A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2020. október 5.(*)

„Állami támogatások – Kőolajipari kutatás – Franciaország által végrehajtott támogatási program – Az IFPEN részére az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményi jogállás biztosítása révén nyújtott hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás – Előny – Az előny fennállásának vélelme – Arányosság”

A T‑479/11. RENV. és T‑157/12. RENV. sz. egyesített ügyekben,

a Francia Köztársaság (képviseli: P. Dodeller, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek a T‑479/11. RENV. sz. ügyben,

az IFP Énergies nouvelles (székhelye: Rueil‑Malmaison [Franciaország], képviselik: E. Lagathu és É. Barbier de La Serre ügyvédek)

felperesnek a T‑157/12. RENV. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky és D. Grespan, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Franciaország által az „Institut du Pétrole” közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) sz. állami támogatásról szóló, 2011. június 29‑i 2012/26/EU bizottsági határozat (HL 2012. L 14., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva (előadó) és G. De Baere bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. november 28‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Keresetükkel a Francia Köztársaság és az IFP Énergies nouvelles (a továbbiakban: IFPEN), 2010. július 13‑át megelőzően Institut français du pétrole, a Franciaország által az „Institut du Pétrole” közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) sz. állami támogatásról szóló, 2011. június 29‑i 2012/26/EU bizottsági határozat (HL 2012. L 14., 1. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat) egészének megsemmisítését kérik.

2        Az IFPEN kutatási közintézmény, amely három közérdekű feladatot lát el, tudniillik kutatás és fejlesztés az olaj‑ és gázkutatás, a finomítási és petrokémiai technológiák területén, mérnökök és technikusok képzése, valamint ágazati tájékoztatás és dokumentáció (a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdése).

3        Egyebekben az IFPEN közvetlen vagy közvetett ellenőrzést gyakorol három kereskedelmi társaság, az Axens, a Beicip‑Franlab és a Prosernat felett, amelyekkel kizárólagos kutatási és licenciamegállapodásokat kötött.

4        2006‑ig az IFPEN közintézmény a francia belső jogi rendelkezésekkel összhangban a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyként működött, amely a francia kormány gazdasági és pénzügyi ellenőrzése alatt állt. A loi 2005–781, du 13 juillet 2005, de programme fixant les orientations de la politique énergétique (az energiapolitika irányvonalait meghatározó programról szóló, 2005. július 13‑i 2005–781. sz. törvény, JORF 2005. július 14., 11570. o.) értelmében az IFPEN 2006. július 6‑i hatállyal közjogi jogi személlyé, konkrétabban ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé (établissement public à caractère industriel et commercial – EPIC) alakult (a megtámadott határozat (21)–(23) preambulumbekezdése).

5        Az iratokból kiderül egyrészt az, hogy a francia hatóságok részéről ezt az átalakítást az IFPEN tevékenységeinek jellege és finanszírozásának módja közötti összhang megteremtése indokolta. Az IFPEN‑t ugyanis főként költségvetési juttatásokból finanszírozták, így az átalakítás célja ezen intézmény magánjogi jogállása és a forrásai jelentős részének állami forrásból származása közötti ellentmondás csökkentése volt. Másrészt ez az átalakítás beleillett a francia kutatóintézetek jogállásának egységesítésére irányuló törekvésbe is.

6        Ami a francia jog szerinti EPIC jogállást illeti, fontos jelezni, hogy ezek az intézmények a gazdasági jellegű tevékenységet végző közjogi jogi személyek egyik csoportját alkotják. Az államtól elkülönült jogi személyiséggel rendelkeznek, pénzügyileg önállóak, valamint különleges hatáskörökkel rendelkeznek, amelyek általában magukban foglalják egy vagy több közfeladat ellátását is. A francia jog szerint a közjogi jogi személyek a közjavak lefoglalhatatlanságára vonatkozó általános elvre tekintettel nem tartoznak az általános jog szerinti fizetésképtelenségi eljárások hatálya alá. A fizetésképtelenségi eljárásnak az EPIC‑ekre történő alkalmazhatatlanságát a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) ítélkezési gyakorlata is megerősítette a loi 85–98, du 25 janvier 1985, relative au redressement et à la liquidation judiciaire des entreprises (a vállalkozások bírósági szanálásáról és felszámolásáról szóló, 1985. január 25‑i 85‑98. sz. törvény, JORF 1985. január 26., 1097. o.) alapján.

7        Az EPIC‑ek jogállásának sajátosságai felkeltették az Európai Bizottság figyelmét, amely a Franciaország által a La Poste számára nyújtott C 56/07 (korábbi E 15/05) számú állami támogatásról szóló, 2010. január 26‑i 2010/605/EU határozatában (HL 2010. L 274., 1. o., a továbbiakban: La Poste határozat) vizsgálta először ezt a jogállást az állami támogatások európai uniós szabályozására tekintettel. E határozatban a Bizottság megállapította, hogy az EPIC‑ek az állami forrásokat felhasználó gazdasági tevékenységük tekintetében hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalásban részesülnek. E megállapítás a következő elemeken alapult (a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdése, valamint a La Poste határozat (20)–(37) preambulumbekezdése):

–        az általános jog szerinti fizetésképtelenségi eljárások nem alkalmazhatóak az EPIC‑ekre;

–        ezzel szemben az EPIC‑ek a loi 80–539, du 16 juillet 1980, relative aux astreintes prononcées en matière administrative et à l’exécution des jugements par les personnes morales de droit public (a közigazgatási területen kiszabott kényszerítő bírságokról és az ítéletek közjogi jogi személyek általi végrehajtásáról szóló, 1980. július 16‑i 80–539. sz. törvény, JORF 1980. július 17., 1799. o.), valamint annak végrehajtási rendeletei hatálya alá tartoznak. Márpedig ezek kifejezetten kimondják, hogy a közintézmények tartozásainak visszafizettetése tekintetében az állam az illetékes hatóság, utóbbit olyan fontos hatáskörökkel felruházva, mint a hivatalból történő utalványozás és az elegendő forrás előteremtése, valamint a közjogi jogi személyek tartozásait illetően meghatározzák az állam végső felelősségének elvét;

–        egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény felszámolása esetén általánosan a tartozásoknak az államra vagy más közjogi személyre történő átruházása elve alkalmazandó, annak érdekében, hogy az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény valamennyi hitelezőjét biztosítsák a közintézményekkel szembeni követeléseik elvesztésével szemben;

–        az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények privilegizált hozzáféréssel rendelkezhetnek az „államkincstári előlegszámlákhoz”.

8        A La Poste határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az EPIC jogállásból fakadó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, mivel a La Poste kedvezőbb hitelfeltételekben részesül, mint azok a feltételek, amelyeket akkor szerzett volna meg, ha kizárólag az érdemei alapján ítélték volna meg (a La Poste határozat (256)–(300) preambulumbekezdése).

9        A La Poste határozat elfogadásához vezető eljárás keretében 2006 folyamán a francia hatóságok tájékoztatták a Bizottságot az IFPEN EPIC‑ké történő átalakításáról. Ezt az információt a francia hatóságok által az IFPEN számára nyújtott állami finanszírozásnak az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel történő vizsgálatára irányuló, 2005‑ben indított eljárás keretében adták át a Bizottságnak (a megtámadott határozat (1)–(3) preambulumbekezdése).

10      A Bizottság ekkor úgy határozott, hogy az IFPEN állami finanszírozásának vizsgálatát elválasztja azon kérdés vizsgálatától, hogy az IFPEN EPIC‑ké alakítása az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülhet‑e. Így 2008. július 16‑án a Franciaország által az IFPEN‑csoport javára hozott támogatási intézkedésről (C 51/05 [ex NN 84/05]) szóló 2009/157/EK határozatával (HL 2009. L 53., 13. o.) lezárta az IFPEN‑nek nyújtott állami finanszírozás vizsgálatát. Ugyanezen a napon az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett határozatával (HL 2008. C 259., 12. o., a továbbiakban: a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat) hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott az IFPEN javára biztosított korlátlan állami kezességvállalással kapcsolatban, és felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére.

11      A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság rámutatott többek között arra, hogy az IFPEN az EPIC‑ké történő átalakításából előnyt szerzett főként a pénzügyi piacokon számára elérhetőnél kedvezőbbnek tartott finanszírozási feltételek miatt. Ez az előny, amelyet állami forrásokból finanszíroztak, a Bizottság szerint állami támogatás az [EUMSZ 107.] és [EUMSZ 108.] cikknek a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közlemény (HL 2008. C 155., 10. o., a továbbiakban: kezességvállalásról szóló közlemény) értelmében.

12      A francia hatóságok a 2008. október 14‑i levelükben közölték észrevételeiket a Bizottsággal. Ezt követően válaszoltak a Bizottság által feltett további kérdésekre, és információkat szolgáltattak az IFPEN és a hitelezők különböző csoportjai közötti kapcsolatokra nézve. 2010. május 20‑án találkozóra került sor a Bizottság és a francia hatóságok között.

13      Ezenkívül az Axens egyik versenytársa, a Guildfordban (Egyesült Királyság) székhellyel rendelkező, angol jog szerinti társaság, a UOP Limited, megjegyzéseket tett a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra válaszul. A francia hatóságok észrevételeket tettek e megjegyzésekre.

14      A Bizottság 2011. június 29‑én elfogadta a megtámadott határozatot.

15      Először, ugyanazt az érvelést alkalmazva, mint a La Poste határozatban, és egyébiránt számos alkalommal hivatkozva az említett határozatra (lásd különösen a megtámadott határozat (98) és azt követő preambulumbekezdéseit), a megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az IFPEN 2006 júliusában történt EPIC‑ké átalakítása biztosította számára a korlátlan és hallgatólagos állami kezességvállalás előnyét. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az említett kezességvállalás a kezességvállalásról szóló közlemény 2.1 pontja értelmében állami források átruházásával jár, mivel az IFPEN semmiféle díjat nem fizet e kezességvállalásért. Ennélfogva a Bizottság álláspontja szerint a vállalkozás az állami források terhére jut előnyhöz, ugyanis az állam lemond a kezességvállaláshoz rendes körülmények között kapcsolódó ellenértékről. Másfelől a Bizottság álláspontja szerint a kezességvállalás megteremti az állami források terhére felmerülő lehetséges és jövőbeli kötelezettségvállalás kockázatát, mivel az állam olyan helyzetbe kerülhet, hogy köteles lehet az IFPEN tartozásainak kifizetésére (a megtámadott határozat (134) és (135) preambulumbekezdése).

16      Ezzel szemben az IFPEN leányvállalatait illetően a Bizottság megjegyezte, hogy kereskedelmi társaságként az általános jog szerinti fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartoznak, valamint hogy hitelezőik nem követelhetik automatikusan a fő részvényes felelősségvállalását. A Bizottság ebből arra következtetett, hogy e leányvállalatok nem tartoznak az IFPEN EPIC jogállásából fakadóan biztosított korlátlan kezességvállalás hatálya alá (a megtámadott határozat (176) és (177) preambulumbekezdése).

17      Másodszor, a Bizottság kifejtette, hogy az IFPEN EPIC jogállásából fakadó korlátlan állami kezességvállalás annyiban minősülhet állami támogatásnak, amennyiben az annak gazdasági tevékenységeire vonatkozik. Úgy határozott tehát, hogy az állami támogatás fennállásának vizsgálatát az IFPEN által folytatott tevékenységek közül a gazdasági jellegű tevékenységekre korlátozza, szemben egyrészt annak leányvállalatai tevékenységével, amelyek nem tartoznak az említett kezességvállalás hatálya alá, másrészt az IFPEN nem gazdasági tevékenységeivel. A Bizottság jelzi, hogy az IFPEN gazdasági tevékenységei azon szerződéses kutatási tevékenységekre korlátozódnak, amelyeket a leányvállalatai vagy harmadik személyek megbízásából végzett, a technológiaátadásra irányuló tevékenységekre az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén, valamint infrastruktúra bérbeadására, személyzet rendelkezésre bocsátására vagy a leányvállalatok számára nyújtott jogi szolgáltatások nyújtására (a megtámadott határozat (187) preambulumbekezdése, valamint (189)–(191) preambulumbekezdése).

18      Harmadszor, a Bizottság megvizsgálta különösen azt a kérdést, hogy a szóban forgó korlátlan és hallgatólagos kezességvállalás szelektív előnyt biztosított‑e az IFPEN és leányvállalatai által alkotott csoport (a továbbiakban: IFPEN‑csoport) számára.

19      E tekintetben a Bizottság úgy határozott, hogy először azt a kérdést vizsgálja meg, hogy maga az IFPEN szerzett‑e a korlátlan és hallgatólagos állami kezességvállalásból fakadó előnyt, majd másodszor azt ellenőrzi, hogy ezt az előnyt átruházhatta‑e leányvállalataira (a megtámadott határozat (192) preambulumbekezdése).

20      Az IFPEN által állítólag megszerzett előnyt illetően a Bizottság úgy határozott, hogy ezen EPIC‑nek a bankokhoz és pénzintézetekhez, a beszállítókhoz és az ügyfelekhez fűződő kapcsolatát vizsgálja meg (a megtámadott határozat (193) és (194) preambulumbekezdése).

21      Először is, ami az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolatait illeti, a Bizottság megállapította, hogy ezen intézmény a 2006 júliusában történt EPIC‑ké alakításától a 2010‑es év végéig tartó időszakban (a továbbiakban: érintett időszak) nem szerzett tényleges gazdasági előnyt az EPIC‑jogállásához fűződő állami kezességvállalásból (a megtámadott határozat (195)–(199) preambulumbekezdése). A Bizottság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e megállapítás csak a múltra vonatkozik, mivel nem vélelmezheti sem a piaci szereplők jövőbeni magatartását, sem pedig azt, hogyan változik majd körükben annak megítélése, hogy milyen hatást gyakorol az állami kezességvállalás az IFPEN nemfizetése által jelentett kockázatra (a megtámadott határozat (200) preambulumbekezdése). Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy kötelezi a Francia Köztársaságot arra, hogy szolgáltasson számára az IFPEN tartozásainak összegére és kondícióira vonatkozó információkat, és bizonyítékokkal támassza alá, hogy e kölcsönök megfelelnek a piaci feltételeknek, vagy hogy foglalja bele a megfelelő bruttó támogatástartalom összegét a kezességvállalás hatásának legnagyobb becsült összegébe. A Bizottság kiemelte, hogy a Francia Köztársaság számára előírt kötelezettségek, valamint az utóbbi által tett azon kötelezettségvállalás, hogy a finanszírozási szerződésekben valamennyi művelet tekintetében feltüntetnek egy olyan szöveget, amely kizárja, hogy az állam pénzügyi felelősséget vállaljon az IFPEN helyett a követelés kifizetéséért, anélkül hogy a kezességvállalás valamennyi problémáját rendeznék, lehetővé tennék az elfogadott kockázatra vonatkozó kivétel alkalmazását, és a kezességvállalás lehetséges kedvezőtlen következményeinek jelentős korlátozását (a megtámadott határozat (201) és (202) preambulumbekezdése).

22      Ezt követően az IFPEN beszállítóihoz fűződő kapcsolatait illetően a Bizottság megállapította, hogy az IFPEN‑nek tényleges gazdasági előnye származott a beszállítói általi árcsökkentésből. Ezen árcsökkentés az IFPEN nemteljesítési kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből fakadt, az EPIC jogállásából eredő korlátlan állami kezességvállalás miatt (a megtámadott határozat (203)–(215) preambulumbekezdése).

23      Végül, ami az IFPEN ügyfeleihez fűződő kapcsolatait illeti, a Bizottság megállapította, hogy figyelemmel az állam által az IFPEN javára nyújtott kezességvállalásra, az utóbbi ügyfelei biztosak abban, hogy ezen intézmény sosem kerül bírósági felszámolás alá, ezért mindenkor teljesíteni tudja majd szerződéses kötelezettségeit, illetve amennyiben nem így tenne, e mulasztásért kártérítésben részesítik őket. Márpedig e kezességvállalás hiányában annak az ügyfélnek, aki ugyanilyen szintű védelemre tart igényt, egy pénzügyi közvetítővel teljesítési biztosítékról kellene megállapodnia. Ennélfogva az IFPEN tényleges gazdasági előnyhöz jutott azáltal, hogy nem kellett a teljesítési biztosítéknak, illetve legalábbis a legnagyobb gondosságért járó biztosítéknak megfelelő díjat fizetni, amely előnyt továbbadta az ügyfeleinek (a megtámadott határozat (216)–(237) preambulumbekezdése).

24      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az IFPEN által az állami kezességvállalás révén szerzett gazdasági előny szelektív, mivel az IFPEN általános jog szerinti fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozó versenytársai nem részesülnek ehhez hasonló állami kezességvállalásban (a megtámadott határozat (215) és (238) preambulumbekezdése).

25      Ami az IFPEN számára esetlegesen keletkezett előnynek a magánjog hatálya alá tartozó leányvállalataira történő átruházását illeti, a Bizottság az IFPEN és a leányvállalatai közötti kapcsolatoknak a 2009/157 határozatban elvégzett elemzésére hivatkozva megállapította, hogy míg az IFPEN és a Beicip‑Franlab közötti kapcsolatok a rendes piaci feltételeknek megfelelően működtek, az Axens és a Prosernat leányvállalatok bizonyos mértékben részesülhettek az IFPEN azon kezesség folytán előállt gazdasági előnyében, amely EPIC jogállása folytán illette meg. Ezt az előnyt azon indokra tekintettel minősítette szelektívnek, hogy az Axens és a Prosernat versenytársai nem férhettek hasonlóan kedvező feltételekkel hozzá az IFPEN rendelkezésére álló technológiákhoz, humán‑ és tárgyi erőforrásaihoz (a megtámadott határozat (226), valamint (243)–(250) preambulumbekezdése).

26      Negyedszer, a Bizottság megvizsgálta a versenytorzulás és a kereskedelem érintettségének kérdését. A Bizottság kiemelte, hogy az állami kezességvállalás „[…] csökkentheti az [IFPEN] harmadik személyek részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési költségeit (szerződéses kutatás), valamint az Axensnak és a Prosernat‑nak az anyavállalatuktól vásárolt szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési költségeit (a kizárólagos tevékenységi területükön végzett kutatás, szerződéses kutatás, személyzet és eszközök rendelkezésre bocsátása, igazgatási szolgáltatások nyújtása), ami előnyhöz juttatja az IFP[EN]‑csoportot, és ebből fakadóan az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítja a versenyt”. A Bizottság szerint, mivel azok a piacok, amelyeken az IFPEN‑csoport aktív, jelentős mértékben nyitva állnak az Unión belüli kereskedelem előtt, az IFPEN‑nek nyújtott állami kezességvállalás hátrányosan érintheti az érintett piacokon hasonló gazdasági tevékenységet folytató vagy folytatni kívánó versenytárs vállalkozásokat, következésképpen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében éve torzíthatja a versenyt, és érintheti a kereskedelmet (a (251)–(253) preambulumbekezdés).

27      A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy e kezességvállalás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

28      Ötödször, a Bizottság megvizsgálta e támogatás összeegyeztethetőségét, megkülönböztetve egyrészt az IFPEN által a harmadik személyek vagy leányvállalatai megbízásából végzett szerződéses kutatás és egyéb szolgáltatásnyújtás területén nyújtott támogatást, másrészt pedig az IFPEN‑csoport részére az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén nyújtott támogatást. Megállapította, hogy az IFPEN‑csoportnak nyújtott állami támogatás a megtámadott határozatban kifejtett bizonyos feltételekkel összeegyeztethető a belső piaccal.

29      A megtámadott határozat rendelkező részének alapvető pontjai a következők:

„1. cikk

(1) A Franciaország által az [IFPEN] javára megítélt ipari és kereskedelmi jellegű közintézményi jogállás nyomán utóbbi 2006. július 7‑től valamennyi tevékenysége vonatkozásában korlátlan állami garanciát élvez (a továbbiakban: állami garancia).

(2) Az [IFPEN] nem gazdasági természetű tevékenységeinek, különösen a jobb és képzettebb humánerőforrás érdekében végzett oktatási tevékenységeknek, az ismeretek kibővítése és a jobb megértés érdekében folytatott K+F tevékenységeknek, valamint a kutatási eredmények terjesztését célzó tevékenységeknek állami garanciával való biztosítása nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(3) Az [IFPEN] által a leányvállalatával, a Beicip‑Franlabbal kötött kizárólagos fejlesztési, forgalmazási és használati szerződésben meghatározott területeken végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységek állami garanciával történő biztosítása nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(4) Az [IFPEN] által a leányvállalataival, az Axensszal és a Prosernat‑val kötött, és a Franciaország által az [IFPEN]‑csoport javára hozott támogatási intézkedésről szóló, [2009/157] határozat 3. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos szerződésekben meghatározott területeken végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységek állami garanciával biztosítása az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(5) Az [IFPEN] által a harmadik személyek vagy leányvállalatai megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatások állami garanciával történő biztosítása az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

[…]

3. cikk

A 2006. július 7. és 2009. december 31. közötti időszak tekintetében az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek állami garanciával történő biztosítása a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül.

4. cikk

2010. január 1‑jétől és az [IFPEN] és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között létrejött, a [2009/157] határozat 3. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos megállapodások megszűnéséig az e határozat 1. cikke (4) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek állami garanciával történő biztosítása a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül, az e határozat 5. és 6. cikkében foglalt feltételekre is figyelemmel.

5. cikk

(1) A [2009/157] határozat 4. cikkének (2) bekezdésében említett éves pénzügyi jelentések az említett határozat 5. cikkének (1) bekezdésében már feltüntetett információkon túl tartalmazzák az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében felsorolt adatokat is.

(2) Az éves pénzügyi jelentés tartalmazza az [IFPEN] által a figyelembe vett éves időszakban felvett kölcsönök összegét, kamatait és az azokra vonatkozó szerződéses feltételeket, valamint az állami garanciához kötődő esetleges kamattámogatás bruttó támogatástartalmára vonatkozó becslést, kivéve, ha a hitelfeltételeket az [IFPEN] által a jogállása megváltozása előtt élvezett feltételekkel összehasonlítva, vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján bizonyítani lehet, hogy e kölcsönszerződések megfelelnek a rendes piaci feltételeknek.

(3) Az éves pénzügyi jelentés tartalmazza az [IFPEN] által az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági jellegű szolgáltatások végzéséhez a figyelembe vett éves időszak során a beszállítóitól beszerzett áruk és szolgáltatások értékét, valamint a vállalkozás nemfizetése kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből fakadó bruttó támogatástartalom legmagasabb becsült összegét. Ezt a becslést egy 2,5%‑os díjtételnek a megvalósított beszerzések összegére történő alkalmazásával vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján kell elvégezni.

(4) Az éves pénzügyi jelentés tartalmazza az [IFPEN] által a figyelembe vett éves időszakban végzett, az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek értékét, valamint az abból fakadó bruttó támogatástartalom legmagasabb becsült összegét, hogy az [IFPEN] mentesült az említett gazdasági szolgáltatások kedvezményezettjeinek felkínált teljesítési, vagy legalább a legnagyobb gondosságért járó biztosítéknak megfelelő díj fizetése alól. Ezt a becslést egy 5%‑os díjtételnek a megvalósított szolgáltatások összegére történő alkalmazásával vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján kell elvégezni.

6. cikk

(1) Az [IFPEN] által az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végzett tevékenységekhez nyújtott állami források teljes összege, beleértve az állami garanciának az e határozat 5. cikke (2), (3) és (4) bekezdése szerint megbecsült legnagyobb hatását is, nem haladhatja meg a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszere által megengedett legnagyobb támogatási intenzitást.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében szereplő küszöbérték túllépése esetén a többlettámogatást adott esetben az érintett leányvállalat, az Axens vagy a Prosernat visszafizeti az [IFPEN‑nek].

7. cikk

2010. január 1‑jétől az 1. cikk (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek állami garanciával történő biztosítása a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül, az e határozat 8. cikkében foglalt feltételekre is figyelemmel.

8. cikk

(1) Az [IFPEN] által végzett, az e határozat 1. cikkének (5) bekezdésében említett szerződéses kutatási tevékenységeknek és szolgáltatásnyújtásnak meg kell őrizniük a fő tevékenységként végzett független közcélú kutatáshoz viszonyított kiegészítő jellegüket.

[…]

(3) Franciaország évente jelentést nyújt be a Bizottsághoz az [IFPEN] által nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatásokról és egyéb szolgáltatásokról, amelyben közli azok összegének az [IFPEN] által a független közcélú kutatási tevékenységeire elkülönített költségvetésen belüli arányát.

9. cikk

(1) A francia hatóságok és az [IFPEN] valamennyi művelet tekintetében, minden finanszírozási szerződésben (valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) feltünteti a következő szöveget:

»Az állam a kibocsátott részvényekre/programra/kölcsönre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon. Fizetésképtelenség esetén az állam semmilyen pénzügyi felelősséget nem vállal az [IFPEN] helyett a követelés kifizetéséért.«

(2) A francia hatóságok hasonló, az állam felelősségét kizáró záradékot illesztenek be valamennyi, az e határozat 1. cikkének (5) bekezdésében említett szerződéses kutatási vagy egyéb szolgáltatásokról szóló szerződésbe.

(3) A francia hatóságok hasonló, az [IFPEN] és az állam felelősségét kizáró záradékot illesztenek be az Axens, a Beicip‑Franlab és a Prosernat részvénytársaság által kötött valamennyi, követelést tartalmazó szerződésbe.

(4) Az [IFPEN] közintézmény semmilyen formában nem nyújt olyan biztosítékot, garanciát, kezességet, és nem állít ki olyan szándéknyilatkozatot vagy patronálási nyilatkozatot az Axens, a Beicip‑Franlab és a Prosernat részvénytársaság javára, amely nem felel meg a rendes piaci feltételeknek.

[…]”

 A Törvényszék és a Bíróság előtti korábbi eljárások

30      A Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 9‑én benyújtott keresetlevelével a Francia Köztársaság keresetet terjesztett elő a megtámadott határozattal szemben, amelyet a T‑479/11. számon vettek nyilvántartásba.

31      A Törvényszék Hivatalához 2012. április 5‑én benyújtott keresetlevelével az IFPEN keresetet terjesztett elő a megtámadott határozattal szemben, amelyet a T‑157/12. számon vettek nyilvántartásba.

32      A felek meghallgatását követően a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2013. december 2‑i végzésével a Bíróságnak az azóta a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) alapjául szolgáló ügyben folytatott eljárást befejező határozatáig felfüggesztette az azóta a 2016. május 26‑i Franciaország és IFP Énergies nouvelles kontra Bizottság ítélet (T‑479/11 és T‑157/12, a továbbiakban: eredeti ítélet, EU:T:2016:320) alapjául szolgáló ügyeket.

33      Mivel a Bíróság a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) elutasította a Francia Köztársaság által a 2012. szeptember 20‑i Franciaország kontra Bizottság ítélettel (T‑154/10, EU:T:2012:452) szemben benyújtott fellebbezést, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az utóbbi által a La Poste határozattal szemben benyújtott keresetet, a Törvényszék felhívta a Francia Köztársaságot, az IFPEN‑t és a Bizottságot arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket azzal kapcsolatban, hogy a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletből (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) milyen következtetéseket kell levonni az azon ügyekben előterjesztett keresetek tekintetében, amelyek azóta az eredeti ítélet alapjául szolgáltak.

34      2014. május 5‑i levelében a Francia Köztársaság elállt azoktól a jogalapoktól, amelyekkel vitatta az EPIC jogállásból fakadó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás fennállását, valamint az IFPEN által az említett kezességvállalás címén élvezett állítólagos előny és az állami források átruházása közötti összefüggés fennállását. Ugyanaznap kelt levelében az IFPEN is elállt attól a jogalaptól, amellyel az EPIC jogállásból fakadó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás fennállását vitatta.

35      A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2015. szeptember 8‑i határozatával az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesítette az azóta az eredeti ítélet alapjául szolgáló ügyeket.

36      Az egyesített ügyek feleinek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2015. október 8‑i tárgyaláson hallgatták meg.

37      A 2016. május 26‑án hozott eredeti ítéletben a Törvényszék részben helyt adott a Francia Köztársaság és az IFPEN által benyújtott kereseteknek, és megsemmisítette a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az az IFPEN EPIC‑jogállásából fakadó kezességvállalást az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében „állami támogatásnak” minősítette, valamint meghatározta e minősítés következményeit. A Törvényszék a kereseteket az ezt meghaladó részükben elutasította.

38      A Törvényszék közelebbről úgy ítélte meg, hogy az IFPEN‑nek a beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolatában fennálló előny meghatározását illetően a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét, valamint az ezen előny bizonyítására vonatkozó kötelezettségét, továbbá tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy döntött, hogy a szóban forgó előny összegének kiszámításához a faktoringot és a teljesítési biztosítékot használja. A Törvényszék azt is megállapította, hogy ezen előny bizonyítása érdekében a Bizottság nem alkalmazhatta a Bíróság által a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) felállított azon vélelmet, hogy az EPIC számára a jogállásához kapcsolódó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás révén előnyt biztosítottak. A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy egyrészt az IFPEN és a beszállítói közötti kapcsolatot illetően nem hihető az e vélelem alapjául szolgáló feltevés, másrészt pedig, hogy tárgytalan az a vélelem, amelyre a Bizottság hivatkozni kíván, mivel nem határozta meg az IFPEN számára az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban fennálló, a kezességvállalásból eredő előnyt. Ráadásul a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezen előny vélelme olyan ügyletekre korlátozódik, amelyek finanszírozást, kölcsönt vagy tágabb értelemben hitelt foglalnak magukban, tehát nem terjedhet ki az EPIC‑nek a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataira. A Törvényszék azt is megállapította, hogy bár a Bizottság hivatkozhat a Bíróság által a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) felállított vélelemre az IFPEN által a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban az EPIC jogállásából szerzett előny fennállásának bizonyítása érdekében, e vélelmet megdöntötték. A Törvényszék ugyanis rámutatott, hogy az IFPEN 2006 júliusában történt EPIC‑ké átalakításától a vizsgált időszak végéig, tudniillik 2010 végéig az IFPEN semmilyen, a bankok és pénzintézetek által számára biztosított kedvezőbb hitelfeltételek formájában megjelenő tényleges gazdasági előnyt nem szerzett az EPIC jogállásból. A Törvényszék azt is megállapította, hogy miután a vélelmet az érintett időszak tekintetében megdöntötték, arra a vélelem megdöntése körülményeinek lényeges megváltozása nélkül nem lehet újra hivatkozni annak bizonyítása érdekében, hogy a szóban forgó kezességvállalás előnyt biztosít az IFPEN számára a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban a jövőben. E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem hivatkozhat a tartozások keletkezésének pusztán létesítő okiratbeli lehetőségére annak megállapításához, hogy az IFPEN jövőbeli előnye a vélelem útján bizonyítható.

39      A Bizottság fellebbezését követően a Bíróság a 2018. szeptember 19‑i Bizottság kontra Franciaország és IFP Énergies nouvelles ítéletében (C‑438/16 P, a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2018:737) hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet, és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé.

40      Ily módon a Bíróság helyt adott a Bizottság által hivatkozott második jogalapnak, és úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) felállított vélelemre való hivatkozás lehetősége a kezességvállalás kedvezményezettjének javára gyakorolt tényleges hatások fennállásán alapul, valamint hogy az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolatait illetően e vélelmet megdöntötték. A Bíróság kimondta, hogy a szóban forgó vélelem csak akkor dönthető meg, ha bizonyítást nyer, hogy az érintett EPIC jogállásához kapcsolódó kezességvállalás gazdasági és jogi összefüggéseire tekintettel ezen intézmény e kezességvállalásból eredően a múltban nem szerzett, és minden valószínűség szerint a jövőben sem szerez semmilyen tényleges gazdasági előnyt.

41      A Bíróság a Bizottság harmadik jogalapjának is helyt adott. A Bíróság ily módon megállapította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor kimondta, hogy a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) felállított vélelem az EPIC hitelezője részéről finanszírozási műveletet, kölcsönt vagy tágabb értelemben hitelt magában foglaló kapcsolatokra, nevezetesen ezen EPIC‑nek a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataira korlátozódik. Mindazonáltal a Bíróság kiemelte, hogy mivel a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) felállított vélelem azon a feltevésen alapul, miszerint az érintett EPIC a jogállásához kapcsolódó kezességvállalás révén kedvezőbb pénzügyi feltételekben részesül, illetve részesülhetne, mint amelyek a pénzpiacokon szokásosan elérhetők, e vélelem csak akkor alkalmazható az EPIC‑nek a beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolataira, ha e feltételek az érintett piacokon az utóbbiakhoz fűződő kapcsolatokban is megjelennek, amit a Bizottságnak kell megvizsgálnia.

42      Egyébiránt a Bíróság a Bizottság első jogalapját teljes egészében elutasította. Közelebbről úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy mivel az IFPEN EPIC‑ké alakítása „állami támogatásnak” minősülhet, az a 659/1999 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatásnak minősül.

43      A Bíróság azt is megjegyezte, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, a Francia Köztársaság és az IFPEN többször is és kellően részletesen vitatták a Bizottság arra vonatkozó megállapításait, hogy az IFPEN a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban előnyben részesült.

 Az eljárás és a felek kérelmei a visszautalást követően

44      2018. szeptember 19‑i határozatával a Törvényszék az eljárás írásbeli szakaszának, illetve esetleges szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesítette a T‑479/11. RENV. és a T‑157/12. RENV. sz. ügyet. Ezen ügyeket a Törvényszék nyolcadik tanácsa elé utalták.

45      A Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Francia Köztársaság és az IFPEN, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az IFPEN észrevételeit 2018. november 28‑án, míg a Francia Köztársaság és a Bizottság észrevételeit 2018. november 29‑én nyújtották be.

46      Az eljárási szabályzat 217. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Francia Köztársaság és az IFPEN, valamint a Bizottság 2019. február 21‑én kiegészítő beadványt nyújtott be.

47      2019. március 12‑i levelében az IFPEN tárgyalás tartását kérte.

48      A Törvényszék pervezető intézkedés keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez. A felek az előírt határidőn belül válaszoltak.

49      A Törvényszék a 2019. november 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszait.

50      A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat egészét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

51      Az IFPEN azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat rendelkező részének hibás részét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

52      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a Francia Köztársaságot és az IFPEN‑t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

 A jogkérdésről

53      A T‑479/11. sz. ügyben a Francia Köztársaság keresete alátámasztására immár két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon az állami támogatás fennállását. A második jogalap az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Bizottság megsértette a szelektív előny fogalmát. E két részre osztott jogalappal a Francia Köztársaság egyrészt előadja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy egy kezességvállalás fennállása előnyt jelent az IFPEN számára, mind a beszállítóihoz és ügyfeleihez, mind a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban. Másrészt – és másodlagosan – vitatja a Bizottság megállapításait az említett előnynek az IFPEN magánjog hatálya alá tartozó leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra történő átruházásával kapcsolatosan.

54      A T‑157/12. sz. ügyben az IFPEN keresete alátámasztására immár négy jogalapra hivatkozik.

55      Az első jogalap az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság nem bizonyította az IFPEN és leányvállalatai számára biztosított tényleges gazdasági előny fennállását. E három részre tagolt jogalappal az IFPEN először is előadja, hogy a Bizottság nem tudta az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt bizonyítási mércének megfelelően bizonyítani, hogy a szóban forgó kezességvállalás tényleges gazdasági előnyt jelentett számára, különösen a beszállítókhoz és az ügyfelekhez fűződő kapcsolataiban. Előadja továbbá, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon az említett gazdasági előny átruházását a magánjog hatálya alá tartozó Axens és Prosernat leányvállalataira. Végül úgy véli, hogy nincs elegendő kapcsolat az említett gazdasági előny és az állami forrásoknak a szóban forgó kezességvállalásból fakadó átruházása között.

56      A második jogalap a kezességvállalásról szóló közlemény, vagy másodlagosan az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapul. E jogalappal az IFPEN lényegében azt adja elő, hogy a kezességvállalásról szóló közlemény nem értelmezhető úgy, mint amely igazolja az egyrészt a fizetésképtelenségi eljárás alá kerülés jogszabályi és létesítő okiratbeli lehetetlensége, másrészt a szelektív előnyt jelentő, kedvezőbb piaci finanszírozási feltételek kedvezménye közötti automatikus kapcsolat fennállását.

57      A harmadik jogalap az IFPEN‑nek nyújtott előny összegének meghatározását érintő nyilvánvaló értékelési hibán alapul. E két részre osztott jogalapjával az IFPEN vitatja a beszállítókhoz és az ügyfelekhez fűződő kapcsolataiban a szóban forgó kezességvállalásból szerzett előny összegének becslésekor a faktoring és a teljesítési vagy legnagyobb gondosságért járó biztosítékok alkalmazásának relevanciáját. Másrészt előadja, hogy a Bizottság mind az ő, mind a leányvállalatai esetében tévesen határozta meg az állítólag azonosított állami támogatás intenzitását.

58      Végül a negyedik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. E jogalappal az IFPEN lényegében előadja, hogy aránytalanok az EPIC‑ek javára biztosított, állami támogatásnak minősülő hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás fennállásának elismeréséből fakadó következmények, különösen az előzetes bejelentés, valamint egyéb, vele szemben, valamint a Francia Köztársasággal szemben megállapított kötelezettségek.

59      Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy mivel a Francia Köztársaság és az IFPEN által felhozott jogalapokra tekintettel az EPIC jogállásból fakadó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás fennállását a jelen jogvita keretében már nem kérdőjelezik meg, a Törvényszéknek először is azt a kérdést kell megvizsgálnia, hogy a Bizottság nem tévedett‑e, amikor megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján állami támogatásnak minősülnek egyrészt az IFPEN által a leányvállalataival, az Axensszal és a Prosernat‑val kötött kizárólagos szerződésekben meghatározott területeken végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységek, másrészt az IFPEN által a harmadik személyek vagy leányvállalatai megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatások állami kezességvállalással történő biztosítása.

60      Ennek keretében a Törvényszék először is azt a kérdést vizsgálja meg, hogy a Bizottság a jelen ügyben helyesen állapította‑e meg, hogy az IFPEN a jogállásához kapcsolódó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalásból eredően a bankokhoz és pénzintézetekhez, az ügyfeleihez és a beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban előnyben részesült, valamint azt a kérdést, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy ezen előnyt az IFPEN leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra ruházták át. Ezt követően a Törvényszéknek adott esetben azon jogalapokat kell megvizsgálnia, amelyekkel a Francia Köztársaság és az IFPEN vitatja, hogy ez az előny állami források átruházásával jár.

61      Abban az esetben, ha a Törvényszék azt állapítaná meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg a jelen ügyben az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fennállását, a Törvényszéknek második lépésben azt kell majd megvizsgálnia, hogy e támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan a Bizottság által előírt feltételek sértik‑e az arányosság elvét, amint azt az IFPEN állítja.

 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított, az IFPEN számára biztosított előny fennállására és kiszámítására vonatkozó jogalapokról

62      A T‑157/12. sz. ügyben benyújtott kereset második jogalapjának első része és negyedik jogalapja, valamint a T‑479/11. sz. ügyben benyújtott kereset első jogalapjának második része és harmadik jogalapjának első része alapvetően az IFPEN által az EPIC jogállásából fakadó állami kezességvállalásból szerzett előny fennállására, és kisebb mértékben ezen előny összegének becslésére vonatkozik.

63      A Francia Köztársaság és az IFPEN érvei lényegében az IFPEN ügyfeleihez és beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban megjelenő előny fennállásának Bizottság általi bizonyítására vonatkoznak. A Francia Köztársaság ugyanakkor vitatja a Bizottság egyes olyan megállapításait is, amelyek azzal az előnnyel függenek össze, amely az IFPEN, valamint a bankok és pénzintézetek között fennálló kapcsolatban érvényesülhetnek.

64      Először meg kell tehát vizsgálni az IFPEN‑nek a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban keletkezett előnnyel, másodszor pedig az IFPEN és a bankok és pénzintézetek közötti kapcsolatokban esetlegesen keletkező előnnyel kapcsolatos érveket.

 Az IFPEN és beszállítói, valamint ügyfelei közötti kapcsolatokban felmerülő előnyről

65      Először is, a Francia Köztársaság és az IFPEN a keresetleveleiben előadja, hogy a Bizottság nem tudta az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt bizonyítási mércének megfelelően bizonyítani, hogy a szóban forgó kezességvállalás tényleges gazdasági előnyt jelentett az IFPEN számára a beszállítókhoz és az ügyfelekhez fűződő kapcsolataiban. Ily módon azt állítják, hogy bár a Bizottság elemzése előretekintő lehet, nem lehet azonban teljességgel hipotetikus, hanem épp ellenkezőleg, annak lehetővé kell tennie valamely tényleges gazdasági előny meghatározását.

66      Márpedig a Francia Köztársaság és az IFPEN szerint a jelen ügyben az IFPEN‑nek a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban felmerült előny fennállása bizonyítékokkal alá nem támasztott feltételezéseken nyugszik. A Francia Köztársaság és az IFPEN kiemelik különösen azt, hogy Bizottság nem nyújtotta be egyetlen beszállító vagy ügyfél nyilatkozatát sem, és a fortiori nem bizonyította a beszállítók és az ügyfelek azon várakozásának szokásos és rendszeres jellegét sem, hogy az EPIC nem kerülhet fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá. Az IFPEN ügyfeleihez fűződő kapcsolatai tekintetében a Francia Köztársaság és az IFPEN rámutatnak a megtámadott határozat indokolása egyes bekezdéseinek zavaros, mi több, érthetetlen bekezdéseire. A Francia Köztársaság és az IFPEN ebből arra következtetnek, hogy a Bizottság nem tett eleget vizsgálati kötelezettségének, amikor feltételezésekkel érvelt ahelyett, hogy kézzelfogható bizonyítékot szerzett volna az IFPEN beszállítóitól és ügyfeleitől azon magatartásokra vonatkozóan, amelyeket nekik tulajdonít.

67      Azon észrevételeikben, amelyekben azt fejtik ki, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből milyen következtetéseket kell levonni a jogvita elbírálását illetően, a Francia Köztársaság és az IFPEN azt állítja, hogy a Bizottság nem hivatkozhatott a Bíróság által a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) felállított, előnyre vonatkozó vélelemre az IFPEN‑nek a beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban a korlátlan állami kezességvállalásból következő előny fennállásának bizonyítása érdekében anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna, hogy a piaci szereplők magatartása igazolja‑e az IFPEN és a bankok és pénzintézetek közötti kapcsolatokban fennállóhoz hasonló előnyre vonatkozó feltevést. A Francia Köztársaság és az IFPEN szerint ilyen vizsgálatra a megtámadott határozatban nem került sor.

68      Ezenkívül a Francia Köztársaság szerint azon gazdasági és jogi háttér vizsgálata, amelybe az IFPEN beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolatai által érintett piac illeszkedik, lehetővé teszi annak kizárását, hogy az IFPEN és a bankok és pénzintézetek közötti kapcsolatokban fennállóhoz hasonló előnyre vonatkozó feltevés hihető legyen. A Francia Köztársaság és az IFPEN ezt követően észrevételeikben különböző ténybeli elemeket terjesztenek elő annak bizonyítása érdekében, hogy az IFPEN és a beszállítói, valamint az ügyfelei közötti kapcsolatokban az előnyre vonatkozó vélelmet mindazonáltal megdöntötték.

69      Másodszor, a Francia Köztársaság és az IFPEN vitatják a Bizottság által az IFPEN‑nek a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban a szóban forgó kezességvállalás által biztosított előny összegének becslésére választott módszert. Előadják különösen, hogy a faktoring és a teljesítési vagy legnagyobb gondosságért járó biztosítékok, amelyeket a Bizottság összehasonlítási szempontként kiválasztott, nem relevánsak az ilyen becslés elvégzésekor.

70      A Bizottság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből a jogvita elbírálását illetően levonandó következtetésekre vonatkozó írásbeli észrevételeiben arra hivatkozik, hogy a vélelem alkalmazása indokolt volt az IFPEN és az ügyfelei, valamint a beszállítói közötti kapcsolatokban az előny fennállásának bizonyítása érdekében. A Bizottság megjegyzi, hogy azon piacot illetően, amelyen az IFPEN működik, a kutatószervezetek gazdasági tevékenységei magukban foglalják többek között a vállalkozások számára teljesített kutatási és szolgáltatásnyújtási szerződéseket, vagy – mint az IFPEN esetében – a technológiaátadási tevékenységeket. A Bizottság ily módon hangsúlyozza, hogy egy kutatószervezet a laboratóriumai számára eszközöket, berendezéseket és különböző kutatási eszközöket szerezhet be szállítóktól. Ami az IFPEN ügyfeleit illeti, a Bizottság rámutat, hogy azok kutatási szerződéseket kötnek vele. Márpedig a Bizottság szerint pusztán az a körülmény, hogy az IFPEN kutatási projektjeit a bizonytalanság magas szintje, vagyis az jellemzi, hogy a kutatószervezet kereskedelmi partnerei elfogadják a magas kockázatot, még nem jelenti azt, hogy e partnerek közömbösek a másik szerződő fél csődjének kockázata iránt. A kutatási és fejlesztési szerződések hosszú időtartama ezzel szemben éppen, hogy kiemeli az IFPEN ügyfelei szerződéses partnerük fizetésképtelenségével szembeni védelemhez fűződő esetleges érdekét, különösen akkor, ha összetett kutatást vállalnak hosszú távra. A Bizottság szerint különbséget kell tenni a kutatási projektben rejlő kockázat és a szerződő fél csődjének kockázata között. Az IFPEN‑nek nyújtott kezességvállalás tehát versenyelőnyt jelenthet a többi kutatószervezethez képest a hosszú távú szerződések tekintetében. Ezenkívül bizonyos kutatási és fejlesztési szerződések jelentős értékesítés utáni szolgáltatásokat foglalnak magukban, így a kereskedelmi partnerek sokkal inkább függenek egymástól, mint egy standardizáltabb áru vagy szolgáltatás vásárlása keretében. Hasonló érvelést lehetne követni az IFPEN beszállítóihoz fűződő kapcsolatait illetően is. Még ha az árubeszerzések egy része standardizált is, más szállítási szerződések igen speciális eszközökre vonatkozhatnak, amelyeket csak hosszabb időtartam elteltével lehetne szállítani. Ez a körülmény arra ösztönözheti a kutatószervezet beszállítóit, hogy megpróbáljanak védekezni szerződéses partnerük fizetésképtelenségének kockázatával szemben. Ugyanígy a Bizottság szerint az ilyen eszközök magas ára részletekben történő halasztott fizetéshez vezethet, ami szintén kockázatot jelent a szállító számára, és ugyanilyen ösztönzéssel jár. A Bizottság ebből arra következtet, hogy az IFPEN számára az ügyfeleihez és beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban biztosított korlátlan állami kezességvállalásból eredő előny fennállásának bizonyítása érdekében alkalmazott vélelem teljes mértékben indokolt volt.

71      A Bizottság kiegészítő észrevételeiben vitatja a Francia Köztársaság és az IFPEN azon érvét is, amely szerint azon piac gazdasági és jogi hátterének vizsgálata, amelyen az IFPEN működik, azon feltevés hihetőségének megkérdőjelezését eredményezi, amely szerint a korlátlan állami kezességvállalás lehetővé teszi az IFPEN számára, hogy a beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban az EPIC, valamint a bankok és pénzintézetek közötti kapcsolatokban fennállóhoz hasonló előnyre tegyen szert. A Bizottság ezenkívül vitatja, hogy az IFPEN‑nek a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyre vonatkozó vélelmet a jelen ügyben megdöntötték.

72      Egyébiránt a Bizottság azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit a Francia Köztársaság és az IFPEN előad, megfelelő a faktoring és a teljesítési biztosíték alkalmazása a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban az IFPEN által a korlátlan állami kezességvállalásból szerzett előny kiszámítása érdekében. A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a szóban forgó kezességvállalásból az IFPEN által megszerezhető előny értékének becsléséhez alkalmazott, az „egyenértékű kockázatra nyújtott fedezet költségére vonatkozó érvelést” igazolják az e becslés elvégzésekor felmerülő nehézségek, amelyek különösen a fizetésképtelenség kockázatával szembeni, ekként forgalmazott kezességvállaláshoz hasonló szolgáltatás piaci hiányából fakadnak.

73      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében egy vállalkozással szemben hozott intézkedés állami támogatásnak minősüléséhez négy feltétel együttes fennállása szükséges. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor, ennek a beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor annak bizonyos vállalkozások vagy bizonyos tevékenységi ágazat számára kizárólagos előnyt kell juttatnia. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (lásd ebben az értelemben: 2006. március 23‑i Enirisorse ítélet, C‑237/04, EU:C:2006:197, 38. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2000. szeptember 29‑i CETM kontra Bizottság ítélet, T‑55/99, EU:T:2000:223, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74      A támogatás fogalma nemcsak a pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem az olyan juttatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében támogatások lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak. Formájától függetlenül ekképpen támogatásnak minősül minden olyan állami beavatkozás is, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyben a kedvezményezett vállalkozás rendes piaci feltételek között nem részesülhetett volna (lásd: 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bizottságnak kell bizonyítania az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fennállását (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑i Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ítélet, T‑68/03, EU:T:2007:253, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben az ítélkezési gyakorlat értelmében annak ellenőrzése érdekében, hogy a vállalkozás részesült‑e olyan gazdasági előnyben, amelyhez piaci feltételek mellett nem juthatott volna hozzá, a Bizottság köteles a vitatott művelet és annak összefüggései valamennyi releváns elemére vonatkozó teljes körű vizsgálatot lefolytatni, beleértve a kedvezményezett vállalkozás és az érintett piac helyzetét (2003. március 6‑i Westdeutsche Landesbank Girozentrale és Land Nordrhein‑Westfalen kontra Bizottság ítélet, T‑228/99 és T‑233/99, EU:T:2003:57, 251. pont; 2010. március 3‑i Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ítélet, T‑163/05, EU:T:2010:59, 37. pont).

76      Az állami támogatások terén a bizonyításfelvételre vonatkozó elvekkel kapcsolatban az állandó ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki, hogy a Bizottság köteles a kifogásolt intézkedések vizsgálatára irányuló eljárást alaposan és pártatlanul lefolytatni abból a célból, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére (lásd: 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77      Amint ugyanakkor a Bíróság kimondta, az említett vizsgálat keretében a Bizottság hivatkozhat azon egyszerű vélelemre, miszerint az olyan vállalkozás javára nyújtott hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás következtében, amely nem tartozik a fizetésképtelenségi és csődeljárások általános szabályainak hatálya alá, javul e vállalkozás pénzügyi helyzete azon terhek könnyítése révén, amelyek rendes körülmények között a költségvetésére hárulnak. Ennélfogva a létező támogatásokra vonatkozó eljárás keretében az ilyen kezességvállalás által a kedvezményezett vállalkozásnak nyújtott előny bizonyítása érdekében elegendő, ha a Bizottság megállapítja magának e kezességvállalásnak a fennállását, anélkül hogy bizonyítania kellene a kezességvállalás által annak nyújtásától kezdődően kiváltott tényleges hatásokat (2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 98. és 99. pont; a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 110. pont).

78      A megtámadott határozat EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésére tekintettel történő bírósági felülvizsgálatának terjedelmével kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az állami támogatás e rendelkezésben meghatározott fogalma jogi természetű fogalom, és azt objektív tények alapján kell értékelni. Emiatt az uniós bíróságnak főszabály szerint – mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által előterjesztett értékelés szakmai vagy összetett jellegének figyelembevételével – teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e (lásd: 2012. március 2‑i Hollandia és ING Groep kontra Bizottság ítélet, T‑29/10 és T‑33/10, EU:T:2012:98, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a bírósági felülvizsgálat korlátozott azon kérdést illetően, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének tárgyi hatálya alá tartozik‑e, amikor a Bizottság által végzett értékelés szakmai vagy összetett jellegű. Ugyanakkor a Törvényszék feladata annak eldöntése, hogy ez‑e a helyzet (lásd: 2012. március 2‑i Hollandia és ING Groep kontra Bizottság ítélet, T‑29/10 és T‑33/10, EU:T:2012:98, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80      Ezzel összefüggésben, jóllehet a Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása magában foglal uniós összefüggésben megvalósítandó gazdasági jellegű értékeléseket, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróságnak tartózkodnia kellene a gazdasági jellegű adatok Bizottság általi értelmezésének ellenőrzésétől. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: 22012. március 2‑i Hollandia és ING Groep kontra Bizottság ítélet, T‑29/10 és T‑33/10, EU:T:2012:98, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81      Márpedig egyrészt, amint azt a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben megállapította, a szóban forgó intézkedés, vagyis az IFPEN EPIC‑ké történő átalakítása nem tartozik a 659/1999 rendelet 1. cikkének d) pontja szerinti támogatási program fogalma alá, hanem mivel „állami támogatásnak” minősíthető, a 659/1999 rendelet 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatásnak minősül. Ebből következik, hogy a Bizottság nem szorítkozhatott ezen intézkedés általános jellemzőinek vizsgálatára annak bizonyítása érdekében, hogy az állami támogatásnak minősül (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 64–73. és 82. pontja).

82      Másrészt rá kell mutatni, hogy a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) az előny fennállása kapcsán a Bíróság által felállított, a fenti 77. pontban rögzített vélelem azon a feltevésen alapul, miszerint az érintett EPIC a jogállásához kapcsolódó kezességvállalás révén kedvezőbb pénzügyi feltételekben részesül, illetve részesülhetne, mint amelyek a pénzpiacokon szokásosan elérhetők. Így az említett vélelemnek az EPIC‑nek a beszállítókhoz és az ügyfelekhez fűződő kapcsolataira való alkalmazása csak annyiban igazolt, amennyiben e kedvezőbb feltételek az érintett piacokon az EPIC ez utóbbiakhoz fűződő kapcsolataiban is megjelennek (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 150. pontja).

83      Következésképpen a Bizottságnak akkor, amikor az említett vélelmet alkalmazni kívánja, meg kell vizsgálnia azon gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyeknek a szóban forgó kapcsolatok által érintett piac a részét képezi. Közelebbről a Bizottság köteles megvizsgálni, hogy az érintett piac szereplőinek magatartása igazolja‑e az előnyre vonatkozó olyan feltevést, amely hasonlít az EPIC‑nek a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban alkalmazható feltevéshez (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 150. pontja).

84      A Francia Köztársaság és az IFPEN által hivatkozott kifogásokat a fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni.

–       Az IFPEN beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban fennálló előnyre vonatkozó bizonyíték hiányára alapított kifogásról

85      Ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat (203) és (214) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság szerint fennáll egy árcsökkentési jelenség, amelynek oka az, hogy az érintett jogalany nemteljesítésének kockázatát a vele szerződő felek – annak ismeretében, hogy közintézményi jogállásának köszönhetően nem fenyegeti a bírósági felszámolás veszélye – kedvezőbben ítélik meg.

86      A megtámadott határozat (204) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőképpen mutatta be az árcsökkenés összegének meghatározásához alkalmazott módszert:

„Az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény nemteljesítése kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből fakadó árcsökkenés becsléséhez a Bizottság az egyenértékű kockázatra nyújtott fedezet költségét vizsgálja. Állami garancia hiányában, ha az [IFPEN] azon beszállítója, aki hasonló garanciával kíván élni (azaz teljeskörűen biztosítani kívánja magát a másik szerződő fél nemteljesítésének kockázata ellen), igénybe veheti erre szakosodott hitelintézet vagy biztosítótársaság szolgáltatásait. A nemteljesítés kockázata elleni ilyen fedezetet a leggyakrabban elsősorban a faktoringszolgáltatásokat kínáló társaságok nyújtanak.”

87      A megtámadott határozat (203) és (204) preambulumbekezdésében kifejtett, az említett határozat (214) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett észrevételek egyértelművé teszik azt a tényt, hogy a Bizottság az IFPEN nemteljesítése kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből eredő árcsökkenés fennállását anélkül állapította meg, hogy megvizsgálta volna e feltevés megalapozottságát, és hogy ezt követően ezen árcsökkenés mértékét egy olyan mutató alapján értékelte, amely nem magát az árcsökkenést mérte, hanem csak azon kezességvállalás értékét, amelyet összehasonlíthatónak tekintett az IFPEN számára biztosított kezességvállalással. E következtetést megerősíti az is, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz az IFPEN beszállítói által az érintett időszak előtt és annak során ténylegesen alkalmazott árak alakulására vonatkozó semmilyen kutatást.

88      A Törvényszék pervezető intézkedés keretében felhívta a Bizottságot annak pontosítására, hogy az az állítás, amely szerint az IFPEN által a beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban élvezett előny a beszállítók által gyakorolt árcsökkenésben nyilvánult meg, ilyen vizsgálaton alapult‑e, és adott esetben a megtámadott határozat mely részében végezték el ezt a vizsgálatot.

89      E pervezető intézkedésre válaszul a Bizottság kifejtette, hogy a megtámadott határozat (203) és (204) preambulumbekezdésében „[a Bizottság] vélelmezte, hogy a hallgatólagos és korlátlan kezességvállalás fennállása befolyásolhatja, hogy az IFP[EN] szállítói miként ítélik meg [ez utóbbi] nemfizetésének kockázatát, aminek logikusan egy sor, a kezességvállalás kedvezményezettje részére nyújtott előnyt (és különösen árcsökkenést) kellene eredményeznie”. Válaszában a Bizottság arra is rámutatott, hogy „az IFPEN számára a beszállítóihoz fűződő kapcsolatában a szóban forgó kezességvállalásból következő – az utóbbiak által alkalmazott árcsökkentésből álló – tényleges gazdasági előny fennállására vonatkozó következtetés nem az IFP[EN] e piacon található beszállítói ármeghatározásának empirikus és konkrét elemzésén alapul, hanem egy olyan vélelmen, amelyet bizonyos tapasztalati észrevételek egészítenek ki”, és hogy „[m]ásként fogalmazva, nagyrészt közvetett logikus elemeken nyugvó közvetett bizonyításról van szó”. Következésképpen a Bizottság jelezte, hogy szervezeti egységei jelenleg a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben megállapított követelményekre tekintettel felülvizsgálják a megtámadott határozat indokolását.

90      Arra is rá kell mutatni, hogy a tárgyaláson a Bizottság maga is kijelentette, hogy az IFPEN beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolatait illetően a megtámadott határozatban olyan elemek szerepelnek, amelyek arra utalnak, hogy a Bizottság indokolása vélelmen, valamint bizonyos piaci körülményeken alapult, de abban nem szerepelt megfelelő módon annak teljes bizonyítása, amit a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben szükségesnek ítélt. A Bizottság szerint ez a körülmény ad magyarázatot a Törvényszék fenti 89. pontban hivatkozott kérdésére adott válaszának végkövetkeztetésére.

91      Meg kell tehát állapítani, hogy – amint azt a Bizottság a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban elismerte, és ezt követően a tárgyaláson is kijelentette – a megtámadott határozat nem tartalmazza annak a Bíróság által a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben megkövetelt bizonyítását, hogy az érintett piac szereplőinek magatartása igazolta az IFPEN beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban az EPIC‑ek és a bankok és pénzintézetek közötti kapcsolatokban fennállóhoz hasonló előnyre vonatkozó feltevést.

92      A Bizottság a megtámadott határozat (203) és (214) preambulumbekezdésében tehát tévesen állapította meg, hogy az IFPEN a beszállítói által nyújtott árcsökkentésben megvalósuló tényleges gazdasági előnyben részesült, ami az utóbbiak által a nemteljesítésének kockázata kedvezőbb megítéléséből fakadt.

93      A fentiekből következően nem kell megvizsgálni azon érveket, amelyekkel a Francia Köztársaság és az IFPEN azt vitatják, hogy a faktoring releváns lenne azon előny összegének megbecslése szempontjából, amelyet a szóban forgó kezességvállalás az IFPEN‑nek a beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban biztosított. A Bizottság ugyanis nem becsülhetett meg olyan előnyt, amelynek fennállását semmilyen módon nem bizonyította.

–       Az IFPEN ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyre vonatkozó bizonyíték hiányára alapított kifogásról

94      A megtámadott határozatból az következik, hogy a Bizottság az IFPEN által az EPIC jogállásából fakadó állami kezességvállalásból az ügyfelekkel fennálló kapcsolataiban szerzett előnyt úgy határozta meg, mint az ügyfelei számára felkínált teljesítési – de legalább a legnagyobb gondosságért járó – biztosíték díjának megfizetése alóli mentesség.

95      Ez a meghatározás azon az egyedül a UOP Limited észrevételei által alátámasztott megállapításon alapult, amelyek szerint a technológiaátadás területén a vevők mind a szerződéses, mind a szerződésen kívüli felelősségbiztosítás tekintetében különösen érzékenyen értékelik a szolgáltatók által kínált garanciákat (a megtámadott határozat (216) preambulumbekezdése). E megállapításból kiindulva, és irrelevánsként kizárva azt, hogy a szóban forgó kezességvállalás nem terjed ki az IFPEN szerződésen kívüli felelősségére, a Bizottság az alábbiakat mondta ki:

„(220)      […] figyelemmel az állam által az [IFPEN] javára biztosított garanciára, utóbbi ügyfelei biztosak abban, hogy a közintézmény nem kerülhet bírósági felszámolás alá, és ezért mindenkor teljesíteni tudja majd szerződéses kötelezettségeit, illetve hogy amennyiben nem így tesz, a mulasztásért őket kártérítésben részesítik […]

(221)      A (204) és azt követő preambulumbekezdésekben a beszállítókkal fenntartott kapcsolatok tekintetében ismertetett érveléssel összhangban a Bizottság úgy véli, hogy állami garancia hiányában annak az ügyfélnek, amely hasonló szintű garanciára tart igényt, egy pénzügyi közvetítővel (például bankkal vagy biztosítótársasággal) teljesítési biztosítékról (angolul: »performance bond«) kellene megállapodnia, hogy gondoskodjon az [IFPEN‑nel] kötött szerződése teljesítéséről. E védelem célja annak szavatolása, hogy a szerződés végrehajtásának (teljes vagy részleges) elmulasztásából eredő kár esetén az ügyfél pénzügyi kártérítésben részesüljön.”

96      A megtámadott határozat ezt követő preambulumbekezdéseiben a Bizottság a teljesítési biztosíték vagy a legnagyobb gondosságért járó biztosíték költségét becsülte meg, és úgy ítélte meg, hogy az a biztosított szolgáltatásokból származó bevétel összegének legfeljebb 5%‑a (a megtámadott határozat (223)–(225) preambulumbekezdése). Megkísérelte meghatározni azt is, hogy az IFPEN gazdasági tevékenységei közül mely szolgáltatásokat biztosíthat az „ilyen kezességvállalás” (a megtámadott határozat (226)–(235) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat (236) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőket állapította meg:

„[…] gazdasági tevékenységeinek gyakorlása során az [IFPEN] tényleges gazdasági előnyhöz jutott, amennyiben mentesült az ügyfelei – köztük, azok kizárólagos tevékenységi területén, leányvállalatai, az Axens és Prosernat – számára az általa elvégzett kutatási tevékenységek tekintetében felkínált teljesítési – [vagy] legalább a legnagyobb gondosságért járó – biztosíték díjának megfizetése alól. Noha a Bizottság nem tudja pontosan számszerűsíteni ezt az előnyt, a biztosított kockázat sajátos jellegére is figyelemmel mindenesetre úgy véli, hogy ez az előny szolgáltatásonként és évente valószínűleg nem haladja meg az e preambulumbekezdésben szereplő 5. táblázat [helyesen: táblázatban] foglalt összegeket […]”.

97      A megtámadott határozat fenti 95. és 96. pontban hivatkozott preambulumbekezdéseiből kitűnik, hogy az IFPEN részére az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban biztosított előny abból ered, hogy az EPIC jogállásához kapcsolódó korlátlan állami kezességvállalásra tekintettel biztosítékot nyújt az utóbbiaknak arra vonatkozóan, hogy nem fognak vele szemben bírósági felszámolási eljárást folytatni, és ebből következően mindig képes lesz arra, hogy szerződéses kötelezettségeinek eleget tegyen, illetve ha erre nem lenne képes, úgy e szerződésszegésből fakadó káraikat megtérítik, míg az ilyen biztosíték hiányában az említett ügyfelek pénzügyi közvetítővel lennének kénytelenek teljesítési biztosítékban megállapodni.

98      Amint arra a Francia Köztársaság és az IFPEN rámutatnak, a Bizottság által az IFPEN‑nek az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban juttatott előny meghatározása érdekében alkalmazott érvelés azon a feltevésen alapul, hogy rendes piaci feltételek között az IFPEN‑hez hasonló kutatóintézetek ügyfelei a másik szerződő fél fizetésképtelenségének kockázata elleni védekezésként élnek a teljesítési és a legnagyobb gondosságért járó biztosíték garanciáival, valamint hogy olyan kezességvállalás esetén, mint amelynek kedvezményéből az IFPEN részesül, utóbbi ügyfeleinek már nincs szüksége ilyen, a teljesítési és a legnagyobb gondosságért járó biztosítékra.

99      Márpedig a UOP Limited társaság által tett, a megtámadott határozat (216) preambulumbekezdésében szereplő észrevételek kivételével, amelyek szerint „[…] a technológiaátadás[…] területén a vevők mind a szerződéses, mind a szerződésen kívüli felelősségbiztosítás tekintetében különösen érzékenyen értékelik a szolgáltatók által kínált garanciákat”, a Bizottság egyetlen olyan piaci körülményt sem említ, amely igazolhatná a fenti 98. pontban összefoglalt feltevések megalapozottságát.

100    Noha a megtámadott határozat a (221)–(236) preambulumbekezdésében valóban tartalmaz a legnagyobb gondosságért járó biztosítékkal, vagy a teljesítési biztosítékkal kapcsolatos fejtegetéseket, meg kell állapítani, hogy azok kizárólag a feltételezett előny összegének számszerűsítésére irányultak, amint az kitűnik a megtámadott határozat (204) és azt követő preambulumbekezdéseiben szereplő, az IFPEN és a beszállítói közötti viszonyban feltételezett előny számszerűsítésére vonatkozó érvelésre való visszautalásból. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az ellenkérelmében jelezte, hogy a legnagyobb gondosságért járó biztosítékot és a teljesítési biztosítékot nem lehet azonos módon kezelni az IFPEN számára biztosított azon korlátlan állami kezességvállalással, amely sokkal szélesebb területet fed le, mint e két biztosíték, és hogy a megtámadott határozatból egyértelműen kitűnik, hogy az e típusú biztosítékokat az összehasonlítás eszközeként használta annak érdekében, hogy az IFPEN részére az állami kezességvállalás révén ügyfeleivel fennálló kapcsolataiban biztosított előny értékének a lehető legjobb becslését érje el. A Bizottság ily módon pontosítja, hogy a megtámadott határozat (236) preambulumbekezdésében érvelése e részét a már megszerzett előny lehetséges számszerűsítésére, nem pedig az intézkedés azon képességére alapította, hogy előnyt biztosítson.

101    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság hipotetikus érvelést alkalmazott. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem igazolhatja ezt az érvelést a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) az előny fennállása kapcsán a Bíróság által felállított vélelemre hivatkozva.

102    Rá kell ugyanis mutatni arra, hogy a Bizottság határozata nem tartalmazza a szóban forgó piac gazdasági és jogi hátterének a fenti 83. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett előzetes vizsgálatát, amely lehetővé tenné az IFPEN ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban az EPIC, valamint a bankok és pénzintézetek közötti kapcsolatokban fennállóhoz hasonló előnyre vonatkozó feltevés hihetőségének elismerését, amit egyébként a Bizottság, amint arra a Törvényszék a fenti 90. pontban emlékeztetett, a tárgyaláson kifejezetten elismert.

103    Ebből következik, hogy az IFPEN által az EPIC jogállása révén az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban a hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalásból származóan élvezett előny meghatározását illetően a Bizottság megsértette azon kötelezettségét, hogy a fenti 75. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően bizonyítsa ezen előny fennállását. A Bizottság tehát tévesen állapította meg a megtámadott határozat (236) preambulumbekezdésében, hogy a szóban forgó kezességvállalásnak köszönhetően gazdasági tevékenységeinek gyakorlása során az IFPEN tényleges gazdasági előnyhöz jutott, amennyiben mentesült az ügyfelei – köztük, azok kizárólagos tevékenységi területén, leányvállalatai, az Axens és Prosernat – számára az általa elvégzett kutatási tevékenységek tekintetében felkínált teljesítési – vagy legalább a legnagyobb gondosságért járó – biztosíték díjának megfizetése alól.

104    Ebből következően nem kell megvizsgálni azon érveket, amelyekkel a Francia Köztársaság és az IFPEN azt vitatja, hogy a teljesítési vagy a legnagyobb gondosságért járó biztosíték alkalmazása releváns lenne azon előny összegének megbecslése szempontjából, amelyet a szóban forgó kezességvállalás az IFPEN‑nek az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban biztosított.

105    Mindezen fenti megállapításokból következik, hogy az IFPEN által a szóban forgó kezességvállalásból a beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban szerzett előny fennállását illetően a Bizottság nem tett eleget a fenti 75. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott bizonyítási tehernek.

 Az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyről

106    A T‑157/12. sz. ügyben benyújtott keresetében az IFPEN azt állította, hogy semmilyen előnyre nem tett szert az állami kezességvállalásból a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolatait illetően, amit maga a Bizottság is elismert a megtámadott határozat (199) preambulumbekezdésében. Következésképpen arra hivatkozott, hogy e kérdést nem szükséges vizsgálni.

107    A T‑479/11. sz. ügyben a Francia Köztársaság arra is rámutatott, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (199) preambulumbekezdésében elismerte, hogy a jogállásának megváltozása és 2010 közötti időszakban az IFPEN az EPIC jogállásából nem tett szert tényleges gazdasági előnyre a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban.

108    Ezenkívül a Francia Köztársaság előadta, hogy a Bizottság megtámadott határozat (200) preambulumbekezdésében szereplő, általa egyébként vitatott azon állítása, amely szerint a jövőben tényleges gazdasági előny jelentkezhet az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban, egyáltalán nem bizonyított.

109    A Francia Köztársaság e tekintetben vitatta a Bizottság ellenkérelmében tett azon állítását, amely szerint a francia hatóságoknak kellett volna bizonyítaniuk, hogy 2011. január 1‑jétől az IFPEN hitelfeltételei továbbra is összehasonlíthatók azokkal, amelyekben a jogállásának megváltozása előtt részesült. A Francia Köztársaság azt állította, hogy ilyen bizonyítékot a gazdasági helyzet előre nem látható jellege miatt lehetetlen nyújtani. A Francia Köztársaság hangsúlyozta, hogy a Bizottság maga is elismerte, hogy nem tudja előre jelezni a piaci szereplők jövőbeni magatartását.

110    A 2015. október 8‑i tárgyaláson a Francia Köztársaság a loi 2010/1645, du 28 décembre 2010, de programmation des finances publiques pour les années 2011 à 2014 (a 2011 és 2014 közötti évekre vonatkozó államháztartási programozásról szóló, 2010. december 28‑i 2010/1645. sz. törvény, JORF, 2010. december 29., 22868. o.) 12. cikkére hivatkozott, amelynek értelmében „[a] rájuk alkalmazandó jogszabályok ellentétes rendelkezéseitől függetlenül a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25‑i 2223/96/EK tanácsi rendelet értelmében vett központi közigazgatási szervek kategóriájába tartozó francia szervezetek az állam, a Caisse d’amortissement de la dette sociale [a társadalombiztosítás adósságainak törlesztését szolgáló alap], a Caisse de la dette publique [államadósság‑kezelő alap]és a Société de prises de participation de l’État [állami tulajdonkezelő társaság] kivételével nem vehetnek fel tizenkét hónapot meghaladó lejáratú hitelt hitelintézettől, valamint nem bocsáthatnak ki ennél hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt”, továbbá „[a] gazdaságért felelős miniszter és a költségvetésért felelős miniszter együttes rendeletben határozza meg azon szervezetek listáját, amelyek e tilalom hatálya alá tartoznak”. A Francia Köztársaság szerint e rendelkezésből az következik, hogy az IFPEN nem köthet hitelintézettel tizenkét hónapnál hosszabb lejáratú hitelszerződést, ami mindenféleképpen kizárta, hogy a jövőben előny keletkezzen az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban. A Bizottság ezen érv elfogadhatatlanságára hivatkozik, azt állítja, hogy a francia hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás során nem hivatkoztak erre a törvényszövegre.

111    A fellebbezés tárgyában hozott ítéletből levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiben a Francia Köztársaság azt állítja, hogy irreleváns az az ítélkezési gyakorlat, amelyre a Bizottság annak érdekében hivatkozik, hogy vitassa a 2010. szeptember 28‑i törvény 12. cikkére alapított érv elfogadhatóságát, tekintettel az említett törvény objektív és nyilvános jellegére. Mindent egybevetve a Francia Köztársaság azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Törvényszék által végzett felülvizsgálatnak ki kell terjednie a felperes által előterjesztett valamennyi releváns adatra, függetlenül attól, hogy azok a megtámadott határozatot megelőzően vagy azt követően keletkeztek, illetve hogy azokat először a közigazgatási eljárás keretében, vagy pedig a Törvényszékhez benyújtott keresetben terjesztették elő. E tekintetben a Francia Köztársaság különösen azt hangsúlyozza, hogy mivel a közigazgatási eljárás során nem vitatták meg sem az előnyre vonatkozó vélelem fennállását, sem pedig e vélelem jövőbeni megdöntésének szükségességét, nem róható fel neki, hogy nem tájékoztatta a Bizottságot a 2010. szeptember 28‑i törvény 12. cikkéről.

112    A Francia Köztársaság ehhez hozzáteszi, hogy a 2010. szeptember 28‑i törvény 12. cikkében előírt tilalmat átvette a loi 2014–1653, du 29 décembre 2014, de programmation des finances publiques pour les années 2014 à 2019 (a 2014–2019 többéves államháztartási tervről szóló, 2014. december 29‑i 2014–1653. sz. törvény, JORF, 2014. december 30., 1. sz. jogszabályszöveg), valamint a loi 2018–32, du 22 janvier 2018, de programmation des finances publiques pour les années 2018 à 2022 (a 2018–2022 többéves államháztartási tervről szóló, 2018. január 23‑i 2018–32. sz. törvény, JORF, 2018. január 23., 1. sz. jogszabályszöveg). A Francia Köztársaság hivatkozik továbbá az arrêté du 4 septembre 2018 fixant la liste des organismes divers d’administration centrale ayant interdiction de contracter auprès d’un établissement de crédit un emprunt dont le terme est supérieur à douze mois ou d’émettre un titre de créance dont le terme excède cette durée‑re (a valamely hitelintézetnél tizenkét hónapnál hosszabb lejáratú hitel felvételének, illetve az ennél hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának tilalma alá eső különböző központi közigazgatási szervezetek listájának meghatározásáról szóló, 2018. szeptember 4‑i rendelet, JORF, 230. sz., 2018. október 5., 22. sz. jogszabályszöveg).

113    A fellebbezés tárgyában hozott ítéletből levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiben az IFPEN azt állítja, hogy a Bizottság maga vetette el a Bíróság által a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) megállapított előnyre vonatkozó vélelem alkalmazását, a jövőre nézve is. Ez kitűnik a megtámadott határozat (200) preambulumbekezdéséből, amelyben a Bizottság az IFPEN javára a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló esetleges előnyre vonatkozó vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott határozatot követő kapcsolatokat illetően a Bizottság „nem tudja előre jelezni sem a piaci szereplők jövőbeni magatartását, sem pedig azt, hogyan változik majd körükben annak megítélése, hogy milyen hatást gyakorol az állami garancia az IFP közintézmény nemfizetése jelentette kockázatra”. Az IFPEN szerint a vélelem alkalmazásának elmaradására vonatkozó e következtetés annál is inkább szükségszerű, mivel a megtámadott határozatban a Bizottság semmilyen egyértelmű következtetést nem vont le az általa élvezett előny fennállását illetően. Ily módon, noha az EUMSZ 107. cikk arra kötelezi a Bizottságot, amely a bizonyítási terhet viseli, hogy az előny meglétét, ne pedig az előny lehetőségét bizonyítsa, a Bizottság pusztán a múltra nézve hivatkozott a megtámadott határozat (199) preambulumbekezdésében egy meg nem valósult lehetséges előnyre, a jövőre nézve pedig e határozat (200) preambulumbekezdésében arra, hogy nem lehet előre jelezni sem a releváns piaci szereplők jövőbeni magatartását.

114    Mindenesetre az IFPEN úgy véli, hogy az előnyre vonatkozó egyszerű vélelmet nemcsak a múltra nézve döntötték meg, amint azt a jogállásának megváltozása óta 2018 novemberéig felvett hitelek költségének elemzése is alátámasztja, hanem a jövőre nézve is.

115    Ez utóbbi tekintetben az IFPEN állítása szerint azt, hogy a jövőben valószínűleg nem fognak neki előnyt nyújtani, a francia hatóságok által a közigazgatási eljárás során a Bizottság elé terjesztett körülmények összessége is megerősíti. Az IFPEN ily módon három konkrét körülményre hivatkozik. Először is, az EPIC‑ké történő átalakulására, amely a 2005. július 13‑i törvény 95‑VI. cikkében foglalt általános folytonosság elvének megfelelően nem gyakorolt hatást pénzügyi helyzetére vagy finanszírozási feltételeire. Másodszor, az IFPEN kiváló pénzügyi igazgatására, amely saját forrásainak folyamatos növekedését eredményezte. Harmadszor, a legalább egyéves lejáratú hitel felvételének hiányára az elmúlt öt évben, illetve az egyetlen jelentéktelen összegű, egy évnél rövidebb lejáratú hitel meglétére, amelyekre a megtámadott határozat (197) és (198) preambulumbekezdésében utalnak.

116    A Francia Köztársaság érveléséhez hasonló érvelésre támaszkodva az IFPEN előadja, hogy az IFPEN számára biztosított jövőbeli előny valószínűtlenségét a 2010. szeptember 28‑i törvény 12. cikke is alátámasztja.

117    Egyébiránt az IFPEN szerint nem lehet azt állítani, hogy a Francia Köztársaságnak és neki számos lehetősége volt arra, hogy tájékoztassa a Bizottságot e jogszabály létezéséről a közigazgatási eljárás során, mivel azt 2010. december 29‑én hirdették ki, vagyis több mint egy hónappal a francia hatóságoknak a közigazgatási eljárás keretében hozzájuk intézett utolsó információkérésre adott válaszát követően, ahogy az sem állítható, hogy e jogszabályt azért nem nyújtották be a közigazgatási eljárás során, mert azt peres eljárás keretében fel akarták használni.

118    Végül az IFPEN arra hivatkozik, hogy a Bizottság azon érvét, amely szerint a 2010. december 28‑i törvény 12. cikke – bár strukturálisan csökkenti a hitelfelvételi lehetőségeit – nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy magas összegű hitel egy éven keresztül előnyt biztosítson számára, a három pénzintézet által szolgáltatott adatok cáfolják.

119    A Bizottság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiben arra hivatkozik, hogy a Bíróság megerősítette, hogy nem köteles bizonyítani a kezességvállalás által az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban kifejtett tényleges hatásokat, mivel fennáll azon egyszerű vélelem, amely szerint e kezességvállalás előnyt jelent az említett kapcsolatokban. A Bizottság szerint a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből kitűnik, hogy e vélelem megdöntéséhez nem elegendő annak megállapítása, hogy a kezességvállalás a múltban semmilyen tényleges hatást nem gyakorolt az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataira, hanem azt is bizonyítani kell, hogy figyelemmel arra a gazdasági és jogi összefüggésre, amelybe az érintett EPIC jogállásához kapcsolódó kezességvállalás illeszkedik, ez utóbbi minden valószínűség szerint nem részesül a jövőben semmilyen tényleges gazdasági előnyben e kezességvállalás eredményeként.

120    A Bizottság a tárgyaláson vitatta az IFPEN azon érvét, amely szerint a megtámadott határozatban nem alkalmazta az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataival összefüggő előnyre vonatkozó vélelmet.

121    Ezenkívül a Bizottság előadja, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Francia Köztársaság és az IFPEN e vélelem jövőre vonatkozó megdöntésére irányuló érveit mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani, mivel azok a megtámadott határozatnál későbbi, illetve a Francia Köztársaság és az IFPEN által a közigazgatási eljárás során a tudomására nem hozott ténybeli elemeken alapulnak, noha ezen eljárás során az IFPEN tekintetében alkalmazandó nemzeti jogszabályokat illetően számos levélváltásra került sor.

122    Egyebekben a Bizottság vitatja a Francia Köztársaság és az IFPEN azon érvelését – még ha feltételezzük is, hogy az elfogadható –, amely szerint a 2010. december 28‑i törvény 12. cikke alkalmas volt arra, hogy megdöntse az IFPEN és a bankok és pénzintézetek jövőbeli kapcsolataiban fennálló előnyre vonatkozó vélelmet.

123    E tekintetben rá kell mutatni, amint azt a Bíróság is tette a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben, hogy kizárólag azon körülmény, hogy az IFPEN állami kezességvállalásban részesül, lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a Bíróság által a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) kialakított, előnyre vonatkozó vélelemre hivatkozzon, mivel e vélelem azon az elgondoláson alapul, hogy egy EPIC a jogállásához kapcsolódó kezességvállalás révén kedvezőbb pénzügyi feltételekben részesül, illetve részesülhetne, mint amelyek a pénzpiacokon szokásosan elérhetők (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 116. pont).

124    Arra is rá kell mutatni, hogy az IFPEN állításával ellentétben a Bizottság kifejtett a jelen ügyben az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előny fennállására vonatkozó vélelemre alapított érvelést.

125    Így először is, miután a megtámadott határozat (196)–(198) preambulumbekezdésében megvizsgálta a Francia Köztársaság által szolgáltatott adatokat, a Bizottság e határozat (199) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ilyen előny nem következett be az IFPEN jogállásának megváltozásától 2010‑ig terjedő időszakban.

126    Másodszor, a megtámadott határozat (200) preambulumbekezdésében a Bizottság pontosította, hogy az a megállapítás, amely szerint az állami kezességvállalás a vizsgált időszakban nem biztosított előnyt az IFPEN számára a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban, csak a múltra érvényes, mivel „nem tudja előre jelezni sem a piaci szereplők jövőbeni magatartását, sem pedig azt, hogyan változik majd körükben annak megítélése, hogy milyen hatást gyakorol az állami garancia az [IFPEN] nemfizetése jelentette kockázatra”.

127    Még mindig a megtámadott határozat (200) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy „a francia hatóságok által a jövőben a Bizottsághoz benyújtandó éves jelentésekkel összefüggésben [e] hatóságoknak információkkal kell szolgálniuk az [IFPEN] tartozásainak összegéről és kondícióiról, és bizonyítékokkal kell alátámasztaniuk, hogy e kölcsönök megfelelnek a piaci feltételeknek, vagy – a [megtámadott határozatban] ismertetettnek megfelelő módszert alkalmazva – bele kell foglalniuk a megfelelő bruttó támogatástartalom összegét a garanciahatás legnagyobb becsült összegébe”.

128    Így a megtámadott határozat (200) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság hallgatólagosan, de szükségszerűen vélelmezte az előny fennállását az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban, amikor úgy ítélte meg, hogy nem zárhatja ki ezt az előnyt a jövőre nézve, és következésképpen előírta a francia hatóságok számára azt a kötelezettséget, hogy bizonyítsák, hogy ez az előny nem áll fenn, ha pedig mégis fennállna, a kezességvállalás megengedett maximális hatásainak határain belül maradna.

129    Emlékeztetni kell arra, amint azt a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben kifejtette, hogy az ilyen vélelem csak akkor dönthető meg, ha bizonyítást nyer, hogy az érintett EPIC jogállásához kapcsolódó kezességvállalás gazdasági és jogi összefüggéseire tekintettel ezen intézmény e kezességvállalásból eredően a múltban nem szerzett, és minden valószínűség szerint a jövőben sem szerez semmilyen tényleges gazdasági előnyt (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 117. pontja).

130    A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság maga állapította meg a megtámadott határozat (199) preambulumbekezdésében, hogy az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előny nem következett be az IFPEN EPIC‑ké történt átalakulásától 2010‑ig terjedő időszakban, és ennélfogva elismerte, hogy az előnyre vonatkozó vélelmet a múltra nézve megdöntötték.

131    Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Francia Köztársaság és az IFPEN által előadott érvek alkalmasak‑e a Bíróság által a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben megállapított és a fenti 129. pontban felidézett feltételek mellett a jövőre nézve az előnyre vonatkozó vélelem megdöntésére.

132    Ezzel összefüggésben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (lásd: 2017. november 23‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, C‑472/15 P, nem tették közzé, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

133    Következésképpen mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani az IFPEN azon érveit, amelyek a bankok által 2011 és 2018 között a számára biztosított finanszírozási feltételek elemzésén, valamint az IFPEN által bankoknál annak bizonyítása érdekében tett lépéseken alapulnak, hogy 2016‑ban piaci feltételek mellett biztosítottak számára rövid lejáratú hitelkeretet, mivel ezen érvek a megtámadott határozat meghozatalát követő információkon alapultak. Ugyanez vonatkozik a Francia Köztársaság azon érvére, amely szerint a 2010. december 28‑i törvény 12. cikke által bevezetett azon tilalmat, amely szerint egyes közjogi szervezetek nem vehetnek fel hitelintézettől tizenkét hónapnál hosszabb lejáratú hitelt, következetesen átvették a megtámadott határozatot követő államháztartási tervekről szóló törvényekben.

134    A Francia Köztársaság 2010. december 28‑i törvény 12. cikkére alapított érvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság köteles a kifogásolt intézkedések vizsgálatára irányuló eljárást alaposan és pártatlanul lefolytatni abból a célból, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére (lásd: 2018. december 13‑i Ryanair és Airport Marketing Services kontra Bizottság ítélet, T‑53/16, EU:T:2018:943, 223. és 224. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

135    E tekintetben ugyanakkor emlékeztetni kell arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy nem vett figyelembe olyan esetleges ténybeli vagy jogi elemeket, amelyeket közölni lehetett volna vele a közigazgatási eljárás során, de nem adták elő azokat, mivel a Bizottság nem köteles annak hivatalból és feltételezések alapján történő vizsgálatára, hogy milyen tényeket lehetett volna közölni vele (lásd: 2018. december 13‑i Ryanair és Airport Marketing Services kontra Bizottság ítélet, T‑53/16, EU:T:2018:943, 223. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

136    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felek között nem vitatott, hogy a Francia Köztársaság és az IFPEN a hivatalos vizsgálati eljárás során nem hozta a Bizottság tudomására e jogszabályszöveget, és hogy az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor tudomással bírt volna a szóban forgó jogszabályról.

137    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság 2010. december 28‑i törvény 12. cikkére alapított érvét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

138    E megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a Francia Köztársaság által előterjesztett érvek.

139    Így először is meg kell állapítani, hogy a 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítéletből (C‑603/13 P, EU:C:2016:38) eredő, a Francia Köztársaság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem releváns.

140    A Bíróság ugyanis a 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet (C‑603/13 P, EU:C:2016:38) 72. pontjában vitathatatlanul kimondta, hogy az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálat a Bizottság által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott határozatok valamennyi elemére kiterjed, amelyeket a Törvényszék mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálatnak vet alá a felperesek által felhozott jogalapok fényében és az általuk bemutatott bizonyítékok összességére tekintettel, függetlenül attól, hogy azok a határozat meghozatala előtt vagy után keletkeztek, hogy azokra már korábban, a közigazgatási eljárásban hivatkoztak vagy először a Törvényszékhez benyújtott keresetben mutatták be őket, amennyiben e bizonyítékok relevánsak a Bizottság határozatának jogszerűségi vizsgálatához (2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet, C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 72. pont).

141    Ugyanakkor magából a 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet (C‑603/13 P, EU:C:2016:38) 72. pontjának fent ismertetett szövegéből is kitűnik, hogy ezen ítélkezési gyakorlat az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alapján hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára, nem pedig az EUMSZ 107. cikk alapján hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára vonatkozik.

142    Másodszor, a Francia Köztársaság nem állíthatja, hogy meg kellene engedni számára, hogy a Törvényszék előtt a 2010. január 28‑i törvény 12. cikkének szövegére hivatkozzon az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyére vonatkozó vélelem megdöntése érdekében, kizárólag azzal az indokkal, hogy arra a hivatalos vizsgálati eljárás szakaszában nem hivatkozhatott, mivel annak során az említett vélelem semmilyen megtárgyalására nem került sor.

143    Meg kell ugyanis állapítani, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság jelezte, hogy a francia hatóságok által szolgáltatott magyarázatok ellenére, figyelemmel az IFPEN EPIC jogállása folytán nyújtott állami kezességvállalás jellemzőire, nem zárhatja ki azt a tényt, hogy az IFPEN gazdasági előnyben részesül, amiatt, hogy végső soron az állam fellépésére kerülhet sor. A Bizottság azt is pontosította, hogy ez az előny abból ered, hogy a korlátlan állami kezességvállalás fennállása miatt a hitelezők kedvezőbben értékelik a hitelek visszafizetésének kockázatát, továbbá hogy az említett előny jobb hitelfeltételekhez vezethet. Ebből következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárásban részt vevő Francia Köztársaságnak kellett olyan információkat szolgáltatnia, amelyek álláspontja szerint alkalmasak az említett eljárás megindításáról szóló határozatban az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló gazdasági előnyre vonatkozó bizottsági értékelés megkérdőjelezésére, beleértve adott esetben a 2010. december 28‑i törvény 12. cikkének szövegét is.

144    Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a Francia Köztársaság hivatkozhat a 2010. december 28‑i törvény 12. cikkének szövegére a jelen eljárás keretében, meg kell állapítani, hogy az önmagában nem volt alkalmas arra, hogy megdöntse az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyre vonatkozó vélelmet a megtámadott határozat Bizottság általi meghozatalának időpontjában.

145    A 2010. december 28‑i törvény 12. cikkének (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezett, hogy „[a] rájuk alkalmazandó jogszabályok ellentétes rendelkezéseitől függetlenül a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25‑i 2223/96/EK tanácsi rendelet értelmében vett központi közigazgatási szervek kategóriájába tartozó francia szervezetek az állam, a Caisse d’amortissement de la dette sociale [a társadalombiztosítás adósságainak törlesztését szolgáló alap], a Caisse de la dette publique [államadósság‑kezelő alap] és a Société de prises de participation de l’État [állami tulajdonkezelő társaság] kivételével nem vehetnek fel tizenkét hónapot meghaladó lejáratú hitelt hitelintézettől, valamint nem bocsáthatnak ki ennél hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt”, továbbá „[a] gazdaságért felelős miniszter és a költségvetésért felelős miniszter együttes rendeletben határozza meg azon szervezetek listáját, amelyek e tilalom hatálya alá tartoznak”.

146    Ily módon meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a Francia Köztársaság a tárgyaláson állított, a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25‑i 2223/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 310., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 2. kötet, 3. o.) értelmében vett központi közigazgatási szervek kategóriájára való puszta utalás alapján nem lehet arra következtetni, hogy e rendelkezés alkalmazandó volt az IFPEN‑re, mivel maga az említett rendelkezés írta elő, hogy azon szervek listáját, amelyekre alkalmazni kell, miniszteri rendelet állapítja meg.

147    Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszék által feltett kérdésre válaszolva a Francia Köztársaság pontosította, hogy az IFPEN szerepel a központi közigazgatási szervek kategóriájába tartozó francia szervezetek 2010. december 28‑i törvény 12. cikkében hivatkozott listáján, amelyek az arrêté du 28 septembre 2011 fixant la liste desdits organismes ayant interdiction de contracter auprès d’un établissement de crédit un emprunt dont le terme est supérieur à douze mois ou d’émettre un titre de créance dont le terme excède cette durée (a valamely hitelintézetnél tizenkét hónapnál hosszabb lejáratú hitel felvételének, illetve az ennél hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának tilalma alá eső különböző központi közigazgatási szervezetek listájának meghatározásáról szóló, 2011. szeptember 28‑i rendelet, JORF, 232. sz., 2011. október 6., 16907. o.) mellékletében szerepel.

148    Ami az IFPEN azon érvét illeti, amely szerint a közigazgatási eljárás során a francia hatóságok által a Bizottság elé terjesztett és a fenti 115. pontban felidézett összefüggéssel kapcsolatos elemek elegendőek lettek volna az IFPEN és a bankok és pénzintézetek közötti jövőbeli kapcsolatokban fennálló előnyre vonatkozó vélelem megdöntéséhez, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy ezek az információk, amelyek a múltra vonatkoznak, nem voltak elegendőek ahhoz, hogy kizárják az előny jövőbeni fennállását, mivel az IFPEN létesítő okirata tartalmazott egy olyan rendelkezést, amely lehetővé tette az utóbbi számára, hogy az időtartamra és az összegre vonatkozó korlátozások nélkül vegyen fel hitelt.

149    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaságnak és az IFPEN‑nek a jövőre nézve nem sikerült megdöntenie az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban fennálló előnyre vonatkozó vélelmet.

150    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság helyesen tekintette úgy, hogy az IFPEN EPIC jogállása folytán nyújtott állami kezességvállalás gazdasági előnyt biztosít az IFPEN számára.

151    Ennélfogva, a fenti 105. pontban tett azon megállapítás ellenére, amely szerint a Bizottság nem tett eleget az IFPEN által a beszállítóihoz és az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban a hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalásból elérhető előny fennállásával kapcsolatos bizonyítási tehernek, mint megalapozatlanokat el kell utasítani az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított, az IFPEN számára biztosított előny fennállására és kiszámítására vonatkozó jogalapokat.

 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított, az előnynek az IFPEN leányvállalataira, az Axensra és Prosernat‑ra történő átruházására vonatkozó jogalapokról

152    Azokat az érveket, amelyek arra vonatkoznak, hogy az IFPEN által az EPIC jogállásából fakadó hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás révén élvezett előnyt átruházták a magánjog hatálya alá tartozó leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra, a T‑157/12. sz. ügyben benyújtott kereset második jogalapjának második részében és a T‑479/11. sz. ügyben benyújtott kereset harmadik jogalapjának második részében terjesztették elő.

153    Az IFPEN és a Francia Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon az IFPEN számára a szóban forgó állami kezességvállalás révén állítólagosan keletkezett gazdasági előnynek a magánjog hatálya alá tartozó leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra történő átruházását.

154    Az IFPEN e tekintetben a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére hivatkozik. Előadja továbbá, hogy mivel a Bizottság minden egyes határozatában köteles megvizsgálni az ügy konkrét tényállását, az az eljárás, amelynek keretében a megtámadott határozatban kifejtett érvelést az N 531/2005. sz. állami támogatásról szóló, 2005. december 21‑i C (2005) 5412 végleges bizottsági határozatban (Franciaország – A Banque postale létrehozásához és működéséhez kapcsolódó intézkedések) (a továbbiakban: Banque postale határozat) alkalmazott érvelés analógiájára alapítja, alkalmatlan és megalapozatlan. E tekintetben rámutat, hogy e határozat figyelembe vette a La Poste csoport működésének sajátos felépítését, amely eltér az IFPEN‑csoportétól, és hogy az IFPEN és leányvállalatai tevékenységeinek tudományos jellege egyáltalán nem hasonlítható össze a postai tevékenységekkel. Ezenkívül az IFPEN arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat (246) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy mivel a Bizottság a könyvelésében nem találta nyomát az előny átruházásának, ezen átruházás bizonyítását kizárólag arra a vélelemre alapította, amely szerint az előnyt akként ruházták át, hogy az IFPEN által a leányvállalatok javára nyújtott szolgáltatások állami kezességvállalással történő biztosításához kapcsolódó költségeket nem számították fel a leányvállalatokkal szemben.

155    A Francia Köztársaság egyrészt azt állítja, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a Banque postale határozatot, másrészt pedig, hogy figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az IFPEN által nyújtott szolgáltatások és kutatási szolgáltatások az IFPEN által viselt, haszonkulccsal növelt költségek alapján kerültek kiszámlázásra, tehát az IFPEN és a leányvállalatai közötti kereskedelmi kapcsolatok rendes piaci feltételek mellett jöttek létre. A Francia Köztársaság arra is hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és ténybelileg tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az általa a 2009/157/EK határozatban követett érvelés átültethető az IFPEN és a leányvállalatai közötti kapcsolatok egészére, miközben a Bizottságnak kizárólag az IFPEN, valamint leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között létrejött kizárólagos megállapodások keretében létrejött kapcsolatokra kellett volna szorítkoznia.

156    Egyébiránt a Francia Köztársaság úgy érvel, hogy a Bizottság állításával ellentétben a megtámadott határozat rendelkező részéből kitűnik, hogy az előny leányvállalatokra történő átruházásának kérdése elválaszthatatlan az említett határozat többi részétől.

157    A Bizottság azt állítja, hogy az előny átruházásának kérdése másodlagos az IFPEN számára az EPIC jogállásból eredő állami támogatás fennállásának bizonyítása szempontjából, és az csak a megtámadott határozat részleges, vagyis a támogatás leányvállalatokra történő átruházására vonatkozó részét érintő megsemmisítésére irányulhat. A Bizottság szerint az előny IFPEN leányvállalataira történő esetleges átruházásának kérdése elválasztható az IFPEN javára szóló előny fennállásának előzetes kérdésétől.

158    A Bizottság ezenkívül vitatja a Francia Köztársaság és az IFPEN érvelését, és a jelen jogalapok elutasítását kéri.

159    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 1. cikkének (4) bekezdése az IFPEN által az Axensszal és a Prosernat‑val kötött kizárólagos szerződésekben meghatározott területeken végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységek állami kezességvállalással történő biztosítására vonatkozik.

160    Rá kell mutatni arra, hogy – amint az a megtámadott határozat (249) és (250) preambulumbekezdéséből kitűnik – az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén az IFPEN‑nek nyújtott állami kezességvállalásból eredő gazdasági előny szelektív előny, amennyiben lehetővé teszi a leányvállalatok számára, hogy a versenytársaiknál kedvezőbb feltételek mellett férjenek hozzá az IFPEN technológiájához, valamint humán és tárgyi erőforrásaihoz.

161    Ebből következik, hogy ahhoz, hogy a megtámadott határozat 1. cikkének (4) bekezdésében említett intézkedést az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak lehessen minősíteni, annak bizonyítása szükséges, hogy az IFPEN számára keletkezett előnyt átruházták a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra.

162    Arra is emlékeztetni kell, hogy a megtámadott határozat 1. cikkének (5) bekezdése az IFPEN által a harmadik személyek és leányvállalatai megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatások állami kezességvállalással történő biztosítására vonatkozik.

163    Meg kell állapítani, hogy ezen intézkedés állami támogatásnak minősítése fogalmilag nem jelenti annak bizonyítását, hogy az IFPEN által a harmadik személyek, valamint a kizárólagos szerződésekben meghatározott területeken kívül a leányvállalatai megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások vonatkozásában az IFPEN számára keletkezett előnyt átruházták a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra.

164    Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy annak bizonyítása, hogy az IFPEN számára keletkezett előnyt átruházták a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra, meghatározó abból a szempontból, hogy állami támogatásnak minősítsék azt, hogy az IFPEN által az említett leányvállalatok megbízásából az utóbbiakkal kötött kizárólagos szerződésekben meghatározott területeken nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatásokat és egyéb szolgáltatásokat állami kezességvállalással biztosítják. Ez utóbbi esetben ugyanis az IFPEN leányvállalatai, az Axens és a Prosernat a támogatás kedvezményezettjei, mivel a kizárólagossági megállapodások miatt az említett szolgáltatásokat az IFPEN csak az ő megbízásukból végezheti.

165    Ebből következik, hogy – amint arra lényegében a Bizottság hivatkozik – az előny átruházása bizonyításának hiányára alapított jogalapot mint hatástalant el kell utasítani annyiban, amennyiben az a megtámadott határozat 1. cikkének (5) bekezdésében hivatkozott intézkedés állami támogatáskénti minősítésének vitatására irányul, mivel az az IFPEN által a harmadik személyek és a kizárólagossági megállapodásokban meghatározott területeken kívül a leányvállalatai megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatások állami kezességvállalással történő biztosítására vonatkozik.

166    A Francia Köztársaság és az IFPEN által felhozott kifogásokat a fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni.

167    Először is, ami az IFPEN azon kifogását illeti, amely szerint a Bizottság tévesen alapította az IFPEN számára keletkezett előnynek a leányvállalataira, az Axensra és Prosernat‑ra történő átruházásával kapcsolatos bizonyítást a Banque postale határozatban alkalmazott érveléssel való alkalmatlan analógiára, és ennélfogva megsértette az indokolási kötelezettségét, meg kell állapítani, hogy az téves előfeltevésen alapul.

168    Ily módon a megtámadott határozat (240) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy „tekintettel arra, hogy a francia jogban nem létezik a vállalatcsoportokon belül a részvényesnek a leányvállalatai cselekményeiért történő általános felelősségvállalása, nem tekinthető úgy, hogy az IFPEN közintézmény és következésképpen a francia állam felelőssé tehető a harmadik személyek által az Axens és a Prosernat gazdasági tevékenységeire vonatkozóan támasztott követelések visszafizetéséért, többek között abban az esetben, ha utóbbiak ellen bírósági felszámolást indítanak”.

169    A Bizottság ily módon kizárta azon előny közvetlen átruházásának lehetőségét az Axensra és a Prosernat‑ra, amelyet az IFPEN a hitelezőihez fűződő kapcsolataiban állítólag élvezett.

170    A Bizottság ugyanakkor a megtámadott határozat (241)–(247) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy közvetett módon ruházták át a szóban forgó előnyt az Axensra és a Prosernat‑ra, az alábbi érvelést követve:

„(241)      Meg kell azonban jegyezni, hogy [a Banque postale] határozatban a Bizottság, jóllehet […] úgy ítélte meg, hogy részvénytársaságként a La Banque postale továbbra is a bírósági szanálásra és felszámolásra vonatkozó általános jog hatálya alá tartozik, és mint ilyen, saját jogon nem részesül korlátlan állami garanciában, mégis kitért arra a lehetőségre, hogy az egyedüli részvényese javára nyújtott állami garancia hatásai a leányvállalatra is kiterjedhetnek.

(242)      Pontosabban, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalatcsoport működési struktúrájából következően a részvényes (La Poste) és a leányvállalat (La Banque postale) között átjárhatóság van, amelyet azon tények együttes hatása indokol, hogy i. a leányvállalat az anyavállalat által a rendelkezésére bocsátott humán‑ és tárgyi erőforrásokat használja, és hogy ii. ezekért az anyavállalat által viselt költségek függvényében díjazást fizet, tehát a La Poste költségeinek csökkenését eredményező gazdasági előny esetén a La Banque postale által az anyavállalatnak fizetett díjazás ennek megfelelően csökkenne, ami azt jelenti, hogy ez a gazdasági előny (legalább részben) a leányvállalatra is átruházódik.

(243)      Hasonlóképpen, a C 51/05. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyos átjárhatóság figyelhető meg többek között az IFP közintézmény által az Axens és a Prosernat részére az azok kizárólagos tevékenységi területén nyújtott szolgáltatások díjazása tekintetében, aminek következtében tehát a csoporton belüli kereskedelmi viszonyok nem a piaci logikát követik, hanem épp ellenkezőleg, lehetővé teszik a leányvállalat gazdasági tevékenységeinek kereszttámogatását az anyavállalat rendelkezésére bocsátott állami forrásokból […]

(244)      Az említett La Banque postale ügyben a Bizottság úgy vélte, hogy a francia hatóságoknak kötelezettséget kell vállalniuk egy olyan mechanizmus életbe léptetésére, amely a leányvállalat szintjén közömbösíti az anyavállalaton belül esetlegesen jelentkező előnyöket […]

(245)      A szóban forgó esetben a francia hatóságok az IFP közintézmény leányvállalataira (Axens, Beicip‑Franlab, Prosernat) vonatkozó hitelfeltételek tekintetében vállalták, hogy a finanszírozási szerződésben (valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) valamennyi művelet tekintetében feltüntetik a következő szöveget: »a francia joggal (elsősorban a valamennyi garanciára vonatkozó kifejezett jogszabályi engedélyezés szükségességével) összhangban az állam erre a finanszírozási műveletre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon«.”

(246)      Ami az anyavállalatuk által rendelkezésükre bocsátott humán‑ és tárgyi erőforrások leányvállalatok általi használatát illeti, és amint azt a Bizottság a C 51/05. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban megjegyezte, »[a]mennyiben a gazdasági tevékenységek támogatottak, az az érintett leányvállalatok által az anyavállalat felé kifizetett díjazás szintjéből következik, és tükröződnie kell az IFP elszámolásaiban«. […] Márpedig, az IFP közintézmény elszámolásainak vizsgálata során a Bizottság a C 51/05. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a 2006. évre, illetve a francia hatóságok az általuk benyújtott éves jelentésekben az ezt követő évekre vonatkozóan egyedül azokat a költségtételeket nem vették figyelembe, amelyek az IFP közintézmény által a leányvállalatai részére nyújtott szolgáltatásoknak a korlátlan garanciával történő biztosításához kapcsolódnak. Az államnak nem fizették meg a teljesítési biztosítéknak vagy legalább a legnagyobb gondosságért járó biztosítéknak megfelelő díjat, és azt a leányvállalatoknak nyújtott szolgáltatásokban sem számíthatták fel.

(247)      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a közintézményen belül a jogállásából fakadó garancia által biztosított gazdasági előny annak magánjogi leányvállalataira, az Axensra és Prosernat‑ra is kiterjedt.”

171    Egyébiránt a megtámadott határozat (269) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy „[a]z [IFPEN] szerződéses kutatási tevékenységeinek díjszabását azok összes önköltsége alapján határozzák meg, amelyre az ügyféllel folytatott […] egyeztetés eredményétől függően különböző mértékű haszonkulcsot alkalmaznak”, és hogy „[m]indezek nyomán úgy tűnik, hogy az egyetlen olyan költségtétel, amelyet az [IFPEN] figyelmen kívül hagyott, pontosan az [IFPEN] teljesítéséért (vagy legnagyobb gondosságáért) járó biztosíték fedezeti díjának felel meg”.

172    A fent hivatkozott preambulumbekezdésekből kitűnik, hogy az IFPEN számára keletkezett előnynek a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra történő átruházására vonatkozó bizonyítás azon a megállapításon alapul, hogy az IFPEN által az említett leányvállalatoknak nyújtott szolgáltatásokat alulárazták, ami egyrészt a 2009/157 határozatból következik, amelyben a Bizottság megállapította, hogy bizonyos átjárhatóság áll fenn, többek között az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén, amely a 2006. év vonatkozásában kereszttámogatást tesz lehetővé, másrészt pedig abból, hogy a francia hatóságok által annak bizonyítása érdekében a 2007–2009. évekre benyújtott éves jelentések, hogy az IFPEN által leányvállalatai megbízásából nyújtott szolgáltatások díjazása megfelelt a piaci áraknak, nem vették figyelembe azt, hogy az IFPEN nem számlázta ki leányvállalatai mint ügyfelek felé azt, hogy az említett szolgáltatásokat a számára EPIC jogállása miatt nyújtott állami kezességvállalással biztosítják.

173    Ebből következik, hogy az IFPEN állításával ellentétben a Bizottság az IFPEN számára keletkezett előnynek a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra történő átruházását nem a Banque postale határozatban alkalmazott érvelés puszta analógiájára alapította, hanem figyelembe vette az IFPEN‑csoporton belüli kapcsolatokra jellemző sajátos körülményeket.

174    Ezen az alapon mint hatástalant el kell utasítani a Francia Köztársaság azon kifogását is, amely szerint a Bizottság tévesen értelmezte a Banque postale határozatot.

175    Másodszor, tekintettel a fenti 172. pontban szereplő, arra az érvelésre vonatkozó megállapításra, amelyre a Bizottság annak bizonyítása érdekében támaszkodott, hogy az IFPEN számára keletkezett előnyt átruházták a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra, megalapozatlanként szintén el kell utasítani az IFPEN azon érvét, amely szerint a Bizottság az említett bizonyítást kizárólag arra a vélelemre alapította, hogy az előnyt az IFPEN által a leányvállalatok megbízásából nyújtott szolgáltatások állami kezességvállalással történő biztosításához kapcsolódó költségek leányvállalatok felé történő fel nem számítása révén ruházták át.

176    Harmadszor, ami a Francia Köztársaság azon érvét illeti, amely szerint a szerződéses kutatási szolgáltatások és az IFPEN által az Axens és a Prosernat leányvállalatok kizárólagos tevékenységi területén e leányvállalatok megbízásából nyújtott szolgáltatások területén az IFPEN számára keletkezett előny említett leányvállalataira történő átruházásának bizonyítása érdekében a Bizottság lényegében nem támaszkodhatott a 2009/157 határozatra, meg kell állapítani, hogy mivel ez az érv nem az előny átruházására vonatkozik a kizárólagossági megállapodások hatálya alá tartozó területeken, azt a fenti 165. pontban kifejtett okból el kell utasítani mint hatástalant.

177    Negyedszer, a Francia Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy az IFPEN az egyéb szolgáltatásokat és a szerződéses kutatási szolgáltatásokat piaci feltételek mellett számlázza ki a leányvállalatainak.

178    E tekintetben egyrészt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság figyelembe vette e körülményt az Axens és a Prosernat leányvállalatok kizárólagos tevékenységi területén kívül az IFPEN számára keletkezett előny említett leányvállalataira történő átruházására vonatkozó bizonyítás kapcsán. Ily módon, amint azt a Bizottság az ellenkérelmében megjegyzi, a megtámadott határozat (269) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy bár az IFPEN árai meghatározásának a francia hatóságok által nyújtott ismertetése azt bizonyítja, hogy a leányvállalataival fennálló kizárólagos kapcsolatai területén kívül az IFPEN szerződéses kutatási szolgáltatásaira vonatkozó díjszabást azok összes önköltsége alapján állapították meg, amelyre haszonkulcsot alkalmaztak, ez az ismertetés nem tett említést az állam részére korlátlan kezességvállalásáért fizetett kockázati díjról.

179    Másrészt, amint azt a Bizottság szintén kifejti, a megtámadott határozat (246) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság az Axens és a Prosernat leányvállalatok kizárólagos tevékenységi területén az IFPEN számára keletkezett előny említett leányvállalataira történő átruházására vonatkozó bizonyítását illetően a 2009/157 határozatra támaszkodott, amelynek (146) és (147) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy az Axens és a Prosernat által az IFPEN részére kizárólagos tevékenységi területükön fizetett díjak alacsonyabbak voltak önköltségüknél, és az állami támogatás átruházását valósították meg. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság nem vitatta a 2009/157 határozatot, és nem vonta kétségbe e határozatnak az Axens és a Prosernat által az IFPEN részére a kizárólagos tevékenységi területükön nyújtott szolgáltatásokért fizetett díjakat érintő megállapításait a jelen eljárás keretében sem.

180    Ennélfogva mint megalapozatlant el kell utasítani a Francia Köztársaság arra alapított kifogását, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy az IFPEN piaci áron számlázta ki a szolgáltatásnyújtásokat és a szerződéses kutatási szolgáltatásokat a leányvállalatainak.

181    A fenti megfontolásokra tekintettel az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított, az IFPEN számára keletkezett előnynek a leányvállalataira, az Axensra és a Prosernat‑ra történő átruházására vonatkozó jogalapokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított, az állami források átruházásának fennállására vonatkozó jogalapról

182    A T‑157/12. sz. ügyben benyújtott kereset második jogalapjának harmadik részében kifejtett érvvel az IFPEN a teljesség kedvéért azt állítja, hogy nem áll fenn elegendő összefüggés az általa élvezett előny és a korlátlan kezességvállalásból származó állami források átruházása között. Akár a beszállítóival, akár az ügyfeleivel fennálló kapcsolatról van szó, egyrészt az állítólagos árcsökkenés vagy a teljesítési biztosíték állítólagos igénybevétele, másrészt pedig az állami források átruházása közötti kapcsolat objektíve mesterséges és teljes mértékben hipotetikus konstrukciókra épül, amelyek semmilyen objektív adaton nem alapulnak.

183    E tekintetben rá kell mutatni, hogy bár az IFPEN keresetének az előny fennállására vonatkozó részében adja elő érveit, azok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállásának egy másik feltételére, nevezetesen az állami források terhére történő kötelezettségvállalásra utalnak.

184    Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy ezek az érvek csak az IFPEN beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolataira vonatkoznak.

185    Ebből következik, hogy mivel a Törvényszék a fenti 105. pontban megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az IFPEN javára nyújtott hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás kizárólagos előnyt biztosított vagy biztosíthatott volna az IFPEN számára a beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban, a jelen jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

186    Az IFPEN a T‑157/12. sz. ügyben benyújtott keresetének ötödik jogalapjában adja elő az arányosság elvének megsértésére vonatkozó érveket.

187    Ezeket az érveket két részben adja elő. Az első részben az IFPEN lényegében arra hivatkozik, hogy mivel a Bizottságnak nem sikerült objektív bizonyítékot szolgáltatnia az EPIC‑ek javára nyújtott hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás fennállására vonatkozóan, és ennélfogva az érvelését egy sor ellenőrizetlen feltevésre alapította, aránytalan az a követelmény, hogy az EPIC létrehozása kapcsán következetesen előzetes bejelentési kötelezettséget kell előírni, ebből következően pedig összeegyeztethetőség címén egy sor közigazgatási jelentést kell megkövetelni. Az arányosság elvének megsértése annál is inkább nyilvánvaló, mivel egyrészt az EPIC‑ekre alkalmazandó elvek korábbiak, mint a Római Szerződés, továbbá a francia kormány szilárd jogi érvet hozott fel a Bizottság álláspontja téves jellegének bizonyítására, másrészt pedig a francia kormány az 1980. július 16‑i törvény végrehajtási rendelete módosításának felajánlásával megfelelő eszközt kínált az EPIC‑ek javára nyújtott kezességvállalás fennállásával kapcsolatban a Bizottság által táplált kétségek eloszlatására.

188    A második részben az IFPEN arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat a francia hatóságok számára, következésképpen az ő számára is bizonyos számú olyan kötelezettség tiszteletben tartását írja elő, amelyek nyilvánvalóan aránytalanok mind az elérni kívánt célhoz, mind pedig az EPIC jogállás joghatásainak az ő esetében igen korlátozott köréhez képest.

189    Így először is az IFPEN megjegyzi, hogy a megtámadott határozat arra kötelezi a francia hatóságokat, következésképpen pedig őt magát is, hogy 2010. január 1‑jétől a kizárólagos megállapodások lejártáig minden évben benyújtsanak egy éves pénzügyi jelentést, amely magában foglalja az említett határozat 5. cikkében felsorolt elemeket. Márpedig egyrészt az IFPEN szerint az, hogy a Bizottság azt írja elő, hogy az éves jelentésbe bele kell foglalni az állítólagos korlátlan kezességvállalás azon felső határral kapcsolatos hatásának értékelését, amely a beszállítók részéről az IFPEN nemfizetési kockázata kedvezőbb megítélésének, valamint az állítólagos teljesítési biztosíték díja megfizetése elmaradásának felel meg, a saját forrásainak pazarlását idézi elő, holott e művelet teljesen mesterséges, és nem felel meg semmilyen gazdasági valóságnak. Az a tény, hogy az IFPEN könyveiben nem létezik ilyen „felső határ”, és hogy a Bizottság több év után képtelen arra, hogy elfogadható összehasonlítási rátákat találjon, megerősíti, hogy minden „felső határral” kapcsolatos javaslat túlzottan mesterséges, sőt fantáziaszülte. Másrészt az IFPEN rámutat, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontja és a jelen kereset benyújtásának időpontja között a francia hatóságok a 2009/157 határozat 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően bejelentették a közte, valamint leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között az utóbbiak kizárólagos tevékenységi területén létrejött ipari kutatási szerződések meghosszabbítását. Az IFPEN szerint a megtámadott határozat az említett szerződések meghosszabbítása összeegyeztethetőségének pozitív vizsgálatát kifejezetten a megtámadott határozat egészének tiszteletben tartásától teszi függővé. Márpedig a gyakorlatban a megtámadott határozat arra kötelezi a francia hatóságokat, hogy a kizárólagos megállapodások lejártáig, azaz tíz éven keresztül éves jelentést nyújtsanak be, ami nyilvánvalóan aránytalan egy olyan állami támogatás ellenőrzésének célkitűzésére tekintettel, amelynek fennállását jogosan kétségbe lehet vonni.

190    Másodszor, az IFPEN azt kifogásolja, hogy a Bizottság arra kötelezte a francia hatóságokat, hogy az IFPEN szerződéseiben szerepeltessék a megtámadott határozat 9. cikkében szereplő kikötéseket, ami rendkívül terhes és annál is inkább indokolatlannak tűnik, mivel a Bizottság több meg nem erősített feltevés és nyilvánvaló mérlegelési hibák alapján állapította meg az állami támogatás fennállását.

191    A jelen jogalap első részét illetően meg kell állapítani, hogy e rész azon az előfeltevésen alapul, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az EPIC jogállás hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalást biztosít az IFPEN számára.

192    Ugyanakkor egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletben (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) kimondta, hogy az ilyen, semmilyen jogszabályból vagy szerződésből kifejezetten nem következő kezességvállalás fennállásának bizonyításához helyénvaló, hogy a Bizottság a komoly, pontos és egybehangzó valószínűsítő körülmények együttesének módszerét alkalmazza annak vizsgálatakor, hogy a belső jogban fennáll‑e az állam arra irányuló tényleges kötelezettsége, hogy a nem fizető EPIC veszteségeit saját forrásaiból fedezze, és ekképpen fennáll‑e az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban az állami költségvetésre háruló terhek kellőképpen konkrét gazdasági kockázata (lásd: 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

193    Másrészt arra is emlékeztetni kell, hogy a Törvényszék arra vonatkozó kérdésére, hogy milyen következményekkel jár a 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet (C‑559/12 P, EU:C:2014:217) a jelen jogvitára nézve, az IFPEN 2014. május 5‑i levelében kifejtette, hogy úgy ítéli meg, hogy a fenti 192. pontban kifejtett megfontolás alkalmazandó a jelen ügyben, és hogy ebből következően eláll az első, téves jogalkalmazáson alapuló jogalaptól, amely szerint a Bizottság túllépte az állami támogatásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmezése vonatkozásában vele szemben elismert korlátokat.

194    Ebből következik, hogy a jelen jogalap első részét, mivel azt az IFPEN nem vonta vissza, mint megalapozatlant el kell utasítani.

195    A jelen jogalap második részét illetően az IFPEN azt állítja, hogy a Francia Köztársasággal, és közvetetten vele szemben a megtámadott határozat 5. cikkében és 9. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt kötelezettségek aránytalanok.

196    Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokkal (2007. május 24‑i Maatschap Schonewille‑Prins ítélet, C‑45/05, EU:C:2007:296, 45. pont).

197    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 4. cikkéből kitűnik, hogy az ugyanezen határozat 1. cikkének (4) bekezdésében hivatkozott intézkedés 2010. január 1‑jétől az IFPEN és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között létrejött kizárólagos megállapodások megszűnéséig a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül, az említett határozat 5. és 6. cikkében előírt feltételek mellett.

198    A megtámadott határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 4. cikkének (2) bekezdésében említett éves pénzügyi jelentések az említett határozat 5. cikkének (1) bekezdésében már feltüntetett információkon túl tartalmazzák az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében felsorolt adatokat is”.

199    A megtámadott határozat 5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z éves pénzügyi jelentés tartalmazza az [IFPEN] által a figyelembe vett éves időszakban felvett kölcsönök összegét, kamatait és az azokra vonatkozó szerződéses feltételeket, valamint az állami garanciához kötődő esetleges kamattámogatás bruttó támogatástartalmára vonatkozó becslést, kivéve, ha a hitelfeltételeket az [IFPEN] által a jogállása megváltozása előtt élvezett feltételekkel összehasonlítva, vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján bizonyítani lehet, hogy e kölcsönszerződések megfelelnek a rendes piaci feltételeknek”.

200    A megtámadott határozat 5. cikkének (3) bekezdése azt írja elő, hogy „[a]z éves pénzügyi jelentés tartalmazza az [IFPEN] által az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági jellegű szolgáltatások végzéséhez a figyelembe vett éves időszak során a beszállítóitól beszerzett áruk és szolgáltatások értékét, valamint a vállalkozás nemfizetése kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből fakadó bruttó támogatástartalom legmagasabb becsült összegét”, és hogy „[e]zt a becslést egy 2,5%‑os díjtételnek a megvalósított beszerzések összegére történő alkalmazásával vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján kell elvégezni”.

201    A megtámadott határozat 5. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a]z éves pénzügyi jelentés tartalmazza az [IFPEN] által a figyelembe vett éves időszakban végzett, az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek értékét, valamint az abból fakadó bruttó támogatástartalom legmagasabb becsült összegét, hogy az [IFPEN] mentesült az említett gazdasági szolgáltatások kedvezményezettjeinek felkínált teljesítési, vagy legalább a legnagyobb gondosságért járó biztosítéknak megfelelő díj fizetése alól”, valamint hogy „[e]zt a becslést egy 5%‑os díjtételnek a megvalósított szolgáltatások összegére történő alkalmazásával vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján kell elvégezni”.

202    E rendelkezésekből kitűnik, hogy a megtámadott határozat 5. cikke lényegében az állam által részére nyújtott támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányuló kötelezettségeket ír elő az IFPEN számára. Arra kötelezi e szervezetet, hogy éves alapon továbbítsa a Bizottságnak az általa felvett hitelek feltételeire vonatkozó adatokat, azon termékek és szolgáltatások összegét, amelyeket a gazdasági tevékenységei folytatása érdekében a szállítóktól szerzett be, a támogatástartalom legmagasabb becsült összegével, végül pedig az általa végzett gazdasági tevékenységek összegét, a támogatástartalom legmagasabb becsült összegével.

203    E tekintetben meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha valamely állami intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősíthető, arra az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség vonatkozik. A támogatás összeegyeztethetőségének értékeléséhez szükséges információk Bizottsággal való közlésére vonatkozó kötelezettség tehát önmagában nem tekinthető ellentétesnek az arányosság elvével.

204    Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – az IFPEN‑nel szemben előírt kötelezettségek folytonosak a 2009/157 határozatban vele szemben előírt kötelezettségekkel, amely határozatot sem az IFPEN, sem pedig a Francia Köztársaság nem vitatta.

205    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság is hivatkozik – az éves jelentésnek a támogatási program keretében történő továbbítása bevett és az állami támogatások ellenőrzésének célkitűzésével arányos gyakorlat.

206    A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy bár a megtámadott határozat 5. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettség összefügg az IFPEN bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban az IFPEN számára biztosított előnyre vonatkozó vélelemmel, amelyről a Törvényszék megállapította, hogy azt a Bizottság helyesen alkalmazta annak érdekében, hogy az ugyanezen határozat 1. cikkének (4) bekezdésében hivatkozott intézkedést állami támogatásnak minősítse, ugyanez nem mondható el az 5. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt kötelezettségekről.

207    Meg kell ugyanis állapítani, hogy az e rendelkezések által előírt kötelezettségek ahhoz az előnyhöz kapcsolódnak, amelyben az IFPEN a beszállítókhoz és az ügyfelekhez fűződő kapcsolataiban részesült, és amelyről a Törvényszék a fenti 105. pontban megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította annak fennállását. Ebből következik, hogy az ilyen kötelezettségek a fenti 196. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében fogalmilag nem tekinthetők megfelelőnek és szükségesnek.

208    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 9. cikkének (1)–(3) bekezdése lényegében arra kötelezi a francia hatóságokat, hogy foglaljanak bele az IFPEN által kötött szerződésekbe az állam felelősségét kizáró kikötést, az IFPEN leányvállalatai által kötött szerződésekbe pedig egy az IFPEN és az állam felelősségét kizáró kikötést.

209    Mindazonáltal az IFPEN e tekintetben annak kijelentésére szorítkozik, hogy a felelősséget kizáró kikötések beiktatására vonatkozó kötelezettség különösen terhes rá nézve, anélkül hogy kifejtené, hogy a megtámadott határozat 9. cikkében hivatkozott különböző kikötések a jelen ügyben miért nem szükségesek vagy nem megfelelőek.

210    Az ilyen kifogást tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani, tekintettel arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül gyakorolhassa bírósági felülvizsgálati jogkörét. Ennélfogva a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá. Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is (lásd: 2018. június 7‑i Winkler kontra Bizottság ítélet, T‑369/17, nem tették közzé, EU:T:2018:334, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

211    Következésképpen helyt kell adni a jelen jogalap arányosság elvének megsértésére alapított második részének, amennyiben az a megtámadott határozat 5. cikkének (3) és (4) bekezdésére vonatkozik, ezt meghaladóan pedig mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

212    Ebből következik, hogy részben helyt kell adni az IFPEN T‑157/12. sz. ügyben benyújtott keresetének.

213    Mivel a Francia Köztársaság által felhozott valamennyi jogalap elutasításra került, a T‑479/11. sz. ügyben benyújtott keresetet viszont el kell utasítani.

 A megsemmisítés terjedelméről

214    Az IFPEN elsődlegesen a megtámadott határozat teljes egészében történő megsemmisítését, másodlagosan pedig az említett határozat rendelkező része hibás részeinek megsemmisítését kéri.

215    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap, amelynek a Törvényszék helyt adott, kizárólag a megtámadott határozat 1. cikkének (4) bekezdésében állami támogatásnak minősített intézkedések összeegyeztethetőségének feltételeire vonatkozik.

216    A fentiek összességére tekintettel meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 5. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint a megtámadott határozat 6. cikkének (1) bekezdését annyiban, amennyiben az az állami kezességvállalásnak az említett határozat 5. cikkének (3) és (4) bekezdésében megbecsült maximális hatására vonatkozik, a kereseteket pedig ezt meghaladó részükben el kell utasítani.

 A költségekről

217    A Törvényszék eljárási szabályzatának 219. cikke szerint a Törvényszék megsemmisítést vagy visszautalást követő határozataiban határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.

218    Mivel a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben a Bíróság hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet, a költségekről pedig nem határozott, a Törvényszék feladata, hogy a jelen ítéletben határozzon az előtte indított eljárásokkal kapcsolatos valamennyi költségről, ideértve az elsőfokú eljárást is, valamint a C‑438/16. P. sz. ügyben a fellebbezési eljárásban felmerült költségekről.

219    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

220    Mivel a Francia Köztársaság, az IFPEN és a Bizottság részben pervesztes lett az elsőfokú eljárásban, mindegyik fél maga viseli az ezen eljárásban felmerült saját költségeit.

221    A Francia Köztársaság, az IFPEN és a Bizottság maguk viselik a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeiket.

222    Mivel a Francia Köztársaság a T‑479/11. RENV. sz. ügyben pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően viseli a saját költségein felül a Bizottság részéről ezen eljárásban felmerült költségeket.

223    Mivel mind az IFPEN, mind a Bizottság pervesztes lett a T‑157/12. RENV. sz. ügyben, azáltal, hogy a Törvényszék részben megsemmisíti a megtámadott határozatot, a keresetet pedig ezt meghaladó részében elutasítja, az IFPEN és a Bizottság maga viseli az ezen eljárásban felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti a Franciaország által az „Institut du Pétrole” közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) sz. állami támogatásról szóló, 2011. június 29‑i 2012/26/EU bizottsági határozat 5. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint 6. cikkének (1) bekezdését annyiban, amennyiben az az állami kezességvállalásnak az 5. cikk (3) és (4) bekezdésében megbecsült maximális hatására vonatkozik.

2)      A Törvényszék a kereseteket ezt meghaladó részükben elutasítja.

3)      Az Európai Bizottság, a Francia Köztársaság és az IFP Énergies nouvelles maguk viselik saját költségeiket a T‑479/11. és T‑157/12. sz. ügyekben.

4)      A Francia Köztársaság, az IFP Énergies nouvelles és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket a C‑438/16. P. sz. ügyben.

5)      A Francia Köztársaság saját költségein felül viseli a Bizottság részéről a T‑479/11. RENV. sz. ügyben felmerült költségeket.

6)      Az IFP Énergies nouvelles és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket a T‑157/12. RENV. sz. ügyben.

Collins Kancheva De Baere

Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. október 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: francia.