J. MAZÁK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. december 16.(1)
C‑360/09. sz. ügy
Pfleiderer AG
kontra
Bundeskartellamt
(Az Amtsgericht Bonn [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Verseny – Kartell – Polgári jogi kártérítési kereset – Az engedékenységi kérelemhez, illetve az engedékenységi kérelmet előterjesztő által a nemzeti versenyhatóság részére önként benyújtott információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem – Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (a továbbiakban: ECN) működésére, valamint a versenyjog állami végrehajtására gyakorolt esetleges negatív hatás”
I – Bevezetés
1. A kérdést előterjesztő bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmében annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy valamely nemzeti versenyhatóság biztosíthatja‑e, és ha igen, milyen mértékben a hatóság engedékenységi programja alapján valamely kartell tagjai által részére önként benyújtott információkhoz való hozzáférést azon sértett harmadik félnek, aki ezt a kartell által okozott állítólagos kárra vonatkozó kártérítési kereset előkészítése céljából kérelmezi. A kérdést előterjesztő bíróság különösen annak vizsgálatát kéri a Bíróságtól, hogy az ilyen információ hozzáférhetővé tétele megakadályozza‑e az Európai Unió versenyjogának, valamint a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet(2) 11. és 12. cikke alapján a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai között fennálló együttműködési rendszernek és információcserének a hatékony végrehajtását.
2. Álláspontom szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem különösen arra irányul, hogy a Bíróság mérlegelje az EUMSZ 101. cikk értelmében vett jogellenes kartellek felderítésére, szankcionálására és végső soron az azok létrehozásától való elrettentésre bevezetett engedékenységi program hatékonyságának biztosításával, valamint az ilyen kartellek miatt károsult harmadik személyek kártérítési kereset indítására vonatkozó jogával összefüggő, egymással esetlegesen ütköző érdekeket.
3. A jelen ügyben tehát arra van szükség, hogy a Bíróság értékelje az EUMSZ 101. cikk hatékony végrehajtásának biztosításához fűződő érdeket, valamint azt az ezzel látszólag szembenálló lehetőséget, hogy valamely állítólagosan sértett fél információkhoz(3) férjen hozzá annak érdekében, hogy valamely kartelltag ellen indított polgári jogi kártérítési keresethez olyan bizonyítékkal rendelkezzen, amely hozzásegíti őt ahhoz, hogy a polgári jogi eljárás keretében élhessen az őt az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt megillető hatékony jogorvoslat iránti jogával. A hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogot álláspontom szerint ilyen körülmények között az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló 6. cikke (1) bekezdésének, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatának ismeretében értelmezve(4) az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 51. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 47. cikke biztosítja(5).
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
4. A Bundeskartellamt (a Németországi Szövetségi Köztársaság Szövetségi Kartellhatósága) az időközben jogerőre emelkedett 2008. januári bírságot kiszabó határozataiban – többek között az EUMSZ 101. cikk (korábban az EK 81. cikk) alapján eljárva – összesen 62 000 000 euró összegű pénzbírságot szabott ki a dekorpapír (faipari alapanyagok felületi kezelésére szolgáló speciális papír) három legnagyobb európai gyártójával, és öt olyan természetes személlyel szemben, akinek személyes felelőssége megállapítható volt az árrögzítésre és kapacitásleállításra vonatkozó megállapodások tekintetében. Többek között olyan információk és dokumentumok szolgáltak a határozatok alapjául, amelyeknek a birtokába a Bundeskartellamt engedékenységi programja keretében jutott.
5. A Pfleiderer AG (a továbbiakban: Pfleiderer) a dekorpapírok felvásárlójaként a világ három vezető faipari alapanyag‑, felületkezelő‑ és lamináltpadló‑gyártója közé tartozik. A Pfleiderer közölte, hogy az elmúlt három évben 60 000 000 eurót meghaladó értékben szerzett be árut az eljárás alá vont dekorpapírgyártóktól. A Bundeskartellamthoz benyújtott 2008. február 26‑i kérelmében a bírság kiszabását eredményező dekorpapírral kapcsolatos kartelljogi eljárás dokumentumaihoz való teljes körű hozzáférés engedélyezését kérelmezte polgári jogi kártérítés iránti keresetei előkészítése céljából.
6. Miután a Pfleiderer megkapta a bírságot kiszabó három határozat olyan változatát, amelyből az azonosításra alkalmas információkat törölték, valamint egy házkutatás során szerzett bizonyítékok listáját, második kérelmében kifejezetten azt kérte, hogy az engedékenységi kérelmekhez, az engedékenységi program résztvevői által önként rendelkezésre bocsátott dokumentumokhoz és a lefoglalt bizonyítékokhoz is hozzáférhessen. A Bundeskartellamt 2008. október 14‑i levelében arról értesítette a Pfleiderert, hogy a kérelemnek csak részben szándékozik helyt adni, és a hozzáférési jogot az eljárás aktájának az üzleti titkokat, belső dokumentumokat és az engedékenységi program 22. pontja(6) szerinti dokumentumokat nem tartalmazó részére szándékozik korlátozni.
7. A Pfleiderer e határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet terjesztett az Amtsgericht Bonn (bonni városi bíróság) elé.
8. Az Amtsgericht 2009. február 3‑i eredeti végzésében lényegében helyt adott a Pfleiderer keresetének. Az Amtsgericht megállapította, hogy a Strafprozessordnung (német büntetőeljárásjogi kódex, a továbbiakban: StPO) a sértettet a büntetőeljárásban megillető hozzáférési jogra vonatkozó 406e. §‑a alapján(7) – amelyet a Gesetz über Ordnungswidrigkeiten (német közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény, a továbbiakban: OWiG) 46. §‑ának (1) bekezdése és 46. §‑a (3) bekezdése negyedik mondatának utolsó része értelmében a kartelljog terén elkövetett közigazgatási szabálysértési eljárásokra megfelelően alkalmazni kell – az ügyvéd valamely sértett nevében és a hatóságok rendelkezésére álló iratokhoz és bizonyítékokhoz hozzáférhet, amennyiben a [sértett] ehhez fűződő jogos érdekét igazolja. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Pfleiderert sértettnek kell tekinteni, mivel feltételezhető, hogy a kartellmegállapodás révén a kartell résztevőitől vásárolt termékekért a kartell miatt magasabb árat fizetett. A jogos érdek akkor is fennáll, ha a sértett polgári jogi kártérítési keresetei előkészítése céljából kíván az iratokhoz hozzáférni. A hozzáférést azon iratokhoz is biztosítani kell, amelyeket az engedékenységi kérelmet előterjesztők önként bocsátottak a Bundeskartellamt rendelkezésére, és amelyek ennélfogva a Bundeskartellamt engedékenységi programja 22. pontjának hatálya alá tartozó adatokat érintik. Az üzleti titkok és a belső dokumentumok (vagyis a Bundeskartellamt megbeszéléseiről készült feljegyzések vagy az Európai Versenyhatóságok Hálózata [ECN)] keretében az ügyelosztás tárgyában folytatott levelezés) vonatkozásában a hozzáférési jog korlátozott. A hozzáférési jog terjedelmét az ellentétes érdekek mérlegelésével kell megállapítani, amely terjedelem a kártérítés iránti igény alátámasztásához szükséges iratokra korlátozódik.
9. Az e határozat ellen emelt kifogás alapján az Amtsgericht visszavonta az eredeti végzést. Ugyan az Amtsgericht továbbra is ugyanazon a jogi állásponton van, ugyanakkor úgy véli, hogy az általa hozandó határozat közvetve a Bundeskartellamt jelenlegi engedékenységi programjának az StPO 406e. §‑ával és az OwiG 46. §‑ának (1) bekezdésével való összeegyeztethetetlenségét állapítaná meg. Az Amtsgericht különösen a Bundeskartellamt engedékenységi programjának 22. pontjára hivatkozik.
10. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a hozandó határozat sértheti az 1/2003 rendelet 11. és 12. cikkét, valamint az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett EK 10. cikk második bekezdését (jelenleg EUSZ 4. cikk (3) bekezdése). A kérdést előterjesztő bíróság szerint az 1/2003 rendelet 11. és 12. cikke szoros együttműködésre és kölcsönös információcserére kötelezi a Bizottságot és a tagállamok nemzeti versenyhatóságait, amely magában foglalja a bizalmas jellegű információk cseréjét is, amelyek az EK 81. és az EK 82. cikk (jelenleg EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk) végrehajtására irányuló eljárásban bizonyítékként történő felhasználásra szolgálnak. E rendelkezések hatékony érvényesülése és működőképessége szükségessé teheti, hogy az uniós versenyjogi ügyekben bírságkiszabásra irányuló eljárások esetében a károsult harmadik személyektől megtagadják az engedékenységi kérelmekhez és az engedékenységi programban résztvevők által önként benyújtott dokumentumokhoz való hozzáférés jogát. Ha a Bundeskartellamt köteles lenne a védelem e mértékét csökkenteni annak érdekében, hogy harmadik személyek az engedékenységi programjának 22. pontjával ellentétesen hozzáférhessenek az engedékenységi kérelmekhez, az két súlyos következménnyel járna.
11. Egyrészt a Bizottság semmilyen, engedékenységi kérelmen alapuló információt nem bocsátana többé a Bundeskartellamt rendelkezésére. Az ECN többi tagja sem adna át számára ilyen jellegű információkat, mivel a többi tagállam nemzeti versenyhatóságai nemzeti engedékenységi programjukban az ECN engedékenységi mintaprogramja(8) alapján nyilvánosságra hozatal elleni védelmet írtak elő. Ez nemcsak az ECN keretében történő együttműködést érintené hátrányosan, hanem a hálózaton belüli hatékony ügyelosztás is ellehetetlenülne. Ez pedig teljességgel megkérdőjeleződné az ECN működőképességét.
12. Másrészt fennáll annak a veszélye, hogy ez visszatartaná a vállalkozásokat az engedékenységi programok keretében való együttműködéstől, és ennek következtében a kartelleket nem jelentenék be, és azok felderítetlenül maradnának, mivel az engedékenységi kérelmet előterjesztőnek attól kellene tartania, hogy az önként átadott dokumentumokat és információkat polgári jogi kártérítési keresetekben közvetlenül felhasználják vele szemben. Sőt, ezáltal az engedékenységi kérelmet előterjesztő hátrányosabb helyzetbe kerülne a kartell azon egyéb tagjaival szemben, akik nem működnek együtt a versenyhatósággal.
13. E kételyek tükrében az Amtsgericht úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a közösségi jog versenyjogi rendelkezéseit – különösen az 1/2003 rendelet 11. és 12. cikkét, valamint az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett EK 10. cikk második bekezdését –, hogy valamely kartell károsultjainak polgári jogi igények érvényesítése céljából nem biztosítható az azon engedékenységi kérelmekhez, illetve az engedékenységi kérelmet előterjesztők által az engedékenységi kérelmekkel összefüggésben önként átadott azon információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés, amelyek valamely nemzeti engedékenységi program alapján bírság kiszabására irányuló – az EK 81. cikk végrehajtására (is) szolgáló – eljárás keretében kerültek a tagállami versenyhatóság birtokába?”
III – A Bíróság előtti eljárás
14. A Pfleiderer, a Firma Felix Schoeller Holding GmbH & Co. KG, a Firma Technocell Dekor GmbH & Co. KG, az Arjo Wiggins Deutschland GmbH, a belga, a cseh, a német, a holland, a ciprusi, a spanyol és az olasz kormány, a Bizottság és az EFTA Felügyeleti Hatóság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Bíróság 2010. szeptember 14‑én tartott tárgyalást. A belga, a ciprusi és a holland kormány nem tett észrevételt a tárgyaláson. A Munksjö Paper GmbH szóban adta elő észrevételeit a tárgyaláson.
15. A Pfleiderer úgy véli, hogy az alapeljárás tárgyát képező ügy a német eljárásjogon alapuló kizárólagosan nemzeti jellegű jogvita. Álláspontja szerint az Amtsgericht helyesen ítélte úgy, hogy a szóban forgó engedékenységi információkhoz való hozzáférésnek a Bundeskartellamt engedékenységi programja 22. pontja alapján való megtagadása összeegyeztethetetlen az StPO 406e. §‑ával. A Pfleiderer úgy véli, hogy az Amtsgericht által feltett kérdésre nemleges választ kell adni, mivel az uniós szabályok e téren nem kellően pontosak, és a többi lehetséges értelmezési eszköz, mint például az ECN engedékenységi mintaprogramja, nemcsak hogy pontatlan, de nem is rendelkezik a szükséges kötelező jelleggel.
16. A Firma Felix Schoeller Holding GmbH & Co. KG és a Firma Technocell Dekor GmbH & Co. KG, az Arjo Wiggins Deutschland GmbH, a belga, a cseh, a német, a holland, a ciprusi, a spanyol és az olasz kormány lényegében úgy véli, hogy valamely kartell károsultjainak polgári jogi igények érvényesítése céljából nem biztosítható az azon engedékenységi kérelmekhez, illetve az engedékenységi kérelmet előterjesztők által az engedékenységi kérelmekkel összefüggésben önként átadott azon információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés, amelyek valamely nemzeti engedékenységi program alapján bírság kiszabására irányuló – az EUMSZ 101. cikk végrehajtására (is) szolgáló – eljárás keretében kerültek a tagállami versenyhatóság birtokába.
17. A Bizottság lényegében azon az állásponton van, hogy különbséget kell tenni az engedékenységi kérelmet előterjesztők által az engedékenységi program keretében való benyújtásra készített, a kartellről és az abban játszott szerepükről szóló nyilatkozat(9), azaz a „társasági nyilatkozat”, valamint az engedékenységi kérelmet előterjesztő által benyújtott egyéb, korábban meglévő dokumentumok között. Úgy véli, hogy valamely kartell károsultjai polgári jogi igényeik érvényesítése céljából nem férhetnek hozzá a társasági nyilatkozatokhoz, mivel így az engedékenységi kérelmet előterjesztő a polgári jogi eljárások során hátrányosabb helyzetbe kerülne a kartell egyéb tagjaival szemben, és ezzel aláásná az engedékenységi program hatékonyságát. A Bizottság azon az állásponton van, hogy az engedékenységi kérelmet előterjesztők által benyújtott egyéb dokumentumokhoz való hozzáférést minden egyes esetben egyedileg kell megvizsgálni. A Bizottság analógiát von az arra vonatkozó gyakorlatával, miszerint a rendelkezésére álló információkat az 1/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében átadja a nemzeti bíróságok részére(10).
18. Az EFTA Felügyeleti Hatóság álláspontja szerint sem az uniós versenyjog hatékonysága, sem annak előírásai nem zárják ki, hogy valamely nemzeti jog azt írja elő, hogy a tagállam a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére álló engedékenységi dokumentumokhoz hozzáférést biztosítson a valamely titkos jogellenes kartell résztvevői ellen polgári jogi kártérítési keresetet indító potenciális felperesnek, mivel az Európai Unióban működő legtöbb engedékenységi program szóbeli eljárást(11) ír elő a társasági nyilatkozatok polgári jogi kártérítési ügyekben való nyilvánosságra kerülése megakadályozásának érdekében.
IV – Előzetes észrevételek
19. Álláspontom szerint érdemes kiemelni az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből eredő, az alapeljárásra vonatkozó néhány releváns tényezőt. Először is, az alapeljárás szóban forgó releváns információihoz való hozzáférést nem valamely közszereplő kérte a nemzeti átláthatósági szabályok értelmében. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből sokkal inkább az derül ki, hogy a Pfleiderer a Bundeskartellamtnál rendelkezésre álló kartellel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés tekintetében főszabályként különös eljárási jogosultságokkal rendelkezik a német jog értelmében annak köszönhetően, hogy a Pfleiderer olyan sértettnek minősül, amely vélhetően a kartell miatt károsult, és jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy e dokumentumokhoz hozzáférjen abból a célból, hogy polgári jogi kártérítési kereset indításához felkészülhessen. Ilyen körülmények között a bíróság az StPO 406e. §‑a értelmében nem magának a Pfleiderernek, hanem az ügyvédjének biztosít hozzáférési jogot. Ennek megfelelően nem lehet analógiát vonni az átláthatóság és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan például az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12) előírt szabályokkal, illetve a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, mivel ez helytelen módon korlátozná a Pfleidererhez hasonló állítólagosan károsult félnek az StPO 406e. §‑a értelmében vett, láthatóan sokkal szélesebb jogát, amely polgári jogi kereset bírósághoz való benyújtása érdekében a bizonyítékokhoz való hozzáféréshez fűződik.
20. Másodszor, a versenyjog szóban forgó különös megsértésére irányuló vizsgálat az alapeljárásban olyan, többek között az EUMSZ 101. cikken alapuló bírságot kiszabó határozattal zárult, amelyet már nem lehet bíróság előtt megtámadni. Ilyen körülmények között a jogvita tárgyát képező információkhoz való hozzáférés nem akadályozhatja a konkrét jogsértésre irányuló vizsgálatot, illetve nem befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. A jelen ügyet ezért el kell különíteni azoktól az esetektől, amikor a sértett harmadik fél azelőtt kérelmezi a nemzeti versenyhatóságok rendelkezésére álló információkhoz való hozzáférést, hogy ez a hatóság az uniós versenyjognak megfelelően meghozná határozatát. Mindazonáltal továbbra is kérdés, hogy az információk szóban forgó típusához, vagyis valamely engedékenységi program keretében önként rendelkezésre bocsátott információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés általában véve akadályozhatja‑e az EUMSZ 101. cikk megsértésére vonatkozó vizsgálatának folyamatát, és így ezen rendelkezéseknek a Bundeskartellamt és más nemzeti versenyhatóságok által az 1/2003 rendelettel e szervek részére biztosított jogok és kötelezettségek megfelelő végrehajtását.
21. Harmadszor, az Amtsgericht által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés középpontjában az engedékenységi kérelmet előterjesztő által benyújtott információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés áll. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az Amtsgericht azon az állásponton van, hogy az üzleti titkokhoz és belső dokumentumokhoz való hozzáférési jog korlátozott(13). Semmi nem utal ara, hogy az Amtsgericht felül kívánná vizsgálni ezen kijelentését. Ezért a jelen indítványban az engedékenységi kérelmet előterjesztő által benyújtott olyan információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés kérdését fogom vizsgálni, amelyeket úgy bocsátottak rendelkezésre, hogy azok nem tartalmaznak üzleti titkot vagy nem minősülnek belső dokumentumoknak.
V – Értékelés
22. Az Amtsgericht kérdésével többek között azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy milyen hatással lehet az 1/2003 rendelet 11. és 12. cikke szerinti együttműködésre és információcserére az, ha a sértett harmadik fél hozzáfér(14) az engedékenységi kérelmet előterjesztő által a nemzeti versenyhatóság részére rendelkezésre bocsátott információkhoz.
23. Az 1/2003 rendelet hatálybalépését követően mind a Bizottság, mind a tagállamok versenyhatóságai(15) jogkörrel rendelkeznek az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására(16). Noha a Bizottságnak és a tagállami versenyhatóságoknak az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó jogköre nem teljesen esik egybe, mégis a közöttük fennálló átfedés jelentősen hozzájárul a párhuzamos jogkörökön alapuló decentralizált végrehajtási rendszer létrejöttéhez. A Bizottság az 1/2003 rendelet értelmében különös és részletes hatáskörrel rendelkezik az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására. Ezzel szemben a tagállami versenyhatóságoknak és a nemzeti bíróságoknak(17) az eljárási autonómia elve alapján főként saját nemzeti jogrendszerük(18) alapján kell alkalmazniuk az EUMSZ 101. cikket és az EUMSZ 102. cikket, feltéve hogy tiszteletben tartják az egyenértékűség(19) és a tényleges érvényesülés(20) elvét. Álláspontom szerint többek között az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése és az 1/2003 rendelet(21) értelmében a tagállamoknak a területükön biztosítaniuk kell az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony végrehajtását(22).
24. A párhuzamos jogkörök ellentétes alkalmazása lehetőségének korlátozása érdekében és a nemzeti versenyhatóságok valamint bíróságok számára biztosított eljárási autonómia ellenére az 1/2003 rendelet „Együttműködés” című IV. fejezete számos eljárási szabályt ír elő annak biztosítására, hogy a párhuzamos jogkörök rendszere összehangoltan és hatékonyan működjön. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok alkotják ténylegesen a közösségi versenyszabályokat szoros együttműködésben(23) alkalmazó hatóságok hálózatát(24). Ez a fejezet olyan rendszert(25) hívott életre az ECN‑tagok között, amely többek között felosztja a munkát és az ügyeket a nemzeti versenyhatóság(ok) és a Bizottság között, és biztosítja az uniós kartelljog szabályainak egységes alkalmazását. Álláspontom szerint a nemzeti versenyhatóságoknak oly módon kell eljárniuk, hogy az biztosítsa az 1/2003 rendelet szerinti együttműködési kötelezettségük hatékony teljesítését.
25. Míg valamely harmadik félnek az engedékenységi kérelmet előterjesztő által önként átadott információkhoz való hozzáférésére vonatkozóan sem az 1/2003 rendelet, sem az együttműködési közlemény(26) nem tartalmaz előírást, addig az ECN engedékenységi mintaprogramjának 30. pontja kimondja, hogy „[az] e program értelmében készített szóbeli nyilatkozatokat csak a versenyhatóságok fogják egymásnak átadni az 1/2003 rendelet 12. cikke értelmében, feltéve hogy az [együttműködési közleményben] megállapított feltételeknek megfelelnek, és a fogadó [versenyhatóság] által biztosított felfedés elleni védelem szintje egyenértékű az átadó [versenyhatóság] által biztosított védelem szintjével”(27).
26. Az ECN engedékenységi mintaprogramja olyan kötelező jogerőt nélkülöző eszköz, amely a nemzeti versenyhatóságok engedékenységi programjainak de facto vagy „lágy” harmonizálását célozza meg annak biztosítása érdekében, hogy az ECN hálózaton belüli engedékenységi programok közötti különbségek ne tarthassák vissza a potenciális kérelmezőket az engedékenységi kérelmek benyújtásától. Az ECN engedékenységi mintaprogramja ezért olyan elbánást határoz meg, amelyre a kérelmező az ECN bármelyik tagjának tagállama szerinti jogrendszerben számíthat, amikor már minden program összehangolása megtörtént. Emellett az ECN engedékenységi mintaprogramja a kérelem többszöri előterjesztésének terhét is csökkenti. Nem jogi természete ellenére sem ezt az eszközt, sem a Bizottság közleményét, illetve a közös állásfoglalást, sem ezeknek különösen a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság működésére gyakorolt gyakorlati hatását nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni. Ezért nem szerencsés az átláthatóság és a jövőbeni megismerhetőség szempontjából az, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem jelennek meg olyan dokumentumok, mint az ECN engedékenységi mintaprogramja és a közös állásfoglalás.
27. Különösen az ECN engedékenységi mintaprogramja 30. pontjának tükrében és az erre vonatkozó releváns uniós jogszabályok hiányában úgy vélem, hogy potenciálisan hatással lehet az 1/2003 rendelet együttműködésre vonatkozó rendelkezéseire az, ha az engedékenységi kérelmet előterjesztők által önként átadott információknak a nemzeti versenyhatóságok által harmadik fél részére való rendelkezésre bocsátását szabályozó előírások különböznek.
28. A Bíróság rendelkezésére álló aktából – amely helyzetet a kérdést előterjesztő bíróságnak érdemes lenne megvizsgálnia – az derül ki, hogy a szóban forgó jogsértés vizsgálata során a svéd versenyhatóság működött együtt a Bundeskartellamttal. Mindazonáltal semmi nem mutat arra, hogy a Bundeskartellamt mellett bármely más nemzeti versenyhatóság joghatósággal rendelkezett volna az EUMSZ 101. cikk szóban forgó kartellre vonatkozó alkalmazására, amely így különböző hatóságok előtti párhuzamos eljáráshoz és az ügy 1/2003 rendelet 11. cikke szerinti átadásához vezethetett volna(28). Következésképpen a különböző nemzeti versenyhatóságok előtt előfordulhatnak párhuzamos eljárások, amikor valamely kartell tagjai engedékenységi kérelmet terjesztenek elő, mivel az uniós jog szerinti „egyablakos” eljárásnak, illetve a teljesen harmonizált engedékenységi programok egész Unióra kiterjedő rendszerének(29) hiányában a jogsértés tekintetében szükségesnek tarthatják az EUMSZ 101. cikk alkalmazására jogkörrel rendelkező összes hatóság megkeresését, de a jelen ügyben nem utal erre semmilyen körülmény. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten jelezte az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, hogy a Pfleiderer nem a Bundeskartellamt rendelkezésre álló azon információkhoz vagy dokumentumokhoz való hozzáférést kéri, amelyeket az 1/2003 rendelet 12. cikke keretében bocsátottak ez utóbbi rendelkezésére(30).
29. Következésképpen úgy tűnik, hogy az 1/2003 rendelet 11. és 12. cikke a jelen eljárás vonatkozásában nem releváns, továbbá ahogyan azt a Bizottság is jelezte észrevételeiben(31), az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés ezen rendelkezésekkel foglalkozó része teljesen hipotetikus(32). Véleményem szerint a jelen ügyben elméleti jellegű lenne a Bíróságnak ezzel kapcsolatban állást foglalnia, hiszen az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben semmilyen konkrét tény nem utal az 1/2003 rendelet IV. fejezete szerinti együttműködés kérdésére.
30. A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár továbbá, hogy az EUMSZ 101. cikk jövőbeni hatékony végrehajtását veszélyezteti‑e az a nemzeti versenyhatóság, amely hozzáférést enged a kártérítési keresetet indítani szándékozó harmadik fél részére azokhoz az információkhoz és dokumentumokhoz, amelyeket az engedékenységi kérelmet előterjesztő önként bocsátott a hatóság rendelkezésére.
31. Egyértelmű, hogy mind a Bizottság, mind a tagállami versenyhatóságok fontos szerepet játszanak az EUMSZ 101. cikk jogellenes kartellekkel szemben történő végrehajtása során. Az EUMSZ 101. cikk által tiltott kartellek titkos jellege miatt ezen – a verseny szerkezetére gyakorolt ártalmas hatásuk miatt gyakran a versenyjog legsúlyosabb megsértésében megnyilvánuló(33) – jogsértések tényleges felderítése és vizsgálata, valamint végső soron betiltása és szankcionálása mind a Bizottság, mind a nemzeti versenyhatóságok számára nehézségeket okoz(34). Amit én már sürgősnek tekintettem(35), a Bizottság 1996 óta – a kartellügyek esetében a bírság kiszabásának mellőzéséről vagy a bírság összegének csökkentéséről szóló bizottsági közlemény elfogadásával(36) – engedékenységi programot vezetett be, amely által a bírság kiszabásának mellőzése vagy a bírság összegének csökkentése formájában jutalmazza a kartelltagok olyan együttműködését, amely kartellek felderítéséhez és szankcionálásához vezet. A 2006. évi engedékenységi közleményből(37) világosan következik a Bizottság álláspontja, miszerint „[a] fogyasztók és az állampolgárok titkos kartellek felderítésének és megbüntetésének biztosításához fűződő érdeke nagyobb, mint az azoknak a vállalkozásoknak a megbírságolásához fűződő érdek, amelyek lehetővé teszik a Bizottságnak az efféle gyakorlatok felderítését és megtiltását. […] A Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely vállalkozás együttműködése egy kartell felderítésében önmagában is értéket képvisel(38)”. Úgy vélem, hogy egy ilyen program haszna messze meghaladja az egyedi jogsértések felderítését és megbüntetését, mivel a lehetséges kartelltagok körében olyan általánosan bizonytalan légkört teremt, amely meggátolhatja az adott kartell létrejöttét.
32. Az engedékenységi közlemény tehát olyan szabályokat és eljárásokat határoz meg átlátható módon, amelyek segítségével az engedékenységi kérelmet előterjesztő előzetesen következtethet arra, hogy a Bizottság hogyan fogja őt kezelni. Álláspontom szerint ez az átláthatóság és kiszámíthatóság szükséges a Bizottság engedékenységi programjának hatékony működéséhez, mivel a Bizottság által alkalmazott bánásmód bizonytalansága elriaszthatja az esetleges előterjesztőket. A Bíróság kimondta továbbá, hogy a vállalkozás Bizottsággal való együttműködése csak akkor igazolhatja a bírság összegének az engedékenységi közlemény értelmében való csökkentését, ha az valóban lehetővé teszi a Bizottság számára a célja elérését, azaz hogy a jogsértést megállapítsa, és annak véget vessen.(39) A jogos bizalom, amelyet a Bizottsággal együttműködő vállalkozás az engedékenységi közleményben meghatározott feltételekből ,levezethet, a néhány százalékos mérséklés kedvezményének a biztosítására korlátozódik(40). Emellett a Bizottság az engedékenységi közleménye értelmében alapvetően nem biztosít hozzáférést az engedékenységi kérelmet előterjesztő társasági nyilatkozatába(41). A Bizottság továbbá kimondta, hogy az ilyen társasági nyilatkozatok(42) szóban is megtehetők(43). Mindazonáltal az engedékenységi közlemény nem rendelkezik az engedékenységi kérelmet előterjesztő által a közlemény értelmében átadott, már előzőleg meglévő dokumentumokhoz(44) való hozzáférés harmadik fél részére történő megtagadásáról.
33. Az uniós jog nem írja elő kifejezetten a nemzeti versenyhatóságok számára azt a kötelezettséget, hogy engedékenységi programot alkalmazzanak az EUMSZ 101. cikket sértő kartellek tekintetében, és az uniós jog nem szabályozza az ilyen hatóságok engedékenységi aktáihoz való hozzáférést sem. Mindazonáltal annak ellenére, hogy az uniós jog nem írja elő kifejezetten, hogy a tagállami versenyhatóságok kötelesek a jogellenes kartellekre vonatkozó engedékenységi programot alkalmazni, és a tagállamok e tekintetben eljárási autonómiát élveznek, a Bíróság előtti ügy aktájából úgy tűnik, hogy a 27 tagállam túlnyomó többségében a versenyhatóságok, beleértve a Bundeskartellamtot is, alkalmaznak valamilyen típusú engedékenységi programot. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a Bundeskartellamt engedékenységi programja az ECN engedékenységi mintaprogramján alapul. Mivel a Bundeskartellamt vállalta, hogy ténylegesen engedékenységi programot alkalmaz, álláspontom szerint ebből az következik – amely állítást a kérdést előterjesztő bíróságnak érdemes lenne megvizsgálnia –, hogy a Bundeskartellamt úgy vélte, hogy többek között az EUMSZ 101. cikk(45) hatékony végrehajtása érdekében szükség volt e program bevezetésére. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben az Amtsgericht jelezte, hogy „[a]zt, hogy a kartellek elleni küzdelem felettébb hatékony eszközéről van szó, jól mutatja a Bundeskartellamt 2000‑ben bevezetett engedékenységi programja. E program keretében ugyanis 2001‑től 2008‑ig 69 különböző eljárásban összesen 210 engedékenységi kérelmet terjesztettek elő(46)”.
34. Úgy vélem, hogy amikor valamely tagállam az EUMSZ 101. cikk hatékony alkalmazása érdekében a versenyhatóságain keresztül engedékenységi programot alkalmaz, a tagállamnak az ezen előírás végrehajtása során élvezett eljárási autonómiája ellenére biztosítania kell azt, hogy a program megvalósuljon, és hatékonyan működjön.
35. Az engedékenységi programok és a polgári jogi kártérítési keresetek kölcsönhatása tekintetében az engedékenységi közlemény amellett, hogy előre jelzi, hogy a Bizottság hogyan fogja gyakorolni a bírság kiszabására vonatkozó mérlegelési jogkörét az együttműködő kartelltagokkal szemben, kifejezetten kimondja, hogy az ezen közlemény szerinti együttműködés nem ad mentességet a kartelltagoknak az EUMSZ 101. cikk megsértésében való részvételéből eredő polgári jogi következmények alól(47). A Bundeskartellamt engedékenységi programjának 24. pontja továbbá úgy rendelkezik a mentességgel kapcsolatban, hogy „[a] jelen program nem érinti a versenyjog polgári jogi úton való érvényesítését(48)”.
36. A Bíróság egyértelműen hangsúlyozta, hogy a kartell miatt károsult harmadik személyek az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk megsértése miatt kártérítés iránti keresetindítási joggal rendelkeznek. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk közvetlen hatállyal bír a magánszemélyek közötti jogviszonyokban, és jogokat keletkeztet(49) az érintett személyekre vonatkozóan, amelyeket a nemzeti bíróságnak biztosítania kell(50). Bár az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk megsértése miatt benyújtott kártérítési keresetekre vonatkozó szabályozás uniós szinten nem került harmonizálásra, a Bíróság kimondta, hogy az EUMSZ 101. cikk teljes érvényesülését és különösen az (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom hatékony érvényesülését kockáztatná, ha nem igényelhetne bármely személy kártérítést olyan szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására vagy torzítására(51). Következésképpen bármely személynek joga van az elszenvedett károkért kártérítést követelni, amennyiben ok‑okozati összefüggés áll fenn a kár és az EUMSZ 101. cikkel tiltott megállapodás vagy összehangolt magatartás között(52). A Bíróság a Courage és Crehan ügyben hozott ítéletében hangsúlyozta továbbá a kártérítési keresetek visszatartó hatását is. A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy az ilyen keresetindítási jog megerősíti az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát, és gyengíti azokat a gyakran rejtett megállapodásokat vagy gyakorlatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a versenyt korlátozzák vagy torzítsák. Ebből a szempontból a nemzeti bíróságok előtti kártérítési keresetek jelentősen hozzájárulhatnak az Unión belüli hatékony verseny fenntartásához(53).
37. Álláspontom szerint az, ha valamely nemzeti versenyhatóság hozzáférést biztosít valamely sértett félnek olyan információkhoz, amelyeket valamely kartell tagjai a hatóság engedékenységi programja keretében önként adtak át, főszabály szerint a sértett fél megsegítését jelenti a kartell által állítólagosan okozott kár tekintetében az EUMSZ 101. cikk megsértésére alapozott, a nemzeti bíróság előtt benyújtandó kártérítési kereset előkészítésében(54). Ez egy olyan kereset, amely nem csupán a sértett fél kártérítési jogának megállapításához vezet, hanem az EUMSZ 101. cikk alkalmazásához is(55). Ezért úgy vélem, hogy annak ellenére, hogy a nemzeti versenyhatóság nem fél a kártérítési kereset vonatkozásában, túlnyomó jogos közérdek vagy magánérdek hiányában mégsem tagadhatja meg(56) egy állítólagosan sértett félnek a birtokában lévő olyan dokumentumokhoz való hozzáférését, amelyek bizonyítékként felhasználhatóak az utóbbi által a kartell tagja ellen az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt indított polgári jogi keresetben, hiszen ez de facto megnehezíti és korlátozza a fél hatékony jogorvoslathoz való jogának gyakorlását, amelyet az EUMSZ 101. cikk, a Charta 51. cikkével összhangban értelmezett 47. cikke(57), valamint az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése biztosít. Ezért meg kell vizsgálni azt, hogy valamely nemzeti versenyhatóság megtagadhatja‑e jogszerűen, és ha igen, milyen feltételek esetén, az engedékenységi kérelmet előterjesztő által átadott információkba és dokumentumokhoz való hozzáférést.
38. Álláspontom szerint az engedékenységi kérelmet előterjesztő által átadott minden információ és dokumentum ilyen körülmények között történő hozzáférhetővé tétele komolyan csökkentheti a hatóság engedékenységi programjának vonzerejét és így a hatékonyságát is, mert az engedékenységi kérelem potenciális előterjesztői úgy érezhetik, hogy a polgári jogi kártérítési keresetek tekintetében az engedékenységi kérelmet elő nem terjesztő kartelltagokkal szemben hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek azért, mert a hatóság előtt(58) önmagukra nézve terhelő nyilatkozatot tettek, és az ilyen esetben megkövetelt bizonyítékokat benyújtották. Így, noha az engedékenységi kérelmet potenciálisan előterjesztő személlyel szemben az adott versenyhatóság mellőzheti a bírság kiszabását, vagy csökkentheti annak összegét, az ebből származó előny jelentéktelenné válik a kártérítési felelősség megállapíthatóságának növekvő kockázata miatt abban az esetben, ha hozzáférést biztosítanak az engedékenységi aktába, különösen olyan esetekben, amikor a kartelltagok a nemzeti polgári jogi szabályok értelmében egyetemlegesen felelősek. Ezért megeshet, hogy valamely kartell tagja vagy egyáltalán nem terjeszt elő engedékenység iránti kérelmet, vagy kevésbé működik együtt a versenyhatósággal az engedékenységi eljárás során(59).
39. Érezhető feszültség van tehát egyrészt a nemzeti versenyhatóság engedékenységi programjának hatékony alkalmazása és a versenyjog nemzeti versenyhatóságok általi végrehajtása, másrészt az engedékenységi kérelmet előterjesztő által rendelkezésre bocsátott(60) információkhoz való hozzáférésnek az EUMSZ 101. cikk alapján indítandó kártérítési kereset érdekében harmadik fél részére történő biztosítása között.
40. Úgy vélem, hogy az 1/2003 rendelet és a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem hozott létre de iure hierarchiát vagy elsőbbségi sorrendet(61) az uniós versenyjogi szabályok versenyhatóságok általi végrehajtása és a polgári jogi kártérítési keresetek között. Noha nem jött létre de iure hierarchia, álláspontom szerint jelenleg a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok szerepe sokkal jelentősebb az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikknek való megfelelés biztosítása vonatkozásában, mint a polgári jogi kártérítési kereseteké. A polgári jogi kártérítési keresetek jelenlegi szerepe e tekintetben lényegében annyira lecsökkent, hogy haboznék általánosságban használni a „magánfelek általi végrehajtás” kifejezést(62).
41. Úgy vélem továbbá, hogy a szóban forgó feszültség inkább látszólagos, mintsem valós, hiszen a titkos kartellek felderítését és szankcionálását célzó hatékony engedékenységi programokhoz fűződő közérdeken túlmenően az ilyen programok a kartellek által kárt szenvedett magánszemélyek számára is hasznosak(63). Először is, hatékony engedékenységi programok hiányában a legtöbb kartellre sosem derülne fény, ezért általában a versenyre és különösen a magánfelekre gyakorolt negatív hatásuk ellenőrizetlenül maradna. Másodszor, az ilyen kartelleknek az engedékenységi kérelem alapján a nemzeti versenyhatóságok általi felderítése és vizsgálata többek között a jogsértő magatartás befejezését elrendelő és a nemzeti jog által előírt bírságot kiszabó határozat meghozatalához vezethet(64). Az ilyen határozatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a kartellek által károsított harmadik személyek polgári jogi kártérítési keresetet indítsanak. Noha az 1/2003 rendelet a 16. cikkének (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló módon nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy milyen súlya van a nemzeti versenyhatóságok határozatainak(65) a nemzeti bíróságok döntéseiben(66), úgy vélem, hogy a nemzeti bíróságoknak az ilyen határozatokat legalábbis olyan bizonyítéknak kellene tekinteniük, mint amely megerősíti a károkozás tényét(67). Mindazonáltal még azon tagállamok jogrendjében is, ahol a polgári eljárásban részt vevő peres fél egyáltalán nem hivatkozhat bizonyítékként a nemzeti versenyhatóság jogerős határozatára a nemzeti bíróság előtt, és teljes körűen kell bizonyítania többek között az EUMSZ 101. cikk megsértését, álláspontom szerint ez a határozat jó kiindulópontul szolgál a kereset felépítésére nem utolsósorban azért, mert a határozat részleteiben megmagyarázza a szóban forgó kartell működését és az EUMSZ 101. cikkel szembeni jogsértés természetét.
42. Ezért úgy vélem, hogy a kartellek felderítéséhez és szankcionálásához fűződő magán‑ és közérdek védelme érdekében a lehető legnagyobb mértékben fenn kell tartani a nemzeti versenyhatóságok engedékenységi programjának vonzerejét, anélkül hogy szükségtelenül korlátoznánk a polgári eljárásban részt vevő peres félnek az információhoz való hozzáférés és végső soron a hatékony jogorvoslathoz való jogát.
43. A szóban forgó alapeljárás tárgyát képező ügy tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében nem részletezte az engedékenységi kérelmet előterjesztők által benyújtott információk és dokumentumok természetét. Mindazonáltal mivel a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a Bundeskartellamt engedékenységi programja az ECN engedékenységi mintaprogramján alapul, a jelen összefüggésben az engedékenységi kérelmet előterjesztők által önként tett, önmagukra nézve terhelő nyilatkozatokhoz vagy a társasági nyilatkozatokhoz(68), illetve az előbbiek által benyújtott, már előzőleg meglévő dokumentumokhoz való hozzáférés lehetőségének vizsgálatát javaslom.
44. Véleményem szerint a hozzáférésnek a polgári jogi eljárásban részt vevő peres felek részére történő engedélyezése az olyan nyilatkozatok(69) tekintetében, amelyeket az engedékenységi eljárás során engedékenységi kérelmet előterjesztők önként és önmagukra nézve terhelően tettek(70), és amelyekben az előterjesztők ténylegesen elismerik és leírják valamely nemzeti versenyhatóság számára az EUMSZ 101. cikkel szembeni jogsértésben való részvételüket, jelentősen csökkenti a nemzeti versenyhatóság engedékenységi programjának vonzerejét és hatékonyságát(71). Ez pedig megakadályozhatja az EUMSZ 101. cikk nemzeti versenyhatóságok általi hatékony végrehajtását, és végső soron a polgári jogi eljárásban részt vevő peres fél hatékony jogorvoslathoz jutásának lehetőségét. Így míg a hozzáférés megtagadása bizonyos mértékben korlátozza vagy akadályozza az állítólagosan sérelmet szenvedett fél hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogának gyakorlását, úgy vélem, hogy az EUMSZ 101. cikk nemzeti versenyhatóságok általi hatékony végrehajtására irányuló jogszerű cél, valamint a kartellek felderítéséhez és szankcionálásához fűződő magánérdek igazolja e jog korlátozását.
45. Ugyanakkor – amely felvetés helytállóságát a kérdést előterjesztő bíróságnak érdemes lenne megvizsgálnia – úgy tűnik, hogy(72) az engedékenységi kérelmet előterjesztők jogosan várhatják azt, hogy a Bundeskartellamt erre vonatkozó mérlegelési jogkörében biztosít hozzáférést az előterjesztők által önként tett, saját magukra nézve terhelő nyilatkozatokhoz. Álláspontom szerint míg a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogot, az engedékenységi kérelmet előterjesztő ahhoz fűződő jogos bizalma jelentősebb, hogy a rá nézve terhelő nyilatkozatok ne váljanak hozzáférhetővé.
46. Ezért úgy vélem, hogy főszabályként(73) nem szabad hozzáférést biztosítani az engedékenységi kérelmet előterjesztő által önként tett, magára nézve terhelő nyilatkozatokhoz.
47. Mindazonáltal az engedékenységi kérelmet előterjesztőre nézve terhelő nyilatkozatoktól eltekintve a Pfleidererhez hasonló állítólagos sértetteknek hozzá kell férniük minden más, már előzőleg meglévő olyan dokumentumhoz(74), amelyeket az engedékenységi kérelmet előterjesztő nyújtott be az engedékenységi eljárás keretében, mert azok a polgári jogi kártérítési kereset indítása esetén hozzásegítik a sértetteket az EUMSZ 101. cikkel szembeni jogsértés fennállásának(75), a sértett kárának, valamint a kár és a jogsértés közötti okozati összefüggésnek bizonyításához(76). A szóban forgó dokumentumok valójában nem az engedékenységi eljárás során jönnek létre, mivel a fent hivatkozott saját terhükre tett társasági nyilatkozatoktól eltérően ezek az eljárástól függetlenül léteznek, és – legalábbis elméletileg – máshonnan is hozzáférhetőek. Nem látok olyan kényszerítő okot, amiért meg kellene tagadni a kifejezetten a kártérítési kereset alátámasztására szolgáló, illetve arra alkalmas dokumentumokhoz való hozzáférést. A hatékony jogorvoslathoz való alapvető joggal ellentétes lenne az, ha valamely nemzeti versenyhatóság az alapeljárásban fennálló körülmények között megtagadhatná az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférést.
VI – Végkövetkeztetések
48. A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Amtsgericht Bonn által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre az alábbi választ adja:
Amennyiben valamely nemzeti versenyhatóság az EUMSZ 101. cikk hatékony alkalmazása érdekében engedékenységi programot alkalmaz, valamely kartell károsultjai polgári jogi igényeik érvényesítése céljából nem férhetnek hozzá az engedékenységi kérelmet előterjesztők által önként tett és önmagukra nézve terhelő nyilatkozatokba, amelyekben ténylegesen elismerik és leírják valamely nemzeti versenyhatóság számára az EUMSZ 101. cikkel szembeni jogsértésben való részvételüket, mivel ez jelentősen csökkenti az adott nemzeti versenyhatóság engedékenységi programjának vonzerejét és hatékonyságát, ez pedig megakadályozza az EUMSZ 101. cikk nemzeti versenyhatóságok általi hatékony végrehajtását. Míg a hozzáférés megtagadása bizonyos mértékben korlátozza vagy akadályozza az állítólagosan sérelmet szenvedett félnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való alapvető jog gyakorlását, az EUMSZ 101. cikk nemzeti versenyhatóságok általi hatékony végrehajtására irányuló jogszerű cél, és a kartellek felderítéséhez és szankcionálásához fűződő magánérdek igazolja e jog megsértését.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 47. cikke által biztosított hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való alapvető joggal ellentétes az, ha valamely nemzeti versenyhatóság megtagadja az engedékenységi kérelmet előterjesztő által az engedékenységi eljárás keretében benyújtott egyéb, már előzőleg meglévő olyan dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek a polgári jogi kártérítési kereset indítása esetén hozzásegíthetik a kartell állítólagos károsultjait az EUMSZ 101. cikkel szembeni jogsértés fennállásának, a sértett kárának, valamint a kár és a jogsértés közötti okozati összefüggésnek a bizonyításához.