A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2010. december 9.

T‑526/08. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Guido Strack

„Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Álláshirdetés – A pályázat elutasítása – Egységvezetői álláshelyre történő kinevezés – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Az eljáráshoz fűződő érdek – Kártérítési kereset – Nem vagyoni kár”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 25‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑303. és II‑A‑1‑1609. o.) ellen benyújtott és annak részleges hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék megsemmisíti az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) által az F‑44/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 25‑én hozott ítélet rendelkező részének 1., 2., 3., 5. és 6. pontját. A Törvényszék a csatlakozó fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja. A Törvényszék visszautalja az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé abból a célból, hogy döntsön egyrészt az A‑nak az Európai Közösségek Kiadóhivatala „Ajánlati felhívások és szerződések” egysége egységvezetői állására való kinevezéséről szóló határozat, illetve a Guido Strack által ugyanezen állásra benyújtott pályázatot elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemről, másrészt a G. Strackot állítólag ért nem vagyoni kár címén 2000 euró kártérítés megfizetése iránti kérelemről, valamint a költségekről. A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Az eljáráshoz fűződő érdek – A Törvényszék általi, hivatalból történő vizsgálat

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 10. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Betöltetlen állásra benyújtott pályázat elutasítása és egy másik tisztviselő kinevezése ellen benyújtott kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek átfogó és egységes értékelése egymástól elválaszthatatlan határozatok esetén

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – A nem vagyoni kár főszabály szerint megfelelő és teljes jóvátétele

(EK 233. cikk, első bekezdés; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

5.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Betöltetlen állásra benyújtott pályázat elutasítása elleni kereset

(EK 233. cikk, első bekezdés; személyzeti szabályzat, 53. és 78. cikk)

6.      Tisztviselők – Kereset – A közösségi bíróság hatásköre – A fél magatartásának jelentése a hatáskörrel rendelkező bűnügyi hatóságoknak – Hatáskör hiánya

7.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A sérelmet okozó határozat késedelmes közlése – Közszolgálati kötelességszegés

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

8.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét – A tisztviselő számára a becsületét, méltóságát, önbecsülését vagy jóhírnevét sértő magatartással okozott nem vagyoni kár

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A Törvényszék hivatalból jogosult valamely félnek a fellebbezés fenntartásához fűződő érdeke azon okból bekövetkező hiányára hivatkozni, hogy Közszolgálati Törvényszék ítéletét követően bekövetkezett tény a fellebbező oldalán fennálló joghátrány elenyészéséhez vezetett, és ezen okból a Törvényszék a fellebbezést okafogyottnak minősítheti. Az eljáráshoz fűződő érdek ugyanis azt feltételezi, hogy a fellebbezőnek a fellebbezésből, annak eredményeképpen, előnye keletkezik.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑19/93. P. sz., Rendo és társai kontra Bizottság ügyben 1995. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., I‑3319. o.) 13. pontja; a Bíróság C‑111/99. P. sz., Lech‑Stahlwerke kontra Bizottság ügyben 2001. január 25‑én hozott végzésének (EBHT 2001., I‑727. o.) 18. pontja;

a Törvényszék T‑147/04. sz., Ross kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑171. o. és II‑771. o.) 25. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A tisztviselő által valamely betöltetlen állásra benyújtott pályázatot elutasító határozat és a megpályázott állásra egy másik tisztviselőt kinevező határozat megsemmisítése iránt a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján benyújtott kereset esetében a felperesnek e határozatok megsemmisítéséhez fűződő érdekét átfogóan és egységesen kell értékelni, amennyiben a két határozat egymástól elválaszthatatlan. Téves jogalkalmazásnak minősül, ha a tisztviselőnek a pályázatot elutasító határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét a kinevező határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekéhez képest sajátosan és elkülönülten értékelik.

(lásd a 45. és 46. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 131/82. sz., Angelini kontra Bizottság ügyben 1983. szeptember 28‑án hozott ítélete (EBHT 1983., 2801. o.), M. Mancini főtanácsnok indítványa (EBHT 1983., 2820. o.) és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑4333. o.) 46. pontja.

3.      Ha nem lehet különválasztani a megsemmisítés iránti és a kártérítési kérelmek tárgyát, akkor a kártérítési kérelem keretében az intézménynek felrótt magatartás jogszerűségének értékelése céljából a megtámadott határozatok megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására hivatkozott jogalapokat és érveket kell alapul venni.

Ha nem lehet különválasztani a megsemmisítés iránti kérelem tárgyát a kártérítési kérelem tárgyától, a megsemmisítés iránti kérelemnek a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiánya miatt való elfogadhatatlansága nem foszthatja meg az uniós bíróságot attól a lehetőségtől, hogy adott esetben – az intézménynek a kártérítési kérelem keretében felrótt magatartás jogszerűségének értékelése céljából – a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására előterjesztett jogalapokra és érvekre hivatkozzon.

(lásd az 50. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑166/04. sz., C kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑9. o. és II‑A‑2‑49. o.) 29. pontja.

4.      Tekintettel a kinevezésre jogosult hatóságnak az EK 233. cikk első bekezdéséből következő azon kötelezettségére, hogy megtegye az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, az adminisztráció tisztviselő által megtámadott határozatának megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti az e tisztviselőt ért minden nem vagyoni kárnak, kivéve ha a tisztviselő bizonyítja a vitatott határozat megsemmisítését megalapozó jogsértéstől különválasztható, és az e megsemmisítéssel teljes mértékben nem orvosolható nem vagyoni kára fennállását.

(lásd az 58. és 99. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑225. o.) 26–29. pontja;

a Törvényszék T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2006. június 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑129. o. és II‑A‑2‑609. o.) 131. pontja; a fent hivatkozott C kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69–73. pontja.

5.      A tartós teljes rokkantságban szenvedő és a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjazott tisztviselő állapota visszafordítható, mivel még visszahelyezhető valamely közösségi intézményhez. E tisztviselő intézményen belüli helyzetének alakulása a rokkanttá nyilvánítás feltételeinek rendszeresen ellenőrizhető fennállásától függ.

Az ilyen tisztviselőnek fennmarad az érdeke, hogy a betöltetlen állás iránti kiválasztási eljárás keretében – amelyben a részvételét engedélyezték –, kérelmezze a pályázatát elutasító határozat és egy másik pályázót kinevező határozat megsemmisítését abból a célból, hogy a visszahelyezése esetén a szóban forgó állásra továbbra is igényt tarthasson, vagy csak elkerülje ebben az esetben, hogy az kiválasztási eljárás szabályait érintő állítólagos jogsértések a jövőben megismétlődjenek egy ahhoz hasonló eljárásban, mint amelyben részt vett. Ez az eljáráshoz fűződő érdek az EK 233. cikk első bekezdéséből következik, amelynek értelmében azok az intézmények, amelyek aktusait semmisnek nyilvánították, kötelesek megtenni az ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

Csupán bizonyos speciális esetekben van ez másként, amikor a rokkanttá nyilvánított tisztviselő konkrét helyzetének vizsgálata alapján nyilvánvaló, hogy a tisztviselő nem állhat újra munkába az intézményeknél, tekintettel például a rokkantság megvizsgálásával megbízott rokkantsági bizottság következtetéseire, amelyekből kitűnik, hogy a rokkantságot előidéző betegség állandó, és további orvosi felülvizsgálatra nincs szükség, vagy az érdekelt tisztviselő nyilatkozataira, amelyekből kitűnik, hogy semmi esetre sem áll újra munkába valamely intézménynél.

(lásd a 69–71. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 50. és 51. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑10701. o.) 46. és 47. pontja; a fent hivatkozott Ross kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. és 32. pontja;

a Törvényszék T‑250/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A­2‑191. o., II‑A‑2‑1251. o., I‑A‑2‑191. o. és II‑A-­2‑1251. o.) 27. és 29. pontja.

6.      A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásra vonatkozó szabályok nem tartalmaznak olyan jogorvoslati lehetőséget, amely az e bíróság előtt indított jogvitában valamelyik félnek lehetővé tenné, hogy másodlagos kérelmet terjesszen elő az iránt, hogy a Közszolgálati Törvényszék állapítása meg, hogy az e jogvitában részt vevő másik fél magatartása büntethetőnek minősülhet, és határozzon úgy, hogy az említett magatartást jelenteni kell a hatáskörrel rendelkező bűnügyi hatóságoknak, illetve ezt tegye is meg, amely jogorvoslat következtében így köteles lenne a bűnügyi hatóságoknak való jelentésről határozatot hozni, mivel ellenkező esetben az igazságszolgáltatás megtagadását követné el. Mindez nem érinti a magát az említett magatartás áldozatának tartó fél azon lehetőségét, hogy azt kérje a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy az eljárási szabályzata 30. cikkének 4. §‑án alapuló jogát gyakorolva vonja meg a felek előtte megjelenő képviselőinek az általuk az üggyel vagy a felekkel kapcsolatban, szóban vagy írásban tett nyilatkozatokra vonatkozó mentességet az említett magatartás miatt a hatáskörrel rendelkező bűnügyi hatóságokhoz való fordulás érdekében.

A Törvényszék előtti eljárásnak a Közszolgálati Törvényszék határozataival szembeni fellebbezésre vonatkozó szabályaiban szintén nem szerepel olyan jogorvoslat, amely az első fokú eljárásban részt vevő egyik félnek lehetővé tenné, hogy kérelmet nyújtson be a Törvényszékhez az iránt, hogy állapítsa meg, hogy az első fokú eljárásban részt vevő másik félnek az eljárás során tanúsított magatartása büntethetőnek minősülhet, és határozzon úgy, hogy az említett magatartást jelenteni kell a hatáskörrel rendelkező bűnügyi hatóságoknak. Következésképpen ezek a szabályok azt sem írják elő, hogy a Törvényszék e kérelemről köteles határozatot hozni, mivel ellenkező esetben az igazságszolgáltatás megtagadását követné el.

(lásd a 82. és 124. pontot)

7.      Ha az adminisztráció jelentős késedelemmel hozza meg vagy közli a sérelmet okozó határozatot, az az érintett tisztviselő vonatkozásában önmagában nem minősül olyan sérelmet okozó aktusnak, amely megsemmisítés tárgyát képezheti, hanem olyan közszolgálati kötelezettségszegést jelent, amely alkalmas arra, hogy az érintett tisztviselőnek nem vagyoni kárt okozzon, amennyiben ez a körülmény a jogai elismerését, és a szakmai jövőjét illetően bizonytalanságot vagy nyugtalanságot váltott ki belőle.

(lásd a 103. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑11/00. sz., Hautem kontra EBB ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., II‑4019. o.) 51. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Törvényszék T‑274/04. sz., Rounis kontra Bizottság ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑407. o. és II‑1849. o.) 51. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T‑308/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑215. o. és II‑A‑2‑1405. o.) 100. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

8.      A tisztviselő számára sérelmet okozó aktusban vagy az ilyen aktushoz vezető eljárás során a tisztviselő szakmai képességeire vonatkozó, kifejezetten negatív értékelés vagy a vele szemben nyilvánosan megfogalmazott súlyos vádak az említett tisztviselőnek ezen aktustól elkülönülten is nem vagyoni kárt okozhatnak, amennyiben azok sértik a tisztviselő becsületét, méltóságát, önbecsülését vagy jóhírnevét.

(lásd a 108. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság fent hivatkozott Culin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 27–29. pontja;

a Törvényszék T‑307/01. sz., François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑1669. o.) 110. pontja.