AZ EURÓPAI UNIÓ

KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2015. január 22.

F‑1/14. és F‑48/14. sz. egyesített ügyek

Danuta Kakol

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Versenyvizsga – EPSO/AD/177/10 általános versenyvizsga – A részvételhez szükséges feltételek – A vizsgára való bocsátás megtagadása – Az indokolási kötelezettség megsértése – Korábbi hasonló versenyvizsgán való részvételre bocsátás – Egyedi indokolás követelménye – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Kakol egyrészt az EPSO/AD/177/10 általános versenyvizsga vizsgabizottsága által 2013. október 3‑án hozott, az értékelő központ vizsgáira való bocsátását megtagadó határozatának megsemmisítését, másrészt a felperes szerint általa elszenvedett nem vagyoni kárnak az Európai Bizottság általi jóvátételét kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke elrendeli az F‑1/14. sz. ügynek a Közszolgálati Törvényszék nyilvántartásából való törlését. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az EPSO/AD/177/10 versenyvizsga vizsgabizottságának a D. Kakol EPSO/AD/177/10 versenyvizsgára bocsátását megtagadó 2014. február 14‑i határozatát. A Közszolgálati Törvényszék az F‑48/14. sz. ügyben benyújtott keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az F‑1/14. sz. ügyben az Európai Bizottság viseli a D. Kakol részéről felmerült költségeket és maga köteles viselni saját költségeit. Az F‑48/14. sz. ügyben az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni a D. Kakol részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A vizsgára bocsátás megtagadása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Ugyanazon pályázónak az egymást követő hasonló versenyvizsgák során való különböző értékelése – Megengedhetőség – Feltétel – Egyedi indokolás szükségessége

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, és III. melléklet, 5. cikk)

A személyzeti szabályzat alapján hozott összes egyedi határozat indokolására vonatkozó kötelezettség egyrészt arra irányul, hogy közöljék az érintettel azokat az adatokat, amelyekből megállapítható, hogy megalapozott‑e a határozat, másrészt pedig arra, hogy lehetővé tegye a bírósági felülvizsgálatot. Az uniós bíróság – különösen a vizsgára bocsátást megtagadó határozatokat illetően – e célból megkövetelte, hogy a vizsgabizottság pontosan jelölje meg, hogy a versenyvizsga‑kiírásban szereplő feltételek közül melyeket minősítette nem teljesítetteknek.

E tekintetben, ha a pályázati feltételeket az egymást követő versenyvizsga‑kiírások azonos vagy hasonló kifejezésekkel fogalmazzák meg, a pályázó képesítésein vagy szakmai tapasztalatán alapuló, az azt megelőző versenyvizsgák alapján kialakítottnál kedvezőtlenebb értékelés csak akkor lehetséges, ha a határozat indokolása ezen értékelésbeli eltérést egyértelműen igazolja, mivel ez az indokolási kötelezettség csak akkor alkalmazandó, ha az érdekelt felhívta a vizsgabizottság figyelmét arra, hogy korábban már egy hasonló versenyvizsgára bocsátották. Márpedig a vizsgabizottság azon kötelezettsége, hogy az ilyen értékelésbeli eltérést indokolja, nem korlátozódik a pályázónak a szóban forgó versenyvizsga vizsgáira bocsátását megtagadó saját határozatának indokolására, hanem annak indokolását is szükségessé teszi, hogy a pályázó okleveleinek relevanciájára vonatkozó értékelés milyen okból tér el a korábbi vizsgabizottság értékelésétől. Ennélfogva elegendő indokolás hiánya miatti megsemmisítést maga után vonó alaki hibával rendelkezik az a vizsgára bocsátást megtagadó határozat, amelyben a vizsgabizottság a pályázó versenyvizsgára bocsátását megtagadó határozat olyan indokolásra szorítkozott, amely az olyan ellátandó feladatok szempontjából, mint amelyeket a versenyvizsga‑kiírás tartalmazott, nem igazolta egyedileg és egyértelműen a pályázó képesítésein és oklevelein alapuló, a korábbi hasonló versenyvizsga vizsgabizottságának értékeléséhez képest eltérő értékelést.

Egyebekben, annak ellenőrzése érdekében, hogy a két versenyvizsga hasonló‑e, a pályázati feltételeket és a feladatok meghatározását mindkettőre vonatkozóan együttesen kell megvizsgálni. E tekintetben a versenyvizsga célja a sikeres pályázók által ellátandó feladatok meghatározásából, és nem az általuk teljesítendő állampolgársági feltételből tűnik ki. A versenyvizsga pályázóira vonatkozó állampolgársági feltétel önmagában nem képezi a versenyvizsga célját. Ez olyan adat, amely a pályázó okleveleinek relevanciájához társul anélkül, hogy bármilyen befolyást is gyakorolna ezen oklevelek értékelésére.

(lásd a 45., 48., 53., 54., 56., 70., 77. és 78. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Kobor kontra Bizottság ítélet, 112/78, EU:C:1979:107, 11. és 12. pont; De Santis kontra Számvevőszék ítélet, 108/84, EU:C:1985:134, 18. és 19. pont; Belardinelli és társai kontra Bíróság ítélet, 225/87, EU:C:1989:309, 23. és 27. pont;

Elsőfokú Bíróság: Giannini kontra Bizottság ítélet, T‑21/96, EU:T:1997:40, 21. pont; Teixeira Neves kontra Bíróság ítélet, T‑146/99, EU:T:2000:194, 34. pont;

Közszolgálati Törvényszék: Hristova kontra Bizottság ítélet, F‑50/07, EU:F:2008:147, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.