T‑99/09. és T‑308/09. sz. egyesített ügyek

Olasz Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„ERFA – Regionális operatív program (POR) 2000–2006 Campania tartomány számára – 1260/1999/EK rendelet – A 32. cikk (3) bekezdésének f) pontja – A hulladékgazdálkodásra és ‑ártalmatlanításra vonatkozó POR intézkedése alapján járó időközi kifizetéseket visszatartó határozat – Jogsértési eljárás Olaszországgal szemben”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2013. április 19.

1.      Gazdasági, társadalmi és területi kohézió – Szerkezeti beavatkozások – Az Unió általi finanszírozás – 1260/1999 rendelet – Időközi kifizetések iránti kérelmek – Jogsértési eljárás – Következmény – Az időközi kifizetés iránti kérelmek ideiglenes elfogadhatatlansága – Alkalmazási feltételek – A kifizetés iránti kérelmek tárgyát képező „intézkedések” fogalma – A jogsértési eljárás tárgya és az említett intézkedések közötti kapcsolat – Közvetlen kapcsolat – Terjedelem

(1260/1999 tanácsi rendelet, 32. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés, f) pont, és 39. cikk, (2) és (3) bekezdés)

2.      Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Első alkalommal a válaszadási szakaszban felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)

3.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az ERFA végrehajtásának keretében az időközi kifizetés iránti kérelmek ideiglenes elfogadhatatlanságára irányuló bizottsági határozatok – Az említett határozat kontextusára való utalás – Megengedhetőség

(EK 253. cikk)

1.      A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második eset értelmében az „intézkedés” fogalmának terjedelme általános, és egy prioritások által meghatározott stratégiai preferenciához kapcsolódik, amelynek többéves keretben képezi végrehajtási eszközét, lehetővé téve a „műveletek” finanszírozását. Egy ilyen intézkedés több műveletet is lefedhet, így az intézkedés fogalma szélesebb a műveleténél, amely – a maga részéről – az alapokból támogatható projekteket és cselekvéseket jelent.

A kifizetési kérelmek elfogadhatatlanságának megállapítása érdekében az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második eset előírja a Bizottság által kezdeményezett jogsértési eljárás tárgyának „a szóban forgó kérelem tárgyát képező intézkedés vagy intézkedések” – nem pedig a „műveletek” – tárgyával való összehasonlítását. Ugyanis pusztán azon tény alapján, hogy a kifizetés iránti kérelem valószínűleg több konkrét, valamely (többéves) intézkedés keretében megvalósított műveletre vonatkozik, az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második eset világos és pontos szövege még nem értelmezhető contra legem úgy, hogy az alapján minden egyes művelet, mint olyan, tárgyával, nem pedig a szóban forgó intézkedéssel vagy intézkedésekkel kapcsolatban kellene ilyen összehasonlítást elvégezni. A Bizottságnak mindenesetre kellően közvetlen kapcsolatot kell teremtenie egyrészt az érintett intézkedés, másrészt a jogsértési eljárás tárgya között.

Ezen megfontolások megfelelnek az 1260/1999 rendelet releváns rendelkezései céljának. Amennyiben, az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második eset célja annak elkerülése, hogy a tagállamok uniós jogot sértő műveletei a strukturális alapokból kerüljenek finanszírozásra, abból még nem következik az, hogy a közösségi alapok elfogadhatatlan veszteségeinek kockázata kifejezetten a kifizetés iránti kérelem tárgyát képező konkrét műveletek (projektek vagy cselekvések) jogellenes jellegére vagy jogellenes megvalósítására lenne visszavezethető, sem az, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellene, hogy e kockázat kifejezetten és közvetlenül az ilyen, jogsértési eljárás keretében megtámadott jogellenes műveletekből ered. Az ilyen megszorító értelmezés ugyanis csökkentené a szóban forgó rendelkezések hatékony érvényesülését, amelyek a Bizottságot kizárólag ideiglenes jelleggel hatalmazzák fel a strukturális alapok operatív programok keretében tett kötelezettségvállalásain alapuló kifizetések felfüggesztésére, ha a Bizottság a kedvezményezett tagállam részéről az uniós jog vélelmezett megsértését észleli, amely kellően közvetlen kapcsolatban áll a tervezett finanszírozás tárgyát képező intézkedéssel, amíg a Bíróság ítéletében meg nem állapítja az említett jogsértést vagy el nem veti azt.

Ezen értékelést az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt első eset sem vonja kétségbe, amely analógia által biztosít a Bizottság számára lehetőséget az időközi kifizetések felfüggesztésére az ugyanezen rendelet 39. cikkének (2) bekezdése szerinti felfüggesztési eljárás által, vagyis a jogsértési eljárás keretén kívül. Ugyanis függetlenül attól, hogy ez utóbbi rendelkezés szintén nem a „művelet” fogalomra irányul, az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontja szerinti első eset – a második esethez hasonlóan – előírja, hogy „a kifizetés felfüggesztéséről” szóló döntés hiányának a „[kifizetés iránti] kérelem tárgyát képező intézkedésre” kell vonatkoznia. Végül mindkét, az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontja szerinti eset megfogalmazásából világosan kitűnik, hogy a Bizottságnak elegendő e két eset közül csak az egyikre hivatkoznia ahhoz, hogy ideiglenesen megtagadjon egy időközi kifizetést.

Ezáltal az időközi kifizetések elfogadhatatlanná nyilvánításának igazolása érdekében a folyamatban lévő jogsértési eljárás szempontjából elegendő, ha a Bizottság azt bizonyítja, hogy ezen eljárás tárgya kellően közvetlen kapcsolatban áll azon intézkedéssel, amelynek részei azon műveletek, amelyekre az érintett kifizetés iránti kérelmek vonatkoznak.

Következésképpen a Bizottság egyrészt az időközi kifizetések elfogadhatatlanságát megállapító határozatot jogosan alapíthatja az 1260/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második esetre, másrészt, tekintettel az így kapott, az említett kifizetések ideiglenes megtagadására vonatkozó felhatalmazásra, a Bizottságnak nem kell az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) és (3) bekezdésével együttesen olvasott 32. cikke (3) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt első esetnek megfelelő eljárást lefolytatnia.

(vö. 45., 46., 49–51., 53., 54. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 63. pont)

3.      Egy egyedi határozat indokolási kötelezettségének célja az érintettnek elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy hogy adott esetben valamilyen, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibája van, valamint annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíró gyakorolja a határozat jogszerűsége feletti kontrollját. E kötelezettség terjedelme a tárgybeli jogi aktus jellegétől és elfogadásának körülményeitől függ. Mivel az ERFA végrehajtásának keretében hozott, az időközi kifizetés iránti kérelmek ideiglenes elfogadhatatlanságára irányuló bizottsági határozatok mind a kérelmező tagállam, mind a kifizetések végső kedvezményezettjei számára negatív pénzügyi következménnyel járnak, ezen határozatok indokolásából világosan ki kell derülniük az elfogadhatatlanná nyilvánítást alátámasztó indokoknak. Nem követelmény az indokolással szemben mindenesetre, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell eldönteni azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek.

(vö. 71. pont)