szerint a 2012. július 12‑i Compass‑Datenbank ítélet (C‑138/11, EU:C:2012:449) 36. pontjából kitűnik, hogy a „jogkör” kifejezés általánosabb jelleggel a közszolgáltatási vagy hatósági feladatokat foglalja magában, meg kell állapítani, hogy a Bíróság annak megállapításával, hogy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos tevékenységek nem rendelkeznek olyan gazdasági jelleggel, amely igazolná az EUM‑Szerződésben előírt versenyszabályok alkalmazását, kizárólag az állandó ítélkezési gyakorlatra emlékeztetett (lásd ebben az értelemben: 1985. július 11‑i Bizottság kontra Németország ítélet, 107/84, EU:C:1985:332, 14. és 15. pont; 1994. január 19‑i SAT Fluggesellschaft ítélet, C‑364/92, EU:C:1994:7, 30. pont; 2008. július 1‑jei MOTOE‑ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 24. pont), anélkül hogy módosítaná annak hatályát. Ebből következik, hogy a Dán Királyság nem támaszkodhat az említett ítéletre annak alátámasztása érdekében, hogy a „jogkörök” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az tágabb értelemben magában foglalja a közszolgáltatási feladatokat. Végezetül meg kell állapítani, amint az a 2012. július 12‑i Compass‑Datenbank ítélet (C‑138/11, EU:C:2012:449) 40. pontjából kitűnik, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ezen ügyben szóban forgó tevékenység közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódik, mivel az adatgyűjtés olyan jogi kötelezettségen alapult, amelynek tiszteletben tartása kényszerítő jogkörök gyakorlásával biztosítható.

57      Ebből következik, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy valamely jogalany akkor jár el hatóságként vagy közhatalmi jogköröket gyakorolva, ha tevékenysége jellegénél, céljánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva az alapvető állami funkciókhoz kapcsolódik.

58      Másodszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság nem vette figyelembe az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 13. pontját, amelyből kitűnik, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg a közhatalmi jogkörök közé tartozó tevékenységeket, és azokat, amelyek nem tartoznak oda, meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik – e közlemény 13. pontja nem vonatkozik azokra a szempontokra, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy valamely tevékenység közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódik‑e, amely jogkörök az említett közlemény 17. és 18. pontjában szerepelnek.

59      Az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 13. pontja ugyanis kimondja, hogy az a kérdés, hogy létezik‑e valamely meghatározott szolgáltatások piaca, attól függhet, hogy e szolgáltatásokat hogyan szervezik meg az érintett tagállamban, és így tagállamonként változhat. E tekintetben az említett közlemény 13. pontjához fűzött 10. lábjegyzet utal a társadalombiztosítás területén végzett tevékenységekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, amely tevékenységek szervezésük módjától függően minősülhetnek gazdasági vagy nem gazdasági tevékenységnek. Így a piacon végzett gazdasági vagy nem gazdasági tevékenységeknek való minősítéshez meg kell határozni, hogy az említett, szociális biztonsággal kapcsolatos tevékenységek az ítélkezési gyakorlat által értelmezett szolidaritás elvét valósítják‑e meg, hogy e tevékenységeknek nincs‑e nyereségszerzési céljuk, és hogy az állam ellenőrzése alatt állnak‑e (lásd ebben az értelemben: 1993. február 17‑i Poucet és Pistre ítélet, C‑159/91 és C‑160/91, EU:C:1993:63, 7–12., 15. és 18. pont; 2020. június 11‑i Bizottság és Szlovák Köztársaság kontra Dôvera zdravotná poist’ovňa ítélet, C‑262/18 P és C‑271/18 P, EU:C:2020:450, 29–35. pont).

60      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az oktatási tevékenységek esetében az ilyen tevékenységek közpénzből történő finanszírozása valamely tagállamban folytatott tevékenység szervezési módjainak figyelembevétele keretében releváns tényezőnek minősül a gazdasági jellegű tevékenységeknek a nem gazdasági tevékenységektől való megkülönböztetése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 11‑i Schwarz és Gootjes‑Schwarz ítélet, C‑76/05, EU:C:2007:492, 39. pont; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 50. pont). Hasonló esetben a közoktatási rendszerbe tartozó egyes közintézmények által végzett oktatási tevékenység nem gazdasági jellege e tevékenység adott tagállamban való szervezésének módjából ered, vagyis a teljes egészében vagy nagyrészt az állami költségvetésből finanszírozott közérdekű cél követéséből, anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy e tevékenység a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódik‑e.

61      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 13. pontjának a Dán Királyság általi értelmezését el kell utasítani, mivel az összekeveri egyrészt azokat a tevékenységeket, amelyeket nem lehet gazdasági jellegűnek tekinteni azon az alapon, hogy közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak (1994. január 19‑i SAT Fluggesellschaft ítélet, C‑364/92, EU:C:1994:7, 30. pont; 2022. március 24‑i GVN kontra Bizottság ítélet, C‑666/20 P, nem tették közzé, EU:C:2022:225, 70. pont), másrészt pedig azokat a tevékenységeket, amelyek azért nem gazdasági jellegűek, mert nem abból állnak, hogy adott piacon árukat vagy szolgáltatásokat nyújtanak más, nyereségszerzésre törekvő piaci szereplőkkel versenyezve (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei MOTOE‑ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 27. pont; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 46. pont).

62      Ezenkívül a Dán Királyság azon állítását illetően, amely szerint lényegében a tagállam szabadon határozhatja meg a közhatalmi jogkörök körébe tartozó tevékenységeket, emlékeztetni kell arra, hogy a „vállalkozás” és a „gazdasági tevékenység” olyan objektív fogalmak, amelyek közvetlenül a Szerződésből következnek, és amelyek ténybeli elemektől, nem pedig a nemzeti hatóságok szubjektív döntéseitől vagy értékelésétől függnek (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest [port de Brest] kontra Bizottság ítélet, T‑754/17, nem tették közzé, EU:T:2019:270, 75. pont).

63      Következésképpen a Dán Királyságnak az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 13. pontjára alapított érve e rendelkezés téves értelmezésén alapul, és ennélfogva azt el kell utasítani.

64      Harmadszor, ami a Dán Királyság és a Belga Királyság azon érvelését illeti, amely szerint lényegében a közhatalmi jogkör fennállásának meghatározásához figyelembe kell venni valamely közérdekű cél követését, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az a tény, hogy valamely jogalanyra közérdekű feladatok ellátását bízták, nem akadályozza meg, hogy a szóban forgó tevékenység gazdasági tevékenységnek minősüljön (2006. március 23‑i Enirisorse ítélet, C‑237/04, EU:C:2006:197, 34. pont; 2010. december 16‑i Hollandia és NOS kontra Bizottság ítélet, T‑231/06 és T‑237/06, EU:T:2010:525, 94. pont).

65      A fenti megfontolásokból következik, hogy a „közhatalmi hatáskörbe tartozó vagy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos tevékenység” fogalmának túlságosan megszorító értelmezésére alapított kifogást el kell utasítani.

b)      A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy nem vették figyelembe azokat a rendelkezésre álló információkat, amelyek alapján a Femern egyes tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolhatók

66      A Dán Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen nem vett figyelembe bizonyos olyan rendelkezésre álló információkat, amelyek azt támasztják alá, hogy a Femern tevékenységei együttesen vagy külön‑külön közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

67      A Belga Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott Dán Királyság úgy véli, hogy annak meghatározásához, hogy a tevékenységek a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak‑e, vagy gazdasági tevékenységnek minősülnek, a tevékenységek jellegének és tárgyának, valamint a rájuk vonatkozó szabályoknak a konkrét értékelését kell elvégezni. A Dán Királyság szerint annak meghatározása érdekében, hogy a tevékenységek a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak‑e, a Bizottságnak e tevékenységek mindegyikét külön‑külön és részletesen elemeznie kell.

68      Először is a Dán Királyság azt állítja, hogy a közutak és a közúthálózat építése és üzemeltetése olyan hatósági jogkör gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek, amelyet egyetlen magánjogi gazdasági szereplő sem gyakorolhat. E tekintetben egyrészt a Dán Királyság, amelyet a Luxemburgi Nagyhercegség támogat, jelzi, hogy a Femernt a közúti hatóság és a vasúti infrastruktúra üzemeltetőjének általában a közigazgatási szervek által ellátott feladataival bízták meg. Ami a Femernre ruházott, az állandó összeköttetéssel kapcsolatos közúti hatósági feladatot illeti, a Dán Királyság jelzi, hogy az többek között a 2014. december 27‑i lov n° 1520 af 27. december 2014 om offentlige veje (a közutakról szóló 1520. sz. törvény; a továbbiakban: a közutakról szóló törvény) szerinti döntéshozatali jogkört foglal magában. Másrészt a Dán Királyság azt állítja, hogy az állandó összeköttetés építése és üzemeltetése keretében a Femernt bízták meg az állandó összeköttetés biztonsági terveinek elkészítésével.

69      Másodszor, a Luxemburgi Nagyhercegség által támogatott Dán Királyság úgy véli, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Femern tevékenységei mind a dán közlekedési miniszter, mind a parlament szoros közigazgatási és politikai ellenőrzése alatt állnak, sem azt a körülményt, hogy e jogalanyt több területen, különösen a dokumentumokhoz való hozzáférés és a nyilvános könyvvizsgálat területén közjogi kötelezettségek terhelik, így e jogalany hasonló a közigazgatási szervekhez.

70      Harmadszor, a Dán Királyság, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság támogat, rámutat, hogy a Femern törvény által nemzetközi kötelezettségek teljesítésével megbízott jogalany.

71      Negyedszer, a Dán Királyság azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a repülőtéri ágazattól eltérően a dán vasúti és közúti infrastruktúrát nem liberalizálták, így a Femern tevékenységei alapvetően különböznek a kereskedelmi vállalkozások tevékenységeitől.

72      Egyébiránt a Dán Királyság úgy véli, hogy a Bizottság indokolatlanul fordította meg a bizonyítási terhet, mivel azt követelte meg, hogy fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt úgy kell tekinteni, hogy a Femern tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásával járnak. E tekintetben a Belga Királyság arra hivatkozik, hogy mivel a Bizottság feladata az állami támogatások fennállásának bizonyítása, azzal hogy a jelen ügyben nem vette figyelembe a vitatott ügylet valamennyi releváns elemét, határozatában nem mutatott be olyan, kellő bizonyító erejű elemeket, amelyek lehetővé tennék annak igazolását, hogy a Femern tevékenységei nem kapcsolódnak közhatalmi jogkörök gyakorlásához.

73      A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

74      A Dán Királyság a tárgyaláson az arra alapított kifogás értelmével és terjedelmével kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a Femernre ruházott közhatalmi jogköröket, pontosította, hogy e kifogás két alkifogásra oszlik. Elsődlegesen azt kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Femern tevékenységei összességükben nem kapcsolódnak közhatalmi jogkörökhöz. Másodlagosan, arra az esetre, ha a Törvényszék nem adna helyt az első alkifogásnak, a Dán Királyság azt kifogásolja, hogy a Bizottság hibát követett el, mivel a Femernre mint közúti hatóságra és a vasúti pályahálózat üzemeltetőjére ruházott feladatokat, valamint az állandó összeköttetés biztonságára vonatkozó tervek elkészítésére vonatkozó kötelezettségét nem tekintették úgy, hogy azok a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

1)      Az arra alapított első alkifogásról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei önmagukban nem tartoznak a közhatalom gyakorlásának körébe

75      Első alkifogásával a Dán Királyság elsődlegesen azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei önmagukban nem tartoznak a közhatalom gyakorlásának körébe.

76      A jelen ügyben a megtámadott határozat (191) preambulumbekezdésében a Bizottság a Femern tevékenységeinek átfogó értékelése keretében úgy ítélte meg, hogy a dán hatóságoknak az említett tevékenységekre vonatkozó célkitűzéssel, annak természetével és szabályozásával kapcsolatos érvei, amelyeket a megtámadott határozat (190) preambulumbekezdése foglalja össze, nem elegendőek annak megállapításához, hogy e jogalany közhatalom gyakorlása keretében járt el.

77      E következtetés vitatása érdekében a Dán Királyság először is azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Femern a felette gyakorolt szoros hatósági ellenőrzés miatt közigazgatási szervnek minősül, valamint azt, hogy e jogalany köteles tiszteletben tartani a dokumentumokhoz való hozzáférésre és a könyvvizsgálatra vonatkozó szabályokat.

78      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy valamely jogalany egy miniszter irányítása alatt álló közintézménynek minősül, önmagában nem zárja ki, hogy e jogalany az EUM‑Szerződés rendelkezései értelmében vett vállalkozásnak minősüljön (lásd ebben az értelemben: 2000. december 12‑i Aéroports de Paris kontra Bizottság ítélet, T‑128/98, EU:T:2000:290, 109. pont). Ezenkívül, mivel maga az állam vagy egy közjogi jogalany vállalkozásként járhat el (2012. július 12‑i Compass‑Datenbank ítélet, C‑138/11, EU:C:2012:449, 35. pont; 2019. szeptember 20‑i Port autonome du Centre et de l’Ouest és társai kontra Bizottság ítélet, T‑673/17, nem tették közzé, EU:T:2019:643, 71. pont), az a körülmény, hogy valamely jogalany bizonyos tekintetben közigazgatási szervhez hasonlítható a hatóságok szigorú ellenőrzése miatt, valamint amiatt, hogy tiszteletben kell tartania bizonyos, a közigazgatási szervekre alkalmazandó közjogi szabályokat, úgymint a dokumentumokhoz való hozzáférésre, illetve a könyvvizsgálatra vonatkozókat, nem zárja ki, hogy gazdasági tevékenységet folytasson.

79      Ezenkívül az a tény, hogy valamely jogalany a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt áll, és bizonyos, a közigazgatási szervekre alkalmazandó közjogi kötelezettségek tiszteletben tartásának van alávetve, önmagában nem jelenti azt, hogy e jogalany tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

80      Ebből következik, hogy az a tény, hogy a Femern a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt áll, és tiszteletben kell tartania a dokumentumokhoz való hozzáférésre vagy a könyvvizsgálatra vonatkozó szabályokat, nem elegendő annak megállapításához, hogy tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak. Végeredményben az a körülmény, hogy a Femern a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt áll, és hogy tiszteletben kell tartania a dokumentumokhoz való hozzáférésre vagy a könyvvizsgálatra vonatkozó szabályokat, önmagában nem teszi lehetővé, hogy a Femernt közigazgatási szervnek lehessen tekinteni.

81      Másodszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Femern törvény által nemzetközi kötelezettségek teljesítésével megbízott jogalany, meg kell állapítani, hogy az önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

82      A jelen ügyben ugyanis rá kell mutatni arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során a Dán Királyság nem hivatkozott a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés egyetlen olyan konkrét rendelkezésére sem, amely lehetővé tette volna a Bizottság számára annak megállapítását, hogy az említett szerződés a Femernt közhatalmi jogkörök gyakorlásával összefüggő tevékenységekkel bízza meg. Így a Bizottsághoz a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően benyújtott 2019. augusztus 26‑i észrevételeik 3.1.1.2. szakaszában a dán hatóságok csak azt jelezték, hogy a Femern létrehozásának és tevékenységeinek célja a dán állam által elfogadott nemzetközi megállapodás és fontos tervezési határozatok Dán Királyság általi végrehajtásának biztosítása. Az említett észrevételek 9. lábjegyzete utal a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés 6. cikkére, és pontosítja, hogy az 1994. január 19‑i SAT Fluggesellschaft ítéletben (C‑364/92, EU:C:1994:7) az Eurocontrolt úgy tekintették, hogy a tagállamok között létrejött megállapodás alapján hatóságként jár el.

83      Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek nem hasonlíthatók össze az Eurocontrolra bízott tevékenységekkel. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az Eurocontrol tevékenységeit azért zárták ki a Szerződés versenyre vonatkozó szabályainak hatálya alól, mert a légtér ellenőrzésével és rendőrségével kapcsolatos tevékenységek, amelyek többek között az általános szabályoktól eltérő, a légtérfelhasználókkal szembeni kényszerítő jog‑ és hatáskörök gyakorlását foglalják magukban, tipikusan közhatalmi jogköröknek minősülnek (lásd ebben az értelemben: 1994. január 19‑i SAT Fluggesellschaft ítélet, C‑364/92, EU:C:1994:7, 24. és 30. pont).

84      Másrészt a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés 6. cikkét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés első bekezdése előírja, hogy a Dán Királyságnak létre kell hoznia egy társaságot, amely felelős az állandó összeköttetés előkészítő munkálataiért, tervezéséért, kidolgozásáért, engedélyeinek megszerzéséért, szerződéseinek megkötéséért, finanszírozásáért, üzemeltetéséért és karbantartásáért, pontosítva, hogy az említett társaság lesz az állandó összeköttetés tulajdonosa. E rendelkezés második bekezdése pontosítja, hogy ez a dán jog hatálya alá tartozó társaság lesz, és tevékenységét az általános kereskedelmi elvekkel és a nemzetközi kötelezettségekkel, különösen az uniós jogból eredő kötelezettségekkel összhangban végzi. A Fehmarn‑szorosról szóló szerződés 6. cikkének harmadik bekezdése előírja, hogy a Dán Királyság szedi be a társaság összes nyereségét, és viseli a tevékenységei által okozott veszteségeket. A negyedik bekezdés pontosítja, hogy a Dán Királyságnak jogában áll a társaság szervezetét a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés alapján vállalt kötelezettségek sérelme nélkül módosítani, és hogy a részvények több mint 50%‑ának a dán hatóságok ellenőrzése alatt nem álló jogalanyok részére történő értékesítése esetén a Németországi Szövetségi Köztársaság előzetes jóváhagyására van szükség. A Fehmarn‑szorosról szóló szerződés 6. cikkének ötödik bekezdése előírja, hogy a Dán Királyság biztosítja, hogy a társaság teljesítse a szerződés által ráruházott feladatokat.

85      Meg kell állapítani, hogy a Fehmarn‑szorosról szóló szerződés 6. cikke, amelyre a dán hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás során hivatkoztak, nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tette volna a Bizottság számára annak megállapítását, hogy az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek önmagukban közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

86      Harmadszor, azon érvet illetően, amely szerint a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Dániában a vasúti és közúti infrastruktúra építését és üzemeltetését nem liberalizálták, meg kell állapítani, hogy valamely tevékenységi ágazat liberalizációjának hiánya nem minősül olyan valószínűsítő körülménynek, amely arra engedne következtetni, hogy valamely tevékenység főszabály szerint közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódik. Ebben az értelemben meg kell állapítani, hogy bizonyos tevékenységeket a tagállamokban való megszervezésük módja miatt tekintettek nem gazdasági jellegűnek, nem pedig azért, mert közhatalmi jogkörökhöz kapcsolódnak. Ez a helyzet többek között a teljes egészében vagy nagyrészt közpénzből finanszírozott közoktatási tevékenységek (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 11‑i Schwarz és Gootjes‑Schwarz ítélet, C‑76/05, EU:C:2007:492, 39. pont; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 50. pont), a szolidaritás elvét érvényesítő szociális biztonsági rendszerek (lásd ebben az értelemben: 1993. február 17‑i Poucet és Pistre ítélet, C‑159/91 és C‑160/91, EU:C:1993:63, 7–12., 15. és 18. pont; 2020. június 11‑i Bizottság és Szlovák Köztársaság kontra Dôvera zdravotná poist’ovňa ítélet, C‑262/18 P és C‑271/18 P, EU:C:2020:450, 30–34. pont), vagy a valamely nemzeti egészségügyi rendszer működtetésével megbízott, ingyenesen egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek (lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i FENIN kontra Bizottság ítélet, C‑205/03 P, EU:C:2006:453, 27. pont; 2003. március 4‑i FENIN kontra Bizottság ítélet, T‑319/99, EU:T:2003:50, 39. és 49. pont) esetében. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységeit nem liberalizálják, nem jelenti azt, hogy az említett tevékenységek közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

87      Negyedszer, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság nem vette figyelembe a Femernre mint közúti hatóságra és a vasúti pályahálózat üzemeltetőjére ruházott feladatokat, sem azt, hogy utóbbinak kell elkészítenie az állandó összeköttetés biztonsági terveit, emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy valamely jogalany tevékenységei egy részének gyakorlása tekintetében közhatalmi jogkörökkel rendelkezik, önmagában nem akadálya annak, hogy a többi gazdasági tevékenysége tekintetében az EUM‑Szerződés versenyszabályokra vonatkozó rendelkezései értelmében vett vállalkozásnak minősüljön (2008. július 1‑jei MOTOE‑ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 25. pont; 2011. március 24–i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117, 98. és 99. pont; 2019. szeptember 20‑i Havenbedrijf Antwerpen és Maatschappij van de Brugse Zeehaven kontra Bizottság ítélet, T‑696/17, EU:T:2019:652, 85. pont).

88      Az ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben valamely közjogi jogalany olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely elválasztható a közhatalmi jogköreinek gyakorlásától, e jogalany e tevékenységet illetően vállalkozásként jár el, míg ha az említett gazdasági tevékenység elválaszthatatlan a közhatalmi jogköreinek gyakorlásától, az említett jogalany által végzett tevékenységek összessége e jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységeknek minősül (2012. július 12‑i Compass‑Datenbank ítélet, C‑138/11, EU:C:2012:449, 38. pont; 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 82. pont). Ebből következik, hogy nincs olyan küszöbérték, amely alatt úgy kellene tekinteni, hogy valamely jogalany valamennyi tevékenysége nem gazdasági tevékenységnek minősül, még abban az esetben sem, ha a gazdasági tevékenységek kisebbségben vannak (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 83. pont; 2019. szeptember 20‑i Le Port de Bruxelles és Région de Bruxelles‑Capitale kontra Bizottság ítélet, T‑674/17, nem tették közzé, EU:T:2019:651, 104. pont).

89      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a Femern által közúti hatóságként és a vasúti pályahálózat üzemeltetőjeként ellátott feladatok, illetve a biztonsági tervek elkészítésének kötelezettsége elválaszthatatlan a Bizottság által azonosított gazdasági tevékenységektől, vagyis az állandó összeköttetés építésétől és üzemeltetésétől. Mindenesetre, amint az a második alkifogás vizsgálatából kitűnik, a jelen ügy körülményei között a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy az említett funkciók gyakorlása és az állandó összeköttetés biztonsági terveinek elkészítése során a Femernt semmilyen konkrét közhatalmi jogosítvánnyal nem ruházták fel (lásd: alábbi 101–103. pont).

90      A fenti megfontolásokból következik, hogy a dán hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottságnak benyújtott információk nem minősülnek olyan körülményeknek, amelyek önmagukban vagy összességükben véve annak megállapításához vezethetnének, hogy a Femern szóban forgó tevékenységeinek összessége, vagyis az állandó összeköttetés építése és üzemeltetése közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódik.

91      Ennélfogva a Bizottság megalapozottan állapíthatta meg a megtámadott határozat (191) preambulumbekezdésében, hogy a Femern tevékenységei – jellegükre, tárgyukra és a rájuk vonatkozó szabályokra tekintettel – önmagukban nem minősülnek közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységeknek.

2)      A második, arra alapított alkifogásról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Femern nem kapott semmilyen konkrét közhatalmi jogkört

92      A másodlagosan kifejtett második alkifogásban a Dán Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy tévesen állapította meg, hogy a Femernre mint közúti hatóságra és a vasúti infrastruktúra üzemeltetőjére ruházott feladatok, valamint az állandó összeköttetés biztonságára vonatkozó tervek elkészítése nem minősülnek olyan tevékenységeknek, amelyek közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

93      E tekintetben a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válaszában a Bizottság jelezte, hogy nem vizsgálta meg alaposan a Femern konkrét tevékenységeit, amelyekre a Dán Királyság a jelen eljárásban hivatkozott, mivel a hivatalos vizsgálati eljárás során a dán hatóságok kizárólag azt állították, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt egészét úgy kell tekinteni, mint amely közhatalmi jogkörökhöz kapcsolódik, és hogy e tevékenységekre nem hivatkoztak kifejezetten, és azokra vonatkozóan nem is terjesztettek elő kellően pontos érveket.

94      A tárgyaláson a Dán Királyság azt állította, hogy a közigazgatási eljárás során bizonyítékokat szolgáltattak a Femernre mint közúti hatóság és a vasúti pályahálózat üzemeltetője minőségében ruházott feladatokra, valamint az állandó összeköttetés biztonsági terveinek elkészítésére vonatkozóan, és hogy a Bizottság – amelyre az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállásának bizonyítása hárul – feladata, hogy további információkat kérjen.

95      E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy valamely intézkedés megfelel az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy állami támogatásnak minősüljön, ezt követően az e támogatást nyújtó vagy nyújtani tervező tagállamnak kell bizonyítania, hogy ezen intézkedés nem minősül ilyennek.

96      Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely jogalany gazdasági tevékenységeket végez, annak érdekében, hogy ellenőrizhesse, hogy az említett jogalany bizonyos tevékenységeit ki kell‑e zárni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alól azzal az indokkal, hogy azok a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak, a tagállamok és az intézmények közötti lojális együttműködésre vonatkozó, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettség keretében az érintett tagállamra hárul, hogy kifejezetten hivatkozzon az ilyen tevékenységek fennállására, és részletes magyarázattal szolgáljon az e tevékenységekre alkalmazandó szabályozásról, valamint minden olyan adatról, amely lehetővé teszi a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy ténylegesen közhatalmi jogkörökhöz kapcsolódó tevékenységekről van‑e szó (lásd analógia útján: 2011. november 15‑i Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EU:C:2011:732, 146. és 147. pont).

97      Ebből következik, hogy nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe azokat az esetleges információkat, amelyeket közölni lehetett volna vele a közigazgatási eljárás során, de ezt nem tették meg, mivel a Bizottság nem köteles hivatalból és feltételezések alapján vizsgálni, hogy milyen tényeket lehetett volna közölni vele (lásd analógia útján: 2009. szeptember 9‑i Holland Malt kontra Bizottság ítélet, T‑369/06, EU:T:2009:319, 152. pont; 2022. április 6‑i Mead Johnson Nutrition [Asia Pacific] és társai kontra Bizottság ítélet, T‑508/19, EU:T:2022:217, 106. pont).

98      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a dán hatóságoknak címzett 2019. június 14‑i levélben, amelyet az eljárást megindító határozat is átvett, a Bizottság a (84)–(89) preambulumbekezdésben kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt egy prima facie elemzést követően úgy kell tekinteni, hogy a Femern gazdasági tevékenységet folytat. Pontosabban az említett határozat (85) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy az a körülmény, hogy az állandó összeköttetésre irányuló projekt közérdekű célokat követ, nem jelenti szükségképpen azt, hogy közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységről van szó. Ezenkívül az említett levél (86) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is megállapította, hogy az a körülmény, hogy a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúra kiépítésére vonatkozó engedélyek két szuverén állam általi megadása a közhatalom gyakorlásának körébe tartozik, nem jelenti szükségképpen azt, hogy maguk a szállítási szolgáltatások vagy az infrastruktúra építése szintén közhatalom gyakorlásának körébe tartoznak.

99      Kétségtelen, hogy – amint arra a Dán Királyság a tárgyaláson rámutatott – a Bizottság a 2019. június 14‑i levél (84)–(89) preambulumbekezdésében bizonyos kérdéseket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a Femern tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősíthető‑e. A Bizottság tehát felkérte a dán hatóságokat, hogy nyújtsanak be minden releváns naprakész és teljes körű dokumentumot és információt annak érdekében, hogy a Bizottság folytatni tudja többek között a Femern tevékenysége gazdasági vagy nem gazdasági jellegének értékelését.

100    Az említett felhívásra válaszul a dán hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó 2019. augusztus 26‑i észrevételeikben olyan érvelést fejtettek ki, amely elsődlegesen arra irányult, hogy a Femern valamennyi tevékenységét úgy kell tekinteni, mint amelyek közhatalmi jogkörökhöz kapcsolódnak, másodlagosan pedig, hogy kizárólag az állandó összeköttetés üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységet kell gazdasági jellegű tevékenységnek tekinteni.

101    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az említett észrevételekben a dán hatóságok nem hivatkoztak kifejezetten arra, hogy a Femernre mint közúti hatóságra és a vasúti infrastruktúra üzemeltetőjére ruházott feladatokat, valamint az állandó összeköttetés biztonsági terveinek elkészítését illetően úgy kell tekinteni, hogy azok a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak, így a kapcsolódó költségeknek nem kell az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozniuk.

102    Egyrészt a Femernre mint a vasúti pályahálózat üzemeltetőjére ruházott funkciókat, valamint a biztonsági tervek elkészítését illetően meg kell állapítani, hogy a dán hatóságok sem a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó, 2019. augusztus 26‑i észrevételeikben, sem pedig az érdekelt felek hivatalos vizsgálati eljárás során tett megjegyzéseire 2019. október 4‑én benyújtott észrevételekben nem említették azokat. E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során nem vizsgálta meg, hogy a vasúti pályahálózat üzemeltetőjének feladatait és az állandó összeköttetés biztonsági terveinek elkészítését ki kell‑e zárni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alól azzal az indokkal, hogy e tevékenységeket úgy kell tekinteni, hogy azok a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

103    Másrészt, ami a Femernre mint közúti hatóságra ruházott funkciókat illeti, rá kell mutatni arra, hogy azokat a dán hatóságok 2019. augusztus 26‑i észrevételeiben csak eseti jelleggel említették. Közelebbről, e funkciókra a Femernt terhelő „közjogi felelősség” illusztrációjaként hivatkoztak, amely illusztráció egy általánosabb, arra vonatkozó érvelés alátámasztása érdekében, hogy a Femern valamennyi tevékenységét jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódik. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a dán hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottságnak átadott információk nem tették lehetővé számára annak megállapítását, hogy e tevékenység ilyen jogkörökhöz kapcsolódik. Az építési törvény 25. pontja ugyanis, amelyre a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó, 2019. augusztus 26‑i észrevételek 12. lábjegyzete hivatkozik, az első bekezdésében annak kijelentésére szorítkozik, hogy a partok közötti közúti összeköttetés a közutakról szóló törvénynek megfelelően igazgatott közút, és hogy a Femern a közúti hatóság. Kétségtelen, hogy az építési törvény előkészítő anyagaiban, amelyekkel a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás során rendelkezett, „azt javasolták, hogy a Femernt bízzák meg a közutakról szóló törvény 38. §‑ával összefüggésben értelmezett 1. §‑ában említett, a partok közötti összeköttetésre irányuló projekthez kapcsolódó közúti összeköttetések igazgatásával”, valamint hogy „[e]zért a Femern lesz a közúti szabályozás értelmében vett közúti hatóság, és a közutakról szóló törvény és az annak alapján elfogadott jogszabályok szerint döntéshozatali jogkörrel rendelkezik”. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottság rendelkezésére álló információk nem tartalmaztak semmilyen pontosítást a közúti hatóságokat harmadik személyekkel szemben megillető esetleges jogköröket, és különösen az említett hatóságok „döntéshozatali hatáskörének” jellegét és terjedelmét illetően. Ezenkívül, amint azt a Dán Királyság a tárgyaláson elismerte, a hivatalos vizsgálati eljárás során nem közölte a Bizottsággal a közutakról szóló törvényt. Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy ezen eljárás során a dán hatóságok nem hivatkoztak kifejezetten arra, hogy a Femernre mint közúti hatóságra ruházott funkcióknak a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kell kapcsolódniuk. Ebből következik, hogy nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta meg részletesen az említett funkciókat.

104    A fenti megfontolásokból következik, hogy a jelen ügy körülményei között a Bizottság a megtámadott határozat (194) preambulumbekezdésében nem tévesen állapította meg, hogy a Femern nem kapott konkrét közhatalmi jogköröket.

105    Következésképpen a Dán Királyság által másodlagosan hivatkozott második alkifogást el kell utasítani.

106    Ennélfogva teljes egészében el kell utasítani az arra alapított kifogást, hogy nem vették figyelembe azokat a rendelkezésre álló információkat, amelyek alapján a Femern egyes tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódtak.

c)      Az arra alapított második kifogásról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg az állandó összeköttetést helyettesítő szolgáltatások létezését

107    A Dán Királyság előadja, hogy a Bizottság az annak megállapítása érdekében végzett vizsgálata során, hogy a Femern tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak‑e, hibát követett el, amikor jelentőséget tulajdonított annak, hogy egy magánjogi gazdasági szereplő az említett jogalany által kínált szolgáltatásokhoz képest alternatívának tekintett kompszolgáltatásokat kínál. A Dán Királyság szerint az a körülmény, hogy egy magánjogi gazdasági szereplő helyettesítő szolgáltatásokat nyújt, nem befolyásolhatja azt a megállapítást, hogy a Femern tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

108    A Dán Királyság lényegében azzal érvel, hogy a közúti és vasúti infrastruktúrák építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek a közhatalmi jogkörök gyakorlásának körébe tartoznak, és hogy az ezen infrastruktúrák és az alternatív közlekedési módok közötti helyettesítő viszony fennállása nem kérdőjelezheti meg e megállapítást. Mivel a dán közút‑ és vasúti hálózatok rendelkezésre bocsátása nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, a Dán Királyság emellett úgy véli, hogy a Bizottság nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot azon okok magyarázatára, amelyek miatt a Femern tevékenységei eltérnének az említett hálózatok rendelkezésre bocsátásától.

109    A Dán Királyság szerint egy fizetési rendszer bevezetése a közúti infrastruktúra használatáért nem lehet meghatározó tényező az említett infrastruktúra rendelkezésre bocsátása gazdasági tevékenységnek minősítése szempontjából, amely versenyben állna a közúthálózat alternatíváit kínáló magán gazdasági szereplőkkel.

110    A Dán Királyság arra hivatkozik, hogy az építésről szóló határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a nemzeti vasúti hálózatot olyan zárt piacon működtették és üzemeltették, ahol nem áll fenn verseny, a Femern Landanlæg részére nyújtott állami finanszírozás nem érinthette a tagállamok közötti kereskedelmet, holott bizonyos légi vagy kompjáratok bizonyos vasúti útvonalak alternatíváját jelenthetik. Ennélfogva a Dán Királyság úgy véli, hogy a Bizottság által a Femern vasúti szállítási szolgáltatásainak vizsgálata során alkalmazott helyettesíthetőségi kritérium eltérő és szigorúbb annál, amit a dán állami vasúti hálózat átfogó vizsgálata során vett figyelembe.

111    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

112    A harmadik kifogásnak a fenti 74–106. pontban elvégzett vizsgálatából kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a Femern tevékenységei önmagukban a közhatalom gyakorlásának körébe tartoznának, és hogy e jogalanyra közhatalmi jogköröket ruháztak. Ebből következik, hogy a Dán Királyság által a jelen kifogás keretében előadott érvelés azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

113    Egyébiránt a Dán Királyság állításával ellentétben nem róható fel a Bizottságnak, hogy megvizsgálta, hogy az állandó összeköttetés üzemeltetése keretében a Femern által nyújtani kívánt szolgáltatások helyettesíthetik‑e az adott piacon nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplők által kínált szolgáltatásokat. Ezáltal ugyanis a Bizottság olyan kritériumot alkalmaz, amely lehetővé teszi számára annak meghatározását, hogy az említett hasznosítási tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül‑e (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei MOTOE‑ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 27. pont; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 46. pont).

114    Azon érvet illetően, amely szerint lényegében a Bizottságnak alaposan meg kellett volna vizsgálnia a dán közúti és vasúti hálózatok jellemzőit annak megállapítása érdekében, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak‑e, meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság nem csatolt olyan adatokat az ügy irataihoz, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a közúti és vasúti hálózatok építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek összességükben ténylegesen közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak. Ezenkívül, amint arra a Bizottság helyesen rámutat, a megtámadott határozat kizárólag az állandó összeköttetés finanszírozására vonatkozik, nem pedig a dán közúti és vasúti hálózatok összességének finanszírozására, így ez utóbbiak jellemzői nem relevánsak annak meghatározása szempontjából, hogy a Femern jelen ügyben szóban forgó tevékenységei gazdasági jellegűek‑e. Ebből következik, hogy a Dán Királyság ezen érvének nem lehet helyt adni.

115    Ami azt az érvet illeti, amellyel azt kifogásolják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban az építésről szóló határozatban alkalmazottnál szigorúbb helyettesíthetőségi kritériumot alkalmazott, így a jelen ügyben elvégzett értékelés elégtelen és ellentmondásos, elegendő megjegyezni, hogy a helyettesíthető szállítási szolgáltatások fennállása nem releváns tényező a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek fennállásának meghatározása szempontjából. Mindenesetre a Dán Királyság állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy az építésről szóló határozatban, valamint a 2018. december 13‑i Scandlines Danmark és Scandlines Deutschland kontra Bizottság ítéletben (T‑630/15, nem tették közzé, EU:T:2018:942) és a 2018. december 13‑i Stena Line Scandinavia kontra Bizottság ítéletben (T‑631/15, nem tették közzé, EU:T:2018:944) egyáltalán nem merült fel a vasúti összeköttetések és a kompok vagy légi útvonalak üzemeltetői közötti esetleges verseny kérdése, így a Dán Királyság érvelésének nem lehet helyt adni.

116    El kell utasítani azt az érvet, amely szerint a közúti infrastruktúra használatáért fizetendő díj rendszerének bevezetése nem döntő szempont az említett infrastruktúra rendelkezésre bocsátása gazdasági tevékenységnek minősítése szempontjából, mivel a piacon az úthálózat alternatíváit kínáló, nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplőkkel helyettesítő viszony áll fenn. Ugyanis, amint az a jelen jogalap harmadik részében az alábbi 148–153. pontban kifejtésre kerül, a díjfizetés olyan elemnek minősül, amely bár nem meghatározó, mindazonáltal releváns az infrastruktúra rendelkezésre bocsátása gazdasági tevékenységnek minősítése szempontjából, így azt a Bizottság érvényesen figyelembe vehette.

117    Ráadásul, mivel a Bizottság megalapozottan állapíthatta meg, hogy a Femern nem kapott semmilyen konkrét közhatalmi jogkört, nem lehet helyt adni annak az érvelésnek, amely a közlekedési infrastruktúrák és az alternatív közlekedési módok közötti helyettesítési viszonynak az egyrészt a rendőrség és az igazságszolgáltatás tevékenységei, másrészt pedig a biztonsági magántársaságok tevékenységei és a választottbíróság közötti helyettesítési viszonnyal való összehasonlítására irányul. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás tevékenységei jellegüknél fogva közhatalom részét képezik, mivel az általános jogon túlmenő jogkörök, valamint a polgárokkal és a vállalkozásokkal szemben alkalmazandó közhatalmi jogkörök gyakorlását foglalják magukban. Nem ez a helyzet sem a személy‑és vagyonvédelmi vállalkozások tevékenysége, sem a választottbírósági tevékenység esetében. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az állandó összeköttetéshez hasonló közlekedési infrastruktúra építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységekre is.

118    Következésképpen el kell utasítani az állandó összeköttetést helyettesítő szolgáltatások fennállásának figyelembevételéből eredő állítólagos hibára alapított kifogást.

119    A fenti megfontolásokból következik, hogy az első jogalap első részét, amely azon alapul, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Femern tevékenységei nem járnak közhatalmi jogkörök gyakorlásával, teljes egészében el kell utasítani.

2.      Az első jogalap második részéről, amely azon az állítólagosan téves megállapításon alapul, amely szerint a Femern a többi gazdasági szereplővel versenyben lévő piacon szállítási szolgáltatásokat kínál

120    A Dán Királyság, amelyet a Belga Királyság támogat, azzal érvel, hogy az állandó összeköttetés nem áll versenyben a kompüzemeltetőkkel ugyanúgy, ahogy a vasúti infrastruktúra nincs közvetlen versenyben az úttal, az autóbuszokkal vagy a repülőterekkel.

121    A Dán Királyság szerint a versenyre gyakorolt esetleges hatások a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó, az állandó összeköttetés megvalósítására vonatkozó döntésből erednek. Ennélfogva a kereskedelmi tevékenységek és a közhatalmi jogkörök gyakorlásával járó tevékenységek egyidejű fennállása nem jelenti automatikusan azt, hogy ez utóbbiak gazdasági tevékenységnek minősülnek.

122    Ezenkívül a Dán Királyság előadja, hogy még ha a Femern tevékenységei nem is minősülnének a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységeknek, e jogalany akkor sem lenne versenyben a kompüzemeltetőkkel. Ebben az értelemben a Dán Királyság hangsúlyozza, hogy a Femern feladata az állandó összeköttetés oly módon történő építése és üzemeltetése, amely lehetővé teszi a makrogazdasági előnyök optimalizálását. Így az a körülmény, hogy e jogalany tevékenységei hatással vannak a nemzetgazdaságra és a környező piacokra, különösen a kompüzemeltetők által nyújtott szolgáltatások piacára, nem jelenti azt, hogy az állandó összeköttetés építését és üzemeltetését úgy lehetne tekinteni, mint amely versenyben áll a szállítási szolgáltatások nyújtásának piacán működő magánszereplőkkel.

123    A Dán Királyság azt állítja, hogy a Femern semmiképpen sem állhat versenyben a szállítási szolgáltatások piacán az állandó összeköttetés tervezésének és építésének szakaszában.

124    A Belga Királyság úgy véli, hogy nincs verseny a magán‑kompüzemeltetőkkel, amennyiben az állami beavatkozás a magánkezdeményezés hiányosságainak kiküszöbölésére korlátozódik.

125    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

126    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós versenyjog rendelkezéseinek alkalmazásában vállalkozásnak minősül minden olyan jogalany, amely gazdasági tevékenységet folytat, és gazdasági tevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár (2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítélet, C‑288/11 P, EU:C:2012:821, 50. pont; 2022. március 24‑i GVN kontra Bizottság ítélet, C‑666/20 P, nem tették közzé, EU:C:2022:225, 69. pont).

127    A jelen ügyben a megtámadott határozat (193) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy létezik a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piaca, amelyen már működik egy kompüzemeltető, amely piaci feltételek mellett működő vállalkozás. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Femern által nyújtott szállítási szolgáltatások versenyben állnak az említett kompüzemeltető által nyújtott szállítási szolgáltatásokkal.

128    Egyrészt meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság nem vitatja a Fehmarn‑szoroson Rødby és Puttgarden között való áthaladás szolgáltatási piacának fennállását, amelyet egy kompüzemeltető nyújt, és elismeri, hogy az állandó összeköttetés üzembe helyezése több vállalkozástípusra is hatással lesz, mint például a kompüzemeltetőkre, az autóbusz‑közlekedési vállalkozásokra vagy a közúti árufuvarozást végző vállalkozásokra.

129    Másrészt, míg a Dán Királyság vitatja a Femern által nyújtott szolgáltatások és a kompüzemeltető által nyújtott szolgáltatások közötti versenyhelyzet fennállását, meg kell állapítani, hogy – amint az a Femern 2016. évi pénzügyi elemzéséből kitűnik – az árszint olyan tényezőnek minősül, amelyet a fogyasztó figyelembe vesz annak eldöntése során, hogy a Fehmarn‑szoroson való áthaladáshoz az állandó összeköttetést vagy a komphajókat használja.

130    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Femern és a kompüzemeltető által kínált szolgáltatások között helyettesíthetőség áll fenn. Következésképpen, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, még ha a Femern és a kompüzemeltetők olyan szolgáltatásokat is kínálnak, amelyek jellemzői bizonyos tekintetben eltérőek, meg kell állapítani, hogy azok ugyanazon a piacon működnek, vagyis a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piacán, amelyen a fogyasztók – abban a lehetséges esetben, ha az állandó összeköttetés üzembe helyezését követően fennmaradnak a kompüzemeltető által nyújtott szolgáltatások – választhatnak az ezen üzemeltető által nyújtott szolgáltatások és a Femern által az állandó összeköttetés üzemeltetése keretében kínált szolgáltatások között.

131    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság nem vitatja a megtámadott határozat (237) és (360) preambulumbekezdésében hivatkozott másik elképzelhető esetet, amely szerint az állandó összeköttetés üzembe helyezése a Rødby és Puttgarden közötti útvonalon a kompszolgáltatások megszűnéséhez vezethet. Márpedig ez az eset megerősíti az ezen összeköttetést biztosító kompüzemeltetők üzemeltetője által kínált szolgáltatások és a Femern által nyújtandó szolgáltatások közötti helyettesíthetőségi viszony fennállását.

132    Így a jelen ügy körülményei között, ellentétben azzal, amit a Dán Királyság állít, meg kell állapítani, hogy a Femern által az állandó összeköttetés üzemeltetése keretében nyújtott szolgáltatások közvetlenül versenyeznek azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket a Fehmarn‑szoroson való áthaladás érdekében egy másik közlekedési szolgáltató, nevezetesen a Rødby és Puttgarden közötti összeköttetést biztosító kompüzemeltető nyújt, amely utóbbi – anélkül, hogy ezt a Dán Királyság vitatná – nyereségszerzésre törekvő vállalkozásnak minősül.

133    Egyébiránt rá kell mutatni, hogy a Bizottság a szállítási szolgáltatások szélesebb piacát is azonosította, nevezetesen azon közlekedési összeköttetések piacát, amelyek a Fehmarn‑szoroson való áthaladás alternatíváját jelentik. Ebben az értelemben a megtámadott határozat (193) és (237) preambulumbekezdésének együttes olvasatából az következik, hogy a Bizottság a nyugat‑balti‑tengeri áthaladást biztosító szállítási szolgáltatások piacát is figyelembe vette, vagyis a Dánia, Németország és Svédország közötti összeköttetéseket, amelyeken kompüzemeltetők is működnek, amely összeköttetések közül – amint az a Femern 2016. évi pénzügyi elemzéséből kitűnik – a forgalom egy része beolvadhat az állandó összeköttetésbe.

134    Ami azt az érvelést illeti, amely szerint lényegében a Femern a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos megfontolások miatt nem állhat versenyben más szállítási szolgáltatókkal, ezt az érvelést el kell utasítani.

135    Egyrészt, amennyiben a Dán Királyság ezzel az érveléssel azt állítja, hogy nem áll fenn verseny az állandó összeköttetés és a kompüzemeltetők között, mivel az említett összeköttetés üzembe helyezésének a versenyre gyakorolt hatásai a hatóságok által a közhatalmi jogköreik gyakorlása során hozott döntésből erednek, ezen érvelésnek nem lehet helyt adni. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az a tény, hogy valamely tagállam ilyen jogkörökkel él a valamely infrastruktúra építésével és működtetésével megbízott jogalany létrehozása érdekében, nem jelenti szükségképpen azt, hogy e jogalany tevékenységei szintén közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak.

136    Másrészt, amennyiben a Dán Királyság azt állítja, hogy a Femern tevékenységeinek a versenyre gyakorolt esetleges hatásai nem relevánsak, mivel az említett tevékenységek közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak, ezt az érvelést el kell utasítani. Ugyanis, amint az fentebb megállapításra került (lásd a fenti 74–106. pontot), a Bizottság a jelen ügy körülményei között érvényesen állapíthatta meg, hogy a Femern tevékenységei önmagukban nem tartoznak a közhatalom gyakorlásának körébe, és hogy az ügy iratai alapján e jogalanyra nem ruháztak közhatalmi jogköröket.

137    Ami az arra alapított érvet illeti, hogy a Femern tevékenységeinek a nemzetgazdaságra és a környező piacokra gyakorolt hatásai nem relevánsak az e jogalany és a kompüzemeltetők közötti versenyviszony megállapítása szempontjából, mivel az említett tevékenységek Dánia makrogazdasági előnyeinek maximalizálására irányulnak, meg kell állapítani, hogy az említett érv lényegében annak előadását jelenti, hogy az a megállapítás, hogy valamely jogalany közérdekű célt követ, kizárja, hogy az említett jogalanyt nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplőkkel versenyben állónak lehessen tekinteni. Márpedig, amint arra a fenti 64. pont emlékeztetett, az a körülmény, hogy valamely jogalanyra közérdekű feladatokat bíztak, nem akadályozza meg, hogy a szóban forgó tevékenységeket gazdasági tevékenységnek lehessen tekinteni. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozás okai vagy célkitűzései szerint, hanem azt annak hatásai alapján határozza meg (1974. július 2‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 27. pont; 2022. április 6‑i Mead Johnson Nutrition [Asia Pacific] és társai kontra Bizottság ítélet, T‑508/19, EU:T:2022:217, 80. pont).

138    El kell utasítani azt az érvet, amely szerint nincs verseny a Femern és a kompüzemeltetők között, mivel az állami beavatkozás a magánkezdeményezés hiányosságainak kiküszöbölésére korlátozódik. Amint ugyanis a fenti 126. pontból kitűnik, annak meghatározásához, hogy valamely jogalany gazdasági tevékenységet folytat‑e, a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy az említett jogalany valamely piacon nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplőkkel versenyezve kínál árukat vagy szolgáltatásokat. Márpedig a jelen ügyben, amint az a megtámadott határozat (193) preambulumbekezdéséből kitűnik, már létezik egy gazdasági magánszereplő, amely a Fehmarn‑szoroson való áthaladás biztosításához szolgáltatásokat nyújt. Ehhez hasonlóan léteznek olyan magánvállalkozások is, amelyek olyan más összeköttetéseken nyújtanak szállítási szolgáltatásokat, amelyek az említett tengerszoroson való áthaladás alternatíváját jelentik.

139    Azt az érvet is el kell utasítani, amely szerint a Femern az állandó összeköttetés építésének szakaszában nem állhat versenyben a szállítási szolgáltatások piacán. Amint ugyanis a második jogalap vizsgálata keretében az alábbi 185–207. pontban kifejtésre kerül, a jelen ügy körülményei között a Bizottság mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlanok egymástól.

140    A fenti megfontolásokból következik, hogy az első jogalap második részét, amely azon alapul, hogy tévesen került megállapításra, hogy a Femern más gazdasági szereplőkkel versenyző piacon szállítási szolgáltatásokat nyújt, teljes egészében el kell utasítani.

3.      Az első jogalap azon állítólagos téves megállapításon alapuló harmadik részéről, amely szerint a Femern üzleti logikát követő gazdasági szereplő

141    A Dán Királyság arra hivatkozik, hogy a Femern nem üzemeltetheti az állandó összeköttetést piacgazdasági logika szerint működő piacgazdasági szereplőként, következésképpen nem folytathatja kereskedelmi jelleggel az állandó összeköttetés üzemeltetését. Ebben az értelemben a Dán Királyság megjegyzi, hogy a Femern a lényeges elemek tekintetében a dán közlekedési miniszter utasításai alapján jár el, aki az úthasználati díjak összegének makrogazdasági és politikai megfontolások figyelembevételével történő megállapításáért is felelős, és kifejti, hogy a Femern nyereségét a dán területen lévő infrastruktúra finanszírozására fordítják majd. A Luxemburgi Nagyhercegség e tekintetben azt állítja, hogy mivel a Femernre nem gyakorol nyomást a nyereség maximalizálására vonatkozó törekvés, és nyeresége hozzájárul az állami szárazföldi infrastruktúra finanszírozásához, valamint nem rendelkezik döntéshozatali autonómiával, nem tekinthető úgy, hogy gazdasági tevékenységet folytat.

142    Ezenkívül a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által támogatott Dán Királyság szerint az a körülmény, hogy a Femern tevékenységeit a felhasználóktól beszedett díjakból finanszírozzák, nem elegendő annak megállapításához, hogy e jogalany piaci logikát követ. E tekintetben a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy az állandó összeköttetés adó vagy felhasználók általi finanszírozásának módja nem minősül releváns tényezőnek a nem gazdasági tevékenységek és a gazdasági tevékenységek megkülönböztetése szempontjából. Ezenfelül a Dán Királyság úgy véli, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a díjszabás terén fennálló szabadság hiányát, amely releváns valószínűsítő körülmény annak megállapítása szempontjából, hogy a Femern nem minősül vállalkozásnak.

143    Egyébiránt a Dán Királyság szerint az a körülmény, hogy a Femern az állandó összeköttetés üzembe helyezésekor díjakat szed be, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos tevékenységei gazdasági jellegű tevékenységekké válnak.

144    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

145    Először is azon érveket illetően, amelyekkel azt állítják, hogy az állandó összeköttetés nem képezi kereskedelmi hasznosítás tárgyát, emlékeztetni kell arra, hogy az állami támogatásokra alkalmazandó ítélkezési gyakorlat szerint gazdasági tevékenységnek minősíthető szolgáltatásoknak minősülnek a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások, pontosítva, hogy a díjazás lényegi jellemzője abban áll, hogy az a szóban forgó szolgáltatás gazdasági ellentételezését képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 47. pont; 2019. szeptember 20‑i Havenbedrijf Antwerpen és Maatschappij van de Brugse Zeehaven kontra Bizottság ítélet, T‑696/17, EU:T:2019:652, 75. pont).

146    Ezenkívül az állami támogatások területén az a tény, hogy valamely tevékenységet nem magán gazdasági szereplők végeznek, vagy hogy e tevékenység nem jövedelmező, nem minősül releváns kritériumnak a gazdasági tevékenységnek való minősítés szempontjából. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis egyrészt a versenyjogban a „vállalkozás” fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától, másrészt pedig minden olyan tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár (2001. október 25‑i Ambulanz Glöckner ítélet, C‑475/99, EU:C:2001:577, 19. pont; 2019. szeptember 20‑i Havenbedrijf Antwerpen és Maatschappij van de Brugse Zeehaven kontra Bizottság ítélet, T‑696/17, EU:T:2019:652, 46. pont). Ebből következik, hogy az, hogy a tevékenység gazdasági jellegű‑e, vagy sem, nem függ sem attól, hogy a tevékenységet gyakorló személy magánjogi vagy közjogi jogállású, sem pedig attól, hogy jövedelmező‑e ez a tevékenység (2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítélet, C‑288/11 P, EU:C:2012:821, 50. pont; 2016. december 15‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑808/14, nem tették közzé, EU:T:2016:734, 55. pont).

147    Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által felhozott érveket.

148    Ellentétben azzal, amit lényegében a Dán Királyság és a Luxemburgi Nagyhercegség állít, az a tény, hogy az állandó összeköttetéshez való hozzáférést díjfizetéshez kötik, releváns tényező az említett útvonal üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősítése szempontjából.

149    E tekintetben pontosítani kell, hogy az EUM‑Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezései, közelebbről az állami támogatásokra vonatkozó szabályok nem követelik meg, hogy a tagállamok a közlekedési infrastruktúrához való hozzáférésért díjat kérjenek, hanem saját belátásukra hagyják azt a kérdést, hogy a hozzáférésnek ingyenesnek kell‑e lennie, vagy gazdasági ellentételezés fizetésétől kell‑e függenie.

150    Így, ha a tagállam közlekedéspolitikájának végrehajtása keretében úgy dönt, hogy valamely infrastruktúra rendelkezésre bocsátása a közös érdeknek megfelelően ingyenesen történik, ez arra utalhat, hogy az említett infrastruktúra nem képezi gazdasági hasznosítás tárgyát. Ezzel szemben, amikor a tagállam – mint a jelen ügyben is – úgy dönt, hogy az infrastruktúrához való hozzáférést célhoz kötött bevételek elérése érdekében díj megfizetésétől teszi függővé, amint az a megtámadott határozat (192) preambulumbekezdéséből kitűnik, többek között az állandó összeköttetés tervezésének és építésének finanszírozása érdekében keletkezett adósság visszafizetése érdekében, meg kell állapítani, hogy az infrastruktúra gazdasági üzemeltetés tárgyát képezi (lásd ebben az értelemben: 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117, 93. és 94. pont).

151    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (192) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy a Femern olyan szállítási szolgáltatást nyújt a polgároknak és a vállalkozásoknak, amely az útszakasz és a vasúti infrastruktúra használatáért fizetendő díj fizetésétől függ.

152    Ebből következik, hogy a megtámadott határozat (194) preambulumbekezdésében a Bizottság mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy az állandó összeköttetés működtetését gazdasági logika szabályozza, mivel azt a használati díjakból finanszírozzák.

153    Ennélfogva, mivel a Bizottság egyrészt a megtámadott határozat (193) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Femern többek között a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piacán nyújt szolgáltatásokat, amelyen egy nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplő működik, másrészt pedig a megtámadott határozat (192) és (194) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az állandó összeköttetéshez való hozzáférés e jogalany részére történő díjfizetéstől függ, amely a szolgáltatásnyújtás ellenértékét képezi, a Bizottság megalapozottan állapíthatta meg, hogy az állandó összeköttetés üzemeltetésére irányuló tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül.

154    A Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott, arra alapított érvek, hogy a Femernre vonatkozó szabályok nem teszik lehetővé számára az állandó összeköttetés kereskedelmi üzemeltetését, nem kérdőjelezhetik meg ezt a következtetést.

155    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az áruk vagy szolgáltatások piacon történő kínálatában álló tevékenység gazdasági jellegének kizárásához nem elegendő arra hivatkozni, hogy az infrastruktúra működtetője nem a nyereségmaximalizálás kizárólag kereskedelmi szempontja szerint cselekszik, hogy a befektetés megtérüléséhez képest előnyben részesíti a közérdeket, nem nyereségszerzésre törekszik, és szisztematikusan újra befekteti a nyereségét (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest [port de Brest] kontra Bizottság ítélet, T‑754/17, nem tették közzé, EU:T:2019:270, 80. pont).

156    Ezenkívül, mivel valamely tevékenység gazdasági vagy nem gazdasági jellege nem függ sem a tevékenységet végző jogalany magánjogi vagy közjogi jogállásától, sem e tevékenység jövedelmezőségétől, ebből az következik, hogy még ha a tevékenységből származó bevételeket kötelezően nem gazdasági tevékenységekbe kell is fektetni, a díjazás ellenében végzett tevékenységek olyan piaci részvételnek minősülnek, amely alkalmas arra, hogy veszélyeztesse a versenyjog célkitűzéseit, így a bevételek újbóli befektetésének kötelezettsége nem akadályozza a tevékenység gazdasági jellegét (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 12‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑347/09, nem tették közzé, EU:T:2013:418, 50. pont).

157    Így nem lehet helyt adni az arra alapított érveknek, hogy a Femern nem a nyereség maximalizálásának célját követi, és a nyereségét az infrastruktúra finanszírozása érdekében kell újra befektetnie. Ezenkívül a Dán Királyság által hivatkozott azon körülmény, amely szerint az állandó összeköttetés használatáért fizetendő díjak összegét nem piaci logika alapján állapítják meg abban az értelemben, hogy az árak szerkezete távol áll a piaci magánszereplők által alkalmazottól, nem képezheti akadályát annak a megállapításnak, hogy az állandó összeköttetés működtetése gazdasági tevékenységnek minősül.

158    Ezenfelül el kell utasítani az arra alapított érvet is, hogy a Femern az olyan lényeges elemek tekintetében, mint a munkálatok megkezdésének időpontja, a dán közlekedési miniszter utasítására jár el. Az a kérdés ugyanis, hogy a jogalany által végzett, szóban forgó tevékenységek gazdasági jellegűek‑e, nem függ attól, hogy egy magánbefektető nem lenne képes e tevékenységeket ugyanazon feltételek mellett végezni (lásd analógia útján: 2014. július 16‑i Zweckverband Tierkörperbeseitigung kontra Bizottság ítélet, T‑309/12, nem tették közzé, EU:T:2014:676, 76. pont).

159    Ezenkívül, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe azt, hogy a Femern az összeköttetés használatáért fizetendő díjak összegének meghatározása során nem szabadon határozhatja meg, rá kell mutatni arra, hogy – amint az az építési törvény 42. §‑ának (2) bekezdéséből kitűnik – kétségtelenül a dán közlekedési miniszter határozza meg a díjak összegét szabályozó elveket. Mindazonáltal keresetében a Dán Királyság elismeri, hogy az említett törvény 42. §‑ának (3) bekezdése alapján a Femern módosíthatja az általános árengedményrendszereket, és újakat vezethet be, feltéve hogy ez nem befolyásolja jelentősen a bevételek általános szintjét. Ennélfogva a megtámadott határozat (197) preambulumbekezdésében a Bizottság nem követett el mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a Femern bizonyos mozgástérrel rendelkezik saját árainak meghatározását illetően.

160    Márpedig önmagában az a tény, hogy a dán közlekedési miniszter a díjak összegét makrogazdasági és a közlekedéspolitikához kapcsolódó megfontolások alapján határozza meg, nem elegendő annak megállapításához, hogy az állandó összeköttetés működtetésével kapcsolatos tevékenység nem minősül gazdasági tevékenységnek.

161    Egyébiránt nem vehető figyelembe a megtámadott határozatot követően felmerülő azon körülmény, hogy a Femern egy új törvénynek a bírósági eljárással egyidőben történő elfogadását követően már nem rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a díjak összegét módosítsa, így kizárólag a dán közlekedési miniszter jogosult az említett díjak összegének meghatározására. Valamely uniós jogi aktus jogszerűségét ugyanis az aktus elfogadásakor fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell vizsgálni (1979. február 7‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, 15/76 és 16/76, EU:C:1979:29, 7. és 8. pont; 1996. december 12‑i Altmann és társai kontra Bizottság ítélet, T‑177/94 és T‑377/94, EU:T:1996:193, 119. pont). Ebből következik, hogy az uniós jogi aktus elfogadásának időpontját követően felmerülő körülmények ezen aktus jogszerűségének értékelésénél nem vehetők figyelembe (2006. szeptember 27‑i Roquette Frères kontra Bizottság ítélet, T‑322/01, EU:T:2006:267, 325. pont; 2015. február 11‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑204/11, EU:T:2015:91, 123. pont). Így a megtámadott határozat elfogadásakor a Bizottság érvényesen figyelembe vehette azt a körülményt, hogy a Femern bizonyos mértékben befolyásolhatta az infrastruktúrához való hozzáférés egyes díjainak összegét.

162    A fentiekből következik, hogy a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által annak alátámasztására felhozott érvek, hogy a Femernre vonatkozó szabályok nem teszik lehetővé számára az állandó összeköttetés kereskedelmi üzemeltetését, akár külön‑külön, akár együttesen vizsgálva, nem kérdőjelezik meg azt a megállapítást, amely szerint az állandó összeköttetés üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősül.

163    Másodszor, ami azt az érvelést illeti, amely szerint lényegében a Femern közhatalmi jogkörökhöz kapcsolódó tevékenységei az állandó összeköttetés használatáért való díjfizetés folytán nem válhatnak gazdasági tevékenységekké, elegendő rámutatni arra, hogy az azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint a Bizottságnak úgy kellett volna tekintenie, hogy a Femern bizonyos tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódnak (lásd: fenti 75–106. pont). Ennélfogva ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

164    Következésképpen az első jogalap harmadik részét teljes egészében el kell utasítani.

4.      A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlanok

165    Második jogalapjával a Dán Királyság nem csupán azon megállapítás megalapozottságát vitatja, amely szerint az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlanok egymástól, hanem a megtámadott határozat ezzel kapcsolatos indokolását is.

a)      A megtámadott határozatnak az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek elválaszthatatlan jellegére vonatkozó indokolásáról

166    A Dán Királyság úgy véli, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen azon megállapítás tekintetében, amely szerint a Femern már az építési szakaszban gazdasági tevékenységet folytat.

167    Ezenkívül a Dán Királyság úgy véli, hogy a megtámadott határozat (201) preambulumbekezdésében a Bizottság nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt arra a következtetésre jutott, hogy a Femern promóciós, marketing‑ és tájékoztatási tevékenységei gazdasági tevékenységnek minősülnek.

168    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

169    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést igazoló okokat, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. január 27‑i KPN kontra Bizottság ítélet, T‑691/18, nem tették közzé, EU:T:2021:43, 161. pont). Különösen a Bizottságnak nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően. Elegendő azokat a tényeket és jogi megfontolásokat ismertetnie, amelyek a határozat főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentőséggel bírnak (2007. január 11‑i Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ítélet, C‑404/04 P, nem tették közzé, EU:C:2007:6, 30. pont; 2019. szeptember 24‑i Fortischem kontra Bizottság ítélet, T‑121/15, EU:T:2019:684, 41. pont).

170    A jelen ügyben az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlan jellegének indokolását illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (189) preambulumbekezdésében mindenekelőtt emlékeztetett arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a repülőtér üzemeltetését gazdasági tevékenységnek tekintették, és ugyanez vonatkozik a kereskedelmi repülőtér kifutópályájának építésére is. Bár a Bizottság kifejti, hogy ez az ítélkezési gyakorlat kifejezetten a repülőterekre vonatkozik, jelezte, hogy a Bíróság és a Törvényszék által kidolgozott elvek más infrastruktúrák építésére is alkalmazandók. E tekintetben a megtámadott határozat (189) preambulumbekezdéséhez fűzött 89. lábjegyzet az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 202. pontjára utal, amely jelzi, hogy az uniós bíróságok által megállapított ezen elvek a gazdasági tevékenységhez elválaszthatatlanul kapcsolódó egyéb infrastruktúrák építésére is alkalmazandók. Ezenfelül a megtámadott határozat (189) preambulumbekezdésében a Bizottság a Törvényszéknek a kikötői infrastruktúrára vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatára is hivatkozik, és a 90. lábjegyzetben hivatkozik a 2019. szeptember 20‑i Havenbedrijf Antwerpen és Maatschappij van de Brugse Zeehaven kontra Bizottság ítéletre (T‑696/17, EU:T:2019:652).

171    Ezt követően a megtámadott határozat (192) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a Femern közúti és vasúti tevékenységekből származó bevételei többek között az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése összköltségének finanszírozására szolgálnak.

172    Végül a megtámadott határozat (198) preambulumbekezdésében, miután megállapította, hogy az állandó összeköttetés üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősül, a Bizottság megállapította, hogy a Femern által üzemeltetett infrastruktúra építése a 2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítélet (C‑288/11 P, EU:C:2012:821) és a 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet (T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117) alapján is gazdasági tevékenységnek minősül.

173    Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a Bíróságnak és a Törvényszéknek a repülőtéri infrastruktúrával kapcsolatos ítéleteire, a Törvényszék kikötői infrastruktúrával kapcsolatos közelmúltbeli ítéleteire, valamint az „állami támogatás” fogalmáról szóló közleményre hivatkozott. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság olyan elvet kívánt alkalmazni, amely szerint gazdasági hasznosítás tárgyát képező infrastruktúra esetén az építési tevékenység akkor is gazdasági jellegű, ha a két tevékenység elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. A jelen ügyben a Bizottság megállapította, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn a két tevékenység között azáltal, hogy a működési bevételeket többek között az állandó összeköttetés tervezéséből és építéséből eredő adósság visszafizetésére használták fel.

174    Ebből következik, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon indokolta az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek elválaszthatatlanságát.

175    Ami azt az érvet illeti, amely szerint lényegében a Bizottság nem indokolta megfelelően azt a következtetést, amely szerint a Femern promóciós, marketing‑ és tájékoztatási tevékenységei gazdasági tevékenységeknek minősülnek, rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat (201) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében megállapította, hogy e tevékenységek hozzájárultak az állandó összeköttetés tervezéséhez, építéséhez és üzemeltetéséhez, és még ha e promóciós, marketing‑ vagy tájékoztatási tevékenységeket információs tevékenységeknek kellene is tekinteni, azok akkor is hozzájárulnak a Femern gazdasági tevékenységéhez. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy nem ritka, hogy a vállalkozások kötelesek lennének tájékoztatni a nyilvánosságot tevékenységükről. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a tájékoztatási kötelezettségek főszabály szerint nem járnak közhatalmi jogkörök gyakorlásával. Így a megtámadott határozat (201) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a promóciós, marketing‑, illetve tájékoztatási tevékenységek gazdasági tevékenységnek minősülnek, mivel a Femern fő tevékenységeihez, vagyis az állandó összeköttetés építéséhez és üzemeltetéséhez kapcsolódnak. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság a promóciós, marketing‑, illetve tájékoztatási tevékenységek gazdasági jellegét illetően kellően megindokolta a megtámadott határozatot.

b)      A megtámadott határozatnak az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlan jellegét illetően való megalapozottságáról

176    A Dán Királyság azt állítja, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy az építési tevékenység nem választható el az állandó összeköttetés üzemeltetésére irányuló tevékenységtől.

177    E tekintetben először is a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által támogatott Dán Királyság azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen véli úgy, hogy a 2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítéletből (C‑288/11 P, EU:C:2012:821) és a 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítéletből (T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117) kitűnik, hogy az építési tevékenység, azaz egy upstream tevékenység szükségszerűen gazdasági tevékenységnek minősül, ha a hasznosítási, azaz a downstream tevékenység gazdasági tevékenység. Valamely infrastruktúra jövőbeni kereskedelmi üzemeltetése csak bizonyos körülmények között járhat azzal a hatással, hogy annak építése gazdasági tevékenységnek is minősül, különösen akkor, ha a repülőtér kifutópályája az említett repülőtér meglévő gazdasági tevékenységének részét képezi. A Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség szerint a jelen ügy különbözik a korábbi ügyektől, mivel egy olyan infrastruktúra eredeti építéséről van szó, amelyet csak a jövőben fognak üzemeltetni.

178    Másodszor, a Dán Királyság azt állítja, hogy figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a Femern nem végez gazdasági tevékenységet az állandó összeköttetés üzembe helyezését megelőzően, így az építési szakaszban a jogalany semmilyen piacon nem tevékenykedik más gazdasági szereplővel versenyezve. E tekintetben a Dán Királyság előadja, hogy csak akkor tekinthető a már az említett piacon működő vállalkozások versenytársának, ha a Femern gyorsan be tud lépni az érintett piacra.

179    Harmadszor, a Dán Királyság lényegében arra hivatkozik, hogy mivel a Femern nem liberalizált piacon működik, nem tekinthető úgy, hogy ez a jogalany gazdasági tevékenységet folytat.

180    Negyedszer, a Dán Királyság szerint a 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet (T‑747/17, EU:T:2019:271) 84. pontjából kitűnik, hogy a két tevékenység közötti gazdasági kapcsolat fennállása nem elegendő e tevékenységek elválaszthatatlan jellegének megállapításához, így az állandó összeköttetés tervezésének és építésének az említett útvonal üzemeltetése keretében úthasználati díjak beszedésével történő finanszírozása nem jelenti szükségképpen azt, hogy a tevékenységek elválaszthatatlanok.

181    Ötödször, a Dán Királyság úgy véli, hogy a Bizottságnak az építési és üzemeltetési tevékenységek elválaszthatatlan jellegére vonatkozó következtetése nem veszi figyelembe azt, hogy a körülmények változhatnak az állandó összeköttetés üzembe helyezéséig, különösen azt, hogy a dán hatóságok dönthetnek úgy, hogy módosítják az állandó összeköttetés üzemeltetési feltételeit.

182    Hatodszor, a Dán Királyság azzal érvel, hogy a vállalkozásnak minősítést megszorítóan kell értelmezni, mivel az, hogy a Femernt az állandó összeköttetés üzembe helyezése előtt vállalkozásnak minősítik, hátrányos következményekkel jár, amennyiben e jogalanynak meg kell fizetnie a jogellenesség időszaka után járó kamatokat. Ezenkívül a Dán Királyság szerint a „vállalkozás” fogalmának megszorító értelmezése jobban összehangolható a szomszédos területekkel, különösen a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szabályozással.

183    A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

184    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság nem hozott fel egyetlen alátámasztott érvet sem a promóciós, marketing‑ vagy tájékoztatási tevékenységek gazdasági jellegű tevékenységekként való minősítésének megalapozottságát vitatva.

185    Azon érveket illetően, amelyek szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlanok egymástól, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a kereskedelmi üzemeltetés és a közlekedési infrastruktúra ilyen kereskedelmi üzemeltetés céljából történő kiépítése gazdasági tevékenységnek minősülhet (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 65. pont; 2019. szeptember 20‑i Havenbedrijf Antwerpen és Maatschappij van de Brugse Zeehaven kontra Bizottság ítélet, T‑696/17, EU:T:2019:652, 47. pont). Ez az ítélkezési gyakorlat a 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítéletből (T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117) ered, amelyre a Bizottság a megtámadott határozat (198) preambulumbekezdésében hivatkozik, és amely ítéletben a Törvényszék úgy határozott, hogy a Bizottság megalapozottan juthat arra a következtetésre, hogy a repülőtér üzemeltetésére irányuló tevékenység és az új repülőtéri futópálya építésére irányuló tevékenység elválaszthatatlan, mivel ezen új futópálya finanszírozásának fő bevételi forrását a repülőtéri illetékek jelentik, és annak üzemeltetése a repülőtér gazdasági tevékenységének részét képezi (2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117, 94. pont). Ezenkívül ebben az ítéletben a Törvényszék azt is kimondta, hogy az új repülőtéri futópálya építésére irányuló tevékenységet nem lehet elválasztani a későbbi használatától azon az alapon, hogy annak építése – jellegére és tárgyára tekintettel – önmagában nem tartozik a közhatalmi jogkörök körébe (2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117, 99. pont). Ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az új repülőtéri futópálya építése gazdasági tevékenységnek minősül, vagyis a vitatott tőkejuttatás – az összegéből levonandó, közfeladatok teljesítéséhez kapcsolódó költségek kivételével – állami támogatásnak minősül (2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítélet, C‑288/11 P, EU:C:2012:821, 43. pont).

186    Ily módon, amennyiben valamely infrastruktúra üzemeltetése gazdasági hasznosítás tárgyát képezi, és a használati díjak képezik az infrastruktúra építése finanszírozásának fő forrását, úgy kell tekinteni, hogy az ezen infrastruktúra építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek gazdasági tevékenységnek minősülnek, kivéve azokat az esetleges feladatokat, amelyek közhatalmi jogkörök alkalmazását vonnák maguk után, amennyiben a tagállam az igazgatási eljárás során kifejezetten hivatkozik erre.

187    E megfontolások fényében kell megvizsgálni a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által felhozott érveket.

188    Először is, ellentétben azzal, amit lényegében a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség állít, a közlekedési infrastruktúra építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek elválaszthatatlanságára vonatkozó, a 2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítéletben (C‑288/11 P, EU:C:2012:821) és a 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítéletben (T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117) rögzített és a fenti 185. pontban felidézett elvek és kritériumok nem korlátozhatók kizárólag a meglévő infrastruktúra bővítésének esetére.

189    Kétségtelen, hogy a 2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítélet (C‑288/11 P, EU:C:2012:821) és a 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet (T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117) alapjául szolgáló ügyben egy már létező repülőtér futópályájának kibővítéséről volt szó.

190    Mindazonáltal, amennyiben – mint a jelen ügyben is – létezik olyan szállítási szolgáltatási piac, amelyen már léteznek nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplők, a gazdasági hasznosításra szánt új közlekedési infrastruktúra kiépítése ugyanúgy alkalmas arra, hogy megzavarja a versenyt e piacon, mint a már meglévő infrastruktúra bővítése. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az infrastruktúra építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek elválaszthatatlan jellegének értékelése céljából egy új, jövőbeli gazdasági hasznosításra szánt infrastruktúra építésének esete összehasonlítható a már meglévő, gazdasági hasznosítás tárgyát képező közlekedési infrastruktúra bővítésének esetével.

191    Ebből következik, hogy el kell utasítani azt az érvet, amely szerint lényegében a közlekedési infrastruktúra építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek elválaszthatatlanságára vonatkozóan a 2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítéletben (C‑288/11 P, EU:C:2012:821) és a 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítéletben (T‑443/08 és T‑455/08, EU:T:2011:117) felállított elvek és kritériumok nem ültethetők át a jelen ügyre.

192    Másodszor, azon érvet illetően, amely szerint lényegében a Femern az építési szakaszban egyetlen piacon sem volt jelen, rá kell mutatni, hogy a felek között nem vitatott, hogy e jogalany egyszerre van megbízva az állandó összeköttetés építésével és üzemeltetésével.

193    E tekintetben, amint az az első jogalap második és harmadik részének vizsgálatából kitűnik, mivel az állandó összeköttetés Femern általi üzemeltetése abban áll, hogy olyan piacon nyújt szolgáltatásokat, amelyen egy nyereségszerzésre törekvő gazdasági szereplő díjazás ellenében működik, a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az állandó összeköttetés üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősül.

194    Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (192) preambulumbekezdésében a Bizottság bizonyította – anélkül, hogy ezt a Dán Királyság vitatta volna –, hogy az infrastruktúra üzemeltetéséből származó bevételeket többek között az állandó összeköttetés tervezése és építése céljából felvett kölcsönök visszafizetésére fogják felhasználni. Ezáltal, ellentétben azzal, amit lényegében a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség állít, a Bizottság nem vélelmezte, hanem a jelen ügy konkrét körülményeinek figyelembevételével bizonyította, hogy az állandó összeköttetés építése nem választható el jövőbeli gazdasági hasznosításától. Hasonlóképpen, amint azt a Dán Királyság elismeri, az állandó összeköttetés gazdasági hasznosításának célja az is, hogy finanszírozza annak építését annak érdekében, hogy a projekt egésze tekintetében pénzügyi egyensúlyt teremtsen. E tekintetben a tárgyaláson a Törvényszék azt kérdezte a Bizottságtól, hogy milyen kapcsolat áll fenn egyrészt a megtámadott határozat (192) preambulumbekezdésében tett azon megállapítás, amely szerint lényegében a Femern közúti és vasúti tevékenységekből származó bevételei többek között az állandó összeköttetés tervezése, építése és üzemeltetése összköltségének finanszírozására szolgálnak, másrészt pedig az említett határozat (323) preambulumbekezdésének azon állítása között, amely szerint, ha az árakat az összes építési és üzemeltetési költséget kompenzáló szinten lehetne megállapítani, nincs finanszírozási hiány, és nincs szükség állami támogatásra. A Bizottság azt válaszolta, hogy a megtámadott határozat (323) preambulumbekezdéstől eltérően a (192) preambulumbekezdés a támogatás összegéből levont tervezési és építési költségekre vonatkozik, így e két preambulumbekezdés között nem állhat fenn ellentmondás.

195    Így, mivel az állandó összeköttetés gazdasági működtetésének célja az állandó összeköttetés építésével kapcsolatban vállalt adósság visszafizetése, és mivel ugyanazon jogalanyt bízzák meg az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységeivel, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében nem lehet annak helyt adni, hogy az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységeket elválasszák azon az alapon, hogy az állandó összeköttetés üzembe helyezésére csak akkor kerül sor, amikor annak építése befejeződik.

196    Ellenkező esetben, amennyiben a Femernt egyszerre bízzák meg az állandó összeköttetés építésével és üzemeltetésével, ha – amint azt a Dán Királyság állítja – az építési tevékenységet az üzemeltetéstől elválaszthatónak, következésképpen pedig nem gazdasági jellegűnek tekintenék, az állandó összeköttetés építéséhez kapott kedvezményes finanszírozásokat nem lehetne állami támogatásnak minősíteni. Ebből következik, hogy a jelen ügy körülményei között az állandó összeköttetés működtetésének szakaszában a Femern támogatott infrastruktúra üzemeltetésének lehetőségében részesülne, ami olyan gazdasági előnyt biztosít számára, amelyhez rendes piaci feltételek mellett nem jutott volna hozzá (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1996. július 11‑i SFEI és társai ítélet, C‑39/94, EU:C:1996:285, 62. pont; 2018. március 15‑i Naviera Armas kontra Bizottság ítélet, T‑108/16, EU:T:2018:145, 119. és 120. pont). Amint ugyanis az az „állami támogatás” fogalmáról szóló közlemény 223. pontjából kitűnik, az infrastruktúra üzemeltetője akkor részesülhet gazdasági előnyben, ha az infrastruktúra üzemeltetéséhez való jog megszerzéséért fizetett összeg alacsonyabb annál az összegnél, amelyet a szokásos piaci feltételek mellett hasonló infrastruktúra használatáért fizetnie kellett volna.

197    Ebből következik, hogy a Bizottság megalapozottan állapíthatta meg, hogy az állandó összeköttetés építése elválaszthatatlan annak jövőbeli gazdasági hasznosításától. Ennélfogva a Bizottság helyesen következtethetett arra, hogy a Femern vállalkozásnak minősül mind az állandó összeköttetés üzemeltetésére irányuló tevékenység, mind az annak építésére irányuló tevékenysége tekintetében.

198    Következésképpen el kell utasítani a Dán Királyság azon érvelését, amely szerint a Femern nem tekinthető a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piacán működő vállalkozásokkal versenyben állónak az állandó összeköttetés építésének szakaszában, vagy azzal az indokkal, hogy nem áll szándékában gyorsan belépni az említett piacra.

199    Harmadszor, igaz, hogy – amint arra a Dán Királyság hivatkozik – az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységeket önmagukban nem liberalizálják abban az értelemben, hogy az építési törvény e tevékenységek elvégzésével kizárólag a Femernt bízza meg.

200    Meg kell azonban állapítani, hogy az állandó összeköttetés üzemeltetésére irányuló tevékenység abból áll, hogy szolgáltatásokat nyújtanak a Fehmarn‑szoroson való áthaladás biztosítása érdekében, amely olyan liberalizált piac, amelyen egy magánjogi gazdasági szereplő már működik, amit nem vitat a Dán Királyság. Egyébiránt, amint az a fenti 133. pontból kitűnik, a Bizottság szélesebb piacot is azonosított, vagyis az olyan útvonalakra vonatkozó szállítási szolgáltatások piacát, amelyek a Fehmarn‑szoroson való áthaladás alternatíváját képezik, és amelyeken szintén kompüzemeltetők működnek.

201    Ilyen körülmények között, ellentétben azzal, amit lényegében a Dán Királyság állít, az a tény, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységeit nem liberalizálták, nem jár azzal a hatással, hogy kizárja az említett tevékenységek gazdasági tevékenységnek való minősítését. Ellenkező esetben az EUM‑Szerződés versenyre vonatkozó szabályai alkalmazásának megkerüléséhez a liberalizált és a verseny előtt nyitott piacon elegendő lenne, ha valamely tagállam kizárólagos jogokat biztosít az említett piacon szolgáltatásokat nyújtani hivatott jogalanynak.

202    Ebből következik, hogy el kell utasítani az arra alapított érvet, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a Femern tevékenységeit nem liberalizálták.

203    Negyedszer, ami a Dán Királyságnak a 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet (T‑747/17, EU:T:2019:271) 84. pontjára alapított azon érvét illeti, amely szerint az építési és üzemeltetési tevékenységek elválaszthatók, meg kell állapítani, hogy az említett pont eltérő problémakörre vonatkozott, amely a gazdasági tevékenységeknek a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységektől elválasztható jellegével függött össze. Ebben az ügyben különösen az arra alapított érv elutasítása érdekében, hogy a Bizottság nem határozta meg a kikötők elsődleges és járulékos tevékenységeit, a Törvényszék az említett ítélet 83. pontjában úgy ítélte meg, hogy különbséget kell tenni a kikötők gazdasági tevékenységei és a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek között, pontosítva, hogy nincs olyan küszöbérték, amely alatt az összes gazdasági tevékenység nem gazdasági tevékenység lenne, ha a gazdasági tevékenységek kisebbségben vannak. Ezt követően a fent hivatkozott ítélet 84. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy csak abban az esetben tekinthető valamennyi tevékenység nem gazdasági jellegűnek, ha megállapítást nyer, hogy a kikötők gazdasági tevékenységei elválaszthatatlanok a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységektől, pontosítva, hogy az a körülmény, hogy a gazdasági tevékenységek a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó tevékenységeket finanszírozzák, nem elegendő az e tevékenységek közötti elválaszthatatlan kapcsolat megállapításához.

204    Márpedig, amint az a fenti 74–106. pontban elvégzett vizsgálatból kitűnik, a Bizottság a jelen ügy körülményei között érvényesen állapíthatta meg, hogy a Femern tevékenységei önmagukban nem tartoznak a közhatalom gyakorlásának körébe, és hogy e jogalanyra nem ruháztak különleges közhatalmi jogköröket. Mindenesetre, amint az a fenti 89. pontban megállapításra került, a Dán Királyság nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a Femern által közúti hatóságként és a vasúti pályahálózat üzemeltetőjeként ellátott feladatok, illetve az állandó összeköttetésre vonatkozó biztonsági tervek elkészítése, amelyek tekintetében azt állítja, hogy azok a közhatalmi jogkörök gyakorlásának körébe tartoznak, elválaszthatatlanok az állandó összeköttetés építésétől és üzemeltetésétől. Ennélfogva a jelen ügy körülményei között a 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet (T‑747/17, EU:T:2019:271) 84. pontja nem releváns annak megállapítása szempontjából, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatók‑e egymástól.

205    Ötödször, ami azt az érvet illeti, amely szerint lényegében a Dán Királyság az állandó összeköttetés üzembe helyezéséig módosíthatja annak üzemeltetési módjait, ami azzal a hatással járna, hogy az említett tevékenység már nem gazdasági jellegű, például ingyenessé téve az infrastruktúrához való hozzáférést valamennyi felhasználó számára, elegendő emlékeztetni arra, hogy – amint az a fenti 161. pontban megállapításra került – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatások tárgyában hozott határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak. Következésképpen a Dán Királyság által hivatkozott hipotetikus forgatókönyvek nem lehetnek relevánsak a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése szempontjából.

206    Hatodszor, nem lehet helyt adni az arra alapított érvnek, hogy a „vállalkozás” fogalmát megszorítóan kell értelmezni azzal az indokkal, hogy az a megállapítás, amely szerint a Femern tevékenységei gazdasági jellegűek, számára hátrányos, mivel a 2008. február 12‑i CELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet (C‑199/06, EU:C:2008:79) 52. pontja értelmében köteles a jogellenesség időszakára kamatot fizetni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az „állami támogatás” fogalma, amint azt az EUM‑Szerződés meghatározza, jogi természetű, és azt objektív tényezők alapján kell értelmezni (2000. május 16‑i Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság ítélet, C‑83/98 P, EU:C:2000:248, 25. pont; 2019. szeptember 24‑i Fortischem kontra Bizottság ítélet, T‑121/15, EU:T:2019:684, 62. pont). Ennélfogva a „gazdasági tevékenység” fogalmát nem lehet megszorítóan értelmezni azon az alapon, hogy valamely vállalkozásnak kamatot kell fizetnie a jogellenes időszak tekintetében amiatt, hogy valamely tagállam nem teljesítette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt azon kötelezettségét, hogy ne hajtson végre olyan intézkedést, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülhet, amíg a Bizottság ezen intézkedésre vonatkozóan végleges határozatot nem hoz.

207    Ezenkívül el kell utasítani az arra alapított érvet is, hogy a „vállalkozás” fogalmát a kereskedelmi gyakorlatokról szóló dán szabályozásban előírtakhoz hasonlóan megszorítóan kell értelmezni. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a nemzeti minősítések nem lehetnek meghatározóak valamely tevékenység gazdasági jellegének az uniós jog valamely rendelkezésére tekintettel történő értékelése szempontjából (lásd analógia útján: 2000. december 12‑i Aéroports de Paris kontra Bizottság ítélet, T‑128/98, EU:T:2000:290, 128. pont; 2003. április 3‑i BaByliss kontra Bizottság ítélet, T‑114/02, EU:T:2003:100, 114. pont).

208    A fenti megfontolásokból következik, hogy a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

5.      Az első jogalap negyedik részéről, amely azon az állítólagosan téves megállapításon alapul, amely szerint a Femern részére nyújtott finanszírozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet

209    A Dán Királyság úgy véli, hogy az a körülmény, hogy az állandó összeköttetés megváltoztatja az utazási útvonalakat azáltal, hogy a dán, a skandináv és az észak‑németországi közúthálózaton és vasúthálózaton csökkenti az utazások időtartamát és távolságait, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Femern részére nyújtott finanszírozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

210    A Dán Királyság szerint a Bizottságnak konkrét értékelést kellett volna végeznie annak megállapítása érdekében, hogy tényleges versenyviszony áll‑e fenn az állami közlekedési infrastruktúra és az alternatív útvonalak között. A Dán Királyság különösen azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Femern nem áll versenyben a kompüzemeltetőkkel.

211    Ezenkívül a Dán Királyság szerint annak értékelése során, hogy a Femern részére nyújtott finanszírozás torzítja‑e a versenyt, nem releváns figyelembe venni azt a tényt, hogy az állandó összeköttetés el fogja vonni egy másik állami útvonal, nevezetesen a Nagy‑Bælt híd forgalmának egy részét, amely ugyanazon jogi struktúra részét képezi, mint a Femern.

212    A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

213    Emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti intézkedések állami támogatásként történő minősítéséhez szükséges versenytorzulás és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó feltételekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint nem azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó támogatásnak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és hogy a verseny ténylegesen torzult, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy e támogatás képes‑e hatást gyakorolni e kereskedelemre, és torzítani a versenyt (2015. január 14‑i Eventech ítélet, C‑518/13, EU:C:2015:9, 65. pont; 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 91. pont).

214    Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenytorzulásra vonatkozó feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy azok a támogatások, amelyek a vállalkozás által mindennapos üzletvezetése vagy rendes tevékenysége keretében általában viselendő költségek csökkentésére irányulnak, főszabály szerint torzítják a versenyfeltételeket (2009. április 30‑i Bizottság kontra Olaszország és Wam ítélet, C‑494/06 P, EU:C:2009:272, 54. pont; 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 96. pont).

215    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (234) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a Femern a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piacán tevékenykedő vállalkozás, így a számára biztosított szelektív előny megerősítheti helyzetét az e piacon tevékenykedő más vállalkozásokkal, különösen a kompüzemeltetőkkel és a kikötői üzemeltetőkkel szemben.

216    Így a Femern részére kedvezményes feltételek mellett nyújtott finanszírozás azzal a hatással jár, hogy csökkenti az állandó összeköttetés építésének finanszírozási költségeit, és lehetővé teszi a támogatott infrastruktúra ellenszolgáltatás nélküli üzemeltetését. Ebből következik, hogy az említett jogalany ily módon mentesül azoktól a költségektől, amelyeket rendes körülmények között mindennapos üzletvezetése vagy rendes tevékenysége keretében viselnie kellett volna. Következésképpen a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy a Femern részére nyújtott, szóban forgó finanszírozások torzíthatják a versenyt.

217    Ami a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét illeti, az említett kereskedelem sérelme nem lehet pusztán hipotetikus vagy feltételezésen alapuló. Így meg kell határozni azt az okot, amelynek alapján a vizsgált intézkedés az előre látható hatásai folytán érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet (2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 30. pont; 2019. május 15‑i Achema és társai ítélet, C‑706/17, EU:C:2019:407, 90. pont). Különösen, ha az állam által nyújtott támogatás bizonyos vállalkozások helyzetét megerősíti a tagállamok közötti kereskedelemben versenytársaikkal szemben, a támogatást olyannak kell tekinteni, mint amely érinti ezt a kereskedelmet (2015. január 14‑i Eventech ítélet, C‑518/13, EU:C:2015:9, 66. pont; 2019. április 30‑i UPF kontra Bizottság ítélet, T‑747/17, EU:T:2019:271, 92. pont).

218    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság megállapította, hogy a Femernnek nyújtott szelektív előny megerősíti a Fehmarn‑szoroson a Rødby és Puttgarden közötti áthaladáshoz kapcsolódó szállítási szolgáltatások piacán fennálló helyzetét a Dánia és Németország közötti ezen útvonalon e piacon már működő vállalkozásokhoz képest, különösen az e piacon szállítási szolgáltatásokat nyújtó kompüzemeltetőkhöz képest. Ennélfogva megalapozottan tekinthette úgy, hogy a Femern részére nyújtott finanszírozás érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, annál is inkább, mivel e feltétel teljesítése nem függhet a nyújtott szállítási szolgáltatások helyi vagy regionális jellegétől (lásd ebben az értelemben: 2015. január 14‑i Eventech ítélet, C‑518/13, EU:C:2015:9, 69. pont; 2019. július 29‑i Azienda Napoletana Mobilità ítélet, C‑659/17, EU:C:2019:633, 31. pont).

219    Ebből következik, hogy a Dán Királyság állításával ellentétben a Bizottság mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy a Femern részére nyújtott finanszírozások az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítják a versenyt és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.

220    Ami azt az érvet illeti, amely szerint lényegében a Femern nem áll versenyben kompüzemeltetőkkel, az az első jogalap harmadik részének vizsgálata keretében már elutasításra került (lásd: fenti 129–132. pont).

221    Végül a Dán Királyság azt állítja, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az állandó összeköttetés versenyben áll más olyan infrastruktúrákkal, amelyek lehetővé teszik a Nyugat‑Balti‑tengeren való áthaladást, mivel azokat közvállalkozások irányítják. Ezt az érvet, amennyiben önálló érvnek minősül, mint hatástalant el kell utasítani. A Bizottságnak ugyanis elegendő volt megállapítania, hogy a jelen ügyben szóban forgó, a Fehmarn‑szoroson áthaladó szállítási szolgáltatások piacán a Femern részére kedvezményes feltételek mellett nyújtott finanszírozás alkalmas volt arra, hogy torzítsa a versenyt és érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, amit a Bizottság a megtámadott határozat (234) preambulumbekezdésében tett meg, amelyben megállapítja, hogy az említett finanszírozás olyan szelektív előnyt nyújtott a Femern számára, amely megerősítette helyzetét az érintett, vagyis a Fehmarn‑szoroson történő áthaladáshoz kapcsolódó szállítási szolgáltatások piacán jelen lévő vállalkozásokkal szemben.

222    Ennélfogva az első jogalap negyedik részét teljes egészében el kell utasítani.

223    A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet el kell utasítani.

III. A költségekről

224    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Dán Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell az utóbbi részéről felmerült költségek viselésére.

225    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Dán Királyság maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)      A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség maguk viselik saját költségeiket.

Spielmann Öberg Mastroianni

Brkan       Gâlea

Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. február 28‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

I. A jogvita előzményei

A. A Fehmarnszoroson áthaladó állandó összeköttetésre irányuló projekt

B. A jogvitát megelőző események

C. Közigazgatási eljárás

D. A megtámadott határozat

E. A felek kérelmei

II. A jogkérdésről

A. Az elfogadhatóságról

B. Az ügy érdeméről

1. Az első jogalapnak a Femern tevékenységei és a közhatalmi jogkörök gyakorlása közötti kapcsolat hiányára vonatkozó első részéről

a) Az első, a „közhatalmi hatáskörbe tartozó vagy a közhatalmi jogkörök gyakorlásával kapcsolatos” fogalmának állítólagosan túl megszorító értelmezésére alapított kifogásról

b) A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy nem vették figyelembe azokat a rendelkezésre álló információkat, amelyek alapján a Femern egyes tevékenységei közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolhatók

1) Az arra alapított első alkifogásról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei önmagukban nem tartoznak a közhatalom gyakorlásának körébe

2) A második, arra alapított alkifogásról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Femern nem kapott semmilyen konkrét közhatalmi jogkört

c) Az arra alapított második kifogásról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg az állandó összeköttetést helyettesítő szolgáltatások létezését

2. Az első jogalap második részéről, amely azon az állítólagosan téves megállapításon alapul, amely szerint a Femern a többi gazdasági szereplővel versenyben lévő piacon szállítási szolgáltatásokat kínál

3. Az első jogalap azon állítólagos téves megállapításon alapuló harmadik részéről, amely szerint a Femern üzleti logikát követő gazdasági szereplő

4. A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlanok

a) A megtámadott határozatnak az állandó összeköttetés építésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységek elválaszthatatlan jellegére vonatkozó indokolásáról

b) A megtámadott határozatnak az állandó összeköttetés építési és üzemeltetési tevékenységei elválaszthatatlan jellegét illetően való megalapozottságáról

5. Az első jogalap negyedik részéről, amely azon az állítólagosan téves megállapításon alapul, amely szerint a Femern részére nyújtott finanszírozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet

III. A költségekről

*      Az eljárás nyelve: dán.