A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2020. március 12.(*)
„Állami támogatások – Spanyolország által egyes hivatásos labdarúgóklubok javára nyújtott támogatások – Kezességvállalás – A támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Közvetett kedvezményezett – Az államnak való betudhatóság – Előny – A magánbefektető kritériuma”
A T‑901/16. sz. ügyben,
az Elche Club de Fútbol, SAD (székhelye: Elche [Spanyolország], képviselik: M. Segura Catalán, M. Clayton és J. Morant Vidal ügyvédek)
felperesnek,
támogatja:
a Spanyol Királyság (képviseli: M. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
az Európai Bizottság (képviselik: G. Luengo, B. Stromsky és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Spanyolország által a Valencia Club de Fútbol, SAD, az Hércules Club de Fútbol, SAD és az Elche Club de Fútbol, SAD javára nyújtott SA.36387 (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2013/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. július 4‑i (EU) 2017/365 bizottsági határozat (HL 2017. L 55., 12. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), J. Schwarcz és C. Iliopoulos bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. január 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, az Elche Club de Fútbol, SAD egy hivatásos spanyol labdarúgóklub, amelynek székhelye Elchében, Alicante tartományban (Valencia autonóm közösség, Spanyolország) található.
2 A Fundación Elche Club de Fútbol (a továbbiakban: Fundación Elche) nonprofit alapítvány, amelynek az alapító okirat szerinti célja a sporttal kapcsolatos tevékenységek folytatása és előmozdítása. A felperes igazgatótanácsi tagjainak többsége a Fundación Elche kuratóriumának is tagja volt.
3 2011. február 17‑én az Instituto Valenciano de Finanzas (a továbbiakban: IVF), a Generalitat Valenciana (Valencia autonóm közösség kormányzata, Spanyolország) pénzügyi intézménye kezességet vállalt a Fundación Elchének a Caja de Ahorros del Mediterráneo által 9 millió euró összegben, valamint a Banco de Valencia által 5 millió euró összegben nyújtott két, összesen 14 millió euró összegű bankhitelért a felperes által elhatározott tőkeemelés keretében az utóbbi által kibocsátott egyes részvények jegyzése érdekében. A tőkeemelést követően a felperes részvényeinek 63,45%‑a a Fundación Elche tulajdonába került.
4 A kezességvállalás kiterjedt a hitel tőkeösszegének 100%‑ára és a kamatokra, valamint a kezességvállalással biztosított ügylettel kapcsolatos költségekre. Ellenértékként a Fundación Elche 1%‑os éves kezességvállalási díjat fizetett az IVF‑nek. Ezenkívül az IVF viszontgaranciaként zálogjogot kapott a felperesnek a Fundación Elche által megszerzett részvényeire. Az alapul szolgáló hitelek időtartama öt év volt. Az alapul szolgáló hitelek kamatlába az 1 éves „Euro Interbank Offered Rate” (Euribor) volt, 3,5%‑os kamatréssel növelve. Ezenkívül 0,5%‑os kötelezettségvállalási díjat is felszámoltak. A kezességvállalással biztosított hiteleket (tőkeösszeg és kamatok) a felperesnek a Fundación Elche által megszerzett részvényeinek értékesítéséből tervezték visszafizetni, illetve kellett visszafizetni.
5 Az Európai Bizottság, miután tájékoztatták arról, hogy Valencia autonóm közösség kormányzata banki hitelekre vonatkozó kezességvállalások formájában vélhetően állami támogatást nyújtott a Valencia Club de Fútbol, SAD‑nak, az Hércules Club de Fútbol, SAD‑nak és a felperesnek, 2013. április 8‑án felhívta a Spanyol Királyságot ezen információkkal kapcsolatos észrevételek megtételére. Az utóbbi 2013. május 27‑én és június 3‑án válaszolt a Bizottságnak.
6 2013. december 18‑i levelével a Bizottság értesítette a Spanyol Királyságot az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozatáról. A Spanyol Királyság a 2014. február 10‑i levelében benyújtotta az eljárás megindítását elrendelő határozattal kapcsolatos észrevételeit.
7 A hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottság a Spanyol Királyságtól, az IVF‑től, a Liga Nacional de Fútbol Profesionaltől, a Valencia Club de Fútboltól és a Fundaciόn Valenciától kapott észrevételeket és tájékoztatásokat.
8 A Spanyolország által a Valencia Club de Fútbol, SAD, az Hércules Club de Fútbol, SAD és az Elche Club de Fútbol, SAD javára nyújtott SA.36387 (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2013/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. július 4‑i (EU) 2017/365 határozatában (HL 2017. L 55., 12. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság megállapította, hogy az IVF által a Fundación Elchének – a felperes tőkeemelésével összefüggésben az utóbbi részvényeinek jegyzése céljából felvett két banki hitelének a fedezetére – 2011. február 17‑én nyújtott állami kezességvállalás (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés vagy vitatott kezességvállalás) jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül 3 688 000 euró összegben (1. cikk). A Bizottság következésképpen kötelezte a Spanyol Királyságot az említett támogatás felperessel való visszatéríttetésére (2. cikk), és azt „azonnal és ténylegesen” vissza kellett téríteni (3. cikk).
9 A megtámadott határozatban először is a Bizottság megállapította, hogy az IVF által nyújtott szóban forgó intézkedés állami források felhasználásával járt, és betudható a Spanyol Királyságnak. Másodszor a Bizottság úgy tekintette, hogy a támogatás kedvezményezettje a felperes, nem pedig a Fundación Elche, amely pénzügyi közvetítőként járt el, figyelembe véve különösen az intézkedés célját, amely a felperes tőkeemelése finanszírozásának megkönnyítésére irányult. Márpedig a felperesnek az intézkedés meghozatalának időpontjában fennálló pénzügyi helyzete megfelelt a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 2004. C 244., 2. o.; a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) 10. pontjának a) alpontja, illetve 11. pontja értelmében vett, nehéz helyzetben lévő vállalkozás helyzetének. Az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közleményében (HL 2008. C 155., 10. o.; a továbbiakban: a kezességvállalásról szóló közlemény) meghatározott kritériumokra és a felperes pénzügyi helyzetére figyelemmel, valamint a számára nyújtott állami kezességvállalás feltételeire tekintettel a Bizottság jogtalan előny fennállását állapította meg, amely torzíthatta a versenyt, vagy azzal fenyegethetett, és érinthette a tagállamok közötti kereskedelmet. Egyébiránt a Bizottság a megtámadott határozatban a referencia‑kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló közleménye (HL 2008. C 14., 6. o.) értelmében alkalmazandó referencia‑kamatláb alapján számszerűsítette a felperesnek állítólagosan nyújtott támogatási elemet, mivel a piacon végrehajtott hasonló ügyletek alapján nem volt lehetséges érdemi összehasonlítás. A vitatott támogatás számszerűsítésekor a Bizottság megállapította, hogy az IVF‑nek viszontgarancia címén zálogjogba adott felperesi részvények értéke közel nulla volt. Végül a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy különösen a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban meghatározott elvekre és feltételekre tekintettel a vitatott kezességvállalás nem egyeztethető össze a belső piaccal.
Az eljárás és a felek kérelmei
10 A Törvényszék Hivatalához 2016. december 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
11 A Törvényszék Hivatalához 2017. február 21‑én benyújtott külön beadványában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő elsődlegesen a megtámadott határozat 2–4. cikke végrehajtásának annyiban történő felfüggesztése iránt, amennyiben a Bizottság abban elrendeli az állítólagosan neki nyújtott támogatás visszatéríttetését.
12 A Bizottság az ellenkérelmet 2017. március 17‑én nyújtotta be a Törvényszék Hivatalához.
13 A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2017. április 24‑i végzésével engedélyezte a Spanyol Királyság részére, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
14 A felperes 2017. május 8‑án nyújtotta be a választ a Törvényszék Hivatalához.
15 A Bizottság 2017. június 20‑án nyújtotta be a viszonválaszt a Törvényszék Hivatalához.
16 A Spanyol Királyság 2017. július 6‑án beavatkozási beadványt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
17 A Bizottság 2017. július 27‑én nyújtotta be a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeit a Törvényszék Hivatalához.
18 A felperes 2017. szeptember 21‑én nyújtotta be a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeit a Törvényszék Hivatalához.
19 2017. október 13‑i levelében a felperes jelezte azon szándékát, hogy a tárgyaláson élni kíván a meghallgatáshoz való jogával.
20 A 2018. május 15‑i Elche Club de Fútbol kontra Bizottság végzésben (T‑901/16 R, nem tették közzé, EU:T:2018:268) a Törvényszék elnöke elrendelte a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését a támogatás felperestől való visszatéríttetését illetően, a költségekről pedig nem határozott.
21 A Törvényszék Hivatalának 2018. október 30‑i leveleiben a Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett valamennyi félhez, amelyekre az utóbbiak 2018. november 20‑án és 21‑én válaszoltak.
22 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a megtámadott határozatot a rá vonatkozó részében semmisítse meg;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
23 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
24 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a felperest érintő részében semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
A jogkérdésről
25 Keresetének alátámasztására a felperes négy, a következőkre alapított jogalapra hivatkozik:
– az első jogalap a támogatás és a kedvezményezett azonosítása során elkövetett mérlegelési hibán és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul;
– a második jogalap az EUMSZ 107. cikk megsértésén és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, és öt részből áll, amely részek az államnak való betudhatóságra, az előny fennállására, az említett előny szelektív jellegére, a versenytorzulás fennállására és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó feltételek együttes fennállásának hiányán alapulnak;
– a harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a támogatás és a visszatéríttetendő összeg számszerűsítése során megsértette az EUMSZ 107. cikket;
– a negyedik, másodlagosan felhozott jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során megsértette az EUMSZ 107. cikket.
Az arra alapított, első jogalapról, hogy a Bizottság a támogatás és a kedvezményezett azonosítása során mérlegelési hibát követett el, és megsértette az indokolási kötelezettséget
26 A Spanyol Királyság által támogatott felperes előadja, hogy a Bizottság nem indokolta és nem is igazolta a jogilag megkövetelt módon azon megállapítását, hogy a felperes a vitatott támogatás kedvezményezettje.
27 Előzetesen a felperes rámutat, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek eloszlatták a hivatalos eljárást megindító határozatban megfogalmazott, a Fundación Elche kedvezményezetti minőségével kapcsolatos kételyeit.
28 Ezt követően a felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak, mivel nem állapított meg jogi kapcsolatot egyrészt a Fundación Elche részére nyújtott és az IVF kezességvállalása által biztosított hitelek, másrészt pedig a felperes részvényeinek a Fundación Elche általi megszerzése között, a két ügyletet külön kellett volna vizsgálnia azok sajátos és elkülönülő jellemzőire tekintettel. E tekintetben a Fundación Elche által hitelként felvett finanszírozás céljának leírásából nem lehet arra következtetni, hogy a neki nyújtott hitelek és a felperes részvényeinek általa történő megszerzése egyetlen jogügyletnek minősül. A Spanyol Királyság hozzáteszi, hogy ezek az elemek nem bizonyítják, hogy a Fundación Elche a felperes pénzügyi helyzetének javítására törekedett. A Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia különösen azt, hogy a felperes részvényeinek a Fundación Elche általi megszerzése olyan ügyletnek minősült‑e, amely jövedelmezőségi kilátásokkal rendelkezett.
29 Márpedig, mivel két elkülönülő ügyletről van szó, a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak ahhoz, hogy meg tudja állapítani a felperes támogatásban való részesülését, bizonyítania kellett volna, hogy a részvényeinek a Fundación Elche általi megvásárlásával átruházták rá a támogatást, amit a Bizottság nem vizsgált meg, és nem is fejtett ki.
30 Ráadásul a Bizottságnak, amikor megállapította, hogy a felperes a támogatás kedvezményezettje, ugyanezen logika szerint meg kellett volna állapítania, hogy végeredményben a felperes hitelezői is kedvezményezettjei a támogatásnak. A felperes a válaszban hozzáteszi, hogy a Bizottságnak azt is vizsgálnia kellett volna, hogy a hitelező bankok is részesültek‑e támogatásban.
31 Egyébiránt a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes és a Fundación Elche egyetlen kedvezményezettnek minősülnek, és e tekintetben még az indokolási kötelezettségét sem tartotta tiszteletben. E tekintetben a gazdasági egység fogalma, amelyen láthatólag a megtámadott határozat alapul, nem alkalmazható a felperes és a Fundación Elche – eltérő társasági célokat követő, elkülönülő jogalanyok – közötti kapcsolatokra, ráadásul a Fundación Elche gazdasági tevékenységet sem végez.
32 A felperes szerint nem teljesülnek a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében említett, annak megállapítására vonatkozó feltételek, hogy a valamely vállalkozásban irányítást biztosító részesedéssel rendelkező jogalany részt vesz e vállalkozás gazdasági tevékenységében. Így a Fundación Elche nem irányította a felperest, mivel rövid távú célja az volt, hogy a hitelek visszafizetése érdekében a részvényeit továbbértékesíti, és mindenesetre a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában nem rendelkezett felperesi részvényekkel. A Fundación Elche nem nevezte ki a felperes igazgatótanácsának tagjait sem, ellenben ez a szerv döntött a Fundación Elchével közösen az utóbbi kuratóriumának összetételéről. Végül a Fundación Elche a Bizottság állításával ellentétben nem „kezelte” a felperes számára tőkét jelentő hiteleket, mivel hitelfelvevőként járt el, és kizárólag ő állt jogviszonyban az IVF‑fel az egyedül neki nyújtott kezességvállalás keretében, amelynek előnyeiből a felperes nem részesült. E kezességvállalás feltétele volt többek között a felperes részvényeinek az IVF javára zálogjoggal történő megterhelése, és az IVF a vagyoni érdekeinek védelme érdekében jogosult volt utasításokat adni és ténylegesen adott is utasításokat a Fundación Elche részére a felperes feletti jogainak gyakorlását illetően. Az azzal kapcsolatos peres eljárások, hogy a Fundación Elche részben nem fizette vissza a felvett hiteleket, közvetlenül csak a Fundación Elchét érintették, a felperest nem. Egyéb elemek hiányában tehát a felperes és a Fundación Elche között nem létezett semmilyen, a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében említett kritériumok értelmében vett pénzügyi megállapodás.
33 Végül a 2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet (C‑222/04, EU:C:2006:8), amelyre a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdése hivatkozik, semmilyen kapcsolatban nem áll a jelen üggyel, mivel nem annak bizonyításáról van szó, hogy a Fundación Elche vállalkozás‑e – egyébként a részvények vásárlásában álló gazdasági tevékenység folytatása során az –, és mivel a Fundación Elche nem irányította a felperest.
34 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
35 Mindjárt az elején meg kell jegyezni, hogy a felek egyetértenek abban, hogy a megtámadott határozat tárgyát képező szóban forgó intézkedés az IVF által 2011. február 17‑én a Fundación Elche által felvett két hitelre nyújtott kezességvállalás. Nem értenek egyet azonban az említett intézkedés tényleges kedvezményezettjének kilétét illetően.
36 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 107. cikk anélkül tiltja az állam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatásokat, hogy különbséget tenne aszerint, hogy a támogatáshoz kapcsolódó előnyöket közvetlenül vagy közvetve nyújtják (2009. március 4‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑424/05, nem tették közzé, EU:T:2009:49, 108. pont). Így a Bizottság a támogatás kedvezményezettjének meghatározása érdekében figyelembe veheti azt, hogy adott esetben az intézkedés nyújtásának időpontjában azt milyen célra szánták. Ebben az esetben lehetséges különösen az, hogy a kedvezményezett nem az a személy, amely a biztosítékkal fedezett hitelt felvette (lásd ebben az értelemben: 2003. július 3‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑457/00, EU:C:2003:387, 56. és 57. pont). Végeredményben valamely állami támogatás kedvezményezettjének meghatározásához azonosítani kell azokat a vállalkozásokat, amelyek ténylegesen részesültek a támogatásban (2003. július 3‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑457/00, EU:C:2003:387, 55. pont).
37 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (11) és (68) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az IVF által nyújtott kezességvállalás célja – amint az magából a 2011. február 17‑i kezességvállalási megállapodás szövegéből kitűnik – az volt, hogy biztosítsa a Fundación Elche részére nyújtott, kizárólag a felperes tőkeemelésének finanszírozását célzó két hitelt. E tekintetben sem a felperes, sem a Spanyol Királyság nem vitatja, hogy az IVF által nyújtott kezességvállalás csak akkor volt alkalmazandó, ha a biztosítékkal fedezett hiteleket a kezességvállalási megállapodásban említett célokra, vagyis a felperes tőkeemelésében való részvételre használják fel.
38 Egyébiránt nem vitatott, hogy a biztosítékkal fedezett hitelekkel kapott összegeket ténylegesen a felperes feltőkésítésére fordították.
39 Ebből következik, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a felperes a szóban forgó intézkedés kedvezményezettje.
40 E megállapítást nem vonja kétségbe a felperes és a Spanyol Királyság által felhozott többi érv sem.
41 Elsősorban az a körülmény, hogy a Bizottság ezenkívül nem bizonyította, hogy a Fundación Elche állami támogatás kedvezményezettje, nem releváns. Tekintettel ugyanis arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése tiltja a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatásokat, azon következtetés levonásához, hogy a vitatott kezességvállalás az abban részesülő hitelfelvevőtől eltérő személy javát szolgálja, nem szükséges előzetesen megállapítani, hogy a beavatkozás a hitelfelvevő vonatkozásában állami támogatásnak minősül (2003. július 3‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑457/00, EU:C:2003:387, 57. pont).
42 Másodsorban, ami azt a hibát illeti, amelyet a Bizottság állítólag azáltal követett el, hogy nem azonosította a szóban forgó intézkedés egyéb kedvezményezettjeit a hitelező bankok és felperes hitelezői között, meg kell állapítani, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alátámasztaná azt, hogy a támogatásnak több kedvezményezettje is van. Mindenesetre a felperes érve hatástalan, mivel az a körülmény – feltéve, hogy bizonyítást nyer –, hogy más személyek is részesültek a szóban forgó intézkedés előnyeiből, önmagában nincs hatással arra a megállapításra, hogy a felperes is részesült a szóban forgó intézkedés előnyeiből.
43 Harmadsorban, a felperesnek a megtámadott határozatban szereplő, a 2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítéletre (C‑222/04, EU:C:2006:8) való hivatkozásra és az abban kimondott kritériumok alkalmazására vonatkozó érvelését mint hatástalant szintén el kell utasítani, amennyiben az a megtámadott határozat olyan indokolása ellen irányul, amely mellékesnek tekintendő, mivel a fenti 37. pontban hivatkozott indok elegendő azon megállapítás megalapozásához, hogy a felperes a szóban forgó intézkedés kedvezményezettje volt.
44 Az első jogalapot tehát el kell utasítani annyiban, amennyiben az a Bizottság értékelésének megalapozottságára vonatkozik.
45 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a támogatás kedvezményezettje meghatározásának kérdését illetően megfelelő indokolást tartalmaz. Különösen a felperes által felhozott különböző kifogások vizsgálatából kitűnik, hogy a megtámadott határozat lehetővé tette számára az e tekintetben hozott intézkedés indokainak megismerését, a Törvényszék számára pedig felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Ennélfogva az első jogalapot, amennyiben az az EUMSZ 296. cikk megsértésére vonatkozik, el kell utasítani.
Az EUMSZ 107. cikknek és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapított, második jogalapról
46 A jelen jogalap öt részből áll, amely részek a szóban forgó intézkedés államnak való betudhatóságára, az előny fennállására, az említett előny szelektív jellegére, a versenytorzulás fennállására és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó feltételek együttes fennállásának hiányán alapulnak.
Az arra alapított, első részről, hogy a Bizottság a szóban forgó intézkedés államnak betudásával kapcsolatban megsértette az EUMSZ 107. cikket és az indokolási kötelezettséget
47 A felperes úgy véli, hogy a Bizottság – kizárólag szervezeti kritériumokra támaszkodva – tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az IVF által hozott intézkedés betudható az államnak, és nem fejtette ki kellőképpen, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, hanem pusztán általános követelményeket fogalmazott meg. Márpedig, mivel az IVF egyszerre végez kereskedelmi és állami jellegű tevékenységeket, a Bizottságnak meg kellett volna győződnie arról, hogy a vitatott kezességvállalás nyújtása nem tartozik az IVF magánszereplőkkel folytatott versenyben végzett tevékenységei közé, és a 2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet (C‑222/04, EU:C:2006:8) e tekintetben döntő hivatkozást jelent.
48 Az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy az előnyöket az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak lehessen minősíteni, azoknak egyrészt közvetlenül vagy közvetetten állami forrásból kell származniuk, másrészt pedig az államnak betudhatónak kell lenniük (2002. május 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 24. pont).
49 A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedést helyesen lehetett‑e az államnak betudható magatartás eredményének tekinteni.
50 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valamely közvállalkozás által hozott támogatási intézkedés államnak való betudhatósága levezethető olyan, kellően pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények összességéből, amelyek az adott ügy körülményeiből és ezen intézkedés meghozatalának összefüggéseiből erednek, és amelyek alapján vélelmezhető az állami hatóságok ezen intézkedés meghozatalában való konkrét közreműködése (lásd: 2015. június 25‑i SACE és Sace BT kontra Bizottság ítélet, T‑305/13, EU:T:2015:435, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 E tekintetben a 2002. május 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet (C‑482/99, EU:C:2002:294) 55. és 56. pontja nem kötelező és nem kimerítő listát tartalmaz az ítélkezési gyakorlat által figyelembe vett vagy figyelembe vehető valószínűsítő körülményekről, mint például az a tény, hogy a támogatásokat nyújtó közvállalkozás e határozatot nem hozhatta meg a hatóságok elvárásainak figyelembevétele nélkül; hogy e vállalkozást szervezeti jellegű kapcsolatok kötik az államhoz; hogy figyelembe kell vennie a valamely minisztériumközi bizottságtól származó iránymutatásokat; a közvállalkozás tevékenységeinek jellege és azoknak a gazdaság magánszereplőivel folytatott verseny szokásos feltételei mellett történő gyakorlása a piacon; az említett vállalkozás közjogi vagy a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályok szerinti jogállása; a hatóságok által a vállalkozás vezetése felett gyakorolt felügyelet erőssége vagy e közvállalkozásnak a közigazgatási szervezetrendszerbe való illeszkedése.
52 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (54)–(56) preambulumbekezdésében különböző valószínűsítő körülményekre támaszkodik.
53 Az IVF‑et törvény hozta létre a Valencia autonóm közösség kormányzatának ellenőrzése alatt álló közjogi személy formájában, amely kormányzat egyes képviselői az IVF általános tanácsában és befektetési bizottságában üléseznek. Az IVF a gazdasági minisztériumhoz tartozik.
54 A törvény értelmében az IVF feladata, hogy az állami hitelpolitika fő eszközeként működjön, és hozzájáruljon Valencia autonóm közösség kormányzata pénzügyi rendszerre vonatkozó hatásköreinek gyakorlásához.
55 A vitatott kezességvállalás és nyújtásának feltételei megfeleltek az alkalmazandó jogszabályokban meghatározott kötelezettségvállalási plafonnak megfelelően jóváhagyott költségvetéseknek.
56 A fenti 53–55. pontban felidézett körülményekből először is azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság – a felperes által előadottakkal ellentétben – nem kizárólag a szervezeti kapcsolatok fennállására támaszkodott a szóban forgó intézkedés államnak való betudhatóságának megállapításakor.
57 Ezt követően először is az IVF jogállását illetően a megtámadott határozat megállapítja, hogy törvény által létrehozott közjogi személyről van szó.
58 Másodszor, ami az IVF által végzett tevékenységek jellegét illeti, az azt létrehozó törvény szövegéből kitűnik, hogy az IVF közérdekű feladatot lát el, amely Valencia közösség gazdaságának állami finanszírozással történő támogatásában áll. Egyébiránt az IVF a helyi pénzügyi rendszer felügyeletére vonatkozó hatásköreinek gyakorlása során segíti Valencia autonóm közösség kormányzatát.
59 Ebből következik, hogy az IVF közérdekű célokat követő fejlesztési bankként, nem pedig kizárólag üzleti célokat követő hitelintézetként jár el (lásd ebben az értelemben: 2013. február 27‑i Nitrogénművek Vegyipari kontra Bizottság ítélet, T‑387/11, nem tették közzé, EU:T:2013:98, 63. pont). Az IVF prudenciális felügyeletre vonatkozó hatáskörei egyébiránt megerősítik azt, hogy tevékenysége a hatóságok által meghatározott célok körébe tartozik.
60 Harmadszor, az IVF közjogi jogállásából esetlegesen eredő következményeken túl az IVF és Valencia autonóm közösség kormányzata közötti szervezeti kapcsolatok, valamint az utóbbi által gyakorolt felügyelet intenzitása abban nyilvánul meg, hogy Valencia autonóm közösség kormányzatának képviselői az IVF több irányító szervében is jelen vannak, valamint abban, hogy az IVF a gazdasági minisztériumhoz kapcsolódik.
61 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság megalapozottan tekintette úgy, hogy a vitatott kezességvállalás betudható az államnak.
62 E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes azon érve, amely szerint az IVF a gazdasági magánszereplőkkel versenyezve kereskedelmi jellegűként bemutatott tevékenységeket is folytat. Egyrészt a felperes egyszerű kijelentést tesz, anélkül hogy olyan bizonyítékokat terjesztene elő, amelyek megkérdőjeleznék az IVF közérdekű feladatainak törvény általi, a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdésében említett meghatározását. Így nem bizonyított, hogy az IVF tevékenységeinek egy része a rábízott közérdekű feladatok ellátásán kívül esik, és a fortiori az sem, hogy azok tisztán kereskedelmi célúak lennének. Másrészt kizárólag az a körülmény, hogy az IVF gazdasági magánszereplőkkel versenyezve végzi tevékenységeit, nem akadálya annak, hogy az IVF által hozható intézkedéseket betudják az államnak (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28‑i Szlovénia kontra Bizottság ítélet, T‑507/12, nem tették közzé, EU:T:2016:35, 92. pont).
63 Végül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a szóban forgó intézkedés államnak betudhatóságára vonatkozó kérdést illetően megfelelő indokolást tartalmaz. Különösen a felperes által felhozott különböző kifogások vizsgálatából ugyanis kitűnik, hogy a megtámadott határozat lehetővé tette számára az e tekintetben hozott intézkedés indokainak megismerését, a Törvényszék számára pedig felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.
64 A második jogalap első részét tehát el kell utasítani.
Az EUMSZ 107. cikknek és az indokolási kötelezettségnek az előny fennállását illetően való megsértésére alapított, második részről
65 A felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a kezességvállalásról szóló közleményben meghatározott feltételek a jelen ügyben alkalmazandók‑e. Általánosabban, a megtámadott határozatban nem szerepel a szóban forgó intézkedésből eredő előny fennállására vonatkozó konkrét elemzés.
66 A felperes először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem elemezte a Fundación Elche helyzetét, noha az utóbbi volt az IVF által nyújtott kezességvállalás egyedüli kedvezményezettje. Márpedig a felperes szerint a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Fundación Elche nem folytatott gazdasági tevékenységet, a kezességvállalás nyújtását követően nem szembesült pénzügyi nehézségekkel, és egyébként semmilyen előnyben nem részesült.
67 A felperes ezt követően azt állítja, hogy a Bizottság nem hasonlította össze a vitatott kezességvállalás feltételeit a piacon érvényesülő feltételekkel, és nem vette figyelembe a Fundación Elche által nyújtott viszontgaranciákat sem, vagyis a felperes részvényeinek zálogba adását és egy hat hektáros telken fennálló jelzálogjogot.
68 Végül, még ha feltételezzük is, hogy a felperes a vitatott kezességvállalás kedvezményezettje, a megtámadott határozatban a gazdasági helyzetére vonatkozóan szereplő elemek nem tették lehetővé a felperes nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősítését, sem pedig a felperesre vonatkozó CCC hitelminősítést. A felperes e tekintetben hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz utalást hitelképességének harmadik személy általi elemzésére, és a felperes ellenbizonyítékként egy hitelszerződést terjeszt elő, amelyet 2010 októberében kötött a Banco de Valenciával. A felperes mindenesetre vitatja a hitelminősítése és részvényeinek értéke között megállapított kapcsolatot.
69 A Spanyol Királyság támogatja a felperes jogalapját, és a gazdasági helyzetének értékelését illetően hozzáteszi, hogy e helyzetet a Bizottságnak a hivatásos labdarúgás ágazatának sajátosságai alapján kellett volna értékelnie, és a Spanyol Királyság szerint az, hogy a megtámadott határozat nem válaszol az ezzel kapcsolatos érvekre, az indokolási kötelezettség megsértésének minősül. A Spanyol Királyság ezenkívül megjegyzi, hogy függetlenül attól, hogy nem tartották tiszteletben a kezességvállalásról szóló közleményben megállapított azon feltételt, hogy a kezességvállalás nem fedezheti a hitel több mint 80%‑át, az IVF piacgazdasági magánszereplőként járt el, mivel a kezességvállalás terjedelmének meghatározásakor figyelembe vette a Fundación Elche által nyújtott jelentős viszontgaranciákat.
70 A Bizottság először is azt válaszolja, hogy a felperes arra a téves előfeltevésre támaszkodik, amely szerint nem ő maga, hanem a Fundación Elche volt a szóban forgó intézkedés kedvezményezettje, és megjegyzi, hogy a Fundación Elche semmiképpen nem rendelkezett finanszírozási képességgel ahhoz, hogy kezelje a neki nyújtott hitelekből eredő adósságot.
71 Ezt követően a Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozatban megvizsgálta, hogy a kezességvállalást piaci feltételek mellett nyújtották‑e, amely vizsgálat során a felperes pénzügyi helyzetére támaszkodott, amelyre tekintettel egyetlen pénzügyi intézmény sem nyújtott volna a szóban forgó hitelekhez hasonló hitelt állami kezességvállalás nélkül. A Bizottság a szóban forgó intézkedést a piaci feltételek mellett végrehajtott ügyletekkel is összehasonlította, amit a megtámadott határozatnak a támogatás összegének kiszámításával kapcsolatos fejtegetései is tanúsítanak, és megjegyezi, hogy sem a Spanyol Királyság, sem a felperes nem állította a közigazgatási szakaszban, hogy nyújtottak hasonló hiteleket a felperesnek. A felajánlott viszontgaranciákat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egyrészt a felperes zálogjoggal terhelt részvényeinek értéke tükrözte a klub pénzügyi helyzetét, ezért azt közel nullának kellett tekinteni. Másrészt a Spanyol Királyság a felperes által hivatkozott jelzálogot nem említette a közigazgatási szakaszban, továbbá e jelzálog a Fundación Elche részére nyújtott hitelek összegéhez (14 millió euró) képest csekély értékkel (600 000 euró) bírt.
72 Egyébiránt a Bizottság arra hivatkozik, hogy a fellebbezőt jogszerűen minősítette a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, mivel a pénzügyi helyzetének javulására csak a szóban forgó intézkedés meghozatalát követően került sor. A felperes által tapasztalt pénzügyi nehézségek indokolják, hogy a felperes CCC hitelminősítést kapott. Ami a Banco de Valencia által állami kezességvállalás nélkül nyújtott, a felperes által hivatkozott hitelt illeti, az különösen a hitelszerződés időtartamára és megkötésének időpontjára tekintettel a szóban forgó hitelekkel nem hasonlítható össze.
73 Végül a Spanyol Királyság által hivatkozott érvekre válaszolva a Bizottság hangsúlyozza, hogy valamely vállalkozás nehézségeit a szóban forgó vállalkozás sajátos helyzetére tekintettel objektív módon kell értékelni, és sem a Spanyol Királyság, sem a felperes nem bizonyította, hogy a labdarúgóklubok esetében más módszert kellene alkalmazni. A Spanyol Királyság azon érvét illetően, amely szerint a vitatott kezességvállalás által biztosított fedezet a jelen ügy körülményeire tekintettel meghaladhatta a biztosított hitel 80%‑át, a Bizottság azt válaszolja, hogy a háttér és különösen a felajánlott viszontgaranciák alacsony értéke nem teszi lehetővé a kezességvállalásról szóló közleményben meghatározott e feltételtől való elvonatkoztatást, annál is kevésbé, mivel az említett közlemény ilyen esetben azt javasolja, hogy előzetesen értesítsék a Bizottságot az intézkedésről.
74 Az előny fennállására vonatkozó jelen rész három kifogás köré épül, amely kifogások először is a Fundación Elche figyelmen kívül hagyására, másodszor arra vonatkoznak, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg egyrészt a vitatott kezességvállalás és az ellenértékként nyújtott biztosítékok feltételeit, másrészt pedig azt, hogy a piacon milyen feltételek mellett valósultak meg hasonló ügyletek, harmadszor pedig a felperes vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában fennálló pénzügyi helyzetének téves értékelésére vonatkoznak. A Törvényszék a harmadik kifogást a második kifogást megelőzően vizsgálja meg, mivel a megtámadott határozat részben a felperes pénzügyi nehézségeinek előzetes megállapítása alapján vonja le a második kifogás keretében vitatott következtetéseket.
– A második résznek az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó részében való elfogadhatóságáról
75 A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság vitatta a jelen rész elfogadhatóságát, amennyiben az az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.
76 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes által a beadványaiban az indokolás hiányára vagy elégtelenségére vonatkozóan előadott érvek nem különböznek a megtámadott határozatban kifejtett indokok megalapozottságára vonatkozó érvektől.
77 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az indokolási kötelezettség olyan lényeges alaki követelmény, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a megtámadott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (2001. március 22‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑17/99, EU:C:2001:178, 35. pont; 2005. január 18‑i Confédération Nationale du Crédit Mutuel kontra Bizottság ítélet, T‑93/02, EU:T:2005:11, 67. pont).
78 Egyébiránt a keresetlevél a jelen rész keretében bemutatott címekben kiemeli a Bizottság által végzett elemzés hiányát, és az ezzel kapcsolatos fejtegetésekben vagy az elemzés, illetve ellenőrzés hiányosságait, vagy pedig a Bizottság állítólagosan téves értékelését mutatja be. Meg kell állapítani, hogy e megfontolások összessége a megtámadott határozat megalapozottságára, nem pedig annak indokolására vonatkozik. Végül a keresetlevél helyenként említi az indokolás hiányát vagy elégtelenségét, de ezek rendszeresen a megtámadott határozat megalapozottságával kapcsolatos megfontolásokhoz kapcsolódnak.
79 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozhasson a keresetről. Ennélfogva a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá (2013. szeptember 16‑i British Telecommunications és BT Pension Scheme Trustees kontra Bizottság ítélet, T‑226/09 és T‑230/09, nem tették közzé, EU:T:2013:466, 232. pont; 2014. szeptember 11‑i Gold East Paper és Gold Huasheng Paper kontra Tanács ítélet, T‑444/11, EU:T:2014:773, 93. pont).
80 A fenti 75–79. pontban felidézett elvekre és körülményekre tekintettel ezért a jelen rész összefüggésében a megtámadott határozat indokolásával szemben felhozott kifogásokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani, és meg kell vizsgálni a lényegében a Bizottság által az előny megállapítása során elkövetett értékelési hibára alapított érveket.
81 Végeredményben a Bizottság az előny fennállását illetően nem sértette meg az indokolási kötelezettségét. Az alábbi okfejtések ugyanis egyrészt azt tanúsítják, hogy a felperesnek módjában állt vitatni a megtámadott határozat indokolásának megalapozottságát, másrészt pedig azt, hogy a Törvényszéknek módjában állt e tekintetben felülvizsgálati jogkörét gyakorolni.
– Az előny fennállásának elemzése során a Fundación Elche helyzetének figyelmen kívül hagyásával szembeni kifogásról
82 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék az első jogalapra válaszolva megállapította, hogy a Bizottság nem követett el mérlegelési hibát, amikor a megtámadott határozatban a felperest a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeként azonosította. Következésképpen a felperes azon érveit, amelyek a Fundación Elche javára nyújtott előny vitatására irányulnak, mivel azok azon az előfeltevésen alapulnak, hogy az említett alapítvány a vitatott kezességvállalás egyedüli kedvezményezettje, mint hatástalanokat el kell utasítani.
83 Ezzel szemben a felperes e kifogásában arra a körülményre is hivatkozik, hogy az IVF a Fundación Elche részére nyújtotta a kezességvállalást, ami indokolja azt, hogy az előny fennállásának értékelése céljából elemezzék az alapítvány pénzügyi helyzetét.
84 E tekintetben a Bizottság állításával ellentétben (lásd a fenti 70. pontot) meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy az állami támogatásokra vonatkozó jog értelmében a felperes a szóban forgó intézkedés kedvezményezettje, amint ez az első jogalap keretében megerősítésre került, nem függ attól a körülménytől, hogy a Fundación Elche az IVF‑fel kötött kezességvállalási szerződésben részes fél, és hogy az említett szerződés a kezességvállalás kedvezményezettjeként az alapítványt jelöli meg, amint a fenti 3. pontból kitűnik. Másként fogalmazva, az a tény, hogy a Fundación Elchét nem azonosították a szóban forgó intézkedés tényleges kedvezményezettjeként, nem befolyásolja azt a körülményt, hogy az IVF‑fel 2011. február 17‑én kötött szerződés értelmében az alapítvány részesül a vitatott kezességvállalás előnyeiből.
85 Ebből következik, hogy a Fundación Elchének kell az IVF‑fel szemben felelnie a kezességvállalási szerződés alapjául szolgáló hitelek vissza nem fizetésének, valamint a kezességvállalás hitelező bankok általi érvényesítésének következményeiért. Ezen túlmenően azt is meg kell jegyezni, hogy ezt a tényt szemlélteti a felperes által a beadványaiban hivatkozott behajtási eljárás, amelyet időközben az IVF indított a Fundación Elchével szemben azon összegek megtérítését követelve, amelyeket az IVF fizetett meg a hitelező bankoknak, mivel azok érvényesítették a kezességvállalást azt követően, hogy a Fundación Elche részben nem fizette vissza a kezességvállalással biztosított hiteleket.
86 A fentiekre tekintettel a Fundación Elche gazdasági és pénzügyi helyzete tehát főszabály szerint releváns jellemző az állami kezes által vállalt kockázat, és ezáltal azon kezességvállalási díj értékelése szempontjából, amelyet valamely gazdasági magánszereplő hasonló körülmények között kérne.
87 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az európai uniós bíróság többek között köteles megvizsgálni, hogy a Bizottság olyan átfogó értékelést végzett‑e, amely figyelembe vett minden olyan, az adott ügyben releváns tényezőt, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a szóban forgó intézkedésből előny származik‑e (lásd ebben az értelemben: 2013. január 24‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítélet, C‑73/11 P, EU:C:2013:32, 73. pont; 2009. december 15‑i EDF kontra Bizottság ítélet, T‑156/04, EU:T:2009:505, 221. pont).
88 A Törvényszéknek így meg kell vizsgálnia azt, hogy a jelen ügyben relevánsak‑e azok a körülmények, amelyekről azt állítják, hogy azokat a közigazgatási eljárás során nem vették figyelembe, majd igenlő válasz esetén azt, hogy a Bizottság azokat figyelembe vette‑e (lásd ebben az értelemben: 2013. január 24‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítélet, C‑73/11 P, EU:C:2013:32, 77. pont).
89 Elsősorban, amint az a fenti 84–86. pontból következik, a Fundación Elche gazdasági és pénzügyi helyzete főszabály szerint releváns körülmény a vitatott kezességvállalás nyújtásának feltételeiből eredő előny fennállásának értékelése szempontjából.
90 A Bizottság azonban beadványaiban arra hivatkozik, hogy a Fundación Elche, különös tekintettel a csekély vagyonára, semmiképpen nem rendelkezett finanszírozási képességgel ahhoz, hogy kezelje a neki nyújtott hitelekből eredő adósságot.
91 Amennyiben e körülményt bizonyítottnak tekintjük, a hitelfelvevő, azaz a jelen ügyben a Fundación Elche pénzügyi helyzetéből eredő nemfizetésnek a valószínűsége önmagában olyan releváns körülménynek minősül, amelyet a Bizottság köteles megvizsgálni (lásd e tekintetben a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2 pontjának d) alpontját), és emlékeztetni kell arra, hogy valamely határozatnak önmagában elegendőnek kell lennie, és indokolása nem következhet a később adott magyarázatokból, amikor a kérdéses határozat már az uniós bíróság előtt kereset tárgyát képezi (2013. szeptember 16‑i Wabco Europe és társai kontra Bizottság ítélet, T‑380/10, EU:T:2013:449, 107. pont). Ezenkívül a Bizottságnak a Fundación Elche vagyoni helyzetére vonatkozó érvére válaszolva meg kell jegyezni, hogy a Fundación Elche kétségkívül korlátozott saját tőkéje azonban a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában 1,4 millió euró értékben pozitív volt, eltérően a felperes ugyanezen időpontban fennálló helyzetétől (a megtámadott határozat (20) és (22) preambulumbekezdése).
92 Másodsorban, miután a Fundación Elche gazdasági és pénzügyi helyzetének relevanciája megállapítást nyert, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság azt figyelembe vette‑e az előny fennállásának értékelésekor.
93 Mindenekelőtt a megtámadott határozat az intézkedések és a kedvezményezettek leírására vonatkozó 2. pontjában szereplő (11) preambulumbekezdésében bemutatja a szóban forgó intézkedést, megjelölve a fenti 3. és 4. pontban szereplő információkat, majd a (22) preambulumbekezdésben bemutatja a Fundación Elche 2009 decembere és 2011 decembere közötti időszakra vonatkozó fő pénzügyi adatait, miután hivatkozott az utóbbi és a felperes közötti tőke‑ és szervezeti kapcsolatokra (a (21) preambulumbekezdés). Ezt követően a megtámadott határozat (63) és (66)–(69) preambulumbekezdésében elvégzett elemzés eredményeként megállapítást nyert, hogy a szóban forgó intézkedés kedvezményezettje nem a Fundación Elche, hanem a felperes. Az e megállapítást követően a (70)–(88) preambulumbekezdésben szereplő okfejtések az előny jellemzőinek megállapítására vonatkoznak, míg a (91)–(95) preambulumbekezdés a támogatási elem számszerűsítésére vonatkozik. Ebben a szakaszban már nem említik a Fundación Elchét, sem pedig a fortiori annak gazdasági és pénzügyi helyzetét.
94 A megtámadott határozat vizsgálatából kitűnik, hogy az az előny fennállásának megállapításakor nem veszi figyelembe a Fundación Elche helyzetét, mivel e tekintetben az egyetlen elemzési elem fentebb, a (68) preambulumbekezdésben található, amely szerint megállapítható, hogy a Fundación Elche helyzete a vitatott kezességvállalás nyújtását követően nem javult, ami azzal együtt, hogy a Bizottság szerint az említett kezességvállalás érvényesítésének kockázata a felperes teljesítményétől függött, indokolja azt, hogy a felperest kell a támogatási intézkedés kizárólagos kedvezményezettjének tekinteni. Ezzel szemben a megtámadott határozat egyáltalán nem vizsgálja meg azt, hogy a vitatott kezességvállalás nyújtásához kapcsolódó kockázat értékelése keretében milyen hatása van a Fundación Elche egyéni helyzetének.
95 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság az előny fennállásának értékelése során nem vette figyelembe azt a releváns körülményt, amelyet a Fundación Elche gazdasági és pénzügyi helyzete képez, és ezáltal nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el (lásd ebben az értelemben: 2016. november 30‑i Bizottság kontra Franciaország és Orange ítélet, C‑486/15 P, EU:C:2016:912, 88. és 89. pont).
– A felperesnek a vitatott kezességvállalás nyújtása időpontjában fennálló pénzügyi helyzetének téves értékelésével szembeni kifogásról
96 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (79) preambulumbekezdésében a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontjának a) alpontjára és a 11. pontjára támaszkodott, amikor a felperest a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősítette.
97 A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontjának a) alpontja szerint valamely vállalkozás főszabály szerint és a méretétől függetlenül „korlátolt felelősségi alapon működő társaság esetén” akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha „törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző [tizenkét] hónap során veszett el”. Ezt követően ezen iránymutatás 11. pontja szerint „[e]gy vállalat a 10. pontban hivatkozott feltételek hiányában is nehézségben lévőnek tekinthető, különösen akkor, ha egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek mutatkoznak, mint például a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték”.
98 A jelen ügyben a megtámadott határozat (79) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy érvel, hogy a felperes forgalma a 2008 júniusában lezárt pénzügyi év és a 2010 júniusában lezárt pénzügyi év között (7,1 millió euróról 4,4 millió euróra) csökkent, a 2007, 2008, 2009 és 2010 júniusában lezárt pénzügyi években az adózás előtti eredménye negatív volt (a 2006/2007‑es pénzügyi évben ‑6,2 millió euró, a 2009/2010‑es pénzügyi évben ‑1,1 millió euró), a 2009 és 2010 júniusában lezárt pénzügyi években pedig negatív saját tőkével (mindkét említett pénzügyi évben ‑10,2 millió euróval) rendelkezett. Arra is rá kell mutatni, hogy a felperes – amely korlátolt felelősségi alapon működő társaság – törzstőkéje a 2008/2009‑es és a 2009/2010‑es pénzügyi év között több mint felével csökkent, amint az a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdéséből kitűnik.
99 A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a felperes a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontjának a) alpontja és 11. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt.
100 E következtetést a felperes által előadott egyetlen érv sem vonhatja kétségbe.
101 Mindenekelőtt, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, a felperes által a 2010/2011‑es pénzügyi évre vonatkozóan előterjesztett pénzügyi adatok a vitatott kezességvállalás 2011. február 17‑i nyújtását követően lezárt pénzügyi évre vonatkoznak. Márpedig a felperes nem fejti ki, hogy azok ennek ellenére mennyiben minősülnek releváns tényezőnek az említett kezességvállalás nyújtásának időpontjában fennálló helyzetének értékelése szempontjából.
102 Egyébiránt az a körülmény, hogy a megtámadott határozat a (80) preambulumbekezdésben megjegyzi, hogy a felperes által 2007 és 2010 között elszenvedett veszteségek csökkentek, annak megállapítása érdekében, hogy a felperes nem volt a kezességvállalásról szóló közlemény értelmében vett szélsőségesen nehéz helyzetben (a spanyol változatban „situación de crisis grave”, amely az egyetlen hiteles változat), nem mond ellent a (79) preambulumbekezdésben tett azon megállapításnak, amely szerint a felperes pénzügyi helyzete megfelel a nehéz helyzetben lévő vállalkozás megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében vett kritériumainak. Ugyanis, amint azt a Bizottság a Törvényszék által a pervezető intézkedések keretében feltett írásbeli kérdésre válaszolva megerősítette, a (80) preambulumbekezdésben tett megállapítások – amint azt a megtámadott határozat további részében a visszatéríttetendő támogatás számszerűsítése is tanúsítja – annak meghatározására irányulnak, hogy alkalmazni kell‑e a kezességvállalásról szóló közlemény 2.2 pontját és 4.1 pontjának a) alpontját, vagy sem, és hogy kivételes jelleggel meg kell‑e állapítani, hogy a felperes a kezességvállalással biztosított hitelek teljes összegével megegyező előnyhöz jutott (lásd ebben az értelemben: 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet, T‑423/14, fellebbezés alatt, EU:T:2018:57, 189. és 190. pont).
103 Ezt követően, ami a felperes által a Banco Valenciától 2010 októberében kapott, nem biztosított hitelt illeti (lásd a fenti 68. pontot), amennyiben a felperes e hitelre hivatkozva azt kívánja vitatni, hogy a szóban forgó intézkedés nyújtásának időpontjában pénzügyileg nehéz helyzetben volt, rá kell mutatni arra – amint azt a Bizottság is teszi, anélkül hogy ezt a felperes vitatná – hogy e hitel következtében a felperes a 2009/2010‑es pénzügyi év lezárásakor fennálló helyzetéhez képest valójában még inkább eladósodott. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az említett hitelt egyéves időtartamra, azaz a vitatott hitelek ötéves időtartamánál jelentősen rövidebb időre nyújtották, ami bizonytalanná teszi e hitelek összehasonlítását, különös tekintettel azok feltételeire és kamatlábaira. Végeredményben a felperes nem fejti ki, hogy a vitatott kezességvállalást megelőzően több hónappal nyújtott rövid lejáratú hitel feltételei mennyiben alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a Bizottság által az intézkedés nyújtásának időpontjában fennálló pénzügyi helyzetére vonatkozóan levont következtetéseket.
104 Ami azt illeti, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a felperes hitelképességére vonatkozó, adott esetben egy hitelminősítő intézet vagy a kezességvállalással biztosított hiteleket nyújtó bankok valamelyike által végzett elemzést, meg kell állapítani, hogy a kezességvállalásról szóló közlemény felperes által hivatkozott 3.2 pontjának d) alpontja szerint azt az elemzést, amely lehetővé teszi „a hitelfelvevő kockázatminősítés segítségével történő besorolását[,] […] nemzetközileg elismert minősítő ügynökség vagy adott esetben az alapul szolgáló hitelt nyújtó bank végezheti, az általa alkalmazott belső minősítés alapján”. Ebből következik, hogy a kezességvállalásról szóló közlemény e tekintetben nem kötelezi a Bizottságot az ilyen jogalanyok által készített minősítések beszerzésére és figyelembevételére.
105 Végül a Spanyol Királyság azon érvét illetően, amely szerint lényegében a Bizottságnak a hivatásos labdarúgás ágazatának sajátosságai alapján kellett volna értékelnie a felperes gazdasági helyzetét, elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy a Törvényszék már elismerte a hivatásos klubok által folytatott labdarúgás gazdasági jellegét (lásd ebben az értelemben: 2005. január 26‑i Piau kontra Bizottság ítélet, T‑193/02, EU:T:2005:22, 69. pont), másrészt pedig arra, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 9. pontjában meghatározott fogalma olyan objektív fogalom, amelyet kizárólag a szóban forgó vállalkozás pénzügyi és gazdasági helyzetére vonatkozó konkrét valószínűsítő körülmények alapján kell értékelni (2017. április 6‑i Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, T‑219/14, EU:T:2017:266, 184. pont), így a Spanyol Királyság által előadott, a szóban forgó ágazat sajátosságaira vonatkozó általános megfontolások nem alkalmasak arra, hogy megcáfolják a felperes egyéni pénzügyi adatai alapján tett megállapításokat.
106 A fentiekre tekintettel e kifogást el kell utasítani.
– Az arra vonatkozó kifogásról, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg egyrészt a vitatott kezességvállalás és az ellentételezésként nyújtott biztosítékok feltételeit, másrészről pedig azt, hogy a piacon milyen feltételek mellett bonyolítottak le hasonló ügyleteket
107 Először is a vitatott kezességvállalás és az ellentételezésként nyújtott biztosítékok feltételei vizsgálatának állítólagos hiányát illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza – a megtámadott határozat a (86) preambulumbekezdésében megemlíti, hogy „a szóban forgó garanci[a] után felszámolt […] 1%‑os éves kezességvállalási díj[…] nem tükrözi[…] a garanciával fedezett hitelek nemteljesítési kockázatát, figyelemmel [a felperes] […] nehézségeire”. Ebből következik, hogy a Fundación Elche és az IVF között kötött szerződések keretében előírt kezességvállalási díjak szintjét a Bizottság ténylegesen figyelembe vette, és hogy a felperes által felhozott kifogás tehát ténybelileg megalapozatlan.
108 Ami az IVF 2010. november 10‑i kezességvállalási tanúsítványában előírt és a Bizottság által állítólag figyelmen kívül hagyott azon különös kötelezettséget illeti, amely szerint a kezességvállalással biztosított hiteleket olyan feltételek mellett kell nyújtani, amelyek „nem térnek el érzékelhetően a piacon az ilyen jellegű ügyletekre alkalmazott feltételektől”, olyan körülményről van szó, amely nem releváns, mivel a megtámadott határozat nem azon a megállapításon alapul, hogy maguk a hitelező bankok – az IVF által nyújtott kezességre tekintettel hitelek nyújtva – nem a piaci feltételeknek megfelelően jártak el.
109 Ami ezt követően a felajánlott viszontgaranciákat illeti, ténybelileg megalapozatlan az a kifogás is, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a felperes részvényeinek zálogjoggal történő megterhelését, mivel a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdése kifejezetten hangsúlyozza, hogy „a [kedvezményezett klubok] részvénye[i]nek hitelbiztosítékként számított értéke közel nulla volt”.
110 A felperes ugyanakkor arra is hivatkozik, hogy a Bizottság állítólag hibát követett el, amikor a megtámadott határozatban összefüggést állapított meg egyrészt a neki adott hitelminősítés, másrészt pedig a részvényeinek értéke között.
111 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat azon tény alapján következtetett a felperes részvényeinek alacsony értékére, hogy a felperes a szóban forgó intézkedés nyújtásának időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, amelynek nem volt olyan megbízható életképességi terve, amely azt bizonyította volna, hogy tevékenysége alkalmas arra, hogy részvényesei számára nyereséget termeljen.
112 Márpedig, amint az a jelen rész harmadik kifogásának a fenti 96–106. pontban elvégzett vizsgálatából kitűnik, a felperes nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősítése a megtámadott határozatban nem tartalmaz nyilvánvaló mérlegelési hibát.
113 Meg kell még vizsgálni, hogy a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott módszer, amely abból a körülményből vezeti le a felperes részvényeinek „közel nulla” értékét, hogy nehéz helyzetben volt anélkül, hogy életképességi tervet készítettek volna – ami nem vitatott –, nyilvánvaló hibát rejt‑e magában. E célból a Törvényszék pervezető intézkedések keretében kérdést intézett a Bizottsághoz, amelyben felhívta arra, hogy pontosítsa az általa a felperes részvényei értékének megállapítására alkalmazott módszert, és jelölje meg, hogy a 2011. évi tőkeemelés hatással volt‑e erre az értékre. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban a Bizottság azt válaszolta, hogy a felperes tőkeemelésének hatása nem vehető figyelembe annak meghatározása során, hogy a részvények a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában milyen értékkel bírtak, mivel e kezességvállalás megelőzte a tőkeinjekciót.
114 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a piacgazdasági magánszereplő kritériumának alkalmazása szempontjából az ügylethez vezető döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előre látható fejlemények a relevánsak (lásd: 2017. szeptember 20‑i Bizottság kontra Frucona Košice ítélet, C‑300/16 P, EU:C:2017:706, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
115 Márpedig, mivel a vitatott kezességvállalás célja és elérni kívánt hatása az volt, hogy a felperest feltőkésítsék, a vitatott kezességvállalás nyújtásának időpontjában előre látható paraméterről van szó, amelyet egy, az IVF helyzetében lévő gazdasági magánszereplő a zálogjoggal terhelt részvények értékének megállapításakor figyelembe vett volna. Ebből következik, hogy a Bizottság azzal, hogy ezt nem vette figyelembe, nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.
116 Egyébiránt a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a hat hektáros telken létesített jelzálogot, amelyet szintén a Fundación Elche nyújtott az IVF‑nek viszontgaranciaként.
117 Mindjárt az elején el kell utasítani a Bizottság arra alapított érvét, hogy a Spanyol Királyság a közigazgatási eljárás során tett észrevételeiben nem hivatkozott e jelzálogjogra. E tekintetben elegendő hangsúlyozni, hogy először is a jelzálog fennállása kitűnt a közigazgatási eljárás során rendelkezésre álló adatokból, a jelen esetben a Fundación Elche és az IVF között 2011. február 17‑én kötött kezességvállalási megállapodásból, másodszor, a Bizottságnak kell bizonyítania az állami támogatás fennállását (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑i Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ítélet, T‑68/03, EU:T:2007:253, 34. pont), harmadszor pedig, hogy a Bizottság köteles a közigazgatási eljárást alaposan és pártatlanul lefolytatni abból a célból, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére (2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 63. pont).
118 Ezt követően a fenti 87. és 88. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatot kell alkalmazni annak értékelésekor, hogy a szóban forgó jelzálog releváns tényező‑e az előny fennállásának értékelése szempontjából, és hogy adott esetben a Bizottság azt figyelembe vette‑e.
119 A jelen ügyben a Fundación Elche által nyújtott jelzálog, azaz a kezességvállalással fedezett hitel felvevője által adott biztosíték önmagában a vitatott kezességvállalás egyik jellemzőjének minősül, amelyet a Bizottság köteles megvizsgálni (lásd e tekintetben a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2 pontjának d) alpontját). Egyébiránt a Bizottság nem vitatja, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem tesz említést e jelzálogról. A Bizottság által előadott azon körülmény, hogy a jelzáloggal terhelt földterület értéke egyértelműen nem elegendő ahhoz, hogy a 14 millió euró összeget kitevő hitelek biztosítékául szolgáljon, a fortiori nem kapcsolódik a megtámadott határozatban szereplő egyetlen értékeléshez sem (lásd ebben az értelemben: 2013. január 24‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítélet, C‑73/11 P, EU:C:2013:32, 87. pont).
120 Ebből következik, hogy a Bizottság az előny fennállásának értékelése során nem vette figyelembe azt a releváns körülményt, hogy a Fundación Elche az IVF javára jelzálogjogot alapított, és ezáltal nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.
121 Végül, továbbra is a jelen kifogás keretében azt illetően, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a piacon mely feltételek mellett valósultak meg hasonló ügyletek, a felperes a Banco de España által a legfeljebb ötéves időtartamú, egymillió eurót meghaladó összegű hitelek esetében 2011‑ben alkalmazott kamatlábra hivatkozik, amely csak enyhén alacsonyabb, mint a Fundación Elche esetében a kezességvállalással biztosított hitelekre alkalmazott kamatláb.
122 Márpedig, mivel a felperes nem fejti ki, hogy helyzete mennyiben hasonlítható össze a Banco de España statisztikáiban szereplő hitelfelvevők helyzetével, a jelen ügyben nem lehet hasznos tanulságokat levonni a felperes állításából.
123 A felperes azt is kifogásolja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a Fundación Elche által fizetendő, a fedezett összeg 1%‑ában meghatározott kezességvállalási díj „megfelelt‑e a piaci törvényeknek”. Ezt az érvet a harmadik jogalap alátámasztása érdekében kifejtett érveléssel együtt kell megvizsgálni, amelynek lényege, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek olyan hasonló ügyletek, amelyek lehetővé tennék referencia kezességvállalási díj megállapítását.
124 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az olyan kölcsön felvevője, amelyre a tagállam közhatalmi szervei biztosítékot adnak, rendes körülmények között előnyhöz jut, mivel az általa viselt pénzügyi költség alacsonyabb annál, mint amelyet akkor viselne, ha ugyanehhez a finanszírozáshoz és ugyanehhez a biztosítékhoz piaci áron kellene hozzájutnia (2011. december 8‑i Residex Capital IV ítélet, C‑275/10, EU:C:2011:814, 39. pont; 2014. április 3‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑559/12 P, EU:C:2014:217, 96. pont).
125 Amint arra a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2 pontjának d) alpontja emlékeztet, a megfelelő piaci ár meghatározása érdekében figyelembe kell venni a kezességvállalás és az alapul szolgáló hitel jellemzőit, amelyek magukban foglalják többek között az ügylet összegét és időtartamát, a hitelfelvevő által nyújtott biztosítékot és a behajtási arány értékelését befolyásoló egyéb körülményeket, valamint a hitelfelvevő általi nemfizetés valószínűségét pénzügyi helyzetéből, ágazati tevékenységéből és kilátásaiból adódóan.
126 Ha a kezességvállalásért fizetett ár eléri legalább a pénzpiacokon hozzáférhető, megfelelő referencia kezességvállalási díj mértékét, akkor a kezességvállalás nem tartalmaz támogatást (lásd a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2 pontja d) alpontjának második bekezdését). Ha a pénzpiacokon nem állapítható meg megfelelő referencia kezességvállalási díj, akkor a kezességvállalással biztosított hitel teljes pénzügyi költségét, beleértve a kamatlábat és a fizetett díjat is, egy hasonló, nem biztosított hitel piaci árával kell összevetni (lásd a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2 pontja d) alpontjának harmadik bekezdését). Végül egy hasonló, nem biztosított hitel piaci árának hiányában a referencia‑kamatlábról szóló közleménynek megfelelően meghatározott referencia‑kamatlábat kell figyelembe venni (lásd a kezességvállalásról szóló közlemény 4.2 pontjának második bekezdését).
127 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kizárja, hogy a kért kezességvállalási díj figyelembe veszi a felperes pénzügyi nehézségeit és a biztosított hitelek vissza nem fizetésének kockázatát (a (86) preambulumbekezdés c) pontja). A megtámadott határozat (85) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozza, hogy egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás állami kezességvállalás nélkül nem találna olyan pénzintézetet, amely bármilyen feltétel mellett hajlandó lenne számára hitelt nyújtani. A Bizottság sem e preambulumbekezdésekben, sem máshol, az előny jellemzőinek megállapításával kapcsolatos fejtegetésekben (a megtámadott határozat 7.2 pontja) nem jelöli meg, hogy melyik az a piaci ár, amelyre tekintettel a szóban forgó díjat értékeli. A Bizottság e szakaszban nem vizsgálja meg az IVF‑nek viszontgarancia címén nyújtott zálogjogot sem (lásd a fenti 4. pontot). Általánosságban a Bizottság megelégszik azzal, hogy a felperes pénzügyi helyzetét értékeli, és az IVF‑nek fizetett kezességvállalási díj összegére tekintettel arra a következtetésre jut, hogy e díj nem felel meg a piaci feltételeknek.
128 A Törvényszék előtt a Bizottság lényegében kifejti, hogy a megtámadott határozatban eltekintett attól, hogy összehasonlítsa a fizetendő kezességvállalási díjat a piaci árral, figyelemmel arra, hogy a felperes nehéz helyzetben lévő vállalkozás. Másként fogalmazva, fennáll azon vélelem, hogy a kezességvállalási díj nem felel meg a piaci feltételeknek, mivel a kezességvállalással fedezett hitel felvevője, illetve a jelen esetben az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny kedvezményezettje nehéz helyzetben lévő vállalkozás.
129 Márpedig, amint arra a fenti 126. pont emlékeztetett, a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2 pontjának d) alpontja és 4.2 pontja előírja egy esetleges piaci ár előzetes megállapítását, amely árral a vitatott ügylet feltételeit össze kell hasonlítani. Ami konkrétan a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat illeti, a Bizottság a kezességvállalásról szóló közlemény 4.1 pontjának a) alpontjában a nehéz helyzetben lévő vállalkozások helyzetét a nemteljesítés kockázata alapján különbözteti meg, amely nem egységes. Az említett közlemény így megkülönbözteti azt az esetet, amikor a nehéz helyzetben lévő vállalkozás vonatkozásában létezik piaci kezes, attól az esettől, amikor valószínű, hogy nem létezik. Megállapítható tehát, hogy létezhet piaci ár abban az esetben is, ha a kezességvállalást nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtják.
130 E tekintetben a Törvényszék rámutat, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (80) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy a felperes „a kezességvállalásról szóló […] közlemény 2.2 pontjának és 4.1 pontja a) alpontjának értelmében nem [volt] nehéz helyzetben”, miután a (79) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a felperes „[a megmentési és szerkezetátalakítási] iránymutatás 10. pontja a) alpontja és 11. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült”. Ezzel a Bizottság magáévá tette a kezességvállalásról szóló közlemény 4.1 pontja a) alpontjának a fenti 129. pontban szereplő értelmezését is, amely szerint a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozások között meg kell különböztetni a vállalkozások két alcsoportját a nemteljesítésük kockázata szerint. Ez még nyilvánvalóbb a megtámadott határozat spanyol nyelvű változatában, amely az egyetlen hiteles változat, és amely a (80) preambulumbekezdésben megemlíti a „szélsőségesen nehéz helyzet” (situación de crisis grave) hiányát, amely fordulatban a „szélsőségesen” határozószó minősíti a „nehéz” kifejezést, és jobban megkülönbözteti a (80) preambulumbekezdésben leírt helyzetet a megtámadott határozat (79) preambulumbekezdésében vázolt helyzettől azáltal, hogy figyelembe veszi a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő olyan vállalkozások csoportját, amelyek nincsenek a kezességvállalásról szóló közlemény 4.1 pontjának a) alpontja értelmében vett súlyos válsághelyzetben.
131 Ezenkívül a Bizottság állításával ellentétben a kezességvállalásról szóló közlemény 3.3 pontjából nem tűnik ki, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott kezességvállalások esetén nem létezik piaci ár. Az említett pont ugyanis az egyszerűsített értékelési rendszerre vonatkozik, amely kivételként a kis‑ és középvállalkozásokra alkalmazandó, és annak megállapítására szorítkozik, hogy az nem alkalmazandó azokra a vállalkozásokra, amelyek CCC/Caa vagy ennél alacsonyabb minősítéssel rendelkeznek.
132 Következésképpen a Bizottság azt vélelmezve, hogy egyetlen pénzügyi intézmény sem vállalna kezességet egy nehéz helyzetben lévő vállalkozásért, és hogy ennélfogva nincsen a piacon hozzáférhető, megfelelő referencia kezességvállalási díj, megsértette a kezességvállalásról szóló közleményt, amelyet köteles tiszteletben tartani (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 11‑i Németország és társai kontra Kronofrance ítélet, C‑75/05 P és C‑80/05 P, EU:C:2008:482, 60. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanezen okokból a Bizottság nem teljesítette az olyan átfogó mérlegelés lefolytatására vonatkozó kötelezettségét sem, amely az adott ügyben releváns minden olyan adatot figyelembe vesz, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a felperes valamely gazdasági magánszereplőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez (lásd ebben az értelemben: 2013. január 24‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítélet, C‑73/11 P, EU:C:2013:32, 73. pont).
133 E hiba megállapítását követően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésében a támogatási elem számszerűsítése keretében részletesebb elemzést végez. Így a Bizottság kizárja egy hasonló, nem biztosított hitel piaci árának létezését (lásd a fenti 126. pontot) „a piacon a hasonló ügyletek korlátozott szám[a]” miatt, amely „nem nyújt kellő összehasonlítási alapot”.
134 A felperes a keresetlevelében vitatta, hogy a Bizottság nem elemezte a piaci feltételeket egy hasonló, nem garantált hitel piaci árának megállapítása érdekében. Ellenkérelmében a Bizottság a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésének c) pontjára utalva azzal érvel, hogy „a felperes állításával ellentétben azt követően jutott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó kezességvállalások előnyt biztosítanak, miután összehasonlította azokat a piaci feltételek mellett végrehajtott ügyletekkel, ami egyértelműen kitűnik a támogatás összegének kiszámításából”.
135 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésének c) pontjában a Bizottság a jelen ügyben a referencia‑kamatlábról szóló közleménynek megfelelően meghatározott referencia‑kamatlábat alkalmazza. Márpedig, amint arra a fenti 126. pont emlékeztetett, a referencia‑kamatláb alkalmazása alapértelmezett módszernek minősül akkor, ha hasonló ügyletek alapján nem lehet piaci árat megállapítani. Következésképpen a Bizottság a támogatás összegének kiszámítása keretében nem támaszkodhat e módszer alkalmazására, hogy az alapján azzal érveljen, hogy ténylegesen összehasonlította a vitatott ügyletet a piaci feltételek mellett végrehajtott ügyletekkel.
136 A Törvényszék mindazonáltal pervezető intézkedések keretében kérdést intézett a Bizottsághoz annak érdekében, hogy megismerje a Bizottság által lefolytatott azon vizsgálatok jellegét és terjedelmét, amelyek alapján az utóbbi arra a következtetésre jutott, hogy nem létezik hasonló, nem biztosított hitelre vonatkozó piaci ár. Erre válaszolva a Bizottság csupán azt közölte, hogy a vizsgálat során semmiféle információval nem szolgáltak a hasonló helyzetekben nyújtott hitelekre alkalmazott kamatlábakra vonatkozóan, anélkül hogy utalt volna az adott esetben hozott vizsgálati intézkedésekre.
137 Emlékeztetni kell arra, hogy a gazdasági magánszereplő jelen ügyben alkalmazandó kritériuma alkalmazási feltételeinek teljesülésével kapcsolatos bizonyítási teher a Bizottságra hárul, és neki kell a közigazgatási eljárásban beszereznie az összes releváns információt (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑i Bizottság kontra Buczek Automotive ítélet, C‑405/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:186, 33. és 34. pont; 2017. szeptember 20‑i Bizottság kontra Frucona Košice ítélet, C‑300/16 P, EU:C:2017:706, 24. pont). E tekintetben a Bizottság a határozatának igazolása érdekében nem hivatkozhat a közigazgatási eljárásban hozzá benyújtott információk hiányos jellegére, amennyiben nem élt a szükséges információk beszerzése érdekében rendelkezésére álló összes jogkörével (lásd ebben az értelemben: 1994. április 13‑i Németország és Pleuger Worthington kontra Bizottság ítélet, C‑324/90 és C‑342/90, EU:C:1994:129, 29. pont). Ez annál is inkább így van akkor, ha a megtámadott határozat nem olyan adatok szolgáltatásának elmulasztásán alapul, amelyeket a Bizottság az érintett tagállamtól kért, hanem azon a megállapításon, hogy egy gazdasági magánszereplő nem tanúsított volna ugyanolyan magatartást, mint az említett tagállam hatóságai, amely megállapítás feltételezi, hogy a Bizottságnak a határozata előkészítéséhez szükséges valamennyi releváns adat a rendelkezésére állt (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑i Bizottság kontra Buczek Automotive ítélet, C‑405/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:186, 35. pont).
138 A jelen ügyben a Törvényszék a Bizottság által az ellenkérelmében, majd a pervezető intézkedések keretében adott válaszokból arra következtet, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során nem kért a Spanyol Királyságtól vagy más forrásokból a vitatott ügylet alapjául szolgáló hitelekhez hasonló hitelekre vonatkozó információkat. A Bizottság tehát nem támaszkodhatott az általa kért információk benyújtásának elmulasztására annak érdekében, hogy ebből a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonja le, hogy „a piacon a hasonló ügyletek korlátozott szám[a]” „nem nyújt kellő összehasonlítási alapot”.
139 Egyébiránt a Bizottság nem hivatkozik egyetlen olyan, a közigazgatási eljárás során szerzett más bizonyítékra, amely alátámasztaná a hasonló ügyletek hiányára vonatkozó megállapítását.
140 Ennélfogva a Bizottság által a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésében tett, szóban forgó következtetés nincs a jogilag megkövetelt módon alátámasztva.
141 A fentiekre tekintettel helyt kell adni a második jogalap második részének, mivel az előny fennállásának Bizottság általi értékelése nyilvánvaló hibákat tartalmaz, ugyanis először is a Bizottság nem vette figyelembe a Fundación Elche helyzetét, másodszor nem vette figyelembe az utóbbi által viszontgaranciaként nyújtott jelzálogot, harmadszor az IVF javára zálogjoggal terhelt részvények értékének megállapításakor nem vette figyelembe a felperes feltőkésítését, negyedszer vélelmezte, hogy egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás esetén egyetlen pénzügyi intézmény sem vállalna kezességet, és ennélfogva, hogy a piacon nem állt rendelkezésre megfelelő referencia kezességvállalási díj, ötödször pedig nem támasztotta alá megfelelően azon megállapítását, hogy egy hasonló, nem biztosított hitelre vonatkozó piaci ár megállapításához nem volt kellő számú hasonló ügylet.
142 Következésképpen a megtámadott határozatot a felperest érintő részében meg kell semmisíteni, anélkül hogy a jelen kereset alátámasztására felhozott többi érvet és jogalapot meg kellene vizsgálni.
A költségekről
143 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a felperes részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket is.
144 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a jogvitába beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a Spanyolország által a Valencia Club de Fútbol, SAD, az Hércules Club de Fútbol, SAD és az Elche Club de Fútbol, SAD javára nyújtott SA.36387 (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2013/CP) számú állami támogatásról szóló, 2016. július 4‑i (EU) 2017/365 bizottsági határozatot az Elche Club de Fútbol, SAD‑t érintő részében megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint az Elche Club de Fútbol részéről felmerült költségeket, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket is.
3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
Kanninen | Schwarcz | Iliopoulos |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. március 12‑i nyilvános ülésen.
Aláírások