AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. szeptember 12.(*)
„EMOGA – Garanciarészleg – Közösségi finanszírozásból kizárt kiadások – Szántóföldi növények – Olívaolaj – Pénzügyi ellenőrzés – 24 hónapos határidő”
A T‑243/05. sz. ügyben,
a Görög Köztársaság (képviselik: G. Kanellopoulos és E. Svolopoulou, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: H. Tserepa‑Lacombe és L. Visaggio, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Korogiannakis ügyvéd)
alperes ellen
a tagállamok által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garanciarészlege címén eszközölt bizonyos kiadások közösségi finanszírozásból történő kizárásáról szóló, 2005. április 29‑i 2005/354/EK bizottsági határozatnak (HL L 112., 14. o.) a Görög Köztársaság által a szántóföldi növény és olívaolaj-ágazatban, valamint a pénzügyi ellenőrzés területén eszközölt bizonyos kiadásoknak a kizárása tekintetében történő megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, N. J. Forwood és S. Papasavvas bírák,
hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 20‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A legutóbb az 1995. május 22‑i 1287/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 125., 1. o.) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21‑i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.) meghatározta a közös agrárpolitika finanszírozására alkalmazandó általános szabályokat. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.) a 729/70 rendelet helyébe lépett, és a 2000. január 1‑jétől eszközölt kiadásokra alkalmazandó.
2 A 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése, valamint az 1258/99 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege a mezőgazdasági piacok közös szervezésének keretében finanszírozza a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó, a közösségi jogszabályok alapján végrehajtott intervenciókat.
3 A 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja és az 1258/99 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság dönt a kiadásoknak a közösségi finanszírozásból történő kizárásáról, ha megállapítja, hogy e kiadásokra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor. A kizárásra kerülő összeg megállapításakor a Bizottság figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyát, valamint a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteséget.
4 A 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése rendelkezik arról, hogy „[a] finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat azon kiadásokra, amelyek több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az általa végzett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal [nem hivatalos fordítás]”. Az 1258/99 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése is tartalmaz hasonló rendelkezést.
5 Az EMOGA számla-elszámolási eljárásának szabályait továbbra is a többek között az 1999. október 22‑i 2245/1999/EK bizottsági rendelettel (HL L 273., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 335. o.) módosított, a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számla-elszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 7‑i 1663/95/EK bizottsági rendelet (HL L 158., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 31. o.) határozza meg.
6 Az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőkről rendelkezik:
„Amennyiben egy vizsgálat eredményeképpen a Bizottság úgy értékeli, hogy a kiadás teljesítése nem a közösségi szabályoknak megfelelően történt, értesíti az érintett tagállamot ellenőrzései eredményeiről, és feltünteti a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a jövőben végrehajtandó helyesbítő [helyesen: korrekciós] intézkedéseket.
Az értesítésnek hivatkoznia kell erre a rendeletre. A tagállam 2 hónapon belül válaszol, amit követően a Bizottság módosíthatja az álláspontját. Indokolt esetben a Bizottság meghosszabbíthatja a válaszadási határidőt.
A válaszadási határidő lejárta után a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívja a tagállamot, amelyen igyekeznek megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedések, a jogsértés súlyának kiértékelése, valamint a Közösséget ért pénzügyi veszteség tekintetében. E megbeszélést követően, és a Bizottság által a megbeszélés és a tagállammal történt konzultáció után további információk biztosítására megállapított határidő lejártát követően, vagy ha a tagállam a Bizottság által megállapított határidő előtt nem fogadja el a felkérést egy megbeszélésre, a határidő lejárta után a Bizottság hivatalosan közli a tagállammal az elhatározásait, a 94/442/EK bizottsági határozatra hivatkozva. E bekezdés negyedik albekezdésének sérelme nélkül ez az értesítés tartalmazza minden olyan kiadás kiértékelését, amelyet a Bizottság kizárni szándékozik a 729/70[…] rendelet 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja értelmében.
A tagállam a lehető leghamarabb tájékoztatja a Bizottságot a közösségi szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében elfogadott korrekciós intézkedésekről és a hatálybalépésük napjáról. A Bizottság a korrekciós intézkedések hatálybalépésének napjáig, szükség szerint elfogad egy vagy több határozatot a 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében, a közösségi szabályoknak meg nem felelő kiadások kizárására.”
7 Az átalánykorrekciók alkalmazásának iránymutatásait az „EMOGA Garanciarészlege számláinak elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás” című, 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentum (továbbiakban: a VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentum) határozta meg. Amennyiben a vizsgálaton keresztül szerzett információk nem teszik lehetővé a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteségek kiszámítását, e veszteségek extrapolálásával statisztikai eszközökön vagy más ellenőrizhető adatokra való utaláson keresztül átalánykorrekciót lehet kilátásba helyezni. Az alkalmazott korrekciós ráta a veszteség kockázatának mértékétől függően a kimutatott kiadások általában 2%‑a, 5%‑a, 10%‑a vagy 25%‑a.
A jogvita előzményei
8 A tagállamok által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garanciarészlege címén eszközölt bizonyos kiadások közösségi finanszírozásból történő kizárásáról szóló, 2005. április 29‑i 2005/354/EK határozattal (HL L 112., 14. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság a Görög Köztársaság tekintetében a szántóföldi növény és olívaolaj-ágazatban, valamint a pénzügyi ellenőrzés területén az 1996–1998., 2001. és 2002. pénzügyi év vonatkozásában 26 437 135,76 eurós összeget kizárt a közösségi finanszírozásából.
9 A Bizottság által alkalmazott pénzügyi korrekciók okait a 729/70/EGK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja és az 1258/99/EK rendelet 7. cikkének (4) bekezdése alapján az export-visszatérítés, a zöldség és gyümölcs, a tejtermékek, a közraktározás, az állatokra vonatkozó jövedelemtámogatások, a szántóföldi növények, az olívaolaj és zsírok, a vidékfejlesztés és a késedelmes kifizetések tekintetében az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolásának keretében végzett ellenőrzések eredményeiről szóló, 2004. október 31‑i AGRI‑64241‑2004. sz. összefoglaló jelentés tartalmazta (a továbbiakban: összefoglaló jelentés).
10 A kereset három korrekcióra vonatkozik:
– 5%‑os átalánykorrekció a szántóföldi növények tekintetében a kérelmek szabályszerűsége biztosításának elégtelen színvonala miatt, vagyis 25 361 283 euró a 2002. pénzügyi évre;
– 200 146,68 eurós egyedi korrekció az olívaolaj tekintetében a késedelmes engedélyvisszavonás és a késedelmes minőségi szankciók miatt az 1996–1998. pénzügyi évekre;
– 488 788,96 eurós egyedi korrekció a fizetési határidők figyelmen kívül hagyása miatt (pénzügyi ellenőrzés) a 2001. pénzügyi évre, amelyből 455 070,44 euró a bükköny és 33 718,52 euró a rizs hektáronkénti támogatására vonatkozik.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. június 30‑án benyújtott keresetlevelével a Görög Köztársaság megindította a jelen keresetet.
12 A Görög Köztársaság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg vagy – másodlagosan – módosítsa a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
13 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.
A kereset megalapozottságáról
14 A kereset az EMOGA által finanszírozott három, vagyis a szántóföldi növényekre, az olívaolajra és a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó intervenciót érint. Az Elsőfokú Bíróság ebben a sorrendben – a három intervenciót megkülönböztetve – fogja vizsgálni a Görög Köztársaság által előterjesztett jogalapok megalapozottságát.
A szántóföldi növényekről
A közösségi szabályozás
15 A 2000. július 17‑i 1593/2000/EK tanácsi rendelettel (HL L 182., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet, 94. o.) módosított, az egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. november 27‑i 3508/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 355., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 223. o.) előírja, hogy az egyes tagállamok létrehoznak egy ilyen rendszert (a továbbiakban: IIER), amely többek között az egyes szántóföldi növények termelői számára létrehozott támogatási rendszerre alkalmazandó.
16 A 3508/92 rendelet 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően az IIER többek között az egyes szántóföldi növények termelői számára támogatási rendszer létrehozásáról szóló, 1992. június 30‑i 1765/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 181., 12. o.) – amely helyébe 2000. július 1‑jétől az egyes szántóföldi növények termelői számára támogatási rendszer létrehozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1251/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 322. o.) lépett – által előírt támogatásokra alkalmazandó.
17 A 3508/92 rendelet 2. cikke szerint:
„Az [IIER] a következő elemeket tartalmazza:
a) számítógépes adatbázis;
b) mezőgazdasági parcellaazonosítási rendszer;
c) állatazonosítási és -nyilvántartási rendszer;
d) támogatási kérelmek;
e) integrált ellenőrzési rendszer.”
18 A 3508/92 rendelet 7. cikke megállapítja, hogy az IIER-nek „az összes benyújtott támogatási kérelemre vonatkoznia kell, különösen az adminisztratív ellenőrzések, a helyszíni ellenőrzések, és adott esetben a légi vagy műholdas távérzékeléssel történő vizsgálatok tekintetében”.
19 A 3508/92 rendelet 8. cikke értelmében:
„(1) A tagállamoknak a támogatási kérelmekre vonatkozóan adminisztratív ellenőrzéseket kell végezniük.
(2) Az adminisztratív ellenőrzéseket a mezőgazdasági gazdaságokat reprezentáló mintát lefedő helyszíni ellenőrzésekkel kell kiegészíteni. A tagállamoknak mintavételezési tervet kell készíteniük az összes ilyen ellenőrzéshez.
(3) Az egyes tagállamoknak ki kell jelölniük az e rendeletben előírt ellenőrzések koordinálásáért felelős hatóságot.
(4) A nemzeti hatóságok, külön szabályozott feltételek mellett, felhasználhatják a távérzékelést a mezőgazdasági parcellák területének meghatározására, a termesztett növénykultúrák azonosítására és állapotuk vizsgálatára.
[…].”
20 Az 1996. december 17‑i 2466/96/EK tanácsi rendelettel (HL L 335., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 148. o.) módosított 3508/92 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az IIER‑t a támogatási kérelmek, a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási alfanumerikus rendszere, valamint a 7. cikkben említett integrált ellenőrzési rendszer tekintetében 1993. február 1‑jétől és a 2. cikkben említett egyéb elemek tekintetében legkésőbb 1997. január 1‑jétől kell alkalmazni.
21 Az IIER alkalmazásának részletes szabályait a megtámadott határozatban említett pénzügyi évekre az 1999. december 21‑i 2801/1999/EK bizottsági rendelettel (HL L 340., 29. o.) módosított, az egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 23‑i 3887/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 391., 36. o.) rögzíti.
22 A 3887/92 rendelet 6. és 7. cikke előírja a tagállami hatóságok által végzendő ellenőrzések részletes szabályait.
Összefoglaló jelentés
23 2001. augusztus 6–9. és 2002. április 15–17. között a Bizottság szolgálatai a szántóföldi növény ágazatban történő kifizetések jogszerűségének és szabályszerűségének biztosításához szükséges eszközök létrehozatalára vonatkozó vizsgálatokat végeztek Görögországban.
24 Az összefoglaló jelentés B.7.1.1. pontja szerint Görögország a 2001. betakarítási év tekintetében sem az IIER‑t, sem azon számla-elszámolási eljárást nem hozta létre, amely eljárással 1995. október 16‑ától a Mezőgazdasági Minisztériumnak a kifizetések kedvezményezetteknek történő teljesítése előtt el kellett végeznie valamennyi szükséges ellenőrzést. A Bizottság megjegyzi, hogy a kifizetésekért felelős ügynökség (a Gedidagep) ennek ellenére folytatta e kifizetések teljesítését anélkül, hogy rendelkezett volna az egyes kérelmek más szolgálatok, különösen az egyes prefektúrák által végzett előzetes ellenőrzését igazoló bizonyítékokkal.
25 Az IIER alkalmazásával kapcsolatban az összefoglaló jelentés ugyanezen pontja kiemeli, hogy a mezőgazdasági parcellaazonosítási rendszer (a továbbiakban: MPAR) (lásd a fenti 17. pontot), amelyet 1997. január 1‑jéig kellett volna létrehozni (lásd a fenti 20. pontot), 2003‑ban még nem létezett, valamint hogy az MPAR keretében a szántóföldi növény- és takarmánynövény-területek csupán 67,5%‑át azonosították ortofotók alapján a referenciaparcellákkal. Következésképpen a Bizottság véleménye szerint a földek jelentős részét, vagyis az érintett területek 28,2%‑át nem megfelelő eszközökkel és a területek 4,3 %‑át egyáltalán nem azonosították.
26 Az összefoglaló jelentés alapján a helyszíni ellenőrzések minősége nem volt kielégítő, ráadásul azokat csak gyenge mintát reprezentáló támogatási kérelmeken végezték el, így az ellenőrzések nem biztosították az esetek 100%‑ában a jogosultság megfelelő igazolását, vagy a támogatások túlzott felhalmozódásának megakadályozását. A hatékonyság érdekében a klasszikus ellenőrzéseket a betakarítás előtt vagy röviddel a betakarítás után kell elvégezni. Márpedig mivel a termény nagy részének betakarítása május vége és július eleje között történik, a Bizottság megjegyzi, hogy a 2001. évre a görög hatóságok nem tudták biztosítani azoknak a feltételeknek a betartását, amelyekre tekintettel a támogatásokat nyújtották, mivel a klasszikus ellenőrzések 28%‑át augusztus 31‑e után végezték el. A Bizottság szerint e körülménynek különleges jelentősége van a júliusban betakarított és a görög szántóföldinövény-területek 40–50%-át reprezentáló durumbúza esetében. Az összefoglaló jelentésben a Bizottság feltünteti a távérzékeléssel végzett ellenőrzések minőségi hiányosságait is (késedelem a szerződések megkötése, a rendszeres szemlék, valamint az eredmények testületekkel való közlése esetében, a fotók elavultsága, a műszaki tűréshatárokkal kapcsolatos ajánlások figyelmen kívül hagyása).
27 Ami az engedélyezési eljárást illeti, a Bizottság a prefektúrákon, különösen a személyzeti felépítés, az ellenőrzések végrehajtása, valamint a gazdák szakszervezetei által ellátott feladatok szintjén a helyzetet elégtelennek találta.
A Bizottság hatáskörének ratione temporis hiányára alapított első jogalapról
– A felek érvei
28 Először is a görög kormány utal a fenti 4. pontban említett rendelkezésekkel bevezetett korlátozásra. Ezt követően hangsúlyozza, hogy az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése meghatározza azon írásbeli értesítés tartalmát, amellyel a Bizottság az általa végzett ellenőrzések eredményéről értesíti a tagállamokat. Megjegyzi továbbá, hogy ugyanezen rendelkezés – a 2245/1999 rendelettel történt módosítását megelőzően – előírta, hogy a szóban forgó értesítésnek tartalmaznia kell a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése alapján általa kizárásra javasolható kiadás becsült összegét.
29 Márpedig a fenti 4. pontban hivatkozott cikkekben előírt korlátozás célja, hogy védelmet biztosítson a tagállamoknak a jogbiztonság hiányával szemben, amely akkor állna fenn, ha a Bizottság megkérdőjelezhetné azon kiadásokat, amelyeket a közösségi szabályokkal való megfelelésükről szóló határozat elfogadását évekkel megelőzően eszközöltek. Ezen túl az említett korlátozás célja, hogy átláthatóbbá tegye az eljárást azáltal, hogy a Bizottság megfelelő időben tájékoztatja a tagállamot a pénzügyi veszteségre vonatkozó véleményéről és a tervezett korrekcióról. A tagállamok fontos szerepe az EMOGA számla-elszámolási eljárásában alátámasztja az eljárás különböző szakaszaiban a teljes tájékoztatáshoz, illetve valamennyi alkalommal a véleménynyilvánításhoz való jogukat.
30 Következésképpen a görög kormány úgy véli, meg kell vizsgálni, hogy az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján küldött egyes értesítések megfeleltek‑e e rendelkezés előírásainak. Ennek keretében „a Bizottság által kizárásra javasolható kiadások becsült összege” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy nem szükséges a szóban forgó kiadások összegét számszerűsíteni, és hogy elegendő azon elemek megjelölése, amelyek lehetővé teszik ezen összeg legalább hozzávetőleges kiszámítását.
31 E megállapításokat nem kérdőjelezheti meg az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a 2245/1999 rendelettel történt módosítása sem. A pénzügyi korrekció megbecsülésére vonatkozó kötelezettség áthelyezése ugyanis nem bizonyítja a jogalkotó azon szándékát, hogy meg kívánta volna szüntetni a tagállamok fenti 29. pontban említett védelmét. Ellenkezőleg, szándéka az volt, hogy az EMOGA számla-elszámolási eljárását kiegészítse az érintett tagállam véleményével. Ebből következik, hogy egy olyan értesítés, amely nem tartalmazza a Bizottság által kizárásra javasolható kiadások becsült összegét, nem indíthatja el a 729/70 és az 1258/1999 rendeletben előírt 24 hónapos határidőt. Az ítélkezési gyakorlat megerősítette, hogy az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett második értesítés az, amely elindítja a 24 hónapos határidőt, mivel a Bizottság által kizárásra javasolható kiadásokra vonatkozó utalás ebben az értesítésben szerepel.
32 A jelen ügyben az első értesítés, amely a Bizottság által kizárásra javasolt kiadások becsült összegét tartalmazza, a 2004. február 16‑i levél. Ebből következik, hogy a Bizottságnak ratione temporis nem volt hatásköre korrekciót előírni a 2002. február 16‑a előtt eszközölt kiadásokkal kapcsolatban. Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az – a szántóföldi növények területén – a 2001. betakarítási évre vonatkozó kiadásokra pénzügyi korrekciót alkalmaz.
33 A Bizottság tagadja, hogy ellenőrzéseinek eredményeit első alkalommal a 2004. február 16‑i levelében közölte volna. Azt állítja, hogy ezt már a 2002. március 1‑jén és augusztus 21‑én küldött, az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése követelményeinek megfelelő két levelével megtette.
34 Továbbá a 2245/1999 rendelettel módosított 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése már nem írja elő, hogy a Bizottságnak a kizárandó kiadások becsült összegét fel kell tüntetnie a tagállamoknak küldött értesítésében. Ezen értesítés célja a figyelmeztetés. Ráadásul különbséget kell tenni egyrészt az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt „megállapításokról szóló értesítés”, és másrészt az eredetileg az ugyanezen rendelkezés második albekezdésében, majd e rendelkezés 2245/1999 rendelettel történt módosítását követően a harmadik albekezdésben említett „következtetések hivatalos eljuttatása [helyesen: következtetésekről szóló hivatalosértesítés]” között. A megállapításokról szóló értesítésnek nem kell olyan szigorú formai követelményeknek megfelelnie, mint a következtetésekről szóló hivatalos értesítésnek. Következésképpen a Bizottság azon a véleményen van, hogy a 2002. március 1‑jei és augusztus 21‑i levele a görög kormány állításával szemben megfelel az ellenőrzéseinek eredményeiről szóló értesítés követelményeinek.
35 A Bizottság az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének és az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szó szerinti értelmezésére támaszkodik annak bizonyítására, hogy a 24 hónapos határidőt az a levél indítja el, amelyben ellenőrzéseinek eredményeit közölte a tagállammal. Ezen értelmezést félretéve ezen utóbbi rendelkezés célja a tagállamok eljárási jogainak megfelelőbb védelme. Következésképpen a görög kormánynak az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének korábbi megfogalmazása alapján kialakult ítélkezési gyakorlatra alapított érvelése nem helytálló.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
36 A következetes ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egyrészt a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja, valamint az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése, másrészt az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az EMOGA számla-elszámolási eljárásának ugyanazon szakaszáról, vagyis a Bizottság által elvégzett ellenőrzésekről szóló első értesítésnek a tagállamhoz való továbbításáról szól. Következésképpen az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése pontosan meghatározza a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, valamint az 1258/1999 rendelet 7 cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésében említett írásbeli értesítés tartalmát (a Bíróság C‑107/00. sz., Finnország kontra Bizottság ügyben 2002. január 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1007. o.] 26. és 27. pontja; C‑158/00. sz., Luxemburg kontra Bizottság ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑5373. o.] 23. pontja és C‑300/02. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1341. o.] 68. pontja).
37 Az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a 2245/1999 rendelettel történt módosítását megelőzően előírta, hogy a szóban forgó értesítésnek tartalmaznia kell az érintett szabályoknak való jövőbeli megfelelőség biztosítása érdekében meghozandó korrekciós intézkedéseket, valamint a Bizottság által kizárásra javasolható kiadások becsült összegét, és hivatkozik az 1663/95 rendeletre (a fenti 36. pontban hivatkozott Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja; a fenti 36. pontban hivatkozott Luxemburg kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontja, és a fenti 36. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja).
38 Azonban a Bizottság azon kötelezettségét, miszerint az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján az érintett tagállamnak küldött értesítésében meg kell említenie az általa kizárásra javasolható kiadások becsült összegét, a 2245/1999 rendelet hatályon kívül helyezte. E becsült összeget ettől kezdve a módosított 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően a kétoldalú megbeszéléseket követően küldött levélnek kell tartalmaznia.
39 A görög kormány nem vitatja, hogy a Bizottság már nem köteles a vizsgálatának végeztével küldött első levelében az általa kizárandó kiadások becsült összegét feltüntetni. Azonban azzal érvel, hogy amennyiben a Bizottságnak a kétoldalú megbeszéléseket követően és az egyeztető eljárást megelőzően küldött második levélben kell ettől kezdve feltüntetnie e becsült összeget, e levél elküldését kell a 24 hónapos határidő kezdő időpontjának tekinteni. Érvelésének alátámasztására a görög kormány a fent említett ítéletek megfogalmazására támaszkodik, miszerint amennyiben a Bizottság nem tesz eleget az 1663/95 rendeletben vállalt kötelezettségeknek, ez súlyosságától függően megfoszthatja lényegétől a 729/70 és az 1258/1999 rendelet rendelkezései által a tagállamoknak biztosított eljárási garanciát, amelyek időben korlátozzák azokat a kiadásokat, amelyekre az EMOGA finanszírozás megtagadása vonatkozhat.
40 Ha ennek következtében a kizárandó költségek becsült összegéről szóló értesítés részét képezi „a tagállamok számára a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában és az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésében nyújtott eljárási garanciának”, a görög kormány szerint meg kell állapítani, hogy a 24 hónapos határidőt ezen értesítés teljesítésének időpontjától kell számítani.
41 A görög kormány érvelése nem fogadható el. Emlékeztetni kell arra, hogy mind a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja, mind az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdése alapján a 24 hónapos határidőt attól az időponttól számítják, amikor a Bizottság vizsgálatainak eredményeit, vagyis a Bizottság szolgálatai által a tagállamokban végzett helyszíni ellenőrzések eredményeit közli az érintett tagállammal (a fenti 36. pontban hivatkozott Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja).
42 A 729/70 és az 1258/1999 rendelet semmi esetre sem írja elő, hogy a Bizottságnak a 24 hónapos határidő elindítása céljából meg kell határoznia a kizárásra javasolható kiadások becsült összegét. Ez a követelményt csak az 1663/95 rendelet írta elő a 2245/1999 rendelettel történt módosítását megelőzően. Ennek következtében a 729/70 és az 1258/1999 rendelet fent említett rendelkezései által a 24 hónapos határidő formájában nyújtott eljárási garancia kizárólag a bizottsági ellenőrzések eredményeiről szóló értesítéshez, és nem a Bizottság által kizárandó kiadások becsült összegéhez kapcsolódik. A bizottsági vizsgálat eredményei képezik ugyanis bármilyen korrekció alapját, és ezeket kell a lehető leghamarabb közölni a tagállammal annak érdekében, hogy az a lehető leggyorsabban orvosolni tudja a megállapított hiányosságokat, és ezáltal a jövőben el tudja kerülni az újabb korrekciókat.
43 Ebből következik, hogy még ha a kizárandó költségek becsült összegét a kétoldalú megbeszéléseket követően az érintett tagállamnak küldött második bizottsági értesítés tartalmazza is, a 729/70 és az 1258/1999 rendelet alapján a huszonnégy hónapos határidőt az ellenőrzések eredményeit tartalmazó első értesítéstől kell számítani.
44 Ez az álláspont nem érinti a görög kormány által említett eljárási jogokat. Az EMOGA számla-elszámolási eljárásával kapcsolatos határozatokat ugyanis olyan kontradiktórius eljárás befejeztével hozzák, amely során az érintett tagállamok a véleményük kifejtéséhez szükséges valamennyi eljárási garanciával rendelkeznek (a Bíróság C‑61/95. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑207. o.] 39 pontja). Különösen a 2245/1999 rendelet hatályba lépése óta a tagállamoknak mindig van lehetőségük, hogy véleményüket a bizottsági vizsgálatok befejeztével tett megállapításokkal kapcsolatban a módosított 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében e célból előírt levélben, valamint az ezt követő kétoldalú megbeszélés során kifejtsék. Az először a kétoldalú megbeszéléseket követően küldött levélben közölt, tervezett korrekciókkal kapcsolatban a tagállamoknak lehetőségük van, hogy véleményüket az eljárás következő szakaszaiban – többek között ezzel kapcsolatban az egyeztető testülethez fordulva – kifejtsék.
45 Ilyen körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy a tagállamok a görög kormány által hivatkozott, elviselhetetlenül bizonytalan helyzetben vannak, ha a Bizottság az első értesítésével nem közli velük a közösségi finanszírozásból kizárásra javasolható kiadások becsült összegét. A Bizottság által az első értesítésében közölt ilyen kiadások becsült összege ugyanis még az 1663/95 rendelet módosítását megelőzően sem volt végleges, és ezáltal azok a tagállam által az igazgatási eljárás során adott válaszok fényében felülvizsgálhatók voltak. Ennek következtében, amíg a végleges korrekciós intézkedést nem fogadják el, ilyen mértékű bizonytalanságot magában foglal bármely, a végső határozat elfogadását megelőző kétoldalú kapcsolatokat előíró eljárás.
46 Következésképpen a módosított 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján küldött levél az, amely a 24 hónapos határidő kezdő időpontját jelöli. A jelen ügyben a Bizottság ellenőrzéseinek eredményeit a 2002. március 1‑jei és augusztus 21‑i levelében közölte a görög hatóságokkal. Mivel az alkalmazott átalánykorrekció kizárólag a 2002. pénzügyi év kiadásaira vonatkozik, azt az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének ötödik albekezdésében előírt 24 hónapos határidőnek megfelelően számították ki. Az első megsemmisítési jogalapot el kell tehát utasítani.
Az elégtelen indokolással párosuló jogi és ténybeli tévedésre alapított második jogalapról
– A felek érvei
47 Először is a görög kormány azzal érvel, hogy az MPAR nem ellenőrzés, hanem annak egy eszköze.
48 Másodszor a szántóföldi növény- és takarmánynövény-területekként megfelelően azonosított 67,5% a valóságban a kifizetések tárgyát képező területek 70,5%‑a. A görög hatóságok ugyanis nem eszközöltek kifizetést a 4,3%‑nyi azonosítatlan területre (lásd a fenti 25. pontot). Ez fontos tényező, mivel megkérdőjelezi azon érvek egyikét, amelyekre a Bizottság a vitatott korrekciót alapozza.
49 Harmadszor a görög kormány megjegyzi, hogy az MPAR elfogadása előtt hatályban lévő alfanumerikus rendszer olyan elemekre támaszkodott (telekkönyvi tervrajzok és dokumentumok, térképek stb.), amelyek megfelelnek azoknak az elemeknek, amelyek alapján a bejelentett területek 28,2%‑át azonosították (lásd a fenti 25. pontot).
50 Negyedszer a hatóságok a parcellák alfanumerikus azonosítási rendszere alapján az MPAR felállítása előtt elvégeztek mindenfajta ellenőrzést (helyszíni, kereszt stb.) anélkül, hogy e rendszer, amelyet az MPAR egyszerűen továbbfejlesztett, megbízhatóságát megkérdőjelezték volna.
51 A fentiekből következik, hogy a 2001. betakarítási év tekintetében az MPAR‑t a bejelentett területek 70%‑ára alkalmazták, míg a görög hatóságok a fennmaradó részre olyan rendszert alkalmaztak, amely bár az MPAR-ral nem kompatibilis, teljes mértékben megbízható és működőképes. Következésképpen a 2001. betakarítási évre eszközölt valamennyi kifizetés megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer alá tartozott.
52 A görög kormány vitatja azon kifogást, miszerint a Gedidagep a kifizetéseket anélkül folytatta, hogy rendelkezett volna a kérelmek más szolgálatok, különösen az egyes prefektúrák által végzett ellenőrzését igazoló bizonyítékokkal (lásd a fenti 24. pontot). Az EMOGA számla-elszámolási eljárása szigorú jellegét hangsúlyozva a görög kormány kiemelte, hogy 2001‑ben a Gedidagep‑et a Mezőgazdasági Minisztérium szolgálataként és kifizető ügynökségként az Opekepe váltotta fel, amely ténnyel a Bizottság tisztában volt.
53 A megtámadott határozatot meg kell tehát semmisíteni annyiban, amennyiben az a szóban forgó átalánykorrekciót előírja.
54 A Bizottság véleménye szerint a görög kormány elismeri, hogy az MPAR még nem működőképes, azonban azzal érvel, hogy a görög hatóságok eltérő, de szerintük ugyanazon eredmény elérésére alkalmas ellenőrzési rendszereket alkalmaztak. Márpedig a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, még ha feltételezzük is, hogy alternatív ellenőrzéseket végeztek, valamely rendelet által előírt egyedi ellenőrzési intézkedéseket a tagállamok annak megítélésének szükségessége nélkül kötelesek végrehajtani, hogy valamely alkalmazott eltérő ellenőrzési rendszer hatékonyabb‑e.
55 Következésképpen elismerve, hogy a görög hatóságok nem eszközöltek kifizetéseket a 4,3%‑nyi azonosítatlan területre, a területek 28,2%‑ának az MPAR-rel össze nem egyeztethető, ráadásul megbízhatatlan rendszer alapján történt azonosítása teljes mértékben alátámasztja az alkalmazott átalánykorrekciót. Az MPAR‑t ráadásul valamennyi területre alkalmazni kell az eredményei pontosságának biztosítása céljából.
56 A kifizető ügynökség pontos nevére való utalással kapcsolatban a Bizottság kiemeli ezen elem irrelevanciáját, valamint azt a tényt, hogy az Opekepe 2001. szeptember 3‑tól váltotta fel a Gedidagepet, míg a szóban forgó vizsgálat 2001 augusztusában zajlott.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
57 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó szabályok megsértésének bizonyítása kapcsán a Bizottság feladata nem a nemzeti közigazgatási szervek által végzett ellenőrzések hiányosságának vagy az általuk szolgáltatott adatok szabálytalanságának kimerítő jellegű bizonyítása, hanem annak bizonyítása, hogy komoly és ésszerű kétsége merül fel ezekkel az ellenőrzésekkel vagy adatokkal szemben. A Bizottság bizonyítási terhének ilyen csökkentését az magyarázza, hogy a tagállam képes a legkönnyebben összegyűjteni és ellenőrizni a szükséges adatokat az EMOGA számlaelszámolásához, következésképpen a tagállam feladata vizsgálatai és adatai valóságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (a Bíróság C‑247/98. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑1. o.] 7–9. pontja; a C‑278/98. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑1501. o.] 39–41. pontja és C‑329/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑6103. o.] 68. pontja).
58 Így a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a görög kormány bizonyította‑e a Bizottság értékeléseinek helytelenségét, vagy a veszteségkockázat vagy az EMOGA‑val kapcsolatban elkövetett szabálytalanság hiányát (lásd e tekintetben a Bíróság C‑318/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 36. pontját) egy megbízható és hatékony ellenőrzési rendszer alkalmazása alapján (lásd e tekintetben a fenti 36. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítélet 95. pontját).
59 Az MPAR alá tartozó területek pontos arányára alapított érvet a bejelentett területek 28,2%‑ának azonosítására használt, az MPAR-tól eltérő megbízható és működőképes alfanumerikus rendszer használatával kapcsolatos érvvel együtt kell megvizsgálni. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy amikor valamely rendelet egyedi ellenőrzési intézkedéseket ír elő, a tagállamok anélkül kötelesek azt alkalmazni, hogy szükség lenne azon feltételezésük megalapozottságának értékelésére, amely szerint egy eltérő ellenőrzési rendszer hatékonyabb lenne (a Bíróság C‑130/99. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑3005. o.] 87. pontját és C‑332/01. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑7699. o.] 62. pontját).
60 Következésképpen még ha feltételezzük is, hogy alternatív ellenőrzéseket szerveztek, ez a tény nem változtathatja meg a Bizottságnak az MPAR alkalmazásának elmaradására alapított állításait, amely körülményt a görög kormány egyébként nem is vitat. Ennek következtében nincs meghatározó jelentősége annak, hogy az MPAR alá tartozó területek aránya 67,5% vagy 70,5 %, mivel a szóban forgó területek jelentős részét az MPAR nem fedte le.
61 Továbbá emlékeztetni kell az IIER létrehozásának jelentőségére. A mezőgazdasági parcellák azonosítása ugyanis, amely Görögországban még nem fejeződött be teljesen, a vetésterülethez kötődő rendszer helyes alkalmazása kulcstényezőjének minősül. Önmagában a parcellák megbízható azonosítási rendszerének hiánya a közösségi költségvetés számára a károsodás magas kockázatát vonja maga után (a Bíróság fenti 36. pontban hivatkozott, Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítéletének 97. pontja és C‑285/03. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 62. pontja).
62 A Gedidagep Opekepe általi felváltásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a görög kormány nem bizonyította, hogy a kifizető ügynökség nevével kapcsolatos állítólagos tévedés miként érintheti a Bizottság által megfogalmazott kifogások megalapozottságát.
63 Mivel a görög kormánynak nem sikerült bizonyítania a Bizottság állításainak helytelenségét, sem a megállapított szabálytalanságok által a közösségi költségvetésre gyakorolt hatás hiányát, a második jogalapot el kell utasítani.
A VI/5330/97. sz. dokumentum és az arányosság elvének megsértésére, a ténybeli tévedésre és a szóban forgó átalánykorrekció arányára vonatkozó elégtelen indokolásra alapított harmadik jogalapról
– A felek érvei
64 A görög kormány utal a fenti 48–50. pontban említett állításokra, és hozzáteszi, hogy figyelembe kell venni a mezőgazdasági területek jelentős felaprózódásából származó nehézségeket, valamint a 2001‑től elért haladást is. Az MPAR ugyanis ma az ország 90%‑át lefedi.
65 A klasszikus ellenőrzésekkel kapcsolatban (lásd a fenti 26. pontot) a görög kormány kiemeli, hogy azok a támogatási kérelmek több, mint 10%‑át érintették, ez tehát meghaladja a közösségi jogszabályok által előírt százalékértéket. Ezenkívül az említett területekből több, mint 200 000 hektár tavaszi vetésidejű növény (kukorica), amelynek a betakarítása az ősz közepéig tart, amely megmagyarázza az augusztus 31‑e utáni ellenőrzések elvégzésének lehetőségét. Az országban uralkodó száraz éghajlat egyébként kedvez a növénymaradványok elég hosszú időn keresztül viszonylag azonosítható állapotban történő megőrzésének, ami lehetővé teszi a durumbúza azonosítását. Abban az esetben, ha az ellenőrzést a betakarítást követően végzik el, az illetékes hatóságok kérik a termelőket, hogy az ellenőrzések elvégzése céljából a maradványokat ne semmisítsék meg. A Bizottságnak a klasszikus ellenőrzéseket érintő kifogása tehát nem igazolt vagy nem támasztja alá az alkalmazott átalánykorrekciót.
66 A távérzékeléssel végzett ellenőrzésekkel (lásd a fenti 26. pontot) kapcsolatban a görög kormány azzal érvel, hogy a pályázati eljárások miatti késedelem nem ferdítheti el az ellenőrzések eredményeit, így az nem jelent valódi kockázatot az EMOGA‑ra nézve. A távérzékelést ugyanis a betakarítás előtt, és a fejlődés különböző szakaszaiban készített műholdfelvételek alapján végzik.
67 A műszaki tűréshatárral kapcsolatban (lásd a fenti 26. pontot) a görög kormány megjegyzi, hogy azt egy vizsgálatot követően, és az isprai Közös Kutatóközponttal együttműködésben megállapított műszaki előírásoknak megfelelően +/-3 méterben rögzítették (2000. november 24‑i dokumentum). Továbbá e tűréshatár, amelyet 1996–1998 között az ortofotókra alkalmaztak, jobb a +/-5 méteres tűréshatárnál, amelyet akkor alkalmaztak volna, ha a hatóságok műholdfelvételeket használtak volna.
68 Az 1996–1998 közötti ortofotók elavultságával kapcsolatban a Bizottság a 2002. augusztus 21‑i levelében maga is elismerte, hogy egy 5 évvel korábban készített fotó nem tekinthető elavultnak. Következésképpen a távérzékeléses ellenőrzésre vonatkozó kifogások nem igazolják vagy nem támasztják alá az alkalmazott átalánykorrekciót, amellyel kapcsolatban mindenesetre megsértették az indokolási kötelezettséget.
69 Másodlagosan a görög kormány azzal érvel, hogy a kimutatott kiadások 2%‑át meg nem haladó korrekció megfelel az arányosság elvének.
70 A Bizottság a maga részéről megismétli a fenti 55. pontban bemutatott állításait. Az MPAR az ellenőrzési rendszer egyik kulcseleme, és az ellenőrzések számát, gyakoriságát vagy a közösségi szabályozás által javasolt szigorát a Görög Köztársaság nem tartotta be.
71 A Bizottság nem tagadja az eddig elért haladást (lásd a fenti 64. pontot), azonban kiemeli, hogy az a szóban forgó időszak utáni időszakokat érinti.
72 A betakarítást követően elvégezhető ellenőrzésekre vonatkozó érvekkel kapcsolatban (lásd a fenti 65. pontot) a Bizottság fenntartja, hogy ha a betakarítás megtörtént, a parcella nem nyújt kielégítően pontos információt a termelésre vonatkozóan. Kiemeli, hogy a szóban forgó támogatási intézkedések a termelésen és nem a megművelt terület nagyságán alapulnak. A növényi kultúrák legnagyobb részét egyébként a durumbúza teszi ki, amelynek a betakarítása július végén és augusztus elején történik.
73 A Bizottság megerősíti, hogy elfogadja a +/-3 méteres tűréshatárt, pontosítva ugyanakkor, hogy a jelen ügyben nem emelt erre vonatkozóan kifogást. Kifogása azonban az 5%‑os tűréshatárra vonatkozott az ellenőrzött területek legalább 50%‑a esetében. E tűréshatárt a területeken végrehajtandó intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó VI/8388/94. sz. munkadokumentum és a Közös Kutatóközpont 2000. november 24‑i dokumentuma (lásd a fenti 67. pontot) tartalmazza.
74 Az ortofotók elavultságával kapcsolatban a Bizottság pontosítja, hogy egy legfeljebb öt éves kort az MPAR létrehozása során elfogad, azonban a helyszíni ellenőrzésekhez ugyanabban az évben készült fotók szükségesek. A Bizottság szerint ugyanis az archív ortofotók felhasználhatók az MPAR keretében végzett mérésekhez. Azonban nyilvánvalóan lehetetlen felhasználni a régi ortofotókat a betakarítás nyilvántartásba vételére egy későbbi pénzügyi év vonatkozásában. Mivel az 1765/92 és az 1251/1999 rendeletben előírt támogatásokat a termelés alapján számítják ki, a Bizottság véleménye szerint annak a megállapításnak, hogy egy egyedi parcellát adott betakarítási évben valamely különleges növényi kultúrával ültettek be, központi jelentősége van. Márpedig ezt kizárólag a betakarítás évében készült fotók alapján lehet megállapítani.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
75 Az MPAR-ral lefedett területek pontos százalékára, valamint az ellenőrzés egyéb módszereinek alkalmazására vonatkozóan megismételt érvvel kapcsolatban utalni kell a fenti 59. és 60. pontban említett elemzésre.
76 Mindent egybevetve a fenti 36. pontban hivatkozott, Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítéletében (97. és 100. pont) és a fenti 61. pontban hivatkozott, Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítéletében (62–64. pont) a Bíróság azon a véleményen volt, hogy az IIER befejezetlensége önmagában indokolja az 5%‑os átalánykorrekció alkalmazását anélkül, hogy szükséges lenne részletesen megvizsgálni a távérzékeléssel végzett ellenőrzések minőségének vagy a helyszíni ellenőrzés arányának kérdését.
77 A görög kormány által a tárgyaláson hivatkozott érv, miszerint az Elsőfokú Bíróságnak az IIER felállításában elért haladás fényében el kell térnie e megállapításoktól, nem fogadható el. Ugyanis még ha feltételezhető is az IIER működésével kapcsolatos fejlődés, a görög kormány nem állíthatja, hogy e megállapítás miatt az alkalmazandó korrekciók mértékét csökkenteni kell. E haladás ellenére az IIER jelentős részének befejezetlensége miatt ugyanis az EMOGA számára – az előző létrehozására előírt határidő, vagyis 1997. január 1. óta – rendkívül magas maradt a károsodás kockázata (a fenti 36. pontban hivatkozott, Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítélet 99. pontja és a fenti 61. pontban hivatkozott, Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet 63. pontja).
78 Ennek következtében a szóban forgó átalánykorrekció a Bizottság által a VI/5330/97. sz. dokumentumban megállapított iránymutatásoknak megfelelőnek tűnik. A harmadik jogalapot tehát teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy a betakarítás előtt készített műholdfelvételek alapján távérzékeléssel végzett ellenőrzésre, valamint az ortofotók elavultságára vonatkozó érv megalapozottságáról határozni kellene.
Az olívaolajról
A közösségi szabályozás
79 Az olívaolaj területén nyújtott támogatások általános szabályait az érintett pénzügyi évek vonatkozásában az 1996. július 30‑i 1582/96/EK tanácsi rendelettel (HL L 206., 13. o.) módosított, az olívaolaj-fogyasztás támogatására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1978. december 19‑i 3089/78/EGK tanácsi rendelet (HL L 369., 12. o.) határozta meg.
80 Az olívaolaj-fogyasztás támogatási rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat az érintett pénzügyi évek vonatkozásában az 1993. március 19‑i 643/93/EK bizottsági rendelettel (HL L 69., 19. o.) és az 1996. május 15‑i 887/96/EK bizottsági rendelettel (HL L 119., 16. o.) módosított, az olívaolaj-fogyasztás támogatási rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. szeptember 24‑i 2677/85/EGK bizottsági rendelet (HL L 254., 5. o.) határozza meg.
Összefoglaló jelentés
81 A Bizottság által már 1996 júliusában (az 1994. és 1995. pénzügyi évre vonatkozóan) elvégzett vizsgálatok miatt az olívaolaj-ágazatban történt ellenőrzés a jelen ügyben a dokumentumok, beleértve az 1999. és 2001. közötti számos levélváltást, elemzésére korlátozódott (az összefoglaló jelentés B.8.4.1. pontja). Ezen elemzés megerősítette, hogy az 1994. és 1995. pénzügyi évben feltárt különböző problémák a jelentős javulás ellenére továbbra is fennállnak.
82 Ezért az 1996–1998. pénzügyi évek vonatkozásában 200 146,68 euró összegű egyedi korrekciót alkalmaztak (az összefoglaló jelentés B.8.4.3. pontja).
A felek érvei
83 A görög kormány a megsemmisítést a Bizottság hatáskörének ratione temporis hiányára alapított egyetlen jogalapra hivatkozva kéri. Utalva ugyanis a megsemmisítés szántóföldi növények ágazatát érintő első jogalapjának keretében elvégzett elemzésre, a görög kormány azzal érvel, hogy az első levél, amellyel a Bizottság a szóban forgó korrekciót megállapította, 2004. április 14‑én kelt. Ennek következtében úgy véli, a Bizottság nem zárhatja ki a 2002. április 14‑e előtt eszközölt kiadásokat, kivéve, ha a görög hatóságok ezen időpontot követően közölték a Bizottsággal az említett korrekció kiszámításához szükséges adatokat. Márpedig a vonatkozó adatokat már sokkal korábban megküldték a Bizottságnak.
84 Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az az olívaolaj területén átalánykorrekciót ír elő.
85 A Bizottság vitatja ezen állításokat. Ugyanis már az 1998. július 3‑án kelt levelében kifejezte annak szükségességét, hogy az 1994. és 1995. pénzügyi év tekintetében alkalmazott korrekciókat az azokat követő pénzügyi években is alkalmazzák. A támogatási rendszer hiányosságait a kérdéses területen már 1990‑ben megállapították, amely okot adott az 1992–1995. pénzügyi év tekintetében előírt korrekciókra. A szóban forgó korrekció ugyanezen ténybeli elemeken alapul, mivel Görögország csak részben fejlesztette támogatási rendszerét. A Görög Köztársaságnak már 1992 óta tudomása volt a szóban forgó szabálytalanságokról, azokat azonban soha nem vitatta érdemben. A Bizottság az 1998. július 3‑án kelt levélben megismételte e kifogásokat, és az 1999. február 8‑án kelt levélben felkérte a görög hatóságokat, hogy értesítsék az ezzel kapcsolatban az 1996. és 1997. pénzügyi évre vonatkozóan elfogadott intézkedésekről. Az információkérést megismételte egy kétoldalú megbeszélésre invitáló, 2001. augusztus 3‑án kelt levélben.
86 Mindenesetre az 1996–1998. évekre vonatkozó korrekciók az 1992 óta alkalmazandó korrekciók meghosszabbításába illeszkednek. A Görög Köztársaságot tehát teljes mértékben tájékoztatták a szóban forgó korrekcióról, amelynek megalapozottságát közvetett módon elfogadta.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
87 A jelen jogalap elemzésének céljából először is figyelembe kell venni a fenti 36–46. pontban bemutatott megállapításokat. Ezt követően ki kell emelni, hogy függetlenül attól, hogy az az időpont, amelyet a görög kormány a 24 hónapos határidő kezdő időpontjának tekint, helyes‑e, ez utóbbi a jelen jogalappal az Elsőfokú Bíróság elé terjesztette a Bizottság korrekciók előírására vonatkozó ratione temporis hatáskörének kérdését.
88 E tekintetben emlékeztetni kell, hogy az e korrekcióhoz vezető eljárás felek által hivatkozott ténybeli elemei azt bizonyítják, hogy a Bizottság – még a 2245/1999 rendelet alapján is – ratione temporis hatáskörén túl cselekedett.
89 Az 1998. július 3‑án kelt levéllel ugyanis a Bizottság értesítette a görög hatóságokat az 1994. és 1998. pénzügyi évekre vonatkozó ellenőrzését követő végső álláspontjáról. Ahogy az összefoglaló jelentés B.8.4.1. pontjából, valamint az 1998. július 3‑án kelt levélből kitűnik, ezen ellenőrzés nyilvánvalóvá tette, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium nem követte az olívaolajra nyújtott támogatás ellenőrzését végző ügynökségnek az említett minisztérium számára 1994. október végéig küldött ellenőrzési jelentésekben foglalt megállapításait és szankciójavaslatait. Az 1999. január 12‑én kelt levelével a Bizottság ugyanezen eljárás keretében tájékoztatta a görög hatóságokat a javasolt egyedi korrekció összegéről (3 068 123 875 görög drahma (GRD), vagyis 9 004 031,91 euró). E korrekciót végül végrehajtották, ahogy azt az összefoglaló jelentés B.8.4.1. pontja bizonyítja is.
90 Az 1996–1998. pénzügyi évekre vonatkozó jelen EMOGA számla-elszámolási eljárással kapcsolatban a Bizottság az 1999. február 8‑i levélben kérte a görög hatóságokat, hogy nyújtsanak be bizonyos információkat az 1998. július 3‑i levélben említett öt kategóriából a harmadikba tartozó azon vállalkozásokkal szemben hozott korrekciós intézkedésekre vonatkozóan, amelyek esetében az ellenőrzések bizonyos szabálytalanságokat tártak fel.
91 Az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alapján küldött 2001. május 2‑i levéllel a Bizottság értesítette a tagállamot a 2000/11. sz. vizsgálat keretében végzett ellenőrzéseinek eredményeiről, amely az 1996–1998. pénzügyi évek tekintetében az olívaolaj-fogyasztás támogatása címén eszközölt kiadásokat érintette. Ezzel kapcsolatban a Bizottság utal az 1999. február 8‑án kelt levélre. A 2001. augusztus 3‑i levéllel a Bizottság a tagállamot az 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján többek között az olívaolaj-fogyasztás támogatását érintő kétoldalú megbeszélésre hívta. Végül a 2004. április 14‑i levélben a Bizottság hivatalosan közölte megállapításait a görög hatóságokkal, és megbecsülte az általa kizárásra javasolható kiadások összegét.
92 Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben az új bizottsági ellenőrzés kezdetét az 1999. február 8‑i levél, nem pedig az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése alapján kelt levél jelenti.
93 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1996–1998. pénzügyi évekre vonatkozóan végrehajtott szóban forgó korrekció azon megállapításokon alapult, amelyek az 1994. és 1995. pénzügyi évekre vonatkozóan megállapított korrekcióra okot adó tények után bekövetkező tényekre vonatkoznak.
94 Az összefoglaló jelentés B.8.4.3. pontjának a 2004. április 14‑én kelt bizottsági levéllel összefüggésben történő értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a szóban forgó pénzügyi korrekciót két okból alkalmazták. Először is az egyes vállalkozások engedélyeinek késedelmes visszavonása miatt, amelynek a 643/93 rendelet 1. cikkével módosított 2677/85 rendelet 12. cikkének (6) bekezdése alapján kellett volna megtörténnie az 1996. és 1997. pénzügyi év vonatkozásában, valamint másodszor a 887/96 rendelet 1. cikkével módosított 2677/85 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján az olívaolaj minőségét érintő szabálytalanságok miatti szankciók elmaradása miatt.
95 Ahogy az összefoglaló jelentés B.8.4.3. pontjának a 2001. október 31‑én kelt bizottsági levéllel összefüggésben történő értelmezéséből kitűnik, az engedélyek késedelmes visszavonása miatti korrekció összege megegyezik az 1996. és 1997. pénzügyi év alatt azon négy vállalkozásnak jogellenesen fizetett támogatás összegével, amelyek engedélyét ezen időszakok vonatkozásában vissza kellett volna vonni.
96 Ezentúl a Bizottság 2004. április 14‑i értesítéséből következik, hogy az olívaolaj minőségét érintő szabálytalanságok miatti szankciók elmaradására alkalmazott korrekció megegyezik azon pénzügyi szankciókkal, amelyeket az 1996–1998. pénzügyi év során 38 esetben kellett volna kivetni, és amelyeket a legutóbb a 887/96 rendelet 1. cikkével módosított 2677/85 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján az EMOGA kiadásaiból le kellene vonni. Továbbá a 2004. április 14‑i értesítésből kitűnik, hogy a nemzeti hatóságok általi minőségellenőrzések elvégzése céljából történt összes mintavételezés az 1995. pénzügyi év végét követően (1995. október 15.) zajlott, míg az 1998. július 3‑i levél harmadik kategóriába tartozó vállalkozásokat érintő része (lásd a fenti 90. pontot) a görög hatóságok által 1994 októberéig elvégzett ellenőrzések jelentéseire utal.
97 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a szóban forgó korrekcióra okot adó hiányosságok (az engedélyek visszavonásának és a pénzügyi szankciók kivetésének elmaradása) az 1995. pénzügyi év, vagyis a Bizottság első ellenőrzésével érintett utolsó pénzügyi év után következtek be. Következésképpen a Bizottság által a tárgyaláson képviselt álláspont, miszerint a szóban forgó ellenőrzés nem különböztethető meg az 1994. és 1995. pénzügyi év vonatkozásában elvégzett első ellenőrzéstől (lásd a fenti 89. pontot), nem elfogadható. A jelen ügyben ugyanis meg kell állapítani, hogy annak vizsgálatával, hogy a görög hatóságok az 1996–1998. pénzügyi évek során visszavonták‑e az engedélyeket és hogy kivetettek‑e szankciókat, a Bizottság az elsőtől különböző, új ellenőrzést végzett. Ráadásul a 729/70 és az 1258/1999 rendelettel bevezetett 24 hónapos határidőből származó eljárási garanciát nem lehet kizárólag azon az alapon figyelmen kívül hagyni, hogy valamely ellenőrzés megállapításai részben hasonlóak egy korábbi ellenőrzés megállapításaihoz.
98 Végül a Bizottság azon érve, miszerint a görög hatóságok az igazgatási eljárás alatt elfogadták a szóban forgó korrekció lehetőségét, nem elfogadható. Ez a körülmény ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottságnak a 729/70 és az 1258/1999 rendeletben előírt ratione temporis hatáskört biztosítson az EMOGA keretében történő pénzügyi korrekciók kiszabása céljából.
99 A jelen ügyben a 2245/1999 rendelettel módosított 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján küldött 2001. május 2‑i levél az első, amely az említett rendelkezés első albekezdésében előírt valamennyi elemet tartalmazza. Tehát ez az a levél, amelyet a 24 hónapos határidő számításánál kezdő időpontnak kell tekinteni.
100 Ebből következik, hogy a Bizottságnak ratione temporis nem volt hatásköre az 1999. május 2‑át megelőzően eszközölt kiadások kizárására. Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az az olívaolaj-fogyasztás támogatására vonatkozó kiadások közösségi finanszírozását kizárja.
A pénzügyi ellenőrzésről
A közösségi szabályozás
101 Az 1251/1999 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján „[a] [termelők számára a] támogatást az aratást követő november 16. és január 31. között kell folyósítani”.
102 A tagállamok által továbbítandó adatokról és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege által finanszírozott kiadások havi könyveléséről, valamint a 2776/88/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1996. február 16‑i 296/96/EK bizottsági rendelet (HL L 39., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 453. o.) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok által eszközölt kiadásokat az EMOGA Garanciarészlege finanszírozhatja.
103 A 2001. augusztus 1‑ji 1577/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 209., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 235. o.) módosított 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének értelmében:
„A könyvelés alapján nyújtott előleget a határidők lejárta után felmerült kiadások vonatkozásában a következők szerint kell csökkenteni:
a) ha a határidők lejárta után felmerült kiadások a határidő előtt felmerült kiadásoknak legfeljebb a 4%‑át teszik ki, a késedelem hónapokban kifejezett időtartamától függetlenül nem kerül sor csökkentésre;
b) a 4%‑os küszöbérték felett minden további felmerült kiadást:
– egy hónap késedelem esetén 10%‑kal,
– két hónap késedelem esetén 25%‑kal,
– három hónap késedelem esetén 45%‑kal,
– négy hónap késedelem esetén 70%‑kal,
– öt vagy több hónap késedelem esetén 100%‑kal kell csökkenteni.
A Bizottság azonban más idősávokat és/vagy kisebb mértékű csökkentéseket alkalmaz, vagy egyáltalán nem alkalmaz csökkentést, amennyiben bizonyos intézkedések során az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy ha a tagállam alapos indokot hoz fel.
Az e cikkben említett csökkentéseket a 2040/2000/EK rendelet 14. cikkében megállapított szabályok szerint kell végrehajtani.”
Összefoglaló jelentés
104 Az összefoglaló jelentés C.1.1.1. pontja alapján a Bizottság szolgálatai a 296/96 rendelet 4. cikkével összhangban megvizsgálták a kifizetések 2000. október 16. és 2001. október 15. közötti időszakban megállapított késedelmeit. Ezen ellenőrzést és a kétoldalú megbeszéléseket követően a Bizottság nyolc költségvetési tételre korrekciót alkalmazott.
A felek érvei
105 A pénzügyi ellenőrzés területén alkalmazott korrekciókkal érintett nyolc költségvetési tétel közül a görög kormány vitatja a bükköny támogatására vonatkozó 455 070,44 eurós és a rizs hektáronkénti támogatására vonatkozó 33 718,52 eurós korrekciót.
106 A görög kormány kiemeli a megsemmisítés egyetlen, a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének, az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére, valamint a VI/5330/97. sz. dokumentumra alapított, elégtelen indokolással és ténybeli tévedéssel párosuló jogalapot.
107 A fent említett rendelkezésekből következik, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a támogatások kifizetésére előírt határidőket, amelyeknek elmulasztás esetén a kiadások 100%‑áig csökkenő pénzügyi korrekciót kell alkalmazni. Márpedig a Bizottságnak először is e célból figyelembe kell vennie a Közösség által elszenvedett, a határidők be nem tartásából következő pénzügyi veszteséget, és másodszor be kell tartania az arányosság elvét. Ezen túl a Bizottságnak kisebb mértékű csökkentéseket kell alkalmaznia, vagy egyáltalán nem kell alkalmaznia csökkentést, amennyiben bizonyos intézkedések során az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy ha a tagállam alapos indokot hoz fel. Következésképpen, ha a kifizetés határidejét amiatt mulasztják el, mert a vitatott esetekben kiegészítő ellenőrzéseket hajtottak végre, vagy mert az adatbázisokban lévő nyilvántartási hibák alapján emelt kifogások vizsgálata következtében kiegészítő kifizetéseket teljesítettek, akkor ez alapos indokkal párosuló kivételes körülménynek számít.
108 A görög hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a kifizetés késedelme a többek között a Héraklion prefektúrán – amely az ország legnagyobb bükkönytermelőjének számít – végzett elengedhetetlen kiegészítő ellenőrzéseknek volt köszönhető. A 2001. január 26‑i levéllel a görög hatóságok a támogatási kifizetések határidejének meghosszabbítását kérték, hogy betarthassák a jelentős szabálytalanságok megállapítása esetén az ellenőrzések arányának növelésére vonatkozó VI/7105/98. sz. munkadokumentum előírásait. A 2001. február 1‑jei levelével a Bizottság elutasította e kérelmet, megemlítve ugyanakkor, hogy az azzal kapcsolatos indokokat az EMOGA számla-elszámolási eljárása során figyelembe fogják venni a korrekció kiszabásának elkerülése érdekében. A 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt 4%‑os küszöbértéket (lásd a fenti 103. pontot) csak azért lépték túl, mert jelentős mértékben növelték a héraklioni prefektusi hatóságok által végzett ellenőrzéseket.
109 Márpedig a Bizottság a 2003. november 6‑án kelt levélben azon a véleményen volt, hogy a szóban forgó ellenőrzések végrehajtása a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik. A Bizottságnak tehát nem kellett volna semmiféle korrekciót előírnia, vagy legfeljebb kisebb korrekciót kellett volna előírnia.
110 Ami a rizs hektáronkénti támogatásának korrekcióját illeti, a görög kormány kiemeli, hogy a megállapított késedelmek az adatbázisokban lévő nyilvántartási hibák alapján emelt kifogások vizsgálata miatt történtek. A három érintett prefektúrából egyben a késedelem a mezőgazdasági szövetkezetek társulása keretében zajló, vis maiornak számító sztrájknak köszönhető. Ebből következik, hogy a szóban forgó késedelmek a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló kivételes körülmények miatt történtek. E körülményekre figyelemmel kéri a görög kormány a megtámadott határozat megsemmisítését annyiban, amennyiben az meghatározza a szóban forgó korrekciót, vagy másodlagosan ennek a határidőn túli kifizetések 2%‑ára való korlátozását.
111 A Bizottság válasza az, hogy mivel a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának utolsó albekezdését– mivel eltérést megállapító rendelkezés – szigorúan kell értelmezni, a bizonyítási teher arra a félre hárul, amelyik azt érvényesíteni kívánja.
112 A bükköny támogatásával kapcsolatban a kifizetés 4%‑os küszöbértéken túli késedelme (lásd a fenti 103. pontot) nem igazolt, mivel ez a küszöbérték az alaposabb ellenőrzések behatóbbá tételének megkönnyítését, valamint kiegészítő ellenőrzések végrehajtását célozza. A határidő-hosszabbítási kérelmet továbbá három nappal a meghosszabbított határidő előtt nyújtották be, ezért nem lehetett elfogadni. A VI/5330/97. sz. dokumentumból következik, hogy amennyiben a tagállamok kiegészítő ellenőrzések végrehajtása miatt eltérést szeretnének alkalmazni, bizonyítékot kell szolgáltatniuk arra vonatkozóan, hogy a vita tárgyát képező összegek meghaladják a kifizetett kiadások 4%‑át. A Bizottság véleménye szerint a görög hatóságok nem igazolták megfelelően a határidők túllépését, és a hosszabbítás iránti kérelmet egyébként is késve nyújtották be.
113 Ugyanez igaz a rizs hektáronkénti támogatására is. A görög kormány a határidő túllépésének igazolása céljából nem hivatkozhat a saját felelősségi körébe tartozó olyan körülményekre, mint a keresetek és az adatbázisok hibáival kapcsolatos kifogások vizsgálata.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
114 Hangsúlyozni kell, hogy amint az az összefoglaló jelentés C.1.1.4. pontjában bemutatott táblázatból is kitűnik, a bükköny és a rizs hektáronkénti támogatása tekintetében a Bizottság ugyanolyan mértékű korrekciót alkalmazott, mint amelyet a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdése alapján már a havi előlegek keretében megtett.
115 A Bizottság véleményéhez hasonlóan ki kell továbbá emelni, hogy a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése eltérésről rendelkezik, ezért szigorúan kell értelmezni.
116 Továbbá az EMOGA terhére történő finanszírozás kiadásait azt vélelmezve kell kiszámítani, hogy az alkalmazandó mezőgazdasági szabályozás által előírt határidőket betartják. Ennek következtében amennyiben a nemzeti hatóságok a határidő lejárta után folyósítanak támogatási kifizetést, akkor ‑ ahogy ez a 296/96 rendelet negyedik preambulumbekezdéséből is kitűnik ‑ az EMOGA-t szabálytalan és ezért nem támogatható kiadásokkal terhelik (lásd e tekintetben a Bíróság C‑253/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑7529. o.] 126. pontját). Ennek következtében a tagállamnak úgy kell az ellenőrzési rendszerét felállítania, hogy figyelemmel legyen az 1251/1999 rendelet 8. cikke (1) bekezdésében a támogatási kifizetésekre előírt határidőre (lásd értelemszerűen az Elsőfokú Bíróság T‑251/04. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2006. június 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑44. o.] 76. pontját). Továbbá a 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott 4%-os küszöbérték éppen arra szolgál, hogy lehetőséget biztosítson a tagállamoknak a kiegészítő ellenőrzések elvégzésére, pontosítva ugyanakkor, hogy a késedelem hónapjainak száma egyáltalán nem befolyásolja az e küszöbértéket meg nem haladó kifizetéseket.
117 Ahogy az iratokból kitűnik, hogy a héraklioni prefektusi hatóságok csak 2001. január 19‑én tájékoztatták a Mezőgazdasági Minisztériumot az ellenőrzések első eredményeiről, miután ez utóbbi a 2001. január 22‑i levéllel emlékeztette azokat a VI/7105/98. sz. dokumentummal összhangban újabb ellenőrzések elvégzésének kötelezettségére (lásd a fenti 108. pontot). A 2001. január 26‑i (péntek) levéllel e minisztérium az ugyanezen hónap 31‑én lejáró fizetési határidő meghosszabbítását kérte, ám az érintett növényi kultúra meghatározása és az arra vonatkozó igazoló okmányok benyújtása nélkül. E kérelmet a Bizottság 2001. február 1‑jei faxban annak pontatlansága és főleg késedelme miatt jogosan utasította el.
118 Ilyen körülmények között a Bizottság jogosan tartotta fent azon álláspontját a 2003. november 6‑án kelt levelében, miszerint a görög hatóságok által említett kiegészítő ellenőrzések elvégzésének szükségességéhez nem kell átlépni a 4%‑os küszöbértéket (lásd a fenti 103. pontot).
119 Következésképpen a görög kormány nem bizonyította, hogy a 296/96 rendelet 4 cikke (2) bekezdése utolsó albekezdésének alkalmazási feltételei megvalósultak a bükköny támogatási kifizetéseiben történt késedelmek kapcsán.
120 Ugyanez igaz a rizs hektáronkénti támogatására is. A Bizottság ugyanis joggal állítja, hogy a tagállam a nemzeti eljárásokra vonatkozó mulasztásokra és az azokból következő keresetekre hivatkozva nem igazolhatja a késedelmes kifizetéseket. A görög hatóságok által a sztrájkra mint vis maior esetére alapított érvelés nem elfogadható. Az egyetlen erre vonatkozó irat az imathiai prefektúra által 2001. október 25‑én a Mezőgazdasági Minisztériumhoz címzett levél, amely azt tartalmazza, hogy a keresetek vizsgálata eredményeinek késedelmes, vagyis 2001. április 30‑ai elküldése a szóban forgó sztrájk következménye volt. Márpedig e sztrájk, vagyis a tagállamnak felróható bonyodalom okozta a támogatások kifizetésében elkövetett hibák miatt benyújtott keresetek vizsgálatának késedelmét. A görög kormány mellesleg nem nyújt be bizonyítékot sem a szóban forgó sztrájk időtartamára, sem annak váratlan jellegére vonatkozóan. A jelen megsemmisítési jogalapot ezért el kell utasítani.
121 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az a Görög Köztársaság számára 200 146,68 eurós egyedi korrekciót ír elő az 1996–1998. pénzügyi évek tekintetében (olívaolaj-fogyasztásra nyújtott támogatás), míg a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.
A költségekről
122 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 3. §‑a értelmében részleges pernyertesség esetén az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. Mivel a Görög Köztársaság a kereset nagyobb részét illetően pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy saját költségein kívül ő viseli a Bizottság részéről felmerült költségek 70%‑át, ez utóbbi maga viseli a saját költségeinek 30%‑át.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A tagállamok által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garanciarészlege címén eszközölt bizonyos kiadások közösségi finanszírozásból történő kizárásáról szóló, 2005. április 29‑i 2005/354/EK bizottsági határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben az a Görög Köztársaságra 200 146,68 euró összegű egyedi korrekciót szab a 1996–1998. pénzügyi évek tekintetében (olívaolaj-fogyasztásra nyújtott támogatás).
2) A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Görög Köztársaság maga viseli saját költségein kívül a Bizottság részéről felmerült költségek 70%‑át, ez utóbbi maga viseli a saját költségeinek 30%‑át.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. szeptember 12‑i nyilvános ülésen.
Tartalomjegyzék
Jogi háttér
A jogvita előzményei
Az eljárás és a felek kérelmei
A kereset megalapozottságáról
A szántóföldi növényekről
A közösségi szabályozás
Összefoglaló jelentés
A Bizottság hatáskörének ratione temporis hiányára alapított első jogalapról
– A felek érvei
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az elégtelen indokolással párosuló jogi és ténybeli tévedésre alapított második jogalapról
– A felek érvei
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A VI/5330/97. sz. dokumentum és az arányosság elvének megsértésére, a ténybeli tévedésre és a szóban forgó átalánykorrekció arányára vonatkozó elégtelen indokolásra alapított harmadik jogalapról
– A felek érvei
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az olívaolajról
A közösségi szabályozás
Összefoglaló jelentés
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A pénzügyi ellenőrzésről
A közösségi szabályozás
Összefoglaló jelentés
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A költségekről