T‑119/06. sz. ügy

Usha Martin Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság

„Dömping – A többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatala – Kötelezettségvállalás megszegése – Az arányosság elve – A 384/96/EK rendelet 8. cikkének (1), (7) és (9) bekezdése [jelenleg az 1225/2009/EK rendelet 8. cikkének (1), (7) és (9) bekezdése]”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi jog – Elvek – Arányosság – Végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat megállapító rendelet

(EK 5. cikk, harmadik bekezdés; 384/96 tanácsi rendelet)

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Árra vonatkozó kötelezettségvállalás – Kötelezettségvállalási jelentések és számlák benyújtására vonatkozó kötelezettségvállalás – A gazdasági szereplő általi megszegés

(EK 5. cikk, harmadik bekezdés; 384/96 tanácsi rendelet)

1.      Az EK 5. cikk harmadik bekezdésében szereplő arányosság elve alapján valamely közösségi szabályozás jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a részét képező intézkedések alkalmasak legyenek a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos cél megvalósítására, és ne haladják meg az annak eléréséhez szükséges mértéket, valamint hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, főszabály szerint a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni.

Mindazonáltal az olyan területet illetően, mint a közös kereskedelmi politika, amelyen a közösségi jogalkotó a Szerződésben rá bízott politikai feladatokhoz igazodó, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, csak a meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény feladatául szabott elérendő célhoz képesti nyilvánvalóan nem megfelelő jellege érintheti az ilyen intézkedés jogszerűségét. Ez a széles mérlegelési jogkör, amellyel a közösségi jogalkotó az említett területen rendelkezik, annak a széles mérlegelési jogkörnek felel meg, amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat a közösségi intézmények számára a konkrét dömpingellenes védelmi intézkedéseknek az alaprendeletek alapján történő meghozatalát illetően elismer.

Ebből következik, hogy a dömpingellenes intézkedések területén a bíróság általi felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a közösségi jogalkotó által hozott intézkedések az elérni kívánt célhoz képest nyilvánvalóan nem megfelelőek‑e.

(vö. 44–47. pont)

2.      A Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét azzal, hogy visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását amiatt, hogy az érintett exportőr nem teljesítette a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek értékesítésére vonatkozó negyedéves jelentések benyújtásában álló kötelezettségét, valamint a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek vonatkozásában kötelezettségvállalási számla kibocsátásától való tartózkodásban álló kötelezettségét. Ugyanis a kötelezettségvállalás vagy az annak végrehajtása és felügyelete során való együttműködési kötelezettség bármilyen megszegése elegendő ahhoz, hogy a Bizottság visszavonhassa a kötelezettségvállalás elfogadását, és végleges dömpingellenes vámot vethessen ki a kötelezettségvállaláshoz vezető vizsgálattal összefüggésben megállapított tényállás alapján, feltéve hogy e vizsgálat a dömping és a kár végleges megállapításával zárult, és az érintett exportőrnek lehetősége nyílt a véleménynyilvánításra. Egyébiránt a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elegendő az elfogadása visszavonásához. Ezenfelül, bár az arányosság elve irányadó abban a kérdésben, hogy a kivetett dömpingellenes vám összege megfelelő‑e a közösségi ipart ért kár szempontjából, nem irányadó az említett vám tulajdonképpeni kivetésének kérdése tekintetében. Márpedig a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonása azzal jár, hogy az exportőr társaság érintett importjára végleges dömpingellenes vámot vetnek ki. Ebből következően az alaprendelet 8. cikke (9) bekezdésének megfelelően a kötelezettségvállaláshoz vezető vizsgálattal összefüggésben megállapított tényállás alapján meghatározott mértékű végleges dömpingellenes vámtétel alkalmazandó a szóban forgó társaság érintett importjára, és ennélfogva e vám tulajdonképpeni kivetésének minősül. Következésképpen a kötelezettségvállalás elfogadása visszavonásának jogszerűsége önmagában nem kérdőjelezhető meg az arányosság elvének szempontjából.

(vö. 51–55. pont)