A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2010. szeptember 9.(*)
„Dömping – A többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatala – Kötelezettségvállalás megszegése – Az arányosság elve – A 384/96/EK rendelet 8. cikkének (1), (7) és (9) bekezdése [jelenleg az 1225/2009/EK rendelet 8. cikkének (1), (7) és (9) bekezdése]”
A T‑119/06. sz. ügyben,
az Usha Martin Ltd (székhelye: Calcutta [India], képviselik: K. Adamantopoulos ügyvéd, J. Branton solicitor, V. Akritidis és Y. Melin ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviseli: J.‑P. Hix és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: G. Berrisch ügyvéd)
és
az Európai Bizottság (képviselik: P. Stancanelli és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)
alperesek ellen,
az egyrészt a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatos kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló 1999/572/EK bizottsági határozat módosításáról szóló, 2005. december 22‑i 2006/38/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 22., 54. o.), másrészt a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vámot kivető 1858/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. január 23‑i 121/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 22., 1. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök, M. Prek és V. M. Ciucă (előadó) bírák,
hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) [amelynek helyébe az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.) lépett] alkotja a dömpingellenes alapszabályozást. Az alaprendelet 8. cikkének (1), (7) és (9) bekezdése – jelenleg az 1225/2009 rendelet 8. cikkének (1), (7) és (9) bekezdése – szerint:
„(1) Abban az esetben, ha sor került a dömping és a kár előzetes megállapítására, a Bizottság elfogadhatja az exportőr megfelelő önkéntes kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az árait felülvizsgálja vagy a dömpingáron történő kivitelt leállítja; a [helyesen: ha a] Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott egyedi konzultációt követően megállapítja, hogy ezzel a dömping káros hatása megszűnik. Ilyen esetben, és ameddig a kötelezettségvállalás fennáll, a 7. cikk (1) bekezdésével összhangban a Bizottság által kivetett ideiglenes vámok, vagy a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban a Tanács által kivetett végleges vámok – a körülményektől függően – nem alkalmazandók a Bizottságnak a kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló határozatában és annak módosításaiban említett vállalkozások által előállított érintett termék behozatalára. Az ilyen kötelezettségvállalások alapján való árnövekedés nem lehet magasabb, mint ami a dömpingkülönbözet megszüntetéséhez szükséges, és alacsonyabbnak kell lennie, mint a dömpingkülönbözet, ha az ilyen növekedés a közösségi gazdasági ágazatot ért kár elhárításához elegendő.
[…]
(7) A Bizottság minden olyan exportőrtől, akinek kötelezettségvállalását elfogadták, megköveteli az ilyen kötelezettségvállalások teljesítéséről szóló tájékoztatás rendszeres időközönként nyújtását és a vonatkozó adatok ellenőrzésének engedélyezését. E követelmények nemteljesítése a kötelezettségvállalás megszegésének minősül.
[…]
(9) Ha kötelezettségvállalását a kötelezettségvállalás bármely részes fele megszegi vagy visszavonja, vagy a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását, a kötelezettségvállalás elfogadását – konzultációt követően – szükség szerint bizottsági határozattal vagy bizottsági rendelettel kell visszavonni, és automatikusan alkalmazni kell a 7. cikkel összhangban a Bizottság által kivetett ideiglenes vámot, vagy a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban a Tanács által kivetett végleges vámot, amennyiben az érintett exportőrnek lehetősége nyílt a véleménynyilvánításra, kivéve, ha a kötelezettségvállalást ő maga vonta vissza.
Bármelyik érdekelt fél vagy tagállam benyújthat olyan információt, amely elfogadható bizonyítékot tartalmaz a kötelezettségvállalás megszegésére vonatkozóan. Az ezt követő, arra irányuló vizsgálat, hogy valóban megszegték‑e a kötelezettségvállalást, rendszerint hat hónapon belül befejeződik, azonban semmilyen esetben sem tart kilenc hónapnál tovább kellően megalapozott kérelem esetén. A Bizottság a kötelezettségvállalás figyelemmel kíséréséhez kérheti a tagállamok illetékes hatóságainak közreműködését.”
A jogvita alapját képező tényállás
2 A felperes, az Usha Martin Ltd. az indiai jog szerint alapított társaság, amely acél drótköteleket és kábeleket gyárt és exportál többek között az Európai Unióba. A felperes és a Wolf nevű társaság létrehozta a Brunton Wolf Wire & Ropes közös vállalkozást, amelynek székhelye Dubajban (Egyesült Arab Emírségek) van. A Brunton Wolf Wire & Ropes szintén acél drótköteleket és kábeleket gyárt, amelyeket az Európai Unióba exportál.
3 1999. augusztus 12‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Dél‑Afrikából, Indiából, a Kínai Népköztársaságból, Lengyelországból, Magyarországról, Mexikóból és Ukrajnából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint a Koreai Köztársaságból származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről szóló 1796/99/EK rendeletet (HL L 217., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 106. o.).
4 Az 1796/1999 rendelettel érintett termékek a 3 mm‑t meghaladó legnagyobb keresztmetszetű acél drótkötelek és kábelek, beleértve a zárt sodrású drótköteleket is, viszont kizárva a rozsdamentes acélból készült drótköteleket és kábeleket. Mivel az acél drótkötelek és kábelek fizikai és műszaki jellemzői megegyeznek, valamint ugyanaz a rendeltetésük – bár a termékskála két végén elhelyezkedő termékek között vannak különbségek –, az intézmények megállapodtak, hogy a termékskálába tartozó valamennyi termék ugyanannak a terméknek minősül, amennyiben a szomszédos termékcsoportba tartozó acél drótkötelek és kábelek konkurens termékek.
5 A felperessel szemben az 1796/1999 rendelet (86) preambulumbekezdésében, valamint 1. cikke (2) bekezdésében megállapított egyedi dömpingellenes vámtétel 23,8% volt. Az 1796/1999 rendelet 2. cikke értelmében az Európai Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalást tett társaságok – köztük a felperes – által exportált acél drótköteleket és kábeleket mentesítették a szóban forgó dömpingellenes vám alól.
6 A felperes az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően különösen arra vállalt kötelezettséget, hogy tiszteletben tartja az acél drótkötelek és kábelek Unióba irányuló exportjára a dömping káros hatásainak megszüntetése érdekében megállapított minimumárakat.
7 A felperes arra is kötelezettséget vállalt, hogy az érintett termék értékesítéséről minden alkalommal a kötelezettségvállalásnak megfelelő, vagyis a kötelezettségvállalás VI. mellékletében (a kötelezettségvállalás 4.1. pontja) szereplő adatokat tartalmazó számlát (a továbbiakban: kötelezettségvállalási számla) állít ki. A kötelezettségvállalás 4.2. pontja alapján a felperes vállalta, hogy „a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek” vonatkozásában nem állít ki kötelezettségvállalási számlát. A kötelezettségvállalás 4.3. pontja szerint a felperes „tudatában van annak, hogy ha bebizonyosodik, hogy olyan kötelezettségvállalási számlát állított ki, amely nem tartja tiszteletben az [említett] kötelezettségvállalás rendelkezéseit, a Bizottságnak joga van érvénytelennek nyilvánítani az általa a szóban forgó számla kötelezettségvállalásnak való megfelelésére vonatkozóan tett nyilatkozatot, és ennek következményeként erről tájékoztatni a tagállamok hatáskörrel rendelkező vámhatóságait, mindezt a közösségi intézmények azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy az [említett] kötelezettségvállalás 8. [pontjában] szereplő intézkedéseket hozzanak”.
8 Ezenkívül a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy minden negyedévben részletes jelentésben, a megkövetelt technikai jellemzőknek megfelelően értesíti a Bizottságot az acél drótkötelek és kábelek valamennyi unióbeli értékesítéséről, beleértve a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó acél drótkötelek és kábelek értékesítését is, valamint hogy a Bizottsággal együttműködve megküldi neki az általa a kötelezettségvállalás tiszteletben tartásáról való meggyőződéshez szükségesnek ítélt bármely adatot (a kötelezettségvállalás 5. pontja, valamint II., III., IV. és V. melléklete).
9 Ezenfelül a kötelezettségvállalás 6. pontja értelmében a felperes vállalta, hogy nem kerüli meg a kötelezettségvállalás rendelkezéseit, például azzal, hogy közvetlenül vagy közvetve kompenzációs megállapodást köt az ügyfelekkel az Unióban.
10 Végül a kötelezettségvállalás „Megszegés és visszavonás” című 8. pontja szerint:
„A [felperes] tudatában van annak, hogy a 8.3. pont sérelme nélkül:
– a jelen kötelezettségvállalás tiszteletben tartásának elmaradása vagy a […] Bizottsággal az említett kötelezettségvállalás nyomon követésében való együttműködés hiánya a kötelezettségvállalás megszegésének minősül, ami azzal jár, hogy – a vis maior esetét kivéve – az előírt határidőben nem kerülnek benyújtásra az 5. [pontban] megkövetelt jelentések;
– ha a […] Bizottság alappal feltételezheti, hogy megszegik a kötelezettségvállalást, az alaprendelet 8. cikkének (10) bekezdése alapján haladéktalanul átmeneti dömpingellenes vámot szabhat ki a rendelkezésre álló legjobb információk alapján;
– az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése alapján, ha megszegik a kötelezettségvállalást, illetve azt a […] Bizottság vagy a [felperes] visszavonja, a kötelezettségvállaláshoz vezető vizsgálattal összefüggésben megállapított tényállás alapján végleges dömpingellenes vámot lehet kivetni, feltéve hogy a [felperesnek] lehetősége nyílt a véleménynyilvánításra, kivéve ha maga vonta vissza a kötelezettségvállalást.”
11 A kötelezettségvállalás 1. pontjának harmadik franciabekezdése alapján a kötelezettségvállalás rendelkezései és az abban szereplő kikötések nem csak a felperesre alkalmazandók, hanem a világban bárhol hozzá kötődő társaságokra is.
12 A Bizottság a Kínai Népköztársaságból, Magyarországról, Indiából, a Koreai Köztársaságból, Mexikóból, Lengyelországból, Dél‑Afrikából és Ukrajnából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatos kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló, 1999. augusztus 13‑i 1999/572/EK határozatában (HL L 217., 63. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 119. o.) elfogadta a – többek között – a felperes által tett kötelezettségvállalást.
13 2005 januárjában és februárjában a Bizottság a kötelezettségvállalás tiszteletben tartásának ellenőrzése céljából folytatott vizsgálat keretében, a kötelezettségvállalás 5.1. és 5.4. pontja alapján látogatást tett a felperes Indiában és az Egyesült Arab Emírségekben található helyiségeiben.
14 2005. május 12‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a vizsgálat nyomán úgy ítéli meg, hogy három tekintetben is megszegte a kötelezettségvállalást, és ennek következtében vissza kívánja vonni a kötelezettségvállalás elfogadását.
15 2005. május 20‑i, augusztus 29‑i és szeptember 6‑i levelében a felperes észrevételeket tett a kötelezettségvállalás megszegésének megállapítására és a Bizottság visszavonásra irányuló szándékára vonatkozóan.
16 2005. november 8‑án a Tanács elfogadta az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti megszűnési felülvizsgálatot követő, a Dél‑Afrikából, Indiából, a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2005. november 8‑i 1858/2005/EK rendeletet (HL L 299., 1. o.). A Tanács az 1858/2005 rendeletben úgy határozott, hogy az érintett terméknek a többek között Indiából származó behozatalaira vonatkozó, az 1796/1999 rendeletben megállapított dömpingellenes intézkedéseket további öt évig fenn kell tartani.
17 A Bizottság a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatos kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló 1999/572 határozat módosításáról szóló, 2005. december 22‑i 2006/38/EK bizottsági határozatban (HL 2006. L 22., 54. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) úgy döntött, hogy visszavonja a felperes által az acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozóan tett kötelezettségvállalás elfogadását, és – ennek következményeként – módosítja a kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló 1999/572 határozatot. Ezzel egyidejűleg, 2005. december 23‑án a Bizottság benyújtotta a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonására és a felperessel szemben végleges dömpingellenes vám kivetésére irányuló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot (COM (2005) 541 végleges).
18 A Bizottság a megtámadott határozatban a kötelezettségvállalás három tekintetben történt megszegését állapította meg. Először is a felperes könyvvizsgálati iratai alapján kiderült, hogy a kötelezettségvállalás 5.2. pontjában és IV. mellékletének első bekezdésében foglaltakkal ellentétesen a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó, jelentős mennyiségű érintett termék kimaradt a felperes által a Bizottságnak benyújtott negyedéves értékesítési jelentésből. Másodszor a Bizottság megállapította, hogy a felperes a kérdéses árukat a kötelezettségvállalás 4.2. és 4.3. pontjának megszegésével értékesítette az egyesült királysági és a dániai kapcsolódó importőreinek, és ezeket a kötelezettségvállalási számlákba foglalta. Harmadszor a Brunton Wolf Wire & Ropes Dubajban található helyiségeinek átvizsgálása során kiderült, hogy egyes acél drótköteleket az Egyesült Arab Emírségekből exportáltak az Unióba, és az Egyesült Arab Emírségekből származóként tüntették fel őket, holott azok valójában Indiából származtak.
19 2006. január 23‑án a Tanács ennek következményeként elfogadta a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vámot kivető 1858/2005/EK rendelet módosításáról szóló 121/2006/EK rendeletet (HL L 22., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet). A megtámadott rendelet 1. cikke alapján a felperest törölték a végleges dömpingellenes vám alól mentes társaságok jegyzékéről. Ennek következtében a felperes által gyártott és az Unióba exportált érintett termék behozatalaira a felperessel szemben az 1796/1999 rendelet (86) preambulumbekezdése és 1. cikkének (2) bekezdése alapján kiszabott, az 1858/2005 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésével meghosszabbított 23,8%‑os tételű végleges dömpingellenes vámot vetettek ki.
Az eljárás és a felek kérelmei
20 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2006. április 19‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.
21 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót az ötödik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.
22 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (ötödik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott. A Törvényszék a 2010. március 25‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.
23 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az őt érinti, és visszavonja a korábban hatályban volt minimumárra vonatkozó kötelezettségvállalás elfogadását;
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet annyiban, amennyiben az őt érinti, és végrehajtja a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Tanácsot és a Bizottságot a költségek viselésére.
24 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
26 A felperes keresete alátámasztására egyrészt az arányosság elvének megsértésére, másrészt az érintett termékek származási helyére vonatkozó téves jogalkalmazásra és hatáskörrel való visszaélésre, valamint az indokolási kötelezettségnek az érintett termékek származási helyével kapcsolatos megsértésére alapított két jogalapra hivatkozik.
Az arányosság elvének megsértésére alapított első jogalapról
A felek érvei
27 A felperes első jogalapja keretében lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság által megállapított két szabálytalanság – egyfelől a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó értékesítésekre vonatkozó jelentés benyújtásának elmulasztása, másfelől kötelezettségvállalási számlák használata – az arányosság elve alapján nem minősül a kötelezettségvállalás olyan súlyos megszegésének, amely lehetővé tenné, hogy a Bizottság a felperessel szemben olyan szigorú szankciót szabjon ki, mint a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonása. A Bizottság kevésbé súlyos szankciókat is alkalmazhatott volna vele szemben, mint például az ilyen hiba jövőbeli újbóli elkövetésétől való tartózkodásra való utasítás.
28 Az EK 5. cikk értelmében a Közösség intézkedései nem léphetik túl a Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket. Ebből következően az EK‑Szerződésben szereplő arányosság elve megköveteli, hogy az intézmények aktusai arányosak legyenek az elérni kívánt céllal. Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat értelmében az arányosság elve a közösségi jog alapelveként azt követeli meg, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok.
29 A felperes számára a jelen ügyben különösen fontos az arányosság elvének tiszteletben tartása, mivel a Bizottság jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkezett, amikor az alaprendelet 8. cikke alapján úgy döntött, hogy visszavonja a kötelezettségvállalás részéről történt elfogadását, és e mérlegelési mozgástér igénybevétele során tiszteletben kellett tartania az arányosság elvét.
30 E tekintetben szerinte nyilvánvaló, hogy a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonása szigorú intézkedés, amely jelentősen befolyásolja az érintett társaság tevékenységét, így tehát nyilvánvalóan túlzott mértékű aktusról van szó, mivel nem állapították meg a kötelezettségvállalás súlyos megszegését.
31 A jelen ügyben ugyanis a kötelezettségvállalás Bizottság által megállapított első megszegését illetően kétségtelen, hogy a benyújtani elmulasztott negyedéves jelentés tárgyát képező exportműveletek nem tartoztak a kötelezettségvállalás hatálya alá. Következésképpen e mulasztás nem károsította jelentősen a közösségi ipar érdekeit. Mivel a kötelezettségvállalások célja az, hogy potenciális előnyt biztosítsanak valamely exportőrnek, miközben garantálják a közösségi ipar minimális védelmét, a kötelezettségvállalás szóban forgó megszegése nem minősíthető jelentős szabálytalanságnak.
32 E tekintetben a felperes különösen azzal érvel, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó értékesítésekre vonatkozó jelentés elkészítésében álló kötelezettség megszegése nem kérdőjelezi meg a kötelezettségvállalás fő célját, nevezetesen a minimumimportár tiszteletben tartását. Márpedig a felperes mindig is teljesítette ezt a fő kötelezettséget. Ez annál is inkább igaz, mivel a valamennyi – tehát a kötelezettségvállalásban szereplő és az abban nem szerepelő –értékesítésre vonatkozó negyedéves jelentésekben szereplő adatok az adott vállalkozás által állított, nem pedig a ténylegesen megvalósított exportról szólnak. Ennélfogva a negyedéves jelentésekben szereplő adatok csak tájékoztató jellegűek. Ezenfelül az az emberi hiba, hogy egy rövid időszak tekintetében nem készült jelentés a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó bizonyos értékesítésekről, nem veszélyezteti a „kötelezettségvállalás megfelelő működését”.
33 A felperes a tárgyaláson kifejtette, hogy a kötelezettségvállalást hat évig alkalmazták, ám a Bizottság a vizsgálata során 24 hónapos időszakot vett figyelembe. Márpedig a Bizottság csak annyit állapított meg, hogy e 24 hónap alatt mintegy 150 tonnányi ügyletet nem foglaltak negyedéves jelentésbe. Ebből következően a kötelezettségvállalás első megszegését a hat év egyetlen negyedévére vonatkozóan állapították meg.
34 A kötelezettségvállalásnak a Bizottság által megállapított, abban álló második megszegését illetően, hogy, a hatálya alá nem tartozó érintett termék értékesítéseit tévesen kötelezettségvállalási számlába foglalták, a felperes szintén azt gondolja, hogy annak jelentősége csekély. E tekintetben az a tény, hogy zavar támadhatott a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek kötelezettségvállalási számlába foglalását vagy abból való kihagyását illetően, nem kérdőjelezi meg a kötelezettségvállalás tiszteletben tartását.
35 A felperes különösen azzal érvel, hogy a kérdéses importra kivetett dömpingellenes vámot teljes egészében megfizette, és azt nem próbálta meg kikerülni. A felperes a tárgyaláson ehhez hozzátette, hogy 2005. március 14‑i és 30‑i keltezésű két telefax elküldésével bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak az érintett dömpingellenes vám megfizetéséről. Az a tény, hogy e vámot megfizette, nem képezte vita tárgyát a felek között a közigazgatási eljárás során, és azt a Bizottság és a Tanács első ízben a viszonválaszában vitatta.
36 Következésképpen a felperes úgy véli, hogy a kötelezettségvállalás fő elemeit teljesítette, mivel az annak hatálya alá tartozó termékek tekintetében tiszteletben tartotta a minimumárakat, és a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékekre kivetett dömpingellenes vámot megfizette.
37 A felperes szerint a kötelezettségvállalásnak a Bizottság által a negyedéves jelentések és a kötelezettségvállalási számlák tekintetében megállapított, és általa elismert megszegése csak technikai jellegű és nem jelentős mértékű. Ezenfelül azzal érvel, hogy ő nem ismerte el, hogy e szabálytalanságok jelentősek, és hozzáteszi, hogy a kötelezettségvállalás megszegésének súlyossági fokát figyelembe kell venni a szankció kiszabása során.
38 Következésképpen a felperes úgy véli, hogy a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonásában álló szigorú intézkedés – mindazon következményekkel együtt, amelyeket egy adminisztratív jellegű, annyira jelentéktelen emberi hiba miatt, mint a jelen ügybeli – nem arányos, hanem nyilvánvalóan túlzott mértékű válaszlépés, amely sérti az arányosság elvét. Kevésbé radikális intézkedés is lehetővé tette volna az említett célok elérését.
39 Ezenkívül a kötelezettségvállalás elfogadása visszavonásának eltúlzott jellege ellentétes a GATT 1994 VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. kötet, 21. fejezet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) 15. cikkével, amely a fejlett országok kötelezettségeként – ilyenek az Uniót alkotó országok is – előírja, hogy „amikor e Megállapodás értelmében dömpingellenes intézkedéseket alkalmaznak, […] különös tekintettel kell lenniük a fejlődő ország tagok különleges helyzetére”. A dömpingellenes megállapodás 15. cikke azt jelenti, hogy különös tekintettel kell lenni a fejlődő ország tagokkal aláírt kötelezettségvállalások lehetőségére. Márpedig ennek a dömpingellenes megállapodás 15. cikkéből fakadó kötelezettségnek ki kellene terjedni a kötelezettségvállalások aláíráson túli helyzetekre, nevezetesen az e kötelezettségvállalások teljesítésének felügyeletére is.
40 A Bizottság a megtámadott határozat (34) és (35) preambulumbekezdésében helytelenül nem alkalmazta a dömpingellenes megállapodás 15. cikkét, amikor úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben multinacionális cégcsoportról van szó. A társaság összetétele semmit nem változtat azon a tényen, hogy India az említett rendelkezés értelmében vett fejlődő ország, és így – különösen a felperes indiai székhelye miatt – alkalmazandó a dömpingellenes megállapodás 15. cikke.
41 A felperes azzal érvel, hogy a jelen ügyben a kötelezettségvállalás elfogadásának ártalmatlan adminisztratív hiba miatti visszavonása teljesen ellentétes a dömpingellenes megállapodás 15. cikkének szellemével. Elegendő elolvasni a kötelezettségvállalás szövegét annak megértéséhez, hogy azt nagyon nehéz a lehető legapróbb részletre is kiterjedően tiszteletben tartani. Bár a felperes meg tudja érteni, hogy a kötelezettségvállalás súlyos megszegése az elfogadásának visszavonásával járhat, azt nem érti, hogy az egyszerű adminisztratív hiba hogyan járhat ugyanezzel a következménnyel. Tekintettel arra, hogy nem került sor a kötelezettségvállalás súlyos megszegésére, hogy több éven keresztül jóhiszemű magatartást tanúsított a Bizottság irányában, és hogy mindig kész volt magát a vizsgálatoknak alávetni, a felperes nem látja igazoltnak a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonását. Ebben a helyzetben, amelyben a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása nagy veszélynek tesz ki egy fejlődő országbeli exportőrt, a felperes úgy véli, aránytalan megszüntetni a kötelezettségvállalást olyan szabálytalanságok miatt, amelyeket ő jelentéktelennek tekint.
42 Válaszában a felperes vitatja a Bizottság és a Tanács álláspontját, amely szerint egyfelől a kötelezettségvállalás bármely rendelkezésének megszegése elegendő indok a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonásához, másfelől a szabálytalanságok között nincs jelentőségbeli különbség. Szerinte az intézmények álláspontjának alapjául szolgáló ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben szereplő körülményektől teljesen eltérő körülményekre vonatkozik. Éppen ellenkezőleg, úgy véli, hogy az első jogalap keretében felmerülő kérdés az, hogy a kötelezettségvállalás milyen súlyos mértékű megszegése igazolja annak elfogadása visszavonását.
43 A Tanács és a Bizottság vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
44 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 5. cikk harmadik bekezdésében szereplő arányosság elve alapján valamely közösségi szabályozás jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a részét képező intézkedések alkalmasak legyenek a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos cél megvalósítására, és ne haladják meg az annak eléréséhez szükséges mértéket, valamint hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, főszabály szerint a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni (a Törvényszék T‑162/94. sz., NMB France és társai kontra Bizottság ügyben 1996. június 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑427. o.] 69. pontja, T‑87/98. sz., International Potash Company kontra Tanács ügyben 2000. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3179. o.] 39. pontja és T‑340/99. sz., Arne Mathisen kontra Tanács ügyben 2002. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2905. o.] 112. pontja).
45 Mindazonáltal az olyan területet illetően, mint a közös kereskedelmi politika, amelyen a közösségi jogalkotó a Szerződésben rá bízott politikai feladatokhoz igazodó, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, csak a meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény feladatául szabott elérendő célhoz képesti nyilvánvalóan nem megfelelő jellege érintheti az ilyen intézkedés jogszerűségét (lásd a fenti 44. pontban hivatkozott NMB France és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. és 71. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Ez a széles mérlegelési jogkör, amellyel a közösségi jogalkotó az említett területen rendelkezik, annak a széles mérlegelési jogkörnek felel meg, amelyet az állandó ítélkezési gyakorlat a közösségi intézmények számára a konkrét dömpingellenes védelmi intézkedéseknek az alaprendeletek alapján történő meghozatalát illetően elismer (a fenti 44. pontban hivatkozott NMB France és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja; lásd még ebben az értelemben a Bíróság 191/82. sz., Fediol kontra Bizottság ügyben 1983. október 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 2913. o.] 30. pontját és a Törvényszék T‑163/94. és T‑165/94. sz., NTN Corporation és Koyo Seiko kontra Tanács egyesített ügyekben 1995. május 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1381. o.] 70. és 113. pontját).
47 Ebből következik, hogy a dömpingellenes intézkedések területén a bíróság általi felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a közösségi jogalkotó által hozott intézkedések az elérni kívánt célhoz képest nyilvánvalóan nem megfelelőek‑e (a fenti 44. pontban hivatkozott NMB France és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontja és Arne Mathisen kontra Tanács ügyben hozott ítélet 115. pontja).
48 A jelen ügyben kétségtelen, hogy a felperes két tekintetben sem tartotta tiszteletben a kötelezettségvállalást: egyfelől azzal, hogy nem teljesítette a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó érintett termékek értékesítésére vonatkozó negyedéves jelentések benyújtásában álló kötelezettségét (a kötelezettségvállalás 5.2. pontja és IV. mellékletének első bekezdése), másfelől azzal, hogy nem teljesítette a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek vonatkozásában kötelezettségvállalási számla kibocsátásától való tartózkodásban álló kötelezettségét (a kötelezettségvállalás 4.1. és 4.2. pontja).
49 E tekintetben a felperes az első jogalapja keretében lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság által megállapított két szabálytalanság nem minősül a kötelezettségvállalás súlyos megszegésének, amely alapján a Bizottság olyan szigorú szankciót szabhatna ki vele szemben, mint a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonása. A Bizottság az arányosság elve alapján kevésbé súlyos szankciót is alkalmazhatott volna vele szemben, mint például az ilyen hiba jövőbeli újbóli elkövetésétől való tartózkodásra való utasítás, amit egyébként meg is ígért volna neki.
50 Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni.
51 Ugyanis, először is emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 8. cikkének (7) és (9) bekezdéséből kitűnik, hogy a kötelezettségvállalás vagy az annak végrehajtása és felügyelete során való együttműködési kötelezettség bármilyen megszegése elegendő ahhoz, hogy a Bizottság visszavonhassa a kötelezettségvállalás elfogadását, és végleges dömpingellenes vámot vethessen ki a kötelezettségvállaláshoz vezető vizsgálattal összefüggésben megállapított tényállás alapján, feltéve hogy e vizsgálat a dömping és a kár végleges megállapításával zárult, és az érintett exportőrnek lehetősége nyílt a véleménynyilvánításra (lásd ebben az értelemben a fenti 44. pontban hivatkozott Arne Mathisen kontra Tanács ügyben hozott ítélet 118. pontját). E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy a jelen ügyben teljesülnek ezek a feltételek.
52 Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elegendő az elfogadása visszavonásához (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑51/96. sz., Miwon kontra Tanács ügyben 2000. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑1841. o.] 52. pontját és a fenti 44. pontban hivatkozott Arne Mathisen kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 57. pontját).
53 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy bár az arányosság elve irányadó abban a kérdésben, hogy a kivetett dömpingellenes vám összege megfelelő‑e a közösségi ipart ért kár szempontjából (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑136/91. sz., Findling Wälzlager ügyben 1993. április 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1793. o.] 13. pontját), nem irányadó az említett vám tulajdonképpeni kivetésének kérdése tekintetében (a fenti 44. pontban hivatkozott Arne Mathisen kontra Tanács ügyben hozott határozat 121. pontja).
54 Márpedig a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonása azzal jár, hogy a felperes érintett importjára végleges dömpingellenes vámot vetnek ki. Ennek megfelelően a jelen ügyben a megtámadott rendelet egyrészt – az 1858/2005 rendelet módosításával – végrehajtotta a szóban forgó kötelezettségvállalásnak a megtámadott határozattal történt visszavonását, másrészt törölte a felperest a végleges dömpingellenes vám alól mentes társaságok jegyzékéről. Ebből következően az alaprendelet 8. cikke (9) bekezdésének megfelelően a kötelezettségvállaláshoz vezető vizsgálattal összefüggésben megállapított tényállás alapján meghatározott 23,8%‑os végleges dömpingellenes vámtétel alkalmazandó a felperes érintett importjára, és ennélfogva e vám tulajdonképpeni kivetésének minősül.
55 Következésképpen a valamely kötelezettségvállalás elfogadása visszavonásának jogszerűsége önmagában nem kérdőjelezhető meg az arányosság elvének szempontjából (lásd ebben az értelemben a fenti 44. pontban hivatkozott Arne Mathisen kontra Tanács ügyben hozott ítélet 122. pontját).
56 Mindezen megfontolásokra tekintettel az arányosság elvének megsértésére alapított első jogalapot el kell utasítani.
Az érintett termékek származási helyére vonatkozó téves jogalkalmazásra és hatáskörrel való visszaélésre, valamint az indokolási kötelezettségnek az érintett termékek származási helyével kapcsolatos megsértésére alapított második jogalapról
57 Ami a második jogalapot illeti, az a felperes szerint a kötelezettségvállalásnak az intézmények által megállapított, a Dubajban gyártott termékek származására vonatkozó harmadik megszegésére, és nem az első jogalap keretében megállapított megszegéseire irányul. Márpedig az első jogalap vizsgálatából az derült ki, hogy a Bizottság az arányosság elvének megsértése nélkül vonhatta vissza a kötelezettségvállalás részéről történt elfogadását.
58 Következésképpen, mivel a második jogalap hatástalan, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
59 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a Tanács és a Bizottság költségeinek viselésére ez utóbbiak kérelmének megfelelően.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Usha Martin Ltd‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. szeptember 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások