A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)
2019. szeptember 10.(*)
[A 2019. december 20‑i végzéssel kijavított szöveg]
„A földgáz belső piaca – 2009/73/EK irányelv – Az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó részletszabályoknak a harmadik személyek hozzáférése és a tarifális szabályozás tekintetében az uniós szabályok alóli mentesítését érintő feltételeik módosításáról szóló bizottsági határozat – A 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdése – Az energiapolitikai szolidaritás elve”
A T‑883/16. sz. ügyben,
a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna, K. Rudzińska és M. Kawnik, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek,
támogatják:
a Lett Köztársaság (képviselik: I. Kucina, G. Bambāne és V. Soņeca, meghatalmazotti minőségben)
és
a Litván Köztársaság (képviselik kezdetben: D. Kriaučiūnas, R. Dzikovič és R. Krasuckaitė, később: R. Dzikovič, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
az Európai Bizottság (képviselik: O. Beynet és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik kezdetben: T. Henze és R. Kanitz, később: R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
a 2003/55/EK irányelv által engedélyezett, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és tarifális szabályozástól való, az OPAL gázvezeték tekintetében alkalmazott eltérést érintő feltételek felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 28‑i C(2016) 6950 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), V. Valančius, P. Nihoul, J. Svenningsen és U. Öberg bírák,
hivatalvezető: F. Oller tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. október 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
I. Jogi keret
1 A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/55/EK európai parlamenti és tanács irányelvet (HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.; helyesbítés: HL 2015. L 1867., 97. o.) helyezte hatályon kívül és váltotta fel.
2 A 2009/73 irányelvnek a 2003/55 irányelv 18. cikkével azonos szövegű 32. cikke a következőt tartalmazza:
„Harmadik fél hozzáférése
(1) A tagállamok olyan rendszert hoznak létre, amelyben harmadik felek szállító‑ és elosztóhálózathoz, valamint az LNG‑létesítményekhez való hozzáférését nyilvános, minden feljogosított felhasználóra, beleértve az ellátó vállalkozásokat is, vonatkozó díjak alapján teszik lehetővé, objektív kritériumok alapján, a rendszerhasználók közötti megkülönböztetés nélkül. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket a díjakat vagy a díjak számításához alkalmazott módszereket a 39. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatóság azok 41. cikkel összhangban történő hatálybalépésüket megelőzően jóváhagyja, és hogy ezeket a díjakat, és – amennyiben csak a módszerek kerültek jóváhagyásra – a módszereket hatálybalépésük előtt közzétegyék.
(2) A szállításirendszer‑üzemeltetők számára, ha feladatuk ellátásához szükséges, beleértve a határokon keresztül történő szállítás feladatait is, biztosítani kell a hozzáférést más szállításirendszer‑üzemeltetők hálózatához.
(3) Ezen irányelv előírásai nem akadályozzák meg a hosszú távú szerződések megkötését, amennyiben azok megfelelnek a közösségi versenyszabályoknak.”
3 A 2009/73 irányelv 36. cikke – amely a 2003/55 irányelv 22. cikkét váltotta fel – a következőképpen szól:
„Új infrastruktúra
(1) A jelentősebb új gázipari infrastruktúra, azaz a rendszerösszekötők, az LNG‑létesítmények és a földgáztárolók kérelem alapján, a következő feltételek mellett – meghatározott ideig – mentesülhetnek a 9., 32., 33. és 34. cikke [helyesen cikk], valamint a 41. cikk (6), (8) és (10) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alól:
a) a beruházásnak a gázellátásban kialakuló versenyt és a gázellátás biztonságát kell növelnie;
b) a beruházással kapcsolatos kockázatoknak olyan mértékűnek kell lenniük, hogy a beruházás meg sem valósulna, ha a mentességet nem kapná meg;
c) az infrastruktúra tulajdonosa olyan természetes vagy jogi személy kell legyen, aki/amely legalább társasági formáját tekintve elkülönül azoktól a rendszerüzemeltetőktől, akiknek a rendszerébe az új infrastruktúra beépül;
d) az infrastruktúra használóira díjat kell kivetni; és
e) a mentesség nem lehet hátrányos hatással a versenyre, illetve a gáz belső piacának hatékony működésére, vagy annak a szabályozott rendszernek a hatékony működésére, amelyre az új infrastruktúra rácsatlakozik.
[…]
(3) A [nemzeti] szabályozó hatóság eseti alapon [helyesen: esetről esetre] dönthet az (1) és a (2) bekezdésben említett mentességről.
[…]
(6) A mentesség az új infrastruktúra vagy a már meglévő, de jelentős mértékben bővített kapacitású infrastruktúra teljes kapacitására vagy annak egy részére vonatkozhat.
A mentesség megadásával kapcsolatos döntés meghozatalakor eseti alapon [helyesen: minden egyes esetben] megfontolás tárgyává kell tenni, hogy nincs‑e szükség a mentesség időtartamára és az infrastruktúrához való megkülönböztetéstől mentes hozzáférésre vonatkozó feltételek kikötésére. Az említett feltételekre vonatkozó döntéskor különösen a megépítendő új kapacitásokat vagy a meglévő kapacitások módosítását, a projekt időbeli határait és a nemzeti sajátosságokat kell figyelembe venni.
[…]
(8) A szabályozó hatóság a mentességi kérelem kézhezvétele után haladéktalanul eljuttatja annak másolatát a Bizottsághoz. A hatáskörrel rendelkező hatóság a határozatról – az adott határozatra vonatkozó összes információval együtt – haladéktalanul értesíti a Bizottságot. Ezeket az információkat összesített formában is be lehet nyújtani a Bizottsághoz, lehetővé téve, hogy a Bizottság megalapozott határozatot hozhasson. A tájékoztatás különösen a következőkre tér ki:
a) azok a részletes indokok, amelyek alapján a szabályozó hatóság vagy a tagállam megadta vagy megtagadta a mentességet, hivatkozva arra az (1) bekezdésre, az e bekezdés vonatkozó pontjára vagy pontjaira, amely alapján döntését meghozta, beleértve a mentességet igazoló pénzügyi információkat;
b) a versenyre és a földgáz belső piacának hatékony működésére gyakorolt hatás [helyesen: azon hatás] elemzése, amely a mentesség következtében várható;
c) a mentesség időtartamának és a gázinfrastruktúra összes kapacitása azon részének megindokolása, amelyre a mentességet megadják;
d) a rendszerösszekötővel kapcsolatos mentesség esetén az érintett szabályozó hatóságokkal folytatott konzultáció eredménye; és
e) az infrastruktúrának a gázellátás diverzifikációjára gyakorolt hatása.
(9) A Bizottság az értesítés kézhezvételének napját követő két hónapon belül úgy dönthet, hogy felszólítja a szabályozó hatóságot a mentességet megadó határozat módosítására vagy visszavonására. A két hónapos határidő további két hónappal meghosszabbítható, ha a Bizottság további információt kér. Ez a további időszak a hiánytalan információk [helyesen: a további információk] kézhezvételét követő napon kezdődik. Az eredeti két hónapos időszak a Bizottság és a szabályozó hatóság hozzájárulásával is meghosszabbítható.
[…]
A szabályozó hatóság egy hónapon belül végrehajtja a Bizottságnak a mentességet megadó határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.
[…]”
4 A 2005. július 7‑i Gesetz über die Elektrizitäts‑ und Gasversorgung (Energiewirtschaftsgesetz – EnWG) (a villamosenergia‑ és gázellátásról szóló törvény [az energiagazdálkodásról szóló törvény]) (BGBl. 2005 I, 1970. o., 3621. o., a továbbiakban: EnWG) 28a. §‑a (1) bekezdésének az ügy tényállása tekintetében alkalmazandó változata lehetővé teszi a Bundesnetzagentur (BNetzA, szövetségi hálózati ügynökség, Németország) számára többek között azt, hogy mentesítse a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó rendelkezések alól a Németországi Szövetségi Köztársaság és más államok közötti kapcsolódásokat. Az EnWG 28a. §‑ának alkalmazására vonatkozó feltételek lényegében megfelelnek a 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.
II. A jogvita előzményei
5 2009. március 13‑án a német nemzeti szabályozó hatóság, a BNetzA két 2009. február 25‑i határozatról tájékoztatta az Európai Közösségek Bizottságát, amelyek a 2003/55 irányelv 18. cikke által a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan előírt szabályok, valamint az ezen irányelv 25. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt tarifális szabályok alkalmazásából kizárja az Ostseepipeline‑Anbindungsleitung (OPAL) gázvezetékprojekt határokon átnyúló szállítási kapacitásait. Az OPAL gázvezeték az Északi Áramlat 1. gázvezeték keleti szárazföldi szakasza, amelynek betáplálási pontja a németországi Greifswald közelében található Lubmin nevű település mellett, a kiadási pontja pedig a Cseh Köztársaságban található Brandov nevű településen helyezkedik el. A két határozat az OPAL gázvezeték két tulajdonosának részesedésére vonatkozott.
6 Az OPAL gázvezeték tulajdonosai ugyanis a WIGA Transport Beteiligungs‑GmbH & Co. (a továbbiakban: WIGA, korábban W & G Beteiligungs‑GmbH & Co. KG, még korábban Wingas GmbH & Co. KG), amely 80%‑os részesedéssel, és az E.ON Ruhrgas AG, amely 20%‑os részesedéssel rendelkezik az említett gázvezetékben. A WIGA az OAO Gazprom és a BASF SE által együttesen ellenőrzött társaság. Az OPAL gázvezetéknek a WIGA‑hoz tartozó részét az OPAL Gastransport GmbH & Co. KG (a továbbiakban: OGT) üzemelteti.
7 A Bizottság a 2009. június 12‑i C(2009) 4694 határozatban (a továbbiakban: eredeti határozat) a 2003/55/EK irányelv 22. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése (jelenleg a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése) alapján azt kérte a BNetzA‑tól, hogy módosítsa a 2009. február 25‑i határozatait, valamint a következő feltételeket írta elő:
„a) A b) pontban [előírt] szabály sérelme nélkül olyan vállalkozás, amely a Cseh Köztársaságot lefedő egy vagy több nagy downstream vagy upstream földgázpiacon piaci erőfölénnyel rendelkezik, egy év alatt nem kötheti le a cseh határon fekvő gázvezeték szállítási kapacitásának több mint 50%‑át. Az ugyanazon csoporthoz tartozó olyan vállalkozások lekötései, mint amilyen a Gazprom és a Wingas, együttesen vizsgálandók. Az olyan domináns vállalkozások vagy domináns vállalkozáscsoportok lekötései, amelyek jelentős hosszú távú gázszolgáltatási szerződéseket kötöttek, összesítve vizsgálandók […].
b) A kapacitások 50%‑ára vonatkozó korlát átléphető abban az esetben, ha az érintett vállalkozás nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes eljárás keretében az OPAL gázvezetékből származó gázból 3 milliárd m³‑t a piacnak értékesít (»gázkészlet‑értékesítési program«). A gázvezetéket üzemeltető vállalkozásnak vagy a program végrehajtására köteles vállalkozásnak garantálnia kell a megfelelő szállítási kapacitások rendelkezésre állását és a kivételi pont szabad megválasztását (»kapacitásértékesítési program«). A »gázkészlet‑értékesítési program« és a »kapacitásértékesítési program« formáját a BNetzA‑nak jóvá kell hagynia.”
8 A BNetzA 2009. július 7‑én módosította a 2009. február 25‑i határozatait oly módon, hogy azokat az eredeti határozatban foglalt, a fenti 7. pontban említett feltételekhez igazította. A szabályoktól való eltérést a BNetzA 22 éves időszakra engedélyezte.
9 Az OPAL gázvezetéket 2011. július 13‑án helyezték üzembe, és a Greifswald, valamint a Berlintől délre fekvő Groß‑Körisben (Németország) található betáplálási pontja közötti északi részén megközelítőleg 36,5 milliárd m3/év kapacitással rendelkezik. Ezzel szemben, az OPAL gázvezetéknek a Groß‑Köris és a Brandovban található kiadási pontja közötti déli része 32 milliárd m3/év kapacitással rendelkezik. A 4,5 milliárd m3/év különbözetet a Németország északi és keleti részét magában foglaló gaspooli kereskedelmi zónában történő eladásra szánták.
10 Az eredeti határozat és a BNetzA‑nak a 2009. július 7‑i határozataival módosított 2009. február 25‑i határozatai értelmében az OPAL gázvezeték kapacitásait teljes mértékben mentesítették a 2003/55 irányelven alapuló, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok, valamint az ezen irányelv által előírt tarifális szabályok alkalmazása alól.
11 A jelenlegi műszaki kialakításban a földgázt a gázvezetéknek a Greifswald közelében található betáplálási pontjához csak az Északi Áramlat 1. gázvezeték szállíthatja, amelyet a Gazprom csoport használ az orosz földgáztelepülésekből származó gáz szállítására. Mivel a Gazprom nem hajtotta végre az eredeti határozat szerinti gázkészlet értékesítési programot, e gázvezeték kapacitásának a le nem kötött 50%‑át soha nem használták, így úgy tűnik, hogy csak az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásának az 50%‑át használták fel.
12 2013. április 12‑én az OGT, az OAO Gazprom és a Gazprom Eksport LLC hivatalosan kérték a BNetzA‑t, hogy módosítsa a 2009‑ben engedélyezett mentesség bizonyos feltételeit.
13 A BNetzA a 2009/73 irányelv 36. cikke – valamint az OGT, az OAO Gazprom és a Gazprom Eksport kérelme – alapján 2016. május 13‑án értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy az OPAL gázvezetéknek az OGT által üzemeltetett szakaszára vonatkozóan 2009‑ben engedélyezett mentesség bizonyos feltételeit módosítani kívánja oly módon, hogy az OGT‑vel közjogi szerződést köt, amely a német jog szerint helyettesíti a közigazgatási határozatot.
14 A BNetzA által tervezett módosítás lényegében arra irányult, hogy az eredeti határozat (lásd a fenti 7. pontot) alkalmazásával előírt, a erőfölényben lévő vállalkozások által leköthető kapacitások korlátozását az OGT arra irányuló kötelezettségével pótolja, hogy árverés útján értékesíti az általa hasznosított kapacitás legalább 50%‑át, azaz 15 864 532 kWh/h‑t (megközelítőleg 12,3 milliárd m3/év), ebből a Brandovban található kiadási pontnál 14 064 532 kWh/h‑t (körülbelül 10,98 milliárd m3/év) nem megszakítható dinamikusan kiosztható kapacitás formájában (feste dynamisch zuordenbare Kapazitäten; a továbbiakban: DZK), 1 800 000 kWh/h‑t (körülbelül 1,38 milliárd m3/év) pedig nem megszakítható szabadon kiosztható kapacitás formájában (feste frei zuordenbare Kapazitäten; a továbbiakban: FZK). Abban az estben, ha két egymást követő évben az FZK kapacitás iránti igény meghaladná az eredeti ajánlat szerinti 1 800 000 kWh/h‑t, az OGT – bizonyos feltételek mellett – köteles lenne az e kapacitásra irányuló ajánlatot maximum 3 600 000 kWh/h‑ra (megközelítőleg 2,8 milliárd m3/év) emelni.
15 A Bizottság 2016. október 28‑án a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése alapján elfogadta az OPAL gázvezetéknek a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok és a tarifális szabályozás alóli mentessége tekintetében a 2003/55 irányelv alapján engedélyezett feltételek felülvizsgálatáról szóló C(2016) 6950 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyet a BNetzA‑hoz címzett. A 2009/73 irányelv 36. cikkében előírt eljárás lényegében megfelel a 2003/55 irányelv 22. cikkében előírt eljárásnak, amely cikk az eredeti határozat jogalapját képezte. A megtámadott határozatot 2017. január 3‑án tették közzé a Bizottság honlapján.
16 A megtámadott határozat (18)–(21) preambulumbekezdésében a Bizottság mindenekelőtt kiemelte, hogy jóllehet a 2009/73 irányelv 36. cikke nem írta elő kifejezetten az eredeti határozat tárgyát képező mentességhez hasonló, a 2003/55 irányelv 22. cikke alapján engedélyezett mentesség módosításának lehetőségét, az általános közigazgatási jogi elvekből következik, hogy a hosszú távú hatásokkal bíró határozatok felülvizsgálhatók. Így – tekintettel az alaki párhuzamosság elvére, illetve a jogbiztonság biztosítása érdekében – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben helyénvaló a BNetzA által benyújtott, az eredeti mentesség módosítására irányuló tervezetnek a 2009/73 irányelv 36. cikkében az új létesítményekre előírt eljárás szerinti felülvizsgálata. Az ilyen módosítás alapfeltételeit illetően a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálatra vonatkozó különös kikötések hiányában igazolni kell a korábban megadott mentesség terjedelmét vagy a mentességet meghatározó feltételeket érintő változtatásokat, továbbá ezzel kapcsolatban, hogy az eredeti mentességi határozatot követően bekövetkezett újabb ténybeli fejlemények megalapozott indokként szolgálnak ezen eredeti határozat felülvizsgálatához.
17 Az ügy érdemét illetően a Bizottság a megtámadott határozattal jóváhagyta a mentességi szabályozásnak a BNetzA által tervezett módosítását néhány változtatás mellett, ideértve különösen a következőket:
– az árverésre bocsátott kapacitásokat érintő eredeti ajánlatnak 3 200 000 kWh/h (körülbelül 2,48 milliárd m3/év) FZK rendszerösszekötő kapacitásra és 12 664 532 kWh/h (körülbelül 9,83 milliárd m3/év) DZK rendszerösszekötő kapacitásra kell vonatkoznia;
– amint az éves aukció során a kapacitások iránti kereslet meghaladja a felkínált FZK rendszerösszekötő kapacitások 90%‑át, a következő évben 1 600 000 kWh/h‑nak (körülbelül 1,24 milliárd m3/év) megfelelő lépésekben növelni kell az FZK rendszerösszekötő kapacitások mennyiségét maximum 6 400 000 kWh/h‑ig (körülbelül 4,97 milliárd m3/év);
– a Cseh Köztársaságban erőfölényben lévő vagy a Greifswaldba érkező gáz több mint 50%‑át ellenőrző vállalkozások vagy vállalkozáscsoportok az FZK‑kapacitásokra csak a kapacitások alapárán tehetnek ajánlatot, amely nem haladhatja meg a gaspooli zónától a Cseh Köztársasághoz vezető szállítási hálózat vonatkozásában ugyanezen év során a hasonló termékek tekintetében alkalmazott szabályozott tarifa átlagos alapárát.
18 A BNetzA 2016. november 28‑án a megtámadott határozatnak megfelelően módosította az OPAL gázvezetékben az OGT‑t megillető részesedés vonatkozásában a 2009. február 25‑i határozatával engedélyezett mentességet, és az OGT‑vel közjogi szerződést kötött, amely a német jog értelmében a közigazgatási határozattal egyenértékű.
III. Az eljárás és a felek kérelmei
19 A Törvényszék Hivatalához 2016. december 16‑án benyújtott keresetlevelével a Lengyel Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.
20 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában a Lengyel Köztársaság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a Törvényszék a 2017. július 21‑i Lengyelország kontra Bizottság végzésével (T‑883/16 R, EU:T:2017:542) elutasított. A Törvényszék a költségekről nem határozott.
21 A Törvényszék Hivatalához 2017. január 19‑én, március 20‑án és március 29‑én benyújtott beadványokban a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Lett Köztársaság és a Cseh Köztársaság kérelmezték, hogy a jelen eljárásba beavatkozhassanak a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében a Bizottság, a Lett Köztársaság és a Cseh Köztársaság esetében pedig a Lengyel Köztársaság kérelmeinek támogatása érdekében. Mivel a felperes és az alperes nem emeltek kifogást, a Törvényszék elnöke helyt adott e beavatkozási kérelmeknek.
22 Az ellenkérelmet 2017. március 3‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
23 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 13‑án benyújtott beadványában a Lengyel Köztársaság – a megtámadott határozat 2017. január 3‑án sorra került közzétételét követően – kiegészítéseket nyújtott be a keresetlevélhez, és egy további jogalapra hivatkozott.
24 A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2017. június 9‑én előterjesztett beadványában előadta a Lengyel Köztársaság 2017. március 13‑i kérelmével kapcsolatos észrevételeit.
25 A választ, illetve a viszonválaszt 2017. június 2‑án, illetve 2017. augusztus 31‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
26 A Törvényszék Hivatalához 2017. december 22‑én benyújtott beadványában a Lengyel Köztársaság kérte, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 28. cikkének (1) és (5) bekezdése alapján az ügyet utalják vissza a nagytanács, vagy legalábbis egy öt bíróból eljáró tanács elé. 2018. február 16‑án a Törvényszék úgy határozott, hogy nem javasolja az ügynek a nagytanács elé történő utalását, és megállapította, hogy az eljárási szabályzat 28. cikkének (5) bekezdése értelmében az ügyet a kibővített első tanácsnak osztják ki.
27 A pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta a Lengyel Köztársaságot és a Bizottságot, hogy egyes iratokat nyújtsanak be, és válaszoljanak egyes kérdésekre. A Lengyel Köztársaság és a Bizottság eleget tettek e kéréseknek.
28 A Törvényszék a 2018. október 23‑i tárgyaláson meghallgatta a felek és a beavatkozók szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
29 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
30 A Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
31 A Litván Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot.
32 A Bizottság – a Németországi Szövetségi Köztársaság támogatásával – azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elfogadhatatlanság miatt ne vegye figyelembe a Lengyel Köztársaság 2017. március 13‑i beadványát;
– utasítsa el a keresetet;
– a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
IV. A jogkérdésről
A. A Lengyel Köztársaság által 2017. március 13‑án benyújtott beadvány elfogadhatóságáról
33 A Lengyel Köztársaság 2016. december 16‑án terjesztette elő a kizárólag a Bizottság által a megtámadott határozatra vonatkozóan – a megtámadott határozat elfogadásának napján, azaz 2016. október 28‑án – közzétett sajtóközleményen alapuló keresetét. Ami a megtámadott határozatot illeti, azt 2017. január 3‑án tették közzé a Bizottság honlapján.
34 A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy csak a megtámadott határozatnak a Bizottság honlapján történő közzétételét követően szerezhetett tudomást az említett határozat pontos tartalmáról. Így csak a közzétett megtámadott határozat vizsgálatát követően, 2017. március 13‑án nyújthatott be egy, „a keresetre vonatkozó kiegészítést” (a továbbiakban: kiegészítő beadvány), amelyben egyrészt további érveket hozott fel az első jogalapja alátámasztására, másrészt pedig egy új jogalapra is hivatkozott.
35 [A 2019. december 20‑i végzéssel kijavítva] A Bizottság vitatja a kiegészítő beadvány elfogadhatóságát. Először is azt állítja, hogy a 2016. december 16‑án benyújtott keresetlevéllel a Lengyel Köztársaság kimerítette az EUMSZ 263. cikk szerinti jogorvoslathoz való jogát a keresetindításra nyitva álló, a megtámadott határozat tartalmáról való tudomásszerzésen alapuló határidő megindításával, illetve hogy a megtámadott határozat későbbi közzétételére tekintettel nem illeti meg újabb határidő a kereset benyújtására. Másodszor, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a keresetlevél „kiegészítésének” lehetőségéről nem rendelkezik az eljárási szabályzat, mivel az eljárási szabályzat 84. cikkének (2) bekezdése értelmében az utólag felmerült tényeken alapuló új jogalapokra a válaszban lehet hivatkozni. Harmadszor, a Bizottság azzal érvel, hogy a kiegészítő beadvány azáltal, hogy egy új keresetindítási határidőre hivatkozik, egy „további keresetnek” tekintendő, amely perfüggőség miatt elfogadhatatlan, különösen mivel a kereset 2016. december 16‑i előterjesztése lehetővé tette a Lengyel Köztársaság számára, hogy tényleges bírói jogvédelemben részesüljön, ideértve az ideiglenes intézkedéseket is.
36 Az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése értelmében az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
37 Ennélfogva, mivel a megtámadott határozatot 2017. január 3‑án tették közzé, a keresetindításra nyitva álló határidő ebben az időpontban megkezdődött. Az eljárási szabályzat 60. cikke szerint ez a határidő a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodik. Következésképpen a jelen ügyben a keresetindításra nyitva álló határidő 2017. március 13‑án járt le.
38 Így a Törvényszék Hivatalához 2017. március 13‑án benyújtott kiegészítő beadvány előterjesztésére a keresetindításra nyitva álló határidő utolsó napján, azaz a határidő lejártát megelőzően került sor. Következésképpen meg kell állapítani, hogy e beadvány elfogadható.
39 E következtetést nem vonják kétségbe a Bizottság érvei.
40 Először is, nem állja meg a helyét a Bizottság azon érve, amely szerint a Lengyel Köztársaság kimerítette a jogorvoslathoz való jogát a keresetindításra nyitva álló, a megtámadott határozat tartalmáról való tudomásszerzéstől számított határidő megindításával.
41 Egyrészt ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetindításra nyitva álló határidő kógens, azokról a felek és a bíróság nem rendelkezhetnek, mivel azokat a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása, valamint annak érdekében vezették be, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen semmilyen hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód, és hogy ezért az uniós bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy azt betartották‑e (lásd: 1997. szeptember 18‑i Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság ítélet, T‑121/96 és T‑151/96, EU:T:1997:132, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy amennyiben a felperes azt megelőzően terjeszti elő a keresetet, hogy a határidő folyása az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének megfelelően kezdetét vette volna, ez nem eredményezi azt, hogy az e cikk által meghatározott határidő ezáltal módosulna. Következésképpen a jelen ügyben a keresetindításra nyitva álló határidő nem a kereset előterjesztésekor, hanem az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének megfelelően a megtámadott határozat közzétételének időpontjában vette kezdetét (ebben az értelemben lásd: 2013. szeptember 26‑i PPG és SNF kontra ECHA ítélet, C‑626/11 P, EU:C:2013:595, 38. és 39. pont).
42 Másrészt, egy határozat elfogadását megemlítő esetleges sajtóközlemény közzétételének időpontja mindenesetre nem tekinthető a keresetindításra nyitva álló határidő kezdetének. Különösen, mivel egy ilyen sajtóközlemény a tervezett határozatnak csak egy rövid összefoglalását tartalmazza, nem feltételezhető, hogy annak elolvasása a megtámadott határozatról való, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében vett tudomásszerzéssel érne fel.
43 Másodszor, ami azt az érvet illeti, hogy az eljárási szabályzat nem rendelkezik a keresetlevelet kiegészítő beadványnak a keresetlevél benyújtását követő előterjesztésének lehetőségéről, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, mivel az Európai Unió olyan jogközösség, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy azok a Szerződéssel összeegyeztethetők‑e, az uniós bíróság előtt indított keresetekre irányadó eljárási szabályokat lehetőleg oly módon kell értelmezni, hogy azok alkalmazása elősegítse a jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását (2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 45. pont).
44 Következésképpen önmagában az a körülmény, hogy az eljárási szabályzat nem írja elő kifejezetten annak lehetőségét, hogy a keresetlevél benyújtását követően egy azt kiegészítő beadványt nyújtsanak be, nem értelmezhető oly módon, hogy e lehetőség kizárt, amennyiben a keresetlevelet kiegészítő ezen beadványt a keresetindításra nyitva álló határidő lejárta előtt nyújtják be.
45 Hasonlóképpen, bár az eljárási szabályzat 84. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az eljárás során felmerült új tény esetén az új jogalapokat vagy érveket a második beadványváltás során kell felhozni, nem következik e rendelkezésből, hogy abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – a keresetindításra nyitva álló határidő lejárta és a válasz benyújtása előtt a felperes egy külön beadványt terjeszt elő, amelyben a megtámadott, és a keresete előterjesztését követően közzétett határozatra vonatkozó jogalapokat és érveket hoz fel, e külön beadvány elfogadhatatlan lenne.
46 A jelen ügyben a Bizottságnak lehetősége volt arra, hogy válaszoljon a Lengyel Köztársaság által a kiegészítő beadványában felvetett jogalapokra és érvekre. A Törvényszék felhívására 2017. június 9‑én előterjesztette a kiegészítő beadványra vonatkozó észrevételeit. E körülmények között a kiegészítő beadvány elfogadhatónak nyilvánítása nem sérti a Bizottság azon lehetőségét, hogy a jelen ügyben választ adjon a felperes által felhozott jogalapokra és érvekre.
47 A fentiekre tekintettel a kiegészítő beadványt, amelyet a Lengyel Köztársaság 2017. március 13‑án, tehát a keresetindításra nyitva álló határidő lejárta előtt terjesztett elő, elfogadhatónak kell tekinteni.
B. Az ügy érdeméről
48 A keresete alátámasztására a Lengyel Köztársaság hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2009/73 irányelvnek az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése b) pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint a szolidaritás elvének a megsértésére alapítja; a másodikat a Bizottság hatáskörének hiányára, valamint a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a megsértésére; a harmadikat a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértésére; a negyediket a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) és e) pontjának a megsértésére; az ötödiket azon nemzetközi egyezmények megsértésére, amelyeknek az Unió is részes fele, a hatodikat pedig a jogbiztonság elvének a megsértésére.
49 Először is az első jogalapot kell megvizsgálni.
1. A 2009/73 irányelvnek az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése b) pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint a szolidaritás elvének a megsértésére alapított első jogalapról
50 A megtámadott határozat (49)–(53) preambulumbekezdésében a Bizottság – miután emlékeztetett arra, hogy az eredeti határozatban arra a következtetésre jutott, hogy az OPAL gázvezeték növeli az ellátás biztonságát – azt vizsgálta meg, hogy az üzemeltetés szabályainak a BNetzA által javasolt módosítása eltérő értékeléshez vezethet‑e. Arra a következtetésre jutott, hogy nem ez a helyzet, tekintettel különösen arra, hogy az OPAL gázvezetéken ténylegesen felhasznált kapacitás növelését követően az Északi Áramlat 1. gázvezetéken ténylegesen felhasználható új kapacitás nem elegendő az addig a Braterstwo és Yamal gázvezetékek által szállított gázmennyiségek teljes kiváltásához.
51 A Litván Köztársaság által támogatott Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti az energetikai biztonság, valamint az energiapolitikai szolidaritás elvét, és így a 2009/73 irányelvnek az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése b) pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikke (1) bekezdésének a) pontját. Véleménye szerint az OPAL gázvezetékre vonatkozó újabb mentesülés engedélyezése veszélyezteti a gázellátás biztonságát az Unióban, különösen Közép‑Európában. Közelebbről a Yamal és Braterstwo gázvezetékek által szállított gáz csökkentése Lengyelország energetikai biztonságának gyengüléséhez vezethet, és jelentős akadályát képezheti a gázellátási források diverzifikációjának.
a) A 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának állítólagos megsértéséről
52 A Lengyel Köztársaság emlékeztet arra, hogy a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint csak akkor lehetséges szabályozási eltérést megállapítani egy jelentősebb új gázipari infrastruktúra számára, ha az érintett infrastruktúrába történő beruházás növeli a gázellátás biztonságát, amely feltételt véleménye szerint a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2010. L 295., 1. o.) összhangban, valamint az uniós energiapolitikának az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében előírt fő céljára tekintettel kell értelmezni, amely az energetikai biztonság biztosítására irányul az egész Unión belül, illetve külön‑külön az egyes tagállamokban is.
53 A Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja ezen érveket.
54 A 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „[a] jelentősebb új gázipari infrastruktúra, azaz a rendszerösszekötők […] kérelem alapján, a következő feltételek mellett – meghatározott ideig – mentesülhetnek […] [különösen a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó] rendelkezése[k] hatálya alól: a) a beruházásnak […] a gázellátás biztonságát kell növelnie”.
55 Előzetesen el kell utasítani a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint ez a feltétel a jelen ügyben azért nem alkalmazandó, mert a megtámadott határozat a harmadik személyek hozzáférése tekintetében egy új mentességet állapít meg.
56 Meg kell ugyanis állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozattal nem egy új mentességet engedélyezett, hanem egy meglévő mentesség módosítását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a BNetzA 2009. február 25‑i – a 2009. július 7‑i határozatokkal módosított (lásd a fenti 5. és 8. pontokat) – határozatai értelmében az OPAL gázvezeték határokon átnyúló szállítási kapacitásait már megillette egy, a 2003/55/EK irányelv 18. cikke által előírt, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és az irányelv 25. cikkének (2)–(4) bekezdése által előírt tarifális szabályozás alóli mentesség. Ahogyan az a fenti 14–16. pontban is kifejtésre került, a BNetzA által 2016. május 13‑án javasolt, a megtámadott határozatnak megfelelően módosított szabályozás – a kapcsolódó feltételek módosítása mellett – lényegében fenntartotta ezt a mentességet.
57 Ebben az összefüggésben pontosítani kell, hogy – ahogyan azt a Bizottság is kiemelte a tárgyalás során – a megtámadott határozat nem módosította az eredeti határozatot. A 2009/73 irányelv 36. cikkének (3) bekezdése értelmében ugyanis a szabályozó hatóság dönt az említett cikk (1) bekezdésében előírt mentességről. Így a BNetzA volt az, amely elfogadta a mentességre vonatkozó 2009. évi határozatot (lásd: a fenti 5. és 8. pont), és módosította 2016‑ban ezen mentesség feltételeit azáltal, hogy az OGT‑vel közjogi szerződést kötött (lásd a fenti 18. pontot). A Bizottság mindkét esetben csupán a 2003/55 irányelv 22. cikkének (4) bekezdése, később a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése által számára biztosított ellenőrzési hatáskörét gyakorolta azáltal, hogy a BNetzA‑t a határozatainak módosítására kérte. Az eredeti határozat és a megtámadott határozat tehát két egymástól független határozatot jelent, amelyek közül mindkettő elfogadására a német hatóság által tervezett valamely intézkedés alapján került sor, azaz egyrészt a BNetzA 2009. február 25‑i határozatai (lásd a fenti 5. pontot), másrészt pedig a 2016. május 13‑án közölt, közigazgatási határozatot helyettesítő közjogi szerződés alapján (lásd a fenti 13. pontot).
58 Ami az ellátás biztonságának növelésére vonatkozó feltételt illeti, a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának a megfogalmazásából következik, hogy e feltételnek nem a kérelmezett mentességnek, hanem a beruházásnak – azaz a jelen ügyben az OPAL gázvezeték megépítésének – kell megfelelnie. Következésképpen a Bizottságnak az eredeti határozat során kellett meggyőződnie arról, hogy a tervezett beruházás megfelel‑e ennek a feltételnek. A Bizottság ugyanakkor nem volt köteles az említett feltétel vizsgálatára a megtámadott határozat keretében, amely csupán a mentesség feltételeinek módosítását hagyta jóvá. Ebben a szakaszban ugyanis semmilyen új beruházást nem terveztek, és mivel az üzemeltetés feltételeinek a BNetzA által javasolt módosítása nem érintette az OPAL gázvezeték, mint beruházás módosítását, ez a kérdés nem is kaphatott más választ 2016‑ban, mint 2009‑ben.
59 Márpedig az a tény, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban az alkalmazandó szabályozás által meg nem követelt vizsgálatot folytatott, nem vezetheti az uniós bíróságot arra, hogy az elé terjesztett kereset keretében e határozatot a jogszabály által elő nem írt feltétel alapján vizsgálja felül.
60 Következésképpen az első jogalapot, mint hatástalant el kell utasítani, amennyiben az a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontján alapul.
b) Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének állítólagos megsértéséről
61 Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdését illetően a Litván Köztársaság által támogatott Lengyel Köztársaság kiemeli, hogy az ott említett szolidaritás elve az Unió prioritásainak egyikét jelenti az energiapolitika területén. Véleménye szerint ez az elv a tagállamoktól és az Unió intézményeitől egyaránt megköveteli, hogy az uniós energiapolitika végrehajtására a szolidaritás szellemében kerüljön sor. Az energiapolitikai szolidaritás elvével különösen ellentétesek lennének az uniós intézmények azon intézkedései, amelyek bizonyos területek vagy tagállamok energetikai biztonságát veszélyeztetik, ideértve azok gázellátásának biztonságát is.
62 A Lengyel Köztársaság kifejti, hogy a megtámadott határozat lehetővé teszi a Gazprom és a Gazprom csoportba tartozó vállalkozások számára, hogy az Északi Áramlat 1. gázvezeték kapacitásainak teljes kihasználásával átirányítsák az uniós piacra a tartalék gázkapacitásokat. Figyelembe véve, hogy Közép‑Európában a földgáz iránti kereslet nem növekszik számottevően, ennek egyetlen lehetséges következménye, hogy hatást gyakorol az OPAL‑lal konkurens gázvezetékek, azaz a Braterstwo és Yamal gázvezetékeken történő szállítási szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének feltételeire, oly módon, hogy az e két gázvezetéken való gázszállítás csökken vagy akár teljesen meg is szakad.
63 Először is, e tekintetben a Lengyel Köztársaság attól tart, hogy a Braterstwo gázvezetéken történő gázszállítás ilyen korlátozása vagy megszakadása azzal a hatással járna, hogy lehetetlenné teszi Lengyelország területének az e gázvezetékkel történő ellátását Ukrajna felől, ami azt is eredményezné, hogy lehetetlenné teszi Lengyelország területén az ügyfelek ellátása folytonosságának biztosítását a következő – a Bizottság által nyilvánvalóan nem vizsgált – következmények mellett:
– lehetetlenné teszi a védett ügyfelek gázellátásáért felelős vállalatok számára, hogy eleget tegyenek e kötelezettségüknek;
– ellehetetleníti a gázrendszer megfelelő működését, valamint hatással van a földgáztárolók kereskedelmi hasznosítási lehetőségeire;
– azt kockáztatja, hogy jelentősen nő a gáz beszerzési költsége.
64 Másodszor, tekintettel arra, hogy a Yamal gázvezetéken Kelet‑Európa irányába történő gázszállításra vonatkozó szerződés 2020‑ban, majd ezt követően az ugyanezen gázvezetéken Lengyelország irányába történő gázszállításra vonatkozó szerződés 2022‑ban lejár, a Lengyel Köztársaság attól a kockázattól tart, hogy a Yamal gázvezeték általi gázellátás csökken vagy akár teljesen meg is szakad, ami negatív hatással járna a következőkre nézve:
– a Németországból és a Cseh Köztársaságból Lengyelországba érkező import kapacitások elérhetőségére;
– az e két országból történő szállítási árak szintjére;
– a gázellátási források diverzifikációjára Lengyelországban, valamint Közép‑ és Kelet‑Európa más tagállamaiban.
65 A Bizottság vitatja ezeket az érveket. Azzal érvel különösen, hogy az energiapolitikai szolidaritás a Bizottság közleményeiben és dokumentumaiban megjelenő politikai fogalom, míg a megtámadott határozatnak a 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogi feltételeknek kell megfelelnie. Véleménye szerint lényegében a tagállamok közötti szolidaritásnak az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében kimondott elvének egyrészt a jogalkotó, és nem a szabályozást alkalmazó hatóság a címzettje, másrészt pedig ezen elv csak a gáz belső piacán jelentkező, az ellátást vagy a működést érintő válsághelyzetekre vonatkozik, míg a 2009/73 irányelv a piac rendes működéséhez kapcsolódó elveket határozza meg. Mindenesetre az ellátás biztonságának az említett irányelv 36. cikkének (1) bekezdésében kimondott feltétele – amelyet a Bizottság a megtámadott határozatban vizsgált – tekinthető úgy, mint az energiapolitikai szolidaritás fogalmának figyelembevétele. Végül a Bizottság megjegyzi, hogy az Északi Áramlat 1. gázvezeték egy közös érdekűként elismert projekt, amely egy, a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és a 96/391/EK és az 1229/2003/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. szeptember 6‑i 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL 2006. L 262., 1. o.) által előírt, prioritást élvező, európai érdekű projekt megvalósítását jelenti, valamint hogy megfelel a közös európai érdeknek az, hogy a megtámadott határozat lehetővé teszi egy ilyen infrastruktúra felhasználásának a növelését.
66 A Bizottság egyébiránt vitatja, hogy az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályoknak a megtámadott határozat általi módosítása veszélyeztethetné általában véve Közép‑ és Kelet‑Európa vagy különösen Lengyelország földgázellátásának biztonságát.
1) Az energiapolitikai szolidaritás elvének terjedelméről
67 Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése a következőképpen fogalmaz:
„A belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők:
a) az energiapiac működésének biztosítása,
b) az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,
c) az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; és
d) az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.”
68 A Lisszaboni Szerződés által bevezetett ezen rendelkezés kiegészítette az EUM‑Szerződést az uniós energiapolitika kifejezett jogi alapjával, amely korábban különösen az EK‑Szerződésnek a belső piac megvalósítására vonatkozó korábbi 95. cikkén (később EUMSZ 114. cikk) alapult.
69 Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében említett „szolidaritás szellem[e]” az EUSZ 2. cikkben, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésében és az EUSZ 24. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésében és az EUMSZ 222. cikkben említett, a tagállamok közötti szolidaritás általános elvének a sajátos kifejezése az energiapolitika területén. Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott kötelezettségvállalásnak megfelelően ez az elv jelenti az Unió egész rendszerének alapját (ebben az értelemben lásd: 1969. december 10‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, 6/69 és 11/69, nem tették közzé, EU:C:1969:68, 16. pont).
70 A tartalmát illetően ki kell emelni, hogy a szolidaritás elve az Unió és a tagállamok számára egyaránt magában foglal jogokat és kötelezettségeket. Egyrészt, az Uniót szolidaritási kötelezettség terheli a tagállamok felé, másrészt pedig a tagállamokat is terheli szolidaritási kötelezettség egymás között, valamint az Unió közös érdeke és az általa folytatott politikák irányába.
71 Az energiapolitika keretében ez magában foglalja különösen a kölcsönös segítségnyújtást arra az esetre, ha például természeti csapások vagy terrorcselekmények következtében valamely tagállam kritikus‑ vagy vészhelyzetben lenne a gázellátása tekintetében. Mindazonáltal, szemben azzal, amit a Bizottság állít, az energiapolitikai szolidaritás elve nem korlátozható ilyen rendkívüli helyzetekre, amelyek kizárólag az uniós jogalkotó hatáskörébe tartoznak – ez a hatáskör a 994/2010 rendelet elfogadásával jelenik meg a másodlagos jogban (amely rendeletet a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. október 25‑i (EU) 2017/1938 európai parlamenti és tanácsi rendelet váltotta fel [HL 2017. L 280., 1. o.]).
72 Ezzel szemben a szolidaritás elve az Unió és a tagállamok részéről magában foglalja azt az általános kötelezettséget is, hogy a hatásköreik gyakorlása során a többi szereplő érdekére szintén tekintettel legyenek.
73 Ami közelebbről az Unió energiapolitikáját illeti, ez azt is magában rejti, hogy az Uniónak és a tagállamoknak az egymásrautaltságuk és a tényleges szolidaritásuk felvállalása érdekében a hatásköreik e politika címén történő gyakorlása során meg kell próbálniuk elkerülni olyan intézkedések meghozatalát, amelyek – az ellátás biztonsága, gazdasági és politikai életképessége, valamint az ellátási források és az ellátás diverzifikációja tekintetében – hatással lehetnek az Unió és a többi tagállam érdekeire.
74 A 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdése keretében ezek a megállapítások különösen az e) pont említett rendelkezéseiben kimondott, „a gáz belső piacának hatékony működés[e]” és az „annak a szabályozott rendszernek a hatékony működés[e], amelyre az új infrastruktúra rácsatlakozik” kifejezésekben nyilvánul meg, amelyek mindazonáltal nem csak e megállapításokra korlátozódnak.
75 E tekintetben, ahogyan arra az uniós jogalkotó már a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17‑i 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 115., 39. o.; helyesbítések: HL 2014. L 283., 81. o.; HL 2018. L 167., 37. o.) (4) preambulumbekezdésében is emlékeztetett, az Európai Tanács a 2011. február 4‑i ülésén hangsúlyozta, hogy Európa energia‑infrastruktúráját modernizálni és bővíteni kell, és szükség van a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolására ahhoz, hogy a tagállamok közötti szolidaritás a gyakorlatban megvalósulhasson, hogy alternatív ellátási és tranzitútvonalakat és energiaforrásokat lehessen biztosítani, és hogy olyan megújuló energiaforrásokat lehessen kifejleszteni, amelyek felvehetik a versenyt a hagyományos energiaforrásokkal. Kiállt amellett, hogy 2015 után egyetlen tagállam sem szigetelődhet el az európai földgáz‑ és villamosenergia‑hálózatoktól, illetve energiaellátásuk biztonságát nem veszélyeztetheti a megfelelő összeköttetések hiánya.
76 Ennélfogva el kell utasítani a Bizottság által a tárgyaláson előadott azon érvet, amely szerint elismerve, hogy a 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdése lényegében az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében kimondott szolidaritás elvét valósítja meg, a Bizottság kellően tekintettel volt ezen elvre azon egyszerű tényből adódóan, hogy megvizsgálta a 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket.
77 Az energiapolitikai szolidaritás elvének alkalmazása nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az Unió energiapolitikája semmilyen esetben sem járhat negatív következményekkel valamely tagállam sajátos energetikai érdekeire nézve. Az uniós intézmények és a tagállamok ugyanakkor az említett politika végrehajtása során kötelesek tekintettel lenni az Unió és a különböző tagállamok érdekeire egyaránt, illetve ellentmondás esetén kötelesek egyensúlyba hozni ezeket az érdekeket.
78 Figyelembe véve a szolidaritás elvének e terjedelmét, a Bizottság feladata annak megítélése a megtámadott határozat keretében, hogy az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályozásnak a német szabályozó hatóság által javasolt módosítása hatással járhat‑e más tagállamok energetikai érdekeire nézve, továbbá igenlő válasz esetén, hogy egyensúlyba hozza ezeket az érdekeket azzal az érdekkel, amelyet az említett módosítás a Németországi Szövetségi Köztársaság, illetve adott esetben az Unió számára jelent.
2) Arról a kérdésről, hogy a megtámadott határozat sérti‑e az energiapolitikai szolidaritás elvét
79 Meg kell állapítani, hogy a fenti 78. pontban említett vizsgálat hiányzik a megtámadott határozatból. A megtámadott határozat ugyanis nemcsak a szolidaritás elvét nem említi, hanem arra sem utal, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta volna ezt az elvet.
80 Igaz, hogy a megtámadott határozat 4.2. pontjában ((48)–(53) preambulumbekezdések) a Bizottság észrevételeket tett az ellátás biztonságának növelésére vonatkozó feltétel tekintetében. Így a Bizottság miután visszautalt ezen feltételnek az eredeti határozatban sorra került vizsgálatára, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy ez a feltétel teljesült, megállapította, hogy a BNetzA által számára előterjesztett javaslat nem módosított e megállapításon.
81 Mindazonáltal először is, meg kell jegyezni, hogy mind az eredeti határozatban szereplő vizsgálat, mind pedig a megtámadott határozatban sorra került kiegészítő vizsgálat csupán az OPAL gázvezeték üzembe helyezése és a ténylegesen használt kapacitásának növelése által az Unió ellátásának biztonságára gyakorolt hatásra vonatkozik általában. Így a megtámadott határozat 4.2. pontjában a Bizottság különösen kifejtette egyrészt, hogy a német‑cseh határra irányuló kiegészítő szállítási kapacitásoknak a meglévő vagy jövőbeli infrastruktúrák általi hasznosíthatósága az innen elérhető valamennyi területet érintik, valamint másrészt, hogy a kiegészítő kapacitás nem teszi lehetővé a többi szállítási útvonal teljes helyettesítését. A Bizottság ugyanakkor nem vizsgálta kiváltképp azt, hogy az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályozás módosítása milyen hatással jár Lengyelország ellátásának biztonságára nézve.
82 Másodszor, ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat nem foglalkozik az energiapolitikai szolidaritás elvének tágabb értelemben vett aspektusaival. Nem tűnik úgy, hogy a Bizottság különösebben megvizsgálta volna, hogy milyen középtávú következményekkel jár többek között a Lengyel Köztársaság energiapolitikájára nézve a korábban a Yamal és Braterstwo gázvezetékek által szállított földgázmennyiségek egy részének az Északi Áramlat 1./OPAL szállítási vonal felé történő átirányítása, emellett pedig a Bizottság nem mérlegelte azt sem, hogy milyen viszonyban állnak e hatások az ellátás biztonságának az Unió szintjén történő – általa megállapított – növelésével.
83 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése által meghatározott energiapolitikai szolidaritás elvének a megsértésével fogadták el.
84 Következésképpen el kell fogadni a Lengyel Köztársaság által hivatkozott első jogalapot annyiban, amennyiben ezen elv megsértésén alapul.
85 A fentiekből következően a keresetnek helyt kell adni és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.
2. A többi jogalapról
86 Tekintettel arra, hogy a megtámadott határozatot az első jogalap alapján meg kell semmisíteni, a Törvényszéknek már nem kell határoznia a Lengyel Köztársaság által hivatkozott többi jogalapról.
V. A költségekről
87 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Lengyel Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
88 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a 2003/55/EK irányelv által engedélyezett, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és tarifális szabályozástól való, az OPAL gázvezeték tekintetében alkalmazott eltérést érintő feltételek felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 28‑i C(2016) 6950 final bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Lengyel Köztársaság részéről felmerült költségeket.
3) A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Lett Köztársaság és a Litván Köztársaságmaga viseli saját költségeit.
Pelikánová | Valančius | Nihoul |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. szeptember 10‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék