T‑149/06. sz. ügy

Castellani SpA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A CASTELLANI közösségi ábrás védjegy bejelentése – CASTELLUM és CASTELLUCA korábbi nemzeti szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az ítélet összefoglalása

Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, a német átlagfogyasztó részéről nem áll fenn az összetévesztés veszélye a Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó „alkoholtartalmú italok, a sörök, likőrök, habzóborok és pezsgők kivételével” áruk vonatkozásában közösségi védjegyként lajstromoztatni kívánt „castellani” szóelemet magában foglaló ábrás megjelölés és a 33. osztályba tartozó, korábban Németországban „borok” vonatkozásában lajstromozott CASTELLUCA szóvédjegy között.

Ugyanis bár igaz, hogy a bejelentett védjegy domináns eleme a szóelem, vagyis a „castellani” szó, hogy a „castellani” és a „castelluca” szóelemek bizonyos mértékben vizuálisan hasonlóak, mivel egyforma hosszúak, és első hét betűjük, illetve azok sorrendje is azonos („c‑a‑s‑t‑e‑l‑l”), továbbá hogy a fogyasztó figyelmét gyakorta a szavak első fele kelti fel, a „vár” szót igen gyakran használják ezen árucsoport vonatkozásában és a fogyasztóknak figyelmesen meg kell vizsgálniuk a kapcsolódó utótagot ahhoz, hogy megfelelően beazonosítsák azt a bort, amelynek a neve e szavak valamelyikével kezdődik. A jelen ügyben az ütköző megjelölések utolsó betűi – azaz a bejelentett védjegyben az „a”, „n” és „i” betű, illetve a korábbi védjegyben az „u”, „c” és „a” betű – eltérnek. Következésképpen a megjelölések átfogó vizuális értékelésekor a „castellani” és a „castelluca” szóelem között megállapított különbség elegendő annak kizárásához, hogy az ütköző megjelölések hasonlóak.

Ami a hangzásbeli összehasonlítást illeti, a megjelölések közötti, az utótag eltéréséből származó különbség elegendő ahhoz, hogy a megjelöléseket német hangzásukat illetően meg lehessen különböztetni egymástól annak ellenére, hogy az előtagjuk megegyezik.

Ami a fogalmi összehasonlítást illeti, először is emlékeztetni kell arra, hogy a „vár” szó használata gyakori a borágazatban, és a német fogyasztó hozzá van szokva ahhoz, hogy amikor szaküzletben, élelmiszer‑áruházban, bevásárlóközpontban bort vásárol, vagy az étterem borlapjáról bort választ, akkor számos olyan bormárkát lát, amelynek neve a „Schloss”, „castello”, „château”, „castel” vagy „castle” szóval kezdődik. Kisebb jelentőséget tulajdonít tehát az előtagnak, és figyelmesen megvizsgálja a védjegynek az üveg címkéjén szereplő utótagját. Másodszor a bejelentett védjegy olasz eredetű családnevet tartalmaz, amelyet az érintett vásárlóközönség ilyenként azonosít.

Így a szóban forgó védjegyek átfogó értékelése szempontjából az ütköző megjelölések közötti vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségek – annak ellenére, hogy a hivatkozott áruk azonos jellegűek – elegendőek ahhoz, hogy kizárják az ütköző megjelölések közötti olyan mérvű hasonlóságot, amely a német átlagfogyasztó képzetében összetéveszthetőségre adna alapot.

(vö. 53–60. pont)