T‑211/08. sz. ügy

Putters International NV

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A nemzetközi költöztetési szolgáltatások piaca Belgiumban – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – A piac felosztása – A közbeszerzési eljárások manipulálása – Egységes és folyamatos jogsértés – Bírságok – 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Súlyosság – Időtartam”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Forgalom

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény, (13) bekezdés)

3.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A maximális összeg kiszabása a vállalkozással szemben

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)

1.      Mesterséges lenne az egyetlen cél által jellemzett folyamatos magatartást szétbontani, és azt több különálló jogsértésnek tekinteni, miközben éppen ellenkezőleg, egységes jogsértésről van szó, amely fokozatosan mind megállapodások, mind összehangolt magatartások révén valósult meg.

E körülmények között az a vállalkozás, amely a jogsértésben saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányult, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősséggel tartozik azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak.

Az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapítása érdekében a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célkitűzésekhez, és tudott a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokról, illetve azt, hogy e magatartásokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni.

A kartellek ugyanis csak akkor tekinthetők egységes versenyellenes megállapodás alkotóelemeinek, ha bizonyított, hogy közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv részét képezik. Ezenkívül a vállalkozásnak az e kartellekben való részvétele csak akkor minősülhet az egységes megállapodáshoz való csatlakozása kifejeződésének, ha a vállalkozás az érintett kartellekben való részvételekor tudott, vagy neki tudnia kellett arról, hogy ezáltal e megállapodáshoz csatlakozik.

Így az egységes és folyamatos jogsértésben való részvétel bizonyításához három feltételnek kell teljesülnie, amelyek a következők: a közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv fennállása, a vállalkozás e tervhez való szándékos hozzájárulása, és azon tény, hogy a vállalkozás (bizonyítottan vagy vélelmezhetően) tudott a többi résztvevő jogsértő magatartásairól.

Valamely egységes és folyamatos jogsértés követheti az árak befolyásolására és a piac felosztására irányuló kettős célkitűzést. Ezenkívül pusztán azon körülmény, hogy az egyes vállalkozások a rájuk jellemző sajátos formákban vesznek részt a jogsértésben, nem érinti a jogsértés egységes és folyamatos jogsértésnek való minősítését.

(vö. 31–35., 41. pont)

2.      Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (13) bekezdése kimondja, hogy: „A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett [helyesen: a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő], a vállalkozás által […] értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza […]”. E rendelkezésből nem tűnik ki, hogy kizárólag a jogsértő magatartások által ténylegesen érintett ügyletekből eredő eladások értékét lehet figyelembe venni a releváns eladások értékének kiszámításakor. Így az említett iránymutatás (13) bekezdésének szövege „a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett [helyesen: a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő] […] eladás[okra]” hivatkozik, nem pedig „a jogsértés által érintett eladásokra”. A (13) bekezdés megfogalmazása tehát az érintett piacon végzett eladásokra vonatkozik.

Ezen értelmezést megerősíti az uniós versenyszabályok célkitűzése is. A kartellügyekben kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásakor a Bizottságnak nem kell minden egyes esetben bizonyítania, hogy a kartell mely egyedi értékesítéseket érintette. Ilyen kötelezettséget ugyanis az uniós bíróságok sosem írtak elő, és semmi nem utal arra, hogy a Bizottság az említett iránymutatásban ilyen kötelezettséget kívánt volna vállalni.

Ezenkívül a forgalomnak a jogsértés tárgyát képező árukból származó része a jellegénél fogva alkalmas arra, hogy pontosan kimutassa a jogsértés érintett piacra gyakorolt hatásának mértékét. Közelebbről a valamely korlátozó magatartás tárgyát képező termékekkel elért forgalom olyan objektív tényezőnek minősül, amely pontosan mutatja e magatartás szabad versenyre gyakorolt káros hatásának mértékét.

(vö. 57–61. pont)

3.      Pusztán azon tény, hogy a végül kiszabott bírság az érintett vállalkozás forgalmának 10%‑át teszi ki, noha e százalékszám a kartell többi résztvevője esetében alacsonyabb, nem jelentheti az egyenlő bánásmód vagy az arányosság elvének megsértését. Ez ugyanis szorosan annak a következménye, hogy a 10%‑os felső határ pusztán olyan kiegyenlítő határértékként értelmezendő, amely a bírságnak az enyhítő körülmények vagy az arányosság elve miatti esetleges csökkentését követően kerül alkalmazásra.

Az eladások értéke alapján meghatározott összegnek a jogsértésben való részvétel éveinek számával való megszorzása azonban azzal járhat, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás keretében az említett 23. cikk (3) bekezdésében előírt 10%‑os felső határ alkalmazása ezentúl inkább szabályt jelent, mintsem kivételt mindazon vállalkozások esetében, amelyek elsősorban egyetlen piacon tevékenykednek, és amelyek több mint egy éven keresztül vettek részt valamely kartellben. Ebben az esetben bármilyen, a súlyosság vagy az enyhítő körülmények alapján való különbségtétel rendszerint már nem éreztetheti hatását azon a bírságon, amelyet a 10%‑ra való csökkentés érdekében kiegyenlítettek. A bírság végső összegét illetően az ebből adódó különbségtétel hiánya a büntetések és joghátrányok egyéniesítésének elve tekintetében problémát jelent, amely az új módszerrel szorosan összefügg. Szükséges lehet, hogy a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörét teljes mértékben gyakorolja azon konkrét esetekben, amikor az említett iránymutatás önmagában való alkalmazása nem teszi lehetővé a megfelelő különbségtételt.

(vö. 74–75. pont)